Bécsben született 1846. május 29-én. Édes atyja Apponyi György gróf volt udvari kancellár. Tanulmányait a szülői háznál kezdte, majd 1863-ig a kalksburgi jezsuiták növendéke volt. Azután Budapesten és Bécsben jogot hallgatott. 1868-ban hosszabb külföldi utra ment és később a szuezi csatorna megnyitás ára Egyiptomba utazott. 1872-ben a szentendrei kerület választotta meg képviselővé. A ciklus lejártával 1875-ben négy helyen lépett fel, de mindenütt kisebbségben maradt és csak 1877-ben került be ismét a képviselőházba a bobrói kerület mandátumával. Első parlamenti fellépésekor általános feltűnést keltett nagy szónoki képességével. Ezidőben leginkább kereskedelmi és külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A Sennyei párthoz csatlakozott, de amikor az egyesült ellenzék megalakult, ő is belépett oda és az 1887-ik országgyűlés vége felé már a nemzeti párt egyik vezéralakja volt. A Szapáry-kormány közigazgatási reformjavaslatát támogatta, ám amikor a kormány az obstrukció következtében a hírhedt kétszakaszos törvényjavaslattal akarta elintézni ezt a nagy jelentőségű reformot, ujból ellenzéki álláspontot foglalt el. Az egyházpolitikai kérdésekben a kötelező polgári házasságkötést ellenezte és nem szavazta meg. Élesen ellenzéke volt különösen katonai kérdésekben a Bánffy kormánynak, de 1897. év végén hozzájárult ugyan az Ausztriához való viszonyaink ideiglenes rendezéséhez, de később egyre erősebben követelte az önálló berendezkedés jogát. 1898. év őszén nagy harcott inditott a kormány ellen és az ellenzék támadásai végül is Bánffy báró lemondását eredményezték. 1899-ben pártjával, a nemzeti párttal együtt belépett a szabadelvü pártba és az 1901-iki országgyűlésnek elnöke lett. Támogatta még a Khuen Héderváry gróf kormányát is és teljes erejével igyekezett leküzdeni az ellenzék obstrukcióját, azonban sikertelenül, mert Khuen Héderváry bukását megakadályozni nem tudta. Gróf Tisza István miniszterelnöksége alatt egy darabig még benn maradt a szabadelvü pártban, de 1904. novemberében, amikor a többség a paralelülések tartását határozta el, kilépett a pártból régi hiveivel együtt és ujból megalakította a nemzeti pártot. Az 1904. november 14-iki események hatása alatt belépett a függetlenségi és 48-as pártba és tagja lett az ellenzék vezérlőbizottságának. Az 1901-iki ugynevezett nemzeti ellenállás egyik legharcosabb vezére és irányitója volt. A parlamenti béke helyreállitása után a Wekerle-kabinet kultuszminisztere lett. 1910. év elején vált meg tárcájától.A budapesti egyetem jogi és orvosi fakultásának tiszteletbeli doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és jelenleg igazgató tagja. Az interparlamentáris konferenciáknak tisztelt, vezető alakja és azokon többször elnökölt is. 1897. év tavaszán, tehát 51 éves korában vette nőül Mennsdorf-Pouilly Klotild grófnő, csillagkeresztes hölgyet. 1901-ben valóságos belső titkos tanácsos lett. 1881 óta a mai napig Jászberény városát képviseli a parlamentben. A koalició bukása után a kettészakadt függetlenségi és 48-as pártok közül Apponyi és Kossuth párthoz csatlakozott és a pártnak Kossuth Ferenc halála után 1914-ben elnöke lett. 1917-ben az Esterházy, majd a két Wekerle kormányban ismét kultuszminiszter lett, de 1918 közepén lemondott. A forradalmak idején a kommunisták üldözése elől pozsonymegyei éberhardti birtokára vonult. Csak a kommunizmus bukása után tért vissza a fővárosba és uj ból részt vett a politikai életben, egészen Huszár Károly miniszterelnökségéig, Ezután egész munkaerejét a béketárgyalások előkészítésére forditotta és 1920. február 7-én mint a magyar békedelegáció vezetője jelent meg Párisban. A béketárgyalásokon angol, francia és olasz nyelven hatalmas szónoki erővel védelmezte a magyarság ügyét, de mivel a legfelsőbb tanács a béke feltételeket nem volt hajlandó enyhíteni, Apponyi Albert leköszönt megbizatásaról és helyette Benárd Ágost akkori népjóléti miniszter írta alá a trianoni békét. Az első nemzetgyűlési választások idején, bár Apponyi nem volt Magyarországon, a jászberényi kerület ujból megválasztotta képviselőjének. A második nemzetgyűlésen annak korelnöke volt, mig az uj országgyűlésen nem válalta a korelnöki tisztséget.

m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter.

Sárvárott született 1879-ben. A theolegiát a római Collegium Germanikumban végezte ahol filozofiai és theologiai doktorrá avatták. Tanulmányai befefejezése után hazatért és előbb Adonyban, mint káplán, majd Székesfehérváron mint hitoktató működött. Fiatalos hévvel és lelkesedéssel, szóval-tettel, tollal fogott hozzá a vármegye papságának megszervezéséhez,összefogva vallásos és szociális munkára a katholikus hívőket. Vallásos egyesületek alakitásával tömörítette egybe a katholikus társadalmat és e munkája olyan sikeres volt, hogy Fehérvármegyeben a szociálista eszmék egyáltalában nem tudtak erőre jutni. 1911-ben került a budapesti szent Imre Collegium igazgatói székébe és alig két esztendős működés után már készen állott a kollégium uj épülete, mely mint egyetemi internátus, méreteinél fogva Európa legnagyobb ilynemű intézménye s mindenesetre hatalmas erőforrása volt a katholikus ifjuság megszervezésének a már erősödő Galilei Körrel szemben. A Károlyi-uralom alatt sok nehézséggel és önfeláldozással, ha nem is teljes nyiltsággal, de folytatta a katholikus társadalom szervezését, mely munkáját a proletárdiktatúra megakasztotta. Természetesen a vörös uralom egyik teendője volt a Szent Imre Kollégium kommunizálása.

Öt mint igazgatót elmozdították, majd halálra ítélték, de sikerült elmenekülnie és a proletárdiktatura alatt Zalavármegyében bujdosott: Az első nemzetgyűlésre a vasvári kerület mandátumával ment és az uj nemzetgyűlésen első felszólalásával általános figyelmet és érdeklődést keltett. 1920. év közepén már közélelmezési miniszterré neveztetett ki és ugyancsak ez év végén már a kúltúrtárcát is vezette, utána még a második Teleky-kormányban is. Ekkor már Vass József dr. mint politikus, mint parlamenti debatter, meggyőző erejű szónok - beérkezett. Közvetlen, szeretetreméltó egyénisége, meggyőző és lebilincselő gondolkodása, emelkedett szellemű, hatásos beszédei egy minden tekintetben értékes államférfiu kvalitásait jelentették. A második nemzetgyűlés megalakulása után rekonstruált Bethlen-kabinetben a népjóléti és a munkaügyi tárcát vette át és azt vezeti ma is. Bethlen miniszterelnök külföldi utazásai alkalmával pedig a míniszterelnököt helyettesítette, úgy, hogy Vass József 1920. óta, amióta miniszter, jóformán szabadságot sem vett igénybe. Miniszterelnöki helyettesi minőségében nagy parlamenti harcokat vivott, mert hiszen egyidőben olyan volt a belpolitikai helyzet, hogy amikor Bethlen István gróf külföldön a népek tanácskozó asztalainál vivta a titáni harcokat a magyar nemzetért, idehaza mindig adódott valami politikai kilengés vagy bűncselekmény, amellyel fel akarták borítani a politikai helyzetet. De Vass József nagy elszántsággal és harci kedvvel vivta meg ezeket a csatákat úgy, hogy mire Bethlen miniszterelnök visszaérkezett, a nagy gyujtogatási kisérleteknek csak a parazsait találta. 1924 februárjában Vass Józsefet kalocsai nagypréposttá nevezték ki és ezen méltóságánál fogva tagja a Felsöháznak, ahol azonban törvényhozói joga egyelőre szünetel. Óriási elfoglaltsága mellett volt ideje irodalmi-publicista munkásságra is. Egy sereg önálló műve jelent meg, amellett, hogy százakra menő cikkeket, röpíratokat és tanulmányokat is írt. A szociális és egészségügyi intézkedések, törvények egész sorát alkotta meg. A rokkant kérdés rendezését is sikerült közmegnyugvásra elintézni. A lakásprobléma megoldását is tervszerü munkával, nagy energiával vitte és viszi a teljes megoldás felé. Az 1922-iki általános választásokon a vasvári kerületben kisebbségben maradt, de a zalaszentgróti kerületben kapott időközben mandátumot. A mostani választásokon viszont négy kerületben Veszprém, Zalaszentgróton, Szombathelyen és Gyöngyösön választották meg. A szombathelyi kerület mandátumát tartotta meg.

szombathelyi megyéspüspök.

Zabolán, Háromszékmegyében 1876-ban született. Középiskolai tanulmányait Kalksburgban, a teológiát pedig Innsbruckban végezte és 1899-ben szentelték pappá. Ezután gyergyóujfaluban káplánkodott, ahol később plebánossá választották meg. E tisztségben a legnagyobb lelkesedéssel fáradozott a kis erdélyi község társadalmi és egyházi életének fejlesztésén. 1906-ban Székelyudvarhelyre választották meg mint plebánost és Majláth Gusztáv gróf püspök főesperessé nevezte ki. Itt azután a székelység egyik jelentősebb centrumában nagyobb tere nyilt az alkotásra és ezt az alkalmat MIKES JÁNOS gróf fel is használta arra, hogy elsősorban a templomot és a plébánia házat restauráltatta, uj katholikus főgimnáziumot épittetett és ezzel kapcsolatban internátust létesitett. De egyébként is nagy szeretettel és lelkesedéssel vett részt minden jótékony és társadalmi mozgalomban ugy, hogy mikor 1911-ben szombathelyi püspökké neveztetett ki, egész Erdély katholikus társadalma és különösen székely egyház-községe a legnagyobb fájdalommal vett tőle bucsut. Mint püspök ezután székvárosában nagyszabásu munkásságot fejtett ki az egyházi intézmények fejlesztése és felvirágoztatása körül. De nemcsak mint főpásztor kereste a lehetőségeket, hogy hatást gyakoroljon hiveire, hanem minden téren segitségére akart lenni egyházmegyéje katholikus hiveinek. Elsősorban katholikus napilapot alapitott Szombathelyen, majd székvárosa szülöttének és az egyházmegye védőszentjének Szent Márton püspöknek földi maradványaiból ereklyéket szerzett és azt az országos ünnep keretében helyeztette el az általa készittetett márványoltárra. De egyébként számos katholikus intézmény köszönheti létesitését az ő mindenre kiterjedő gondoskodásának, sőt még egy pénzintézetet az Egyházmegyei Takarékpénztárt is ő alapitotta. A püspöki székesegyházat és a püspöki rezidenciát művészileg restauráltatta. Ezenkivül a művészetek iránti szeretete köztudomásu és ma már egyik legértékesebb képtárral rendelkezik a szombathelyi püspöki palota. Tiszteletbeli doktora az Insbrucki egyetem hittudományi karának. A forradalmak alatt nagyon üldözték és előbb a Károlyi kormány internálta majd a vörös uralom alatt a terroristák tartóztatták le és budapesti gvüjtöfogházba szállítottak. Sok szenvedés után sikerült neki a vörösuralom bukása előtti napokban megszökni, amikor a proletárdiktatura bukásáig rejtekhelyeken bújdosott majd később az egyházmegye híveinek nagy lelkesedése mellett vonult be Szombathelyre, hogy ismét megkezdhesse főpásztori funkcióját. IV. Károly király első visszatérési kisérlete alkalmával jelentősebb szerepe volt az akkori mozgalmakban, mert a király a püspöki rezidenciában szállott meg és tudvalevőleg ott fogadta hiveit. A felsőháznak egyházi méltóságánál fogva tagja.

Vasvármegye főispánja.

Zalamegyei Pusztaszentlászlón 1878. október 18-án született, szülei id. Tarányi Ferenc és Riefl Mária bárónő. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a bécs, budapesti, lipcsei és genfi egyetemen hallgatott jogot és államtudományi doktorátust, majd a magyaróvári gazdasági akadémián látogatási bizonyítványt szerzett. 1899-ben Zalavármegyében mint tb. szolgabiró kezdette meg a közszolgálatot. A világháboru kitörésekor 1914-ben augusztusban bevonulta 6-ik honvéd huszárezredhez és mint népfelkelő huszárszázados teljesített harctéri szolgálatot. Przemisl katasztrófája alkalmából hadifogságba jutott, ahonnan 1918. év tavaszán, kínos szenvedések után, leküzdve a nehézségeket, megszökött. Hazaérkezése után 1919-ben a zalamegyei Gazdasági Egyesület elnöke lett és 1920-ban az első nemzetgyűlési választások alkalmával a zalaszentgróti kerület egyhangulag küldötte a nemzetgyűlésbe keresztény párti programmal. Az 1922-iki választások alkalmából területe ujból óriási többséggel választotta meg. Még ugyanazon év decemberében Zala- és Vasvármegyék főispánjává neveztetett ki. Majdnem négy esztendeig volt a két vármegye főispánja és 1926. augusztus havában önként kérte Zalamegye főispáni állásától való felmentését ugy, hogy most csupán Vasvármegye főispáni tisztséget látja el. Mint kiváló gazda élénk szerepe van az agrár testületekben is. Az OMGE, a Magyar Gazdaszövetség és Szőlőbirtokosok Országos Egyesületének igazgató választmányi tagja. Ezenkívül a vármegye minden kultúrális és jótékony akciójának vezetője.

főrendiházi tag

Répcelakon Vasmegyében 1880 ban született. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Sopronban, a jogot pedig a budapesti egyetemen végezte. Ezután aktiv katona lett és 1907-ben vált meg a hadseregtől mint huszárkapitány, azóta répcelaki birtokán gazdálkodik. Vasvármegye közéletében mint a törvényhatósági és közigazgatási bizottság tagja tevékeny részt vesz, azonkivül minden társadalmi kulturális mozgalornnak egyik vezetője. A porosz Johannita-rend lovagja. A felsőházban Vasvármegye törvényhatósági bizottsága választotta meg. Elnöke a Szormbathelyi Leszámitoló Banknak és alelnöke a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek.

főrendiházi tag.

Budapesten 1866-ban született. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és itt avatták államtudományi doktorrá. Ezután Vasvármegye szolgálatába lépett és hivatali pályáján folyton előbbre jutva a vármegye alispánja, majd a koalíciós Wekerle-kormány alatt Vasmegye főispánja lett. A vármegye közéletében mint a törvényhatósági és a közigazgatási bizottság tagja tevékeny részt vesz. A felsőházba Vasvármegye törvényhatósági bizottsága választotta meg.

felsőházi tag.

Nagygencs, vasmegyei községben, szegény földmíves szülőktől született 1883-ban. Élete a rendes földmíves sors. Tiz éves korában már a répatáblán dolgozott és az ott keresett napszámmal már segitségére volt alig két holdon gazdálkodó szüleinek. Legénykorában Szombathelyre került, ahol előbb mint vízvezetéki, majd mint kövezőmunkás dolgozott körülbelül hét éven keresztül. Közben azonban fenntartotta az érintkezést falujával és megszervezte a római katholikus ifjúsági egyletet, melynek ügyvezető elnöke lett. Egyébként minden földmíves akciónak vezetője volt Nagygencsen. Ezen munkája elismeréséül a Mezőgazdasági Kamara alsófoku szervei utján jutott el az Országos Mezőgazdasági Kamaráig. Tagja lett elsősorban a söptei körjegyzőség mezőgazdasági bizottságának. Ez választotta meg a szombathelyi járási mezőgazdasági bizottságba, innen került választás utján Vasvármegye mezőgazdasági bizottságába. amely I. földmíves kuriából delegálta a győri Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamarába. Ez a szerv küldte Mészárost az Országos Mezőgazdasági Kamarába, mint amelynek delegátusaként lett a felsőház rendes tagja.

országgyűlési képviselő.

Gönyün, Győrmegyében született 1877-ben, ahol az atyja az Esterházy uradalom bérlője volt. Római katholikus, nős, lapszerkesztő. 1880-ban került Szombathelyre ahova atyját akkor kataszteri felügyelővé nevezték ki. Középiskoláit Esztergomban, Győrött és Szombathelyen végezte, azután jogot hallgatott a budapesti egyetemen. Pályafutását a pénzügyminiszteriumban kezdte. Nem érezvén azonban kedvet a hivatalnokoskodáshoz, csakhamar lemondott állásáról és hajlamait követve, az egyik nagy fővárosi lap újságírójává lett. Ebben a minöségben egyideig Vasmegye egykori nagynevű főispánja Radó Kálmán mellé került magántitkárnak. Később pedig a még egészen fiatal embert Rákosi Jenő ajánlatára Jászberénybe küldték és ott az Apponyi párt lapjának szerkesztésével bízták meg. Apponyi zázlaja alatt végigharcolta azokat a viharos időket, mikor ott a Bánffy kormány az emlékezetes hajszát folytatta Apponyi ellen. A párbajok a sajtóperek egész sorozata zúdult a nyakába, de szerencsésen meguszta mindezt.

Katona esztendejét a győri 19-es bakáknál szolgálta le, mint önkéntes, 1900-ban visszakerült Szombathelyre, ahol Kőváry Kaffehr Béla lapjánál. a Vasvármegyénél lett segédszerkesztő. Fiatalon megnősült, feleségül vette Hainzmann Malvint 1905-ben megvette Kaffehrtől a Vasvármegye tulajdonjogát. Ettől kezdve ő vette át a lap vezetését. Az ő keze alatt fejlődött aztán a "Vasvármegye" a legismertebb vidéki lappá.

A háborút az első naptól az utolsóig megszakítás nélkül végigszolgálta, Háromszor megsebesült. Vitéz magatartásának jutalmául soronkívűl nevezték ki föhadnaggyá. Több kitüntetést kapott. Harmadik sebesülése után Szerbiában a közbiztonsági szolgálathoz osztották be, s mint ilyen Ószerbia egyik déli városában mint várparancsnok teljesített szolgálatot.

A forradalom idején hevesen szembeszállott a Károlyi kormánnyal és ennek Vasmegyei hirhedt kormánybiztosával, Obállal. Vasmegyében Lingauer vette kezébe a keresztény ellenállás megszervezését, A proletárdiktatúra kikiáltásakor menekülnie kellett. A vonatról leugorva sikerült az elfogatására kirendelt vörös katonák elöl megszöknie. Mint marhakereskedő szökött Veszprém-, Zala-, Somogy- és Baranya vármegyéken keresztül, az akkor megszállás alatt volt Mohácsra. Ott hajósnak csapott fel, egy a szerbek által elfogott magyar hajón. A kommunisták azonban még szerb területen se hagytak neki nyugtot. A szerb kormányhoz besúgás érkezett, hogy Lingauer tulajdonképen magyar kém, és hogy a háboru alatt kegyetlenül bánt a szerb lakossággal. Erre Lingauert elfogták, Belgrádban börtönbe csukták, aztán pedig lekisértették abba a városba, ahol a háború alatt parancsnok volt, hogy ott "kegyetlenkedéseiért" törvényszék elé állítsák. Ott azonban félóra mulva szabadlábra került, mert a szerb város népe, mihelyt meghallotta, hogy Lingauert odahozták, összegyülekezett és követelte, hogy azonnal bocsássák szabadon. Szigoru volt ugyan, - mondták - de mindig igazságos és emberséges, úgy hogy igaztalanul soha senkit sem engedett bántani. Igy aztán szabadlábon várhatta végig a törvényszéki eljárást, melynek az lett a vége, hogy fölmentették. A fölmentő ítélet után visszatért Belgrádba a hajósok közé. Ott aztán összeköttetést talált szerb ujságírókkal, akik közt a magyarság ügye érdekében erős propagandát indított. Ezért aztán a szerb külűügyminiszterium hogy Belgrádból eltávolítsa, a bolgár határszélen fekvő Zajecsárba internáltatta. Onnan azonban pár nap mulva megszökött és Szegedre menve, ott beállott a "fehér hadseregbe". A szegedi kormány a hadügyminiszteriumba osztotta be szolgálattételre. A fővezér innen 1919. július végén Feldbachba küldötte át a Lehár- csoporthoz, amellyel aztán pár nap mulva hazatért Szombathelyre.

1920-ban vezette a keresztény párt részéről a vasmegyei választásokat. Őt magát ekkor a köszégi kerület választotta egyhangulag képviselőjévé. Első felszólamlása nagy hullámokat vert fel: a közéleti panamákat támadta egy hiressé vált háromórás interpellációban. Később Sigray gróf oldalán élénken részt vett a Nyugatmagyarország megmentésére szánt akcióban és fegyveres fölkelés előkészítésében.

Mikor 1921. husvétján Károly király Svájcból Szombathelyre jött, felülről, főképp a sajtóirodából, azt követelték Lingauertól, hogy lapjával forduljon a király ügye ellen. Mivel azonban ezt kereken megtagadta. azóta a szélső szabadkirályválasztók részéről valóságos szervezett sajtóhadjárat indult meg ellene, ami éveken át tartott. Ez csak fokozódott akkor, midőn a budaőrsi tragédia után mint legitimista, ő is ellenzékbe ment. A második nemzetgyűlési választások idején a kormánypárt részéről vad választási harcot indítottak ellene. Rakovszky Iván belügyminiszter volt ellenjelöltje. A kőszegi kerület választói azonban kitartottak Lingauer mellett és igy óriási többséggel győzött. Jelenleg a pártonkívüli képviselők csoportjához tartozik.

(Lakása: Szornbathelyen : Kossuth Lajos ucca 6. Budapesten : VII. Erzsébet kőrút 9.)

országgyülési képviselő .

Nemesmagasiban 1870-ban született. Egyszerű kisgazda családból származik. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd Vasvármegye szolgálatába lépett és mint árvaszéki elnök ment nyugalomban. Nagyobb külföldi tanulmány utakat tett, bejárta Ausztriát, Nemet- és Olaszországot. A külömböző vármegyei társadalmi kulturális és jótékony egyesületek életében tevékeny részt vett és amellett élénk irodalmi munkásságot fejtett ki akülömböző vidéki lapokban. Előszeretettel foglalkozott szociális kérdésekkel, de több szépirodalmi munkája is jelent meg: "Ifjuságom olasz földön", "Kossuth Lajosról szóló emlékbeszéd" és egyéb ünnepi beszédek. A kivándorlók, A feminizmus Magyarországon cimű jelentősebb és önálló munkái nagy figyelmet és érdeklődést keltettek. A mostani országgyűlési választások alkalmával lett elsőizben a parlament tagja és pedig a celldömölki kerület mandátumával Szombathy Kálmán kereszténypárti jelölttel szemben. Első parlamenti felszólalása eredeti hangjával és magyaros hangulatával általános érdeklődést keltett.

Vasvármegye alispánja.

Született Bögötén, 1884-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte a premontrei főgimnáziumban és ott is tett érettségít. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta és Kolozsvárott doktorált. 1908-ban került a megyéhez, mint közigazgatási gyakornok. 1914 májusában aljegyzővé választották, 1917-ben tb. főjegyzővé mig a főjegyzői széket 1920. májusában foglalta el s innen szólitotta Vasvármegye egyetemleges bizalma a vármegye élére. Horváth Kálmán dr. alispán, közigazgatási pályáján legkülömbözöbb eredménydus tevékenységet fejtett ki. Hatalmas munkabirás, agilitása és képzettsége már pályája kezdetén közismert lett és gyors előremenetelt biztositott számára, egyben azonban a legkényesebb feladatok is az ő vállára nehezedtek. A háboru alatt ő intézte a közélelmezés ügyét, mely akkor a legnehezebb munka volt a megyei közigazgatásban. Részt vett a megyei vöröskereszt megszervezésében és minden olyan intézmény irányitásában, amely akkor a közszámára egyenesen nélkülözhetetlen volt. A háboru után következő nehéz gazdasági érában ugy szólván lelke volt a vármegyének. Alig volt akta amely ne az ő kezén futott volna keresztül, alig volt ügy, amelyben ne ő szerkesztette volna a javaslatot. Négyesztendős főjegyzőségének utolsó esztendejében már volt a megye vezetője, minthogy Herbst Géza alispán lemondása után egész megválasztásáig, amelyet az egész törvényhatóság osztatlan örömmel üdvözölt, ő vette át a megye ügyeit.

kormányfőtanácsos, Szombathely város polgármestere.

Szergényben született 1874 november hó 20-án. Középiskoláit Szombathelyen végezte és a premontrei főgimnáziumban tett érettségit. Majd a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának lett a hallgatója, ahol államtudomanyi vizsgát és történelmi jogszigorlatot tett. Ezután a szombathelyi kir. törvényszéken lett joggyakornok. 1896-ban lépett Szombathely város szolgálatába, mint aljegyző. 1901-ben főjegyző, 1902-ben másod tanácsnok, 1908-ban pedig tanácsnok lett. Mikor 1914-ben megüresedett Szombathely város polgármesteri széke, a képviselőtestület majdnem egyhangú bizalma fordult Kiskos István felé, akit azután nagy szótöbbséggel választottak meg, 1914. május 20-án Szombathely város polgármesteréve.

Polgármesteri működésének első évtizedét a háborus idők és a forradalmak likvidálása foglalta le. Ezekben a súlyos években erős kézzel és a viszonyok kellő mérlegelésével intézte Szombathely város sorsát és nagy érdeme van abban, hogy a háborus idők alatt a közellátás viszonylag nem éreztette a háborus idők következményeit Szombathely polgárságával, de különösen nagy érdemeket szerzett a forradalmi idők alatt tanúsít ott józan és mindig a város közönségenek érdekeit szolgáló tapintatos és legfonákabb helyzeteket is diplomatikus ügyességgel megoldott intézkedéseivel. A legnagyobb érdeme azonban talán az, hogy Szombathely polgárságával sikerült a legsúlyosabb időkben is megőriztetni mérsékletét és így a szélsőségek nem verhettek gyökeret Szombathely falai között. Polgármesteri működése alatt alakították át a városháza épületét, bővítették ki a csatorna hálózatot és a vizműveket, ő létesíttette a jéggyárat és vétette városi kezelésbe az Uránia Mozgófénykép Szinházat. Általában nevéhez füződik azoknak a várospolitikai terveknek a megvalósítása, melyeket Éhen Gyula tűzött ki már programmjául, de amiket a háborus idők előtt megvalósítani nem lehetett.

Érdemei elismeréséül 1923-ban a Kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki.

a 6 törvényhatóság területére kiterjedő
szombathelyi m. kir. rendőrkerület főkapitánya.

Debrecenben született 1881-ben régi szabolcsmegyei családból, mint Ferenczy Elek főszolga biró fia. Középiskoláit Debrecenben, Temesváron és Iglón végezte. Ezt követőleg külföldi tanulmányutra indult, Lipcsében felsőkereskedelmi iskolát végzett, Berlinben jogot hallgatott. A budapesti egyetemen jogi és államtudori oklevelet szerzett.

1904-ben joggyakornok lett a budapesti törvényszéken ahonnan aradi törvényszéki jegyzővé, később pedig kir. alügyésszé nevezték ki. Aradról Debrecenbe helyezték át, ahol mint királyi ügyész működött. 1920-ban az ujonnan szervezett m. kir. államrendőrséghez rendőrfőtanácsossá nevezték ki és megbízták a debreceni kerületi főkapitány helyettesítésével. Innen került Szombathelyre 1924-ben, mint kerületi rendőrfőkapitány.

A világháború alatt 1914-1918-ig a cs. és kir. 4. huszárezredben szolgált mint tart. százados és ezredével résztvett az orosz, olasz és román frontokon vivott harcokban. A harctéren tanusitott magatartásáért a kardos ezüst és bronz Signum Laudissal, a Károly csapatkereszttel és a porosz kir. vaskereszttel tüntették ki.

