Helga Weiss rajza

Mary Berg: Napló a varsói gettóról. Bp. Európa Kiadó, 1990. 263 p., [16] t.

Mary Berg naplója az első autentikus dokumentum a varsói gettóról. 1945 áprilisában jelent meg New Yorkban, és hamarosan kiadták francia, olasz, dán, spanyol, portugál és héber nyelven is.
Mary Berg (eredeti neve: Miriam Wattenberg) jómódú zsidó családjával (édesapja régiségkereskedő volt) Lodzban élt. Tanulmányai mellett vonzotta a képzőművészet és az irodalom is. 15 éves volt, mikor a németek megtámadták Lengyelországot. Miután a család minden vagyonát elkobozták, sorstársaikkal együtt a varsói gettóba zárták őket, ahol 3 évet töltöttek. Mary a naplóját épp a születésnapján, október 10-én, 1939-ben kezdi, és 1944. március 5-én zárja. Családostul sikerül elhagyniuk a gettót, és hajóval épp New York felé tartanak, ezt örökítik meg a napló befejező oldalai. A fiatal lány jegyzetei mintegy történészi hitelességgel mutatják be a gettó mindennapjait: az éhezést, a szenvedést, a betegségeket és halált. Bemutatja a gettó vezető személyiségeit, művészeket (a zongorista Szpilmant), a gettófelkelést. Mary 12, apró betűkkel teleírt notesze olyan pontos, hiteles feljegyzéseket tartalmaz, melyek a háború után előkerült Ringelblum-Archívum "adataival" is megegyeznek, sőt olyan megfigyeléseket is közöl, melyek abban meg sem találhatóak. (Korabeli fotókat és Mary gettót megörökítő rajzait is tartalmazza a kötet). Mindezt egy fiatal lány érzékeny, együttérzéssel teli hangján adja a világ tudtára.

Edith Bruck: Ki téged így szeret. Bp. Európa Kiadó, 1985. 218 p.

Edith Bruck (eredeti neve: Steinschreiber Edith) magyar származású, jelenleg Olaszországban élő, olaszul publikáló író, költő,akit az "életben maradt Anne Franknak" is neveznek. 1932-ben született Tiszabercelen, zsidó félparaszt családban, nagy szegénységben, gyakori éhezésben éltek. Apja mészárossegéd és vándorkereskedő volt, aki sosem tudta 6 gyermekes, népes családját tisztességgel eltartani. A háború alatt egész családját deportálták, ő maga több lágert is megjárt, többek közt Auschwitzot, Dachaut, Bergen-Belsent. Eliz nevű testvérével ketten élték túl a deportálásokat. Ennek a kemény időnek megörökítése az írónő naplója, mely a gyermekkori élmények és a deportálás borzalmait leltárszerűen, szárazon, nyersen sorolja elő. Noha a napló kezdetén mottója: "Anyámnak a kenyérért, amelynél jobb ízű nincs a világon." szülőanyjának szól, mégsem tudott otthon, Magyarországon maradni. Több költözködés és számos foglalkozás váltogatása után Olaszországban telepedett le. Ír és fordít, többek közt Radnóti, József Attila, Illyés Gyula verseit. Bár a szerző gyermekkora 11-12 éves koráig, a deportálás pillanatáig szülei közti gyakori veszekedéssel telt el, megrendítő a család széthullása és közelgő haláluk sugallata Edith naplójában.

Anne Frank: Anne Frank naplója 1942. június 12 - 1944. augusztus 1. Bp. Park Kiadó, 2009. 308, [3] p. [8] t.

Anne Frank története a legismertebb a holokausztirodalomban.
Anneliese Marie "Anne" Frank (Frankfurt, Németország, 1929. június 12. - Bergen-Belsen, 1945. március) zsidó származású német lány, akit az általa írott naplójegyzetei tettek világhírűvé.
A Frank család Hitler hatalomra jutása után Németországból Hollandiába menekült. Egy másik családdal együtt 25 hónapig bujkáltak Amszterdamban, Otto Frank cégének épületében, a Hátsó traktusban mindaddig, míg valaki fel nem jelentette őket. Mindannyiukat deportálták, a Frank családból csak az apa maradt életben. Anne és nővére, Margot Bergen-Belsenben pusztultak el, tífuszban - néhány héttel a láger felszabadítása előtt.
A háború után Anne naplója az apához került, aki többek rábeszélésére 1947-ben adatta ki. Mára már 65 nyelvre lefordították, színdarabot, operát írtak belőle, megfilmesítették. Az első napló nem tekinthető teljesnek, de Otto Frank halála után, 1986-ban megjelent a teljes napló kritikai kiadása. Az eredeti napló, más dokumentumokkal és levelekkel együtt a Hollandiai Háborús Dokumentumok Intézetében található, 1986-tól nyilvánosnak minősítették, szabadon kutatható. Anne a naplót 13. születésnapjára kapta, s eleinte csak a maga kedvére írogatott, képzeletbeli barátnőjének, Kitty-nek címezve napló-leveleit. Később rádióban hallotta a holland kormány oktatási miniszterének beszédét, miszerint a háború után össze kell majd gyűjteni és nyilvánosságra hozni a német megszállást elszenvedett holland nép "mindennemű" tanúságtételét. Példaképp említette a naplókat is. Anne ennek hatására elkezdte átírni, javítani korábbi jegyzeteit. De megőrizte eredeti naplóját is, ez jelent meg 1986-ban "A" változat megjelöléssel, a javított pedig a "B" jelölést kapta.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár szeretettel ajánlja még Anne Frank Naplója mellé az alábbi köteteket:

Jacqueline van Maarsen: Barátnőm, Anne Frank. Bp. Nyitott Könyvműhely. 2008. 213 p.
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete. Bp. Park Kiadó, 2001. 447 p., [16] t.

Petr Ginz: Bátyám naplója. Szerk. Chava Pressburger. [Bp.] Palatinus Kiadó, 2006. 135, [2] p., [26] t.

Petr Ginz naplója és rajza

Petr Ginz (Prága, 1928. február 1. - Auschwitz - Birkenau, 1944. szeptember 28.) apai ágon zsidó szármasú cseh kisfiút 1942-ben deportálták Theresienstadtba, onnan 2 év múlva Auschwitzba, ahol 16 évesen gázkamrában pusztult el. Előtte otthon, Prágában két éven keresztül, 1941-1942-ben írta naplóját, két apró füzetecskét, melyet maga készített, régi irkák lapjait kötötte egybe. Naplói jegyzeteit, verseit és egyéb irodalmi műfajú kéziratait, cikkeit, számos rajzát tartalmazzák. Mindezek egy kivételes képességű, nyitott, kíváncsi, tudásra szomjas, nagyon érzékeny és tehetséges, gazdag képzelettel megáldott kisfiú munkái. (Petr már az iskolában is lapot szerkesztett, nyelveket tanult, rajzolt és festett, később linómetszeteket készített, maga kötötte a könyveit. Szenvedélyesen írt: tragikusan rövid élete alatt 8 rövidebb regényt és számos elbeszélést. Az írást és rajzolást még a terezíni lágerben sem hagyta abba, erről tanúskodnak a Tervek és Kimutatások című feljegyzések.)
A napló 60 évvel a holokauszt után, 2003-ban került a nyilvánosság elé, mégpedig eléggé nem mindennapi módon. Az amerikai Columbia űrrepülőgép legénységének egyik tagja, az izraeli Ilan Ramon, akinek édesanyja megjárta Auschwitzot, magával akart vinni egy emléktárgyat a holokausztról. A Jad Vasem Intézetben kapta, és magával vitte - sajnos, a halálba is, mivel a Columbia lezuhant - Petr "Holdbéli táj" című rajzát. Az űrrepülőgép tragédiája, többek közt a fiatal Ramon sorsa is, ráirányította a figyelmet a cseh kisfiúra és a holokauszt sok gyermek- és fiatal áldozatára is. Előkerültek a kisfiú naplói, rajzai, linómetszetei, húga is ekkor talált rá bátyja hagyatékára és a régi emlékekre. Petr rendkívüli energiáját és lelkierejét példázzák a Terezinben titokban szerkesztett Vedem című hetilap cikkei.
Naplói tényeket közölnek, aggodalom, félelem, gyűlölet nélkül ír, csak az utolsó hetek és napok (mielőtt a transzportba kerül) feljegyzései tanúskodnak zaklatottságról.

[Heimann Éva]: Éva lányom. [Közreadja]: Zsolt Ágnes. Bp. XXI. Század Kiadó, 2011. 190 p.

