Forrás: vm_egyhazmegye_1k

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKEINEK ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE

Méltóságos Felső Szopori Szily Jánosnak szombathelyi püspöknek tanítása, mellyet népéhez tartot midőn ujjan fel-állitott szombathelyi megyéjébe először bé-lépet 1777. Győrben, nyomt. Streibig Gergely János által. (2-r. 8 l.) Szem. K.

Instructio V. Cleri Sabariensis quam Illustrissimus ac Reverendissimus Dominus Joannes Szily de Felső-Szopor Episcopus Sabariensis in primo ad Episcopatum suum recens erectum aditu edidit anno MDCCLXXVII. Vindobonae, Typis Joann. Thomae Nobilis de Trattnern. (4r. 137 és 3 1.) Szem. K.

Publicatio Jubilaei particularis pro Haereditariis Regnis, et Provinciis Austriacis a Summo Pontifice Romano Pio VI. per sex hebdomadas anno 1795 concessi in Dioecesi Sabariensi. Sabariae, 1795. Typ. Jos. Ant. Siess. (2-r. 10 l.)

II. ALKALMI KÖLTEMÉNYEK, BESZÉDEK SZILY JÁNOS TISZTELETÉRE.

Ode ad Illustrissimum ac Reverendissimum Dominum Joannem Szily de Fölső Szopor Consecratum Episcopum Tinniniensem Praepositum S. Adalberti de Jaurino Cathedralis Ecclesiae Jaurinensis Canonicum, Excellentissimi, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Francisci e Comitibus Zichy de Vásonkeő Episcopi Jaurinensis in Pontificalibus suffraganei Dominum, ac Patronum Gratiosissimum. Jaurini, Typis Gregorii Streibig, 1775. (8-r. 8 1.)

Eölbei Joannes: Ode Adonia sacris honoribus Illustrissimi ac Reverendissimi Domini Domini Joannis Szily de Felső Szopor Consecrati Episcopi Tinniniensis, Praepositi S. Adalberti de Jaurino, Cathedralis Ecclesiae Jaurinensis Canonici, Excellentissimi, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Domini Francisci e Comitibus Zichy de Vásonkeő Jaurinensis Episcopi etc. in Pontificalibus Suffraganei, Domini et Patroni sui gratiosissimi ipso die Consecrationis 28. Maji. 1775. profunda cum submissione oblata a Joanne Nepomuceno Eölbei Philosophiae in 1-um Annum Auditore. (4-r. 8 l.) Kézirat a szemin. könyvtárban

Kőszegi Rájnis József: Pásztori dal Archilochus rendi-szerint, mellyet Felső-Szopori Szily János úrnak, Eő Nagyságának, midőn püspöki méltóságra emeltetett, mély alázatossággal bé-ajánlott. (n. 8-r. 8 1.) Nyomt. Győrben, 1775. esztend. Streibig József bet.

Melczer Carolus: Exemplar Metamorphosis Horatii. Magnis honoribus Illustr. ac Rev. Dni Joannis Szily de Felső-Szopor etc. recens pro meritorum amplitudine excell. ord. episcopi Jaurinensis, et august. Hungarorum reginae favoribus electi, et consecrati episcopi Tinniniensis. Adornatum a C. M. ELeCtae VIoLs MItrae refLoret hIC annVs, InneCtIt saCrae LILIa jVnCta rosIs. (k. 4-r. 2 lev.) Jaurini, typ. Greg. Joan. Streibig.

- Ode summis honoribus Illustr. ac Rev. Dni Joannis Szily de Felső-Szopor etc. episcopo Sabariensi, etc. adornata gemino idiomate a C. M. MartIno CLaret sabarIa, DIgna Ioanne, gLorIa sabarIae praesVL VtergVe sVae. (k. 4-r. 2 lev.) Jaurini, 1776. Typis Greg. Joan. Streibig. M.

- Ode secunda. Celsis honoribus Illustr. ac Rev. Dni Joannis Szily de Felső Szopor, Episcopali dioecesani Sabariensis adornata (4-r. 2 lev.) Jaurini, 1777. Typ. Greg. Joan. Streibig.

Faludi Ferenc: Méltóságos Szili János Urnak Szombathelyi Első érdemes Püspöknek, mikor azon Püspökségbe bé állot, 1777 Esztendőben. (4-r. 2 l.)

Méltóságos, Nagyságos és Fő Tisztelendő Fölső Szoporí Szily János urnak, ujonnan fel állétott szombathelyi püspöki megyének első püspökének mint kegyes urának ajánlott versek a szombathelyi Tanácstul és Néptül az 1777-dik esztendőben. - Sopronban, Siess Jóseff János bötüivel. (4-r. 28 l.) Szem. K.

Idyllion Halieuticum Illustrissimo ac Reverendissimo Domino Joanni Szili de Felső-Szopor Sabariensi Episcopo Inaugurato ab Rhetorica Jaurinensi dicatum. Anno 1777. Typis Gregorii Joannis Streibig. (4-r. 20 1.) (Szerzője Petrik és Sommervogel szerint Balogh Elek, Szinnyei szerint Balogh Sándor.) Szem. K.

Nagy János: Á szombathelyi Nemes Tábornak Ő Királyi Felsége előtt tett hadi gyakorlása 1797. Kiss Asszony havának 16. 17. és 18-dik napján. Bétsben. Hummel. (8-r. 16 1.)

Csergics Simon (felsőlendvai plébános); Nagy Méltóságú Felső-Szopori Szily János Ő Excellentziájának halálát kesergő versek. Nyomtattatott Szombathelyen a szerző érdemeit a közönséggel közleni kívánó T. Nevendék Papság Költségével. 1799. (Ny. n.) (4-r. 8 1.)

In pium obitum Excellentissimi, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Joannis Szily primi Episcopi Sabariensis. (Nyomda, hely, szerző megjelölése nélkül.) Szerzője: Majláth Antal. (Bitnicz L. feljegyzése a P. TK-ban.) (4-r. 1 l.)

Antonius Majláth: Oratio quam in solemnibus exequiis Excellentissimi, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Joannis Szili de Felső-Szopor primi Episcopi Sabariensis S. C. R. Apostolicae Majestatis Act. Int. Status Consiliarii dixit Antonius Majláth de Székhely Abbas S. Benedicti de Borchi Praepositus SS. Salvatoris de Pápotz, et Cathedralis Ecclesiae Jaurinensis Canonicus etc. Sabariae, Typis Josephi Antonii Siess. (4-r. 27 l.)

Nagy János: Felső Szopori Szily Jánosnak első Szombathelyi Püspöknek Tsászári s Királlyi Felség belső, valóságos, titkos Tanátsossának s. a. t. Bánatszüntető-Emlékezete. Irta, és Ditső Hamvainak végső tiszteletekor, közönségessé tette Nagy János T. N. Sopron Vármegyének Tábla Birója és Rába közben Szany Mező Városnak Plebánusa. 1799. (4-r. 18 1.)

Szabó Ferentz: Méltóságos Felső-Szopori Szily János első szombathelyi püspök Ő Exellentziájának mint édes atyjoknak váratlan halálán kesergő nevendék papság. Irta Szabó Ferentz azon nevendék papságnak egygyik tagja. Szombathelyen Siess Antal József betüivel. (4-r. 8 l.)

Méltóságos Felső-Szopori Szily János első szombathelyi püspök véletlen halálán kesergő pásztor. Sabariae, 1799. Typis Jos. Antonii Siess (k. 8-r. 8 1.) M.

Szegedy Pál: A jó Pásztor mellyel a Méltóságos Kegyelmes Fölső Szopori Szily János Urat, a szombathelyi megyének első Püspökét, a Fölséges Tsászárnak, és Apostoli koronás Királyunknak valóságos belső titkos tanátsossát ő excellentziáját, az ő végső halotti pompás tiszteletének alkalmatosságával meg ditsérte Szombathely városában Mezző Szegedi Szegedy Pál, Esztergomhoz közel szent benedeki apátur, és a székes fehérvári káptalannak lectora, és kánonokja. Szentgyörgy havának 9-dik napján. 1799-dik esztendőben. Szombathelyen Siess Antal Jósef betüivel. (2-r. 18 l.)

Epicedium quo venerabile Episcopale Capitulum Sabariense Excellentissimo ac Illustrissimo Praesuli suo Joanni Szily diem supremum obeunti, sub forma ac nomine devotissimae filiae Patri optimo illacrymando parentat die nona aprilis anni MDCCXCIX. ... Cecinit Ebreichsdorfii in Austria inferiori ad limites Hungariae Joachimus Hödl, Parochus jubilatus Oppidi Werschetz in Banatu. (Nyomda és év nélkül.) (4-r. 8 1.)

Schönvisner Stephanus: Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem studio et opera Stephani Schoenvisner AA. LL. et Phil. Doct. in Reg. Univ. Hung. Antiquit. et rei Num. Prof. publ. Bibl. Cust. Presb. Archidioeces. Strigon. Pestini Anno salutis MDCCXCI. Typis Matthiae Trattner. (4-r 20+384+8 1. és 21 rézm. tábla.)

Dr. I. A. Fessler: Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Bd. X. Leipzig, Gleditsch. 1825.

Antonius Nagy de Felsőbük: Biographia Leopoldi Somogy. A szerző sajátkezű kézirata a Herzan-könyvtárban. (2-r. 28 1.) Szily Jánosról a 22-26: lapok szólnak. A kézirat kb. 1825-ben kelt. Nagy Antal személyesen jól ismerte Szily Jánost.

A szombathelyi püspöki megye papságának névtára. Szombathely, 1771, Bertalanffy.

Köberl János: Felsőszopori Szily János, Szombathely első püspöke. A vasmegyei régészeti egylet 1878. évi jelentésében az 55-62. lapokon. Szombathely, 1878. Bertalanffy.

Kunc Adolf dr.-Kárpáti Kelemen: Szombathely-Savaria-rend. tanácsú város monographiája. Szombathely, Bertalanffy, 1880-1894. (4-r. 8+532+4 l. és 3 térkép.)

Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. Budapest. Pfeifer Ferdinánd kiadása. 1881, 1885 és 1888. Három kötet. (II. kiadás két kötetben u. o. 1885 és 1888.)

Halmos Ignác: A pozsonyi általános szeminárium története. Cikksorozat a "Magyar Sion" 1892-ik évfolyamában.

Köberl János: Adatok a szombathelyi szent Mártonról címzett papnevelőintézet történetéhez. Cikksorozat a Szombathelyi Ujság 1895-6. évfolyamaiban.

Köberl János: Adatok a szombathelyi székesegyház történetéhez. Húsz cikkből álló sorozat a Szombathelyi Ujság 1897. évfolyamában. Ezek közül a XII-XX. sz. közlemények Szily János életét ismertetik.

Sörös Pongrác: A bakonybéli apátság története. A Pannonhalmától való függés kora 1548-tól napjainkig. Budapest, Stephaneum, 1904. (2-r. 648+2 l.)

Marczali Henrik: Az 1790-1. országgyűlés. Budapest 1907. 2 kötet. (8-r. I. k. 8 és 394 1., II. k. 382 1.)

Tóth József dr.: Szily János élete és működése. Szombathely. Egyházm. könyvnyomda. 1909. (4-r. 23 1.)

Pacher Donát: A dömölki apátság története. Budapest, Stephaneum. 1912. (2-r. 644+2 l.)

Kemény Lajos: Hefele Menyhért. 1716-1798. Életrajzi adatok. Pozsony, Angermayer. 1915. (4-r. 36 l.)

Veress Endre dr.: A római Collegium Germanicum et Hungaricum magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. I. Anyakönyv (1559-1917.) 60 egykorú képpel és hasonmással. Budapest, Stephaneum. 1917. (4-r. 24+332 1.)

Dr. Rudolf Guby: Melchior Hefele. Ein vergessener Wiener Architekt. Vortrag, gehalten im Wiener Altertumsverein: Monatsblatt des Altertums-Vereines zu Wien. 1918. No. 5-7.
- Melchior Hefele. Fürstbischöflich Passauischer Hofarchitekt. (1716-1799.) Niederbayerische Monatschrift VII. Jahrgang. 1918. Heft 5-12. S. 44 ff.

Kapossy János: A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei. Kiadja a budavári tudományos társaság. Budapest, Apostol-nyomda. 1922. (2-r. 122 l. és 20 tábla.)

Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. Kiadja a budavári tudományos társaság. Budapest, Apostol-nyomda. 1922. (2-r. 86 1. és 20 tábla.)

Tóth József dr.: Emlékezzünk régiekről. Anekdotaszerű feljegyzések a szombathelyi egyházmegye volt püspökeiről. Szombathely, Martineum. 1925. (8-r. 70 1.)

Felsőszopori Szily János 1735. augusztus 30-án született a sopronmegyei Felsőszoporon Szily Farkas és Poltinger Erzsébet szülőktől.¹)

¹) Az újkéri plébánia anyakönyve e bejegyzést őrzi Szily János megkereszteléséről: Die 30-a Augusti baptizavi infantem Joannem ex parentibus Nbli Wolfgano Szili Catholico et Elisabetha Poltingerin Lutherana, Patrino N. D. Daniele Hetyei cum Consorte Rosa Siling. Infans ex F. Szopor, Patrini ex Hetye et sunt Catholici." (Augusztus 30-án megkereszteltem a katolikus Szili Farkas és a luteránus Poltinger Erzsébet nemes szülők kisdedét, Jánost. Keresztszülők: nemes Hetyei Dániel úr és felesége Siling Roza. A kisded felsőszopori, a keresztszülők hetyeiek s katolikusok.)

Atyja katolikus volt, anyja luteránus, mindketten a nemesi osztályhoz tartoztak;²)

²) A felsőszopori Szily-család jelenleg élő tagjaitól úgy értesültem, hogy családjuk nemessége 1629-ből származik, nemesi oklevelük azonban Veszprémvármegye levéltárának leégésekor elpusztult. - Balogh Gyula (Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1894. 251. l.) azt írja, hogy a Szily-családnak II. Ferdinánd adta a nemességet 1629. január 12-én.)

³) Szily János testvérei voltak: Zsófia, szül. 1723. június 24-én; Katalin, szül. 1725. december 2-án; Mária, szül. 1728. április 23-án; Julianna, szül. 1730. május 18-án; Sándor, szül. 1733. április 26-án. (Kiss István és Muraközi Károly újkéri plébános urak szíves közlése.)

Szily János édesanyja és négy idősebb - nővére- protestánsok voltak, akik igyekeztek a kis fiút is a maguk vallására teríteni, de János lelkében már benne élt a törhetetlen akaraterő s a hitéhez váló hűségés ragaszkodás, - melyek később oly naggyá tették - és állhatatos maradt. Még végrendeletében is hálát ad az isteni gondviselésnek, hogy őrködött fölötte s nem engedte, hogy mint tudatlan gyermek elhagyja hitét.⁴)

⁴) Épp így eredménytelen maradt azonban Szily János munkája is, mikor később anyját a kat. vallásra akarta áttéríteni (Nagy Antal kézirata, 25. l.). A hagyomány szerint már püspök volt, mikor édesanyja meghalt.

Gimnáziumi tanulmányait Sopronban a Jézus-társasági atyák vezetése alatt kiváló sikerrel végzi. Tizenhét éves korában Győrött találjuk, hol mint a kisszeminárium növendéke két éven át a filozófiai tudományok hallgatója a jezsuiták líceumában.
1752. december 8-án a győri püspöki vár kápolnájában vásonkeői Zichy Ferenc gróf megyéspüspök kezéből felveszi a bérmálás szentségét, a hajkoronát és a kisebb rendeket. A bérmálásban Xavéri szent Ferenc nevét kapja.
Két év alatt befejezi a filozófiai tanulmányokat, majd az 1754-5-i tanévben a teológia első évfolyamát. Tehetsége és mély jámborsága messze társai fölé emelik s ezért püspöke a következő tanévekre az egyház leghíresebb papnevelőintézetébe, a római Collegium Germanicum-Hungaricumba küldi, melynek 31 évvel előbb maga is növendéke volt.
1755 őszén indul útnak Szily János s halottak napján érkezik meg az örök városba. Anyanyelvén kívül ekkor már folyékonyan beszél német, latin és francia nyelven.
A fogékonylelkű ifjú egyéniségének kialakulására döntő befolyást gyakorolnak Rómában töltött évei. A Gregoriana egyetem tanárainak világhírű tudománya, egyházias szelleme, a Collegium Germanicum-Hungaricum aszkétikus élete, elöljáróinak szent példája, növendékeinek, a "német-római szent birodalom" ifjú papsága színe-virágának társasága, pezsgő szellemi élete, - s még tán ezeknél is jobban maga az örök város Krisztus földi helytartójával, a legtudósabb pápával, XIV. Benedekkel, Péter és Pál apostoloknak s a vértanúknak sírjaival, 17 keresztény évszázad szent emlékeivel és csodálatos művészetével kitörölhetetlen benyomásokkal vésődnek Szily János lelkébe. Fejlesztik tudását, műérzékét és kialakítják lelkében azt a mélységes ragaszkodást Rómához, az egyház sziklaalapjához, mely őt a jozefinizmus viharaiban az egyházhoz hű iránynak Európa-szerte egyik legerősebb oszlopává tették s mindezek megkoronázásául megadják lelkének azt a magasztos felfogást az apostolok s utódaik feladatáról, mely később életének vezéreszméje lesz.¹)

¹) Akit a Collegium Germanicum-Hungaricum belső világa, nevelésének szelleme érdekel, olvassa el Prohászka Ottokár remekbe készült leírását "A Collegium Germanicum-Hungaricumban." (Prohászka összegyűjtött munkái. XVI. k. 158-271. 1. Budapest, Szent István Társulat. 1928.)

Néhány ifjúi írással teleírt papírlap, az emléke a római éveknek a püspöki levéltárban. Hogy a nagy püspök késői éveiben is megőrizte ezeket, mutatja, mily kegyeletes szeretettel gondolt vissza az örökvárosban töltött évekre.
1757. szeptember 24-én Mattéi érsek a lateráni bazilikában subdiakonussá, december 17-én diákonussá szenteli. Utolsó szigorlatát az egyetemen 1758. március 14-én teszi le kitűnő sikerrel. A teológiai és filozófiai doktori fokozat elnyeréséről szóló díszes diplomáját e napról keltezve állítja -ki Franciscus Maria Turconi, a Collegium rektora.¹)

1758. március 28-án felejthetetlen emlékekkel szívében hagyta el Szily Rómát. Előljárói a növendékekről vezetett törzskönyvben e szavakkal jellemezték búcsúzó növendéküket: "Kitűnt Isten iránt való jámborsága s a kollégium előljárói és törvényei iránti tisztelete által. A legjobb tehetséggel s ugyanily előmenetellel ékeskedik. Megszerezte a bölcsészeti és hittudományi doktori babért e kollégiumban."²)

²) "Eximius pietate in Deum et observantia erga superiores et leges Collegii, optimo ornatus ingenio et pari profectu. Sumpsit lauream doctoralem philosophicam et theologicam in hoc Collegio." Andreas Veress: Matricula et acta Hungarorum in Universitatibus Italiae studentium. Vol. II. Pg. 187. Budapest, 1917.

1758. szeptember 3-án Pfütschner Frigyes báró felsz. püspök Győrött pappá szenteli, Zichy Ferenc gróf megyés püspök pedig udvarában veszi. Tizenhét évet tölt Szily a győri püspöki aulában, mint udvari káplán, majd püspöki szertartó, titkár és oldalkanonok. Zichy Ferenc gróf, Győr nagy püspökeinek egyik legnagyobbika, 1701-ben Homonnán született, teol. tanulmányait Rómában a Collegium Germanicum-Hungaricumban végezte. 1743-ban győri segédpüspök, majd megyéspüspök lett. Híveinek jóságos atyja volt, a tudományoknak s művészeteknek bőkezű pártfogója. Restauráltatta a győri püspöki templomot; a püspöki palotát pedig, mely előbb a várigazgatók lakóhelye volt, Mária Teréziától visszaváltotta s fölépíttette. Ugyanígy visszaváltotta a megrongált várat is,melyet szintén helyreállíttatott. Negyven évi főpásztorkodása alatt igen sokat áldozott egyházi és jótékony célokra.¹)

Nagyszerű iskola volt Szily számára eme alkotóerővel megáldott püspök közelsége. Viszont Zichy püspök is kitűnő segítőtársra talált ifjú papjában. Nem is fukarkodik az elismeréssel: 1761. szeptember 1-én szentszéki ülnökké, majd hamarosan házasságvédővé nevezi ki; 1762. november 9-én a vasvár-szombathelyi társaskáptalan tb. kanonokjává, 1764. február 29-én, 28 és fél éves korában győri kanonokká s egyúttal oldalkanonokjává.²)

Utóbbi kinevezési okmányban kiemeli, hogy Szily "minden munkáját tökéletes pontossággal és teljes megelégedésünkre végezte."³)

³) ". . . cum omni exactitudine ac plena Nostri satisfactione exhibuit ac praestitit . . ."

1769. szeptember 25-én Mária Terézia droszói c. préposttá, 1770. január 8-án Zichy püspök őrkanonokká nevezi ki Szilyt; 1771. november 3-án a soproni városi tanács a szent Katalinról nevezett javadalmat adományozza neki.⁴)

⁴) Hogy ki és mikor alapította a soproni szent Katalinról címzett javadalmat, azt adatok hiányában ma már nem lehet megállapítani, csak annyit tudunk kétségtelenül egy 1423. április 22-én kelt oklevél alapján, hogy a javadalomhoz néhai Achtsnicht Ulrik soproni polgár adományaival hozzájárult s a nevezett évben Unger Mihály pap volt a javadalom birtokosa. Az 1774. június 14-én kelt hivatalos összeírás szerint a javadalmat még Szily János bírta s az állott egy öt szobát magában foglaló házból, 9 hold 80 öl szőlőből, 32 hold szántóból és 6 hold rétből, évi jövedelmét ugyanekkor 172 forintra becsülték. E javadalmat több mással együtt Sopron városa 1778. december 17-én megvásárolta 3750 forint becsáron és ezt az összeget is a soproni társaskáptalan megalapítására fordították. (Vitéz Házi Jenő úrnak, Sopron város főlevéltárosának szíves közlése.)

Püspöke megbízásából ő tárgyal s köt szerződéseket a művészekkel. A kiváló tiroli mester, Hefele Menyhért készíti a restaurálás terveit, a festészeti munkákat Maulbertsch Antal, a szobrászatit Tabota Antal, az oltárok elkészítését Gottschalk József schönbrunni kőfaragó végzi.⁶)

⁶) Szerződések e mesterekkel a püsp, lev. III. sz. 4. f.-ban. V. ö. Köberl cikke a Szombathelyi Ujság 1897. évi 13. és 16. számában. Pigler: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. 59. 1. közli Szily szerződéseit Maulbertschsel.

"Te voltál Támassza mi Győri Megyénknek
Te gyarapítója a Ditsőségének!
Te voltál Püspököd gyakor buzditója,
Hogy ékességet vett az öreg Templomja.
Először is Boldog Aszszonynak Oltárját
Épitvén márványból; s ki hányván a fáját
Azután az egész Templomot uj Fényre
Sőt, bátran mondhatom, ékessb szüleményre
Vitted, Püspöködet arra ösztönözvén
S gondos szorgalmodat épen nem kímélvén . . ."¹)

¹) Felső Szopori Szily Jánosnak . . . bánat szüntető emlékezete 1799. Kézirat a Herzan-könyvtárban. 5. 1.

1775. február 21-én Zichy püspök győrhegyi valóságos préposttá nevezi ki s a kinevező okmányban kiemeli, mily fáradhatatlan lelkesedéssel, pihenést nem ismerő buzgósággal s önmagát szüntelenül továbbképző szorgalommal szolgálja Isten ügyét Szily János.
Ugyanazon évben Mária Terézia tinnini püspökké nevezi ki és május 28-án Zichy Ferenc gróf a győri székesegyházban Scharlach Károly és Bogyay Ignác c. apátok segédletével püspökké szenteli. Fáradhatatlan buzgósága mintha új szárnyakat kapna. Június 4-8. napjaiban Sopronban bérmál, 10-én Győrött a székesegyházban papokat szentel, 11-én ugyanott bérmál, 15-én Szombathelyen az úrnapi körmenetet vezeti és bérmál . . ., július 20-ára püspöke megbízza a győri egyházmegye kánoni látogatásával s apostoli útját augusztus 18-án Répceszentgyörgyön kezdi meg.²)

²) A Szily által végzett szentelések, bérmálások és egyházlátogatások részletes felsorolását 1. Liber Ordinatorum ab anno 1775-1804. a szombathelyi püspöki hivatal irodahelyiségében. A győri székeskáptalan látogatásáról szóló s Szily győri tartózkodása idejéből való egyéb iratok a püsp. lev. III. sz. 7. és 8. f.-ban.

Fessler Ignác, neves történetíró, aki gyakran látta Szilyt Győrött, mint kanonokot és segédpüspököt, e szép szavakkal jellemzi őt: "Alapos tudású, hivatásának méltóságától áthatott megjelenésű pap, komoly, szigorú férfiú. Külső megjelenése bizalmat, szeretetet és tiszteletet ébresztett. Ritkán mosolygott, tán sohasem nevetett. Ilyennek ismertem őt Győrött. Lelkének emelkedettsége, mely félreismerhetetlenül megnyilvánult tekintetében, mozdulataiban s egész testtartásában, mikor főpapi misét mondott, mindenkor végtelenül vonzó és beszédes példakép volt számomra . . ."¹)

¹) "Ein gründlich gelehrter, frommer, würde und anstandvoller Priester, ernsthafter, strenger Mann. Sein äusseres war Vertrauen, Liebe und Ehrfurcht erweckend. Selten hat er gelächelt, vielleicht nie gelacht. So kannte ihn der Verfasser in Raab. Seine Geistes Erhebung unverkennbar in seinen Blicken, Geberden und ganzer Haltung ausgedrückt, wenn er pontificirte, war dem Verfasser alle Mahl ein ungemein anziehendes und ansprechendes Vorbild. Er war des Ruhmes vor Gott ganz würdig, welchen Marta Theresia, wie sie sagte, aus eigener Überzeugung in seiner Ernennungsurkunde seinem exemplarischen Leben beilegte." Dr. I. A. Fessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Leipzig, 1825. Bd. X. S. 321.

Kortársa, Szegedy Pál székesfehérvári kanonok, így jellemzi Szily győri éveit: "Erköltseinek illattya meg-töltötte azt a Püspöki Udvart, azt az egész Káptalant, azt az egész Püspöki Megyét."²)

De nemcsak a győri egyházmegyében, annak határain túl is jól ismerték Szily János kiváló erényeit s 1777-ben, mikor Mária Terézia a szentszék engedelmével tíz új püspökséget állított fel, nemcsak "más hű embereinek hitelt érdemlő bizonyságára", hanem "saját magának tapasztalására" is hivatkozik annak bizonyítására, hogy Szily János "kiváló tudományával és művéltségével, példás életével . . . s egyéb kitűnő lelki tulajdonságaival, melyekkel őt a mindenható Isten megáldotta³),

méltó arra, hogy őt az újonnan felállított szombathelyi egyházmegye első püspökévé kinevezze.
1777.- február 17-én állítja fel Mária Terézia a szombathelyi egyházmegyét s ugyanazon napon kinevezi Szilyt első püspökévé. VI. Pius pápa június 16-án erigálja a szombathelyi egyházmegyét s Szilyt a tinnini püspökségről átviszi a szombathelyire.⁴)

A szombathelyi püspöki installáció augusztus 20-án, szent István király ünnepén, lélekemelő keretek közt zajlott le. Batthyány József hercegprímás már előző napon Szombathelyre érkezett. Szily az éjet Zanaton töltötte s az ünnep reggelén díszes hintón indult el székvárosa felé.

J. Winterhalder (?): Szily János. székesegyház káptalani sekrestyéjében

Szombathely határán jákfalvai Horváth Ferenc alispánnal élén Vasvármegye nemeseinek lovasserege üdvözölte s kísérte az ünneplő köntösbe öltözött városba. A ferencesek templománál felállított díszsátornál Szily kiszállt hintójából s fogadta Csődy Pál olvasókanonok, jeles szónok üdvözlő beszédét. A város kapujánál Lábos Ferenc jegyző köszöntötte s magát és Szombathely népét új püspökének, leendő urának pártfogásába s védelmébe ajánlotta. A nemesség, a papság és a nép hatalmas tömege ujjongva kísérte ifjú püspökét a régi vártemplomba, ahol Batthyány József bíboros, hercegprímás fényes kísérettel várta és hivatalába beiktatta Szombathely első püspökét. Felolvasták a királyi és pápai alapítóleveleket, majd Hajgató Péter, a vasvár-szombathelyi székeskáptalan első nagyprépostja a papság és hívek nevében köszöntötte új főpásztorát.¹)

¹) Az ünnepség leírását 1. Schönvisner: Antiquitatum et historiae Sabariensis . . . libri IX. pg. 362. Kunc-Kárpáti: Szombathely monografiája. I. k. 135. 1. és Szombathely város vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyve.

Szily János lép most a szószékre s papjaihoz latin, a néphez magyar nyelven intéz nagyhatású beszédet. Magyar beszédét nyomtatásban is szétosztotta hívei közt.²)

²) Mélts. Felső Szopori Szily Jánosnak szombathelyi püspöknek tanítása, melyet népéhez tartot midőn ujjan fel-állított szombathelyi megyéjébe bé-lépet. Győr. 1777.

Eme nagy teológiai tudással felépített beszédben figyelmezteti híveit a hit megbecsülhetetlen értékére, inti őket, óvakodjanak az isteni kinyilatkoztatást elvető s az emberi észt istenítő, divatos, gőgös illuminátus tanoktól; legyen a hitük eleven, hassa át egész életüket; imádkozzanak buzgón, hogy az igaz hit fénye megvilágosítsa azok lelkét is, akik még távol élnek az egyháztól, hogy mielőbb teljesüljön az Úr ígérete: legyen egy akol és egy Pásztor!
Ünnepélyes Tedeum zárta be a templomi szertartást.
A nap többi része az örömnek volt szentelve. Szily fényes vendégséget rendezett s a szegények között bőséges alamizsnát osztott ki. Éjjel ünneplő tüzek gyúltak fel, melyeknek fénye mindenfelé a nap jelentőségét szemléltető festményeket s jelvényeket világított meg.
Jeles költők egymással versengve dicsőítették az új főpásztor egyéniségét s a napnak Sabaria történetében való fontosságát. Így Faludi Ferenc, Rajnis József, Melczer Károly, Balogh Elek (Sándor?), mindannyian az eltörölt Jézustársaság tagjai.¹)

E költemények közül többet nyomtatásban szétosztottak a nép között. Így zajlott le a nap, melynél fenségesebbet, örvendetesebbet - Schönvisner véleménye szerint - nem látott soha Sabaria ősi földje.²)

Álljon itt e nap emlékéül Faludi Ferenc művészi szépségű verse, mely a filozófusköltő meglátásával szemléli Szily címerében az új főpásztor nagyszerű jellemvonásait:

Két sugár Borostyánt Tavaszi zöldében
Látok Szily Urnak nemes Tzimerében
Mit jelent? Urának zöldellő épségét,
Kellő és állandó tellyes egésségét.

Bátor oroszlányt-is irot Petséttyére
Mit példáz? ennek-is mennyünk már végére:
Oroszlány bátorság van Szily szívében
Igaz állandóság el-tekéllésében.

Medve vadat látok! Medve tsillagzattya
Az Ég felső sarkán magát ragyogtattya
Tengerbe nem merül, el nem alkonyodik
Tsillagok közt első, fennyen uralkodik.

Első püspök Szily ezen Megyéjében
Fenn van hire ragyog tündeklő fényében
Tengeri veszélyben medve Tsillag utat
A bus Révészeknek igazítva mutat.

Utat mutat Szily kétséges nyaijának,
Melly-is viszont tartya biztos kormánnyának
Éllyen vezérellyen követvén Eleit,
Töltse bé példássan Tzimeres jeleit.

A drága Szily név irva légyen égben
A föld szinen pedig légyen ditsőségben,
Ez az egész Megye buzgó ohajtása
Te hozzád hajlandó szívének járása.³)

³) Faludi Ferenc kéziratos verses kötete a szombathelyi szeminárium könyvtárában, 33-4. 1. Ugyane verset megírta Faludi latin nyelven is. Közli Révai Miklós: Faludi Ferenc költeményes maradványi (Győr, Strajbig, 1786.) 103. 1.

Az új püspök nagyszerű tetterővel lát munkához. Első gondja papságára irányul. Három különböző egyházmegyéből, a győriből, veszprémibőI és zágrábiból kapta papjait. Egységes szellemet akar beléjük önteni, emelni tudásukat, lelkiéletüket s szívükbe átárasztani saját lelkének lángoló buzgóságát.
Az Instructio. Kiadja "arany betükre méltó"¹)

főpásztori oktatását, az "Instructio Ven. Cleri Dioecesis Sabariensis"-t.²)

A püspöki levéltár ma is őrzi az Instructio kéziratát, mely első betűjétől utolsóig Szily fogalmazása.³)

Végigvezeti ebben papjait a lelkipásztorkodás széles mezején s annak minden részletére kiterjedő üdvös utasításokat ad. Összes papjainak megküldi e művet s szigorúan lelkükre köti, hogy azt forgassák, tanulják s minden ízében megtartsák
Az Instructio másfél századon át törvénykönyve volt a szombathelyi egyházmegyének s forrása jó szellemének. Herzan bíboros, Somogy s későbbi püspökeink sorra megerősítik s nagy dicséretekkel halmozzák el. A jámbor Somogy püspök e szavakkal jellemzi: "Az egész erkölcstan összfoglalata amely a legüdvösebb életnek és a papi buzgóságnak törvényeit tartalmazza."¹)

¹) "Compendium quoddam totius moralis ac saluberrimae vitae ac zeli sacerdotalis leges in se complectitur." 1818. január 2-án kelt körlevelében.

Szenczy Ferenc 1855-ben újra kinyomtatja s előszavában ezt írja róla: "Híres-neves és örökké megtartásra méltó az Instructio V. Cleri Sabariensis, melyet Szily János első szombathelyi püspök hivatala elfoglalásakor papjainak adott s nekünk azon apostoli lelkületnek, mellyel egyházmegyéjét kormányozta, örök tanubizonyságául hátrahagyott." Hidasy Kornél 1884-ben harmadik kiadásban adja papjai kezébe s előszavában örök időkig megtartásraméltónak mondja a szombathelyi egyházmegye nagynevű első püspökének hírneves Instructioját s felszólítja őket, hogy azt újra és újra forgassák, papi munkásságukban vezérként kövessék s gyakori olvasása által erősödjék lelkükben az élő hit, gyulladjon fel az apostoli buzgóság s szilárduljon meg az erényes élet.
A nagykoncepciójú Instructio 150 éven át volt a szombathelyi egyházmegye törvénykönyve. Az 1927. évi egyházmegyei zsinat a "Statuta Dioecesis Sabariensis"-t állította helyébe.
Körlevelei. Minden fontos ügyben körleveleivel tájékoztatja és irányítja papjait. Hogy ezekben adott utasításai mindenkor kéznél legyenek, elrendeli, hogy papjai könyvet szerezzenek be s a püspöki körleveleket abba mindenkor beírják.²)

²) "Liber Encyclicarum" a címe e könyveknek, melyek az egyházmegye legtöbb plébániáján ma is megvannak és 1777-től 1853-ig másolatban tartalmazzák a püspöki körleveleket.

Később még két könyvet szereztet be papjaival. Egyikbe a királyi rendeleteket kell beírniok ³),

a másikba azon negyedévenkint általa feladott gyakorlati teológiai kérdéseket, melyeknek megoldásával teológiai tanulmányaikat kellett felfrissíteniök.⁴)

Jámbor társulatok alapítása. Rövidesen ezután két jámbor társulatot honosít meg egyházmegyéjében: a keresztény hittanításnak és az egyházmegyei világi papoknak társulatát. Előbbinek célja a hit igazságainak minél szélesebb körben való hirdetése; utóbbival az a célja, hogy három különböző egyházmegyéből kapott papságát lelkileg egységessé tegye.
Egyéb rendszabályok. A hittanításban előírja az új, egységes katekizmus használatát. Egységesíteni akarja az istentiszteletet is. Miseénekeket nyomtat s azokat az összes plébánosoknak elküldi, felszólítván őket, hogy ezeket énekeltessék a kántorokkal. Idegenajkú híveinek anyanyelvükre lefordítva küldi meg eme énekeket. Rendezi a szentségimádás idejét. Minden plébánosnak leltárt kell készítenie plébániája összes ingó és ingatlan vagyonáról, megjelölve azt, hogy mily állapotban van plébániája felszerelésének minden egyes darabja. E leltárakat az esperesek ellenőrzik s felküldik a püspöki hivatalhoz. Hogy híveit a bűnöktől jobban visszariassza, tíz súlyosabb bűn feloldozását magának tartja fenn (ezek közt: a szülő megverése). Rendezi a misedíjak ügyét. Megtiltja, hogy bárki több misedíjat fogadjon el, mint amennyit egy hónap alatt el tud végezni. Súlyos büntetéssel sújtja azokat, akik e rendelet ellen vétenek: 1. E vétket a püspöknek fenntartott bűnesetek közé sorozza. 2. E vétek alól az a pap is, akinek hatalma van a püspöknek fenntartón bűnök alól való feloldozásra, csak akkor oldozhat fel, ha a vétkes az egy hó alatt el nem végezhető misék stipendiumát már átadta más papnak.
A szeminárium építése. Egyik legsürgősebb feladatának tekinti, hogy szemináriumot emeljen kispapjai számára s azokat a trienti zsinat előírása szerint saját felügyelete alatt nevelje. A buzgó királynő nagy örömmel veszi tudomásul Szily tervét s az üresedésben levő egyházi javak alapjából tízezer forintot utalványoz e célra. Szily Hefele Menyhértet, kora egyik legjelesebb építőmesterét, a passaui püspöki s a pozsonyi prímási palota építőjét bízta meg papnevelő intézetének megépítésével.¹)

¹) Hefele Menyhért a tiroli Kaltenbrunnban született 1716-ban, Szombathelyen halt meg 1794. április 15-én. Életét s működését ismertetik Kemény Lajos és R. Guby. L. 26. 1.

Aug. 28-án köti meg a szerződést Hefelével s az ősz folyamán megkezdi az építést a püspökség kuriális telkén.
A székesegyházi zenealap. Hogy püspöki székesegyházában a zene és ének művészi színvonalú legyen s az egyház liturgikus előírásainak megfeleljen, messze földről hat szakképzett muzsikust hívott, a káptalan némi hozzájárulásával két emeletesre épített ú. n. vámházban (vagy: zenészek házában, Holtán Ernő-utca 4. sz.) számukra kényelmes otthonról gondoskodott és javadalmazásukra megteremtette az ú. n. zenealapot. A zenészek e rendelkezés értelmében a püspökségtől használatra kaptak 83 és fél hold földet, azonkívül évente 24, később 36 mérő búzát, 30, később 43 mérő rozsot és 18, később 24 veder ¹) bort.

A székeskáptalantól évente kaptak 14, később 31 mérő búzát, 31, később 33 mérő rozsot és 18, majd 20 veder bort. Készpénzben eleinte 724 frt. 30 krt, később 946 frt. 54 krt. kaptak.²)

²) Bővebbet 1. a székeskáptalan visitatio canonica iratai közt. Püsp. lev. 1. sz. 6. f.

A zenészek jelenléte előnyére vált Szombathely tanulóifjúságának is, mely így szakképzett mesterek által kaphatott zenei oktatást.
1778. A következő évben serényen folyik a szeminárium építése. Augusztus 1-én Szily értesíti Hefelét, hogy az épületet az eredeti terv megváltoztatásával két emeletre építteti. Ez bizonyára az egyházlátogatási út eredménye. Látja, hogy sok új plébánia és új kápláni állomás szervezésére van szükség s ezért gyarapítania kell papjainak számát.
Új püspöki palota építése. Ez évben kezdi a püspöki palota építését. A régi püspökvár inkább romokhoz hasonlított már, mint lakóházhoz. Hefele Menyhérttel készítteti el a tervrajzot ³) s őt bízza meg az építés vezetésével.

