polgármester.
A vasmegyei Ludadon született 1877-ben. Középiskoláinak elvégzése miatt Budapestre ment, ahol az érettségit is letette. Az egyetemi tanulmányait szintén Budapesten végezte, amelyeknek a befejezése után még közigazgatási tanfolyamot hallgatott és jegyzői oklevelet nyert.
Pályáját Kőszegen kezdte mint városi irnok, majd később Nemesvidre került segédjegyzői minőségben. Utánna ismét Kőszegre ment, ahol akkor már közgyám lett és pénztárnok, utóbb pedig főjegyző és városi tanácsnok. 1915.-i megválasztása óta pedig Kőszeg város polgármestere.
A város fejlesztése és a közélet terén kifejtett tevékenysége közismert. Jutalmul megkapta először a másodosztályu polgári érdemkeresztet, majd később a vöröskeresztet a diszéremmel. De legszebb jutalma azok az alkotások, melyek nevét akkor is fogják őrizni, mikor az érmek felejtve lesznek.
Polgármesteri működése alatt létesültek Kőszegen a Postás Árvaház kétszáz árva befogadására a Tűzoltó laktanya, az Istenige Társaság szeretetháza, a katholikus missziós papok nevelése céljából és a m. kir. állami fiu tanítóképző intézet s más kisebb alkotások.
A világháboruban mint 18-as honvéd harcolt és mint főhadnagy szerelt le.
A forradalalom alatt - miután a kommunistáknak a szolgalatot megtagadta, - állásából elcsapták és csak véletlen, hogy nagyobb kellemetlenségben nem volt része.
Több fővárosi lapban közigazgatási vonatkozásu cikket is irt, mert szivvel lélekkel szolgálja a közigazgatást és minden sorával szeretne szolgálatot tenni annak és azoknak, akik azon a téren munkálkodnak.
Mint a város első polgára, elnöke, díszelnöke és tagja minden helybeli egyesületnek, mert mindenütt ott akarják látni, ahol valamit előbbre kell vinni, ahol személyével a dolgoknak súlyt és díszt adhat. A polgármester szerete városát és a város a polgármesterét. Olyan találkozása ez a kölcsönös megértésnek és szeretetnek, amelyből a város haladása virágzik ki.
városi tanácsnok, polgármester-helyettes.
Znaimban született 1887-ben. Középiskoláit Kőszegen és Szombathelyen végezte. Pozsonyban a jogakadémiát, Kolozsvárott az egyetemet 1912-ben. Pályáját mint ügyvédjelölt kezdte Budapesten ugyancsak 1912-ben és ott 1914-ig, a háború kitöréséig maradt.
A világháború a harctérre szóllította. Mint 4-es hegyi tüzérfőhadnagy vonult be. Harcolt a szerb, az orosz, a balkán és az olasz harctereken - mint ütegparancsnok. Kétszer megsebesült. Egy sereg kitüntetést kapott. Megkapta a katonai érdemkeresztet, háromszor a Signum Laudist, anémet Vaskorona-rendet és kétszer a sebesülési érmet. A háború után mint főhadnagy szerelt le. 1927-ben avatták vitézze. A városi vitézi szék hadnagya dr. Nagy Miklós, aki nemcsak a harctéren, de a polgári életben is jó harcosa minden nemzeti ügynek.
1920-ban - az idők békésre fordulásával lett városi aljegyző, 1922-ben városi tanácsnok és polgármesterhelyettes, amely hivatásában is általános megbecsülésnek és szeretetnek örvend.
Tagja valamennyi helyi társadalmi egyesületnek.
a kőszegi járás főszolgabirája.
Némethelyen született 1872-ben. Az egyetem jogi fakultását Budapesten végezte. Pályáját is ott kezdte, a belügyminisztériumban, mint gyakornok. Később vasvármegyéhen megválasztották szolgabirónak, majd 1905-ben tb. főszolgabiró lett, 1916-ban pedig főbiró.
Mindig hazafias érzésü, lelkes magyar ember volt, amit a kommunisták is jól tudtak s ezért ki is töltötték rajta bosszujukat. Letartóztatták és a kinzásoktól sem riadtak vissza. De elrabolták magán vagyonát és hogy a munkájukat betetézzék, Számuelly halálra is itélte. A halálos itéletet azonban már nem volt idejük végrehajtani és így megmenekült a vértanu haláltól egy értékes magyar élet.
Horváth Andor tevékenyen foglalkozik az irodalommal is. Komoly értékes működést fejt ki ezen a téren is.
