(Kézirat)

Írták:
Kissné Bai Éva
dr. Köbölkuti Katalin
Nagyváradi Nóra
Székelyné Török Tünde
Zsámpárné Szalay Mária

Szombathely 1998.

Lektorálta: Pethő Gyula

Készült a Magyarország megyei kézikönyvei. Vas megye kézikönyve című kiadvány számára.

MADÁCHY KÁROLY , tanár, iskolaigazgató
/Berlin, 1910. ápr. 3O. - Körmend, 1995. szept. 5./
Az Esztergomi Tanítóképzőben 1931-ben szerzett oklevelet.
Vértessomlón helyettesítő tanító 1935-től 1941-ig Himódon tanított. 1941-ben Körmenden vállalt tanítói állást.
1946-tól 1967-ig tanított a leányiskolában, ahol 1960-ban igazgató lett. Közben 1953-ban biológia-földrajz-rajz diplomát szerzett Pécsett. 1967-től 1971-ig a körmendi szakmunkásképző intézet igazgatója volt. Szaktárgyai mellett szívesen foglalkozott néprajzzal. Sokat tett a Batthyány levéltár maradványainak megmentéséért, szakszerű tárolásáért. Dévényi Ferenccel iskolamúzeumot hozott létre. Munkájuk eredménye a több mint 3000 darabból álló gyűjtemény, mely alapját képezte az 1981-ben megnyílt Rába Helytörténeti Gyűjteménynek, a későbbi Múzeumnak.
Nyugdíjba vonulása után múzeális anyagok gyűjtésével, rendezésével, helytörténeti kutatásokkal, idegenvezetéssel és a körmendi Magyar-Finn Baráti Kör szervezésével foglalkozott. Életpályája gazdagságát számos publikáció, több mint 30 kézirat, ,12 kiállítás fémjelzi. 1986-ban a honismereti munkáért "Pável Ágoston" plakettet, 1988-ban "Ortutay Gyula" emlékérmet, 1991-ben Gyémántdiplomát kapott.
M.: Lakóhely-ismereti pályamunka Körmendről (Körmend, 1954.); Idegenvezetői képzés anyaga Körmendről (Körmend, 1993.)

MAGASI ARTÚR ERNŐ , bencés szerzetes, paptanár, költő, irodalomtörténész
/Celldömölk, 1903. szept. 23. - Bp. 1959. jún. 10./
Győr, Pápa, Esztergom és Sopron gimnáziumaiban huszonegy éven át volt tanár, emellett önképzőköri munkával is az irodalom szeretetére nevelt. 1934-40-ben egy évet hitoktató lelkészként Celldömölkön töltött. Bekapcsolódott a Katolikus Legényegylet kulturális munkájába és színpadi rendezőként is bemutatkozott. A tanítás, nevelés, gimnáziumi diákság pallérozása volt igazi hivatása, de munkatársa volt a Pannonhalmi Szemle című folyóiratnak is. Kéziratait a pannonhalmi könyvtár őrzi.
M.: A vígság szekerén (Győr, 1928.), A kristály és a kaméleon (Esztergom, 1932.)

MAGYAR LÁSZLÓ , Afrika-kutató
/Szombathely, 1818. - Dombe Grande (Afrika), 1864./
A kalocsai gimnázium egykori tanulója.1845-ben Dél-Amerika tudományos feltárását tervezte, de anyagi támogatás hiányában lemondott róla. Afrikába utazott, ahol néger uralkodó flottájánál vállalt állást. Kutatóutat szervezett a Kongó alsó folyásának vidékére. Elsőként írta le a koncentrált rabszolga kereskedelem jelenségét és azt a mély gazdasági és társadalmi válságot, amely a rabszolgák kiviteli tilalma következtében jött létre Afrikában. Benszülött hercegnővel kötött házassága lehetővé tette, hogy belülről tanulmányozza az őt befogadó társadalmat. Afrika olyan területeire is eljuthatott, ahol előtte - és még sokáig utána sem - fehér ember nem járt.
Legjelentősebb kutatási eredménye a "rejtőzködő népek" és a szökött rabszolgák szabad szállásain kialakult életforma ismertetése, amely az emberi közösségi társadalmak fejlődésének egy ismeretlen formáját mutatja be.
M.: Magyar László Délafrikai utazásai (Pest, 1850)

MAGYARI ISTVÁN , prédikátor /? - Sárvár, 1605./
A hitvitairodalom jelentős alakja. Wittenbergben tanult. 1599-től Nádasdy Ferenc udvari papja Sárváron, 1600-tól sárvári esperes. Mint senior fordította le és adta ki 1600-ban ura megbízásából Beust Joachim "A jól és boldogul való meghalásnak tudományáról" írt könyvét. Gondolkodását és munkásságát jellemzi az is, hogy Nádasdy Ferencnél, a kor egyik protestáns főuránál szolgálhatott, aki híres török-ellenes harcairól. Magyari műveit így két súlypont jellemzi: tábori, hadi élmények és az egyházért végzett szolgálat. Az országokban való soc romlasoknac okairol (1602.) c. munkájában Aventinus, Erasmus szövegeinek felhasználásával Magyarország pusztulását protestáns teológiai szempontból magyarázta, emellett a hadviselő felek elleni panaszoknak, s a békevágynak ad hangot. E munka, amelyre Pázmány Péter válaszolt, indította el a magyarországi hitvitairodalmat. Még egy könyve ismeretes: 1604-ben adta ki két prédikációját.

MAJTHÉNYI KÁROLY , szobrászművész, tanár
/Edelény, 1914. aug. 7. - Szombathely, 1990. nov. 30./
1946-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mestere Sidló Ferenc volt. 1946-ban költözött Sárvárra, s a polgári fiúiskolában tanított és vezette a képzőművészeti szakkört. Alapvető szerepe volt a gimnázium és a múzeum létrehozásában. 1955-től Szombathelyen élt. A helyi főiskolán tanított, és innen ment nyugdíjba 1975-ben. Aktívan részt vett a megye művészeti közéletében, a zsennyei művésztelep alapításán, amelynek l972-től vezetője volt. Több alkotását helyezték el köztereken pl. Petőfi szobrát Sárvár főterén. Számos tárlata, kiállítása volt a megyében és azon kívül is.
M.: Új utakon Vas és Zala megye képzőművészei = Vasmegye, 1955. 244. sz. 6. p.; A zsennyei művésztelep első szombathelyi kiállítása = Vas megye, 1956. 116. sz. 4. p.

MANLIUS JÁNOS, vándornyomdász
, 1530. - Keresztúr, 1604. ?/
Ismereteink szerint 1575-ben könyvkereskedéssel foglalkozott, és ebben az évben megnyitotta nyomdáját is. Ő készítette az első Laibachban nyomtatott, szlovén nyelven írott könyvet. Protestáns nézetei miatt kellett Németújvárra költöznie és elszegődött Batthyány Boldizsár udvarába nyomdásznak. Ő nyomtatta ki Beythe István lelkész magyar-latin növényjegyzékét, valamint a Keresztyéni tudománynak, rövid summája... és Az evangéliumok magyarázata című műveit. l586-tól 1587-ig ismét Németújváron telepedett le. 1598-tól Sopronkeresztúron élt és dolgozott. 1600-ban és 1602-ben Sárváron működött. Kinyomtatta többek között Magyari István "Az országokban való soc romlasoknac okairól" c. művét. Manlius munkásságával nagy szolgálatot tett a magyar nyelv, a magyar könyvnyomtatás ügyének. Közel hatvan kiadványa maradt fenn.

MARCONNAY TIBOR , /Rupprecht/ költő
/Sajtoskál, 1896. febr. 12 - Bp. 1970. ápr. 13./
Garai Gábor költő apja. Államtudományi doktorátust szerzett, majd hírlapíróként 1920-tól 1940-ig különböző lapok munkatársa volt. 1923 óta használta írói névként anyja (Beaulien - Marconnay) nevét. Verseire elsők között Kosztolányi Dezső figyelt fel, s elismeréssel méltatta A túláradó élet (1922) c. verseskötetét. A 30-as évek közepéig verseit a Nyugat is sűrűn közölte. A 30-as évek végétől jobboldali eszméket vallott, ezért 1945 után hosszabb ideig kiszorult az irodalmi életből.
Költészetét a szerelem kultuszának áhitatos tisztelete jellemezte. Legkedveltebb versformája a szonett. Műfordításokat is közreadott, elsősorban francia parnasszista költőket fordított.
M.: A diadal (Bp.,1920), Az ember ellen (Kecskemét, 1934), Csillagos ég (Bp. 1941), Éltem, hogy írjak [Versek, műfordítások] (Bp. 1978)

MÁRKUS EMÍLIA , színművésznő
/Szombathely, 1860. szept. 10. - Bp. 1949. dec. 24./
A Nemzeti Színháznak a századforduló idején - Jászai Mari mellett a legünnepeltebb drámai művésznője. Márkus József főpolgármester húga. A Színitanoda elvégzése után 1877-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek 1928­ban örökös és tiszteletbeli tagja lett. 1921-ben Greguss-díjat kapott. Ő volt Paulay Ede társulatának egyik erőssége. Széles skálájú művész, aki minden szerepet egyforma sikerrel játszott. Sikereihez hozzájárult hangja és beszédművészete. Játszotta különböző drámák lírai szerepeit, s nagy hatással alakította modern drámák hősnőit is. Igazi területe azonban a századvégi francia dráma volt.

MÁRKUS JÓZSEF főpolgármester
(Szombathely, 1852. aug. 16. - Bp. 1915. márc. 12.)
Márkus Emilia színésznő testvérbátyja. Jogi tanulmányai végeztével a főváros szolgálatába lépett. 1890-ben tanácsnok, 1894-ben alpolgármester, 1896-ban polgármester, 1897-től 1906-ig főpolgármester. 1898-ban főrendiházi tag, 1910-ben országgyűlési képviselő lett. Budapest alpolgármestereként ő rendezte meg Kossuth Lajos temetését. Állandó munkatársa volt a Reform és a Nemzeti Hírlap c. újságoknak, számos várospolitikai cikket írt.

MARKUSOVSZKY LAJOS orvos
(Csorba, 1815. ápr. 25. - Abbazia, (ma: Opatija, Horvátország) 1893. ápr.. 21.)
Pozsonyban jogi tanulmányokat folytatott, majd Pesten nevelői állást vállalt. Közben elvégezte az egyetem orvosi karát. 1844-ten Bécsben folytatta tanulmányait. 1847-től tanársegéd, 1848-ban a hadi sebészet oktatója, majd kórházi főorvosa és Görgey honvéd seregében törzsorvos. A szabadságharc után nem térhetett vissza az egyetemre. 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, melynek 32 évig állt az élén, 1863-ban a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot. Ebben az évben az MTA levelező, majd 1890-ben tiszteletbeli tagja lett. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az orvosképzési ügyek előadója 1892-ig, nyugdíjazásáig. 1893-ban a budapesti egyetem orvoskara tiszteletbeli egyetemi tanárrá választotta. Az orvosképzés korszerűsítése, a közegészségtani tanszék létesítése, a klinikák fejlesztése, az orvostovábbképzés elindítása nevéhez fűződik. Vasegerszegen felesége családi sírboltjában van eltemetve. Nevét viseli a Szombathelyi Kórház, s tiszteletére Markusovszky-emlékérmet alapított.

MATHIASZ /Marót/ ARTÚR gimn. igazgató. Lapszerkesztő, író
/Máriaföld, 1877 - Bp., 1956./
Budapesten a bölcsészkaron végzett. 1900-ban helyezték kezdő tanárként a szentgotthárdi gimnáziumba. 1912-től 1935-ig volt annak igazgatója. Feljegyezték róla, hogy vezetése idején jó volt itt tanárnak és diáknak lenni. Felvirágoztatta a Dalos Egyesületet, a tűzoltók zenekarát, évekig volt az Olvasó Egyesület elnöke. Az első világháború idején be kellett vonulnia katonának, majd felmentették. A háború után hivatása mellett élénken részt vesz a társadalmi és megyei életben is. Tagja a Vas megyei törvényhatóságnak és igazgatóválasztmányi tagja a megyei kultúregyesületnek. Elnöke volt egy ideig a Gotthárdi Kaszinónak. 1901. szept. 8-1914. aug. 9-ig szerkesztette a Szentgotthárd cimű hetilapot. Szerkesztésében számottevően emelkedett a lap színvonala.

MAYER ENOCH gépgyáros
/? - ?/
Szombathely második vasgyárának alapitója, aki 1850-ben vaskereskedéssel kapcsolatban lévő gépjavitó mühelyt állitott fel, amely később gépeket is gyártott. 1860-ban már 92 munkással dolgozott a gyár, melynek ekéi a gazdasági kiállitásokon első dijakat nyertek, s gyártmányai versenyképesek voltak a külföldi cikkekkel. 1875-ben fiait is bevonva a vezetésbe megalapitotta a Mayer E. fiai Gépgyárat, ahol a gazdasági gépeken kivül malomberendezéseket is gyártott, valamint vas- és fémöntés is folyt. A gyár két telephelyen müködött, és jelentős exporttevékenységet folytatott.

MAYER KÁROLY gépgyáros
/? , 1853(?) - Szombathely, 1901, nov. 12./
Apja Mayer Enoch, testvére Mayer Ede, akikkel együtt 1875­ben alapították meg a Mayer E. fiai Gépgyárat. Testvére halála után ő vitte tovább az üzem vezetését. A cég egyre rosszabb pénzügyi helyzete miatt 48 éves korában főbe lőtte magát. Halála után 1901-ben a gyárból részvénytársaság lett, mely később a Magyar Motor- és Gépgyár nevet vette fel. Az üzem 1926-ban teljesen megszünt.

MAULBERTSCH, FRANZ Anton /Maulpertsch/ osztrák festő
/Langenargen, 1724. jun. 7. - Bécs, 1796. aug. 7./
Apjától és P. van Roy festőtől kapott oktatás után a bécsi akadémián tanult, és 1745-ben tett mestervizsgát. Főként Ausztriában müködött, de Cseh- és Magyarországon is jelentős tevékenységet fejtett ki. 1759-ben a bécsi akadémia tagja lett. A freskók és oltárképek mellett zsánerképeket, kisméretű történeti és allegorikus táblaképeket festett, de foglalkozott rézkarcolással is. Az 1770-es évek végétől szinte megszakítás nélkül Magyarországon - Pozsony, Pápa, Győr, Kalocsa, Szombathely, Eger - dolgozott. Szombathelyen Szily János püspök megbízására 1783-ban festette meg a püspöki palota nagytermének mennyzetképeit. Ő festette meg a főoltár képét (Visitatio B. M. Virginis ), a szent Márton, a szent Quirin és a szent Péter oltárok képeit is.
A püspök vele terveztette meg a szombathelyi székesegyház mennyezetfestményeit. Mielőtt azonban a munkához hozzákezdett volna, meghalt. Szily János ragaszkodott ahhoz, hogy a freskók Maulbertsch vázlatai alapján készüljenek el, ezért egykori tanitványai, J. Winterhalter és A. Spreng kaptak rá megbízást. E falfestmények 1945-ben a bombázásban elpusztultak.

MAYER EDE gépgyáros
/? , 185o(?) - Szombathely, 1899. okt. 30./
Apja Mayer Enoch, testvére Mayer Károly, akikkel együtt 1875-ben alapitották meg a Mayer E. fiai Gépgyárat, melynek vezetésében és fejlesztésében is jelentős szerepet ját­szott. Ő vezette be a modern malomszerkezetek készítését. 1899 elején ő inditotta be a benzinmotorok gyártását. Tagja volt Vas vármegye törvényhatósági bizottságának, Szombathely város képviselőtestületének, a soproni kereskedelmi és iparkamarának. Életének 49. évében hunyt el. Halála után testvére vette át a cég vezetését.

MEDVEGY ANTAL pedagógus, író, publicista
/Szarvas, 1920. júl. 30. - Sárvár, 1994. máj. 18./
A soproni evangélikus teológián 1942-ben szentelték pappá. Miközben segédlelkészként szolgált, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1946-ban magyar-történelem szakon oklevelet szerzett. Kőszegen a Gyurátz Ferenc Evangélikus Gimnáziumban kezdett tanitani. 1947-48-ban az abból levált általános iskola igazgatója volt. 1949-től a Jurisich Miklós Gimnázium tanára, 1952-53-ban igazgatója. 1953-ban Sárvárra ment az oda helyezett tanitóképzővel. A tanítóképző 1955-ben visszaköltözött, ő azonban maradt, és a Tinódi Sebestyén Gimnáziumban kezdett tanitani. 1956­1980-ig, nyugdijazásáig a gimnázium igazgatója volt. Jelentős közéleti tevékenységet folytatott. Tagja volt a Pedagógus Szakszervezet Központi Vezetőségének, a TIT megyei elnökségének. Sárváron kezdeményezte a Szépítő Egyesület megalakitását, útjára inditotta a Diákírók, Diákköltők Találkozóját. Pedagógus íróként, publicistaként megyei és országos lapokban jelentkezett. 1978-ban Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki.
M.: Gimnázium vidéken (Bp., 1968); Elszürkülésem története (önéletrajz, Bp., 1972); Jónás (elbeszélések, karcolatok, pedagógiai írások, Sárvár, 1989).

MESTERHÁZY SÁNDOR ev. lelkész, helytörténész
/Ostffyasszonyfa, 1907. jul. 31. - Kemenesmihályfa, 1992. aug. 16./
A Soproni Evangélikus Líceum elvégzése után Bp.-en a jogtudományi karon és vendéghallgatóként a bölcsészkaron tanult. 1927/28-tól már a Pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem Evangélikus hittudományi Karának hallgatója Sopronban. Lelkészi oklevelét 1931-ben szerezte meg. Szolgálatát 1932-ben a kemenesmihályfai gyülekezetben kezdte, s ott is maradt haláláig. Ifju lelkészként bekapcsolódott a falufejlesztés minden munkájába. Részt vett különféle tanfolyamok szervezésében, ezüstkalászos gazdatanfolyamot, gazdakört alakított. Részt vett mindenfájta társadalmi munkában s annak szervezésében. Helytörténeti munkássága nyugdíjazása után teljesedett ki. Különböző lapokban, folyóiratokban jelentek meg irásai. Kéziratban van két családtörténeti munkája: "A Mesterházy család Ostffyasszonyfán", valamint "A Mód-család Nagysimonyiban" c. munkája.
M.: Két Vas megyei falu, Ostffyasszonyfa és Csönge múltjából (Ostffyasszonyfa, 1987); Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Sömjénmihályfa multjából (h. n., 1990).

MÉSZÁROS JÓZSEF festőművész
/Szombathely, 1925. jan. 26. - Szombathely, 1979. szept. 26./ 1946-tól a Szépműves Líceumban, 1950-56 között a Képzőmüvészeti Főiskolán végezte tanulmányait Bernáth Aurél, Domanovszky Endre és Pap Gyula növendékeként. Élete jobbára két helységhez kötődik. Rövid ideig Bicskén, majd 1957 óta Szombathelyen (Herényben) élt. Természetelvü festészetét a vasi táj és a népélet ihlette. Rendszeresen szerepelt az országos és a megyei kollektiv tárlatokon. Egyéni kiállitása volt Túrkevén (1956), Szombathelyen (1965, 1966, 1968, 1972, 1975, 1977) és Mariborban (1971). Festészetében a mindennapit, a hétköznapit mutatja be. A bicskei utcáról, a herényi környezetről, a munkáról, a virágokról, a földről, a természetről, s mindenek felett édesanyjáról, s bennük és általuk a világról volt mondanivalója.

MILLER, HANS RUDOLF festőművész
/XVII. század/
Valószinüleg Bécsben tanult s ott szerezte festészeti ismereteit. A falfestményeken kivül rajzokat és táblaképeket is készitett. Mint vándormüvész, dolgozott Batthyány Ádám és Esterházy Pál udvarában is. A sárvári vár disztermének freskóin látható HRM szigno tulajdonosa sokáig ismeretlen volt még a müvészettörténészek előtt is. A hosszantartó kutatások meghozták eredményüket, a müvész neve ismertté vált. Miller a sárvári falképsorozatán a fekete bég, Nádasdy Ferenc csatáit örökitette meg. A festményeken - melyeket barokk stilusban festett - a sziszeki, a budai, a tatai, a pápai, a székesfehérvári, a kanizsai és a győri csatát jelenitette meg. A képeket 1653-ban festette Nádasdy Ferenc országbiró megbízására.

MINDSZENTY JÓZSEF biboros, hercegprimás, esztergomi érsek
/Mindszent. (ma: Csehimindszent ), 1892. márc. 29. - Bécs, 1975. máj. 6./
Neve eredetileg Pehm József, melyet 1941-ben változtatott Mindszentyre. 1903-1911-ig a szombathelyi premontrei főgimnáziumban tanult és érettségizett. Utána a szombathelyi szemináriumban teológiát hallgatott. 1915-ben szentelték pappá. Felsőpaty káplánja, Jákfa és a hozzá tartozó falvak hitoktatója és papja volt. 1917. febr.-jában Zalaegerszegre került, s lett az állami főgimnázium hittanára. 1919. okt. 1-től zalaegerszegi plébános. Férfi és női zárdát, iskolákat, egyesületeket és nyomdát alapított. Cimzetes apát (1924), pápai prelátus (1937). 1944 márc.-tól a veszprémi egyházmegye püspöke. A nyilasok 1944. nov. végén Sopronkőhidán bebörtönözték, ahonnan 1945. márc. végén szabadult. XII. Pius pápa 1945. szept.-ében esztergomi érsekké nevezte ki. 1946-ban biborossá avatták. 1948 dec.-ében letartóztatták, a Bp.-i Népbiróság 1949. febr. 8-án életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Egészségi állapota miatt 1955-től házi őrizetben tartották. 1956. okt. 3o-án kiszabadult, a fővárosba ment. Nov. 3-án rádióbeszédet mondott, 4-ére virradóra menedéket kért az Egyesült Államok bp.-i nagykövetségén. 1971. szept. 28-án - 15 év múlva ­hagyta el a külképviselet épületét, s Magyarországot is. Bécsben telepedett le, és ott is halt meg. A mariaczelli kegytemplomban temették el. Hamvait hazahozták és 1991. máj. 4-én helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilika primási sírkápolnájában.
M.: Az édesanya a vallás, társadalmi kérdés és költészet tükrében (Pehm J. néven, Bp., 1916 ); Emlékirataim (Torontó, 1974 ).

MISKE KÁLMÁN báró, ősrégész, muzeumigazgató
/Bodajk, 1860. nov. 25. - Kőszeg, 1943. márc. 5./
Elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát. Apja halála után eladta a bodajki birtokot és feleségéhez Kőszegre költözött. 1896-ban válik ismertté a Velem közég feletti Szent Vid-hegy, mint gazdag régészeti lelőhely, Ez keltette fel az érdeklődését az ősrégészet iránt és igy lett Széchenyi Rezső gróffal együtt Velem-Szent Vid első feltárója. 1896 publikációs munkásságának is kezdete. Rendszeresen jelentek meg írásai az Archeológiai Értesitőben, a bécsi Antropológiai Társaság közleményeiben, s a német Néprajzi - Antropológiai ­Őstörténeti Társaság folyóiratában. 1907-ben Bécsben megjelent első könyve, melyet a háború és pénzhiány miatt nem tudott folytatni. 1908-ban a Vasvármegyei Múzeum őstörténeti alosztályának vezetőjévé nevezték ki. Sokat tett a muzeum létrehozásáért, 1914-ben a Muzeumok Főfelügyelősége megvásárolta tőle régészeti magángyűjteményét, melyet a szombathelyi muzeumban helyeztek el. 1912 márc-ban kinevezték Vasvármegye kultúrpalotájának igazgatójává. A Tanácsköztársaság bukása után sok támadás érte, ezért visszavonult és csak névleges igazgató maradt. Közéleti szereplése azonban még nem ért véget: Az ő és Visnya Aladár nevéhez füződik Kőszegen a városi helytörténeti múzeum felállítása. A kőszegi múzeumnyitás talán az utolsó sikerek egyike volt életében.
M.: A Velem Szt. Vidi őstelep. 1. köt. (Wien, 1907); Etliches über Velem St. Vid (Kőszeg, 1926).

MÓD /OSZKÓ/ Aladár történész, egyetemi tanár, iró
/Karakó, 1908. aug. 20. - Bp., 1973. nov. 21./
A családi neve eredetileg Oszkó volt. A bp.-i tudományegyetemen magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett. Oszkó Aladár néven szerkesztette a Szabadon (1931-32) c. folyóiratot. Más irásai a Válasz és a Gondolat c. folyóiratokban jelentek meg. 1934-ben készült el első könyve (Materialista lételmélet ).
Közben egymás után jelentek meg cikkei a Népszavában, a Kelet Népében és a Szabad Szóban. 1941-ben a függetlenségi mozgalomban való részvételéért bebörtönözték. Az 1942. márc. 15-i tüntetés után menekülnie kellett. Az 1943-ban megjelent 400 év Küzdelem az önálló Magyarországért c. könyve miatt biróság elé állitották. 1944. márc. 2o-án újra illegalitásba vonult. 1945 után az MKP Gazdasági Bizottságának titkára, a Szabad Ujpest, majd a Szabad Nép munkatársa, 1946-tól 1953-ig Társadalmi Szemle szerkesztője volt. 1947-től az MKP Központi Vezetőség agitációs propaganda osztályának részlegvezetője, 1949-től a köznevelési osztály vezetőhelyettese, 1954-től haláláig az ELTE tanszékvezetője volt. 1954-61 között a TIT főtitkári tisztét is betöltötte.
További m.: Pártharcok és a kormány politikája 1848-49-ben (Bp., 1949); Korunk vitája (Bp., 1965 ); Sors és felelősség (Bp., 1967 ).

