Több mint száz éves a Berzsenyi Dániel Könyvtár "Írói levelezés" című gyűjteményének legrégebbi darabja: Jókai Mór "Fenséges herceghez" címzett levele. A régmúlt darabkája e kalligrafikus betűkkel rajzolt levél kakukktojás a többi között. Olvasói adományként került a könyvtárba, és unikum jellege megadhatja az alaphangot a megbecsülésre méltó, nyilvánosságra érdemes anyag áttekintéséhez, melynek további kuriózum értékű részei a Weöres Sándor, Kodály Zoltán, Gazdag Erzsi, Bárdosi Németh János levelei, illetve a külön regisztrált Pável Ágoston-levelek.

A könyvtár- és helytörténeti jelentőségű gyűjteményhez rövid tartalmi ismertetéssel bővített elektronikus regiszter és névmutató készült. A levelek egy letűnt korszak lenyomatai, képet adnak az 1960-as évektől az 1990-es évek közepéig tartó időszak könyvtári rendezvénypolitikájáról. Főleg író-olvasó találkozókhoz és könyvheti programokhoz kapcsolódnak. Mutatják a szervezés lehetőségeit, az írói attitűdöket, ahogy a kortárs irodalom alakjai e meghívásokra reagálnak.

Az anyag dokumentumértékének sarkalatos pontja, hogy ezen időszakban a kapcsolatteremtés és -tartás eszköze maga a levél, ez a ma már archaikusnak mondható megkeresési forma, hiszen most főleg e-mailben zajlanak hasonló párbeszédek, ha ugyan nagy ritkán vannak, hiszen már jóval kevesebb pénz áll rendelkezésre ilyen meghívások realizálásához.

A borítékban, bélyeggel, postai úton feladott levél a maga lassúságával együtt olyan küldetést teljesített, amihez nem fogható az elektronikus, gyors információcsere sem nyelvi, sem emberi szempontból. A sokszor kézzel írott (de akár gépelt) levelek megfogalmazásaikban, stílusukban erősen kötődnek ahhoz a korszakhoz, amelyben megszülettek, hosszúságuktól vagy rövidségüktől függetlenül teret adnak a kapcsolatfelvétel fontosságának, amely éppen nehézkessége miatt akkor a mainál sokkal hangsúlyosabb volt. Árulkodnak írójuk karakteréről, tartalmilag pedig utalnak a társadalmi, kultúrpolitikai környezetre. A levelek kommunikációs sajátossága az is, hogy kibontakozik belőlük egy a mainál sokkal tiszteletteljesebb egymással való bánásmód, akár közvetlenséggel együtt megjelenő, de a személyes terek és értékek tisztelete miatt mégis kissé távolságtartóbb emberi viszony.

A levelek főként Takács Miklóshoz¹, a Berzsenyi könyvtár akkori igazgatójához vagy Rózsa Bélához², a könyvtár munkatársához szólnak, ritkán az ő elküldött leveleik is előfordulnak, amelyek valamilyen úton-módon visszakerültek a feladási helyre.

A 60-as évekbeli levelekben, levelező- és képeslapokon mások között Weöres Sándor, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Karinthy Ferenc, Szabó Magda, Garai Gábor, Kőszegi Imre, Géfin Gyula, Déry Tibor, Bárdosi Németh János neveivel találkozunk, akikkel a Berzsenyi könyvtár akkor kapcsolatban állt egy-egy meghívás révén. Széles a meghívást elfogadó vagy elutasító reakciók spektruma: a "rendelkezzetek velem" attitűdtől a részletesen érdeklődőn át a legkülönbözőbb kifogásokkal ("személyi bajok", betegség, külföldi utazás, váratlan akadályoztatás") megszülető negatív válaszokig. A levelek hangulati világa a száraz, kurta, tárgyilagostól az érzelemgazdag, szeretetteljes hangnemig kerekedik. Megmutatkozik bennük bizonyos lokálpatriotizmus a felkérők és a meghívottak részéről is. Ha megragadható a vasi, szombathelyi vonatkozás, bizonyosan hivatkoznak, építenek rá, élnek vele (mint például Weöres Sándor, Károlyi Amy, Bárdosi Németh János, Balázs Sándor, Gyárfás Miklós esetében). A megyei vonatkozások között felbukkan a Vasi Szemle, az Életünk, az Írott Kő folyóiratok szerepe, és felvillan a Vas Népe című napilap egy mára már letett vállalása: akkor még (a 90-es évek elejéig) vállalta versek közlését is.