Aradon nősült, Szathmáry Gyula volt aradmegyei alispán leányát vévén nőül. Házasságukból két fiú és egy leány származott.

Hivatali teendőinek ellátása mellett a vezetése alatti testület jóléti intézményeinek megszervezése és a rendőrsport fejlesztése képezte különös gondoskodása tárgyát.

Elméleti és gyakorlati ismeretei, különösen elismert közigazgatási érzéke révén a m. kir. belügyminisztérium törvényelőkészitő munkáiba be lett vonva.

Tagja a kulturegyesületnek, a cserkész szövetségnek, a polgári lövészegyletnek és minden hazafias célú és emberbaráti, szombathelyi egyesületnek és testületnek.

rendőrfőtanácsos,a szombathelyi rendőrkapitányság vezetője.

Marosvásárhelyen született 1883-ban székely nemesi családból. Középiskoláit szülővárosában, jogi tanulmányait pedig a kolozsvári Ferenc József tudományegyetemen végezte. Jogi diplomájának megszerzése után 1904-ben Marosvásárhely törvényhatósági joggal felruházott szabad kir. város szolgálatába lépett, ahol a közigazgatás minden ágazatán végig haladva 1913-ban a város főkapitány-helyettese lett, majd 1917-ben a székely főváros törvényhatósága főjegyzőjévé választotta meg. Ebben a minőségben érte a román megszállás, amely mint annyi sok magyar vezető állásban volt tisztviselőt, őt is mint a székely főváros utolsó magyar tanácsának egyik gerinces tagját, nemsokára megfosztotta állásától. Ezért Oroszlány Endrének is ott kellett hagynia szülőföldjét.

Szombathelyre 1923. elején került, mint pénzügyi tanácsos, 1924. elején már visszatért régi hivatásához, a rendőrséghez rendőrtanácsosnak, mely minőségben előbbi mint a szombathelyi rendőrkapitányság vezető helyettese működött, 1926-ban pedig a szombathelyi rendőrkapitányság vezetésével bizta meg a belügyminiszter.

Megbízása osztatlan örömet váltott ki, mert Oroszlány Endrében puritán jellemű, nobilis gondolkozású, kipróbált és a gyakorlati élettel számoló, kiváló főtisztviselőt nyert Szombathely városa.

A kormányzó 1929. év nyarán rendőrfőtanácsossá nevezte ki.

Oroszlány Endrét közszolgálatának ideje alatt érdemes munkásságáért több kitüntetés és elismerés érte.

Nagy érdeme van abban is, hogy kifogástalan működésével Szombathely város közönségének szimpátiáját végleg megnyerte az államrendőrség részére. Mindenkivel szemben szolgálatkész és előzékeny, ugyhogy ma már a rendőrkapitányságban a város lakossága jóakaratu és igaz támogatóját látja.

Közszolgálata mellett tevékeny munkásságot fejt ki a szombathelyi hazafias és nemes célú társadalmi egyesületek szolgálatában.

Előadó a községi közigazgatási (jegyzői) tanfolyamon.

ev. lelkész.

A szombathelyi egyházmegye vezető lelkésze.

Martonhelyen 1882-ben, augusztus hó 21-én született. Középiskolai tanulmányait a soproni ev. liceumban végezte és ugyanott tett érettségit 1901-ben. Ezután a soproni theolegiára irattkozott be és theologiai tanulmányait elvégezve Celldömölkre ment, ahol Gyurátz Ferenc ev. lelkész mellett fejtett ki tevékenységet 1905-ig. Onnan Vadosfára került, ahol egy esztendőn keresztül mint káplán működött. 1909. októberében Pápán működött mint másodlelkész, innen pedig Szentgotthárdra került, ahol az evangélikus gyülekezetet szervezte meg. Ugyanitt volt 1911-ben az evangélikus templom alapkő letételének ünnepélye is, amely Czipott Géza lelkes munkájának eredménye volt. A templomot 1912. október 20-án szentelték fel. Czipott Géza 1929. május 26-ig maradt Szentgotthárdon, amely idő alatt nevéhez egész sereg kulturintézmény megvalósítása fűződik, amellyel elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyugati végek eme városában. Így az Ő nevéhez fűződik a szentgotthárdi Kulturház felépítése, a hősök emléktáblájának felállítása, amely 38 szentgotthárdi hős emléket örökíti meg. Rábafüzesen új iskolát és tanítói lakot építtetett. A lelkipásztori teendők lelkiismeretes ellátása mellett talált utat és módot arra, hogy a társadalomban is kifejthesse áldásos és értékes tevékenységet: Mint szentgotthárdi lelkész szerkesztője volt a "Harangszó" cimű vallásos folyóiratnak, melynek jelenleg is főmunkatársa. Kiadója a "Lelkipásztor" cimű folyóiratnak. A háború alatt egy katonai imakönyvet irt, amely 1915-ben "Csendes órák" cím alatt jelent meg és páratlan népszerűségnek örvendett a katonaság körében, hirdetve a szeretet vallásának legszükségesebb tudnivalóit és súlyt helyezve az igazán vallásos életre. Ezenkivül számos egyházi irata jelent meg, amely osztatlan szeretetet és megbecsülést szerzett írójának. Czipott Géza tagja az Országos Protestáns Sajtó Szövetségnek, a Luther Társaságnak, a Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1929. február 24-én Kapi Béla püspök távozása után egyhangulag a szombathelyi egyházmegye lelkészéve választották meg.

szombathelyi pénzügyigazgató.

Született Pusztagvalun, Szolnok megyében, 1880 február 19-én. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti piarista gimnáziumban, főiskolai tanulmányait a kecskeméti jogakadémián és a budapesti Tudomány Egyetemen végezte.

Állami szolgálatát 1900 szeptember 13-án mint m. kir. adóhivatali gyakornok a kecskeméti m. kir. adóhivatalnál kezdte meg, ahonnan nyolc évi adóhivatali szolgálat után 1908 december 24-én került a szegedi m. kir. pénzügyigazgatósághoz.

Pénzügyi fogalmazói kinevezési rendelvényét a jelenlegi pénzügyminiszter atyja: az id. Wekerle Sándor írta alá. Ettől az időtől kezdve gyors egymásutánban éri el a pénzügyitisztviselői állások magasabb fokát.

A kir. pénzügyminiszter 1913 július 14-én pénzügyi segédtitkárrá, 1917 szeptember 13-án pénzügyi titkárrá, 1918 december 31-én pénzügyi tanácsossá, a Kormányzó Ur Őméltósága 1924 március 27-én pedig pénzügyi főtanácsossá nevezi ki a pénzügyminiszter előterjesztésére.

1924 május 27-én a pénzügyminiszter a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság helyettes pénzügyigazgatójává nevezi ki és ebben a minőségben szolgál Szegeden a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz történt áthelyezéséig.

A m. kir. pénzügyminiszter 1928. január 16-án a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz helyezte át, az igazgatóság vezetésével való ideiglenes megbízatás mellett.

1928 február 19-óta vezeti a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatóságot, A Kormányzó Ur Őfőméltósága 1929 május hó 7-én kelt magas elhatározásával a pénzügyminiszter előterjesztésére pénzügyigazgatóvá nevezte ki és a m. kir. pénzügyminiszter 1929 május 1l-én kelt 1024. P. M. számú rendeletével megbízta a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatóság végleges vezetésével.

Tagja a Vasmegyei Kaszinónak, a Katholikus Körnek, a Kultúr Egyesületnek, a m. kir. Ferencz József tudományegyetem barátai egyesületének, a Szegedi csónakázó egyesületnek, Közszolgálati alkalmazottak Nemzeti Szövetségének. a m. kir. pénzügyi fogalmazók országos egyesületének és több humánus, hazafias célt szolgáló, továbbá kőzművelődésí egyesületnek.

m. kir. kormányfőtanácsos,
a Máv. szombathelyi üzletigazgatója.

Aradon született 1880-ban. Pályafutását 1903-ban kezdte meg, amikor mint segédfogalmazó a Máv. aradi üzletvezetőségénél lépett szolgálatba. 1907-ben Budapestre helyezték át a Máv. igazgatóságának titkárságához, ahol 1909-ben a másodfoku felebbezési fegyelmi biróság előadó birájává nevezték ki. Eme tisztséget 10 éven át töltötte be a Máv. Igazgatóságánál és később a m. kir. Vasuti és Hajózási Főfelűgyelőségnél. 1919. őszén a szegedi máv. üzletvezetőség üzletvezető helyetteséve nevezték ki, 1920-ban pedig szegedi üzletvezetővé léptették elő. Két év mulva azonban felrendelték a Központi Igazgatósághoz, ahol mint az általános igazgatási, titkársági, jogi és jóléti főosztály igazgató-helyettese működött. 1925-ben nevezték ki a szombathelyi Máv. Üzletvezetőség üzletigazgatójává.

Tagja Szombathely város képviselőtestületének és Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, világi elnöke a Vasvármegyei Kath. Körnek és a szombathelyi Credo Egyesületnek.

Vasvármegye főjegyzője.

Ruma községben, Szlavoniában született 1880-ban. Ősi nemesi család sarja, családjának két tagja koltai Vidos Dániel és József a 48-as idők alispánjai voltak Vasmegyében. Iskolát Péterváradon kezdte, majd Bécsben a cs. és kir. Terézianumban folytatta, ahol érettségizett is. Ezután még két esztendeig jogot hallgatott Becsben, államvizsgát tett, majd ujabb két esztendőt a budapesti egyetemen töltött, ahol aztán befejezte főiskolai tanulmányait. Koltai Vidos Árpád 1904-ben lépett Vasvármegyében megyei szolgálatba és először a szolgabiróságnál mint közigazgatási gyakornok működött. 1905-1908. években Vasvárott és Szombathelyen volt szolgabiró, 1908-ban a központban aljegyző, később másodfőjegyző és 1924-ben vármegyei főjegyző lett. Koltai Vidos Árpád mintaképe a lelkiismeretes és munkás tisztviselőnek, aki egész életét a vármegye ügyének szenteli. Az anschluss idején a nyugatmagyarországi kormánybiztosságnál működött. Hivatali tevékenységének egyik legszebb eredménye az árvaház létrehozása. Társadalmi téren is a legteljesebb agilitás jellemzi és nevével szoros kapcsolatban van a szombathelyi erdei iskola amelynek későbbi átszervezésében nagy érdemei vannak.

Tagja számos erkölcsi és társadalmi egyesületnek.

Vasvármegye tiszti főügyésze.

Szombathelyen született 1876-ban. Édesatyja Pekker József kir. ítélőtáblai biró, édesanyja Rhorer Malvin volt. 1894-ben tett érettségit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban, majd egyetemi hallgató lett és 1902-ben tette le az ügyvédi vizsgát.

Mint fiatal fiskális kriminológiával foglalkozott és e téren mint védő jelentős szerepet vivott ki magának. Strasznoff Ignác nemzetközi szélhámos nagy port felvert bűnűgyében tartott sikeres védőbeszédével megalapította irodájának hírnevét. 1909-ig ügyvédeskedett, amikor Vasvármegye akkori vezetőségének felhívására a közigazgatási pályára lépett, ahol 10 évig, mint vármegyei árvaszéki űlnök, 1919 óta pedig mint Vas vármegye tiszti főügyésze működik. Emellett ügyvédi gyakorlatot is folytat.

Mint városi képviselő az 1900-as években behatóan kezdett foglalkozni Szombathely város fejlesztési és szépítészeti ügyeivel és e téren elért sikerei elismeréséül a Szombathelyi Szépészeti Egyesület ügyv. igazgatójává választotta meg. Nevéhez számos szép ünnepség megrendezése fűződik és nagyarányu munkásságot fejt ki a "Virágos Szombathely" érdekében. Igazgatósági tagja a Vasmegyei Kasinonak, választmányi tagja a szombathelyi Ügyvédi Kamarának és tagja az országos ügyvédszövetség igazgató választmányának. Általában sokoldalu közérdekű tevékenységet fejt ki.

Országh László dr., aki atyai néven a Pekker nevet viselte, 1926-ban a kormányzó különös kegyelméből felvette az anyai nagyanyjával kihalt ősi "Országh" családi nevet.

kormányfőtanácsos, Szombathely ny. tiszti főorvosa.

Pinkafőn született 1844-ben és rá négy évre került Szombathelyre. Azóta Szombathelyen él és előtte pergett le a magyar történelem gigászi drámájának legdöbbenetesebb felvonás sorozata: a szabadságharc. Hallotta a végtelen magyar csendet, a lassu ébredést, a feltartózhatatlanul közelgő magyar tavaszt, amely a kiegyezéshez vezette el a sokat szenvedett országot. Látta azután a fejlődést, amit hirtelen ketté roppantott a világháboru és trianon.

Alexy Emil középiskolai tanulmányai elvégzése után az orvosi pályát választotta és mint orvost 1877-ben meghívták Szombathely r. t. város tiszti főorvosának. Negyvennyolc évig működött ezen a téren és negyven évig volt vezető orvosa az Emberbaráti Egylet kórházának.

Hosszu pályafutása alatt mindig a munka és a kötelességtudás élő mintaképe volt. Negyvenegy évig volt törvényszéki orvos és a közelmultban jelent meg orvos-természettudományi szótára, mely hézagpótló szakkönyv a könyvpiacon. 15 évig dolgozott ezen a munkán. Közéleti működése alatt számos elismerés, kitüntetés érte és aktív részese volt közegészségi téren annak a nagyarányu munkásságnak, melyet Éhen Gyula inaugurált és amely megteremtette a modern Szombathelyt.

Szombathely város tanácsnoka, h. polgármester

Született 1876-ban Somogyacsán. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, ahol gimnáziumi érettségit szerzett. Ezután beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi fakultására, ahol 1899-ben avatták doktorrá.

1899. november 9-én került Szombathelyre, mint vármegyei közigazgatási gyakornok. Tele volt ambicióval, töretlen munkakedvvel és szorgalommal. Feljebbvalói látták ezt és szeretettel figyelték lelkes munkasságát és az elismerés nem is maradt el még az évben a decemberi megyegyülésen egyhangulag megválasztották V. aljegyzőnek. Az 1900-ik esztendő májusában tartott megyegyülésen árvaszéki I. jegyzőnek választották meg dr. Ujváry Edét, de csakhamar kivonult a megyeháza öreg épületéből, mert 1902. szeptember 25.-én Szombathely város főjegyzője lett, majd 1908. decemberében tanácsnokká lépett elő, 1914. április 20.-án pedig a polgármester-helyettesi székbe került. Ez az a másfél évtized, amely idő alatt lankadatlan hittel és bizalommal dolgozott a jobb jövőért és Szombathely kulturájáért.

Kiváló szolgálatait 1917-ben legmagasabb helyen is méltányolták és a polgári érdemrend II. osztályával tüntették ki.

Kiváló szervező tehetséget minden városi és megyei nagyobb esemény megrendezésével kapcsolatban igénybe veszik és különösen az 1903-ban és 1908-ban rendezett szombathelyi országos kiállítások körül fejtett ki, mint főrendező nagy munkásságot és szerzett magának bokros érdemeket.

Vasmegye és Szombathely város Kulturegyesületének előbb mint könyvtárőre, majd mint titkára, 1919. óta pedig mint alelnöke fejt ki nagyarányu tevékenységet. A városi szinügyi bizottság előadója, a Szombathelyi Gyorsíró Egylet elnöke, a Szombathelyi Leánykör igazgatója, kiválóan lelkes vezető tagja és apostola majdnem minden egyes kulturális, emberbaráti és hazafias szombathelyi egyesületnek. Nagy elfoglaltsága mellett irodalmi tevékenységet is fejt ki. 1914-ben kiadásában és szerkesztésében megjelent a "Magyar Alkotmány Tankönyve", amely rövid idő alatt két kiadást ért el. Alkalmi munkatársa a fővárosi és a szombathelyi sajtónak.

miniszteri osztálytanácsos. a szombathelyi
rn. kir. kulturmérnöki hivatal vezetője.

Zalaváron született 1871-ben. Középiskoláit Keszthelyen, Szombathelyen és Sopronban végezte. A budapesti Műegyetemen 1894-ben szerzett rnérnöki diplomát, s a magyaróvári Gazdasági Akadémián a kulturmérnök számára előirt gazdasági szakvizsgát letette; - a szombathelyi m. kir. kulturmérnöki hivatalhoz szolgálattételre 1895. évben nyert beosztást - 1896-ban kir. segédmérnökké, 1902-ben kir. mérnökké, 1910-ben kir. főmérnökké, 1918-ban kir. műszaki tanácsossá, 1921-ben miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. Ezen idők folyamán a hivatal kerületébe tartozó Zalavármegye területére eső vizrendezési és talajjavitási munkálatok végrehajtását vezette és a vizűgyi administraicó körében a hatósági szakértői teendőket teljesitette. 1926. évben kapott véglegesen megbízást a szombathelyi kulturmérnöki hivatal vezetésére és a hivatal kerületébe tartozó vizitársulatoknál a miniszteri megbizotti teendök elvégzésére.

Tagja az Országos Mérnök Egyesületnek, a Magyar Mérnökök Országos Szövetségének, a Hungaria Magyar Technikusok Egyesületének. a Vasmegyei Kasinónak, a Kulturegyesületnek stb.

számvevőségi főtanácsos, Vasvármegye számvevőségének főnöke.

Fogarason (Fogaras megye) 1883-ban született, 1902-ben a fogarasi m. kir. állami felsőkereskedelmi iskolában tett érettségit. Állami szolgálatba i904-ben lépett, amidőn pénzügyi számgyakornokká nevezték ki, a brassói m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség fogarasi kirendeltségéhez. 1905-ben Budapesten letette az államszámviteltani vizsgát. 1906-ban nevezték ki számtisztté a nagyváradi m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. Itt működött 1910-ig. Ez idő alatt szolgálati kötelességeinek fáradhatatlan, pontos és sikeres teljesítéséért a pénzügyminisztérium részéről irásbeli elismerésben részesült. 1910-ben saját kérelmére Fogarasra helyezték vissza és itt nevezték ki 1912-ben számellenőrré. 1918-ban lépett elő számvizsgálóvá és ugyanakkor nyerte el a számvevőségi tanácsosi cím és jelleget. Az oláhoknak megtagadván az esküt. Erdélyből 1919-ben kiutasitották. Mint menekült a szombathelyi m; kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél nyert beosztást, ahol 1921-ben soronkívül léptették elő számvevőségi tanácsossá. A vármegyei számvevőségek visszaállításával 1924-ben Vasvármegye számvevőségéhez helyezték át, ahol ugyancsak soronkívűl 1927-ben számvevőségi főtanácsossá lépett elő. Közel egy évig helyettesítette a betegszabadságon volt számvevőségi főnököt. Majd 1929. év elején a belügyminiszter érdemeinek elismeréseül Vasvármegye számvevőségének főnökévé nevezte ki.

A világháboruban 1914. augusztusától kezdődőleg 42 hónapig megszakítás nélküli harctéri szolgálatot teljesített az orosz harctéren a nagyszebeni 12. hadtest kötelékében. Katonai kitüntetései: a vas érdemkereszt és a Vörös Kereszt hadiékítményes érdem érme.

Számvevőségi hivatali beosztása mellett az Országos Menekültügyi Hivatal Szombathelyi kirendeltségének volt a vezetője 1924-ig, e hivatal megszüntéig. A menekültek érdekében kifejtett fáradhatatlan és tevékeny munkásságáért felsőbb irásbeli elismerésben részesült.

A Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesületnek pénztárosa, Vasvármegye és Szombathely város kulturegyesülete gazdasági bizottságának tagja. Igazgató választmányi tagja a Számvevőségi Tisztviselők Országos Egyesületének, valamint a számvevőségi és egyéb Köztisztviselők Segély - Egyesületének. Ezenkívül több jótékonycélú és társadalmi egyesületnek tagja. Kulturális és karitativ egyesületek támogatásában érdemes tevékenységet fejt ki.

m. kir. gazdasági főfelügyelő.

Kistapolcsányban született 1865-ben. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi gimnáziumban végezte és ugyanott tett érettségit, majd Magyaróvárra került el, ahol elvégezte a gazdasági akadémiát. Pályáját mint a lévai uradalom gazdasági gyakornoka kezdte meg, innen gróf Apponyi Sándorhoz került, ahol huzamosabb ideig mint segédtiszt működött. Balhauser Ottó 1898-ban jött Szombathelyre, mint állattenyésztési kerületi felügyelő. 1923. január 16-án főfelügyelövé nevezték ki és azóta is a vármegye élén mint gazdasági főfelügyelő működik. Balhauser Ottó a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek tagja.

Vasvármegye árvaszékének elnöke.

A vasmegyei Balogfán született 1878-ban. A szombathelyi prem. főgimnáziumot 1898-ban végezte. majd Budapesten lett egyetemi hallgató. Jogi tanulmányainak 1902. évben történt befejezte után egy évi önkéntesi szolgálatot teljesítette a soproni 18. honvédgyalogezredben. Ennek végeztével Szombathelyen, mint ügyvédjelölt kezdte pályáját. 1904. évben ezt elhagyván szeptember havában közigazgatási gyakornokká nevezte ki dr. Ernuszt József akkori főispán és szolgálattételre a kőszegi főszolgabiró mellé osztotta be. Fél év mulva innen Szombathelyre került és az alispáni hivatalban szolgált tovább, mig az 1906. évi májusi közgyűlésen szolgabíróvá választotta a törvényhatósági bizottság s szolgálattételre a sárvári járáshoz osztatott be. Innen 1908. évi július hó l-én a szombathelyi járáshoz került hasonló minőségben s itt szolgált 1909-től kezdve már mint tb. főszolgabíró 1913. évi február haváig, mikor azután vármegyei árvaszéki ülnökké választatott. 1924. évben árvaszéki h. elnök lett, majd 1927. évi május havában a törvényhatósági bizottság egyhangú közfelkiáltással Vasvármegye árvaszéki elnöki székébe ültette.

1914-ben bevonult a 18. népfelkelő gyalogezredhez s ezredévei azonnal az oroszfrontra került. Az itteni harcokban szerzett súlyos betegsége miatt szabadságoltatott s mint népfelkelő hadnagy szerelt le.

Tagja Szombathely és Vasmegye összes társadalmi egyesületeinek.

Vasvármegye tiszti főorvosa.

Született Budapesten, 1876-ban. Zilahon végezte középiskolai tanulmányaít 1894-ben. A budapesti egyetem orvosi fakultását 1900-ban végezte és szerzett orvosi diplomát. Pályafutását mint Biharmegyei körorvos kezdte Margittan. 1904-től 1914-ig , mint tényleges katona szolgált és mint őrnagy orvos szerelt le. 1914-ben lett körmendi járási orvos és 1929-ben nevezték ki Vasvármegye tiszti főorvosává.

1914-től 1917-ig a 20. népfelkelő ezrednél mint orvosfőnök szolgált a harctéren, majd a honvédelmi minisztérium ellenőrzö bizottságánál teljesített ellenőrző szolgálatot. A háborus idők alatt tanusított érdemeiért a hadiékítményes Signum Laudissal és koronás aranyérdemkereszttel, a Károly csapatkereszttel, a vöröskereszt hadiékítményes II. oszt díszjelvényével és a jubileumi éremmel tüntették ki.

ny. megyei tiszti főorvos,

Nagymajtényben született, majd elkerült Szatmárnémetibe, ahol a középiskoláit végezte el. Következett az uj állomás: Budapest, az egyetemen eltöltöt, felejthetetlenül szép esztendőkkel amelyek után felsorakoznak immár egy férfiélet hosszu, szorgalmas munkában eltöltött évei.

1892-ben már szatmármegyei körorvos Hauler Pál dr. Páratlan munkásságával, végtelen ambiciójával csakhamar kivivta magának mindenki szeretetét és őszinte megbecsülését. 1896-ban Felsőőrre került, mint járási orvos. Itt több mint 23 esztendöt töltött el a közért való legnemesebb és legönzetlenebb munkálkodásban.

Közben a világháboru vérzivataros szele végigsöpört Magyarországon is. A munka a kötelesség esztendei voltak ezek és Hauler dr. - amennyire lehet ezt a kifejezést még fokozottabban használni az ő esetében - végtelen sokoldalúságával sietett a felfokozott követelményeknek eleget tenni a közegészségügy terén.

A forradalom és a rettenetes emlékű kommün után, 1919-ben került aztán Szombathelyre, mint ujonnan megválasztott megyei tiszti főorvos és mint a szombathelyi Munkásbiztositó Pénztár főorvosa.

1929-ben megvált megyei tiszti főorvosi tisztségétől és augusztus elsejével megérdemelt nyugalomba vonult.

ny. m. kir. állategészségügyi főfelügyelő.

A fehérmegyei Előszállás községben született 1873-ban. Kőzépiskoláit Székesfehérváron és Baján végezte, 1895-ben abszolválta az állatorvosi akadémiát, 1900-ban pedig tiszti vizsgát tett Budapesten. Pályáját az állatorvosi akadémián mint gyakornok kezdte. Ezután Dunaföldváron magánállatorvos, Nyíregyházán önkéntes a 10. sz. cs. és kir. Frigyes Vilmos huszároknál, onnan Dunaföldvárra választották meg községi állatorvosnak. Állami szolgálatba Pakson lépett 1900. január l-vel, mint járási kir. állatorvos, majd 1902-től 1904-ig Budapesten a m. kir. földmívelésügyi minisztériumban szakreferens, ezután ismét Paksra, 1906 óta Tiszafüredre került mint járási kir. állatorvos és innen került 1914-ben Szombathelyre, ahová m. kir. törvényhatósági állatorvossá nevezték ki. 1921-ben Pécsre helyezték át, 1925-ben vonult nyugdíjba s azóta mint magán állatorvos Szombathelyen folytat praxist.

Lelkes és ügybuzgó harcosa az iskolánkivüli népoktatásnak és mint ilyen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Iskolánkívűli Népokt. Bizottság megbízásából valamint önként is számos népművelődési előadást tartott Vasmegyében. A Vasmegyei Gazdasági Egyesület kebelében működő Baromfi-, Galamb- és Házinyúltenyésztő Egyesület, valamint az Ebtenyésztők és Ebkedvelők Dunántúli Egyesületének ügyvezető igazgatója. Ifjú kora óta kiváló munkatársa különbőző szaklapoknak és napisajtónak a Nemzeti Ujság, a Köztelek, Dunántúli Néplap és a Gazdasági Tudósító fáradhatatlan munkatársa.

Tagja az Országos Állatorvosi Egyesületnek, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Természettudományi Társaságnak és számos szombathelyi és vasmegyei társadalmi és erkölcsi egyesületnek.

Különösen kiváló érdemeket szerzett 1928-ban rendezett szombathelyi mezögazdasági és ipari kiállítás, mezőgazdasági és állategészségügyi részének megrendezése körül. Megszervezte Középeurópában az első állategészségügyi kiállítást.

A kommün alatt őt is a halálraítéltek listájára tették és sok torturán kellett neki keresztülmenni, hogy életét megmenthesse.

m. kir. állategészségügyi tanácsos,
Vasvármegye törvényhatósági állatorvosa.

Vasvármegyében, Kissomlyón született 1880-ban. Középiskoláit a soproni ev. lyceumban végezte, mely után a budapesti m. kir. állatorvosi főiskola hallgatója lett. 1902. évben szerezte meg az állatorvosi diplomát. 1902-1907-ig az állatorvosi főiskolán a járványtani intézet tanársegédje volt. 1907-töl 1918-ik Temesvárott, mint központi járási m. kir, állatorvos működött. 1918. májusában nevezte ki a m. kir. földmívelésügyi miniszter Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági m. kir. állatorvosává. A román megszálláskor a románok hazafias magatartása miatt internálták Moldvába, ahol egy évig fogvatartották. Innen megmenekülve, eljött Erdélyből és a kormánya földmívelésügyi minisztériumba osztotta be, majd 1921. évi szeptemberében a m. kir. állatorvossá nevezte ki.

Az 1927. évben uralkodott nagy mételykór járvány leküzdése érdekében kifejtett eredményes munkásságáért miniszteri elismerésben részesült.

