M.Ottó: Hogy majd belőle csinos könyv legyen?
(Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban - részlet)

Sellyei Tamás Ottó hivatásos álommegvalósító. Nehéz elhivatás ez, majdnem angyali. Vannak emberek, akik megálmodnak bizonyos dolgokat, és vannak (emberek?), akik pedig megvalósítják, testet kölcsönöznek ezeknek a foszlékony álmoknak. Igen, persze, egy hivatásos álmodozó, egy költő mindig sarkít, túloz, de ne tudják be ennek. Ne csak írói fogásnak... Részemről tapasztalat is, hiszen STO nemcsak több általam szerkesztett folyóiratot öltöztetett mai, időtlen és igen tetszetős ruhába, hanem általam megálmodott verstörténéseknek is könyvtestet kölcsönzött. Anélkül pedig, ezt tudjuk, hisz könyvtárban vagyunk, sohasem juthatnának el az Olvasóhoz. Akinek pedig íródott, és akiben e történeteknek, álmoknak tovább kell élni. Az egyik legfontosabb láncszem tehát a könyvtervező, főleg, ha művész. Mint STO. Nem alkalmazott, nem sokszorosító, hanem egyedi. Ahogy minden egyes könyve, plakátja egyedi, egyszeri és utánozhatatlan. Azok a boldog Álmodozók, akiknek volt szerencséje hozzá, pontosan tudják, miről beszélek. Akiknek nem, azért tudják pontosan, mert e gyönyörű könyvek nem szorulnak magyarázatra, mindegyikünk egyből a legőszintébb módon képes irigyelni bármelyik Megvalósult Álmot. És örülni neki, hogy posztindusztriális, globálisan túlhajtott világunkban történhet még ilyesfajta csoda.

Akik nem a technika rabjai, és nem csak a képernyő ikonjait szokták nézegetni, tudják, nem mindegy miből olvasunk. Milyen a könyv teste, hogy néz ki a borítója, az oldalak látványa, a képek elhelyezése, tördelése, betűtípusa és millió apró, lényegtelennek tűnő részlet, amire a Tervező mindig figyel, felügyel. E maradi, konzervatív, süllyedésre ítélt világ polgárai tudják, a Guttenberg-galaxis nem tűnt el a kozmikus, informatív semmiben.

Vilém Flusser, egy mai gondolkodó, azt mondja, hogy a könyvnyomtatás azért (is) fontos, mert általa tudatosul a szerző számára, mit is tesz, tett, hozott létre. (Ezt gyakorló szerzőként magam is így tapasztaltam.)

A Tamás-Ottó által művészi fokon művelt tipológia a görög tüposz szóból származik. Azt jelenti, nyom. Például madárláb nyoma a folyóparton. Amely alapján a madár típusa (osztályozhatósága) is megállapítható. Azt a közös, tipikus jelet jeleníti meg, amely minden madárra jellemző, amikor nyomot hagy a sárban. Tipográfiát készíteni tehát azt jelenti, nyomot hagyni, hogy a nyom tipikus jellé, egyetemes üzenetté válhasson.

A görög graphein szó elsődleges jelentése, árkolni. Nyomot hagyni az anyagban. Belekarcolni valamibe. Írni. Írásképet hagyni hátra.

Amióta az ember feltalálta az írást, tipografizál. Írásos jeleit nyomokként hagyja hátra. És pontosan tisztában volt vele, mekkora jelentősége van az írás képének. Guttenberg nem talált fel semmi újat. Csupán azért nem nyomtattak évezredekkel korábban könyvlapokat, mert nem típusokban gondolkodtak. A kézírásnak saját karaktere volt. Guttenberg újítása/ötlete a rendszerező, tipizáló gondolkodásmód bevezetése volt. A mai, folyamatos informatikai forradalom ezt a gondolkodást igyekszik módszeresen megszüntetni. De nem a karakterizálás felé, hanem a betűk eltörlése felé haladva. (Hisz azokat hang- és képjelek váltják fel.) STO tipográfiai megoldásaiban a legnehezebb utat választja, a karakterizálás felé igyekszik (s ez jól láthatóan sikerül is neki), munkái mindig karakteresek, ötletesek, egyediek, magukon viselik alkotójuk, teremtőjük kézjegyét.

STO munkáira jó ránézni, jó kézbe venni, lapozgatni, forgatni. Az esti fotel, pohár bor és zene mellé kívánkoznak. Esetleg a reggeli kávé mellé a teraszon. Vagy. A könyvtár szentélyében elmélyült meditációra. Úgy tűnik tehát, a könyvnyomtatás nem haladható meg - egyelőre. (Bármily archaizmusnak tűnik is ez.) Csak így maradhatunk európaiak - kulturális értelemben is, az elektromágneses világtendenciákkal szemben. A könyv, miként egy klasszikus, francia bölcselő (Montaigne) állította a XVI. században, "megtanít bölcsen meghalni, és helyesen élni". Tamás-Ottó célja - minden alkalommal újra és újra -, miként a valaha élt legpoétikusabb Könyvtervezőé, Stéphane Mallarméé is, hogy "egy nyomtatott oldalt egyszer a csillagos ég magaslatára emeljen". Hogy sikerült-e neki döntsék el Önök...

Előtte azonban engedjék meg, hogy a saját véleményemet poétikusabban is megfogalmazzam:

[kellvalaki]

S.T.O-nak baráti szeretettel

Vegyük a lélek örök problémáját, a testét,
amely nélkül nem lehet elkölteni egy félig telt estét,
mert nappal, ugye, a test örök problémája gyötör, a léleké,
pontosabban fogalmazva, természetesen, az életé,

tehát, a könyv is egy olyan tükör,
mely testet és lelket mutat egyszerre,
mert nem elég a könyvet megírni,
kell valaki, aki meg is tervezze.

Elhangzott 2007. március 20-án, Sellyei Tamás Ottó "Sellyei Books" c. kiállításának megnyitóján a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, a szombathelyi Tavaszi Fesztivál programjához kapcsolódva.
Szerző : Jász Attila