Alföldy János (1902-1966) ötvös, érmész
Debrecenben született, a Budapesti Iparművészeti Iskolában végzett, mestere Csajka István volt. Az érmek mellett a szombathelyi szalézi, a gellénházi és a rábagyarmati római katolikus templomok domborított réz tabernákulum ajtóit is ő készítette.

Artner Ferenc (1904?-1981) festő, grafikus
Felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de tanulmányait egy év után - rossz anyagi körülményei miatt - abba kellett hagynia. Magánúton képezte magát festővé. Tagja volt a Szent Márton Céhnek. 1935-től élt és dolgozott tanárként Szombathelyen. 1943-tól rendszeresen kiállított szombathelyi bemutatókon. 1960 óta a festés mellett rajzzal és rézkarccal is foglalkozott. Munkásságát a naturalista látásmód jellemzi. Szívesen örökítette meg Nyugat-Magyarország tájait és a Balaton vidékét. Tájképek, veduták mellett figurális kompozíciókat is készített. Olajfestékkel, akvarellel, tussal egyaránt dolgozott. Jelentős számú rézkarcot alkotott. 1938-ban a Szent Márton Céh bronzérmét kapta.1962-től tagja volt a Képzőművészeti Alapnak.

Bakos István (1880-?) magyar-latin szakos tanár
A szombathelyi reáliskola, majd a leánygimnázium tanára. A Tanácsköztársaság idején volt a könyvtár vezetője.

Batthyány Károly (1799-1852) főnemes, nemzetőr őrnagy
A Vas megyei származású főúr apja a csákányi uradalom birtokosa, németújvári gróf Batthyány János, első felesége gróf Nádasdy Ernesztina, annak korai halála után második neje pedig gróf Nádasdy Karolina volt. 1842-ben lett a zalai mezőváros, Szentgrót földesura. A felsőtábla tagjaként jelen volt az 1843-1844. évi pozsonyi országgyűlésen. Kastélyában alakult meg 1845. február 9-én az Országos Védegylet szentgróti fiókja, amelynek elnöke Deák Ferenc, alelnöke pedig maga a gróf lett. Batthyány Károly Zala megyében Deák liberális reformpolitikáját támogatta, 1845 márciusában önkéntes adófizetést vállalt, 1847-ben pedig belépett a pesti Ellenzéki Körbe. 1848 júliusában - Csány László baráti ajánlása nyomán - a Dráva-vonal védelmére készülő zalai nemzetőrség őrnagyává nevezte ki a miniszterelnök. Batthyány gróf 1848 szeptemberében a szántói járás nemzetőrségének őrnagyaként vett részt a Jellačič elleni hadmozdulatokban, október 3-án pedig a kanizsai ütközetben. 1848 decemberében visszavonult a nemzetőri szolgálattól és a megyei közélettől.

Battyhyány Lajos (1860 - 1951) németújvári gróf
Egyeden született 1860. július 27-én. Anyai ágon gróf Batthyány Lajos miniszterelnök unokája. A főrendiház (1894 -1896) és a felsőház (1927 - 1939) tagja, az Országos Tulipánkert Szövetség elnöke. Valóságos belső tikos tanácsnok. A budapesti egyetemen jogtudományi oklevelet szerzett,1881-ben diplomáciai vizsgát tett. 1882-ben tényleges diplomáciai megbízatás nélkül követségi attasévá nevezték ki. 1882-től ikervári birtokán gazdálkodott és részt vett a vasvármegyei közéletben. 1896-tól Győr, 1901-től Fiume, 1905-1910-ben a bodajki választókerület országgyűlési képviselője a Szabadelvű Párt képviseletében. Az 1910. évi választásokon párton kívüli 67-esként szerzett mandátumot, de az év végén lemondott,s gyakorlatilag visszavonult a politikai élettől.1951 nyarán kitelepítették Budapestről.1951. decemberében hunyt el Polgárdiban.

Bezerédj István, bezerédi (1866-1943)
Budapesten született 1866. február 22-én. A budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1888-tól Vas vármegye aljegyzője, 1895-től vármegyei főjegyző, 1901-1906-ban alispán. 1906-1910-ig, a Függetlenségi és 48-as párt vezette koalíció kormányzása idején főispán. 1910-től visszavonultan élt Vas megyei kámi birtokán. Vas vármegye törvényhatósági bizottságának küldötteként 1927-től haláláig a felsőház tagja volt. Szombathelyen hunyt el 1943. május 21-én.