³) Az eredeti tervrajzok a püspöki lev. III. sz. 5. f.-ban vannak elhelyezve.

Visitatio canonica. Május 1-én Szécsiszigeten kezdi meg Szily egyházmegyéje kánoni látogatását, az ú. n. visitatio canonica-t. Először az alsólendvai kerületet járja be, majd agusztusban a zalaegerszegit, szeptemberben a tótságit.⁴)

⁴) E visitatio canonica-k a püsp. lev. I. szelvényének 1-2. fiókjaiban vannak elhelyezve.

A visitatio-nak óriási fontossága és haszna volt. Ekkor ismerte meg Szily teljesen egyházmegyéje lelki szükségleteit, ekkor látta, hogy hol kell új plébániákat, kápláni állásokat és iskolákat alapítania, mily veszélyek ellen kell népét megvédenie s ez alkalommal foglalták újra írásba a plébánosok és híveik jogait és kötelezettségeit.
Majláth Antal győri kanonok, Szily kortársa, színesen írja le Szily egyházlátogatási útjait: "Nem kíséri sem pompa, sem fény . . . alig lehet a főpásztort egy magános utastól megkülönböztetni. Nem veszít el egy percet sem haszontalanul, figyelme mindenre kiterjed, megvizsgálja a templomokat s a plébániaházakat, tanítja a kisdedeket, az idősebbeket a jóra buzdítja, a haragosokat kibékíti, a szomorúakat vígasztalja, a lelkek veszedelmeit és sebeit kutatja és gyógyítja, a plébánosok tudását felülbírálja, erkölcseiket vizsgálat alá veszi, mindenkit jobb életre ösztökél, mindenkinek szívében az isteni szeretet lángját gyújtja fel, mindenkinek mindene . . ."¹)

¹) Ant. Majláth: Oratio, quam in solemnibus exequiis . . . Joannis Szily . . . dixit. Pg. 20.

A dömölki apátság történetének jeles írója elmondja, hogy "oly szigorúan jár el dolgában, hogy a plébánost (Pausz Amand kiscelli bencést) kikérdezi az erkölcstanból."²)

Valószínűleg ez évben történt az az esemény, melyet Fessler elbeszél: "A hajlíthatatlan szigorúság és rendíthetetlen bátorság, mellyel a keresztény tisztességre, az általános erkölcsösségre s a jó rendre törekedett, mindenütt, főként pedig az Isten házában, arra vezetett, hogy többször panaszt emeltek ellene a királynőnél; leginkább magasrangú nők tették ezt, akik szemérmetlen öltözékben jelentek meg nyilvános istentiszteleteken s háromszoros eredménytelen figyelmeztetés után Szily parancsára a templomból kivezettettek. Ám a panaszok a jámbor királynő szemeiben csak annak bizonyságául szolgáltak, hogy e férfiú kiválasztásában valóban az Isten Lelke vezette."³)

³) A. I. Fessler: Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen. Bd. X. S. 322.

Az 1778. év történetéhez meg kell említenem, hogy Szily az üresedésben levő veszprémi püspökség időközi jövedelméből a kir. kamara által rendelkezésére bocsátott összegből Hefele tervei szerint felépítteti és Dorfmeister freskóival illusztráltatja a novai templomot.¹)

¹) "Ecclesia Parochialis Novaiensis anno 1778. sumptibus per Exc. Cameram Regiam ex proventibus vacantis pro tunc Eppatus Weszprimiensis resolutis e duris materialibus aedificata . . ." Vis. Can. Parochiae Novaiensis die 25. Maii 1811. Püsp, lev. III. állv.

1779. A következő 1779-ik év januárjában Zichy Ferenc gróf győri püspök felkérésére Győrött papokat szentel, március 14-én pedig Sopronban Judás Tádé apostol tiszteletére felszenteli a dominikánusok templomát.2)

Január 20-án nagy csapás éri Szilyt és székvárosát. "Három fertál egyre délután az Eöveges Teffler Ferencnél eredett tűz miatt a városban százharminchét ház, a Perint ³)

³) A Perintentúli városrész akkor még külön község volt s a Perint nevet viselte.

pedig (a zsidó és a czigán házán kívül) egyetlen hamuvá lett," - beszéli el a város jegyzőkönyve.⁴)

⁴) Extractus protocolli Oppidi Sabariensis circa incendia. Püsp. lev. III. sz. 7. f.

Leégett a plébániaház is, melyet Kazó István, egykori szombathelyi plébános, későbbi pécsi nagyprépost és belgrádi vál. püspök 1713-ban a szombathelyi plébániára hagyományozott. Hajléktalanná lettek Szilynek a Perintentúli városrészben lakó jobbágyai. Szilyt mélységesen megrendítette híveinek szerencsétlensége, tőle telhetőleg segített rajtuk.

"Azt a fene tüzet, a melly koldussá tett,
Kenyér (Perint) vizén tul is hogy minden égetett,
Zápor könynyeivel Szily oltogatta,
Jajgató népének kintsét osztogatta.
Oh hányot segitett ki a szegénységből!
Nem más; tsak irgalom tetszett a szeméből..."⁵)

Jobbágyai számára püspöki birtokán, Szombathelytől 4 km.-nyi távolságra új községet alapított, melyben az új telepeseknek Szily akarata szerint egyenlő volt mindenük. A széles úttest mindkét oldalán egyforma házak épültek: egyenlő nagyságú udvarral, kerttel és földdel.⁶)

⁶) "Possessio Uj Perénth . . . surrexit e Colonis Ó Perénthiensibus post incendium Anni 1779. quod Ó Perénth faede devastavit." Andreas Bőle: Descriptio Parochiae Sabariensis. Anno 1802. Püsp. lev, I. sz. 6. f. - "Immo et Pagum, Uj Perénth nuncupatum, medio quasi loco inter Sabariam, et praedium Sorok,condidit, ubi novis colonis omnia voluit esse aequalia; domos nimirum eiusdem magnitudinis, concinna serie in duos dispositas ordines; eundem quoque pro singulis areae, et hortuli, agrique modum constituit." Schönvisner 1. c. pg. 379.

¹) "Domum hic et nunc nullam habet Parochus, cum per fatale inicendium die 20. Jan. 1779. exortum cum majori parte oppidi in cineres sit redacta, quae erat legata a Dno Stephano Kazó . . ." Így az 1780. május 29-én felvett visitatio canonica. Püsp. lev. III. állv,

A feladat Szilyre, a patronusra hárult. Mint Szombathely földesura felszólította a várost, hogy az építésben fuvarozással és kézimunkával legyen segítségére. A városi magisztrátus azonban privilégiumaira hivatkozva megtagadta ezt. Hosszas vita után 1779. július 31-én megegyezés jött létre Szily és Szombathely város közt. Az "örökös szerződés" értelmében a város 650 forinttal hozzájárult az építkezéshez, de ezzel minden további kötelezettségtől egyszersmindenkorra mentesült, "kivéve a földindulás és menkűütésbeli történhető casusokat."²)

Az új plébániaház tervét Hefele készíti el s még ez évben megkezdik a régi plébániaház helyén az építkezést. Serényen folyik egész éven át a püspöki palota s a szeminárium építése s ugyancsak ez évben épül fel Szily költségén Hefele tervei szerint a zanati fiókegyház temploma is.³)

³) "Ecclesia Szanathiensis anno 1779. e ruderibus Ecclesiae antiquae, piis sumptibus Patroni et Terrestris Dni Excellmi Episcopi Joannis Szily, constructa . . ." A, Bőle: Descriptio Parochiae Sabariensis. Püsp. lev. I. sz. 6. f.

Eközben Szily tovább folytatja egyházmegyéje kánoni látogatását. Április 26-án Vasvárott megkezdi a hegyháti kerület vizitációját s május 11-én végzi be. Május 12-én Őriszentpéteren megkezdi az őrségi kerület látogatását; május 16-án Szentgotthárdon szent Gotthárd püspök tiszteletére felszenteli a ciszterciták templomát és főoltárát.⁴)

Május 21-én bevégzi az őrségi kerület kánoni látogatását. Augusztus 3-án Rohoncon kezdi meg újra vizitációs útját s 17-én Nagynardán fejezi be a rohonci kerület látogatását. Útja innen a németújvári kerületbe viszi; augusztus 18-án Németlövőn kezdi meg a kerület látogatását s szeptember 4-én Németkeresztesen fejezi be azt.
December 18-án súlyos veszteség érte az egyházmegyét s egyben a magyar irodalmat. Rohonci magányában meghalt a költőnek s papnak egyaránt kiváló Faludi Ferenc, a "magyar Cicero", ahogy őt kortársai szívesen nevezték.¹)

¹) "Igen sokaktól magyar Cicerónak hivattatik." Révai Miklós előszava Faludi Nemes Ember-éhez. (Pozsony, Landerer. 1787.) Ugyanígy Sajnovics: Comitatus Castri Ferrei in R. P. Francisco Faludi e S. J. Verum Ungariae Ciceronem dedit "` Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Tyrnaviae. 1770. Pg. 45.

Szily azonnal összegyüjtötte Faludi hátramaradt kéziratait s ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar irodalomnak. Eme kéziratokból bocsátotta közre Révai Miklós "Faludi Ferentz Költeményes Maradványi"-t ²)

²) Faludi Ferentz Költeményes Maradványi . . . Közre botsátotta . . . Révai Miklós. I-II. k. Győr. Strajbig. 1786-7.

³) Téli Éjtszakák vagyis a téli est időnek unalmait enyhítő beszédek. Faludi Ferentz munkája. Holta utánn darab írásaiból közre botsátotta Révai Miklós. Pozson. Patzkó. 1787.

A kéziratok közül egy verseskötet a szombathelyi székesegyházi (szemináriumi) könyvtárban, a többi a Nemzeti Múzeumban van ma elhelyezve.⁴)

⁴) Faludi sajátkezű verseskötete 35 költeményt tartalmaz, 8-r. 131 1., mely közt 35 beíratlan. Valószínűleg 1779-ben készült. Faludi halálától 1791-ig Szily könyvtárában volt, 1791-ben Szily egyéb könyveivel együtt ezt is székesegyházának ajándékozta. E kéziratos kötetre vonatkozólag v. ö. Téli Éjtszakák. (l. fent.) 5-6. 1., Faludi Költeményes Maradványi 16. 1., Toldy Ferenc: Faludi Ferentz minden munkái. Pest. 1853. XX. 1., Gyárfás Tihamér: Faludi F. élete. Budapest. 1911. 9. 1., 48. s köv. l. Megemlítem e helyen, hogy a püspöki levéltár rendezése alkalmával ráakadtunk Faludi elveszettnek hitt eredeti hagyatéki leltárára.

1780. A kővetkező 1780-ik évben Szily befejezi a szeminárium építését. Homlokzatán e feliratot helyezi el :

MUNIFICENTIA
AUGUSTAE MARIAE THERESIAE
REGINAE APOSTOLICAE
INSTITUTIONI CLERI JUNIORIS
ET QUIETI MERITORUM SACERDOTUM
JOANNES SZILY PRIMUS EPPUS SABARIENSIS
P. P.
ANNO MDCCLXXX.

(Mária Terézia apostoli királynő bőkezűségéből az ifjú papság nevelésére és kiérdemesült papok pihenőhelyéül emelte Szily János első szombathelyi püspök az 1780-ik évben.)
Május folyamán kezdik a püspöki palota első emeletének építését s novemberben már tető alatt áll a kétemeletes homlokzat. Hefele által elkészítteti a kőszegi Kelez-Adelffy árvaház tervét. Adelffy Antal, a dunántúli kerületi tábla volt elnöke, 1771. február 21-én kelt végrendeletében 81.254 forintot hagyott a konvertita gyermekeket nevelő kőszegi intézetre; Kelcz Imre jezsuita atya, aki elöljárója volt ezen intézetnek, rendjének feloszlatása után mint győri kanonok s győrhegyi prépost sokat tett az árvaházért, 1792. november 15-én bekövetkezett halála után pedig 67.600 forintot hagyott az intézetre. Szily nagy koncepciójának köszönhető, hogy az addig kis intézet nagyszabású otthont kapott s a két alapítvány egyesítése által anyagi fenntartása biztosíttatott.¹)

¹) Az árvaház története s leírása az 1815. évi Visitatio Canonica Capituli iratai közt. Püsp. lev. I. sz. 6. f.; rendkívül bő anyag van összegyűjtve az árvaház történetére vonatkozólag a püsp. lev. II. szekrényének 67-71. fiókjaiban. V. ö. Köberl: Szombathelyi Ujság, 1897. évf. 35. sz.

Szily sürgetésére megindul ez évben Szombathelyen a rendes négyosztályú elemi iskola felállítása. A püspök a várostól 1500 forintot kíván s kijelenti, hogy az iskolát felépíti, három tanítót fizet, a negyediket azonban fizesse a város. Némi huzavona s bizonyos kikötések után a város megajánl 1400 forintot, a Kámon-utcai (jelenleg Szily János-utcai) telket s azon összeget, mely a régi iskolaház eladásából befolyik.²)

Ez év június 11-én fejezi be Szily egyházmegyéjének első kánoni látogatását. Ez alkalommal az egyházmegye eddigi száznegyvenhat plébániájához négy új plébániát állított fel.³)

³) Schönvisner i. m. 379. 1. A plébániák szaporítására vonatkozó iratok részben az I. állv. kurrens iratai közt, részben a II. sz. 58., 59. f-ban, részben a III. sz. 7. f.-ban vannak elhelyezve.

Különös jelentőséget nyert ez első visitatio canonica az egyházmegye délnyugati részein lakó vendnyelvű hívek között. "Azon alkalmatossággal, mikor ezt a kerületet látogatta, - beszéli el Szegedy ⁴)

- szivének nem kitsin fájdalmával azt tapasztalta, hogy annak a Nemzetségnek a maga nyelvén semmi könyve nintsen és hogy ezen fogyatkozás miátt, sem az írást, és olvasást, sem a Hitbéli szükséges dolgokat, ugy a mint illik, meg-nem tanulhattya, ha tsak más nyelven nem tanullya. Ő tehát Fő Pásztori szokott buzgóságátúl fel indéttatván, azontúl rendeléseket tett, hogy a leg szükségessebb könyvek, úgymint az Ábétzéssek, a Kátechismusok, a Vasárnapi, és Ünnepnapi szent Evángeliomok, az imádságos Könyvek, az értelmes Férfiaktúl arra a nyelvre fordéttassanak, az ő Püspöki költségével ki nyomtattassanak, és annak a szegény népnek ingyen ki osztattassanak."
Csaplovits János a Tud. Gyűjtemény 1828. évfolyamában Kossits József felsőszölnöki plébánostól nyert adatok alapján elmondja, hogy "a Lelki pásztorok is szűkölködvén a nyomtatott Evangeliomos könyvek nélkül, a vasárnapi s innepnapoki Evangeliomot előbb mint sem fel léptek a predikáló székre, az elolvasás végett, magoknak deákból vagy horváthból vandalus nyelvre fordították, egy kis czédulára azt leirván, egy más könyvbe tették s a templomban felolvasták; miglen N. Tisztdő Kuzmics Miklós Sz. Benedeki Plébános, s Tótsági kerületnek Vice Esperestje ezen nagy szükséget valamennyire meg nem kissebítette, midőn 1780-dik eszt. körül az egész esztendőre szolgáló Evangeliomokat vendus nyelvre fordította, s Méltós. Szily János Szombathelyi Püspök bőkezűségéből kinyomtatatta volt."¹)

¹) Csaplovics János: A Magyar országi Vendus Tótokról. Tudományos Gyűjtemény 1828. évf. V, k. 3-50 1. Szily és Kuzmics levelezése a P. L. I. állv. kurrens iratai közt.

De ezzel még nem szakadt vége Szily vendajkú híveiről való atyai gondoskodásának. Gondja volt arra is, hogy hívei vendajkú papokat kapjanak s az ő munkásságára vezethető vissza, hogy 150 éven át a vendvidék papjai jóformán kivétel nélkül a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaházban ingyenes vagy kedvezményes helyeken, majd Szombathelyen mint kis szemináristák és teológusok teljesen ingyenesen nyerték kiképzésüket.
Szily joggal írhatta röviddel halála előtt Kuzmics Miklósnak, a tótsági kerület esperesének, hogy egyházmegyéjének egy esperesi kerülete sem látta annyi hasznát az ő püspökségének, mint a vendvidéki.2)

²) "Impressionem eorundem (sc, librorum catecheticorum) novius nulla ex parte in me suscipere possum; alioquin nulli Dioecesis meae Districtui tanta commoda praestiti, quanta Tótságiensi, sed nempe ipsimet Domini Parochi Districtus Tótság parum pro similibus rebus zelare et omnia gratuito dumtaxat praestolari videntur." Szily levele Küzmicshez 1798. dec. 12-én. Eredeti fogalmazvány a püsp. lev. I, állv. kurrens iratok közt.

Íme így festett Szily idejében a "magyar elnyomás" a nemzetiségi vidéken!
Szeptember 10-én a kiscelli apátság kegytemplomát és főoltárát szenteli fel Szily a b. Szűz tiszteletére oly hatalmas néptömeg részvételével, amilyenre nem emlékeztek Cellben.¹)

Mária Terézia életének utolsó éveiben.
(Egykorú metszet után.)

Mély gyász érte Szilyt s az ifjú egyházmegyét november 29-én. E napon halt meg Mária Terézia királynő, ki az egyházmegyét alapította s fejlődését oly szeretettel istápolta. Amily szomorúsággal kísérte sírjához királynéját, épp oly aggodalommal fogadta Szily a trónralépő II.Józsefet.

Egyik legkiválóbb egyháztörténetírónk, Karácsonyi János e szavakkal jellemzi II. Józsefet s egyházpolitikai rendeleteit "II. József korlátlan kényúr volt. Születése, neveltetése, hajlámai, különösen a kat. egyház felett való önkénykedésre bátoríták őt. Makacs, és önfejű volt, akit félrevezetni lehetett, de felvilágosítani, más, okosabb elhatározásra bírni nem . . . Ha a kat. egyházat egy hatalmas fához hasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy II. József uralkodása pusztító orkán volt e fára nézve, megrázta, megtépdeste s épen csakhogy le nem döntötte. Megrázta gyökereit, mert megszakította összeköttetését az apostoli szentszékkel. Megrázta törzsökét, mert a püspöki joghátóságot meggyöngítette . . . letépte virágait, mert kevés kivétellel az összes szerzetesrendeket eltörölte . . . letépte sok ágát és levelét, mert megszüntette a hívek körében az ájtatos társulatokat, a lélekemelő búcsújárásokat . . . Legszomorúbb eredménye lőn II. József uralkodásának a hitetlenség terjedése. A főurak, katonatisztek, tisztviselők, sőt itt-ott a papság körében is II. József támadásai a kat. egyház ellen minden vallás megvetését idézték elő. Titkos társulatok, ú. m. rózsa keresztesek, szabadkőművesek, illuminátusok vagy aufkläristák gyülekezetei alakúlgattak a nagyobb városokban s mindinkább többeket eltántorítottak, mert sem Isten, sem ember törvényeinek nem akartak engedelmeskedni, hanem saját maguknak akartak törvényszerzőik lenni."¹)

¹) Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Nagyvárad, 1906. 230. s köv. 1.

1781. Ez év március 26-án II. József kiadja a placetum regiumról szóló rendeletét, melynek értelmében a pápai udvartól érkező összes leveleket a királyi kancellárián felbontják s csak úgy továbbítják, ha a pápai levél megkapta a legfelsőbb beleegyezést, az ú. n. placetum regium-ot (királyi tetszvényjog). S viszont minden Rómába küldendő hivatalos iratot is a helytartótanács elé kell terjeszteni a legfelsőbb placetum kieszközlése céljából s csak az esetben továbbítható, ha ezen placetummal elláttatott. Még csak egyszerű házassági felmentésért sem volt szabad közvetlenül a pápához folyamodni. E rendelet célja az, hogy megakadályozza, hogy a pápa legfőbb tanítói és kormányzói hatalmát szabadon gyakorolhassa s hazánkat és az apostoli szentszéket egymástól elszakítsa. A maga részére a császár feltétlen, esküvel erősített hűséget követelt, de a pápának szóló hűségi esküt el akarta törölni.
A prímás püspöktársaihoz fordul és kérdi, mi a véleményük a királyi tetszvényjogra vonatkozólag. A püspökök véleménye megoszlik. Nagy Ignác székesfehérvári és Berchtold gróf besztercebányai püspökök teljes egészében behódolnak az uralkodó rendeletének. Zichy Ferenc gróf győri és Esterházy Károly gróf egri püspökök elismerik a placetum jogát, kivéve a dogmatikus kérdésekben. Az első, aki teljes horderejében átlátja a rendelet súlyát s élesen tiltakozik ellene, Szily János. "Legellentétesebb álláspontot foglal el - írja Marczali Henrik - a szombathelyi püspök, Szily János, aki kifejti, hogy Magyarországon sohasem volt érvényben a placetum, még disciplináris ügyekben sem . . . A patens már csak azért sem fogadható el, mert az 1741: 8. t.-cikk szerint Magyarországot nem szabad a többi örökös tartomány módjára kormányozni."²) (Szily máj. 26-iki levele a prímáshoz.)

²) Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. II. k. 62. 1.

Alig telt el egy hónap a placetum-rendelet kibocsátása után máris újabb császári pátens vág bele a hívő katolikusok lelkébe. II. József május 4-én kelt rendeletével eltiltja az "Unigenitus" bulla bárminő használatát s egyúttal elrendeli, hogy az "ln Coena Domini" kezdetű pápai bullát minden szertartáskönyvből kitépjék. Az "Unigenitus" bulla dogmatikai természetű volt. XI. Kelemen ebben ítélte el Quesnell janzenista tanait 1713-ban. A császár e rendeletével az egyház legbensőbb ügyeibe avatkozott s legsajátabb jogát, a hit szabad tanítását tagadta meg tőle. Az "In Coena Domini" kezdetű bulla egyházjogi természetű, a XIV. századból származik s összefoglalása a nagyobb egyházi fenyíték alá eső bűntényeknek, melyek alól csak a pápa adhat feloldozást. A császár e rendeletével a pápa egyházjogi hatalmát akarta megnyirbálni.
A püspöki kar véleménye itt is megoszlott. Az "Unigenitus" bulla eltörlése ellen, Nagy Ignácot leszámítva, mind tiltakoznak, de a nem dogmatikus, hanem csak egyházjogi természetű "In Coena Domini" bullára vonatkozólag többen megengedettnek tartják a császár eljárását. "A legerősebb pápai párti - írja Marczali - itt is a szombathelyi püspök. Őt ijesztik az eddigi rendeletek.¹)

¹) "Ingentem mihi ingerunt sollicitudinem, et angorem" írja Esterházy Károly egri püspökhöz. (Levelének fogalmazványa a püsp. lev. III. sz. 7. f.-ban.)

Szerinte mindig érvényben volt az Úrvacsora bulla (In Coena Domini) Magyarországon. Semmi esetre sem lehet egyszerűen elvetni, hanem a pápához kell fordulni ez ügyben. Az Unigenitus bulla pedig dogmatikus . . . reméli, hogy a császár ezen rendeletét legalább szóval vissza fogja vonni . . ."²)

s annak eredményét közli két kiváló fegyvertársával, Batthyány József gróf hercegprímással ⁴)

⁴) Batthyány József gróf szül. 1727. január 30-án Bécsben, meghalt 1799. okt. 23-án Pozsonyban. Az 1754-5. években a vasvár-szombathelyi társaskáptalan nagyprépostja volt. Mint Rohonc ura és Vasvármegye örökös főispánja gyakran időzött Vasmegyében.

⁵) Esterházy Károly gróf 1725. május 4-én Pozsonyban született s 1799. márc. 14-én halt meg. Teol. tanulmányait Rómában mint a Coll. Germanicum Hungaricum növendéke végezte. Ő építtette hazánk egyik legszebb épületét, az egri líceumot s a pápai templomot. Garampi nuncius szavai szerint oly kiváló főpap volt, hogy hozzáfoghatót Európában keveset lehetett találni.

A magyar egyház élén ez időben kiváló főpapok állottak. Így Batthyány prímás, akit kortársai bölcsesége és mérséklete miatt a magyar areiopagos Dionysosának neveztek s aki. bölcseségével még a hevesvérű II. Józsefet is tudta mérsékelni. Nem kevésbbé volt kiváló az utolsó egri püspök, Esterházy Károly gróf, élesszellemű, rettenthetetlen bátorságú férfiú, tudományok és művészetek páratlanul bőkezű mecénása. Mindkettőt benső barátság fűzte Szilyhez.
Esterházy gróf június 12-én válaszol. Nagy elismeréssel nyilatkozik a Szily levelében megnyilvánuló "kiváltságos tudományról"¹),

de nem osztja Szily pesszimizmusát; "még gondolni sem mer arra, hogy Őfensége a hit pontjaiban, vagy az erkölcsök tárgyában akár valamit újítani, akár pedig a püspököket valamire kényszeríteni akarná, ami lelkiismeretükkel ellenkezik." Sokkal tisztábban látja a helyzetet a világhírű tudós, Garampi József gróf, Bécs apostoli nunciusa. ²)

²) Garampi József gróf 1725. okt. 29-én Riminiben született s 1792. május 4-én halt meg. 1751-ben a vatikáni, 1759-ben egyúttal az angyalvári levéltárnak is igazgatója. 1776-tól 1785-ig nuncius Bécsben, 1785-ben bíboros. 126 indexkotetbe összegyűjtött jegyzetei, melyekben az okmányokat kivonatolta, ma is a legfőbb útmutatók a fenti levéltárak hatalmas anyagában. Híres volt könyvtára is, a Bibliotheca J. Garampi. A nagy tudós szentéletű, jámbor főpap volt. Hazánkkat nagyon szerette s nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar püspöki karról.

Neki is írt Szily, közölte vele is aggodalmait s kérte véleményét. Garampi június 18-án 12 oldalas levélben válaszol, melyet alkalmi küldönccel juttat el Szombathelyre. Nem szívesen ír, de, mert Szily sürgeti válaszát, nem zárkózik el a felelet elől. A levél csak Szilynek szól, kéri a püspököt, hogy elolvasás után égesse el. Szily szerencsére nem tette ezt meg, hanem elrejtette a levéltár "Miscellanea"-i közt.
Garampi is sötétnek látja a helyzetet. "Az egyházi rendnek - írja Garampi - legismertebb ellenségei kezdik megnyerni maguknak az új fejedelem lelkét . . . Mihelyt megjelent a szerzetekre és a királyi tetszvényjogra vonatkozó két első pátens, külön kihallgatást eszközöltem ki és nyomatékosan előadtam a 'Felségnek azt a lelkiismereti aggályt, amelyet az első és azt a megalázást, amelyet a második pátens okozott az egész egyháznak, nemkülönben a szentszéknek . . . hogy, ami a királyi placetumot illeti, ez az első eset arra, hogy nyilvános törvény útján egy katolikus fejedelem által annak dogmatikus dolgok alávettetnek, olyan dolgok,amelyekre még maguk a protestánsok sem tartanak igényt katolikus alattvalóikkal szemben . . . Őfelsége kitért ezen s egyéb érvek ereje elől hangsúlyozta, hogy ő engedelmes fia az egyháznak s hogy soha semmiféle törvényt nem tartana vissza s még kevésbbé akadályozná meg annak végrehajtását. Közben nem múlt el 15-20 nap s ellenfeleink meglepték Őfelségének igazán gyanútlan lelkét és szándékán kívül meggyaláztatták vele az Unigenitus bullát, mely nem annyira a szentszéknek, mint inkább az egyetemes egyháznak határozata . . . s kötelezi az egész katolikus világot . . . (Tanácsadói) szándékosan eltitkolták a Felség előtt, hogy az említett Unigenitus bullát elfogadta és elismerte a birodalomnak s az örökös tartományoknak valamennyi metropolitája . . . hogy Bécsben is kihírdettetett, s XIV. Benedek kimondotta, hogy súlyos bűnt követ el mindenki, aki az említett bullával ellenkezésbe jön s azoktól, akik ezt elismerten s nyilvánosan teszik, meg kell tagadni a szentségeket . . . Mindezek s egyéb dolgok ismeretlenek maradnak a Felség előtt s növeli a végzetszerűséget, hogy annyira el van halmozva az új kormánya által előterjesztett sokféle ügytől, hogy sem nyugalma, sem kedve nincs arra, hogy meghallgassa és megszívlelje jogos tiltakozásunkat. Meg van benne a félrevezetettségnek egy új fajtája is, az t. i., hogy minden tanácsot és felvilágosítást, mely tőlünk származik, gyanúsnak tart, mintha mi nem törekednénk másra, mint az ő tekintélyének lerombolására. Hihetetlen ez s mégis így van."
"Egy ily ritka képességű fejedelmet annyira ostromolnak és behálóznak anélkül, hogy észrevenné s olyan dolgokra veszik rá, amiket maga sem akar, anélkül, hogy gyanítaná csalódását; tényleg ő mindig ellene volt, amint most is ellene van a janzenistáknak s mindezideig nem tudja, hogy ő az egyedüli az uralkodók közül, aki a legnagyobb győzelemre segítette őket, melyet 140 év folyamán sohasem remélhettek . . . Minden igyekezetünket arra kell irányítanunk, hogy alkalmas módon feltárjuk előtte a magunk s egyházunk aggodalmait s hogy rávegyük az ellenzett rendeletekre vonatkozó véleménye megváltoztatására . . ."
"Még sok más dolog van készülőben a püspöki szentszékek sérelmére . . . s általában nincs olyan dolog, amelyhez ne akarnának hozzányúlni . . ."
"De nem akarom tovább szomorítani Méltóságodat.Nagy kapu nyilt meg előttem. Erősítsük meg magunkat szent Pál példájával s tanításaival, aki azt mondotta: ,Jeruzsálembe megyek, nem tudván, mik következnek ott rám, hanem csak, hogy a Szentlélek bizonyságot tesz nekem mondván, hogy szorongattatások várnak rám.` De éledjen újra a mi lelkünk s mondjuk vele: ,Semmi ilyentől nem félek s nem tartom életemet becsesebbnek magamnál, csakhogy elvégezzem pályafutásomat.- Ez az a a kehely, melyet ittak az apostolok . . . ily kelyhet nyújtanak nekünk is, fogadjuk el Isten nevében s ne legyünk méltatlan utódai ama nagy lelkeknek . . ."
"Látja Méltóságos Uram, lelkemnek mekkora nyiltságával beszéltem Önnel. Látja azt is, mily fontos és kényes a tárgy, melyről szó van. Egyedül Önnek írom e levelet, mert erre felhívást kaptam. Bízom óvatosságában és irántam érzett szeretetében. Ebben a bizalomban vagyok Méltóságos Uramnak legalázatosabb szolgája."¹)

Október 6-án írt levelében újra sürgeti Szily a prímást, hívja mielőbb össze a püspöki kart, hogy az egyöntetűen foglalhasson állást a császári rendeletekkel szemben. "Úgy látom - írja -, hogy a szakadás, vagy épp az eretnekség szélén állunk s alig egy lépés választ el egyiktől, vagy másiktól . . . annyira kínozza ez lelkemet, hogy életemet teljességgel keserűvé teszi."²)

De mindez nem elég Szily lángoló buzgalmának. Megkísérli a lehetetlent. December 30-án dogmatikus, egyházjogi, történelmi és politikai érvekben gazdag felterjesztést intéz II. Józsefhez, feltárja előtte rendeleteinek sérelmes voltát s kéri, vonja vissza azokat. Külön fejezetet szentel felterjesztésében annak, hogy kimutassa, hogy a molinizmus, melyet a császár a janzenizmussal azonos elbírálás alá vont, az egyház által megengedett tanítás.³)

Szily ekkor már nem állott egyedül. Hatalmas fegyvertársat kapott Esterházy Károly gróf egri püspökben, aki izzó magyar lelkének egész hevével Szily mellé állott s küzdött az egyházias álláspont védelmében. Batthyány prímás, kivel Szily szintén állandóan levelezésben áll, nem kevésbbé egyházias érzületű, de inkább a várakozó, mérséklő, békéltető politika képviselője.
Október 29-én új császári rendelet riasztja meg a katolikusokat. II. József megszünteti a "Carolina resolutio"-t ¹),

mely 1731 óta a magyar protestánsok egyházi viszonyait szabályozta s türelmi rendeletét állítja helyébe, mellyel a protestánsoknak új, kedvezőbb helyzetet nyújt. Amíg tehát a kat. egyházat rendeletivel teljesen lenyűgözte, addig a protestánsoknak az eddigi állapottal szemben nagy kedvezményt biztosít.

Így felmenti őket a kat. ünnepek megtartása alól, házassági pereiket elveszi a szentszéktől és világi bírósághoz utalja stb. Szily úgy látja, hogy a császár e rendeletével már nyiltan a kat. vallás ellen fordult, nem is közli papjaival és fájdalommal veszi tudomásul, hogy Vasvármegye 1782. január 15-én kihirdeti a türelmi rendeletet. Az 1781. év egyéb eseményei közül megemlítem a következőket: Szily február 5-8. napjaiban székeskáptalanában megtartja a visitatio canonica-t. Az év nyarán elkészül a püspöki palota oromfala a címerpajzzsal s a két alakkal és rákerül a felirat:

EPISCOPIUM SABARIENSE
IOANNES SZILY
PRIMUS EPISCOPUS SABARIENSIS
F. F. ANNO MDCCLXXXI.

A régi vár omladékai egy részének elhordatása után palotája közelében a püspökség számára kertet épített s a ,.legkülönfélébb növényeket és legválogatottabb gyümölcsfákat plántálta benne."¹)

Lelkét már most foglalkoztatja az új székesegyház felépítésének eszméje. Hefelével tervrajzot is készíttet, de elégséges pénz hiányában nem kezdhet hozzá.
Június 28-án, Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén, a Perint kilépett medréből. Elöntötte a városi téglavetőt, elsodorta a Nagykar-utcai gyalogjáró hidat és több Nagykar-utcai házba behatolt. Az áradás hírére a város egész lakossága a veszély színhelyére özönlött. A mentési munkát Szily János vezette, hol itt, hol ott tűnt fel nemes alakja. Hirtelen észreveszi, hogy a hullámok néhány gyermeket sodornak magukkal, senki nem mert segítségükre sietni. A püspök hangos kiáltással magas jutalmat ígér annak, aki a fuldoklókat megmenti, néhány nagy diák erre a habok közé vetette magát s kimentette a gyermekeket. Szily bő jutalmat adott az életmentőknek s a gyermekeket maga vette gondozásba.² )

²)Schönvisner i. m. 379-380. 1., Kunc i. m. I. k. 138. 1., Dr. Tóth: Emlékezzünk a régiekről, 8. L, Csergics (i. m. 7. 1.) így írja le ezt:
"Két telek után, hogy a szörnyű árvin rongált . . .
Úgy-e? hogy meg jelent ott is személyesen,
Mindeneket rendelt akkor is helyesen.
Két kisded egy házban úgy bé zárattatott,
Hogy víz, s lábatlanság miatt nem futhatott.
Őket édes Anyjok ottan felejtette;
Szily szeme előtt de el nem rejthette.
El is vesztek volna; de ő ki hozatta,
A búvárt aranyjal meg ajándékozta."

Két kispapját, Nagy Gábort, a későbbi egyetemi tanárt és Zanathy Jánost ez év őszén Rómába, a Collegium Germanicum-Hungaricumba küldi Szily. Egy kispapja, Laky Antal, már a megelőző évet is ott töltötte. Kispapjaival s a Collegium vezetőivel folytatott levelezése mély bepillantást enged Szilynek s egykori nevelőinek egymáshoz való viszonyába. Szily mély hálával és szeretettel vonzódik a római Alma materhez, nevelői viszont büszke szeretettel vallják őt magukénak. A collegium rektorai De David és Papazzuni kérik Szilyt, küldje el arcképét, hogy a collegiumban kifüggeszthessék követendő mintaképül az ifjú papi nemzedék számára.¹)

1782. Rendkívül mozgalmas a következő 1782. esztendő. II. József gyors egymásutánban megjelenő, az egyháznak Istentől adott jogait lábbaltipró rendeleteit szomorú szívvel fogadja VI. Pius pápa. Mikor látja, hogy sem a püspöki karoknak s a tudós Garampi nunciusnak közös fellépése, sem saját intő, kérő levelei nem tartják vissza az ifjú uralkodót azon az úton, melyen elindult, elhatározza, hogy magas kora ellenére személyesen megy el Bécsbe s megkísérli, hogy személyes érintkezés és megbeszélés által térítse jobb belátásra II. Józsefet. Szily nem örül e hírnek. Fél, hogy a pápa útja hiábavaló lesz s csak tekintélyét teszi vele kockára.²)

²) Esterházy Károly gróf egri püspökhöz 1782. jan. 11-én írt levelében

1782. február 27-én hagyja el Rómát az ősz, 65 éves pápa s március 22-én érkezik Bécsbe. Szily a nagyheti szertartások befejezése után, húsvéthétfőn, április 1-én a kora reggeli órákban indul el Szombathelyről s másnap érkezik Bécsbe. Már a következő napon, április 3-án kihallgatáson fogadja VI. Pius. De halljuk erről magát Szilyt: "A Szentatya jóságos szeretettel fogadott . . . Ezenkívül még háromszor volt alkalmam, hogy hódolatomat Őszentsége előtt bemutassam. Egy ízben több püspöktársammal együtt; a Szentatya ez alkalommal reményét fejezte ki, hogy az ügyek jobb fordulatot vesznek. Két más alkalommal Bécsből való távozásom előtt mutattam be hódoló tiszteletemet . . . Őszentsége mindenegyes alkalommal csodálatos jósággal volt kegyes magához ölelni s irántam tanúsított különleges kegyessége oly mélységes vágyat hagyott utána szívemben, hogy mindenkor, amíg csak élek, megőrizem jóságának emlékét s legnagyobb boldogságom, mely e földön érhet, az marad, hogy mindhárom alkalommal, mikor előtte megjelenhetni szerencsém volt, irányomban érzett atyai szeretetét tapasztalhattam."¹)

¹) "Singulis his vicibus mira cum benignitate me complecti dignatus est Beatissimus Pater, tantumque testata erga me peculiari sua clementia sut in corde meo reliquit desiderium, ut perpetuo donec vixero, benignitatis suae memoriam retenturus, ac inter maximam meam felicitatem, quae in hoc mundo evenire potest, reputaturus sim, quod ternis vicibus, quibus accedendi gratiam habul, paternum eius in me affectum expertus fuerim." Szilynek Pinto Poloni Bertalan római ügyvivőhöz ápr. 30-án írt leveléből. Püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt.

