főszolgabiró.

Szombathelyen született 1892-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte el, ahol 1910-ben érettségit tett. Egyetemi tanulmányait a bécsi és a budapesti egyetemeken végezte el 1914-ben. Pályáját mint közigazgatási gyakornok és tb. szolgabíró a szombathelyi járásban kezdte meg, ahol 1919-ig működött ilyen minőségben. ahonnan a magyéhez került aljegyzőnek, 1923-ban tb. főszolgabiró lett.

1925 óta Vasváron főszolgabiró ahol nagy tudással, modern szellemben vezeti a hatáskörébe tartozó sokféle, széles látkört és szociális érzést követelő ügyeket; amit a falu milliőjéből - szinte amerikai stílusban - várossá fejlesztett. Az ő nevéhez fűződik az aszfalt kiépítése, az ovoda és községháza felépítése, megvalósítja a kulturházat, amelyben az ő elgondolása szerint szolgálják majd a falu szellemének a fejlődését.

1928 és 1929-ben nyolcvan fővárosi szegény gyermek élvezte Vasváron az ő kezdeményezésére a nyaralás áldásait. 1929-ben szociális és kulturális tevékenységének elismeréséül az ifjuság szellemi fejlesztése terén kifejtett érdemeiért megkapta az Országos Testnevelési Tanács nagy ezüst érmet. A háborúban is alaposan kivette részét. 1916-ban bevonult a 4-es honv. tábori ágyus ezredhez, küzdött az orosz, román és olasz frontokon. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt. 1918-ban mint hadnagy szerelt le.

A kommunizmus alatt hazafias magatartásaért letartóztatták.

A szakirodalomban élénk tevékenységet fejt ki, számos cikke jelenik meg fővárosi és vasmegyei lapokban. 1920 óta a közigazgatási tanfolyamon adja elő a közigazgatási és a munkás-ügyeket, Tagja a jegyzőképesítő államvizsga bizottságnak, a vármegye törv. hat. bizottságának, ig. választ. tagja a várm. gazdasági egyesületnek, elnöke a testnevelési bizottságnak, a hadigondozó intézménynek, a járási tüdőbeteg egyesületnek, a tüdőbeteg gondozónak, polgári lövész egyletnek. a Vöröskeresztnek, iskolánkivüli népművelésnek és a levente egyesületnek.

Vasvár nagyközség főbirája,
a Pinkavölgyi Takarékpénztár R-T. igazgatója.

Vasváron született 1861-ben. Iskoláit ugyanott végezte. Ezután átvette gazdasága vezetését, melyet később fiának adott át és 1912-ben a Pinkavölgyi Takarékpénztár szolgálatába lépett, amelynek rövidesen ügyvezető igazgatója lett. Községi birónak első ízben 1920-ban választották meg és azóta már háromizben tisztelte meg Vasvár község egyhangú bizalma. Vasvár nagyközség az ő birói működése alatt lépett a fejlődés útjára. Nevéhez fűződik az állami polgári fiúiskola építése, az új községháza, Kulturpalota, óvóda építése és a nagyközség főuccájának aszfalt burkolattal való ellátása. Tevékeny részt vett a járási népbank megalapításában, egyik alapító tagja a Vasvári Dalárdának és az iparoskörnek és nagy érdemei vannak a vasvári Iparosszékház építése és a Villamosmű létesítése körül, mely utóbbinak igazgatósági tagja.

Számos társadalmi akció vezetője volt, s az utóbbi esztendők minden nagyobb községi szociális mozgalmának megértő irányitója és fáradhatatlan vezére lett.

Vasvár nagyközség vezetö jegyzője.

A fehérmegyei Aba községben született 1897-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte és itt tett érettségit 1915-ben Ekkor bevonult a 11. tábori vadászzászlóaljhoz Győrbe és 1916. februárjától egészen a forradalom kitöréséig - 36 hónapon át - az orosz harctéren teljesített katonai szolgálatot. A harctéren tanusított magatartásaért a III. oszt. katonai érdemkereszttel, a bronz Signum Laudissal, az ezüst vitézségi éremmel és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. Mint tart. hadnagy szerelt le. 1919-ben belépett a nemzeti hadseregbe és mint hadnagy Szombathelyen szolgált egészen 1921-ig. Ezután közigazgatási gyakornok volt Vasszécsényben, 1921/22-ben elvégezte a szombathelyi közigazgatási tanfolyamot. A tanfolyam elvégzése után maglódi segédjegyzővé választották, majd 1922-ben vasvári segédjegyzővé, 1928-ban pedig Vasvár nagyközség vezető jegyzője lett.

Vasvári működése alatt tevékeny részt vett a községfejlesztési munkálatokban és kíváló érdemei vannak mindazoknak az intézményeknek létesítése körül, melyeket az utóbbi esztendőkben Vasváron építettek.

A Vasvári Testnevelési Bizottság elnöke, a Dalos Egylet és Polgári Lövészegylet titkára és tagja több vasvári emberbaráti egyesületnek és intézménynek. És a polgári fronton éppen olyan hűséggel szolgál a hazának, mint a harctéren szolgált, mig a kötelesség odaállította.

nyug. vasvári főjegyző.

Szombathelyen született 1865-ben. Pápán végezte középiskoláit és 1884-ben, amikor az érettségi bizonyitványt elnyerte a közigazgatási pályára lépett. Gyakornoki éveit Szombathelyen töltötte, míg 1886. május 16-án jáki jegyzővé választották. Ott működött 1888. április 10-ig, amikor Vasvár nagyközség vezető jegyzőjévé választották meg, amely tisztet 1927. december 1-ig kiváló ügybuzgalommal és fáradhatatlan szorgalomrnal töltötte be. Negyven évi, fáradhatatlan szolgálat után nyugalomba vonult. Hosszu működése alatt mindig Vasvár fejlesztésének szempontjai lebegtek szeme elött és az ő eredményes akcióinak köszönhető 1893-ban a vasuti állomás, 1900-ban az adóhivatal, 1908-ban a kir. közjegyzőség és 1925-ben a polgári iskola építése, illetve létesítése. Egyik megalapítója a vasvári ipartestületnek és hosszabb ideig mint annak titkárjegyzője is működött. Nyugdijazása óta teljesen visszavonult a közélettöl, amelynek érdekében oly sokat dolgozott közel egy fél évszázad leforgása alatt. Nyugalombavonultával az általános megbecsülés és a vasváriak hálaérzete kisérte.

vasvári kir. járás biró.

Körmenden született 1887-ben. Ott kezdte iskoláit is, majd Szombathelyen és Szentgotthárdon folytatta s az utóbbi helyen 1906-ban érettségizett. Ezután a budapesti Tudomány-egyetem jogi fakultására iratkozott be és ott avatták 1911-ben a jogtudományok doktorává. A fiatal jogi doktort csakhamar kinevezték a szombathelyi kir. törvényszékhez joggyakornoknak és megkezdte bírósági pályafutását. 1913-ban kinevezték törvényszéki jegyzővé és 1914-ben berendelték a györi kir. Itélőtáblához, ahol mint tanácsi jegyző működött, 1917-ben történt járásbirói kinevezéséig, mely minőségben a vasvári kir. járásbirósághoz osztották be. 1925 óta alelnöke a vasvári Kaszinónak és tagja számos más helyi társadalmi egyesületnek és intézménynek, melyekben élénk tevékenységet fejt ki és egyik legértékesebb tagja.

a vasvári m. kir. adóhivatal főnöke.

A vasmegyei Alsószelestén született 1877-ben. Középiskoláit Sopronban végezte és ott is tett érettségit, 1897-ben. A következő esztendőben Felsőpulyán lépett, mint adóhivatali gyakornok az állampénztár szolgálatába. 1900 év április 26-án kinevezték adótisztté s e minőségében a vasvári m. kir. adóhivatalhoz osztották be. Itt léptették elő fokozatosan: 1902-ben állampénztárí tanácsossá, 1909-ben ellenőrré, 1915-ben adótárnokká. Majd rövidesen főtanácsos lett és megbízták a főnöki teendők ellátásával. Tagja Vasvár nagyközség képviselőtestületének és számos vasvári társadalmi egyeületnek, melyek mindig számíthatnak az ő értékes támogatására; mert Horváth József nemcsak kitűnő hivatali főnök, hanem megértő szociális érzésű társadalmi lény is, aki mindenben részt vesz, amivel embertársainak javára lehet.

városi orvos, ny. körorvos, tb. vármegyei tiszti főorvos, a D. Sz. A. vasúttársaság orvosa,
Vasvár nagyközség diszpolgára.

Pusztamiskén (Veszprémmegyében) született 1861-ben, régi nemesi családból. A család ősi birtoka Salfán volt. Atyai nagyatyja a mult század 30-as éveiben hosszu ideig volt a kőszegijárás főbírája. Középiskoláit a soproni evangélikus líceumban 1880-ban végezte ; egyetemi tanulmányait pedig Budapesten. 1889. tavaszán nyert orvosi oklevelet és egy rövid ideig Keszthelyen működött mint gyakorló orvos. 1889. év őszén Vasvárott megválasztották körorvosnak és azóta ott folytat orvosi gyakorlatot. Körorvosi tisztét 1925-ig töltötte be, amikor saját kérelmére nyugdíjazták.

A világháboru alatt a vasvári Vöröskereszt kórházat vezette annak megszüntéig és az ott kifejtett buzgó és eredményes tevékenysége elismeréséül a Vöröskereszt II. osztályu díszjelvényét kapta. 1917-ben lett a vasvári Kaszinó alelnöke, 1924-től pedig az elnöke.

Mindenre kiterjedő figyelmét a sport is érdekli. Hosszab ideig elnöke volt a vasvári Sportegyletnek. Mint a vasvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület orvosa megkapta a 25 és 35 éves szolgálati érmet; visszavonulása után pedig nagy érdemei elismeréséül megválasztották örökös disztagnak.

vasvári ügyvéd, földbirtokos.

Felsőoszkón 1875. március 29-én született. Középiskoláit Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban végezte és amikor 1895-ben érettségit tett a budapesti jogtudományi egyetem hallgatója lett. Már joghallgató korában ügyvédi irodában dolgozott Szombathelyen, majd mint ügyvédjelölt Békéscsabán és Szentgotthárdon is működött. Ügyvédi diplomáját 1904-ben nyerte el és rövidesen meg is nyitotta irodáját Vasvárott, mely igy most már 25 éve áll fent és azóta folytat kiterjedt klientérával ügyvédi gyakorlatot. A háborus idők alatt a 18. népfelkelő gy.-ezredhez vonult be 1914. szeptember 9-én, ahol 1917. szeptemberéig teljesitett katonai szolgálatot megszakitás nélkül. Katonai szolgálatának legnagyobb részét az orosz fronton töltötte. A harctéren tanusitott magatartásáért a Signum Laudissal tüntették ki és mint főhadnagy szerelt le. A forradalmi idők alatt gersei birtokára vonult vissza és ott gazdálkodott.

Mozsolits István dr. Vasmegye közéletének régi, ismert és kipróbált harcosa. Már évtizedek óta vezető szerepet tölt be Vasvármegye közéletében és ezidő alatt sokszor hallatta komoly szavát, melyet mindig az igazság és a béke vágyai fütöttek. És most is tovább rezonál, mert megtalálja az emberben a szerétet hurokat, melyek melegen vibrálnak tova, zengenek s az igazság megvalósulásának, beteljesedésének hordozói. Benne tüzel meggyőződésének, a tiszta lélek lobogó lángja és benne izzik fájó megbántott lelkének minden keserűsége. Mindig a pártoskodás, a felekezeti viszálykodás s a testvérharc ellen harcolt. Azok közé tartozik, akik felül tudnak emelkedni a ma kicsinyességein és látnoki szemmel keserün, fájón látják a jövőt, amely a gyülölet magvetése során sarjadt.

Különösen az 1909. év után tűnt fel Vasmegye közéletében, ahol mint liberális politikusnak minden vonatkozásban nagy befolyása volt a megyében. Személyes kapcsolatok füzték Békássy István és Ernuszt József akkori vasmegyei főispánokhoz. Mindenkinek feltünt az ambiciózus fiatal ügyvéd energikus fellépése a néppárt ellen, különösen az 1910. évi rumi választásoknál, amikor választási elnök volt s ahol Istóczy egykori kerületéből kibuktatta Buzáth Ferenc néppárti jelöltet.

Közéleti munkásságának egyik érdekes fázisa az a memorandum, melyet 1913-ban a szombathelyi ügyvédi kamara érdemesnek talált arra, hogy az igazságügyi miniszterhez is felterjessze, amely annak idején minden felé nagy tetszést váltott ki az összes ügyvédi kamarák is magukévá tették és amelynek folyományaképen a polgári törvénykönyv legközelebb kiadott tervezetéből már hiányzott az a kifejezés, hogy "törvénytelen gyermek" és ezt házasságon kivül született gyermek kifejezéssel helyettesítették. Amikor polgári törvénykönyv tervezetet Balogh Jenő igazságügyminiszter a képviselőház elé terjesztette és a képviselőház igazságügyi bizottsága azt 1914. tavaszán meglehetős alapossággal tárgyalta, Gueth Gyula dr. felsőőri országgyűlési képviselő révén Mozsolits dr. számos indítványt terjesztett elő és a bizottság azokat el is fogadta. Szó volt akkoriban arról is, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének a házasságon kivül született gyermekek jogállására vonatkozó részét Mozsolits dr. átdolgozására bízzák, azonban erre már a közbejött háborus események miatt nem kerülhetett sor. Egyet sikerült azonban mégis elérni és pedig azt, hogya "törvénytelen gyermek" kifejezés kiszorult a polgári törvénykönyv tervezetéből és az ujabb, illetve legujabb átdolgozásából is.

A háborus idők után élénk visszhangra találtak azok a felszólalásai, melyek a közigazgatás reformjával kapcsolatban hangzottak el s általában figyelemreméltónak találták vezető körökben mindenkor az egyes kérdésekben kifejtett álláspontját, mert azok mindig alaposak és szabadelvü meggyőződésének kikristályosodott tükörképei voltak.

Tulajdonképen irónak és zsurnalisztának indult; fiatal korában foglalkozott a szépirodalommal és a szombathelyi szinházban "Elvira" cimű dramolette-jét nagy sikerrel adták elő.

Még gimnáziumi tanuló korában leforditotta Macchiavelli "Il principe" cimű világhirű politikai tanulmányát. Évtizedek óta élénk publicistai tevékenységet fejt ki és mint a szombathelyi liberális lapok vezércikk írója egyes események kialakulására vezércikkeiben döntő elhatározást gyakorolt.

Vasvár, az egész vasvári járás közéletében nagy szerepet játszik és népszerűségének jellemző vonása az a körülmény, hogy az 1929. év őszén megtartott megyebizottsági tag választások alkalmával a választópolgárság bizalma 3 mandátummal is megtisztelte.

vasvári ügyvéd.

Vasvárott született 1885-ben. Középiskoláit Sopronban a bencés főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait Budapesten és Berlinben fejezte be 1907-ben. Ekkor mint ügyvédjelölt 1911-ig Szombathelyen működött. Közben a 7. közös gy. ezredben leszolgálta önkéntesi évét és tiszti vizsgát tett. Ügyvédi irodáját 1911-ben nyitotta meg Vasváron.

A háborus idők 1914-ben őt is fegyverbe szólították s a 18. népfelkelő ezredhez vonult be mint tart. hadnagy. Ezredévei rövidesen az orosz harctérre került és az ott vivott harcokban 1914 szeptember 5-én olyan sulyos fejsebet kapott, hogy harctéri szolgálatra később nem találták alkalmasnak s a pozsonyi honvéd dandár bíróságnal mint ügyész-tiszt működött a háború végéig. E minőségben teljesített szolgálatáért dicsérő elismerésben is részesült. A harctéren tanusított magatartása elismeréséül a III. oszt. hadiékítményes katonai érdemkereszttel, a Károly csapatkereszttel és a sebesülési éremmel tüntették ki. Mint főhadnagy szerelt le. A kommun alatt őt is tusznak jelölték ki és mint ilyen állandó felügyelet alatt állott.

Vasvár közéletének egyik legszámottevőbb vezető tényezője. Elnöke a vasvári Dalos Egyesületnek, az önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, a központi szeszfőzdének, világi elnöke a rom. kath. hitközségnek, tagja Vasvármegye törv. hatósági bizottságának és Vasvár nagy község képviselőtestületének, elnöke a vasvári polgári iskola gondnokságának, ügyésze a kath. népszövetség vasvári szervezetének.

Mint iró számos novellát irt és különösen a katonai életből merített elbeszélései keltettek széles körökben feltünést egyéni meglátásaikkal és szines beállításaikkal. Ezek a humoros tárgyu érdekes katonai históriák a Szombathelyi Újságban, Vasmegyei Hírlapban, Hir-ben, a Vasvármegyében és a Vasvári Ujságban jelentek meg. A kereszténypolitikai mozgalmaknak egyik elismert vasvári vezető férfia és általában lelkes irányítója volt az elmult évtizedekben mindazoknak a társadalmi akcióknak, amelyek Vasvár és vidékét foglalkoztatták és amelyek mindannyiszor szép eredménnyel zárultak.

orvos, vasvári tb. járásorvos.

Szombathelyen született 1896-ban és 1914-ben a szombathelyi prem. főgimnáziumban tett érettségit. Ezután a budapesti tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be, de egy esztendő mulva a háborús idők félbeszakították tanulmányait és 1915-ben bevonult a 17. honv. gyalogezredhez. Ezredével résztvett az olasz-, orosz- és románfrontokon, a 11. isonzoi offenzivában, a lucki áttörésben és mint egészségügyi hadnagy szerelt le a forradalom kitörésekor. Tizenhat hónapos frontszolgálatának elismeréséül a Károly csapatkereszttel tüntették ki.

Csak a háborús idők lezajlása után folytathatta tanulmányait és 1921-ben szerezte meg az orvosi diplomát. Orvosi oklevelének megszerzése után egy esztendeig Budapesten működött, 1922. juniusában pedig Vasváron telepedett le mint magánorvos. 1926-ban nevezték ki tb. járásorvossá.

Biró Árpád dr. nemcsak hivatása gyakorlása közben fejt ki lelkiismeretes, szorgalrnas tevékenységet, de élénken érdeklődik a közügyek iránt is. Virilis jogon a Vasvármegye törvényhatósági bizottságba, valamint Szombathely képviselőtestületébe került, ahol mindig a közjó érdekében munkálkodik. Tagja az Országos Orvos Szövetségnek, a Dunántuli Automobil Clubnak, a városi kaszinónak és választmányi tagja a Vasvári Dalárdának.

a vasvári "Dr. Vass József polgári fiu iskola" igazgatója.

Budapesten született 1876-ban. Középiskoláit és a pedagogiumot Budapesten végezte és 1898-ban nyert tanári oklevelet. 1899-ben a brassói polgári iskolához segédtanárrá nevezték ki. Innen rövid idő mulva Zólyomba került, ahol 8 évig működött, amikor rendes tanárrá léptették elő. 1908-tól 1916-ig Tapolca volt ujabb stációja, 1916-ban igazgatói minőségben Zilahra helyezték. Ott működött 1919-ig, amikor a román megszállás miatt menekülni volt kénytelen. Menekülésének oka az a körülmény volt, hogy a zilahi magyarság megtámadta a betolakodott románokat, akiket sikerült is Zilahról kiszorítani, de azok nagyobb erőt gyűjtvén össze ujból betörtek Zilahra, megszállták a várost és a magyar lakosságnak, köztük Scholtz Lajosnak is gyorsan el kellett menekülni, hogy legalább életüket megmentsék. Minden vagyonát hátrahagyva 1919. február 24-én egész családjával együtt gyalogolva bujdosott, mig sikerült a megszállott területet elhagyni és ugy családját, mint magát biztonságba helyezni. Ezután Tapolcán, Pakson, Pászton működött mint igazgató 1923. decemberéig, amikor az uj vasvári polgári fiú iskolához helyezték. Ezóta Vasváron élénk szerepet játszik a társadalmi életben is. Parancsnoka a vasvári munkavédelmi osztagnak, elnöke a járási iskolán kivüli népművelési bizottságnak, alelnöke a vasvári dalárdának és gazdakörnek, választmányi tagja a vasvári kaszinónak és parancsnoka a 78-as cserkészeknek.

a vasvári Takarékpénztár főkönyvelője.

Meszlenben született 1884-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte és 1912- ben a szombathelyi felsőkereskedelmi iskolában tett érettségit. Majd Magyaróváron elvégezte a gazdasági akadémiát, miután előzőleg - mint gazdasági gyakornok - egy esztendeig a surányi uradalomban dolgozott. Ezután a kisszállási uradalom segedtisztje lett és itt működött 1906-ig, amikor a baranyaszentlőrinci uradalomba került és itt tevékenykedett hasonló minőségben 1908-ig. Akkor átvette a gyégymajori saját tulajdonát képező birtokának vezetését és ott gazdálkodott egészen 1928-ig. A gazdálkodás mellett 1912-ben a banktisztviselői pályára lépett és a vasvári Takarékpénztárnál előbb mint könyvelő, 1915. óta pedig mint főkönyvelő működik. 1924-ben érdemei elismeréséül beválasztották a takarékpénztár igazgatóságába. A háborús idők alatt egyedül vezette a pénzintézetet és mint ilyen a katonai szolgálat alól fel volt mentve. Felügyelőbizottsági elnöke a Vasvári Villany társaságnak és a Központi Szeszfőző Szövetkezetnek.