Burány Gergely ( 1852-1929)
Esztergomban született 1852. február 6-án. Csorna-premontrei kanonok, tanár, régiségtári őr. 1874-től a rend szombathelyi főgimnáziumában görög és latin nyelvet oktatott. 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanári munkája mellett 1884 és 1890 között a Vasmegyei Régészeti Egylet titkára és régiségtárának őre volt. Megjelent munkái főként történeti jellegűek, de régészeti tárgyú munkákat is írt. 1890-ben a rend keszthelyi gimnáziumának igazgatójává nevezték ki, amelyet ő fejlesztett nyolcosztályos gimnáziummá. Ettől az időtől fogva már nem tevékenykedett a régészet területén. 1906-ban a rend prelátusa lett, 1914-ben a király udvari tanácsossá nevezte ki. 1925-ben a II. osztályú magyar érdemkereszttel tüntették ki. Csornán hunyt el, 1929. augusztus 16-án.

Csébi Pogány István (1908-?) festőművész
Szombathelyen született 1908-ban. 1933-ban szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskola rajztanár-képző szakán. Mesterei Vaszary János, Edvi Illés Aladár, Glatz Oszkár voltak. Sárváron, Szombathelyen, majd Budapesten a Képző-és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Természetelvű festő volt, vérbeli akvarellista. Tagja volt a Szent Márton Céhnek.

Csorba Tibor, Sz. (1906-1985) műfordító, filológus, festőművész
Szepesváralján született 1906-ban. A felvidéki Lőcsén, majd a fővárosban járt gimnáziumba. 1925-ben a Képzőművészeti Főiskolán kezdte művészeti tanulmányait. A Szegedi Polgári Tanárképző Főiskola után a varsói Rajztanárképző Főiskolán, a Varsói Egyetemen is tanult kézimunkát és rajzot. 1930 és 1934 között a kiskunhalasi gimnáziumban rajz és kézimunka tanár volt. 1935-ben megszervezte a kemenesaljai művészek csoportkiállítást, elsőt e nemben. 1936-tól a Varsói Egyetem nyelvi lektora lett. Lengyelországban telepedett le. Több ízben járt Angliában, Franciaországban. A Magyarok Világszövetségének aktív tagja volt. Mint festő elsősorban erdélyi, magyar és lengyel tájakat, párizsi város- és utcaképeket örökített meg akvarelljein. Grafikáiban elvontabb, szerkezetesebb kifejezésmóddal is próbálkozott. Jelentősebb egyéni kiállításait Washingtonban (1960), New York-ban (1961), Varsóban (1965), Szombathelyen (1965), Veszprémben (1966), és Budapesten (1987) rendezték meg. Mint publicista, fordító és szótárszerkesztő sokat tett a magyar-lengyel kapcsolatok ápolásáért. Festményei egy részét, mintegy 150 darabot, Kiskunhalasra hagyományozta. Ott a Halas Galéria gyűjteménye őrzi. Budapesten hunyt el, 1985.szeptember 5-én.

Dallos József (1849-1928 ) ( 1874-ig Floigl József Sándor) tanár, író
A Vas megyei Rőth településen született 1849. július 5-én. Középiskoláit Kőszegen és Szombathelyen végezte, Csornán lépett be a premontrei rendbe 1869-ben. Teológiai tanulmányait a Pázmáneum növendékeként végezte,1874-ben szentelték pappá, 1880-ban Bécsben teológiai doktori címet kapott. 1875-1898 között Szombathelyen a premontrei gimnáziumban tanár, igazgató-helyettes,1907-től Csornán perjel volt. Ott is hunyt el 1928. szeptember 5-én.

Ernuszt József (1861-1916 ) táblabíró, főispán
Táblabíró volt, illetve 1904-től 1910-ig Vasvármegye főispánja, s bőségesen kivette részét Szombathely város minden közérdekű mozgalmában. Elnöke volt a Szombathelyi Dalos Egyesületnek, a Szombathelyi Sport Egyletnek, a Mezőgazdasági Banknak. Unokatestvére, Ernuszt Géza halála után megszervezte és vezette a Párbajellenes Egyesületet.

