országgyűlési képviselő. m. kir. udvari tanácsos.
Andrásfán, régi nemesi családból született 1859-ben. Atyja Vargha Károly, anyja Takách Klára volt. Középiskoláit Kőszegen, Sopronban és Szombathelyen, a jogot Budapesten végezte, ugyanott avatták doktorrá. Két évig ügyvédjelölt volt a fövárosban, majd Szentgotthárdon. Mikor 1888-ban megszerezte az ügyvédi diplomát, Szentgotthárdon telepedett le, melynek közéletében azóta tevékeny részt vett, söt annak már évtizedek óta legnagyobb befolyásu vezetö embere. 1907-től 1910-ig Szentgotthárd nagyközségnek helyettes birája is volt, mely tisztséget azért vállalta, hogy a nagyközség csatornázását, aszfaltozását keresztül vigye.
1891-ben ő alapitotta a Gyanafalvai Takarákpénztárat. Később ettől megvált és a Szentgotthárdi Takarékpénztárnak előbb ügyésze, majd pedig elnöke lett.
Rendkivül élénk politikai, társadalmi és kulturális tevékenységet fejtett ki Vasmegyében és Szentgotthárdon. Ő kezdeményezte a szentgotthárdi főgimnázium és dohány gyár létesítését. Az ő akciójának köszönhető a járási kórház-egyesület megalakítása is. 1924-ben, midőn takarékosság szempontokból a kormány be akarta szüntetni a szentgotthárdi gimnáziumot, Vargha Gábor agilitás a minden követ megmozgatott, hogy a kormány végtére is visszavonta a beszüntető határozatot.
Évtizedeken át a legbizalmasabb belső embere volt Széll Kálmán miniszterelnöknek. Az 1910-iki választások alkalmával Vasvárott munkapárti programmal képviselővé választották a néppárti Buzáth Ferenccel szemben. Érdemeinek elismeréséül a király 1913-ban az udvari tanácsosi cimet adományozta neki.
Az első nemzetgyülési választások idején nem lépett fel. Az 1922-iki választás oknál azonban a szentgotthárdi választókerület a legitimista ellenzék programmja val, 1926-ban pegig ker. gazdasági párti programmal egyhangúlag képviselőjévé választotta. Azóta az uj onnan alakult Zichy csoporthoz csatlakozott, amelynek Huszár-Vass féle árnyalatához tartozik. A parlamentben a pénzügyi és igazságügyi bizottság tagja. Több törvényjavaslat előadója volt. Különös előszeretettel szociális, kultúrális és gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Az egységes nemzeti népiskola, ujabban pedig a falu kulturájának emelése érdekében a gazdasági szakoktatás terén fejt ki tevékenységet. Ezen cél érdekében nagy beszédeket mondott és különösen kiemelte a gazdasági népiskoláknak magukban a falvakban leendő felállitását. Az ő felszólalásainak köszönhető a nyolc-osztályu elemi népiskolának felállitása, melyre vonatkozólag a törvényjavaslat már el is készült.
Élénk résztvesz Vasmegye törvényhatósági életében is.
Hajthatatlan legitimista, annak idején, mikor Károly király 1921 husvétján Szombathelyről visszatért Svájcba, a határállomáson ő vezette eléje a szentgotthárdiak nagy küldöttségét és ő vett bucsut tőle a királyhű magyar határvidék nevében.
a szentgotthárdi cisztercita rend perjele.
Szekszárdon született 1855-ben. Középiskoláit Kalócsán, Pécsett és Egerben végezte. 1874-ben tett érettségit, amely után Insbruckba ment a theologiára. 1880-ban szentelték pappá; a hittudományi doktorátust 1881-ben nyerte el. Előbb Zircen tanárkodott, majd a budapesti Bernardinum igazgatója lett. 1915-ben mint a rend perjele jött Szentgotthárdra.
Kiváló műveltségű egyházi férfiu, aki értékes irodalmi rnunkássággal tette nevét még ismertebbé. Magyarország ezeréves fennállásának alkalmából 1896-ban jelent meg a Cisztercita rend emlékkönyve cimű munka, amelyben a többiek között fel vannak sorolva mindazon értekezései, theológiai, esztétikai és filozófiai tanulmányai, amelyek különböző hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban addig megjelentek. 1899-ben jelent meg Budapesten "Szent Bernát élete és művei" cimű munkája és most van sajtó alatt "Szent Bernát művei rövid összefoglalásban" cimű műve, mely Torinóban fog megjelenni latin nyelven, Marietti kiadásában.