Nevéhez füződik egy új, a nyulak fertőző rostonyás mellhártya gyuladását előidéző bactérium felfedezése és a betegség leírása. Az állatorvosi szaklapokban is több értekezése és vizsgálatának leirása jelent meg, melyek között különösen a forgalomban levő lépfene elleni oltóanyagok tisztaságának, hatásának és megbízhatóságának vizsgálatára vonatkozó cikke fontos a gazdaközönség szempontjából. Tagja az Országos Állatorvosi Egyesületnek, a Természettudományi Társaságnak, számos szombathelyi intézménynek és presbitere a szombathelyi ev. gyülekezetnek.

állategészségügyi főtanácsos, a szombathelyi
kerületi m. kir. állategészségügyi hivatal vezetője.

Lőcsén születet 1871-ben. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd a. budapesti tudományegyetem hallgatója lett. Ezután külföldi tanulmányutra indult és megfordult Svédországban és Dániában, ahol a gümőkór elleni védekezés ügyét tanulmányozta, ezután B u l g á r i á b a n is járt, ahol különösképen a keleti marhavész elleni védekezés módjait tanulmányozta. 1892-ben a budapesti állatorvosi főiskolán működött mint gyakornok. 1893-ban ugyanott tanársegéddé nevezték ki, ahonnan 3 év mulva állami szolgálatba lépett a földművelésügyi minisztériumban. Később Temesvárra nevezték ki m. kir. törvényhatósági állatorvossá. 1910-től 1915-ig a brassói kerületi állategészségügyi felügyelőség felügyelője lett, majd hasonló minőségben Szombathelyre helyezték át, ahol állategészségügyi főtanácsossá nevezték ki és megbízták a kerületi m. kir. állategészségügyi felügyelőség vezetésével.

Az országos állategészségügyi tanács tagja, alapitó tagja az Országos Állatorvosi Egyesületnek, stb. stb

Kiváló szolgálatainak elismeréséül a II oszt. polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki.

A háborus idők után bekövetkezett összeomlás alatt a leggerincesebb hazafi példáját adta és emiatt a kommunisták részéről sok kellemetlenségnek volt kitéve, sőt a halálraítéltek listáján is szerepelt.

máv. főfelügyelö, a máv. szombathelyi
üzletigazgatónak kirendelt helyettese.

Született 1875-ik évben. Elemi és középiskoláit Győrött végezte. 1893. évben jeles érettségi bizonyítvánnyal a budapesti m. kir. műegyetem hallgatójáva lett, ahol a vasútrnérnöki szakosztályra iratkozott be. Már mint mérnökhallgató különösen érdeklődött a vasúti műszaki dolgok után s szünidejét vasúti vállalatoknál és építkezéseknél töltötte. Igy mint szigorló mérnök résztvett a Fehér- és Tolnavár- megyei helyiérdekü vasút Rácalmás és Dunapentele közti szakaszának építésénél. Megszerezvén a mérnöki oklevelet, letöltötte egy éves önkéntességi évét a székesfehérvári 17. honvédgyalogezredben és ezután belépett a magyar királyi államvasútakhoz, amelyek Szombathelyre az üzletvezetőség központjába osztották be szolgálattételre. Innen rövid központi szolgálat után kihelyeztetett a vasúti külszolgálathoz, még pedig a Szombathelyi osztálymérnökséghez. Itt módjában volt a vasúti pályafentartási ügykörébe eső tapasztalatokat megszerezni. 1903. évben mint kiképzett pályafentartási mérnököt Erdélybe, a Székely körvasútak Százrégendédai vonalrészének építéséhez rendeltetett ki, mint szakaszmérnök. Résztvett ezen vasútépítésnek teljes lebonyolításában. Ezen beosztásából Varasdra ,Horvátországba helyeztetett, ahol eleinte az állomás nagyarányú kibővítési munkáit vezette, később pedig kineveztetvén osztálymérnökké, átvette a varasdi osztálymérnökség vezetését. Mint ilyennek médiában volt a pályafentartás szempontokból igen nehéz, sok munkát adó, részben hegyi jellegű zagoriai vonalnak fentartásánál tudását és tapasztalatait öregbíteni. Innen 1909 évben a celldömölki fővonali osztálymérnökség vezetésére rendeltetett ki, amely beosztásban 1922. évi január hó 1-ig működött. Ezen 12 év alatt a Győr- Szombathely közti fővonalon az összes építkezéseket és mérnöki munkákat vezette és lebonyolította. Ezen munkák közt számos nagyarányú, nagy körűltekintést és tapasztalatot igénylő mérnöki munka fordult elő. 1922. év január 1-ével Szombathelyre helyeztetett központi szolgálatra és a pályafentartási és építési osztály vezetésével bizatott meg. 1923. év július hóban pedig előljárói bizalma az üzletigazgató helyettesítésére rendelte. Ebben a beosztásban működik jelenleg is. Tagja több szak- és társadalmi egyesületnek.

tüzrendészeti főfelügyelő, városi forgalmi
adó hivatali főellenőr.

Fertőszéplakon, Sopronmegyében, született 1855-ben, apja néhai Barabás György főtanító, 48-as honvédtíszt volt.

Középiskoláit Sopronban, a tanítóképzőt Somogycsurgón végezte az 1865-1874. években. A tűzoltói és a tűzrendészeti ismereteket Grázban szerezte meg, egyházzenei tanfolyamot Wienben, gazdasági tanfolyamot V e s z p r é m b e n végzett. Mint kiképzett tartalékos résztvett a boszniai hadjáratban.

Tanítói pályáját 1874-ben kezdte meg Somogykivadáron, hol egy évig, és Sopronhegykőn is egy évig működött. Vasvárra 1876-ban került, ahol fokozatosan a rom. katholikus elemi iskola, a községi gazdasági és a községi ipariskola igazgatója lett. A tanítói egyesületi életben nagy munkásságot fejtett ki. Elöbb a Vasvárkerületnek volt köri elnöke, majd a Szombathely-egyházmegyei római katholikus tanítóegyesület elnökeként működött 1913-tól 1919 tavaszáig, amikor a komün-uralom nyomása következtében e tisztségétől lemondott.

Tanügyi tevékenységén felül a közügyek minden ágában foglalatoskodott. Tagja volt a községi képviselötestületnek, igazgató-elnöke a Vasvár és Vidéke Fogyasztási Szövetkezetnek, felügyelőbizottsági elnöke a Vasvári Takarékpénztárnak, főparancsnoka a helyi tűzoltóságnak, főtitkára a Vasvárrnegyei Tűzoltószővetségnek, Sok fáradsággal kieszközölte a Festetich Tasziló herceg vasvárvidéki uradalmainak parcellázását, melynek révén 19 község lakosai közt 20 ezer hold birtok osztatott fel. Maga Vasvár nagyközség 800 hold erdőbirtokhoz, Vasvármegye egy főszolgabírósági szép kastélyhoz jutott, a kies Szentkut-liget pedig egyházi alapítványi tulajdonná vált.

Foglalkozott az irodalommal is. A Soproni Ujságnak, majd a Vasmegyei Lapoknak volt állandó munkatársa, melyekben sok cikke, tárcája, versecskéje jelent meg, többnyire "Hegykövi" álnév alatt. Pedagógiai szakcikkeit a budapesti Néptanítók Lapja, továbbá a Vasvármegyei Tanűgyi Közlöny közölte. Egyes pályadíjat nyert tanügyi munkái : Fogalmazás tanítása, - Mondatrészek, Határozók fajai, Mértékrendszerek viszonossága, - kis füzetekben terjedtek el. Tűzrendészeti irányu cikkei a Magyar Országos Tűzrendészeti Lapokban jelentek meg. Majd 1894-ben megindította saját szerkesztésében a Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlönyt, mely ma már 34-ik évfolyamával élénken vesz részt a magyar tűzrendészet fejlesztésében és irányításában. A tűzoltó irodalmat külön kiadványaival is gazdagította. Ezek közt legnagyobb műve a Magyar Országos Tűzoltószővetség pályázatán első díjat nyert népszerü tűzoltósági szakkönyv, mely "Szépligeti Tűzoltóság" cimen jelent meg még a békeidőben s az egész magyar haza tűzoltóságainak és a szaktanfolyamoknak a vezérkönyvévé lett. Kisebb kiadványai: A tűzoltás taktikája,Tűzoltók gyakorló könyve, A tűzrendészet kezelése és "A tűzoltó" című 3 felvonásos propagáló vigjáték. Irt zenedarabokat is, melyek eleinte az Orpheus zenelapban jelentek meg, majd pedig saját kiadásában. Az álta irt és megzenésített Szentségének és Gyászénektára Hidassy püspök meleg ajánlatával jelent meg s az összes magyar katholikus egyházaknál, utóbbi egyes tanítóképzőkben mint gyakorlókönyv is, használatos. Ugyancsak országszerte elterjedtek Szentkoszoru Énekgyöngyök és Karácsonyi Pásztormise cimű szerzeményei is.

Vasvármegye Monográfiáiában mint munkatárs Vasvár történetet irta meg régi eredeti okmányok közlésével.

Köztevékenységéért többször részesült - legmagasabb helyről is - elismerésben. Kitüntetései: koronás arany érdemkereszt, polgári Signum Laudis, a királyi tüzoltói diszérem, királyi tisztviselői érem, boszniai hadiérem, 40 éves közszolgálati érem, Magyar Országos Tűzoltószövetségi diszérem.

Vasváron eltöltött 45 évi szolgálatával 1920-ban nyugdíjaztatván, a nagyközönség kérelmére dr. Vass József akkori közoktatásügyi miniszter a nyugdíjazás hatálytalanításával őt reaktiválta, mit azonban megköszönt s ujra kérte nyugdíjáztatását. Ez 1921-ben meg is történt s ekkor Szombathelyen telepedett le.

Itt sem pihen teljesen. Mint a vármegyei tűzoltószövetség ügyvezető elnöke, tűzrendészeti felügyelő, a közigazgatási (jegyzőképző) tanfolyam előadója, a vármegyei tűzrendészeti közlöny szerkesztője s Szombathely város adóhivatali főellenőre fejt ki csendes munkálkodást.

a szombathelyi ker. iparfelügyelőség vezetője.

Kiskúnfélegyházán született 1881-ben. Itt végezte el középiskolai tanulmányait is, majd utána 1900-ban a budapesti műegyetern hallgatója lett, ahol 1904-ben gépészmérnöki diplomát nyert. Ezután leszolgálta Trientben önkéntesi évét, utána egy esztendeig textil-tanfolyamot hallgatott. 1908-ban rövid időre a máv. szolgálatába lépett, de csakhamar a szabadkai iparfelügyelőséghez nevezték ki. Innen került 1911-ben Szombathelyre, ahonnan Pozsonyba, majd később Iglóra helyezték át.

A világháboru alatt a 38. közös gyalogezredben szolgált, négy és fél évig volt a harctereken, amelynek során vitéz magatartásaért az ezüst szolgálati érdemkereszttel, a bronz vitézségi éremmel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Mint tartalékos hadnagy szerelt le.

A háboru után visszahelyezték a szombathelyi iparfelügyelőséghez, 1925-ben a miskolci és később 1926-ban a székesfehérvári iparfelügyelőség vezetésével bízták meg. Amikor Laki Kornél szombathelyi iparfelügyelő 1921-ben nyugalomba vonult, Szabó István vette át örökét és azóta mint szombathelyi ker. iparfelügyelő működik. Tagja számos erkölcsi és társadalmi egyesületnek.

miniszteri tanácsos, ny. műszaki főtanácsos.

Budapesten született 1867-ben, a középiskolai tanulmányai után a Műegyetemre iratkozott be, ahol 1892-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Pályafutását mint a Máv. mérnöke kezdte és mint ilyen került 1892-ben Szombathelyre, ahol 5 évig tartózkodott, majd Pécsre helyezték át . 1901-ben a Máv. szolgálatából a pécsi kir. iparfelügvelőséghez lépett át. Amikor 1901-ben azután a szombathelyi kir. iparfelügyelőségi kerületet is felállitották, iparfelügyelővé nevezték ki és a szombathelyi iparfelügyelőség vezetésével bízták meg. Ebben a minőségben 1927-ig teljesitett szolgálatot, amikor aztán nyugalomba vonult.

A háborus idők alatt teljesitett kiváló szolgálataiért a II. oszt. polgári érdemkereszttel tüntette ki a király. Elnöke a Magyar Mérnök és Építési Egylet Szombathelyi Osztályának, a Szombathelyi Dalosegyesületnek, a Dunántuli Automobil és Motor Club társelnöke, Vasvármegye és Szombathely város Kulturegyesületének elnöki tanácstagja, a Szomhathelyi Gépgyármű Kerület hivatalos szakértője. Mint iparfelügyelő 20 évig a munkásképzés előadó tanára, részt vett eme tanfolyamok megszervezésében. Városi képviselő testületi tag és ily minőségben különösen közgazdasági kérdésekben fejt ki tevékeny munkásságot. Igazgatósági tagja a városi közüzemeknek, elnöke a villamosáramdíj megállapító bizottságnak. Különösen értékes munkásságot fejtett ki mint a szombathelyi uj közkórház gépészeti berendezésének szakértője és ellenőre, de szakvéleményét és alapos tudását a közérdekében szivesen bocsátotta rendelkezésre mindenkor, amikor azzal szolgálatott tehetett.

Egyik legnépszerűbb tagja Szombathely társadalmának és mint ilyen közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvend.

pénzügyi főtanácsos,
a szombathelyi m. kir. Pénzügyigazgatóság igazgató helyettese.

Nagykárolyban született 1879-ben. Középiskoláit a nagykárolyi piarista főgimnáziumban és a debreceni református főgimnáziumban végezte. Ez utóbbi helyen érettségizett 1898. évben. Ezután a debreceni jogakadémia és a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának lett a hallgatója. 1902-ben avatták az államtudományok doktorává. Pályafutását a zilahi m. kir. pénzügyigazgatóságnál kezdte, mint pénzügyi fogalmazó gyakornok 1902-ben ahonnan 1905-ben Békésgyulára nevezték ki pénzügyi fogalmazónak. 1909-ben segédtitkár lett és Zilahra helyezték vissza. 1915-ben léptették elő titkárrá, majd 1918-ban pénzügyi tanácsossá nevezték ki ugyancsak Zilahra és amikor a románok megszállották Zilahot, kénytelen volt elmenekülni. Így került 1921-ben Nviregyházára, majd ugyanazon évben onnan Szombathelyre helyezték át. 1922-ben mint pénzügyi tanácsost bizták meg a pénzügyigazgatói helyettesi teendők ellátásával és ugyanezen évben pénzügyi főtanácsossá is kinevezték.

Tagja a munkavédelmi bizottságnak, választmányi tagja a Vakok Egyesületének, a Szilágysági Egyesület, a Kansz, a Kulturegyesület és még számos társadalmi egyesület tagja és presbitere a szombathelyi református egyháznak.

pénzügyi főtanácsos,
a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatóság igazgató-helyettese.

Nagyszebenben született 1876-ban. 1894-ben tett érettségit a lugosi főgimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte. 1897-ben a lugosi m. kir. adóhivatalnál gyakornoki minőségben kezdte meg állami szolgálatát, 1898-ban a lugosi pézügyigazgatóság fogalmazói szakához lépett át. 1909-ben pénzügyi fogalmazó, majd segédtitkár, rövid idő mulva titkár és 1918-ban pénzügyi tanácsossá neveztetett ki. 1919-ben a román megszálláskor a román hűségeskü letételét megtagadta, később menekülni volt kénytelen és 1920-ben került Szombathelyre, hol 1924-ben nevezték ki pénzügyi főtanácsossá. 1926 óta a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatóság igazgató helyettese.

Tagja számos társadalmi egyesületnek és testületnek.

pénzügyi főtanácsos.

Barcs megyében, Nagybessén született 1871-ben. Selmecbányán 1889-ben tett érettségit és ezután előbb a keszthelyi, majd a magyaróvári gazd. akadémia hallgatója lett, s végül Budapesten végezte a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot. 1900-ban mint gyakornok kezdte pályafutását a kolozsvári kataszteri igazgatóságnal. Később Szegedre helyezték át és 1923-ban pü. főtanácsossá, majd felügyelővé nevezték ki. 1926-ban a szombathelyi kataszteri felügyelőség vezetőjéve nevezték ki s azóta itt működik.

1914-1918-ig a világháboru során az 5. honvéd gyalogezreddel részt vett az albán fronton vivott harcokban, ahonnan mint 25%-os rokkant került haza. Mint százados szerelt le. A harctéren tanusított magatartásaért a Signum Laudissal tüntették ki.

m. kir. pénzügyi szárnvevőségi főtanácsos
a szombathelyi m. kir. pénzügyigazgatóság
mellérendelt számvevőség főnöke.

Szombathelyen született 1877-ben. A szombathelyi felsőkereskedelmi iskolában 1895-ben érettségizett, majd számviteltani államvizsgát tett, Budapesten. Pályáját Vasvármegye házipénztáránál kezdte mint gyakornok, majd a kir. adóhivatalhoz került, innen a számvevőséghez. 1926-ban pedig kinevezték a pénzügyi számvevőség főnökének. Pénzügyi előadója a szombathelyi Közigazgatási Tanfolyamnak.

Annakidején tevékeny része volt a szombathelyi Vakok Intézetének megalapitásában és kiváló érdemei elismeréséül választották meg a Vakok Egyesületének ügyvezető alelnökéve. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége Vasmegyei Választmányának pénztárnoka és tagja számos társadalmi egyesületnek.

szombathelyi m. kir. postahivatali igazgató.

Körmenden született 1870-ben. 1891-ben elvégezte a szombathelyi premontrei főgimnáziumot, 1894-ben pedig a budapesti posta és távirda tisztképző tanfolyamát. Pályáját Körmenden, Budapesten, mint gyakornokjelölt és Kismartonban mint postai gyakornok kezdte, majd Győrött folytatta mint postatiszt. Innen került Szombathelyre 1905-ben, ahol később osztályvezetőnek, majd még ugyanezen évben a soproni postaigazgatósághoz osztatott be. 1912-ben megbizatott a magyaróvári postahivatal vezetésével. Itt működött 1914-ig, amikor ismét Szombathelyre került mint az itteni postahivatal főnöke, mint főtiszt és rövidesen felügyelő, majd 1. oszt. főfelügyelő lett, 1924-ben pedig a szombathelyi 1. számu m. kir. postahivatalnál hivatali igazgatóvá nevezték ki.

A háborus idők alatt teljesített kiváló szolgálatainak elismeréséül a polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki.

Tagja a Közalkalmazottak Szövetségének, a Kulturegyesületnek, a Sanitas Ambulatórium, a Vakok-, a Vöröskereszt, a TEVVE egyesületeknek, a budapesti Postás Casinonak, a Testnevelési Ligának, a Katolikus Körnek, az Országos Postás-, Zene- és Kulturegyesületnek, a katolikus hitközség tanácstagja stb. stb.

m. kir. posta és távirda főfelügyelő,
a szombathelyi 2. sz. postahivatal főnöke.

Hárspatak, vasmegyei községben született 1883-ban. Középiskoláit Sopronban, további tanulmányait pedig Pozsonyban és Budapesten végezte. Pályáját Érsekujváron, illetve Pozsonyban kezdte, majd a kereskedelmi miniszteriumba osztották be, 1919 óta a szombathelyi 2. sz. posta hivatal főnöke.

A világháboru kitörésekor 1914-ben a távirdász ezredhez vonult be és mint ilyen résztvett a szerb, orosz, román és olasz harctereken. Felette eredményes és bátor magatartásaért a Ferenc József renddel, a kardokkal diszített koronás arany érdemkereszttel, a Ill. oszt. vas kereszttel tüntették ki. Mint főhadnagy szerelt le.

Tagja Szombathely város képviselőtestületének és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége vasmegyei választmányának ügyvezető elnöke, tanácstagja a Nemzeti Szövetség Országos vezetőségének, s ezen kívűl számos szociális, emberbaráti és népmüvelődési egyesület választmányi tagja.

Mint a Nyugatmagyarországi Híradó, később a Vasvármegye és a Hír cimü lapok alkalmi munkatársa, több olyan cikket írt, melyek eredményes akciók megindítására vezettek. Különösen érdemes munkásságot fejtett ki mint a városi polgári párt titkára.

Szombathely megyei város tanácsnoka.

Szombathelyen születet 1879-ben. Ugyanitt tett érettségit 1898-ban a premontrei főgimnáziumban. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, hol jogtudasi képesítést szerzett. 1906-tól néhai Eredics Ferenc kir. tanácsos szombathelyi ügyvédnél volt ügyvédjelölt, a mig 1908-ban Szombathely város főjegyzőjévé választották. 1914-ben lett tanácsnok. Jelenleg mint pénzügyi tanácsnok és Szombathely gazdasági ügyeinek előadója működik. Nagy koncepcióju tiszviselő.

A háborus idők alatt a hadisegélyügyek és lakáshivatal intézését vezette Volt községi biró és 1914-ben a városi rendőrkapitányi állás üresedése idején a rendőrség vezetését is teljesitette.

Igazgatósági tagja volt a Szombathelyi Általános Takarékpénztárnak, majd az Egyesült Vasmegyei Általános Takarékpénztárnak, felügyelőbizottsági elnöke a Vármegyei Közraktároknak, a Vasmegyei Kereskedelmi Részvénytársaságnak, alelnöke a Katholikus Körnek és az Emberbaráti Egyletnek, a közigazgatási tanfolyam előadója, iparhatósági biztos és számos emberbaráti, közművelödési és sport-egyesület tagja, a Budapesti Asztalosmesterek Egye- sületének pedig tiszteletbeli tagja.

Szombathely r. t. város tanácsnoka,

Szombathelyen született 1884. január hó 24-én. A gimnáziumi érettségi megszerzése után 1912-ben a pécsi jog akadémia hallgatója volt, ezt megelőzőleg azonban a katonai pályára lépett és a katonai iskola elvégzése után 1903-ban a soproni 18-ik honvéd gyalogezred hadnagyává nevezték ki, ahol 1909-ig szolgált, amikor a pécsi kadett iskola tanára lett. 1913-ban került Szombathely városához, ahol két évig mint aljegyző szolgált.

A világháboru kitörésekor 1914-ben katonai szolgálatra vonult be és mint százados szerelt le. Az orosz harctéren küzdött, ahonnan sulyos betegséggel jött haza. A fronton tanusitott szolgálatainak elismeréséül a Signum Laudissal, a Hadiékitményes III. oszt. katonai érdemkereszttel és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki.

Nevéhez fűződik a szombathelyi levente egyesület megszervezése és a szombathelyi hősök temetőjének rendezése.

A szombathelyi közigazgatási tanfolyam előadó tanára, rom. kath. egyház tanács tagja, a polgári Lövész-egyesület igazgatója, városi zeneiskolaszéki tag és tagja számos emberbaráti és közművelödési intézménynek és egyesületnek.

Szombathely megyei város műszaki tanácsnoka,
a városi mérnöki hivatal vezetője.

Doborián sopronmegyei községben 1883-ban született. A budapesti Zerge uccai főreáliskolában tett érettségit 1900-ban és 1904-ben végezte el a budapesti műegyetemet, amely után további tanulmányait Brüsszelben, Londonban, Ausztriában és Németországban folytatta. Pályafutását Budapesten kezdte,mint magánmérnök és mint egyetemi tanári asszisztens és innen hívták meg 1907-ben Szegedre, majd 1910-ben Nagyváradra osztályvezető mérnöknek. A világháborút követő nagy felfordulás után 1919-ben a románok nem türték meg poziciójában, egy év mulva pedig kiutasították Nagyváradról. Ekkor Debrecenben telepedett le és innen pályázott 1922-ben Szombathelyre, ahol városi tanácsnokká és a mérnöki hivatal vezetőjévé választották meg.

Mint 19-es tábori tüzér négy esztendeig volt a harctéren. mely alatt az ezüst vitézségi éremmel, a bronz és két ezüst Signum Laudissal és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Mint főhadnagy szerelt le.

Hivatalos elfoglaltsága mellett élénk nexust tart fenn a mérnöki szakkörökkel és több mérnöki szaklapnak tevékeny munkatársa. Gyakran látnak cikkei napvilágot az Útügyi Szemlében, az Útépítésben, a Magyar Mérnök és Építész Egyesület közlönyében és a Vállalkozók Lapjában. Egyik szakkönyve most van kiadás alatt.

Szegedi, nagyváradi és szombathelyi működése alatt a városi építkezések egész sorozata fűződik nevéhez. Szegeden a villamos vasút és az aszfaltozás, Nagyváradon az általános csatornázás megtervezése és építése, továbbá az új nagyváradi vízművek, a Páris-patak beboltozása, a Kőrös-part rendezése és ezenkívül a berettyóújfalusi villamos művek építése készült el tervei nyomán és ezen építkezéseknek ő volt a vállalkozója, Szombathelyen a kislakások építése, a csatornahálózat kibővítése, az új vízvezeték, viztorony létesítése füződik nevéhez. Elkészítette Szombathely útépítési programját stb. stb.

Tagja a mérnöki kamarának és a Magyar Mérnök és Építész Egyesületnek. A Magyar Mérnök és Építész Egyesület szembathelyi osztályának alelnöke. Különösen értékes tevékenységet fejt ki a szombathelyi sportélet terén. Igazgatósági tagja a Sabária Labdarugó Szövetkezetnek s számos kulturális és emberbaráti intézménynek.

Szombathely megyei város főjegyzője.

Szombathelyen született 1892-ben, ahol középiskolai tanulmányait is végezte. 1910-ben tett érettségit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban. 1916-ban államtudományi és jogtudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. 1914-ben Szombathely városi közgyám-helyettes, 1915-ben közgyám, majd 1922-ben aljegyzővé választották és innen került 1924-ben Szombathely város főjegyzői székébe. A világháboru kitörésekor bevonult és 1918-ig a 18-ik honvéd gyalogezredben teljesitett szolgálatot.

Mészáros Hugó dr. a vasmegyei írói gárda egyik legkiválóbb tagja, akinek Ősz Iván néven számos verses kötete jelent meg; emellett szorgalmas szépirodalmi munkatársa a fővárosi és a szombathelvi ujságoknak. Ősz Iván költészetének a vidéki csönd a különös varázsa. Több verset a Petőfi társaság 1920-ban, a Grünwald-díjjal tüntetett ki, ezenkívül a Faludy Ferenc pályadíjjal is kitüntették. Egyik sokat igérő kiválóan tehetséges munkása a magyar szépirodalomnak, nevének nemcsak Vasmegyében, hanem országszerte jó csengése van, mert írásai ma már a legelőkelőbb fővárosi és vidéki lapok hasábjainak artisztikus díszei. Hivatali működése és szépirodalmi tevékenysége mellett élénk munkásságot fejt ki a különböző vasmegyei szociális és kulturális intézményeknél is, mindazok vezetőségének egyik értékes tagja.

Szombathely város főügyésze.

Szombathelyen született 1877-ben. Itt tett érettségit 1895-ben a premontrei főgimnáziumban. 1899-ben végezte el Budapesten egyetemi tanulmányait és ott avatták a jogtudományok doktorává. Ezután ügyvédjelölt lett Budapesten, majd Szombathelyen nyitotta meg ügyvédi irodáját és folytatott gyakorlatot, amikor 1918-ban városi főügyésszé választották meg.

Amikor 1914-ben a világháboru kitört, a 18. népfelkelőezredbe vonult be. Az orosz frontra kerülvén, a lublini utóvéd harcokban fogságba esett, ahonnan 1918-ban szabadult ki és jött haza. Mint tartalékos főhadnagy szerelt le.

Mint ügyvédjelölt Budapesten huzamosabb ideig a "Budapesti Hírlap" törvényszéki tudósitója volt és mint ilyen számos olyan törvényszéki tudósitást irt, amelyek akkor objektiv és érdekes beállitásuknál fogva általános feltünést keltettek.

A katholikus egyházközség ügyésze, a Földrajzi Társaság tagja. Tagja továbbá Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és több választmányának ügyésze a szombathelyi Polgári Lövész Egyesületnek és több számos humánus és kultuális intézménynek vezetőségében foglal helyet.

