Spoątovane gostje, spoątovani gosti
4. knjiľničarskega dne ľeleznoľupanijskih in pomurskih knjiľničarjev,
spoątovani kolegi knjiľničarji iz ®elezne ľupanije,
dragi prijatelji porabski Slovenci,
spoątovani kolegi iz pomurskih osrednjih knjiľnic,
dragi moji sodelavci iz murskosoboąke knjiľnice,
dragi mladi pisci eseja "®elel bi dvojezično sanjati",

prisrčen pozdrav vsem tudi z moje strani na strokovnem srečanju "®ivi spomini", tukaj v srediąču Porabja, v Monoątru!

©e posebej prisrčen pozdrav si dovolim izreči v tem svečanem uvodnem delu z moje strani posebej cenjenima in spoątovanima osebnostma- ministrici Urada Vlade Republike Slovenije za Slovence v zamejstvu in po svetu gospe profesorici Ljudmili Novak, ki se je odzvala naąemu vabilu in s svojim obiskom počastila naąe posvetovanje, s tem pa tudi pokazala svojo naklonjenost porabskim Slovencem, pomurskim in ľeleznoľupanijskim knjiľničarjem, ter seveda danaąnji gostiteljici - direktorici sombotelske knjiľnice Berzsenyi Dániel gospe dr. Marti Toldi Pallosi, moji dolgoletni soustvarjalni kolegici na knjiľničarskem področju in dobri prijateljici!

V znak spoątovanja, zahvale in naklonjenosti ľe sedaj - v začetku tega mojega pozdravnega nagovora - vsaki od njiju poklanjam nekaj knjiľničarskega gradiva pomurskih in slovenskih knjiľničarjev in ju hkrati prosim, naj sta ąe naprej naklonjeni porabskim Slovencem in pomurskim bibliotekarjem! S cvetom vrtnice, ki ga dodajam, pa se sam nekako simbolično poslavljam od ľeleznoľupanijskih kolegov in od prijateljev porabskih Slovencev, seveda le na področju, ki sem mu bil zvest nad trideset let.

Spoątovani vsi prisotni,
predhodnik dr. Toldijeve v ľupanijski knjiľnici Berzsenyi Dániel v Sombotelu gospod Mikloą Takács, ki mu s tega mesta izrekam ľelje po boljąem zdravju, in moja pokojna predhodnica profesorica Nikica Brumen, sta pribliľno pred petdestimi leti navezala prve stike med obema knjiľnicama in z njimi začela prve korake v dobro porabskih Slovencev in prekmurskih Madľarov na knjiľničarskem področju, preko le-tega pa posredno pri obojih tudi k dvigu bralne in jezikovne kulture, sploąne izobrazbe in omike. Vsega tega jim nista mogla dajati v velikih "poąiljkah", temveč pomalem, a vztrajno. Ko sta odąla z direktorskih delovnih mest v svojih dveh knjiľnicah, smo ju poskuąali posnemati njuni nasledniki: Toldijeva, Szabojeva in Vugrinec. Seveda so nam pri teh nalogah, v tem prizadevanju za kulturo, jezik in nacionalno osveąčanje madľarskega človeka v Prekmurju ter slovenskega v Porabju pomagali tudi naąi sodelavci v obeh matičnih knjiľnicah ter ostale knjiľnice na obeh straneh (včasih ąe teľko prehodne, danes tako rekoč odpravljene) drľavne meje: v madľarskem delu predvsem Mestna knjiľnica Ferenc Móra v Monoątru, ľupanijska Ferenc Deák v Zalaegerszegu ter drľavna Széchenyi v Budimpeąti, na slovenski strani pa osrednja knjiľnica Lendava in predvsem njena direktorica ®uľana ®oldoą. Vsem tem knjiľnicam, njihovim vodjem in strokovnim delavcem se za vzorno sodelovanje, delo in prijateljstvo iz vsega srca zahvaljujem! Teľko ga je izmeriti s praktičnimi, zunanjimi merami, s takimi ali drugačnimi vatli, a sem prepričan, da je bilo postorjenih veliko dobrih, koristnih, uspeąnih stvari, ki so vsaj malo prispevale k duhovni, jezikovni in narodnostni rasti obeh narodnostnih skupnosti.

Seveda pa smo ljudje ľe po naravi, po svojem značaju taki, da nismo z vsem čisto povsem zadovoljni. Tako tudi jaz nisem, čeprav sem ľe v "odhajanju", če naj se malo ponorčujem iz te nelepe slovenske besede in iz svoje osnovne izobrazbe slovenista oziroma slavista, saj se mi motajo po glavi take ideje, kot je odprtje slovenske knjiľnice v Monoątru (po zgledu tistih v Celovcu in Trstu), nova proga bibliobusa Pokrajinske in ątudijske knjiľnice Murska Sobota v Radgonski kot v Avstriji, "pokritje" sivih knjiľničarskih lis v občinah Radenci, Apače, Sveti Jurij ob ©čavnici, Kriľevci pri Ljutomeru in Verľej, potreba po zamenjavi zdająnjega bibliobusa z novim in pa seveda bolj sistemsko, bolj pravično financiranje slovenskih sploąnih knjiľnic in njihovih delavcev.

Da bi kdaj postalo takó, ali vsaj pribliľno tako na knjiľničarskem področju v tem naąem prostoru, predvsem pa tudi, da bi ľeleznoľupanijski in pomurski knjiľničarji ąe vnaprej uspeąno sodelovali, ľelim vsem vam in vsem tistim, ki bodo priąli za vami!

