A krónikás leteszi kobzát s remél. Sok örömet s még több megelégedést remél, mikor im az ének hangja elcsitul immár. Sikerült-e ideplántálni mindama szépséget, vágyat, városszerelmet, amit az elgondolás magja hordozott: a krónikás nem tudhatja, hiszen az ő sok verejtékének gyümölcsét prezentálja itt. Csak egyet kér, egyetlen egyet: bocsássák meg, ha ember ő is és emberi munkát tud csak adni. Óriási volt az anyag, amit össze kellett gyüjtenie s ehhez képest aránylag kevés volt az ideje

Anyagunk összegyüjtésénél nagy szerepet játszott az élőszó: szavahihető emberek lelkiismeretes adatai sokat szerepelnek ugy, amint apáiktól, nagyapáiktól hallották.

Kuncz Adolf, Kárpáti Kelemen, Bodányi Ödön könyveinek, az ujságok hasábjainak nagyon sokat köszönhetünk, ám óvatosan figyeltünk arra, hogy már nyomtatásban megjelent dolgokat ne ismételjünk, csak érintsünk. A vármegyei levéltárt több izben vettük igénybe, a városi levéltárból - sajnos - kevés anyagot merithettünk, mert az most van rendezés alatt.

A fényképek nagyrészét Knebel Jenő udv. fényképész készitette, ám vannak képeink Kiss és Farkas, Ganzer Rezső, Szilárd Tódor s más szombathelyi fényképészek müterméből, sok régi fényképet szombathelyi családok szolgáltattak s több felvétel Nagy Lajos és Dukesz Jenő kiadásaiban megjelent lev. lapok után készült.

Vizmathy Géza ny. városi főpénztáros több szép felvételt és anyagadatot szolgáltatott.

Ám sok nemtörődömséggel is találkoztunk adatgyüjtés közben, száz és ezer akadály keresztezte utjainkat, de a csüggedés nem tudott diadalt ülni a kitüzött célon:

Ime, itt van a munka, amely vissza-visszatér a multba, idehozza azt a jelenbe s megörökiti azt az állapotot, melyben a szombathelyi egyházmegyei püspökség felállitásának 150-ik évfordulója találta a várost.

A krónika az 1927-es év végével zárul, azért találunk benne olyan élő szereplőket is, akik ezóta már elhunytak.

Az Isten áldása legyen e városon továbbra is, hogy békésen haladhasson és fejlődhessen !