Az időpontok és a program menetének egyeztetései között előfordul a közönséggel, a "befogadói koreográfiával" kapcsolatos elvárások megfogalmazása. Van, aki beépített embert kér, aki majd kérdez, ha a közönségből senki nem kérdezne. Más azt szeretné, ha csak olyanok jönnének el, akiktől a természetes érdeklődés elvárható. Van, aki nem szereti a protokoll ünnepséget, van, aki díjai elhagyását kéri a neve mellől, van, aki egyáltalán nem szereti versei szavalását. Van, aki örömmel veszi, ha a helyi színpad tagjai közül valaki megszólaltatná az írását, van, aki kifejezetten, név szerint színészt ajánl.

A korrajzhoz tartozik, hogy az ünnepi könyvhét előkészületei időszakában a könyvtár sokszor a Megyei Tanács Művelődési Osztálya által az Írószövetséghez "felterjesztett" kérések alapján végzi a szervező munkát. Előfordul az "elvtárs" megszólítás, az "elvtársi üdvözlettel" való búcsúzás. Olykor a fővárosi rátartiság is megnyilvánul a "lejön", "lerándul" kifejezések révén. A levelekben visszatérő probléma a rendőrhatóságtól való határsávbelépő szükségessége, megszerezhetősége. Van, aki maga intézi, van, aki ebben segítséget kér.

Az író-olvasó találkozók lehetséges helyszínei (akár kis falvak, művelődési házak, üzemi könyvtár, Bagolyvár³) között feltűnik egy korszakbeli jellegzetes "kultúrintézmény", a Művészpresszó⁴, ahol a találkozóknak egy nem előadásszerű, hanem oldottabb formája volt lehetséges: a nyilvános interjú. Ennek során a könyvtár igazgatója vagy egyik vezető munkatársa tett fel kérdéseket. A kisebb felolvasásokat elképzelésük szerint akár ebbe a párbeszédbe is be lehetett illeszteni.

A szereplések honoráriuma (400-600 forint) és az útiköltség mellett a szállásfoglalás állandó kérdés: van, aki kirándulásnak fogja fel az utazást, és nem egyedül, hanem feleséggel, gyermekkel vagy írótárssal együtt jön. Van, aki kifejezetten csendes szobát kér, más (Féja Géza) úgy fogalmaz: egyágyas legyen, "nehogy különféle lóerővel horkoló szobatárs gyilkolja sok próbát megállott idegeit". Van, aki kitér az itteni közlekedésére is: kéri, hogy gondoskodjanak a helyszínek közötti szállításáról, "mert ha az ember maga vezet, akkor közben egy pohár sört sem ihat meg. Márpedig a kulturmunkához nélkülözhetetlen egy pohárka ital." Más irányú figyelmet mutat a találkozóival kapcsolatosan Bárdosi Németh János példája, aki azon igyekszik, hogy magából illetve abból a témából mutasson valamit, amire neki rálátása van.

A meghívott írók ritkábban saját gépkocsival, gyakrabban vonattal jönnek Szombathelyre: ezért a találkozók időpontjait a menetrendhez is igazítják. A vasútállomáson - több esetben - Rózsa Béla várja az érkezőket Moszkvics típusú gépkocsijával.