Április 7-én a püspöki szentszéknek ír Bécsből s elrendeli, hogy papjai a szentmisékben mondják a pápáért szóló imát (collecta) s híveiket is buzdítsák, hogy buzgón imádkozzanak a Szentatya bécsi útjának sikeréért.
Amily kellemesen kezdődött Szily bécsi tartózkodása, oly kellemetlenül végződött. II. József nagyon jól tudta, hogy önkényes rendeletei ellen a legerősebb ellenállást kat. részről Szily János és Esterházy Károly gróf fejtik ki. Utóbbit előkelő rokonsága, nagy tekintélye megvédte a császár haragjával szemben, Szilyn azonban annál csúfosabb bosszút állott. Novák Chrysostom bakonybéli apát, ki e napokban szintén Bécsben tartózkodott, következőkép beszéli el ezt naplójában: Egy alkalommal a pápa meghívta Szilyt, kocsizzék ki vele. A programmban azonban változás állott be, amennyiben a császár is csatlakozott a pápához s a kocsiba felszállva nagy bosszúsággal vette észre Szilyt a pápa mellett. Az úton csak arckifejezése mutatta haragjának fellobbanását; mihelyt azonban hazaértek, billetet küldött a kancellárnak, melyben megparancsolta, hogy Szily azonnal hagyja el Bécset, utazzék Pozsonyba s ott a kir. tanács előtt adjon számot ellenzékieskedő magatartásáról, az ellene emelt vádról; továbbá megparancsolja, hogy a helytartótanács a püspököt legfelsőbb megrovásban részesítse. Megtiltja egyúttal, hogy Szily külön kifejezett királyi engedély nélkül a jövőben akár Bécsben, akár Pozsonyban megjelenhessen.¹)

¹) Chrys. Novák: Protocollum abbatiae Bakonybéliensis. 1782. ápr. 21-22. Közölve: Sörös P.: A bakonybéli apátság története II. k. (Bpest, 1904.) 419. 1. V. ö. SRS. a századok XXXIV. évf. (1900.) 946-8: I. Megemlíti e tilalmat Majláth is Szily felett tartott gyászbeszédében: Szilynek tapasztalnia kellett az uralkodó idegenkedését, mikor ez megtiltotta neki, hogy a főbb városokban megjelenhessen. 14. 1. Szily legfelsőbb megrovásának és Bécsből való kitiltásának előzményei a következők: alig jelent meg a türelmi rendelet, a kőszegi dunántúli tábla két luteránus irodai tisztviselőt alkalmazott s azokat - ugyancsak a türelmi rendelet alapján - felmentette az előírásos, katolikus eskűforma letételétől. Szily hallván ezt, levelet írt a táblához s rosszalását fejezte ki eljárása felett. Mikos Károly luteránus ügyvéd feljelentette Szilyt II. Józsefnél s levelét is felterjesztette másolatban az uralkodóhoz. (Kanc. No. 1282. dd-o 13. Mart.) II. József megbízta a m. kir. helytartótanácsot, vonja felelősségre Szilyt e leveléért. Mielőtt még a kancellária az ügyiratokat a királyi helytartótanácshoz Pozsonyba átküldötte volna, Szily megjelent Esterházy Ferenc gróf kancellárnál, aki a pápa tiszteletére jött Bécsbe s előadta, majd írásba foglalva a kancellária útján az uralkodóhoz felterjesztette védekezését. Ápr. 4-én kelt védekező iratában Szily előadja, hogy nem írt mást a kőszegi táblának, mint amit Magyarország vármegyéi a helytartótanács útján az uralkodóhoz felterjesztettek. Minthogy azt hiszi, hegy a vármegyék ellen eme alázatos felterjesztéseik miatt nem fognak eljárást indítani, hitte, hogy ő is írhat hasonló értelemben a táblának. Nagyon bízott abban s bízik ma is, hogy a vármegyéknek és püspököknek a türelmi rendelet ügyében tett, törvényeken alapuló felterjesztéseit a Fenség megfontolás tárgyává teszi. Újabb királyi döntést várt; tehát jóhiszeműleg tette, amit tett. (Kanc. 1782. No. 1682.) Esterházy kancellár ápr. 5-én Szily védekezését pártolólag terjeszti fel az uralkodóhoz. Kéri, tekintsen el attól, hogy Szilynek Pozsonyba kelljen mennie a kir. helytartótanács elé s elégedjék meg azzal, hogy Bécsben a kancellárián részesítsék megrovásban vallási túlbuzgóságból származó tettéért. Egyebekben - jelenti a kancellár - Szilynek igaza van abban, hogy a türelmi rendeletet a kőszegi táblának nem kézbesítették ki, mikor az állásokat betöltette. (Kanc. 1782. No. 1932.) Az ügyiratok a császári döntésre vártak, mikor a Novák Chrysostom által leírt sétakocsikázás megtörtént. A császár fellobbant haragjában a kancellária előterjesztésére gyors elhatározással rávezette döntését: "Előbbi határozatomat fenntartom. A szombathelyi püspököt a helytartótanács teljes ülésén meg kell róni vakmerő tettéért s felelősségre kell vonni. Parancsolja meg a kancellária a püspöknek, hogy 24 órán belül távozzék innen Pozsonyba, adjon számot tettéről ott a helytartótanács előtt és menjen haza egyházmegyéjébe s onnan az én különleges engedélyem nélkül ne merjen se Pozsonyba, se Bécsbe jönni." (u. o.) A kancellária azonnal (ápr. 17.) teljesítette a császár akaratát s ugyanazon napon értesíti II. Józsefet, hogy a szombathelyi püspök, akit az uralkodó parancsa nagyon súlyosan érintett, engedelmeskedett a legfelsőbb akaratnak. (Kanc. 1782. No. 1933.) Szilynek a következő szöveggel kézbesítették a császár parancsát: "Dno Eppo Sabariensi. Sacrae Caesareae . .. Ergo factam Ejusdem Dni Eppi propter exaratas ad Tabulom Districtualem Trans-Danubianam Litteras, quibus eandem ob assumptos binos augustanae Confessioni addictos Juvenes, eosdemque religioni, quam profitentur adcommodata Jurisjurandi Formula adstrictos perstringit, coram Throno Regio delationem; Sacram Mattem insuperhabita Eiusdem hic loci porrecta Altissimaeque obtutui substrata legitimatione sua, clementer jussisse:ut, cum factum hoc ejusdem velut editis hac in parte benignis resolutionibus e diametro adversans, sibi minime probaretur. Eidem injungatur, quo intra 24 horarum spatium abhinc Posonium discedat, factique sui ratione coram Consilio Locumtenentiali Regio reddita, illico in Dioecesim suam se se conferat, neque inde sine speciali concessione ac indultu suo Posonium aut Urbem hanc Viennensem accedere praesumat. Quae proinde Suae Majestatis Sacratissimae Voluntas ut eidem actutum morem gerere noverit, Eidem Dno Eppo Altissimo Jussu Regio hisce nota redditur. Datum Viennae Austriae 17. Apr. 1782. Brunszvik s. k. Vid. Ürményi s. k. Exped: Esterházy s. k. (Kanc. 1782. No. 1932. ered. fogalmazvány.) E jegyzetben foglalt adatok szíves közléséért Kapossy János dr. orsz. levéltárnok úrnak mondok köszönetet.

Szily a parancsnak kénytelen-kelletlen engedelmeskedett, április 17-én elhagyta Bécset, Pozsonyba ment, tisztázta magát az ellene emelt váddal szemben, mire a császár a vád alól felmentette.¹)

VI. Pius április 22-én hagyta el Bécset, sajnos, eredmény nélkül. Legfeljebb azt tekinthette útja eredményének, hogy a személyes érintkezés során meggyőződhetett arról, hogy a császár nem akar teljes szakítást az egyházzal; nem illuminátus, nem is eretnek, viszont valami csodálatos makacssággal ragaszkodik ahhoz, hogy önfejűen kigondolt, az egyháznak és népeinek ősi jogait, törvényeit semmibevevő módon vezesse alattvalóit a boldogulás felé.
Szily törhetetlen egyházias szelleméről, bátor, nemes egyéniségéről a legszebb emléket vitte magával a pápa. Látni fogjuk, hogy hosszú évekkel később is hálásan emlékezik meg arról, hogy milyen bátran szállt Bécsben síkra Szily Krisztus helytartója mellett.
Épp ily nagy véleménye volt Szilyről a bíboros kollégiumnak. A S. Congregatio Concilii Tridentini c. bíborostestület Szilynek egyházmegyéje állapotáról szóló jelentésére 1782. szeptember 16-án kelt válaszában így ír: "Jóllehet a te bölcseségedről s főpásztori éberségedről rendkívül nagy véleménnyel vagyunk, mégis felülmultad várakozásunkat. Valóban oly püspöknek ismerünk téged, amilyenre az egyháznak főleg ezen időkben szüksége van."²)

²) "Quamquam de prudentia et vigilantia tua magnifice sentiamus, vicisti tamen expectationem nostram, qui talem te revera Eppum novimus, qualem his maxime temporibus Ecclesia requirit." Püsp. lev. I. sz. 11. f:

Szily július 9-én hirdeti ki a türelmi rendeletet komoly, apostoli buzgóságú szavak kíséretében. Az új rendelet -írja - tágítja ugyan a másvallásúak szabad vallásgyakorlatát, de bízzunk Istenben, hatalmas ő, a kövekből is támaszthat Ábrahámnak fiakat. Inti papjait, hogy az igazi hit iránti lankadatlan lelkesedéssel, tiszta élettel, türelmes, jósággal teljes szívvel járjanak híveik s a másvallásúak közt s életük példájával vezessék a másvallásúakat az igaz hitre. Kéri papjait, buzdítsák híveiket, hogy imádságuk erejével s erényeik fényeskedő példájával vonzzák Krisztus jegyeséhez, az Egyházhoz, a sötétségben tévelygőket. II. József a pápa elutazása után tovább folytatta munkáját. Megtiltotta, hogy országaiból bárki a Coll. Germanicum-Hungaricumban tanuljon s Páviában új jozefinista szellemű általános szemináriumot állított fel. Ide költözik át Nagy Gábor és Zanathy János is.¹)

A püspöki palota építése tovább folyik. A tavasz folyamán elkészült a palota főlépcsője. Végeznek a palota külsejének bevakolásával, letisztogatásával. Augusztusban tető alá kerül a másik szárny is.
Szeptember 2-án meglátogatja Szilyt Novák Chrysostom, bakonybéli apát s a sokat utazott, országlátott főpap nem győzi dicsérni az új palotát, melyhez - mint naplójában írja - sem az egri, sem a győri, sem a székesfehérvári, sem a veszprémi nem fogható. Mindenki csodálkozik azon, - írja. - hogyan volt képes Szily csekély jövedelméből, mely az összes püspököké közt majdnem legkevesebb, öt év alatt ily nagy dolgokat alkotni.²)

Ez év őszén készíti el Hefele a püspöki palota kápolnájának tervét. December 27-én Szily szerződést köt Maulbertsch Antallal a nagyterem és kápolna mennyezetének kifestésére vonatkozólag.³)

³) Maulbertsch Antal, korának egyik legkiválóbb festőművésze, a württembergi Langenargenben született 1724-ben s Bécsben halt meg 1796-ban. Gyorskezű, gazdag fantáziájú, virtuóz technikájú művész. Sokat festett hazánkban is. Így pl. ő festette a sümegi plébániatemplom falképeit, a pápai plébániatemplom s az egri líceum kápolnájának mennyezetképeit. Szombathelyen ő festette a püspöki palota nagytermének falképeit és mennyezetképét, a székesegyház főoltárképét, a szent Márton, szent Quirin, szent Péter oltárok képeit s ő készítette a mennyezetképek vázlatát. (A szentély és kereszthajó mennyezetképeinek s a szent Márton oltárképnek vázlata a püspöki palotában van elhelyezve.)

A művész kötelezi magát, hogy a következő év folyamán kifesti mindkettőt.⁴)

⁴) Pigler közli Szily és Maulbertsch vonatkozó levelezését és szerződésüket. I. m. 65., 75. és köv. lapjain. Eredetijük a P. L. III. sz. 5. f.-ban

1783. A következő 1783-ik év június 8-án vásonkeői kastélyában meghalt Szily atyai jóakarója, Zichy Ferenc gróf győri püspök. Szily szívből gyászolja nagy jótevőjét. Papságához intézett körlevelében meleg szavakkal méltatja az elhúnytnak érdemeit s elrendeli, hogy az egyházmegye összes templomaiban háromszor harangozzák ki s mindenütt mondjanak liberás gyászmisét Szombathely utolsó győri püspökéért.
Zichy Ferenc halála után Szily tulajdonába lépett Szombathely városnak s a szombathelyi püspöki uradalomnak, melyek Mária Terézia rendelkezése értelmében Zichy püspököt illették haláláig. Szily 1777 óta mintegy kárpótlásul a zselicz-szent-Jakab-i javadalmas apátságot kapta meg. Most; hogy az egész püspöki javadalom birtokába lépett, lemondott ezen apátságról.¹)

¹) Sörös P.: Az elenyészett bencés apátságok. (Budapest, 1912.) 252. 1. tévesen állítja, hogy Szily 1780-tól bírta, e javadalmat. Valójában Szily 1777. április 20-án instaláltatott és 1777. március 1-től bírta a javadalmat. Püsp. lev. I. állv.

A püspöki palota munkálatai befejezésükhöz közelednek. Dorfmeister István elkészül a Pál-terem képeivel, melyek szent Pál apostol életéből vett jeleneteket ábrázolnak.²)

²) Dorfmeister (Dorffmaister) István Bécsben 1729 körül szül., meghalt Sopronban 1797-ben. Sokat festett egyházmegyénk területén, így a sárvári várkastélyban, a szentgotthárdi apátsági templomban, a püspöki palotában, a szemináriumban; oltárképeket festett a kiscelli apátsági, a rábahidvégi, lentii, óbéri, csehimindszenti stb. plébániatemplomok számára.

³) Szily nagy akaraterejére volt szükség, hogy ez megtörténjék. Valósággal hajszolnia kellett Maulbertschet, hogy pápai munkájával siessen s Szombathelyre jöjjön a püspöki palota nagytermének kifestésére. Pigler i. m. 80-84. 1.

A nagyterem falain Szily kívánsága szerint Sabariának Claudius által váló alapítását, fénykorát Septimius Severus Pertinax és Constantinianus korában és Attila által történt elpusztítását jelenítette meg a kitűnő művész.⁴)

⁴) V. ö. Schönvisner i. m. 379. l. A püspöki palotát az 1806-ik évi püsp. javadalmi átadási jegyzőkönyv a következő szavakkal írja le: "In fundo arcensi est erecta Residentia Episcopalis ad duas Contignationes elevata ex solidis materialibus exstructa, Imbricibus tecta cum angulari cuprea circumductura, ad omnem splendorem, et commoditatem aedificata, salam magnificam picturis ornatam, Capellam elegantem tam Parietibus, quam Ara marmore tectis ornatissimam, in reliquo autem cubicula 52 complectens, Cellario pro 4000 Urnis vini instructa . . . Culinam amplam cum fonte . . . duas Areas interiores quadratas muro cinctas, et per portam amplam cum exteriore pariter amplissima quadrata Area communicantes, intra quam reperiuntur stabula pro 24 equis, receptacula pro 18 curribus . . ." Ugyanitt a többi püspöki épület alapos leírása. Püsp. lev. III. sz. 1. f.

A püspöki palotát a szemináriummal földszintes építmény kötötte össze, amilyen a palota jobbszárnyán ma is áll.¹)

A San Pietro colonádja inspirálta erre Szilyt. Ebédlőhelyiségének falait Piranesi metszeteivel borította, melyek Róma épületeit és műkincseit ábrázolják s a nagy püspököt bizonyára nap-nap után emlékeztették a Collegium Germanicum-Hungaricumban

A püspöki palota nagyterme.
(A terem falán Maulbertsch grisaille festménye: Claudius császár megalapítja Sabariát.)

töltött ifjúi, boldog évekre csakúgy, mint arra a ragaszkodásra, mellyel a vértanúk vérével áztatott városnak, a Krisztus által az egyház alapjául kiválasztott kősziklának tartozott.

A püspöki palota szent Pál terme
(A terem falain Dorfmeisternek szent Pál életéből vett jeleneteket ábrázoló festményei.)

Szüksége is volt arra, hogy lelkét erősítse, mert az egyház és haza sorsa évről-évre szomorúbbra fordult. II. József folytatja romboló munkáját. Megelőző évben feloszlatta az összes kontemplativ szerzeteket, ez évben a trinitáriusok kerültek sorra. Szeptember 15-én kelt rendeletével feloszlatja az egyházmegyei szemináriumokat s helyükbe Budán, Egerben és Zágrábban általános szemináriumokat állít fel.¹)

¹) "De statu Seminarii" Bőle András őrkanonok tollából. (Vis. can. Capituli. Püsp. lev. I. sz. 6. f.) Halmos J.: A pozsonyi generális szeminárium. Magyar Sion. 1892. év 363. s köv. 1., Köberl J.: A szombathelyi papnevelő intézet története. Szombathelyi Ujság 1897. évf.

Szily nagy megütközéssel veszi e hírt. Mi lesz a magyar egyházzal, ha II. József veszi kezébe az ifjú papság lelkének formálását s a saját elvei szerint neveli azokat? Mi lesz, ha megromlik a föld sava, ha egy új papi nemzedék áll a régi helyére megfogyatkozott hittel, egyháziatlan érzülettel? Keserű nagyon e kehely. "Vágyom a halál után - írja Esterházy egri püspöknek -, hogy ne kelljen látnom népünk pusztulását." Esterházyval együtt kéri a prímást, hogy azon esetre, ha látná, hogy a király hajlíthatatlanul megmarad elhatározása mellett, akár a fejedelem beleegyezésével, akár a nélkül, hívja össze tanácskozásra a magyar püspöki kart. Tán közös megbeszéléssel sikerül kigondolniok valamit, amitől elmúljék e pohár.²)

Kéri Esterházyt, menjen fel Bécsbe, használja fel nagy összeköttetéseit, vesse latba minden befolyását, hogy az uralkodót szándékától eltérítse. Esterházy kilátástalannak tekinti ezt. Szép szavakkal erősíti barátját: "Kedves Testvérem -írja Szilynek - inkább a boldog halál után vágyik, mint látni népünk bajait; a legjobb kívánság; ki az, aki nem szabadulna szívesen Pállal e világ nyomorúságaitól, hogy Isten országában örvendhessen Krisztussal? de vajjon nélkülünk boldogabb lesz-e a mi népünk? Ha igen - a halált sem várom meg, hanem önként átadom helyemet másnak; tegyük meg azt, amit tehetünk, s ha nem tudunk mindent megakadályozni, megakadályozunk egyet-mást, vigasztaljuk magunkat és népünket; Isten ezeknek is végét fogja adni; boldogok leszünk, ha majdan elmondhatjuk, jó harcot harcoltam, a pályafutást elvégeztem . . ."³)

³) Sajátkezű levele Szilyhez a püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt. 1782. december 22-ről.

Garampi nunciust is szerfölött aggasztják II. József általános szemináriumai. "A kinevezett tanulmányi főigazgató- írja Szilynek szeptember 9-én kelt levelében - tervezetében tankönyvül előírja az anglikán Binghamnak, Origines et antiquitates ecclesiasticae c. művét, mely tele van kálvinizmussal és a katolikus egyház megvetésével. Előírja továbbá a luteránus Joecker Dizionario-ját . . . Nem kisebb a baj Itáliában, főleg a páviai egyetemen, ahol a tanuló ifjúságnak erkölcseit és szellemét egyaránt károsan befolyásolják. Főleg a két hirhedt tanár, Tamburini és Natali, akik a szakadárságot s janzenismust nyiltan kitűzik zászlójukra ... Azért igen jól cselekedett Méltóságod, - írja tovább - hogy sietett visszahívni Páviából kispapját . . . Szükséges volna, hogy több alkalmunk legyen arra, hogy kicseréljük eszméinket és így a mi aggodalmainkat egymással közölvén eloszlassuk és bizonyos fokig megkönnyítsük közös fájdalmunkat . . ."¹)

Az egyházmegyei szemináriumok feloszlatásával s az általános papnevelőintézetek bevezetésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére Batthyány prímás 1784. február 12-re a pozsonyi prímási palotába értekezletre hívja össze a megyéspüspökök megbizottait és a szerzetesrendek tartományi főnökeit. Szily személyesen jelenik meg oldalkanonokjának, Dugovics Jánosnak kíséretében. A többi püspök megbízott által képviseltette magát. Az összes megjelentek beterjesztették egyházmegyéjük, ill. szerzetük nevében válaszaikat s észrevételeiket a felvetett kérdésekre. "A szombathelyi püspöknek, Szily Jánosnak nyilatkozata így ír Halmos Ignác a Magyar Sionban közzétett alapos cikksorozatában ²)

- a legünnepélyesebb, a leghatározottabb s a legalaposabb. Megtámadja a generális szemináriumok tervbevett intézményét mint ilyent . . . Az ifjak nagy száma lehetetlenné teszi a nevelést, a kellő oktatást s a szükséges feIügyeletet . . . a tervezett hét esztendei szemináriumi, illetve presbyteriumi nevelés nagy paphiányt idéz elő. Hogy példát hozzon fel, a szombathelyi papnövendékek harmadik esztendeje vannak már a papnevelőben, most az új terv szerint még négy esztendőn keresztül kell tanulmányaikat folytatniok s így ezen négy esztendő alatt egy növendéket sem lehet pappá szentelni . . . A főhiba azonban az, hogy a generális szemináriumok elszakítják a kispapokat püspökeiktől, akiknek épp úgy joga és kötelessége kispapjaik nevelésének személyes irányítása, mint ahogy a szülőknek joga és kötelessége, hogy gyermekeik nevelésére felügyeljenek. Megtámadása ez az isteni és természeti törvénynek, mely hiba nem tétetik jóvá az által, hogy a végzett teológus egy, vagy másfél évet fog tölteni majd püspöki felügyelet alatt a presbyteriumban. Ily rövid idő alatt a helytelen nevelés, vagy szokás megerősítette kinövéseket jóvá tenni lehetetlen . . . Indítványozza e tervvel szemben, hogy a generális szemináriumba az egyes egyházmegyék csak két vagy több jobb tehetségű s nagyobb reményekre jogosító növendéket küldjenek a többi növendék saját megyéjében a püspök szeme előtt nevetessék négy esztendőn keresztül. Szily előadásából kitűnik, hogy egyházmegyéjének ez időben 149 plébániája, 32 segédlelkésze, öszszesen 194 működő papja volt, s egyházmegyéjében 104 szerzetes tartózkodott s hogy számításai szerint egyházmegyéjének évente tíz újmisésre van szüksége. Budán 12, Győrött 23, a szombathelyi papneveldében 1 növendéke tartózkodott ez évben." (Az összes papnövendékek számára belső felszerelés hiányában mindezideig még nem nyithatta meg a szemináriumot.)
A tanácskozás február 18-ig tartott.¹)

¹)Szily február 20-án Szombathelyről értesíti Esterházy egri püspököt a Pozsonyban történtekről. Levele mély bepillantást enged lelkébe: " Nunc autem, dum Deputati Epporum circa Clericos, et Seminaria pro 10-a hujus Posonium evocabantur, animo reputans de Negotio fere maximo, et solicitudinis Eppalis fundamentali agi, ipsemet non obstante temporis inclementia, et viarum difficultate Posonium excurri, et Congressui apud Eminentissimum Cardinalem die 12-a hujus habito interfui. In illo nihil aliud actum quam quod sors, et calamitas modernorum temporum tam per Cardinalem, quam per Nos recensita illudque unicum fere remedium judicatum fuerit, si Nos Eppi unanimiter Suam Majestatem . . . adiremus, ac tum verbo tum scripto gravamina nostra proponeremus . . . mei ex parte ad omnia paratus sum, ac omnem molestiam libenter perferam, dummodo Religioni, et Ecclesiae Catholicae in Hungaria labescenti vet minima ex parte succurrere queam; alium modum consulendi vix superesse video, et nisi Nos Eppi magis strenuam operam adhibuerimus, Domus Dei nobis praesentibus, et manum non moventibus collabetur . . . Haec mihi continuam, et ingentem solicitudinem ac timorem ingerunt, ne Clerus ab Epporum cura, et jurisdictione avulsus male instituatur, ac educetur, et ex mala institutione, ac educatione Religio in Hungaria vehementer corrumpatur, aut plane successu temporis exstinguatur . . . " Püsp. lev. I. állv.

Szily nyilatkozata írásba foglalva a többi egyházmegye nyilatkozatával együtt a helytartótanács által felterjesztetett II. Józsefhez, de nem volt képes az 1784. évi április hó 5-én kelt intimátum megjelenését megakadályozni, mely a szombathelyi növendékpapságot május 15-re, ill. június 1-re a pozsonyi generális szemináriumba rendelte. II. József a magyar szent koronát 1784. április 14-én á pozsonyi királyi várból átviteti Bécsbe s a várát szemináriummá alakíttatja át. Hiába tiltakozik a szent korona elvitele ellen az egész ország, hiába kéri 1784. május 24-i közgyűlésén Vasvármegye is az uralkodót, hogy

¹) Vasvármegye közgyűlési határozatának másolata a püsp. lev. III. sz. 7. f.-ban.

II. József hajlíthatatlan marad. Június 1-én 418 kispap vonult be a pozsonyi várba. Szily jól érezte előre, hogy e szeminárium szelleme mily kevéssé lesz egyházias. Csak azt említem meg jellemzésül, hogy egyháztörténelmi tankönyvül Schröck protestáns szerző művét kellett használniok. Mikor a szeminárium első rektora, Szabó Endre, ez ellen felterjesztést tett, beadványát "frevelhaft"-nak minősítették s őt magát legfelsőbb megrovásban részesítették.¹)

Az 1784. év folyamán elkészül Szily két nagy alkotása: a püspöki palota s a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház. Szily a régi püspöki várból átköltözik új palotájába.
Kedves levelet kap Szily Bécsből augusztus 14-iki keltezéssel. Garampi nuncius írja. "Méltóságos Uram! - kezdi a jeles tudós - Néhány napig Rosnack Márton atya kedves társaságát élveztem s mivel Méltóságos Uram volt a mi beszélgetésünk főtárgya, felhasználom az ő visszatérésének alkalmát arra, hogy megújítsam őszinte, régi szolgálataimnak és barátságomnak bizonyítékait. Elsősorban örülök a nagyszerű püspöki palotának, melyet ott építtetett s a legutóbbi napokban felavatott . . . Azt is örömmel hallom, hogy összegyűjteni szándékozik a feliratokat és régiségeket, amelyek a város és a falvak különféle helyein szétszórva vannak s annak a veszélynek voltak kitéve, hogy elvesznek és szétmállanak s nehezen voltak hozzáférhetők a tudós kutatóknak. Most tehát valamennyit összegyűjtve létesít egy régiségi múzeumot (museo lapidario), amely a püspöki palota díszét fogja emelni . . . Egyházi dolgokról nem beszélek, mert azokban nincs semmi vigasztaló és megnyugtató . . . Az Isten úgy akarja, hogy most megrostáltassunk, mint a búza és a megpróbáltatás tűzében küzdjünk mindennemű veszéllyel, sajnos még a hamis testvérek részéről is. De ez nem új dolog. A szentatyák és őseink még sokkal nagyobb viszontagságok közt voltak, mint a mostaniak. Az ő szilárdságuk, buzgóságuk és állhatatosságuk a tiszta és egészséges tanokban végre is győzedelmeskedett, megengesztelte a haragot, részvétre indította az isteni irgalmat s az isteni gondviselés újra helyreállította az egyház régi erősségét. Én az egyháztörténelem olvasásával vigasztalom magamat úgy - ahogy "²)

Garampinak igaza volt, a politikai helyzet egyre vigasztalanabb lett. II. József eltörli az összes jámbor társulatokat. Porba hull a többi közt a ker. hitterjesztésnek Szily által alapított s az egész egyházmegyére kiterjesztett társulata. Vasvármegye főispánhelyettese, Batthyány Miksa gróf éles harcot indít Szily ellen. Tanuk előtt tesz ilyen kijelentéseket: "Vagy én bukom el, vagy pedig nem nyugszom addig, amíg Szily püspöknek nyakát nem szegem", "József császár amúgy is jól ismeri ezt a püspököt." Szily a tanuktól írást vesz annak bizonyítására, hogy e kijelentések valóban elhangzottak.¹)

Az év őszén az erdélyi oláhokat lelkiismeretlen izgatók járják végig. Elhitetik velük, hogy a császár fel akarja őket jobbágyi sorsukból szabadítani, de a magyar urak elsikkasztják a rendeleteket s megakadályozzák végrehajtásukat. Októberben egy Hóra nevű ravasz s vakmerő oláh férfiú állott élükre, fellázította a tömegeket, dák királynak kiáltatta ki magát s irtózatos vérengzés, pusztulás kísérte útját: 62 fölgyujtott falu, 182 nemesi udvar s mintegy 4000 emberélet esett áldozatul a fanatizált tömegeknek.
1785. Ez év kezdetén Fábri altábornagynak sikerült a lázadókat jobb belátásra bírnia. Hórát s alvezérét, Kloskát február 29-én kerékbe törette s a megtérőknek bocsánatot biztosított. Ez a borzalmas lázadás alkalmat adott a császárnak, hogy a jobbágyság sorsának javítására egy fontos lépést tegyen. 1785. augusztus 22-én eltörölte az örökös jobbágyságot s nemcsak szabad költözködési jogot biztosított a jobbágyoknak, hanem azt is, hogy bármily életpályát választhassanak s vagyonukkal, terményeikkel szabadon rendelkezhessenek.
Batthyány Miksa gróf biztatására Vasvármegye protestánsai beadványt nyújtanak be 1785. január 25-én Szily ellen,- őt a türelmi rendelet megsértésével vádolják s ellene a császár oltalmát kérik. Szily azonban igazolja magát s valóra válik Batthyány Miksa kijelentése: egyikük, - de nem Szily, hanem maga a főispán úr, eltűnik a hadszíntérről. Radványi Ferenc gróf váltja fel mint főispáni helytartó. Nagy örömet szerez Szilynek az, hogy Hefele ez évben befejezi a kőszegi árvaház építését ²) és tágas, új otthonba vezetheti árváit.

²) "De Orphanotropio Ginsiensi." A káptalan 1815-i kánoni látogatására készült irat. Püsp. lev. I. sz. 6. f.

Augusztus 20-i kelettel küldi el Szily négy évenkint kötelező jelentését az egyházmegye állapotáról Rómába a S. Congr. Conc. Trid. bíboros atyáihoz. E jelentésnek néhány érdekesebb részletét kiemelem: Szily minden követ megmozgatott, hogy érseki tartományi zsinat tartassék vagy legalább egyházmegyei zsinatot tarthasson, de engedélyt az uralkodótól egyikre sem sikerült kieszközöInie. A káptalant nem sikerült rávennie arra, hogy a kánoni hórákat (közös imáikat) az egyházi előírásnak megfelelően énekelve, vagy legalább fennhangon recitálva karban végezzék. Azzal mentik magukat kanonokjai, hogy csak hatan vannak, betegesek, Magyarország törvényei s jogszokásai szerint hivatalos közügyi tevékenységük (kir. tábla bírái, hiteles hely őrei stb.) másfelé szólítja őket, úgy, hogy a káptalani szentmisén s a vesperáson néha csak egy vagy kettő lehet jelen. Kánoni fenyítékkel nem akarja őket kényszeríteni, nehogy az állomhatalom védelméhez meneküljenek, botrány keletkezzék s nagyobb bajok következzenek. A kőszegi árvaházban ez évben 50 gyermek nevelkedik. A féktelen sajtószabadság jogán botrányos vallás- és erkölcsellenes iratokkal árasztják el az egyházmegyét, ami nagy erkölcsi lazulásra vezet. A türelmi rendelet előtt a protestánsok négy helyen bírtak nyilvános vallásgyakorlati joggal az egyházmegye területén, most 29 oratoriumuk van. Jelentése végén meleg szavakkal emlékezik meg a pápáról. "Üdvös intelmeit s buzdításait, melyeket 1782-ben Bécsben adott, örökké emlékezetemben tartom s Őszentsége eleven képét soha el nem múló tisztelettel s hálával fogom szemeim előtt tartani."¹)

¹) "Ego profecto Sacrae Rmae Apost. Sedis sicut hucusque ita in posterum quoque semper fidelis cultor et Ssmi Nostri Domini filius oboediens ero, Eiusdem saluberrima monita et adhortationes, quas mihi Viennae Anno 782 dederat, sempiterna memoria tenebo, atque vivam Imaginem Suae Sanctitatis perenni devotionis ac gratitudinis affectu prae oculis meis geram." Eredeti fogalmazvány püsp. lev. I. sz. 11. f.

A S. Congregatio Concilii bíboros atyái a következő év május 30-án kelt válaszukban nagy elismeréssel emlékeznek meg Szily kiváló munkásságáról s e szavakkal fejezik be válaszukat: "VI. Pius pápa, kivel jelentésedet főbb vonásaiban közöltük, nem kis dicsérettel nyilatkozott erényeidről s nagyon jól emlékezik a te buzgóságodra s ama tiszteletre, mellyel őt Bécsben felkerested s bensőséges vonzalmának jeléül nagy szeretettel küldi Rád apostoli áldását."²)

²) "Beatissimus Pater Pius VI., cui literarum Tuarum summa relata fuit, non mediocri commendatione virtutem Tuam est prosecutus, optime memor studii, pietatis, qua eum Vindobonam adivisti, enixaeque suae in Te charitatis pignus Apostolicam Benedictionem Ampl. Tuae peramanter impertitur." u. o.

II. József rendelete szerint az ifjú papok felszentelésük után még egy évet az egyházmegyéjük székhelyén levő ú. n. papi otthonban töltöttek, hogy ott a dogmatika s erkölcstan ismétlésével s gyakorló kiképzéssel a lelkipásztorkodásra előkészüljenek. 1785. november 1-én költözött be Szily örömére az első levita sereg a szemináriumba. Rektorrá Dugovits Jánost, tanulmányi felügyelővé Blázovits Józsefet, majd az 1787-től 1791-ig terjedő időre Bőle Andrást nevezi ki Szily.
1786. A következő évben a szeminárium győrmegyei birtokán, Nyul községben a félbenhagyott templom építését befejezi s Dorfmeister Istvánnal kifesteti.¹)

¹) Köberl: Adatok a szombathelyi székesegyház történetéhez. Szombathelyi Ujság 1897. évf. 17. sz., Szegedy: A jó pásztor 12. 1., Püsp. lev. II. sz. 71. f,

Sabaria 1790-ben.
(Egykorú metszet Schönvisner művében.)

Nagy élénkséget hozott az 1786-ik évben Szombathelyre Ferenc főhercegnek, későbbi királyunknak, egy hónapi szombathelyi tartózkodása. II. József gyermektelenül maradván, gondot fordított arra, hogy a dinasztiának ő utána uralkodásra hivatott ága, a toszkánai, méltó sarjakat nevelhessen a trónra. Ezen igyekezete vezette arra, hogy Lipót nagyherceg legidősebb fiát, Ferencet Bécsbe hívta, hogy oldala mellett a kormányzás feladataival megismertesse. Ez év nyarán az ifjú, 18 éves főherceget Magyarországba küldte, hogy itt a haditudományokban kiműveltesse, s országunkat vele megismertesse. Ferenc főhercegnek naplót kellett vezetnie, e naplót nagybátyjának bemutatta, hogy az uralkodó e feljegyzések tükrében öccse lelkivilágát, előhaladását figyelemmel kísérhesse.
Június 21-én reggel 7 órakor indult el Bécsből a főherceg s már délután ¹/₂ 4 órakor Szombathelyre érkezett. Kinsky gróf altábornagy fogadta itt három lovas dísz-század élén. Szily püspök a szemináriumban szállásolta el vendégét és kíséretét. A főherceget fokozatosan vezették be a katonai életbe. Kezdve a legénység kioktatásán s az irodai munkák végzésén fel a hadsereg vezetéséig mindent bemutattak előtte; ami a katonaélethez tartozik. Egy hónapig időzött Szombathelyen a főherceg s ez idő alatt módot talált arra, hogy a hét éves háborúban szolgált rokkantak segélyezésére előkészítse a püspöktől kieszközölt fából egy téli lovarda építését. A főhercegnek jó szeme volt. Észrevette s naplójában feljegyezte, hogy a Szombathelyi püspök nem siet nagybátja egyházi reformjainak bevezetésével. "A püspöki templomban - írja naplójában - "minden oly állapotban van, mint volt az egyházi ügyekre vonatkozólag kibocsátott rendeletek előtt; az itteni püspök most kezd mégis egyes reformokat maga bevezetni:"¹)

¹) In der Domkirche fiel ihm auf, "dass sich alles noch ganz befand, wie vor den in geistlichen Sachen erlassenen Verordnungen; doch fängt der hiesige Bischof von selbst an einige Reformen zu machen." Wolfsgruber; Franz I. Kaiser von Österreich. Braumüller. Wien u. Leipzig. 1899. II. k. 52. 1.

Július 9-én nagy vendégséget rendezett Szily az ifjú főherceg tiszteletére. A környék nemességét s a katonaság főbb tisztjeit a püspöki palota nagytermében késő esti órákig tartó lakomán vendégül látta. Július 20-án hagyta el Szombathelyt Ferenc főherceg kedves emléket víve magával a "meglehetősen csinos helységről" és annak kitűnő püspökéről.²)

²) U. o. V. ö. Schönvisner i. m. 380. 1., Képes folyóirat XIII. évf. 358. s köv. 1.

³) Freiherr v. Tauferer: Rede auf die feyerl. Einweihung d. Pfarrkirche zu Pinkafeld durch Bischof J. Szily. Wien. 1786.

Szeptember 7-10. napjain már Esztergomban van s élénk részt vesz az esztergomi érseki tartomány püspökeinek értekezletén. Nemzeti zsinatot nem engedélyezett az uralkodó s ezért csak az érseki tartomány püspökei jöttek össze, hogy II. József újabb, főként házasság- és szerzetesjogi reformjai ügyében egységesen foglaljanak állást. A tanácskozást egyházias szellem hatja át, a legtöbb pontra vonatkozólag megegyeznek s kérik a prímást, hasson oda, hogy az uralkodó méltányolja s magáévá tegye az értekezlet álláspontját.¹)

¹) A tanácskozásnak eredeti, Batthyány prímás által sajátkezűleg vezetett jegyzőkönyve ("Acta originalia concertus Strigoniensis") a püsp. lev. III. sz. 7. f.

Az év vége súlyos gondot tartogatott Szily számára. II. József már 1784. október 26-i rendeletével meghagyta, hogy a katonság a feleslegessé vált egyházmegyei szemináriumok épületeit megvizsgálja, vajjon azok katonai célokra használhatók-e. A katonai bizottság az új szombathelyi szemináriumot természetszerűleg alkalmasnak találta s raktárnak akarta elfoglalni.Szily ennek megakadályozására 1785. október 29-én Kinsky altábornagyhoz fordul s kéri, hogy papnevelőintézetét, melyre a Pozsonyból visszatérő ifjú áldozárok és a nyugalmazott papok számára nagy szüksége van, kímélje meg a lefoglalástól. Kinsky november 25-én udvarias, de kitérő választ ad. Szily 1786. november 9-én felség-kérvénnyel magához az uralkodóhoz folyamodik. Kérvényében előadja, hogy szemináriumát, melyben a Pozsonyból visszatért ifjú áldozárok s a nyugalmazott papok laknak, a katonaság el akarja foglalni és sütőházzá akarja átalakítani. Két okból kéri Őfelségét, hogy a szemináriumot ne engedje át a katonaságnak. Először, mivel a szemináriumra jelenlegi lakóinak égetően szükségük van. A régi püspöki rezidencia u. i. e célra már nem jöhet szóba, hiszen inkább rom, mint lakóház.²)

²) A régi püspöki rezidencián a régi várat érti, amely a győri püspököknek szombathelyi tartózkodásuk alkalmával lakóhelyül szolgált. Szily is ebben lakott az új püspöki palota elkészüléséig.

