A fasiszta téboly áldozataiként az országhatáron belül árokszéleken, domboldalokban, tömegsírokban kegyeletsértő módon eltemetett 10.000 munkaszolgálatos exhumálása megtörtént. A hősi halottakat megillető végső pihenőhelyen való elhelyezésnek feladatát az emlékművek felállításával fejeztük be. Adatok, számok, nevek szolgáljanak emlékeztetőül.

Öntudatra ébredt nemzet örök kegyelete öleli körül azokat az emlékműveket, melyek egy gyászos és szégyenteljes korszak mártírjainak emlékeit örökítik meg. A kegyeletes megemlékezésen túl legyenek ezek az emlékművek örök mementók jelennek és jövendőnek: harcoljon minden becsületes ember az elnyomatás, a gyűlölködés, a kizsákmányolás ellen és védjük meg azt a drága szabadságot, melyhez annyi vér és szenvedés után és annyi becsületes embertestvérünk halála árán jutottunk e1.
Nincs annyi könny, mely elegendő volna drága mártírjaink elsiratására, de az a mélységes tragédia, melyen népünk átesett, erőt adott, öntudatot nevelt belénk, hogy be tudjuk tölteni a haladó emberiségnek azt a nagy követelményét, hogy csirájába.? semmisítsük meg mindazokat az emlékeket és törekvéseket, melyek a fasizmusra emlékeztetnek.
Ez az könyvecske tízezer mártír emlékének áldoz, - Budapest tízezer mártírjának. Dicsérendő cselekedet a megemlékezésnek ez a formája, de tudjátok meg, hogy ez a tízezer név csak nagyon kis és elenyésző száma azoknak,. akiket származásuk vagy meggyőződésük miatt irtottak ki barbár módon. Ez a könyvecske mindössze egy gyertyaláng abban a nagy temetőben, amelyet a fasizmus hozott erre a földre. A mártíroknak igaz emlékeket akkor állítunk, ha mi, akik a sors kegyelméből túléltük ezt a barbár és gyilkos korszakot, - hitet teszünk, hogy az új és igazságos világrend felépítésének becsületes munkásai leszünk és minden erőnkkel dolgozunk nemzetünkért és ezen keresztül az emberi haladásért, minden népek békéjéért és szabadságáért.

DINNYÉS LAJOS
miniszterelnök

a Munkaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetsége Országos Központjában felállított Exhumációs és Síremlék Bizottságok működéséről.

... amikor a fasizmus az orosz dolgozók pörölycsapásai alatt elmenekülni kényszerült hazánkból, a történelemben példátlan üszköt, romot, pusztulást hagyott maga után a kopár városokban és letarolt földeken. A materiális pusztulásnál azonban sokkal nagyobb volt a megmaradtak gyásza. Nem volt ház, ahol nem a bánat ült volna a7, asztalfőn ... Ájult, letargikus csüggedtség bilincsei hurkolták át a lelkeket.
Az élet most sem állt meg és a romok eltakarítása hatalmas iramban megkezdődött. Amikor az első körülnézés, az első számvevés lehetősége megnyílt, kitűnt, hogy nemcsak mártír-százezrek teste enyészett el nyomtalanul a német halálkémények füstjében, hanem: sokezer magyar állampolgár, sokezer bajtárs feküdt temetetlenül vagy kegyeletsértő módon az ország határain belül. Árokszélen, úttalan mezőkön, vízmosásokban feküdtek a tegnapi apák, férjek és gyermekek, sok helyütt kóbor réti kutyák bolygatták meg maradványaik épségét.
A magyar dolgozók hősi küzdelmet folytattak az éhhalál rémével és minden erejüket lekötötte az élet elindításának szövevényes feladata. De a gyász' sem pihent és csoportokba verődött anyák; özvegyek, árvák egyre hangosabban követelték, hogy legalább a magyar földbe betaposott mártírok kerülhessenek kegyeletteljes helyükre.
Egy kis csoport átérezte a kegyelet e követelését és valósággal puszta kézzel hozzáfogott e hajtársi kötelessége teljesítéséhez. Éjt-napot eggyétéve, évek áldozatos munkájával, előbb megszervezték, azután földrajzi helvenként elvénezték az exhumálásokat a hozzátartozók bevonásával. Csak Budapestre mintegy 10.000 bajtársi tetemet hoztak haza és e tízezer sír, mint egyetlen hatalmas mutatóujj: emlékeztetőn mered az ég felé néma fogadalomként, hogy: soha többé a fasizmust!
E beszámoló tárgyilagosan fel óhajtja tárni az elvégzett feladatokat, mégis, adatszerűsége egyben kortörténelmi dokumentum is.

Igy kezdődött...

A Munkaszolgálatos Szervezet megalakításának egyik indító oka az volt, hogy a letűnt fasiszta korszak gyászos örökségét felszámoljuk. Alapszabályaink egyik igen fontos szövetségi feladataként szerepelt, hogy "legyilkolt bajtársaink végleges pihenőhelyének elrendezése és cinlékük méltó megörökítése" - elvégeztessék.

