Borowski, Tadeusz: Kővilág. Bp. Európa Kiadó, 1971. 264, [4] p.

Tadeusz Borowski (Zsitomir, Ukrajna, 1922. november 12. - Varsó, 1951. július 1.) zsidó származású lengyel költő, író, publicista volt. Túlélte a holokausztot, 1951-ben öngyilkosságot követett el.
A korabeli Ukrajna lengyel közösségében született, ahol a lakosság többsége nem élt erős lengyel-tudattal. Gyermekkora a korai nélkülözésről és árvaságról szólt: mindkét szülőjét a gulágra száműzték. Apja hat évet töltött rabságban, onnan szabadulva az idegen Varsóban telepedtek le, nyomorúságos körülmények között, majd sikerült anyját is kiszabadítani. A fiatal Tadeusz a varsói egyetemen lengyel nyelvet és irodalmat tanult és publikált, főképp verseket írt, újságot szerkesztett. 1943-ban letartóztatták, a börtönből Auschwitzba került, ott két évet töltött el, végül Dachauba deportálták, onnan szabadult. A fiatalember kegyetlen, lélekpusztító munkát végzett: vasúti rámpán is dolgozott, ahol az érkező emberszállítmányt szelektálták, látta a gázba menőket. A lágerből hazatérve úgy érezte, az átélteket a próza nyelvén lehet kifejezni: novellákat írt. Egy fogolytársával közösen adták ki 1946-ban az Auschwitzban voltunk című kötetet, melybe négy elbeszélése került bele. 1947-ben két elbeszéléskötete jelent meg: a Búcsú Máriától és a Kővilág, ez utóbbi minden fontos közölnivalóját tartalmazza élettapasztalatáról. Később megvált a szépirodalomtól, már csak publicisztikával foglalkozott, és 1951-ben, 28 évesen véget vetett az életének.

Fink, Ida: Elúszó kert. Bp. Múlt és Jövő Kiadó, 2005. 293 p.

Ida Fink (Zbaraz, Lengyelország, 1921. november 1. - Holon, Izrael, 2011. szeptember 27.) lengyel zsidó családból származó holokauszt-túlélő, író volt. Magyarul egyetlen kötete jelent meg, az Elúszó kert. Egy végtelenül finom, érzékeny női lélek mesél a borzalmak időszakáról, felidéz minden emberi és természetben fellelhető szépséget, jóságot, s mellé helyezi ugyanilyen csendben a szörnyű valóságot: kitaszítottságot, bujkálást, halált, minden veszteséget, melyet ember és állat is elszenvedett.
Az írónőt könyve fülszövege így méltatja: "... Olyan kései pályakezdők szólaltak meg, még a legutóbbi időkben is, akik több évtizedes távolságból idézték fel azokat a szörnyű emlékeket, amelyek egész életükben végigkísérik őket. Az 1921-es születésű Ida Fink is az utolsó nemzedék kései pályakezdői közé tartozik. Fiatalon zenét tanult Lengyelországban, aztán gettóba zárták, 1942-ben megszökött, paraszti környezetben rejtőzködve élte túl a háborút. 1957-ben a férjével és a lányával együtt Izraelbe emigrált. 1976-ban, héber fordításban jelent meg az első elbeszéléskötete, ezt még kettő követte, és egy regény, az Utazás (1990).
Lengyelül írt, művei a héber mellett angolul, hollandul, franciául és németül is megjelentek.
Történetei attól egyedülállóak, hogy a szerző nagy időbeli távlatból, kevés szóval idéz fel hihetetlenül erős élményeket, amelyektől aztán már az olvasó sem tud szabadulni. Képes néhány oldalba belesűríteni a kora ifjúság minden szépségét, az idillt egyik pillanatról a másikra leromboló katasztrófát, az életben maradásért folytatott, sokszor kilátástalannak tűnő küzdelmet és a megmenekülés utáni újrakezdés legsúlyosabb dilemmáit.
1985-ben Anna Frank irodalmi díjat kapott. A New York-i National Jewish Book Center nemrég Ida Finket is a száz legfontosabb zsidó író közé sorolta."

Levi, Primo: Angyali pillangó. Válogatott novellák. Bp. Noran Kiadó, 2009. 412, [2] p.

Primo Levi (Torino, 1919. július 31. - Torino, 1987. április 11.) a 20. század egyik legismertebb olasz írója volt, vegyész végzettséggel.
Nagyon szerette szakmáját, és művelte is haláláig. Holokauszt-túlélő volt, 1944-ben megjárta és túlélte Auschwitzot. Miután hazatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai Olaszországban és külföldön is. Levi egy vele készült interjúban kihangsúlyozza: "Az Auschwitzban látott dolgok ott kavarogtak bennem, és ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy elmeséljem. Meséltem, meséltem, mint valami bolond, mindenkinek, aki az utamba került, még vadidegeneknek is, a villamoson meg a vonaton. Azt mondták a barátaim: Miért nem írod meg? Ha megírnád, sokkal többen megtudnák. Úgyhogy írni kezdtem: esténként, vasárnap, vagy éppen a gyárban, ebédidő alatt.
Majdnem harminc éven át, 1946-tól 1975-ig vasárnapi író voltam, csak azóta tartom magam hivatásos írónak, mióta vegyészként nyugdíjba mentem, vagyis 1975 óta." Levinek több kötete is olvasható magyarul. Az Akik odavesztek és akik megmenekültek című esszékötetében megpróbálta elemezni a lágerben tapasztaltakat: a kínzást, a megalázást, a szégyent, az értelmetlen erőszakot. Ez a kötet röviddel az előtt jelent meg, hogy írója 1987-ben öngyilkosságot követett el.
Az Angyali pillangó című kötete 33 kitűnő novelláját tartalmazza, válogatás életművéből. A novellák címei a vegyész foglalkozását jelzik, de emberekről szólnak: túlélőkről, lágerekről, olasz partizánokról.

További ajánlott olvasmányok

Amiel, Irit: Megperzseltek. Bp. Poligráf Kiadó, 2002. 106 p.

Fülöp György: Vészkorszak. túléltem. [Bp.]. Focus Kiadó, [2003.]. 109, [3] p.

Kis, Danilo: Lant és sebhelyek. Novellák a hagyatékból, 1980-1986. Bp.

Pesti Szalon Könyvkiadó, 1994. 91 p.

Levine, Karen: Hana bőröndje. igaz történet. Szeged. Minerva Nova Kiadó, 2003. 78, [2] p.

Oberski, Jona: Jónás a cethal gyomrában. Bp. Makkabi Kiadó, 1994. 68 p.