Szombathely megyei város tiszti főorvosa.

Született 1876-ban Szombathelyen. 1894-ben tett érettségit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban, mely után a budapesti tudomány egyetem orvosi fakultásának lett hallgatója. 1899-ben avatták doktorrá Budapesten, 1900-ban megszerezte a sebészeti és tiszti orvosi oklevelet, amely után külföldi tanulmányutra ment. Ausztriában és Németországban különösen a városi közegészségügyi intézményeket tanulmányozta. Ezután Szombathelyen telepedett le, ahol 1902 ben kezdte meg orvosi gyakorlatát. 1904-ben a szombathelyi állami gyermekmenhely másodorvosa, majd az Emberbaráti Egylet kórházának orvosává választják meg. 1909-ben lett városi tiszti orvos, 1914-ben az Emberbaráti Egylet kórházának igazgató-főorvosa, majd pedig 1926-ban Szombathely város tiszti főorvosa lesz. Ezen hivatali működése alatt kezdeményezte a járványkórház felépítését, a városi fertőtlenítő intézmény felállítását s nagy elfoglaltsága mellett időt tudott szakítani magának arra is, hogy 1928-ban Szombathely több mint 100 esztendős kórházát, az Emberbaráti Egylet kórházát modern száz ágyas kórházzá fejlessze.

1914-ben a világháború kitörése őt is a harctérre szólitotta és mint a 7. honv. huszárezred ezredorvosa szerelt le 1918-ban. Katonai működése alatt, melyet nagyrészt a fronton töltött, megbetegedett és 25%-os rokkant lett. Számos kitüntetést kapott. A koronás arany érdemkeresztet, a német becsületrendet, a Vörös Kereszt második osztályú hadiékítményes érdemkeresztjét a díszjelvénnyel stb.

Irodalmi téren szorgalmas és lelkes munkásságot fejt ki, gyakran jelennek meg cikkei a szaklapokban és a szombathelyi sajtóban, amelyek a közegészségügyet szolgálják. De nem csak mint szakiró, hanem mint szépiró is igen tevékeny.

Tempel dr. Szombathely egyik legrégibb patricius családjának tagja, akik közül számosan szerepelnek közéleti érdemeik révén Szombathely történetének évkönyveiben. Közel kétszáz esztendővel ezelőtti időben találunk adatokat és feljegyzéseket a Tempel-család egyes tagjainak működéséröl.

Tempel Ferenc dr. tagja a szombathelyi humánus és kulturális intézményeknek és egyesületeknek az Országos Orvosi Szövetség tagja a TEVVE igazgatósági tagja és tb. főorvosa, a Testnevelési Bizottság orvosi szakértője, a Vasmegyei Általános Takarékpénztár hosszu éveken át volt igazgatósági tagja stb.

kerületi tiszti orvos,
ny. Kerületi Munkásbiztositópénztári főorvos.

Pozsonyban született i875-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte és ugyanitt érettségizett 1893-ban. Egyetemi tanulmányait Bécsben és a budapesti Pázmánypéter tudományegyetem orvosi fakultásán végezte, ahol 1899-ben megszerezte orvosi diplomáját, 1901-ben került vissza Szombathelyre. Előtte a somogy-igali járás tiszti orvosa volt. 1901. november 1-én Szombathelyen a Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnak orvosa lesz, majd rövidesen az ipari és a kereskedelmibeteg segélyző pénztárnál is működik. 1906-tól 1909-ig a szombathelyi gyermekmenhely orvosa és ideiglenes megbizott igazgató főorvosa. 1908 óta városi kerületi tiszti orvos mind a mai napig, 1928. január l-én mint a Társadalombiztositó Intézet főorvosa nyugalomba vonult. Háboru alatt bevonult katonai szolgálatra az 5. közös huszárezredhez főorvosi minőségben. A háboru alatt teljesített vitézi magatartásaért és önzetlenül nemes munkálkodásáért a Signum Laudissal, a kardokkal, a Károly csapatkereszttel, a vöröskereszt II. oszt. diszjelvényével tüntették ki.

Dános József dr. tagja Szombathely város képviselőtestületének és Vasmegye törvényhatósági bizottságának, a T. E.V. V. E.-Egyesületnek, orvosa a szombathelyi tűzoltó és mentő egyesületnek, ugyanott választmányi tag is. Ezeken kivül több társadalmi és jótékony egyesületben, valamint intézményben visel tisztséget.

Szombathely város háztartási főszámvevője.

A vasmegyei Rum községben 1888-ban született. 1906-ban tett érettségit a szentgotthárdi főgimnáziumban, mely után pályafutását a pozsonyi földmérési felügyelőségnél kezdte meg, ahonnan 1910-ben mint számtiszt került Szombathely város számvevőségéhez. 1914-ben alszámvevővé,1919-ben pedig főszámvevővé választották meg és az azt követő devalvációs időszakban a város értékeinek és vagyonának megmentése körül a város vezetőségével együtt kiváló munkásságot fejtett ki. Hatalmas munkabírással, mindenre kiterjedő figyelemmel hozta rendbe a zavaros időkben megbolygatott hivatali rendet és a város háztartásának számvitelét.

A világháboru kitörésekor a 83-ik gyalogezredhez vonult be és résztvett ezredévei az orosz és olasz hardereken vívott csatákban és egyszer meg is sebesült. Később mint főhadnagy Vidulovits generális adjutánsa volt A fronton tanusított vitézségéért a bronz vitézségi éremmel, a Sig num Laudissal, a sebesülési éremmel, a Károly-csapatkereszttel és a jubileumi éremmel tüntették ki és többek között hadügyminiszteri dicséretbe is is részesült.

A Katholikus Kör számvizsgáló bizottságának tagja, felügyelő bizottsági tagja a Vasmegyei Elektromos Műveknek és a Városi Közüzemeknek, valamint számos kulturális, emberbaráti és hazafias célu egyesületnek.

Szombathely megyei város adóügyi főszámvevője.

A vasmegyei Ostffyasszonyfa községben született 1874-ben. A soproni főreáliskola elvégzése után Budapesten az állatorvosi főiskola hallgatója lett, de nem fejezte be tanulmányait, azokat megszakítva pályáját mint jegyzőgyakornok kezdte meg. 1901-ben elvégezte a szombathelyi közigazgatási tanfolyamot és azután Szombathely városánál közigazgatási gyakornok, majd rövidesen városi aljegyző lett. 1915-ben választották meg Szombathelv város főszámvevőjévé, 1921-ben pedig megbízták a körzeti forgalmi adóhivatal főnöki teendőinek ellátásával is.

Katonakötelezettségének a volt cs. és kir. 11-ik huszárezredben tett eleget. Egyike volt azoknak, akik a vidéken először adták ki a városok és vármegyék címtárát. Uttörő munkát végzett ezen a téren, mert munkájában pontos és megbizható adatokkal illusztrálta Szombathely és Vasmegye minden vonatkozásu életmegnyilvánulását. Tevékeny alkalmi munkatársa volt a "Vasvármegye"-nek és lelkes cikkirója a "Nyugati Sport"-nak. A szombathelyi ág. ev. hitközség pénzügyi bizottságának elnöke és gazdasági ügyeinek intézője, a Vasi közép ág. ev. egyházmegye számvevőségének tagja, a Szombathelyi Leszámitoló Bank alapítása óta felügyelőbizottsági elnöke. Vezetőségi tagja, majd 10 évig ügyvezető elnöke volt a Szombathelyi Athlétikai Klubnak és a klub külföldön is hirt és nevet szerzett futball csapatának megteremtője volt; általában az ő nevéhez füződik a klub fénykora. Tagja a művelődési és társadalmi egyesületeknek és azok életében tevékeny munkásságot fejt ki.

Szombathely megyei város árvaszéki ülnöke.

Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a pozsonyi majd pedig a budapesti tudomány-egyetem hallgatója lett. Szombathelyen született 1883-ban. Egyetemi tanulmányainak befejezése után mint királyi járásbírósági gyakornok kezdte meg pályáját. 1909-ben választották meg Szombathely város aljegyzőjévé, 1913-ban pedig Szombathely képviselőtestületének bizalma az árvaszéki ülnöki székbe emelte.

A szombathelyi gazdaszövetségnek alapitása óta titkára és a szombathelyi Hangya Fogyasztási Szövetkezet alelnöke. Tagja a Katholikus Körnek, a Kaszinónak és a Kulturegyesületnek stb. stb.

Szombathely város műszaki tanácsosa.

B a z i b a n, Pozsonymegyében született 1890-ben. A gimnáziumot Nagyváradon végezte majd mérnöki oklevelet szerzett. Ezután külföldi tanulmányutra indult, Zürich, Lausanne, Berlin és Bécs voltak tanulmányutjának stációi. Külföldről hazatérve mint magán-kulturmérnök kezdte meg pályafutását 1920-ban B u d a p e s t e n. 1922-ben S z o m b a t h e l y e n választották meg előbb városi mérnökké, majd főmérnökké, illetve műszaki tanácsossá. Müködése alatt létesültek a városi kislakások és a strandfürdő. Különösen nagvaranyu munkásságot fejtett ki az uj városi parkok létesítése és a városi kerteszet rendbehozása körül. Munkásságának méltó elismerése volt, hogy az 1924-ben rendezett Vasmegyei Kertészeti Kiállításon Szombathely várostól aranyérmet kapott.

A világháború kitörésekor a 19. tüzérezredhez vonult be és ezredévei megfordult a szerb, orosz, olasz, román és francia harctereken s egyszer meg is sebesült, minek következtében 50%-os rokkant lett. A harctéren tanusított magatartásaért a nagy ezüst vitézségi éremmel és kétszer a Signum Laudissal továbbá a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Mint főhadnagy szerelt le.

Studiumai alapján uj terveket dolgozott ki Szombathely fásításáról, kertészetéről és ujszerü elgondolásait, - melyeket a praktikus életben eddig sikeresen alkalmazott - egy szakmunkában foglalja össze, amely most van készülőbe.

Sokoldalú elfoglaltsága mellett elnöke a Szombathelyi Levente Egyesületnek, műszaki tanácsadója TEVVE.-nek és az Erdei-Iskolának, tagja ezenkívül számos szak-, humánus, kulturális és sportegyesületnek.

Szombathely megyei város főmérnöke.

Zalaegerszegen született 1899-ben Középiskolai tanulmányait a keszthelyi premontrei főgimnáziumban végezte, ahol 1917-ben érettségizett. 1921-ben a budapesti műegyetemen épitészmérnöki oklevelet nyert, mely után a keszthelyi gazdasági akadémián Groffits Gábor műegyetemi m.tanár mellett dolgozott; egy éven át, majd mint tervező magánmérnök telepedett le Keszthelyen. 1922-ben Szombathelyen városi mérnökké, illetőleg városi főmérnökké választották meg. Részt vett a szombathelyi női felső kereskedelmi iskola országos tervpályázatán 60 épitészmérnök társával együtt és tervpályázatával a második diiat nyerte. Pécs város országos városrendezési tervpályázatára beküldött pálytervét pedig Pécs város megvette.

Működése alatt és részvételével történt meg Szombathely városi székházának átalakitása, az uj városmajor és uj városi bérház építése, melyeket tervei alapján építtetett fel a város.

Tevékeny részt vett mindazokban a munkálatokban, amelyek Szombathelyen az utóbbi esztendőkben a középitkezések terén előfordultak. Alkalmi munkatársa a fővárosi és a szombathelyi ujságoknak, amelyekben gyakran jelennek meg szakcikkei. A festőművészet és szépirodalom terén is intenziven és sikerrel dolgozik.

Tagja az országos mérnöki kamarának, a különböző épitészegyesületeknek és Szombathely város képzőművészeti, kulturális és humánus egyesületeinek.

volt birósági végrehajtó,
a városi forgalmi adóhivatal főellenőre.

Körmenden született 1885-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte és 1876-ban lett édesatyja mellett bírósági segédvégrehajtó, majd 1880-ban bírósági végrehajtóvá nevezték ki. 1921. óta mint a szombathelyi körzeti forgalmi adóhivatal főellenőre működik.

A régivágású, de a modern időket megértő emberek érdekes tipusa, aki kényes hivatali működése alatt sem váltott ki ellenszenvet személye iránt, sőt számos barátot és tisztelőt szerzett.

Szenvedélyes botgyűjtő és hires botgyűjteménye az azokhoz fűzött legendák egész sorozatát örökíti meg.

Tevékeny részt vett mint törvényhatósági bizottsági tag Vasmegye és mint városi képviselő Szombathely város közéletének irányításában, választmányi tagja az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek és pártoló tagja számos közművelődési, emberbaráti és hazafias célu egyesületnek.

Szombathely megyei város I. oszt. aljegyzője.

Hegyfalun, Vasmegyében született 1889-ben, hol atyja "a falu jegyzője" volt. Középiskoláit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte, ahol 1907-ben tett érettségít, amely után a budapesti egyetem jogi fakultására iratkozott be. 1913-ban avatták az államtudományok doktorává és ugyanekkortette le a jogtudományi vizsgát is. Rövidesen Vasmegye árvaszékéhez került, mint tb. jegyző, 1915. decemberben városi I. osztályu aljegyzővé választották meg. Városi levéltárnok és anyakönyvvezető-helyettes, presbitere a szombathelyi ev. egyházközségnek, titkára a Vörös Kereszt Egyesület szombathelyi fiókjának, tagja a kaszinónak és számos humánus és kulturális egyesületnek.

Szombathely város 1. osztályu aljegyzője,
kihágási rendőri bűntetöbiró.

Sárvárott született 1891-ben és 1910-ben tett érettségit a szombathelyi premontrei főgimnáziumbau. Ezután a budapesti magy. kir. tudomány egyetem hallgatója lett, ahol 1916-ban avatták az államtudomány doktorává. Pályáját Budapesten kezdte meg mint m. kir. posta és táv. fogalmazó, ahonnan később a budapesti m. kir. távbeszélő igazgatósághoz került, ahol 1919-ben titkárrá nevezték ki. 1920-ban Szombathely város közgyámává választották s egyúttal városi jegyzői teendők elvégzésével bizták meg. 1923. óta Szombathely város aljegyzője és rendőri büntetőbírója.

A szombathelyi közigazgatási tanfolyam iparügyi előadója a Vasmegyei Katholikus Kör főjegyzője, stb.

szombathelyi járás főszolgabirája.

A vasmegyei Magyargencsen született 1892-ben. Középiskolai tanulmányait a szombathelyei premontrei főgimnáziumban végezte és itt tett érettségit 1909-ben. Ezután a budapesti egyetem jogi fakultásának lett hallgatója. 1914-ben avatták az államtudományok doktorává.

A világháboru kitörésekor az 5. ulánus ezredben szolgált és ezredévei résztvett az orosz fronton vivott harcokban, amikor orosz fogságba került. Két és fél év mulva szabadult haza. A fronton tanusított vitézi magatartásaért kétszer a kisezüst, majd a nagyezüst éremmel tüntették ki.

1918-ban nevezték ki közigazgatási gyakornokká. Egy év mulva 1919-ben vármegyei aljegyzővé választották, ahol a fiatal, ambiciós tisztviselő szorgalmas munkásságával hamarosan magára vonta feljebbvalói figyelmét. 1928-ban, amikor Sinkovich Elek nyugalomba vonulásával megüresedett a szombathelyi járás főszolgabirói széke, ő lett Sinkovich Elek utóda.

Tagja majdnem minden szombathelyi társadalmi egyesületnek.

a szombathelyi önkéntes tűzoltó- és mentő-egyesület főparancsnoka.

Iskoláit Szombathelyen végezte, hol l866-ban született. Pályáját mint önkéntes tűzoltó kezdte meg. Az intézmény iránti szeretete, bajtársainak megbecsülése, valamint elismert szaktudása 1923-ban a főparancsnoki tisztségbe emelte. Külföldi szaktanulmányait Münchenben, Grázban és Wienben végezte és a szombathelyi önkéntes tűzoltó egyesület fenntartása és fejlesztése kiváló szervező tehetségének az eredménye. Mindezek elismeréséül 1925-ben tiszteletbeli vármegyei tűzrendészeti felügyelővé nevezték ki.

Eredményes működése alatt 1915-ben Ferenc Salvator főherceg a vörös kereszt érdemkeresztjével tüntette ki.

Tagja az Országos Tűzoltó Szövetségnek, a Szombathelyi Dalosegyesület háznagya, az Iparoskörnek pedig elnökségi tanácstagja stb. stb.

nyug. főszolgabíró.

A vasmegyei Barkócz községben született 1868-ban. Középiskolai tanulmányait 1888-ban fejezte be Székesfehérvárott, ahonnan az érettségi bizonyítvány birtokában a budapesti Tudomány Egyetem jogi fakultásának hallgatója lett. Államtudományi államvizsgát tett.

Pályafutását 1893-ban kezdte, mint a muraszombati főszolgabirói hivatalhoz beosztott közigazgatási gyakornok. Egy év mulva egyhangulag megválasztják szolgabiróvá és Szombathelyre kerül. A következő évben azonban tekintettel arra, hogy bírja a vendnyelvet és a vendvidéki viszonyokat ismeri, ismét Muraszombatba helyezik s azután tiz hosszú esztendőn át nem hagyja el ottani jóbarátait.

Csakhamar kinevezték tiszteletbeli főszolgabirónak és élénk vezető szerepet vitt Muraszombat társadalmi életében. Éveken át elnöke ,volt az ottani uri Kaszinónak és titkára a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesületnek. Mikor látták agilitását, rátermettséget és azt, hogy szivvel-lélekkel a vendvidék megmagyarositásán dolgozik, meghívták a "Muraszombat és Vidéke" című lap főszerkesztői állására. Sinkovich engedett a közóhajnak és a felkinált tisztséget elfogadta. Öt évig szerkesztette a lapot, amelynek az volt a jelszava: magyarositani és a néppel megkedveltelni mindent ami magyar. Hogy ujságírói munkálkodása eredményes volt, bizonyítja az a magyar szellem, amely a vendséget úgy áthatotta, hogy jobb magyar hazafiakat keresve sem találni. A laptól azért kellett megválnia később, mert a közszolgálat érdekében Kőszegre helyezték át. Két és félévi kőszegi tartózkodása után 1908. februárjában választották meg egyhangúlag szombathelyi főszolgabiróvá. Husz esztendeig töltötte be ezt a tisztséget a legnehezebb időben s a szombathelyi járás közönsége 1928-ban nehéz szivvel bucsuzott a nyugalomba vonuló közszeretetben álló főszolgabírájától.

A kommunizmus alatt bebörtönözték ellenforradalmi ténykedéséért és amikor kiszabadult, hivatalából elcsaptak.

1921-ben az országos határmegállapító központ felkérésére részt vett a vendvidéket érintő jugoszláv-magyar határ megállapításában s tevékenységéért kitüntető elismerésben részesült. A Magyar Nemzeti Szövetség szintén igen meleghangu elismeréssel honorálta érdemeit abból az alkalomból, hogy a szombathelyi járáshoz tartozó Pinkavölgyben 9 község az osztrák megszállás alól visszacsatoltatott Magyarországhoz, a minek előkészítésében Sinkovich tevékeny részt vett.

Katonaügyi előadója volt és jelenleg is cenzora a szombathelyi közig. tanfolyamnak. Tagja számos sport-, közmüvelödési és humánus egyesületnek. Közéleti működése alatt felsőbb helyről többször részesült elismerésben, a néhai bajor király pedig a Szent Mihály renddel tüntette ki.

a Duna-Száva-Adria vaspálya társaság szombathelyi forgalmi főnöke.

Zalaszentmihályon született 1885-ben. Középiskoláit Nagykanizsán végezte, felsőbb iskoláit és a vasuti tisztiképző tanfolyamot Budapesten abszolválta.Pályáját 1906-ban kezdte és annak egyes stációi Murakirály ,Komárváros, Murakeresztur és Nagykanizsa. 1919-ben budapesti déli vasuti főnökké nevezték ki. 1923-ban ellenőr és még ugyanazon évben a forgalmi főnökség vezetője lett. Szombathelyre 1923-ban került és azóta déli vasuti forgalmi főnökség vezetője.

1914-ben a háboru kitörésekor a 48-ik közös gyalogezred be vonult be s ezredévei végigküzdötte a szerb, olasz és román frontokon vivott harcokat. A harctéren tanusított magatartása elismeréséül, a bronz, kis ezüst, vitézségi érmekkel, a Károly-csapatkereszttel és az ezüst érdemkereszttel tüntették ki. Mint zászlós szerelt le.

Életének egyik érdekes és feljegyzésre méltó epizódja az, amikor 1919-ben a románok budapesti bevonulása alkalmával, mint a martonvásárhelyi állomáson szolgálatot teljesítő tiszt, megakadályozta a románok által összeharácsolt, magyar tulajdont képező ágyuknak vonaton való elszállítását. Ez alkalommal a vonatot vezető román katonai kisérők reálőttek és meg is sebesítették. Később a románok letartóztatták és csak nehéz szenvedések után szabadult ki a románok fogságából. Hazafias magatartásaért a kormányzó dicsérő elismerését fejezte ki. Értékes munkásságot fejtett ki a magyar külkereskedelmi és stabilizáció adatgyűjtés körül is, amiért pedig a kereskedelmi minisztertől kapott elismerést. Tevékeny munkása a magyar irodalomnak is, az egyik múnkáját a Petőfi társaság elismerő oklevéllel tüntette ki.

Tagja a Voge-nek, a Credo Egyesület alelnöke, a Szombathelyi Sport Egylet igazgatósági tagja és élénk szerepet játszik számos hazafias, vallásos, emberbaráti és kulturális egyesület életében.

a Duna-Száva-Adria Vaspályatársaság szombathelyi fűtőház főnöke.

Nagykanizsán született 1879-ben. Ugyancsak itt tett gimnáziumi érettségit 1897-ben. Azután elvégezte a budapesti műegyeternet és 1902-ben nyerte el a mérnöki diplomát. Majd külföldi tanulmányutat tett Bajorországban és Berlinben. Hazaérkezve az Első Magyar Rézhenger Műveknél mint üzemvezető nyert alkalmazást. Ezután a Déli Vasut szolgálatába lépett és mint a székesfehérvári vasuti műhely osztályvezetője működött. Innen Nagykanizsára helyezték át, ahol fűtőházi alfőnők, 1911-ben pedig fűtöházi főnökhelyettes lett. 1921-ben a szombathelyi fűtőház főnökévé léptették elő és azóta megszakitás nélkül vezeti azt. Nevéhez fűződik ennek az intézménynek átszervezése.

A háboru alatt kifejtett érdemei elismeréséül a király az aranyérdemkeresztet a vitézségi érem szalagján adományozta Perger Róbertnek.

Tagja a Magyar Mérnök és Épitész Egyesület szombathelyi fiókjának és több szakegyesületnek. tagja Szombathely város képviselőtestületének és iskolaszékének és mint szakembert, a város képviselőtestülete több izben delegálta bizottságokba. amikor szakvéleményét gyakran döntő sulyúnak tartotta. Tagja ezenkivül számos társadalmi egyesületnek.

a szombathelyi máv. műhelyfőnök.

Sárváron született 1885-ben. 1905-ben tett érettségit a szombathelyi premontrei gimnáziumban és aztán elvégezte a budapesti műegyetemet. Pályáját mint gyakornok a szombathelyi máv. műhelyben kezdte, majd Sárváron folytatta. Ezután elvégezte a távírda és forgalmi tanfolyamot, mely után mérnökösködött, Szolnokon lett máv. mérnök, 1912-ben pedig a máv. szombathelyi mozdony osztályába került, majd 1914-ben ugyanezen műhely kocsiosztályának szerelője lett; 1922-ben nevezték ki a szombathelyi máv. műhely főnökévé.

Nevéhez fűződik a máv. műhelyben az uj systematikus munkáltatás bevezetése, a munkásság keresztény nemzeti alapon való megszervezése, a műhelyelektrifikálása, a máv. Haladás sportpályájának és Otthonának létesítése, a máv. munkások cserkész csapatának megalapítása, a nevelés céljait szolgáló kulturház létesítése és az egész munkásságot egybetömörítö, egyesületi élet fejlesztése és annak nemzeti zászlójának felszentelése.

Elnöke a Vasutas Sportegyletnek. a Máv. Haladás dalárdájának, 1922. óta tagja Szombathely képvisetőtestületének és több szakegyesületnek valamint bizottságnak.

a Duna-Száva-Adria vasuttársaság főfelügyelője és osztálymérnöke.

Zákány somogymegyei községben született 1876-ban. A főreáliskolát Sopronban 1895-ben, a műegyetemet pedig Budapesten végezte 1899-ben. Külföldi tanulmányuton Németországban, Hollandiában, Olaszországban és Svájcban fordult meg. Pályáját a Duna-Száva-Adria vasuttársaság szolgálatában Barcson kezdte meg Zágrábban, Sopronban, és Siófokon főnöki minőségben folytatta. 1925-ben került Szombathelyre az osztálymérnökséghez főnöki minöségben, Pályafutása alatt résztvett több vasuti hid átépítéseben és számos állomás kibővítésében. Több uj pályaudvar építését vezette. Érdekes és feljegyzésre méltó, hogy a nemzeti hadseregnek 1919. november 15-én történt budapesti bevonulásakor Horthy Miklós akkori fővezér vonatát ő vezette Siófoktól Kelenföldig.

Elnöke volt a Soproni Vasutas Szövetségnek, amelynek megalakításában tevékeny részt- vett. Tagja az Országos Mérnöki Kamarának, választmányi tagja az Országos Mérnök Egyesület szombathelyi fiókjának, ügyvezetője a Magyar Mérnökök és Építészek szombathelyi osztályának, alelnöke a Ker. Szocialista Vasutasok szombathelyi kerületének stb.

ny. m. kir. államvasut főfelügyelője, osztályvezető.

Kolozsváron született 1865-ben. Itt végezte el a ref. főgimnáziumot és tett érettségít, majd itt folytatta jogi tanulmányait is, melyet családi körülmények miatt megszakítva, az osztrák magyar állam vasutak szolgálatába lépett s ennek 1890-ben történt államosításával a m. kir. államvasutak kötelékébe került. Budapesten nyert beosztást, ahonnan 1898-ban saját kérelmére Szombathelyre helyezték balesetvizsgáló biztosi minőségben. Később a forgalmi és kereskedelmi osztályfőnökké, 1919-ben pedig főfelügyelővé nevezték ki.

A háborús idők alatt tanusított érdemeiért a polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki. Feljegyzésre méltó, hogy a kommun alatt tanusított hazafias magatartása miatt a kommunisták állásától megfosztottak.

Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, állandó választmánynak, közegészségügyi bizottságának, a jegyzői nyugdij választmánynak és mint a gróf Tisza István Kör tagja, Vasvármegye képviseletében ő helyezett hét izben koszorút Tisza István gróf geszti sirjára. A református egyházközség presbitere, a Vasmegyei Általános Takarékpénztár felügyelőbizottsági tagja és tagja számos szociális egyesületnek.

Néhai Sarlay Ferenc kuriai biró özvegye. Szombathelyen született és iskoláit is itt végezte. A nemes célu társadalmi mozgalmaknak ismertnevű kiváló vezetője és lelkes, buzgó harcosa minden humánus és jótékony akciónak. Mint ilyen előbb tagja, később elnöke lett a szombathelyi Katholikus Nőegyletnek, melynek kebelében pedig a tagok számának szaporitása körül szerzett kiváló érdemeket. 1928-tól pedig különösen mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szombathelyi fiókjának elnöknője fejt ki nagyarányu munkásságot, melynek során ismételten tanubizonyságát szolgáltatta kiváló szervező erejének. Szombathely legszebb pontján fekszik a Bagolyvári kastély, amelynek mint urnője számos jótékony és emberbaráti terv megvalósitásának adott hajlékot, ahol magaköré gyűjtve lelkes munkatársait, napok alatt valósitottak meg nagy agilitással olyan akciókat, amelyek örökre beirták nevét a magyar nagyasszonyok történetébe.

A világháboru alatt a katonák ápolása körül szerzett magának halhatatlan érdemeket.