Feldmann Bódog (1852-1912 ) ügyvéd
1852-ben született Vágújhelyen. A szombathelyi gimnázium befejezése után néhány évre külföldre ment, majd Budapesten végezte el egyetemi tanulmányait. Szombathelyen nyitott ügyvédi irodát, s egészen 1912-ben bekövetkezett haláláig mint ügyvéd itt dolgozott. Kiváló jogász volt, ő volt az ügyvédi kamara elnöke. Alapításától fogva ügyésze volt a Vasmegyei Elektromos Műveknek, a Mezőgazdasági Takarék - és Hitelbanknak és a Dunántúli Vakok Egyesületének. Szombathelyen hunyt el 1912-ben.

Gaár Frigyes (1844-1904) közjegyző
Kozáron született 1844-ben. Felsőbb tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. 1872-1875-ig Felső-Eőrön működött mint albíró, 1875-ben került Szombathelyre mint királyi közjegyző, s foglalta el helyét a közéletben. Dolgozott a megyebizottságban, a városi képviselőtestületben, az adókivető-bizottság alelnöke, az árvaházi bizottságnak pedig igazgatósági tagja volt. Ő alakította meg a Szombathelyi Kerékpáregyletet.

Gebauer Ernő (1882 - 1962) festőművész
Tanulmányait Grazban kezdte, majd Pécsett tanult. Az érettségi vizsgát a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában tette le 1901-ben. Ezt követően Budapesten tanult, a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékeként, a rajztanári képesítést 1905-ben szerezte meg. Ezután 1906-1910 között Székely Bertalan tanítványaként a képzőművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. Mint festőnövendék, többször vett részt olaszországi tanulmányúton, a mesteriskola befejezését követően is egy évet tartózkodott Itáliában.
Székely Bertalan igen nagyra értékelte tanítványának kompozíciós érzékét. A mester meglátása végigkísérte Gebauer Ernő egész életét, freskók és seccók sokaságát alkotta. Vallási témájú faliképei és seccói 57, elsősorban pécsi, Baranya és Tolna megyei templomban csodálhatók meg. Világi témájú freskói pécsi közintézmények - többek között a Nagy Lajos Gimnázium, a pécsi belvárosi filmszínházak, továbbá az egykori pécsi "Nagycsemege" (ma étterem) - falain láthatók. A faliképek mellett festőművészeti alkotások - olajfestmények, akvarellek - is sorra kerültek ki a keze alól. Közel hat évtizedet átívelő munkássága során portrékat, városképeket, tájképeket festett, valamint életképeket alkotott vásári forgatagról, külszíni bányajelenetről, viharról. Az 1960-ban készült, Az Apokalipszis lovasai című alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. A Szépművészeti Múzeum az új magyar képtár számára vásárolta meg egy havas pécsi tájképét. Több alkotását a pécsi Janus Pannonius Múzeum birtokolja.
Grafikai munkássága szintén szerteágazó: tervezett ex libriseket, bélyegeket, könyvborítókat - például bátyja feleségének, Mollináry Gizella (Gebauer Gusztávné) magyar költő, írónő több könyvéhez. Illusztrált pécsi könyveket, egyházi kiadványokat. 1919-21 között, Pécs szerb megszállása idején szükségpénzeket bocsátottak ki a városban. 1919-ben Gebauer Ernő a 100 koronás pécsi szükségpénz tervpályázatát megnyerte, majd egy évvel később ennek a tervnek az átdolgozásával került forgalomba az ötkoronás bankjegy. A második világháborút követően, 1945-ben újabb városi pénzek tervezésével bízták meg a művészt, aki ekkor a 10, 20, 50 és 100 pengős címletek terveit készítette el, de ezek megvalósítása elmaradt. Az 1925-ös genfi Eszperantó Világkongresszuson részt vett, az erre az alkalomra általa készített eszperantó képeslapok bejárták az egész világot.
A festészet mellett oktatott is. Bár hivatásos pedagógus nem kívánt lenni, életét mégis végigkísérték a tanítványok: 1919-től működtetett festő- és rajziskolát, s még az 1950-es évek végén is számos pécsi fiatal hozzá járt tanulni. Volt, hogy egyszerre három festőiskolát vitt: a városit, a szabolcsi bányászokét és a vasutas festőiskolát. Neves tanítványai: Gádor Emil, Kelle Sándor, Őry József, Vass Bertalan.
Gebauer Ernő élete összeforrt szeretett városával, Péccsel. A város köztiszteletben álló polgára volt: festőművészi munkája, művészetszervező tevékenysége, oktatói munkája mellett kedves és szerény személye tette népszerűvé.