MOLNÁR LAJOS ornitológus
/Körmend, 1853. szept. 15. - Molnaszecsőd, 1942. márc. l./ Szombathelyen érettségizett. 1876-tól mint irodatiszt a Körmendi Főszolgabirói hivatal munkatársa volt 1880-ig, amikor Molnaszecsődön megválasztották körjegyzőnek. 1919-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig ott dolgozott. Madártannal már gimnazista korában kezdett foglalkozni tanárának, Lakner Ambrónak hatására. Tőle sajátította el a preparálás művészetét. Magángyűjteményében mind az öt világrészről voltak madarak, mintegy 340 bel- és 300 külföldi. 1902-től a Magyar Királyi Madártani Intézet kinevezett megfigyelője volt. Külföldön is felfigyeltek munkásságára. Meghívást kapott a washingtoni Smithsonian Institute-hoz. Délamerika őserdeibe vezetett expediciókban vehetett volna részt, de ő nemet mondott, hű maradt hazájához, madaraihoz. Kézirata, amelyben a Rába-vidék madárvilágát feltérképezte, 1945-ben a Madártani Intézet leégésekor - sajnos - megsemmisült.

MOÓR ELEMÉR művelődéstörténész, nyelvész, néprajztudós
/Hárspatak (ma: Limback, Ausztria), 1891. dec. 1. - Szeged, 1974. ápr. 22./
A bp.-i tudományegyetemen szerzett magyar-német szakon diplomát, majd 1914-ben doktorált. "Volt-e magyar hunmonda" (Bp., 1923) c. dolgozatával elnyerte a berlini Collegium Hungaricum ösztöndiját. 1925-től a berlini egyetem magyar lektora. Hazatérése után 1929-1944-ig a szegedi tanárképző főiskola német tanszékének tanára volt. Irodalomtörténésznek indult, majd névtudománnyal és településtörténettel is foglalkozott. Elsősorban a történelmi néprajz és művelődéstörténet művelője volt.
M.: A Toldi monda és német kapcsolatai (Bp., 1914); A magyar nép eredete (Szeged, 1933); A magyar őstörténet fő problémái (Szeged, 1943 ).

MÓRITZ SÁNDOR festőművész
/Celldömölk, 1924. márc. 20. - Stockholm, 1966. márc. 9/
A pápai Református Gimnáziumban Tóth Sándortól tanult rajzolni. Celldömölk város ösztöndijával a bp.-i Képzőmüvészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt 1943-49 között. Már 1949-ben kiállitást rendeztek müveiből Celldömölkön. 1953-ban és 1965-ben a Fényes Adolf Teremben rendezett önálló kiállítást, de súlyos betegsége elhatalmasodásáig végig kiállítója volt a nagyobb tárlatoknak is. Szerette szülőföldjét, gyakran dolgozott a Zsennyei Müvésztelepen. Lirai felfogású tájképeket, hangulatos városrészleteket, üzemi jeleneteket festett leginkább. 1954-ben Munkácsy-díjat kapott. Celldömölk város a festményei jelentős részét megvásárolta, a Ság-hegyen emlékszobát létesítettek számára.

MOZSOLICS AMÁLIA muzeológus, régész
/Vasvár, 1910. jan. 13. - Szombathely, 1997. okt. 21./
A polgári iskolát 1920-24 között Vasváron végezte. Középiskoláját a franciaországi Metz-ben kezdte, majd Klosterneuburgban folytatta, s ott érettségizett 1931-ben 1931-től a bécsi egyetemen tanult, ahol 1935. dec. 13-án doktorált régészetből. 1939-40-ben a bp.-i Országos Magyar Történeti Múzeum gyakornoka. 1940-41-ben a Vasvármegyei Kulturegyesület Múzeuma Régiségtáránál tisztviselőként dolgozott. 1941-től Kolozsváron múzeumi őr az Erdélyi Nemzeti Múzeumban, majd 1944. dec. 1-től 1972. dec. 31-ig - nyugdíjazásáig - a Magyar Nemzeti Múzeum főmunkatársa volt. 1975. ápr. 1. és 1978. dec. 31. között a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságán fordítóként dolgozott. Önálló művei mellett számos régészeti témájú tanulmánya is megjelent. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. Akadémiai Nivódíjat, 1990. jan. 22-én a Magyar Köztársaság csillagrendjét, 1992-ben Széchenyi Ferenc Emlékérmet kapott. 1996. aug. 2o-án Vasvár város díszpolgárává választották. Vasváron temették el.
M.: A kisapostagi korabronzkori urnatemető (Bp., 1942), Der Goldfund von Velem-Szentvid (Basel, 1950 ), Való igaz volt. Helytörténeti és néprajzi tanulmányok a Vasi-Hegyhátról (Vasvár, 1996 ).

MUSITS ZSIGMOND postafőtiszt
/? , 1850(?) - Olad, 1913. ápr. 17./ Zseniális feltaláló volt, aki már Marconi előtt sikerrel kisérletezett a drótnélküli távíróval. Bécsben, Párizsban, Londonban ismerték nevét postakörökben, Magyarországon azonban kevés figyelmet fordítottak rá. A bécsi posta- és távirdaigazgatóság -találmányának rajzai alapján - ki is próbálta a készüléket. Az Adriai-tenger mellett az egyik tengerpartról a másikra táviratoztak drót nélkül. De az ügyben más nem történt. Más találmánya is volt, dolgozott az egyvezetékes telefonon. Egy harmadik találmánya a telefonvezetékek telepeire vonatkozott. A hivatalos szervek közömbössége miatt ezekből sem lett semmi.

NÁDASDY-család
A Nádasd nevű nemzetség a honfoglalás idején a Dunántúlon telepedett le. E nemzetségből származtak a Darabos, a Gersei Pethő és a Nádasdy családok. A Nádasdyak családfája a XIII. század elejéig vezethető vissza. A család a köznemességhez tartozott, mely előbb bárói, majd grófi címet kapott. Hatalmas birtokokkal rendelkeztek. A sárvári, kapuvári és lékai uradalmak, Egervár, Csókakő (Fejér megye) és Nagykanizsa mellett még Somogy megyében is jelentős birtokaik voltak. A 15. századtól a Nádasdy-család tagjai jelentős szerepet játszottak Magyarország történetében. Cimerük: pajzs kék udvarában két nádszál között zsombékon álló vadkacsa, szétterjesztett szárnyakkal, nyakát fölfelé tartja. A család nevezetesebb tagjai:

NÁDASDY FERENC , I. katona, köznemes, Vas vármegye főispánja
/?, 147o körül - ?, 1543. jan. 17 után/
Hunyadi Mátyás seregében a páncélos lovasezred kapitánya volt. Kanizsa várában szolgált mint várnagy. 1532-ben katonákat küldött, majd ő maga is Sárvárra ment, hogy megvédje a várat egy esetleges török támadástól. Vezetésével a védők az aug. 15-i török rohamot vissza is verték. Ennek emlékére az ostrom 450. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a vár bástyáján. Második házasságából - melyet Enyingi Török Orsolyával kötött -származott Nádasdy Tamás nádor.

NÁDASDY FERENC II., báró, hadvezér, a "Fekete bég"
/Sárvár, 1555. okt. 6. - Sárvár, 1604. jan. 4./
Apja Nádasdy Tamás, anyja Kanizsai Orsolya. Tizenkét éves korától a bécsi udvarban nevelkedett. 1575. máj. 8-án házasságra lépett Báthory Erzsébettel. Vas vármegye főispánja volt. 1587-től királyi főlovászmester, majd Dunán inneni főkapitány. A török elleni küzdelmek során nagy hirnevet szerzett, ekkor kapta a "Fekete bég" elnevezést. is. Harcolt Esztergomnál, Tatán, Pápán, Veszprém és Sziszek alatt, valamint Kanizsán. 1601-ben Székesfehérvárról és Kanizsáról űzte ki a törököt. Részt vett Buda ostrománál. A 15 éves háború hadvezére volt. Szívesen időzött Sárváron, így válhatott a város birtokainak igazgatási és szellemi központjává. Támogatta a reformáció hiveit, a nyugat-dunántuli evangélikus egyházkerület létrejöttét. Segítette a sárvári iskola fenntartását, hozzájárult Manlius nyomdájának letelepedéséhez. 1588-ban megkezdte a várkastély bástyákkal való megerősitését. Lékán van eltemetve.

NÁDASDY FERENC III., gróf, országbíró
/Csejte, 1623. jan. 14. - Bécs, 1671. ápr. 30./
Apja Nádasdy Pál, anyja Révay Judit. 1633-tól Vas vármegye főispánja. Egyetemi tanulmányait Sienában végezte. 1643. nov. 25-én áttért a katolikus hitre. 1644. febr. 6-án feleségül vette Esterházy Júliát. 1645-ben királyi tanácsos, 1646-ban királyi főudvarmester, 1655-ben országbíró lett. 1664-ben Zala és Somogy vármegye főispánjává és belső titkos tanácsossá nevezték ki. 1666-ban csatlakozott a Wesselényi-féle összeesküvéshez. 1667-ben I. Lipót királyi helytartóvá nevezte ki. I. Lipót abszolutizmusát támadó "Oratio" c, munkáját (1668) kéziratban terjesztették. A bécsi udvar politikája ellen irányuló tevékenységéért 1670. szept. 3-án letartóztatták. A hűtlenségi per során halálra itélték és 1671. ápr. 3-án Bécsben lefejezték. Vagyonát elkobozták. Később, 1672 elején Lékán helyezték örök nyugalomra. Nagy műveltségű, tudományszerető főur és bőkezű mecénás volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Jelentős műgyűjteménnyel rendelkezett, híres volt pottendorfi képtára és könyvtára is. A sárvári várban nagyszabású átalakitást végeztetett. Ő építtette a kapualjat és a dísztermet, s ő készíttette el az ismert freskókat "HRM" mesterrel. 1645-ben restauráltatta a sarvári plébániatemplomot. 1655-ben Lékán templomot és Ágoston-rendi kolostort alapitott.

NÁDASDY PÁL , gróf
/? , 1598. ? - 1633. okt. 15./
Apja II. Nádasdy Ferenc, anyja Báthory Erzsébet. Apja halála után Vas vármegye főispánja lett. Első felesége Forgách Judit grófnő, második felesége - akivel 1620. aug. 3-án kötött házasságot - Révay Judit bárónő volt. Második házasságából született III. Nádasdy Ferenc és Tamás. 1622-ben a dunántúli részek főkapitánya és királyi fő-udvarmester lett. Katonaként szerzett hírnevet magának, Bethlen Gábor oldalán harcolt. Ő fejezte be a sárvári vár bástyáinak átépítését 1615. okt. 30-án.
Támogatta az irókat. Költségén jelentek meg pl. Zvonarics Imre művei és Zvonarics Mihály postillái. Udvarában élénk zenei élet folyt. 1625-ben grófi rangot szerzett családjának,
M.: Áhitatos és buzgó imádságoc (Csepreg, 1631),

NÁDASDY TAMÁS nádor
/Buda, 1498 ? - Egervár, 1562. jun. 2./
Apja I. Nádasdy Ferenc, anyja Enyingi Török Orsolya. Budán, majd Grazban, Bécsben, később Bologna és Róma egyetemén tanult. Hazatérése után II. Lajos kancelláriáján szolgált, 1527-ben Buda várának kapitánya. Buda elestekor (1529) Szolimán szultán fogságába esett, aki kiszolgáltatta (szept. 14.) Szapolyai János királynak, akitől - támogatása fejében - nagy birtokadományokat kapott. Később I. Ferdinánd oldalára állt. Feleségül vette Kanizsai Orsolyát, mely által óriási vagyonhoz jutott. Birtokainak központjai Léka, Csepreg, Kanizsa, Kapuvár és Sárvár voltak. 1534-ben Vas vármegye főispánja, 1537-ben Horvátország és Szlavónia bánja, 154o-ben országbíró, 1542. dec. 22-én országos főkapitány lett. Az 1547-es nagyszombati országgyülés elnöke volt. 1553-ban bárói rangot kapott. 1559-ben a pozsonyi országgyülésen nádorrá választották. Holttestét 1669-ben helyezték el a lékai sírboltban. Korának nagy műveltségű politikusa, a kultúra pártfogója, mecénása volt. Sárvár-Ujszigeten iskolát építtetett és nyomdát alapított 1537-ben, ahol támogatásával jelentek meg a ma már kincsnek számitó kiadványok. Sárvári udvarában híres humanisták éltek, köztük Dévai Biró Mátyás, Sylvester János, Melius Péter, Tinódi Sebestyén, Szegedi Kőrös Gáspár. Szabályoztatta a Gyöngyös patakot. Gondoskodott a sárvári vár erőditéséről, renováltatta a belső várat, s ő építtette a reneszánsz kaput .

NAGY ISTVÁN népi mesemondó
/Uraiújfalu, 1879. jun. 6. - Uraiújfalu, 1965. jun. 12./
Szülőfalujában egész életén át paraszti munkát végzett. Mesemondással az 1920-as évektől foglalkozott, de csak 1946-47-ben fedezték fel. Gazdag mesekincsét a Savaria Muzeum adattára őrzi, Rendezvényeken és a rádió müsorában is szerepelt. A Népművészet Mestere címet 1956. aug.-ban elsőként nyerte el. Mesekincsének legszebb darabjai - Kuntár Zajos gondozásában - Az arany rózsafa (Bp., 1957) és A bűvös ládikó (Bp., 1959) c. kötetekben jelenték meg.

NAGY JENŐ vezérkari ezredes
/Németújvár, (ma: Güssing, Ausztria) 1898. dec. 31. - Bp. , 1944. dec. 8./
1917-ben elvégezte a hadapródiskolát, utána a Ludovika Akadémiát, majd a vezérkari iskolát is. 1940-ben a kolozsvári, majd a kassai hadtest vezérkari főnöke. A II. világháború idején szembe került a Hitlert támogató horthysta körök politikájával. 1942-ben had-bíróság elé állították, kétévi börtönre ítélték, de a büntetés letöltésére haladékot kapott. A német megszállás után bujkálnia kellett. 1944. okt. végén bekapcsolódott a Magyar Front tevékenységébe. A Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett Magyar Nemzeti Felkelés Felszabaditó Bizottságában a katonai felkelés vezérkari főnöke lett. 1944. nov. 22-én a nyilasok letartóztatták, halálra itélték és kivégezték. Halála után 1945. márc.-ban vezérezredessé nevezték ki.

NEMES LIPÓT pedagógus
/Körmend, 1886. okt. 16. - Bp. , 1960. nov. vége v. dec. 1.(?)/
A csurgói tanitóképzőben szerzett diplomát és 1909-ben napidíjas tanárként kezdett dolgozni. Később Bp.-en községi tanító, majd polgári iskolai tanár. 1911-ben bekapcsolódott a Gyermektanulmányi Társaság munkájába, melynek 1912-ben titkára lett. Neki köszönhető, hogy 1913. jan. 25-én Szombathelyen is megalakult a társaság fiókköre. 1914-ben vizsgálatot folytatott előbb Vas megyében, majd az ország különböző területein a nevelőszülőkhöz kihelyezett állami gondozottak életkörülményeiről. A Tanácsköztársaság idején a Iskolai Gyermekvédelelmi Központot vezette. A Tanács-köztársaság bukása után pedagógiai tevékenységét nem folytathatta, visszatért Körmendre, ahol anyja üzletét vezette. 1921-ben a helsinki pedagógiai kongresszus, 1932-ben a Koppenhágában megrendezett Lélektani Kongresszus előadója volt. 1945 után megbizták a Fővárosi Gyermek- és Ifjuságvédelmi Központ szervezésével és vezetésével. 1947-ben a Gyermektanulmányi Társaság elnöke lett.
M.: A kültelki gyermekek élete és jövője (Bp., 1913 ); A gyermekmentés útjai (Bp., 1918); A bűnöző társadalom kialakulása (Bp., 1935).

NÉMETH ANDOR író, kritikus, szerkesztő
/Celldömölk, 1891. dec. 28. - Bp., 1953. nov. 13./ A bp.-i egyetem bölcsészkarán végzett. 1914-ben Párizsba utazott. A háború kitörésekor a francia hatóságok internálták. 1919-ben szabadult, a Tanácsköztársaság bécsi követségének sajtóattaséja lett. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, a Bécsi Magyar Ujság munkatársa volt. 1926-ban tért haza. Egyik alapítója lett a Szép Szó c. lapnak, majd 1936-39-ben az Ujság irodalmi rovatát vezette. Írásai a Nyugatban, A Tollban, a Munkában és a Dokumentumban jelentek meg. Fontos szerepe volt a baloldali irodalmi életben, barátság fűzte József Attilához. 1938-ban Franciaországba emigrált. 1947-ben hazatért, és a megújuló magyar irodalom egyik szervezője lett. 1947-50-ben a Csillag főszerkesztője volt. Írásai itt, a Fórumban és az Új Magyarországban jelentek meg. Sokrétű irodalmi munkája során két útikönyve és számos regénye jelent meg.
M.: Veronika tükre (Bp., 1914 ); A párizsi kommün (Bp. , 1932 ); József Attila (Bp., 1942 ).

NÉMETH ANTAL szerkesztő, múzeumvezető, néprajzi gyűjtő
/Vasvár, 1892. okt. 13. - Szombathely, 1965. szept. 20./
1904-ben Bp.-re került cipészinasnak. Felszabadulása után mint mesterlegény rövid ideig Grazban élt. 1912-ben visszatért Vasvárra, ahol dr. Novák Béla ügyvédi irodájában kapott irnoki állást. Az I. világháború kitörésekor bevonult katonának. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a vasvári nemzetőrségnek. A Vasvár és Vidéke c. hetilap önkéntes munkatársa lett. Tagja volt a vasvári munkástanácsnak és a járási tanácsnak. 1919. aug-ban a fehérterror elől menekülnie kellett és öt hónapig - Nagytilajon és Bérbaltaváron - bujkált. Éveken keresztül rendőri felügyelet alatt állt. Később újra megjelentek cikkei a Szombathelyi Ujságban. Az 1926. jan-tól megjelenő Vasvári Ujság felelős szerkesztője és kiadója volt megszűnéséig, 1938. dec. 4-ig. Tudósitója volt több szombathelyi lapnak és a Magyar Távirati Irodának is. 1939-ben szikvizüzemet létesített, melyet az 1950-es évek elejéig üzemeltetett. Ezután az OTP vasvári fiókjánál, majd a helyi földmüves-szövetkezetnél dolgozott. Múzeumi gyüjtőmunkájának eredményeként 1951. szept. 30-án megnyitották a vasvári járási múzeumot, melyet haláláig gondozott és vezetett. Több kézirata maradt fenn, sajnos nem publikálta összegyűjtött anyagát.

NÉMETH IMRE iró , újságiró, tanár
/Kőszeg, 1893. jun. 12. - Bp., 1970. jun. 13./
Jogot végzett és 1921-ben ujságiróként kezdte irodalmi pályafutását. 1934 (?1935 )-ben a Válasz c. lap felelős szerkesztője és kiadója, 1935-ben Kőszeg országgyűlési képviselője lett. 1936-ban az IGE társelnökévé és a Bartha Miklós Társaság elnökévé választották. Publicisztikai írásai a napilapokban jelentek meg. Szót emelt a nácizmus ellen. A felszabadulás után tovább folytatta újságirói tevékenységét, a Szabad Szó és a Magyar Nemzet c. lapoknál. Az 1950-es években jelentkezett nagy sikerű életrajzi regényeivel, melyek több kiadást értek meg és idegen nyelveken is megjelentek.
M.: Őserdők mélyén (Bp., 1953); Az ősi szó nyomában (Bp., 1956); Zsarnokok futása (Bp., 1966 ).

NÉMETH MÁRIA operaénekesnő
/Körmend, 1897. márc. 13. - Bécs, 1967. dec. 18./
A pozsonyi kereskedelmi iskolában érettségizett. Közben már tanult énekelni. Tanitónő volt, majd férje - Grünauer József - biztatására a bp.-i Zeneakadémián Anthes Györgynél és László Gézánál tanult énekelni. A Városi Színházban első fellépése 1923. jún. 19-én volt Amelia szerepében (Verdi: Az. álarcosbál). 1923-24-ben a bp.-i Operaház tagja volt. 1924-ben Franz Schalk szerződtette a bécsi Állami Operaházhoz. 1925-től éveken át ünnepelt énekese volt a Salzburgi Ünnepi Játékoknak is. Gyakran vendégszerepelt Európa operaszínpadain, így Bp.-en, Párizsban, Londonban, a milánói Scalában, de fellépett Kolozsváron és Szombathelyen is. Szombathelyi szereplései közül legemlékezetesebb a város szegényei javára 1933. szept. 8-án rendezett hangversenye. A Vas megyei Nemeskoltán házat vásárolt, a nyarakat mindig ott töltötte. Birtokán mintaszerű tehenészetet létesített. A II. világháborúban a visszavonuló német katonák állatállományát elpusztították, ezért elhagyta Magyarországot. Bécsbe ment, s az ottani operaház művésze lett. Nyugalomba vonulása után énektanítással foglalkozott. Rákban halt meg.

NÉMETH MÁRTON kertészmérnök, szőlész, ornitológus, mikológus
/Nemesládony, 1910. nov. 8. - Pécs, 1986. júl. 11./
1929-ben érettségizett a soproni líceumban, utána egy évig kertészgyakornokaént dolgozott Szombathelyen. Kertészeti tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben (1933 ), míg a szőlészetieket a Felsőbb Szőlő és Borgazdasági Tanfolyamon (1935) végezte. 1934-ben már oklevéllel díjazták a szombathelyi kertészeti kiállításon bemutatott kertterveit. 1943-44-ben elvégezte a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát. 1949. szept.-ében Pécsre került. A Minőségi Szőlőszelekciós Törzstelep, majd az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kísérleti telepének vezetésével bízták meg. Nemzetközi hírű borszőlő-fajtagyűjteményt hozott létre, szőlőnemesítéssel is foglalkozott. 1973-ban vonult nyugdíjba, ugyanebben az évben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett. Ampelográfiai tevékenysége mellett hazánk gombaflóráját is tanulmányozta, de ornitológusként is számon tartják. Magángyüjteményében 14.000 madártojás és 32. 000 adat lelhető fel.
M.: Borszőlőfajták határozókulcsa (Bp., 1966); Ampelográfiai album 1-2. köt. Termesztett borszőlőfajták, Bp., 1967, 1970, 3. köt. Alany direkttermő és csemegeszőlő-fajták, Bp., 1975 ).

NÓGRÁDI GÉZA néprajzkutató, helytörténész, múzeumigazgató
/Sárvár, 1932. dec. 28. - Pécs, 1973. aug. 25./
Az ELTE néprajz-muzeológia szakán szerzett diplomát. 1956. jul. 15-től haláláig a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója volt. Számtalan időszaki és vándorkiállítást rendezett. Fontosnak tartotta a falvak népi műemlékeinek megmentését. Vas megyén kívül Győr-Sopron, Fejér és Veszprém megyében is végzett falukutatásokat. Megszervezte a sárvári járás földrajzi neveinek összegyűjtését. Nagy szerepe volt a Nagygeresdi Falumúzeum és a jánosházi Helytörténeti Múzeum kialakításában. A paraszti gazdálkodással, építkezéssel és helytörténettel foglalkozó cikkeit és tanulmányait a Vas megyei lapok és folyóiratok közölték. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Savaria c. múzeumi értesítőnek és a sárvári Honismereti Hiradónak. Parancsnoka volt a Sárvári Önkéntes Tűzoltóegyesületnek, melynek történetéről monográfiát irt. 1952-től tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. 1958-tól részt vett a városi művelődési bizottság munkájában.
M.: Sárvár. Cikkgyűjtemény. Útikalauz. (Pulay Endrével, Szombathely, 1961.); Sárvár tűzoltótörténete (Sárvár, 1973 ).

OBÁL BÉLA történetíró, ev. teológiai akadémiai tanár
/Vashidegkut, ma: Cankova, Szlovénia) 1882. máj. 17. - Bécs, 1951. júl. 25./
Teológiai tanulmányait az eperjesi evangélikus teológiai akadémián végezte. 1905-07-ben a hallei egyetemen tanult. 1907-18 között az eperjesi evangélikus teológiai akadémián az egyháztörténet tanára. A kormány 1918. dec. 12-én kormánybiztosnak nevezte ki a vend/szlovén nép érdekeinek képviselete céljából, Muraszombat székhellyel. 1919. jan. 7-én Vas vármegye főispán-kormánybiztosa lett. A Tanácsköztársaság kezdetekor, 1919. márc. 23-án lemondott állásáról, mire a Munkás- Katona- és Paraszttanács Vas vármegye népbiztosává kiáltotta ki. E tisztségéről 1919. jul. 1-én lemondott. Ezt követően Bp.-en a tudományegyetem tanára. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált. Történeti kutatásokkal foglalkozott. 1945 után Sopronban élt, majd visszatért Bécsbe. Közép­ és ujkori magyar történelemmel foglalkozott.
M.: Franz Rákoczi II. , und sein Freiheitskampf (Halle, 1907 ); Hungarica Vitebergensia (Halle, 1909); Az egyház és a városok a reformáció előtt (Eperjes, 1914).

OLCSAI-KISS ZOLTÁN szobrászmüvész
/Szalafő, 1895. nov. 4. - Bp., 1981, jan. 3./
1914-ben a bp.-i Képzőművészeti Főiskola festő szakára iratkozott be. 1915-ben behivták katonának, hadifogolyként Oroszországba került, ahol vöröskatona lett. 1921-ben hazatérhetett, de menekülnie kellett. Csehszlovákián át Bécsbe, majd Párizsba emigrált. Itt fejezte be tanulmányait. Első gyüjteményes kiállitását 1928-ban a Galerie Zakban rendezte meg. A sérves-i porcelángyár részére kisplasztikákat. készitett.
1945-ben hazatért, s 1946-47-ben Budán munkás képzőmüvészeti szabadiskolát szervezett és vezetett. 1948-ban a magyar bábfilmgyártás irányitásával bizták meg, 1951-ben az Iparmüvészeti Főiskola tanárává nevezték ki. Két év után saját kérésére oktatási tevékenysége alól felmentették. Készitett köztéri szobrokat, kisplasztikákat, dombormüveket és érmeket. Fontosabb kiállitásai: Csók Galéria (1975), Nagytétényi Kastélymuzeum (1976 ), Nagymaros, Szombathely (1977 ), Csepel (1979 ), Munkásmozgalmi Muzeum (1981). 1953-ban Munkácsy-dijjal, 1959-ben Kossuth-dijjal, 1969-ben érdemes müvész címmel, 1980-ban SZOT-dijjal tüntették ki.