A munkaszolgálattal kapcsolatos honvédségi és közigazgatási intézkedés minden adata megsemmisült, mart a felszabadulás előtti időkben ezeket a nyilvántartásokat minden bevonulási központ és kiegészítő parancsnokság eltüntette. A közigazgatás a német megszállás utáni időkben a halotti anyakönyvezés kérdését a tegnap üldözötteivel szemben nem tartotta fontosnak és így a veszteséglisták összeállításánál, az események rekonstruálásánál az életben maradt haltársak információira kellett szorítkoznunk. Miután a hozztartozók részéről mind tömegesebben mutatkozott az a követelés, hogy a kegyeletsértő módon tömegsírokban elhelyezett mártírok végleges pihenőhelye rendeztessék, kötelességünknek éreztük ezt a kérdést a legközelebbi láncszemként tárgyalni és az irányítást már csak azért is kézbe venni, hogy elkerüljük azokat a zavarokat, melyeket a hazahozatalt sürgető egyéni vagy csoportos akciók okoznának.
Az időközi tapasztalatok alapján helyesnek látszott, hogy megteremtsük a kapcsolatot a hozzátartozókkal és a közigazgatás támogatását is biztosítsuk.

a) Előkészités:

Első feladatként meg kellett állapítanunk hazánk batárán belül azokat a helyeket, ahol bajtársaink kegyeletsértő módon voltak egyéni, csoportos és tömegsírokban elhantolva. A nyilvántartás felfektetésénél igénybe vettük a Deportáltakat Gondozó Bizottság, a Honvédelmi Minisztérium Veszteségosztálya, a Népjóléti Minisztérium Menekült és Deportáltakat Gondozó Hivatala és a Zsidó Világkongresszus Statisztikai Osztályának adatait és így állapítottuk meg , batárokon belüli sírok helyét.
A kiskunhalasi, pestszentimrei exhumációk lebonyolítása után a Lichtenwürthben elhaltak hazahozatalához nyujtottunk segítséget az engedélyek megszerzésével, a valutáris nehézségek áthidalásával és a közlekedési eszközök biztosításával. A felszabadulás előtti napon Balf községben legyilkolt bajtársak exhumációja is megvalósult és miután az egyéges álláspont szerint, a tömegsírok rendezésénél elkerülendő volt az a megoldás, hogy -- amint az Balfon is történt -_ 180 mártírt hazahozzanak, a többi '400 sírját pedig rendezetlenül hagyják, kénytelenek voltunk e fontos kérdés rendezése érdekében az érdekelt felekezeti szerveket megbeszélésre összehívni. Ezen az értekezleten keletkezett az a határozat, amely szerint az exhumációkkal kapcsolatos kérdések intézését: az illetékes tényezők Szövetségünkre bízták. Az értekezlet után, ahol az elvi kérdések tisztázást nyertek, kör-levelek, plakátok és ujsághirdetések útján felhívtuk az érdekelteket, hogy nyilvántartás céljából jelentkezzenek és a hozzátartozók, valamint a körülményekkel ismerős bajtársak adataikat bocsássák rendelkezésünkre. Ezzel a nagy adminisztrációt igénylő nyilvántartási munka megkezdődött.

b) Nyilvántartásba vétel:

A hozzánk beérkezett bejelentéseket külön e célra szolgáló nyilvántartási lapokra vezettük, amelyekből kitűnt a halott neve, személyi adatai, a haláleset helye és körülményei, az eltemetés helye és időpontja, valamint az érdekelt hozzátartozó adatai. Ezeket a nyilvántartási lapokat temetkezési helyek szerint csoportosítottuk, az adatokat összesítettük, igyekeztünk a hiányokat pótolni és megállapítani, hogy az anyakönyvezés megtörtént-e. A nyilvántartás adatait nem hoztuk nyilvánosságra és általában azokat csak az érdekelt hozzátartozóknak bocsátottuk rendelkezésükre, részben azért, mert az adatok hitelességéért nem szavatolhatunk.

c) Törvényes rendezés:

A nyilvántartásba vétellel egyidejűleg, az Izraeliták Országos Irodájával egyetemben, beadvánnyal fordultunk a kormányhoz, amelyben kértük, hogy: 1. az egész ország területén tegye kötelezővé a feltalálható összes sírok bejelentését, 2. rendelje el az ezzel kapcsolatos adatok öszegyüjtését, a sírok őrzéséről, ápolásáról és elkérítéséről gondoskodjék, 3. a tömegsírok kihantolásának és az exhumáció lebonyolításának kötelezettségét - közegészségügyi szempontokra való tekintettel - a területileg illetékes közigazgatási hatósággal szemben rendelje el, 4. ahol közegészségügyi szempontból mellőzhető az exhumáció, tegye a közigazgatási szerv terhére kötelezővé a temetkezési helyek kisajátítását, bekerítését, "mártírtemető"-vé történő átalakítását, megjelölését és ápolását.
Az e kérdésben illetékes Népjóléti Minisztérium beadványunkat tárgyalás alá vette. A rendelettervezet elkészítésével kapcsolatot munkában Szövetségünk is részt vett. A kérdést szabályozó 11.120/1946. M. E. sz. rendelet 1946 szeptember 29-én jelent meg.