Másik okát így adja elő Szily: "Felséged legmagasabb ítéletére bízom, megegyeztethető-e Felséged érzelmeivel, megegyeztethető-e a tisztességgel és Isten egyházának tiszteletével, hogy egy püspöki palota közelében ³)

⁴) A Széchenyi György győri püspök által 1665-ben épült vártemplomot érti, melyet Szily 1791-ben lebontatott.

közvetlen szomszédságában,- a legszebb téren fekvő előkelő házban katonai sütőház alkalmaztassék, -míg a papság a legnyomorultabb romban, mindenfelől beépített sarokban, folyton a beomlás veszélyének kitéve szállásoltassék el? Ez példanélküli eset volna, mely sehol sem fordul elő s mely Felségednek jámbor érzelmeivel is ellenkeznék."¹)

²) Bőle András kanonok, rektor jelentése a szeminárium állapotáról s történetéről a székeskáptalan 1815. évi egyházlátogatása alkalmával. (Püsp. lev. I. sz. 6. f.) "Molimina (annonariorum regiorum) nihil proficientibus iteratis Repraesentationibus, ea sola ratione everti poterant, quod Excellmus D. Epus Joannes Szily, initio mensis Novembris 1786. Suam Majestatem Caes. Reg, Viennae, in persona accesserit, Eiusque Autoritatem suppliciter implorando, ab Eadem Altefata Maiestate impetraverit . . ."

kórelme meghallgatásra talált. II. József 1787. január 5-én kelt rendeletével a szemináriumot papi otthonnak nyilvánította, a lefoglalástól mentesítette, sőt egy évvel később a szemináriumban tartózkodó ifjú papok eltartására évi segélyt is utalványozott.³)

1786. október 23-i rendeletével II. József a pannonhalmi bencés szerzetet oszlatta fel Szilynek nem kis fájdalmára. "Őszintén sajnálkozom Nagyságodnak és szerzetes társainak a főapátság eltörlése miatt csüggedő szívén", - írja Nemes Gáspár dömölki apátnak 1787. január 5-én. "Csak igazi mély szomorúsággal gondolhatok arra a nagy szerencsétlensége, mellyel hazánk a jámborságnak ezt az ősrégi emlékét, vallásunk pedig erős bástyáját elvesztette."⁴)

1787. A következő 1787. év január 11-én a tihanyi, 20-án a bakonybéli rendház oszlik fel a fejedelem parancsára. Vajda Sámuel, tihanyi apát, jó barátjának, Szilynek városában, Szombathelyen lakó Anna hugánál, majd huga halála után annak leányánál, férj. Bezerédj Péternénél húzza meg magát.⁵)

⁵) Sörös P.: A tihanyi apátság története (Bpest, 1911.) II. k. 62-64. l.

Szily január 5-én kelt levelében a dömölki apátság tagjait is előkészíti e szomorú sorsra: "Mindenki tudja - írja - mit várhat a többi apátság, ha az anyát, a legrégebbit nem kímélték. Nagyságodnak és rendtársainak nem marad más menedékük, mint békességesen készülődni a feloszlatáshoz és sorsukat Istennek ajánlani . . . Megyém eddig még egyetlen szerzetházat sem veszített. Bár ezután sem veszítene! Bár tudnám őket mindannyit megtartani, ha már nem tudtam számukat növelni! Ha rajtam állana, békében élhetnének, főként a kiscelli rendház, amelynek lakóit egyenkint és összesen igazi atyai érzéssel ölelem szívemre . . . Azért a sok vigasztalásért, melyet nekem szereztek, különös jóindulatomról biztosítom mindannyijukat és ígérem, hogy alkalomadtán mindannyijuk javára törekszem."¹)

Amit Szily megjósolt, hamarosan bekövetkezett; január 24-én Várdonyi Antal, kiscelli sótiszt és Soós Pál, ügyész kihirdetik Nemes apát és rendtársai előtt az uralkodó rendeletét és átveszik a dömölki apátság javait. Szily teljesíti ígéretét. Közbenjár értük s mindent elkövet, hogy segíthessen rajtuk. Neki köszönhető, hogy a kilenc celli rendtagból öt Kiscellben maradhatott a plébánia szolgálatában.²)

Az év folyamán Szombathelyre hívja s a szemináriumba telepíti Siess Antal soproni nyomdászt. Nyomdája számára a földszinti nagy ebédlőt, a nyomdász számára a mellette levő kis szobát adja át ingyenesen, minden bérfizetés nélkül. Nagyot lendített ezzel városa szellemi életén, amint azt a sok nyomdatermék bizonyítja, amelyek Siess műhelyében láttak napvilágot.³)

Szily hazafias lelke élénk kapcsolatot tartott korának éledező magyar irodalmával. Ez évben adja ki Révai Miklós Faludi Ferencnek "Téli Éjszakák" c. művét Szily Jánosnak ajánlva:
"A Te Nagyságos Neved alatt - írja Révai művének előszavában - adom ki Neked mint egy viszsza adva, a kitől vettem ezeket is a többi maradvány irásokkal együtt. Ha úgy fog Faludinak ezen Szép Munkája is, mint a többi, a Hazafiaknak kedvek telésére és hanyatlani kezdett édes Nyelvünk méltóságának némü némü fen tartására lenni, a mit is igen reménylek: élsz Te is Méltóságos Püspök! ezen szép tselekedetért a háláló Magyaroknak szíveikbenn még a késő időkre is: a ki Faludinak holta utánn ezeket a ritka kintseket, melylyeket külömben a moj emésztett volna meg, gondviselésed alá vetted. Tartson az Isten Hazánk vigasztalására!"⁴)

⁴) Téli Éjtszakák . . . Faludi Ferentz maradvány munkája. Holta után darab írásaiból közre bocsátotta Révai Miklós. (Pozsonybann. 1787.) Előszó 5-6. 1.

Súlyos csapás érte Szilyt ez év tavaszán. Május 1-én II. József rendelete értelmében kiürítették a kőszegi árvaházat. Az árvákat részben Pozsonyba vitték, részben Kőszegen magánosoknál szállásolták el. Az árvaház épületébe a dunántúli ker. tábla költözött be. Az intézmény alapítványait II. József a vallásalapba olvasztotta, felszerelését részben a pozsonyi általános árvaházba szállíttatta, részben elárvereztette.¹)

A papi hivatások száma folyton apadt. A pozsonyi szemináriumba küldött növendékek száma a megállapított létszámnak még felét sem érte el. II. József a püspökökhöz fordul, felhívja őket, fejtsék ki e jelenség okait. Szily december 29-én küldi el válaszát. A hivatások számának csökkenését három okra vezeti vissza. Első: a középiskolai ifjúság számának csökkenése. Második: a papságnak mindinkább növekvő megvetése. Harmadik: hogy a püspökök papnövendékeiket nem nevelhetik saját szemináriumaikban.
A középiskolai ifjúság száma apad, mert tanítási nyelvül a német nyelvet írták elő. A beiratási díjak is mind magasabbak s mind több és drágább az előírt tankönyv.
A papság növekvő megvetésének okai: a féktelen sajtó- szabadság, a büntetlenül terjesztett vallás- s erkölcsellenes könyvek és az ifjúság nevelésében a fegyelem s tisztesség követelményeinek elhanyagolása. Ki fog arra kedvet érezni, hogy hírnöke legyen azon vallásnak, melyet zavartalanul gúnyol, gyaláz a rossz sajtó, az intelligencia, sőt már a köznép is?
"A harmadik s nem utolsó ok az, hogy a püspököknek a mostani rendszer mellett addig, míg kispapjaik a generális szemináriumokban neveltetnek, kiképeztetésükre semmiféle felügyeleti joguk nincs. Ha a tanuló ifjúság látná, hogy a fiatal klérus a tudományokban, erkölcsökben s egyházi fegyelemben a püspököktől neveltetik - mint akikhez ezen jog isteni és emberi törvények alapján tartozik - bizonyára nagyobb hévvel, buzgósággal és szeretettel szentelné magát a papi pályára: mert az atyának nevelése mindenkor kellemesebb, vonzóbb és szelídebb." Felterjesztésének befejezésében szívhez szóló szavakkal kéri az uralkodót, szüntesse meg ezen okokat, "nehogy a vallásra s államra nagy bajok zúduljanak, melyeknek szomorú előjeleit már most könnyező szemekkel kell látnunk."¹)

₁) Sziy felterjesztése a püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt. Id. Köberl i. h. 2

1788. Volt II. Józsefnek egy rendelete, mely sok mindenért vigasztalta Szilyt. Amint egyházellenes rendeleteivel szemben Szily az első csatasorban küzd, úgy ennél a rendeletnél ő a legörvendezőbb s leglelkesebb a végrehajtásában összes püspökeink közt: E rendelet: a lelkészi állomások szaporítására vonatkozó leirat. A lelkészségek e rendezését még a fejedelem jámbor édesanyja, Mária Terézia indította meg. II. József hatalmas akaraterővel folytatja anyja munkáját. A rendezés vezető elve az volt, hogy külön lelkészség állítandó fel mindenütt, ahol több mint 700 katolikus lakik. Ha azonban akatolikusokkal vegyesen laknak, 500-nyi lélekszám is elég, mert a hittől való eltántorítás veszélye forog fenn. Káplán a lelkész mellett ott alkalmazandó, ahol 700-nál több katolikus lakik.²)

A helytartótanács által az egyes püspökök jelentése alapján kidolgozott táblázat szerint Magyarországon 950 új plébánia, 559 új helyi káplánság felállítása mutatkozott szükségesnek, azonfelül 211 káplán alkalmazása plébános mellé. E táblázatból kitűnik, mennyire megoszlott az egyes püspökök véleménye a javasolt rendezésre vonatkozólag s ennek megfelelően mennyire különböző az egyes egyházmegyékben az igényelt plébániák száma. Hevesben pl. az egri püspök jelentése szerint nem forgott fenn szükség új plébánia szervezésére. Az összes püspökök közül Szily kíván legtöbbet: 64 új plébániát és 17 új káplánt. ³)

De honnan vegyék a sok új papot s a plébánosok eltartására szükséges anyagi eszközöket?
Az anyagi eszközök előteremtése céljából az uralkodó leirataival kötelezi a kegyurakat a szükséges járandóság megadására. Ahol ez nem elég, ott a vallásalap segít. Mi ez a vallásalap? II. József hazánk területén 134 férfikolostort oszlatott fel 1484 szerzetessel és 6 nőzárdát 190 apácával. Lefoglalt ingó és ingatlan vagyonuk "vallási alappá" egyesíttetett, melynek rendeltetése lett, hogy új plébániák alapítására s szegény plébániák segélyezésére szolgáljon.¹)

A személyi nehézségen úgy akar segíteni az uralkodó, hogy a püspököket felhívja, válasszák ki a feloszlatott szerzetek tagjai közül az alkalmasakat. II. József uralkodása alatt sok történt e téren. Hazánknak ekkor 4.115.699 lakosa volt. Ezek lelkigondozásával a lelkészségek rendezése előtt 2.465 plébános és 1.113 káplán foglalkozott. II. József halálakor 2.751 plébánosi, 409 helyi kápláni, 1.607 kápláni állás van szervezve. (Növekedés: 695 önálló lelkészség, 494 káplánság.²)

²) Marczali i. m. III. kötete függelékének végén közli a táblázatos kimutatást.

A szombathelyi egyházmegye kat. lakóinak száma 224.680 volt. Ezek lelkigondozásával a plébániák rendezése előtt 149 plébános és 35 káplán foglalkozott; ha a Szily által tervezett rendezés teljes végrehajtást nyer, akkor a plébániák száma 162-re, a helyi káplánságok száma 31-re s a plébánosok melletti káplánoké 64-re emelkedik, tehát 73 új állomást tervezett Szily. A rendezés előtt 1.221 hívőre esett egy lelkipásztor, a rendezés után a szerzetesek beszámítása nélkül 874 személyre, a szerzetesek beszámításával minden 658 hívőre esnék egy pap.³)

Szily az 1788. évben újra bejárja s kánonilag végiglátogatja egész egyházmegyéjét. E vizitáció főcélja a lelkészségek új rendezése. Útjának eredménye 19 új plébánia, ill. helyi káplánság azonnali felállítása.⁴)

Hogy az engedélyezett állomások közül mennyit sikerült Szilynek felállítania, azt a következőkben részletezem.⁵)

1790-ben így szól Szily kimutatása:
Újonnan felállított s rendszeresített plébániák száma 13.
Újonnan felállított s rendszeresített helyi káplánságok száma 31.
Újonnan felállított s rendszeresített káplánságok száma 29.
Ezekből be van töltve:
Új plébánia 7.
Helyi káplánság 13.
Káplánság 7.
Nincs betöltve:
Plébánia 6.
Önálló káplánság 18.
Káplánság 22.
Az újonnan rendszeresített plébániák s helyi káplánságok legtöbbjén a II. József által feloszlatott szerzetek tagjai nyertek alkalmazást.
Röviddel Szily halála előtt, az 1798. november 6-án kelt kimutatás szerint ¹) be van töltve:

Plébánia 136.
Helyi káplánság 18.
Káplánság 32.
Rendszeresítve volt, de paphiány miatt nem töltetett be:
Plébánia 1.
Helyi káplánság -.
Kápláni állás 10.
E szerint tehát Szilynek a II. József-féle szabályozás segítségével sikerült 8 plébánosi, 18 helyi kápláni és 7 kápláni állást szerveznie.²)

A tervezettek közül nem sikerült rendszeresítenie: 5 plébánosi, 13 helyi kápláni és 22 kápláni állást. Szily halála után, sajnos, mind ritkább a plébánosi, ill. helyi kápláni állások szervezése s így érett meg lassan az a szomorú helyzet, melyet az 1924. évi schematismus feltüntet; ennek adatai szerint a szombathelyi egyházmegyében fenti évben 488.565 hívőre jutott 194 önálló lelkészség (plébánia, ill. helyi káplánság), tehát egy önálló lelkészségre átlagban 2.518 hívő esett. A trianoni béke által Ausztriának ítélt területen egy lelkészségre 1.760 hívő (57 plébániára 100.349 hívő) esik, a Jugoszláviának ítélt területen 3541 hívő (19 plébániára 67.281 hívő), a megmaradt területen 2719 hívő (118 plébániára 320.935 hívő). Egyházmegyénk zalai részén az 1808-1927. években mindössze egy plébánia létesült, ill. alakult át káplánságból plébániává.³)

Bár sikerülne az 1927. évi zsinat határozatát a plébániák szaporítására vonatkozólag Szily lendületével végrehajtani s a II. József és Szily által megállapított rendezés arányszámát megközelíteni. Máris jelentős előhaladás történt e téren. Az 1929. évi schematismus szerint az egyházmegye 483.376 hívőjére 202 önálló lelkészség esett. A csonka egyházmegye 326.842 hívőjére 125, az Ausztriához csatolt rész 92.466 hívőjére 57, a Jugoszláviához csatolt terület 64.068 hívőjére 21 önálló lelkészség esik.
Az 1788. év egyéb eseményei közül megemlítem, hogy a szombathelyi dominikánus rendház atyái II. József rendeletére kénytelenek voltak szombathelyi rendházukat kiüríteni és Vasvárra költözni.¹)

Valószínűleg az ezen évben lefolytatott visitatio canonica alkalmával történt, hogy Szilyt egy fanatikus gércei luteránus férfiú meg akarta gyilkolni. Szerencsére a merénylet nem sikerült.²)

²) " . . . ille haereticus, qui pie defunctum Praesulem una die mecum interimere volens, me verberavit, et ad internecionem concussisset, ni Divina Providentia me servasset, me servando, sic et Praesul meus servatus est in vivis . . ." Frantsits István gércei helyi káplán felterjesztése Herzan bíboroshoz. Püsp. lev. III. sz. 1. f.

1789. Az 1789. év folyamán kétszer is kap felszólítást Szily, hogy küldjön kispapot a páviai generális szemináriumba. Szily azonban ismeri már ezen intézet jozefinistafebroniánus szellemét s nem teljesíti a felhívást.³)

Kőszegi Rajnis József Szily anyagi segítségével kiadja Szilynek ajánlott Magyar Virgiliusát.⁴)

Révai Miklós november 19-én kelt levelében értesíti Szilyt, hogy Orczi Lőrinc bárónak két könyvét kiadja. Költői szépségekkel bővelkedő leveléből kiemelem e részletet, mely hűen tükrözi vissza az akkori magyarság lelkiállapotát: "Mi szépen, mi érzékenyen énekel ez a Boldog Agg a Szabadságról! arról az előlünk el rejtezett Mennyei Boldogságról, melyly után már böltsőnkben kezdünk sirni, a pólyának kötözete alól, azután holtunkig hasztalanul fohászkodunk, mivel a pólyát más terhesebb béklók váltják fel. Sóhajtásunk tárgyát soha nem érjük el."⁵)

Nagy örömet is hozott ez az év Szilynek. Püspökségének kezdete óta foglalkoztatta Szily lelkét az új püspöki székesegyház építésének gondolata. Terveket is készíttetett Hefelével ¹),

de anyagi helyzete nem engedte az építkezés megkezdését. Ez évben mint Zalaegerszeg földesura vagyonátháramlás révén 30.000 forintot kap s ezzel hozzáfoghat élete legnagyobb művészeti alkotásának megvalósításához. Nagy lelkében kialakul az új székesegyház terve. Nagy legyen, hogy feltámassza a régi Sabaria dicsőségét. Prófétai lélekkel előrelátva Szombathely jövendő fejlődését, a háromezer főnyi lakójú városkába négyezer embert befogadó székesegyházat terveztet.²)

²) A székesegyház belső méretei az 1815. évi Visitatio Canonica adatai szerint a következők: a hosszú hajó hossza a szentéllyel együtt 78.47 m. a falak vastagságát is számítva, e nélkül 72.7 m. A kereszthajó szélessége a falakkal 38 m., ezek nélkül 34.2 m., a hosszú hajó szélessége falakkal 23.56 m., falak nélkül 20.9 m., a templom belső magassága 27.98 m. A tornyokat az 1871-2. évi restauráció alkalmával Szabó Imre püspök 1 m.-el emeltette s ekkor kerültek le a sisakok aranyozott vörösréz díszítései. A tornyok magassága most 62 1/2 m.

Mária-dóm legyen; Isten anyjának dicsőségét s püspökének gyermeki szeretetét s tiszteletét a Szeplőtelen iránt hirdessék a dóm mennyezetfestményei s főoltárának képe. A hatalmas kereszthajó jobb- és balszárnya is a régi dicsőséges multat hirdesse. A jobbszárny Sabaria nagy szülöttéé, Gallia apostoláé, szent Mártoné, a balszárny Sabaria nagy vértanújáé, szent Quirinusé; oltára legyen a templomban szent Péternek, az első pápának s Szily kedves szentjeinek, Pálnak, Nep. Jánosnak s mindaz a tisztelet, melyet Isten szentjeinek ad, csodálatos módon sugározzék a tabernaculum felé; a templom látogatója ösztönszerűleg érezze, hogy mindaz a szépség és fény, mely végigárad a szentek képein, csak egy-egy sugara Isten örök szépségének s a szentek iránt szívében felgyulladó tisztelet kell, hogy imádsággá fokozódjék, mikor tekintete a tabernaculum csendjében jelenlevő isteni Üdvözítőre esik.
Szily lángoló lelke gyorsan akar munkába fogni. Kéri a várost, adjon neki helyet a városi téglaégető közelében téglatermelés céljára, mivel egy nagy templomot akar építeni s e célra az ő téglaégetője nem elégséges. A város örömmel teljesíti püspökének kérését, érzi, mily nagy kincset kap Szombathely az új templommal s bizottságot küld ki megfelelő hely kijelölésére.
1790. Az építés mégis halasztást szenved, II. József február 20-án meghalt s a halálával megindult országos események Szily idejét jóformán teljesen lefoglalták.
II. József a török háborúban súlyosan megbetegedett; országai forrongtak; 1790 elején megérett lelkében az elhatározás, hogy önkezével lerontja, amit tíz év fáradhatatlan munkájával alkotott. Január 28-án a magyar megyékhez intézett levelében bejelenti, hogy az országgyűlést nemsokára összehívja s addig is az ország politikai, közigazgatási és törvénykezési viszonyait azon állapotba helyezi vissza, amelyben trónraléptekor voltak. Mindössze hármat nem vont vissza újításaiból: a türelmi rendeletet és a jobbágyságra s a lelkészségek rendezéséré vonatkozókat. A nemzet leírhatatlan örömmel fogadta e leiratot s a nem sokkal utóbb visszaküldött szent koronát. Az uralkodó azonban nem sokáig vigasztalódhatott a kiengesztelődés örömén. Állapota február elején reménytelenné vált. Midőn az orvosok ezt leplezetlenül feltárták előtte, derült lélekkel fogadta nyilatkozatukat. Utolsó percig foglalkozott kormánya ügyeivel, népei engesztelésével, 1790. február 20-án, élete negyvenkilencedik évében, egyháza szentségeinek ájtatos felvétele után megengesztelődött szívvel lépte át az örökkévalóság küszöbét.

II. József halálával új korszak nyílik meg a szombathelyi egyházmegye életében is. Vasvármegye karai és rendei március 2-5. napjaiban közgyűlést tartanak, melynek hazafias és egyházias felirata és határozatai országszerte mély benyomást keltenek s nagy lendülettel indítják meg az újjászületés folyamatát.
A vasi karok és rendek felirata a kancelláriához kifejezésre juttatja a nemzet háláját az isteni gondviselés iránt a január 28-i visszavonó rendeletért. Megszabadultak a császári biztosoktól, akiket jobban gyűlöltek, mint a rómaiak a decemvireket. "Ezentúl lehet Magyarországot Magyarországon keresni és megtalálni." Határozataiban kimondja, hogy "komolyan megtiltjuk a német nyelv használatát úgy a közügyekben mint az egyházi, polgári és bírósági igazgatásnál és minden iskolában. Magánbeszélgetésekben megtűrjük, ha valaki örömét leli benne." (3: p.) Kimondja, hogy "a szombathelyi püspök kiváltsága értelmében felügyel a szombathelyi iskolákra." (5. p.) "A házassági ügyek visszaszállnak a püspöki szentszékére (6. p.) A. plébánosok ismét szedhetnek stólát, s a nagyhét végén szokásos istentiszteletek ismét a régi módon tartandók. Kemény szavakkal bélyegzi meg a szerzetesrendek feloszlatását. Ha a szerzetesek jogai nem voltak állandók, akkor semmiféle jog sem az. Még a Habsburg-ház örökös joga a magyar koronára is meginog. Országgyűlést még ez évben kell tartani. Különben is nem koronázott király rendelkezései törvénytelenek. Ha pedig a kancellária ezekkel késnék, kijelentik, hogy saját tekintélyükkel helyezik vissza magukat szabadságaik s kiváltságaik teljes birtokába, az országgyűlés egybehívására pedig az országbírót kérik fel.¹)

Vasvármegye e határozataival a hazafias és katolikus ügy előharcosává lett: Követe, Ebergényi István, az országgyűlésen hűségesen képviselte a katolikus álláspontot. Vas vármegye e szép szerepéről, mely főként Szily munkásságának volt eredménye - hisz maga a felirat is Szily titkárának, Nagy Józsefnek "hazafiúi buzgóságától elragadtatott tollából folyt"²)

²) Így Kresznerics: Nagy József élete. Erdélyi Múzeum. 1816. V. f. 85. l. V. ö. Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai, Budapest, 1926. 352-355. 1.

- még 50 évvel később is nagy dicsérettel emlékezik meg Kopácsy József hercegprímás.³)

³) Levele Bőle András püspökhöz 1840. nov. 29-én. Püsp. lev. I. állv. 1840. No. 149.

Szily is visszavonja azon engedményeket, melyeket házassági ügyekben a fejedelem parancsára tett, de a stólaszedés dolgában nagyon inti papjait a kapzsiságnak még a látszatától is. Ha a nép önként adja a stólát, elfogadhatják, de ők ne erőszakoskodjanak érte.
II. József végső akarata értelmében ünnepélyesen haza hozzák Bécsből a magyar szent koronát. Szily szívét túláradó öröm tölti el ennek hírére és elrendeli, hogy a legközelebbi vasárnapon az egyházmegye összes templomaiban Tedeumot tartsanak s a papság és hívek buzgó imával adjanak hálát Istennek.
Május hó folyamán Szilynek sok utánjárással sikerül kivinnie, hogy a Kelcz-Adelffy árvaház visszakerüljön Kőszegre és visszanyerje épületét, sőt alapítványait is.¹)

¹) "Orphanotropium Ginsiense" c, kézirat az 1815. évi Visitatio Canonica Capituli iratai közt. Püsp. lev. I. sz. 6. f

Szombathely város május 29-én tartott közgyűlésén kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt, hogy a dominikánus atyák visszatérnek Vasvárról, hova II. József rendeletére 1788-ban költözniök kellett s templomuk, székházuk helyreállítása végett városszerte gyűjtést rendezett.²)

II. Lipót június 6-ára Budára országgyűlést hívott össze, majd utóbb, október 13-án áttette azt Pozsonyba. E nevezetes 1790-91-iki országgyűlésen Magyarország törvényszerzői vallásügyi tekintetben is sok nevezetes törvényt alkottak. Szily tíz hónapot töltött ezen országgyűlésen, élénk részt vett annak munkájában, egyházias és hazafias lelkétől áthatott beszédei mindenkor nagy súllyal bírtak.³)

³>) Marczali Henrik: Az 1790-91. országgyűlés. (Budapest, 1907.) II. k. 243., 262., 293., 329. lapjain. Kazinczy lelkét is megkapta Szily "meg-rettenthetetlen" egyénisége. Kazinczy F. levelezése. II. k. 83. 1. (Budapest, 1891.)

II. Lipót a püspöki kar kérésének engedve, feloszlatta az egyetemes papnevelőket s visszaállította az egyházmegyei szemináriumokat. Szilynek Budáról levélileg kellett gondoskodnia szemináriumának anyagi és szellemi berendezéséről. Nagy utánjárással sikerült kiüríttetnie az épületet. A rektori teendők ellátásával előbbi titkárát, Nagy József kanonokot, bízta meg. Tanárokul a szentszék meghallgatásával a következőket nevezte ki: a dogmatika tanszékére Bőle Andrást, a későbbi püspököt, a bibliai tudományok előadására Czuppon Györgyöt, a jeles tudóst, az egyházjog és történelem katedrájára Nagy Gábort, a rektor öccsét s későbbi egyetemi tanárt, míg a lelkipásztorkodástan előadására a jónevű szónokot, Szilágyi Istvánt. A kispapok lelkivezetésével Póczik Györgyöt bízta meg. Rendkívül érdekesek Szilynek Budáról a szentszékhez s az egyes tanárokhoz intézett levelei, melyek bepillantást engednek Szily kiváló teológiai képzettségébe s megismertetnek teológiai irányával.⁴)

⁴) Püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt. V. ö. Köberl: A szombathelyi papnevelő intézet története. Szombathelyi Ujság. 1897. évf.

1790. novemberében 33 kispap vonul be a szemináriumba Szily püspök nagy örömére. Rajtuk kívül 10 újmisés lakója is van az intézetnek, szentségek kiszolgáltatásában s az igehirdetésben gyakorolják magukat és kellő vezetés mellett teológiai tanulmányaikat ismétlik.¹)

Szily pedagógiai és aszketikai szempontból kiválóan értékes háziszabályokat dolgoz ki a szemináriumi élet irányítására.²)

²) Eredeti példány a szombathelyi papnevelő intézet rektori levéltárában.

1791. A Pozsonyban ülésező országgyűlés Szilyt megválasztja azon küldöttség elnökéül; mely egyrészt a Magyarország,

A dóm alapjának kimérése.
(Fábiánné Biczó Ilona rajza.)

másrészt az Ausztria és Stájerország közt fekvő határok szabályozásával bizatott meg. Az országgyűlés március 15-én fejezte be munkáját s ettől kezdve Szily Iázás munkában székhelyén tölti az évet. Legfőbb munkája, gondja és szeretete jegyeséé, az új székesegyházé.

Sokoldalú tehetsége, gyakorlati érzéke és páratlan munkabírása talán sehol sem tündököl annyira teljes fényében, mint a székesegyház építésénél. Csak legelsőrangú mesterekkel dolgoztat. Építőmestere, Melchior Hefele, a passaui püspöki s a pozsonyi prímási palota hírneves építésze; festőművésze Anton Maulbertsch, "a lángeszű barokk-festő, földjének és korának egyik legnagyobb és legtermékenyebb szelleme"¹),

kinek "termékenysége a csodával határos, melynek emlékei freskókban Drezdától Csehországon, Morvaországon, Ausztrián, Tirolon és a Dunántúlon át Kalocsáig, olajfestményekben még délebbre, egészen Konstantinápolyig hirdetik e roppant tetterő maradandó dicsőségét."²)

Szobrásza, Philipp Prokopp, bécsi akadémiai kőfaragó szintén vérbeli művész.
S hogy tervez meg művészeivel mindent a legapróbb részletekig! Élvezet olvasni levelezését, melyet értékes munkájában Kapossy publikált.³)

³) Kapossy János: A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei. Budapest. 1822. 77-119. lapokon.

Részletesen leírva közli művészeivel akaratát. Vázlatot követel mindenről, a tudós és művész éles szemével s szakismeretével bírálja, javítja vázlataikat és semmi sem kerüli ki éles szemét.⁴)

⁴) Pl. a tervezett sz. Pál-képen korszerűtlennek találja sz. Pál ruházatát, a kezébe adott papírtekercset, a keresztelés szertartásának ábrázolt módját, sz. László képén aprólékosan előírja a ruhák minőségét, helytelennek látja a sz. Quirin képén vázolt hegyek távlatát . . . Mennyit vitatkozik Hefelével a szentélyben álló Prokopp-féle szobrok felállításának helyéről! . . .

Ő vezeti a kivitel munkáját is. Nap-nap után ott áll a munkások között, irányít, siettet, lelkesít. Nagyszerű szelleme ad lelket a munkának!
De halljuk erről kortársait. Eölbei János kanonok Szily halála után két hónappal a m. kir. udv. kamarához intézett felterjesztésében a következőket írja: "A templomépítés számára nem volt más alap, mint az a harmincezer forint, mely vagyonátháramlás útján szállott Szilyre és püspökségének évi hozama, melyet az elhúnyt püspök oly gonddal igyekezett felhasználni, hogy soha ne építsen jövedelmének, vagy meglévő pénzének erején felül; egyébként a napnak legnagyobb részét ő maga is a munka szemlélésében töltötte. A pénztárat, vagyis a templom építésére szánt pénzt állandóan magánál tartotta. Komornyikjának (aki a püspöki udvar házi kiadásairól a számadást vezette) évi száz forintnyi jutalom ellenében kötelessége volt a munkások fizetése és az erre vonatkozó külön számadás vezetése. A portásnak 120 forint zsold és a munkásokkal való szabad étkezés fejében az építési összeírást kellett végeznie és az eszközökre kellett felügyelnie. Az urasági hajdúnak is épp úgy, mint a püspök többi szolgáinak kinek-kinek ki volt jelölve saját tevékenysége és felügyeleti köre . . ."¹)

¹) "Fundus pro his non alius aderat, quam 30 Mille florenorum Caducitas et annui proventus, quos defunctus Episcopus ea cum providentia adhibere studuit, ut nullo anno ultra vires redituum suorum, aut praeexistentis pecuniae aedificaret, ceteroquin etiam potissimam diei partem Ipsemet inspiciendis operibus intentus. Cassam, seu pecuniam Ecclesiae apud se constanter tenuit, Camerario tamen (qui de domesticis quoque expensis aulae ratiocinabatur) pro adiecta annua 100 flnorum remuneratione operarios solvendi ac desuper distinctum ratiocinium ducendi obligatio incubuit. Portarius erga praehabitum 120 flnorum salarium et liberum cum opificibus victum aedilem conscriptorem agere atque instrumentorum curam habere debuit. Hajdoni dominali, prout et reliquis Episcopi famulis sua cuivis functio et invigilandi provincia adsignata fuit. His itaque mediis praeter materialia, quae e bonis ipsis haberi poterant, Basilica ad modernum suum statum 151. 106 flnorum et 15 xrorum sumptibus aeris parati deducta fuit." Eölbei János 1799. márc. 8-án kelt felterjesztése a m. kir. udv. kamarához. Eredeti fogalmazvány püsp. lev. III. sz. 4. f.

Nagy János, Szany poéta-plébánosa, ki többször járt Szilynél Szombathelyen, ekként festi a főpásztor lázas munkáját székesegyháza építésében:

" .. mi nagy lelkűséggel
Kezdett a Templomhoz? s buzgó sietséggel?
Mihelyest meg tette annak a Plánumját,
Böltsen el intézvén roppant szeg Formáját,
Éjjel nappal ez volt szorgalmának tárgya,
Istent, Megyét, s Várost Ditsőitő gondgya.
Nem volt olly akadálly, menyet meg nem győzött,
Mert okossan mindent előre ki főzött,
Számot vetvén gyakran, mind Jövedelmével,
Mind költséget nyújtó több rendű Tisztyével.
Mikor már Falait el annyira vitte
Hogy az állásokat melléjek tehette.
Minden nap, és többször találtt olyan órát,
Mellyben szemlélgette Művesek munkáját
Magos állásokon fel-alá járkálni,
Sürgetni, nógatni, s meg fellyebb mászkálni
Szokott, s állhatatos üdeje töltése
Vala ez Szilinek, s mű siettetése!
Még mások boltoztak, mások aztat födték,
Szobákban képírók képeket festették.
Itt a nagy Márványkő Oszlopokat rakták,
Amott aranyoztak, s Templomát tornyozták,
Pizsgett! follyt a munka! ő Lelkesítette! . . ."¹)

¹) Nagy János: Felső Szopori Szili Jánosnak . . . bánat szüntető Emlékezete. 1799. 7-8. 1.

1791. augusztus 29-én nagy ünnepélyességgel teszi lé új székesegyházának alapkövét. A régi várnak és bástyájának kőtömegét hamarosan elnyeli a mélyen ásott alap.²)

²) A város bástyái a XVIII. század utolsó évtizedeiben már romlásnak indultak. 1789-ben már megengedtetett, hogy az egyes tulajdonosok, kiknek kertje a bástyára dőlt, a falakat lebonthassák s a köveket az építkezésnél feIhasználhassák. Kunc-Kárpáti. i. m. 158. 1.

Hogy anyagban ne szenvedjen hiányt, elhatározza régi székesegyházának, a Széchényi György győri püspök által 1665-ben épített várkápolnának lebontását. Szombathely város közgyűlési határozattal kéri, álljon el e tervétől, de Szily megmarad elhatározása mellett s a következő év tavaszán lebontatja a várkápolnát.³)

Ez időtől kezdve a püspöki istentiszteleteket mindig, a káptalani istentiszteleteket pedig vasár és ünnepnapokon a ferencesek templomában tartották 1806 november 9-ig. Köznapokon a káptalani istentiszteletet a piactéri kápolnában végezték.⁴)

Hogy az ifjú klérus szellemi kiképzésében minden tudományos segédeszközzel fél legyen szerelve, megbecsülhetetlen értékű könyvtárát, melyet 1791. december 21-i ajándékozási okmánnyal székesegyházának adományozott, a szemináriumban helyezi el. A szeminárium e könyvtárral óriási becsű kincset fogadott hajlékába. Szily e könyveket a kiváló tudós Schönvisner, pesti egyetemi könyvtáros és tanár segítségével vásárolta össze a megelőző évek folyamán. Egy másik nagyértékű könyvgyűjteményt a következő években , Bécsben vásárolt meg a Pray György által ajánlott Kurcz Antal nevű megbízottja útján; e gyűjteményt 1795-ben ajándékozta székésegyházának s helyezte el szemináriumában.^l)

¹) Szily levelezése Schönvisnerrel és Kurczczal a könyvek beszerzésére vonatkozólag a szemin. könyvtárban van elhelyezve.

A szemináriumi könyvtárnak ma is a Szily-féle könyvtár az összehasonlíthatatlanul értékesebb része. A könyvtár Pálinkás Géza tb. kanonok 1892-i jegyzéke szerint 16 középkori kéziratot (köztük egy hatalmas antifonálét a XIII. századból), 96 ősnyomtatványt, 89 régi nyomtatványt (1500-1540.) s több újabb kéziratot - köztük Faludi Ferenc önkezű verseskötetét - foglalja magában. A Szily által ajándékozott könyvek könnyen felismerhetők azáltal, hogy címlapjukra Szily vagy sajátkezűleg írta rá e szavakat: Cath. Ecclae Sabar. Anno 1791. (1795. ), vagy pedig oldalkanonokja, Eölbei Nep. János által íratta rá a fenti szöveget.
Szily e kitűnő könyvtárral nemcsak kispapjainak szellemi képzését akarta fejleszteni, hanem az egész városét is, mert mint alapítólevelében kifejezi, azt óhajtja, hogy az ott felhalmozott szellemi kincsekkel külső látogatók is éljenek.²)

A könyvtár főhelyiségét (jelenleg I. schola) Dorfmeister István gyönyörű mennyezetfestményével díszítette, mély a négy nagy nyugati egyházatyát ábrázolja pompázó színekkel. A hagyomány azt tartja, hogy az ősz mester e képpel akarta kiérdemelni, hogy Szily őt bízza még székesegyháza kifestésével. Tény, hogy egyik legremekebb alkotása e freskó.
Ez évben festi meg Dorfmeister a szemináriumi kápolnának szent Márton toursi püspököt ábrázoló oltárképét is.³)

Szilynek egy másik tettéről is meg kell itt emlékeznem, mellyel a régészéti tudománynak tett kiváló szolgálatot. Építkezései alkalmával nagyon sok régi műemlék, feliratok, oszloptöredékek, szobrok, érmek, pénzdarabok - Sabaria hajdani dicsőségének tanúi - kerültek napvilágra. Ezeket nagy gonddal összegyűjtötte s a város és a környező falvak különféle helyein talált egyéb régiségekkel együtt részben a püspöki palota belső udvarán, részben a palota északi oldalán lévő földszinti helyiségben helyezte el. A palota belső udvarán 12, nagyvészben jól konzervált feliratot s követ és 15 oszloptöredéket állíttatott fel.¹)

A földszinti nagyterem falaira a Szombathelyen talált műemlékeket és feliratokat festeti rekonstruált állapotban, megjelenítvén így - amenynyire a leletek alapján lehetséges volt - a római Sabariát.²)

²) "In der Salaterrena befinden sich die Zeichnungen aller Bruchsteine u. Inschriften, welche allhier ausgegraben worden und noch zu sehen sind, in proportionirter Grösse." Korabinsky: Geogr.-Hist.- u. Produkten-Lexikon v. Ungarn. Pressburg, 1786. S. 732. - Ugyanígy Schönvisner i. m. 379. l.

E termet, mely ma is a püspöki palota legszebb helyiségeinek egyike, Szabó Imre püspök 1872-ben használatra átengedte a Vasmegyei Régészeti Egyletnek. 1908-ban az említett

Régiségtár.
(A püspöki palota földszinti nagytermében.)

egyesület új, tágasabb otthont nyert Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesületének és Múzeumának palotájában s ekkor került Szily archeológiai gyűjteménye a püspökvárból a Múzeum régiségtárába. Szily nem elégedett meg a régiségek összegyűjtésével. A Szombathely történetére vonatkozó írásbeli emlékeket is egybegyűjtötte s meg akarta iratni ezek alapján Szombathely történetét. Mint mindenkor, most is a legkiválóbb szakembert kereste fel; felkérte Schönvisner Istvánt, a magyar

St. Dorfmeister: A négy nagy nyugati egyházatya
A szeminárium I. scholájának mennyezetképe

¹) Schönvisner István Eperjesen szül. 1738-ban, 1756-ban belépett a Jézustársaságba, a rend feloszlatása után világi pap, 1780-ban a pesti egyetemen a régészet tanára, 1794-től kezdve az egyetemi könyvtár igazgatója, 1802-ben nagy váradi kanonok; meghalt 1818-ban. Szilynek Schönvisnerrel e mű ügyében folytatott levelezése s a mű eredeti kézirata a szombathelyi papnevelő intézet könyvtárában van.1) Schönvisner István Eperjesen szül. 1738-ban, 1756-ban belépett a Jézustársaságba, a rend feloszlatása után világi pap, 1780-ban a pesti egyetemen a régészet tanára, 1794-től kezdve az egyetemi könyvtár igazgatója, 1802-ben nagy váradi kanonok; meghalt 1818-ban. Szilynek Schönvisnerrel e mű ügyében folytatott levelezése s a mű eredeti kézirata a szombathelyi papnevelő intézet könyvtárában van.

hogy vizsgálja át az összegyűjtött anyagot s annak felhasználásával írja meg Szombathely történetét. A jeles tudós készséggel tett eleget Szily felszólításának s éveken át tartó munka eredményekép 1791-ben a püspök költségén megjelent nagyszabású műve, mely Szombathely történetét a legrégibb időktől 1791-ig 9 könyvben ismerteti; 21 rézmetszetű - tábla díszíti e művet, melyeken Schönvisner a Szombathelyen kiásott régiségek legértékesebb darabjait mutatja be.²)

²) "Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem studio et opera Stephani Schoenvisner AA. LL. et Phil. Doct. in Reg. Univ. Hung. Antiquit. et rei Num. Prof. publ. Bibl. Cust. Presb. Archidioec. Strigon. Pestini, MDCCXCI. Trattner. (4-r. XVIII+384+21 rézm. tábla.)