OROSZ JÓZSEF ujságiró
/Kőszeg, 1790. aug. 15. - Versailles, Franciao., 1851. jan. 13./
Pozsonyban ügyvéd. Ugyanitt 1834-36-ig szerkesztette a Fillértár c. ismeretterjesztő hetilapot. Ő alapitotta és szerkesztette (1837-42) a Hirnök c. ujságot és melléklapját, a Századunkat. Ezután Zalában táblabiró, majd 1843­44-ben képviselő lett. A szabadságharc idején a magyar kormány külügyi szolgálatába lépett. 1848. nov.-ben a császári hadsereg és az udvar üldözésének hatására Bécsből külföldre, Párizsba rnenekült. Nyomora miatt öngyilkos lett.
M.: Gr. Széchenyi István, mint iró (Pozsony, 1832).

ORSZÁGH LÁSZLÓ nyelvész, szótáriró, egyetemi tanár
/Szombathely, 1907. okt. 25. ? Bp., 1984. jan. 27./
Egyetemi tanulmányait 1926-ban Bp.-en kezdte, majd ösztöndíjjal az USA-ban fejezte be. A 30-as évek elejétől tanitott a bp.-i Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1937-től az Eötvös Kollégium tanára. 1942-től egyetemi magántanár a bp.-i tudományegyetemen, majd 1947-50-ig és 1957-69-ig a debreceni egyetemen az angol nyelv és irodalom tanszékvezető tanára. A hétkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótárának főszerkesztője (1950-62) és több angol-magyar és magyar-angol szótár szerzője volt. 1963-ban meginditotta a debreceni egyetem angol tanszékének évkönyvsorozatát. Fő kutatási területe az angol és amerikai irodalom története volt. Munkássága elismeréséül a londoni Institute of Linguists 1970-ben jubiláris aranyérmével tüntette ki, az angol kormányzat 1977-ben a brit birodalmi lovagrend t. parancsnokává (C. B. E. ) nevezte ki.
M.: Az angol regény eredete (Bp. , 1941), Shakespeare (Bp. , 1944. ), Az amerikai irodalom története. Bp., 1967).

ŐSZ IVÁN iró, költő, polgármester polgári neve: Mészáros Hugó
/Szombathely , 1892. ápr. 1. - Bp., 1969. szept. 21./
A gimnáziumot Szombathelyen végezte el, majd bp.-en szerzett jogi diplomát (1914). Szülővárosában a polgármesteri hivatalban lett tisztviselő. 1924-től főjegyző, 1930-tól tanácsnok, 1941-44-ben polgármester volt. A német megszállás rendelkezéseit - kényszerüségből - ugyan betartotta, ám emberséges magatartása, segítő szándéka miatt 1944. okt.-ében mint "zsidóbarátot'' letartóztatták. 1945 után viszont összeesküvéssel vádolták és két alkalommal ismét letartóztatták és öt évi börtönre ítélték. 1951-ben szabadult, s utána segédmunkásként, raktárosként dolgozott. 1960-ban nyugdijazták. Élete utolsó időszakában Rákosszentmihályon élt sulyos betegen. Hamvai Szombathelyen pihennek. Részt vett Szombathely irodalmi életében is. 1917-ben Horváth Jánossal, Kocsis Lászlóval és Finta Sándorral megalapították a Nemzedékek irodalmi kiadó vállalatot. 1921-23-ban a Magyar Nyugat c. napilap irodalmi rovatvezetője volt. 1935-ben részt vett az Irott Kő c. folyóirat megalapításában.
A Szent István Akadémia 1938-ban választotta tagjai sorába. Költészetét a hagyományos lírai témák mellett főként a dunántuli táj szépsége inspirálta. A Petőfi Társaság 1920-ban Grünwald-díjjal jutalmazta, és megkapta a Faludi Ferenc pályadíjat is.
M.: Hazafelé (versek, Szombathely, 1917 );Melitta (elb., Szombathely, 1921); Lélekharang (versek, Szombathely, 1930 ).

PÁLMA LÁSZLÓ költő, kritikus, tisztviselő családi neve: MAITZ László
/Szombathely, 1909. ápr. 11. - Pécs, 1945. ? /
A szombathelyi premontrei gimnázium elvégzése után a városhoz került fizetés nélküli díjnoknak, majd a számvevőségre nevezték ki. A munka mellett a szegedi egyetemen tanult. 1937-ben államtudományi doktorátust szerzett. Korán kezdett verseket írni, 1931-ben jelent meg saját kiadásu kötete. 1943-ban megnősült. A második világháboru idején behívták katonának. Bécsben 1945-ben autóbalesetben vesztette életét. Költői munkássága mellett a szombathelyi folyóiratokban egyéb írásai is megjelentek.
M.: A fenyők gyantája kicsurran (Szombathely, 1931).

PÁLOS KÁROLY szociális kutató, szakíró
/Szombathely, 1903. ? - ? , 1944. okt. 21 után/
Középiskolái elvégzése után a bp.-i egyetemen szerezte meg a jogi doktorátust. Pályáját a sátoraljaujhelyi rendőrségen kezdte, onnan Szombathelyre került, ahol a városnál közgyám és árvaszéki jegyző volt 1938-ig. Ekkor Kiskunfélegyházára helyezték, ahol polgármesterré is megválasztották. Itt dolgozott haláláig. Az orosz front elől való menekülés közben vesztette életét. Ő volt a szegénygondozás egyik uttörője és megvalósítója.
M.: Szegénység. Szegénygondozás (Szombathely, 1934); Szent Márton naptár az 1937. évre, a szegényügy igaz barátai számára (2. évf., szerk., Szombathely, 1937); Szociális igazságot! (Szombathely , 1937 ).

PÁKAY /Pauer/ ARNOLD ÁRPÁD pedagógus
/Zágráb, 1885. dec. lo. - Bp., 1968. ápr. 16.) A család 1895-ben költözött Szombathelyre, s a gimnáziumot is ott végezte. 1904. aug. 28-án öltötte magára a csornai premontrei rend ruháját és kapta az Arnold nevet. 1909. jul. 29-én szentelték pappá. A közbeeső években a Pázmány Péter Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Szombathelyen a premontrei gimnázium tanára, majd igazgatója lett. Kinevezték a szombathelyi muzeum természetrajzi tára őrének, az ásvány-, kőzet- és őslénytár gondozását vette át. Nevéhez füződik a celldömölki Kemenesaljai Helytörténeti Muzeum anyagának a szombathelyi muzeum gyüjteményeivel való egyesítése. Segédkezett Gayer Gyulának a muzeum természetrajzi tára ujjászervezésében is. Feldolgozta a magyar, de főként a Vas megyei kerti kultura történetét . Az 1920-as évek végén Vas megye természeti emlékeit kutatta és térképezte fel. Kutatásainak eredményeit publikálta. Természettudományos munkássága mellett megkezdte a vasi középfoku oktatási intézmények történeti adalékainak gyűjtését és feldolgozását. Ennek eredményei kéziratban maradtak fenn.

PALATINUS JÓZSEF ujságiró, szerkesztő, történetíró, genealógus
/ ? - ? /
Az 1910-es években jelentek meg cikkei a Vasvármegye és a Szombathelyi Ujság c. lapokban. Irásai elsősorban várostörténettel, családtörténettel foglalkoztak. Tagja volt a Vasvármegye szerkesztőségének, ahonnan 1917. aug. 5-én kilépett, ugyanis a pénzügyminiszter adóügyi biztossá nevezte ki. Ekkor távozik Szombathelyről is.
M.: Békésvármegyei nemes családok története (1. köt., 1909?); A koltai Vidos család története (Szombathely, 1911); A szombathelyi mészárosok multja (Szombathely, 1913); Vasvármegyei nemes családok története (1. rész, 1. köt . , Szombathely , 1911).

PÁVEL ÁGOSTON nyelvész, etnográfus, költő, tanár, könyvtáros
/Vashidegkut (ma: Cankova, Szlovénia),1886. aug. 28. - Szombathely, 1946. jan. 2. /
Gimnáziumi tanulmányait Szentgotthárdon kezdte - itt tanult meg magyarul - és Szombathelyen fejezte be. 1911-ben magyar­latin szakos tanári, 1913-ban doktori diplomát szerzett a bp.-i egyetemen. 1911-től Tordán, 1913-tól Dombóvárott, 1920 (?1919) -tól Szombathelyen volt tanár. A szombathelyi leánygimnáziumban, majd - haláláig - a Faludi Ferenc Gimnáziumban tanított. Tevékeny részt vállalt Vas megye kulturális életéből. 1924-42-ig vezetője volt a Vasvármegyei Muzeum könyvtárának, 1928-tól a néprajzi tárnak. 1933-ban meginditotta a Vasi Szemle c. folyóiratot, mely később Dunántuli Szemle címmel jelent meg. 1941-ben a szegedi egyetemen a délszláv nyelv és irodalom tárgykörében magántanárrá képesítették. A felszabadulás után a Pedagógus Szakszervezet első szombathelyi városi titkára volt. Nyelvészeti munkássagának fő területe a Mura vidéki szlovén nyelvjárás vizsgálata volt. Foglalkozott a szlovén irodalmi nyelv kialakulásiak kérdésével és magyarra forditotta Ivan Cankar munkáit. Költészete is jelentős volt. Első versei 1906­ban jelentek meg különböző lapokban, majd kötetben is.
M.: Vak völgy ölén így zsolozmázok (versek, 1933 ); Felgyujtott erdő (versek, 1936); Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei (Szombathely, 1976), Pável Ágoston válogatott müforditásai és versei (Szombathely, 1986).

PESTI JÓZSEF biológus, kémikus, főiskolai tanár
/Szőce, 1943. ? - Szombathely, 1990. ? /
1961-től biológus-kémikus hallgató volt a szegedi egyetemen, melynek elvégzése után ottmaradt tanitani. 1966-74-ig a körmendi Kölcsey Gimnáziumban dolgozott. Szakmai, tudományos pályájának ívelése 1969-ben kezdődött, amikor jelentkezett a biológiai kandidátusi fokozatra. 1974-től a szombathelyi tanárképző főiskolán tanított. 1983. febr. 1-én a MTA-án átvette a biológiai tudományok kandidátusa cimet. Kutatási területe a botanika, azon belül a növényszervezettan volt.

PÉTERFY SÁNDOR pedagógus
/Nemescsó, 1841. ? - Pándorfalu, Mosonmegye, 1913. aug. l0./
A kőszegi algimnázium elvégzése után segédtanítóként dolgozott. A munka mellett tanult, és 1860-ban "okleveles" tanító lett. Nagygeresden, Répceszemerén, Sopronban, Nagykanizsán, Győrben és 1865-től Pesten tanított. 1872-ben tagja lett az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak. 1875-ben kezdeményezésére alakult meg az Eötvös-alap. 1877-ben elhagyta a tanítói pályát, és a bp.-i tanítóképző intézet pedagógia tanára, később igazgatója lett. A Pedagógium igazgatója is ő volt. 1885-ben tanára lett az állami rajztanárképzőnek is. 1895-ben nyugalomba vonult, s ezután már csak az Eötvös-alap vezetésében vett részt.
Óriási munkásságot fejtett ki, főleg a tanügyi hírlapirodalomban. Cikkei nagyobbrészt a "Népnevelők Lapja" hasábjain jelentek meg, melynek két éven át szerkesztője is volt. Számos tankönyvet irt. Budapesten temették el. Síremlékét az Eötvös-alap országos gyüjtésből készíttette el Istók János szobrászművésszel, s azt 1917. jun. 28-án avatták fel.
M.: A magyar elemi iskolai népoktatás története (I-II. köt. , 1866 ); Francke Ágost Herman (Bp., 1903).

PETŐ ERNŐ sebész, kórházigazgató
/ ? , 1886. ? - Szombathely, 1959. nov. 1./
1909-ben kapta meg Bp.-en orvosi diplomáját. Ezután bel­ és külföldön klinikai tanulmányokat folytatott 1914-ig. Az I. világháboruban mint tartalékos ezredorvos az orosz harctéren, majd Kleinmünchenben szolgált. Még a háboru alatt került Szombathelyre a honvéd helyőrségi kórház sebészeti osztályára, melynek vezetője lett. A háboru végén az egész katonai kórház vezetésével, és annak polgári kórházzá való átalakításával bízták meg. 1918-tól Vasvármegye és Szombathely Város Közkórházának igazgató­sebészfőorvosa. Vezetése alatt a kórház óriási fejlődésen ment keresztül, és 1926-29 között - Jakabffy Zoltán műépítész tervei alapján - felépült a 11 épületből álló uj közkórház. is. Elnöke volt a Vasvármegyei Orvosszövetségnek, valamint a Vasmegyei Törvényhatósági Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének. Tagja volt Vasvármegye törvényhatóságának, Szombathely képviselő testületének és díszpolgára Acsád községnek. Elnöke volt számos humánus, kultur- és társadalmi egyesületnek.
M.: A mult és a jelen Vasvármegye és Szombathely város kórházának életében (Bp., 1934); Vasvármegye és Szombathely város közkórháza (h. n., é. n.)

POHL EMIL gépészmérnök
/Lewin, Poroszország, 1807. okt. 9. - Szombathely (?), 1892. ? ) 1848-ban fejezte be mechanikai tanulmányait Frankenstein Róbertnél, majd Chemnitzben 1851-ben mérnöki oklevelet kapott. Gyakorlati tudását Németország legnagyobb gyáraiban fejlesztette. 1856-ban alapította soproni műhelyét, de ez a vállalkozás nem sikerült. Ugyanebben az évben Szombathelyre költözött és létrehozta a város első és legnagyobb vasgyárának alapjait . A javitó munkákat végző kis mühely nagy gyárteleppé fejlődött. Közvetlenül halála előtt (1892 ) megépitette vas- és fémöntődéjét. Halála után fiai - akik már korábban bekapcsolódtak a vezetésbe - vitték tovább a gyár iráyitását. Egyik fia, Pohl Emil 1907. dec. 31-ével kilépett a cég kötelékéből, s ezután másik fia, Pohl Sándor (1856-1917, más adat szerint 1921) lett az egyedüli tulajdonos.

POLITZER /CSAPÓ/ ZSIGMOND ujságiró
/Kiscell (ma: Celldömölk), 1852. márc. 27. - Párizs, 1924. Bp.-en a Müegyetemen kezdte meg tanulmányait amely letartóztatása és elitélése miatt félbeszakadt. Csak évekkel később Németországban szerzett mérnöki diplomát. Egyetemi hallgatóként 1869-ben csatlakozott az Általános Munkásegylethez és rövidesen egyik vezetője lett. 1869 nyarától az Arany Trombita, 1870-ben a pár hónapig megjelenő Általános Munkás Ujság, 1871-ben a Testvériség munkatársa volt. A hűtlenségi per során (1872) felségsértésért másfél évi fogházra ítélték. 1873 végén a Munkás Heti Krónika szerkesztésével bizták meg. 1874-79-ig Németországban élt. 1879-ben Münchenben a Münchener Zeitgeist c. szocialista lapot szerkesztette. Visszatért Magyarországra és 1880-ban részt vett a Magyarországi Általános Munkáspárt megalakitásában. 1882-ben Szombathelyen részese volt a Dunántul c. politikai hetilap alapitásának és munkatársaként is dolgozott . 1884-ben Párizsba költözött, a munkásmozgalomtól visszavonultan ujságiróként is sokat tett a magyar kultura megismertetéséért. Számos politikai röpirat mellett a legfontosabb müve: Zur Geschichte der ungarländischer Arbeiterbewegung.
(In.: Die Neue Gesellschaft , Zürich, 1877-1878.) ua. magyarul: A magyarországi munkásmozgalom történetéhez. (In.: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai c. gyüjtemény I. kötetében, Bp., 1951. )

POMOGYI JÓZSEF tanár, helytörténész
/Magyaróvár, 1922, dec. 10. - Hegyfalu, 1994. máj. 7./ 1943-ban végzett a kőszegi tanítóképzőben. Dékánfalván kezdett tanítani. A háboruban hadifogságba esett, hazatérése után Uraiujfaluban, majd 1952-ben rövid ideig Szentivánfán, 1952-57-ig Szelestén, 1957-60-ig Nagygeresden, 1960-74-ig Vasegerszegen, 1974-83-ig Bőben tanított. 1965-ben levelező tagozaton elvégezte a pécsi főiskola történelem-ének szakát. 1957-től Nagygeresden élt. 1959-től foglalkozott helytörténeti kutatással. Tagja volt a Megyei Honismereti Bizottságnak, és alapitó tagja a Megyei Honismereti Szövetségnek. Nagygeresd megszűnt iskolájának épületében falumuzeumot létesített, mely 1965-ben nyílt meg. 1962 óta írta falujának krónikáját - haláláig. Részt vett a Vas megye földrajzi nevei (Szombathely, 1982) c. kötet összeállításában.
Kézirataiból: Disznóölés (Nagygeresd, 1966); A kendermunka Nagygeresden (Nagygeresd, 1965); A nagygeresdi iskola 40 éve (Nagygeresd, 1985).

POTTYONDY GUSZTÁV MÁV főfelügyelő
/Győr, 1842. ápr. 14. - Szombathely, 1907. márc. 7./
A bécsi K. und K. Polytechnischer Institutban végezte főiskolai tanulmányait. 1860-ban Bécsben a vasut szolgálatába lépett. 1863-ban Welsbe, 1865-ben ismét Bécsbe és még ugyanabban az évben (okt. 25. ) Linzbe helyezték. 1870. febr. 25-én megbízták az aradi Állomás vezetésével, majd 1871. jan. 15-ével Szombathelyre, a Magyar Nyugati Vasuthoz nevezték ki. Eleinte forgalmi főnökhelyettes, 1878. máj. 24-től főfelügyelő volt. 1893. dec. 18-án visszahelyezték Aradra, s az ottani üzletvezetőséget irányitotta. 1895. máj. 4-én a kereskedelemügyi miniszter az Államvasutak Szombathelyi Üzletvezetősége főnökévé nevezte ki. Vezetése idején a vasut nagy fejlődésen ment keresztül, a vonalhálózat hossza duplájára nőtt. Munkásságát ez időben több kitüntetéssel is elismerték. 1904. okt. 31-én a szolgálat alól - saját kérelmére - felmentették.

P0ZSGAI ZOLTÁN ujságiró, novellista
/Kóny, 1923. szept. 28. - Szombathely, 1987. szept. 7./
1943-45 között a győri Magyar Vagon - és Gépgyárban, 1945-től a győrsövényházi szivattyutelepen dolgozott. 1948-tól egy ideig a téti járási pártbizottság titkárhelyettese volt. Később Bp.-re került, ujságiró lett. 1951-től 1956-ig a Szabad Nép, 1957­től a győri Kisalföld, 1962-től a veszprémi Napló munkatársa volt. 1968-tól nyugalomba vonulásáig (1984) a Vas Népe főszerkesztői tisztét töltötte be. Sikeresen folytatta a lap megujitásának folyamatát. Riportjai, tárcái élvezetesek, hangulatosak voltak, Élete utolsó időszakában jobbára elbeszéléseket irt.
M.:Add ide, bátyám, a hátadat ! (elb. , Szombathely, 1972)

PRINZ GYULA földrajztudós, Ázsia-kutató, egyetemi tanár
/Rábamolnári (ma: Püspökmolnári), 1882. jan. 11. ? Bp., 1973. dec. 31./
A bp. -i tudományegyetemen (1900-02 ), mad a boroszlói egyetemen (1902-04 ) tanult. Mint tanársegéd doktorált 1904-ben. 1908-ban a leíró földtan rnagántanárává képesitet­ ték a bp.-i tudományegyetemen. Részt vett Almásy György közép-ázsiai expedíciójában 1906-07-ben. 1905-ben ezt az utját egyedül is megismételte. Tanulmányuton járt Skóciában (1917 ) és Izlandon (1914 ). 1918-19-ig egyetemi tanár a pozsonyi, 1919-23-ig a bp.-i, 1923-40-ig a pécsi, 1940-44­ig a kolozsvári tudományegyetemen. 1945-57-ig a szegedi tudományegyetemen a földrajzi tanszék vezetője, közben 1948­49-ben az egyetem dékánja, 1949-50-ben prodékánja. 1957­ben nyugalomba vonult és Budán élt. 1920-tól alelnöke, majd t. elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, 1935­49-ig az MTA l. tagja, a földrajztudományok doktora (1954 ). Tudományos munkásságáért megkapta a Kitaibel-emlékérmet, a Lóczy-emlékérmet (1938 ).
M.: Ázsia szívében (Bp., 1911); Budapest földrajza (Bp., 1914 ); Magyarország földrajza (Bp., 1914 ); Hat világrész. földrajza (Bp., 1943 ).

PULAY ENDRE tanár, történész, szakfordító
/Kisunyom, 1920. máj. 18. ? Szombathely, 1988. okt. 9./
A bp.-i egyetem görög-latin-történelem-német szakán szerzett tanári diplomát. 1951-54 között a sárvári Nádasdy Ferenc Muzeum mb. igazgatója volt. 1960-61-ben ő szervezte és nyitotta meg a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatalt. Honismereti tevékenységét 1950-től elsősorban az idegen nyelvű források feldolgozása, ismertetése jellemezte. 1960-61-ben idegenvezetői tanfolyamot vezetett és 1974-1985 között a Vasi Muzeumfalu nemzetközi propagálását végezte. Intézmények részére latin, német és spanyol fordítást vállalt ­ publikációi és kéziratos feldolgozásai mellett.
M.: Sárvár (utikalauz, Nógrádi Gézával, Szombathely, 1961).

PUSKÁS SÁNDORNÉ könyvtáros
/Ódalmad, 1931. okt. 28. - Szombathely, 1979. jul. 9./
A diploma megszerzése után 1954-ben került Szentgotthárdra, ahol a járási könyvtár megszervezése volt a feladata. Pár éven belül - a könyvtár létrehozásában, működtetésében ­ példamutató sikereket ért el. 1968-ban a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárba került, ahol a módszertani osztály vezetője lett, majd igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1972­ben elkészítette a megye tanácsi könyvtárhálózatának távlati fejlesztési tervét. 1973-tól szervezte és irányította a könyvtár szakos főiskolai hallgatók gyakorlati képzését. Ez irányu tapasztalatait összefoglaló utmutatója - Kovács Máriával közösen - a Könyvtártudományi és Módszertani Központ kiadásában jelent meg 1979-ben. Részt vett az Országos Könyvminősitő Bizottság munkájában, elnöke volt a Könyvtárosok Egyesülete Vas megyei szervezetének. Számos írása, cikke jelent meg a könyvtári szakfolyóiratokban. Közéleti emberként a megye politikai és társadalmi életében is részt vett.. 1966-ban Kiváló Népművelő kitüntetést, 1974-ben Szabó Ervin-emlékérmet kapott.

PUTSCH SÁNDOR gyáros
/?-?/
Apja Putsch Sándor, aki 1878-ban Pinkafőn megalapította Pokrócz-, darócz-, posztó- és gyapjuáru gyárát. Halála (1909. aug. 20.) után fia, Sándor vette át a vezetést. Az I. világháborut lezáró béke Pinkafőt - Nyugatmagyarország más településeivel együtt - Ausztriának ítélte. Mivel a Putsch-gyár az akkori Vas megyében létesült, s kapcsolatai erősek voltak a területtel és Magyarországgal, a tulajdonos ugy ítélte meg, gyárat alapit Szombathelyen. Ez találkozott a város szándékával is, így 1923. ápr. 20-i cégbejegyzéssel megalapította a Putsch-gyár néven ismert szőnyeg- és takarógyárát. Vezetői ugyanazok az elsőrendű szakemberek voltak, akik a világhirü pinkafői gyárat is vezették.

QUIRINUS püspök
Quirinus a Délpannóniai Siscia (Sziszek) püspöke Savariában (ma: Szombathely) szenvedett vértanuhalált Diocletianus császár keresztényüldözései alatt a Kr. u. 4. szd. első évtizedében. A klérus üldözését elrendelő edictum kihirdetésekor Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfogták. Az agg püspököt nem tudták rávenni, hogy tömjént hintsen a pogány istenek oltárára. Börtönbe zárták. Három nap mulva Felső-Pannónia helytartójához inditották Savariába, mert csak ő mondhatott halálos ítéletet rá. Hitében nem tudták megingatni, ezért Amantius halálra ítélte. A püspöknek malomkövet kötöttek a nyakára, és a Sibaris (Gyöngyös ) vizébe dobták. Sabariában, egy kis bazilikában temették el. Sirjához tömegesen zarándokoltak a korabeli keresztények. Quirinus relikviáit, illetve tetemét a barbár betörések elől menekülő savariai keresztények az 5. szd. első harmadában Rómába menekítették. Relikviáit a Via Appian fekvő "Basilica Apostolorom" apszisának keleti oldalához épített un. Platomában helyezték el.

RADNÓTI KOVÁCS ÁRPÁD festőművész
/Mezőcsát, 1902. dec. 3. - Szombathely, 1977. okt. 25./
A bp. -i Képzőművészeti Főiskolán, ahol rajztanári oklevelet szerzett, Glatz Oszkár tanitványa majd tanársegédje volt. 1931-ben Szombathelyre került rajztanárnak. Ebben az évben elnyerte Balló Ede 1000 pengős akttanulmány díját. 1931­36-ig mint továbbképzős növendék folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, mely után a kőszegi polgári fiuiskolában, majd a szombathelyi, polgári fiuiskolában tanitott. 1934 óta vett részt kiállitásokon. 1937-ben a "Szombathelyi Képzőművészet" c. kiállításon a nagy bronzérem díjat, 1940-ben egy soproni kiállításon ezüstérmet nyert. 1945-ben megszervezte a Vas megyei Képzőművészeti Csoportot. Vezette a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolát, egyik alapítója volt a Zsennyei Müvésztelepnek (1946). 1967-ben a szombathelyi Savaria Muzeumban nagy, retrospektív kiállitáson mutatta be munkáit. Felesége Fábián Mária szintén festőmüvész. Saját vallomása szerint is legkedvesebb témája az ember, az emberi sors volt, s munkásságának egyik legkiválóbbika a Vak Bottyán portré és a Vörös akt.

