főszolgabíró.

Károlyházán született 1875-ben. Középiskoláit Szombathelyen és Budapesten végezte. A jogot Pozsonyban és Budapesten hallgatta, ahol 1907-ben megszerezte az államtudományi doktorátust. Ugyanabban az évben törvényszéki gyakornok lett Budapesten. 1901-ben édesapja halálával elárvult a celldömölki birtok, amelyet akkor két esztendeig vezetett. Majd ismét gyakornok lett. Előbb Kolozsváron, majd Felsőőrön működik, mig 1912-ben Celldömölkön lett szolgabíró, majd 1918-ban Németujváron főszolgabíró. 1921-ben kénytelen az osztrák megszállás elől elmenekülni, amikor Körmenden nyer beosztást mint németujvári főbíró.

Háború alatt fel volt mentve hivatalból, de itthon is háborus szolgálatot teljesített, amennyiben egyedül vezette abban az időben 51 községet számláló járását.

Sárváron 1922. óta van mint főszolgabiró, ahol nagy szerepet visz társadalmi téren és több társadalmi egyesületnek elnöke, díszelnöke vagy igen buzgó tagja.

ügyvéd.

Nagykanizsán és Kőszegen végezte középiskoláit. Sárváron született 1883-ban. 1903-ban érettségizett. Budapesten hallgatta a jogot és az ügyvédi vizsgát 1911-ben tette le. Mint ügyvédjelölt Sárváron és Szombathelyen működött. Önkéntesi évét Sopronban a 18. gy. ezredben szolgálta. Kitüntetéssel tette le a tisztivizsgát, majd 1912-ben ügyvédi irodát nyitott Sárváron. Ügyvédi működését azonban megzavarta a háború kitörése, amikor is bevonult ezredéhez és mint századparancsnok hadnagy került a harctérre. Az első évben sulyosan megsebesült és orosz fogságba jutott, ahonnan csak 1920-ban tért haza. Mikor hazajött ujra folytatta az ügyvédi gyakorlatot sárvári irodájában. Schmiedt László résztvesz a város közügyeiben, városi közgyám, a munkásoknak a földművelésügyi minisztérium által kirendelt védője, a Stefania Egyesület ügyvezetője és a róm. kat. hitközség világi elnöke. Vitézi szék ügyészi megbízottja.

róm. kath. apátplébános, országgyűlési képviselő.

A vasmegyei Vasalján született 1874-ben. Középiskolai tanulmányait a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte és ott tett érettségit is 1893-ban. A theologiai főiskolát Budapesten végezte el és ott szentelték pappá 1897-ben. Káplán éveit Vámoscsalád községben, Kőszegen és Szombathelyen töltötte. Mint plébános a zalamegyei Salomváron, majd Rábakovácsiban működött 1919-ig. 1919-ben sárvári esperesplébános lett és Sárvár r. k. híveinek lelki gondozója. A politikai életből is élénken kiveszi a részét. 1926-ban a vasvári kerület bizalma felé fordult és országgyűlési képviselőnek választották. Elnöke a katholikus legényegyletnek,díszelnöke a Gazdakörnek, a Katholikus Iskolaszék elnöke, áll. iskolai gondnok stb. Tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak. Mint országgyűlési képviselő keresztény gazdasági, szociális programmal került a törvényhozásba.

sárvári ág. hitv. ev. lelkész.

Pápán született 1880-ban. Középiskoláit szintén ott végezte. A theolegiát Sopronban és Halléban hallgatta. 1904. szeptemberében avatták lelkésszé. Mint káplán Szepetnek zalamegyei községben egy teljesen németajku gyülekezetet vett át és fényesen eredményes munkát végzett hivei körében, akiket megmagyarosított. 1905-ben a vasmegyei Őriszigeten egyhangulag választották meg lelkésszé. 1911-ben a sárvári lelkészi állásra hívták és választották meg egyakarattal a hivek s azóta ott is működik. 1907-ben tartalékos tábori lelkésszé nevezték ki. A háboru alatt többizben jelentkezett katonai harctéri szolgálatra. 1918-ban a sárvári katonai üdülő otthonban több előadást tartott, amelyekkel nagyrészt a bolsevizmus veszélyeire hívta fel a figyelmet.

Sárvár társadalmi életében hasznos, értékes tevékenységet fejt ki s hiveinek igazi lelki vezére. Elnöke a Sárvári Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, az Országos Központi Hitelszövetkezet sárvári fiókja felügyelő bizottságának, alelnöke a sárvári "Hangya" Szövetkezetnek, képviselő testületi tag, a sárvári Első Takarékpénztár felügyelőbizottsági tagja és hitoktatója az ottani ev. iskolának.

a sárvári m. kir. járás bíróság elnöke.