Választmányi tagja a Tuberkulozis ellen Védekező Vasmegyei Egyesületnek, tagja a Vakok Intézetének és számos kulturális és humánus célu kultur intézménynek.

ny. rendőrfőtanácsos. a veszprémi rendőrség volt főkapitánya.

Kaposváron született 1876-ban. Pozsonyban tett érettségit, majd államtudományi és jogi doktorátust szerzett Budapesten. 1905-ben mint rendőrbiztos került Szombathelyre, ahol a közegészségügyek intézésével bizták meg, majd később rendőrfogalmazóvá választották. Később a veszprémi főispán távirati meghívására elfogadta az ottani főkapitányság vezetői megbízását. A rendőrség államositásával visszakerült Szombathelyre a rendőrkerületi főkapitánysághoz mint előadó. Ezután a belügyminisztériumba osztották be szolgálattételre, ahol 1922-ig teljesitett szolgálatot. Ekkor mint rendőrtanácsost helyezték vissza Szombathelyre kerületi fegyelmi biztosi hatáskörrel. 1923-ban rendőrfőtanácsossá léptették elő. 1925-ben ideiglenesen nyugdíjazták. Kiváló szolgálatainak elismeréséül két jubileumi éremmel és a katonai éremmel tüntették ki.

A kommun alatt mint tuszt letartóztatták, súlyosan bántalmazták és halálraitélték. A sok izgalom megtörte fizikumát, beteg lett és hosszabb ideig a kórházban ápolták.

Kiváló munkatársa volt a rendőrségi szaklapoknak és különösen élénk tevékenységet fejtett ki a városi rendőrség államositása körül.

Az utóbbi esztendőkben a hadikölcsönvalorizációs mozgalornban fejt ki ugy helyi, mint országos viszonylatban élénk munkásságot.

Tagja az egyes társadalmi egyesületeknek és testületeknek.

kir. tanfelügyelö,
a megyei kir.tanfelügyelőség vezetője.

Z o l y o m k i r á l y f a l v á n született 1876-ban és 1898-ban megszerezte a polgári iskolai tanári oklevelet. Ezután gróf Esterházy László nevelője lett. 1901-ben tanfelügyelőségi tollnokká nevezték ki Trencsénben, majd Mármarosszigetre helyezték át és segédtanfelügyelővé lép tették elő. 1913-ban pedig kir. tanfelügyelő lett Nyitrán. A vasmegyei kir. tanfelügyelőség élére 1915-ben nevezték ki. Három év mulva Mármarosszigetre helyezték át. A háborus idők után a románok megfosztották állásától és késöbb kiutasították. Mint vagonlakó félévig a kultuszminisztériumba teljesitett szolgálatot, ahonnan Mosonmegyei tankerület vezetését vette át 1921-ben. 1924-ben ismét a vasmegyei kir. tanfelügyelőség élére került és azóta megszakítás nélkül annak vezetője.

Nagyarányú elfoglaltsága mellett, a pedagógiai irodalommal is foglalkozik, több könyve jelent meg és keltett széles körökben érdeklődést. Könyvei közül megemlitendők: A Magyar Helyesírás Rendszeres Tanításának Módszere, a Tanügyi kérdések, Mármarosvármegye népoktatásügye, az Iskolánkívűli mulasztások bírságolása, az Iskoláztatás akadályai, Tanügyi Kalauz polgári iskolák számára, Küzdelem a magyar analfabetizmus ellen, Vezérkönyv a magyar beszédnek az idegen ajkú iskolákban való tanításához, Magyar olvasó és gvakorlókönyv a nem magyar nyelvű tanítók számára.

Első könyve a Magyar ABC és olvasókönyv a nem magyar nyelvű tanulók számára, szakkörökben különösen meleg fogadtatással találkozott. Legujabban megjelent könyve Külföldi furcsaságok Magyarországról, Mit tanítatanak rólunk a külföldi iskolákban? - országszerte nagy feltünést keltett és a sajtó kritikája a legnagyobb dícsérettel halmozta el, mert könyvével tanubizonyságát szolgáltatta annak, hogy igazi és fáradhatatlan vezére a magyar oktatás ügyének.

Ügyvezetö elnöke a Vasmegyei Iskolán kívűli Népművelési Bizottságnak, díszelnöke a Vasmegyei Általános Tanító Egyesületnek és több szombathelyi kulturális és humánus egyesület vezetőségi tagja.

a szombathelyi állami reáliskola igazgatója.

Bősárkány sopronmegyei községben született 1877-ben; 1896-ban tett érettségit Győrött a bencés főgimnáziumban, felső, tanulmányait a budapesti tudomanyegyetemen végezte, majd a tanárképzőintézetnek lett ösztöndíjjal kitüntetett hallgatója. 1902-ben avatták filozófíai doktorrá.

Pályafutásának jelző számai a következők: 1903-1906-ig Aradon volt gimnáziumi tanár, 1906-1912-ig a budapesti V. ker. állami főgimnáziumnál működött, 1912-ben pedig, amikor a szombathelyi főreáliskola megnyílott, őt bízták meg az uj intézet megszervezésével és igazgatásával. A főreáliskola fejlődése és felvirágoztatása teljesen az ő nevéhez és ahhoz a jeles tanári karhoz fűződik, melyet maga köré gyűjtött.

A forradalmi idők alatt a kommunisták részéről ő is üldözésnek volt kitéve és gerinces magatartása miatt állásából el is bocsátották.

Irodalmi téren is munkálkodott. Budapesten jelent meg a "Magyar művelődés I. Ferdinánd korában" cimű könyve, s ő irta meg a Markó-utcai gimnázium történetét is. Tudományos folyóiratokban, főleg a Századokban több recenciója jelent meg. Tagja több történelmi, irodalmi és nyelvtudományi társaságnak, választmányi tagja a Szombathelyi Kultur Egyesületnek és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének, különböző vallásos, hazafias, közművelődési és humánus egyesületeknek, iskolaszéki és testnevelési bizottsági tag stb.

a szombathelyi állami négyévfolyamu női felső kereskedelmi iskola igazgatója.

Németprónán, Nyitramegyében született 1872-ben. 1892-ben végezte el a nyitrai piarista gimnáziumot és szerzett érettségít, majd a budapesti tudományegyetem hallgatója lett, melynek bölcsészeti fakultásán nyert tanári oklevelet.

Pályáját 1899-ben mint a pécsi Porges-féle magán felső kereskedelmi iskola tanára kezdte, ahonnan Turócszentmártonba, majd öt évi működés után Besztercebányára került. 1912-ben kinevezték felső kereskedelmi iskolai igazgatóvá Turócszentmártonba, ahol 1917-ig működött. Ez év elején áthelyezte a vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagybecskerekre, majd három hó mulva Uj vidékre. Itt érte az összeomlás, amikor Ujvidék is szerb uralom alá került. A szerbek csakhamar bezárták a megszállott területek magyar iskoláit, de mig egyes iskolák, különösen amelyek igazgatói és tanárai átjöttek Csonka-Magyarországba, már az 1919. év elején bezárták kapuikat, addig az uj vidéki felső kereskedelmi iskola mint önálló magyar iskola 1920. évi október hó elejéig működött, ekkor beszüntettek két osztályt, tanulóit beosztották a szerb osztályokba, a harmadik osztály tanulói 1921. évi junius végéig még magyar osztályba járhattak és tehettek érettségi vizsgálatot. Junius végén teljesen megszűnt a magyar iskola Ujvidéken, Turezer János igazgatót áthelyezték Szabadkára és tanári minőségben be osztották az ottani szerb gimnázium magyar párhuzamos osztályaihoz, ahol másfél évig tanított. Mint kiutasított menekült tanár került 1922. évi december végén a szombathelyi állami női felső kereskedelmi iskola igazgatói állásába.

Nemcsak mint pedagógus, hanem közgazdasági téren is elismerést érdemlő munkásságot fejtett ki. Ő alapította meg a turócszentmártoni fogyasztási szövetkezetet, éveken át vezette a besztercebányai tisztviselő fogyasztási szövetkezetet és a háború utolsó két esztendejében az Ujvidéki Beszerző Csoport ügyvezető igazgatója volt. Ebbeli minőségben kifejtett tevékenységéért a pénzügyminiszter részéről elismerésben részesült.

Ezenkivül a szaklapoknak és napilapoknak szorgalmas munkatársa, amelyekben több pedagógiai és más tárgyu cikke és értekezése jelent meg. A Magyar Iparoktatás cimű folyóiratban, éveken át egy-egy cikksorozatban méltatta a felső kereskedelmi iskolák müködését és ismertette az iskolák statisztikáiát, A Kereskedelmi szakoktatásban megindította a mozgalmat egy Budapesten létesítendő állami felső kereskedelmi iskola iránt, mely 1907-ben meg is valósult. A besztercebányai Figyelő cimű hetilap belső munkatársa volt. A fővárosi napilapokban is megjelentek cikkei.

Tagja a Felső Kereskedelmi Tanárok Országos Egyesületének és számos művelődési, emberbaráti, testnevelési egyesületnek és testületnek, jelentős szerepet játszva azok életében.

a Szombathelyi M. Kir. Állami Leányliceum igazgatója.

Budapesten született 1865-ben. Késmárkon végezte középiskolai tanulmányait és 1887-ben tett érettségit az ottani gimnáziumban. Ezután a budapesti egyetemen gyógyszerészi oklevelet nyert. Később ugyancsak a budapesti egyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet és bölcsészetdoktori diplomát. Miután Breslauban, Wiesbadenben, Bécsben és Budapesten huzamosabb ideig kémiai tanulmányokat folytatott, megszerezte negyedik diplomáiát: a vegyvizsgáló intézetek vezetésére képesítő vegyeszi oklevelet.

Tanári működését mint a budapesti V. kerületi főreáliskola gyakorló tanára kezdte meg; innen a székesfehérvári állami főreáliskolához helyezték át. Rövid helyettes tanári szolgálat után, ugyanazon iskola rendes tanárává nevezték ki. Itteni működése alatt megalapította a m. kir. földmívelésügyi miniszter megbízásából a "Székesfehérvári és Fehérmegyei Vegyvizsgáló Intézetet" melynek éveken át vezetője volt. 1917-ben bízta meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szombathelyen létesítendő leánygimnázium megszervezésével. E feladatnak rendkívüli nehéz viszonyok közt, a világháborunak harmadik esztendejében történt megoldása után, 1918-ban nevezték ki véglegesen az intézet igazgatójává. 1919. őszén megalapította a négyévfolyamu felső kereskedelmi leányiskolai tagozatot és pedig a leánygimnáziummal való egységes igazgatás mellett. 1920-ban azonban elejtették Jankovich miniszter tervezetét és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a kereskedelmi tagozatot fokozatosan megszüntette s különálló női felsőkereskedelmi iskola felállítását rendelte el.

Sok természettudományi, kémiai és pedagógiai tanulmánya és cikke jelent meg a szaklapokban és az iskolai értesitőkben. "Kémia a háztartásban" cimű könyvének második, bővitett kiadását most készíti elő. Mint a V. és K. Miniszterium tankönyvbíráló bizottságának tagja számos természetrajzi és vegytani tankönyvről írt bírálatot.

Az Országos Tanáregyesület tagja, a Győri Tankerületi Tanáregyesület tiszteletbeli elnöke, Vasvármegye és Szombathely város kulturegyesületének, a Vasvármegyei Árvaháznak, Vasvármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak, a Vasvármegyei Róm. Kath. Körnek, a Területvédő Liga Szombathelyi Körének, a Vasvármegyei Fehér Kereszt Egyesületnek, az Anya- és Csecsemővédő Liga szombathelyi fiókjának, továbbá az Erdélyi Székely Szövetség szombathelyi körének választmányi tagja.

a szombathelyi fiú felsőkereskedelmi iskola igazgatója.

A vasmegyei Kőszegfalván született 1883. szept. 5-én. Tanulmányait Kőszegen, Modorban és Budapesten végezte. Képesítést szerzett elemi, polgári és kereskedelmi iskolákra, elvégezte a jogot és jogi doktorátusa is van. Tanári működését Fiuméban kezdte, ahol lelkes tevékenységet fejtett ki a magyarság kulturális mozgalmaiban és több ottani egyesületnek volt munkás tagja.

A világháboru kitörésekor a 83. közös gyalogezreddel vonult az orosz harctérre és a Lublin mellett vivott egyik ütközetben sulvosan megsebesült. Közel két esztendeig feküdt kórházban amikor rokkantnak nyilvánították és a katonai szolgálat alól felmentették. 1918-ban a nagyrőcei állami felsőkereskedelmi iskolához helyezték át ahonnan azonban a csehek kiutasították. Igy került 1919-ben tanári minőségben a szombathelyi fiú felsőkereskedelmi iskolához és amikor Cseh Elek igazgató nyugalomba vonult, a kultuszminiszter bizalma Őt állította 1924-ben az intézet élére, amelynek azóta igazgatója.

Társadalmi és kulturális téren egyaránt elismerést érdemlő munkásságot fejt ki.

a szombathelyi államilag segélyezett községi polgári fiu iskola igazgatója.

B u d a p e s t e n született 1883-ban. Érettségit 1901-ben tett Székesfehérváron. 1905-ben a budapesti Tudomány Egyetem hallgatója lett majd közben elvégezte a Rákosi-féle szini iskolát. Ezután öt évig nevelősködött Aranyosgyéresen. Szombathelyre 1912-ben került és mint tanár működött. 1914-ben Muraszombati polgári iskolai tanárrá nevezték ki és ott a közélet terén különösen mint a magyar-párt főtitkára fejtett ki működést egészen 1919-ig, amikor onnan a jugoszlávok kiutasitották. Kiutasitása után ismét Szombathelyre került és azóta megszakitás nélkűl működött mint szombathelyi polgári iskolai tanár egészen 1927-ig, mikor az intézet igazgatójává nevezték ki.

Társadalmi életünknek egyik markáns egyénisége, aki mint rendező és előadó egyaránt nagy szerepet játszik kulturális, humánus és hazafias célu intézményeink életében. Számos kiváló ünnepély és szindarab rendezése tette próbára erejét és minden alkalommal művészit nyujtatott és művészit produkált.

Számottevő tagja szociális egyesületeinknek és azok életében különösen mint kitűnő, szervező és rendező játszik nagy szerepet. Alig zajlott le az utóbbi évtizedben Szombathelyen és Vasmegyében olyan hazafias vagy más nemes célt szolgáló ünnepély, melynek nivóemelésében és dekorativ elgondolásában szerep ne jutott volna neki.

Tagja az Országos Polgári Iskolai Tanár Egyesületnek, a városi Testnevelési bizottságnak, a Cserkész Szövetségnek, és számos más társadalmi egyesületnek.

állami polgári iskolai igazgató.

Altorján, Háromszék vármegyében született 1867-ben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1891-ben tanári vizsgát tett Budapesten. Mint tanár Budapesten. Kaposvárott, Nyitrán, Galgócon és Korponán működött. A kilencvenes évek elején a Vadnay Károly által szerkesztett "Fővárosi Lapok" tárcaírója volt. Majd később, harminc éven át, mint felelős lapszerkesztő a Felvidéken a magyar nemzeti állameszme érdekében a panszlavizmus ellen fejtett ki eredményes irói tevékenységet. 1920. óta a szombathelyi állami polgári leányiskola igazgatója. Önálló művei: "Torja környéke." "Nyitra város közigazgatásának története." "A nemzetiségi kérdés." "Tanulmányok." "Novellák."

Buzgó és hazafias működéséért, még Ferenc József uralkodása idejében, elismerő oklevéllel tüntette ki a kormány Miháltz Jánost, aki mint tanár és szerkesztő is, hazájának tett szolgálatot.

Vasvármegye Árvaházának igazgatója.

Fehérgyarmaton, Szatmármegyében született 1861-ben. Nagyváradon diákoskodott, majd 1881-ben az ottani kir. kath. tanítóképzőben jeles oklevelet nyert. Ezután két esztendeig mint osztálytanító működött Nagyváradon és Németgencsen, vagy is a mai Nagygencsen, ahol 1883-ban alapját vetette meg az iskolánkivüli népművelésnek, megalakitván az önképzőkört. 1884-től kezdve, mint Vasvármegye Árvaházának és Hadiárvaházának igazgatója működik. 1886-ban életbe léptette az árvaházi elemi iskolai beltanitást, mely óriási lépésekkel vitte előbbre az árvaházi individuális nevelést.

Gazdag szaktudását és rendkivűli értékes tapasztalatait gyakran érvényesítette az árvanevelésügy terén és hirnevére jellemző, hogy az országban alig van az utóbbi félszázadban alapított olyan internátus-intézmény, melynek létesítésénél Gerlits szakvéleményét ne kérték volna ki. 1911-ben I. Ferenc József király az árvanevelés és gyermekvédelem terén szerzett érdemeinek elismeréséűl a koronás arany-érdemkereszttel tüntette ki.

Gerlits Sándor az árvaház mellett az irodalmi, társadalmi, közjótékonysági és közegészségügyi téren is lelkes tevékenységet fejt ki. Ő volt egyik leglelkesebb uttörő munkása a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesületnek, valamint az országoshírű erdei iskolának. Az ő kezdeményezésére létesült a Vakokat Gyámolító Egyesület Dunántuli Fiókja is. 1902-ben a Trefort-alapítványi oklevéllel tüntették ki az iskola-egészségügy terén kifejtett buzgalmáért. 1922-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia a br.Wodianer-dijjal. 1904-től 1910-ig tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának. Ezenkivül mindenütt ott van és mindenütt töretlen lelkesedéssel dolgozik, ahol csak nemes, emberbaráti és szociális tevékenység kifejtéséröl van szó.

az Ifjú Vakok Dunántúli Tanintézetének igazgatója.

Buzsák somogymegyei községben született 1885-ben. Középiskoláit Veszprémben, a tanítóképzőt Pécsett végezte és ott szerzett tanítói oklevelet, majd egy évi tanítói működés után a gyógypedagógiai tanárképző hallgatója lett, ahol 1909-ben szerzett tanári oklevelet. Ezután a siketnémák váci kir. Országos Intézetének lett a tanára, ahonnan saját kérelmére az Ifjú vakok Szombathelyi Intézetéhez helyeztette át a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, ahol 1910-től 1921-ig mint tanár, 1921-től kezdve pedig mint az intézet igazgatója működik. Működése alatt az egész intézetet modem alapokra fektette és benépesítette. Az intézet hármas célját: az ifjú vakok elméleti és ipari oktatását és a teljeskoru vakok foglalkoztatását olyan kiválóan oldotta meg, hogy az intézet az ország legelső ilyen intézményévé küzdötte fel magát.

Különösen kiváló érdemei vannak az intézet anyagi ügyeinek rendezése körül. A háborus idők után súlyos anyagi válságba került az intézetet fenntartó Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület. Ekkor az intézet elnökségével fáradhatatlan munkássággal és ernyedetlen ügybuzgalommal gyűjtési akciót indított, amelynek révén sikerült olyan összegű anyagi javakat szerezni, melyek évekig biztosították az intézet működését. Uj iparágakat honosított meg a vakok foglalkoztatása terén és érdeme az is, hogy a Vakok Intézete mellett ujabb ingatlant sikerült szereznie.

A világháboru kitörésekor a kaposvári 44. gy. ezredhez vonult be és ezredévei résztvett a szerb és olasz harctereken vivott harcokban.

Ismertnevű jeles cikkírója a Gyógypedagógiai Lapoknak, tagja a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak, a Siketnémák és Vakok Országos Egyesüleletének és több szombathelyi társadalmí egyesületnek.

a szombathelyi m. kir. téli gazdasági iskola igazgatója.

Oroszlámos, Torontál megyei községben született 1891-ben. 1910-ben tett érettségit a kassai premontrei főgimnáziumban. Ezután a kassai m. kir. gazdasági akadémia hallgatója lett, amelyet kitüntetéssel elvégzett és 1913-ban megszerezte gazdaságszakdiplomáját. Pályáját, mint gazdasági gyakornok Pápán, a m. kir. földművesiskolánál kezdte, majd az adai (Bácsmegye) m.kir. földművesiskolánál folytatta a világháboru kitöréséig. Leszerelése után a kassai m. kir. gazdasági akadémiánál kapott beosztást mint gazdasági s. tanár, ahonnan azonban a megszálló csehek az első 24 óra alatt kiutasították. Innen került a debreceni m. kir. gazdasági akadémiához, ahol 1919-től 1921-ig a gyakorlati tanszéken működött. Majd mint kinevezett rendes tanárt és egyben igazgató-helyettest a békéscsabai m. kir. földművesiskolához helyezték át. Amikor 1927-ben megnyilt a szombathelyi m. kir. téli gazdasági iskola, a földművelésügyi miniszter őt bizta meg az iskola megszervezésével és vezetésével és egyben annak igazgatójává nevezte ki.

Működése alatt az iskola virágzásnak indult, és minden szakember legteljesebb elismerését váltja ki és valósággal fogalommá lett a vas- és sopron-megyei gazdasági életben.

1914-től 1918. novemberéig mint a cs. és kir. 34-ik gyalogezredbe szolgálattételre beosztott tüzértiszt vett részt a világháboruban, ahol meg is sebesült. A frontori tanusított vitéz magatartásaért a Signum Laudissal, a kardokkal diszített koronás arany-érdemkereszttel, a Károly-csapatkereszttel és a sebesülési éremmel tüntették ki. Mint főhadnagy szerelt le.

Munkatársa több szaklapnak, így a Közteleknek, Tiszántuli Gazdáknak. s több politikai napilapnak. Több szakmunkája jelent meg, melyeket a szakirodalom osztatlan elismeréssel fogadott. Ezek között megemlítendök az "Általános állattenyésztéstan és külemtan", az "Állatbonctan és élettan", a "Takarmányozástan" c művei, amelyek közül az Állatbonctan 3-ik évre már második kiadásban jelent meg. Az elmult évben adta ki a "Gazdasági berendezéstan", a "Gazdasági becsléstan" és az "Általános tudnivalók" c. munkáit, mig jelenleg az Általános és részletes növénytermesztés" c. munkáján dolgozik. Szakkönyvei a Földművelésügyi Minisztérium részéről is meleg fogadtatásra és elismerésre találtak, amennyiben az összes hazai gazdasági szakiskolákban, mint tankönyveket vezettette be azokat és használják is mindenütt.

Elnöki tanácstagja a Vasmegyei Baromfitenyésztők Egyesületének , tagja a Természettudományi Társulatnak, a Szombathelyi Zene- és Kultur-Egyesületnek és különösen mint az előbbi működö tagja, számos humánus és kulturális hangversenyen működött közre. Tagja ezeken kivül még több társadalmi egyesületnek is.

államilag képesített okleveles zenetanár, zongoraművésznö,

Kassán született 1896-ban. A kassai felsőbb leányiskola elvégzése után Pestre került, ahol elvégezte a Zeneakadémiát és 1917-ben, mint Bartók Béla kiváló, tehetséges növendéke nyert zenetanári oklevelet. Kassán önálló és virágzó zeneiskolája volt. Több vidéki városban, annak idején a Felvidéken, majd 1921-ben Debrecenben, később Békéscsabán és két év óta Szombathelyen működik és lelkes apostola a zenekulturának ugy a pódiumon, mint a tanteremben.

Vasvármegye iskolánkivüli népoktatásának titkára.

Acsádon született 1896-ban. Gimnáziumi tanulmányait Felsőlövőn végezte el, a tanítóképzőt pedig Muraszombaton, ahol mint állami tanító is működött, majd a szombathelyi kir. tanfelügyelöséghez került, ahol több évi tanítói működése után 1925-ben az iskolánkivüli népoktatás titkára lett. Közben, 1915-ben, a 18. honvéd gyalogezredhez vonult be és az orosz harctéren teljesített katonai szolgálatot 1916-ig, akkor megsebesült, később fogságba esett és 25 hónapi orosz fogság után mint tart. hadnagy szerelt le 1918-ban. Titkári minősítése mellett mint ujságiró is rendkivüli agilis munkát fejt ki. Munkatársa a Dunántuli Tanítók Lapjának, ezenkívül állandóan cikkeket ír a szombathelyi lapok számára. Az orosz fogság viszontagságaiból hazahozott életét, tudását örömmel állította az iskolánkívüli népnevelés szolgálatába, amelynek keretében igen szép, elismerésre méltó munkát végez. De ezenkívűl is szivvel, lélekkel ott van mindenütt, ahol a köz hasznát veheti kulturális tevékenységének. Tagja az Országos Tanító Egyesületnek és főtitkára a Vármegyei Dalos Szövetségnek, előadója a szombathelyi jegyzőtanfolyamnak, tagja a Közművelődési Egyesületnek, a testnevelési bizottságnak, a Kaszinónak, ezenkívül még számos egyesületnek, illetve intézménynek.

a szombathelyi községi elemi és női iparostanonciskola igazgatója.

Szombathelyen született 1886-ban. A polgári iskolát Pinkafőn, a tanítóképzőt Pápán végezte 1905-ben, majd több tanfolyamot is hallgatott. Pályáját Hosszúperesztegen mint tanító kezdte 1905-ben és onnan került 1908-ban Szombathelyre, ahol a központi, a Brenner János uccai és az 1. ker. elemi iskolákban tanított. 1920-ban bízták meg a Szentmárton (1. ker.) uccai községi elemi iskola igazgatói teendőinek ellátásával és azóta az iskola igazgatója.

1914-ben a világháboru kitörésekor a 80. gy. ezredhez vonult be. Az orosz harctéren megsebesült, azután már segédszolgálatra osztották be.

Elnöke a Vasmegyei Általános Tanító-Egyesületnek, alelnöke a Magyarországi Tanító-Egyesületek Országos Szövetségének, az Eötvös-alap választmányi tagja, helyet foglal ezenkívül a Kultúregyesület és az iskolánkívüli népművelési bizottságban.

Meleg érzésével a gyámolításra százszorosan ráutalt gyengék felé fordult, hogy elviselhetőbbé tegye számukra az életet és pótolja a sors által megvont képességeket. Nevéhez fűződik a szellemileg fogyatékos tanulók részére megszervezett kisegítő iskola (osztály) létesítése.

a szombathelyi püspöki elemi fiúiskola igazgatója.

Tatatóvároson született 1888-ban. Gimnáziumi tanulmányait Tatán végezte. Tanítói képesítését Győrött, a kir. kath. tanítóképző intézetben 1908-ban szerezte meg. Magyar, tót és német vidéken működött mint tanító, majd 1912-ben Szombathelyre, mostani iskolájához került. 1921-ben az iskola igazgatója lett. A legnehezebb időkben vette át az iskola vezetését. Az ötven éves iskola felszerelése és butorzatai tönkrementek. Az iskola fenntartó alapjai pedig devalválódtak. Ekkor vette át kezelésbe az iskolát az egyházközség. Öt tanítói állást is be kellett tölteni. Az állások betöltésénél arra kérte iskolaszékét, hogy választójogáról mintegy lemondva, mondja ki megválasztottnak a tantestület mindenkori jelöltjét. Hadd válasszon a tantestület magáhozvaló egymást megértő és együttmunkálkodásra olyan alkalmas egyéneket, kik majd méltók lesznek elődeikhez. Az iskolaszék mélységes megértésének köszönhető, hogy a püspöki iskolának ujból olyan tantestülete van, akik jóhirnevű elődeik nyomdokain haladnak. Azóta az iskola felszerelésében és butorzatában is megujhodott úgyannyira, hogy ismét egyik legszebb iskolája lett Szombathelynek.

A kiváló pedagógus különösen a tanulók valláserkölcsi alapon való oktatására fordít legtöbb gondot. 1927-ben megalakította a püspöki iskolai tanulók uccai viselkedése felett őrködő szülök szövetségét, akik fogadalomszerüen évenkint megígérik, hogy nem mennek el szó nélkül a magukról esetleg megfeledkező növendékek mellett.

Az egyházmegyei főtanfelügyelőségen 12 évig működött, mint a főtanfelügyelő mellé beosztott tanító. Itt az uj tanítói rendszabályok megalkotásánál, az uj elemi iskolai tankönyvek szerkesztésénél és a közben megszűnt tanítóegyesületi élet ujraélesztésében tevékeny részt vett. De talált időt még arra is, hogy szaklapokban, pesti és helyi lapokban szak- és másirányu cikkeket is írjon.