A társadalmi élettől sem huzódik vissza, vezető tagja minden humánús és kulturális társadalmi egyesületnek, amelynek életében igen jelentős szerepet visz általános tisztelet és megbecsülésnek örvendő személye.
kuriai biró, a járásbiróság elnöke.
Vasszécsényben született 1869-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte a premontrei főgimnáziumban, ahol 1886-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten.
Pályáját 1892-ben Szombathelyen kezdte, mint főügyészségi joggyakornok. 1893-ban Szentgotthárdon aljegyző, de onnan később visszakerül Szombathelyre törvényszéki aljegyzőnek, majd jegyző lett. Ugyanabban az évben még Sümegen albiró. 1904-ben pedig Enyingen vezető járásbiró. 1911-ben már Kőszegen lesz a járásbiróság vezetője. Kuriai biróvá 1917-ben nevezték ki. Szolgálatai elismeréséül megkapta a katonai jubileumi érmet.
Mint biró, s mint a járásbiróság vezetője, a legnagyobb tiszteletet váltotta ki azoktól, akik működését figyelemmel kisérték. Mindig a tiszta igazság keresés volt az ideálja, amelyhez hű maradt minden vonatkozásban. A kommunizmus alatt az a sors jutott osztályrészül neki is, ami igen sok magyar férfinak, aki hangot mert adni magyar nemzeti érzetének.
A kommunisták Kőszegen letartóztatták és fogságának keserveit még azzal is tetézték, hogy tudomására hozták halálos ítéletét, amit azonban, nála sem tudtak végrehajtani. A társadalmi és egyesületi életben vezető szerepe van, tagja valamennyi helyi egyesületnek és emberbaráti intézménynek.
főszolgabíró a kőszegi járásba beosztva.
Kőszegen született 1873-ban. Középiskoláit Sopronban végezte, ahol 1891-ben érettségit is tett. Azután Budapestre ment, ahol elvégezte az egyetemet. Pályáját mint vármegyei gyakornok kezdte, majd 1898-ban szolgabíró lett Felsőőrött. 1905-ben ugyanott főszolgabíró és a szolgabíróság vezetője, 1921-ben, a megszállás idején - mint annyi más - ő is kénytelen volt Felsőőrről menekülni. 1924-től Kőszegen mint a szolgabírósághoz beosztott főbiró működik. A társadalmi életben tevékeny részt vesz, tagja valamennyi helybeli egyesületnek és szivesen vesz részt azok munkájában.
rendőrtanácsos.
a kőszegi rendőrkapitányság vezetője.
A trencsénmegyei Klobnitzon született 1879-ben. Középiskoláit Rózsahegyen végezte ahol érettségi vizsgát tett. A kolozsvári egyetemi tanulmányok befejezése után - 1902-ben - ugyanott doktorrá avatták.
Pályáját Kőszegen mint gyakornok kezdte, de már 1902-ben szolgabiró, majd rövid idő mulva tiszteletbeli főszolgabiró lett. Magyaróváron előbb mint rendőrkapitány, majd mint helyettes főbíró működött. Ott érte a kommunizmus, amely alatt el kellett menekülnie hivatalából, mert a kommunisták ismerték hazafias gondolkozását és élete állandó veszedelemben forgott. 1922-ben a soproni rendőrkapitánysághoz osztották be, de még ugyanabban az évben, Kőszegre helyezték át, az ottani rendőrkapitányság élére. Működésének nagyon jelentős eredményei vannak, vezetése alatt, a rendőrség teljesen átformálódott. A szakirodalomban értékes munkásságot fejt ki. A főszolgabírák részére: "Közigazgatási minta és példatár" címen könyvet adott ki, továbbá a "Közigazgatás magáncsok részére" című könyve is hézagpótló, érdemes munka. A Közigazgatási Szemlében megjelent szakcikkei mindig nagy érdeklődést váltanak ki és ujszerűségükkel méltó feltűnést keltenek.
A társadalmi életben is élénken vesz részt, tagja valamennyi kulturális és szociális jótékony egyesületnek és mindig ott van, ahol segítségére számítanak. Röviden vázolt életrajzához hozzátartozik, hogy Halmay Gusztáv cseh börtönt is szenvedett a megszállott szülőföldjén és mikor végre kiszabadult, menekülnie kellett.
ügyvéd,
Kőszeg város tiszti főügyésze.