Kolozsváron született 1887. februárban. Középiskoláit Kolozsváron végezte s az ottani főgimnáziumban tett érettségit. A jogot is Kolozsváron hallgatta és már mint joghallgató 1906-ban a kolozsvári törvényszéknél dolgozott napidíjasi minőségben. 1908-ban mint joggyakornokot avatták a jogtudományok doktorává. 1910-ben jegyzővé nevezték ki és mint ilyent a kir. táblához tanácsjegyzőnek osztották be. 1915-ben Kőrösbányára helyezték át és albiróvá nevezték ki. Innen ismét mint járásbirói tanácsjegyzőt visszarendelték a kir. táblához és ott működött 1918. decemberéig. Ekkor a román impérium-változás után nem akarván esküt tenni, a románok felfüggesztették állásától. Igy kénytelen volt különböző magánalkalmazásokat vállalni, de mivel személye állandóan szálka volt a románok szemében, üldözték és igy elmenekült Erdélybő1. Erre különösen az a körülmény is okot adott, hogy a kolozsvári állami tisztviselők egyesületének a megszállás előtt titkárja volt. 1919. októberében helyezték át Szombathelyre és itt mint törvényszéki bíró működött 1928-ig, amikor kinevezték a sárvári kir. járásbíróság elnökévé.

tb. főbíró.

Rumban született 1883-ban. Középiskoláit Pozsonyban végezte, érettségi vizsgát Felsőlövőn tett 1902-ben. A jogot Budapesten hallgatta, államtudományi doktorátust 1908-ban nyert Kolozsváron. 1907-ben gyakornok lett a vármegyénél. 1913-ban Felsőőrött szolga bíró és ott is maradt 1918-ig. Majd Körmenden szolgabíráskodott 1924-ig, akkor Sárvárra került és ma is ott működik, mint a közigazgatásnak egyik kíváló képzettségű vezető faktora.

A háború őt is a harctérre szólította, ahol vitézül küzdött a 18-ik honvédgyalogezredben. Kitüntetései a kisezüst, bronz Signum Laudis és a Károly-csapatkereszt. Mint tartalékos hadnagy szerelt le 1918-ban.

sárvári vezető főjegyző.

Veszprémben végezte középiskoláit, ahol 1900-ban érettségit tett. Sümegen született 1875-ben. A jegyzői tanfolyamot kitüntetéssel végezte el Szombathelyen 1907-ben. Elnöke volt a tanfolyam ifiusági egyesületének és résztvett abban a gyalogzarándoklatban is, amelyet Kiskos István polgármester vezetett Rákóczi fejedelem kassai sírjához.

Sárvárott 1909-ben választották meg jegyzőnek. A sárvári rom. kath. templom renoválásában nagy része van; különben minden jó ügynek szolgálatába szegődik, ha azzal a köznek szolgálhat. Diszelnöke a sárvári méhészegyesületnek, alelnöke a tűzoltó egyesületnek, elnöke a testnevelési bizottságnak és egyik népfelkelő tisztje volt Sárváron, a nyugatmagyarországi népfelkelő csapatnak.

kir. közjegyző.

A zalamegyei Gelse községben született 1861-ben. Szülei bocsári Svastits Károly és neje várbogyai Bogyay Paulina gelsei földbirtokosok voltak. A család Vasmegyéből származott és 1737-ben igazolta nemességet Svastits János. A 60-as években Svastits János, a nagyapa ismert, hires zeneszerző volt. Iskoláit Marburgban és Nagykanizsán végezte. 1881-ben tett érettségit. Ezután a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának hallgatója lett, ahol 1889-ben avatták doktorrá. 1892 márc. 1-én tett ügyvédi vizsgát. Mint törvényszéki joggyakornok Pécsett kezdte meg pályafutását. Rövid idő mulva Nagykanizsára költözött, ahol közjegyző jelölt volt, majd innen Keszthelyre ment kir. közjegyző-helyettesnek. 1900 okt. 2-án nevezte ki az igazságügyminiszter kir. közjegyzővé és 1900-tól fogva Sárváron működik ilyen minőségben. Örökös tagja a Szent István társulatnak, hosszabb ideig elnöke volt a Levente Egyesületnek, tagja a Közjegyzők Egyesületének. Sárvár közéletében tevékeny részt vett. Tagja a képviselőtestületének és sok humánus és kulturális egyesületnek. 1900-tól fogva mint a 48-as függetlenségi eszmék harcosa a politikai életben is élénken szerepel és 1910-ben képviselőnek is ielölték, Huszár Károly és Szell Ödön ellenében. Jó magyar érzésü férfiú, aki nem vonja ki magát semmiféle közérdekü tevékenységböl, ha azzal a köznek hasz- nára lehet.

Fia ifjabb Svastits Zoltán vegyészmérnök 1901-ben született Sárvárott. Főreáliskolai tanulmányait Szornbathelven és Győrött végezte, majd átlépett a soproni katonai főreáliskolába, érettségit pedig Nagykanizsán tett. Ezután egy évig a Ludovikán folytatta tanulmányait, majd átlépett a műegyeternre, ahol 1927-ben megszerezte vegyészmérnöki diplornáját. Azóta ezen a téren működik.

sárvári kir. járás biró

Középiskoláit Selmecbányán végezte és 1896-ban tett érettségit. Született Besztercebányán 1877-ben. Önkéntesi évét a 32. vadászzászlóaljnál szolgálta le Besztercebányán. Ezután Losoncon elvégezte a tiszti iskolát és 1902-ben, Kassán letette a tiszti vizsgát. Jogi tanulmányait Eperjesen és Budapesten végezte, majd törvényszéki joggyakornok lett Sopronban. Innen mint aljegyzőt, a kapuvári járásbirósághoz helyezték át, majd ismét Sopronba és később Kapuvárra helyezték vissza és jegyzővé léptették elő. Közben birói vizsgát tett és 1909-ben albiróvá nevezték ki Nagymartonba. Onnan mint járásbirót Sárvárra helyezték át 1918-ban és azóta ott is működik, 1926-ban megkapta a II. fizetési osztály jellegét a birói státuszban.

