Legnagyobb örömmel üdvözlöm egyes papjaimnak munkáját, melyet a történelmi kutatás és történetírás terén kifejtenek s mely munkának első gyümölcse jelen könyv: A szombathelyi egyházmegye története.
Nem beszélve a történetkutatás általános értékéről, elhallgatva a hasznot, mely abból a hazára és a nemzetre származik, most csak az egyházmegye szempontjából üdvözlöm ezen művet, mely magában foglalja az egyházmegye 150 éves multját, püspökeinek sikereit és csalódásait, papságának törekvéseit, az egyházmegye szellemi és anyagi fejlődését alapításától szomorú megcsonkításáig.
Nem hosszú ez a korszak, hiszen csak 150 évre és kilenc főpásztori kormányzatra terjed ki; egy fiatal és kicsiny dioecesis története! De ez a 150 év mégis csak magában foglalja nemzetünk történetének sok fontos korszakát: a napoleoni háborúkat, a háborús sebeket gyógyító naiv biedermeierkorszakot, a 48-as viharokat, az abszolutizmus szomorú éveit és végre nemzetünk életének egyik legboldogabb korszakát a kiegyezéstől 1912-ig. Ami azután következik, az nem a mult történelme, hanem a jelen történése, melynek szereplői és szenvedői mi magunk vagyunk. Történelmi időket élünk, tanuljunk a történelemből történelmet csinálni! Megírja ez a könyv az egyházmegye történetét a mi időnkig, folytatását az utókor fogja megörökíteni.
Egy fiatal és kicsi dioecesis történetét foglalja magában ez a könyv, de nekünk mindenekfölött kedves dolgokat találunk benne s azzal a szeretettel olvassuk, mellyel a gyermek régen meghalt szüleinek előbukkanó elsárgult leveleit lapozgatja. Érezzük, hogy nem egy idegen város ízléstelen szállodájában lakunk, hanem saját házunkban, melyben szüleink és őseink éltek, mely tradíciókkal van bebútorozva és ősi kultúrával van díszítve! Atavisztikus erővel száll ránk ezen könyvből az Egyház és a Haza szeretete, fokozódik bennünk a ragaszkodás szűkebb honunk, közvetlen fajunk iránt! Városaink utcái mint visszapergetett filmen megváltoznak, látjuk a régi Szombathelyt és Egerszeget; városaink utcáin régi püspökeink járnak, falvainkban látjuk a régi idők papjait, feltámad a mult, - a tiszteletreméltó mult ? és mi, az utódok, megtanuljuk a multat megbecsülni, a tradiciókat megőrizni és az elődök által lefektetett alapokon továbbépíteni.
Az a kívánságom, hogy ez a munka legyen az őrtorony forgó fénynyalábja, mely hátrafelé világít és előre mutat!

Szombathely, 1929. február 27.