körmendi főszolgabiró.

Született 1878-ban Körmenden és ugyanitt végezte középiskoláit. 1896-ban a premontreiek főgimnáziumában tett érettségi után a budapesti egyetemen iratkozik be a jogra és ügyvédi pályára készül. Három évi patvaristáskodás után a rnegye szolgálatba lép és már 1904-ben kinevezik Németujvárra szolgabirónak. 1910-ig Felsőőrön szolgabiráskodik, de közben rövid ideig Szombathelyen is teljesit szolgálatot. 1917. április havában kerül Körmendre főszolgabirónak, azóta tölti be ezt a fontos poziciót, mely dr. Tulok főbíró vezető egyéniségénel fogva egyúttal kimagasló társadalmi pozióvá is nőtte ki magát. Elnöke a körmendi Kaszinónak, a Tűzoltó Egyesületnek, a Lövész Egyesületnek, a Vöröskereszt Egyesületnek stb. A kommunisták mint a polgárság köztiszteletben álló képviselőjet túszként tartották fogva Szombathelyen.

a körmendi kir. járás biróság elnöke.

A csendes munkás életet élő példás köztisztviselő mintaképe. 1877-ben az abaujtornamegyei Abaujtszántón született. Középiskoláit Sárospatakon végezte, ugyanitt hallgatta a jogot a jogakadémián és szülőfalujában kezdte meg 1899-ben az igazságügyi szolgálatot. Rimaszombatban és Szigetváron gyakornokoskodik, az utóbbi helyről vonul be önkéntesnek a kassai 9-es honvédekhez. Tiszti vizsgája sikeres letétele után mint tartalékos hadnagy válik ki a hadseregből s 1901-ben a letenyei kir. járásbiróságnal látjuk viszont mint jegyzőt. 1908-ban a vasvári járásbirósághoz kerül albirónak, itt lép elő 1911 nyarán járásbirónak s innen helyezik át 1913 május havában Körmendre vezető járásbirónak. Mint a körmendi járásbiróság egyetlen nélkülözhetetlen biráját a háború alatt hivatalból felmentették a katonai szolgálat alól. A kommün alatt az ő bátor és erélyes fellépése tisztította meg az igazságügyi épületet és a fogházat a kommunistáktól. 1924-ben ruházzák fel az elnöki címmel s 1926 óta valóságos elnöke a körmendi kir. járásbiróságnak.

körmendi tb. főszolgabiró.

Szombathelyen született 1885-ben. 1903-ban tett érettségit a premontrei gimnáziumban s miután Budapesten elvégezte a jogot, 1907-ben Vasvármegye szolgálatába lépett. Mint körmendi közigazgatási gyakornok szolgálja le önkéntesi évét a 83-as közösöknél. Sikeres tisztivizsgát tesz, ugy hogy a felsőőri szolgabiró mint tartalékos hadnagy vonul be a mozgósításkor és a 8-as honvédekkel a háború legelső napjaiban kimegy a frontra. 1915. január végéig megszakítás nélkül küzd az orosz harctéren, amikor hadifogságba kerül és végigjárja úgyszólván az összes szibériai fogolytáborok kálváriáját. Itt is többet gondol bajtársaira mint saját magára: tiszttársai között segélyakciót szervez a még keservesebb sorsban sinylődő hadifogoly legénységnek. 1920-ban Vladivosztokból a japánok küldik haza. Itthon ismét elfoglalja állását, Szentgotthárdon kap beosztást mint tb. főszolgabiró és innen jön 1924-ben Körmendre. Lelkes megértéssel karolja fel a közegészségügyet, megalakítja Körmenden a Stefánia Anya és Csecsemővédő Egyesületet, melynek ügyvezető igazgatója ma is és helyettes elnöke a tüdővész ellen védekező egyesület helyi tagozatának.

vezető jegyző, Körmend.