A nagy tudásu kiváló főpap, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem hittudományi karának bekebelezett tagja és a III. oszt. Vaskoronarend lovagja. Rendes tagja a Szent István Akadémiának és több tudós társaságnak. A szombathelyi püspöki szentszék tanácsosa. Részt vesz Vasmegye világi életében és tagja a vármegye törvényhatóságának és egyházi elnöke a szentgotthárdi katholikus körnek és dísztartó tagja több kulturális egyesületnek.
főszolgabíró, a szentgotthárdi szolgabíróság vezetője.
A biharmegyei Alsólugoson született 1874-ben.Középiskoláit Székesfehérváron és Pápán végezte, érettségit utóbbi helyen tett 1892-ben. 1897-ben avatták doktorrá a budapesti egyetemen. Pályáját - mint gyakornok - Szombathelyen kezdte 1897-ben; 1897. május 3-tól kezdve 1905. január 30-ig szolga bíró volt Szentgotthárdon; akkor főszolgabíró lett és azóta állandóan ott is működik.
A háború alatt megszervezte a járás kórházait, majd több izben katonai szolgálatra is bevonult. Egy sereg jubileumi éremmel tüntették ki és megkapta a polgári érdemkereszt II-ik osztályát is.
A Károlyi-kormány felfüggesztette állásától, amelyet a rend helyreállásával ismét elfoglalt, hogy a köz javára tovább dolgozhasson.
Részt vesz a társadalmi életben, amelynek szerepvivő egyénisége. Elnöke a Katholikus Körnek, a járási Lövész Egyletnek, a Rokkant Egyletnek, az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek és tagja sok más kultúrális és szociális egyesületnek.
beosztott főszolgabiró, Szentgotthárd.
Muraszombaton született 1876-ban. Veszprémben érettségizett 1894-ben; az egyetemet Budapesten végezte.
Pályáját 1900-ban Muraszombaton kezdte mint közigazgatási gyakornok, onnan Kőszegre került, majd Körmenden szolgabiróskodott 1905-ig.
Akkor Muraszombatba ment szolgabirónak, késöbb ott lett főszolgabiró és ilyen minőségben működött a megszállásig, amikor kiutasították mint jó magyar érzésü férfit. 1919. óta Szentgotthárdon van beosztva - mint főszolgabiró - a szolgabirósághoz.
Élénk részt vesz a társadalmi mozgalmakban. Tagja a szombathelyi kaszinónak, a szentgotthárdi kaszinó alelnöke, a testnevelési bizottságnak, az önkéntes tűzoltó egyesületnek, a kath. körnek tagja és minden humánus és kulturális megmozdulásnak buzgó támogatója.
állampénztári tanácsos, m. kir. adóhivatali főnök Szentgotthárd.
Tolnamegyében, Sárszentlőrinczen született 1878-ban. Középiskoláit Bonyhádon és Sopronban végezte, érettségít 1898-ban tett a soproni evang. liceumban. Pályáját a pozsonyi m. kir. adóhivatalban kezdte meg. Onnan Csepregbe, majd mint adótiszt Nagyrőczére került, később Rimaszombatba, onnan Győrbe és 1904-ben Gyergyószentmiklósra, ahol már mint adóhivatali főtiszt működött 1922 augusztus 20-ig, amikor a román megszállás miatt Ceglédre ment. Cegléden 1923-ban tanácsos lett, 1924-ben pedig Szentgotthárdon adóhivatali főnök. Azóta ebben a minőségben működik, a legnagyobb körültekintéssel, rnindenki megelégedésére és résztvesz a társadalmi élet külömböző megnyilvánulásaiban is.
szentgotthárdi főjegyző.