RADÓ KÁLMÁN főispán, képviselő
/Répcelak, 1844. nov. (? dec.) 17. - Karlsbad, 1899. jul. 1./
Iskoláit Sopronban végezte. Alig 23 éves korában a sárvári járás szolgabírájává választották, 1869-ben pedig már a sárvári kerület országgyülési képviselője. 1876-ban Vasvármegye közigazgatási bizottságának tagjává választották. 1881-ben a Rábaszabályozás munkálatainak kormánybiztosává nevezték ki. 1882 (1883?)-tól 1894. aug. 15-ig Vas vármegye főispánja volt. 1894-ben visszavonult. Ez évben megválasztották a Magyar Gőzhajózási Részvénytársaság elnökévé. Elnöke volt a Bp.-i Bankegyesületnek, a Győr-Sopron-Ebenfurti vasutnak. 1896 végén a felsőőri kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Széll Kálmán miniszterelnök felajánlotta neki a pénzügyi tárcát, de egészségi állapotára hivatkozva elutasította azt. Karlsbadba utazott gyógykezelésre, ahol hamarosan meghalt. Neki köszönhető a Vasmegyei Gazdasági Egyesület létrejötte, megalakitotta a Vas megyei Kaszinót, a vármegyében több helyiérdekű vasutat létesített. Szombathely díszpolgárává választotta.

RAJCZY MÁRIA MECHTILDA tanárnő, helytörténész
/Szombathely, 1918. febr. 1918 - Csepreg, 1956. nov. 6. /
Iskoláit szülőföldjén kezdte, majd Sopronban folytatta az Isteni Megváltó Leányainál. További élete ehhez a rendhez kapcsolódott. Érettségi után novícia lett. Felsőfoku tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, történelem és irodalom szakon végezte. 1940-ben kezdte az anyaggyüjtést doktori disszertációjához, melyet "Csepreg irodalmi multja és népköltészeti hagyományai" címen 1944.-ben adtak ki a Soproni Szemle c. folyóirat különlenyomataként. (A reprint kiadás 1997-ben jelent meg. ) Munkája irodalmi szemszögből tekintette át Csepreg multját és hagyományait. Kutatásához az alapot a MTA könyvtárában található Cronica Chepregiensis c. kódex másolata adta. Munkájában ismertette a csepregi nyomdában készült müveket. Bemutatta a népszokásokat, összegyüjtötte a csepregi népdalokat, népballadákat, a gyermekjátékokat és a babonákat. Mint amatőr fényképész sok felvételt készitett a régi állapotokról. Értékmentő munkát végzett.

RÁJNIS JÓZSEF , /Kőszegi Rájnis/ költő, jezsuita szerzetes
/Kőszeg, 1741. jun. 4. - Keszthely, 1812. szept. 23./
1757-ben a jezsuita rendbe lépett. Bécsben, majd Leobenben tanult, s itt kezdett görög versmértékben magyar verseket írni. 1761-ben Esztergomban tanítóként dolgozott. 1762-63­ban Kassán folytatta tanulmányait. A következő években Pozsonyban és Győrben gimnáziumi tanár volt . 1771-ben Nagyszombatban pappá szentelték, 1772-ben bölcsészeti képesitést nyert, 1773-tól - a jezsuita rend feloszlatásától ­Győrben lelkész. 1773-83-ig a teológián is tanított, ezután csak lelkészként működött betegsége miatt. 1802-ben nyugalomba vonult. 1807 után Keszthelyen élt a Festetics György által alapított Georgikon tanulmányi felügyelőjeként. Költészete nem volt jelentős. Verseit Császár Elemér adta ki a Deákos költők c. kötetben (Bp., 1914 ).
M.: Magyar Helikonra vezérlő kalauz ( Pozsony , 1781).

RÁKOSI JENŐ /Kremser Jenő/ író, ujságiró, szinmüiró, kritikus, politikus
/Acsád, 1842. nov. 12. - Bp., 1929. febr. 8./
A bp.-i egyetemen jogot végzett. Első irodalmi sikerét 1866-ban Aesopus c., a Nemzeti Szinházban bemutatott vígjátékával aratta. Publicisztikai tevékenységét 1867-ben a Pesti Naplónál kezdte. 1869-ben megalapította és 1875-ig szerkesztette a Deák-párti Reformot, majd ismét a Pesti Napló munkatársa és 1875-től hat éven át a Népszinház első igazgatója volt. Több szinmüvet irt és forditott, színházában rendezőként is közremüködött. 1881-ben Csukássi Józseffel megindította a Budapesti Hírlapot, amelynek 1891-től főszerkesztője volt, s csak 1925-ben vált meg tőle. Megalapitotta az "Otthon" írók és hírlapírók körét, melynek elnöke volt. Ő alapította a Divatujságot és az Esti Ujságot is. Pályája során a legmagasabb közéleti méltóságokra emelkedett. 1896-ban nemességet kapott, 1903-ban a főrendiház tagja lett. Jelentősége elsősorban ujságirói - publicisztikai tevékenységében rejlett. Egy emberöltőn át az un. középosztály és a dzsentri politikai és világnézeti vezére volt. Konzervativizmusa szembeállította kora haladó modern szellemiségű irodalmi (pl. Ady Endre), művészeti, politikai személyiségeivel.
M.: Ötödik László (dráma, Pest, 1866); A legnagyobb bolond (Bp., 1882); A szerelem iskolája (dráma, Bp., 1883); Rákosi Jenő művei (I-XII., Bp., 1912).

RÁNKI (ROXI) JÓZSEF ujságiró, grafikus, karikaturista
/Ozora, 1909. máj. 13. - Bp., 1953. jan. 17./
Székesfehérváron érettségizett 1927-ben, majd beiratkozott a Brno-i müegyetem építészeti karára. 1933-ban hazatért, és reklámgrafikákkal kereste a kenyerét. Máig emlékezetesek a Modiano-nak, a Stühmer-cégnek, a Nikotex cigarettamárkának vagy az IBUSZ-nak készített reklámjai. A 3o-as évek közepétől tagja lett a Szocialista Képzőmüvészek Csoport­jának. 1939-41 között több ízben is sikeresen szerepelt a csoport kiállításain, s "Kirakat" cimmel szatirikus kötete is megjelent. 1942-ben szervezője és résztvevője volt a bp.-i "Szabadág és nép" c. híres kiállításnak, amelyet a rendőrség három nap mulva bezáratott. Munkaszolgálatosként Ukrajnába hurcolták. 1944 őszén - hazai földre lépve - megszökött és Orosházán megalapította és szerkesztette a Népakarat c. lapot. 1945-ben Bp.-re került a Közlekedési Minisztérium sajtóosztályára, majd 1946-ban Szombathelyre küldték, hogy szerkessze a Szabad Vasmegyét. Rövid idő alatt megbecsülést vivott ki magának és lapjának egyaránt.
Szervezte , segítette Vas megye kulturális, irodalmi, müvészeti életét. 1948-ban az Országos Tervhivatal sajtóosztályára helyezték. Nem sokkal később a Magyar Nemzetet szerkesztette, majd 1951-ben a Független Magyarország főszerkesztője lett. 1952-ben a Kulturkapcsolatok Intézetének osztályvezetőjévé nevezték ki. 1953-ban szívroham végzett vele.

RAUSCHER MIKSA építész
/Léva, 1850. ? - Szombathely, 1934. okt. ? /.
Építészeti tanulmányait Bécsben végezte a Képzőművészeti Akadémián, majd 13 évig Bécsben neves mesterek mellett dolgozott. 1885 körül érkezett Magyarországra. 1887-ben jött Szombathelyre dolgozni, és le is telepedett a városban. 1892-ben építette fel saját villáját. Szombathely számos középületet köszönhet neki. Köztük a premontrei gimnáziumot (1893-94) és a hozzá kapcsolódó rendházat, az egykori Herczeg-szállót, a Legáth-házat (1910), a Szombathelyi általános Takarékpénztár épületét, a Kioszk-ot (1905 ), a Széll Ödön féle bérpalotát (1896 ), a Fehérkereszt Egylet gyermekkórházát, stb. A megyén kívül is dolgozott. Jelentősebbek a gyöngyösi főgimnázium (1898-99 ), a Győr­-Sopron-Ebenfurti Vasut igazgatósági épülete (1898) Sopronban. Épületei nagy része az elmult évtizedekben elpusztult vagy átalakították. Részt vett a közéletben, tagja volt 1908-ig a képviselő-testületnek, majd az épitőbizottságnak, a Szépitő Egyesületnek és több más polgári körnek.

RÉCSEY VIKTOR ALFONZ , Ritschl bencés tanár , régész, könyvtáros, irodalomtörténész
/Nagyszombat , 1858. jul. 11. - Bakonybél, 1908. okt. 14. /
1874-ben belépett a bencés rendbe, 1881-ben pappá szentelték. Ebben az évben került Kőszegre, ahol 1884-ig a bencés gimnázium tanára volt. Akkor még Ritschl volt a családi neve, ezt csak 1884-ben változtatta Récseire. Hamar bekapcsolódott Kőszeg szellemi életébe. A Kőszeg és Vidéke c. lapban megjelent tárcáiban a Kőszegen és környékén született vagy működött írók életét és munkásságát dolgozta fel. E kutató és adatgyüjtő munkáját - az egész megyére kiterjesztve - akkor is folytatta, amikor 1884-ben Sopronba helyezték gimnáziumi tanárnak. 1887-ben és 1888-ban két részletben kinyomtatta a vasi írók bio- és bibliográfiai adatait tartalmazó könyv négy ívét . Anyagi okok miatt a többit már nem tudta megjelentetni. Celldömölkön is lelkészkedett. 1891-ben az esztergomi gimnáziumba került. 1894-ben kinevezték a pannonhalmi főapátság könyvtárának igazgatójává és a levéltár őrévé. Nyugalomba vonulása után Bakonybélben élt. Munkásságának sulya a régészetre és a könyvtártudományra esik.
M.: Vasmegyei írók. Bio- és bibliographiai gyűjtemény (1. r. Ács Mihály - Bubics Ede, Sopron, 1888); Pannónia ókori mythológiai emlékeinek vázlata (Bp. , 1893 ); Seckan, Emans, Brewnov (Szombathely, 1899 ).

REGŐS JÁNOS főiskolai tanár, oktatástörténész
/Vasvár, 1913. dec. 30. - Szombathely, 1996. jun. 17. /
A csepregi polgári iskola után az esztergomi érseki tanitóképzőben tanult tovább. A diploma megszerzését követően Tömördön kántortanító, és a falu népnevelője is. Dalárdát, színjátszó csoportot szervezett. Szegeden három szakos tanári oklevelet szerzett. Egy évig tanított Sárváron a polgári iskolában, majd ujra folytatta szegedi egyetemi tanulmányait. Miután történelemből doktorált, Kőszegre került ginmáziumi igazgatónak. Néhány év után előbb a tanitóképzőbe, majd a fiuképzőbe került tanítani. 1959-től a szombathelyi tanitó­ ill. tanárképző főiskola tanára, majd igazgatóhelyettese és tanszékvezetője lett. Nemcsak művelődés- és neveléstörténészként tartjuk számon, hanem helytörténészként is. Nyolc évig szerkesztette a Pedagógiai Irások c. kiadványt.
M.: Az elemi népoktatásügy Vas Megyében, 1867-1890 (Szombathely, 1966); A Kőszegi Tanítóképző Intézettől a Szombathelyi Tanárképző Főiskoláig (Szombathely, 1994).

REISMANN JÁNOS fotómüvész
/Szombathely, 1905. jul. 8. - Bp., 1976. máj. 2./
1923-ban érettségizett, s rövid hivatalnokoskodás után 1925. máj-ban Franciaországba utazott. 1927. márc-ban Berlinbe költözött és Alex Strasser filmoperatőrrel dolgozott. Elvégezte a müncheni film- és fotófőiskolát. 1925-ben került munkakapcsolatba Ervin Piscatorral, majd John Heartfielddel, akivel 1931-ben Moszkvába utazott. Az Ogonyok munkatársaként dolgozott és képtudósítója volt a Berlinben megjelent Arbeiter Illustrierte Zeitungnak. 1938-ban tért vissza Párizsba, s a Regards, a Paris Match és a Vogue c. lapok munkatársa lett. A náci megszállás idején illegális pártmunkát végzett, 1942-ben belépett a Francia Kommunista Pártba. 1945-ben visszatért Magyarországra. 1945. ápr. 22 - máj. 8-ig a Szabad Vasmegye első felelős szerkesztője volt. A fővárosba visszatérve a Szabad Nép, majd 1945. okt-ében a Jövendő c. hetilap munkatársa lett. Ez év dec-ében Franciaországba utazott tudósitónak. 1948. jan-tól a Párizsi Magyar Követség Sajtóirodájának munkatársa, 1949. máj -tól a vezetője és a követség kulturattaséja volt. 1949-ben a Rajk-perrel kapcsolatban törvénytelenül börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben rehabilitálták. Ezután több lap fotóriportere, majd nyugdijazásáig (1966) a Tükör főmunkatársa volt. Több kiállításon vett részt Európában és Amerikában is. Gyűjteményes kiállítását először a szombathelyi Savaria Muzeumban rendezték meg. Savaria földjén c. gyűjteményét Vas megyén kívül Jugoszlávia városaiban (1969) mutatta be. Több fotóalbuma is megjelent. 1956-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
M.: Images de Russie (Paris, 1947 ); Népi kollégisták (Bp. , 1948); Balaton (Bp. , 1962 ); Savaria földjén (Weöres Sándor verseivel, Bp. , 1968).

REISZIG ALAJOS földbirtokos
/? - ?/
Apja Reiszig Lajos-Keresztély, nyugalmazott cs. Kir. kapitány, táblabíró volt. Hozzá hasonlóan jelentős szerepet vállalt a közügyek intézésében, s 1845-ben a vármegye táblabírájává, s még ugyanebben az évben polgári törvényszéki táblabíróvá választották. 1848-ban a felsőőri kerület országgyülési képviselője és nemsokára a szabadságharc egyik kormánybiztosa. Békássy Imre és Széll József kormánybiztosokkal együtt szervezte és vezette a szombathelyi és kőszegi járás népfelkelését. Magas műveltségű, előkelő gondolkodásu ember volt. Öt gyermeke született, köztük Reiszig Ede, a későbbi főispán.

REISZIG EDE , ifj. helytörténész
/Szombathely , 1873 . márc. 23 . - ? /
Reiszig Ede főspán fia. Egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte. 1895-ben a belügyminisztérium tisztviselője lett, s mint miniszteri tanácsos vonult nyugalomba. Heraldikai, genealógiai és történeti tanulmányai a Turulban, a Történeti Tárban és más folyóiratokban jelentek meg. Irodalmi dolgozatai részint politikai, művelődéstörténeti, részint családtörténeti tárgyuak. Egyik szerkesztője volt a Magyarország Vármegyéi és Városai III. , Vas vármegyét tárgyaló kötetének, melybe a Vasvármegye története és a Vasvármegye nemes családai c. részeket is ő írta.
További művei: A Jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon (1. rész, Bp., 1925 ), Vas vármegye tisztikara a középkorban (Kőszeg, 1940 ).

REMETEI FILEP FERENC orvos
/Nagyszeben, 1898. márc. 11. - Körmend, 1977. ápr. 3./
Kolozsvárott érettségizett. 1917-22 között Bp.-en végezte orvosi tanulmányait. Munkásságának állomásai Mezőhegyes, Pestujhely, Bp. , Szeged és Szarvas voltak. Közben 1926-ban mütőorvosi diplomát szerzett. Mikor meghirdették a körmendi kórház igazgatói és főorvosi állását, pályázatot nyujtott be. Az uj állást 1931. máj. 1-ével foglalta el, melyet közel negyven éven keresztül, 1968-ig töltött be. Működése alatt a kórházat átalakítja, bővíti, biztonságossá teszi a műtőt, eszközöket szerez be, stb. 1958-tól 1964-ig a Nyugatdunántuli Sebész Szakcsoport elnöke, később díszelnöke volt. A szakmai fórumokon kívül számos előadást tartott kezdetben a Szabadegyetemen, később a TIT különböző rendezvényein, ahol az ismeretterjesztés szintjén és az egészségügyi felvilágosítás eszközével igyekezett mindenkit az egészséges életre, a helyes életmódra nevelni. Élete során közel száz tanulmányt közölt.
M.: Körmend egészségügyének története (Kapronczay Károllyal, Körmend, 1983 ).

RÉVÉSZ MIHÁLY ujságiró, történész
/Kemenesmihályfa, 1884. dec. 16. - Bp., 1977. máj. 18./
A kolozsvári egyetem jogi karán tanult. 1903-ban belépett az MSZDP-be. 1905-06-ban a Makón megjelenő Maros c. lap munkatársa volt. Államtudományi doktorátust 1906-ban szerzett. Még abban az évben Bp.-en a Népszava rovatvezetője lett. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormáryzótanács jegyzőkönyvvezetője, ezért emigrációba kényszerült (1920 ). Pozsonyban a Pozsonyi Munkásujságot szerkesztette, Bécsben a Jövő c. napilap szerkesztőségét vezette és a Népszava bécsi tudósítója volt, 1924. jan-ban tért haza és a Népszava éjszakai szerkesztője lett. 1925-től 1944-ig az MSZDP-t képviselte Bp. törvényhatósági bizottságában. Közben a Szocializmus c. folyóiratot szerkesztette 1927-33 között. 1945-ben a Világosság c. délutáni napilap főszerkesztője, 1945-48-ban az MTI főszerkesztője. 1945-47­ben országgyűlési képviselő. Rövid időre visszatért a Népszavához. 1949-től 195o-ig, nyugdíjazásáig a Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa volt.
M.: A hűtlenségi pör. Fejezet a magyar munkásmozgalom első esztendeinek történetéből (Bp. , 1911); A győzelmes magyar forradalom (Bp. , 1918 ); Somogyi Béla élete és munkássága (Bp. , 1925 ).

RÓZSA BÉLA könyvtáros, irodalomtörténész
/Petőmihályfa, 1936, aug. 16. - Szombathely, 1985. aug. 27./
A bp.-i tudományegyetem magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát. 1955-től módszertani könyvtáros volt Vasváron, 1961-től a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár olvasószolgálati csoportvezetője, majd 1971-től tudományos munkatársa, 1976-tól a Vas Megyei Könyvtárak Értesitőjének szerkesztője (1985. 1. számig). 1969-től az Életünk c. folyóirat rovatvezetője, 1978-től haláláig az Életünk főszerkesztő-helyettese. Könyvtárosi publikációi mellett elsősorban Vas megye irodalmi multjának és jelenének kérdéseivel ill. történetével foglalkozott.
M.: Berzsenyi a Kemenesalján... (sajtó alá rend., jegyzetekkel ellátta, Szombathely-Egyházashetye, 1971); Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei (S. Pável Judittal szerk., Szombathely, 1976 ); Tiszteletadás Berzsenyi Dánielnek (versek, szerk. , Szombathely , 1976 ).

RÓZSA JÁNOS nyomdász
(Szombathely, 1903. júl. 3. - 1944.)
Elemi iskoláit Szombathelyen végezte, 1917-ben nyomdászinasnak szegődött, és 1921. márciusában szabadult. Mint segéd Szombathelyen és vidéken vállalt munkát. 1934-1944-ig Pauly Károly nyomdájában dolgozott. A nyomdászszakszervezetnek az 1920-as évektől lett tagja, majd pénztárosa és munkaközvetítője, irányította a nyomdászok bérharcát. Tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. Politikai tevékenysége miatt 1944. nov. 3-án letartóztatták. Társaival együtt Komáromból Németországba, Schönhergbe vitték. Feltételezések szerint itt, vagy egy másik koncentrációs táborban halt meg.

RUDAS LÁSZLÓ filozófus, egyetemi tanár
(Sárvár, 1885. febr. 21. - Bp. 1950. ápr. 29.)
A budapesti egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1903-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1905-ben a Népszava munkatársa. A KMP egyik alapítója, Központi Bizottság tagja. 1919-ben a Vörös Újság főszerkesztője. A tanácshatalom megdöntése után emigrált: megfordult Bécsben, Olaszországban, Németországban, majd 1922-ben a Szovjetunióba költözött. Egy ideig a III. Internacionálé apparátusában dolgozott, majd a Vörös Professura és a Kommunista Internacionálé főiskolájának tanára. A II. világháború idején a Nemzetközi Antifasiszta Iskola előadója. A Szovjetunióban elnyerte a tudományok doktora fokozatot. 1945 után hazatért, az MKP Központi Pártiskolájának igazgatója, később a Közgazdaságtudományi Egyetem tanára és rektora. 1945-1950-ig országgyűlési képviselő volt. Mint szerző és tanár kiemelkedő részt vállalt a marxista ideológia terjesztésében de egyúttal a kultúra sztálinizálásában is.
M.: A szakadás okmányai (Bécs, 1920.), A kommunista forradalom alapelvei (Bécs, 1920), Marxizmus és természettudomány (Bp. 1947), Elmélet és gyakorlat (Bp. 1951.)

RUMI RAJKI ISTVÁN szobrászmüvész
/Rum, 1881. aug. 19. - Bp. , 1941. jun. 30.
1896-ban Losoncon kezdett diszitő szobrászatot tanulni. Szegeden az épitőipari iskola növendéke volt. 1902-ben hazatért Szombathelyre. 19o5-től a müncheni képzőművészeti akadémián tanult 1915-ig. 1907-ben pár hónapot a párizsi Julian-Akadémián töltött. 1916-17-ben Szombathelyen élt és siremlékeket készített. 1917 őszétől 4 évig Stróbl Alajos mesteriskolájának növendéke volt. Ezután hat évig Szombathelyen élt és dolgozott. 1928-29-ig alig akadt komoly megbizatása. 193o-ban Szombathely városa megbizta a Szent Imre szobor elkészitésével. 1939-ben állami megbízatást kapott a New Yorki világkiállítás magyar csarnoka Szent István szobrának elkészitésére. (A szobor jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Ohio-ban, pontosabban Youngstown-ban van felállitva.) 1941-ben ujabb jelentős megbízásokat kapott, melyek halálos betegsége miatt befejezetlenek maradtak. Első müvei még a naturalizmus jegyében születtek (Amazon, 1920; Pelikán, 1920), utóbb sajátos ujklasszicista stílust alakitott ki Kígyóval küzdő férfi, 1931), más alkotásában a kubizmus hatása mutatkozik (Őszi szántás, 1936 ). (Összegyüjtött szobraiból 1934-ben Szombathelyen, 1937-ben Bp.-en, 1940-ben Sopronban volt kiállítása. Fő müve: Szt. Márton megkereszteli édesanyját. (1938) Szombathelyen áll.)

RUSA KÁLMÁN iró, ujságiró
/? , 1837. ? - ? , 1892. márc. 9. /
Korán kezdett irodalommal foglalkozni. A Vas megyei lapokban jelentek meg írásai. Ő alapította a Vasmegyei Figyelő c. hetilapot, mely 3 évig élt. Két önálló műve jelent meg Gonosz idők (regény, Szombathely, 1874) és Küzdve a czélig (Szombathely, 1886) cimmel. Az őrségi járás esküdtje volt. Tagja volt a függetlenségi és 48-as pártnak. Tüdővészben szenvedett, ezért öngyilkos lett.

RUZSONYI BÉLA tanár, költő
/Magyarnándor, 1888. márc. 21. - Szentgotthárd, 1938. ápr. 20./
Középiskolai tanulmányait a váci kegyesrendi és a losonci állami gimnáziumban végezte. A bp.-i tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. A diploma megszerzése után a bp.-i V. ker.-i gimnáziumban óraadó tanár, majd a VII. ker. Állami Szent István Gimnáziumban helyettes tanár volt. Egy évi bp.-i tanárkodás után Szentgotthárdra került a Magyar Királyi Állami Gimnáziumba, ahol haláláig tanitott . Verseket is irt. Könyve "Csongor" álnéven jelent meg. Részt vett a város irodalmi estjein és felolvasó ülésein.
M.: Buzavirágok. Tündének (versek, Szentgotthárd, 1913).

SAÁGHY ISTVÁN dendrológus
/Kámon, (ma: Szombathely) 1865. szept. 26. - Attersee (Ausztria), 1945. aug. 1. /
A bp.-i tudományegyetem jogi karán 1887-ben állattudományi doktorátust szerzett. Kámoni birtokán 1891-ben kezdte el arborétumának telepítését. 1920-ban már 244 fenyőféle és 310 lombosfa és cserje élt kertjében. Főleg a fenyőfélék honosítása terén ért el maradandó sikereket. Az arborétumban meghonosított uj növényfajtákat a Kertészeti Szemlében és a Természettudományi Közlönyben írta le. Megnövekedett kiadásai miatt már 1930-ban, majd 1938-ban kérte a kert állami tulajdonba vételét - de ezt nem sikerült elérnie. Ezért arborétumát az 1930-as évek elejétől kereskedelmi faiskolával bővítette. 1940 óta sulyos beteg volt. 1945-ben a háboru miatt Ausztriába ment , ahol hamarosan meghalt.