Született 1891-ben. Érettségizett Kőszegen 1915-ben. Budapesti egyetemen jogi tanulmányait befejezte 1914-ben. Háború kitörésekor bevonult. Mint katona tett állarntudományi doktorátust 1915-ben. Bevonulása után 1915. október 30-án közigazgatási tanácsnokká, polgármester-helyettessé választották. 1918. januárjában a főispán a kőszegi városi rendőrség élére nevezte ki rendőrkapitánynak. A kommün kitörése előtt egy nappal lemondott. A kommün alatt Kőszegen az egyedüli köztisztviselő-túsz. 1919. decemberében az államrendőrséghez került rendőrkapitányi rangban. 1920-ban a soproni államrendőrkapitányság élére került. Az 1922-es képviselőválasztások alatt történt áthelyezése alkalmával lemondott és ügyvédjelölt lett. 1923-ban megszerezte a jogi doktorátust és 1924-ben ügyvédi vizsgát tett. 1928-ban a főispán Kőszeg tb. tiszti főügyészévé nevezte ki. Ügyésze a r. kath. hitközségnek, a kőszegi hitelszövetkezetnek, a bencés diákszövetségnek, a kőszegi betegházegyesületnek, az Emericanum irodalmi és nyomdai r.-t.-nak Priorja az Emericana kőszegi konventjének, alelnöke a kőszegi kath. körnek.
Irodalmi működése nemcsak a hirlapirásra terjedt ki. Alkalmi szindarabjai, prologusai, tárcái, versei is sok sikert mutattak fel.
A keresztény gazdasági párt kőszegi kerületének elnöke.
városi főjegyző.
Kőszegen született 1870-ben, az iskoláit Sopronban végezte a bencés főgimnáziumban, ahol 1890-ben érettségizett. Középiskolai tanulmányai elvégzésével Budapestre ment, ahol a Műegyetemre iratkozott. Utána Kőszeg város szolgálatába lépett. Ezen szolgálata közben a vármegyének jegyzői oklevelet szerzett, késöbb Szombathelyen a közigazgatási tanfolyamot végezte el 1900-ban. 1914-ben Budapesten letette az államszámviteli vizsgát is.
Kőszegen, szülővárosában kezdte meg pályáját 1895-ben mint közigazgatási díjnok, majd írnok, később pénztári ellenőr, azután pénztáros, nemsokára pedig mint főszámvevő - adóügyi tanácsos. 1918-ban lett városi főjegyző.
A világháborúban 1914-től 1918-ig vett részt.
Tagja az országos jegyzőegyesületnek, a Kőszegi Takarékpénztár ig. tagja, mig a Kőszeg-szombathelyi vasúttársaság felügyelőbizottsági tagja.
nyug. tábori lelkész, ág.ev. egyház vezető lelkésze.
Szepesváralján született 1872-ben. Középiskoláit Eperjesen végezte, a theológiát pedig Pozsonyban. 1896-ban külföldi tanulmányuton Rostok-Grönewald-ban járt kinn.
Pályáját mint püspöki titkár kezdte, majd Balti Frigyes mellett lelkészkedett Balassagyarmaton. Onnan Ujpárnára került (Szerém-megyébe) mint lelkész, majd elvégezte a kőszegi cs. és kir. katonai főreáliskolát és mint aktiv katonai lelkész működött. A világháborúból alaposan kivette a részét. Volt az oláh, majd később az olasz harctéren. Kitüntetései: katonai lelkészi érdemkereszt, II. oszt. vöröskereszt tiszti jelvénye, 50-60 jubileumi érem.
1919-ben szerelt le mint tábori főlelkész, 1919-től a kőszegi ág. hitv. ev. egyház vezető lelkésze.
Irodalmi téren kiválót alkotott. Kiadványai, filozófiai munkái: Az öntudatlan képzetek jogosultsága. Leibnitz erkölcstan. A szocializmus erkölcsi obligóia. Theológiai munkái: Bohn Sámuel, Egy magyar misszionárius élete, A protestantizmus szerepe a válás megakadályozása történetében.
Egyházi lapokban politikai és egyházépítő cikkeket szokott irni, amelyeknek mélyen járó gondolatait értékelik. A társadalmi életben is részt vesz; tagja valamennyi kulturális és szociális egyesületnek, amelyeknek bajaival szivesen törődik.
járási tiszti orvos, tb. vármegyei főorvos
Kőszegen született 1863-ban, középiskolai tanulmányait Kőszegen végezte, majd 1881-ben Sopronban érettségizett. Az orvosi egyetemet Bécsben végezte 1889-ben. Pályáját mint kórházi alorvos kezdte Bécsben, ahol ilyen minőségben három évig működött. 1892-ben a kőszegi közkórháznak lett az igazgató főorvosa. 1896-ban járási orvos lett, majd később tiszteletbeli vármegyei főorvos. Kitüntetései a vöröskereszt II. oszt. érdemrendje a díszjelvénnyel.
Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, virilista jogon tagja az Országos Orvos Szövetségnek, a turista egyesületnek, a tűzoltó szövetségnek, a testnevelési bizottságnak, a kaszinónak és még számos helybeli egyesületnek is. Lauringer János dr. aki tudásával és szorgalmával a beteg ember szenvedéseit kivánja enyhíteni és legtöbb idejét az orvostudományban való buvárkodásnak szenteli. Amellett nem vonja ki magát a társadalmi egyesületek életéből sem, mert azok munkájából is részt kér, ha a közjó ugy kivánja.
a Ferenc József kath. főgimnázium igazgatója,
rendházfőnök.
Párkányban születet 1875-ben Komárom megyében. A gimnáziumot Győrött végezte el, érettségit 1899-ben tett ugyanott. Az egyetemet 1904-ben Budapesten hallgatta és a pannonhalmi főiskolán fejezte be.
Pályáját Kőszegen kezdte, ahol mint tanár 1903-tól 1920-ig működött, 1920-tól kezdve pedig mint igazgató és rendházfőnök.
Irodalmi téren is nagy sikerrel dolgozott és kiadta a kispapok számára az "Elmélkedések", továbbá az ifjuság számára a "Lelki élet könyve" címü munkáit. Több egyházi folyóiratban írt egyházi cikkeket, a Szent Gellért címü folyóirat pedig száz szentbeszédét közölte. 1910-ben megjelentette a "Kőszegi Értesítő" című könyvét. Magánszorgalomból pedig lelki tanításokat tartott férfiaknak és nőknek Sopronban, Kőszegen, Pápán és Szombathelyen.
Tagja a Katholikus Autonomia Tanácsának, a városi képviselőtestületnek, a Hitelszövetkezet és a Hangya igazgatóságának, a Matematikai Társaságnak, a Szombathelyi Katholikus Körnek, a Katholikus Népszövetségnek helyi igazgatója és a Kaszinó tagja.
ny. orvos ezredes.
Kőszegen született 1871-ben. Középiskolai tanulmányait a soproni evang. líceumban végezte, ahol 1890-ben tette le az érettségit. Az orvosi fakultást az innsbrucki és budapesti egyetemeken elvégezve, 1896-ban Budapesten doktorrá avatták.
Mint orvos, a budai Irgalmas kórház sebészéti osztályán és a Szent István kórházban kezdte meg pályáját. 1899-ben a katonaság kötelékébe lépett és a bécsi 1. sz. katonakórházban működött. Onnan Budapestre került a 17-es helyőrségi kórházba, ahol ezred orvos lett. A 32-es gyalogezreddel Boszniába ment s amikor onnan visszatért, a bécsi II. sebészeti klinikán működött egy évig. Bécsből ismét Budapestre, majd Kassára került, mint az ottani helyőrségi kórház főorvosa. (1908-1911.)
1911-ben Kőszeget választotta állandó lakhelyéül. Itt érte a világháboru kitörése is. Azonnal bevonult és 1918 novemberéig - az orosz és albán hardereken - teljesitett katonai szolgalatot.
A háboruban nagyszerű teljesítményeiért sok kitüntetést kapott: A Ferenc József-rend lovagkeresztjét a hadiékitményekkel, az ezüst és bronz Signum Laudis-t a kardokkal, a Vörös kereszt tiszti jelvényét és a német lovagrend keresztjét.
A kommun alatt sok méltatlanságot kellett elszenvednie a jeles katonának, hazafias, meg nem alkuvó magatartása miatt. Letartóztatták, de ő a halálos veszedelemben is hű maradt elveihez és önmagához. Mint sebész, nem elégszik meg a gyakorlati működéssel, hanem élénk szakirodalmi tevékenységet fejt ki és sok kérdést világit meg.
Társadalmi téren is ott találjuk mindenütt, ahol kulturális, vagy karitativ munkában tömörülnek az emberek. Egyházának is hű tevékeny tagja, mint a kőszegi ev. egyházközség felügyelője.
1928-ban vonult nyugalomba, amikor Horthy Miklós kormányzó dicsérő elismerésbe részesítette. Ez a nyugalomba vonulás azonban nem jelent pihenést, mert azóta magánpraxist folytat Beyer János dr. és a kőszegi Hunyadi Mátyás nevelőintézetnek is intézeti főorvosa.
A nagy tudásu és kiváló tulajdonságokkal biró ny. ezredorvost nagy megbecsüléssel veszi körül Kőszeg város társadalma, mint olyan férfiut, aki minden jó ügynek, önzetlen készséggel áll szolgálatába.
városi tiszti főorvos.
Kőszegen született 1889-ben. Középiskolai tanulmányait Kőszegen és Sopronban végezte. 1906-ban érettségizett. Budapestre ment egyetemi tanulmányai elvégzésére, ahol 1913-ban doktorrá avatták.