Georgievics György (1886 - ?) festőművész
Autodidakta, katonai tanulmányai mellett foglalkozott festészettel. 1913-ban Münchenben tanult, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bosznay István mellett működött tanársegédként. 1931-től szerepelt a Műcsarnok csoportos kiállításain.

Gothard István (1869- 1948) orvos, történész, festőművész
Herényben született, a híres Gothard család tagjaként. Bécsben (1895), Berlinben ( 1897 ), majd Párizsban (1898 - 1914) folytatott orvosi tanulmányokat , és tudományos munkássága mellett lelkesen képezte festői tehetségét a francia főváros több művészeti akadémiáján is. A világ szinte minden pontját bejárta. Algérián és Egyiptomon kívül fél évet töltött Szudánban (1908). Kiváló hazai mesterektől is tanult: Bozzay Istvántól, a Képzőművészeti Főiskolán Deák- Ébner Lajostól, illetve Kecskeméten Iványi -Grünwald Bélától. Az I.világháborút végigharcolta, majd haláláig Herényben folytatott orvosi praxist. Elsősorban szép, Szinnyei-hatású tájképeket festett. Vezetőségi tagja volt a Szent Márton Céhnek.

Görög Sándor (1877-?) pénzügyi számvevőségi főtanácsos
Szombathelyen született 1877-ben. A szombathelyi felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1895-ben,majd számviteltani államvizsgát tett Budapesten. Pályáját Vasvármegye házipénztáránál kezdte mint gyakornok, majd a királyi adóhivatalhoz került, innen a számvevőséghez, 1926-ban pedig kinevezték a pénzügyi számvevőség főnökének. Pénzügyi előadója a szombathelyi Közigazgatási Tanfolyamnak.
Tevékenyen részt vett a szombathelyi Vakok Intézetének megalapításában, és megválasztották a Vakok Egyesületének ügyvezető alelnökének. A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége Vasmegyei Választmányának pénztárnoka, és tagja számos társadalmi egyesületnek.

Hidasy Kornél (1828-1900)
Komáromban született 1828. június 13-án. A középiskolát szülővárosában és Nagyszombatban, a teológiát a pesti egyetemen végezte. 1851. július. 27-én az esztergomi egyházmegye papjává szentelték. Nyergesújfalun volt káplán, majd Nagyszombatban a főgimnázium tanára, 1873-tól igazgatója, tiszteletbeli kanonok. 1875-től egyházi tanácsos, 1876-tól esztergomi kanonok, 1878-tól széplaki címzetes apát. 1882. október 8-án a szombathelyi egyházmegye püspöke lett. Fő terve a papnevelés színvonalának emelése volt. Előírta a papi lelkigyakorlatokat, és a népmissziók tartását. A szeminárium épületéhez tágas könyvtártermet építtetett, helyreállíttatta a székesegyház belső terét. 1894-ben megalapította a Szombathelyi Újságot, 1895-ben egyházmegyei nyomdát állított föl. A politikai szerepléstől tartózkodott, papjait is igyekezett ettől távol tartani. Szombathelyen, 1900. október 11-én hunyt el.

Horváth István (1850-1917) címzetes püspök, nagyprépost
Baltavár községben született 1850. március 4-én. A teológiát a Központi Papnevelő Intézetben végezte. 1874-ben szentelték pappá. Ezt követően Lendvavásárhelyen volt káplán. 1875-től szentszéki jegyző, 1876-től püspöki titkár, 1876-79 között a szeminárium dogmatika tanára is. 1877-től szentszéki ülnök, 1884 és 1902 között Szombathely plébánosa. 1890-től tiszakeői címzetes prépost. 1902-ben kinevezték szombathelyi kanonoknak, majd pápóci perjelnek. 1907-ben püspöki általános helynök, egyházmegyei főtanfelügyelő. 1910-től káptalani helynök, 1912-ben nagyprépost és zakulmi választott püspök.
Szombathelyen ő alakította meg a Katholikus Legényegyletet, harminc évig elnöke volt a római katolikus óvodának, alelnöke a községi iskolaszéknek. Élénk érdeklődéssel vett részt Szombathely város közügyeiben. 1917-ben hunyt el.