Hosszu ideig alelnöke volt a sárvári polgári körnek, de erről röviddel ezelőtt lemondott s most teljesen hivatásának szenteli minden idejét.

tb. szolgabiró.

Körmenden született 1903-ban. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte; 1923-ban tett érettségit. Budapesten jogot hallgatott és a jogi doktorátust 1929-ben nyerte el. Közigazgatási pályára 1928-ban lépett, amikor mint gyakornok, Szombathelyen a megyénél kapott beosztást. Még ugyanabban az évben Sárvárra helyezték és azóta ott is működik. Hajlama az ifjuság vezetésére késztette. Tiz év óta tagja a 3. cserkész kerületnek, amelyben előbb mint közcserkész dolgozott, ma a kerület főtitkára és ügyeinek lelkes vezetője,

Két évig szerkesztette a Szombathelyen megjelenő "Cserkészvezető" és "Cserkész fiúk" cimű havi cserkész folyóiratot. amelynek hasábjain az ifjuság hazafias nevelését célzó sok üdvös és szép gondolattal telt cikke jelent meg.

a sárvári közkórház igazgató főorvosa.

A veszprémmegyei Angyad községben született 1885-ben. Sopronban tett gimnáziumi érettségit, majd medikus lett és 1909-ben doktorrá avatták Budapesten. A szokásos kórházi gyakorlat után 1913-ban Kolozsvárott megszerezte a sebészeti oklevelet is. Pályáját mint klinikai tanársegéd Kolozsváron kezdte, majd mint a nyitrai vármegyei közkórház sebészeti osztályának főorvosa folytatta. Innen ismét Erdélybe és pedig Gyulafehérvárra került vissza, ahol a románok csak 1922-ben engedték meg neki, hogy elhagyja Erdély területet. Ezidő óta Sárváron az ottani nyilvános közkórház igazgató főorvosa.

A világháboruból is kivette a részét. 1914-ben vonult be s a 12. hadtestnél teljesített szolgálatot. Hosszabb időn át az orosz harctéren volt és a fronton tanusitott magatartásaért a hadiékitményes koronás aranyérdemkereszttel, a vitézségi érem szalagján, a hadiékitményes Ferenc József rend lovagkeresztjével, a vöröskereszt II. oszt. érmével, a porosz érdemkereszttel tüntették ki. Mint ezredorvos szerelt le. Tagja az Orvos Szövetségnek, Sárvár nagyközség képviselőtestületének, a Természettudományi Társaságnak, igazgatósági tagja a Sárvári Takarékpénztárnak és több egyesületnek De különösen nagy érdemű és nagy tudásu vezetője a sárvári közkórháznak, amelynek jó hirét növeli az igazgatófőorvos speciális képzettsége és mindenre kiterjedő gondoskodása.

nyug. m. kir. főállatorvos.

So m l y ó v á s á r h e l y e n született 1861-ben. Középiskoláit Pápán végezte és ott tett érettségit 1880-ban. Ezután az akkori állatorvosi tanintézet hallgatója lett Budapesten, ahol 1887-ben kapott diplomát. Ettől kezdve mint magánorvos folytatott gyakorlatot Kiscellben 1890 áprilisáig. Ekkor kapta meg a megyei állatorvosi kinevezését és mint megyei állatorvos 1903-ig működött Vasvárott. Időközben (1900) azonban m. kir. állatorvossá lett kinevezve. Vasvárról Nagybajomba és innen 1905. év elején a budapesti marhavásár-téri szolgálatra osztották be és itt működött 1908. augusztus. 15-ig. Ekkor a fogarasmegyei Sárkány községbe helyezték át mint járási m. kir, állatorvost. Ott volt 1911. január végéig, majd Déván, Kemecsén működött mint járási m. kir. állatorvos 1924. június 30-ig, akkor nyugdíjba vonult és ettől kezdve mint magánállatorvos két évig Kemecsén, majd 1926-tól kezdve Sárváron folytat magánállatorvosi prakszist.

Mint tudományos kutatónak az állatorvosi szaklapokban több tudományos értekezése és tanulmánya jelent meg. Tudományos értekezései közül többek között nagy feltünést keltett "A szarvasmarhák fertőző hüvelyhurutja és annak elterjedése Magyarországon" című értekezése, mely az "Állatorvosi Lapok" 1906. szepternber 11. számában jelent meg és 200 korona pályadíjjal lett kitüntetve. A "Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből" cimű 1906. július 8. füzetben és a "Berliner tierarztliche Wochenschrift"-ben. Ő volt az első, aki Magyarországon a szarvasmarhák szívcsontjairól tanulmányt írt.