Később ugyancsak Budapesten tiszti orvosi oklevelet is szerzett.
Pályáját a Szentirmay kórházban kezdte 1913-ban, mint alorvos, később a csigalé-i szanatóriumba került segédorvosnak. Sokáig volt Tátraházán az Auguszta szanatóriumban és a debreceni közkórházban, mint segédorvos. 1918-tól kezdve 1919-ig községi orvos volt Lajosmizsén, 1919-ben pedig Kőszegre került, ahol ugyancsak mint községi orvos működött.
1915-től 1918-ig volt az Auguszta szanatórium alorvosa és onnan ment az olasz harctérre, ahol kétszer meg is sebesült. Kitüntetései : kétszer a Signum Laudis, a kardokkal, a Károly csapatkereszt, a sebesülési érem és a Vöröskereszt harmadik osztálya. Mint főorvos szerelt le.
Közegészségügyi előadó és az iskolánkivüli népoktatás előadója. Tagja az orvosok szövetsége szomhathelyi fiókja választmányának, a vármegyei közegészségügyi bizottság választmányának, a testnevelési bizottságnak, az ovóda egyesületnek, a sportegyesületnek társelnöke, a tűzoltó egyesület választmányának tagja. Tagja még a Turista Egyesületnek, a Kaszinónak és a szinpártoló egyesületnek.
Nagy kórházi tapasztalatait és a tüdőbeteg szanatóriumokban eltöltött idők tanulmányait, most mint városi tiszti főorvos értékesiti azok javára, akik gyógykezelése alá kerülnek. Mint közegészségügyi előadó és mint az iskolánkivüli nép oktatás előadója is rendkivül tartalmas és értékes mondanivalójáról ismeretes.
a Széchenyi István m. kir. állami polgári fiúiskola igazgatója.
Doboriánban született 1869-ben. Középiskoláit Kőszegen végezte, ahol 1886-ban gimnáziumi érettségit tett. Budapesten tanítóképzőt és tanárképzőt végzett.Pályáját a tolnamegvei Pakson, mint segédtanár kezdte; később Kapuváron rendes tanárként működött, majd onnan ismét Kőszegre ment, ahol 1917-től kezdve az állami polgári fiú iskola igazgatói állását tölti be. Érdemeit felsőbb helyen is elismerik. Ezt bizonyítja az is, hogy 1922- ben a kultuszrniniszter Zala és Somogyvármegyék polgári iskolainak felügyelőjévé nevezte ki. Nem régen ünnepelte harmincéves tanári működését, amikor szintén felkereste a miniszteri elismerés, az érdemes férfiút.
Szabad idejét is munkának áldozza, több megyei és községi értesítőt szerkesztett, gondos körültekintéssel. Széleskörű tevékenységet fejt ki szorosan vett hivatásán kivül is Nahrer Mátyás, aki a kőszegi róm. kath; autonom elnök, a fiatalkoruak győri felügyelő bizottságának tagja, a polgári iskolai tanárok soproni és vasmegyei körének elnöke, a Széchenyi István polgári fiúiskola segédegyesületének alelnöke, az iskolánkívüli népoktatásnak vezető egyénisége, az Emericana igazgatósági tagja. Buzgó tagja még a Vörös Kereszt Egyesületnek, a róm. kath. elemi iskolaszéknek, a testnevelési bizottságnak, igazgatósági tagja a kőszegi hitelszövetkezetnek és tagja a Kaszinó választmányának.
Fáradhatatlan a tevékenységben, minden jó munkát szeretettel és nagy lelkesedéssel végez.
a Gyurátz Ferenc ág. ev. leánynevelő intézet igazgatója.
Az állami főreáliskolát Szegeden végezte, ahol 1886-ban született. A mezőturi ref. főgimnáziumban érettségizett, majd elvégezte Budapesten az egyetemet. Külföldi tanulmányait a grenefeldi és a göttingeni egyetemen folytatta.
1910-ben Kőszegen helyettes tanár lett, 1912-ben tanulmányozta a német középfoku nőnevelést és erről egy önálló tanulmányi munkát írt. Onnan a kőszegi leánynevelő intézetbe került mint tanár, ahol nemsokára igazgató lett.
Tagja a középiskolai tanárok egyesületének, a tanáregyesületnek választmányi tagja, azonkivül tagja a Vasmegyei iskolánkivüli népoktatásnak.
