VÉGSZÓ.

A vasi közélet vezéreinek és katonáinak galériája, íme, kész. Márványszobrok, kemény kőoszlopok, sudár szálfák vonulnak, sorakoznak fel e könyvben szép sorjában, egy egész tábla hullámzó, munkanemesítette aranysárga buzakalász a vasi határból, drága magyar embertengerből. Nem egy kőtalapzatról országos, sőt világhírnév gyémántjainak káprázatos sugárfénye villog szemünkben így együtt, ahogy vannak: gyönyörű gyümölcsöskert nemes fákkal, az áldott vasi magyar föld gazdag termésével.

A galéria nem teljes, hiányoznak még szobrok, kőoszlopok, sudár szálfák, a vasi föld koszorújából pár kévekalász, az albumnak hézagai, hibái, talán tévedései is vannak, de nem rajtunk mulott, hogy nem adhatunk teljesebbet, tökéletesebbet. Nyolc hosszú hónap szívós, komoly munkájának, költséges utánjárásának áldozatos fáradozásainak eredménye ez a mű. Ha nem teljes a termés, nem az aratók az okai, hanem a könyörtelen gazdasági viszonyok, amelyek ráverik a leküzdhetetlen béklyóit, vasbilincseit, a legszentebb, a legnemesebb célok és törekvések karjaira is.

A vasi egyházi, politikai, közigazgatási, társadalmi és közgazdasági életének vezérei és küzdő katonái alkotják a szobor csoportot, íme kikerült a szobrászkéz vésője alól. Átadom szeretettel a jelen és az utókornak - példaadásul.

Szombathely, 1930 január 1.


HALÁSZ IMRE
szerkesztő.