Vát középkori egyházáról kevés adat áll rendelkezésre. 1342-ben valószínűleg önálló plébánia lehetett. A 16. században református, majd a 17. század első felétől ismét katolikus települést, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek mint plébános nélküli falut említik. A 17. század végén meglévő, Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom még a középkori lehetett, az 1697/98-as jegyzőkönyv ?templomocská"-nak nevezi. A birtokot a 17. század végén Nádasdy Tamás (+1734), Nádasdy III. Ferenc negyedik fia szerezte meg. Az 1697/98-as egyházlátogatási jegyzőkönyv már mint a falu földesurát és a templom patrónusát említi. A Nádasdy Tamás által rendbe hozatott kis templom, zsindellyel fedett épület tornyocskája fából készült, harang nem volt benne, mivel azt az utcában fa haranglábon helyezték el. 1734-ben Szűz Mária szolgáit (szervita atyákat) telepítették ide. Rendházat is építtettek számukra, de csak 1788-ig maradtak, II. József rendelkezései miatt kellett távozniuk. Később még a kolostor falait is lebontották. A Fájdalmas Szűz temploma azonban megmaradt és kegyhely jellege is mind a mai napig fennáll. 1945-ben kegytemplom szentélyét újjáépítették.

(Felhasznált forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Mária kegyhelyek Mária országában. Bp., 1998. 137. p.
Velladics Márta: Vát - Szentkúti kápolna. Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 652. kötet. 2000. = http://www.bucsujaras.hu/vat/tortenet.htm. Letöltés ideje: 2009. 12. 10.)

Mária-szobor a Szentkúti kápolnában

A kegyhelyet gondozó szerviták letelepítéséről, a kolostorépítésről több rendháztörténet is rendelkezésünkre áll, egyrészt a Nádasdy családnak (középkori eredetű, a Nádasd nemzetségből származó főnemesi család; Nádasdy Tamás (1498-1562) kapott először magas közjogi méltóságot, 1554-1562 között nádor volt, a család hatalmának és vagyonának alapját, a dunántúli uradalmakat, köztük a sárvárit is ő szerezte Kanizsai Orsolya kezével) másrészt a szentkúti rendháznak a Magyar Országos Levéltárban fennmaradt iratai között. Amennyire ezekből nyomon követhető, a falu határában lévő forrás a 17. század második felében vált ismertté, ettől az időtől kezdve zarándokoltak a vízhez mind nagyobb számban, különböző betegségekben szenvedő emberek, gyógyulást remélve. Nádasdy Tamás (+1734) is gyakran felkereste e környéket, hiszen az itt elterülő erdő kedvelt vadászhelyei közé tartozott. Egy napon a főúr éppen reggelijét fogyasztotta a tisztáson, mikor egy vak lován közeledő koldust pillantott meg. A szerencsétlen pára belegázolt a forrásba, melynek vize a szemébe fröccsent, és ettől kezdve az állat újra látott. A csoda hatására határozta el Nádasdy Tamás, hogy e helyen kápolnát alapít.

Az első épület deszkából készült, amelyet hamarosan téglából rakott követett. A Mária mennybemenetelének tiszteletére épült, Szent István és Szent László mellékoltáraival bővített kápolnát 1721. augusztus 20-án szentelték fel. Még be sem fejeződött az építkezés, midőn az alapító álmot látott: a kápolna helyén klastrom állt, benne szerzetesek élték mindennapjaikat és a forrás felett megjelent Krisztus, öt sebéből vért folyatva annak vizébe. Az álom nem múlt el nyomtalanul: Nádasdy Tamás ősei példáját követve, a lorettói kolostor (kegyhely Olaszországban) mintájára a szervita rendet kívánta a forrásnál letelepíttetni. Még abban az évben tárgyalásokat kezdett Pozsonyban a rendtartomány főnökével, de megkeresése kezdetben eredménytelen maradt.

Nádasdy kitartását végül siker koronázta. 1733-ban megegyezett a szervitákkal, s még ennek az évnek szeptemberében két szerzetes érkezett Vátra, akiket - megfelelő épület híján - saját kastélyában szállásolt el. Az 1734 júniusában kelt alapító okirat értelmében a főúr Mária hét fájdalmának tiszteletére kívánt hét szerzetessel monostort állítani, egyben kötelezte magát arra, hogy saját költségén és fáradságán megfelelő épületet építtet, és felruházza azt a fenntartáshoz szükséges jogokkal és anyagiakkal. Ehhez 20.000 forintos alapítványt tett, melynek kamatait óhajtotta a fentiek megteremtéséhez felhasználni. A szerzetesek ezért cserébe vállalták, hogy alapítójuk tiszteletére, éltében és holtában napi egy misét mondanak, valamint ünnepeken és minden szombaton két misét celebrálnak a családtagjaiért, egyet az élőkért és egyet a holtakért.

Nádasdy Tamás 1734 októberében elhalálozott, anélkül, hogy az alapítvány teljes összegét letette volna. Örököse, Lipót (+1758) nem akarta maradéktalanul teljesíteni végrendeletét, ezért a viszony közte, és a rend között elmérgesedett. 1743-ban sikerült a feleknek megegyezniük. 1745. június 10-én volt a rendház, majd 1716. szeptember 8-án, Mária születésnapján a templom alapkőletétele. Az építkezés 1750-re fejeződött be. A rendház 1788-ig működött, amikor II. József rendeletileg bezáratta azt. Az ún. kistemplom ("kleine Kirche") pontos helyét nem ismerjük, valószínűleg ezt építtette Nádasdy Tamás az 1720-as évek elején, s ebben helyezték el a ma is nagy tiszteletnek örvendő, Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyképet.

(Felhasznált forrás: Velladics Márta: Vát - Szentkúti kápolna. Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára 652. kötet. 2000. = http://www.bucsujaras.hu/vat/tortenet.htm. Letöltés ideje: 2009. 12. 10.)

Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története (1876)