d) Az anyagi alap megteremtése

A rendelet megjelenésekor már a balfi és bánfalvai exbumáció előkészítése megtörtént. Abban Szövetségünk csak erkölcsi segítségét nyujthatta, mert a technikai lebonyolítást a hozzátartozók és bajtársak végezték. Fenti exhumációk lebonyolítása után az illetékes közigazgatási szervek részéről ismételten az a kívánság merült fel, hogy az, exhumációk intézményes rendezést nyerjenek, mert az érdekelt és gyászukban mélyen sujtott hozzátartozók nem képesek a lebonyolításnál azt a körültekintést biztosítani, amelyre a közigazgatás súlyt helyez. Egyben személy szerinti felelőst kértek az exhumáció élére állítani. Ez a kérés tapasztalatok alapján indokoltnak látszott, a kezdeményezést tehát át ;kellett vennünk és az irányítást kézben tartanunk.
A hozzátartozókat, érdekeltségi területek szerint csoportosítva, az összes napilapokban elhelyezett hirdetések útján gyűlésekre hívtuk meg. E gyűléseken ismertettük a rendeletet és feltettük a kérdést: a rendelet szellemében helyben kívánják-e a sírok rendezését; vagy az exhumáció lebonyolítását a rendeletben megszabott 1948 december 31, időpontig a közigazgatásra bízzák-e, azzal, hogy az áldozatokat a legközelebbi felekezeti temetőbe szállítják vagy az exhumációt saját költségükön kívánják-e lebonyolítani a mártírok Budapesten történő eltemetésével?
E gyűléseken ismertettük Kőszeg város törvényhatóságának átiratát, amelyben vállalja egy mártírtemető kiképzésére alkalmas terület kisajátítását, bekerítését és Szövetségünktől csak az exhumáció lebonyolításának és a szükséges koporsók árának térítését kérik. A költségvetés szerint, melyet az e célra alakított Bizottság és a Kőszegi Nemzeti Bizottság szakértői ellenőriztek, az exhumáció bennünket terbelő költségét 110.000 forintban batározták meg. A megjelent hozzátartozók előtt a rendelkezésünkre állt adatok alapján ismertettük az exhumációval kapcsolatos költségelőirányzatot, amelyet pl. a kőszegi exhumációnál Budapestre szállítással együtt 80.000 forintra becsültünk.
Valamennyi gyűlésen a feltett kérdésekre egyhangúan az a válasz hangzott el, hogy: saját költségen bonyolítsuk le az exhumiációt, viszont az államtól, illetve a közigazgatástól a rendelet végrehajtásával megtakarított költségek kifizetését kérjük támogatásként.
E határozatok meghozatala után Szövetségünk vállalta az exhumációk előkészítésének, adminisztrációjának és technikai iránytásának munkáját és költségeit, de hangsúlyozott feltétele volt, hogy az anyagi kérdések intézésére bizottságokat alakítsanak a hozzátartozók, mely bizottságok - temetkezési helyek szerint külön-külön Szövetségünktől teljesen függetlenül, a bizottsági tagok egyéni felelőssége mellett rendelkeznek a Hitelbankban lévő külön számlákra az exbumáció céljára befolyt összegek felett.
Az exbmmációk megvalósítását anyagi vonatkozásban ez a megoldás tette lehetővé, de elsősorban az a bajtársi érzés, mellyel Szövetségünk a kegyeleti kérdést kezelte. Ugyanis kikötötte, hogy a hitelbanki számlára befolyt összegek semmiféle más célra nem használhatók fel, csak az exhumációk lebonyolítására és minden ezzel kapcsolatos adminisztrációs költséget és munkát magára vállalt!

e) A közigazgatás támogatása

Az anyagi alap megteremtése után az exhumáció lebonyolításának tecbnikai előkészítésére keriilt sor. Azok az orvosrendőri szabályok, melyek az exhumációra és hottestszállításokra vonatkoztak, békeidőkben békeállapotoknak megfelelően intézkednek. Ezeket a rendelkezéseket figyelembe véve, nem lehetett volna megoldani feladatunkat, ezért különböző könnyítéseket kértünk. A Népjóléti Minisztérium illetékes képviselői: dr. Vikol államtitkár, dr. Ujhelyi államtitkár, dr. Kovács és dr. Kürschner közegészségügyi vezetők megértették a rendkívüli helyzetet, méltányolták kérésünket és a Közlekedésiigyi Minisztériumnak tett előterjesztésük alapján sikerült a MÁV-tól is könnyítéseket kapnunk. A stabilizáció államháztartási feladatai, az újjáépítés problémái, a közigazgatás költségvetését olyan nagy mértékben vették igénybe, hogy az exhumációkat még akkor is képtelenek lettek volna megvalósítani, ha ezt a nagy kötelezettséget mi nem vállaljuk át. Ez az oka annak, hogy az exhumációk lebonyolítására kötelezett közigazgatási szervek kéréseinket vagy nem, vagy csak részben, jelentéktelen mértékben

f) A nyilvántartás jelentősége:

A felsorolt exhumációk lebonyolításánál a magyarországi tömegsírok felszámolasa a lehetőség szerint megtörtént. A felfektetett nyilvántartás a baytársakkal és hozzátartozókkal történt szoros kapcsolaton keresztül kibővült és így alkalom nyílt arra, hogy igen fontos család- és vagyonjogi kérdésekben felvilágosítást, támogatást adjunk, kihangsúlyozva, hogy az esetek egy jelentős részében adataik ellenőrzésre szorulnak. Ez okból a holttányilvánítás és utólagos anyakönyvezés ügyeiben hozzánk forduló feleket, az információ megadásával egyidejűleg figyelmeztettük, hogy a Népjóléti Minisztérium és a Honvédelmi Minisztériumi illetékes a veszteséglisták adatainak elbírálására és igazolására.

