Nemcsak a mai világra jellemző, hogy bizonyos személyek egynél több, kettős vagy többes identitással rendelkeznek, ez minden kor sajátja volt. A szűken vett nemzeti identitás mellett beszélhetünk például regionális, hivatásbeli vagy más közösséghez kötődő identitásról is. A magyarországi szlovének helyzete jó példája a többes kötődésnek: a szlovén identitás mellett megjelenik a Magyarországhoz való tartozás tudata is, e kettőn túl pedig a Mura és Rába közötti vidékhez való egyedi nyelvi és regionális kötődés is.
A Szentgotthárdi Szlovén Rádió (illetve szlovén nevén a Radio Monošter) elsősorban az utóbbi kötődést erősíti nyelvhasználatával, természetesen mindvégig hangsúlyozva, hogy a rábavidéki szlovén közösség az egységes szlovén nemzet része.
2000-es indulása óta a rádió leggyakoribb műsoreleme a nagyinterjú, amelyben megismerhető egy-egy Szentgotthárd környéki szlovén lakos személyes élettörténete. A lehetséges helyi interjúalanyok alacsony és egyre csökkenő száma miatt a rádió munkatársai át-átlátogatnak a szomszédos szlovéniai Muravidékre, ahol a vételkörzeten belül további számos hallgatója van a műsoroknak. Ez fontos része az identitásképzésnek, hiszen a magyarországi szlovén hallgatók tapasztalhatják, hogy a határ túloldalán az emberek ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ők. Mivel beszédükben a muravidékiek sok irodalmi szlovén szót is használnak, ez tanulási lehetőséget nyújt a Vas megyei szlovéneknek.
A szlovén identitást erősíti továbbá az is, hogy a rádióhullámok által a hallgatók anyanyelvükön juthatnak hozzá számos fontos információhoz Szlovéniáról. Mivel nyelvjárásuk archaikus jellege megnehezíti számukra a Szlovéniából érkező hírek követését, a rádió közelebb hozza hozzájuk az anyaország eseményeit. Más részről a napi egyórás irodalmi szlovén nyelvű műsor lehetővé teszi a nyelvgyakorlást is.
Az identitás erősítéséhez nagyban hozzájárul a rádió zeneszerkesztési gyakorlata, hiszen a - szintén előforduló - modern popzenei alkotások mellett a hangsúlyt főként a népdalokra, népies műdalokra és az idősebb generáció által kedvelt zenei stílusokra helyezi. Így hozza közelebb a rábavidéki szlovén hallgatókhoz a rádió műsorát, melyben szinte kizárólag szlovén nyelvű dalok hangoznak el. Az adásoknak rendszeres szereplői természetesen a helyi hangszeres és énekes csoportok. A rádió 2012. január 1-jétől jóval hosszabban, napi 4 órában sugároz műsort és ezáltal sokkal inkább be tudja tölteni identitásőrző szerepét.
A Radio Monošter adása csak egy kisebb szentgotthárdi központú vételkörzetben fogható. A vidékről elszármazott szlovén lakosok identitásának megőrzésében ezért még fontosabb szerepet játszanak a Magyar Rádió Nemzetiségi Adások Szerkesztőségének műsorai. A heti fél órás műsor, amelyet nagyon kedvezőtlen időpontban, hétfőn délben és szerdán éjszaka sugároznak, az elszármazottak sokszor szinte egyetlen kapcsolata az élő szlovén nyelvvel. Ismerünk példát Budapestről és külföldről az interneten keresztül történő hallgatásra is.
Az internethasználat azonban szinte kizárólag a fiatalabb és a középgenerációra jellemző, miközben a rádióadások hallgatói bázisát elsősorban az idősebbek alkotják. Az internet használatára kényszeríti a lehetetlen sugárzási idő a Slovenski utrinki televíziós magazin nézőit is. A csütörtök déli és péntek hajnali időpont valójában csak nyugdíjasok számára elfogadható.
A Slovenski utrinki legnagyobb előnye - amellett, hogy képben tudósít a Rábavidék eseményeiről - a képernyő alján olvasható felirat. Ezáltal a hangzó szlovén szó magyar nyelvű kíséretet kap. Az effajta "kis szótár" segítséget nyújt abban, hogy a néző új szavakat sajátítson el, így művelve anyanyelvét, erősítve identitását.
A rádió és a televízió úgy is segíti az identitás megőrzését, hogy erősíti a közösséghez való kötődés tudatát. Miközben a hallgató és a néző betekintést nyer szülőföldje történéseibe, az interjúk segítségével egyre inkább megismeri földijeinek sorsát, életét és történeteit. Egymás alapos megismerése viszont szorosabbra fűzi a szálakat a nézők és hallgatók között.
A televíziós adások mindemellett kiváló lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a nézőket bevezessék a lassan feledésbe merülő néphagyományok világába. A filmfelvételek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzetiségi kulturális örökség morzsái elkerüljék a végleges szétszóratást.
