Vasvármegye fő- és alispánjainak névsorát első ízben dr. Schoenvisner István állította egybe, az Antiquitatum et Historiae Sabariensis című művében, mely 1791-ben hagyta el a sajtót.

De míg a mohácsi vész előtti korszakból csupán egy főispán nevét ismeri (Batthyány Boldizsár), addig az alispánok névsorát az 1595. évtől meglevő közgyűlési jegyzőkönyvekből állította egybe.

Lehótzky Andrásnak Siemmaioaraohia Nobilium Fa miliarum Regni Hungariae című 1796-ban megjelent művében, megtaláljuk Vasvármegye főispánjainak névsorát Uguditól (Ugod) kezdve, herceg Batthyány Lajosig (1790.) bezárólag. (1. 1. 120.)

Az alispánok közül azonban csak néhányat sorol fel 1662-től 1775-ig. ([.1.191-192).

Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae című művének VII. 2. könyvében, mely 1832-ben jelent meg, az Archontologia Regni Hungariae fejezetben, egybeállította a II-VII. kötetekben közzétett oklevelekben található adatok alapján, a vármegye főispánjainak, helyesebben: a királyi vármegye ispánjainak és a nemesi vármegye főispánjainak névsorát.

A névsort Ugudi (Ugod) kezdi (1108) és Ochuz (1291.) a Hahót nemzetség beli Atyusz fejezi be.

Czinár Mór által, Fejér György okmánytárához készített, 1866-ban kiadott betűrendes tárgymutatóban, a Dignitates Regni Hungariae insiqniores c. fejezetben megtaláljuk Vas vármegye főispánjainak névsorát 1108-tól 1438-ig.

Somogyi Zsigmond: Magyarország Főispánjainak Albuma című úttörő munkája, mely magában foglalja az összes magyarországi vármegyék főispánjainak névsorát, 1889-ben jelent meg.

Vas vármegye főispánjaira vonatkozó adatait, az addig megjelent oklevéltárakból és ma már nagyon is elavult forrásmunkákból merítette.

1891-ben adta ki Balogh Gyula a vármegye főlevéltárnoka Vas vármegye, vázlat a vármegye monographiájához c. művét, melyben a főispánok névsorát, az addig közzétett adatok figyelembevételével 1891-ig állította össze, míg az alispánok névsora Pelsőczi Jánossal (1515.) kezdődik. Eddig azonban nem találtam oly oklevelet, amelyből megállapítható lenne, hogy Pelsőczi János, a mohácsi vész előtti korszakban Vas vármegye alispánja volt.

Ezt az adatot azért is fenntartással kell fogadnunk, mert két előttem ismeretes oklevél tanusága szerint 1515-ben Bucsai Benedek és Sitkei Gergely viselték az alispáni tisztséget.

Balogh Gyula forrásait nem tünteti fel.

Ugyanaz a hiány tapasztalható Magyarország Vármegyéi és Városai országos monográfia vállalat által kiadott, Vas vármegyét ismertető kötetben is, bár itt az alispánok névsora András mesterrel (1338) veszi kezdetét és a mohácsi vész előtti korszakból, különösen a XV. századból, több alispán neve van felsorolva.

Az utóbbi adatok valószínűleg Balogh Gyula: Vas vármegye nemes családjai című 1894-ben megjelent művéből lettek felvéve.

1902 október havában jelent meg Somogyi Zsigmond munkájának második kiadása: Magyarország Főispánjainak Története címmel, melyhez dr. Zsilinszky Mihály, az akkori vallás- és közoktatásügyi államtitkár írt előszót.

Somogyi Zsigmond ezuttal némi változtatásokkal átvette az első kiadásáan közzétett névsort, az abban észlelhető hibákkal együtt.

Időközben dr. Wertner Mór egybeállította az Árpád-kori megyei tisztviselők névsorát, melyet a Történelmi Tár 1897-1898. évfolyamaiban tett közzé.

Ebben az összeállításban 86. folyószám alatt közli Vas vármegye főispánjainak névsorát 1108-tól 1299-ig.

Egyuttal megjegyzi a szerző, hogy a Hazai Oklevéltár 176-ik lapján előforduló Tamás alispán, még az Árpád-korban működött-e, meg nem határozható.