g) Külföldi sírok rendezése :

Az országhatáron belüli tömegsírok rendezésének feladatain kívül különösen osztrák területen lévő tömegsírok kérdéseivel is foglalkoztunk. E témában most már teljesen tisztázódott a helyzet: a Külügyminisztérium az exhumációknál elengedi az igen jelentős konzuli illetéket és segítséget nyujt. Azonban még így sincs remény és közeli kilátás arra, hogy a tömegsírokban fekvő, valamint elszórtan eltemetett több tízezer áldozatot exhumálni, illetve hazahozatni lehessen. A Bécsben működő Jüdische K. Z. Grabstátten Eruiernngs und Fürsorge Kommitté intézi a kormány és felekezeti sze-vel: meghízásából e sírok rendezésének ügyét és itt is a h,ly' eni végleges sírrendezés jelenti majd az esetek nagy részében a szükségmegoldást. Természetesen a sokezer áldozatot takaró M3thausen, Günskirchen, Félixdorf stb. tömegsírjainak kihantolásáról nem lehet beszélni. A kisebb sírokban eltemetett mártírok exhumálása és felekezeti temetőbe történő eltemetése programban van. A nvugati határszéltől indult halálmars, az osztrák táborok likvi Bálásának és adatgyüjtésének munkája folyamatban van és ezek-kel kapcsolatos felvilágosításokat módunkban lesz majd az érde-kelteknek nyujtani.

Az exhumált bajtársak emlékének megörökitése

Az egyes exhnmációk lebonyolítása után, a kegyelet sorrendi kö vetelményeinek megfelelően most már a végleges pihenőhelyükre elhelyezett hajtársak sírjainak emlékművel történő megörökítésé ről is gondoskodnunk kellett.
A lichtenwörthi mártírok anyakönyvi listája rendelkezésre állt, de Szövetségünk az exhumációk szövevényes ügyeivel lévén akkor még elfoglalva, nem vállalhatta azok megvalósítása előtt az emlékmű szervezésének munkáját. Így a hozzátartozók megvalósították az emlékmű felállítását, de csak azok neveit örökítették meg itt, akiknek bozzátartozói anyagi támogatást nyújtottak az emlékműhöz. Nekünk viszont elvi álláspontunk az, - ahogy az exhúmációkat is így valósítottuk meg - tekintet nélkül arra, hogy az áldozatok hozzátartozói megvannak-e, jelentkeztek-e és hozzájárultak-e a költségekhez: teljesen egyformán, szociálisan járunk el az áldozatok emléke megörökítésénél is! Az azóta Szövetségünktől függetlenül felállított emlékművek egy részénél ugyanis bizonyos megkülönböztetések tapasztalhatók. Mi ezt a megkülönböztetést elítéljük, vagyoni cenzust sem élő, sem elhúnyt bajtársaink tekintetében nem ismerünk és éppen ezért csak ama emlékművek felálításában vállaltunk irányító szerepet (a bizottságokra bízott független pénzkezelés mellett), melyeknél a hozzátartozók beleegyezését kaptuk egységes, a mérhetetlen gyászt szerénységével is kifejezni akaró mártírtemető kialakításához.
A harkai, balfi I., fertőrákosi, sopronbánfalvai síremlékek tőlünk függetlenül, míg a hidegségi, nagycenki, kőszegi, ágfalvai, pusztavámi, mosonszentmiklósi, - nógrád-jobbágyi, balfi II., soproni. füzesabonyi, dunaszegi, isaszegi sírok rendezése irányításunk mellett készült. Szövetségünk áláspontjának megfelelően a mártírparcella egységes kiképzése érdekében rendeztük a Klauzál-téri és lipótmezei helyekről exhumált áldozatok tömegsírjait is, mert szociális és bajtársi szempontból helytelennek tartottuk, ha ezeknek a tőlünk függetlenül, a Budapest Székesfőváros által exhumáltaknak sírjai rendezetlenül maradnának.
A sírok egységes emlékművel való kialakítása indokolta azt is, hogy az exhumációs kérdések lebonyolításától eltérően, az emlékművek anyagi alapjainak előteremtéséről a bizottságok együttműködve gondoskodjanak. Ezzel teremtettük meg a lehetőségét annak, hogy azoknak a síroknak a rendezése is megvalósulhasson, melyeknél a hozzátartozók száma aránylag igen kevés és teherviselőképességük alacsony. Az egységes síremlékek elkészítésére különböző cégektől kértünk ajánlatokat. A beérkezett ajánlatokat a bizottságok a versenytárgyalás eredménye szerint együttes ülésen bírálták el és figyelembe véve a művészi és szociális szempontokat, - gazdasági kötöttséget -- ezzel az alacsony költséget a bősi temetőnek egyszerűségében is megrázó egységes kialakítását, Ordóid György építészmérnök bajtársunk tervei alapján bízták meg Szőgyi István műkőipari vállalkozót és Ney Simon szobrászművészt a kivitelezéssel.
Az anyagi alap előteremtéséée az exhumáció mintájára gyűléseket hívtunk össze, ahol a hozzátartozók önkéntes felajánlásokkal járultak hozzá a síremlékek elkészítéséhez. Miután az ily módon felajánlott összegek sem fedezték a felállítandó síremlékek költségeit, kérvénnyel fordultunk Budapest Székesfőváros közönségéhez és a Joint elnökségéhez, mely kérvényekben a isiég hiányzó Ft 20-20.000 összegek segélykénti kiírta.

