"A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. Lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, gyors felszálló mozgás gomolyfelhőket hoz létre. Három fő felhőformát különböztetünk meg: a réteges jellegű felhők vízszintes kiterjedése a függőleges kiterjedéshez képest nagyobb; a gomolyos jellegű felhők, amelyeknek függőleges kiterjedésük a vízszinteshez képest nagy; a függőleges felépítésű felhők, a gomolyos felhőkből alakulnak ki, és jelentős függőleges terjedeleműek."(wikipédia)

E szakmai definíció egyszerűsített leírásához képest mi mindannyian sokkal több felhőt ismerünk gyermekkorunk óta, ugye? Mi mindent belelátunk azokba?

Felhők Petőfi Sándor spleenes ciklusa juthatna eszünkbe azonnal, ha a kiállítás címét felszínesen olvassuk, ám Rónaszéki Linda felülírja azt a Felhőbb címmel. Boldogtalanság és boldogság játszik egymással évszázadokat követve és megsejtve.

Weöres Sándor: Felhők című prózaverse talán közös valamiben Linda kiállított képeivel. Mégis más. Ami a legfontosabb különbség talán, hogy a művésznő-tanárnő boldogságot ad azoknak, akik képesek a látásra, az érzésre. A boldogság lehetőségével játszik - és játszani is enged - például hintázni, tollasozni - égi labdajátékot játszani. Teremteni is tanít - lásd a Teremtős, a Felhőket teremtő, A Felhők születése 1-2. című képeket.

Most idézem Weöres Sándor előbb említett prózaversét, közbevetve azzal, amely eltér a költő által leírtaktól:

"Nyitott ablak tükrében szembe-úszik a felhővel a tükörfelhő. (Üveglapok az akvarell-foltjátékokon.) Szegélyén amorettek olvadnak, súlyos közepén szörnyek (sárkányfelhők is) csavarják ormótlan testüket, tátongó állatfejek fogsora közé harapott sima kékség fogy és tágul. (Ez nem igaz most, mikor a képeken éppen játékosan rejtett emberi arcokat, elefántokat, madarakat s egyéb állatokat, visszatérő motívumokat - létra - láthatunk, ha van hozzá figyelmes türelmünk.) Egy viola hintó leválik, (oldott) kékbe, (óvatos okkerbe, rejtőzködő lilába) iramlik és hamar eltünik; de sejtheted, ott nyargal láthatatlanul; rajt istenek ülnek, vagy a semmiség semmiségei, vagy a halottak, kikre huppanni hallottuk a földet és róluk tovább mit sem tudunk.

Úsznak a felhők és szemközt a tükörfelhők; s aki szemléli: koponyája alatt a természet szemközt-úszik a gondolattal."

Az itt látható, finom, többrétegű felületjátéknak tűnő maszatfelhők mégis nagyon mélyek. Golyók - GYÖNGYÖK -, pókhálószerű szálak kapcsolnak össze látható és láthatatlan, de érezhető és halhatatlan apróságokat, melyeknek egyetlen értelmük, hogy élni segítenek. Felhőből menyasszonynak lenni, születést és szülést megélni. Imádkozó felhők, indiai felhő-éggömbök - lehet, hogy lesz folytatás?

Kíváncsiságom nekem is akadt a művek kapcsán: vajon hogyan látják, mit látnak, éreznek meg belőlük a gyerekek, a kamaszok, a félig-meddig felnőttek, az érettebb emberek? Idézőjelben említve is "nagyban segít" mindebben Benkő Péter, aki a képek egy-egy részét nagyította ki nekünk, gyönyörű technikával.

Az alkotó grafikáinak címei szintén segítenek a felismerésben, amikor megleljük a tűecsettel készült miniatúrákon a sárkányt író, a mutatványos felhőt, Nárcisszuszt, önmagunkat. A többi a mi dolgunk. Leljük örömünket benne.

Én úgy látom, az alkotót is az öröm, a boldogság inspirálta, miközben ezek a képek megszülettek. Kívánom, hogy életmunkája így folytatódjon.

Jaj, persze, a felhő esőt is hozó, amely ellen azonban az esernyők védelmeznek minket természetes emberi világunkban, melyet mi mindannyian alakítunk magunknak és az utánunk jövőknek.

Szombathelyen, 2011. október 9-én