Dr. Köbölkuti Katalin

Rácz Péter - Bátor György: A szem, a látás és a szemorvoslás képzőművészeti ábrázolásban. Szombathely, 2013. 60 p.

Gondolom, többeknek eszébe jutott, mit keres egy könyvtáros egy szemészetről szóló kötet bemutatóján. Doktoráltam ugyan, de nem szemészetből, képzőművészeti, művészettörténeti ismereteim, bibliaismeretem átlagosnak mondható. Miért esett mégis rám a professzor úr választása? Talán azért, mert számára én vagyok a könyvtáros.

Közel negyvenéves olvasószolgálati, könyvtárosi pályafutásom során a tudomány-és művészeti ágak szinte mindegyikével kapcsolatba kerültem. Szívemhez igazán közel az irodalom, nyelvészet és helytörténet áll. A kötet megjelenése és e felkérés kapcsán elgondolkodtam, hogy az általam preferált területeken a szem motívuma hol s hogyan jelenik meg.

A szépirodalomban számtalan példát találunk.

A magyar líra egyik legszebb szerelmes verse Ady Endre Őrizem a szemed című verse:

"Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet."

Ha szerző s a megjelenési hely - Tóth Kálmán: Piros bugyelláris - kevésbé ismert, dúdolni bizonyára soka tudnák az alábbi sorokat:

"Fekete szem éjszakája, Hány csillag gyúlt ki reája
Hány csillagból van a szemed, Zsófikám
Hogy egy egész mennyországgal ragyogsz rám."

Arany János Walesi bárdok című versében már kézzelfogható valóságot látunk:

"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;"

A magyar költészetben Ady Endrénél a szem és a látás teremtő ereje is megjelenik:

"S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."
(Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet)

O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című könyvének tanúsága szerint 106 állandósult szókapcsolat foglalkozik a szemmel.
S egy helytörténeti érdekesség: a szombathelyi születésű Horváth Boldizsár a kiegyezéskori első kormány igazságügy minisztere volt. Halálakor számos közéleti személyiség írt nekrológot, köztük Mikszáth Kálmán is, ebből idézem az utolsó sorokat:

"Kit hízelgéssel, tömjénnel vettek körül az emberek, míg erős volt, hatalmas s befolyásos, de akit feledésbe taszítottak, mikor megöregedett és megvakult. Őt bizonyára ez a vakság is csak bölcsebbé tette. Meg kellett vakulnia, hogy jobban lásson."

Rácz Péter professzor úr jelen munkája nem előzmények nélküli. Tanulmányai, publikációi jelentek meg a MediaArt, a Szemészet, a Pax et Bonum, a Vasi Szemle hasábjain, illetve önálló kiadványokban. 2008-ban A szem és a látás a Bibliában néhány szemorvosi értelmezéssel és Vas megyei festőművészek rajzaival, képeivel, illusztrációival, illetve a Találkozások a művészettel c. kötetben. Írásai újabb és újabb adalékokkal gazdagították az ikonográfia irodalmát.

És a mostani, 2013-as megjelenésű kiadvány, amely 10 fejezetből áll, ezekből hét szól szorosan véve a tárgyról, közülük öt és felet írt Rácz Péter.

A kötet szemünk világát nem a medicina megszokott stílusában mutatja be, hanem egy olyan orvos nézőpontjából, aki ki-és belép a látás és képzőművészet kapuin" - írja dr. Gál József az előszóban. Amelyből megtudhatjuk, mi miatt döntött a szerző a szemészet mellett, s azt is, mi vagy leginkább ki vezette érdeklődését a képzőművészet irányába. Martyn Ferencnek köszönhető, aki a Rácz család barátja volt. Az orvosi pálya iránti elkötelezettség és a képzőművészeti érdeklődés végigkísérte s kíséri mai napig Rácz professzor életét. A képzőművészeti alkotások tudatos gyűjtése 1981 után - egy müncheni tanulmányútnak köszönhetően - kezdődött. Ott látott egy 70-80 darabból álló, Szempillantások című kiállítást, amely szemeket ábrázolt mindenféle stílusban. Gyűjteményének darabjai kivétel nélkül a képzőművészekkel (Martyn Ferenc, L. Szabó Erzsébet, Feszt László, Árkossy István) való személyes ismeretség, barátság révé került birtokába. Ekkor kezdte tanulmányozni a klasszikusok ábrázolta portrékat, amelyek a szem valamilyen rendellenességét ábrázolták.

A kötet első érdemi fejezete A szem képzőművészeti ábrázolása címet viseli, s a szerző gyűjteményének darabjaiból ad ízelítőt. Martyn Ferenc, Feszt László, L Szabó Erzsébet, T. Takács Tibor, Árkossy István több, szemet ábrázoló alkotását csodálhatjuk meg, melyek részben elvontak, részben szürrealisták, és persze realisták is akadnak köztük. A művészek közül Feszt Lászlót például kimondottan inspirálta a szerző szemész-orvosi hivatása.

A második fejezettől kezd izgalmassá válni a kötet. Sorra veszi azokat a festőművészeket (Albrecht Dürer, Raffaello, Rembrandt), akikről elsősorban műveik alapján megállapítható, hogy valamilyen szembetegségben szenvedtek. Például Rembrandt térlátása nem volt teljesen kifogástalan, de ez az állapot még inkább kiemelte tehetségét. S egy laikus számára is érthető módon ismerteti, írja le a különböző szembetegségek ismérveit.

