Gazdag Erzsi leveleinek blokkja az 1943-1993 közötti időszakról ad vázlatos képet. Fél évszázad hivatalos és magánleveleit olvashatjuk, melyek témái között szerepelnek a mindennapi élet eseményei (találkozások, emlékezések, nyaralások, betegségek) ugyanúgy, mint a kiadókkal kötött szerződések, a készülő kötetek izgalmai: a megelőző várakozások, szerkesztési és illusztrációs kérdések, honoráriumok, szerzői jogdíjak, utóbb az idegen nyelvekre fordítás (itt: francia, német) kérdései. Érdekes a mai viszonyokkal összevetni, hogy a 80-as években még a tíz százalékot sem érte el a levonások összessége honoráriumokból. (Kb. 3 százalék volt a jövedelemadó, 0,5 százalék a községfejlesztési adó, kb. 1,5 százalék ment az Irodalmi Alapnak.) A levelekből kiderül: Gazdag Erzsinek jó kapcsolatrendszere volt, írásai után szép jövedelme (támogatni akarta a Kazinczy Alapítványt, végül különdíjat adott a helyi nyelvművelésnek), sokan szerették. Egyes levelek hangneme kifejezetten rajongó jellegű, de a barátság és a tisztelet hangja általános. Még a hivatalos levelek egy része is a magánlevél irányába hajlik az érzelmi töltet miatt. Egyes levelek fontos adalékok a Kodály Zoltán - Gazdag Erzsi, Weöres Sándor - Gazdag Erzsi kapcsolat feltárásához. A korrajz egy eleme, hogy az 50-es években még előforduló "elvtársnő" megszólításnak a 70-es években már nyoma sincs, általános az "írónő", a személyes hangú levelekben pedig nem ritka az "Édes Erzsók", "Drága Erzsi" megszólítás. Néhány levél a Magyar Írók Szövetsége törekvésére emlékeztet, hogy a helyi írócsoportokat is bevonja az országos "vérkeringésbe". Gazdag Erzsitől mint megyei elnöktől is vártak programokat, igyekeztek azon, hogy a csoportnak állandó helyisége legyen. A levelekben a megjelent kötetekhez való gratulációk mellett nyoma van kitüntetéseinek is (Munka Érdemrend, József Attila-díj, két nívódíj), sokan keresik meg levélben elismerő szavaikkal. Szép, ahogy barátai felfedezik, Gazdag Erzsi szerepel Weöres Sándor Rongyszőnyeg ciklusának 111-es versében, és szóvá teszik a felismerést. A költőnő személyiségének egy jellemvonását sejteti, hogy senkinek sem szólt e bekerülésről. Ahogy nem szólt arról sem, hogy egy alkalommal kitüntetést átvenni ment Budapestre, elbeszélgetett a kiadó szerkesztőjével, aztán elment. Utóbb tudták meg, hogy valójában mi járatban volt.

A gyűjtemény Gazdag Erzsi hagyatékából került a Berzsenyi Dániel Könyvtárba.