Hasonló szomorú, ámde nagyon fontos feladatot tölt be a Szentgotthárdi Szlovén Rádió archívuma. A főszerkesztő szavaival élve ez a "legnagyobb temető a Rábavidéken", hiszen az újságírók mikrofonja előtt az elmúlt 12 (sőt az elmúlt 40) évben szinte minden rábavidéki szlovén megfordult. A közeljövő feladata lenne kötetbe gyűjteni minél több interjút, hiszen a régi magnetofonszalagokat csak különleges technikai felszereléssel lehet megszólaltatni. Az így létrejövő könyv portrégyűjtemény lenne, de egyben korrajz is egy letűnt világról.
A korrajz segítségével erősíthetnék, vagy inkább újrateremthetnék a legifjabb generációk is szlovén identitásukat. A szlovén Rábavidéken ugyanis a nemzetiségi szervezetek rendezvényein kevés fiatalt láthatunk. Az ifjúsági kultúrcsoportok iránti érdeklődés, a munkájukban való részvétel az általános iskolából kilépve általában elhalványul, és a nemzetiségi szervezetek örök kérdése marad, hogyan lehetne erősíteni a fiatalok identitástudatát. A szlovén rádió talán kevésbé alkalmas erre, mivel a gyerekek a szlovén irodalmi nyelvet sajátítják el a kétnyelvű iskolákban, az otthoni párbeszédekből pedig már lassan kiveszik az archaikus rábavidéki nyelvjárás. A kora délutáni adásidő pedig megnehezíti a gyerekműsorok készítését és hallgatását szlovén irodalmi nyelven.
Egy apátistvánfalvi édesanya egyszer azt mesélte, hogy lányai kötelező jelleggel felvetetik vele videokazettára a Slovenski utrinki televíziós adásait. A nagyobbik lánya ugyanis a fent említett "kis szótár" segítségével sajátít el újabb és újabb szlovén szavakat a műsorból.
Minden néző számára érdekes azonban, ha szomszédját vagy rokonát látja meg a televízió képernyőjén. Volt rá példa, hogy egy távolabb élő néző az adás révén ismerte meg rokonait. A kétnyelvűség pedig a magyar lakosság körében is érthetővé teszi a magazinokat és így közelebb hozza a többségi nemzet tagjaihoz a nemzetiségi problémákat, kérdéseket. Mivel a szlovén közszolgálati televízió is átveszi a műsort, annak fontos szerepe van az anyaországi nézők tájékoztatásában is. Megismerhetik a Rábavidéket és ellátogathatnak ide.
A rádió és televízió - mint a 20. század két legfontosabb médiuma - nemzetiségi körben is tartja erős pozícióit. Ez leginkább annak tudható be, hogy a rábavidéki szlovének legnépesebb médiafogyasztó csoportja az 50 év feletti korosztály. Mivel az újságírók ennek tudatában vannak, néha kevésbé fiatalítják műsoraikat. A 21. századi nemzetiségi média legnagyobb kihívása azonban a fiatalok megnyerése.

Pri ohranjanju identitete porabskih Slovencev odigrava izredno pomembno vlogo Radio Monošter, ki s svojimi dnevnimi štirimi urami oddajanja obvešča in zabava slovenske poslušalce v okolici Monoštra. Preko dolgih intervjujev v domačem narečju lahko domačini spoznajo življenjske zgodbe svojih rojakov, kar krepi občutek pripadnosti k skupnosti. S tem, da sodelavci radia zahajajo tudi v sosednje Prekmurje, postaja preko poslušanja njihovih pripovedi močnejša zavest o pripadnosti slovenskemu narodu.
Iz oddaj Radia Monošter lahko porabski Slovenci pridobijo informacije o Sloveniji, prav tako v lastni govorici. Glasbeni uredniki pa s pomočjo skoraj izključno slovenskih pesmi na prijeten način predajajo znanje slovenskega jezika poslušalcem.
Monoštrski radio je dosegljiv le na manjšem območju ob tromeji, zato so pri ohranitvi identitete Slovencev izven Porabja še kako pomembne slovenske oddaje Madžarskega radia. Preko spleta se lahko te oddaje spremljajo ob poljubnem času, saj so predvajalni časi oddaj precej neprimerni.
Po besedah glavnega urednika je arhiv Radia Monošter "največje pokopališče v Porabju", saj so pogovori posneti skoraj z vsemi že pokojnimi ali živečimi Porabci. Bilo bi pa potrebno zanimivejše pogovore izdati tudi v tiskani obliki.
Televizijske oddaje Slovenskih utrinkov imajo tudi vlogo majhnega slovarčka, saj ponujajo možnost učenja novih slovenskih besed s pomočjo madžarskih podnapisov. Televizijski programi pa so odlični tudi pri ohranjanju ljudske tradicije, ki počasi izginja. S predvajanjem na nacionalnih programih Slovenije in Madžarske obveščajo Slovenski utrinki tudi matični ter večinski narod.
Čeprav zlati časi radia in televizije počasi odhajajo, imata oba medija izredno pomembno vlogo pri ohranjanju identitete predvsem starejših porabskih Slovencev. Vsi uredniki pa se morajo zamisliti, kako krepiti oziroma na novo ustvariti slovensko identiteto najmlajših rodov.