1756-ban gróf Batthyány József pozsonyi prépost egyházlátogatásakor, a felvett jegyzőkönyv tanusága szerint, a gencsi határ nyugati részén, egy domb oldalán bővízű forrás található.

Nagygencs: a Szentkúti kápolna és a Lourdes-i barlang, 1944.

Török Mihály és neje, László Katalin hálából kápolnát építtetett a forrás fölé annak emlékére, hogy világtalan gyermekük szemei a forrás vizében történt mosdás következtében megnyíltak. A kápolnát a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték föl. Mellé hamarosan egy három keresztfából álló kálváriát és egy remetelakot is építtettek. Az időközben romossá vált kápolnát egy Geröl István nevű jobbágy újjáépítette. Későbbi feljegyzések szerint, az 1850-es években a "gencsi helység" hivatalosan is kötelezi magát a szentkútnak és környékének a felügyeletére.

Szentkúti kápolna, 2008.

Az 1860-as években a forrás, illetve a kápolna köré tizennégy kisebb stációs kápolna épült, a szentkút fölé emelt kápolna pedig egy fájdalmas Szűzanyát ábrázoló szobrot kapott a kármelita nővérektől. 1936-ban Hosszú István és családja a hatéves korában elhunyt Bernadett nevű kislányuk emlékére egy lourdes-i barlangot építtetett. 1986-87-ben a Szentkút épületeit felújították. 2001-ben a Széchenyi terv vallási turizmus programjának keretében megújult a Szentkúthoz vezető út és a zarándokokat kiszolgáló Zarándok Közösségi Ház.

Búcsújárás:
Évente kétszer, a Szent Kereszt megtalálásának ünnepét (május 3.) és a Szent Kereszt fölmagasztalásának ünnepét (szeptember 14.) követő vasárnapon nagy számban keresik fel a szomszédos plébániák hívei. A gencsapáti hívek a két Szent Kereszt-napi búcsún kívül Nagyboldogasszonykor is elzarándokolnak a Szentkúthoz

Ugyancsak kedvelt az ősi, hálaadó szentmise is, melyet a szüret megkezdésekor szokás a Szentkútnál végezni. Régi hagyomány, hogy húsvét hajnalán a gencsi hívek - a bibliai jámbor asszonyok példáját követve - a Szentkútnál adják meg a tiszteletet a feltámadt Üdvözítőnek.

(Felhasznált forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Mária kegyhelyek Mária országában. Bp., 1998. 56-57. p.)