A sopronmegyei Garta községben született 1877-ben. Jegyzői oklevelet 1900-ban nyert Sopronban. Még ugyanaz évben, Vámosderecskére nevezték ki helyettes jegyzőnek, majd később a felsőpulyai jegyzőséghez ugyanolyan minőségben; de ott 1902-ben körjegyzővé választották meg. Két évi körjegyzőség után, 1904-ben körmendi vezető jegyzővé választották s azóta ott is működik, a község és a nép javára törekedve. A világháború kitörésekor katonai szolgálattételre vonult be; de a nagyközség nem maradhatott vezető jegyző nélkül s mint nélkülözhetetlent fölmentették a háborús szolgálat alól. A község irányításában teljes tudása és agilitásával vesz részt. Elnöke a községi tejtermelési bizottságnak, amelynek keretében sok üdvös tanáccsal erősítette a közgazdaságilag oly fontos szövetkezést. Az ő vezető jegyzősége atatt létesült az aszfalt járda, a villany telep létesüléseben is nagy érdeme van, valamint minden olyan mozgalornban, amely a község fejlődését célozza. Tagja a Vöröskereszt és a Kath. Legényegyletnek, a szinpártoló, a körmendi dalos, a szépítő, a vakokat gyámolító és a kulturegyesületnek és minden társadalmi alakulatnak. A községi nyilvános jellegű kórháznak hosszabb ideig volt gondnoka, amely minőségben is eredményes rnunkát fejtett ki, a kórház belső életében.

körmendi ki r. közjegyző.

Szepesmegyei Gölnicbányán született 1889-ben. Iglón végezte középiskoláit, 1907-ben tett érettségit, jogi tanulmányait az eperjesi jogakadémián és a budapesti Tudomány Egyetemen folytatta és az 1913-ban tett ügyvédi vizsgával fejezte be. Három esztendeig a fővárosban ügyvédjelöltösködött, majd egy évi közjeyzőjelöltség után 1916-ban közjegyzői esküt tett és három évig Budapesten, 1923-ig pedig Gyöngyösön működik mint helyettes közjegyző. Ez év októberében nevezik ki közjegyzőnek. 1924. januárjától 1926. áprilisáig Zircen van irodája, ezután költözködik Körmendre és megnyítja irodáját. Életének emlékezetes eseményei a békebeli 1 éves ösztöndijjal tanulmányut, melynek folyamán Bernt, Hallet és Lausannet, Zürichet tanulmányozta végig, továbbá a kommün rémnapjai, amikor négy hónapig mint közönséges munkás dolgozott a diplomás közjegyző a Dunagőzhajózási Társulatnál.

körmendi háztartási jegyző.

Körmenden született 1896-ban. Középiskoláit a helybeli polgáriban és a pápai református kollégiumban végezte. Érettségije után szülővárosában állott be jegyzőgyakornoknak, itteni műköését azonban csakkamar félbeszakította a háború: 1915-ben mint 18-as honvédönkéntes vonul a harctérre. Küzd az orosz, a román és az olasz fronton, részt vett 1917. augusztusában a 7 napos ojtozi ütközetben. 1918. decemberében szerel le mint tartalékos hadnagy. Háborus kitüntetései a Signum Laudis, a Károly-csapatkereszt és a sebesülési érem. Ezután ismét közigazgatási szolgálatha lép, de a kommunista terror elől kénytelen külföldre menekülni. Három hónapos stájerországi emigrációból jön haza a kommün bukása után és mint a körmendi polgárőrség katonai parancsnoka segít helyreállítani szülővárosában a forradalmi viharok által felbolygatott közrendet. 1920 és 1921-ben kitüntetéssel elvégzi a közigazgatási tanfolyamot, mely után nyomban önálló hatáskörű jegyzőnek választják meg Nádasdon. Innen 1923-ban jön Körmendre, ahol mai napig is működik, a közigazgatás mellett sok időt szentelve a társadalmi életnek is. Gondnoka a kisdedóvódáknak, a keresztény temetőnek, ügyvezető igazgatója a körmendi Dalosegyesületnek, alelnöke a Polgári Lövészegyletnek, titkára a Tüdőbeteggondozó Egyesületnek, felügyelőbizottsági tagja a körmendi villamosműnek és kórháznak, jegyzője a körmendjárási jegyzőegyesületnek .

körmendi járási tiszti orvos.