Horváth János (1817 - ?), könyvtárőr
Felső Káldon született 1817-ben. Tanítói oklevelet 1870-ben szerzett, s ekkor került Szombathelyre.1880-tól 1890-ig a Közkönyvtár vezetője volt, ekkor vette azt át a Kulturegyesület. Ezután is ő volt a kezelője egész nyugdíjazásáig. 1880-ban az Iskolai Takarékpénztár ügyében kifejtett munkájáért dicsérő oklevelet nyert. Ő létesítette az első faiskolát Szombathelyen. Az ipari iskolásokból dalárdát toborzott. Főjegyzője, majd pénztárosa volt az Általános Tanítóegyesületnek, Kreutz Edével együtt megírta Vasvármegye földrajzát. Több ízben kapott munkájáért miniszteri kitüntetést, a Magyar Tudonányos Akadémia 1923-ban Wodianer -díjjal tüntette ki.

Horváth József, Soproni (1891-1961) festőművész
Kemenesszentpéteren született, 1910-1914 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei voltak : Hegedűs László, Révész Imre, Edvi Illés Aladár. 1914-1916 között nagybányai tanulmányokat folytatott Thorma Jánosnál. 1920-tól Sopronban élt, rajzot tanított.
1927-1943 között vízfestményeivel jelentős díjak, kitüntetések sorát nyerte el.
1921: Esterházy-díj, 1928: Székesfőváros díja, 1929: Dunántúli kiállítás aranyérme,
1930: Állami Grafikai - díj, 1936: Szent Márton Céh emlékplakettje,
1943: Országos Magyar Képzőművészeti Társaság nagydíja, 1954: Munkácsy-díj.
Meghívták a főiskolai tanszékre, de nem hagyta el Sopront.

Horváth Róbert (1883 - 1956) gimnáziumi tanár
Lovasberényben született 1883. február 13-án. 1902-ben lépett be a csorna-premontrei rendbe, 1906-ban tett fogadalmat. A budapesti tudományegyetemen szerzett görög -latin szakos tanári oklevelet. 1905-től tanár Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban, 1935-től házfőnök is. 1918-ban a szombathelyi honvédkórházban lelkész volt, 1934-ben vitézzé avattaák. 1939-1942 között Keszthelyen tanár, 1943-tól Jánoshidán perjel, majd házfőnök. 1950-től Bicskén élt rokonainál, majd a pannonhalmi szociális otthonban. 1956. március 13-án hunyt el.

Náray-Szabó László (1868-1945) ügyvéd
Földbirtokos, ügyvéd, az Ügyvédi Kamara elnöke, Takarékpénztár jogtanácsosa, kormányfőtanácsos, királyi tanácsos, a Felsőház tagja, Vas vármegyei törvényhatóság bizottságának örökös tagja. 1868. július 20-án született Szombathelyen. A középiskolát a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, Bécsben és Budapesten jogot hallgatott, megszerezte az ügyvédi diplomát és 1894-től Szombathelyen mint gyakorló ügyvéd működött. Lakása a Széchenyi u. 1 szám alatt volt. Kezdettől fogva tevékenyen kapcsolódott be Szombathely város és Vas vármegye gazdasági társadalmi és kulturális életébe és különösen a kommunizmus bukása utáni években szerzett nagy érdemeket a keresztény és nemzeti gondolat jegyében megindult társadalmi szervezkedés megerősítésével. A Felsőháznak 1935-tól volt tagja a vidéki ügyvédi kamarák támogatása révén. Az Ügyvédi Gyám és Nyugdíjintézet igazgatósági tagja, a szombathelyi Takarékpénztár jogtanácsosa, a Vasvármegyei Kaszinó Egyesület társelnöke, a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület elnöke és sok más társadalmi és kulturális egyesület és intézmény vezetője, a legfelsőbb kormányzói elismerés tulajdonosa. Szombathelyen halt meg, 1945. március 18-án. Az általa építtetett családi kriptában nyugszik Náraiban.

Náray-Szabó Sándor (1861-1914) gyógypedagógus
Orvos, gyógypedagógus. 1861. február 15-én született Szombathelyen, 1914. november 18-án hunyt el Budapesten. 1884-ben a budapesti egyetemen orvos-doktori oklevelet szerzett, 1886-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium szolgálatában állt, ahol a gyógypedagógiai ügyekkel foglalkozott.
Elvi elgondolásai alapján kerültek egységes irányítás alá az iskoláskorú fogyatékosok intézményei; jött létre a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsa (1898); indult meg az egyesített gyógypedagógus-képzés.
1912-ben államtitkár lett. 1913-ban vonult nyugalomba. Sokat tett a hazai gyógypedagógia elméleti és intézményes fejlesztése érdekében. Működését külföldön is elismerték. Műveit hazai és külföldi szaklapokban, főleg a Magyar Gyógypedagógiában és a bécsi Eosban tette közzé.