SALGÓ ERNŐ ujságiró, müfordító, kritikus
/Jánosháza, 1873. dec. 31.- Bp., 1946. ápr. 24./
A bp.-i egyetemen szerzett orvosi diplomát. ezután egy ideig Párizsban és Berlinben folytatott orvosi gyakorlatot . 1899-ben a Magyar Szinház, 1903-ban a Király Szinház titkára volt, később ugyanott színházi orvos. Ujságiróként is tevékenykedett. 1895-től 1900-ig az Egyetértés, majd a Független Magyarország munkatársa volt, később a Pesti Napló, végül a Magyarország szerkesztőségében dolgozott. Ujságirói munkásságának legfontosabb részét a szinibirálatok jelentik. Legjobb kritikái kötetben is megjelentek. Müfordítóként elsősorban francia és német műveket forditott, igy V. Hugo, Stendhal, Zola, France regényeit, Goethe Egmontját.
M.: Irók és szindarabok (kritikáinak gyüjteménye, Bp., 1916).

SARTORIS JÁNOS , Sartorius Szabó nemescsói lelkész
/Győr, 1695. febr. ? - Nemescsó, 1756. ? / Győrben tanult, majd 1712-ben Besztercebányára, 1714-ben Pozsonyba ment. 1719-ben beiratkozott a jénai egyetemre, ahonnan 1722-ben tért haza. 1725. jun. 25-én pappá szentelték, s ettől kezdve a győri másodpapi állást is betöltötte. 1729 tavaszán a nemescsói artikuláris gyülekezetbe hívták lelkésznek, és haláláig ott is maradt. Szerteágazó tevékenységet folytatott. 1730 körül Nemescsón evangélikus árvaházat alapított, a szegényeket anyagilag is segítette. Müködése alatt, 1730 első felében épült fel a nemescsói magyar oratórium. Sartorius idejéből ugyan nem maradt fenn külön anyakönyv a deákiskoláról és az azzal kapcsolatos alumnusi intézményről, mégis feltételezzük, hogy ezen intézmények az ő működése alatt indultak fejlődésnek. Karitativ munkája mellett könyvkiadói tevékenysége is jelentős lehetett, de e tevékenységét nehéz rekonstruálni. A gyermekek nevelésérő1 több kötetet is kibocsátott tanitóknak. Érdeme, hogy nemcsak a magyar, hanem a német és szlovén gyermekek részére is lehetővé tette. az oktatást.

SCHäTZEL FRIGYES
(Kőszeg, 1902. okt. 22. - Budapest, 1930. ápr. 22.)
A polgári iskola elvégzése után apjától tanulta az épület- és műlakatos mesterséget, s azt eredményesen művelte. 1919-ben beállt vöröskatonának. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbüntetésre ítélték, 1921-ben szabadult. 1922-ben 12 évre ítélték kémkedés vádjával, tüdővészt kapott, s a budapesti 2. Honvédkórházban meghalt.

SCHINDLER SÁNDOR festő, grafikus, rézmetsző művész
/Szombathely, 1872. ? - Szombathely, 1901. márc. 12./ A négy elemi elvégzése után Kőszegre került, ahol kitanulta a pincér mesterséget. Szombathelyen a Hungária Vendéglőben pincérkedett, majd Bp.-re került a Lukács-fürdőbe. Itt kezdett rajzolni. A vendégeket kérésükre élethűen lerajzolta. Művészi tanulmányokra nem volt pénze, ezért Reiszig Edéhez, Vas ármegye főispánjához. fordult támogatásért. Igy került Fittler Kamill híres müépitész-tanár iskolájába. Az olajfestéssel is próbálkozott, amikor a szombathelyi székesegyházban lévő, Vajk megkeresztelését ábrázoló képet lemásolta, de e téren ez az egyetlen kisérlete valósult meg. Elvégezve tanulmányait rézkarcolással foglalkozott. Először - hálájának jeléül - Éhen Gyula polgármester megbízására Reiszig Ede arcképét karcolta rézbe. A szombathelyi "Dürer"-nek is nevezett művész fiatalon, 29 éves korában tüdővészben halt meg.

SCHLÖGL JÓZSEF ny. gyárigazgató, jogász írói neve: VASI József
/Vasvár, 1926. ? - Vasvár, 1956. nov. 5./
A középiskolát a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban és Székesfehérváron végezte. A ELTE állam- és Jogtudományi karán szerzett diplomát. 1946-1950-ig a Vasvári Jegyzőségen volt előadó, 1950-1955 között a Vas Megyei Tanácson tervelőadó, majd tervosztályvezető és jogtanácsos a KERIPAR 3. sz. szombathelyi gyárában 1965-ig. Ekkor nevezték ki a KERIPAR 4. sz. celldömölki gyárának igazgatójává, s innen ment nyugdijba 1988-ban. Kezdettől tagja volt a celldömölki honismereti körnek. A Kemenesaljai Alkotó Kör alapitó tagja volt. Festett és verseket irt. Képeivel a hetvenes évektől találkozhattunk önálló és közös tárlatokon. Képei nagy részét a vasvári és a kemenesaljai táj ihlette.
M.: A Babszem Csacsi. Hegyháti mesék (Sajtó alá rend. Somlósy Sándorral, Vasvár, 1959), A feneketlen tó (mesék, Vasvár, 1957, 1988), Üres tenyerekkel (versek, Vasvár , 1992? ).

SCHÖNVISNER ISTVÁN , Schönwiesner, Schoenvisner régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok
/Eperjes, 1738. dec. 15. - Nagyvárad, 1818. szept. 26./
1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773 ) után filozófiai studiumokat folytatott. 1780-tól a bp.-i egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. A magyar tudo-mánytörtémet kiemelkedő alakja volt. Mint régészt, a hazai tudományos régészet megalapozói között tartjuk számon, s publikációs tevékenysége is ezzel a szakterülettel függött össze. Két gimnáziumi tankönyvet is irt. Valamennyi munkája közül kiemelkedik a Szombathely történetéről irt könyve. E mű megirására Szily János püspök kérte fel, aki a régiségek gyüjtése mellett a Szombathely történetére vonatkozó irásbeli emlékeket is egybegyűjtötte. Könyve ezek felhasználásával, és az éveken át tartó munka eredmé-nyeként 1791-ben jelent meg Szily János költségén.
M.: De ruderibus Laconici Caldariique Romani... (Budae, 1778); Antiquitatum et historiae Sabariensis ... libri novem (Pestini, 1791 ).

SCHWARTZ ELEMÉR , Komjáthy-Schwartz nyelvész, egyetemi tanár, ciszterci szerzetes /Vasvörösvár, ma: Rotenturm, Ausztria 1890. aug. 25. - Würzburg (Németo.), 1962. jan. 21.
A keresztségben a Lajos nevet, s amikor belépett a cisztercita rendbe, akkor az Elemér nevet (1907. aug. 14. ) kapta. Szentgotthárd és Eger után Bp.-en a Bernardiumban végezte teológiai és bölcseleti tanulmányait. Szentgotthárdon majd Előszálláson segédlelkész volt, 1916-ban Székesfehérvárra, s ugyanabban az évben a rend bp.-i gimnáziumához került, ahol 1935-ig tanított. 1936-tól 1948-ig rendes tanára a Pázmány Péter Tudományegyetemnek. 1948-ban nyugdíjazták, közben 1921-ben Bitter Illéssel együtt megalakította a katolikus egyetemi és főiskolai hallgatók egyesületét, 1936-ban a Magyar Betlehemes Mozgalmat, 1938-ban a Német Nyelvtudományi és Néprajzi Intézetet. Megkezdte a Magyarországi német nyelvatlasz munkálatait, megindította a Német Nyelvészeti Dolgozatok és a Német Néprajztanulmányok c. sorozatot. 1946-ban létrehozta a Fra Angelico Társaságot. 1949-ben kivándorolt Belgiumba, ahol 1950-ben Lőwenben az egyetemen vendégprofesszor lett, 1951-ben Rómában Zágon Józseffel megalapította az Academia Catholica Hungaricat. 1961 őszén Würzburgba ment, az egyetemi klinikára, ahol meghalt. A Nürnbergtől délre lévő Selingenportenben van eltemetve.
M.: Harc a nyugatmagyarországi német helységnevek körül (Bp. , 1933 ); A nyugatmagyarországi német helységnevek (2. kiad., Bp., 1933); A Rábalapincsközi nyelv-járás hangtana (Bp., 1914).

SEBESY KÁLMÁN premontrei tanár, nemzetőrkapitány)
(Győr, 1816. máj. 4. - Csorna, 1882. máj. 25.)
Húszévesen lépett be a premontrei rendbe. Tanulmányainak elvégzése után Keszthelyen tanárként működött. 1848. máj. 4-én a keszthelyi gazdászhallgatókból zászlóalj verbuváló-dott, soraikban mint nemzetőrkapitány teljesített szolgálatot, végigharcolta a szabadságharcot. Az összeomlás után hetekig bújkált. Rezi község plébánosa bújtatta őt, de nyomára bukkantak. 1849. okt. 15-én nyolcesztendei várbörtönre ítélték. Két és fél évig Olmützben, másfél évig Josefstadtban raboskodott. Négyesztendei fogság után, 1853. okt. 15-én, amnesztiával szabadult. Egy ideig Jánoshidán jószágkormányzóként dolgozott, majd Szombathelyen tanított 1864-től. Lelkes lokálpatriótaként aktívan részt vett Szombathely közéletében, rendszeresen megszólalt a Vasmegyei Lapok hasábjain. Csornára 1874-ben került, s ott is hunyt el.

SEVERUS SEPTIMIUS római császár (193-211)
(Leptisz, 146. - Eborucum, 211. febr. 4.)
Marcus Aurelius császár szenátorrá nevezte ki, 193-ban az illíriai római sereg vezére lett, mely őt Savariaban császárrá kiáltotta ki. Könnyen hatalmába kerítette Rómát, hol elődjét, Didius Julianest egy katona megölte. Két vetélytársát csatában megverte. A határok biztosítására a parthusok ellen vonult, átkelt a Tigrisen, és a keleti partvidéken rendet csinált. (197-202.) Utolsó hadjáratát Britanniába vezette, ahonnan a kaledónokat kiverte. Uralkodása alkotmányjogilag is nevezetes, mert a szenátus hatalmát visszaszoritotta, a pretoriánus tábort Rómában feloszlatta, Itáliát kiváltságaitól megfosztva a provinciákkal egy rangba sorolta.

SIESS ANTAL József nyomdász
/? , 1756. (?) - Szombathely(?), 1806. febr. 17./
A Siess család 1748-ban költözött Bécsujhelyről Sopronba, ahol 1749-ben alapítottak nyomdát. Siess József János soproni nyomdászt és fiát, Antalt Szily János püspök hozta Szombathelyre. Az apa 1787-ben telepítette fióknyomdáját Szombathelyre. (Egyes tudományos munkákban 1776 szerepel.) Ez évben bekövetkezett halála után a nyomdát, mely a szemináriumban kapott helyet, fia, Siess Antal József vitte tovább. Innen 1790 nyarán ki kellett költöznie, az uj helye a mai Fő tér 9. sz. alatt volt. E nyomdában jelent meg magyar földön először Mikes Kelemen: Törökországi levelek c. műve 1764-ben. 50 éves korában halt meg. Szombathely első nyomdája 1787-1806 között - az eddigi ismeretek szerint - közel másfélszáz számontartott kiadványt jelentetett meg. Ebből 111 latin nyelvü. Magyarul 33, németül 3 kiadvány került ki a nyomógépből.

SIGRAY ANTAL gróf legitimista politikus
/Ivánc, 1879. máj. 12. - New York, 1947. dec. 26./
Tanulmányait Angliában és Bp.-en végezte. 1919-ben Bécsben az. Antibolsevista Comité egyik vezetője volt. A Friedrich-kormány Nyugat-Magyarország főkormánybiztosává nevezte ki. A második királypuccs alkalmával 1921. okt.-ben csatlakozott. IV. Károlyhoz, emiatt tíz hétig vizsgálati fogságban tartották. Habsburg Ottó - gr. Károlyi József halála után -őt bízta meg a magyar legitimista politika irányitásával. 1920-tól 1939-ig keresztény ellenzéki programmal nemzetgyülési, illetve országgyűlési képviselő. 1939-től a felsőház tagja. 1943. dec. 14-én ott is fellépett Magyarországnak a háboruból való kilépése és a békekötés mellett. 1944. márc. 19-én, a német megszálláskor elhurcolták, a mauthauseni koncentrációs táborba zárták. A tábor felszabadulásakor már sulyos betegen került Svájcba, onnan az USA-ba, ahol meghalt. Vas megyei birtokán, Iváncon angol telivér derby nyerő lovakat tenyésztett. Támogatója volt a sportegyesületeknek, főleg az ökölvivásnak.

SIGRAY JAKAB gróf a kőszegi kerületi tábla ülnöke, reformer
/Kőszeg, 1764. máj. 3. - Luda, 1765. máj. 20./
Apja Sigray Károly, Somogy megye főispánja, a dunántuli (kőszegi ) kerületi tábla ülnöke, akit 1780-ban emeltek grófi rangra. A poetikai, ötödik osztályt 1777-ben kezdte a kőszegi piaristáknál. 1787-ben nevezték ki a kőszegi kerületi tábla titkári posztjára, ahol 1788-ban lett számfeletti ülnök. A magyar jakobinus mozgalomban a Reforrnátorok Társaságának az igazgatója volt . A mozgalom bukása után 1794. aug. 16-án elfogató parancsot adtak ki ellene is. Ekkor Szombathelyre menekült, majd visszatért Kőszegre. Apja Pestre küldte. Veszprémig jutott el, ahol a ferencesek kolostorába ment. Oltalomlevélért folyamodott, a ferencesek értesítették a vármegyét, akik végül (1794. aug. 29.) átadták a bécsi hatóságoknak. Felségsértéssel és hűtlenséggel vádolták. Apja 1795. ápr. 18-án fia érdekében kegyelemért folyamodott.
A jakobinusok elleni perben azonban halálra ítélték és a budai Generális kaszálón (ma: Vérmezőn) lefejezték.

SMIDT LAJOS orvos, muzeumalapitó, költő
írói nevén: Érsekujváry Lajos
/Érsekujvár, 1903. okt. 31. - Szombathely, 1975. jun. 30./
Orvosi oklevelet a bp.-i egyetemen szerzett (1930 ). Elvégezte a bp.-i Zenemüvészeti Főiskola ének tanszakát is. 1930-tól 1942-ig Szombathely közkórházában sebészorvos. 1942-43-ban harctéri orvosi szolgálatot látott el. 1945-ben a celldömölki közkórházban megbízott sebészfőorvosként, 1946-50-ben a Szombathelyi Emberbaráti Egylet közkórházának igazgató-főorvosaként, 1950-56-ban a Vas Megyei Tanács Közkórháza tüdősebészetének adjunktusaként, 1956-tól 1966-ig, nyugdíjazásáig a Szombathelyi Cipőgyár üzemorvosaként dolgozott. Szenvedélyes műgyűjtő, a Vas -megyei Múzeumbarátok Egyesületének, valamint a Folia Savariensia (a Vasi Szemle elődje) egyik alapítója volt.
Önálló verseskötete is megjelent. Költeményeit vidéki napilapok, folyóiratok (pl.: Életünk, Vasi Szemle ) mellett a Vasi élet és irodalom (Szombathely, 1957 ), valamint az Ez történt (Szombathely, 1961 ) c. antológiák is közölték. Régészeti és helytörténeti cikkeket is publikált. Magángyüjteményét 1968-ban Vas megyének és Szombathely városának adományozta, amelynek anyagából hozta létre 1971-ben a Smidt Múzeumot, melynek igazgatója volt.
M.: Őszi bánat (versek, Bp. , 1941 ).

SÓLYOM LÁSZLÓ altábornagy
/Muraszombat, ma: Murska Sobota, Szlovénia 1908. dec. 17. - Bp. , I950. aug. 19./
A Kőszegi Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Reáliskolai Nevelő Intézet tanulója, majd a hüvösvölgyi hadapródiskola hallgatója volt. A Ludovika Akadémián 1931-ben avatták tüzér hadnaggyá. 1935-ben felvették a Hadiakadémiára, ahonnan egyéves gyakorlati szolgálatra Franciaországba került. Hazatérése után 1939-ben befejezte a hadiakadémiát. 1940-ben századosi rangban a vezérkari testületbe is átvették. A Szovjetunió elleni háboru meginditása (1941) után - nézetei miatt - nyugdíjazták. Belépett a KMP-be és bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. A német megszállás után illegalitásba vonult és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága tagja lett. 1944. nov. 19-én letartóztatták, de rövidesen sikerült megszöknie. Bp. felszabadulása után a főváros rendőrfőkapitánya, 1946 őszétől a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoport-jának főnöke. 1947-től az új hadiakadémia parancsnoka volt. 1949 elejétől a Magyar Néphadsereg első vezérkari főnöke lett. 1950. máj. 2o-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1956-ban rehabilitálták.
M.: Az új honvéd vezérkar (Bp., 1947 ); A kinai nép szabadságharca (Bp. , 1949 ); Tömeg és technika - legyőzhetetlen erő (Bp., 1949 ).

SOMOGYI JÓZSEF jogász, lapszerkesztő, helytörténész
/Szombathely, 1860. márc. 20. - Szombathely (?), 1908. nov. 14. /
Tanulmányai befejezése után a vármegye szolgálatába lépett és 1896-ban árvaszéki ülnök lett. Számos jogtudományi értekezést irt. Cikkei és elbeszélései a helybeli és a fővárosi lapokban jelentek meg. Az 1880-as években munkatársa volt a Magyarország és a Nagyvilág c. lapoknak. 1885-ben szerkesztője volt a Dunántúlnak. Trenck Frigyes c. történeti regényét a Budapesti Hírlap Vállalat adta ki. Vergődő lelkek c. társadalmi regénye az Ország-Világ kiadásában jelent meg. A Magyarország vármegyéi és városai III. Vasvármegye c. kötetében Vasvármegye és Szombathely közigazgatását írta meg.
További művei: Áldozatok (elbeszélések, Szombathely, 1892), A közigazgatási bíráskodás alapelvei (Szombathely, 1889 ).

SOMOGYI /STEINER/ BÉLA tanító, ujságiró
/Halastó, 1868. máj. 16. - Bp., 1920. febr. 17./
A csáktornyai és soproni tanítóképzőben tanult, s az utóbbiban szerezte diplomáját. 1893-ban Felsővisóra került állami tanítónak. Első cikkei a Népszavában és a Cipészek Szak-lapjában 1895-96-ban Suhogó álnéven jelentek meg. 1897-ben Bp.-re került, s a Népszava munkatársa, majd szerkesztője lett. Miután megvált a laptól egy kültelki iskolában tanított. Közben megszerezte a tanári képesítést is. Reál-, majd kereskedelmi iskolában tanított. 1905. áprilisában a Népszava belső munkatársa lett. 1906 tavaszán beindította Uj Korszak c. tanügyi folyóiratát, mely csak rövid ideig jelenhetett meg.
Az ebben az évben alakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete elnökének válasz-totta. Az Uj Korszak c. lap 1910-ben jelentkezett ujra, melyet 1914-ig szerkesztett. 1911 végén ugyancsak az ő szerkesztésében jelent rneg a szociálderiokrata Ifjumunkás is.
1917 őszén részben az ő vezetésével alakult meg a Budapesti Oktató Szövetség. A Magyar Tanítók Szakszervezetének 1918. dec. 30-i alakuló ülésén elnökké választották. A Károlyi-kormányban közoktatásügyi államtitkár volt, s ujra meginditotta lapját, az Uj Korszakot. A Tanácsköztársaság idején elvi fenntartásai miatt nem vállalt szerepet, az iskolaköteles gyermekek nyilvántartó irodáját vezette. A tanácshatalom megdöntése után a Szociáldemokrata Röpiratokat szerkesztette, majd a Népszava szerkesztője lett. A fehérterrort támadó cikkei miatt az Ostenburg-különitmény tagjai elhurcolták és társával, Bacsó Bélával együtt meggyilkolták. Irt tankönyveket, és lefordította Bebel: A nő és a szocializmus c. művét.
M.: A legnagyobb magyar (Széchényi István, Máramarossziget, 1893); Mi baja a magyar népnek és hogyan segíthetünk rajta? (Bp., 1912 ); Harc a tudományért (Bp., 1914 ); A keresztény szociális népcsalás (Bp., 1917).

STOCKER JENŐ kereskedősegéd
(Szombathely, 1915. nov. 11. - 1944.)
A polgári iskola elvégzése után Szombathelyen lett egy fűszerkereskedésben inas. Már diákévei alatt belépett a szociáldemokrata pártba, tagja lett az Építőmunkások Szakszer-vezetének is. 1936-ban szervezte és irányította a szombathelyi építőmunkások sztrájkját. Az 1940-es évek elején politikai tevékenysége miatt a rendőrség figyelte, többször kihallgatták és bántalmazták. 1944. november 3-án tartóztatták le, Szombathelyről Komáromba szállították. Életét egyik németországi haláltáborban fejezte be.

STRICKER család
A Strickerek pinkafői származásu bécsi kereskedők voltak. Az apa Stricker Sándor. Fiai, Zsigmond, Móricz és József alapították Szombathely legnagyobb gyárvállalatát, a bőr-gyárat, mely 1899. márc. 8-án kezdte meg működését. Az üzem 12 munkással indult. A tulajdonosok a gyárat folyamatosan bővitették, fejlesztették és modern berendezésekkel látták el. A kikészített bőr egy részét eladták. A többiből eleinte felsőbőrt, később azonban talpbőrt és boxbőrt is gyártottak. A gyárat 1929-ben megszüntették és 1931-ben eladták az Első Pécsi Bőrgyár Rt.-nek.

SYLVESTER JÁNOS , Erdősi Sylvester humanista, tudós, biblia-fordító
/Szinyérváralja, 1504 körül - ?, 1551 után/
1526 őszén beiratkozott a krakkói egyetemre. Itt ismerkedett meg Erasmus eszméivel, és itt jelentek meg első művei is 1527-ben. 1529-ben a wittenbergi egyetemen folytatta filológiai tanulmányait. Itt nagy hatással volt rá Melanchton egyénisége. Nádasdy Tamás hivására 1534 májusában érkezett Sárvárra, ahol iskolamesteri megbízást kapott. Javaslatára Nádasdy 1537-ben nyomdát létesített Sárvár-Ujszigeten, s annak irányításával Sylvestert bízta meg. 1539-ben itt készült el latin-magyar nyelvtana. A sárvári nyomda második jelentős terméke az Uj Testamentum, melyet ő fordított magyar ra. Ez volt az elsői hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyv. Amikor a nyomda megszűnt, Gógánfalvára költözött, ahol gazdálkodással foglalkozott. 1542 őszén beiratkozott a bécsi egyetemre. 1543-ban már az egyetem héber tanszékének pro-fesszora volt, később görögöt és történelmet is tanított. Munkásságával uj fejezetet nyitott a magyar forditásirodalom fejlődésében, valamint a magyar stilisztika, filológia történetében is. A magyar nyelv tudatos művelője volt.
M.: Grammatica Hungarolatina (Ujsziget , 1539 ); Uj Testamentum (Ujsziget, 1541; Abádi Benedek nyomtatta ki. Fakszimile kiadása Varjas Béla gondozásában, Bp., 1960).

SZABÓ IMRE 1848-49-es honvéd ezredes, hadügyi államtitkár
/Kőszeg, 1820. ? - London, 1865. ? /
1841-46-ban a bécsi m. nemesi testőrségnél szolgált, majd főhadnagyi ranggal nyugalomba vonult. 1848-ban hadsegéd a hadügyminisztériumban, s a minisztérium részéről részt vett az Országos Honvédelmi Bizottmány munkájában. 1848 nov. végén Kossuth Münchenbe küldte, hogy Obrenovic Milos volt szerb fejedelmet Magyarországra meghívja. Münchenból Párizsba ment, ahol 1849 febr. végéig Teleki László gr. mellett a katonai attasé volt. Ápr. közepe táján érkezett vissza, s Debrecenben Kossuth kormányzói vezérsegédje és katonai irodájának vezetője lett. Máj. 3-án alezredessé, máj. végén honvéd ezredessé nevezték ki. Jun. elejétől hadügyi államatitkár volt. A világosi fegyver-letétel után Párizsba emigrált, majd Londonban telepedett le. Részt vett az emigráció mozgalmaiban, 1851-ben a császári haditörvényszék - távollétében - halálra ítélte. 1859-62-ig a genovai Magyar Nemzeti Igazgatóság katonai irodáját vezette, ill. tagja volt az itáliai magyar légiónak. 1864-ben Londonban szénkereskedéssel foglalkozott.

SZABÓ JÓZSEF pedagógus, helytörténész
/Répcevis, 1915. febr. 27. - Bük, 1988. aug. 10
A csepregi polgári iskola után a kőszegi tanítóképzőt végezte el. A két háboru közötti időszakban egy ideig állás nélkül maradt, majd Győr megyében tanított egy évig mint helyettesítő tanító. 1937-ben a büki katolikus elemi népiskolában nyert alkalmazást. A II. világháboru alatt katona volt, s a harcok vége felé Budán orosz fogságba esett. Megrendült egészséggel tért haza. Levelező tagozaton magyar-történelem szakos tanári képesítést szerzett. Az általános iskola igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. 1953-tól az 1960-as évek végéig intézte Bük közművelődési ügyeit. Gyűjtötte a hagyományos parasztélet eltűnőben lévő emlékeit. Számos munkát irt Bük történetéről, kutatta Felsőbüki Nagy Pál életét. Vannak oktatásmódszertani írásai is. Munkáinak nagyobb része kéziratban lelhető fel a szombathelyi megyei könyvtárban. A Kiváló Népművelő cím birtokosa, 1988. ápr. 7-én Pável Ágoston emlékplakettel tüntették ki.
M.: Bük (Szom-bathely, 1979 ); Bük környékének ragadványnevei (Bp. , 1988); In memoriam : büki hősök és mártirok a második világháboruban (Bük, 1995 ).