Rum községben született 1879-ben. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban fejezte be az 1898-ban tett érettségivel. Budapesten végzett orvosegyetemi tanulmányokat és 1908-ban nyert diplomát. Ezután még Pesten az egyetemen dolgozott 2 évig és 1910-ben jött Körmendre körorvosnak. Békében a 83. közös gyalogezredben szolgált, a háború alatt - elöbb a 18-asoknál mint zászlóalj-orvosfőnök 53 hónapot töltött a fronton - végigjárta az orosz, román és szerb harctereket. Kitűntetései : a bronz vitézségi érem, a Signum Laudis és a koronás arany-érdemkereszt. A leszerelés óta a régi hivatásának él, 1929. május 20-án kapta meg járási tiszti orvosi kinevezését. Ezenkivül orvosa a körmendi kórháznak és a Máv. orvosi tanácsadója, becsült tagja valamennyi társadalmi és erkölcsi testületnek.

közigazg. jegyző, Körmend.

A vasmegyei Felsőmarácon született 1893-ban. Középiskoláit Pápán végezte a ref. főgimnáziumban, ahol 1914-ben érettségizett. 1916-ban a jegyzői tanfolyammal fejezte be tanulmányait Szombathelyen. 1921-ig mint segédjegyző Felsőmarácon működött, 1921 óta, jelenlegi állomásán, mint egyhangulag megválasztott önállóhatáskörü jegyző látja el teendőit. Tagja az országos és vármegyei jegyzőegyesületnek, a helybeli leventeegyesület alelnöke, a Vöröskereszt egylet jegyzője, a közművelődési egylet helyi könyvtárnoka és számos kultur és szociális egyesület tagja.

Körmend.

Született Körmenden 1873-ban. Iskoláit szintén itt végezte és az épitőipar mesterséget tanulta ki. Eleinte azonban nem ezzel kereste kenyerét, hanem a hercegi uradalom szolgálatába lépett mint erdész és csak 20 évi uradalmi szolgálat után tért vissza régi szerelméhez az épitőiparhoz, amikor építőipari cikkek eladásával foglalkozó önálló üzletet nyított Körmenden. A háború kitörésekor a 18. honvédgyalogezredhez vonult be és megszakítás nélkül 16 hónapot töltött az orosz fronton. Szép kitüntetéseket szerzett: megkapta a nagyezüst, a kisezüst és a bronz vitézségi érmet, a német vaskeresztet és a Károlycsapat-keresztet. 1917-ben a hercegi uradalom mint nélkülözhetetlen alkalmazottját felmentette a további katonai szolgálat alól. A kommün alatt ugyszólván egymaga szállt szemben a hercegi vár kifosztására szövetkezett kommunista csőcselékekkel és neki köszönhető, hogy az összes nagyértékű műkincsek megmenekültek. A környékbeli tűzbiztonsági szolgálat kifejlesztése körül is bokros érdemeket szerzett és tevékeny részt vesz az egyesületi életben. Tüzoltó körzeti parancsnok, levente oktató, a pinkamindszenti és váraljai tűzoltóság elnöke, pénztáros a a rokkant egyletnek, választmányi tagja az Ipartestületnek. Háborús katonai érdemeinek elismeréséül 1926 június havában Magyarország kormányzója vitézzé avatta.

ügyvéd és földbirtokos, Körmend, Németszecsöd.

Németszecsődön született 1876-ban. Középiskolai tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte 1895-ben. Utánna önkéntesi évét szolgálta le a gráci cs. és kir. gy. ezredben, ahol tiszti vizsgát tett. Jogi tanulmányait Budapesten végezte és ott nyert doktorátust is. A gyakorlati birói vizsgát 1903-ban, majd 1912-ben külön az ügyvédi vizsgát tette le.

Pályáját mint joggyakornok a temesvári törvényszéken kezdte meg, majd a brassói törvényszéken lett 1904-ben albiró. 1908-ban törvényszéki biró, mig 1914-ben mint népf. hadnagy vonult a harctérre, az orosz és az olasz frontra. Kitüntetései a Signum Laudis és a Károly csapatkereszt. Mint népfelkelő százados szerelt le.