Heimann [Heymann] Évát 1944-ben hurcolták el a nagyváradi gettóba, onnan Auschwitzba, ahol 13 évesen - szemtanúk szerint - maga Mengele doktor küldte a gázkamrába. A család tragédiáját mutatja, hogy a holokausztot túlélő szülei (Zsolt Béla mostohaapja volt), akik a Kasztner-vonat utasaiként menekültek meg, később mindketten öngyilkosok lettek. Az író Zsolt Béla, aki a Kilenc koffer című regényében állít emléket a kislánynak 1949-ben. Az anya pedig, miután1948-ban kiadatta kislánya naplóját Éva lányom címmel 1951-ben végzett magával. Éva naplója épp a 13. születésnapján indul: 1944. február 13-án és 1944. május 30-án zárul, ezzel a mondattal: "Vége a naplónak". A kislány naplója, melyet szeretettel Kis Naplómnak nevez csupa élniakarás, majdnem minden oldalon szerepel ez a mondata: "én nem akarok meghalni, én élni akarok". Miközben a család, barátságok, szerelem történéseiről ír, napról - napra esik szét a megszokott világa, elhurcolják a barátnőjét, apja könyveit betiltják, magát letartóztatják, elveszik tőle oly régóta áhított, Pénteknek nevezett piros biciklijét. Naplójának bejegyzéseit egyre gyakrabban zárja azzal, hogy félelmeiről ír, míg végül bekövetkezik, amitől 1941 óta annyira félt: gázkamrában ér véget az élete.

Sárdi Mária: Kislány a pokolban. Bp. Credit Kiadó, [2006.]. 116, [12] p.

Sárdi Mária naplója egyike a holokausztról beszámoló női írásoknak. A kötet előszavában egy idős, Auschwitzból hazatért hölgy, Ági néni mondja a következőket: "a vészkorszakról írtak már sokat, Nobel-díjra érdemes műveket is, egy hiányt mégis érzek. Rólunk, nőkről, asszonyokról-lányokról nem esett elég méltányolható szó. Pedig mi valami pluszt vittünk magunkkal a lágerbe. Női mivoltunkat. A megaláztatás erősebben égetett minket, mint a férfiakat. Velünk kísérleteztek, biológiai létünket gyógyszerekkel, ételnek nevezett kotyvalék manipulációjával megzavarták".
A munkácsi Ági 16 évesnek mondta magát, bár nem volt annyi, a pesti Mária is így tett. Mivel közvetlen hozzátartozói meghaltak, már a nagylány szemével látta a körülötte zajló életet. Vagyis igen részletesen, mégis finoman szól a női barakkban történtekről, a nüansznak tűnő, de azért fontos apróságokról sem feledkezik meg. Sárdi (született Klein,1929. Budapest) Mária Zsuzsanna, a kötet elején elmondja, hogy viszonylagos jólétben, boldog, békés családban nevelkedett a háború kitöréséig. Édesapját korán, 10 évesen elvesztette, nagyapját és szeretett nevelőapját később lelőtték. Őt magát pedig anyjával és nagyanyjával együtt 1944 decemberében Bergen-Belsenbe deportálták. Egyedül tért haza onnan, szeretteit elveszítette.

Helga Weiss: Helga naplója. élet a koncentrációs táborban. Egy fiatal lány visszaemlékezései. Pécs. Alexandra K. 2013. 263 p.

A Terezínbe, majd onnan Auschwitzba deportált 15 000 csehországi zsidó gyerek közül közel százan élték túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike, ma is él, alkot: fest, 85 éves. Naplója Anne Frank Naplójához hasonlóan megrázó, pontos dokumentum a vészkorszakról.
Helga Weiss (született Helga Weissová, 1929-ben, Prágában) viszonylagos jómódban, művelt családban, békességben töltötte gyermekkorát a 2. világháború kitöréséig. Naplójában, melyben az első olvasható dátum: 1939. szeptember 1., az akkori életük minden, a történelmi időkkel összefüggő mozzanatáról tudósít. A kötethez 2012-ben, a kiadó felkérésére írott előszóban maga a szerző mutatja be naplóját, annak szerkezetét. Helga a mozgósításról (1938), Csehszlovákia megszállásáról, zsidóellenes intézkedésekről, a terezíni gettóéletről (1941-1944) beszél a lapokon. A háború után (1945-1946) kiegészítette a terezíni naplót, más lágerbeli emlékek leírásával. Mielőtt átszállították Auschwitzba, jegyzeteit, rajzait a nyilvántartó részlegnél dolgozó nagybátyjára bízta, aki mindezt befalazta, így tudta azokat megőrizni. A háború után Helga naplói csodás módon előkerültek, és ismertté is váltak.
A kötet végén található interjúban Helga elmondja, hogy Terezínben különösen sokan írtak naplót, hogy valamiképp feldolgozhassák a velük történteket.
A napló - rajzaival együtt - egy kamaszodó kislány szemével láttatja az egyre borzasztóbbá, durvábbá váló világot, de mindvégig a túlélés vágyával és reményével és néha egy kevéske öröm megtapasztalásával is.