Niczky János (?-?)
1816-ban a vármegye főjegyzője, 1824-ben alispánja.

Radnai Rezső (1895-1977) tanár
Budapesten született 1895-ben. A szombathelyi premontrei gimnáziumban tanított rajzot. 1915-től rendszeres kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak.1934-ben nem csak a szombathelyi művészettörténeti kiállítás megszervezésében vett részt, hanem önálló kiállítást is rendezett alkotásaiból, melyek főleg természetelvű táj-és arcképek, valamint figurális kompozíciók voltak. Vezetőségi tagja volt a Szent Márton Céhnek. A II. világháború után távozott Magyarországról, Clevelandban hunyt el.

Rács Reich Imre (1901-1962) festőművész
Celldömölkön született 1901-ben. Képzőművészeti ismereteit az 1935-ben elvégzett Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítőfestészet szakán szerezte meg. Később mestere az édesapja, Reich Imre volt. Szinte minden nagyobb, jelentősebb munkát együtt végeztek. Díszletfestőként, majd restaurátorként dolgozott. Kedvenc technikája az olaj és az akvarell volt. Előszeretettel festett egyházi témákat, erről tanúskodnak oltárképei, például Celldömölkön.
Festményeit először 1927-ben a Faluszövetség kiállításán mutatta be, melyen ezüstérmet nyert. A vármegye kultúregyesületének művészeti szakosztálya tagjai sorába választotta, azonban szülőhelyén ekkor még mint szoba- és címfestőt ismerték, festői hajlamáról és tevékenységéről kevesen tudtak. 1931. szeptember 20-23. között a celldömölki községháza tanácstermében volt kiállítása, amelyen mintegy ötven festményt állított ki. A nagysikerű tárlaton számos képe talált gazdára.
1948-ban az alsósági római katolikus templom neobarokk stílusban készült belső festését ő végezte el. 1949-ben a tervei alapján készült a pápai evangélikus templom renoválása. Mindezek mellett festett tájképet, csendéletet, portrét és aktot is. Műveit realista stílusban készítette. Több kollektív kiállításon is részt vett.

Rezsőfy György (1843-1908)
Esztergomban született 1843. április 8-án. Csorna-premontrei kanonok, tanár, régiségtári őr. 1865-1884 között a rend szombathelyi főgimnáziumában földrajzot és történelmet tanított. Emellett ellátta a meteorológiai észlelő és a gimnáziumi érem- és régiségtár őrének feladatát is. Az 1883-1884-es tanévben az iskola igazgatóhelyettese is volt. Lipp Vilmos Keszthelyre való távozása után, 1879-től 1884-ig először ideiglenesen, majd hivatalosan töltötte be a Vasmegyei Régészeti Egylet titkári pozícióját. Nem voltak elődjéhez, Lipphez mérhető régészeti ambíciói, inkább a gyűjtemény osztályozása és rendszerezése kötötte le. Ugyan több helyen (Csém, Perenye, Szentvid, Szombathely) vezetett régészeti ásatásokat, tevé-kenységének csúcspontja a régiségtári gyűjtemény tárgycsoportos jegyzékének összeállítása volt, amely 1884-ben nyomtatásban is megjelent. Ugyanebben az évben jánoshidai jószágkormányzónak nevezték ki, majd jószágfelügyelő, illetve házfőnök lett Türjén. Zala vármegye köztörvényhatósági bizottságának is tagja volt. Budapesten hunyt el 1908. július 18-án.

Rhorer László (1820-1900) ügyvéd
Káldon született 1820. április 7-én. Előbb a keszthelyi járás szolgabírája volt, majd az 50-es években Szombathelyen nyitott ügyvédi irodát. A köztiszteletben álló ügyvéd másod-alispáni megbízást kapott. Nevéhez fűződik az Első Szombathelyi Ipar-és Kereskedelmi Bank alapítása,Vasvármegye Árvaházának építése, és számtalan közcélú, jótékonysági és kulturális egyesület létesítése. Különös érdemeket szerzett az Emberbaráti Egylet és a Vasmegyei Gazdasági Egyesület megalakításánál. Haláláig jogtanácsosa volt a püspökségnek, a szalónaki Batthyány-grófoknak és a bajor királynak.