A történettudomány mai művelői is a legnagyobb elismeréssel hajolnak meg e mű abszolút tudományos becse előtt. "Alapossága, abszolút értéke, stílusa miatt halhatatlanságot biztosít szerzőjének . . . szerzője az archeológia akkori állásához képest csodát művelt vele" - írja Fettich Nándor.³)

Kevés város dicsekedhetik hazánkban ily monográfiával, amilyennel Szily székvárosát megajándékozta.⁴)

⁴) "Commentarios meos de rebus Sabariensibus cum Nomini Tuo, Illustrissime Praesul, inscribo, facin id prorsus, quod ii solent, qui beneficium auctori, a quo id profectum est, in acceptis referunt. Te enim hortatore iis conscribendis me accinxi; vetustissima, et medii aevi monumenta, quibus iisdem pondus accederet, abs Te mihi suppeditata sunt; Tua denique liberalitate, ac munificentia iidem in lucem publicam prodeunt..." (Schönvisner művét Szilynek dedikáló soraiból.)

Az év nyarán a szeminárium két ifjú tanárát, Bőle Andrást és Czuppon Györgyöt Bécsbe küldi, hogy magukat a német nyelvben és szaktárgyaikban tökéletesítsék. Velük adatja át Schönvisner művét Migazzi Kristóf gróf bécsi érseknek és a bécsi pápai nunciusnak.¹)

¹)Az ifjú professzoroknak Bécsből Szilyhez intézett levelei a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt

Ez év folyamán végzi megbízottja útján harmadik ad limina látogatását s terjeszti április 2-ról keltezett jelentését az egyházmegye állapotáról a bíborosok S. Congregatio Concilii c. kongregációjához. Szily jelentéséből kitűnik, hogy a szemináriumban 32 kispap, a kőszegi árvaházban 70 gyermek kapott nevelést. Egyházmegyei zsinatot II. József tilalma miatt nem tarthatott. A székeskáptalan naponta végez ugyan konventmisét, de a kánoni hórákat nem mondja kórusban. A püspök évente négyszer terjeszt lelkipásztorkodó papjai elé gyakorlati teológiai kérdéseket (casus conscientiae), melyeket írásban kell megoldaniok s a püspöki hivatalhoz beterjeszteniök. Ezzel az a célja, hogy papjaival teológiai tanulmányaikat felfrissíttesse. Minden egyes esperesi kerület évente egyszer koronagyűlést tart. E gyűléseken gyakran a püspök is megjelenik; a székeskáptalan tagjai többnyire jelen vannak a koronagyűléseken. A szerzetesek fegyelme II. József rendeleteinek következtében nagyon meglazult. Ezért Szily végiglátogatta egyházmegyéjének összes szerzetházait, hogy lakóikat szabályaik szigorú megtartására szorítsa. "Mivel a plébániát, mint állandó beneficiumot s az élet fenntartásának örökös biztosítékát a bizonytalan teológiai katedra kedvéért senki sem akarta elhagyni, kénytelen voltam - írja Szily - plébánosaim közül a tanárokat úgy kiválasztani, hogy plébániáikat megtarthassák s tíz hónapon keresztül megfelelő helyettesek által adminisztrálják." A nemesség nagy része vallásban, erkölcsben egyaránt gyenge lábon áll, sőt egyenesen vallástalan. A protestantizmus oly kiváltságokat nyert, mint eddig soha. Az egyház számára azonban a protestantizmusnál is sokkal súlyosabb veszélyt lát a szabadkőművesek, illuminátusok, materialisták, egyszóval azok táborában, akik a kinyilatkoztatást elvetve a természetes vallás, helyesebben szólva a teljes vallástalanság eszméit terjesztik. Annyira terjed Magyarországon ezek tábora, hogy az esetben, ha az államhatalom továbbra is tétlenül nézi agitációjukat, hazánk Franciaország útjára jut.
Kiviláglik e jelentésből, hogy a protestánsok elleni harcban felnőtt Szily tisztán látta, hogy a protestánsoknál sokkal veszélyesebb ellenfél az egyházra azok tábora, akik száz évvel később sikeresen aknázták alá a magyar úri osztály vallás-erkölcsi életét s vitték a forradalmak és kommunizmus útjain a végveszély lejtőin a trianoni sírba.
A S. Congregatio Concilii bíboros atyái augusztus 30-án küldik el válaszukat. Nagy elismeréssel nyilatkoznak Szily munkásságáról. "Méltóságod levele - írják - bőséges tanúja fáradozásaidnak, melyeket a katolikus vallás védelmére és fényének emelésére buzgó és győzhetetlen lélekkel magadra vállalsz és kiváltságos módon teszik nyilvánvalóvá azt a hitet és odaadást, mellyel a római egyház, mindenek anyja és tanítómestere iránt viseltetet . . . Ez az apostoli széknek annál kedvesebb, mert kiváló lelked eme érzelmeit mind erkölcseidnek szentsége, mind tudományod dicsőséges híre ajánlja és ékesíti; amiért is nagy dicséretekkel halmoznak el téged a bíboros atyák és azt vélik, hogy Isten különös gondviselése őrizte meg életedet, hogy a legzordabb idők bajaival a te okosságod s lelked győzhetetlen erejét állítsa szembe s azon helyek, melyek a gonoszok erőfeszítéseinek legjobban ki vannak téve s az apostoli gondoskodástól legtávolabb fekszenek, a mindenünnen egymásba torkoló tévelyek szennye ellen benned kész oltalomra és segítségre találjanak . . . nem tudnak eléggé dicsérni téged a bíboros atyák. Ezek a bíborosok meghagyásai (a levelet író bíboros számára), végül maga a Szentatya nagyon jól emlékezvén a te erényeidre, szeretetének zálogául apostoli áldását küldi reád és nyájadra."¹)

¹) " . . . Amplitudinis Tuae literae ad Emos Patres Tridentinorum Canonum custodes . . . datae locupletissimae testes sunt laborum, quas pro Catholicae Religionis tutela, ac splendore alacri, invictoque animo suscipis, atque egregium in modum virtutem ac fidem declarant, atque confirmant, qua in Romanam Ecclesiam praestas omnium matrem ac magistram; quae res cum tibi perampla, et illustris est, tum Apostolicae Sedi ex eo etiam iucundior, quod tuos hosce praeclari animi sensus, et morum sanctimonia et disciplinarum laus commendat, atque ornat, quocirca singularibus laudibus te cumulant Eminentissimi Patres et peculiari quadam Dei providentia incolumitatem tuam servatam arbitrantur, ut asperrimorum temporum calamitatibus tuum consilium et invictum robur animi obiiceretur; Loca vero ista impiorum conatibus vet maxime exposita, et ab Apostolica sollicitudine longissime dissita contra confluentium errorum colluviem paratum in te praesidium et auxilium haberent . . . Te satis laudare non possunt Eminentissimi Patres. Haec sunt Eminentissimorum Patrum mandata, demum ipse Beatissimus Pater tuae virtutis optime memor Apostolicae Benedictionis munus tibi gregique tuo in suae caritatis pignus impertitur . . ." Szily felterjesztése és a bíborosok válasza a püsp. lev. I. sz. 11. f.- ban.

1792. A következő 1792-ik év elején, január 15-én, a székesegyházi könyvtár őrének, a szeminárium lelkiigazgatójának jutalmazására ezer forintnyi alapítványt tesz le a székeskáptalannál.
Március 2-án Dongó Mihálynak, győri kanonoknak és regnicolaris követnek ír a deficientia (nyugdíjas papok háza) ügyében. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy 10-12 nyugdíjas pap befogadására alkalmas otthon emeltessék. Az épület felállítása a vallásalap kötelessége. Arra az ellenvetésre, hogy a vallásalapnak nincs erre fedezete, azt feleli, adják a vallásalapot a püspökök és káptalanok kezelésébe, bizton reméli, hogy hozamából az eltörölt szerzetek is visszaállíthatók lesznek s azonfelül új lelkészi állomások szervezésére és papi nyugdíjházak építésére is bőven fog telni.¹)

Március 1-én meghalt II. Lipót, kinek súlyos viszonyok közt sikerült a trónt és országot nagyobb rázkódtatástól távol tartania.²)

²) II. Lipót nem szerette Szilyt. Az udvar politikájával szemben álló s veszedelmes embereknek fia, Sándor Lipót főherceg nádor számára sajátkezűleg összeállított listáján, Szily neve is szerepel a magyar egyház két európai hírű büszkeségének, Esterházy Károly egri és Batthyány Ignác erdélyi püspöknek társaságában. Szilyről az összeállításban a következőket olvassuk: "L' éveque Szilly de Stein en Anger, violent et intollerant extremement." (Szilt', szombathelyi püspök, erőszakos és legszélsőbb mértékben türelmetlen.) Esterházyról és Batthyányról ezeket írja II. Lipót: "L' éveque Esterházy d' Erean extremement riche, intollerant, dangereux de toutes les facons, mais assez décrié." (Esterházy, egri püspök, dúsgazdag, türelmetlen, minden tekintetben veszedelmes, de meglehetősen hírhedt.) "L' éveque Batthany de Transilvania, de talent, intrigant, dangereux." (Batthyány, erdélyi püspök, eszes, intrikus, veszedelmes.) Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Budapest, 1926. 445. 1.

Fia, I. Ferenc, követte a trónon. Az új uralkodó rég ismerte s szívből szerette Szilyt. 1786-ban egy hónapon keresztül igénybe vette Szilynek vendégszeretetét s ez alkalommal közvetlen közelről tanulta megismerni és tisztelni Szombathely püspökét. Sietett is nagyrabecsülését tettekkel kimutatni: Július 14-én nagy ünnepélyességgel koronáztatta magát Frankfurtban német-római császárrá s itt egész Európa követeinek, a német-római birodalom összes rendjeinek jelenlétében valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki Szily Jánost - őt egyedül - nem kis bámulatára a jelen levőknek, akik csodálkozva tudakolták, ki az a férfiú, akit ily szokatlan megtiszteléssel tüntet ki a császár kegye. Nemcsak Szily személyének, az egész magyar püspöki karnak, sőt hazánknak is dicsőségére szolgált eme rendkívül megtisztelő keretek közt történt kinevezés. ¹)

¹) Ant. Majláth: Oratio in exequiis Joannis Szily. Pg. 15., Nagy Antal kézirata 24. 1.

A kinevezési okiratban a király Szilyt, mint főpásztort és kitűnő hazafit egyaránt nagy dicséretekkel halmozza e1. ²)

Így tehát több mint egy évtized után megenyhült a feszültség, mely Szily s királyai közt fennállt, bizonyára nem kis örömére a nemeslelkű püspöknek szívből tisztelte királyát, de még jobban Istenének törvényeit.
Az égbolt nyugati szélén e közben sötét felhők gyülekeztek. Franciaország, mely immár harmadik éve véres forradalom színtere volt, ez év tavaszán hadat üzent Poroszországnak és Angliának. Ezzel kezdetüket vették a francia háborúk, melyek hosszabb-rövidebb megszakításokkal tartottak 1815-ig s óriási áldozatokat róttak hazánkra s püspökeinkre.
Szily a székesegyház építése mellett is talált lehetőséget arra, hagy Zalamegye egyik legprotestánsabb vidékén, Milejben, ez évben saját költségén plébániatemplomot emeljen.³)

³) "Ecclesia Parochialis (Milleiensis) aedificata est anno 1792-o ab Illustrissimo Domino Joanne Szily pro tunc Episcopo Sabariensi . . ." Vis. can. Parochiae Millei die 28-a Maii 1811. Püsp. len. III. állv.

Megemlítem még ez év történetéhez, hogy augusztus 29-én kedves ünnepe volt Szombathelynek. Vajda Sámuel tihanyi apát, aki rendjének feloszlatása óta Szombathelyen lakott, e napon mondta aranymiséjét a ferencesek templomában. Manuduktora Szily püspök, szónoka Csődy Pál nagyprépost volt. Az istentisztelet után a püspök vendégül látta Vajdát s a tiszteletére egybegyülteket.⁴)

⁴) Sörös P.: A tihanyi apátság története. II. k. 65-66. 1. (Budapest, 1911.] Csődy beszéde megjelent nyomtatásban e címmel: Papi öröm mellyet Fő Tisztelendő Vajda Sámuel szent Benedek szerzete béli Tyhanyi Apátur Papságának ötvenedik esztendeje inneplésekor hirdetett Csődi Pál a szombathelyi káptalannak fő prépostja. Szombathelyen Kis Asszony Havának 29-dik napján. Az úriatyafiak kívánságára ki nyomtattatott. Szombathely, Siess. 1792.

1793. Szomorúan köszöntött Európára az 1793-ik esztendő. A francia forradalom véreskezű vezérei, a konvent tagjai, január 20-án halálra ítélték XVI. Lajost s január 21-én a tuileriák kertjében guillotine-nal lefejeztették nemeslelkű, szerencsétlen királyukat. Danton indítványára felállították a forradalmi törvényszéket, mely a mérsékelt pártokat valósággal kiirtotta. Október 5-én eltörlik a keresztény időszámítást,

Szily János szemleútján.
(Fábiánné Biczó Ilona rajza.)

majd eltörlik a kereszténységet, sőt magát Istent is le akarják taszítani trónjáról, hogy helyébe az Ész kultuszát állítsák. Október 16-án vérpadra viszik Mária Terézia legifjabb leányát, Mária Antoinette királynőt. Európa legnagyobb része harcban áll ekkor már a forradalmárokkal s a harcban vitézül verekszenek a magyar hadak is.¹)

¹) "Supplico pro earundem (sc. notitiarum de bello) continuatione praesertim si respiciant dilectissimos Hungaros, a quorum summa magnanimitate Belli exitum usque modo hactenus profluxisse, tota Europa publice proclamat . . ." Pinto Poloni, római ügyvivő, levele Szilyhez 1793. június 8-án. Püsp. lev. I. állv.

Szily energikusan sürgeti a székesegyház építési munkálatait. A szentély építése gyorsan halad, októberre a hozzácsatlakozó nagy pillérek is a gerendapárkányig érnek, maga a szentély tető alatt áll. A mennyezet boltozását azonban csak két év mulya kezdhetik, mert a kupola terhét a hajók felemelésével kell ellensúlyozni.²)

Szeptember 7-én érzékeny kár sújtja Szilyt. A nagy áradás a téglavetőkben felhalmozott anyagot majdnem mind megsemmisítette, úgyhogy az építést ez évben korábban kellett beszüntetnie.

Az 1793-ik év jelentős lépéssel viszi előre Szombathely iskolaügyét. Szily János vasakaratának sikerült kiépítenie Szombathely iskolarendszerét az elemi iskolától egészen a főiskoláig.
Szombathelynek ekkor már volt elemi iskolája, öt osztályú gimnáziumai ³),

³) A szombathelyi gimnáziumot Zichy Ferenc gróf győri püspök közbenjárására Mária Terézia engedélyezte 1772. július 1-én. A tanítás 1773. november havában kezdődött meg a Zichy által püspöki telkén épített egyemeletes épületben. (Jelenleg: Hollón Ernő-u. 2. sz.) 1773-tól 1776-ig a gimnázium 6 osztályú volt; ekkor az I. Ratio educationis értelmében 3 felső osztályát megszüntették s az intézet 1789-ig csak mint 3 osztályú grammatikai osztályból álló pedagógium állott fenn. 1789-ben az állam felállította a humaniórák 2 osztályát s az intézet 5, majd 1806-ban 6 osztályúvá lett. Eleinte ferencesek, később ferencesek, világiak és egyházmegyei papok tanítottak benn, 1808-ban a csornai premontreiek vették át a gimnázium vezetését.

volt hittudományi főiskolája, de hiányzott utóbbiak közt a híd, a filozófiai iskola, vagy líceum, mely a mai főgimnázium VII-VIII. osztályának felelt meg. Szily János ezt az iskolát is megszerezte. Vasvármegye rendei 1793. június 3-án közgyűlésre jöttek össze s ezen "Szily János különös munkálkodása s hathatós buzdítása által egy újj philosphiai tudományos intézetnek Szombathelyen felállítását nemes eltökéléssel meghatározták."⁴)

⁴) B. S. P.: A szombathelyi Királyi Lyceum esmertetése. Tud. Gyűjtemény. 1819. XII. k. 13-24. l.

A közgyűlés felkérte Reutter Mariánt, Heiligenkreutz és Szentgotthárd cisztercita apátját, hogy vagy tanárokat küldjön az új líceumba, vagy pedig vállalja magára, hogy a szentgotthárdi apátsági birtok jövedelméből négy tanárnak 500-500 forintnyi évi bérét fizeti. Vasvármegye karai és rendjei viszont magukra vállalták a tanításhoz megkívánt épület felállítását, felszerelését, az igazgató és a szolgák fizetését.
Újra Szily az, aki a rendek kérését Reutter apátnak tolmácsolja s őt annak teljesítésére rábírja. A szentgotthárdi apát "Szily János unszolására engedvén a Rendek kivánságának jelentette, hogy szerzetesei, kiket a tanító székekre alkalmazhatna nem lévén, négy tanító fizetésére a Sz. Gotthárdi Apátság esztendei jövedelméből két ezer forintokat feláldoz, sőt a Rendek sürgetéséből ezen szép igéretét szerzetjének örök dicsőségére fundationalis levéllel is megerősítette, mellyben csak azt az egy just tartotta fenn magának s az Apátságban utána következőknek, hogy a tanító székekre ezen intézetben mind máshonnét mind szerzetjéből választandó tanítókat kinevezhessenek."¹)

¹) U. o. A gimnázium és líceum felállítására vonatkozó ügyiratok s levelezések a püsp. lev. I. sz. J. f.-ban, a II. sz. 56. f.-ban és az I. állvány kurrens iratai közt. A gimnázium alapítólevele a kápt. lev.-ban 74/4 sz. a.

Vasvármegye ezen alapítólevéllel elküldte követeit, Skerlecz Józsefet és Nagy Józsefet, Szilynek hosszú időn át volt titkárját és oldalkanonokját, Budára, a helytartótanácshoz, majd Bécsbe a királyhoz, hogy a legfelsőbb jóváhagyást megszerezzék. Nagy József szeptember 7-én Bécsben kelt levelében értesíti Szilyt, hogy útjuk sikerrel járt s hogy a tanítást november 1-én megkezdhetik a líceumban.
A tanári kar összeállítása ismét Szily gondja. Siet vele, mert nagyon fél attól, hogy, ha a megnyitást a következő évre hagyják, a jó ügy ellenségei keresve keresnek ürügyet, hogy a megadott engedélyt visszaszivassák.²)

²) De huius (philosophiae) introductione proximo adhuc anno scholastico properanda maxima sollicitudine teneor, tum ob multiplex eius commodum, tum ob varium impedimenti enascituri periculum, si enim ad venturum annum 1794.dilata fuerit, vereor vehementer, ne quaesitis ex rationibus ac invidia boni praepediatur; idcirco Reverendiss. Dominat. Vestram amice et maiorem in modum rogo, ut professores idoneos proiectare dignetur . . ." Szily levele Novák bakonybéli apáthoz 1793. szept. 14-én. Id. Sörös P.: A bakonybéli apátság története. Budapest, 1904. II. k. 587. 1.

Meg voltak az okai ezen aggodalmának. Lázasan ír mindenfelé, régi jó barátját,Novák Chrysostom bakonybéli apátot, a pécsi tanulmányi kerület főigazgatóját is felkéri, segítsen neki megfelelő tanárok felkutatásában.¹)

¹) Előbbi levél folytatása: "Dignetur itaque Sabariensem philosophiam vel ex amore etiam dulcis suae patriae cordi summere ac eam optimis professoribus providere." U. p. 588. 1.

Fáradozása sikerrel is járt. A líceum november havában saját intézeti épület hiányában a városi elemi iskolaépület helyiségeiben csakugyan megnyilt.
Így tehát az új püspöki székhelynek volt már gimnáziuma, líceuma és teol. főiskoláját A líceumnak két osztálya volt: Tanárai, egynekek kivételével, az egyházmegye világi papságához tartoztak s a szentgotthárdi apát felterjesztésére

a m. kir. helytartótanácstól nyerték kinevezésüket. A líceum egyemeletes épületét az 1795-6. években emelték Vasvármegye és a szomszédos megyék rendei, főurai és papsága. A gyüjtési akció lelke ismét a lángbuzgalmú Szily püspök.
Szombathely gimnáziuma s főként líceuma révén iskolaváros jellegét öltötte magára. A szomszédos vármegyéknek nem volt líceuma, filozófus ifjúsága mindenünnen ideözönlött.El nem múló dicsősége az intézetnek, hogy az 1806-7. és az 1807-8. tanévekben Széchenyi István grófot, a legnagyobb magyart is növendékei közé számlálhatta.¹)

¹) Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István a gymnasiumban. Századok 1907. december.

Az egyházmegyei papságnak is nagy előnyére vált, hogy Szily vele töltötte be az intézet tanszékeit. Az egyházmegye sok papja jeles tudóssá képezte magát a líceum katedráin; az a tény, hogy az egyházmegyei papság soraiban a mult század első felében sokkal több literátus, tudós férfiú volt, mint második felében, részben ebben is leli magyarázatát.
Az 1794-5-ik tanévtől az 1808- 9-ik tanévig a gimnázium és líceum közös vezetés alatt állottak. Az 1808-9-ik tanévtől kezdve, mikor a csorna-premontrei rend átvette a gimnázium vezetését, a két intézet külön vezetés alá került s maradt az 1850-51-ik tanévig, amikor Bitnicz Lajos megvált 39 évi tanári és 12 éven át betöltött igazgatói katedrájától; ekkor mindkét intézet igazgatója Szenczy Imre premontrei kanonok lett. Ez időtől kezdve a két intézet főgimnázium néven egyesítve a premontrei kanonokrend vezetése alatt áll. A főgimnázium 1894-ben új otthonba költözött s a régi gimnázium az Egyházmegyei Nyomdának (jelenleg: Martineum Könyvnyomda R.-T.), a líceum pedig a városi polg. leányiskolának lett hajléka.²)

²) Kunc-Kárpáti i. m. 163., 342-4. és a 410-2-ik lapokon. V. ö. Kőfalvi Vidor igazgató beszéde a szombathelyi kir. kat. főgimnázium 1894-5-ik évi értesítőjében 22-31. 1., Köberl: Szombathelyi Ujság 1897. 35. sz. s a Csorna-Premontrei kanonok-rend névtára. 1868. Szombathely. 25-26. l

Egyházpolitikai téren enyhébb szellők lengedeztek. Híre járt, hogy a bencés-szerzetet visszaállítják. Szily tisztábban látta a helyzetet és nem hitt e híreknek. "Nem kissé örülök - írja szeptember 14-én Novák Chrysostomnak - a szent szerzet visszaállítását illetőleg nyert reményüknek, de ezt, mint egy második hitetlen Tamás, csak akkor hiszem, ha látom. Sok körülmény aggaszt, főleg az, hogy országunk kormánya még mindig azok kezében van, akik a szerzetesrendek feloszlatásának okai vagy eszközei voltak."³)

³) Sörös P.: A bakonybéli apátság története. Budapest, 1804. II. k. 108. és 587. 1.

Sajnos, Szily itt is jó prófétának bizonyult; a bencés-rendnek még közel tíz évet kellett várnia a feltámadásra!
1793 novemberében a szombathelyi szeminárium növendékei messze földről kaptak új társakat. Jesich Ker. János, a horvátországi Zengg püspöke, felkérte Szilyt, hogy kis papjait a kiválóhírű szombathelyi szemináriumban neveltethesse mindaddig, míg saját szemináriumé felépül. Szily teljesítette a kérelmet s így 13 éven át, 1806-ig itt nevelkedtek a zenggi egyházmegye papnövendékei. Eltartásukért a vallásalap fejenkint 200 forintot fizetett. Itt említem meg, hogy 1796-tól 1802-ig a székesfehérvári egyházmegye papnövendékei is a szombathelyi szemináriumban nevelkedtek, a csornai premontreiek kispapjai pedig rendházukban laktak ugyan, de teológiai előadásokat a szemináriumban hallgattak. A székesfehérvári, győri és veszprémi egyházmegyének sok kisszemináristája is a szemináriumban lakott, míg a filozófia két évfolyamát a szombathelyi líceumban elvégezte.¹)

¹) Andreas Bőle: De statu Seminarii. (12 oldalas kézirat.) 7. l. Püsp. lev. I, sz. 6. (A "Visitatio Canonica Capituli" 1815. évi iratai közt.)

Az 1793. év ősze fájdalmas támadást tartogatott Szily számára. Előzménye a következő: Kövesdy Boldizsár, éneklőkanonok és Eölbei János, vépi plébános, pecöli apát, július 4-én azon kéréssel fordulnak a királyhoz, engedje meg nekik, hogy javadalmaikat kölcsönösen felcserélhessék, tehát, hogy Eölbei János elfoglalhassa a vasvár-szombathelyi káptalan olvasókanonoki stallumát, Kövesdy viszont az Erdődy grófi család már megszerzett engedélye alapján a pecöli apátságot. Folyamodványuk indokolásában Kövesdy Boldizsár előadja, hogy 18 évig működött a lelkipásztorkodásban, Zichy Ferenc gróf győri püspök Mária Terézia óhajára nevezte ki kanonokká, immár 18 éve kanonok, jelenleg 62 éves, hallószervei oly súlyosan betegek, hogy kanonoki kötelmei teljesítésére képtelen, s ezért óhajtana a nyugodt életet biztosító pecöli apátságra menni. Eölbei János előadja, hogy előkelő szülők gyermeke, a magyar s német nyelvet egyaránt teljesen bírja, tanulmányait Sopronban s Győrött kitűnő sikerrel végezte, felszentelése után 6 évig Szily mellett udvari káplán s titkár volt, azután vépi plébános s pecöli apát lett, Vépen restaurálta a templomot s legnagyobbrészben saját költségén új plébániaházat épített, az utolsó három évben egyidejűleg az oldalkanonoki teendőket is ellátja püspöke mellett. Szily János igazolja a kérelmezők indokainak helytálló voltát s dicsérettel emlékezik meg Eölbei kiváló tudományáról, példás erkölcseiről, az ügykezelésben tanúsított ügyességéről és egyéb érdemeiről.¹)

¹) A folyamodvány s a következőkben ismertetett iratok a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt.

De közbelép az intrika. Szeptember 6-ról keltezve a szombathelyi egyházmegye papságának nevében beadvány érkezik a római császár- és apostoli királyhoz, melyben kérik, ne engedje meg a cserét. A beadvány alávaló hangon támadja Szilyt, mint a csere értelmi szerzőjét. Szily, - írja - aki a világ szemében rendkívül szelíd és kedves, sőt ártatlanabbnak látszik Metellusnál, valójában a szegény, erőtlen, elgyengült Kövesdyt akarja kitúrni káptalanjából, hogy helyet csináljon unokaöccsének, Eölbeinek, aki Szily édestestvérének fia. Teljes lelkiismeretlenséggel teszi ezt Szily, mert ezzel először is sérti a 3 következő kanonok, Dugovics, Nagy és Szücs, jogait, akik elé kerülne e csere által Eölbei, ez az ifjonc (juvenaster), aki alig élt annyi évet, amennyit a fenti kanonokok egyike-másika a lelkipásztorkodásban eltöltött. Sérti e csere az egyházmegye papságának reményeit is, hisz ez által a szegény nyomorult plébánosoknak újból kevesebb a reménye, hogy a káptalanba bejuthassanak. Szily rokonaival akarja megtölteni a káptalant; a megelőző üresedés alkalmával másik unokaöccsét, Zalaegerszeg érdemtelen plébánosát, Etényi Sándort akarta a káptalanba vinni, de Őfensége akkor sem hallgatott Szilyre, s körükből Szűcsöt tette meg kanonokká. Könyörögve kérik az uralkodót, álljon ellene most is a püspök mesterkedéseinek s ne engedje, hogy az ifjonc Eölbei az éneklőkanonoki stallumot elnyerhesse.
Nagy megdöbbenéssel értesül Szily e beadványról s megdöbbenése csak nő, mikor azt látja, hogy az udvari kancellária e beadványt nem hozzá küldi el, hanem alantasához, Csődy Pál nagypréposthoz s azt bízza meg azzal, hogy a püspöki levéltárban hasonlítsa össze a beadvány kézírását a plébánosok írásával s ez alapon állapítsa meg a beadvány szerzőének kilétét.
Világossá válik, hogy Szilynek még mindig sok az ellensége a bécsi udvarban. Joggal írja Bujanovics Károly ügyvivő december 4-én Bécsből Szilynek: "Nagyméltóságod személye szálka a nemkatolikusok s némely más ember szemében." Szilyt fájdalmasan érinti ezen alantas támadás, de mély hitéből merített nagy lelkierővel férfiasan viseli.

Nagy József. (Dorfmeister (?) festménye a szeminárium társalgójában.)

Okolicsányi püspökhöz, a kancellária egyházi referenséhez október 8-án és Balassa grófhoz október 22-én írt leveleiben tiltakozik a kancellária eljárása ellen, mellyel a beadványt nem hozzá, hanem alantasához küldte, aki minden egyházi joghatóságát tőle, püspökétől kapja. Kimutatja, mily rosszhiszemű a beadvány. Köztudomású, hogy Eölbei nem nővérének fia, hanem csak negyedágon rokona.¹).

¹) Eölbei Nep. János 1759. április 1-én Sopronban született Eölbej László és Buchholz Anna Katalin nemes szülőktől. (Medl I: soproni káplán úr szíves közlése.)

Eölbei nem ifjonc, 13 éve hagyta el a szemináriumot s ezen idő alatt rendkívüli érdemeket szerzett az egyházmegye szolgálatában. Az oldalkanonokságra nincs nála alkalmasabb az egyházmegyében s az, hogy püspökének rokona, nem válhatik hátrányára akkor, mikor megérdemelt kitüntetésről van szó. Az Úr Jézus is választott rokonokat apostolai közé, szent Jakabot és Judás Tádét. Egyébként is, itt nem üresedésben levő stallum betöltéséről, hanem cseréről van szó. Ily cserére már volt példa. 1762-ben Horváth István, éneklőkanonok és Sághy Mihály, sárvári plébános s pápóci perjel cserélték fel kölcsönösen javadalmaikat az illetékes kegyurak, Zichy Ferenc gróf, győri püspök és Inkey Boldizsár beleegyezésével. Hogy ki a beadvány szerzője? Az írás nagyon hasonlít Alaxay József mileji plébános írásához. Alaxay egyébként is hajlamos a denunciálásra, intrikára; növendékpap korában elöljáróit jelentette fel II. József előtt. Mindenesetre részese az ügynek Nagy József, Szily előbbi oldalkanonokja, aki a gyalázkodó irat benyújtása idejében Bécsben tartózkodott s Bécsből Szilyhez írt levelében közölte püspökével, hogy mikor a Szombathelyen felállítandó líceum ügyében az uralkodó előtt kihallgatáson jelent meg, "supplex libellust", alázatos kérvényt nyújtott át a királynak, melyben kéri, hogy az esetre, ha az Eölbei-Kövesdy cserét megengedi, az őrkanonoknak, vagy ha az állásához ragaszkodik, az éneklőkanonoknak stallumát őneki adományozza. Szily előtt önként bevallotta, hogy tudott a beadványról s megbízható tanú állítja, hogy mielőtt Szombathelyről Bécsbe utazott, fenyegetőzött püspöke ellen s kijelentette, hogy meg fogja mutatni, hogy Szily többé nem terjeszti fel unokaöccseit kanonoki stallumra. Egyébként is nagyon fáj Nagynak, hogy püspöke őt "több, nyomós ok" következtében oldala mellől elbocsátotta. Szily kéri, tudassák vele, ki nyújtotta be a kancelláriánál a névtelen iratot. Igéri, hogy nem áll bosszút az illetőn, követi Krisztus Urunk példáját, aki meghagyta apostolai közt az áruló Judást és szent Mártonét, aki megtűrte kanonokjai közt a gyalázkodó Brictiot, de kívánja, hogy a titkos rágalmazók neve nyilvánosságra jusson, hogy kilo óvakodhassék tőlük.
Eleven hite, nemes lelkülete szólal meg Bujanovics Károlyhoz december 12-én írt levelében: "Azon, hogy ellenségeim vannak, nem csodálkozom, mert mindnyájan, főkép a püspökök, kik jámborul óhajtanak élni s kötelességüket akarják teljesíteni, Krisztus Urunk ideje óta üldözést szenvedtek, de vigasztal a tudat, hogy a gyűlöletre és üldöztetésre semmiféle okot nem adok.

Nagy József és Eölbei János.
(Részlet Dorfmeisternek a szent Pál-terem déli fala számára 1783-ban készített festményéből.
Az elől álló magas, barna ifjú Nagy József, az alacsonyabb szőke ifjú a hagyomány szerint Eölbei János.)

Mert senkit nem bántok, senkinek jogát nem sértem, sem ivásnak, sem érzéki élvezeteknek, sem játéknak rabja, sem rossz társaságnak részese nem vagyok, szóval megütközésre alkalmat nem szolgáltatok és püspöki kötelességeimet teljesíteni törekszem . .
. Eölbeit kivéve összes unokaöcséimet és unokahugaimat Isten kegyelme az én szolgálatom által tette katolikussá."¹)

¹) "Quod inimicos habeam, non miror, cum omnes praesertim episcopi, qui pie volunt vivere et muneri suo satisfacere a tempore Christi persecutionem sint passi, hoc me solatur, quod causam nullam odii et persecutionis praebeam.Nam neminem laedo, nemim injuriam facio, nec potum, nec luxum, nec lusum, nec pravam conversationem sequor, verbo nullam offensam praebeo, et officium meum episcopale adimplere satago . . . Omnes Nepotes et Neptes meae excepto Eölbei per Dei gratiam me Instrumento ad fidem catholicam sunt conversi."

November elején megérkezik a király döntése. Megengedi a cserét, de némi változással. Kövesdy elfoglalhatja a pecöli apátságot, Eölbei a szombathelyi káptalan tagja lesz, de nem az éneklőkanonoki stallumot kapja, hanem az utolsó kanonokét. Az éneklőkanonok stallumába Dugovics, a következőkbe Nagy és Szücs kanonokok fokozatosan előlépnek.
Így tehát a kérés lényege mégis teljesült, Eölbei kanonok lett s Szily kiváló tehetségű, nagy szorgalmú oldalkanonokot kapott unokaöccsében, ami a püspök nagy elfoglaltságára, előrehaladó korára való tekintettel rendkívül fontos volt. A templomépítésben is jobbkeze Szilynek s nagybátyjának halála után ő vezeti tovább a templom építési munkálatait Szily tervei szerint, mint szellemének letéteményese.
Ki volt a beadvány szerzője? S ki adta be a kancelláriához? Szilynek nem sikerült megtudnia. A csúnya ügyben biztosan benn volt a keze Hilmer Józsefnek, Batthyány J. gróf titkárának és Palotsay János udvari titkárnak, de Nagy József kanonok is tudott róla. Szily nem állott rajt bosszút, de távol tartotta magától. A püspöki szentszék intézte azon időben a hivatalos ügyek zömét a püspök személyes elnöklete alatt. Az összes kanonokok tagjai voltak, Nagyot törölte Szily s a püspök életében nem is lett többé ülnöke a szentszéknek. Nagy előkelő szerepet vitt ezután is a megyei s egyházi életben. Életírói kiváló hazafinak, híres szónoknak, nemeslelkű embernek mondják, kinek asztalánál 6-10 szegénysorsú tanuló nyert állandóan ingyen élelmezést. Aligha tévedek, ha e tettét fiatalos elkapatottságából s elkeseredéséből magyarázom. Gyors karriért csinált: 1790-ben 37 éves korában már kanonok volt, 3 évvel később a nála is fiatalabb, előkelőbb Eölbei a tervezett csere által a káptalanban eléje került volna; ezt nem tudta elviselni, ez s elkeseredése a fölött, hogy Szily az év nyarán maga mellől s a szeminárium éléről eltávolította, vitte rá jótevője elleni hálátlan tettére.¹)

¹) Miért távolítota el Szily Nagyot oldala mellől s a szeminárium éléről? Írásban csak annyit jelez Okolicsányi püspöknek, hogy "bizonyos hűtlenséget vett észre Nagy viselkedésében", amit konkrét formában élőszóval fog ismertetni. Miben nyilvánult e hűtlenség? Aligha tévedek, ha abban látom, hogy Nagy hűtlenné vált Szily törhetetlen egyházias irányával szemben, kapcsolatot tartott fenn jozefinista, aufklärista irányú körökkel, ami miatt őt húsz évvel később - jogosan, vagy jogtalanul? - Kazinczy Ferenc szabadkőművesnek gondolta. 1814. július 27-én kelt leveleiben Kazinczy Horváth Ádámtól és Sárközy Istvántól egyidejűleg kérdezi: "Nagy gyanum van, hogy Kánonok Horváth János Veszprémben a mi emberünk. Tudattasd ezt velem első leveledben. Szükségem van reá. Hát Radó Sándor Úr Balháson nem az e? . . . Hát a Szombathelyi Nagy Prépost Nagy József nem az volt-e?" (Kazinczy F. levelezése. XI. k, 488. 1. Bpest, 1901.) Sárközy István 1814. augusztus 10. körül így felel: Sem Horváth W. kanonok nem az: - ámbár meg érdemeltte volna, és én abban az időben praeparaltam is őtet. S arra született is. Sem . . . Radó . . . A Szombathelyi Prépost Nagy Jósef nékem igen kedves emberem volt, és én őtet proba nélkül annak tartottam, sőtt későbben hallottam is - de Horvát Ádám tagadja vagy legalább unechte []bol valónak lehetőleg, mondja - De hisz e' még nem Szentirás - több Catalogust olvastam én mint ő látott." (Kazinczy F. levelezése. XII. k. 18-19. 1. Bpest, 1902.) - A [] a szabadkőműves szimbolikában páholyt, az "unechte []" el nem ismert, szabálytalan, ú. n. vadpáholyt jelent. Nagy József nevét nem említik a páholytagok közt a későbbi katalógusok, viszont felemlítik két más szombathelyi kanonok nevét, Szilcz Károlyét (? 1785) és Szegedy Jánosét (1785-ben lemondott kanonokságáról és a felsőőrsi prépostságot tartotta meg), akik mindketten a monyorókeréki páholynak voltak tagjai. (Igy Reinhold Taute: Die kath. Geistlichkeit und die Freimaurerei. Berlin, 1909. S. 141.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szabadkőművességet tiltó pápai bullák Magyarországon ekkor nem voltak kihirdetve s a páholyok ez időben még theisztikus alapon állottak.

Később bizonyára megbánta ezt. Kresznerics szerint ő fogalmazta Szily haláláról azt a megható, gyönyörű gyászjelentést, melyet nagy szeretet s tisztelet nélkül nem lehetett fogalmazni.²)

²) Nagy József 1753-ban Alsópáhokon született s 1810-ben mint a vasvár-szombathelyi káptalan nagyprépostja halt meg.

A kanonokok hamarosan láthatták, mily nagy alkotóerejű társat kaptak Eölbeiben. Az új kanonok a káptalan beleegyezésével 1794. május 21-én szerződést kötött Haigathó László kápt. jegyzővel, melynek értelmében az utolsó kanonoknak a Nagy Karicsa-utcában (ma: Nagykar-utca) levő házát elcseréli Haigathónak a plébánia mellett fekvő házával.³)

A káptalannak ugyanazon napi gyűlésén Eölbei bejelentette, hogy püspöke az építkezésben 500 forinttal segíti.⁴)

⁴) U. o. pg. 725. Ugyanezen gyűlésen előadja Eölbei a telek értékesítésére vonatkozó tervét. Házát a székesegyházzal szembeeső oldalon építi fel, míg a teleknek a mai Szily J. és Berzsenyi D.-utcák sarkára eső részét a várósnak adja el, mely azt a filozófiai iskola felállítására fogja felhasználni. A város ezért neki ezer imperiálist, vagy ezer forintot és százezer téglát ad. Vasvármegye főispánja azonban a sarki telket nem tartotta megfelelőnek s ezért a város nem vette azt meg, így Sorok Borbála kezébe került, míg a filozófiai iskola az Eölbei-ház és a városi el. iskola közt épült fel.