Az ő igazgatói működése alatt történt a kőszegi líceum nagyszabású kibővítése és megszervezése, amely egészben és részleteiben is magán viseli annak nyomát, hogy a nőnevelés terén alapos tanulmányokat folytatott, nagyképzettségű szakember elgondolása nyomán jött létre. Mennyire fontos ma a növelés kérdése, mikor a szülő sok esetben maga is tanácstalan a leánya jövőjének megalapozásában. Szerencsés város, ahol olyan tanácsadó áll a szülők mellé, akinek nagy tapasztalalta, megbecsülhetetlenül jó szolgalatot tehet egy induló élet utjának rejtelmeiben.
a m. kir. állami tanítóképző igazgatója.
Mohácson született 1881-ben, Borsódmegyében. Baján végezte el a tanitóképzőt és 1900-ban tanítói oklevelet nyert. 1904-ben pedig Budapesten a tanárképzőt végezte sikerrel.
Eleinte Losonczon tanároskodott, majd Győrött működött mint tanár hosszabb ideig az állami tanítóképzőben. Onnan Kőszegre került és 1926-ban igazgató lett. A világháborúban a pécsi 52-es gyalogezred kötelékében harcolt.
Felsőmagyarországon is működött, de a csehek magyarérzelmű ténykedései miatt kiutasították.
Élénk irodalmi munkásságot fejt ki. A "tanulásról" címmel jelent meg egy könyve, továbbá a "Nápoly és környéke" útleírás, "Kirándulás a Vezuvra" és "Az új írányú gyakorlati kiképzés" címmel irodalmi összefoglaló munkát írt, amely a szakkörök élénk elismerését vívta ki.
Munkatársa, a "Tanítóképző Tanárok Országos Egyesülete hiv. közlönye" címü lapnak, amelyekben theologiai cikkeket írt.
Tagja a Tanítóképzői Tanárok Egyesületének, az Országos Tanár Egyesületnek, a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Tanítók Országos Egyesületének, elnöke az iparostanonc felügyelő-bizottságának, iskolánkivüli népművelési felügyelő, a Testnevelési Bizottság tagja és tagja a Turul Sport Egyesületnek is. Sokoldalú munkásságot fejt ki és minden téren olyan dolgokat alkot, amely méltán kelti fel a figyelmet.
izr. főrabbi.
Obesztercén született 1869-ben, Trencsén megyében. Középiskoláit Zsolnán, a rabbiképző szemináriumot Budapesten végezte el. Utána bölcsészettanhallgató lett, 1895-ben doktorátust is szerzett. Hosszabb ideig látogatta a bécsi szemináriumot.
1899-ben Galgócon rabbihelyettes lett, 1900-ban pedig Sátoraljaújhelyen iskolaigazgató és hitoktató. Onnan Balassagyarmatra került mint magyar hitszónok és hittanár. Husz évig Debrecenben volt anyakönyvvezető-főrabbi, mig 1925-ben Kőszegre került főrabbinak.
Linksz dr. irodalmi munkássága is ismeretes. Művei: "Rut könyve," az "Atyák fejezetei," mig most nem régen jelent meg a "Családi boldogság és az áldás forrása" círnű könyve. A két utóbbi megjelenésekor külföldről és az ország minden részéből elismerő levelekkel halmozták el. Kiadta még a "Zsidó neveléstan," a Hitoktatás módszere," azután az "Északi haggada magyarázata," a "Zsidóvallás és Erkölcstan" című könyvét és Simeon Raffael Hirsch "Choreb" című vallástanát magyar fordításban.
"A magyar zsinagóga," "Izraelit" és az "Egyenlőség" című lapok munkatársa és tagja az Országos Rabbi-Egyesületnek.
posta felügyelő, a kőszegi posta főnöke.
Zalaegerszegen született 1882-ben. Felsőkereskedelmi iskolai tanulmányait Zalaegerszegen végezte, a postatisztképző tanfolyamot Budapesten. Pályáját, a szepesmegyei Iglón - mint postagyakornok - kezdte, ahonnan előbb Budapestre, majd Székesfehérvárra és Komáromba került. 1903-ban pedig Kőszegen lett postatiszt, 1915-ben főtiszt, 1918-ban felügyelő, 1923-ban postafőnök.
A világháborúban a tartalék távirdászezredhez volt beosztva 1917-től 1918-ig. Harcolt a szerb, orosz, olasz frontokon. Egyszer megsebesült. Kitüntetése a koronás arany, a kardokkal. Az I. VI. és VII-ik hadseregben mint parancsnokvezető szolgált. Mint távirász főtiszt szerelt le. A kommunizmus alatt Kőszegen is megmozdult az ellenforradalom, amelynek egyik lelkes vezető szelleme Jaross István volt. A kommunisták ezért a halálra ítéltek listájára írták a nevét, de szerencséssen megszabadult a neki szánt gonosz sorstól.