Háború után a szornbathelyi törvényszéken volt törvényszék biró, onnan ment nyugdíjba. Most ügyvédi gyakorlatot folytat Körmenden és saját birtokát is maga kezeli.

körmendi gyógyszerész.

Benszülött körmendi. Itt született 1874-ben. Ősi jóhirnevü gyógyszerész-családból származik, a patika, melyet mint diplomás gyógyszerész vezet, 1838 óta van a Sonnevend-család birtokában. A jelenlegi tulajdonos a veszprémi piarista atyák gimnáziumában végezte középiskoláit és a Kolozsváron végzett egyetemi tanulmányok befejeztével 1896-ban szerzett diplomát. 1897-ben a kecskeméti 16-os huszároknál szolgálta le önkéntesi évét, többet aztán nem katonáskodott, a háború alatt hivatalból fel volt mentve. Tevékeny részt vesz a város közéletében. Tagja a városi képviselőtestületnek, a megyei törvényhatósági bizottságnak, igazgatósági tag az Általános Takaréknál. A fia most végzi - híven egy immár csaknem évszázados családi tradicióhoz - gyakornoki idejét.

körmendi gyógyszerész.

Jánosházán született 1863-ban. Középiskoláit Felsőlővőn és Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte. Ezután 10 évig különböző fővárosi patikákban dolgozott mint gyógyszerészsegéd. 1895-ben jött Körmendre és megnyitotta a "Megváltó" gyógyszertárat, melyet ma is vezet. A kommün alatt túsz volt, de a körmendi munkásság és a kisgazdák erélyes fellépésére a kommunisták 3 napi fogvatartás után kénytelenek voltak őt szabadon engedni. Jelentős szerepet visz a közéletben. 1903 óta igazgató elnöke a Körmendi Takarékpénztárnak, 1900-tól kezdve 12 éven keresztül viselt birói tisztet, majd 3 és fél évig vezető birája volt a községnek, tagja minden erkölcsi és társadalmi egyesületnek.

körmendi ügyvéd

Tiszavárkonyon született 1889-ben. Kecskeméten tett 1909-ben érettségit, mely után a budapesti Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be. A háború alatt, 1916-ban szerzett ügyvédi diplomat s azután régi principálisánál működött mint irodavezető 1918-ig, amikor Körmenden letelepedett és önálló ügyvédi irodát nyitott. Ügyésze az ipartestületnek, titkára a Kaszinónak, tanácsbirája a református egyháznak és ügyésze a Körmendi Takarékpénztárnak. A kir. járásbiróságnál és a szolgabírói hivatalnál ügyészi megbizottként működik, emellett tevékeny tagja számos társadalmi egyesületnek. E sokoldalu elfoglaltság mellett a politikára is jut ideje, tagja Körmend város képviselőtestületének, a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztásoknál pedig Öriszentpéteren képviselő-jelöltnek is fellépett egységespárti programmal.

körmendi ügyvéd.

A vasmegyei Felsőmarácon született 1880-ban, ahol a családnak régi nemesi birtoka van. A szombathelyi premontrei atyáknál végezte a gimnáziumot. 1906-ban tett érettségit s miután Budapesten jogot végzett, 1911-ben megszerezte az ügyvédi diplomát. Három évi ügyvédjelöltösködés után a háború küszöbén szolgálta le önkéntesi évét a komáromi tábori tüzéreknél, ahol letette a tiszti vizsgát is, Körmenden megnyította ügyvédi irodáját. Ez 1914. május havában történt s pár hónappal késöbb mint a 7-es honvédtüzérek zászlósa vonul dr. Pászthory mindjárt a mozgósításkor az orosz harctérre. A harctéren megsebesült s itthon a kórházban szerezte meg hadnagyi előléptetését. Felgyógyulva ismét kimegy a harctérre és 1915-ben mint fiatal főhadnagy orosz hadifogságba kerül, ahonnan 1918-ban sikerül megszöknie. A forradalmak lezajlása óta ismét ügyvédi irodájának szenteli minden idejét, de élénk érdeklődest tanusít a közügyek iránt is.