1886-tól kezdve egészen nyugdíjazásáig tagja volt az Állatorvosok Országos Egyesületének.

sárvári járási tiszti orvos.

Esztergomban született 1890-ben. Középiskoláit Esztergomban, Temesváron és Rozsnyón végezte s ez utóbbi helyen tett érettségit 1910-ben. Az orvostudori oklevelet a budapesti egyetemen szerezte meg. A háborus idők alatt a 76. cs. és kir. gy. ezred kötelékében teljesített 27 hónapig harctéri szolgálatot, később áthelyezték a m. kir. 1-ső honvédgyalogezred kötelékébe s mint tartalékos segédorvos szerelt le a forradalom kitörésekor. Érdemeinek elismeréséül az arany érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki.

A kommun alatt, hogy mint budapesti gyakorló orvost be ne kényszeríthessék a vörös hadseregbe, Diósgyőrbe költözött és ott mint bányaorvos működött. 1920-ban Nagybánhegyesen községi orvossá választották, 1923- ban pedig kinevezték sárvárra járási tiszti orvossá s azóta működik e minőségében Sárvárott. A Tuberkulózis Ellen Védekező Vasmegyei Egyesület sárvári dispanzerjének vezetője és a társadalombiztosító intézet körzeti orvosa. Különösen mint a Tüdőbeteg-gondozó Intézet vezetője fejt ki érdemes és elismerésre méltó munkásságot. A vezetése alatt álló intézetben és azonkivül is feladatává tűzte, hogy teljes erejével küzdjön a szörnyű népbetegség ellen, amely virágjában hervasztja el az életet s mint sulyos örökséget kapják ártatlan gyermekek. Kántor dr. éppen olyan hűséggel állja ezt a harcot, mint a hosszu harctéri szolgálatot.

máv. felügyelő, sárvári állomásfőnök.

Felsőkereskedelmi iskoláit Szombathelyen végezte és 1897-ben maturált. Szombathelyen született 1879-ben. A vasuti tiszti tanfolyamot 1899-ben Budapesten végezte el, amely után mint gyakornok kezdte pályáját Püspökladányban. Ezután Rákoskereszturon működött mint tisztviselő 1904-ig, ahonnan később Alvinczra helyezték át. 1908-ban Piskin volt vasuti hivatalnok, ahol 1914-ben léptették elő forgalmi előadóvá. 1914-1916-ig a nagyszebeni forgalmi kirendeltség vezetője volt, amikor a románok elfogták és Románia belsejébe szállitották. Romániából sok viszontagságon keresztül Oroszországba szökött és csak keserves megpróbáltatások után sikerült neki hazajönni 1918-ban. Ekkor Nagyszebenbe került mint a forgalmi kirendeltség vezetője, majd soronkívül ellenőrré léptették elő, 1919-ben menekülni volt kénytelen és ekkor a szombathelyi Üzletvezetőségnél mint kereskedelmi előadó nyert beosztást, ahonnan később Tapolcára került mint vonalfőnök. 1922-ben nevezték ki felügyelővé s 1924 óta sárvári állomásfőnök. A háborus idők alatt mint határállomáson szolgálatot teljesítő vasuti tisztviselőnek nagy része volt a magvar csapatok szállításának elősegítésében. Érdemes a feljegyzésre, hogy amikor a románok bevonultak Nagyszebenbe az állomáson levő és magyar tulajdont képező árumennyiséget, melyek több waggont tettek ki, saját felelősségére az ország belsejébe irányította.

sárvári járási m. kir. állatorvos.

Celldömölkön született 1884-ben. Szombathelyen elvégezte a premontrei főgimnáziumot és 1902-ben letette az érettségit, s azután Budapesten az állatorvosi főiskola hallgatója lett, ahol 1907-ben szerezte meg diplomáiát. Az oklevél elnyerése után az állatorvosi főiskola kórbonctani intézetében előbb mint gyakornok, majd tanárseged működött. Ezután önkéntesi évét absolválta a 3. tarack ezrednél Marburgban és mint tartalékos alállatorvos szerelt le. Ezután 1910-ben mint m. kir. állatorvos gyakornok Temesvárra került, ahol a törvényhatósági állatorvos mellett működött fél esztendeig, amikor mint hivatalos kiküldöttet Csikmegyébe és Máramarosmegyébe az elharapózott járvány lekűzdése érdekében működött 1911-ben Dolhán, később Tarackközön dolgozott mint m. kir. járási állatorvos.

A világháború alatt a 14. cs. és kir. huszárezrednél szolgált 3 esztendeig, amikor mint hadosztály-állatorvos az 1. lovas hadosztályhoz osztották be szolgálattételre. Kiváló szolgálatai elismeréséül az arany érdemkereszttel és a koronás arany érdemkereszttel, a vitézségi érem szalagjáan tüntették ki. Az összeomlás után 1918-ban ismét elfoglalta Tarackközön korábbi pozícióját, de onnan 1920-ban kiutasították. Ekkor Bobán szerveztek neki állatorvosi körzetet, majd 1921-ben Mosonban határszéli szolgálattételre osztották be. 1922-ben megbízták a nyírábrányi m. kir. belépő állomás vezetésével és innen került 1923-ban Sárvárra mint kir. állatorvos és azóta szakadatlanul ezen tisztségében működik.