Kőszegen mint várospolitikus is szerepet visz, tagja a képviselőtestületnek, a Katholikus Körnek, a Turista Egyesületnek, a Sport Egyletnek és az Országos Postás Kaszinó Egyesületnek.
Máv. felügyelő állomásfőnök.
Sárváron született 1874-ben, középiskolai tanulmányait a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte, a vasuti tisztképző tanfolyamot pedig Budapesten.
Először Tapolczán mint díjnok működött, majd Czelldömölkön forgalmi tiszt lett, Jutason, Szentgotthárdon és Körmenden pedig árupénztáros. 1904-ben nevezték ki Csákányba főnöknek. 1911-ben pedig Kőszegen lett állomásfőnök. Felügyelő 1923-ban lett.
A kommunizmus alatt a Szamuelly Tibor listáján szerepelt mint halálra itélt. Sokáig letartóztatásban volt és a kommunisták nem késlekedtek vele is elszenvedtetni a vörös terrort.
Szerencsésen megszabadult a veszedelmes fogságból és most hiven tölti be azt a helyet, ahová sorsa rendelte. Rendes szolgálati munkáia mellett buzgón műveli a szakirodalmat, a Vasuti és Közlekedésügyi Közlöny folytatólagosan közli érdekes feljegyzéseit melynek címe: "Vasuti szolgálat a határállomáson" .
Brunner Imre tagja az öreg bencés diákok szövetségének, tiszteletbeli tagja a szombathelyi premontrei diákszövetségnek, tagja a VOGE-nak, a Katholikus Körnek, a Sport Egyletnek, és a Szépészeti Egyesületnek.
a Dreiszker Szanatórium igazgató-főorvosa.
Budapesten született 1885-ben. Középiskoláit Kőszegen és Csurgón végezte, ahol érettségit tett. A budapesti orvosi egyetem elvégzése után külföldi tanulmányutra ment Németországba.
Mikor külföldről visszajött, Pécsre került, mint közkórházi segédorvos, onnan Kőrősre és Nagycsákányba ment kórházi orvosnak. Kőszegen magánrendelőt nyitott, 1916-ban az általa alapított szanatóriumnak lett az igazgató-főorvosa.
A világháboruban is résztvett, mint 20-as honvéd, a szerb-, montenegrói- és albánfronton. Ezidő alatt egyszer meg is sebesült. Vitézsége jutalmául megkapta a Signum Laudist a kardokkal, a Vöröskereszt tiszti díszjelvényét és a Károly csapatkeresztet. Mint főorvos szerelt le.
Tagja az Országos Orvos Egyesületnek, a Természettudományi Társaságnak és minden helyi egyesületnek.
Szanatóriumát nagy hozzáértéssel és a betegek iránt érzett meleg szeretettel vezeti, ami kedveltté teszi intézményét, ahol mindensorsú beteg otthont és gyógyulást találhat.
városi állatorvos.
Szombathelyen született 1898-ban. A diákéveit is ott töltötte. A premontrei főgimnáziumban érettségizett 1916-ban, az állatorvosi főiskolát pedig 1923-ban fejezte be Budapesten.
Pályáját, mint főiskolai asszisztens a fővárosban kezdte, majd 1925-től Kőszegen működik, mint városi állatorvos.
A világháborúban, mint 18-as honvéd vett részt, 1916-tól 1918-ig az orosz és az olasz harctereken. Egyszer megsebesült az olasz harctéren, honnan hazakerülve, mint hadnagy szerelt le. A háboruban megkapta a kis ezüstöt és a Károly csapatkeresztet, a sebesülési éremmeL
Pogány Árpád dr. kitünő szakképzettsége nagy hasznára van az állategészségügynek,amelynek fontosságát ma már, az alsóbb néprétegek is ismerik és kellően értékelik. Érdemeit annál inkább méltányolják azok, akik teljes jelentőséget felfogják annak a nemzetgazgasági haszonnak, amit egy magasabb képzettségű, hivatását lelkiismeretesen teljesítő állatorvos működése jelent.
Pogány dr. tagja az országos állatorvos egyesületnek, azonkívül több társadalmi alakulatnak, a premontrei diákszövetségnek, az ipartestületnek és a katholikus körnek.
tűzoltóföparancsnok.
Kőszegen született 1899-ben. Iskoláit előbb Kőszegen, majd Zalaegerszegen végezte 1916-ban. A tűzoltótanfolyamot Budapesten és Egerben végezte el l927-ben.
Pályáját a budapesti központi tűzoltóságnal kezdte, ahonnan Kőszegre került tűzoltófőparancsnoki minőségben.