Ezt követte: Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontologiához, mely szintén a Történelmi Tár 1906-1907. évfolyamaiban jelent meg.

Ez az összeállítás Vasvármegye főispánjainak névsorát 1318-tól 1402-ig, az alispánokét 1309-től 1393-ig és a szolgabirákét 1314-1361-ig ismertette.

Dr. Wertner Mór által egybeállított névsort mintegy kiegészítik dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című 1894-ben megjelent művének II. kötetében közzétett adatok.

Ebben a szerző felsorolja a vármegye főispánjait 1437-től 1476-ig.

A vármegye főbb birtokosai alatt pedig feltünteti azokat, akik a XV. században az alispáni tisztséget viselték.

Meg kell még emlékeznem dr. Holub József: Zala megye története a középkorban című művéről is, mely új adatokkal gyarapította a főispánok névsorát, minthogy Vas és Zala vármegyének a XIV-XV. századokban gyakran egy főispánja volt.

A vármegyei tisztikar névsorának egybeállítása előtt vizsgálat tárgyává tettem, az eddig megjelent oklevéltárakban közzétett okleveleket, úgy az oklevelek hitelessége, mint az évszámok (keltezés) pontossága szempontjából.

E tekintetben Karácsonyi János (A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke) és Szentpétery Imre (Az Árpád- házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke) nagybecsű művei szolgáltak irányadókul. Önálló kutatásokat végeztem az Országos Levéltárban és a Magyar Nemzeti Múzeum, ott elhelyezett oklevélgyüjteményeit is átnéztem. Itt nagy segítségemre voltak Csánki Dezső és Holub József munkái, melyek megkönnyítették az oklevelek kikeresését.

Ahol nem tudtam az eredeti oklevelekhez hozzáférni, ott ezt a két munkát idézem forrás gyanánt.

A névsort akként állítottam egybe, hogy a királyi vármegye ispánjának, illetőleg a főispánnak neve alá helyezett évszám az oklevél keltét jelzi, melyben hivatali működésére vonatkozólag adatok találhatók. Emellé zárjelben a forrást tüntettem fel.

Ott ahol a vármegyei ispán, illetőleg a főispán más méltóságokat is betöltött, azokat igyekeztem minden egyes esetben feltüntetni.

Az alispánok és a szolgabírák névsoránál, tekintettel arra, hogy kevesebb adat állott rendelkezésemre, a hivatali működési időpontját a nevek mellé tettem és utána zárjelben a forrást jelöltem meg.

A forrásmunkákat és az oklevéltárakat rövidítve idézem.

A rövidítések jegyzékét a füzet végén közlöm.

Az egyes forrásművekben és oklevéltárakban közzétett adatok hitelességére és megbizhatóságára vonatkozó megjegyzéseimet a széljegyzetekben tettem meg.

Jól tudom, nem végeztem tökéletes munkát, de mindaddig, míg Vas vármegye oklevéltára megjelenik, amelyben majd a vármegyei családok levéltáraiban és levelesládáiban őrzött oklevelek közzététetnek, addig meg kell elégednünk az eddig elért eredményekkel, melyek, ha nem is teljesek, de annyit mindenesetre elértem és erre különös súlyt helyeztem, hogy az általam közölt névsor ment legyen az eddigiek tévedéseitől és hibáitól.

Pór Antal az Anjou-korszak nagynevű történetírója, Nemes Magyar Pálné asszony, a pápóci perjelség alapítójának életrajzát, a győri káptalan egy 1371-ben kelt okleveléből vett következő szavakkal vezeti be: "a feledékenység, a tudatlanság szülőanyja " , amelyhez a szerző még hozzáfűzi: "sok magyar jobban megbecsülné magát és hazáját, ha annak történetét behatóbban ismerné." (Katholikus Szemle III. 465.)

Azt hiszem, nem végeztem felesleges munkát, ha azoknak emlékét, akik egykoron a vármegye sorsát intézték, a feledéstől megóvtam.

Végül hálás köszönetemet fejezem ki Schneider Miklós vármegyei főlevéltárnok úrnak, aki a füzet sajtó alá rendezésében hathatósan támogatott.