A 70-es évek könyvtári levélforgalma - a szokásos meghívások bonyolítása mellett - jelentősen megnövekszik egy készülő Berzsenyi-kötet⁵ miatt. Költők küldik el kéziratos verseiket, s más költőket ajánlanak, akikről tudják, hogy van Berzsenyi-versük. Takács Gyula, Fodor András, Veress Miklós, Vas István, Hajnal Anna, Hajnal Gábor, Rónay György, Mátyás Ferenc, Káldi János, Tábori Ottó, Keresztury Dezső, Bárdosi Németh János, Nagy László levelei kerülnek így a gyűjteménybe. Ebben az időszakban kerülnek be Gazdag Erzsi Kodály Zoltántól kapott levelei is, amelyekből kiderül: a zeneszerzőnek nagy tervei voltak az ifjú költőnővel, de ő elhajolt a feladat elől. Weöres Sándor elküldte Kodálynak az 1938-as Üvegcsengő című kötetet, ez alapján gondolta úgy Kodály, hogy rábízna Gazdag Erzsire néhány szövegírást: arra kérte a Biciniák című gyűjteményéhez alkosson verseket. Kodály levelei azonban "nyomozásról" szólnak: sem szövegeket, sem választ nem kapott, sőt már Gazdag Erzsi maga is eltűnt a szeme elől: Schmidt Mihálynál, Pável Ágostonnál érdeklődik hollétéről, s arról, hogyan szerezhetné vissza a kottáit.

A 80-as években új figurák lépnek színre a vasi könyvtári találkozókon: eljön Baranyi Ferenc, Ágh István, Bihari Klára, Bán Zsuzsa, Czakó Gábor, Császár István, Csurka István, Koczkás Sándor, Munkácsi Miklós, Simonffy András, Csaplár Vilmos, Tüskés Tibor és mások. Rövid, tárgyilagos levelek, kopog az idő, melyben Katkó István levele megintcsak egy "korszak-lenyomat": a gépkocsik kiutalásra hozzáférhetők, neki megígérték egy bizonyos időre, "de hát a Merkúrnál sohasem lehet tudni". Ekkor kerülnek gyűjteménybe Weöres Sándornak a 40-es években Gazdag Erzsihez írott levelei, köztük a híres "Levél helyett" című, "Kiapadt a sorsom, Gazdag Örzse!" kezdetű vers.

A 90-es években született az a levél, amely megfogalmazza az elmúlt három évtizedre is jellemző munka minőségét: "a vasi könyvheti szolgálatot". Erre korábbi levelek is utaltak, sokan köszönték a gondos szervezést, szeretetteljes, baráti fogadtatást, amely mindenkiben jó emlékeket hagyott. 1994-től a levelek már az új igazgatónak, Pallósiné Toldi Mártának⁶ szólnak. Ebben az időszakban már van, aki megengedi magának, és honorárium nélkül is eljön gyerekekkel való találkozóra. Nagy Gáspár megállapítja: "a vasi szálak még tartanak". Göncz Árpád köztársasági elnök levélben értékeli a Muraszombati könyvtárral közös "Együttműködés a határ mentén"⁷ című könyvet, amely egy hosszú, határon átnyúló tevékenység lenyomata. Kuriózum Kass János Berzsenyi könyvtári kiállításával kapcsolatos levelei között az, amelyiket egy rajza mellé komponált. 1995-ben került az irattárba Jókai Mór, a nagy magyar mesemondó kissé szakadozott, szép kézirata a "Fenséges Főherceg Úrhoz", melyben reméli "Fenségnek pálmakertjét megláthatni Fiuméban". A levél az első világháború előtti Magyarországot, a "boldog békeidőt" is megidézi. Azt, amelyikben a Berzsenyi könyvtár története, illetve jogelődei, s a szombathelyi közkönyvtár története megkezdődött, még a 19. században, 1880-ban.

A gyűjtemény különálló részét alkotják Pável Ágoston⁸ levelei. Ez a folyóirat-szerkesztés világa, kéziratok, megjelent cikkek kérése, küldése, olykor könyvkölcsönzés a téma. A szlovén nyelvű levelek illetve utalások Pável e nyelvterületen végzett tevékenységére mutatnak rá. A Bödei Jánossal való 40-es évekbeli levelezés egyfelől baráti viszonyukat idézi, másfelől a háborús, illetve a háború utáni helyzetet, mikor veszélyes és nehézkes volt utazni, "élelmezési mizériák" voltak, s a családot nem lehetett pár napra sem férfi nélkül hagyni. Kétszer feltűnik Gazdag Erzsi: az egyik az ő levele Budapestről, tanulmányai idejéből, a másikban Kodály Zoltán őt keresi egy teljesítetlen megbízás miatt. A gyűjtemény ezen része hiányos: nincs meg a rózsaszín füzetben⁹ regisztrált levelek mindegyike. Asbóth Oszkár levelezése olvashatatlan kéziratokból áll.