Rhorer Ödön, ügyvéd
A szombathelyi püspökség jogtanácsosa, a szombathelyi egyházmegye és a püspöki szentszék ügyésze volt. Városi képviselő, kaszinóigazgató. Tagja a Katholikus Férfiligának. Egyháza körül teljesített érdemeiért XI. Pius pápa a Nagy Szent Gergely - rend lovagjává nevezte ki.

Ruttkayné Sinoros Szabó Erna tanár
1920 és 1930 között a kőszegi Gyurátz Ferenc Leánynevelő Intézet és Leánygimnázium tanára volt.

Rupp Kornél ( 1865-1900 ) tanár
A Pest megyei Ercsi községben született 1865. május 15-én. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, majd a budapesti egyetem hallgatója lett. 1885-ben lépett be a premontrei rendbe, 1888-tól szombathelyi, 1889-től keszthelyi, majd 1891-től ismét szombathelyi tanár volt. 1891-ben bölcseletdoktori, 1892-ben tanári oklevelet szerzett. 1893-ban kilépett a premontrei rendből és áttért a református vallásra.1894-től mint budapesti református főgimnáziumi tanár működött. Írásai jelentek meg a Vasmegyei Lapokban, a Székesfehérvár és Vidéke című újságban, az Irodalomtörténeti Közleményekben. 1894-től szerkesztette a Tanulók Lapját. Budapesten hunyt el 1900. június 25-én.

Somogyi József, somogyvári (1860-1908)
Szombathelyen született 1860. március 20-án. Tanulmányait elvégezve vármegyei szolgálatba lépett, 1889-ben árvaszéki jegyző volt, és 1896-ban árvaszéki ülnök lett. Írt több jogtudományi cikket, munkatársa volt az 1880-as években a Magyarország és a Nagyvilág című újságnak, de több más fővárosi és vidéki lapban is jelentek meg tőle cikkek és tárcák. Szombathelyen hunyt el 1908-ban.

Szabó Imre (1814-1881)
A Veszprém megyei Békáson született 1814. október 10-én. Középiskoláit Pápán és Győrben, a teológiát Pesten végezte. 1837-ben szentelték fel. Karádi segédlelkész, majd szemináriumi prefektus és tanár 1845-1847-ig. Több helyen volt lelkész, plébános, majd 1869-ben veszprémi kanokká nevezték ki. 1869. júliusában megerősített szombathelyi megyéspüspök. 1861, 1865, 1867 és 1869: országgyűlési képviselő. Részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. Szombathelyen felkarolta az iskolaügyet, fölépíttette a püspöki elemi iskolát. Szombathelyen hunyt el, 1881. február 28-án.

Szabó Károly (?-?) grafikus, festőművész, karikaturista
Szombathelyi főhadnagy volt, aki szabadidejében a művészetek számos fajtáját gyakorolta. Sziporkázóan szellemes, ötletes karikatúrával Angliában a cserkész világtalálkozón, és 1931-ben Bécsben, a nemzetközi karikatúra kiállításokon díjakat nyert. Kiállításai voltak a Nemzeti Szalonban is. Karikatúrán kívül intarziakészítéssel is foglalkozott.

Széll Imre (1793-1856)
Országgyűlési követ, királyi personalis hétszemélynök.