A következő 1795. év tavaszán kezdte meg Eölbei az építést. Az új palota egyike Szombathely legszebb épületeinek; nyugodt, klasszikus stílusával méltókép zárja le a teret, melynek másik oldalán a könnyed, elegáns püspöki palota, a komoly, fenséges székesegyház és a rusztika nemes egyszerűségében a szeminárium áll.

Az "Eölbei-ház" terveit a hagyomány szerint Hefele készítette. Ha ez áll, úgy e palota az agg mester utolsó alkotása s a barokktól a klasszicizmus felé tartó útjának végső állomása.

1794. Ez év súlyos gyász éve a székesegyház építésének történetében. Április 15-én meghalt a székesegyház tervezője, építőművésze, Hefele Menyhért. A következő napon maga Szily János temette el régi munkatársát, a nagyszerű művészt, a ferencesek templomának kriptájában. 1926. július 15-én több társammal együtt végigkutattuk a kripta koporsóit, de, sajnos, nem akadtunk Hefele nyomára. A ferencesek halotti anyakönyve (Protocollum in nostrae Ecclesiae Crypta sepultorum ab anno 1739) e bejegyzést őrzi a nagy művész haláláról: "Április 15-én a szombathelyi püspöki palotában meghalt az új székesegyház építőmestere, a bécsi Heffele úr és április 16-án a Püspök úr Őnagyméltósága által kriptánkban temettetett el életének 78-ik évében."¹)

¹) Az eredeti bejegyzés szövege: "Die 15. Aprilis obiit in Residentia Eppali Sabariensi Cathedralis Novae Ecclesiae Wiennensis Architectus D. Melchior Heffele, ac die 16-a Aprilis per suam Excellentiam Eppalem ad cryptam nostram sepultus est aetatis suae Anno 78."

Az építés vezetését Hefele tanítványa s 1793 óta a székesegyház építésének művezetője, Johann Georg Anreith veszi át. Megkezdik a tornyok és a hajótest építését; a munka gyorsan halad; Szily már arra gondolhat, hogy a következő évben a díszítést is megkezdi.

Szabó Imre körmendi plébános.
(Biagio festménye a szombathelyi aggápoldában.)

1794. július havában nyomára jön a rendőrség Martinovics összeeskűvésének, mely már az egész országot behálózta. A letartóztatások során elfogják s vasra verve Budára hurcolják Szabó Imre körmendi plébánost, a halálraítélt Sigray Jakab grófnak benső barátját. Bitnicz Lajos nagyprépost kézirata következőkép beszéli el ezt: "Szabó Imre római theológus ¹),

¹) Szabó Imre 1747-ben Csepregen (Sopron vm.) született, 1768-1771-ig Rómában a Collegium Germanicum-Hungaricum növendéke volt.

mint körmendi plébános Zsigray gróffal nagy barátságban élt. Csaknem mindennap együtt voltak. Midőn az összeesküvés miatt Martinovics és Zsigray be fogattak, egy vasárnap estve, midőn a plébános már lefeküdni készült s már egyik csizmáját lábáról levetette, kopogtatott egy katonatiszt és beeresztetett, mutat egy parancsot, hogy a plébános mint találtatik, tüstént vasra tétessék és Budára vitessék. Neki se káplánjával, se cselédjével szót váltani nem engedtetett, csak a kikutatott breviáriumával utazhatott Budára. Az itélőbírák elé állittatva kivánta, hogy a gróf állittassék elébe, kit felszólitott, hogy Ön már a halál fia, kíiánja, hogy más is elitéltessék, mondja meg, közölte e valaha velem szándékát? Attól függök, mit felel. Ő azt felelte, hogy soha! és igy ártatlannak itéltetett, ő pedig ott a birák előtt felkiáltott, hogy ő most az ő plébániájába ily meggyaláztatott módon vissza nem mehet, adjon Őfelsége neki más javadalmat; Szombathelyen egy kanonokság üresedésben volt, oda kineveztetett. Ő valóban jószívű ember volt."²)

²) Bitnicz idézett kézirata a Köberl hagyatékban van. Az idézett szöveget a ma használatos ortográfiával írtam át. Bitnicz irásának igazságát megerősíti Fraknói: " ... a foglyok közül többen visszanyerték szabadságukat. Az első Szabó Imre, körmendi plébános volt. Gróf Sigray, a bécsi vizsgálóbizottságnak benyujtott nyilatkozatában, azok közé sorozó őt, a kik a reformátorok társaságához csatlakoztak. A lelkész elfogatván, és a királyi tábla küldöttsége elé állittatván, határozottan erősité, hogy teljesen ártatlan, sőt a gróf politikai elveit roszalta, és őt azok terjesztésétől óvta. Kívánatára szembesitették a gróffal, ki a plébános által előadottak valóságát elismerte, és korábbi állitását visszavonta." Fraknói: Martinovics és társainak összesküvése. Budapest, 1880. 332. I.

Augusztus 19-én küldi el Szily jelentését az egyházmegye állapotáról a S. Congregatio Concilii-hez. Szily nincs megelégedve utolsó négy évi munkateljesítményével. Annál vigasztalóbb s kedvesebb az a nagy elismerés, mellyel a bíborosok arról a fáradhatatlan, lankadatlan munkáról nyilatkoznak, mellyel Szily püspökségének első évei óta törekszik példájával s szavaival híveinek lelki üdvösségét munkálni. "Ezeket írom neked - így fejezi be levelét Pallotta bíboros - a kardinálisok nevében, akik téged szerfölött szeretnek s neked, ki oly fáradhatatlanul dolgozol az Úr szőlőjében, készséggel óhajtanak segédkezni. A Szentatya pedig sohasem felejti el azt a kiváló tiszteletadást, melyet a bécsi udvarban iránta tanusítottál s buzgón kéri Istent, hogy téged sokáig tartson meg sértetlenül a rád bízott nyáj hasznára, a püspöki rend díszéül és ékességéül s szeretete zálogául apostoli áldását küldi reád."¹)

A francia háborúk súlyos terheket róttak ez évben is Szilyre. A szombathelyi egyházmegye papsága ez évi önkéntes adománya 4777 forint 40 kr-t tett ki; ezen összegben bennfoglaltatik Szily 1000 és a káptalan 1300 forintos adománya. Szily pénzbeli adományán felül tíz újoncot is állított.²)

Az év még egy veszteséget tartogatott Szily számára. November 15-én meghalt Csődy Pál nagyprépost. Szily a ferencesek kriptájában temette el a nagytekintélyű férfiút.
1795. Ez év május 8-án Szily szerződést köt a jeles bécsi szobrásszal, Prokopp Fülöppel, a székesegyház homlokzatának oromfalán felállítandó allegorikus szoborcsoportra, szent Péter s Pál apostolok szobrai és a főoltár mindkét oldalán felállítandó szoborcsoportokra vonatkozólag. Prokopp kötelezi magát, hogy az allegorikus szobrokat s az apostolok szobrait margaretheni mészkőből készíti s előbbieket legkésőbb 1796. szeptember elejére szállítja. A főoltár mindkét oldalán elhelyezett szoborcsoport (szent József álma és Zakariás jelenése) stucco munka alabástrom gipsszel bevonva és csiszolva. Május 3-án Maulbertsch Antallal szerződik a szentély mennyezetének kifestésére vonatkozólag. A művész kötelezi magát, hogy a következő év folyamán, mihelyt a püspök óhajtja, kifesti a szentélyt a már bemutatott s jónak talált színvázlat nyomán. Azonban az időjárás kedvezőtlensége, a folytonos esőzés miatt az építkezés nem halad úgy, ahogy Szily tervezte s óhajtotta. Őszre a hajó nagy fáradsággal tető alá kerül, de a szentély boltozását ez évben meg sem kezdhették. December 27-én jelenti Maulbertsch, hogy az összes színvázlatokkal elkészült, kész a nagykupola új színvázlata, a hosszanti hajó képe; kéri a püspököt, hogy két-három hónappal előbb jelezze, mikor kezdheti meg a festést. Szily válaszában közli, hogy a rossz időjárás keresztülhúzta számítását. Egyelőre nem lehet szó a szentély kifestéséről, de mihelyt lehetséges lesz, értesíti.¹)

Szeptember 29-én Szily ápoló karjai közt halt meg a szentéletű, kiváló tudományú s egyházias érzületű tihanyi apát, Vajda Sámuel, ki rendjének 1787-ben történt feloszlatása óta Szombathelyen tartózkodott.²)

Ugyanezen évben Szily püspök meghívására Szombathelyen mutatja be aranymiséjét Somogyi Dániel pannonhalmi főapát.³)

A francia háború költségeire Szily ez évben ezer pozsonyi mérő zabot ajánl fel önként s ingyen. Az egyházmegye papságának vasi része 541 mérő zabot és 132 frt 39 kr-t, zalai része 125 mérő zabot és 11 frt 4 kr-t ajánl fel önként s ingyen.⁴)

1796. Az 1796-ik év újból súlyos gyász éve a székesegyház építésének történetében. Augusztus 7-én, 72 éves korában meghalt Maulbertsch Antal, mielőtt a székesegyház mennyezetén egyetlen ecsetvonást tehetett volna. Szilyt nagyon súlyosan érinti e veszteség. Kitűnő, régi munkatársát és legfőbb művészi tanácsadóját veszítette el Maulbertschben. Már a győri székesegyház restaurálásánál együtt látjuk őket. Maulbertsch festi a püspöki palota nagytermének falait s mennyezetét s a püspöki palota kápolnájának mennyezetét. Vele tervezi meg Szily a székesegyház mennyezetfestményeit, ő szállította már eddig a főoltár képét (Visitatio B. M. Virginis), a szent Márton, szent Quirin és szent Péter oltárok képeit s alig volt művészeti kérdés, melyet Szily Maulbertschsel meg ne tárgyalt volna.
Szily ragaszkodott ahhoz, hogy a székesegyház menynyezetének kifestése Maulbertsch vázlatai alapján történjék. De hol talál Maulbertschéhez fogható ecsetet? Maulbertsch apósához, Schmuzer Jakabhoz, a bécsi állami rézmetsző akadémia igazgatójához fordul tanácsért. Schmuzer, aki régi tisztelője Szilynek ¹),

¹) Schmuzer készítette Schönvisner művéhez a metszeteket. Szily és Schmuzer vonatkozó levelezése a szemináriumi könyvtárban a Schönvisner művére és a könyvtár anyagának vásárlására vonatkozó levelek között.

készséggel áll a püspök rendelkezésére s Winterhalder Józsefet ²) Maulbertsch legtehetségesebb tanítványát ajánlja a nagy feladat megoldására.

²) Joseph Winterhalder 1743-ban Föhrenbachban született és 1807-ben halt meg. Troger és Maulbertsch tanítványa; műveinek javarésze Morvaország templomaiban és kolostoraiban látható. A szombathelyi székesegyházban ő festette a szentély, nagykupola és a Madonna-kápolna mennyezetképeit, a sz. Quirin- és sz. Márton-oltároktól jobbra és balra eső falak bas-relief képeit s a Madonnakápolna falfestményeit.

Maulbertsch Antal.
(Schmuzer Jakab kézirajza a bécsi National-Bibliothekben.)

A székesegyház építését gyors kézzel folytatják. Felépítik a tornyokat, az oromfalra felkerülnek Prokopp szobrai, megkezdik a szentély boltozását, Rumpelmayer Márton pozsonyi kőfaragó szeptember elején megkezdi a főoltár építését s december 2-án arról értesíti a pozsonyi országgyűlésen időző püspököt, hogy a főoltár melletti négy márványoszlop felállításával elkészült; a főoltár és a tabernákulum felállítását szeretné arra az időre hagyni, mikor a szentély kifestése már megtörtént, nehogy az állványok szétbontásánál kár essék bennük. A püspök azonban erélyesen ráparancsol, hogy az oltárt mielőbb látni akarja.
Okt. 9-én Szily új szerződést köt Prokoppal. A művész kötelezi magát, hogy a homlokzat fülkéi számára margaretheni mészkőből elkészíti Ker. János és Mózes szobrát s azokat legkésőbb 1797. júliusára szállítja.¹)

Az 1796. évben új erővel lobbant fel a francia háború tüze. A francia hadak a zseniális Carnot tervei szerint két oldalról, a Rajna és Olaszország felől nyomultak előre, hogy Bécs kapui előtt egyesüljenek. Azonban Németországban Károly főherceg visszaverte Jourdant s Moreaut, viszont Olaszországban tüneményes új csillagként ragyogott fel Bonaparte Napoleon, aki győzelemről-győzelemre haladt. A magyar főrendek a vereségek hírére nagymérvű önkéntes áldozatokat hoztak. Szily ezer forintot, 12 újoncot, 250 mérő zabot s ugyanannyi rozsot ajánl fel.²)

De mindez nem elég. Az uralkodó november 6-ra Pozsonyba országgyűlést hív egybe, melyen Szily is megjelenik.³)

³) Szily ez alkalommal Rumpelmayer kőfaragónál szállt meg. (Levele Zsolnay János novai számtartóhoz a szemin. könyvtárban.)

A király magyar huszárruhába öltözve rendkívül meleg hangon kéri a rendek s az egész magyar nemzet segítségét a hazát, vallást egyaránt végveszéllyel fenyegető francia hadak ellen. A rendek nemes lelkesedéssel 50.000 újoncot, jelentékeny adót s gabonát szavaztak meg.

1797. Az 1797-ik év a háború jegyében áll. Napoleon február 2-án elfoglalja Mantuát, a pontebbai szoroson át Karinthiába s innen Felső-Stiriában Leobenig nyomul előre. Napoleon hadai elől rendkívül sokan menekülnek Szombathelyre az osztrák és stájer tartományokból, köztük Herzan Ferenc gróf bíboros. Herzan Ferenc gróf a Collegium Germanicum-Hungaricumban iskolatársa volt Szilynek, 1779 óta mint a német-római birodalom teljhatalmú bíboros minisztere rendkívül fontos szerepet töltött be Rómában. 1796-ban Napoleon hadai elől Grazba menekült s most Napoleon közeledtének hírére hazánkban keresett menedéket. Április 9-én Kőszegről ír Szilynek, megköszöni a püspöknek iránta tanúsított jóságát s hálája zálogául a szent kereszt részecskéjét küldi. A bécsi udvar április 18-án Leobenben fegyverszünetet köt Napoleonnal. Herzan visszatér Grazba. "Soha el nem múló hálája zálogául, örök barátságuk emlékeként" római palotájából két gyönyörű festményt hozat Grazba s onnan Szombathelyre küldi azokat Szily épülő új székesegyháza számára. Az egyik Pietro da Cortona Saul és Ananiás c. képének, a másik Guido Reni szent Mihály arkangyalának művészi másolata. Mindkét festmény ma is székesegyházunk legszebb ékességei közé tartozik.¹)

¹) Dr. Géfin Gyula: Újabb adatok a székesegyházi sz. Pál és sz. Mihály-képről. (Vasvármegye, 1927. febr. 15.) U. a.: Szily János és Herzan bíboros levelezése a székesegyházi sz. Pál és sz. Mihály-képre vonatkozólag. (Vasvármegye, 1927. április 17.) Szily fogalmazványai és Herzan eredeti levelei a püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt.

A leobeni fegyverszünet után az egész ország fegyverkezik s készül az újabb harcra. Főként a Dunántúl fejt ki erélyes munkát a nemesi felkelés szervezésében. A munkát József nádor vezeti s augusztus közepén az uralkodópár is három napot tölt Szombathelyen, mint Szily vendége. Herzan bíboroshoz szeptember 19-én írt levelében Szily következőkép beszéli el e hetek történetét: Június végén 27 vármegye felkelő serege gyülekezett Vas- és Zalamegyékben. Július 20-án Szombathelyre érkezik József palatínus s a püspöki palotában vesz szállást, melyet Szily teljesen a királyi ház rendelkezésére bocsát, ő maga embereivel a szemináriumba költözik át. A felkelő seregek parancsot kapnak, hogy aSzombathelyhez közel eső mezőkön gyűljenek össze. Augusztus 3-án már itt van az egész felkelő sereg s itt g yakorolja magát a haditudományokban. Augusztus 16-án d. u. 2 órakor megérkezik a király s királynő, a püspöki palotában szállnak meg s a nádor társaságában fogyasztják el ebédjüket; 5 órakor kimennek a táborba s megszemlélik a felkelőket. Este kivilágítják a várost s a következő napon is megismétlik ezt. Augusztus 17-én reggel 6 órakor már ismét a táborba mennek. Visszajövet kihallgatást adnak; az ebéden 36 személy vesz részt. Ebéd után megszemlélik a székesegyházat s készenálló festményeit (t. i. a még el nem helyezett oltárképeket) . Öt órakor ismét a táborban vannak. Este visszatérve a vármegyeházára mennek, ahol Batthyány prímás a fenséges vendégek tiszteletére bált rendez, melyen 9 (10?) óráig tartózkodnak. 18-án a felkelő seregek harcászati gyakorlatukon egy ütközet lefolyását mutatták be. Ennek megszemlélése után a felséges pár búcsút vett Szombathelytől.¹)

¹) Valószínűleg ez alkalommal adott I. Ferenc király Szilynek egy "gyönyörűséges és sokat érő mellyre való Püspöki keresztet" (Szegedy gyászbeszéde 18. 1.) "és gyűrűt." (Majláth gyászbeszéde 15. 1.)

A táborozás azonban tovább tartott. Szeptember 6-án újból nagy hadgyakorlatot tartanak, amelyen résztvesz József palatinus s Pálffy gróf kancellár. Ezután szétoszlik a felkelő sereg, utolsó csapata szeptember 13-án hagyja el Szombathelyt.²)

²) Szily levele Herzan bíboroshoz püsp. lev. I. állv. A királyi pár látogatásának leírása Kuncnál i. m. 170. I.

Á felkelő sereg hazabocsátásának oka az volt, hogy az uralkodó mindenképp békét akart. Vágya az október 17-én megkötött campoformio-i békében testet is öltött.³)

³) A felkelő seregek szombathelyi táborozásának bő leírását nyújtja Nagy János: A szombathelyi nemes tábornak Ő királyi Felségek előtt tett hadi-gyakorlása 1797. Kiss Asszony havának 16. 17. és 18-dik napján. Béts. Hummel.

Szily János tekintélye megyéjében eddig is egyedülálló volt. Ezen év nehéz körülményei közt tanusított bátorsága, bölcsesége és szívjósága még inkább emelték s csodálattá fokozták a személye iránt megnyilvánuló általános tiszteletet. Az események élesszemű figyelője, Nagy János, így festi Szily működését:

"Mikor a Frantzia, szomszéd Tartományba
Bé ütött, tudnillik Grétznek Várossába,
Mi szemmel nézhetted Nagy Püspök azokat,
A kik ön honnyokból lótottak futottak
Keresvén magoknak menedék helyeket,
Szekerekre rakván az ő holmieket?
Tele volt Városod futó vendégekkel,
S püspöki hajlékod minden rendüekkel!
És ha akkor mi is, kik távulabb estünk,
A veszedelmektől mód nélkül rettegtünk:
Minő indulatot nem okozott benned,
Ukálegon tüze nevelvén gyötrelmed?
De Te, kősziklának tulajdonságába
Öltöztél és erős állandóságába,
Mutatván, hogy a mint Vas vármegye Vastól
Neveztetett, ugy Te is azon Bátorságtól
Soha el nem állasz, melly Püspököt illet,
S Hazafi szívedben változást nem tehet.
Nem is tett! - vagy ha tett, az egyre serkentett.
Hogy Tanátsod által Megyéd ébresztetett!
Hogy Hazád, s Megyédnek védelmezésére
Elsők kik kelnének Királlyod részére!
Éjjel nappal tartott a Tanátskozásod,
Szembe tünő, buzgó, hiv iparkodásod!
Gyakran udvarodba sem fért a Nemesség,
Mikor Fenelonhoz hasonló Böltsesség
Follyván ajakidról, Megyédet biztattad
S Haza védelmére Juhaid nógattad . . ."¹)

Valaki meg fordult Nálad Szombathelyen,
Ó mennyi meg fordultt pedig ezen Helyen?
Szállással, asztallal azt meg vendégelted,
Ám bátor tsudálták ezt miként tehetted!
Mert a Püspökséged nem olly kövér vala,
És Jövedelmedet, mind a Templom fala,
Mind más Épületid nagyon emésztették,
Azért is e kérdést ők méltán tehették.
Illy nemes volt Szived abba az üdőbe,
Mikor a Fel-kélő Nemesség, seregbe
Vervén magát, ottan soká táborozott,
És Városod előtt sürün sátorozott!
Ott sok Méltóságos Gróffok és Nemesek,
Isméretlenek ugy, mint Isméretessek
Adakozásodat nyilván tapasztalták,
S fülem hallására, nagyon magasztalták!
Magam is olt lévén, láttam, és bámultam,
S szembe-tünőképpen azt is tapasztaltam,
Hogy kamrád és pintzéd mennél jobban ürült.
Eztet hogy tehetted, szived inkább örült . . ."²)

E sok izgalom és rendkívüli kiadás ellenére is tovább folytatja Szily a székesegyház építését. Augusztusban felépítik a tornyokat, az egyiket be is fedik, szeptember végén felállítják a homlokzatra Keresztelő szent János és Mózes szobrait s ugyanakkor vésik a homlokzatra az építkezés befejezését és a nagy püspök emlékét hírdető felírást:

JOAN. SZILY PRIMUS EPPUS SABAR. MDCCXCVII.
(Szily János első szombathelyi püspök. 1797.)

"Templum Augustum! Ingens!
Romana Colonia cernis Romano Dignum Nomine, et Invidia!
Miraris molem? Molis pretiumque, decusque?
Insuper et celeri Tecta parata manu?
Ut taceant muri, Moles tamen ipsa. loquetur,
Et magnum Szilii Nomen ad Astra feret!
Si Fronti inscribas, Szilii Me Industria struxit,
Dignum Mole ista, et Praesule Lemma canes!" ¹)

(Fenséges, nagy templom! Látod római gyarmat?
Most már illik rád római, régi neved.
Ámulsz nagy tömegén, tömegének drága diszén is
S fürge serény karral összerakott tetején.
Bár fala hallgat, mégis nagy tömegével, őmaga szólal
Fennen hirdetvén nagy Szily drága nevét.
Véssed rá: "engem Szily lángbuzgalma teremtett"
S méltón zengted a nagy templomot és Szilyt is.)²)

A költő átnyújtotta versét Szily püspöknek, aki nagy lelkét jellemző szavakkal tárta fel Nagy János előtt életelvét:

"E tsekély verseim nékie bé nyujtván,
Kezeit tsókoltam, szivemből kivánván,
Hogy, mivel élete örökös nem lehet,
Élljen, még Temploma kivánt véget érhet!
Kivánságom szokott kegyességgel vette,
De felelet gyanánt azt is hozzá tette:
Amint az Istennek Ő Szent Felségének
Tetszik, akkor vessen véget Életemnek!
Ha a Halál miatt, a melly bizonytalan,
És a sarkunkban van, pedig mind untalan,
Semmit sem kezdenénk, ugy nem végeznénk.
És ditsősségére keveset is tennénk.
Épitek még élek! többit az Istenre
Bizom, hogy ne vesse valaha szememre,
Hogy örökségével nem jól sáfárkodtam,
És jövedelmemmel rosszul gazdálkodtam."³)

A székesegyház kőépülete állott, a belső díszítés munkája következett. A legnehezebb kérdés az volt Szily számára, kire bízza Maulbertsch örökét, kivel festesse ki székesegyházát. Ajánlkozóban s pártfogókban nincs hiány. Még a királyi udvartól is kap pártoló sorokat Maulbertsch egyik tanítványának, Andreas Nesselthalernek érdekében. Szilyt ez nem kis zavarba hozza. Nem szeretné Őfelségét megbántani, viszont székesegyházának kifestését sem akarja kevésbbé művészi kezekre bízni. Maulbertsch apósához, Jakob Schmuzerhez fordul újra; felkéri, utazzék el az ő költségén Morvaországba s tekintse meg Winterhalder főművét, az obrowitzi templom mennyezetképeit.

Schmuzer Jakab.
(Egykorú metszet a bécsi National-Bibliothekben.)

Schmuzer a püspök kívánsága szerint tényleg elutazik Obrowitzba, alapos vizsgálat alá veszi Winterhalder festményeit s a lehető legkedvezőbb bírálatot mondja róluk. Winterhalder oly hűen elsajátította tanítómesterének művészetét - írja október 17-én Szilynek - hogy, ha ő festheti ki Maulbertsch tervei szerint a szombathelyi székesegyházat, műve olyannyira hasonló lesz Maulbertsch eredeti alkotásaihoz, hogy még Rafael is zavarba jönne, ha feltámadna, megkülönböztetésükben.¹)

¹) Kapossy i. m. 33., 113-4. 1. Schmuzernek csodálatosképpen annyira igaza lett, hogy a szentély mennyezetfestményét közel száz éven keresztül Maulbertschnek tulajdonították.

Szily erre véglegesen Winterhalder mellett dönt. A művész december 28-án a püspök hívására megjelenik Szombathelyen, hogy a székesegyházat megtekintse s a püspökkel a szerződésre vonatkozólag tárgyaljon.
Október első napjaiban újra előkelő vendége van Szombathelynek. Luigi Buffo Scilla érsek; Bécs apostoli nunciusa több napot tölt Szilynél; csodálattal szemléli vendéglátójának alkotásait, főként a székesegyházról nyilatkozik elragadtatással; részvéttel látja nagy gondját a dóm kifestését illetőleg. Giuliano Ettorre, a nuncius titkára november 8-án levelet küld Szilynek Bécsből s Ferracuti olasz festőművészt ajánlja a nagy feladat teljesítésére. Szily udvariasan megköszöni a figyelmet, de - Schmuzer időközben érkezett jelentésének hatása alatt - kitart Winterhalder mellett.²)

1798. Beköszöntött az 1798-ik év, Szily munkás életének utolsó esztendeje. Köröskörül szomorú volt a látóhatár. A francia forradalmárok háborúja lángbaborította egész Európát, fegyvereik diadalmasan hatoltak előre. Berthier tábornok 1798. februárjában bevonult az amúgy is már megcsonkított Egyházi Államba s azt római köztársasággá változtatta át s az agg VI. Pius pápát fogolyként hurcolta magával Sienába, Firenzebe, végül Valence-ba, ahol a következő év agusztus 29-én meghalt a vértanú pápák méltó utóda. A forradalmi eszmék diadala pedig, tán még a francia fegyverekénél is nagyobb. Pusztító szellemük behatol a klérus soraiba is.
Szilynek amúgy is melanchóliára hajló lelke mélységes fájdalommal szemléli mindezt. A világítélet közeledésére gondol.³)

Legjobban sebzi a szívét a papság szellemének romlása. "Szomorúan értesülök leveléből arról, - írja Pauer Xav. Ferenc bécsi lelkésznek - amit már előbb is hallottam, hogy nem kevesen a papok közül nemcsak Ausztriában, ahol rosszabb a papság, hanem Magyarországon is, elmulasztják a breviárium mondását azzal az indokolással, hogy az egyház nem parancsolja a papi zsolozsma mindennapi elmondását; mintha bizony a folytonos gyakorlat, az egyház ősi hagyománya, nem volna döntő bizonyíték amellett, hogy minden pap súlyos bűn terhe mellett köteles a breviáriumot minden nap elmondani."¹)

¹) "Id, quod dolenter intellexi, et jam antea audivi, quod non pauci ex ipso Clero, non solum in Austria, ubi quidem corruptior est Ecclesiasticus status, sed etiam in Hungaria, Breviarii recitationem intermittant, eo quod Ecclesia non praecipiat quotidie horas canonicas persolvere; ac si vero continuus usus et traditio Ecclesiae horas canonicas ab exordio Ecclesiae recitandi non esset invictum argumentum ad id, ut quilibet Sacerdotum ex stricta obligatione sub gravis peccati reatu Breviarium quotidie absolvat." U. o.

Május 22-én Batthyány prímás Szilytől is segítséget kér a hithűségük miatt száműzött francia papok számára. Szily azonnal küld 500 forintot és a káptalanjától 200, a dömölki apáttól 20, a jáki apáttól 10 forintot csatol saját adományához.²)

Jean Colson nitting-i (Lotharingia) plébánosnak pedig lehetővé teszi, hogy Batthyány Nep. János gróf csákányi kastélyában menedéket s alkalmazást kapjon.⁴)

⁴) Colson levele aug. 17-ről u. o. Colson Csákányban halt meg 1801. okt. 15-én. Végrendelete és a hagyatékára vonatkozó iratok a püsp. szentszék II. szekrényében.

A francia háború költségeire december 18-án ezer forintot ajánl fel önként.⁵)

Az év folyamán több helyütt bérmál, így a pünkösdi ünnepeken székvárosában, augusztus 5-én Jánosházán, 20-án Szentgotthárdon, szeptember 8-án Lékán. Július közepén Bécsben jár hivatalos ügyek elintézése céljából.
Szily legfőbb igyekezete ez évben székesegyházának belső díszítése. Lázas gyorsasággal dolgozik, mintha érezné, hogy munkaideje lejár. Pedig még négy évre volna szüksége, hogy szeretett dómjának építését teljesen bevégezhesse, írja május 18-án Erdődy grófnénak.⁶)

⁶) "Ich getraue mir nicht eher als in vier Jahren die gantze innerliche Verfertigung der Kirche zu versprechen, weil das viele Vergolden, Marmorieren und selbst die Mahlerei nicht nur viele Zeit, sondern hauptsächlich grosse Ausgaaben erfordert." Püsp. lev. I. állv.

J. Winterhalder: Az angyali üdvözlet.
A szentély mennyezetképe.

Február 23-án köti meg a szerződést Winterhalderrel a szentély kifestését illetőleg.¹) Március 16-án Maulbertsch özvegyétől 1500 forintért megveszi a művésznek mindhárom mennyezetkép számára készített színvázlatát.²) Április elején kezdi meg munkáját Winterhalder s mesteréhez méltó gyorsasággal dolgozik.

²) A vonatkozó levelezés és az özvegy nyugtája a püsp. lev. III. sz. 5. f.-ban. A szentély és a nagykupola eredeti színvázlatai a püspöki palotában vannak elhelyezve (püsp. dolgozószoba), a hosszhajó színvázlata, sajnos, elkallódott. V. ö. Géfin Gyula: A székesegyház festményeinek elkallódott színvázlatai. (Vasvármegye 1927. december 25-i szám.)

Szily János.
(Rajzó Miklós festménye Szombathely városházának nagyterme számára.)

Július 16-án Szily örömmel írja Prokoppnak: "Winterhaldernek várakozásomon felül gyors előhaladása a freskó festésében reményt nyújt arra, hogy a szentély ez évben elég korán elkészül."¹)

Szily nem csalódott reményében. Winterhalder október 30-án befejezte munkáját s felvehette a kikötött 2400 forint munkadíj utolsó részletét kitevő 1300 forintot.²)

Szeptember 22-én Szily új szerződést köt a művésszel a nagykupola mennyezetképére, a sz. Mihály 1:ápolna kifestésére és a kereszthajó négy falmezőjébe sz. Márton és sz. Quirin életéből vett jelenetek bas-relief festésére vonatkozólag: Mindezekért 5500 forintot fog fizetni s október 31-én előlegként 500 forintot ad át a művésznek.³)

Ugyanily lendülettel sürgeti Szily a díszítés egyéb munkálatait. Egyik szerződést a másik után köti meg, az itt dolgozó munkásokra személyesen ügyel fel, a távollevő mesterekkel állandó levelezésben áll, értesíti őket a munka előhaladásáról és mikor szükség van rájuk, Szombathelyre rendeli őket. Február 28-án szerződést köt Wathner s Adami pápai márványozókkal a templom belsejének márványozásáról, március 10-én Rumpelmayer kőfaragóval a szentély és sz. Márton oltár márványkorlátjairól, ugyanazon napon Kolb János pozsonyi fényező- s mázolóval az oszlopok stb. fényezéséről, április 3-án Prokopp szobrásszal a főoltár angyalainak s a főoltár feletti glóriának elkészítéséről, augusztus 16-án Rumpelmayerrel a szószékről, szept. 12-én Schmid és Till pozsonyi márványozókkal a faragások aranyozásáról, október 18-án Nickl nezsideri kőfaragóval a kórust tartó oszlopok felállításáról, november 13-án Wathner s Adamival újra a templom belsejének márványozásáról. Összesen 20.470 frt és 46 1/4 kr-t költ ez évben székesegyháza díszítésére.⁴)

⁴) Eredeti szerződések, nyugták a püsp. lev. III. sz. 4. és 5. fiókjaiban. U. o. az 1798. évi bevételek és kiadások számadása és összes nyugtái.

Késő őszig dolgoztak ez évben a dóm munkásai. November 13-án a nagy hideg miatt a festők, asztalosok, szobrászok és aranyozók kénytelenek voltak letenni szerszámaikat, míg a többi iparos a püspökvárban folytatja munkáját.⁵)

Szily megelégedéssel szemlélte alkotását. Hét év alatt hatalmas munkát végzett. Készen állott a székesegyház kőépülete, készen álltak s csak elhelyezésre vártak a sz. Márton,sz. Quirin, Ker. sz. János, sz. Péter, sz. István király és a sz. Mihály oltárok képei, sz. Pál képe és a négy nagy próféta szobra , szentélyben elkészült a főoltár s a mennyezetről Winterhalder remekműve szórta feléje színei pompáját.¹)

Az angyali üdvözlet.
(Maulbertsch színvázlata a szentély kupolája számára.)

Ó hányszor állhatott itt Szily boldog örömmel vizsgálgatva a szépséges freskót; mint nyílhatott ajka imára, mikor a fenséges hittitkot szemlélte: feje felett megnyílik az Ég, az Atya isten elküldi Gábriel arkangyalt a Boldogságos Szűzhöz az örömhírrel, hogy Isten Fiának anyjává választotta; az üde kék tavaszi eget angyalok serege népesíti be, akik hódoló tisztelettel köszöntik Isten anyját és mélységes áhítattal imádják Isten egyszülött Fiát. Hányszor állhatott itt a nagy püspök némán, szótlanul, míg tiszta lelke az angyalok seregéhez csatlakozva áhítattal imádta a megtestesült Fiúistent . . .
S hogy szállhatott képzelete tovább a jövőbe! Még három évre volt szüksége, hogy székesegyháza teljesen készen álljon. S azután . . .? Alkotó géniusza nagyszerű terveket fogant. November 13-án vendégül látta felsőbüki Nagy Antalt, több vármegye táblabíráját s elmondotta neki terveit: a székesegyház felépítése után a nyugdíjas papok számára épít otthont, a nemes ifjak számára konviktust, a piactéren vendégfogadót, s végül jogakadémiát állít fel.¹)

¹) ".. . ut mecum anno 1798-o 13-ia Novembris Sabariae fortunam apud eundem Praesulem in prandio constituendi habente communicaverat Domus deficientium Sacerdotum; Juvenum Nobilium Convictus; et diversorii in foro eppalis e fundamentis erectionem; demum etiam studiorum juridicorum Sabariam introductionem meditabatur . . ." Nagy Antal kézirata 24. 1.

Ugyancsak Nagy Antal beszéli el, hogy Szily a székesegyház előtti téren hatalmas nagyságú és kisebb szobrokat akart felállítani bizonyára itt is a San Pietro varázsa inspirálta lelkét.²)

²) "Aream Basylicae frontispicialem diversis Statuis et Colossis condecorasset..." U. o.

Sajnos nem így történt . . . "Es wär zu schön gewesen, es hat nicht sollen sein! . . ." Szily röviddel e beszélgetés után meghalt. A székesegyház, melyet 3 év múltán elkészített volna, csak húsz év mulva készült el; elhalt a nagy püspök, elhaltak nagy művészei, jóval gyengébb kezek vették át Hefele, Maulbertsch és Winterhalder örökét; a laikus szeme is azonnal észreveszi a székesegyház építésének két különböző periodusát. A deficientia ugyan felépült 1815-ben, Szily többi terve azonban tervezőjével együtt sírbaszállt . . . tán örökre!

Az 1798. év karácsonyán oly hideg időjárás volt Szombathelyen, amilyenre lakói régóta nem emlékeztek. "Mitsoda szél vész, mitsoda hó fergetek, mitsoda által ható hideg volt akkor! olly hideg, menyhez hasonlóra sok esztendőnek folyása alatt nem emlékezik senki" - így írja le Szegedy Pál gyászbeszédében e kegyetlen időjárást.¹)

Szily János lángbuzgalmú lelkét azonban ez nem tartotta vissza, hogy szokása szerint személyesen végezze az ünnepélyes éjféli misét. A kegyetlen erejű szélvész átjárta Szilynek sok munkától fáradt testét s ettől kezdve érezte a betegséget. Karácsony napján ugyancsak ő tartja az ünnepi istentiszteletet. Karácsony másnapján, sz. István vértanú ünnepén, gyóntatója, egy ferences szerzetes, aranymiséjét mondja. Szilyt bizonyára régebbi ígérete kötelezte arra, hogy lelkiatyjának ünnepét megtisztelje. Mint manuduktor részt vett az aranymisén, sőt az ünnepi szentbeszédet is megtartotta.
Erős akarata urrá akart lenni a betegségen.

"A Primitziázót számos Vendégekkel
Asztalához hiván, több Fő Személyekkel,
Biztatta, hogy vigan lennének az Urban,
Maga pedig járkáltt a Palotájában,
Járkáltt, mert a Halál utját siettette . . ."²)

Szily kénytelen volt búcsút mondani vendégeinek és ágynak dőlt. Tüdőgyulladás támadta meg, mely az "azonkívül is erőtlen és törődött egészségű"³)

püspök életerejét néhány nap alatt felemésztette. Szomorú újévre virradtak a szombathelyiek. Január 1-én a nagyharang zúgása szárnyán ajakról-ajakra szállt a hír, hogy Szily János búcsúzik híveitől s a földi élettől.
Szily hívó szavára sietve sereglettek össze papjai és hívei. Ünnepélyes csendben, könnyektől patakzó szemekkel indult el haldokló püspökéhez a szomorú menet, elől a szentkereszt, utána a kispapok, papok, a káptalan tagjai s mögöttük a hívek megszámlálhatatlan serege. Szily János főpapi ruháiba öltözötten várta őket. "Csudálatos elevenséggel"⁴)

tette le előttük a trienti hitvallást, teljes bizalommal gerjesztette fel reménységét az Úr Istenben, minden tehetségének utolsó erőltetésével gyullasztotta szívét az isteni tiszta szeretetre és így fogadta magához az Oltári Szentségben az Úr Jézust, kihez maga is nemsokára menendő volt; így vette fel Dugovics János nagyprépost kezeiből a szent kenetet s megáldván káptalanját, árván maradandó minden papságát, egész keresztény nyáját, végbúcsút vőn tőlük . . .₁)

"Mihányt észre vette meg nehezedését,
Papi, és Keresztyén szent kötelességét
Első gondba vette, meg Gyóntt, meg Áldozott,
S szent Kenetet reá a Nagy Prépost adott!
Ekép el-készülvén, várta már Halálát,
S Püspöki ruhába öltözvén, Áldását
Az oda össze gyültt egész Káptalanra,
És a környül álló több számos Urakra
Kiadván, szemeit az Égnek szegezte,
Mert a nagy bágyadtság megint ágyba verte.
A szent Tridentomi Gyülekezet szaván,
A Hit Vallásának módgyát olvastatván,
Nem tsak hallgatta azt, hanem el is mondta,
S a környül lévőknek szemeit áztatta!
Mit sirtok ó dicső Káptalan Tagjai?
Vagy mért keseregtek ó kedves juhai?
Ecce sic moritur! Így hal meg az igaz!
Ki őtet magához szólittya, Isten az! . . ."²)

Január 2-án esti 1/4 11 órákor bekövetkezett, amire papjai és hívei rettegve gondolták: Szily János meghalt. S amint tündöklő példakép volt és marad egész csodálatos élete mindenek számára, úgy példát adott halálában is. Amint Istenbe vetett hitét, reményét és szeretetét felindította, szenvedését türelemmel, jajszó nélkül viselte, lelkét előkészítette az örök életre s elhaló szavaival is csak szeretetet és áldást küldött embertársaira, megmutatta, mint indul el az igaz keresztény a halál útjára.³)

³) Szily betegségére és halálára vonatkozólag v. ö. Nagy Antal i. m. 25-26. 1., Nagy János 15-16. l., Szegedy i. m. 10. 1. és 16. I. s a székeskáptalan gyászjelentését.