Akik segítettek

A hozzátartozók minden áldozatkészsége és a Szövetség bajtársi támogatása mellett sem valósulhattak volna meg az exhumációk hatalmas munkái, ha intézmények és egyének egymással karöltve és versengve, nem álltak volna mögénk az emberi méltányosság legszélso határáig. Ezért megemlékezünk Budapest Székesfőváros Temetkezési Intézete dolgozóiról, kiemelve Ragányi János aligazgató áldozatkész segítségét.

Dr. Mahatsek Sopron járási tiszti-foorvos és dr. Baditz járási főjegyző vállalták az őszi esőzések, téli havazás és fagy viszontagságait, hogy munkálatainkat támogassák.
A Pesti Izraelita Szentegylet (Chevra Kadisa) segítő készsége nélkül az exhumációkat nem teljesíthettük volna. Az elnökség Steiner Marcel elnök, dr. Endrei Henrik igazgató és Schwartz elöljáró vezetésével szolgálta a teljes együttmuködést. Bajtársi hála fűz Trebitsch Márkus főtitkárhoz, aki az exhumációval kapcsolatos szaktanácsaival és évtizedes tapasztalataival biztosította a munka zökkenésmentes menetét és a temetések kegyeletes lebonyolításának lehetőségét. A Chevra dolgozói: Halász Miksa fősírásó, Stari Vince, Bíró András, Gera István és Magyar András mint szakemberek végezték az, összes exhumációkat és irányították a szerződtetett segédmunkás csoportokat.
A temetések lebonyolításának egyházi részét a Pesti Izraelita Hitközség látta el. Stöckler Lajos elnök, Domonkos Miksa ügyvezető képviselték a gyászszertartások folyamán a megmaradt magyarországi zsidóságot és gondoskodtak a mártírokat megillető egyházi díszről, Dr. Katona József pesti rabbi és rabbitársainak gyászbeszédei, melyet a dobányutcai templom főkántorai és kórusa támogattak, hozzájárultak a lelki megnyugváshoz.
A Honvédelmi Minisztérium Izraelita Tábori Lelkészete is búcsúztatta bajtársainkat.
A temetéseken a magyar kormány képviseletében: Dinnyés Lajos miniszterelnök, Mihályffy Ernő miniszter, a pártok képviseletében: Földes Mihály, Kállai Gyula, Losonczy Géza, dr. Pesta László államtitkár és sok más ismert államférfi, a Szabadságharcos Szövetség nevében: Görgényi Dániel, Révai Kálmán stb. jelentek meg.
A szakszervezetek, tömegszervezetek és társadalmi egyesületek képviseloin kívül a Műegyetem dr. Csürös Zoltán rektor, a Pázmány Péter Tudományegyetem dr. Eckhardt Ferenc személyében emlékeztek meg az áldozatokról.
A demokratikus sajtó a fasizmus eme szomorú örökségének felszámolását mindenkor készséggel támogatta.
A kőszegi exhumálás előkészítésénél a Kőszegi Nemzeti Bizottság, a pusztaváminál Strausz Sándor, a móri bányák min. biztosa nyujtottak értékes segítséget.
A Magyar Általános Hitelbank, élén dr. Szász vezérigazgatóval, az exhumációs és síremlék-bizottságok bankszámláinak kezelésénél még a szokásos költségek felszámításától is eltekintett, sőt anyagilag is támogatta akcióinkat. Bizottságunk egyik tagja, a bank főtisztviselője: Simán Lajos, az adminisztrációs kérdésekben nélkülözhetetlen szolgálatokat tett.
A tömegsírok felderítésének és nyilvántartásba vételének munkájában Davidovics Lajos és Weinberger Ernő soproni lakosok úttörő munkát végeztek.

A kollektív munkában és a temetések lebonyolításában a Szövetség Országos Központja Simor Dezső, Kallós Imre, Erdős Tihamér, dr. Vámbéri László, Pór Dezső, Schiichter Ernő, Székács Imre, Gál László, Frischmann Edgár, Heller József, Pick István és Vágó Gyula vezetésével vett részt.

E tömegtemetések hatalmas munkáinak elbírálásánál figyelembe kell vennünk, hogy aránylagosan rövid idő alatt, minimálisra csökkentett költségvetési keret mellett kellett feladatainkat megoldani. Olyannyira, hogyha a "házi kezelés" módszerét nem alkalmazzuk és a megszervezéstől a fizikai munkákig néhány bajtárs éjt-napot eggyétevő áldozatos részt nem vállal, akkor a rendelkezésre állt csekély anyagi fedezet már a munkák elején elégtelennek bizonyult volna. Összehasonlításként a nyilvánosság elé tárjuk, hogy amíg a fentiekben már részletesen ismertetett költségvetési adatok szerint az exhumációs bizottságok sokszáz kilométeres távolságokról teherautón, koporsókba helyezett áldozatokat egyénenként Ft 26.10 összköltségért helyezték végleges nyugvóhelyeikre, addig p1. Sopronban a városnak hivatalos kimutatása szerint csak az exhumálás egyénenként Ft 45 összegbe került, koporsó, szállítás és temetés nélkül. Budapesten az exhuinációk még ennél is többe kerültek. E hatalmas anyagi különbség a bizottságok és Kádár László áldozatos, önzetlen munkásságát helyezik kellő megvilágításba. Ezekben a munkálatokban kimagasló tevékenységet folytattak az egész hozzátartozói és bajtársi közösség érdekében: Dr. Berkovits Rafael, Kelemen Géza, Elek Rezső, Mózes Artúrné, Kallós Gábor, Márkus Györgyné, Doros József, Haán Andor, Mészöly Nándor, Boros Ödön, Lowy Gusztávné, Simán Lajs, Dr. Lévai Jenő, Iványi Istvánné, Braun Gizella, Márkus Józsefné, Forbát Andor, Ordódi György. Így érthetők azután a jelentős anyagi megtakarítások, amelyek az exhumációs költségek helyett a közigazgatásilag kötelezett városok és községek költségvetéseiben a Három Éves Terv más céljaira voltak fordíthatók. A számos háláshangú átirat, levél és nyilatkozat közül néhányat ideiktatunk, hogy az Olvasó megközelíthetően pontos képet alkothasson e páratlan méretű és rendeltetésű munka főrészeseiről:

1948 január hó 4-én d. e. 11 órakor a Munkaszolgálatosok Országos Antifasiszta Szövetség Országos Központjában (VI., Bajcsy Zsilinszky-út 5.) megtartott síremlékértekezleten meghívást nyertek az összes exhumációs- és síremlék-bizottságok. Jelen voltak a Szövetség részéről Kallós Imre, dr. Dániel Miklós, dr. Vámbéri László, Gross Miklós, Schaechter Imre, Frischmann Edgár, Halász György, Ordódi György. Jegyzőkönyv-vezető: Bérezi Róbertné. Hitelesítők: Boros Ödön és Elek Rezső.

A gyűlés tárgya: Kádár László alelnök exliumációs beszámolója és hozzászólások. Kivonatok egyes elhangzott nyilatkozatokból: Kelemen Géza népbíró: "Mint öreg ember, aki egyetlen fiamat mentem Nagycenkről exhumálni, végig jelen voltam annál az önzetlen és fáradhatatlan munkánál, melyet Kádár László végzett. Az előkészületek súlyos nehézségeit és az időjárás, fagy viszontagságait egyaránt leküzdötte és elsősorban az ő munkája tette lehetővé, hogy sokezred magammal elzarándokolhassunk a budapesti temetőbe és szülői fájdalmunk kegyeletét megfelelő helyen leróhassuk."

Elek Rezső kiadóhiv. ig.:"A harkai bizottság soha el nem múló hálával tartozik a Szövetségnek az exhumációkkal kapcsolatban végzett munkákért. Ezt a szomorú és nagytömegű hozzátartozókat érintő kegyeletes kötelezettséget egyedül a Szövetség vállalta és itt elsősorban Kádár alelnök emberfeletti munkáját kell megemlítenünk. Kéri ezt jegyzőkönyvbe, venni és kéri. hogy e jegyzőkönyvet a legilletékesebb politikai, kormányzati és társadalmi tényezőkhöz terjesszék fel, mert a végzett eredmény után elismerés jár."

Fleischmanné, Tamás Teréz üz. biz. alelnök: "A kőszegi exhumáció költségei a legnagyobbak voltak és a legkevesebb bozzátartozó maradt meg. Hallatlan erőfeszítés kelled ahhoz, hogy az exhumációt keresztülvigyék." Dr. Berkovits Rafael: "Mint a hidegségi bizottság seniorja szólalok fel. Valamennyien Kádár munkáján keresztül hálásak vagyunk a Szövetségnek. Én 9 napig voltam lent Hidegségen és szemtanuja voltam annak a munkának, amit Kádár szellemi és fizikai téren teljesített. Az üres koporsók behordásától az elakadt ökrösfogatok tolásáig nappal, éjjel, fagyban és esőben, erején felül is teljesítette bajtársi kötelességét." Mózes Artúrné: Az összbizottságok nevében mondjunk köszönetet Kádár alelnöknek és hűséges munkatársának, Bérczi Róbertnénak. Bércziné asszonyi szolidaritással, önfeláldozóan látta el valamennyi exhumáció adminisztrálását. Tapintatossága és megértése sok konnyet törölt le az özvegyek és árvák szemeiből. Mint asszonytársamnak köszönöm meg Bérczinének nemes munkásságát és kérem érdemeit ugyancsak jegyzőkönyvben megörökiteni.

mártírjainak exhumálásához, az engedélyeken kívül, anyagi támogatást is szereztünk. Az exhumáció költségelszámolását nem mi végeztük. Az exhumált és hazahozott mártírok száma:

tömegsírjainak feltárása ügyében a bozzátartozók által választott bizottság: dr. Berkovits Rafael, Mészöly Nándor, Markovics Elek, Kováts Árpád, Boros Ödön, Lőwy Gusztávné, Hoffmann Bertalanné, Czigler Miklósné és Simán Lajos Szövetségünknek az előkészítés munkájában komoly segítséget nyujtottak. Az exhumáció megindítása előtt a község elöljáróságától a sírok kihantolásáboz szükséges földmunkások munkabérének átvállalását kértük. Személyes tárgyalásainkon ismertettük nehézségeinket, de sajnos, nem sikerült csak méltányos költségmegtérités ellenében biztosítani a szükséges munkaerőt.
A sírok, felkutatása súlya, nehézségeket okozott, mert egyes sírokat már fekszámottak. A halottak anyakönyvezése Hidegségen aránylag rendben történt meg, ennek köszönhető, hogy az exhumált 1286 mártír közül 923 bajtárs neve megörökíthet A hidegségi exhumálás összköltsége 34,318.611 Ft összeg volt, melyhez a Joint 45011 Ft hozzájárulást adott. mintbogy a balottak nagy számára való tekintettel a költségvetést jóval meghaladó összeg előteremtése lehetetlen volt. Az exhumáció lebonyolításánál több bizottsági tag vett részt.