SZABÓ Miklós ügyvéd, országgyűlési követ, a Kúria elnöke
/Nárai, 1821. nov. l0. - Bp., 1907. nov. 28. /
1842-ben ügyvédi oklevelet szerzett és visszatért Vas megyébe. Vidéki ügyvéd, majd kancelláriai tisztviselő, 1845-től kancelláriai titkár volt. 1848-ban Esterházy Pál (király személye körüli miniszter) minisztériumában fogalmazó, majd a minisztérium megszünése után visszatért Szombathelyre ügyvédnek. Kinevezték a hétszemélyes tábla birájává, majd 1867-től országgyülési képviselő és igazságügyi államtitkár volt. Ekkor tevékenyen részt vett a törvényelőkészitő munkában. 1871-ben a királyi tábla elnökévé, majd hamaro-san a Kuria másodelnökévé nevezték ki. A főrendiház tagja lett. 1888-tól 1906-ig a Kuria elnöke volt. A bp.-i és kolozsvári egyetemek tiszteletbeli jogi doktorrá avatták.

SZAKAI IMRE orvos
/? - ? , 1822. ?/
1793-tól 1820. jan-ig ő volt Vas megye fizikusa (orvosa). A napóleoni hadjárat idején a császár hadtestének bevonulásakor a sebesült francia katonákat Szombathelyen a do-monkosok rendházában helyezték el és az ő vezetésével kezelték őket. Ő vezette a szombathelyi polgári ispotályt. Mikor hírét vette, hogy Párizsban egy Galés nevű orvos "feltalálta" a füstfürdővel való gyógyítást és nagy sikerei vannak, Párizsba ment (1816) és megtanulta az eljárást. Visszatérése után 1818-ban a város engedélyével a polgári ispotály udvarán, a Gyöngyös partján "füstferedőt" állított fel. A fürdő - ahol a különböző gyógyitószerek, növényi és vegyi szerek fürdőben és gőzben való alkalmazásával gyó-gyitott - egyre hiresebbé vált, még Ausztriából, a Felvidékről és Erdélyből is felkeresték a betegek. További működéséről annyit tudunk, hogy 1820-ban táblabiróvá nevezték ki, és a megyei fizikusi állást, valamint a füstferedő vezetését fia, ifju Szalai Imre vette át. A fürdő 1824-ben leégett.

SZÉCHY MÁRIA a "murányi Vénusz"
/? , 1610. ? - Kőszeg, 1679. jul. 18. (? )/
1627-ben ifj. Bethlen István felesége lett. Nagyváradon, s 1628 után többnyire az ecsedi várban és a bábolnai udvarházban tartózkodtak. Mindkét gyermeke meghalt, s 1632 végén férjét is elvesztette. Ezután rangon aluli házasságot kötött rosályi Kun Istvánnal, akitől 164o körül törvényesen elvált. Anyja halála (1643. máj. 28. ) után visszaköltözött Murány várába, amelyet meghatározott részben örökölt. Örökségét azonban csak úgy tudta az erdélyi fejedelem pártján álló sógoraitól megmenteni, hogy a várat csellel átjátszotta a Habsburg uralkodóhoz hű Wesselényi Ferencnek, aki hamarosan a harmadik férje lett. Szerepet játszott a Wesselényi-féle összeesküvésben. Férje halála (1667 ) után a mozgalom is elbukott. Őt is letartóztatták, vagyonát elkobozták, és éveket töltött fogságban Bécsben. Élete utolsó éveiben császári kegydíjat kapott és három évig élt hatósági felügyelet alatt Kőszegen. A legújabb források szerint 1679-ben nem halt meg, csupán a pestisjárványt kihasználva - áltemetést rendezve - elszökött a városból. Egy közben előkerült, 1685-ben kelt levél azt bizonyítja, hogy kőszegi eltemetése után hat esztendővel még élt a kurucok fogságában, Munkács várában.

SZEGEDI KŐRÖS GÁSPÁR , Caspar Fraxinus Zegedinus orvos
/Szeged, 1500 körül - Pozsony, 1563. aug. 6./
Olasz egyetemeken tanult (Pádua, Perugia) és szerzett orvosdoktori diplomát 1552. nov. 30-án. A művészetek, a természet- és orvostudomárnyok doktora és gyógyszerész volt. Magyarországra való hazatérése után a Serédy család orvosa lett. Nádasdy Tamás nádor hivására 1553-ban Sárvárra ment udvari orvosnak. Itt gyógynövénykertet létesített , s a várban lévő patika részére maga készített gyógyszereket. Távollétei idején is tartotta a kapcsolatot Nádasdyval, s írásban közölte a szükséges gyógymódot. Fennmaradt leve-lezésüket az Országos Levéltár őrzi. A Nádasdyakon kivül más főuri családok is igénybe vették szolgálatait, de a jobbágyokat is készséggel gyógyította. 1557-ben Pozsonyban telepedett le és folytatott orvosi gyakorlatot. A pestis áldozata lett. Korának egyik legismertebb orvosa volt.

SZEGEDY GYÖRGYNÉ GERLICZY Irma bárónő
/? _ ?/
Nem volt olyan jótékonysági mozgalom, amit teljes erejével ne támogatott volna. A körülötte csoportosult lelkes gárda 1899. jul. 23-án alapította a Fehér Kereszt Egylet szombathelyi fiókját, melynek a kezdetektől fogva elnöknője volt. (Az egyesület elnöki tisztét Reiszig Ede töltötte be.) Az egyesület 1904. jun. 15-i választmányi ülésén elhatározta egy gyermekkórház felépítését. A Fehér Kereszt gyermekkórház 1910. febr. 14-én kezdte meg működését az egyesület fenntartásában.
Szegedy Györgynét 1907. márc. 11-én a Szent Erzsébet rend nagykeresztjével tüntették ki.

SZEIBERT JÁNOS közgazdász, helytörténész
/Sárvár, 1903. dec. 3. - Bp., 1983. dec. 9./
Nevét Szeberthy, Szeberthy-Szeibert alakban is használta. Középiskoláit Szombathelyen és Székesfehérváron végezte, Bp.-en a Közgazdaságtudományi Karon szerzett diplomát. 1927. jan. 1-től az egyetemen tanszéki gyakornok, majd egy év múlva tanársegéd lett. 1928-29-ben szociálpolitikai tanulmányokat folytatott Berlinben, Kielben és Kölnben. 1929-től az Országos Társadalombiztosító Intézet munkatársa volt. 1934-ben elnyerte a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal féléves ösztöndíját. Később a Földművelésügyi Minisz-térium mezőgazdasági szociálpolitikai ügyosztályán dolgozott, majd kinevezték az Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanács titkárává. Évtizedeken át kutatta Sárvár múltját. Könyvei mellett közel 200 szociálpolitikai tanulmánya is megjelent.
M.: Sárvár monográfiája (Szombathely, 1926 ); A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és Magyarország. Adatok a magyar szociálpolitikához (Bp., 1933 ); Az új Európa és Magyarország. Rendi társadalom, gazdaság és államszervezés (Bp., 1942 ).

SZÉKELY FERENC jogász, igazságügyminiszter
/Szombathely, 1842. márc. 11. - Bp., 1921. márc. 17./
Jogi tanulmányait befejezve az igazságügyminisztériumban fogalmazó, majd 1890-1910-ig különféle ügyészi és bírói tisztséget töltött be. 1910. jan. 17. - 1913. jan. 4. között igazságügyminiszter volt. A szük választójogi törvény miatt lemondott. 1910. jan. 17-től márc. 1-ig ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Nagy szerepet játszott a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. tc. meghozatalában. Nevéhez fűződik továbbá a véderőről és honvédelemről szóló törvények, a katonai btk. és büntetőeljárás, a nyugdíjtörvény, a kormány kivételes hatalmáról szóló törvény meghozatala, stb. A Magyarországi Rabsegélyező Egyesület egyik alapítója (1874 ).
M.: A magyar büntetőtör-vénykönyv büntetési- és börtönrendszere (Bp., 1889); Büntetési és börtönrendszerünk reformja (Bp., 1891).

SZÉKELY LÁSZLÓ apátplébános, iró, költő, műfordító
/Bp., 1894. dec. 24. - Székesfehérvár, 1991. dec. 27./
A középiskolát Bp.-en, az egyetemet Innsbruckban végezte. Bölcsészeti és teológiai tanulmányokat folytatott. 1918-ban pappá szentelték. Vizlendván, majd Pinkakertesen volt káplán. 1922-től 1936-ig egyházbölcseletet tanított a szombathelyi szemináriumban. 1937-től plébános Rábakovácsiban. 1939-ben Kőszegre került, 1952-73 között Győrváron, majd nyugalomba vonulásáig Gasztonyban teljesített szolgálatot. 1983-ban a székesfehérvári papi otthonba vonult. Kérésére Kőszegen temették el. Hagyatékát - sok kéziratát - a Szombathelyi Egyházmegyére hagyta. Honismereti munkásságában néprajzzal, nyelvjárások gyűjtésével, helytörténetírással foglalkozott. Jelentős szépirodalmi munkássága és kimagasló irodalomszervező tevékenységet is folytatott. 1927. okt. 29-én a szombathelyi Kultur Egyesület Irodalmi Szakosztálya elnökévé választották. E tisztet 1932-ig töltötte be.
M.: A szirtnek álma van (Szombathely, 1929 ); A parton ülők panasza (Szombathely, 1932); Sziromeső (Szombathely, 1937 ).

SZELESTEY LÁSZLÓ , Szelestyei, Felsőszelestei költő, ügyvéd, földbirtokos
/Uraiujfalu, 1821. szept. 14. - Bp., 1875. szept. 7./
1843-ban ügyvédi vizsgát tett, de csak rövid ideig dolgozott jogászként. Első versét a Társalkodó közölte 1837-ben. 1838-tól kezdve sorra jelentek meg versei a Honművészben, a Társalkodóban, a Regélőben, az Életképekben. Az 1840-es években a Vas megyei nemesi ellenzékhez tartozott. A szabadságharc idején nemzetőrként harcolt. 1851-ben Szentivánfára költözött, majd Pesten telepedett le. A Szépirodalmi Közlönyt majd a Szépirodalmi Albumot szerkesztette. 1861. jan. 3-án Vas vármegye főjegyzőjévé, majd a sárvári járás országgyülési képviselőjévé választották. Az Almásy-Nedeczky féle Habsburg-ellenes szervezkedésben való részvételéért 1864-től 1867-ig bebörtönözték. 1871-ben a körmendi kerületben országgyűlési képviselővé választották. Eötvös József Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki, de állásáról hamarosan lemondott. Rövid időre visszatért Szentivánfára, majd végleg Pestre költözött. Szülőházán 1935 okt.-ben emléktáblát avattak. A tájköltészet egyik képviselője volt, stílusán erősen érződik Petőfi hatása.
M.: Érzelem-virágok (Kőszeg, 1842); Szelestey László összes költeményei (Pest, 1852); Tündérvilág (Pest, 1855).

SZÉLL JÓZSEF honvédőrnagy
/Nemesdömölk, - ma: Celldömölk - 1813. jan. 6. - Pozsony, 1886. ? /
Iskolái elvégzése után belépett a 34. sz. cs. és kir. gyalogezredbe. Két év múlva Bécsbe rendelték a királyi testőrséghez. Öt év múlva főhadnagyi rangban visszakerült a "Porosz Prinz" nevet viselő gyalogezredbe, mely Galiciábam állomásozott. Ezredét 1848-ban visz-szarendelték Pestre. Kossuth őrnaggyá léptette elő. 1848. márc. 19-én érkezett meg Szombathelyre Batthyány Lajos miniszterelnök leirata, melyben a vármegyét ideiglenes nemzetőrség felállítására szólitotta fel. Békássy Imre és Reiszig Alajos kormánybiztosokkal együtt szervezte és vezette a szombathelyi és kőszegi járás népfelkelését. Részt vett a pákozdi csatában. Dec. 28-án a bábolnai csatában sulyosan megsebesült. Elfogták és Budára szállították. A haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, de felesége közbenjárására a császár a büntetést l0 évi várfogságra enyhítette (1849). A kufsteini várbörtönből 1854-ben amnesztiával szabadult. Felesége halála (1858) után 1861-ben hazaköltözött szülőföldjére és Kis-Czellben lakott. A mezőváros polgárai Kis-Czell díszpolgárává választották.

SZÉLL KÁLMÁN politikus, miniszterelnök
/Gasztony, 1843. jun. 8. - Rátót, 1915. aug. 16./
Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte, majd Bp.-en jogot hallgatott. 1866-ban doktorrá avatták. 1867-ben a szentgotthárdi járás szolgabirójává, majd a kerület országgyülési képviselőjévé választották. 1875. márc. 2-től 1878. okt. 11-ig pénzügyminiszter volt. Minisztersége alatt számos pénzügyi törvény jelent meg. 1881-ben az újjáalakuló Jelzálog Hitelbank elnöke lett. A Dunántúli Közművelődési Egyletnek alapítása óta elnöke volt. Szombathely 1893-ban díszpolgárrá fogadta. 1899. febr. 26-án miniszterelnök és ideiglenes belügyminiszter lett. Az ujoncjavaslat miatt kitört obstrukció következtében 1903. jún. 16-án lemondott. A koalíció idején - 1905-től - az Alkotmánypárt elnöke volt. A koalíció bukása után már nem szerepelt a politikai életben, gazdasági téren azonban továbbra is tevékenykedett. Rátóti birtokán mintagazdaságot létesített, híres szarvasmarha-tenyészete volt.
M.: A kilences albizottság jelentése... (Bp., 1874).

SZEMES PIROSKA, Mészáros Sándorné ujságiró
/Ikervár, 1926. febr. 19. - Bp., 1978. jan. 30./
1946-1950-ig a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1955-ben az ELTE magyar szakán szerzett oklevelet. 1947-től rajzoló, majd ujságiró a Szabad Szó c. lapnál. Dolgozott a Művelt Nép és a Néphadsereg c. lapoknál is. 1950-től haláláig a Nők Lapja c. hetilap újságirója, 1968. nov. 1-től rovatvezetője volt. Ebeszéléseket és meséket is irt. Hol van az utca, hol van az a ház c. riport-sorozata alapján készült (1968) a Mondd a neved! c. tv-film. 1971-ben televíziós portréfilm készült róla. 1974-től haláláig a MUOSZ elnökségi tagja volt. 1975-ben Rózsa Ferenc-dijjal.tüntették ki.
M.: Sikeres életek szociográfiai irások, Bp., 1974); Ausztrália napfényben (útleirás, Bp., 1975).

SZEMES MARI színművész
(Sárvár, 1932. máj. 7. - Bp. 1988. dec. 10.)
A négy polgári és a szakérettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára került. Főiskolásként a Madách Színházban játszott, 1952-ben diplomázott. Végzés után a Szegedi Nemzeti Színház, majd a budapesti Ifjúsági Színház tagja lett. 1955-től 1984-ig a József Attila Színház tagja, 1984-től a Nemzeti Színház társulatához szerződött. Kétszeres Jászai Mari-díjas, SZOT-díjas, érdemes és kiváló művész volt. 1985-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

SZENCZI MOLNÁR ALBERT ref. pap, nyelvtudós, költő, műfordító
/Szenc, 1574. aug. 30. - Kolozsvár, 1634. (?1639), jan. 17./
1584-től Szencen, Győrben, Göncön és Debrecenben végezte tanulmányait. 1590-től a wittenbergi, a drezdai, a heidelbergi (1592., 1597-99) és a strassburgi (1593-96) egyetemeken tanult. Ezután 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. Altdorfban 1603-ban kezdte el írni latin-magyar szótárát. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomatását gondozza. 1605-től Altdorfban, 1607-től Marburgban, 1610-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gr. Batthyány Ferenc dunántuli főkapitánynál. 1614-ben rövid ideig Komáromban volt pap. Ugyanebben az évben beutazta Erdélyt és az Őrségben is megfordult. 1615-ben visszament Németországba. 1624-ben hazajött Kassára, és Bethlen Gábor segítségével kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1926-tól haláláig Kolozsváron élt.
M.: Dictionarium latino-unga-ricum és Ungaro-latinum (Nürnberg, 1604); Kis Cathechismus (Heidelberg, 1607); Az.keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás... (Hanau, 1624).

SZENCZY IMRE pap, klasszika-filológus, pedagógus
/Szombathely, 1798. jul. 8. - Szombathely, 1860. márc. 2./
Gimnáziumi tanulmányai (Szombathely) után Csornán belépett a premontrei rendbe, s ugyanitt filozófiai tanulmányokat folytatott. 1821-ben Keszthelyen a második latin iskola professzorává nevezték ki. 1829-től Szombathelyen retorikát tanított. 1840 aug.-ban Pestre költözött, és pár hónapig tevékeny részt vállalt Religio és Nevelés, valamint a Fasciculi Ecclesiastico-literarii c. egyházi folyóiratok írásában és szerkesz-tésében. Ezt követően a keszthelyi gimnázium igazgatója volt három évig, majd Csornán a prépostság titkárává választották. 1850-ben visszakerült Szombathelyre, ahol kinevezték a gimnázium igazgatójává. Egészségi állapota miatt 1853-ban hivataláról lemondott. Rövidesen megválasztották a szombathelyi rendház főnökévé. 1838. szept. 7-én a Magyar Tudós Társaság, 1847-ben a Kisfaludy Társaság, 1855-ben a Természettudományi Társulat választotta tagjai sorába. Élete során több művet is lefordított a klasszikus latin irodalomból, így Julius Caesar műveit, Tacitus Évkönyveit. Az 1830-as évek végétől publikált a kor rangos folyóirataiban (Tudománytár, Athenaeum, Figyelmező, Magyar Szépirodalmi Szemle, Uj Magyar Muzeum). Fordításai, kritikái mellett számos botanikai dolgozata is megjelent.

SZENDY LÁSZLÓ plébános, helytörténetíró, publicista
/Szombathely, 1896. jan. 6. - Szombathely, 1969. szept.. 7./
Innsbruckban végezte a teológiát. Pappá szentelése után kezdetben hitoktató volt a szombathelyi püspöki iskolában, majd a szemináriumban a biblikus tudományok tanára lett. Volt püspöki titkár, tanulmányi felügyelő, szentszéki kötelékvédő. 1937-ben lett a székesegyházi főplébánia plébánosa. Kiváló ifjuságvezető cserkész volt. Ő alapitotta meg 1931-ben a 387. számu Szily János cserkészcsapatot. A háboru alatt áldozatos munkát végzett a város szegényeinek gondozásában. Sokat tett a lebombázott székesegyház ujjáépitéséért. Színdarabokat, műsoros délutánokat, táncmulatságolcat szervezett. Érdeklődése sokoldalu volt. Cikkei jelentek meg az Egyházi Lapoktól a Vasi Szemlén át a Dunántúli Sportéletig több lapban, folyóiratban. Verseket is írt. 1952-ben letartóztatták, a kistarcsai internáló táborba került, ahonnan 1953 okt-ében szabadult. A szombathelyi püspöki könyvtár levéltárosa lett. 1956-ban a püspökvár erkélyéről szólt a tömeghez. Nov. 4-én Ungvárra vitték. Az ENSZ közbelépésére került haza. 1957-ben újra bebörtönözték, 1958-ban Pannonhalmára internálták. Csak évek múltán térhetett vissza Szombathelyre, de nyilvános papi funkciót többé nem tölthetett be. A püspökvárban élt haláláig.
M.: Hullanak a könnyek (versek, Szombathely, 1939 ); A XX. század ifjusága a jamboree tükrében (Szombathely, 1929 ); Szombathely története a világháborúig (Szombathely, é. n.).

SZENT MÁRTON toursi püspök
/Savaria (Szombathely ), 316/317. - Tours, 397. /
Apja magas állásu katonatiszt, tribunus volt. Márton gyermekéveit Savariában töltötte, s mivel már ekkor nagy hajlamot mutatott a keresztény hit felvételére, apja a felsőolaszországi Paviába küldte. 16 éves korában a hadsereg szolgálatába lépett, hamarosan a gárda lovassági tisztje lett. Mikor a katonaságot otthagyta, Hilarius poitiersi püspökhöz ment. Rövidesen elhagyta Galliát és Savariába jött, hogy szüleit a keresztény hitre térítse. Anyját sikerült megtérítenie, de atyja megmaradt a pogány vallásban. Hazatérése után az áriánus papoktól a legdurvább üldöztetést kellett elszenvednie, még a városból is kikergették. Ezután remeteként élt a Genova melletti Gallmari szigeten, majd Galliába ment, ahol Poitiers közelében egy remetecellát épitett magának, mely hamaro-san Ligugé kolostorává vált. 371-ben (más adat szerint 374-ben) Tours püspökévé választották. Itt élt haláláig és itt temették el. A nép - halála után - hamarosan szentként tisztelte. A Szüzanya után kora legismertebb szentje volt. Ereklyéinek egy részét 1913-ban Mikes János szombathelyi püspök megszerezte a székesegyház számára, melyet a Szent Márton-oltáron helyeztek el.

SZENTKIRÁLYI JÁNOS költő, újságíró
/Zarkaháza (ma: Szombathe1y), 1921. dec. 26. - Bp. , 1978. ápr. 2./
Szombathelyen érettségizett. Első írásai már gimnazista korában megjelentek a helyi lapban. Az érettségi után Bp.-re költözött és a Kis Ujság munkatársa lett. 1943-tól a Népszava közölte verseit. 1943-45-ben katona volt Erdélyben. 1945. jan-ban hadifogságba esett. 1947 tavaszán tért vissza a Szovjetunióból, s hamarosan országosan ismert riporter lett. 1948-ban a Szabad Szó, 1948. dec-ben a Szabad Föld munkatársa lett. Előbb a lap rovatvezetője, 1954-től 16 évig a főszerkesztője, majd 1976-ig - nyugdíjazásáig - a szerkesztőbizottság elnöke volt. Publicisztikai irásaiban, riportjaiban főként a magyar falu társadalmi, politikai és kulturális életével foglalkozott. Utirajzokat irt Jugoszláviáról és Finnországról, szerkesztette a Kincses Kalendárium c. falusi évkönyvet.
M.: Szabad Föld kis mindentudója (szerk., Bp., 1963); Gazdaszemmel a nagyvilágban (Eck Gyulával, Bp:., 1969).

SZIGETI (MIKLÓS) KILIÁN bencés szerzetes, tanár, zenetörténész
(Szombathely, 1913. ápr. 19. - Győr, 1981. dec. 25.)
1931-ben lépett be a szerzetes rendbe, 1937-ben szentelték pappá. Tanári oklevelének megszerzése után, 1938-42-ben egyházzenei tanulmányokat folytatott a római Pontificio Institutio di Musica Sacrán, ahol egyházzenei doktorátust szerzett. 1947-49-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián orgonatanulmányokat folytatott. 1942-73 között Pannonhalmán a székesegyház karnagya, főiskolai tanár. 1942-81 között gimnáziumi tanár. Érdeklődésének homlokterében a magyar középkor liturgikus és egyházzenei életének kutatása állt. Alapvető tanulmányokat írt a magyarországi orgonaépítészet történetéről. Összeállította a Régi magyar orgonák c. hanglemezalbum anyagát. Több kottakiadást készített.
M.: Régi magyar orgonák. Kőszeg (Bp. 1974), Régi magyar orgonák. Szombathely. (Bp. 1978.)

SZILASY JÁNOS pap, filozófiai és pedagógiai író
(Bögöte, 1795. jan. 7. - 1859. nov. 4.)
Középiskoláit 1811-ig Szombathelyen járta, s a bölcseleti tudományokat is itt végezte. Pappá szentelése után a szombathelyi püspöki líceum tanára lett: tanulmányi felügyelőnek hívták, emellett segédlelkészi minőségben is működött. Ugyanitt 1819-ben a keresztény erkölcs-, lelkipásztorkodás- és neveléstudományok tanára volt. 1835-ben egyetemi tanárnak nevezték ki Budapestre. 1851-ben nagyváradi kanonok lett. Legnagyobb műve a kétkötetes Neveléstudomány (Buda, 1827.) Irt magyar és latin filozófiai, pedagógiai értekezéseket különféle folyóiratokba.

SZILÁGYI SPIEGEL ARABELLA operaénekesnő
Sárvár, 1861. nov. 17. - Bp. 1918. ápr. 17.
Két évig színi tanulmányokat folytatott a budapesti színiképezdében, majd Bécsben tanult énekelni Csillag Rózánál. 1880-ban a bécsi Nemzeti Színházban mutatkozott be Violetta /Verdi: Traviata/ szerepében. 1886-1888 között a budapesti Operaház magánénekese, majd Boroszlóba szerződött. 1894-1895-ben ismét az Operaház tagja. Külföldön is megbecsült énekesnő volt. 1898-ban egészségi állapota miatt vált meg a színpadtól. 1908-tól a budapesti Fodor Zeneiskolában volt tanár. Az ő nevéhez fűződik a Nibelung tetralógia /Wagner/ első budapesti előadása.

SZILASSY LAJOS író
(Szombathely, 1899 - ?)
Több elbeszélése, irodalmi riportja, szatírája jelent meg az ország vidéki folyóirataiban. Az 50-es években Balatonfenyvesen élt.

SZILY JÁNOS püspök
(Felsőszopor, 1735. aug. 30. - Szombathely, 1790. jan. 2.)
Gimnáziumi tanulmányait Sopronban a jezsuita rend iskolájában végezte, majd Győrben a kisszemináriumban folytatta 1755-től a híres római Collegium Germanicum - Hungaricum növendéke lett. 1758-ban, a teológiai és filozófiai doktori fokozat elnyerésével fejezte be római tanulmányait. Ugyanebben az évben, szeptember 3-án szentelték pappá. A győri püspök mellett udvari káplán, majd püspöki szertartó, titkár. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: vasvár-szombathelyi társaskáptalan kanonokja, győri kanonok, droszói prépost, őrkanonok, majd tinnini püspök. 1777-ben Mária Terézia tíz új püspökséget hoz létre, ezek egyike a szombathelyi. 1777. február 17-én Szily Jánost kinevezik egyházmegyénk első püspökének. Első feladatai között szerepelt az egyházmegye megszervezése mellett a püspöki szeminárium, a püspöki palota, a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház felépítése. Megbízásából Hefele Menyhért tervezte az épületeket, Maulbertsch és Dorfmeister a freskókat. 1791-ben elkezdődtek a székesegyház építési munkálatai. Ebben az évben a szemináriumnak ajándékozta értékes könyvtárát. Szervezőmunkájának köszönhetően 1795/96-os évben kezdődött az oktatás a líceumban. Élénk kapcsolatot tartott kora magyar irodalmával, Szombathely első könyvnyomtatóját ő hívta ide, az ő biztatására írta meg Schönvisner István híres művét Savariáról.

