Apátsági templomrom, 1965.

A celldömölki búcsújáró hely sorsa szorosan kapcsolódik a dömölki apátság történetéhez. A Ság hegy északkeleti tövében alapították az Árpád-korában a dömölki bencés apátságot. Sem alapítóját, sem alapítólevelét nem ismerjük. Első fennmaradt okleveles említése 1252-ből való. Feltételezhetően II. Béla alapította, s így keletkezése 1133-ra tehető. Az egykori templom romjai ma is láthatóak. A kolostor szellemi életének kisugárzását jelzi, hogy Dömölk a 14. század folyamán közjegyzői tevékenységet folytató hiteles helyek közé tartozott. Mindezek mellett az apátság elsődleges célja a Szűzanya tiszteletének terjesztése volt. A templom búcsújáró hellyé vált, ahová nem kis számban sereglettek a vidék Mária-tisztelői.

A török pusztításának a dömölki klastrom is áldozatául esett, a templom kegyszobrát egy bencés szerzetes mentette meg azáltal, hogy a csallóközi Dénesd templomába juttatta. Napjainkban is Dénesden őrzik a ma már csak romokban álló dömölki templom egykori ékét.

A 14. és 15. század fordulóján az apátságtól északra egy új település, Nemesdömölk jött létre, amely az 1681. évi XXVI. törvénycikk hatására Kemenesalja, sőt fél Vas vármegye evangélikus népének templomos helyévé vált. Mindeközben a dömölki apátság környéke a Pórdömölk elnevezést kapta. 1725-ben Sajghó Benedek pannonhalmi főapát Dömölkre látogatott, ahol összeomlott kolostort, felújításra váró templomot és nagy szegénységet talált. Szemléjét követően a szombathelyi születésű rendtagot, Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte Dömölkre, aki itt töltött évei alatt megállította az apátság gazdasági hanyatlását, s ezzel párhuzamosan Dömölk valahai Mária-kegyhely jellegét is igyekezett felújítani, Nagyboldogasszony napjára zarándoklatra hívta Kemenesvidék papjait és híveit.

Celldömölk, rézmetszet (1750)

A máriazelli kegykép alatt a mai celldömölki (kiscelli) kegytemplom és zarándokhely Koptik Odó apát által tervezett kiépítésének képe. Lelőhelye: Magyar Nemzeti Múzeum. Történelmi Képcsarnok.

A kiscelli búcsújárás megalapozása Koptik Odó nevéhez fűződik, aki 1713-ban lépett a bencés rendbe. Pappá szentelése után a világhírű zarándokhely, Máriacell kegytemplomának gyóntatópapja volt. 1736-ban került hazánkba, Sajghó Benedek pannonhalmi főapát 1739-ben kinevezte dömölki apáttá.

Koptik 1739. július 9-én érkezett Dömölkre, Máriacellből magával hozta az ottani kegyszobor hiteles másolatát, amelynek a Ság hegyen próbált hajlékot biztosítani. Végül az ősi templomtól keletre, a régi pápai országút mellett épített fel egy fakápolnát és abban helyezte el a kegyszobrot. A kápolna és a földbe vájt remetekunyhó mellett egy ásványkutat is ásatott. Munka közben a kút szájából egy nagy kő esett a mélyben dolgozó munkás fejére, megsértette a "nyakán a gerincvelőnek kemény és puha hártyáját, és a kőműves mégis meggyógyult." A következő években - tagadhatatlanul a kútásó csodás gyógyulásának hírére - zarándokok ezrei érkeztek a kegyszobornak otthont adó fakápolnához, ahol további gyógyulások és imameghallgatások történtek.

Minderről "A Kis-Mária-Czeli csudálatos kép története" c. kiadványban - idézve a győri püspök 1745-ben kihirdetett határozatát, miszerint a szobrot "kegyelminek és csudatevőnek" nyilvánítja - így számol be a szerző 1859-ben:

"A csudák száma napról napra szaporodván, Gróf Zichy Ferencz győri püspök, kinek egyházi megyéjébe Kis-Mária-Czel akkor tartozott, hogy boldogságos Szűz iránti tiszteletet a hívekben nevelje, főpásztori hivatala s ama különös áhitatottsága kövekeztében, melylyel a magyarok Nagy-védaszszonyának hódolt, az egyházi törvények e tekintetben igen is szigorú szabályai szerint ezen eseményeket rendre a legszorgalmatosabban megvizsgáltatá; s meggyőzettevén a hites tanuk tömérdek serege által, melyben főbb rangúak s így nagyobb tekintélyűek is találkoztak, 1745-ik évnek Szent András hava 7-én kihirdetteté az általa már Mindszenthó 21-én aláírt e határozatát: "Minthogy a legkegyelmesebb Istennek áldásai a keresztény híveknek többféle ínségeit e szent szobornál megszüntették, s körülötte rendkívüli meggyógyulások történtek; mint ezt a tridenti szent gyülekezet parancsa szerint fölállított ítélőszék-kötelességét kellő óvatossággal teljesítvén -valóigaznak találta: mi a szent szobrot kegyelminek nyilváníjuk, s mint ilyent a keresztény hívek közbuzgó tiszteletére kitétetni rendeljük." E határozat az említett napon mintegy 20.000 zarándok előtt lőn kihirdetve. Újabb vizsgálatok tartaván pedig a püspök ugyan 1745-ik évnek Szent-András hava 17-én a második határozatát is kiadá, melyben mondja: "Mivel a tiszteletre méltó szobor rendkívüli kegyelmek-, gyógyulások- és csudáknak fényével tündöklik, s általa a jó Isten az ő mindenhatóságának csudálatostetteit nyilvánítja; mi azt nem csak kegyelminek, hanem csudatevőnek is valljuk, s a hívek buzgó hódolatába ajánljuk. "

E hirdetménynek következtében lőn, hogy némely évben 50.000 zarándoknál is több járult a csudatevő képhez. Még pedig nem csak a pórnép látogatá azt buzgón, hanem még legfőbb rangú családok is megtevék ezt. Legtöbben jelenének meg akkor, midőn a szent szobrot maga a püspök ékesíté föl azon arany koronákkal, melyeket Gróf Erdődy György a kir. kincstár főnökének buzgalma ajándékozott; midőn egyszersmind XIV. Benedek pápának ama kegyes irata is föl lőn olvasva, melynél fogva minden keresztény katholikus hívő, a csudakép előtt megjelenvén, bármely napon teljes bucsut nyerhet, ha az ennek elnyeréséhez egyébkint megkívánt föltételeknek megfelel."

1744-45-ben a szombathelyi zarándokok a régi fából épült kegykápolnát kőből újjáépítették. Koptik kérésére a győri püspök 1745. november 21-én ünnepélyes keretek között helyezte el a kegyszobrot a megújított kápolnában, azonban a zarándokok számának folytonos növekedése és a kápolna kis mérete új templom építését eredményezte. Az építést 1747 tavaszán kezdték el. 1748. szeptember 15-én ezrek kíséretével helyezték a kegyszobrot végleges helyére. Mivel a kegyszobor az újonnan épült templomban nyert elhelyezést, a régi kápolna elvesztette eredeti jelentőségét, ettől kezdve az oltárt Szent Anna képéről Szent Anna kápolnának nevezték. 1825-ben megújították, 1865-ben pedig keleti oldalára kis fatornyot építettek. Így állt 1895-ig, amikor egy hadgyakorlat idején a kápolnát forgalmi akadálynak minősítették és lebontották. A mellette lévő szentkutat meghagyták, később helyreállították.

II. József 1786-ban feloszlatta az ősi pannonhalmi főmonostort, Szily püspök kérésére öt rendtag Kiscellben maradhatott. Az istentiszteletek elszegényesedtek, az ének- és zenekar megszűnt, a búcsúsok, bár kissé megfogytak, szép számmal jelentek meg a szokott időben. 1802-ben a rend visszaállítása után az apátság vezetői folytatták a Koptik által felélesztett kegyhely építését és szépítését. 1874-től 1900-ig apátként működött Hollósy Jusztinián, aki felépíttette a zárdát, és 1891-ben az Isteni Szeretet Leányaira bízta a benne lévő iskola és óvoda vezetését.

1917-től 1922-ig dr. Kühár Flóris volt a plébánia vezetője, elősegítette a zárdai polgári leányiskola beindítását 1917-ben, és kiadta a búcsújáróhelyet ismertető könyvecskéjét 1918-ban.

Az 1950-es rendfeloszlatás előtti utolsó apátnak, Jándi Bernardinnak nagy szerepe volt a zárda épületének bővítésében és a polgári fiúiskola alapításában is. 1933-ban ő szervezte meg - dr. Horváth Károly akkori plébános közreműködésével - a dömölki apátság 800 éves jubileumi ünnepségét, amelyen részt vett Serédy Krizosztom pannonhalmi főapát is. 1948. szeptember 12-én Jándi Bernardin és dr. Nemes Vazul plébános szervező közreműködésével tartották meg a kegytemplom 200 éves jubileumát. Az ünnepségen jelen volt Mindszenthy József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása mellett Grösz József kalocsai érsek, Shvoj Lajos székesfehérvári, Kovács Sándor szombathelyi, Papp Kálmán győri püspök és dr. Sárközi Pál pannonhalmi kormányzó apát.

Az 1950-es rendfeloszlatás óta a szombathelyi egyházmegye papjai látják el a búcsújáróhely plébániájának vezetését.

(Felhasznált forrás: Nagy József: A celldömölki búcsújáróhely kialakulása. Celldömölk, 1996. 48 p.)