Tagja Felsőmarác község képviselőtestületének, a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és elnöke a Körmendi Méhészegyesületnek. Az 1926-os választások alkalmával országgyűlési képviselőjelöltnek is fellépett kereszténygazdapárti programmal.

A M. O. B. fiókjának igazgatója, Körmend

Kőszegen született 1882-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte, ahol felsőkereskedelmi iskolai érettségit tett, 1901-ben. A bankpályát Vasváron a Hegyháti Takarékpénztárnal kezdte mint gyakornok. 1903-ban bevonult a ll-es vadász ezredhez, hogy az önkéntesi évét leszolgálja s az év befejezése után, tisztivizsgát tett. 1904-ben, a szombathelyi Mezőgazdasági Takarékpénztárhoz lépett be mint könyvelő és ott dolgozott 1907-ig, amikor a Kőszegi Általános Takarékpénztárhoz hivták meg. A háboru kitörésekor, a 83. cs. kir. gyalogezredhez vonult be és az orosz harctéren kűzdött, ahol sulyosan megsebesült. Budapesti kórházba került, ahonnan felgyógyulása után, a bécsi önkéntes iskolában két évig mint oktató tiszt, egy évig pedig mint iskolaparancsnok teljesített szolgálatot. Kitüntetései: Signum Laudis és a II. oszt. katonai érdemkereszt. A forradalom kitörésekor szerelt le. Akkor a Szornbathelyi Leszámitoló Bankhoz került főkönyvelőnek, majd a M. O. B. szombathelyi fiókjának meghivására ott vállalt állást mint igazgató-helyettes. A körmendi Központi Takarék felszámolását vezette és az akkor megnyilt M. O. B. körmendi fiókjának vezetését vette át, amit máig is ellát. Tagja a Kereskedők Társulatának és több kulturális és szociális egyesületnek.

körmendi város biró.

Körmenden született 1869-ben. Középiskoláit Sopronban végezte és itt tett érettségit 1889-ben. Utána theologiai tanulmányokat folytatott, majd Szombathelyen a vármegyei pénzügyi hivatalban dolgozott egészen 1900-ig. E hivatal megszüntetése után állami szolgálatba lépett s a pénzügyigazgatósági státusba került. Vele töltötték be az 1904-ben Körmenden rendszeresített járási számvevői állást egész 1926-ig. A háború alatt mint hivatalból felmentett az itthoni gazdasági fronton teljesített hasznos szolgálatott. Közmondásszerű volt, hogy a sebesült katonáknak talán sehol sem volt olyan jó dolguk mint a körmendi "Vöröskereszt" hadikórházban, melynek ellátásáról Markó István gondoskodott. És mi volt a jutalom? A kornmunistaterror elől neki is menekülni kellett. 1926-ban a megyei számvevőséghez került, honnan egy év mulva számvevőségi főtanácsosként vonult nyugalomba. Ugyanekkor megválasztották városbirónak, mely tisztet ma is közmegelégedésre betölti és amellett hasznos társadalmi működést is fejt ki. Elnöke a Körmendi Dalos Egyesületnek, melyet 1906-ban maga alapított. A Tűzoltó Egyesületet mint parancsnok felszerelés és képzettség tekintetében messze földön párját ritkító magas szinvonalra emelte. Elnöke még a Méhészegyesületnek és járási tűzrendészeti főfelügyelő. Tagja a megyei törvényhatósági bizottságnak és a körmendi római katholikus hitközségi tanácsnak.

körmendi ref. lelkész.

Kupon Veszprémmegyében született 1864 október 7-én. Elődei a veszprémmegyei Csögle község köznemesei közé tartoztak, kik közül egyik ős résztvett Budvárának a töröktől való visszafoglalásánál is.