1929-ben, amikor a mételykór veszedelmes arányban pusztitott Vasmegye szarvasmarha állományában, egyike volt azoknak az állatorvosoknak, akik a legnagyobb önfeláldozással működtek közre abban, hogy a mételykór pusztítását megállítsák és ezzel a nemzeti vagyon egy részét is megmentsek. Eme rnunkásságáért miniszteri elismerésben is részesült.

a bajor kir. hercegi uradalom sárvári jószágigazgatója.

Pusztaenyed pozsonymegyei községben született 1857-ben. Középiskoláit Pozsonyban végezte és ott tett érettségit 1873-ban. Ezután egy és fél évig Pozsony megyében gazdasági gyakornok volt. 1875-ben beiratkozott a magyaróvári gazdasági akadémiára, ahol 1879-ben szerezte meg a gazdatiszti oklevelet. 1880-ban lépett a bajor kir. hercegi uradalom szolgálatába mint gazdasági gyakornok Pornóapátiban, ahonnan 1882-ben a sárvári uradalomhoz helyezték át. 1887-ben rábasömjéni intézővé nevezték ki. 1898-ig vezette a hercegi uradalom rábasömjéni gazdaságát, amikor a káldi uradalom intézői tisztével cserélte fel korábbi pozícióját és 1900-ig vezette a káldi uradalmat. Kiváló szolgálatai és széleskörü szaktudásának elismeréséül ekkor jószágigazgatóvá nevezték ki és Sárvárra helyezték át és azóta mint a bajor kir. hercegi uradalmak jószágigazgatója fejt ki nagyarányu munkásságot. De kiváló szerepet játszik mint a Vasmegyei Gazdasági Egyesület alelnöke vasmegye gazdasági életében is és mint a vasmegyei gazdák nesztora a mezőgazdasági problémák megoldásánál sok esetben volt döntő szavu tényező és számos eredményes akció kezdeményezője .

A kommun uralma alatt a bajor kir. hercegi uradalmat kommunizálták és őt állásától felfüggesztették és csak akkor, amikor a kommunisták uralma megbukott, vehette ujból át a nagykiterjedésű uradalom vezetését és pótolhatta azokat a veszteségeket és károkat, amelyeket a kommun uralma okozott.

Évtizedek óta tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, alelnöke a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek, igazgató választmányi tagja az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, tagja Sárvár képviselőtestületének és ismert nevű szaktekintély minden mezőgazdasági vonatkozásu kérdés megoldásánál.

a sárvári m. kir. állami polgári fiu- és leányiskola igazgatója.

Középiskoláit Pinkafőn, a tanítóképzőt Csáktornyán, a tanárképzőt Budapesten végezte. Sárváron született 1887-ben. Oklevelet 1909-ben kapott. Pályáját, a zilahi államilag segélyezett polgári iskolában mint tanár kezdte és ennek az iskolának kötelékében maradt 1918. decemberéig. 1914-ben, a háboru kezdetén mindjárt bevonult és a 83-ik gyalogezredben teljesített harctéri szolgálatot. Ivangorodnál fejlövést kapott és sulyosan sebesült állapotban oroszfogságba esett, ahol sok szenvedésben lett része, amelynek nyomait még ma is viseli, mert teljes egészsége nem tért még most sem vissza. A szibériai fogolytáborok élete és sebesülése következtében 75 százalékos rokkant lett. 1918. májusban, mint csererokkant is jött haza. Régi állomáshelyére Zilahra ment, ahonnan Sárvárra helyezték. Előbb mint tanár működött, majd 1926-ban a polgári iskola igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztet tölti be ma is és annyira csak a hivatásának él, hogy a társadalmi életben egyáltalán nem szerepel. Hivatását azonban mintaszerű búzgósággal és lelkiismeretességgel tölti be.

az Orsz. Társadalmi Biztositó Intézet sárvári rendelőjének orvosa
és a Stefánian Szövetség sárvári fiókjának főorvosa.

Balmazujvároson született 1893-ban. Budapesten tett érettségit. 1919-ben elvégezte a budapesti tudományegyetem orvosi fakultását és ott szerzett orvosi diplomát. Ezután klinikai gyakorlóorvosként működött két esztendeig Budapesten. 1921-ben pedig Sárváron folytatta gyakorlatait és 1924-től a Stefánia Szövetség sárvári fiókjának vezető főorvosa.

A 39. gy.-ezreddel 1915-től 1918-ig az olasz harctéren volt és ott tanusitott magatartásáért a kis ezüstéremmel, a koronás arany érdemkereszttel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Mint egészségügyi hadnagy szerelt le.

Tagja az Orvos Szövetségnek, a természettudományi társaságnak, a testnevelési bizottságnak és különösen mint egészségügyi szakelőadó fejt ki értékes munkásságot. Teljesen hivatásának élő orvos, aki nem áll meg az uton, hanem állandóan kutatja a gyógyításnak minél sikeresebb feltételeit s azokat a szakmunkákat, amelyek ujabb és ujabb lehetőségeket tárnak fel az orvosi tudomány terén.

sárvári állami elemi isk. igazgató-tanító.