Takácsi (Veszprém vm.) községben született 1872-ben. Középiskoláit a soproni ev. lyceumban elvégezvén, 1891-ben a jegyzői pályára lépett. A Vasmegyében fekvő kemenesmagasi-i körjegyzőségben gyakornokoskodott, a jegyzői vizsgát 1895-ben Vasvármegye jegyzőszigorló bizottsága előtt tette le. 1896. szeptemberben a veszprémmegyei tüskevári körjegyzőségbe ment segédjegyzőnek, onnan a vasmegyei pápóci körjegyzőségbe választották meg körjegyzőnek. Ott működött 1902. július elejéig, mikoris a nemesdömölki-celldömölkvidéki körjegyzőség élére került. 1915. augusztus 1-én Szentgotthárd nagyközség képviselete hivta és választotta meg egyhangúlag, nagy lelkesedéssel a nagyközség vezetőjegyzőjévé. Maig is ezen állását tölti be.
A községjegyzői egyesületi életben tevékeny részt vesz, mint Vasvármegye községi és körjegyzői egyesületének főjegyzője, 1909-től 1927-ig pedig mint elnöke. Az egyesület az ő rendezésében ünnepelte meg 1927. évben, széles keretek között 50 éves fennállásának jubileumát. Az ünnepi közgyűlés után elnöki tisztéről lemondott, hogy fiatalabb erőknek adjon alkalmat és módot a községi közigazgatási és jegyzői kari érdekek további gondozására. Az egyesület mindent megkísérelt, hogy az elnöki tiszt további megtartására birja, de sikertelenül. Ekkor lemondását elfogadva, hálából és tiszteletből, az egyesület diszelnökévé választották.
1899. év óta tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának. Választmányi tagja Vasvármegye Kulturegyesületének. Felügyelője a szentgotthárdi evang. egyházközségnek. Tagja számos kultúrális és jótékony egyesületnek.
Irói munkásságot is fejtett ki évek hosszú során át a "Vasmegyei Hirlap"-ban, amely 1908-tól 1918 ig Vasmegye községi és körjegyzői egyesülelének a hivatalos lapja volt. A szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamon 25 éven át mint vizsgáztató bizottsági tag szerepelt.
A világháborúban polgári szolgálatában kifejtett, buzgó tevékenységének elismeréséül 1917. december 2-án királyi kegyben, a III. osztályú polgári hadi érdemkereszt adományozásában részesült.
A világháborút követő forradalmak során, nem férvén össze erkölcsi érzékével az akkori uralmi rend; állását önként ott hagyta és a kommün bukásakor foglalta el azt ujból.
1922. május 18-án ünnepelte Vasmegyének jegyzői egyesülete - Szentgotthárd község közönségével kapcsolatban - negyedszázados, hasznos jegyzői működésének emlékét, mely alkalommal nevére az országos jegyzői árvaházegyesületnél alapítványt létesítettek.
Hosszas közéleti működése alatt mindenkor a becsületes közigazgatás szolgálatára, a községek és azok vezetésére hivatott jegyzői kar érdekeinek az ápolására és gondozására törekedett.
a szentgotthárdi állami reálgimnázium igazgatója.
Torontálmegyei Máriaföldön született 1877-ben. Szegeden érettségizett 1895-ben, azután Budapesten hallgatta a bölcsészetet. 1900-ben lett tanár, 1912. óta gim. igazgató Szentgotthárdon.
Mikor a háború kitört, neki is be kellett vonulnia; később felmentették, mert szükség volt rá a front mögötti harctéren is. Hogy otthon milyen modorban szolgálta a magyarság érdekeit, mutatja az a tény, hogya bolsevisták halálra ítélték s a végrehajtás borzalmaitól a véletlen által tudott megmenekülni.
A béke és nyugalom helyreállása óta ismét folytatja sokoldalu tevékenységét. Hivatásának gyakorlása mellett élénk részt vesz a társadalmi és megyei életben is. Tagja a vasmegyei törvényhatóságnak és igazgatóválasztmányi tagja a megyei kulturegyesületnek. A Gotthárdi Kaszinónak elnöke volt egy ideig, most a Dalos Egylet elnöke, amelyet nagy gonddal ujjászervezett. Mint lapszerkesztő is kiváló képességeiről tett bizonyságot amig a "Szentgotthard" cimű lapot szerkesztette 1900 - 1914. a lap megszüntéig.
járási tiszti orvos, Szentgotthárd.