A szombathelyi egyházmegyei katholikus tanítók fegyelmi tanácsának rendes tagja, a kath. egyházközség jegyzője, az Országos Kath. Tanítőszövetség igazgatósági, a szombathelyi kath. kör választmányi tagja és könyvtárosa, a "Dr. Vass József" szombathelyi tanoncotthon építő bizottságának jegyzője, stb. A szombathelyi központi esperesi kerület iskoláinak felügyelő látogatóia.

Az 1919-es forradalmi időkben igen sok kellemetlenségnek volt kitéve, mert a vörös őrség a püspöki iskolában tanyázott, ahol az igazgató lakása is van. Sokszor napokig bujdosnia kellett és az élete sem volt biztonságban.

a szombathelyi községi elemi és a fiuiparostanonc iskola igazgatója.

Született 1866-ban. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen, a tanítóképzőt Csáktornyán a m. kir. állami képzőben végezte. Ugyanott tette le a tanítói képesítő vizsgálatot jeles eredménnyel. Első állását 1886. szeptember elején foglalta el Németlőn (Vasm.) németajku iskolánál. Két évi működése után 1888. szeptember 1-én Szentkereszten választotta meg az iskolaszék az államilag segélyezatt községi iskolához, hol 8 évig működött. Ez idő alatt bevezette a rajz és torna rendszeres tanítását is. Szociális téren iparkodott segíteni a szegény és több gyermekes szülőkön, a magas tandíjnak részint leszállítása, részint teljes elengedése által, mit az államsegély nagyobbmérvű megszerzése által sikerült elérnie. Akkori iskolája jó hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a környéken lakó intelligencia a gyermekeit mind elküldte úgy az elemi iskola, mint a középiskola alsóbb osztályaiba. A faiskola kezelése és gazdasági elöadásai által a gazdasági téren is nagyon hasznosan munkálkodott.

1896. augusztus hó 28-án a szombathelyi községi iskolaszék 45 pályázóval szemben megválasztotta tanítónak, ahol a mai napig működík, úgy az iskolaszék, mint felettes hatoságai teljes megelégedésére. Kreutz Ede igazgatónak az igazgatói teendőkben hosszú évek során segítő munkatársa volt és 1922. május havában történt szabadságolásakor az iskolaszék és a kir, tanfelügyelő a II. ker. központi községi elemi iskola igazgatásával bizták meg s egyben a közös igazgatói értekezletek vezetésével is. E minőségben is arra törekedett, hogy az iskola nivóját emelje, úgy az erkölcsös, hazafias nevelés, valamint a tanításban.

1896-ban az iparostanonc iskolához is megválasztották, ahol azóta egyfolytában működik. Szegeden a felsőipariskolánál az iparostanonc iskolai tanfolyamot dicséretes eredménnyel elvégezte s a minisztérium ezért elismeréséül véglegesítette, 1922. májusában Kreutz Ede távozása folytán egyhangúlag az iparostanonc iskola igazgatójának lett megválasztva. Első teendője volt a bizalom felkeltése által a tanoncokra hatni s ez a módszer úgy a viseletben, mint a tanításban nagy eredménnyel járt. Az iskolával kapcsolatban tanoncotthont létesített.

1912-ben a szombathelyi törvényszék fogházánál a fiatalkorúak nevelésére és tanítására az igazságügy minisztérium által megbízást nyert. Ezen állásában is mindent elkövetett, hogy az elzártak erkölcsét majd az életre javítsa, tudásukat növelje és a nagy lelki szegénységüköőn segítsen.

A Vasmegyei Általános Tanító-Egyesületnek kezdettől fogva munkás tagja. Gyakorlati pedagógiai munkáival több díjat nyert. Az egyesület vezetésében tevékeny részt vett. Az egyesület pénztárosa, jiegyzője, majd főjegyzője és titkára volt hosszú időn át. Pálmay Ödön egyesületi elnök elhalálozásakor az egyesület ügyvezetésével bizták meg. Később ugyan nagymérvű elfoglaltsága miatt a tiszti teendőktől megvált, de az egyesületnek mint választmányi tagja továbbra is lelkes irányítója maradt.

Irodalmi téren is szép eredményeket mutatott. A helyi lapokban több aktuális cikket irt. Az elemi iskolák részére, Pálmay Ödön kartársával, nyelvtani kézikönyvet irtak a II., III. és IV. osztály számára és földrajzkönyvet a IV. osztály részére. A tankönyveket a VKM engedélyezte. Irtak még az ismétlő iskolák részére is tankönyvet s azonkívül a Kreutz és Horváth kartársak által irt "Vasvármegye földrajza helyi használatra cimű tankönyv összeállításában is részt vett.

Szombathely több kulturintézményének tagja: a Vasmegyei Tanítóegyesületnek, az Iskolánkivüli Népművelési Bizottságnak, a Kulturegyesületnek,Egészségügyi Bizottságnak, Községi Iskolaszéknek, a Katholikus Körnek pedig választmányi tagja. A tanügy terén 43 éve működik. Munkájának elismeréséül, - bár aktiv ideje lejárt - a VKM felsőbb hatóságal ajánlatára már több izben visszatartotta a tényleges szolgálatban, a tanügy javára.

a szombathelyi Ernuszt Kelemen uccai községi elemi iskola igazgatója.

Zsebeháza sopronmegyei községben született 1882-ben. Sopronban végezte ell901-ben a tanítóképzőt. Ekkor felsőőri tanítóvá választották meg és 14 esztendeig működött ott mindig lelkes ügybuzgalommal szolgálván a magyarság ügyét. 1916-ban választották Szombathelyen községi elemi iskolai tanítóvá és 1919-ben bízták meg az Ernuszt Kelemen uccai elemi iskola igazgatói teendőinek ellátásával. Az ő igazgatósága alatt létesült a szombathelyi állandó jellegű Erdei Iskola, amely úttörő volt Magvarországon.

Társszerkesztője a Dunántúli Tanítók Lapjának és tagja több társadalmi egyesületnek. A Vasvármegyei Általános Tanító Egyesületnek pedig alelnöke. Szerény, de áldásos munkásságot fejt ki Kiss Gábor igazgató, aki minden vonatkozásban a magyarság ügyét szolgálta, akár tanít, akár társadalmi téren vállal részt valamely munkában, mert mindig fajának szeretete és a nemzeti érzés ösztönzi cselekvésre.

a Szövő-uccai községi elemi iskola igazgatója.

Kőszegen született 1884-ben. Pápán 1903-ban tanitói oklevelet szerzett. Hat évig tanítóskodott Náraiban, 1909-ben választották meg Szombathelyen községi elemi iskolai tanítónak és itt 1909-től 1911-ig erdei iskolában, 1911-től a szombathelyi községi elemi iskolában tanított. 1913-ban Szegeden elvégezte az ipariskolai tanfolyamot. A világháború kitörésekor a 83. gyalogezredhez vonult be és ezredével részt vett az orosz harctéren vivott ütközetekben és még 1914-ben orosz fogságba esett, ahonnan 1921-ben szabadult ki. Hazatérve a Szentmárton-uccai községi elemi iskolában kapott beosztást és itt működött 1928-ig, amikor a Szővő-uccai községi elemi iskola igazgatói teendők elvégzésével bizták meg.

Tagja a Vasvármegyei Általános Tanító Egyesületnek és számos társadalmi intézménynek, amelyeknek életében tevékeny részt vesz.

Hét esztendei orosz fogság szenvedései után itthon mint tanító, majd most mint igazgató, az ifjuság nevelésének és a tanügynek szenteli napjait s mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket tanulással és a megpróbáltatások idején szerzett.

a szombathelyi Ipartestület elnöke.

A zalamegyei Bats községben született 1870-ben. Iskoláit Vasszécsenyben végezte. Tanoncéveit Szombathelyen töltötte és pályáját mint festősegéd 17 éves korában kezdte meg Bécsben, ahol azután tanulását tovább folytatta. 1897-ben tért haza az osztrák császárvárosból, hogy katonai szolgálatának eleget tegyen a 83. gyalogezredhez vonult be. Később - mint özvegy édesanyja egyetlen támaszát - katonai szolgálat alól felmentették. Ekkor vette át volt tanító mestere üzletének vezetését, amelyet 6 éven át már teljesen önállóan irányított. 1900-ban önállósitotta magát iparában és azóta mint Szombathely iparos társadalmának egyik legjobb nevű festőmestere dolgozik.

1909-ben ő kapta meg az iparkamara ösztöndíját és Németországba ment tanulmányútra. München, Berlin, Dresda, Hamburg voltak tanulmányútjainak hosszabb-rövidebb stációi, és Hamburgban egy kéthónapos szaktanfolyamot is elvégzett. Hazatérve azután bő tapasztalatokkal folytatta mesterségét.

A háborús idők alatt 1915-ben katonai szolgálatra vonult be és 38 hónapon keresztül teljesített frontszolgálatot az orosz és az olasz harctereken. A fronton tanusított magatartásaért több kitüntetést kapott. Mint szakaszvezető szerelt le.

Már fiatal korában tevékeny részt vett a szombathelyi iparosok mozgalmaiban és az ipartestület évkönyveiben 1903-ban találkozunk először nevével. Érdeme van a szombathelyi iparoskör megalapításában. Mint az ipartestillet előljárósági tagja, élénk tevékenységet fejtett ki. Az iparos mozgalmakban tanusított lelkes és ügybuzgó munkásságát ismerte el a szombathelyi iparosság akkor, mikor 1922-ben őt választották meg az ipartestület elnökévé. Oroszlán része van a szombathelyi uj iparos-székház felépítésében, mely 1928-ban készült el. Az 1928-ik szombathelyi orsz. gazd. és ipari kiállításon nagy érdemeket szerzett. Ennek elismeréséül a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara arany-éremmel tüntette ki.

Tiszteletbeli tagja az Országos Asztalos Szövetségnek, városi képviselő, tagja az iskolaszéknek és számos szombathelyi társadalmi egyesületnek. Elnöke a Vasmegyei Ipartestületek Szövetségének, az Országos Kézműves Testület társelnöke, stb.

a Szombathelyi Iparoskör elnöke.

Nagykárolyban született 1871-ben s ott végezte el iskoláit is. Tanuló éveit Budapesten töltötte és itt működött mint segéd 1894-ig, amikor Szombathelyre jött üzletvezetőnek. 1906-ban önállósitotta magát és a könyvkötő-ipart űzi mai is.

A világháború őt is a katonasághoz szólította és népfelkelőnek vonult be a 18. honvéd-gyalogezredhez. 1917-ben szerelt le.

Az 1928. évi szornbathelyi országos iparkiállitáson az aranyéremmel tüntette ki a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara.

A szombathelyi iparosok mozgalmainak évtizedek óta egyik lelkes vezető férfia. Tevékeny részt vett az iparoskör megalakításában, melynek előbb választmányi tagja majd titkára volt, 1921-ben pedig elnöke lett. Búzgó munkásságot fejtett ki a szombathelyi ipartestület székházának felépítése érdekében. Tagja számos társadalmi és hazafias célú egyesületnek és azok kiváló szervező képességének mindig nagy hasznát veszik.

egészségügyi főtanácsos, Vasvármegye és Szombathely város
közkórházának igazgató-sebészfőorvosa.

Pető Ernő dr. ma 44 éves, nős, felesége mezőszegedi Szegedy Gina. Annyi kitüntetése, címe és tiszteletből való hivatala van a főfoglalkozása mellett, amennyi az olyan férfinak szokott lenni, akit kiváló képpességeinél fogva mindenki szeretne érdekkőrébe kapcsolni. Pető dr. a nagy Szent-Gergely-rend lovagja; a koronás arany érdemkeresztnek a vitézségi érem szalagján, a Károly-csapatkeresztnek, Lajos bajor érdemkeresztnek, Ferenc József jubileumi érdemkeresztnek, a II. oszt. hadi ékitményes vöröskereszt jelvénynek és az V. szolgálati érem tulajdonosa. Elnöke a Vasvármegyei Orvosszövetségnek, valamint a Vasmegyei Törvényhatósági Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének, Tagja Vasvármegye törvényhatóságának és Szombathely képviselő testületének és díszpolgára Acsád községnek. És elnöke egy sereg humánus, kultur- és társadalmi egyesületnek. Elsősorban pedig nagytudású sebésze, modern gondolkozású és szociális érzésű igazgató-főorvosa a most ujonnan épített gyönyörű szombathelyi közkórháznak.

A kórház célszerű berendezése nagyrészben az ő érdeme. Több modern intézményt tanulmányozott át, mielőtt a tervező műépítésszel megállapodott volna a végleges megoldásban, amelynek minden részletében a betegek gyógyulását jólétét célozta s az a gondolat irányította, hogy évszázadoknak szóló monumentális építkezés és különösen kórházépítkezés megoldásánál nem lehet az építtető eléggé elővigyázatos. Ez a gondoskodás meg is látszik a szombathelyi közkórházon, amelynek Pető. Ernő dr. atyai igazgatója.

Élete a mások javára való munkában telt el mindig, mióta orvosi oklevelét 1909-ben Budapesten megszerezte. Akkor bel- és külföldön klinikai tanulmányokat folytatott 1914-ig. A világháborút a volt cs. és kir. 11-ik huszárezred kötelékében mint tartalékos ezredorvos az orosz harctéren, majd Kleinmünchenben a kiütéses tifuszbarakokban mint sebész-főorvos és végül mint a szombathelyi cs. és. kir. katonakórház sebész-főorvosa szolgálta le. Vasvármegye és Szombathely város közkórházának 1918 óta igazgató-sebészfőorvosa és egész Vasvármegyének kiváló egyénisége.

az Országos Társadalombiztositó Intézet aligazgatója. .

Budapesten született 1883-ban és Nyitrán tett érettségit az ottani főgimnáziumban. Azután a budapesti egyetemre iratkozott be, ahol 1905-ben tette le az államtudornányi vizsgát. Pályafutását mint közigazgatási tisztviselő kezdte és hamarosan Pestvármegye tb. főszolgabírája lett. 1920-ban az Országos Munkásbiztósító Intézet szombathelyi kerületének ügyvezető igazgatójává nevezték ki és mint ilyen működött 1929. julius 1-ig, amikor a központba helyezték át.

A világháboru kitörésekor 1914-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra és a 3-ik honvéd gyalogezredhez vonult be. Ezredévei résztvett az orosz és a szerb hardereken folyt csatákban. Majd fogságba esett ahonnan 1920-ban szabadult ki. Mint főhadnagy szerelt le. A harctéren tanusított magatartásaért vitézségi éremmel tüntették ki.

Ismertnevű jeles költő, akinek a fővárosi és a szombathelyi lapokban számos verse jelent meg és keltett feltűnést.

A Stefánia Szövetség szombathelyi fiókjának alelnöke volt, vezetése alatt működött a Tüdőbeteggondozó és az Anya- és Csecsemővédő Intézet. Tagja volt a róm. kath. egyházközség tanácsának és több humánus és kulturális egyesületnek.

járási tiszti orvos.

Született 1889-ben Szombathelyen. Középiskoláit ugyanitt végezte a preontrei főgimnáziumban és 1908-ban érettségit tett. Egyetemi tanulányait a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen végezte és 1904. március havában nyerte el orvosi diplomáját. Mindjárt azután a budapesti Rókus és az Uj Szent János kórházakba került és itt folytatott orvosi gyakorlatot. Amikor azután kitört a világháború, bevonult a cs. és kir. 83. gy.-ezredhez mint önkéntes. Később a Gyulafehérvári 50. gy.-ezred kötelékébe került, harcolt az orosz, majd kesőbb az olasz fronton, hét isonzói ütközetben vett részt és összesen 29 hónapot töltött a harctereken. Vitéz magatartásáért az ezüst és a bronz Signum Laudissal, a Koronás arany-érdemkereszttel, a Vörös Kereszt II. oszt. díszjelvényével, a porosz Vörös Kereszttel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Az összeomláskor mint orvosfőhadnagy szerelt le és ismét elfoglalta az Uj Szent János kórházban levő orvosi állását. 1919-ben a szombathelyi közkórházhoz került mint első alorvos. 1920-ban elvégezte a budapesti tiszti orvosi tanfolyamot és 1921-ben kapta meg a szombathelyi járási tiszti orvosi kinevezését, amely tisztet a mai napig is betölti. A Társadalombiztosító Intézet orvosi tanácsának tagja, ezenkívül választmányi tagja az Orsz. Orvos-Szövetség Vasmegyei Fiókjának, a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasmegyei Egyesületnek, a Kultur-Egyesületnek, a Vasmegyei Kaszinónak, a Kath. Körnek és Szombathely város képviselötestületének. Nagyatyja, Matics Imre, tevékeny részt vett a régi vármegye életében.

belgyógyász szakorvos,
az Országos Társadalombiztosító Intézet szombathelyi fiókjának
rendelő orvosa és Szombathely-vidéki körorvos.

Szombathelyen született 1900-ban ahol középiskolai tanulmányait is elvégezte. Orvosi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi fakultásán végezte és 1924-ben avatták doktorrá. Ezután a szombathelyi közkórházhoz került mint kórházi alorvos és mint ilyen 1928. január 17-ig működött, amikor az Országos Társadalombiztositó Intézet szomhathelyi fiókjához nevezték ki, 1929. április 30-án pedig Szombathely-vidéki körorvossá választották.

orvos.

Középiskolai tanulmányait végezte a prem. főgimnáziumban Szombathelyen, ahol 1896-ban született. Ugyanott 1914-ben érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten elvégezve, 1925-ben megszerezte orvosi diplomáját. Közben iskola évei alatt, amikor kitört a világháború, bevonult és azt hősiesen végigküzdötte az orosz és olasz harctéren. 26 havi harctéri szolgálat után szerelt le. Vitéz magatartásának elismeréséül az arany-érdemkeresztet a karddal, a bronz-érmet és a Károly csapatkeresztet kapta kitüntetésül. Leszerelése után, 1918-ban tudta tanulmányait folytatni, mint a nemzeti hadsereg tagja. Később a Közkórházhoz került, ahol 1927. szeptemberéig működött mint kórházi orvos, 1928-ban pedig megnyitotta önálló orvosi rendelőjét, amely ma is fennáll. Mint az O. T. I. tüdőszakorvosa a szombathelyi ker. pt.-nál és 1929. óta a Máv. vasutaknál mint pályaorvos működik. Az orvosszövetség választmányi tagja és tagja több más tudományos társaságnak. Varasdy Sándor dr. 1924-ben nősült, amikor oltárhoz vezette Zichy Henriette grófnőt. Boldog és mintaszerű házasságukból eddig két gyermek származott: Emilia és Ernő.

fogorvos.

Szombathelyen született 1877-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte és miután 1897-ben leérettségizett, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi fakultására került. 1903-ban doktorrá avatták. Eután több fővárosi kórházban működött mint alorvos. 1908-ban pedig visszakerült Szombathelyre és mint fogorvos csakhamar rendkívül nagy népszerűségre tett szert. A háború kitörésekor a 18. népf. gyalogezredhez vonult be és ott mint zászlóalj segédorvos nyert beosztást. A galiciai hadszintéren három és fél éven keresztül teljesített szolgálatot, az összeomláskor pedig ezredorvosi rangban szerelt le. Vitéz magatartásának elismeréséül a koronás aranyérdem kereszttel a vitézségi érem szalagián, a Károly-csapatkereszttel és a vöröskereszt II. osztályával tüntették ki. Leszerelése óta fogorvosi rendelőjet vezeti tovább. A koronás aranyérdemkereszt bizonysága annak, hogy Freyberger Lajos dr. nemcsak rendelőjében, hanem a harctéren is otthon volt és nem riadt vissza azoktól a nehézségtől, sok erőt és lemondást kivánó munkától, amit három és fél évi hadszintéren való szolgálat jelentett.

járási és városi m. kir. állatorvos.

A zalamegyei Bodrogfa községben született 1882-ben. Középiskoláit Pápán és Veszprémben végezte, ahol 1902-ben érettségit tett. A budapesti állatorvosi főiskolán 1906-ban nyerte el diplomáját. Önkéntesi évét a 48. gy.-ezrednél szolgálta le. 1909-ben Szombathelyen mint m. kir. állatorvos működött, Innen a hunyadmegyei Kőrösbányára került mint járási állatorvos és ott is maradt 1918-ig, amikor ismét Szombathelyre jött vissza. Azóta a szombathelyi járás járási állatorvosa és mint városi állatorvos működik. Dr. Zsigmond Gyula tagja a Magyar Országos Állatorvosi Egyesületnek, az Állatorvosok Egyesülete Dunántuli szakosztályának, a vármegyei egészségügyi biottságnak.

Hitfelekezetének ügyeit is élénk érdeklődéssei kiséri, mint a szombathelyi Katholikus Kör buzgó tagja.

gyógyszerész.

Pécsváradon született 1877. október 7-én. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte és ugyanott tett érettségit 1903-ban, valamint a gyógyszerészi főiskolát is Kolozsváron végezte és 1901-ben megkapta gyógyszerészi diplomáját, Dvorszky Béla dr. tovább folytatta tanulmányait és 1904-ben doktorátust tett. Gyógyszerészi gyakorló éveit édesapjánál töltötte, aki Pécsváradon lakott és szintén gyógyszerész volt. Dvorszky Béla dr. 1914-ben megvásárolta a rumi gyógyszertárat, majd 1911-ben Szombathelyre költözött. A világháború kitörésekor mint gyógyszerészhadnagy vonult be és 1914. novemberében már főhadnaggyá léptették elő. Háborus szolgálatainak elismeréséül 1915 májusában megkapta a koronás arany-érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján. A háborúban tanusított vitézi szolgálat és az aranyérdemkereszt is bizonyára hozzájárult a kommunisták ellenszenvének kiváltásához. Sok kellemetlenséget kellett tőlük elszenvednie. A kommunizmus alatt elvették tőle a gyógyszertárát és kénytelen volt mint alkalmazott megkeresni a kenyerét saját gyógyszertárában. Dvorszky Béla dr. tagja Szombathely város egészségügyi bizottságának, valamint alelnöke az Országos Gyógyszerész Egyesület Vas- és Zalamegyei kerü1etének.

m. kir. kormányfőtanácsos, szombathelyi ügyvéd.

Született Szombathelyen 1868. évben, ahol középiskoláit is végezte. Jogász családból származott. Apja László ügyvédi kamarai elnök, nagybátyja Miklós a második felelős minisztérium igazságügyi államtitkára, Horváth Boldizsár igazságügyminiszter mellett, később Kuriai elnök, fivére Jenő a szombathelyi kir. törvényszék elnöke.

Ügyvédi diplomájának megszerzése után Szombathelyen nyitott ügyvédi irodát és mint fiatal ügyvédet 1885-ben választották az ügyvédi kamara titkáráva, majd később helyettes elnökévé, majd pedig elnökévé. 30 esztendő óta választott tagja Szombathely város képviselő testületének és Vasmegye törvényhatósági bizottságának, továbbá a megyei közigazgatási bizottságnak, az állandó választmánynak és még több megyei és városi bizottságnak, melyek közül különösen mint a városi pénzügyi bizottsági tagja fejt ki élénk tevékenységet, lévén annak a városfejlesztési politikának híve, mely a reális élettel számolva és a polgárság teherbiró képességét figyelembe véve, eszközöl beruházásokat. Annak idején nagy harcot vivott azért, hogy a Március 15.-téren építsék fel a szombathelyi kőszinházat és erőteljesen ellenezte, hogy ott a Kovács-szállót létesitse. Elnöke volt a városi, később az autonom pártnak, a legutóbbi esztendőkben pedig megalapította a városi polgári pártot, amelynek jelenleg is vezére.

Tevékeny részt vesz ezen kivül a közgazdasági életterén is. Több intézet igazatósági tagja. Igy helyet foglal a Szombathelyi Takarékpénztár, a Vasmegyei Elektromos Művek R.- T., a Dunántuli Erdőipari R.- T. igazgatóságában. Különösen hervadhatatlan érdemeket szerzett a szombathelyi Vakok Intézetének felvirágoztatása körül és mint annak elnöke örökre beirta nevét az intézet történetébe. Jogi előadója a Cserkész Szövetségnek, elnöke a megyei Tisza István emlékbizottságnak és számos szociális egyesületnek vezetőségi tagja.

Mint városi politikusnak bokros érdemei vannak. Az ő akciójára készült el Szombathely város szabályozásának terve, Számos feltünést keltő cikke jelent meg a szombathelyi ujságokban és mint jeles tollforgató mutatkozott be a Szombathelyi Takarékpénztár és a Szombathelyi Ügyvédi Kamara élvezetes stílusban feltárt történetek megírásával. Közéleti munkásságáért a Kormányzó 1928-ban m. kir. kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki.

ny. táblabiró. Vasvármegye és Szombathely város
kulturegyesület képzőművészeti szakoszt. elnöke.

Szászvároson született 1864-ben. A középiskoláit Kőszegen, Szombathelyen és Győrött végezte. Ott tett érettségit is. 1888-ban avatták a budapesti egyetemen a jogtudományok doktorává, majd 1889-ben letette a birói vizsgát. Pályáját mint törvényszéki joggyakornok Sopronban kezdte meg, majd a budapesti törvényszéknél folytatta. Később a fiumei,innen a szombathelyi törvényszékhez mint tszéki jegyző került. Ezután a győri táblánál működött mint tanács-jegyző, amikor szombathelyi járásbirává nevezték ki. Szombathelyen később törvényszéki biró majd pedig táblabiró lett. 1916-ban a belgrádi kormányzósághoz jogi tanácsadónak nevezték ki, ahol mint a hadbiróság és polgári biróság vezetője működött 1918. év végéig. Érdemei elismeréséül 1917-ben a Ferenc József-rend hadijelvényes lovag keresztjével tüntette ki a király. Mint táblabiró vonult nyugalomba. 1889-ben jelent meg első verseskötete, amely méltán keltett feltűnést és annak alapján a "Fővárosi lapok" szerkesztőjétől, Vadnay Károlytól, kapott meghivást és azóta versei igen gyakran jelennek meg a legelőkelőbb fővárosi lapok hasábjain. Hosszabb ideig belső szépirodalmi munkatársa volt a "Fővárosi Lapok" -nak, Irodalmi munkássága mellett festeni is kezdett és képei a Magyar Nemzeti Szalon tárlatán kerültek kiállitásra, Számos fővárosi és vidéki kiállításon vett részt és mindannyiszor méltó elismerést és sikert aratott. Két évvel ezelőtt Vasvármegye és Szombathely város kulturegyesülete képzőművészeti szakosztályának elnökévé választották mintegy kifejezésül annak, hogy Giay Frigyes dr. a magyar művészek avant gárdájának is egyik legelső tagja. A szépművészet és a szépirodalom egyaránt nagyarányú munkásságra serkenti Giay dr-t, akinek irói és művészi értékénél csak az intelligenciája nagyobb, ami talán káros körülmény is, mert önkritikája túlszigorú.

Mint író többször tartott a Petőfi-társaságban felolvasást és versein kívül, amelyek gyakran jelennek meg a fővárosi és a vidéki lapok hasábiain, eddig már három szinművét adták elő, melyek egyikét az "Ártatlan bűnösök" címűt, a szombathelyi publikum különösen nagy szeretettel fogadta és iróját ezüst babérkoszorúval tüntette ki. Működő tagja a Független Magyar Művészek Társaságának, ezenkívül minden kulturális és közhasznú szombathelyi intézmény vezetésében részt vesz és azok céljainak tollal is lelkes propagálója.

ügyvéd.