Ikerváon született 1885- ben. Középiskolái négy osztályát Szombathelyen végezte, 1900-ban, amikor a győri kir. kath. tanítóképző intézetbe irakozott be és itt szerezte meg a tanítói oklevelét. Működését Szászujfalun kezdte meg 1904-ben, majd Bőnyrétalapon, később Csempeszkopácson működött, végül a sárvári elemi iskola igazgatásával bizatott meg.

Tagja az állami tanítók orsz. egyesületének, igazgató választmányi tagja a vasmegyei általános tanitó egyesületnek, a sárvári közegészségügyi tanácsnak és számos szociális intézményének.

Irodalmi munkássága révén a legismertebb nevű vasmegyei pedagógusok közé tartozik. Munkatársa a Dunántuli Tanítók Lapjának, a Magyar Népiskola és a Néptanítók Lapja cimű szaklapoknak, amelyekben számos értékes pedagógiai tanulmánya jelent meg. Ő találta fel "A játékos számláló" cimű szemléltető eszközt, amelyet a kultuszminiszter engedélye alapján eddig több mint 200 iskolában nagy sikerrel használnak.

gyógyszerész,

Zalamegyei Csopak községben született 1884-ben. Középiskoláit Győrben végezte. A gyógyszerészi oklevelet 1909-ben nyerte el Budapesten. Ekkor mint gyógyszerészsegéd Szombathelyre került Sütheő Lajos gyógyszertárába, ahol gyakornoki éveit is töltötte. 1910-ben telepedett le Sárvárott mint gyógyszerész és azóta ott működik.

A háborus idök alatt lelkes vezetője és irányitója volf minden olyan szocialis akciónak, amely a hadbavonultak családtagjainak sorsát enyhítette. Nevéhez fűződik a szegény családok és gyermekek ruhával és élelemmel való ellátása érdekében megindult mozgalom, a sárvári Segélyakció, amelynek eredménye lehetövé tette, hogy évente több száz gyermeket, özvegyet és árvát ruháztak fel. Ő létesítette a háborus évek idejére a sárvári napközi gyermekotthont, ahol 40-70 kisgyerrnek nyert naponta elhelyezést, ellátást, gondozást, kellő felügyelet mellett (ugyhogy a szülök nyugodtan bizhatták gyermekeiket az otthon gondozására, míg maguk munkába mehettek). Sárvár környékén földeket bérelt és kisebb parcellákra osztva ingyen vagy aránytalanul olcsó áron szétosztotta a hadbavonultak családtagjai között, hogy azon maguknak a legszükségesebb élelmiszerszűkségleteiket megtermelhessék. Segélyakciója egy tejesboltot is tartott fenn, melyben naponta 4-500 liter tej lett kimérve minimális áron az arra szoruló szegény családok számára. De különösen feljegyzésre méltó humánus munkát végzett mint az erdélyi menekülteket gondozó bizottság elnöke, mindaddig, míg az a több száz csiki székely, kik az első oláh betöréskor Sárvárra menekültek, ismét vissza nem térhettek otthonukba. 1918-ban mint a Károly király gyermeknyaraltatási akció sárvári elnöke buzgólkodott, mikor is másfélszáz szegény gráci gyermeknek biztosított Sárváron és környékén elhelyezést és megfelelő ellátást.

1918-ban megszervezte a sárvári keresztény szocialista pártot, melynek elnökévé választották. A forradalmi idők lezajlása után a keresztény pártok ujjászervezési mozgalmában vett részt és volt annak fáradhatatlan irányitója. Sárvár keresztény társadalmának tömöritése céljából lelkes munkatársai segitségével megalapítottak a Sárvári Keresztény Polgári Kört, mely 1920-ban őt választotta elnökének. Ugyanezen évben a Sárvári Hangya Szövetkezet igazgatósága is elnökévé választja. A nemzetgyűlési választások elkövetkezésével ő lett a Huszár Károly párt elnöke és 1927-ig leghűségesebb támogatója volt annak a politikai irányzatnak, melyet Huszár Károly képviselt. E pártelnőkségről azonban 1927. év végén leköszönt. Nemcsak a polgárság nagy részének, hanem a munkásság bizalmát is birja, amit mi sem bizonyít ékesebben, mint az a körülmény, hogy a kommun ideje alatt maguk a jobb érzésü munkások és az iparos polgárok együtt védtek meg azon fanatikus kommusisták ellen, kik gyógyszertárának bojkottálását és az ő elnémíttatását követelték. 1921-ben megalapította a sárvári cserkészcsapatot, melynek hat éven át lelkes parancsnoka és ma is, mint cserkészkerületi intézőbizottsági tag, hűséges gondozója és irányítója. - 1921. őszén, a nyugatmagyarországi felkelés első hirére, megszervezett Sárvárról és a járásból egy felkelőcsapatot, mely az ő vezetése alatt sietett ki a veszélyeztetett határok megvédésére. Védnöke a Magyarországi munkások rokkant és nyugdijegylete sárvári osztályának és diszelnöke az ugyanezen egyesület kezdeményezésére alakult Sárvári Temetkezési Segélyegyesületnek. 1924.-25. években, mint a sárvári kórházbizottság elnöke, a háborus évek és a forradalmi idő alatt lerongyolódott sárvári kórház renoválása, modern felszerelése és üzembehelyezése körül fejtett ki eredményes munkát. 1925-ben ujjonan alakult sárvári róm. kath. hitközség világi elnökének választotta és elnökségének fáradságot nem ismerő agilitása nagyban hozzájárult a sárvári róm. kath. templom ujjáépitéséhez.