A székeskáptalan január 3-án gyászjelentésben tudatja az egyházmegye papságával s híveivel Szily halálát; a temetés napjául január 7-ét, a búcsúztató gyászünnepség megtartására pedig március 9-ét tűzi ki. A latinnyelvű emlékbeszéd megtartására székhelyi Majláth Antal győri kanonokot ¹),

¹) Székhelyi Majláth Antal 1739-ben Kereskényben (Hont vm.) született előkelő családból. 1755-ben belépett a jezsuita rendbe, bölcseletet tanított Nagyszombaton és magyar hitszónok volt. A rend feloszlatása után (1773) teológiai tanár lett Győrött, 1777-ben ugyanott kanonok. Meghalt 1804. dec. 20-án Győrött.

a a magyar gyászbeszéd elmondására Erdélyi József Antal váci kanonokot ²)

²) Erdélyi József Antal szül. Nagyváradon 1737-ben, a római Coll. Germanicum-Hungaricumnak növendéke 1756-1757-ben Szilyvel egyidejűleg. Meghalt 1801-ben, mint váci nagyprépost.

kéri fel a székeskáptalan. Előbbi Győrött volt paptársa Szilynek, utóbbi Rómában volt iskolatársa. Erdélyi azonban betegsége miatt nem vállalhatta a beszéd elmondását s ezért a káptalan mezőszegedi Szegedy Pál székesfehérvári kanonokot kéri fel a magyar beszéd megtartására.³)

³) Mezőszegedi Szegedy Pál 1735-ben szül. Kőszegen, 1751-ben belépett a jezsuita rendbe, a bécsi Theresianumban működött, mint a magyar nyelv tanára s hitszónokként bejárta hazánkat. A rend feloszlatása után Kőszegen volt hitszónok, 1777-ben székesfehérvári kanonokká neveztetett ki, 1801-ben nagyprépost u. o., majd cattaroi vál. püspök. Meghalt 1814-ben.

Szily életfolyását s egyéniségének legjellemzőbb vonásait Nagy József állítja össze számukra.⁴)

A székeskáptalan által kiadott "igen szívreható és ékes"⁵) gyászjelentést Kresznerics Ferenc szerint Nagy József szerkesztette;⁶)

⁵) Kresznerics Ferenc: Nagy József élete. (Erdélyi Muzeum, 1816. V. 77. 1.)

szövegéből ismertetem a következő részeket:
"Felső Szopori Szily Jánost . . . á mi elfeleithetetlen Püspökünket, s Atyánkat, életének hatvan negyedik, feő Pásztorkodásának huszon harmadik esztendejében tegnap . . . betegeskedésének hatodik napján estvéli tiz óra után egy fertálykor tizen egyre, minek utánna elöbbeni napon önnön szent és buzgó kévánsága szerént minden szükséges Szentségekben az Anyaszentegyháznak Rendszabásához képest ugyan mi magunk tellyes Tzeremóniával részesétettük, és a Hitben való el-tántoréthatatlan állhotatosságáról-is előttünk Vallást tött, Inbéli hideglelést követő belső fene, amint az Orvosok nevezték, tőlünk - majd ki sem mondhattyuk - el-ragadta."
"Könnyeknek Zápora omlott szemeinkből, midőn haldokló ágya kőről állottunk; midőn szomoru kötelességünket a Szentségeknek kiszolgáltatásával tellyesétteni kénszeréttettünk; holott annak előtte abban a szentséges eledelben az ő Feő Pásztori s-Atyai kezei részesétettek bennünk: midőn szemeinkel láttuk közelétteni végsö óráját, kinek élete s-Feő Pásztorkodása hosszabétását ugyantsak szivesen ohajtottuk: midőn Atyai áldását lankatt jobjával fejünket illetvén, valóságos Atyai indulattal reánk mondotta: midőn végtére hörgő szavával, mellynek borzasztó hangja még most-is füleinkben tsöng, tölünk végsö butsut vött."
"Fiui sóhajtásink, könyörgésünk, és jajgatásink, mintha tartóztatták volna már induló nagy lelkét: de minthogy megnem tartóztathatták, az Egek felé sietésit követték, nem külömben, mint hajdan az Apostolok Isteni Mestereknek, s Tanétójoknak az Egekbe lött emelkedésit, együgyű ártatlan sohajtásoikkal késérték."
"Mi ugyan az ö el-estéből reánk hárámlótt veszteségünket, még élünk, siratni fogjuk. Bár tsak szót találnánk fájdalmunk Nagyságának ki magyarázására! tsak hogy, ha a nélkül nem szükölködnénk-is, a szomoruságnak nagy volta némákká tönne bennünk veszteségünk valóságos ki beszéllésére . . . Az ő jó emlékezete mindenkor áldásban fog maradni: nem-is engedik azt kihalni az ő üdvösséges Rendelései, melylyek által a régi szent Rendtartást visza állétani, a Lelki Pásztorokat az Anyaszentegyház Lelke szerént neveltetni, a hivek erköltseit a mostani romlottságból kivetkeztetni, és az ártatlanságba által öltöztetni iparkodott . . ."
"A fiui tisztelet, és hálaadatóság az ő virtusinak, mellyek inkáb bámulásra, mint követésre méltóbbak, az ő ditső nevének örökösétésére egy le ronthatatlan Oltárt állétott fel sziveinkben és ennek mását a következendő nyomban-is ábrázolni, s az ö jó nevét kézröl kézre által adni igyekezünk; ha pedig minden reménségünken kivül el szakadhatna-is valaha ez az ö emlékezete halhatatlanétásának lántza, a néma kövek, márványok, és oszlopok eléggé fogják hirdetni ily Nagy püspöknek . . . ditső nevét . . ."¹)

¹) Ívrétű gyűjtemény 1724-1842. Herzan-könyvtár. Az eredeti kéziratot nem találtam meg s így nem állapíthattam meg, hogy a fogalmazvány valóban Nagy József munkája-e? E mellett szól a Prot. Sess. Cap. Pg. 862-3.

Szily halálának hírét mélységes szomorúsággal és megdöbbenéssel fogadták szerte az egyházmegyében s messze annak határain túl is. Mindenki érezte, mily súlyos veszteség érte a kat. egyházat, magyar hazánkat s főként Szily ifjú egyházmegyéjét . . . Ki fogja folytatni Szily gigantikus munkáját? Akad-e hozzá hasonló, örökére méltó, aki be tudja fejezni megkezdett munkáit s megvalósítja nagyszerű, gazdag programmját? . . . Ez a kérdés aggasztotta mindenek szívét.
Szomorúan jegyzi be január 2-án a kispapok krónikása, Kerkápoly Péter az ifjú klérus assistentia-könyvébe e sorokat:
"Gyászos volt a kezdete, de még sokkal keserűbb a befejezése január második napjának. E végzetes és tragikus nap magával ragadta mind a saját fényét, mind a mi világosságunkat valamennyiünk zokogása közepette. A mi püspökünk, a mi atyánk, halálos betegségtől ágyhoz szegezve elérkezett élete befejezéséhez; komoly homlokát elborította a veríték, kedves arcát a halál sápadtsága, szelíd szemei megtörtek, beszédes ajaka elhallgatott, mind nehezebben lélekzett, lábai, jótékony kezei elhidegültek, egész teste megreszketett a halállal való küzdelemben, az örökkévalóság félelmes előcsarnokában állván: egy negyed tizenegy óra volt, mikor felcserélte az időt az örökkévalósággal. - Tehát őt is elragadta a vad, dúrva, kegyetlen, kíméletlen halál!!!"¹)

¹) "Lugubre initium, sed finis acerbior multo diei 2-ae Januarii anni currentis 1799 nobis accidit; fatalis namque illa (fatalis, quia novissima) et tragica (tragica, quia maestissima) dies et suam et quae post se nobis praeluxit, lucem cunctis nobis juste maerentibus subtraxit. Episcopus noster, Pater noster lethaliter lecto affixus ad extremum vitae articulum devenit; jamque, dum gravis sudart frons, affabilis pallescere vultus, mites (frangi oculi, loquax silere lingua, anhelare profundius pectus, frigere pedes, atque liberales manus, corpus denique totum vehementer affligi coepisset in horrifico tremendae aeternitatis vestibulo consistens; mox tempus cum aeterno, primo supra horam vespertinam decimam quadrante commutavit. Ergo et hunt fera, barbara, dura, saeva mors rapuit!!!" Assist. könyv II. k. 10-11. 1.

Szombathely város január 5-én tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy tőle telhető módon le fogja róni háláját a boldogult iránt, aki nagyszerű alkotásaival a város újjászületése, felvirágoztatása körül elévülhetetlen érdemekkel tette halhatatlanná emlékezetét.²)

²) Prothocollum privilegiati Oppidi Sabariensis a 25. Apr. 1797. usque 31. Dec. 1799. Pg. 346-350.

Szily János holttestét, mely öt napon át a püspöki palota nagytermében volt felravatalozva, január 7-én temették el. Jóllehet Szily végső akarata az volt, hogy temetése a lehető legegyszerűbb módon történjék, híveinek szeretete felejthetetlenül széppé tette azt.
A temetés napján Szombathely polgárai sorfalat álltak a püspöki palotától a ferencesek házáig. A temetési menetet a tanuló ifjúság nyitotta meg. Ezután következtek a püspökség jobbágyai, a céhek és érdemesebb polgárok, a városi előljáróság és más vármegyei urak, a két rendbeli szerzetesek és az uradalmi tisztek. A holttest előtt lépdeltek a székesegyházi zenészek és a világi papság. A koporsót tíz plébános vitte vállain a ferencesek templomába s a gyászistentisztelet után más tíz plébános vitte vissza az új székesegyház alatt levő sírboltba. A testvivők körül díszbe öltözött megyehuszárok és a céhek fáklyavivő küldöttsége képeztek sorfalat. A koporsó mögött haladtak a boldogult rokonai, a főrendek és a nőközönség.¹)

Április hó 9-én gyászünnepséget tartottak Szily tiszteletére. Ez alkalommal ünnepélyes gyászmisét mondottak Szily lelke üdveért s latin nyelven székhelyi Majláth Antal győri apátkanonok ²),magyar nyelven mezőszegedi Szegedy Pál székesfehérvári apátkanonok méltatták ³) Szily nagy érdemeit. Mindkét beszédet nyomtatásban is kiosztották az ünneplők közt.

²) Oratio, quam in solemnibus Exequiis . . . Joannis Szili . . . dixit Antonius Majláth . . . Sabariae, Siess, 1799.

³) A jó Pásztor, mellyel... Szily János urat... meg ditsérte Mezző Szegedi Szegedy Pál... Szombathelyen, Siess, 1799.

Szegedy Pál Szilyt mint jó pásztort mutatja be. Szily jó pásztor volt, mert először: szép példájával vezérlette juhait minden jámborságra; másodszor: magát egészen odaadta juhaiért. I. Példájával, ártatlan életével vezette juhait. A bűnnek még nevétől is irtózott; tiszta, ártatlan élete annyira közismert volt, hogy előtte soha senki nem mert egy illetlen, vagy kétértelmű szót kiejteni. Sanyarú életet élt. Békességesen viselte az élet szenvedéseit, sőt az életadta szenvedéseken fölül rendkívüli bőjtökkel, különféle sanyargató eszközökkel is sanyargatta testét, hogy a lélek szolgaságába hajtsa. Ájtatos életet élt. Rövid alvás után virradatkor kelt. A hajnali időben több órát töltött elmélkedő imádságban. Nagy figyelemmel imádkozta a breviáriumot, végezte a lelkiolvasmányt s készült a szentmisére. Felemelő látvány volt, amikor a szentmisét "gyúladozott szívvel" bemutatta. S hogyan készült halálára! "Minden tehetségének utolsó erőltetésével gyúlasztotta szívét az isteni tiszta szeretetre, kihez ő maga nemsokára menendő vala: így vette fel a végső szent kenetet, megáldván az ő főtisztelendő káptalanját, árván maradandó minden papságát, egész keresztény nyáját, és vég búcsút vevén tőlük így adta ki lelkét Teremtőjének szent kezébe." Nagy ájtatossággal vonzódott a b. Szűzhöz, mint édesanyjához, kinek tiszteletére naponta bizonyos imákat és jócselekedeteket végzett.
II. Életét adta juhaiért. Odaadta minden értékét nagyszerű építkezéseivel. Felsorolja, mit tett Szombathely fejlődéséért, iskoláiért, vendnyelvű híveiért, rokonságának jobb karba helyezéséért, a szegényekért. Valóban "csuda dolgokat cselekedett." Odaadta egészségét. Mennyit küzdött, fáradott népéért! Bejárván egyházmegyéjét, prédikálván, mindenkinek mindene lévén! Valóban jó pásztor volt!
Isten már a földön is felmagasztalta őt s kedvessé tette a királyok előtt. I. Ferenc Frankfurtban őt, egyedül őt, valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki és egy gyönyörűséges, sokat érő, mellre való püspöki kereszttel ajándékozta meg; Mária Terézia szenteknek ezüstbe, aranyba és drága gyöngyökbe foglalt ereklyéivel tisztelte meg Szily székesegyházát (17-18. l.). Adjuk meg neki mi is a tiszteletet és soha ne feledjük el, mily jóságos atyja és pásztora volt ő megyéjének.
Majláth példaképül állítja Szilyt hívei s utódai elé. Szily példát adott hithűségével, tiszta életével, komoly életfelfogásával. Példát adott utódainak vendégszeretetével (főleg papjaival szemben), egyházlátogatásaival (vendvidék) és építkezéseivel s övéiről való gondoskodásával.
Beszédéből felemlítem a következőket: Szilyt protestáns édesanyja a protestáns vallásban akarta nevelni, de a kis fiú tiltakozott ez ellen (6. l.). Diák- és kispap korában gondosan kerülte a könnyelmű életfelfogású társakat. Győri segédpüspök korában legszigorúbban a könnyelmű életűekkel szemben viselkedett (10. l.). Minden hó első szombatját a halálra való előkészületre szentelte. E napon visszahúzódott az emberektől, emlékezetébe idézte minden tettét, megvizsgálta lelkiismeretét, hogy elkerüljön, lelkéből kizárjon mindent, ami veszélyt hozhatna üdvösségére (11. 1.) . Szent Ignác lelkigyakorlatai szerint minden évben nyolcnapos lelkigyakorlatot végzett. Ez időben megszüntetett minden érintkezést a külvilággal s csak lelkének élt (11. l.). Nem múlt el nap, amelyen szentmiséjét bemutatni elmulasztotta volna; amikor ez teljességgel lehetetlen volt, a pap kezéből vette magához az Úr szent testét (11. l.) . A nagyobb ünnepekre mindenkor böjttel készült (12. l.) . A püspöki kápolnában az istentiszteleteken házanépe is megjelent s püspökével együtt imádkozott (u. o.). Szent Márton és Nep. szent János tiszteletére végzendő litániákra ezer forintnyi alapot tett le (13. l.). Soha szegényt üres kézzel el nem bocsátott, minden vasárnap pénzt osztott ki a püspöki várában megjelent szegények közt, minden szombaton bő segélyt küldött a szombathelyi szegényházba.¹) (13. l.).

¹) Ezenfelül 10 mérő búza, 10 mérő rozs és 8 veder bor adományozásával járult évente a kórház fenntartásához.

Az uralkodó értékes kereszttel s gyűrűvel ajándékozta meg (15. l.). Híres volt vendégszeretetéről. Püspöksége alatt nem volt egyetlen nap, melyen vendég ne ült volna asztalánál. Vidéki papjaitól megkívánta, hogy a püspöki palotában szálljanak meg, valahányszor Szombathelyre jöttek (18. l.). Minden vasárnap a penitenciatartás szentségéhez járult (9. 1.). A szentolvasót minden nap elimádkozta (12. l.).
Az emlékünnepély alkalmával szép versekben méltatják Szily életét Nagy János szanyi ²), Csergics Simon felsőlendvai plébános ³) és Szabó Ferenc papnövendék. ⁴) Mindhárman magyar nyelven, egy egyoldalas vers pedig latin nyelven siratja el Szombathely nagy halottját.⁵) Csergics Simon és Szabó Ferenc versei a kispapok költségén nyomattak ki.

²) Felső Szopori Szily Jánosnak . . . bánat szüntető emlékezete. Irta és ditső hamvainak tiszteletekor közönségessé tette Nagy János . . . Szany Mező Városnak Plebánusa.
³) Nagyméltóságu felsőszopori Szily János halálát kesergő versek. Szombathely, 1799.
⁴) Mélt. Felső-Szopori Szily János . . . váratlan halálán kesergő nevendék papság. Irta Szabó Ferentz azon nevendék papság egygyik tagja. Szombathely, Siess, 1799.
⁵) In pium obitum Excellentissimi, Illustrissimi, ac Reverendissimi Domini Joannis Szily Primi Episcopi Sabariensis.

Egyszerűségében is megkapó a kispapok búcsúzása: "Kit vesztettél el?" - kérdi lelkét az ifjú költő - "Nagy Szily János urat!" Felsorolja, mily veszteség érte a hazát, a királyt, az egyházmegyét s így folytatja:

"Hát te kis árva sereg; mit vesztett itten az élted,
Mit vesztettél mást - nemde, hogy édes Atyát? Ollyan Atyát,
ki reád mindenkor s szüntelen aggott
És kinek éjjel is gondja valál egyedül...

Tégy hát illy fogadást: lészek volt gondos Atyámnak
Hálaadó fia, még vérem erembe mozog.
Mert noha mérges halál el vitte, de hidje belőlem
(Szivembe metszett) nem viszi el soha azt."¹)

E kor nagy történetírója, Katona István, e szavakkal jegyzi fel Szily halálát: "Az 1799. évben püspökeink közül elsőnek Szily János halt meg, Szombathely első püspöke, aki a vallás iránti lelkes buzgósággal, példás élettel s minden jó tulajdonsággal a legnagyobb mértékben fel volt ékesítve."²)

²) "Anno praesente primus ex Hungariae praesulibus morti succubuit Joannes Szily, primus eppus Sabariensis, zelo religionis, exemplari vita, dotibus omnibus ornatissimus." Historia Critica Regum Hungariae. Tom. XLI. Pg. 437. Budae. 1802.

Szily halála után felbontották végrendeletét s meghatottan látták, hogy a nagy püspök még a síron túl is gondoskodni kívánt székesegyházáról és egyházmegyéjéről. Végrendeletének, mely 1794. november 21-én kelt, főbb rendelkezései a következők:
Elrendeli, hogy temetése minél kevesebb költséggel történjék. Halála s temetése alkalmával összesen kétszáz szentmisét mondassanak lelki üdvéért s fizessenek hagyatékából egy-egy forintot a szentmisék stipendiuma fejében. A szegények és koldusok közt kétszáz forintot osszanak szét (1. p. ) . Összes alkalmazottainak - mind az egyháziaknak, mind a világiaknak - halála napjától számítva egyévi fizetésüket folyósítsák (2. p.). A felsőszopori templomnak 200 forintot, egy miseruhát s több egyházi felszerelést hagyományoz, egyéb egyházi ruháit a székesegyháznak hagyja (3. p.). Könyv- és pénzgyűjteményét székesegyházának hagyományozza. Öszszes magánjellegű iratait szintén székesegyházának hagyja s elrendeli, hogy könyvtárával együtt a szemináriumban helyezzék el (4. p.). A következő pontokban a püspökség ingatlanainak gazdasági felszerelésére (fundus instructus) vonatkozólag intézkedik (5. 6. 7.). A hagyaték számára tisztán megmaradó összeg három egyenlő részre osztandó. Egyik részt székesegyházának további építésére, ill. belső felszerelésére hagyományozza. A második harmad a Kollonics-féle egyezmény értelmében a kincstárt illeti. A harmadik rész két egyenlő részre osztandó. Egyik részt tőkésítse a székeskáptalan s évi kamatain szentmiséket mondasson Szilynek, szüleinek, rokonainak lelki üdvéért. A szentmiséket ne egyszerre, hanem megszabott időkben mondassák szegényebb papok, lehetőleg nyugdíjasok által, hogy így a híveknek is több állandó szentmiséje legyen s a szegényebb papokon is segíthessen. A harmadik harmad másik fele ismét két részre osztandó. Egyik részt szemináriumának és a deficiensek alapjának, a másikat " rokonainak hagyja (8. p.). Végrendeleti végrehajtóul Eölbei János kanonokot, vagy ennek akadályoztatása esetén Etényi Sándor zalaegerszegi plébánost nevezi m eg.¹)

¹) Szily végrendelete a káptalani levéltárban van elhelyezve. Teljes szövegét lásd e mű függelékében.

A hagyaték teljes összege 54.511 frt. 52 ? kr.-t tett ki; a különféle hagyományok, kiadások s a fundus instructusra eső összeg levonásával tisztán maradt 23.193 frt. 17 kr., mely összegnek egyharmada jutott a végrendelet értelmében a székesegyház belső díszítésének folytatására.²)

²) A végrendelet végrehajtására vonatkozó hagyatéki eljárási iratok a püsp. lev. III. sz. 7. f.-ban.

Itt kell megjegyeznem, hogy Szily fentieken kívül, élete folyamán a következő alapítványokat tette: 1792. január 15-én 1000 forintnyi alapítványt tett le a székeskáptalan kezelésébe, hogy kamataiból a székesegyházi könyvtár őre, a szeminárium lelkiigazgatója évenkint 50 forintnyi jutalmat kapjon.³)

1795. január 1-én 1000 forintot tett le ugyancsak a székeskáptalan kezelésébe, hogy annak kamataiból a székesegyházban sz. Márton és Nep. sz. János ünnepeinek nyolcada alatt tartandó ájtatosságok végzéséért a karkáplán 4 forintot, a segédkező kispapok 8 forintot, a harangozó 4 forintot, a zenészek 20 forintot kapjanak, a fennmaradó 14 forint pedig a székesegyházat illesse az elhasznált gyertyák és tömjén fejében.¹)

Ugyancsak Szily János volt az, aki a régi székesegyház 1500 fontnyi (= 840 kg.) súlyú nagyharangját 416 fontnyi súly (= 233 kg.) hozzáadásával gyarapítva szent Márton tiszteletére 1795-ben Kőszegen újraöntette.²)

²) A sz. Márton-harang felirata felső részén: "Divo Martino Episcopo Sabariae nato Sacrum." Alsó részén: "Joann. Szily, Primus Eppus Sabar. pro Cathedrali sua refundi, et augeri curavit, per Franciscum Pfistermajster Ginsii 1795." Bőle András: De statu C. Ecclesiae Sabariensis, 8. 1. Kézirat a püsp. lev. I. sz. 6. f.-ban. (E harangot 1915-ben leszerelték s anyagát háborús célokra használták fel.)

Kortársai és az utókor egyaránt a "Nagy" jelzővel ruházzák fel Szombathely első püspökét. Szily János e nevet valóban megérdemli. Már veleszületett adományai vezetésre predesztinálták, ú. m. a dolgok mélyéig ható, tiszta, bölcs észjárása, teremtő fantáziája, acélos akaratereje, páratlan munkabírása, gyakorlati érzéke, szervező képessége, komoly életfelfogása és kristálytiszta jelleme.
Lelkivilágát harmonikusan tükrözte külső megjelenése: magas termete, arányos, szép vonásai, a szeméből sugárzó határozottság, értelem és akaraterő, mélyek szuggesztív erővel hatottak környezetére.
Bármily pályára lépett volna, bizonyára a nagyok közt emlegetné az utókor. Ő azonban fényes adományait önzetlenül, minden fenntartás nélkül Istennek ajánlotta fel s egyházmegyéje szolgálatára szentelte és így lett egyházmegyéje számára azzá, ami sz. István volt hazánk számára. Nagyszerű alkotásaival, bölcs törvényeivel és szent életének példájával el nem múló örökértékű alapokat rakott le ifjú egyházmegyéje számára.
Nagy emberekről dicsérőleg szokták mondani: "sunt viri paucarum veritatum"; nagy lelküket megkapta egy-egy mélységes igazság s vezércsillagává vált egész életüknek s ennek ismerete a kulcsa életük ismeretének.
Szily lelkének is volt ily vezérlő csillaga. Rómában szent Péter sírjánál kapta meg lelkét a magasztos felfogás az apostolok feladatának nagyszerűségéről, ez uralta lelkét s ezt igyekezett megvalósítani a zseni értelmével, a szentek önfeláldozásával.
Érezte, hogy ifjú egyházmegyéje számára nagy dolgokat kell alkotnia, üdvös törvényeket kell hoznia, szent életével példát kell mutatnia. Ő, az egyházmegye alapítója, minden szerénysége mellett is érzi, tudja, hogy minden tette gondviselésszerű egyházmegyéjére nézve s ezért hagyja meg végrendeletében, hogy összes iratait, még a magánjellegűeket is őrizzék meg s helyezzék el a szemináriumnak a székesegyházi könyvtár számára fenntartott helyiségében.¹)

¹) " . . .omnia quoque Scripta mea Privata ad Archivum Episcopale non spectantia, eidem Ecclesiae meae Cathedrali lego, ea cum conditione, ut in Bibliotheca librorum donatorum serventur . . ." (Végrendelet 4. p.) Szily magániratait sajnos nem a szemin. könyvtárban helyezték el, hanem a püspöki palota egyik szobájában, ahonnan a palota padlására kerültek, ahol nagy részük elpusztult.

Az apostolok mélységes felelősségérzete és szerénysége hatja át. Mindenki bámulja, - ő maga soha sincs megelégedve önmagával. Az ő eszményei sokkal magasabban járnak, mint mindaz, amit megvalósíthatott.
Meg van benne az apostolok vértanúi lelkülete. A vértanúk bátorságával s rendíthetetlen hűségével hirdeti hitét s vallja meg egyházias szellemét akkor is, mikor a fanatikus luteránus életét akarja kioltani, akkor is, mikor ezzel II. József haragját s a kegyvesztettség súlyos hátrányait vonja magára. A kegyvesztettség nem szegi szárnyát. Szemeit Krisztusra emelve az apostolok lelkesedésével küzd tovább s adja oda életét s minden erejét Krisztusért és szeretett jegyeséért, az anyaszentegyházért.
"Deus meus et omnia"²), ezt a fohászt írta Szily annyiszor fogalmazványaira. "Én Istenem és mindenem!" hányszor szállhatott fel e fohász meleg szeretettel lelkéből, melyet az apostolok szeretetével teljesen odaadott Istenének!

Szily értelmi tehetsége rendkívül sokoldalú. Kitűnő teológus, filozófiai és teológiai doktor, elméleti tudását dicséretekkel halmozzák el püspöktársai.¹)

¹) Élvezetes Szily teológiai irányú írásainak olvasása. Mélység, éles logika, kiváló szaktudás jellemzi ezeket. V. ö. pl. II. József rendeletei ügyében készített tanulmányait. (Püsp. lev. III. sz. 7. f.) Egyik-másik olvasónkat talán érdekli, hogy Szily erős híve volt a molinista iskolának. II. Józsefhez 1781. dec. 30-án intézett felterjesztésében külön fejezetet szentel a molinizmus védelmének. Körösztúrihoz 1781. aug. 4-én intézett levelében éles okfejtéssel cáfolja Sanzának a molinizmus elleni támadását. (u. o.) A szemináriumba nem engedi tankönyvül bevezetni Charmes dogmatikájának legújabb kiadását, mert az augusztinizmus szellemében dolgozták át. (Levelei Bőléhez 1790 nyarán. Püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt.)

Kiváló a művészeti tudása, melyért megcsodálják kortársai s melyet mindennél beszédesebben hirdetnek alkotásai. De épp ily kiváló a gyakorlati téren. Amint teljesen maga vezeti püspöki hivatalának ügykezelését, úgy ő intézkedik kiváló ügyességgel uradalmainak gazdasági ügyeiben is. Az elméleti és gyakorlati zsenialitás ritka szerencsével párosult benne.
Kiváló tehetségét széleskörű műveltség kísérte. Nemes, úri család körében nevelkedett; Rómában eltöltött főiskolai évei során, majd a Zichy Ferenc gróf győri püspöki udvarában eltöltött 17 év alatt tanulékony lelkének bőséges alkalma volt előkelő műveltségének megszerzésére.
Akaratereje, acélos jelleme nem ismert akadályt, megalkuvást. Jól jellemezte őt Faludi:

"Oroszlán bátorság van Szily szívében,
Gyémánt állandóság eltekéllésében."²)

Sok harcot vívott életében, pedig nem lelte örömét a harcban. Szigorú volt önmagával szemben, szigorúan megkövetelte másoktól is kötelességük teljesítését.
Munkabírása bámulatos. Mindenütt ott van, ahol egyháza, hazája érdekében tehet valamit. A város ügyeiben csakúgy, mint a vármegye közgyűlésein és az országgyűléseken.
Maga intéz mindent; a püspöki hivatal ügyiratai közt Szily 22 évi püspöksége idejéből alig van olyan, amelyen az ő kezenyoma látható ne volna. Mindenre van ideje, még arra is, hogy gazdasági ügyeit teljesen kezében tartsa. S mindeme óriási külső elfoglaltsága közepette is órákat tölt naponta elmélkedő imádságban.
Szent élete. Gyermekded ártatlanságban, tiszta, imádságos lélekkel élte le életét. Önmaga iránt szigorú volt, vezeklő övet hordott, hívei iránt apostoli szeretet lobogott szívében.

Hibái. Szilyt ellenfelei főleg három hibáról vádolják: hogy szigorú, erőszakos, elfogult volt, - hogy rokonait igazságtalanul, mások rovására pártfogolta s végül, hogy nem tudott megbocsátani.¹)

¹) Így II. Lipót (92. 1.), az 1793. évi anonym feljelentés s egy az 1790-1. évi országgyűlésen a püspökök ellen írt gúnyirat, melynek Szilyre vonatkozó passzusa így szól: "Angelo Ecclesiae Sabariensis scribe: Scio opera tua. Hoc habest: odisti facta Novatorum, quae et ego odi. Nomen tuum scriptum est in libro vitae. Sed non invenio opera tua plena. Numquid non habemus potestatem, mulierem sororem circumducendi, sicut et coeteri Apostoli et Fratres Domini et Cephas? Vel Tui soli non habent potestatem operandi? Esto infirmis infirmus, ut infirmos lucrifacias. Seniorem te non increpueris, sed ut Patrem observa. Adversus Presbyterum noli accusationem recipere nisi sub duobus vel tribus testibus. Sectare homo Dei Justitiam, Mansuetudinem. Hanc custodias sine Praeiudicio nihil faciens in alteram partem declinando. Non sit apud te eorum prae coeteris filiorum Dei adoptio, qui sunt cognati tui secundum carnem, non enim ex his et in his Christus." Kézirat a Herzan-könyvtárban.

Szily keményvágású, harcos ember volt. Amint lelke minden hevével küzdött a megismert igazságért, úgy minden erejével harcolt a tévesnek ismert szellemi áramlatok, a viszszaélések és bűnök ellen. Hogy temperamentuma néha erőszakosságra, önkényességre, túlzott szigorúságra ragadta - azt nem lehet tagadni. Egyébként e szigorúság nem ártott az ifjú egyházmegyének, mely három egyházmegye elhanyagolt részéből állíttatott össze s a papságot az esetleges püspöki önkénnyel szemben megvédte ama idők hivatalos ügykezelése. A fontosabb ügyeket az időben nem a püspök egyedül, vagy a püspök és hivatala intézte, hanem a püspök elnöklete alatt működő szentszék.²)

²)Kedvesen ecseteli Szilynek hibázó papjaival szemben való bánásmódját Csergics (i. m. 68.):
"Illyeket Szilynek tsupa tekintete
Veszedelmes útról jobbra térítette.
Hátha hozzá járult az atyai feddés,
Vagy ha jobbnak vélte, szép szó s kedveskedés?
Akkor a farkast is juhra változtatta
Kárhozandók közül idvességre hozta.
Papság! Meg bántódat rántzba tudta szedni;
De ha érdemletted Téged is meg feddni."

A nepotizmus vádja főleg Eölbei kanonoki kinevezésével s Etényi Sándor zalaegerszegi plébánosnak a kanonokságra ismételten történt felterjesztésével kapcsolatban kelt szárnyra. Ez a vád igazságtalan. Eölbei is, Etényi is kiváló papok voltak, teljességgel méltók a kanonokságra. Szilynek rengeteg munkájában s nehéz harcaiban támaszra volt szüksége. Kedves munkatársában, Nagy Józsefben keserűen csalódott, kanonokjai jórészt öregek, betegesek voltak, többüknek lelkét megfertőzte a kor szelleme, érthető, hogy Szily unokaöccseit

maga mellé akarta emelni, egyrészt, hogy magának támaszt, munkatársakat szerezzen, másrészt, hogy ezek vezetőállásba jutván, tovább folytassák bátyjuk megkezdett munkáját. Etényit nem sikerült a káptalanba bevinnie, Eölbei azonban bebizonyíthatta ott, hogy méltó volt Szily bizalmára. Hűséges munkatársa volt nagybátyjának, letéteményese eszméinek s halála után munkájának folytatója. A harmadik vád Szily ellen, hogy bosszúálló volt s hogy nem tudott megbocsátani. Anyi igaz e vádban, hogy bármennyire is küzdött Szily természete ellen, némely esetben nehezen tudott megbocsátani. Nem állott bosszút az illetőkön, de elkerülte őket, ahogy a bűnalkalmat szokás elkerülni. Felsőbüki Nagy Antal is felemlíti ezt és Szily melancholikus temperamentumával magyarázza.¹)

Szily külső megjelenése, képei. Szily János termete a közepesnél magasabb volt, nem volt sem kövér, sem sovány.²) Külseje visszatükrözte nagy szellemét, önuralmát és igénytelenségét.₃)

²) 1928 őszén Mikes J. püspök úr megbízásából Gruber József úrral, a Hudetz cég tisztviselőjével elhúnyt püspökeink koporsóit rézplakettekkel jelöltük meg, melyekre az illető koporsóban pihenő püspök nevét vésettük s ez alkalommal láttuk, hogy Szily püspöknek egykor lakattal lezárt koporsóját az idők folyamán felnyitották, lakatját feltörték. Somogy püspök koporsója talán soha nem is volt lezárva. Áhítatos tisztelettel szemléltük a drága ereklyéket s azután lezártuk a koporsókat.

³) Így a hagyomány s az egykorú írók. Pl. az 1777-i Idyllion halieuticum szerzője: "Placido modestia vultu, laetaque majestas frontis, fuci expers animi probitas et pectus apertum . . ." pg. 10.

Melyik Szilynek leghűbb képe? Legrégibb képét a szeminárium mellett fekvő ú. n. Putsarits f. kanonoki ház őrzi. 1782. december 8-án készült; festője mindkét oldalán felírással látta el; hátlapján feljegyezte: "Jo. Georg. Merckl. pinxit Ao. 1782." (Merckl János György festette 1782. évben.) E festmény művészi szempontból gyenge alkotás.
A székesegyház nagykupoláján Winterhalder nagy művészettel festette meg Szily alakját, mely impozánsan, szinte megdicsőülten emelkedik a többi fölé.
A sekrestye bejárata fölött Prokopp alabástrom márványból készült Szily-reliefje.⁴)

⁴) "Supra portam Sacristiae exterioris conspicitur Effigies ex alabastro Joannis Szily primi Sabariensis Episcopi." Vis. can. Capituli A-o 1815. Püsp. lev. I. sz. G. f. és kápt. lev.

Nem sikerült teljesen, Szily koponyájának alakját nem találta el. Ezeken kívül van még egy-egy régi képünk Szilyről a székesegyház káptalani sekrestyéjében, a püspöki palotában s a szemináriumban elhelyezett püspöki képek galériáiban. Sajnos, egyik sincs szignálva. Melyik galéria képe tarthat leginkább számot hitelességre? A válasz megadásában segítségünkre jő Vidra Ferdinánd festőművésznek 1847. június 7-én Balassa püspök számára kiállított számlája, melynek 2-ik tétele így szól: "Három Ő méltóságát ábrázoló portrait, továbbá négy Szombathelyi volt Püspökök portrait-i, melly öszvessen hét, egyik egyik egyre másra 20 fl . . . 140 forint pengő."¹)

¹) Vidra nyugtáját a püsp. palota padlásán találtam s a püsp. lev. IV. sz. 5. f.-ban helyeztem el. Vidra Ferdinánd korának jobbnevű magyar festői közé tartozott. Veszprémben született, mint stipendista néhány évet Rómában töltött, ott festette Pannonfa c. képét s készítette rajzát Ráfael Theologiájáról; e két mű a Nemzeti Múzeum birtokában van. 1845-ben két képet festett a veszprémi székesegyház számára, 1858-ban kifestette az ungvári dómot; Szombathelyen kifestette a püsp. palota kápolnájának mennyezetét. (Ekkor tűnt el onnan Maulbertsch freskója?) Halála előtt két évvel elvesztette szemevilágát, 1879-ben Bicskén halt meg.

Tehát a püspökvári galéria négy első püspökképe nem egykorú alkotás, hanem Vidra Ferdinánd 1847-ben készült kópiája. Megerősíti ezt az a tény, hogy az öt első püspökképnek teljesen egyező a technikája, vászna; keretezése, sőt még a szögezése is. A székesegyházi galéria Szily- és Herzan-képe Eölbei János nagyprépost hagyatékai ²),

²) Eölbei végrendeletének vonatkozó passzusa így hangzik: "... pro continuanda Praesulum Sabariensium serie Imagines duorum primorum Epporum Sabariensium Joannis Szili, et Cardinalis Francisci Herzán in eadem Sacristia Capitulari appendendas (lego)." A végrendelet 1819. március 24-én kelt. Kápt. lev. 37. sz.

Somogy-képe 1832-ben, Bőle-képe pedig 1838-ban készült. A szeminárium Szily- és Herzan-képét 1836-ban Bőle püspöktől kapta ajándékba.³)

Ezek szerint tehát a püspökvári kép, mely a kápt. sekrestyében levőnek egyszerű másolata, elesik, míg a két másik galéria Szily-képe külső valószínűség alapján hitelességre tarthat számot.
A szemináriumi képet a szombathelyi városháza nagyterme számára 1900-ban lemásolta Rajzó Miklós festőművész.⁴)

⁴) Szombathelyi Ujság 1900. évf. 39. sz. és 1901. évf. 5. sz. - Rajzó Miklós festőművész Győrszentmártonban szül. 1864. január 6-án, meghalt Debrecenben 1913. október 28-án. Tanult Grazban, Münchenben, Párisban, Budapesten Lotznál; a budapesti tárlatok állandó kiállítója volt; Szombathelyen 1898-1902. években működött. (Karai Sándor debreceni ref. kollég.-igazgató és Knebel Jenő cs. és kir. udv. fényképész urak szíves közlése.)

E másolatról Éhen Gyula, Szombathely város polgármestere fénynyomatokat készíttetett s azokat a Szily-szobor-alap javára nagy mennyiségben árusíttatta. Ennek következtében ma ez a legismertebb s legelterjedtebb képe Szilynek. Szily szobrát 1909-ben a kápt. sekrestye képe szerint mintázta meg s öntötte bronzba Tóth István szobrászművész. Mindezek közül vajjon melyik a leghívebb képe Szilynek? Véleményem szerint a kápt. sekrestyéé. E mellett szól, hogy Eölbei legközelebb állott Szilyhez, azonfelül művészi érzékű, nagy képességű férfiú volt; nagybátyja életében s még inkább annak halála után ő tárgyalt a székesegyház nagy művészeivel. Ezek alapján valószínűnek tartom, hogy e kép vagy Szily hagyatékából került Eölbei tulajdonába, vagy - s ez még valószínűbb - hogy Eölbei, aki 1799-ben, ill. 1800-ban ráfestette Winterhalder által a nagykupolára Szily képét, megfestette a jeles mester által saját maga számára is szeretett nagybátyja portréját. Emellett szól a kép finom, Winterhalderéhez hasonló ecsetkezelése és művészi értéke is.^¹) Műmellékletünk Szilynek e képét mutatja be.