Szombathelyen született 1869-ben. Középiskolai tanulmányait a szombathelyi prem. főgimnáziumban végezte és ugyanitt tett érettségit 1887-ben, majd egy esztendeig kereskedelmi szaktanfolyamot végzett, azután pedig a budapesti jogtudományi egyetemen folytatta tanulmányait mint rendes hallgató, - 1896-ban letevén az ügyvédi vizsgát. Ugyanezen évben Szombathelyen nyitotta meg irodáját, amely Szombathelynek egyik legtekintélyesebb ügyvédi irodáját reprezentálja. Mayer Guary Ferenc dr. ügyésze a Vasmegyei Általános Takarékpénztárnak, vármegyei tb. főügyész, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, városi képviselő, tagja az iskolaszéknek, ezenkivül a vármegyei nemesi pénztár ügyésze és számvevője, a vármegyei állandó választmány tagja, igazgatója a Vasmegyei Kaszinónak és választm. tagja az Ügyvédi Kamarának, a Vármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmányának tagja. A kommun alatt nagyon sok üldözésnek és kellemetlenségnek volt kitéve hazafias magatartása miatt ugy, hogy a tuszok listáján is szerepelt, sőt három napig személyes szabadságától is megfosztottak a kommunisták.

ügyvéd, a szombathelyi izraelita hitközség elnöke.

A zalamegyei Csabrendeken született 1856-ban. Középiskolai tanulmányait Pápán végezte el és ugyanott tett érettségit 1874-ben. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, 1886-ban doktorált, 1887-ben pedig letette az ügyvédi vizsgát. Mint ügyvédjelölt Budapesten működött, ügyvédi vizsgájának letétele után pedig Szombathelyre költözött és önálló irodát nyitott 1887. szeptemberében. Engel Sámuel dr. a kommunizmus alatt rengeteg zaklatásnak volt kitéve. Irodáját a kommunisták elvették, állandó házkutatásokkal dúlták fel nyugalmát, irodájába proletár családot költöztettek, írógépeit elkommunizálták, úgy, hogy ezekben az időkben a legkétségbeejtőbb napokat volt kénytelen átélni.

Engel Sámuel dr. 1929. augusztus 4. óta elnöke a szombathelyi izr. hitközségnek. Közel három évtizéden át volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Szombathely város képviselőtestületének tagja, Szombathely város tb. ügyésze 1900. óta és a szombathelyi kongr. izr. iskola iskolaszékének 36 év óta elnöke. A város és vármegye életében közel 40 éve visz nagyon élénk és jelentős szerepet, különösen jogügyi dolgokban.

ügyvéd.

Középiskoláit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte. 1873-ban született Szombathelyen. Egyetemi hallgató lett Budapesten és 1899-ben tette le az ügyvédi vizsgát, amikor Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott. Önkéntesi évét 1897/98-ban töltötte le a 68. gyalogezrednél, majd 1916-ban a 18. népfelkelő-ezredhez vonult be a háborús idők alatt és mint ilyen az orosz és az olasz harctereken teljesített szolgálatot. Mint százados szerelt le. A harctéren tanusított magatartásáért a Signum Laudissal, a hadiékitményes III. oszt. katonai érdemkereszttel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki.

1899-ben megalapította a szombathelyi zenekedvelők egyesületét és ennek kebelében létesült lelkes propagandajának eredményeként a városi zeneiskola. A Kulturegyesület zenei szakosztályának vezetését 1912-ben vette át, 1926-tól pedig a zenei szakosztály elnöke. Szombathely és Vasmegye zenekulturájának kiváló és fáradhatatlan, áldozatkész apostola és nevéhez fűződnek mindazok a fényesen sikerült hangversenyek. amelyek az utóbbi évtizedekben Szombathelyen lezajlottak.

Vasvármegye törvényhatóságának és Szombathely város képviselötestületének, valamint a jogügyi és szinűgyi bizottságnak tagja. Egyik úttőrője a szombathelyi sportélet megteremtésének és fejlesztésének. Elnöke a Sabária Labdarugó Szövetségnek, alelnöke a városi polgári lövész egyesületnek.

Az utóbbi esztendőkben sok időt és munkát szentelt a baromfitenyésztés fejlesztésére. Ő alapította a máriatelepi birtokán az úgynevezett balatoni farmot. Eme munkásságának elismeréséül 1929-ben őt választották meg a Vasmegyei Gazdasági Egyesület kebelében alakult baromfitenyésztő egyesület elnökévé.

Széleskörű társadalmi mukásságot fejt ki, s az utóbbi évtizedekben alig volt Szombathelyen és Vasmegyében olyan kulturális és humánus akció, amelynek intézésében részt nem vett volna.

ügyvéd.

Zalaszentgróton született 1870-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte és ugyanott tett érettségit 1889-ben, amiután Budapestre ment jogi tanulmányainak folytatása végett. Ügyvédi diplomáját 1910. szeptember 7-én szerezte meg. Eközben - 23 éves korában - a Pázmándy Dénes tulajdonában volt "Dunántúl" című politikai lap felelös szerkesztését vette át és azt 48-as szellemben vezette tovább. Néhány év mulva megvált a felelősszerkesztői állástól, hogy azután 1898-ban ugyancsak 48-as programmal megalapítsa a Vasmegyei Hirlapot. Elvétől egész életén keresztül sem tért el. 1919. augusztusában a kommunizmus bukása után megkísérelte a kommunisták által elvett lapot ismét feltámasztani, sajnos azonban ez a kisérlet nem járt eredménnyel. Azóta fővárosi és vidéki politikai lapokban irogat és liberális eszméitől átitatott cikkei, amelyeket mindenkor a tárgyilagosság jellemez, a legnagyobb elismeréssel találkoznak országszerte. Ujabban a Felsődunántúli Hétfői Ujság cimű politikai lap szombathelyi szerkesztője.

Geszner Imre dr. évtizedek óta választott tagja Szombathely város képviselőtestületének és Vasvármegye törvényhatósági bizottságának. 1918-ban a vármegye tiszteletbeli tiszti ügyészének neveztetett ki, a 48-as éra alatt pedig a kormány hivatalos lapjának felelősszerkesztője és kiadója volt. Geszner Imre dr. ügyvédi vizsgájának letétele után megnyitotta ügyvédi irodáját, amely azóta is fennáll. Mint aktiv újságíró, aki több mint 35 esztendeje fejt ki újságírói tevékenységet, tagja volt a vidéki Hirlapírók Országos Egyesületének is. Nagyon élénken veszi ki részét úgy a vármegye mint a város életében. Lukács miniszterelnöksége alatt mint a szövetkezett ellenzék hivatalos szónoka szerepelt és megbuktatta a bizalomnyilvánítás javaslatát. Úgy a városi mint a megyei gyűléseken érdekes és értékes felszólalásaival mindenkor nagy sikereket ért el.

Vasvármegye tb. t. főügyész,
Szombathely r. t. város helyettes tiszti ügyésze.

A vas megyei Őlbő községben született 1876-ban. Középiskolai tanulmányait Kőszegen és Sopronban végezte. 1895. évben érettségizett. Jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen absolválta, ahol 1902-ben avatták doktorrá, ügyvédi vizsgáját 1903-ban tette le. Pályafutását Szombathelyen kezdte meg mint ügyvédjelölt 1899-ben, ügyvédi irodáját 1903-ban nyitotta meg és azóta megszakítás nélkül folytatja. Több hitbizomány és uradalom ügyésze. Tagja Vasvármegye törvényhatóságának és Szombathely város képviselőtestületének, Szombathely mezőgazdasági, jogügyi és közigazgatási bizottságának, a szombathelyi járás közigazgatási ügyészségi megbízottja és a m. kir. államrendőrség mellett az ügyészi megbizott állandó helyettese. Számos társadalmi és jótékony egyesület tagja, amelyekben úgy társadalmi állásának tekintélyével, mint egyéni kiválóságával jelentékeny szerepet tölt be. Szorgalmas, komoly munkában töltött életre tekinthet vissza. A szombathelyi társadalomnak nagyrabecsült, kiváló egyénisége.

ügyvéd.

Középiskoláit Szombathelyen, az egyetemet Budapesten és Kolozsvárrott végezte. 1887- ben született Szeuteleken. Egy évet külföldön töltött, majd dr. Rhorer Ödön szombathelyi ügyvédnél volt patvarista és irodájának vezetője. 1915. évben tette le az ügyvédi vizsgát Budapesten. A középiskola padjaiból alig került ki máris a politikai életbe sodródott és mint az akkori néppárt egyik lelkes híve élénk agitációt fejtett ki a katholikusok öntudatra ébresztése, szervezkedése terén Zichy Nándor gróf vezéri zászlója alatt. Önkéntesi évét 1907-1908. évben a második bosnyák gyalogezrednél töltötte. A háborus idők alatt a Szombathelyi Ujságnál, majd pedig a Magyar Nyugat szerkesztője ként széles prespektiváju hirlapírói munkásságát láttuk. A háború utolsó évében megindult politikai mozgalmakban Vass József dr. jelenlegi népjóléti és munkaűgyi miniszter vezetésével élénken tevékenykedett Budapesten, majd a vidéki mozgalmak irányítását végezte, az akkor tervben volt országgyűlési képviselő választások előkészítésében, a balfelé orientálódó szociálistákkal szemben. A kommun kitörésének napján jött vissza Szombathelyre. A kommunisták már a vonatnál letartóztatták és mint tuszt tartották fogva. A proletárdiktatúra alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül, többszöri figyelmeztetés dacára sem emigrált, hanem bátor és megrendíthetetlen, vakmerő és elvhű harcosa maradt politikai meggyőződésének. A kommun bukása után nyitotta meg ügyvédi irodáját Szombathelyen, több uradalomnak s iparvállalatnak jogtanácsosa. Nagy forgalmu irodájában sok szegény és támaszra szoruló ember fordul meg, akiket nemcsak ingyenes tanácsokkal, hanem gyakran segélyekkel is ellát. Az ellenforradalmi idők egyes kinövései elkedvetlenitették, a politikai élettől mindinkább visszavonult de vezéreitől nem szakadt el. Ma is egyik legszemélyesebb híve Vass József dr. népjóléti miniszternek. Pártja több ízben jelölte a nemzet, majd országgyülésbe, azonban mandátumot vállalni hajlandó nem volt, megmaradt vidéki fiskálisnak. A legjobb, legőszintébb barát. Felesége Kollányi Jolán. Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Szombathely város képviselőtestületének. Az igazi keresztény demokráciának hirdetője, nemcsak szóban, hanem gyakorlatban is.

ügyvéd.

Szombathelyen született 1866-ban. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte és ugyanitt tett érettségit 1883-ban. Budapesten elvégezte egyetemi tanulmányait, 1888-ban a jogi tudományok doktorává avatták, 1891-ben pedig elnyerte az ügyvédi diplomát. Ekkor Szombathelyen ügyvédi irodát nyitott, amely ma is fennáll.

1895. augusztus 5-én helyettes vármegyei főügyésszé választották meg és ezt a tisztséget még most is betölti. Szombathely város tb. tiszti ügyésze és tb. árvaszéki ülnöke is. Résztvett a Szombathelyi Sport-Egylet megalapításában, amelynek társ elnöke volt hosszabb ideig és erröl a tisztségéről csak mostanában mondott le. Elnöke és megalapítója volt az SzSE-be beolvadt Szomhelyi Korcsolyázó Egyesületnek, egyik alapító tagja a Szombathelyi Vivó Klubnak, amely utóbbi klubnál előbb titkár, majd később 1920-ig elnöki tisztet viselt.1895-ben a szombathelyi Takarékpénztár felügyelő-bizottságának tagja lett, később ezen felügyelő-bizottságnál az elnöki megbízást 1920-ig töltötte be. 1920. óta igazgatósági tag és a végrehajtó-bizottság tagja. Németh Gyula dr. helyettes elnöke a városi Iskolaszéknek, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag és virilis jogon tagja Szombathely város képviselőtestületének. 1896. óta az Ügyvédi Kamara választmányi tagja, 1928-ig az Ügyvéd Szöv. szombathelyi oszt. elnöke. Hazafias magatartása miatt a kommün alatt a tuszok listáján szerepelt, ekkor a kommün alatt a vármegyei h. tiszti főügyészségből is elmozdították.

ügyvéd.

Szombathelyen született 1875-ben. Ugyanitt elvégezvén középiskoláit, 1892-ben tett érettségit. Jogi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte és 1899-ben a jogi tudományok doktorává avatták. Ügyvédi vizsgát 1901-ben tett. Mint ügyvédjelölt Budapesten és Szombathelyen működött és vizsgájának letétele után 1901-ben megnyitotta Szombathelyen ügyvédi irodáját, mely most is fennálL Eredics Ferenc dr. tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Szombathely város képviselőtestületének. Ezeken kívül elnöke az adófelszólamlási bizottságnak, jogtanácsosa a herceg Batthyány Strattmann, és gróf Batthyány uradalmaknak, továbbá a Vasmegyei Általános Takarékpénztárnak. Jogi tudását sokra becsülik, a megye törvényhatósági bizottságában és a város képviselőtestületében is értékes felszólalásaival kelt figyelmet.

a Magyar Nemzeti Bank szombathelyi fiókjának főnöke.

G y ő r ö t t született 1873-ban. Középiskolai tanulmányait ugyancsak Győrött és Kolozsvárott végezte és 1890-ben szerzett érettségi bizonyítványt. Ezután külföldi tanulmányuton volt, miközben Lausanneban az egyetemen közgazdaságot és jogot hallgatott. Később Bécsben a Wiener Bankverein szolgálatában állott. Innen bevonult a 11. vadászzászlóaljhoz Sopronba, mint önkéntes, ahol mint tartalékos hadnagy szerelt le. 1893-ban Kolozsváron az Erdélyi Bank és Takarékpénztár szolgálatába lépett és innen került 1894-ben az Osztrák-Magyar Bank kötelékébe. Előbb Bécsben, majd később Budapesten teljesített szolgálatot, amikor 1904-ben az Osztrák-Magyar Bank kecskeméti Fiókjának főnökhelyettesévé és ugyanott rövid idő mulva 1907-ben főnökké nevezték ki. Innen helyezték át hasonló minőségben Szombathelyre 1908-ban és azóta mind a mai napig közmegbecsüléstől kisérve tölti be ezt a fontos közgazdasági poziciót. 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelőjévé nevezték ki, honorálván ezzel azt a nagy arányu munkásságot, amelyet pályája alatt kifejtett.

A kommun alatt őt sem kimélték meg és fogva tartották közel egy hétig, mert nem volt hajlandó a reája bizott nemzeti vagyont a forradalmárok rendelkezésére bocsátani. A forradalmak után kiváló szervező erejének elismeréseképen a Nemzeti Egyesülés Párt jának vasmegyei és szombathelyi elnöke volt.

Igazgatója a Vasmegyei Casinónak. Az a 21 munkásesztendő, amelyet eddig Szombathelyen töltött, elválaszthatatlanul egybeforrott ennek a városnak minden életmegnyilvánulásával. 21 esztendő ebben a nagyon felelősségteljes pozicióban tekintélyes időt jelent, és ha hozzá vesszük, hogy ezekbe az évekbe bele esnek a világháború, a forradalmak és az azt követő legválságosabb, mindig egész embert követő évek fekete sorai, akkor azt a munkásságot, melyet Vollnhofer Ferenc kifejtett, méltán értékeli és becsüli meg mindenki.

kormányfőtanácsos,
a Szombathelyi Takarékpénztár elnöke.

Reáliskolai tanulmányait Pozsonyban, a kereskedelmi akadémiát pedig Grácban végezte. 1864-ben született Szombathelyen. 1887-ben önálló lett és átvette nagybátyja halála után a Kelemen-féle füszerkereskedést Szombathelyen, amely egyik legvirágzóbb és legkiválóbb hirű kereskedése volt Szombathelynek. Évtizedekig állott fenn a cég, amikor üzletét feladva, előbb, a Szombathelyi Takarékpénztár alelnöke, majd annak elnöke lett. Tanulmányutat tett Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Olaszországban és értékes tapasztalatai előbb kereskedői tevékenységében, majd mint takarékpénztári elnök hasznosította.

A kommun alatt 1919-ben őt is tusznak szemelték ki és mint ilyen sok meghurcoltatáson ment keresztül.

A hangyaszorgalmu, csendesen dolgozó és bő élettapasztalatokkal rendelkező közgazdasági téren működő férfiak kiváló példaképe. Elnöke az Emberbaráti Egyletnek, az ő elnöksége alatt épült, a kórház új gazdasági épülete, miáltal a kórház 100 ágyassá bővült és teljesen modernül szereltetett fel. 1888. óta tagja Szombathely város képviselőtestületének, Vasvármegye törvényhatóságának. Szombathely város pénzügyi bizottságának és igazgatósági tagja a városi üzemeknek.

Szombathelyen 1872-ben született. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a bécsi kereskedelmi akadémia hallgatója lett, majd 1890-ben az ekkor már széles körökben kiváló hírnévnek örvendő édesapja, Geist Lajos cégjegyzője lett, 1898-ban pedig beltagja, édesapja nagy kiterjedésű vállalatának és intézője többezer holdas birtokainak.

A közélet terén különösen mint városi képviselő tűnt fel. 1904. óta tagja Szombathely város képviselőtestületének és mint ilyen kiváltképpen Szornbathely pénzügyi gazdálkodása terén volt sokszor döntő tényező. Már első bemutatása olyan körülmények között folyt le Szombathely képviselőtestületében, hogy a közgyűlés a meggyőző érvek alapján, amelyeket pontos számadatokkal támasztott alá, egy emberként tette magáévá kifejtett álláspontját. Azóta gyakran volt nagy szerepe a városi pénzügyi kérdések sorsának intézésénel. De igen élénk részt vett Vasmegye törvényhatósági bizottságának minden fontosabb problémájának elintézésénél is 7 évig volt a szombathelyi congr. izr. hitközség elnöke és ezen a téren olyan nagyszabású munkásságot fejtett ki,melyek örök időkre felejthetetlenné teszi nevét. Többek között áldozatkészségéből és fáradhatatlan agilitásának eredményeképpen épült fel a szombathelyi izraelita aggok háza, s ezenkívül számos olyan intézményt létesített, melyek nevét örökre beírtak a hitközség történetébe.

Kiváló közéleti működésének elismeréseképpen 1927-ben a Kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki.

Sok siker és ezek folyamányaképpen az ünnepeltetések egész sorozata kis érte közéleti pályáján, de a minden időkben gerinces és törhetetlenül az igazságért harcoló vezető férfiak tragédiája is utolérte akkor, amikor 1919-ben a forradalmi idők következtek el. A tuszok listájára vették, sőt minden veszéllyel szembeszálló magyarsága miatt, melyekben osztály helyzetet mindenkor száz százalékig ismerte, a Szamuelly féle halálraítéltek között ő is helyet foglalt és, hogy a neki szánt sorsot elkerülje, menekülni volt kénytelen. Anyagilag azonban nem tudta elhárítani forradalmi idők szörnyűséges kinövéseit következményeit s hivatalos megállapítás szerint mintegy 6 millió korona kárt szenvedett.

Tagja Szombathely város képviselőtestületének, pénzügyi bizottságának és pénzügyi albizottságának, Vasvármegye törvényhatósági bizottságának s városi polgári párt alelnöke, tagja azonkívül Vasmegye majdnem minden egyes hazafias, jótékonycélú és közművelődési intézményének és testületének és azok életében igen sokszor volt olyan tettekkel tényező, melyek az intézmények további sorsát döntötték el.

a Mezőgazdasági Takarékpénztár vezérigazgatója

Középiskoláit Szeutesen végezte. Ugyanott 1870-ben született. Onnan Grázba került és a Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be, amelyet 1887-ben végzett el. Ezután a tisztviselői pályára lépett és különböző gabonacégeknél működött. Utoljára a Strasser és Kőnig cégnél volt alkalmazásban mint disponens. 1904-ben került Szombathelyre és lépett a Mezőgazdasági Takarékpénztár kötelékébe már mint bank-vezérigazgatója és ezt a tisztet ma is betölti. Pécsi Henrik vezérigazgató elnöke a szombathelyi Áru és Terménycsarnoknak, helyettes elnöke a szombathelyi Kereskedők Társulatának és felügyelőbizottsági elnöke a P. E. T. E. Országos Nyugdíjegyesületének. Kiváló szakképzettsége van - amely különösen azon a pályán, amelyen ő működik - nagyon megbecsülendö értéket jelent. Képzettsége nemcsak elméleti, hanem gyakorlati, aminek nagy hasznát látják azok az intézmények, amelyeknek munkájára befolyással van.

a szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár vezérigazgatója.

Békésgyulán született 1880-ban A lippai áll. felsőkereskedelmi iskolában 1898-ban tett érettségit, amely után banktisztviselői pályára lépett és az első Gyulavárosi takarékpénztárnál kezdette meg pályafutását Békésgyulán. Innen vonul be egyéves önkéntesi évének leszolgálására az aradi 33-ik cs. és kir. gyalogezredhez, ahol tisztivizsgát tett. Katonai szolgálata után Budapesten lett banktisztviselő, majd innen az ipolysági takarékpénztár szolgálatába lépett, amelynek rövid idő mulva ügyvezető igazgatója lett. Innen hívták meg a szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztárhoz 1913-ban vezérigazgatónak és azóta kitartó és szorgalmas munkásságával takarékpénztárát egyik legvirágzóbb szombathelyi pénzintézetté fejlesztette.

A kommun garázdálkodása alatt tusz volt, majd a szombathelyi pénzintézetek sztrájkja miatt letartóztatták a vörösök. Politikai téren is számottevő tényező. A keresztény szociálista országos politikai párt megalakulásakor ő volt a szombathelyi párt elnöke és a választások előkészítésének idején élénk munkásságot fejtett ki. Tagja Szombathely város képviselőtestületének, alelnöke a városi polgári pártnak. Tagja az iskolaszéknek, cenzora a Magyar Nemzeti Banknak, a Pénzintézeti Központ választmányi, a Központi Jelzálognak, az Első Szombathelyi Gőztéglagyár, a "Martineum", a Kovács nagyszálloda részvénytársaság és a Szombathelyi Építő részvénytársaság igazgatósági tagja.

Különösen nagy tevékenységet fejt ki, mint Szombathely város pénzügyi bizottságának és pénzügyi albizottságának tagja. Résztvett számos közművelődési, humánus és hazafias célu egyesület vezetésében és azok financiális vonatkozásu ügyeinek mindig szolgálatkész elősegítője.

a Magyar-Olasz Bank szombathelyi fiókjának igazgatója.

Született Budapesten 1885-ben. Elvégezve középiskolai tanulmányait, a budapesti kereskedelmi akadémia hallgatója lett s amikor itt is befejezte studiumait a Magyar Általános Takarékpénztárnál helyezkedett el Budapesten mint banktisztviselő. 1920-ban került a Magyar-Olasz Bankhoz s amikor szó volt arról, hogy kit állítsanak a bank szombathelyi fiókjának élére, a választás Weltzl Jenőre esett, aki azóta közismert kiváló kereskedelmi érzékkel és a modern üzletemberek életfelfogás ával vezeti annak ügyeit. A háborus idők alatt a müszaki tüzéreknél teljesített szolgálatot egészen a Károlyi-forradalomig és mint tartalékos hadnagy szerelt le.

Élénk tevékenységet fejt ki nagy elfoglaltsága mellett is, Szombathely sportegyesületeinek vezetésében. A szombathelyi Sport Egyesületeinek alelnöke és részt vesz annak minden fontosabb dolgában. Választmányi tagja a szombathelyi Emberbaráti Egyletnek és igen sokszor áldozatkész támogatója a különböző szociális egyesületeknek és testületeknek. Sokféle tevékenysége nagy szimpatiával találkozik, mert tudják róla, hogy úgy a humánus egyesületek, megmozdulások, mint a sport, mindig számithatnak megértő segítségére.

a Magyar Általános Takarékpénztár r. t. szombathelyi fiókjának igazgatója.

A veszprémmegyei Kertán született 1889-ben. Középiskoláit Veszprémben végezte és 1907. évben tett érettségit a veszprémi állami felső kereskedelmi iskolában. Banktisztviselői pályáját Zalaegerszegen kezdette meg, a Zalavármegyei Takarékpénztár részvénytársaságnál és onnan, amikor már főkönyvelői minőségben működött, hívták meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank budapesti főintézetéhez, hol mint a titkárság tisztviselője teljesített szolgálatot 1919. év végéig. Ezután a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szegedi kommanditjához, a May-bankhoz került, mint helyettes főnök és ott működött 1927. év közepéig, amikor a Magyar Általános Takarékpénztár r. t.-től kapott meghívást és az intézet békéscsabai fiókjának lett egyik főnöke. 1929. évi február hó 1-én helyezték át Szombathelyre és megbízták a Magyar Általános Takarékpénztár r. t. szombathelyi fiókjának vezetésével.

kormányfőtanácsos.

A csehországi Brünnben született 1866-ban. Ott végezte el iskoláit is, majd a bécsi felső ipari szakiskola hallgatója lett és ott szerzett diplomát 1894-ben. Ezután Magyaroszágra került legelőbb Sopronba, ahol Schármár épitész megbizásában a sárvári első Takarékpénztár székházának építését vezette, utána pedig Schöne Ludwig bécsi épitész megbízásában a kőszegi uj Jézus Szive templom építését. Majd Szombathelyre jött. Itt 1897. januárjában önálló építészeti irodát nyitott. Számos építkezési vállalkozásban vett részt. Ő építette a szombathelyi, soproni és nagykanizsai pályaudvart, a Vakok Intézetét és számos kisebb-nagyobb magánházat.

Emellett nagyarányu közéleti tevékenységet is fejt ki és különösen mint Szombathely képviselőtestületi, pénzügyi és épitésügyi bizottságának tagja működik nagy agilitással; élettapasztalatokon és kiváló szaktudáson felépült véleményének több ízben volt döntő súlya. Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, elnöke a Mezőgazdasági Takarékpénztár és Hitelbank R. T.-nak, az Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesületnek, a Vébisz-nek, igazgatósági tagja az Exportmalomnak, tagja a soproni Kereskedelmi és Iparkamarának és számos hazafias célú, kuturális és emberbaráti egyesületnek és intézménynek, melyek életében élénk munkásságot fejt ki. Közéleti munkásságát honorálta a Kormányzó akkor, amikor 1924-ben érdemei elismeréséül kormányfőtanácsossá nevezte ki.

Kiváló irodalom és művészbarát és mint ilyen számtalan esetben hozott nagy anyagi és erkölcsi áldozatot, hogy Vasmegye egy-egy kiválóbb művésze vagy költője előtt megnyissa az érvényesülés útját.

Idegen anyanyelvű, de példás és kiválóan munkás életet élő jó magyar hazafi, akinek egész közéleti tevékenysége mintaképül szolgálhat. Példátlan szorgalmának legkifejezőbb tükre az, hogy amikor a kommun alatt úgyszólván teljesen kifosztották vagyonából újra munkához látott és nem csüggedve, vállalatát ismét arra a nívóra fejlesztette, amelyen az korábban állott.

mérnök.

Székesfehérváron született 1873-ban. Ugyanott végezte el középiskoláit és tett érettségit 1891-ben. Egyetemi tanulmányait a budapesti József Műegyetemen végezte 1891-től 1895-ig. Majd 1896-ban bevonult a 12. komáromi ezredhez önkéntesi évét leszolgálni, 1894-ben a Mármarosszigeti határszéli vasut építésénél mint mérnőksegéd működött. A veszprém-dombovári vasutvonal építésénél pedig mint szakaszmérnök 1896-ban. 1898-ban a bicske-fehérvári vasutvonal építésénél volt szakaszmérnők, 1899-től pedig a szilágysomlyó-margittai vasutvonal építésénél osztálymérnök. 1900-ban lett a Magyar Asphalt R. T. darnai bányájának főmérnöke. Majd 1900. augusztus 1-én Szombathelyre jött és önálló mérnöki irodát nyitott, 1915-ben pedig társasviszonyba lépett Müller Ede építész kormányfőtanácsossal. A háboru alatt mint hadnagy a pozsonyi hadtestnél működött, majd 1917-ben főhadnagyi szolgálatot teljesített és mint 100 %-os rokkant került ismét Szombathelyre. Weiss Oszkár tagja Vasvármegye törvényhatóságának és Szombathely város képviselőtestületének, ezenkívül az izr. hitközség elöljáróságának. A Magyar Épitész Egylet szombathelyi Fiókja mérnöki szakosztályának alelnöke.