SZÖVÉNYI ISTVÁN múzeumigazgató
(Szombathely, 1910. aug. 2. - Kőszeg, 1986. márc. 1.)
Iskoláit Kőszegen végezte, ott is érettségizett. A szegedi egyetemen végzett 1935-ben magyar-latin szakos középiskolai tanárként. Nyergesújfalu, Beregszász, Dombóvár, Szombathely, Kőszeg középiskoláiban tanított. 1953-tól lett a kőszegi Jurisich Miklós Múzeum igazgatója. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, a Vasi Honismereti Munkabizottságnak, a Vas Megyei Műemléki Albizottságnak. Szerkesztő bizottsági tagja a Vasi Szemlének, a Vas Megyei Múzeumok Értesítőjének, a Savariának 1963-1970-ig. Tanulmányai, közleményei a Vasi Szemlében, a Savariában, a Művészetben és megyei napilapokban jelentek meg - az önálló kiadványokon kívül. Kőszeg (Szombathely, 1982.), A tűzoltás története 1868-1968. (Kőszeg, 1908.) Kőszeg városa 1988-ban posztumusz díszpolgárává választotta.

TAKÁCS KÁROLY esztergályos, karbantartó
(Zarkaháza, 1894. júl. 21. - 1944.)
Esztergályosnak tanult, s az első világháboru után a szombathelyi Pamutipar gyárában keresett munkahelyet. Szakszervezeti tag és szervezett szociáldemokrata munkás volt. 1944. november 3-án letartóztatták, s valószínűleg Németországba vitték és onnét többet nem tért vissza.

TAUCHER GUSZTÁV tanár
(? - ?)
A század 30-as éveiben Kőszegen, a polgári iskolában tanított mint igazgatóhelyettes.
M.: Jurisich Miklós a kőszegi hős (Kőszeg, 1932.), A Németújváriak (Szhely., 1934), Széchy Mária "a Murányi Vénus" 1610-1679 (Szhely, 1933.)

TERESTYÉNYI FERENC nyelvész
(Ivánegerszeg, ma: Vasegerszeg 1913. jún. 3. - Bp. 1971. nov. 26.)
A budapesti egyetemen magyar-francia szakos tanári oklevelet és névtudományi tárgyú disszertációjával doktori fokozatot szerzett. 1940-48-ig középiskolai tanár, 1949-52-ig igazgatóhelyettes, gimnáziumi igazgató Budapesten, majd az ELTE adjunktusa. Elsősorban a reformkori irodalmi nyelv, az újságírás nyelve, valamint a jelentéstan és a stilisztika kérdéseivel foglalkozott, de írt tudománytörténeti tárgyú tanulmányt is. A magyar stilisztika vázlata (Fábián Pállal és Szathmári Istvánnal, Bp. 1958.), Nyelvtan - Stílus - Szónoklás (Bp. 1960.)

THIRRING GUSZTÁV statisztikus, földrajztudós
(Sopron, 1861. dec. 25. - Bp. 1941. márc. 31.)
Földrajz-természetrajz szakos tarári oklevelét a budapesti tudományegyetemen nyerte. 1884-88 között ugyanott az antropológiai tanszéken tanársegéd. 1888-tól a fővárosi statisztikai hivatalban működött, ahol 1906-26-ig igazgató volt. 1897-től a demográfia egyetemi magántanára. A Magyar Földrajzi Társaságnak 1914-től alelnöke volt. Részt vett a Magyar Turista Egyesület megalakításában (1888), melynek titkára, majd elnöke lett. A hazai útikalauz-irodalom kimagasló művelője. Az MTA levelező tagja (1902), rendes tagja (1926). 1925-31-ig a Magyar Statisztikai Társaság elnöke. Történeti demográfiai munkáival a magyar történeti statisztikai kutatásokat alapozta meg. Számos értékes, Kőszegre és Vas megyére vonatkozó tanulmánya jelent meg a népesedés- és gaz-daságtörténetre vonatkozóan.
M.: Kőszeg és környékének részletes kalauza. Bp. 1928., Kőszeg népessége a 18. században. Bp. 1936. Budapest félszázados fejlődése 1873-1923 (Bp., 1927), A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság (Bp. 1904), Magyarország népessége II. József korában (Bp. 1937), Magyar László élete és tudományos működése (Bp. 1937.)

TINÓDI (Lantos) SEBESTYÉN epikus költő
/Tinód, (?) 1505-1510 között - Sárvár, 1556. jan. vége/
Születési helyét pontosan megállapítani nem lehet, valószínűleg a Baranya megyei Tinód. 1542-ig Szigetváron élt Török Bálint udvarában, majd vándorénekesként bejárta az egész országot. 1544-ben jelen volt a nagyszombati országgyűlésen, 1545-ben jött először Sárvárra. Három éven keresztül Nádasdy Tamás deákja volt, 1548-ban jelen volt a nyírbátori országegyesítési tárgyaláson. Ezt követően Kassán lakott, családot alapított, innen kereste fel a nagyobb harcok színhelyeit. 1553-ban Debrecenbe, majd Erdélybe ment, Bethlen Farkas bonyhai udvarába. Kolozsvárott nyomtatta ki Cronicáját 1554-ben. 1555-ben Sárváron Nádasdy Tamást látogatta meg, az ő udvarában érte utol a halál. Főleg a törökökkel vívott harcok eseményeit jegyezte fel krónikás hűséggel a közvetlen benyomások és tapasztalatok alapján.
M.: Cronica. (Kolozsvár, 1554. 160 tol.) Hasonmás kiad. Bp. 1959,) Válogatott munkái (Bp. 1956).

TOLNAY SÁNDOR orvos, állatorvos, egyetemi tanár
(Nagycsömöte, /ma: Lukácsháza/ 1747. szept. 8. - Pest, 1818. ápr. 25.)
A pesti egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet 1784-ben, utána Bécsben A. I. Wollstein mellett az állatgyógyászatban képezte magát tovább. 1787-től 1818-ig az állat-gyógyászati tanszék, ill. az állatgyógyintézet vezetője és tanára a pesti egyetemen. 1787-ben egyetemi rk. tanár, 1791-92-ben ny. r. tanár. Működésével indult meg hazánkban az állatorvosi tudományok oktatása. Főleg az állatok fertőző betegségével foglalkozott.
M.: Barmokat orvosló-könyv, melyet a közjónak hasznára kibocsátott (Pest, 1795); Praktisches Handbuch der Erkenntness und Heilung Jer Seuchen, Kontagionen stb. (Leipzig, 1817.)

TORKOS LÁSZLÓ költő, tanár
(Kőszeg, 1839. okt. 2. - Bp. 1939. márc. 15.)
Sopronban és Halleban evangélikus teológiát hallgatott. 1862-ben a budapesti evangélikus gimnázium tanára lett. 1877-ben átment az állami leányiskolához, 1899-ben annak igazgatója lett. Megjelent több költeménykötete, "Hatvani" című humoros eposza, írt több színművet is. "Hármas szövetség" vígjátékát a Nemzeti Színház adta elő. Megjelent több esztétikai tanulmánya is. 1875-ben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság.
M.: Az ifjú küzdelmei (Pest, 1863), Költemények (Pest, 1873), Kígyóbőr (színdarab, Pest, 1881), A hivatalvadász (vígjáték, Pest, 1886), Őszi harmat után (Pest, 1923).

TORONYI NÉMETH ISTVÁN római katolikus lelkész, költő
(Torony, 1906. okt. 6. - 1991. jan.)
Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte. Negyedéves kispap korában jelent meg első novelláskötete. Novelláit, verseit az Irott Kő, a Katholikus Szemle, a Magyar Kultúra, az Élet, a Nemzeti Újság közölték. Szépirodalmi tevékenysége mellett jelentős könyvkritikai tevékenysége is - a Vasi Szemle közölte színvonalas könyvismertetéseit. Tagja volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságnak. Rendszeresen részt vett a Kultüregyesület munkájában A háború után, 1947-ben jelent meg utolsó könyve, ebben a lebombázott székesegyház újjáépítésének és felszentelésének története olvasható.
M.: Harcos élet (elbeszélések, Szhely., 1929.) Égnek az asztagok,(verseskötet, Szhely., 1937), Szombathely ünnepe (Szhely., 1947.)

TÓTH ISTVÁN szobrász
(Szhely., 1861. nov. 9. - Bp. 1934. dec. 12.)
Bécsben végezte tanulmányait, azután Budapesten telepedett le. Első nagyobb műve a nagyváradi Szt. László szobor volt, ezután Schlauch Lőrinc bíbornok megrendelésére a nagyváradi székesegyház főoltárát, valamint Szaniszló püspök szoboremlékét készítette. A királyszobrok közül az ő műve Hunyadi János szobra Budapesten a Halászbástyán, valamint Horváth Boldizsár és Szily János szobra Szombathelyen. Szobrai díszítik az Országház, a Nemzeti Bank, a Mezőgazdasági Múzeum épületét. Több művét őrzik a Nemzeti Galériában.

TÓTH JÁNOS építész, festő, szakíró [ZALAI TÓTH János]
(Zalaegerszeg, 1899. dec. 12. - Bp. 1978. szept. 30.)
Tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte (1917-1921). 1921-ben Keszthelyen, a Gazdasági Akadémián tanult. Egy év múlva Szombathelyre ment, ahol városi főmérnök, majd tanácsnok volt 25 éven át. Ez idő alatt több középületet, emlékművet tervezett. Olaszországi tanulmányútja után 1932-ben indult első népi építészeti gyűjtőútjára. 1936-ban a szegedi egyetemen magántanári képesítést kapott. A "Falusi épületek fejlődése a nyugati végeken" c. doktori értekezése 1940-ben, a "Sághegy pincéi" Szombathelyen 1912-ben jelent meg. A II. világháború után Budapestre költözött, városépítészeti munkában vett részt. 1949-től az Ipari Épülettervező Vállalatnál, majd a Lakóépülettervező vállalatnál dolgozott, végül 1966-ig - nyugdíjba vonulásásig - az Építésügyi Minisztériumban a népi műemlékek ügyével foglalkozott.
M.: Göcsej népi építészete (Bp. 1965), Az Őrségek népi építészete (Bp. 1971.)

TÓTH KÁROLY festő szakmunkás
(Szombathely, 1900. nov. 3. - 1944.)
A festő szakmát tanulta ki. 1919-ben beállt vöröskatonának, a tanácshatalom bukása után alkalmi munkát vállalt. 1929-ben lett a MÉMOSZ, s egyúttal a szakszervezeti dalárda tagja. Később a szakszervezetben több fontos munkával bízták meg, s tisztséget is viselt; pénztáros lett. 1944. nov. 3-án tartóztatták le, s hurcolták el valamelyik németországi haláltáborba.

TÓTH SÁNDOR gimnáziumi tanár
(Győr, 1854. febr. 24. - 1937.)
A budapesti egyetemen végezte tanulmányait, 1876-ban a selmecbányai katolikus főgimnáziumba ment helyettes tanárnak. 1877-ben tett tanári vizsgát magyarból, latinból és görögből, 1878-ban bölcseleti doktor lett. Főgimnáziumi tanár volt 1879-től Nagyszebenben, 1883-1893-ig Pozsonyban. 1893-95.: mint igazgató szervezte a szentgotthárdi állami gimnáziumot. 1894-1902-ig a makói állami főgimnáziumhoz nevezték ki igazgatónak. 1920-ig tanított a budapesti István-úti állami Szent István Gimnáziumban, ekkor vonult nyugdíjba. Versei, elbeszélései jelentek meg a Regélőben, Figyelőben, publicisztikáját a Pesti Hírlap közölte.
M.: A magyar irodalom története (Nagyszeben, 1881), A jó erdélyiek (elbeszélések (1883), Az utolsó kurzus (Szentgotthárd, 1895.)

TŐKE IMRE fafaragó
(Alsóújlak, 1927. - Nagytilaj, 1996. okt.)
Alsóújlakon járt öt osztályt, de közben 6 éves kora óta cselédeskedett. Kozmafa, Pakod, Kisbéri Nagytilaj egy-egy állomása gulyás és juhász foglalkozásainak. Két évig volt útépítő Kőszegen és Budapesten. 1953-ban került vissza szülőfalujába pásztornak. Betegségei miatt ekkor kezdett egyre többet faragni. 1964-ben leszázalékolták. Első faragásai még használati tárgynak készültek. A hetvenes évektől fogva szinte kizárólag az esztétikai ren-deltetésű szoborfaragás vált alkotótevékenységében uralkodóvá. 1977-ben a kondorfai templom részére készítette el Krisztus születése c. művét. A Kecskeméti Magyar Naív Művészek Múzeuma több mint harminc szobrát vásárolta meg. Szoborfaragásai a népművészet hagyományából nőttek ki. Háromszor részesült Gránátalma-díjban, a Népművészet mestere (1979).

TULI JÓZSEF író, újságíró
(Döbörhegy, 1927. nov. 2~4. - Bp., 1992. aug. 29.)
1944-ig summás és telenként cseléd volt. 1916-tól segédmunkás. A négy polgárit magánúton, a gimnáziumot népi kollégistaként végezte. 1949-51-ben az Orosz Intézet hallgatója. 1951-53-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán szerzett oklevelet. 1953-tól a Szabad Föld újságírója, 1957-61-ig dramaturg a Filmgyárban. 1970-től volt betanított munkás, művészeti előadó, üzemi újságíró, majd felelős szerkesztő a Táncsics és a Népszava Könyvkiadónál. 1986-tól nyugdíjas. 1953-ban József Attila-díjat kapott. Regényeiben szülőföldjét, a falusi életet ábrázolja.
M.: Bocsánatos bűn (1963), Majd háború után (1972), Boldogtalanok (1976), Egy asszony boldog akar lenni (1978).

UDVARY FERENC és UDVARY JENŐ
1889. aug. 21-én Udvary Ferenc és testvére, Jenő kerékpáron elindult Körmendről Párizsba. Visszafelé Turinnak jönnek, s meglátogatták Kossuth Lajost.
M.: Udvary Feri: Körmendtől - Párizsig kerékpáron és vissza Turinnak. Körmend, 1891.

UJVÁRY EDE polgármester
(Somogyacsa, 1876. - Szhely., 1950. )
A pécsi középiskola elvégzése után a budapesti tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be, ahol 1899-ben avatták doktorrá. 1899. nov. 9-én került Szombathelyre, mint vármegyei közigazgatási gyakornok. 1900-ban árvaszéki I. jegyzőnek választották. 1902-ben Szombathely város főjegyzője lett, majd 1908-ban tanácsnokká lépett elő, 1914. ápr. 20-án pedig a polgármester-helyettesi székbe került. Vas megye és Szombathely város Kultúregyesületének előbb mint "könyvtárőre, majd mint titkára, 1919. óta mint alelnöke fejtette ki nagyarányú tevékenységét. A városi színügyi bizottság előadója, a Szombathelyi Gyorsíró Egylet elnöke, a Szombathelyi Leánykör igazgatója is volt. 1914-ben kiadásában és szerkesztésében megjelent a "Magyar Alkotmány Tankönyve" c. munkája. 1930-ban megválasztották Szombathely polgármesterévé, 1941-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a tisztséget. Polgármester-ségének ideje alatt összeírják a szegényeket, feltérképezik a nyomortanyákat. Új szeretetház épül, létrehozzák a Gayer-parkot, új mederbe terelik a Gyöngyös szakaszát, megépül a strandfürdő, több utcát szilárd burkolattal látnak el.

ULREICH TIBOR
(Szombathely, 1928. - Szombathely, 1954. máj. 10.)
Jogtudományi egyetemet végzett. Bírósági jegyző volt néhány évig Pápán, Celldömölkön, majd Szombathelyen. 1953 első napjától haláláig a Vas megyei levéltárban tevékenykedett. Szabadidejében helytörténeti kutatásba kezdett. Összeállította a szombathelyi nyomdatermékek jegyzékét. Szombathelyi lexikont tervezett emberekről, házakról. Hónapokig tartó, felismerhetetlen betegségben, 26 évesen hunyt el.
M.: Szombathely nyomdái napjainkig, valamint termékeik, 787-1900-ig.

URBÁN ERNŐ író, költő, újságíró
(Sárvár, 1918. szept. 4. - Budapest, 1974. szept. 19.)
Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakos hallgatójaként 1937-39-ig Eötvös-kollégista volt, 1941-ben fejezte be tanulmányait. 1939-ben jelentek meg első tárcái, a Pester Lloyd, később a Napkelet, az Élet, az Ünnep és még számos lap közölte karcolatait. 1945 után mint függetlenített pártmunkás, majd mint az MKP Központi Vezetősége propagandaosztályának munkatársa dolgozott. 1946-tól a Szabad Föld főmunkatársa, később segédszerkesztője volt. 1950 óta csak az irodalomnak élt. 1917-től a Szabad Nép, ill. a Népszabadság főmunkatársa. 1953-tól a Csillag egyik szerkesztője, 1959-től a Falusi Vasárnap főszerkesztője. 1953. májusában megválasztották Sárvár és a sárvári járás déli részének országgyűlési képviselőjévé: 1963-ig töltötte be e tisztséget. 1953-ban tagja lett az Írószövetség elnökségének. Az 50-es években a verstől egyre inkább a próza, a film és a dráma felé fordult. Színházaink több drámáját is bemutatták (Gál Anna diadala 1951), Tűzkeresztség (1951). 1952-ben ez utóbbi művéért Kossuth-díjat kapott, a filmváltozat pedig ugyanabban az évben a "Munka díjat" nyert a Karlovy-vary-i filmfesztiválon. 1953-ban mutatta be a Nemzeti Színház a "Uborkafő"-t, a személyi kultusz éveinek szatíráját. 1968-ban SZOT-, 1971-ben József Attila díjjal tüntették ki.

URBÁN LAJOS cipész, politikus
(Pusztahomok, 1881. jún. 17. - Sárvár, 1965. márc. 8.)
Az elemi iskola 4 osztálya után Budapestre szegődött cipészinasnak. 1899-ben kapta meg segédlevelét, majd munkába állt. 1902-ben belépett a cipész szakszervezetbe, egyúttal tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. 1904-ben feketelistára került, Budapesten nem kaphatott állást, Sárvárra szegődött cipészmesternek. Sárváron lét-rehozta a szociáldemokrata párt helyi szervezetét. 1907 -1909 között Budapesten találjuk, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. 1909-1913 között számos bérharcot irányított Sárváron. 1918-ban a sárvári Nemzeti Tanács ügyvezető elnökeként dolgozott, a Tanácsköztársaság ideje alatt pedig járási népbiztossá nevezték ki, a bukás után börtönbüntetésre ítélték. 1945 után szerepet vállalt Sárvár és a megye közéletében: tanácstag, alapszervi párttitkár, népfront tag volt.

URBÁN LÁSZLÓ könyvtáros
(Sárvár, 1922. máj. 30. - Sárvár, 1996. jan. 13.)
Sárváron megkezdett tanulmányait 1932-től a kőszegi gimnáziumban folytatta. 1937-40-ig Szombathelyen tanult a premontrei gimnáziumban. 1940-44-ig a Budapesti Központi Szeminárium hallgatója volt. 1945-48-ig Sárvár tiszteletdíjas pénztárosa, 1948-1950 között városbíró volt. Mellette 1947-49 között a sárvári népi kollégiumot vezette. 1950-53-ig tervcsoportvezető főelőadóként dolgozott a Sárvári Járási Tanácson, 1953. januárjában kinevezték a működését akkor kezdő Sárvári Járási Könyvtár vezetőjévé. 1953-56 között elvégezte a könyvtár szakot. Meghatározó szerepe volt a könyvtár arculatának kialakí-tásában. Versei rendszeresen jelentek meg a Vas megyei folyóiratokban, napilapokban, antológiákban. Említésre méltó helytörténeti tevékenysége is. Cikkei és tanulmányai jelentek meg Sárvár helytörténetéről. 1970-75 között részt vett a sárvári Honismereti Híradó szerkesztésében, tagja volt a Sárvári Hírlap szerkesztőbizottságának.
M.: Építsd a hidat! Sárvár, 1988.

UNGER GYULA asztalos
(Szombathely, 1909. júl. 23. - Dachau, 1944.)
Asztalos mesterséget tanult, de Szombathelyen és Budapesten is csak alkalmi munkákat kapott. 1938-ban szülővárosában a MÁV Vasúti Javító Műhelyében segédmunkásként kezdett el dolgozni. Tagja lett a szociáldemokrata pártnak. A szociáldemokrata rendezvényeken való rendszeres részvétel, a háború- és rendszerellenes kijelentések elég ürügyet szolgáltak letartóztatására és 1944 novemberében német koncentrációs táborba hurcolták.

UNTENECKER JÁNOS
(Kőszeg, 1889. nov. 9. - Kőszeg, 1919. aug. 12.)
Nagyszülei nevelték fel, szerény körülmények között, így szakmát sem tanulhatott. Egész fiatalon béres lett, majd molnárlegény. Részt vett az őszirózsás forradalomban, majd 1919-ben tagja lett a Vörös Őrségnek. A Tanácsköztársaság bukása után nem tette le a fegyvert. Az elfogatása elleni harcban halálos sebet kapott.

VADÁSZ NORBERT premontrei tanár, irodalomtörténész
(Moson, 1880. - Győr, 1936. júl. 12.)
1901-ben belépett a premontrei rendbe, 1905-ben szentelték pappá, ezután öt évig, 1910 -ig tanár volt Szombathelyen a premontrei gimnáziumban. 1910-1914 között hitoktató Türjén, tanár Keszthelyen. 1914-193 között ismét Szombathelyen, a gimnáziumban oktat, 1934-től újra Keszthelyen.
M.: Dukai Takách Judit élete és munkái. Bp. 1909.

VAKARCS KÁLMÁN néprajzi gyűjtő, tanár
(Szatmárnémeti, 1872. okt. 5. - Csór, 1952. márc. 3.)
A kolozsvári egyetemen magyar-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1897-től Nagykikindán, 1920-33 között Szentgotthárdon tanár. Első állomáshelyén Dél-magyarországi német és szerb folklórtémák foglalkoztatták, Vas megyében vizsgálatait a tárgyi néprajzra is kiterjesztette. Megjelent kötete ma is használatos, alapvető munka.
M.: Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szentgotthárd, 1941.

VÁLYI PÉTER politikus
(Szombathely, 1919. dec. 25. - Budapest, 1973. szept. 18.)
Szombathelyen végezte elemi- és középiskoláit, a budapesti Műegyetemen 1942-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Fiatal mérnökként Simontornyán a Bőrgyár laboratóriumának vezetését látta el, innen vitték el munkaszolgálatba. 1945. tavaszán lépett be a Magyar Kommunista Pártba. A Vigodni bőrgyár államosításakor annak vezetőjévé nevezték ki. 1948 elején az Országos Tervhivalban dolgozott, 1952-ig a Közgazdasági Egyetemen oktatott. 1953-ban a Chinoin Gyógyszergyár vezérigazgatója, majd a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatóságának vezetője. 1954-1967-ig az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. 1967-1971 májusáig pénzügyminiszter, amikor is a Minisztertanács elnökhelyettesévé választották. Halálát baleset okozta.

VÁNDOR KÁLMÁN író, újságíró, kritikus
(Szombathely, 1818. márc. 19. - Bp. 1949. dec. 8.)
Budapesten jogot hallgatott, 1921-ben Szombathelyen lett újságíró. 1922-44 között az (1925-ig) Az Újság szerkesztőségében dolgozott. Könnyed hangú, szórakoztató műveket írt. Érdemeket szerzett a rádiójáték műfajának kialakítása terén.
M.: Dinasztia (komédia, Bp. 1932), Tigrisbéke (regény, Bp. 1940), Négyen a viharban (regény, Bp. 1941), Szerencselovag (regény, Bp. 192), stb.

VÁRADY IMRE irodalomtörténész, egyetemi tanár
(Nagybecskerek, 1892. júl. 3. - Róma, 1974. aug. 24.)
A budapesti tudományegyetemen magyar-német szakot végzett (1914), doktorált (1917). 1919-1927-ig a szombathelyi főreáliskolában tanított, majd 1927-36 között a római kollégium Hungaricum főtitkára volt. Hazatérése után a szegedi egyetem tanára lett, az olasz filológiai tanszék vezetője (1936-40), dékán (1939-40.) 1944-ben elhagyta az országot, a bolognai egyetem tanára volt (1944-67.) A Bolognai Tudományos Akadémia tagja 1944-től, a Nyelv- és Történettudományi Osztály titkára. Nyugdíjazásától Rómában élt, a római Katolikus Szemle munkatársa volt.
M.: A legújabb olasz irodalom (Szombathely, 1925), Az olasz irodalom kis tükre (Bp. 1931), Teatro ungherere (Milano, 1956).

VARGHA GÁBOR ügyvéd, politikus
(Andrásfa, 1859. szept. 13. - ?)
Jogi tanulmányai végeztével Szentgotthárdon nyitott ügyvédi irodát. Tevékenyen részt vett a megyei közéletben, és jelentős szolgálatot tett Szentgotthárdnak a gimnázium és dohánygyár megszerzésében. 1910-ben először a rumi kerületben választották meg országgyűlési képviselőnek, később a szentgotthárdi kerületnek lett képviselője.