Középiskoláit Szentgotthárdon és Szombathelyen végezte, érettségit utóbbi helyen tett 1902-ben. Szentgotthárdon született 1884-ben. Diplomát 1908-ban nyert a budapesti egyetemen. Gyakorló éveit Budapesten kórházakban töltötte, mig 1911-ben Szentgotthárdon mint önálló orvos telepedett le.
A háború alatt a harctéren teljesített szolgálatot mint főorvos a 83-ik gy. ezredben. Az orosz harctéren három esztendeig volt. Érdemei elismeréséül megkapta a koronás arany érdemkeresztet, a Károly csapat-keresztet, a II. oszt. Vöröskereszt diszjelvényét. Birtokosa a török Otomán vasfélholdnak is, amivel a konstantinápolyi kórházi szolgálataiért tüntették ki 1917-ben. Csak 1918 novemberben szerelt le. 1926-ban járási tiszti orvossá nevezték ki a jeles képzettségű orvost, aki nehéz hivatását mindig a legnagyobb önfeláldozással teljesíti ma éppen úgy, mint a háború alatt, amely időben gyakorlati tudását a rengeteg tapasztalás rendkivül kimélyítette.
tb. járásorvos, Szentgotthárd.
Pozsonyban született 1893-ban, ahol 1912-ben - a középiskola elvégzése után - érettségizett. Orvosi diplomát 1919-ben nyert szintén Pozsonyban. Később herceg Batthyány-Strattmann László köpcsényi kórházában volt orvos.
Előbb azonban, a háboru kitörésekor mint önkéntes bevonult a 13-ik gy. ezredhez, de alig pár hónap mulva már orosz fogságba került és csak 1917-ben jöhetett haza mint csererokkant.
Mint orvosnövendék már az orosz harctéren is, egészségügyi zászlósként teljesítette hivatását, a fogságban pedig magyar fogoly társait részesítette orvosi segélyben.
Jó magyarságát ékesen bizonyította be, mikor tanulmányait Pozsonyban folytatva, a felvidéki egyetemi hallgatók alakulatának vezetője lett és a magyar iskolák érdekében Prágába küldöttséget vezetett. Emiatt 1920-ban menekülnie kellett Pozsonyból. Szentgotthárdon 1925-ben mint magánorvos telepedett le. Nemsokára tb. járásorvossá nevezték ki. Most a Zirci Apátság orvosa, a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület főorvosa, a magyar iskolaszanatórium orvosi megbízottja és vezetője annak a mozgalomnak, amely egy szanatórium létesítésén fáradozik.
Irodalmi munkái: "Orosz hadifogságban" 3000 példányban jelent meg. Ez volt az első magyar munka, amely a hadifoglyok életének keservét az olvasók elé vitte. Több dolgával találkoztunk felvidéki lapokban, amelyeknek állandó és nagyon népszerü novellairója volt, melyek mindig nagy érdeklődést keltettek.
Tevékeny életet él és diszére válik az orvosi karnak, amelynek megbecsült, kiváló tagja. 30 éves korában 1924-ben lett tb. járásorvos Zalamegyében, majd 1926-ban Vasmegye tb. járásorvosa lett.
ny. min. tanácsos, a Magyar Selyemipar Rt. selyemszövő gyárának igazgatója Szerngotthárd
Nyitrán született 1870-ben, ugyanott végezte középiskoláit is. 1887-ben tett érettségit. A jogot Budapesten és Bécsben végezte. 1891-ben a m. kir. pénzügyminisztériumban mint fogalmazó gyakornok kezdte meg pályáját, majd a legfőbb számvevőszéknél működött. 1918-ban udvari tanácsos lett. 1920-ban a magyar külügyminisztériumban pedig a miniszteri tanácsosi rangra emelkedett.
Háború alatt mint közegészségügyi kirendelt képviselte a hadügyminisztériumot. 1926 julius 1-én ment nyugdíjba. Akkor igazgatója lett a selyemszövőgyárnak, amelynél most is ilyen minőségben működik. Értékes munkásságát nagy elismeréssel becsülték meg a multban is. 1909-ben a Ferenc József rend lovagja, 1916-ban pedig magyar nemességet kapott.
Különös nagy érdeme, hogy - mint a Bécsi Magyar Egyesületnek 15 éven át volt főtitkára - igen sokat tett a magyarságért, mert minden cselekedetében a magyar érdek figyelembevételének szempontja vezette. Kiváló közgazdasági érdemei vannak a kitünően vezetett gyárral kapcsolatban.