Vasvármegyei községben 1890-ben született. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Felsőlövőn végezte és az utóbbi helyen tett érettségit. Ezután a budapesti műegyetem hallgatója lett és 1914-ben nyerte el a mérnöki diplomát.

A háboru alatt katonai szolgálatra vonult be és mint mérnök-hadnagy az orosz harctéren teljesitett szolgálatot. A fronton tanusított magatartásaért a kardokkal díszített bronz és ezüst Signum Laudis és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. A forradalom után 1920-ban átvette édesapja építési vállalkozó irodájának vezetését és mint ilyen számos nagyobb vállalkozásban vett részt. Ő építette a szombathelyi m. kir. Posta és Távirda székházát, a szombathelyi városházát, a magyaróvári gazdasági akadémia internátusát stb.

Több mint egy évtized óta a szombathelyi sportnak országosan ismert vezető férfia, elnöke a szombathelyi Athletikai Klubnak, ügyvezető elnöke a Sabária Labdarugó Szövetkezetnek és elnöke a Szombathelyi Iparos Körnek.

Tagja Szombathely város képviselőtestületének és Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és számos szombathelyi társadalmi egyesületnek.

a Vasmegyei Elektromos Művek r. t. vezérigazgatója.

Budapesten 1871-ben született és ott végezte a középiskolai tanulmányait. Az érettségi megszerzése után 1889-ben Budapesten elvégezte a kereskedelmi főiskolát, majd a felsőipariskolát és az elektrotechnikai tanfolyamot. Ezután külföldön Bécsben, Berlinben és Párisban tett tanulmányutat. Pályafutását a Ganz-féle villamossági műveknél, mint műszaki levelező kezdte meg,majd a Magyar Általános Kőszénbányához került intézői minőségben. 1905-ben a Vasmegyei Villamos Művek igazgatója lett, 1919-től pedig mint azok vezérigazgatója működik. Nevéhez az ikervári vízművek modernizálása, továbbá a magasfeszültségű távvezetékek készítése Ikervár-Szombathely-Sárvár-Zalaegerszeg és Sümeg irányában, minek következtében az áram termelés állandóan növekedik s a villamos energia használása széles körökben terjed. Most készíti elő a Balatonvidékkel való csatlakozás megvalósitását. A kiváló szakemberek legjelesebbjei közé tartozik, aki a modern technika hatalmas előretörésének lelkes és megértő propagálója és míg egyéniségében konzervatív, addig mint műszaki ember a legmodernebbek közé tartozik.

Nagyarányú elfoglaltsága mellett tevékeny munkatársa a villamossági szaklapoknak és számos szakcikke jelent meg az angol és francia lapokban is. Tagja a Vasmegye törvényhatósági bizottságnak, Szombathely képviselőtestületének, a katholikus egyházközség tanács tagja, katholikus iskolaszéki tag, Társadalombiztosító igazgatósági tagja, a szombathelyi Sport-Egylet alelnöke, az Olasz-Magyar Bank igazgatósági tagja és általában tagja minden emberbaráti és hazafias egyesületnek és testületnek és azok életében élénk szerepet játszik.

kormányfőtanácsos,
a szombathelyi Export-malom vezérigazgatója,

Budapesten született 1874-ben .Középiskoláit is Budapesten végezte, majd a kereskedelmi akadémia hallgatója lett, melyet 1891-ben végzett el. Tanulmányainak befejezése után már mint fiatalember a malom szakmába került tisztviselőként és előbb a budapesti Hungária Malom RT. majd a győri Első Köles Hántoló gyárnak lesz tisztviselője, 21 éves korában pedig ez utóbbi igazgatója. 1910-ben jött Szombathelyre, mint az Export-malom vezérigazgatója.Működését mindjárt azzal kezdte,hogy az akkor még kezdetleges állapotban levő üzemet rövidesen teljesen átszervezte és a korábbi két vagon napi teljesítőképességet felemelte napi tiz vagon teljesítményre, és ezzel az Exportmalmot nemcsak dunántúl, hanem az egész ország egyik számottevő közgazdasági intézményévé fejlesztette. De közgazdasági munkásságát más téren is értékesítette. Ő alapította a Sertéshízlaló RT.-t, az Ipari Árúforgalmi RT.-t, az Állatértékesítő RT.-t és azután ezen cégeket 1925/26-ik években egybekapcsolta és Közgazdasági RT. cég alatt ma is vezeti. A háborús idők alatt az Export-malom kizárólag hadicélokat szolgált és annak munkásai, sőt kisebb vezetői is katonák voltak. Ezekben a nehéz időkben Láng Ármin nagyarányú munkásságot fejtett ki, 1926-ban közhasznu tevékenységéért és érdemei elismeréséül a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki. A modern kereskedelmi szellemtől teljesen átitatott vezető egyénisége közgazdasági életünknek és ügyvezető elnöke a szombathelyi Árú-Termény- és Értékcsarnoknak, a Gyáriparosok Országos Szövetsége Szombathelyi Fiókjának társelnöke, a vidéki malomiparosok orsz. egyesületének csoportelnöke, a Mezőgazdasági Takarékpénztár és Hitelbank, a Gizella gőzmalom, Budapest és Tarcsa-fürdő RT. igazgatósági tagja. Kiváló szervező tehetségét dokumentálta az 1928. évben lezajlott szombathelyí mezőgazdasági és ipari kiállitás alkalmával, mint végrehajtó bizottsági alelnök, amikor fáradhatatlan agilitásával kezében tartva a kiállítás sok ügyének intézését, hozzáértésével és szorgalmas munkásságával segített biztosítani annak legfényesebb sikerét. Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Szombathely város képviselőtestületének és több hazafias, humánus és kulturális egyesület vezetőségében foglal helyet és azok törekvéseinek áldozatkész támogatója.

Borostyánkőn született 1895-ben. Középiskolai tanulmányait Kőszegen kezdte meg, majd Angliában, Londonban folytatta és ugyanott szerezte meg az érettségijet is. A világháború kitörésekor a 11. huszárezredhez vonult be mint önkéntes, majd a pilótákhoz helyezték át, s mint ilyen az olasz és orosz frontokon teljesített szolgálatot. Katonai szolgálatainak elismeréséül megkapta a bronz Signum Laudist az I. és II. o. ezüst vitézségi érmet, a bronz vitézségi érmet, a Károly-csapatkeresztet és a bolgár tiszti vitézségi érmet. A háborút követő időkben a kommunizmus elleni szervezkedésben vett részt és ennek következtében bátyával együtt Borostyánkőre internálták. A kommunizmus után résztvett a Lehár hadtest dunántúli megszervezésében és tényleges katonai szolgálatra jelentkezett ugyanennél a hadtestnél, ahol mint autóreferens 1921-ig teljesített szolgálatot. Anyagi viszonyainak megváltozása miatt, amit azelőtt sportból űzött, most hivatásának választotta és belépett a Steyr autóművekhez vezérképviseletet nyitva Szombathelyen a gyár produktumai számára. Mint a Steyr Művek szombathelyi vezérképviseleti igazgatója működik azóta. Almásy Ede díszelnöke a Kerékpáros Egyesületnek, alelnöke a Dunántúli Automobil és Motor Klubnak és tagja számos külföldi automobil egyesületnek. Alapító tagja a Magyar Földrajzi Intézetnek és a Kultúregyesületnek, "Autón a Sudánban" cimmel nagyszabásu utazási művet írt, amelyben afrikai utazásairól, élettapasztalatairól és ottani kutatásainak eredményeiről számol be. A könyv a Franklin Társulat kiadásában jelent meg.

szövőgyári igazgató.

Reichenbergben 1865-ben született. Ugyanott végezte el iskoláit és tanulta ki a szövőszakiskolát 1882-ben. Ezután nagyobb cégelenél töltött be vezető állást, majd 1885-ben a Neumann königinhofi szövőgyárhoz került és ebben a vezetőgyárban a nyomóipari osztály vezetését látta el. 1889-ben a gyár igazgatójává nevezték ki és mint ilyen 1906-ig működött, azután került el Szombathelyre, a szövőgyárhoz, mint annak igazgatója és azóta tölti be ezt a pozícióját ma is. Vezetése alatt a gyár hatalmas fejlődésnek indult. Ma 400 munkással dolgozik. A gyár berendezése mintaszerűen hygienikus és modern, a munkások részére hatalmas, egészséges háló, ebédlő és társalgószobák épültek és mindenben a legtökéletesebb nyugateurópai nivót reprezentálják.

szállodás.

Győrött született 1862-ben. Miután skolai tanulmányait elvégezte, szülővárosában kitanulta a vendéglősipart és az ezzelkapcsolatos hentes és mészáros ipart, ugyszintén a szállodai szakmát is. Győrben, 1890-ben önálló lett és 28 éves korában a hírneves Csingi-lingi üzlet is neve és vezetése alatt virágzott. Az ő nevéhez fűződik az Elite kávéház, valamint számos hasonló győri üzlet felvirágoztatása és népszerüvé tétele a legszélesebb körökben. 1905-ben Szombathelyre jött és itt bérbevette a jelenleg is legismertebb és leghíresebb éttermet, a Sabáriát, mely 1920-ig állott vezetése alatt. Közben 1915-ben megvásároita a Herczeg szálloda épületét, amelyet átalakíttatott és 1916. január 6-án átadta a forgalomnak. Ez a szálloda azóta Szombathely legjobb társaságának találkozó helye, valamint a városban megforduló idegeneknek legkedvesebb otthona. A Herezeg szálloda vállalkozás 1923-ig volt saját kezelésében, ekkor ugy a szállodát, mint a földszintet elfoglaló , fényes kávéházat bérbeadta és a megérdemelt nyugalomba vonult vissza.

Herczeg Ferenc szállodás 1899-től 1905-ig a győri vendéglős ipartestület elnöke volt, 1906-tól 1924-ig elnöke volt a szombathelyi vendéglős ipartestületnek. 1920-tól örökös díszelnöke. Tagja Szombathely város képviselőtestületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának, az evangélikus egyháznál a presbiteri és pénztárosi tisztet tölti be, ezenkívül a vármegyei takarékpénztárnál mint igazgatósági tag működik.

a Sabária szálloda és étterem bérlője,
a szombathelyi Ipartestület vendéglős szakosztályának elnöke.

Lékán született 1886-ban. Iskoláinak elvégzése után Kőszegen volt pincértanonc és felszabadulva Angolországba utazott, ahol három esztendeig tartózkodott, elvégezve ez idő alatt az ottani pincérszakiskolát. Ezután a 83. gy.-ezredben katonai kötelezettségének tett eleget. Később Olaszországba ment, ahonnan egy év mulva jött vissza és ekkor 1911-ben a Sabaria-vendéglőben mint főpincér működött egészen a háború kitöréséig, amikor a 83. gy.-ezredhez vonult be és ezredével részi vett az orosz és az olasz frontokon vivott harcokban. Az összeomláskor mint őrmester szerelt le. A harctereken tanusított magatartásaért a bronz, az I. és II. oszt. ezüst vitézségi érmekkel, a Károly-csapatkereszttel és a sebesülési éremmel tüntették ki. 1920-ban vette át a Sabária-vendéglő és szálloda vezetését. 1926-ban választották meg a vendéglősök szakosztálya elnökévé.

Tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és az Országos Vendéglős Egyesület igazgatósági tagja. Tagja ezenkívül számos társadalmi egyesületnek és intézménynek.

a Vasmegyei Gazdasági Egyesület elnöke.

Iskoláit Szombathelyen végezte, ahol 1857-ben született. 1906-ban városi képviselőtestületi tagnak választották meg. Horváth H. Sándor amellett, hogy egyike a vármegye legértékesebb mezőgazdasági vezető emberének, több tisztet is tölt be. Igy másodelnöke a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamarának és hosszabb ideig mint Gazdaszövetségi elnök is fejtett ki tevéenységet. 1919 óta, a Szombathelyi Mezőgazdasági Szövetség másodelnöke. Tagja a Vasmegyei Gazdasági Szövetségnek, a Katholikus Körnek és Kultur Egyesületnek, negyed század óta gazdasági tudósítója a földművelésügyi minisztériumnak. Többször vett részt mezőgazdasági kiállitásokon, amikor számos kitüntetést kapott. Az állategészségügy terén kifejtett eredményes működéséért és tanulmányaiért elismerésül több értékes díjjal jutalmazták, ezenkívül elnyerte az Est Lapok gazdasági pályázatának 200 pengős jutalmát is.

nyug. főszolgabiró a Fonciere Biztosító Társaság
Szombathelyi Kirendeltségének vezérképviselöje.

Söptén született 1879-ben. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Kalocsán és a soproni gimnáziumban végezte. 1896-ban Sopronban érettségizett. Budapesten - miután jogi tanulmányait az egyetemen elvégezte - 1902-ben a jogtudományok doktorává avatták. Ügyvédi gyakorlatait Viola Ödön dr. ügyvédi irodájában kezdte, ahol fél évig volt és 1901. március 15-én közigazgatási gyakornok lett, majd meg választották a májusi vármegyei közgyűlésen vármegyei V.-ik aljegyzővé. Amikor Mesterházy Gedeon lemondott, mint tiszteletbeli szolgabiró lépett utódjává Nagy József sárvári főszolgabiró mellé. Az 1902. évi tisztújítás alkalmával IV. o. aljegyzővé választották meg, de szolgálattételre Nagy József mellett maradt, aki Vasmegye egyik legkiválóbb közigazgatásl embere volt. 1904. decemberig volt ebben a minősítésben. Ekkor Ernuszt József főispán a betegszabadságon levő Jakab Bódog czelldömölki főszolgabiró helyettesítésével bízta meg majd a főszolgabiró felgyógyulásával ismét régi helyére a sárvári főszolgabirósághoz került vissza. A következő állomás: a felsőőri főszolgabirói hivatal, ahonnan 1906. juniusában II. aljegyzővé választották meg, majd 1909-ben 1. aljegyzővé hamarosan pedig II. főjegyzőnek. Mint ilyen 1916-ban Ruzsa Béla távozása után a kőszegi főbírói hivatalt vezette, majd 1917. október 1-én a közélelmezési és földművelésügyiminisztérium által kinevezett miniszteri biztos, Bács és Trencsén vármegyékre kiterjedő hatáskörrel, a rekviráló bizottság vezetőjévé és ellenőrévé nevezte ki. Innen a forradalom szólitotta vissza Vasmegyébe. Amikor Tuboly Lajos sárvári főszolgabiró lemondott hivataláról s az akkori főispán Ostffy Lajos dr. a sárvári főszolgabirói hivatal vezetésével bizta meg Guary Leo dr-t. Ekkor érkezett el közigazgatási pályájának legnehezebb állomásához. A Sárvár lakosságát képező túlnyomólag munkástömeggel az akkori forradalmi időkben rengeteg baja volt. Háromszor akarták erőszakkal eltávolítani állásából, ő azonban mindvégig kitartott. A forradalmi időket követö kommunizmus alatt eltávolították helyéről, lakását elrekvirálták és ő mint kerti munkás kereste meg mindennapi kenyerét. Közben állandóan ki volt téve az agyonlövetés veszedelmének. A megpróbáltatás nehéz hónapjai után azonban az ellenforradalom segítségével ujból elfoglalhatta hivatalát 1919. augusztus 5-én. Hogy ez sikerült annak elérésében a feldbachi különítménynek is része volt s ezen különitménnyel, járás fehér érzelmű közönségével, valamint a sárvári helyi osztagokkal hozzáfogott a rendnek újból való megteremtéséhez. Ezek után hamarosan politikai nézeteltérése volt Huszár Károly sárvári képviselővel, az akkori nemzetgyűlés alelnökével és ebből a differenciából kifolyólag a vármegye óhaja ellenére 1923-ban B-listára helyezték. Rakovszky István akkori belügyminiszter Huszár Károllyal való összetűzéséből kifolyólag az azon időben nagy port felvert fegyelmit folytatta le ellene, mikor felfelé akarták buktatni, de ő ellentállott s ragaszkodott fegyelmi ügyének elintézéséhez és tényleg mind a két fórum teljesen rehabilitálta és felmentette. 1925 ben vette át azután a Fonciére szombathelyi kirendeltségének igazgatását és azt a mai napig is folytatja. Nyugdíjaztatása után teljesen visszavonult minden közéleti szerepléstől. Egy rekvirálás alkalmával, amikor Bácsmegye alispánjával a megyében köruton volt, balszemét kődobás érte, ami valószinűleg oka volt annak, hogy később ez a szeme teljesen áldozatul esett.

a Magyar Francia Biztosító Intézet szombathelyi fiókjának vezérti tkára.

Szombathelyen született 1889-ben. Ugyanitt végezte középiskoláit is és 1906-ban tett érettségit a szembathelyi felsőkereskedelmi iskolában, amely után mint gyakornok, a Magyar Francia Biztosítóintézet szombathelyi fiókjánál talált elhelyezkedést, ahol 1916-ban cégjegyzővé, 1921-ben titkárrá és 1928-ban vezértitkárrá léptették elő.

1915. januárjában a 83. gy. ezredhez vonult be, ahonnan a tisztivizsga letétele után ezredével az orosz harctérre vonult. A harctéren megsebesült. 1916-ban az intézet kérelmére bizonytalan időre felmentették a katonai szolgálat alól. Az összeomláskor mint önkéntes szakaszvezető szerelt le. A nemzeti hadsereg megalakulásakor ismét katonai szolgálatra vonult be, amelynek leteltével ismét az intézet kebelében folytatta munkásságát.

gyufagyári vezérigazgató.

Született 1864-ben Szombathelyen. Középiskoláit Sopronban és Bécsben végezte, azután a bécsi kereskedelmi iskolára iratkozott be, amelyet 1884-ben végzett el. Az önkéntesi év leszolgálása után 1886-ban visszakerült Szombathelyre és elfoglalta helyét az édesatyja tulajdonát képező gyufagyárban, ahol mint vezető működött atyja mallett. 1902-ben teljesen átvette a gyár vezetését és azt továbbfejlesztve, 1928. julius 31-ig vezette, amikor azután a Svéd-amerikai gyufatröszt megvásárolja a gyárat. Annak igazgatásával azonban továbbra is Mayer Benőt bizta meg. Mayer Benő tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és Szombathely város képviselőtestületének.

-----

írónő.

Mayer Benő gyufa gyári vezérigazgató neje irodalmi sikereivel tette nevét ismertté, nemcsak szükebb hazájában, Szombathelyen, hanem az országban, sőt a külföldön is. Iskoláit külföldön végezte, Drezdában, Bécsben nevelkedett. Első irodalmi tevékenykedése 12 esztendős korában volt, amikor a Balaton mellé rándult le és az ottani impresszióiról egy novellát irt. A novellát egyik német-gyermekujság közölte le és annyira jónak találták, hogy iróját ezüstéremmel tüntették ki. Fiatal leánykorában több gyermek- majd később szépirodalmi lap munkatársa volt, mindenütt feltünést keltve irásaival. Az utóbbi években szinpadi irodalommal foglalkozott főleg és ezen a téren is nagy sikereket könyvelhet el. A németországi szinpadok eddig a "Házasság elleni liga" és a "Házasság rabszolgái" című vigjátékait mutatták be rendkivüli sikerrel. Magyarországon leginkább a Budapesti Hirlapban jelentek meg novellái.

a Magyar-Francia Biztosító Intézet Szombathelyi Fiókjának igazgatója.

Temesváron született 1867-ben. Középiskoláit a temesvári felső kereskedelmiben végezte és 1884-ben tett érettségit. Ezután a Magyar-Francia Biztosító Intézet kötelékébe lépet mint gyakornok és azóta megszakítás nélkül az intézetnél műdödött 1929. julius 1-ig. 1894-ben titkárrá léptették elő, 1921-ben vezértitkár lett és 1928-ban kerületi igazgatóvá nevezték ki. 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából meleg ünneplésben részesitették. 1929. julius 1-től kezdődőleg 45 évi szolgálat után nyugdíjaztatott. A mezőgazdasági Takarékpénztár és a Hitelbank Szövetkezetének felügyelő bizottsági tagja és tagja számos szombathelyi kulturális és humánus egyesületnek és intézetnek.

vezértitkár,
a Turul Magyar Országos Biztosító Intézet Szombathelyi Fiókjának főnöke.

Keszthelyen született 1882-ben. Középiskoláit Budapesten végezte és 1898-ban érettségit tett. Ezután a Generali Biztositó Intézet kötelékébe lépett és éveken át az intézetnél működött. Innen kilépve a Magyar Országos Biztosító Intézet észak magyarországi kerületének lett a vezetője Miskolc székhellyel. 1928-ban került Szombathelyre és azóta a Turul Magyar Országos Biztosító Intézet itteni fiókjának főnöke.

A világháború kitörésekor a 17. honv. gyalogezredhez vonult be és ott szolgált 1918. derekáig, amikor intézete kérelmére mint rokkantot felmentették a katonai szolgálat alól.

Különösen a biztosítási szakirodalom terén szerzett magának kiváló nevet és elismerést. Számos újságcikke keltett méltó feltűnést.

vezértitkár.
az Adria Biztosító Intézet Szombathelyi Fiókjának főnöke.

Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte. Somorján született 1877-ben. 1895-ben maturált és ezután az Adria Biztosító Intézet kötelékébe lépett és azóta az intézet tisztviselője. Először öt évig az intézet központiába működött Budapesten, később Sopronba, majd Győrbe helyezték át. 1904-től kezdve Szombathelyen mint titkár működik, 1915-ben léptették elő vezértitkárrá és bízták meg az intézet szombathelyi fiókjának főnőki teendőinek ellátásával.

A biztositási szaklapokban több cikke és tanulmánya jelent meg, amelyekben az aktuális biztosítási problémákhoz szólt hozzá kellő szakszerűséggel.

a Fonciére Általános Biztosító Intézet szombathelyi vezértitkára.

Brassóban született 1882-ben. Itt végezte el középiskoláit is. 1901-ben maturált. Ezután mint gyakornok a Fonciére Általános Biztosító Intézet kötelékébe lépett, ahol hét év után könyvelővé léptették elő.Ekkor megnősült és az Adria Biztosító Intézet szolgálatába lépett, mint irodavezető főkönyvelő. Innen négy évi működés után a Hungaria Általános Biztosító Intézet vezértitkára lett. Amikor 1928-ban a Fonciere és a Hungaria szoros érdekközösségbe lépett, őt nevezték ki a Fonciére szombathelyi fiókjának vezértitkáráva.

1915. májusában mint népfelkelő a 2. gyalogezredhez vonult be, de az intézet kérelmére később mint hivatalvezetőt a katonai szolgálat alól felmentették.

A szombathelyi ujságoknak alkalmi munkatársa és mint ilyen számos szakcikket írt. Több kulturális és humánus intézmény lelkes tagja és támogatója.

titkár,
a Hazai Általános Biztositó Társaság szombathelyi főügynökségének vezetője.

Középiskoláit Szombathelyen végezte, 1906-ban tett érettségit a szombathelyi felsö kereskedelmi iskolában. Született 1888-ban Szombathelyen. Ezután a Vakok Egyesületének volt a könyvelője, majd egy év mulva a Hazai Általános Biztosító Társaság szombathelyi főügynökségéhez került és ott működött 1922-ig, amikor az intézet szombathelyi fiókjának vezetésével bízták meg.

Titkára volt a Szombathelyi Dalos Egyesületnek és a Vasmegyei Magántisztviselők Egyesületének 1918. októberig.

az Első Magyar Általános Biztosító Társaság
szombathelyi vezérügynökségének főnöke.

Pécsett született 1887-ben. Középiskolai tanulmányait a pécsi reáliskolában végezte, majd a gazdasági akadémiát Kassán. Főiskolai tanulmányainak befejezése után mint gazdatiszt kezdte meg pályafutasát és ebben a minőségben mintegy hat esztendőn keresztül dunántúli nagy uradalomban mint főintéző volt alkalmazásban. 1911-ben az Első Magyar Biztositó Társaság szolgálatába lépett Kolozsvárott, kárbecslői minősítésben. Működését az 1914-ben kitört világháború szakította meg, amikor a másik honvéd tábori tüzérezredhez vonult be és rövidesen a harctérre került. Az orosz és román harctereken összesen 44 hónapig frontszolgálatot teljesített és mint tartalékos főhadnagy az 1918-as forradalomkor szerelt le. Leszerelés után ismét elfoglalta állását Kolozsvári intézetének vezérügynökségénél, közben azonban Erdély román megszállás alá került és mint jó magyar embert a románok nem tűrtek meg. Ennek következtében kénytelen volt otthagyni állomáshelyét és 1919-ben Magyarországra menekülni, amikor is a budapesti főintézetnél helyezkedett el. Itt kapta 1922-ben azt a megbízást, hogy a biztosító Társaság veszprémi ügynökségét szervezze meg, amely megbízatásnak eleget is tett és a veszprémi ügynökség főnöki teendőit látta el hosszabb időn keresztül. Innen Székesfehérvárra került, majd 1929. június 1-én saját kérésére a társaság szombathelyi ügynökségéhez helyezték át, ahol azóta intenziv működést fejt ki.

Egyházasrádócon született 1844-ben. A Weiner dinasztia régi, jóhírnevű kereskedő famillia volt, csak természetes tehát, hogy a legifjabb sarj is a kereskedői pályára ment. 1866-ban jött Szombathelyre és csakhamar megvásárolta az Óperint uccai Salamon Testvérek füszerüzletét, mely azóta az ő neve alatt áll.

Csakhamar feltűnt hatalmas pénzügyi tudásával. 1873-ban az óriási börzekrach idején az egyik szombathelyi pénzintézet fizetési zavarba jutott és akkor ő volt az, aki a bankot a csődtöl megmentette olyképen, hogy Deutsch akkori gabonakereskedővel és Bárdos István akkori árvaszéki elnökkel, illetőleg azok közvetitésével Bécsben a bankoknál., egy kedvező kiegyezést tudott elérni. Óriási eredmény volt ez akkor, hiszen Weiner Károly ezzel megtudta állítani a további veszélyt és sok szombathelyi kereskedőt mentett meg, akik börzedifferenciákkal tartoztak, a fizetésképtelenség rémétől.

Ez a zseniális sakkhuzás egyszerre Weiner Károly felé terelte a közfigyelmet és mindenki páratlan szimpátiával kezdte követni ezt a közélet felé siető nagyszerű emberéletet. A nyolcvanas évek elején azután, amikor Szombathelyt egyesítették óperinttel, az ezzel kapcsolatos városi képviselőválasztáson egyhangulag képviselővé választották meg. Csakhamar bekerült a városi pénzügyi bizottságba is, úgyszintén hosszabb ideig volt a megyei állandó választmány tagja.

Azóta Weiner Károly úgyszólván az összes városi bizottságokban bent van és élénk tevékenységet fejt ki, mint 8-ik községkerületi elnök is méltó elődjéhez, báró Hatvany Bélához.

Pár évvel ezelőtt visszavonult az üzleti élettől, de töretlen ambícióval és lelkesedéssel működik tovább az aktiv várospolitika terén. Mindent Szombathelyért! Mintha csak ez vezérelné mindig és ez adna erőt a legnagyobb harcok megvívására.

vezértitkár .
a Pénzintézetek Országos Biztosító RT. vezérügynökségének szombathelyi főnöke.

A gömörmegyei Putnokon született 1861-ben. Középiskoláit Besztercebányán végezte. Ezután közigazgatási pályára készült és mint segédjegyző Hevesmegyében működött. 1883-ban azonban biztosítási tisztviselő lett és három év mulva 1886-ban az "Azienda" kolozsvári vezérügynökségének vezetőjévé nevezték ki. 1889-ben megvált az intézettől és Berlinbe költözött, ahol ugyancsak a berlini Viktóriánál működött. 1894-ben Linzbe helyezték át vezérügynöki minőségben, 1902-ben tért vissza Magyarországra, amikor az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál talált elhelyezkedést és előbb Sopronban működött, majd 1909-ben Szombathelyen a vezérügynökség vezetője lett. 1924-ben megvált az Első Magyar Általános Biztosító Intézettől és a Pénzintézetek Országos Biztosító RT. meghívására elvállalta szombathelyi fiókjának vezetését és mint ilyen működik ma is Szombathelyen.