Kemestaródfa határában, az "Ó hegy tövében", a Strem-patak mellett található a Miród-forrás, vagy más néven Rákos-kút. Márton Ferenc községbíró Taródfán 1864. szeptember 22-én a következőket jegyezte le: "Rákos kút, az Ó hegy tövében egy forrás, s nevezetét a Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoktak a hideglázban szenvedők járni, vizéből inni... A szomszéd községek előtt is ismeretes a forrás, vize hideg és kemény, talán némi gyógyerővel is bír..." Vas megye földrajzi nevei tanusága szerint: "Rákos-kut A patak partján van, rák volt benne. A forrás vizét hideglelés gyógyítására használták. A burgenlandiak is átjártak érte, ők női bajokat gyógyítottak vele. Akik gyógyulásért ittak a vízből, a kút melletti bokorra rongydarabokat kötöttek."
(Takó Gábor: A Miród-forrás története. [S.l.], [200-] 151 p.)
Csihar Tamás: Kegyhely a Miród-forrásnál. = Vas Népe, 2004. júl. 10. 8. p.
A forrás már az 1800-as évek végén is ismert volt. Az első adatok a 19. század elejére tehetők. Az Erdődy család (monyorókereki és monoszlói előnévvel magyar főnemesi család, Vas vármegyében is voltak birtokaik) egyik leszármazottja, a Gasztonyban élt József főherceg és vadásza foglalkozott a kút történetével. A forrás búcsújáró hely is volt. A kemestaródfaiak az 1800-as évek közepén Szűz Mária tiszteletére oltárkápolnát építettek itt és minden év szeptember 12-én tartották a búcsúját. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy az 1940-es években cserkészek táboroztak a helyen, köztük Sinkovits Imre (1928-2001) színművésszel.
A háború után megközelíteni sem lehetett, elzárták, mert határsávba esett. Az 1990-es években Takó Gábor kemestaródfai lakos balesetéből való megmenekülésekor fogadalmat tett, hogy újraéleszti a falu határában, az erdőben megbúvó Miród-forrást, amit valamikor kegyhelyként és gyógyító vízként is használtak. A Miród-forrást és környékét 2002-ben nyilvánították kegyhellyé, Gyürki László pápai prelátus szentmise keretében áldotta meg és adta át újra rendeltetésének 2002. szeptember 22-én. 2004. július 4-én Brenner József püspöki helynök szentelte fel a kibővített kegyhelyet, a Miród-forráshoz vezető út mellett felállított stációs kereszteket és a kegyhely lourdes-i barlangját a Batthyány-emléktáblával. Mára a Miród-forrás nemcsak kegyhely, de bekerült az országos túraútvonalak közé, a Kék Túra és a Szent Márton-vándorút egyik állomásaként.
Sarlós Boldogasszony ünnepe a kemestaródfai búcsú napja.
A Miród-forrás verse
Erdő csendes mélyén, áldott völgy ölén,
A hegyoldali szent szűz ősi kegyhelyén,
Harang szava kondul, ének hangja száll,
Köszöntgetni jöttünk Téged Szűzanyánk.
Ahol dohos fű és lombos ág,
Itt élt remetén kinek őrzi lábnyomát.
Itt borultunk térdre, és szállt fel imánk,
Légy ezerszer áldott édes Szűzanyánk.
Jó nekünk itt lenni hűs forrás tövén,
Hallgatni a víznek csobogás neszét,
Hull a perc az óra, mormolják a habok,
Eljön egyszer az is, melyben meghalok.
Segítsél úgy élni édes Szűzanyám,
Boldogan várhassam életem alkonyát,
Amely mindörökre majd Tehozzád fűz,
Hófehér szeplőtelen hegyoldali szent Szűz.
Az 1900-as évek elején írodott verset József főherceg lovásza, Láng Ferenc őrizte meg, Láng Teréz nevű taródfai lány adta tovább Márffy József kemestaródfai lakosnak, a Miród-forrás őrének.
(Felhasznált források: Vas megye földrajzi nevei. Szerk. Balogh Lajos, Végh József. Szombathely, 1982. 447-448. p.;
Csihar Tamás: Kegyhely a Miród-forrásnál. = Vas Népe, 2004. júl. 10. 8. p.;
A Miród-forrás története. Szerk. Takó Gábor. [S. l.], [200?]. 151 p.)