A középiskolát és a theológiát a pápai református kollégiumban végezte. Mint VII. gimnazista nyerte az első pályadíjat népies költői elbeszélésével s ettől kezdve a theologia elvégzéséig több képzőtársulati és főiskolai pályadíjat nyert évenként. Mint papnövendék 3 évig elnöke volt az Ifjúsági Képzőtársulatnak és ugyanezen idő alatt felelős szerkesztője a közkedveltségnek örvendő Pápai Ifjusági Lapnak.

A theologia elvégzése után az 1889/90 tanévben a főiskolába szénior és pápai segédlelkész, a következő tanévben pedig a főgimnáziumban helyettes vallástanár volt. 1891 szeptember 1-től néhai Antal Gábor ácsi lelkész, később püspök káplánja lett, amikor ott az elemi leányiskolában tanítást is végzett. Majd ez évi dec. 17-én a körmendi református gyülekezet választván meg őt lelkésznek, ez állását dec. 23-án el is foglalta, amelyet előtte már két őse és pedig szépapja a 18-ik század végén, dédapja pedig a 19-ik század elején töltött be.

1892 évben megalakította a református polgári olvasókört Körmenden és megkezdte szintén mint az első a dunántuli református egyházkerületben a vallásos estélyek rendezését, melyeknek tartását ujabban az egész magyar református egyház és hivatalos utasítással kötelezővé tette.

A milléneum emlékére 1896-ban nejével együtt megalakította a református nőegyletet.

1898-ban a gyülekezet második tanítói állását szervezte és két tantermes új iskolát építtetett, majd 1901-ben a templomban új orgonát állíttatott be a gyülekezettel. 1920-ban pedig megalakította az ifjúsági és nejének közreműködésével a leányegyesületet is, melyek a nőegylettel együtt nemes eredményes belmissziói munkát folytatnak.

Gyülekezetésen kivül az őrségi egyházmegye már 1898-ban tanácsbiróvá választotta és a pénztárnoki tisztet 25 éven keresztül viselte. A dunántuli református egyházkerület 1912-ben tanácsbiróvá, majd 1916-ban számvevővé választotta meg. Ezenkivül tagja a főiskolai igazgató tanácsnak, irodalmi és népiskolai tankönyvbizottságnak, a lelkész és theologia magántanári képesítő vizsgálati bizottságának. Legujabban pedig az 1928-ban összehívott országos zsinat tagjáva is megválasztatott.

Világi téren már 1893-ban tagja lett a körmendi Takarékpénztár igazgatóságának és a nagyközség képviselőtestületének, majd a vármegyei törvényhatósági bizottságnak.

1901 óta elnöke lett a körmendi választókerület függetlenségi pártjának, majd ennek megszüntével az egységespártnak. 1905 óta a körmendi kisdedovódák felügyelőbizottságának elnöke. Az 1918 évi októberi forradalom alkalmával a város egész közönségének közóhajára a Nemzeti Tanács elnöki tisztét töltötte be, melynek utolsó ülését a Hymnusszal rekesztette be.

1920-ban megalakította a körmendi Gazdaszövetséget, majd 1922-ben a Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezetet, melynek mindegyike elnökévé választotta meg. A körmendi villamostelep igazgatói tisztét pedig már két cikluson át ruházta reá a képviselőtestület.

Irodalmi téren 1897-től pár évi megszakítással a Körmenden megjelenő "Rábavidék" cimű hetilap felelős szerkesztője lett a mai napig. A megszakítás ideje alatt pedig a "Körmend és Vidéke" cimű lapot szerkesztette.

Mint egyházi iró kiadott ezideig két kötet templomi és egy kötet temetési beszédgyűjteményt és több alkalmi beszédfüzetet. Irt és kiadott polgári és gimnáziumi alsóbb osztályu tanulók számára hittani könyveket. A két elemi iskolai hittani tankönyvévei pedig a dunántúli ref. egyházkerület pályázatán jutalmat is nyert. Ilyen költeményt irt a dunántuli ref. egyházkerület által a reformáció 4 százados emlékére rendezett ünnepélyen is 1917-ben. Köriratban is nagy számmal vannak még imái, beszédei komoly tárgyú értekezesei.

Körmend-vidéki főorvos.