áldozatainak exhumálása és temetése a hidegségiével egyidőben, 1946 december 8-án történt. Bizottsági tagok: dr. Propper László, dr. Propper Lászlóné, Szepes Lajos, Kornhauser Sándor és dr. Zalán Kornél külön kezelték az általuk gyűjtött összegeket a Kereskedelmi Bankban. Az exhuntációnál több hozzátartozó és bajtárs vett részt. A fertőrákosi 210 mártír hazahozatala Ft 903,6.90 összegbe került.

Révay Kálmán vez.örn. a Kossuth Akadémia parancsnoka beszél a Szabadságharcos Szövetség képviseletében

Czürös Zoltán a Műegyetem rektora mond búcsuztatót a Pusztavámi temetésen.

tömegsírjának exhumálása, a hozzátartozók óhajának megfelelően, a korábban megállapított sorrendet megelőzve, 1946 december 15-én fejeződött he. Bizottsági tagok: Zsoldos Rezső, Fekete Lajosné, Szikla Gézáné, Varga Menyhért, Kenedi Henrik, Elek Rezső érdeme, hogy rövid idő alatt megteremtették az anyagi alapot. Az exhumáció lebonyolításánál a földmunka elvégzése jelentett ismételt nehézséget, amelyet csak anyagi áldozat árán lehetett elhárítani. A hazahozott áldozatok száma: 650, a felmerült összköltség,Ft 16.911.24 összeg volt.

tömegsírjainak feltárásánál ismét szomorú meglepetés ért bennünket. Az enedetileg 800 főre taksált mártírtik helyett: 1186 holttestet kellett exlutmálnuuk. Az exhlnnáció ideje alatt Keletisen Géza és dr. Lévai Jenő kéltviselték a hozzátartozókat és nyujtottak nélkülölhetetlten segítséget a lebonyolításboz. A nagycenki exhumácíó megyalósításának lehetőségét Iványi Istvánné segítette elő, olyképpen, hogy az életben maradt bajtársak jelentős anyagi támogatását megszerezte. A bizottság tagjai: Braun Gizella, Szilas József, Erős János, Gábor Gézáné, Veress Erzsébet voltak. A nagycenki hozzátartozók kegyeletes kötelezettségeik teljesítésére már előbb önállóan is akciót indítottak. A budapesti temetés 1946 december 19-én volt. Az exhumáció összköltsége: Ft 29.559.89.

54 munkaszolgálatos temettetett el, akiket a Sopronban lebonyolitott városi exhumációval egyidejűleg mi hantoltunk ki. Az exhumációra a hozzátartozók képviseletében Szász Endréné és Bajor Tibor Ft 3000 összeget ajánlottak fel.

ban légitámadás következtélben elhúnyt és a győri köztemetőben eltemetett bajtársasukat egyéni sírokban helyeztük el. A 10 hajtárs hazaszállításának és eltemetésének költsége: Ft 2000.

tömegsírjainak felszámolása jelentette a legnagyobb feladatot. Nemcsak azért, mert itt volt a legtöbb halott, hanem mert a hozzátartozók olyan kis számban voltak fellelhetők, bogy a költségvetés fedezetének előteremtése szinte lehetetlennek látszott. Ezenkívül a tömegsírok elhelyezése, a tavaszi nagy csapadékmennyiség, időjárási nehézségek és közlekedési zavarok gátolták a már kitűzött exhumációs időpont betartását. Többszöri helyszíni szemle után végül mégis sikerült a kőszegi mártírok temetését 1947 április 3-án megtartani. A koporsókat Kőszegről kivételesen nem teherautón, hanem vonaton szállítottuk. Az exhumáció lebonyolításához kőszeg város részéről is támogatást kaptunk a földmunka elvégzésével, melybez, miután a város pénztára ezirányban kimerült, Ft 2000 kölcsönt nyujtottunk. A 2500 kőszegi mártír exhumálásánál is jelen voltak a bozzátartozók képviselői. A monstre-exhnmáció összköltsége: Ft 50.200.59 összeg volt. Bizottsági tagok: Mózes Artúrné, Rajkai Lászlóné, Márkus Györgyné, Vigyázó Lászlóné, dr. Gesztes Sándorné, Szabó Tibor Sándor, Takács Ferencné, Rottenberg Mária, Márkus Józsefné, dr. Kovács Endréné, Gárdonyi Lajosné, Sebők Margit, Eisner Kamill, Kallós Gábor.

községben általunk nyilvántartott 5 munkaszolgálatoson kívül exhumáltuk a községben eltemetett 4 deportáltat is, akik a vagónban haltak meg és így kerültek Vámosgyörkön ideiglenes nyugvóhelyre. Exhumációs költség: Ft 1100.