VAS KÁROLY főiskolai tanár
(1906. - 1985. jún. 4.)
A budapesti tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári oklevelet (1935.) A veszprémi piarista gimnáziumban 1935-37, ugyanott az iparostanonc-iskolában (1938-39), majd az ungvári iparostanonc-iskolában (1939) tanított. Később az érsekújvári ált. gimnázium tanára (1939-43), szakfelügyelő (1943-) és a jubileumi népfőiskola vezetője és gimnáziumi tanára lett Győrben (1945-47), s egyben szervezője és igazgatója a Kovács Pál népi kollégiumnak. Celldömölkön szervez és igazgat gimnáziumot (1947-48), vezeti a Felsőbüki Nagy Pál népi kollégiumot és a szombathelyi tankerületben tanulmányi felügyelő. A szombathelyi tankerületi főigazgatóságon teljesít szolgálatot (1948-49), utána ugyanott a szakérettségis kollégiumot szervezi és vezeti. Minisztériumi főelőadó (1950-), a pécsi tanárképző főiskola tanszékvezető tanára (1951-).
M.: A történelemtanítás módszertana (Bp. 1973).

VASS JÓZSEF népjóléti és munkaügyi miniszter
(Sárvár, 1877. ápr. 25. - Bp. 1930. szept. 8.)
Rómában végezte egyházi tanulmányait. Fölszentelése után főiskolai tanár lett Székesfehérváron. 1911-ben a pesti Szent Imre Kollégium kormányzója. 1919-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, az 1920-ra egybehívott nemzetgyűlésre képviselőnek választották. Még abban az évben vallás- és közoktatásügyi, 1922-ben népjóléti miniszter lett haláláig. 1924-ben kalocsai nagyprépostnak nevezték ki. Ő alkotta meg a Társadalombiztosítóról szóló törvényt. Sok cikket írt lapokba és folyóiratokba. Elnöke volt a magyar hírlapírók nyugdíjintézetének és a katolikus írók Országos Pázmány Egyesületének.

VASS VIKTOR szobrász
(Szombathely, 1873. máj. 8. - Bp. 1955. febr. 2.)
A bécsi akadémián tanult. 1901-től Budapesten élt, 1909-től állított ki. 1930-ban műteremkiállításon mutatta be emlékmű- és síremlék terveit. Főleg mint síremlékszobrász volt jelentős.
(Kerepesi temető: Martinovics-síremlék 1914., Egerváry család síremléke, 1915. stb.) Közel 300 síremléket, 32 hősi emléket készített. Pázmány-szobra a szegedi Pantheonban, Bolyai János - szobra a budapesti Művészsétányon került felállításra (1951). Éremművészettel is foglalkozott.

VÁTH JÁNOS író
(Balatonkenese, 1887. márc. 3. - Balatonalmádi, 1962. ápr. 6.)
Eredeti nevén Horváth János. Balatonkenesén és Budapesten tanult, tanítói oklevelet szerzett. Több helyen tanított, hosszabb ideig Balatonalmádiban volt igazgató-tanító. 1935-ben tanfelügyelő lett. Műveit hosszú időn át az Élet és a Magyar Kultúra közölte. A Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság alelnöke volt. 1917-től szerkesztette a Nemzedék c. könyvsorozatot, majd a Vidéki irók életrajzsorozatot. Írásait főleg a dunántúli lapok közölték. 10 műve jelent meg Vas megyében.
Pannon tenger csillaga (elbeszélések, Szhely., 1917.), Szirtomlás (elbeszélések, Szhely., 1922.), Nyírt Sámsonok (elbeszélések Szhelv., 1923.)

VIDA JÓZSEF költő
(Körmend, 1833. márc. 2. - Kassa, 1876. jún. 20.)
A gimnáziumot Szombathelyen végezte, majd Pesten jogot hallgatott. 1862-től egri, 1871-től kassai jogakadémiai tanár. Szerkesztette az Eger c. lapot. Az 1850-es évek álnépies, Petőfi-epigon költészetének viszonylag tehetségesebb képviselője. Humoros versei és zsánerképei a maguk idejében népszerűek voltak. Egyetlen verseskötete Nemzeti Koszorú címmel 1860-ban jelent meg Pesten.

VIDOS JÓZSEF alispán, országgyűlési követ, nemzetőrparancsnok
(Mihályfa. (ma: Kemenesmihályfa) 1805. ápr. 18. - Mihályfa, 1849. aug. 3.)
A soproni evangélikus líceum elvégzését követően a jogi pályát: választotta. 1825-ben a Vasvármegye másodjegyzőjévé nevezték ki; 1830-ban a megye első aljegyzője, 1832-ben táblabírája, 1835-ben pedig főjegyzője lett. 1838. jún. 18-án pedig alispánná választották. Az 1830-as években Széchenyi Istvánnal szoros kapcsolatot, barátságot alakított ki. Alispánsága idején a megye politikai álláspontja haladónak volt mondható a kor fő kérdéseit illetően. 1842-től visszavonult a közélettől, birtokain gazdálkodott 1847-ig, amikor is országgyűlési követté választották. Mint követ, egyre közelebb került a Kossuth-féle irányvonalhoz. 1848. júniusában megbízást kapott a Vas megyei sereg főparancsnoki teendőinek ellátására. Október 4-én lemondott - egészségi állapotára hivatkozva - nemzetőrparancsnoka megbizatásáról, kormánybiztosi teendőit 1848 decemberéig, Vas megye elfoglalásáig azonban ellátta. Ezt követően azonban nem vett részt sem a politikai életben, sem pedig a harcokban. 1849 januárjában az ellene kiadott elfogatóparancs miatt bújkálni kényszerült. 1849 nyarán kolerában megbetegedett, és aug. 3-án elhunyt.

VIKÁR SÁNDOR karnagy, zeneiskola-igazgató
(Szalafő, 1905. ápr. 10. - Nyíregyháza, 1985. márc. 1.)
Tanulmányait a budapesti Apponyi Kollégiumban (tanítóképző intézeti ének-, zenetanár), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1927-32-ben végezte. 1932-50 között tanítóképző intézeti ének-, zenetanár, 1950-74 között a nyíregyházi Állami Zeneiskola igazgatója. 1974-ben nyugdíjba vonult. A TIT művészeti szakosztályának elnöke, a központi választmány tagja. 1983-ban Állami-díjat kapott. Írt kórusműveket, kantátákat, fúvós kamarazenét, hegedűdarabokat, zongoraműveket. Műveit közvetítette a helyi és a budapesti rádió. Cikkeket, tanulmányokat, zenekritikákat publikált.
M.: Ez történt harminc év alatt. A nyíregyházi zeneiskola története. (Nyíregyháza, 1972.)

VINKOVICS JÓZSEF kőműves
(Szombathely, 1883. márc. 4. - ? 1944.)
Szombathelyen a szakszervezet kőművesszakosztályának vezetője, az SZDP aktív tagja. Mint kőműves bejárta Ausztriát, hazatérve tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. A tanácshatalom bukása után nem kapott állandó munkát, rendőri megfigyelés alatt állt. 1944. novemberében elhurcolták.

VISNYA ALADÁR tanár, botanikus, zoológus
(Pécs, 1878. febr. 5. - Kőszeg, 1959. márc. 22.)
A budapesti tudományegyetemen szerzett matematika - fizika szakos tanári oklevelet. 1903-tól Nagyváradon, 1909-ben Budapesten tanított, 1914-19-ben Sopronban, 1919-ben Budapesten gimnáziumi igazgató. 1921-ben B-listázták, s csak 1927-ben kapott újra tanári állást Kőszegen. Botanikai és zoológiai gyűjtőútakat szervezett, s különösen a harasztokkal és mohákkal foglalkozott. A Kőszegi Jurisich Miklós Múzeum egyik alapítója.
M.: Sphagnum folt a Kalaposkőn, (Szombathely, 1936), Kőszeg és környékének Mollusca faunája (Kőszeg, 1939).

VITNYÉDI ISTVÁN ügyvéd, politikus
(Sárvár, 1612. dec. 20. - Nezsider, 1670. febr. 13.)
Édesapja, Vitnyédi János a Nádasdyak udvarbírája volt, 1613-ban nemességet szerzett. Előbb Nádasdy Pál titkára, majd 1636-tól soproni ügyvéd. 1638-ban Sopron vármegye jegyzője, 1646-ban országgyűlési követe lett. 1647-től Sopron vármegye főadószedője, 1655-től ismét országgyűlési követ. Ekkor már neves ügyvéd, tekintélyes vagyon ura. Bizalmas embere és tanácsadója volt Zrínyi Miklósnak. A Wesselényi - összeesküvésnek egyik elindítója és legmozgékonyabb szervezője haláláig. Nagy pártfogója volt a lutheránus egyháznak, egyike volt az eperjesi evangélikus kollégium alapítóinak, s több szegény diákot a maga költségén taníttatott külföldi akadémiákon.

WAISBECKER ANTAL orvos, flórakutató
(Kőszeg, 1835. jan. 29. - Kőszeg, 1916. ápr. 4.)
Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, 1858-ban avatták orvosdoktorrá. 1861-71-ben Kőszeg város, 1872-94-ben a kőszegi járás tisztiorvosa, 1870-től Vasvármegye tb. tiszti főorvosa volt. Orvosi gyakorlata mellett orvosi és közegészségügyi cikkeket is írt. Amellett Vas megye flóráját tanulmányozta. Feldolgozta a megye harasztjait és Kőszeg vidékének edényes növényeit, számos dolgozata jelent meg az Österreichise Botanische Zeitschriftben és a Magyar Botanikai Lapokban. Munkatársa volt a Kerner-féle nagy Flora austro-hungarica exsiccatának is.
M.: Kőszeg és vidékének edényes növényei (Kőszeg, 1882.), Kőszeg vidékének flórája (Borbás Vince: Vasvármegye növényföldrajza és flórája c. munkában, Szombathely, 1888.)

WäLDER ALAJOS építőmester, gyáros, vállalkozó
(Nagybecskerek, 1856. - Budapest, 1904.)
1880-ban költözött Szombathelyre, Hauszmann Alajos építész építésvezetőjeként. A századvégi Szombathely városképének formálója lett. A Király utcától a vasútig tartó terület mellékutcáinak kialakításában döntő része volt. Pályázaton nyerte el a vármegyei Kaszinó, majd a MÁV üzletvezetőség székházának megépítését. Munkásságát magas szintű mesterségbeli tudás és ízlés jellemezte. Alkotótevékenységének igazi területe a magánház, a villa építése volt. Az 1901-ben épített "Anna villa" korának legmagasabb színvonalát képviselte. Építőmesteri üzletét 1899-ben megszüntette, téglagyárát modernizálta. Igazgatósági tagja volt a szombathelyi Általános Takarékpénztárnak, a Mayer Gépgyár Rt-nek és a Bőrgyárnak. Tagja volt a városi építőbizottságnak, a Városi Szépítő Egyletnek. Sokat áldozott kulturális célokra: a felépítendő múzeum javára egymillió téglát ajánlott.

WECHELIUS ANDRÁS
nyomdász
Nyomdászként Pozsony megyében kezdte meg működését, Somorja községben, 1650-ben. A következő évben Kőszegre költözött, s itt folytatta nyomtató működését. Az evangélikus egyháznak lett hivatalos nyomdásza. Kőszegen nyomdája 17 évig maradt fenn. Nyomtatványairól keveset tudunk. Az biztos, hogy legalább kalendáriumot 1651 óta minden esztendőben kiadott. 1665-ben már valószínűleg nem volt életben.

WELLISCH BÉLA nyomdász
Az ő nyomdájából került ki az 1895. dec. 1-én indult, és az I. világháború kitöréséig vasárnaponként megjelenő szentgotthárdi újság, a Szent-Gotthárd. A közel húsz éven át megjelenő lap létét is köszönhette az anyagiakban tehetős Wellisch Bélának. Idegenből települt Szentgotthárdra könyvkötőként, majd nyomdát alapított. Volt helyettes városbíró, elöljáró, iskolaszéki tag, tűzoltóegyleti parancsnok, iparosköri elnök. Fáradhatatlan polgára volt a községnek. A Szentgotthárd környékén élő szlovén nyelvű lakosság számára 1920. dec. 1-én Domovina címmel havi lapot indított. Nyomdája könyvekkel is gazdagította a magyar irodalmat és tudományt. Valamennyi járási székhelyet, sőt arányosítva Szombathelyt is megelőzte könyvkiadói tevékenysége. Nem csak helyi szerzők, hanem az egyetemes és a magyar kultúra műveit jelentette meg.

WELTHER Károly jogász, ügyvéd
(Kolozsvár, 1905. június 2. - Szombathely, 1957. febr. 28.)
Szolnok-Doboka vármegyében dolgozott tiszti főügyészként. Mint állami alkalmazott, 1945-ben egyre nyugatabbra menekült. Szombathelyen telepedett le családjával, de itt is B-listára került. Eleinte jogi tanácsokat adott és különböző segédmunkát végzett. Közben felvették az ügyvédi munkaközösségbe. 1956-ban a Megyei Nemzeti Bizottság elnökévé választották. Tevékenysége miatt 1956. nov. 4-én letartóztatták, a szabadulást követő zaklatások miatt öngyilkos lett.

WEÖRES SÁNDOR költő, műfordító, drámaíró
(Szombathely, 1913. jún. 22. - Budapest, 1989. jan. 22.)
Pápán, Szombathelyen, Győrött, Sopronban végezte középiskolai tanulmányait. 1933-ban Pécsett volt joghallgató, majd bölcsész. Első kötetei a 30-as években jelentek meg. 1936-ban Baumgartner - díjban részesült. 1939-ban esztétikából doktorált. Könyvtáros lett Pécsett, majd 1947-ben Budapestre költözött. 1951-től haláláig az irodalomnak, az irodalomból élt. Világszemlélete miatt támadások érték; 1949-tól csak műfordításai, gyermekversei jelenhettek meg. (Bóbita, 1955), (Ha a világ rigó lenne 1974). 1956 végén jelent meg gyűjteményes kötete. 1966-ban Nyugat-Európában és az USA-ban járt. A nyolcvanas években mind súlyosabb betegségekkel küzdött. 1970-ben Kossuth-díjat kapott. Mint drámaíró írt mesejátékokat, oratóriumdrámát, egyfelvonásos drámai költeményt. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott: angol, német, francia, kínai, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől tolmácsolt műveket.
M.: A hallgatás tornya (versek, 1956), A lélek idézése (műfordítások 1958), Tűzkút, (versek, 1964), Merülő Saturnus (versek, 1968), Színjátékok (1983), A sebzett föld éneke (versek, 1989)

WERNER ALAJOS paptanár, karmester
(Újkécske, 1905. júl. 14. - Bp. 1978. nov. 8.)
Elemi és középiskoláit Pozsonyban végezte, majd a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerezte meg diplomáját 1928-ban. Felszentelés után 5 évvel Rómába került az Egyházzenei Intézetbe gregorián- és kompozíció szakra. 1929-ben a gregorián zene licenzátusa, 1931-ben a gregorián ének mestere lett. Teológiai és zenei tanulmányai befejezéseként doktori címet szerzett. Római tanulmányainak befejeztével visszatért Szombathelyre, s a szeminárium tanára lett. (1933.) Ebben az évben megkezdte a rövid idő alatt országosan is ismertté vált Schola Cantorum Sabariensis (fiúkórus) szervezését. 1933-36-ig püspöki szertartó és levéltáros is. Ír, előadásokat szervez, részt vesz a Vas Megyei Kultúregylet zenei szakosztályának tevékenységében. 1936-42-ig óraadó tanára a Zeneakadémiának. A 2. világháború a Regnum Marianum igazgatójaként találja. 1951-ben bezárták a Regnum épületét, Werner Alajost nyugdíjazták. Ezután két évig a Központi Papnevelő Intézet prefektusa lett, de 1952 nyarán innen is távoznia kellett. Máriaremetén kántorkodott bebörtönzéséig. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1967 karácsonyáig börtönbüntetését töltötte. Szabadulása után hosszú évekig rendőri felügyelet alatt állt. Máriaremetén volt kántor haláláig.

WäDER GYULA építész, műegyetemi tanár
(Szombathely, 1884. febr. 25. - Bp. 1941. jún. 13.)
A budapesti műegyetem elvégzése után egy évet Olaszországban töltött, majd hazatérése után a Főv. Közmunkák Tanácsánál előadó és a Műegyetemi adjunktus lett. 1928-ban kinevezték az ókori építészeti tanszék tanárává. A historizáló stílustörekvések híveként sajátos neobarokk épületek egész sorát hozta létre (Ciszterci templom és gimnázium Budapesten, posta, múzeum Balassagyarmaton, iskolák Kisvárdán, Zeneiskola Miskolcon stb.). Nagyméretű klinkerépületei a budapesti Madách téren már modern törekvések hordozói. 1935-ben a MTA levelező tagjává választotta. Több műemléket restaurált: debreceni Szt. Anna-, gyöngyösi Szt. Bertalan-templom.

WIMMER GOTTLIEB ÁGOSTON evangélikus lelkész
(Bécs, 1793. aug. 20. - Bécs, 1863. máj. 12.)
Selmecbányán, 1805-től Osgyánban, 1809-től Eperjesen, 1811-től Besztercebányán, 1812-től Sopronban tanult. 1813-ban a gyönki gimnázium segédtanára lett, egy év múlva visszament Sopronba. Kevés idei nevelősködés után 1816-17-ig a jenai egyetem hallgatója lett. 1818-tól káplán lett Felsőlövőn. 1833 őszén Modorba ment papnak, de két év múlva visszatért Felsőlövőre, ahonnan a szabadságharc alatt tanusított hazafiassága miatt 1849 végén menekülni volt kénytelen. Egy ideig Angliában és Amerikában tartózkodott, majd Brémában lett lelkész. Később Bécsben telepedett le. Felsőlövőn megalapította az ország első Evangélikus Tanítóképző Intézetét. 1845. május 13-án volt az ünnepélyes megnyitása.

WINTERHALDER, JOSEPH festő
(Vöhrenbach, 1743. - Znaim, 1807.)
Maulbertsch tanítványa, az ő alkotása a pinkamindszenti templom szentélye. Főbb műveit a szombathelyi székesegyházban készítette - ezek többsége az 1945. márc. 4-i bombatámadás alkalmával tönkrement. Utolsó ítélet című mennyezetfreskója jelenleg is a Madonna-kápolnát díszíti a székesegyházban.

WITTINGER ANTAL pedagógus, helytörténész
(Törökbálint, 1850. szept. 8. - ?)
Pesten szerzett tanítói oklevelet, ezután Dejtáron volt segédtanító. 1873-ban Székesfehérvárott a leányiskolában tanított, az iskolában bevezette a torna tanítását, s ennek vezetésével őt bízták meg. 1875-ben a kőszegi népiskola tanára. 1886-tól 1887. augusztusig és 1890-től 1905-ig szerkesztette a Kőszeg és Vidéke c. hetilapot.
M.: Kőszeg városa és környéke (Kőszeg, é. n.), Törökbálint története és leírása (Bp. 1901).

WOJTHA DONÁT építőmester
(Vojt(h)a, Woyt(h)a Wojt(h)a (1797 - Óperint, (ma: Szombathely) 1847.)
Évtizedekig élt Szombathelyen. A klasszicizmus stíluskorszakának legszebb szombathelyi emlékei az ő épületei: a Szily János utca 3., 16., 18., 20., 30. számú lakóépületek, a megyeháza melléképülete, a Petőfi Sándor utca 39. számú lakóház, a Sabaria vendéglő, a Szabó Dezső utca 6. szám alatti emeletes lakóház a hozzátartozó magtárral, a Thököly Imre utca 29. szám alatti lakóház. Kőszegen a Rajnis utca 8. szám alatti lakóház, a Gyöngyös utcai 22-es számú ún. Thutzenthaler ház és még sok más.

ZÁDOR GYÖRGY , Stettner jogi iró
(Duka, 1799. júl. 3. - Pest, 1866. aug. 17.)
1821-ben Pesten nyert ügyvédi oklevelet. Előbb vidéken, majd Pesten volt ügyvéd. Fáy András, Vörösmarty Mihály baráti köréhez tartozott, rendszeres levelezést folytatott Kazinczyval. 1831-ben a MTA levelező, 1832-ben rendszeres tagjává választotta. 1832-től jogtanár Pápán. 1836-ban a Kisfaludy Társaság egyik alapítója. Ebben az időszakban Fenyéry Gyula álnéven mint esztéta is működött (Tudományos Gyűjtemény, Aurora). 1848-ban a váltótörvényszék bírája lett, 1851-től a soproni, 1855-től a bécsi legfőbb törvényszék bírája. Számos jogi szövegkiadást jelentetett meg magyarul. Az alkotmányoság helyreállítása után 1861-től Pesten volt kúriai bíró. Szakcikkei a Tudománytárban és a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. Kiadta Kresznerics Ferenc Magyar szótárát (I-II., Buda, 1831-1832.)

ZVORANICS GYÖRGY evangélikus író
(? 1600 körül? 1640 után)
Zvoranics Mihály szuperintendens fia. 1620. máj. 28-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre. 1621-ben hazatért, és iskolamester lett Sárváron. 1626-ban még tanított, majd Németújváron a Batthyány-családnál volt nevelő és tiszttartó. Batthyány katolikus hitre való áttérése után visszatért a Nádasdyak udvarába, s 1640-től a Nádasdy Ferenctől kapott hegyfalvi birtokon gazdálkodott. Vitairatában Rövid felelet (Csepreg, 1626) támadta meg Péczeli Károly Imre Consilium ecclesiae catholicae doctorum c. művét.

ZVORANICS IMRE evangélikus prédikátor, hitvitaíró és fordító
(Sárvár, 1570 előtt - Csepreg, 1621. jan. 6.)
Zvoranics Mihály testvére. Nádasdy Ferenc anyagi támogatásával Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait. Hazatérése után, 1602-től rektor volt Sopronkeresztúron, majd lelkészi állást kapott Ikerváron. 1607-ben Csepregre hívták, a csepregi-kőszegi egyházmegye dékánja, majd esperese lett. Nevéhez fűződik a híres csepregi vita, mely a térhódító ellenreformációval szemben folyt. Pázmány Péter Kalauzára ugyanis a Loci Theologici c. munka lefordításával válaszolt (Keresztúr, 1614). Társszerzőjével, Nagy Benedek kőszegi iskolamesterrel erősen támadta a katolikus felfogást. Pázmány visszavágására ismét ők ketten feleltek Pázmány Péter pironsági (Keresztúr, 1615) címmel. E szellemes és gunyoros iratra válaszolt Pázmány a Csepregi szégyenvallás c. munkával. Zvoranics Imrét a Csepreget pusztító császári katonaság gyilkolta le a templom karzatán.

ZVORANICS ISTVÁN evangélikus lelkész, hitszónok
( ? 1600 körül-? 1649 után )
Zvoranics Mihály szuperintendens fia. Testvérével, Zvoranics Györggyel a wittenbergi egyetemen tanult. 1622-től sárvári iskolamester volt, majd 1625-ben Nagycenken kapott lelkészi hivatalt. 1630-ban Nádasdy Pál meghívta udvari lelkésznek, valamint fia, Nádasdy Ferenc nevelőjének. Miután a tanítványa áttért a katolikus hitre, Kassán telepedett le. Zvoranics Györggyel és sógorával, Lethenyei Istvánnak együtt részt vett Zvoranics Mihály postilláinak megjelentetésében.

ZVORANICS MIHÁLY evangélikus hitvitázó
(Sárvár, 1570 körül - Sárvár, 1625. febr. 27.)
Iskoláit Sárváron, Csepregen, Komáromban és Nagyőrben végezte. Sopronkeresztúron iskolai rektor, majd szakonyi, később cenki lelkész volt. Báthory Erzsébet hívta Sárvárra udvari lelkésznek. A sárvári egyházmegye esperessé, a Sopron-Vas vármegyei egyházkerület püspökké választotta. Ez utóbbi tisztséget 1620-1625-ig töltötte be. Irodalmi értékű prédikációgyűjteménye.
M.: Papa nem papa ... /Keresztúr, 1609/, Magyar postilla (Csepreg, 1627, 1628.)

ZSIRAY LAJOS cserép- és palafedő
(Szombathely, 1896. dec. 21. - ? 1944. nov.)
Az I. világháboruban Gyóni Géza költővel együtt esett orosz fogságba. A forradalom után a Vörös Hadsereg soraiba állt. Részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban, a szombathelyi direktórium tagja lett. A tanácshatalom bukása után elfogták, börtönbüntetése letöltése után rendőri felügyelet alá helyezték. Számos külföldi építkezésen dolgozott. Tagja lett Szombathelyen az Építők Szakszervezetének és a SZDP-nek: 1944. novemberében letartóztatták és elhurcolták Magyarországról.

Bp. = Budapest
BBTE = Budapesti /Budai/ Torna Egylet
c. = című
c. e. = címzetes egyetemi tanár
cs. = császár
DISZ = Dolgozó Ifjúság Szövetsége
elb. = elbeszélés
ELTE = Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem
EPOSZ = Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége
ford. = fordította
Gr. = Gróf
HNF = Hazafias Népfront
IBUSZ = Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt.
JATE = József Attila Tudományegyetem
KB = Központi Bizottság
kir. = királyi
KMP = Kommunisták Magyarországi Pártja
köt. = kötet
M. = művei, műveiből
m. = magyar
MÁV = Magyar Államvasutak
mb. = megbízott
MKP = Magyar Kommunista Párt
MTA = Magyar Tudományos Akadémia
MTA VEAB = Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága
MUOSZ = Magyar Újságírók Országos Szövetsége
NÉKOSZ = Néprajzkutatók Országos Szövetsége
nyugd. = nyugdíjas
OSZK = Országos Széchényi Könyvtár
összeáll. = összeállította
pl. = például
POTE = Pécsi Orvostudományi Egyetem
r. = rész
ref. = református
rk. = római katolikus
Rt. = részvénytársaság
sz. = szám, számai
szd. = század
szerk. = szerkesztette
t. = tiszteletbeli
TIT = Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
ua. = ugyanaz
ún. = úgynevezett
uo. = ugyanott
VEAB = Veszprémi Akadémiai Bizottság