Kevesen tudják róla, hogy három diplomája van és nagy tudományos kerülővel jutott el mai élethivatásához. i881-ben született Szarvason s miután középiskoláit Versecen, az 1904-ben tett érettségivel elvégezte, előbb a budapesti Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be s e tanulmányok során eljutott egész az egységes bírói és ügyvédi vizsga sikeres letételéig, Budapesten nyit ügyvédi irodát, de a peres akták intézése közben ráér orvosi tanulmányok folytatására is és 1921-ben megszerezte az orvosi diplomát, Budapesten különböző kórházakban és klinikákon praktizál és megszerzi a harmadik diplomáját a műtőorvosit. Ezután kerül Szombathelyre a vármegyei közkórházba alorvosnak s egy félév mulva már műtőorvos. Innen Körmendre teszi át egészségügyi tevékenysége szinhelyét és rövidesen a Körmend-vidék körorvosának választják meg.

Tagja a Budapesti Orvosegyesületnek, a Magyar Sebésztársaságnak,az Országos Orvos Szövetségnek és főorvosa a Stefániának.

máv. felügyelő, állomásfőnök.

Péterhegy községben, (Vasvármegye) született 1873-ban. Középiskoláit Sopronban, az evangélikus líceumban végezte és mindenhol az első tanulók közé tartozott. Már hetedik osztályos korában feltünt irodalmi működésével a "Kiss János"-féle ifjúsági "Magyar Társaság" nevü körben.

A "Soproni Gyorsíró" címü gyorsírászati lapnak a szerkesztője és a "Magyar Társaság" főkönyvtárosa volt.

Az érettségi után a volt 11. vadászzászlóaljnál, mint egyéves önkéntes szolgált. 1896-ban a máv. igazgatósága hivatalnok gyakornoknak nevezte ki Szentgotthárd állomásra. Mint forgalmi tiszt Celldömölkön négy évig tett forgalmi szolgálatot. 1902-ben letette az állomásfőnőki vizsgát és ugyanezen évben Dunaadony állomás vezetésével bízták meg.

További állomáshelyei : Boba, a Szombathelyi Üzletvezetőség forgalmi és kereskedelmi osztálya, Körmend. 1921-ben felügyelői kinevezést nyert és mai napig is ebben a minőségben közmegelégedésre végzi a nehéz és felelőségteljes vasuti szolgálatot.

A háború alatt teljesített kiváló szolgálata elismeréséül 1917-ben Ő cs. és kir. felsége a harmadik osztályu polgári hadi-érdemkereszttel tüntette ki.

Hazafias magatartása, a nemzeti irodalom és költészet terén való működése már fiatal korában előnyös társadalmi szerephez juttatták. Már fiatal korában ambicionálta magát a fórumra, hol számára egyre kisebb-nagyobb babér jutott osztályrészül.

1896-tól 1898-ig volt Szentgotthárdon, ahol nemcsak az ottani társadalomnak lett csakhamar közkedveltje és a "Magyar Asztaltársaságnak" -nak egyik kíváló tagja, hanem a "Szentgotthárd és Vidéke" címü lapnak is munkatársa volt.

Tekintélyes társadalmi szerephez jutott Körmenden is. Említésre méltó a körmendi közkórház 25 éves jubileuma alkalmából mondott hit, remény és szeretet jeligével felépített költői beszéde.

A körmendi evang. ifjúsági egyesületnek a megalakulásától 1924 március 2-tól, a Levente Egyesületnek pedig 1924. évi július 6-tól kezdve elnöke. Mindkét egyesület testi és lelki nevelésére kíváló gondot fordít.

Sok esetben ismertette a Levente-intézményt és ennek magasztos célját. 1924. július 6-án tartott levente-egyesületi alakuló közgyűlésen elmondott értékes elnöki megnyitó-beszédéért vitéz Artner altábornagy a szerzőnek kedves levélben gratulált, sőt személyes látogatásával is kitüntette, a beszédet pedig több ezer példányban terjesztette. A Levente-intézmény fontosságát minden kinálkozó alkalommal kidomborította.