A következő fejezet az elveszett látású szem művészi ábrázolását tekinti át híres régi portrékon. Többek közt Albrecht Dürer, id. Pieter Breughel, Vincent Van Gogh, Pablo Picasso alkotásait láthatjuk. A szerző "érdekesnek találja, hogy híres festőművészek időnként késztetést éreztek arra, hogy megbetegedett, megsérült szemű, megvakult emberről naturalista képet készítsenek".

S végül, ismerve Rácz Péter irányultságát e téren, két fejezet szól a szem bibliai vonatkozású írásairól. Az egyik címe: A szem és a látás a Bibliában, a másiké Látomások a Bibliában a szemorvos "tükrében".

A Bibliában a szem a mindent látó, mindentudó és gondoskodó Istenre utal.

A fejezetek írásaiban nem csak a látásra, látomásokra, mint szimbólumokra kell gondolnunk, hanem szemorvosi vonatkozásokra is: látásromlás öregkorban (Izsák), gyengeszeműség (Lea), megvakulás. Jézus csodatételei - vakok látásának visszaadása (a két jerikói vak látásának visszaadása) - mind a négy evangélistánál megtalálható.

Lukács evangéliumában olvassuk: " A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét." (Lk 11,34)

A fenti idézetre rímelnek a körmendi szemorvos, Boldog Batthyány-Strattmann László szavai:

"A szem a lélek tükre, és ha Isten segítségével sikerül valakinek a szeme világát visszaadnom, akkor rendszerint a lelkére is tudok hatni."

Professzor dr. Rácz Péternek is bizonyára számtalan alkalommal volt ebben része.

Dr. Rácz Péter

A szem képzőművészeti ábrázolását régóta ismerjük. Most csak néhány "példát" hozok "látótérbe": Albrecht Dürer, Raffaello Santi, id. Pieter Brueghel, Rembrandt Hermens van Rijn, majd Vincent van Gogh, aztán Pablo Picasso (!), továbbá Max Ernst, René Magritte, Joan Miró, Francis Picabia, Paul Klee (!) és Giorgio Chirico.

Személyes élményem, hogy életemben és hivatásom gyakorlása során alkalmam nyílt megismerkednem olyan magyar festőművészekkel, akiknek festményein, rajzain a szem fő témaként vagy "motívumként szerepel, így Bizse János, Martyn Ferenc, Feszt László, Csonka Ernő, Takács Tibor. Martyn Ferenc életművéből például öt alkotás témája a szem: "A szem, 1980", "Csíkos gömb (szem), 1980", "Térszerkezet, 1980", "Anatómiai jegyzet (szem), 1980", és egy szemet ábrázoló porcelán plakett 1979-ből. Martyn Ferenc a szem anatómiájában absztrakcióra inspiráló színes struktúrát, térszerkezetet (!) látott. Feszt László pedig azt mondta, hogy a képein szereplő szemek a makro- és mikrokozmosz közötti "átjárók", kapuk. A makrokozmoszt, ami a kép váza, kompozíciója, megpróbálja "összebékíteni" a mikrokozmosszal (aprólékos kidolgozás, mintegy szövetminta), egyben úgynevezett kiindulási pontoknak is tekinti (a szemeket), amelyek a pillantást irányítják, hogy az elmélyedjen a részletekben. Érdekes gondolat!

Különböző szembetegségek eléggé gyakran okoznak átmeneti vagy tartós látásromlást. Az azonban meglehetősen ritkán fordul elő, hogy a látásromlás éppen festőművészt érjen el, és még ennél is ritkábban találkozunk olyan festőművészekkel, akiknél a látásromlás ténye saját festményeiken jelenik meg, azaz beépül alkotásaikba, és itt elsősorban Edvard Munch norvég festőművész néhány 1930-ból származó képére gondolok. Úgy gondolom, komoly lelkierő kell ahhoz, hogy egy képzőművész még ennek megjelenítésére is késztetést érezzen. Ide vonatkozó saját megfigyeléseim egy-egy szembetegség vizuális deformitást eredményező hatását mutatják festőművész kezétől eredő megjelenítésben, de az ezt ábrázoló művész nevét orvosetikai megfontolásból nem említem - még csak kezdőbetűk formájában sem.

Kevés olyan szembeteg van, aki - hacsak nem művész - valóságosan le is tudja rajzolni azt, amit lát, és ahogyan azt látja. Ez a körülmény azért fontos szerintem, mert ezáltal a vizsgálatot végző szemorvos pontosan el tudja képzelni a beteg látásromlásának milyenségét, továbbá, az a szemorvos is képet tud alkotni (saját magának) a beteg látásáról, akit ugyan aktuálisan nem vizsgál, csak éppen tudni szeretné, hogy pontosan miről van ilyenkor szó.

Pályakezdésem óta a szemészeti orvoslást azt hiszem, annak teljes spektrumában végeztem, élén természetesen a gyógyító munkával, az éppen aktuális " high tech" alkalmazásával, továbbá tudományos vizsgálódással - alapkutatással és klinikai alkalmazással egyaránt (PhD, MTA doktora tudományos fokozatok megszerzése). Ebbe a networkbe integrálódott képzőművészeti érdeklődésem, amely egyes esetekben (látáskvalitás- forma-, szín-, látótér megváltozása-) klinikai, sőt tudományos jelentőségű is (lehet). A látásromlásnak a Biblia sok könyvében konkrét és szimbolikus formában is található igéi külön fejezetek.