Résztvett a világháborúban és mint 37-es tüzér az olasz és az oláh harctereken teljesített szolgálatot.
A kommunizmus alatt mint ellenforradalmár Szegedre menekült, ahol a nemzeti hadsereg tagja lett.
Tagja az Országos Tűzoltó Szövetségnek, a Sport Egyletnek és a Katholikus Körnek, azonkivül főoktatója a leventéknek is.
ügyvéd.
Kőszegen született 1873-ban, középiskolai tanulmányait Kőszegen és Pozsonyban az evangélikus liceumban végezte. Később Budapesten beiratkozott az egyetemre, ahol 1898-ban doktorrá avatták.
Pályáját mint ügyvédjelölt kezdte, majd Szombathelyen törvényszéki aljegyző lett 1897-ben, onnan törvényszéki albiróvá nevezték ki 1905-ben. Később berendelték a táblához, amit azonban nem fogadott el. 1905-ben ügyvéd lett és a Kőszegi Takarékpénztár ügyésze.
1914-től kezdve egészen 1918-ig mint 72. gyalogezredbeli százados a világháboruban is résztvett. A kommunizmus alatt hazafias magatartása miatt túsz volt és sok kellemetlenségben volt része.
Egyházi lapokban gyakran ír értékes egyházi cikkeket.
Ügyésze a Kőszegi Takarékpénztárnak, tagja az Országos Ügyvédi Kamarának, a Városszépítő Bizottságnak. Az ev. egyháznak köztiszteletben álló presbitere, az ev. leányliceumnak bizottsági elnöke és elnöke még az Ovoda Egyesületnek is. Valamennyi intézmény és egyesület, jóakaratu, bölcs belátásu tagját tiszteli személyében.
az Ipartestület elnöke.
Vasváron született 1883-ban. Iskoláit Keszthelyen végezte el. Tanoncidejét Budapesten töltötte, ahol 1902-ben szabadult. Utána Tapolcán, Kapuváron és Szombathelyen segédeskedett. 1910-ben önálló szíjgyártó lett Kőszegen, majd külföldi tanulmányutra Baden bei Wien-be ment, onnan Wien-be és Wilhelmburgba. Több iparkiállításon is résztvett, ahol aranyéremmel is kitüntették.
Az Ipartestületnek számvizsgálója, majd alelnöke, 1919-től pedig elnöke lett. Az ő működése alatt került az Ipartestület az őt megillető helyre. Teljesen újjászervezte a testületet. Egy anyagbeszérző szövetkezetet is létesített az iparosság számára, amelynek minden iparos nagy hasznát látja. De mint a dal barátja, a Concordia dalosegyletet is megalakította.
A vörösök letartóztatták, mert megtudták, hogy résztvett az ellenforradalom megszervezésében. Később halálra ítélték, az üzletét pedig teljesen kifosztották. Ha az anyagiakat el is vették tőle, az életét már nem volt idejük elvenni s azt továbbra is a köznek szentelheti.
Cikkeket is írt az iparosság érdekében, az Iparos Hírlapban és a Vasvármegyében.
Elnöke az Ipartestületnek, alelnöke a vasmegyei ipartestületnek, tagja a ker. Iparkamarának, a városi képviselőtestületnek, elnöke a Concordiának és az ált. temetkezési egyletnek, tagja az ipariskolai tanítók felügyelőbizottságának, a hitelszövetkezetnek és a "Hangyá" -nak, választmányi tagja a Kath. Körnek, tagja a testnevelési bizottságnak, az iskolánkívüli népoktatásnak, a vasmegyei dalosegyesületnek és a turista egyesületnek.
a Gazdakör elnöke.
Alsószelestén született 1854-ben. Szombathelyen elvégezte az algimnáziumot, majd Budapesten és Bécsben reáliskolába járt.
A vármegye legkiválóbb és legismertebb műkertésze. Saját kertészete van óriási területen, amelyet örökségül kapott, naggyá fejlesztett és modern gazdasági eszközökkel szerelt fel úgy, hogy az ma valóban mintakertészet lett.
A kőszegi Gazdakör megalapítója, Szova Ferenc és megalakulása óta ő az elnöke. Mielőtt a Gazdakör elnöke lett volna, a Nyugatmagyarországi Gazdasági Egyesületnek volt tagja.
A világháboruban négy felnőtt fia vett részt, akikről büszkeséggel emlékezik.
A Gazdakör elnökségérn kívül tagja a városi képviselőtestületnek, a vármegye törvényhatósági bizottságának, a Mezőgazdasági Kamarának és a városi Mezőgazdasági bizottságnak.