Tisztelt Vendégek,
tisztelt Vas megyei könyvtáros kollégák,
kedves rábavidéki szlovén barátaink,
tisztelt muravidéki könyvtáros kollégák,
kedves munkatársaim a muraszombati könyvtárból,
kedves fiatalok, akik részt vettek a Szeretnék kétnyelvűen álmodni c. esszépályázaton

szeretettel üdvözlöm Önöket a Vas megyei és a muravidéki könyvtárosok 4. szaktanácskozása alkalmából, amelyet az Élő emlékezet címmel itt ma Szentgotthárdon, Rábavidék központjában szervezünk meg.

Külön szívélyesen üdvözlöm az ünnepi megnyitó keretében azon kiemelkedő személyiségeket, akik megtisztelték jelenlétükkel szakmai konferenciánkat. Külön tisztelettel köszöntöm Ljudmila Novakot, a szlovén kormány alelnökét, a Határon Túli Szlovének Hivatala tárca nélküli miniszterasszonyát, aki elfogadta meghívásunkat, jelenlétével emelve a szaktanácskozás fontosságát, különös tekintettel a rábavidéki szlovén nemzetiség, a muravidéki és a Vas megyei könyvtárosok, valamint dr. Pallósiné Toldi Márta, a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtár igazgatónője iránt, aki ma a vendéglátónk, s hosszú évek óta a két könyvtár közötti tartalmas együttműködés szorgalmazója és aktív résztvevője.

Tiszteletem jeléül engedjék meg, hogy most az üdvözlő beszédem elején mindkettőjüknek átadjam a muravidéki szlovén könyvtárosok ajándékát, s egyben megkérem őket, hogy a továbbiakban is kellő odaadással és figyelemmel támogassák a rábavidéki szlovén nemzetiséget és a muravidéki könyvtárosokat. Ezen rózsákkal szeretnék jelképesen elbúcsúzni a Vas megyei könyvtáros kollégáktól és a rábavidéki szlovén barátaimtól, gondolva itt a könyvtárosi szakterületre, amely keretében több mint harminc évet eltöltöttem.

Tisztelt egybegyűlt vendégek,
Takács Miklós úr, akinek most erről a helyről jobb egészséget kívánok, dr. Pallósiné Toldi Márta igazgatónő elődje volt, s Nikica Brumen volt tanárnő, aki az én elődöm volt - mintegy 50 évvel ezelőtt tették meg az első lépéseket a két könyvtár, valamint a rábavidéki szlovén és a muravidéki magyar nemzetiség könyvtári kapcsolatainak kialakítása érdekében. Tették mindezt azzal a tudattal, hogy tovább fejlesszék a két nemzetiség olvasási, nyelvi- s általános kultúráját.

Tették mindezt lassan, s kitartással, mert a "könyvcsomagok" nem voltak nagyok. Amikor igazgatói kinevezésük lejárt, s nyugdíjba vonultak, az utánuk jövő intézményvezetők követték szép példájukat, név szerint dr. Pallósiné Toldi Márta, Szabó Zsuzsanna és Joľe Vugrinec.

A muravidéki magyar és a rábavidéki szlovén emberek kulturális felemelkedése, nyelvi és a nemzeti öntudatának fejlesztése terén sokat segítettek a két intézmény s a többi könyvtár munkatársai is: magyar oldalon gondolva itt a szentgotthárdi Móra Ferenc Városi Könyvtárra, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárra és az Országos Széchényi Könyvtárra Budapesten, illetve szlovén oldalon gondolok itt a lendvai könyvtárra, külön kiemelve Zsoldos Zsuzsanna igazgatónőt. Mindezen könyvtáraknak, vezetőinek s szakmunkatársainak tiszta szívből köszönöm a példás együttműködést, az önzetlen munkát s a baráti segítőkészséget! Nehéz most ezt itt gyakorlati szempontból felmérni s külsőleg értékelni. Megítélésem szerint nagyon sok jó, hasznos, eredményes munkát és tevékenységet fejtettünk ki mind a két nemzetiségi kisebbség szellemi, nyelvi s nemzeti identitástudatának megőrzése és fejlesztése érdekében.

Természetesen mi olyan emberek vagyunk, akik nem elégszenek meg mindig az elért eredményekkel. Magam is ilyen vagyok, aki szlovén tanárként, szlavisztikai képzettséggel most a nyugdíjba vonulás előtt egy kicsit eljátszadozok a szavakkal és a gondolatokkal. Mikor lesz lehetőség arra, hogy itt Szentgotthárdon is szlovén könyvtár nyíljon, mint Klagenfurtban és Triesztben? Lesz-e mód arra, hogy a muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtár bibliobusza eljusson az osztrák Radkersburg környékén élő szlovének településeire, illetve a Mura folyó jobb partján lévő Radenci, Apače, Sveti Jurij ob ©čavnici, a Ljutomer melletti Kriľevci és Verľej községekbe? Gondolnék még itt a mostani bibliobusz cseréjére, hisz lassan erre is szükség mutatkozik, illetve a szlovén közkönyvtárak és azon munkatársainak rendszerbeli jobb finanszírozására.

Bízva abban, hogy mindez a könyvtári szakterületen megvalósuljon, azt kívánom, hogy a mostani és az utánunk jövő Vas megyei és muravidéki könyvtáros nemzedék az elkövetkező esztendőkben továbbra is sikeresen együttműködjön.