Az O. T. T. az iskolánkívüli ifjúság nevelése körül szerzett önfeláldozó és hazafias magatartásáért okmányilag teljes elismerését nyilvánította.

Említésre méltó még irodalmi működése is, amely nemcsak az iskolai évekre, hanem későbbi évekre is kiterjedt, mivel értékes munkái és alkalmi versei még akkor is napvilágot láttak, amidőn fárasztó és idegölő vasuti munkája közben úgy egyéni, mint vasutintézet reputációja érdekében a tőle megkivánt társadalmi követelményeknek mindenkor megfelelni kívánt.

M. kir. póstafőfelügyelő, Körmend.

Fehérmegyei Inota községben született 1869-ben. Középiskoláit Székesfehérváron, a ciszterciek főgimnáziumában végezte és ugyanott tett 1887-ben érettségit. Ezután katonai pályára ment, a Ludovica Akadémiát abszolválta Budapesten és mint aktiv tiszt a 20. gyalogezredben teljesített szolgálatot. 1900-ban saját kérelmére tartalékos állományba helyezték és a m. kir. pósta szolgálatába lépett. Veszprémben és Budapesten teljesített póstatiszti szolgálat után 1911-ben került Körmendre, ahol 2 év mulva a pósta főnökévé nevezték ki. A háboru alatt a pósta nem nélkülözhette munkaerejét és ezért hivatalból felmentették. 1923-ban főfelügyelővé lépett elő. A Kaszinónak hosszú éveken keresztül volt háznagya, jelenleg pedig választmányi tagja. Lelkes sportbarát, elnöke a testnevelési bizottságnak és a K. T. K.-nak.

a körmendi m. kir. adóhivatal főnöke,
m. kir. állampénztári főtanácsos.

Középiskoláit Székesfehérváron végezte és Budapesten maturált. Szilasbalháson született 1875-ben. A m. kir, póstatakarékpénztárnál kezdte pályáját ahol egész 1898-ig működött. Ekkor nevezték ki Körmendre adótisztnek, 1908-ban ellenőrré, 1919-ben tanácsossá, 1927-ben pedig az adóhivatalfőnökévé, 1928-ban pedig. főtanácsossá léptették elő. A háború alatt hivatalból fel volt mentve, ehelyett a kommün alatt harcolt katonás bátorsággal a polgári érdekek frontján, amikor az összes egyházak értékeit és értékpapírjait kockázatos felelősséggel a saját lakásán őrizte és megmentette a pusztulástól. Mikor Budapesten még a póstatakarékpénztárnál dolgozott, éberségével ő fedezte fel az emlékezetes Steiner-féle sikkasztást, amiért kitűntető elismerésben volt része. Kizárólag hivatalának él, a pontos és kötelességtudó hivatalnok-ember mintaképe.

körmendi ügyvéd.

Zalaszentgróton született 1880-ban. Középiskoláit Sopronban, jogi tanulmányait a Pázmány Péter tudományegyetemen Budapesten végezte. Ugyanitt tett ügyvédi vizsgát 1907-ben. Joggyakorlatot Széki Antal dr. budapesti ügyvédnél folytatott, majd a diploma megszerzése után a fővárosban volt 2 esztendeig önálló ügyvédi irodája. 1909-ben költözött Körmendre, ahol azóta megszakitás nélkül működik mint gyakorló ügyvéd, kivéve a háborús éveket, melyeket mint népfelkelőhadnagy egész az általános leszerelésig a harctéren töltött. 26 havi frontszolgálata van, megjárta a keletgaliciai orosz, a bukovina román hadiszintért, Déltirolban az olasz fronton pedig mint géppuskás osztagparancsnok működött. Mint katona megkapta a Károly csapatkeresztet, a bronz vitézségi érmet és a Signum Laudist a kardokkal. A leszerelés óta ismét ügyvédi irodájának él, de tevékeny részt vesz Körmend társadalmi- és közéletében is. Tagja a városi képviselőtestületnek, a megyei törvényhatósági bizottságnak és a megyei tb. tiszti főügyész címét viseli.