Máv. főintéző, szentgotthárdi állomásfőnök
Celldömölkön született 1886-ban. Szombathelyen végezte középiskoláit, ahol érettségit tett 1904-ben. Még abban az évben a Máv. szolgálatába lépett, a sopronmegyei Beled községben nyert beosztást. Miután Budapesten elvégezte a vasuti tisztképző tanfolyamot, különböző állomáshelyek után 1915-ben a szombathelyi üzletvezetőséghez kerül és ott teljésít szolgálatot 1919-ig. 1919-től 1924-ig Devecseren állomásfőnök, 1924 óta pedig Szentgotthárdon működik, ugyanebben a minőségben.
A kommun alatt a vasutassztrájkkal kapcsolatban, mint annak egyik szervezőjét le akarták tartóztatni, de sikerült neki elmenekülnie. Éppen ezért a devecseri állását csak a kommun bukása után tudja ismét elfoglalni.
1929. december 1-én ünnepelte Máv. szolgálatának 25-éves jubileumát, amikor a szeretet és megbecsülés nyilvánulásában volt része.
A nehéz szolgálat mellett jut ideje az ifjusággal is törödni, ezért a Kesztény Munkásifjak Egyesülete tiszteletbeli tagjául választotta, mig a Szentgotthárdi Kerékpár Egyesületnek disztagja.
ügyvéd, Szentgotthárd.
Középiskoláit Szentgotthárdon és Szombathelyen végezte és ugyanott tette le az érettségit 1901-ben. Született Szentgotthárdon 1883-ban. A jogot Budapesten és Kolozsvárott hallgatta, a jogi doktorátust 1908-ban, diplomáját 1912-ben nyerte. Jelölt éveit Szentgotthárdon és Szombathelyen töltötte, de mint diplomás ügyvéd mindjárt Szentgotthárdon telepedett le, megnyitván ügyvédi irodáját, amelyet ma is vezet.
A kommün alatt azzal gyanusitották meg, hogy iratokat csempészett ki Ausztriába. Le is tartóztatták és hosszabb vizsgálatot folytattak ellene, de semmit sem tudtak rábizonyitani és igy megmenekült.
Nagy barátja a sportnak és az ifjuságnak. Ő alapította a Szentgotthárdi Testedző Kört, amely egyesület ma is fennáll, beleolvadva a Levente Egyesületbe, amelynek az agilis ügyvéd az elnöke. A Csörötneki Levente Egyesület diszelnökévé választotta, amellett a rábatótfalusi leventéknél is az elnöki tisztséget tölti be. 1920-28-ig elnöke volt az iparos ifjúsági önképzőkörnek, amelyet szintén sok szeretettel vezetett. Tizenöt év óta pedig titkára a Szentgotthárdi Tűzoltó és Állatvédő Egyesületnek és elnöke a vasszentmihályi tűzoltóknak. A szentgotthárdi járási ipartestület ügyésze, a Sabaria sportegyesület és a SzAK választmányi tagja. Nevéhez fűződik a szentgotthárdi tenniszpálya megépítése.
Tagja a vármegye törvényhatóságának és a községi képviselőtestületnek.
Szentgotthárdi körorvos.
A sopronmegyei Beleden született 1870-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte; érettségit ugyanott tett a premontrei gimnáziumban 1889-ben. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudomány Egyetemen végezte; orvosi diplomát nyert 1894-ben. Önkéntes évét a komáromi katonai kórházban szolgálta le, amely egyben gyakorló éve is volt. Mint magánorvos előbb Németszentmihályon, később Ókörtvélyesen működött mint körorvos 1913-ig. 1913-ban Csörötnökön választották meg körorvosnak. Háború alatt a szentgotthárdi Vöröskereszt kórház főorvosa volt, de ellátta az ókörtvélyesi és csörötnöki körorvosi teendőket is. A rendkivüli munkateljesítrnény elismeréséül a Vöröskereszt II. oszt. diszjelvényét kapta meg a kiváló orvos. 1914 óta a m. kir. dohánygyár főorvosa is és minden idejét hivatásának szentelve, éli az orvosok önfeláldozó életét. Fia szintén orvos, másik gyermeke leány, aki most nemrégen kapta meg a vegyészeti doktor cimet.
gyógyszerész, Szentgotthárd.