Vass Béla (1872- 1934) tanár
1872-ben született Szegeden. Édesapja az alsóvárosi iskolának volt az igazgatója, így a pedagógus életet már láthatta. 1895-ben szerzett rajztanári oklevelet, s ekkor került a Premontrei Gimnáziumba, Szombathelyre. 1898-ban feleségül vette Tóth Lajos köteles mester lányát, Máriát, aki egyébként tanítónő volt, így végleg Szombathelyhez kötődött. Képzett rajzoló volt, aki 1912-ben a nagybányai művésztelepre is elment, megfordult Firenzében, Velencében és Ausztriában is. Festett is, képei többsége tájkép, melyek elsősorban az alpesi, firenzei, tengerparti tájakat ábrázolják, de nagyon sok balatoni akvarellt is festett, és pasztellel is dolgozott pár portré erejéig. Ezenkívül festett még oltárképet, a Premontrei Gimnáziumnak egy súlydobó képet, a Premontrei kápolnának pedig egy Szent Norbert oltárt. Vass Béla azonban elsősorban nem a képzőművészeti munkásságáról híres, hanem a szervezőmunkájáról. 1921-ben szervezett egy művészeti iskolát, amely sajnos csak 3 szemeszteren át, 1,5 évig működött. A Kultúregyesület képzőművészeti szakosztályán keresztül valósult meg ez a művészeti iskola, s itt alakrajzot tanított. Elnöke volt a képzőművészeti szakosztálynak, s nagy valószínűséggel ő szervezte, illetve álmodta meg a Szent Márton Céh-t, amely a két világháború közötti Szombathelynek meghatározó művészeti szerveződése volt. 1934. január 2-án halt meg, így ő csak annyira tudott részt venni ebben a művészeti szerveződésben, hogy látta az általa elindított Szent Márton Céh megvalósulását.

Vámosi Saáry Gyula (1907-1970) festőművész
Muraszombatban született 1907-ben. Tanulmányait párhuzamosan végezte a Képzőművészeti- és az Iparművészeti Főiskolán. Iskolái befejezése után tanulmányútra ment Európába, majd Ázsiába és Afrikába. 1956-ban Belgiumban telepedett le, ahol sikeres pályát futott be. Ott is hunyt el, 1970-ben.

Várady Imre (1892 -1974) irodalomtörténész, egyetemi tanár
Nagybecskereken született 1892. július 3-án. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, a piaristák gimnáziumában tett érettségi vizsgát. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakon végzett 1914-ben, s 1917-ben doktorált. 1919-től 1927-ig a szombathelyi főreáliskolában tanított. Szombathelyi évei alatt élénken részt vett a város kulturális életében, megválasztották Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesülete főtitkárának.1927 -1936 között a római Collegium Hungaricum főtitkára volt. Hazatérése után a szegedi egyetem tanára lett, az olasz filológiai tanszék vezetőjeként 1936-1940 között, dékánjaként 1939-1940. A második bécsi döntést követően a kolozsvári egyetem tanára lett. 1944-ben elhagyta az országot, és Olaszországban telepedett le. A bolognai egyetem tanára volt 1967-ig. A Bolognai Tudományos Akadémia rendes tagjának 1944-től tagja, a Nyelv-és Irodalomtudományi Osztály titkári teendőit látta el. Nyugdíjazásától Rómában élt, a római katolikus Szemle munkatársa volt. Rómában hunyt el 1974-ben.

Várady József (1770-1858) kanonok
A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen végezte, 1793. március 30-án szentelték pappá, júliustól novemberig Kemeneshőgyészen admisztrátor, 1793 novemberétől Kőszegen káplán. 1797-1808 között a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház gondnoka. 1808-tól Kőszeg plébánosa, 1813-21-ig esperes, 1821 novemberétől szombathelyi kanonok, 1825-28 között a szombathelyi hittudományi főiskola rektora. 1826-ban nagyprépost lett, 1828-ban pedig szekszárdi apáttá nevezték ki. 1844-ben ansariai választott püspök. A kőszegi árvaház szervezését mintának tekintették kortársai. 1812-ben Vas vármegye táblabírájává választották.

Wilhelm Lujza (1910- 1978) festőművész
Szombathelyen született. Gyermekkorában kezdett el rajzolni és festeni. Fiatal korában több rajzversenyen is részt vett szülővárosában. Később a szombathelyi festőtől, Jaksa Istvántól vett magánórákat. Amikor idősebb lett, Budapestre költözött és Örkényi-Strasser István, majd Csaba Vilmos magániskolájába járt. A II. világháború után elhagyta Magyarországot, és Párizsban töltött két évet, Marc Chagall meghívására. 1950-ben Izraelben telepedett le, ott is hunyt el 1978-ban. Főként olaj, gouache és akvarell technikával festett képeket. A Sao Paolói Biennálén képviselte Izraelt, volt kiállítás Londonban, Hollandiában és több más helyen. 1968-ban Nordau-díjjal tüntették ki.

Wille Lajos (?-?) festőművész
Pénzügyi főtanácsos, aki a tisztviselői munka mellett foglalatoskodott festészettel. Évekig volt elnöke a marosvásárhelyi foto-clubnak, számos művészeti tárlaton vett részt.