¹) E nézetet támogatja saját tapasztalatom is. Mikor Szily bebalzsamozott holttestét szemléltük, azonnal szemünkbe ötlött, mennyire egyezik vele a kápt. sekrestye képe s mennyire különbözik tőle Prokopp reliefje.

8. SZILY PÜSPÖKI TEVÉKENYSÉGÉNEK JELLEMZÉSE.

Építkezései. Püspökségének 22 éve alatt a következő épületeket emelte: Szombathelyen a szemináriumot, a püspöki palotát, a plébániaházat, a püspöki kertet melléképületeivel, a káptalan némi hozzájárulásával kétemeletesre emelte a "székesegyházi zenészek házát" (Holtán Ernő-u. 4.) ; anyagilag segítette Eölbei Jánost a nagypréposti lak felállításában s mindezek koronájául felépítette a székesegyházat. Megújította és kibővítette a zanati fiókegyházat²),

²) Kemény Lajos (Hefele Menyhért, 25. l.) és Guby Rudolf (Melchior Hefele, S. 127) azt állítják, hogy a zanati templomot 1888-ban lerombolták s helyébe újat építettek. Ez így nem áll. A templomot restaurálták s megnagyobbították. Egyik falát előrehozták, a vele szemben álló változatlan maradt, az összekötő falakat megtoldották.

befejezte a félbenmaradt novai és nyuli plébániatemplomokat, új templomot épített Milejben; új, plébániaházat Nován s az ő buzgólkodásának eredménye a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaház felépítése.
Ő alapította püspöki birtokán, Szombathely közelében, Ujperint községet. Az elhagyatott püspöki uradalmakat gazdasági épületekkel kellően felszerelte.

Művészi alkotásai. A fent említett épületek legnagyobb részét a kitűnő Hefele Menyhért emelte. Szilynek köszönheti az egyházmegye, hogy Maulbertsch, Winterhalder, Dorfmeister és Prokopp nagy értékű művészi alkotásait bírja. Szombathelynek ma is összehasonlíthatatlanul legértékesebb műkincsei azok az épületek s díszítéseik, melyeket Szily idevarázsolt.

De nemcsak a képzőművészeteket értékeli Szily. Élénk kapcsolatot tart fenn kora hazafias íróival: Révaival, Bessenyeivel, Rajnissal s el nem múló érdemet szerzett e téren Faludi Ferenc költeményes maradványinak összegyűjtésével.

Tudományos téren, a népművelés és iskoláztatás terén. Az építkezései alkalmával kiásott régiségeket nagy szakértelemmel gyüjti s a püspöki palotában e célra berendezett múzeumban helyezi el. Nagyértékű régi pénzgyüjteménye van. Összegyűjti a Szombathely multjára vonatkozó adatokat s a jeles Schönvisnerrel megiratja Sabaria-Szombathely történetét.

Szombathelyre hozza s szemináriumában helyezi el Siess Antal József könyvnyomdáját.
Óriási értékű könyvtárat gyüjt össze középkori kéziratokkal, ősnyomtatványokkal s könyvészeti ritkaságokkal; ezeket székesegyházának ajándékozza és szemináriumában helyezi el.
Fejleszti és visszaszerzi Szombathelynek a gimnáziumot, megszerzi s felépítteti a líceumot. Hittudományi főiskolát állít fel s ha a halál meg nem akadályozza, jogakadémiát is létesített volna Szombathelyen. Szerte az egyházmegyében rendkívül sok népiskolát emeltet.

B) APOSTOLI MUNKÁK AZ EGYHÁZMEGYE SZERVEZÉSÉBEN.

Papságának lelki emelése. Minden vágya az volt, hogy emelje papságának színvonalát és képzett, szentéletű, egyházias érzületű papsággal ajándékozhassa meg híveit. Ezért emeli püspökségének elfoglalása után azonnal a papnevelőintézetet s ezért küzd annyit II. József általános szemináriumai ellen, hogy ifjú papságának nevelését maga irányíthassa. Végre teljesül vágya, kitűnő tanári kart állít be, kora irodalmának majd minden értékesebb művét felölelő könyvtárát használatra átengedi kispapjainak, bölcs szabályokat ír szemináriuma számára s mindent megtesz, hogy kiváló papi nemzedéket nevelhessen.

"Soha nem jár annyit juhász az aklyánál
Sem a méhes gazda szagos méh házánál:
A mennyit ő jára a ti házatokban,
Hogy jót tanúljatok iffijúságtokban . . ."

A lelkipásztorkodásban működő papságának örökértékű "Instructio"-jóval, körleveleivel, személyes érintkezéssel, negyedévenkint feladott s általuk kidolgozandó teol. kérdéseivel, jó szóval s ha ez nem használt, szigorral igyekszik tudását fejleszteni, lelkiéletét tökéletesíteni. Megkívánta, hogy papjai évente nyolcnapos lelkigyakorlatot végezzenek s azt előtte igazolják.²) S hogy őket ebben segítse, kinyomtatja Siessnél Dufréne jezsuita atya könyvét.³)

²) "Omnibus Parochis, et Sacerdotibus Saecularibus Dioecesis nostrae seu curatis, seu non curatis praecipimus, ut singulis annis spiritualibus exercitiis per octo dies in aliqua domo religiosa, aut a turbis remota vacent, confessionem Sacramentalem sub iis peragant, et tam super hujusmodi exercitiis, quam confessione peractis scriptum a Superiore domus, et Confessario testimonium V. A. Diacono suo exhibeant, quod idem in fine cujusvis anni cum consueta informatione nobis transmittere teneatur." Instructio V. Cleri. Pg. 17. Ily igazolványok a püsp. lev. I. sz. 34. f.-ban.
³) Exercitia spiritualia Sacerdotum triduana et octiduana quae antehac varie tradidit et conscripsit Maximilianus Dufréne Societatis Jesu sacerdos, Augustissimae Imperatricis Mariae Amaliae confessarius. Sabariae, Siess, 1791. (8-r. 724 l.)

Hívei lelkiszükségleteiről intézményesen gondoskodik. Az esperesi kerületek számát 9-ről 14-re emeli, 8 új plébániát, l8 új helyi káplánságot és 7 új kápláni állást, tehát összesen 33 új lelkipásztori állomást szervez. A papi nemzedék neveléséről a kőszegi árvaház, a szombathelyi líceum és szeminárium felállítása által gondoskodik.
Nagy gondja van arra, hogy a nemzetiségi vidékek lakói saját anyanyelvükön kapjanak lelkioktatást. Különösen gondjaiba veszi a vendeket. Nagy áldozatokat hoz, hogy nyelvükön ábécés könyveket, evangéliumos könyvet és imakönyveket adjon ki és e nép fiai közül neveljen számukra lelkipásztorokat. Építkezései folyamán sok németajkú iparos jött Szombathelyre. Ezek számára "különös Templomot rendelt, mellyben ennek a Nemzetnek alkalmatos Férfiak által a szent Evángeliom a szokott napokon meg-magyaráztassék, és a Dél elötti, és Dél utáni Isteni szolgálat meg-tartassék."¹)

Egyházias érzületével, szent életével kitűnő példát ad. Jól tudta, hogy minden tanítás közt legfontosabb a példa tanítása. Önmegtagadó, "sanyarú élete", lángoló lelkének apostoli buzgósága örök oktatást ad ebben is egyházmegyéjének.

Hogy a Szilyről festett képet teljessé tegyem, szükségesnek tartom, hogy az eddigieket néhány vonással kiegészítsem.

Hazaszeretete. Szily nagyon szerette hazáját. Széchenyi István programmja hevíti már az ő lelkét is. Gazdagabbá, műveltebbé tenni, hitében-erkölcseiben megerősíteni népünket, - ez volt szívének vágya. Ezért alapít szerte egyházmegyéjében új lelkipásztori állomásokat és új iskolákat, ezért igyekszik vizitációs útjain megismerni népének minden gondját és baját, hogy azokon erős kezével segíthessen.

II. József németesítő politikája ellen épp úgy küzd magyar lelke, mint amennyire a császár egyházi reformjai ellen harcolt vallásos érzülete. "Édes" neki a magyar haza ²)
s édes a magyar nyelv. Nem engedelmeskedik a császár parancsának, mellyel az elrendeli, hogy hivatalos felterjesztésekben a német nyelv használandó. 1786-ban már másodszor kap ezért legfelsőbb megintést.³)
Az elnyomatás nehéz éveiben állandó levelezésben áll a magyar nyelvi újjászületés megteremtőivel, főleg Révai Miklóssal s anyagilag is támogatja.⁴)
A magyarságnak még a papjait is különbnek tartja, mint az osztrákokéit.⁵)

²) Levele Novák Chrysoston bakonybéli apáthoz 1793. szept. 14-én. (Sörös: A bakonybéli apátság története, II. k. 588. l.)
³) 1786. december 19-én. Püsp. lev. I. állv. 1786. N. 134.
⁴) Püsp. lev. I. állv. kurrens iratai közt.
⁵) Levele Pauer Xav. Ferenc bécsi lelkészhez 1798. február 13-án. Püsp. lev. I. állv. kurrens iratok közt.

Szily János és művészei. Kapossy János és Pigler Andor jeles műveikben publikálták Szilynek s az általa foglalkoztatott művészeknek levelezését s felhívták ezzel a figyelmet ama viszonyra, mely Szily és művészei közt fennállott.¹)
Nem volna teljes a Szilyről festett kép, ha erről meg nem emlékeznénk.²)
Szily nagyrabecsüli művészeit. Munkatársainak, szinte barátainak tekinti őket, maga tárgyal, maga levelez velük, jelesebbjeik asztalánál étkeznek.³)

¹) Kapossy János: A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei. Budapest, 1922. és Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetfestményei. Budapest, 1922.
²) Szilynek művészeivel váltott levelezése, melynek főbb darabjait Kapossy és Pigler ismertetik, a püsp. lev. III. sz. 4. és 5. fiókjaiban van elhelyezve.
³) "Die Kost für Ihre Leüthe habe ich bei meiner Officier Tafel bestimmet, Sie aber können immer, wenn Sie nicht durch die Mahlerey aufgehalten werden, bei meiner Tafel speisen", - írja Szily Maulbertschnek 1782. november 19-én. (Pigler i. m. 75. l.)

Nagyon jól esik ez a művészeknek, kik más nagyurak részéről nem szokták meg e bánásmódot. Így Esterházy egri püspök, a "nagy úr", ahogy őt Maulbertsch Szilyhez 1782. december 12-én intézett levelében irónikusan nevezi, csak titkárja útján érintkezik a művésszel s nem tárgyal, hanem parancsol.⁴)

Érthető, hogy a művészek szívesen dolgoznak Szilynél. Így pl. Maulbertsch "várva-várja a percet, melyben pápai kötelezettségének teljesen megfelelt, vágyódik Szombathelyre, hol ,szeretet és öröm` fognak erőt adni munkájához . . . új életet fog kapni, ha Szombathelyre jöhet."⁵)

⁵) U. o. 32-33. l. "Sollte ich dise gemein haltende Gnade von Eüer Hochbisch. Gnaden erhalten, so bekomme ich ein neues leben." Maulbertsch levele Szilyhez 1782. november 27-én. (u. o. 76. l.) "Ich sehne mich dahin." Maulbertsch Szilyhez 1783. április 27-én. (u. o. 80. l.)

S hogy tudta Szily saját lelkesedését művészeire is átárasztani! Hogy lelkesednek ők is Szily nagy eszméiért! "Isten nevében fogom magamat e nagy s fontos munkára teljesen Méltóságod szolgálatába ajánlani - írja Maulbertsch Szilynek 1791. június 1-én, mikor a székesegyház kifestésére kapott megbízást elvállalja - s ezen időben alig fogok más munkát vállalni, mert az öröm és szeretet teljesen eltöltötte szívemet. Tartsa meg Isten Méltóságodat s áldja meg házának építését mindazokkal együtt, kik annak építésén fáradoznak."¹)

¹) "Nun in Gottes Namen werde mich in diser wichtigen und grosen arbeit Eür Hoch bischöffl. Gnaden Gentzlich widmen, und schwerlich der Zeit was anderes iber nehmen, dan freid und liebe haben mich gantz eingenommen . . ." (Kapossy i. m. 102. l.)

Megható az ősz mester vágya, mellyel Istent kéri, hogy e fenséges munkában résztvehessen s élete utolsó napjait a székesegyház kifestésével megkoronázhassa.²)

²) " . . der ih zu disem so kostbaren und herlichen Werckhe zwar ein geringes Werckhzeig bin doch kan der Her machen, das meine letzeren Däge mit disem seinem Werckhe gekrenet werden . . ." Maulbertsch Szilyhez 1791. aug. 26-án. (Kapossy i. m. 104. l.)

Még a Maulbertschnél jóval hűvösebb természetű tiroli mester, Hefele is csak lelkesedéssel tud az új székesegyházról írni. Szíve mélyéből örül, hogy Szily e "fő épület" építéséhez foghat, boldog, hogy annak kivitelét Szily őreá bízta s kéri Istent, engedje annak építését befejeznie.²)

³) Hefele levelei Szilyhez 1789. szept. 18-án, nov. 30-án stb. (Kapossy i. m. 91. s köv. lapjain.)

Pedig a Szily számára végzett munkának is meg voltak a maga nehézségei; szigorú kritikus volt, állandóan vázlatokat kívánt, azokon sokat javított, változtatott és - kevés volt a pénze s azért erősen alkudott, úgyhogy a művészek senkinek sem dolgoztak oly olcsón, mint Szilynek. De erről a következő pontban.

Honnan szerezte Szily az anyagi eszközöket alkotásaihoz? Novák Chrysostom bakonybéli apát már 1782-ben írja, hogy mindenki csodálkozik azon, hogyan képes Szily csekély jövedelméből ily nagy dolgokat alkotni.⁴)

Nőttön-nőtt e csodálkozás a következő évek alkotásainak láttán . Szegedy Pál e szavakkal ad neki kifejezést gyászbeszédében: "Kitsoda ez? hogy meg-ditsérhessük őtet? mert ő valóban tsuda dolgokat tselekedett . . ."⁵)

Szily valóban annyit alkotott 22 évi püspöksége alatt, amennyit utódai együttesen még megközelítőleg sem tudtak alkotni. Honnan vette mindehhez az eszközöket? A szombathelyi püspökség egyike az ország leggyengébben javadalmazott püspökségeinek, azonkívül püspökségének első hat évében e javadalomnak is csak egy részét bírta s az ezért kárpótlásul kapott sz. jakabi apátságról lemondott, mihelyt a javadalom teljes birtokába lépett. Talán családi vagyona képesítette alkotásaira, vagy rokonsága? Nem. Családi vagyona volt ugyan Felsőszoporon, de alig számbavehető. Rokonsága pedig inkább segélyre szorult: "az Etényi, Kiss, Sorok, Eölbei és több más rokon-család az ő gondoskodása segítségével jutott tisztes megélhetéshez", mondja Nagy Antal ^l)

¹) Nagy Antal kézirata 25. L; Szilynek rokonaival való magánlevelezéséből több év anyaga a püsp. len. IV. sz. 1. fiókban.

Tán nagy mecénások, lelkes gyüjtések segítették? A kérdésre igennel felel a Magyarország Városai és Vármegyéi c. gyűjteményes vállalat Vasvármegyéről szóló kötetének írója: "Szily . . . készpénzben 192.500 frtot fordított a hatalmas épületre (a székesegyházra). Ez összegben bennfoglaltatik I. Ferenc király 20.000 frt.ajándéka a többit a püspök jövedelmei és ritka buzgalommal folytatott gyűjtései fedezték. ²)
Őt követik Pacher³),
Kaposs ⁴) és mások.

2) Magyarország Vármegyéi és Városai. Vasvármegye. Bpest, 1898. 126. 1.
3) I. m. 301. 1.
4) I. m. 17. l.

Az eddig feltárt levéltári adatok azonban, főleg a székesegyház építésével kapcsolatban, nem tudnak sem nagy mecénásokról, sem lelkes gyűjtésekről. A szeminárium építéséhez Mária Terézia az üresedésben levő egyházi javak alapjából 10.000 frtot adott.⁵)

⁵) A m. kir. udvari kamara 1777. április 11-én kelt leirata a püsp. len. I. állványán.

Hajgató Péter nagyprépost 300 frttal, Csődy Pál, Mechtler Ferenc és Kövesdy Boldizsár kanonokok 100-100 imperiálissal (150-150 frt), Gusálly János kanonok 50 frttal járultak az építés költségeihez.⁶)
A 30.000 frtot felülhaladó építési költségek egy részét a szeminárium uradalma adta, de tetemes hányadát a püspöknek magának saját javaiból kellett előteremtenie.⁷ )

⁶) Protocollum sessionum Capituli 1753-1799. Pg. 449. (Az 1777. július 28-i gyűlés jegyzőkönyvében.)
⁷) A szeminárium építési költségeire vonatkozólag Szily 1784-ben így ír: " . . . illi mille floreni, qui e proventibus Dominii Nyul . . . percipiuntur . . . majori ex parte in fabricam neo erecti Seminarii conversi fuerunt." 1786. május 6-án kelt felterjesztésében pedig: "Obwohlen von Seiner Seelig ruhenden Majestät Maria Theresia zur Erbauung des Seminariums aus den Fond der vacirenden geistlichen Pfründen 10.000 fl. dem öfters erwähnten Bischof sind eingeräumet worden, haben dennoch die Ausgaben der Erbauung des Seminariums 30.000 fl. überstiegen, die theils genannter Bischof, theils der Clerus seines Kirchen-Sprengels, theils aus eigenen, theils aus Seminarii Wirtschaft sowohl in baaren Geld, als in gehörigen Materialien bestritten hat." Püsp. lev. I. állv. és II. sz. 64. f.

A püspöki palota építésében Mária Terézia az üresedésben levő egyházi javak alapjából ugyancsak 10.000 frttal segítette Szilyt ¹), de más adományról nem tudunk.
A székesegyház építési költségeihez azonban senkitől sem kapott számbavehető segítséget.²)

¹) A m. kir. udvari kamara 1777. április 18-án kelt vonatkozó leirata a püsp. lev. I. állványán. ²) Csődy Pál nagyprépost 1300 frtot hagyományozott sz. Mihály arkangyalnak az új székesegyházban felállítandó oltárára (Protocollum, pg. 733.), Megyeri Györgyné, Tallián Magdolna pedig 1000 frtot a sz. Mihály oltárnál felállítandó két szoborra (u. o. 788. l.), de e hagyományokat a káptalan alapítványként kezelte. (V. ö. u. o. 894. 1.)

Panaszosan említi ezt röviddel halála előtt Erdődy Sándorné grófnőhöz írt levelében, kinek köszönetet mond azért, hogy 1798. májusában sajátkezűleg készített oltárvánkosokat, novemberben pedig egy díszes miseruhát küldött az új székesegyháznak: "Herzan bíboroson kívül, - írja Szily 1798. november 13-án kelt levelében - aki a mint évben megbecsülhetetlen értékű ajándékot adott székesegyházamnak a Rómából küldött két eredeti oltárképpel, melyek egyikét a hírneves Guido Rheni, másikát Pietro da Cortona festette, Méltóságod az első és egyetlen jótevője székesegyházamnak."³)

³) "In vorigen Jahr habe ich zwar von Cardinal Herzan für meine Kirche cinen unschätzbaren Wert erhalten durch zwei aus Rom mir zugeschickte originale Altar blätter wovon eines von berühmten Guido Rheni, das andere von Künstler Pietro da Cortona verfertigt wurde, ausser diesen selber sind Euer Gnaden die einzige und erste Gutthäterin meiner Kirche." Eredeti fogalmazványa a püsp, lev. I. állv. kurrens iratai közt. Érdekes, hogy Szily a két festményt a mesterek eredeti alkotásának tartja!

Ugyanezt tanusítja Eölbei is a m. kir. udv. kamarához 1799. március 8-án intézett felterjesztésében: "Más alap nem volt (a székesegyház építésére), mint a 30.000 frtnyi vagyonátháramlási összeg és évi jövedelme, melyet az elhunyt püspök oly előrelátással használt fel, hogy egy évben sem épített jövedelmének, vagy már előre meglévő pénzének erőin felül; . . . azon anyagon kívül, melyet püspöksége javaiból nyerhetett, 151.196 frt 15 kr. készpénzkiadással emelte tehát a bazilikát abba az állapotba, amelyben ma látjuk."⁴)

⁴) Eölbei vonatkozó felterjesztésének eredeti, latin szövegét 1. a 85. lapon.

I. Ferenc Szily halála után 14.070 frttal segítette a székesegyház építését a püspökség időközi jövedelmének átengedésével, a Vasvármegye c. mű fenti állítása azonban, mely szerint már Szily életében adott 20.000 forintot e célra, teljességgel alaptalan. Majláth Antal 250.000 forintra becsüli azon összeget, melyet Szily készpénzben költött az általa emelt épületekre.¹)
Adósságot soha nem csinált s halála után 54.511 frt 52 ? kr. értékű hagyatéka maradt.²)

¹) Majláth Antal gyászbeszéde 25. l.
²) A Szily hagyaték ügyiratai a püsp. lev. III. sz. 7. f.-ban.

Hogyan volt erre képes? Először - jövedelmének felfokozásával. Az uradalom gazdasági vezetésének minden ágához abszolút tudással ért, mindennek utánanéz, mindenben személyesen intézkedik. Így volt lehetséges, hogy uradalmából annyi jövedelmet hozott ki, amennyit egyáltalán ki lehetett hozni.³)

³) Szily gazdasági vonatkozású levelezése is, sajnos, a püspöki palota padlására került. Egy részét sikerült megmentenünk s a püsp. lev. IV. sz. 1. f.-ban elhelyeznünk.

Másodszor - kiadásainak redukálásával. Háza úri, vendégszerető, de a maga személyére teljességgel igénytelen. Építkezéseinél az anyagot igyekszik minél olcsóbban előteremteni. A székesegyház építésénél a régi vár köveit használja fel s a szombathelyiek minden tiltakozása ellenére lerontatja a régi székesegyházat, hogy annak anyagát is felhasználhassa. Szabad idejét a munkára való felügyelettel tölti, adminisztrációja a lehető legegyszerűbb. Ő maga tartja magánál a pénzt, komornyikja fizeti a munkásokat és vezeti a számadásokat, portása ügyel fel az építési eszközökre stb. Eölbei János egyenesen ennek tulajdonítja, hogy a székesegyház építése aránylag kis összeggel oly hatalmasan haladt előre. Itt kell megemlítenem, hogy Szily mester volt - az alkuvás művészetében is. Annyira leszorítja az árakat, hogy pl. Maulbertsch arra kéri Szilyt, tartsa titokban, hogy ily olcsón vállalkozik az oltárképek festésére, nehogy művésztársai e miatt szidalmazzák.⁴)

⁴) A főoltár képét 450, sz. Márton és sz. Quirinus oltárainak képeit 300, a kisebb oltárok képeit darabonkint 170 forintért festette meg. 1791. június 1-én kelt levelében jelenti, hogy Szily kívánsága szerint fenti összegért vállalja a képek festését, de hozzáfűzi: "Nur allein bitte dise breis geheim zu halten damit meine mit Meister nicht Ettwan iber mich schmehlen mechten . . .`` (Kapossy i. m. 102. l.) De azért nem veszi zokon Szilynek spórolását és így folytatja levelét: "Es ist auch sehr guet, das Eüer Hoch bischöffl. Gnaden die andere drey bletter Anderen Meistern iber geben, ich meines deils werde schon suchen die Rechte Nadl auff dem brobierstein zu finden, damit ih den Wetteiffer begeistern werde." (u. o.)

Hefele azt írja Szilynek 1791. január 21-én, hogy hozzáértők kinevetik őt, hogy ily olcsón vállalkozott a székesegyház felépítésére.¹)

¹) "Bau Verständigen sagen anderst und lachen mich aus über mein geringes begehren, allein ich hab es gesagt und bleibe bey meinen ausgesprochenen Acht hundert gulden jährlich . . ." Szily azonban még ebből is lealkudott évi 200 forintot. (Kapossy i. m. 92. l.)

Mindezt oly szeretetreméltóan csinálja, hogy Maulbertsch, akivel már megegyezett a püspöki palota nagytermének kifestésére vonatkozólag, mikor kézhez veszi az aláírás céljából hozzáküldött szerződést, felkacag, mikor olvasás közben azt veszi észre, hogy Szily egy újabb kötelezettséget csúsztatott bele, t. i. a püspöki palota kápolnájának kifestését.²)

²) "Ich mues bekenen Da bei iber lesung des Condract, welcher das erste wahr, mier ein freindliches lachen aus gebrochen ist, da ich den Capellen blafond ein geruckhet fand . . ." Levele Szilyhez 1782. december 27-én. (Pigler i. m. 78. l.)

Ez volt tehát a titka ama csodálatraméltó ténynek, hogy Szily aránylag kis jövedelméből ily hatalmas alkotásokat tudott létesíteni; jövedelmeit, amennyire lehetett, felfokozta, kiadásait pedig, amennyire lehetett, redukálta.

A szombathelyi egyházmegye nem tudta elfeledni első, nagy püspökét. Hatalmas szelleme, csodálatos egyénisége itt él közöttünk alkotásaiban, törvényeiben. Hányszor szállt halála óta ajakról-ajakra a sóhaj, mely Nagy János poétalelkéből Szily halálhírének vételekor az ég felé emelkedett:

Occidit Antistes Szilius! qui Primus in Urbe
Sabaridum, Magno hoc Munere functus erat!
Religio! Clerus! Templum! Urbs! optate Secundum,
Namque Parem Primo, tempora sera dabunt!³)
(Nagy Szily, ősi Sabaria fennkölt püspöke, meghalt!
O volt első itt, ily hivatalt ki viselt.
Vallás, papság és város, sóhajtsatok érte,
Mert hozzá méltó századokig se terem.)⁴)

Hányszor hangzott fel nehéz időkben a panaszos felkiáltás: "O utinam nunc viveret Magnus ille Antistes Szily! Non essent hae simultates!"⁵)
(Ó vajha élne most a nagy Szily püspök! Nem forognának fenn eme bajok!)

⁵) Tallián Antal felsőszilvágyi kegyúr levele Eölbei kápt. helynökhöz a plébániában fennforgó torzsalkodások ügyében. Püsp. lev. I. sz. V. f.

Szily nagyműveltségű s nemesszívű utódot kapott Herzan bíborosban, mindenek állítása szerint élő szentet kapott utódul Somogy Lipótban, de a szombathelyiek csak nem tudták elfeledni első püspöküket s még 1827-ben is, mikor Nagy Antal összeállította kéziratát, sokan voltak, akik szomorúan mondogatták, hogy Szombathely püspöki széke Szily János halála óta üresen áll.¹)

¹) " . . . in summam Szily Praesulis laudem cedit et id, quod multi de praesenti adhuc praetendant, Sedem Episcopalem Sabariensem a fatis Ejusdem, in praesens usque tempus vacare semper." Kézirat 25. l.

Nagyszerű alakja mindinkább dicsfénybe öltözött, emlékét csodálattal vési szívébe a késő nemzedék, nevét csak a Nagy jelzővel veszi ajakára s példájából erőt, lelkesedést merít.
Szily nemcsak a régi Sabaria dicsőségét támasztotta fel fényes épületeivel, de új életre keltette a szombathelyi egyházmegyét is. Rövidesen az ország egyik legrendezettebb, egyházmegyéje lett s néhány évtizeddel Szily halála után a pesti egyetem teológiai fakultása, a M. T. Akadémia, különböző egyházmegyék káptalanai, sőt a nagyváradi püspökség is egymással versenyezve hívják meg díszes stallumaikba a szombathelyi egyházmegye kiváló papjait.²)

²) Erre vonatkozó adatokat l. Somogy és Bőle püspökök életrajza folyamán.

Ezek egyike, Szilassy János, egy. tanár 1844. március 24-én Vass László, egyetemi tanár, akadémikus, nagyváradi lit. kanonok felett tartott emlékbeszédében e szavakkal mutat rá arra az eszményre, amely Vassnak, a szombathelyi szeminárium egykori tanárának lelkét lángralobbantotta: "Táplálta és éltette Vasst Szombathely néhai, első püspökének, Szily Jánosnak fenséges szelleme, melytől lelkesítve felkiáltott: mi gyengék is nagy célokat tűzzünk ki magunk elé! és lelke minden erejével ama feladatnak szentelte magát, hogy a magyar egyház ifjú reménységének, a növendékpapságnak lelkét hasznos és szükséges dolgoknak alapos ismeretével töltse meg."³)

³) "Alebat et animabat Ipsum excelsus prími quondam Sabariensium Episcopi Joannis Szily spiritus, quo incitatus exclamavit: nos quoque tenues conabimur grandfa, et toto pectore in id incubuit, ut succrescentem in spem Ecclesiae Hungaricae juventutem solida rerum utilium et necessariarum cognitione imbueret . . ." (Memoriam . . . Ladislai Vass . . , die mortis anniversaria seu 24-a Martii 1844 recolit Joannes Szilassy . . . Pestini, Trattner, 1844.)

J. Winterhalder: Sz.Mária bemutatása a templomban.
A nagykupola mennyezetképe.

Az 1830. évi s a következő esztendők schematismusai szép összefoglaló jellemzést adnak Szily életéről s munkásságáról, az 1871. évi papi névtár rövid életrajzát közli. Az 1909-ik évben az egyházmegye közönsége Szombathely város hozzájárulásával szobrot emelt Szilynek. Tóth István, szombathelyi származású budapesti művész készítette a sikerült bronzszobrot, melyet a székesegyház előtti téren állítottak fel.

Püspöki székén ül a nagy apostolutód. Sugárzó, szép arca megelégedéssel tekint három nagy alkotására: a püspöki palotára, székesegyházára és szemináriumára; ott ül, hogy nemes példája utat mutasson utódainak, buzdítója legyen híveinek és lelkesítője az ifjú papi nemzedéknek.
A szombathelyi egyházmegye 150 éves jubileuma alkalmával összegyűlt egyházmegyei zsinat atyái 1927. október 8-án, a zsinat befejező ájtatossága után Mikes János gróf megyéspüspökkel élükön Szily János szobrához vonultak s ott Tóth József dr. nagyprépost ékes beszéd kíséretében megkoszorúzta a nagy püspök szobrát.¹)
Szent Márton szétszaggatott egyházmegyéjében pedig, a trianoni határokon innen és túl, száz- és százezer lélekben csendült fel a szeretet ünneplő köszöntése, melynek oly szép szavakkal adott kifejezést 150 évvel előbb a csendes, ősz poéta, Faludi Ferenc:

¹) Az ünnepély leírása a Vasvármegye napilap 1927. október 9-i számában.

A drága Szily név irva légyen égben,
A föld színen pedig légyen dicsőségben
Ez az egész Megye buzgó óhajtása,
Te hozzád hajlandó szívének járása!

I. Ferenc fejedelmi gesztussal mutatta meg, hogy az a nagy jóindulat, mellyel Szilyt életében kitüntette, nem szűnt meg lelkében a püspök halála után sem. Szily halála hírének vétele után azonnal utasította a m. kir. udvari kamarát, küldjön gyorsfutárt Szombathelyre azzal a meghagyással, hogy a székesegyház építésénél foglalkoztatott munkásokat ne engedjék elszéledni, tartsák őket vissza s egyben megbízta Eölbei János kanonokot, mint aki legjobban ismerte Szily terveit, hogy folytassa nagybátyja intenciói szerint a székesegyház belső díszítésének munkáját. E célra rendelkezésére áll a Szily hagyaték egyharmada, az uralkodó pedig lemond a püspökség időközi jövedelmeiről s azokat átengedi a székesegyház építésére.¹)

¹) A m. kir. udv. kamara 1873. sz. leirata január 31-én kelt. Püsp. lev. III. sz. 5. f.

A szombathelyi egyházmegye megnyugvással vette hírül a király intézkedését. Nagy János e szavakkal vigasztalja a gyászoló egyházmegyét:

Ami pedig (Szilynek) Ditső Templomát illeti,
Imé bus szívetek örvendeztetheti,
Hogy olly Bölcs rendelést, s Testámentomot tett,
Melly a Buzgó, Kegyes, és jó Fejedelmet
Arra birta, hogy azt Ő is épiteti,
S Vigasztalástokra el is végezteti!²)

Eölbei részletes munkatervet dolgozott ki azon jegyzet segítségével, melyet Szily néhány nappal halála előtt papírra vetett.³)

³) Szily tervezete a püsp. lev. III. sz. 5. f.-ban. Eölbei e szavakat írta rá: ,,Praedeductum Projectum sumptuum pie defunctus Episcopus paucis diebus ante infirmitatem suam propria manu conscripsit et ad vires huius summae Anna 1799 aedificare constituit."

E jegyzetből kitűnik, hogy Szily az 1799-ik évben is, miként átlagosan a megelőző években is, 20.700 forintot szándékozott a székesegyház építésére fordítani.
Az év tavaszán meg is indultak újra a székesegyházban a munkálatok jórészt azon szerződések alapján, melyeket Szily a megelőző években a mesterekkel s iparosokkal kötött. Winterhalder július 9-től október 10-ig s a következő, 1800-ik év május 13-tól október 10-ig dolgozik Szombathelyen s megfesti a nagykupola színpompás képét, Mária bemutatását a templomban, melyre ráfesti Szily János mintegy megdicsőült alakját is; a székesegyház kereszthajójának oldalfalain sz. Márton és sz. Quirinus életéből négy jelenetet elevenít meg basrelief festményein; kifesti a sz. Mihály-kápolna (ma: Madonna-kápolna) oldalfalait és mennyezetét is. Utóbbi munkának nagy része már gyengébb, aligha maga a művész végezte s Szily aligha fogadta volna el. Prokopp elkészíti s felállítja a főoltár feletti glóriát. Wathner és Adami pápai márványozók, Schmidt és Till pozsonyi aranyozók a szentély és kereszthajó oszlopait márványba öltöztetik, szobrászati és aranyozó munkával díszítik.¹)

Eölbei kanonok, mikor a munkával ennyire elkészült, a hosszhajót deszkákkal elzáratta a kereszthajótól s ezzel lehetővé tette, hogy a székesegyház első része aránylag kisebb költséggel oly állapotba hozassék, hogy az isteni szolgálat végzésére alkalmassá váljék.²)

²) Eölbei 1801. okt. 19-én kelt jelentése a m. kir. udv. kamarához ekként ismerteti a megelőző két év munkáját: "Tota navis Ecclesiae incrustata et repurgata, chorus Musicorum exstructus. Pictura in Cruce, seu fornix medius Ecclesiae una cum lateralibus terminata, pegmata tam in Sanctuarii, quam et in medio Ecclesiae deposita. Residua pars Sanctuarii, uti et Crux cum columnis suis marmore vestita et in Sanctuario omnes sculpturae et ornamenta aurea appositae habentur, denique Navim Ecclesiae ab ipsa Cruce et Sanctuario asseribus interclusi, ut si totius Ecclesiae interna Instructio ad simul parari nequiret, anterior saltem pars paucioribus sumptibus perfici, et interea etiam pro servandis Divinis adaptari valeat." Püsp. lev. III. sz. 5. f.

Winterhalder József (?)
(A nagykupola freskójáról.)

A hiányzó összeget azonban sajnos nem sikerült Eölbeinek előteremtenie. A Szily-hagyaték likvidálása nagyon lassan haladt előre, 1802. június 23-ig húzódott, az interkaláris jövedelmek Herzan bíboros püspöki kinevezésével, ill. installációjával megszüntek, az új püspök pedig állandóan pénzzavarral küzdött, a székesegyház belső díszítési munkájára áldozni egyáltalán nem tudott s ekként még hat esztendő telt el, míg a katedrális Eölbei tervei szerint használatba vétetett. 1806. november 9-et írtak már, mikor Eölbei az ideiglenesen elkészített székesegyházat benedikálhatta s benne az első szentmisét elmondotta.^l)

¹) Eölbei kanonok Szily hagyatékából 7.731 frt 5 2/3 kr-t, a püspökség időközi jövedelméből 14.070 frt 59 7/12 kr-t, az építkezésnél feleslegessé vált visszamaradt anyagok eladásából 1.042 frt 20 kr-t kapott s használt fel a székesegyház belső díszítésére. Vonatkozó iratok a püsp. lev. III. sz. 5. f.-ban.

Az interregnum egyéb eseményei a következők:
A székeskáptalan Dugovics János nagyprépostot választotta meg káptalani helynökké s ezt 1799. január 9-iki körlevelében tudatta az egyházmegye papságával.
Súlyos veszély fenyegette a székesegyház építését 1799 tavaszán. A m. kir. kamara május 1-én kelt leiratával megtiltotta, hogy a püspökség időközi javaiból az eddig felhasznált összegen felül bármi is kiutaltassék a székesegyház építésére.²)

Május 8-án kelt 7321. sz. leiratával pedig arról értesíti a káptalant, hogy Szily végrendelete nem tekinthető érvényesnek, mert az elhunyt püspök nem szerezte meg a király engedélyét arra, hogy végrendeletet tehessen.³)
A káptalan megbízásából Nagy József és Eölbei János Bécsbe utaznak s, kihallgatást nyerve a királynál, kieszközlik mindkét leirat visszavonását.⁴)
A kir. kamara augusztus 30-án kelt 9057. sz. leiratával értesíti a káptalant, hogy a király az üresedésben levő püspökség javaiból évi 10.000 frtot utal ki a székesegyház építésére.⁵)
Október 16-án 15.848. sz. a. arról értesíti, hogy a király Szily különös érdemeire való tekintettel megerősíti végrendeletét.⁶)

³) U. o. 886. l.
⁴) U. o. 888-9. l.
⁵) U. o. 911. l. E leiratot megtoldja a nov. 30-án kelt 18470. sz. kir. udv. kamarai leirat, mely értesíti a káptalant, hogy a király a Szily halála és Herzan installációja közti időszak interkaláris jövedelmének felét a székesegyház építésére adományozza.
⁶) "... Suam Majestatem SSmam e peculiari reflexione erga praefatum Eppum, qui Bemet semper indefesso zelo, et benignitate erga miseros distinxit, elementer indulgere dignatam esse, ut praelegata in Testamento ejus contenta ex integrali eiusdem massa deduci possint, quibus post praeviam debitorum passivorum exolutionem rite adjustatis, et residua substantia ad mentem Conventionis Kolloniczianae trifariam divisa una illius tertia pars in sensu Testamenti dispensanda erit." U. o. 914. l.

Szilyt gyors egymásutánban követték a sírba kiváló barátai és munkatársai: 1799. március 14-én elhúnyt Esterházy Károly gróf, az utolsó egri püspök; augusztus 29-én másfél évi fogság után Valence-ban, francia rabságban, húnyta le szemét VI. Pius pápa; végül október 23-án Batthyány József hercegprímás hagyta el a legjobbjait vesztő magyar egyházat.
1799. szeptember 6-án nevezte ki I. Ferenc Szombathely új püspökét, harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros személyében. Az új főpásztor résztvett a velencei pápaválasztáson s 1800. május 18-án VII. Pius pápa kezeiből vette fel a püspöki rend szentségét.
1800. március 26-án Dugovics János nagyprépost állandóan súlyosbodó betegsége miatt lemondott a káptalani helynökségről s ekkor a káptalan Nagy József olvasókanonokot választotta meg helynökké, mit március 30-án kelt körlevelében hozott a papság tudomására.
Herzan bíboros Rómából visszatérve hosszabb ideig Bécsben betegeskedett és püspöki székét csak 1800. november l1-én foglalhatta el.