Középiskoláit Pápán végezte a református kollégiumban, ahol az érettségit letette 1904-ben. Született Szentgotthárdon 1886-ban. Budapesten végzett egyetemi évek után 1908-ban megkapta a gyógyszerészi diplomát, de továbbképzés végett még egy évet Bernben (Svájc) töltött. 1912-ig különböző helyeken működött mint segéd, akkor átvette a szentgotthárdi gyógyszertárat, melyet ma is vezet.
A háború alatt - mint a község egyetlen gyógyszerészét - felmentették. A vörös uralom alatt ellenforradalmi szereplése miatt menekülnie kellett s csak a kommün bukása után térhetett vissza Szentgotthárdra.
A közjónak szolgálva tevékeny életet él Friedrich gyógyszerész. Helyi igazgatója a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesületnek, helyi titkára a Vöröskeresztnek és felügyelőbizottsági tagja a Szentgotthárdi Takarékpénztárnak.
a szentgotthárdi Kereskedelmi Bank elnökigazgatója,
a szentgotthárdi izr. hitközség elnöke.
Szentgotthárdon született 1873-ban. Középiskoláit Győrben a Bencéseknél végezte, majd a gráci kereskedelmi akadémia hallgatója lett, amelynek elvégzése után 1891-ben belépett mint gyakornok édesapja 1858-ban alapított gabonanagykereskedésbe, mely cég nemcsak Szentgotthárdon, valamint annak környékén hanem Körmenden és Siófokon állandó bevásárlási telepeket s ugy szólván egész Dunántulon összeköttetéseket tartott fenn, mert egyike volt a megye legnagyobb gabona-export vállalatának. Steierországban, Tirolban, Krajnában különösen élénk forgalmat bonyolított le, de összeköttetései kiterjedtek az egész kontinensre, sőt azon túlra is. Később Günsberger Izidor mint cégtárs lépett be a Günsberger Jakab és fia cégbe és atyja halála után 1904-ben pedig átvette annak vezetését és azóta annak ügyeit teljesen egyedül vezeti. A Szentgotthárdi Általános Takarékpénztárnak 19 éven keresztül igazgatósági tagja, majd alelnöke volt. Ezen tisztségről azonban 1923. októberében lemondott és még az év novemberében megalapította a Szentgotthárdi Kereskedelmi Bankot, melynek azóta elnöke és egyben ügyvezető igazgatója. A világháború kitörésekor ott hagyta nagykiterjedésű üzleti vállalkozását, bevonult a 3-ik vonatosztályhoz mint önkéntes és az olasz, továbbá a román harctereken teljesített katonai szolgálatot. 1917-ben hadnaggyá nevezték ki s ugyanebben a minőségben szerelt le 1918-ban.
Mint közgazdasági életünk egyik kiváló faktora nagyarányu elfoglaltsága mellett a közélet terén is tevékeny munkásságot fejt ki. Rechnitzer Ernő dr. lemondása után osztatlan tisztelettel és bizalommal választották meg 1924-ben a szentgotthárdi izr. hitközség elnökévé. Már 17 esztendeje választott tagja Vasmegye törvényhatósági bizottságának, a VIII. izr. község kerület vezetőségi tagja, tagja volt mintegy 18 éven át az adókivető bizottságnak, jelenleg pedig az adó felszólamlási bizottságnak tagja és vezetőszerepet tölt be minden szentgotthárdi humánus, kulturális és hazafias egyesületben, melynek ügyeinek intézésében tettekkel tényező.
postamester, Szentgotthárd.
A fehérmegyei Inotán született 1895-ben. Középiskoláit Várpalotán végezte; Sopronban pedig a postatiszti tanfolyamot 1916-ban. Várpalotán (Veszprémmegye) postakezelő volt, majd 1924-ben Mezőlakon postamester lett. 1928 óta Szentgotthárdon működik. A vörös uralom alatt üldözték, mert nem vonult be a vörös hadseregbe, ugy hogy menekülnie kellett. Résztvesz a társadalmi életben, a kultur-egyesületeknek tagja, valamint buzgó tagja a katholikus körnek s több társadalmi tömörülésnek.