Akcióinak és eszméinek szélesebbkörű propagálása céljából 1927-ben megalapította a Sárvári Hirlapot, melynek főszerkesztője és kiadója lett.

1927-ben, midőn Huszár Károly lemondott a sárvári kerület mandátumáról, a kerület választópolgárainak tekintélyes része megtisztelte azzal, hogy felajánlotta neki a kerület képviselőjelőltségét, ő azonban egy áldatlan harc elkerülése érdekében a jelöléstől visszalépett.

Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, Sárvár képviselőtestületének, alelnöke a sárvári hitelszövetkezetnek, társelnöke a Vas-Zalai gyógyszerészkerületnek stb.

A közelmult évek folyamán nagyobb külföldi utazásokat tett Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban és Csehországban, hogy az ott szerzett tapasztalatokat a haza és a magyar nép javára felhasználhassa.

Kiválló érdemei elismeréséül 1924-ben a Kormányzó kormánytanácsossá nevezte ki. Korábban, 1918-ban pedig még III. Lajos bajor király a Lajos király kereszttel tüntette ki a háborus idők alatt tanusitott hazafias szolgálataiért. A magyar cserkészet érdekében és a nemzeti munkavédelem körül teljesített szolgálataiért diszoklevelekkel tüntették ki.

nagyiparos,
a sárvári kereskedelmi kör elnöke.

Felsőmesteriben született 1860-ban. Középiskoláit Szombathelyen végezte. Ezután mint kereskedelmi tanonc készült a kereskedői pályára. 1879-ben szabadult fel és Weiner Károly jóhirnevű szombathelyi kereskedőnél talált alkalmazást 1887-ig. Ekkor Sárváron önálló üzletet nyitott és pár évvel később Batthyány Lajos gróffal, Stubenwoll Ferenc gyógyszerésszel és Gayer József kereskedővel felépitették a jelenlegi selyemgyár épületének telkén az első sárvári elektromos malmot és ezidő tájt megalapította Magyarország határain tul is ismert tejtermékeket gyártó üzemét, sertéshizlaldáját, 1905-ben pedig egy modern hatalmas téglagyárat létesített, ami ma is az ő tulajdona. Ilyenformán Sárvár község gyáripari pilléreinek lerakása és fejlesztése az ő nevéhez fűződik.

A kereskedelem és az ipar terén kifejtett érdemeinek elismeréséül megválasztották a Sárvári Kereskedelmi Kör elnökévé és annak hosszu évek óta irányitója és vezetője lett a kereskedelmi és ipari érdekeket egyaránt is tápoló mozgalmaknak.

Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Sárvár képviselőtestületének. Igazgatósági tagja a Sárvári Első Takarékpénztárnak, alapító tagja a sárvári önkéntes tűzoltóegyesületnek és több társadalmi intézménynek.

A Károlyi-forradalom, illetve a kommun alatt kénytelen volt menekülni, mert hazafias magatartása miatt üldözésnek volt kitéve. Bujdosása alatt vagyonát megdézsmáltak és lakását feldúlták.

Egyetlen fia a háború alatt katonai szolgálatot teljesített és mint tűzér vett részt az oroszfronton vívott harcokban. Meg is sebesült, majd oroszfogságba került, ahonnan 1918-ban szabadult meg. Mint főhadnagy szerelt le.

Ferenc bajor kir. herceg Őfensége sárvári és ujmajori
uradalmának intézője.

Szombathelyen született 1894-ben, ahol középiskoláit is végezte, majd a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett és gazdatiszti oklevéllel a bajor kir. hercegségi uradalom szolgálatába lépett. Előbb mint segedtiszt, 1919-ben mint uradalmi titkár és 1929. óta mint intéző működik.

A világháború kitörésekor 1914-ben tartalékos tisztként bevonult a cs. és kir. 5. huszárezredhez és 4 esztendőn keresztül résztvett ezredévei mindazokban a harcokban, amelyek az orosz, az olasz és a román frontokon folytak le. A harctéren tanusított magatartásaért a III. oszt. hadiékitményes katonai érdemkereszttel, háromszor egymásután a Signum Laudissal, a koronás arany érdemkereszttel és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. Főhadnagyi rangban volt, amikor leszerelt.

A kommun uralma alatt a bolsevisták listáján túszként szerepelt, de sikerült neki a nagyobb kellemetlenségek elkerülése.