A diplomás század áldozatainak exhumálása hosszas előkészületet vett igénybe és az 1947 április 13-i temetéssel fejeződött be. Az előkészületekben a bizottsági tagokon kívül Strausz Sándor, a móri bányák min. biztosa nyújtott jelentős segítséget. Az 1944 október 16-án kivégzett 212 áldozat exhumálása Ft 8825.50 öszszegbe került, az eredeti, költségvetési összeget jóval meghaladóan, mert a talajviszonyok speciális adottsága a tervektől eltérően több koporsót és még egy teherautó igénybevételét tették szükségessé. Bizottsági tagok: Forbát Andor, Márkus Dezső, Rózsa Jenő, Bajor Tibor, Günsberger Ödönné, Fodros Pál.

meggyilkolt áldozatainak exhumációs költségeit az életben maradt bajtársak vállalták.A bizottság tagjai: dr. Davidovits Jenő, May Kálmán és Braun Lajos voltak. Az exhumáció megvalósítását több ízben el kellett halasztani a törvényszék orvosi vizsgálatai miatt. Az egész lebonyolításnál a hozzátartozók képviselői és Szővetségünk egri csoportjának tagjai vo1tak jelen. Összköltség: Ft 3700 volt.

községben két tömegsírhól 137 mártírt exhumáltunk, akik i valamennyien kivégzés áldozatai. Bizottsági tagok: Sátori Gyula, Sátori György, Fried Róbert az exhumációnál jelen voltak. Mosonszentmiklós község a lebonyolításhoz Ft 3000-rel járult hozzá és a földmunka elvégzését is vállalta. A temetés napja: 1947 december 18. Összköltség: Ft 4990.

Valamennyi veszteséglistát a hozzánk beérkezett jelentések alapján állítottuk össze. Miután az ellenőrzésre nem volt lehetőség azok hitelességéért nem vállalhatunk felelősséget!

820 áldozatárak exhumálása Ft 21.917.96 összegbe került. Bizottsági tagok: Haan Andor, Doros József, Singer Lászlóné, Sziklai Jenőné, Reiner Lászlóné, Weisz Józsefné, Kornhauser Sándor,Than Andorné és Vámos Samu ismételt akciójának köszönhető, hogy a temetés 1947 április 27-én megtörtént,

községből két ízben exhumáltunk. 1947 április 27-én 6 egyéni sírból, majd 1948 májusban egy tömegsírból 36 bajtársat hoztnk haza.

tömegsírjainak rendezése sokszoros kísérletek után valósulhatott meg. Az anyagi fedezet hiánya hosszú időn keresztül akadályozta a megoldást, amikor pedig a sírok feltárására került sor, súlyos nehézségekkel kellett megbirkózni. A sírok nagy részét a kegyelet legelemibb parancsait is megcsúfoló kezek felszántották. Értbetetlen módon a legkisebb segítséget sem kaptuk meg a sírok felkutatásához. Mint jellemző adatot kell megemlíteni, hogy pl. a község előljáróságának ezirányú ígérete ellenére - bár ez késobbi időpontra szólt - nemhogy ingyen kaptunk volna munkaerőt, hanem a községbeliek közül néhányan holttestenként Ft 50 összeget kértek csak a földmunkáért. Igy tehát ez a munkarész az innen exhumált 620 halott számát alapul véve Ft 31.000 összegbe került volna. A mi megoldásunkban viszont az egész exhumáció, koporsók, szállítás. temetés stb. összesen csupán Ft 16.149 összegbe került. A földmunkáért az UFOSz által a szomszéd községből hozott magyar munkásoknak a kopháziak által kért költség nem egészen egytized részét fizettük ki. Bizottsági tagok: Nyéki Gyula, Hegedüs Lászlóné, dr. Preisz Tiborné, Weisz Antal, Heller Györgyi, Barna Gáborné, dr. Lóránd Sándor. Gerő László voltak.

71 halottját 1947 december 18-án temettük el. A bizottság tagjai: Fischmann Józsefné, Goldberger Imre és Schück tábori lelkész, az exhnmációnál jelen voltak. Felmerült költség: Ft 3953.

... A kábult gyász tátongó léptei lassan megerősödtek, A kegyelet virágai felkeresik a kihűlt szívek emléktábláit és az idő hatalmas ujjai szelíden elsimítják a lélekredőket. Az élet halad tovább...
Az életbenmaradtak megtették kötelességüket halottaikkal szemben. És dolgoznak a most már nem gyilkos szándékú, hanem építő és emberek között különbséget nem tevő Közösség szociális kötelékeiben.
Elöljárt humanista példájával az új életet kezdett Magyarország, amely, ezer igavonó esztendő után végre: a népi tömegei vállán emelkedett a világ által csodált magasságba.
A magyar népi demokrácia egészséges, igazságos levegője tette lehetővé az élet magasszínvonalú felemelkedését az élők számára és csak a népi demokráciában vált lehetségessé, hegy munkás karok felkeresték árokszéleken, vízmosásokban összedobált halottainkat és gyengéd, megértő kezeik elhelyezték őket a temetők mártírparcelláiban.
Amikor hozzátartozók felkeresik elhúnytjaikat, akiket a mindig háborúra készülő imperalizmus erejük virágjában a sírba taposott, elsősorban a Munka névtelen hőseihez szálljon hálás gondolatuk. Mert csak a Közösségi Munka emelt ki testi és lelki romjainkból s ez a munka vezet bennünket kézen fogva az Egyenlő Jogok végre elért útján ... a Szocializmus mindig békés hajlékába...

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG