(Első közlés: Pirulatrend, XIII. évf. 2017/7. sz. p.16-17.)

A gyógyszerész identitás erős. A tudománytörténet számos gyógyszerész-dinasztiát ismer. Ahogy orvosok között nem ritka a hivatás generációról generációra való továbbörökítése, úgy a kémikusok-patikusok között sem. A szakma neves személyiségei azonban nem csupán leszármazottaikat, de a pályára kerülő, arra érdemes fiatal tehetségeket is buzdították, szép szóval, közös munkával, sőt kincsnek számító ereklyékkel.

Számtalanszor igazolt tapasztalat, hogy nem csupán a vagyonos rétegek életében van kulcsszerepe a materiális és a szellemi javak egyik nemzedékről a másikra történő átruházásának. A "szakmai" szocializáció egyes foglalkozási csoportoknál normaszerűen beépíti azokat a technikákat legjobbjainak életútjába, amelyekkel értékrendet, hivatástudatot, felelősséget örökítenek át a fiatal nemzedékeknek. Ők az "újítók", a felfedezők, akiknek a tudományos innovációk ugyancsak köszönhetők. Nincs ez másképp a gyógyszerész-hivatás továbbörökítői között sem.

A lap előző számaiban bemutatott gyógyszerészek - Than Károly, Winkler Lajos, Schulek Elemér - nem csak hivatásuk megválasztásában hasonlítottak egymásra, hanem szakmájuk továbbadását is kötelességüknek és feladatuknak tekintették. A gyógyszerészet gyakorlását úgy értelmezték, hogy a kutatásban és a képzésben egyaránt kötelezettségeik vannak. Feladataik igényes ellátásával a hivatásrendjük önbecsülésén munkálkodtak. Tőlük tanulni nemcsak öröm volt, hanem presztízs is, elismerésüket megszerezni pedig minden tanonc álma.

Gyógyszerészek ereklyéje

Jól példázza ezt egy bizonyos sétapálca, a Markusovszky-bot története. Markusovszky Lajos (1815-1893) korának nemcsak egyik legnagyobb orvosa volt, hanem a magyar tudomány híres támogatója is. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává is választották, az ő elismerése minden "tudós ember" számára sokat jelentett. Hatalmas boldogság lehetett tehát Than Károly számára, amikor tisztelete jeléül Markusovszky megajándékozta egy sétabottal. Méltatni kívánta vele a magas szintű egyetemi kémiaoktatást, amelyet Than Károly (1834-1903) honosított meg Magyarországon, valamint a Magyar Chemiai Folyóirat alapítását. A következő tulajdonos a legkiválóbb munkatárs, Winkler Lajos (1863-1939) lett, majd Schulek Elemérhez (1893-1964) kapta meg. A Schulek-család azután Pungor Ernőt (1923-2007) találta méltónak arra, hogy birtokolhassa a sétabot, aki a különös ereklyét nagy becsben tartotta. Így nyilatkozott róla: "Ez egy nagyon szép ereklye, egy olyan sétabot, ami Markusovszkytól hozzám az analitikai kémia vonulatán keresztül jutott." Az ereklye számba menő sétapálcán tulajdonosainak neve, születési és halálozási évszáma olvasható egy-egy ezüstlemezen.

Generációkutatás

A generációk kapcsolatának, egymásra hatásának kutatása manapság több tudományágban is kitüntetett szerepet kap. Persze, a generáció kifejezés értelmezése, jelentéstartománya szakterületenként eltéréseket mutat, mégis képes leírni egy igen sajátságos, figyelemre méltó jelenséget. Azt, hogy az egymásra épülés, a már meglévő tudás, tapasztalat szándékolt vagy látens felhasználása, érvényesülése jobb minőséget, új esélyeket teremt, vagy éppen ellenkezőleg, korlátokat, akadályokat állít.

Maradjunk elsőként a gyógyítás közelében. A szociálpszichológia, a pszichiátria a holokauszt túlélők leszármazottainál jelentkező tünetcsoportok észlelésekor kezdett behatóbban foglalkozni a témával. A traumatizáltság következményei (önértékelési zavar, szorongás, öngyilkossági késztetés, agresszió, pszichoszomatikus tünetek, stb.) ugyanis azoknál az utódoknál is felléphetnek, akik maguk nem élték át a bántalmazást. Később a háborús veteránok, tömegkatasztrófák, merényletek elszenvedőinek gyermekeinél is hasonló jelenségeket írtak le, ahogy a szexuális abúzus áldozatinak esetében is. És most együtt élni kényszerülünk a terrorizmus hosszútávon megbetegítő hatásaival is.

Ma már nem csupán a trauma áll az érdeklődés középpontjában, hanem a fogalmat kiterjesztve, "transzgenerációs hatásokat" vizsgálnak, legyenek azok negatívak vagy pozitívak. Különösen izgalmas az előrevivő, un. adaptív hatás terjedése. A kutatókat leginkább az érdekli, hogy mi viszi át a hatást, hogyan működik a transzgenerációs jelenség. A szakirodalomban olvasható számos elméletben közös, hogy rejtett kommunikáció működésére hivatkoznak. A traumatizált személy viselkedése, titokőrzése, elvárás-rendszere, neurózisa menekülési útvonalra terelheti az utódokat is. Hasonlóképpen a pozitív élmények, a kutatás, alkotás és a felfedezés folyamata szintén dolgozhat a következő generációkban.

A DNS beleszól

Létezik egy sokkal rejtettebb magyarázat is, amelyet az epigenetika ír le. E szerint az örökölhetőség nem csupán a DNS készletben megy át, hanem az epigenetikai mechanizmusokon keresztül is, amelyek biokémiai, neurobiológiai úton egyes géneket aktivizálnak, másokat látenciában hagynak. Miután a környezeti és társas hatás sohasem zárható ki egyértelműen, ezek bizonyíthatósága a humán kutatásban meglehetősen nehéz. Abban a tudomány mégis egyetért, hogy az epigenetikai hatás adaptív módja természetes evolúciós jelenség, amely gyors, rugalmas alkalmazkodást tesz lehetővé, ellenkező esetben megbetegíthet.

A társadalomtudományokban a "nemzedék" közeli születési évjáratokat jelöl, és általában 15 vagy 30 évente bekövetkező generációváltásról beszélnek. Jóllehet, minden időben több generáció él együtt, ám vitathatatlan, hogy a környezetei hatások révén minden nemzedéknek megvan a sajátos tapasztalati, gondolkodásbeli hasonlósága, cselekvési készlete, belső egysége, mondhatni identitása. A kutatás-fejlesztés, a tudatos innováció vagy véletlen felfedezés során egy már alkalmazott gyógyszer módosított hatásmechanizmusának felfedezése, a jobb gyógyítási esélyek mind-mind olyan tényezők, amelyek a "gyógyszer-generációk" egymást követő láncolatában azonosak. Ez pedig legalább olyan ritka, és féltendő kincs, mint Markusovszky sétabotja.

Dr. Toldi Márta
szociológus, könyvtáros

Források:

A generativitás fogalma és a nemzedékek egymásrahatása / Helmich Katalin. In: http://hajnalkor.hu/files/rendi_es_polgari_021.pdf (Letöltve: 2017. július 18.)

Kép: Pungor Ernő, Ifjan - Éretten - Öregen / Tóth László. In: http://mek.oszk.hu/16400/16489/16489.pdf (Letöltve: 2017. július 18.)

Schulek Elemér és a magyar analitikai kémiai iskola / Pungor Ernő. In: Magyar kémiai folyóirat, Kémiai közlemények, 1993. 7-8. sz. 257-258. p.

A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében / Varga Katalin. In: http://semmelweis.hu/neurologia/files/2017/01/Varga-A-TRANSZGENER%C3%81CI%C3%93S-HAT%C3%81SOK.pdf > (Letöltve: 2017. július 18.)