Tagja az Országos Gazdatiszti Szövetségnek, az Országos Magyar és a Vasvármegyei Gazdasági Egyesületnek és több szociális intézménynek, amelyeknek mindig jóakaratu és áldozatra kész barátja.

a sárvári Hitelszövetkezet ügyv. igazgatója.

Gyulafehérváron született 1875-ben. Középiskoláit ugyancsak ott végezte, azután a katonai pályára lépett. Elvégezte a nagyszebeni hadapród iskolát, ahonnan 1894-ben mint tiszthelyettes került ki. 1895-ben hadnaggyá és 1899-ben főhadnaggyá léptették elő a 19. illetve 34. közös gyalogezredekben. 1902-ben nyugállományba helyezték. Ekkor átlépett a számvevőséghez, majd a lévai és a dévai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségénél működött s innen került 1910-ben Sárvárra, ahol 1921-be mint számtanácsos vonult nyugdíjba. 1920-ban választották meg a hitelszövetkezet ügyv. igazgatójává, amely tisztet ma is betölti.

A háborús idők alatt a pozsonyi 19. egészségügyi osztag parancsnoka volt, később önként jelentkezett harctéri szolgálatra és bevonult ezredéhez, mellyel résztvett 7 hónapig a fronton vivott harcokban, 1917-ben a kassai katonai hirszerző osztály vezetőjévé nevezték ki s ott működött a forradalomig. Tagja Sárvár képviselőtestületének és több társadalmi egyesületnek, amelyek tevékenységében mindenkor élénken veszi ki a részét.

a Sárvári Első Takarékpénztár R. T. aligazgatója.

A vasmegyei Ják községben született 1885-ben. Középiskoláit Zalaegerszegen végezte és 1904-ben érettségizett, azután mindjárt a banktisztviselői pályára lépett és mint gyakornok a Sárvári Első Takarékpénztárnál nyert alkalmazást. Itt 1906-ban segédkönyvelővé, 1910-ben főkönyvelővé, 1917-ben cégvezetővé, 1925-ben pedig az intézet aligazgatójáva és egyben ügyvezetőjévé léptették elő. A háború alatt mint tartalékos főhadnagy a 18. honv. gyalogezredben szolgált és résztvett a galiciai és a tiroli frontokon vívott harcokban, s összesen 36 hónapig volt a harctéren. Magatartásáért a kardokkal diszített bronz Signum Laudissal s a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. 1917-ben felmentették a katonai szolgálat alól és ismét elfoglalhatta pozícióját. Itthon azután szociális téren fejtett ki munkásságot : átszervezte a sárvári közellátást, amelyet ő adminisztrált és mindenki legnagyobb megelégedésére mintegy 10.000 ember ellátásáról gondoskodott. Ő vezette a sárvári hadigondozó hivatalt és gondoskodott a hadiözvegyek és árvák elhelyezéséről és ellátásáról. Feljegyzésre méltó, hogy a kommun alatt az ő intézete őrizte és védte meg a környékbeli előkelőségek értékeit és ékszereit és sikerült neki azokat a kommunisták elől különböző furfanggal elrejteni.

Elnöke a Sárvári Dalos Egyesületnek és számos társadalmi intézetnek vezető tagja.

a sárvári cukorgyár műszaki igazgatója.

Wienben végezte középiskolai tanulmányait, ahol 1899-ben tett érettségit. Ugyanott folytatta egyetemi tanulmányait is és a mérnöki diplornáját is ott szerezte. Brünnben született 1879-ben. Csehországban kezdte el pályáját. 1902-ben jött Magyarországba s itt mint a szerencsi cukorgyár mérnöke működött 1915-ig. 1915-től 1922-ig ismét külföldön tartózkodott és csak 1922-ben lépett a sárvári cukorgyár szolgálatába, ahol azóta mint műszaki igazgató működik. Kiváló szakképzettségű mérnök, akinek igazgatása alatt az üzem csak fejlődhet. A háború alatt fel volt mentve hivatalától és ő is a harctéren teljesített szolgálatot. Sárváron a társadalmi életben is élénk részt vesz, valamint a hitéletben is; választmányi tagja a róm. katholikus konventnek.

kereskedő,
járási tűzrendészeti felügyelő.

Sárváron született 1889-ben. Sopronban és Pozsonyban végezte középskoláit és 1906-ban kereskedelmi iskolai érettségit tett; majd külföldi tanulmányutra ment. Az önkéntesi évét a 83-ik gyalogezredben, Komáromban szolgálta, ahol letette a tiszti vizsgát is. 1910-ben átvette édesapja üzletének vezetését, amely ma is az ő kezében van. Közben azonban végigkűzdötte a háborut - mint tartalékos főhadnagy - és hősies viselkedésével több kitüntetést szerzett. Megkapta az ezüst- és bronz Signum Laudist, a vitézségi érmet és hadseregfőparancsnoki dicséretet is nyert háborus szolgálata alatt.

1918-ban szerelt le. Közhasznu tevékenységet, most a tűzoltótestületben folytat, mint tűzoltófőparancsnok, járási tűzrendészeti felügyelő és körzeti főparancsnok. Tagja számos erkölcsi és jótékony egyesületnek.