Bőle András 1825. július 10-én foglalta el püspöki székét.
Bőle püspök buzgó papi életének javarészét a szemináriumban töltötte el. József császár szomorú idejében csak a presbyter növendékeket segítette ismétléseikben" de a szeminárium megnyílásakor rendes tanár lett s húsz éven keresztül tanította a dogmatikát; azután még tíz évig maradt a szeminárium kötelékében" mint rektor. Az egy házmegye papjainak javarészét tehát tanította.
Ha hihetünk azoknak a köszöntőverseknek őszinteségében, amelyeket a kor szokása szerint papok és világiak versengve írtak az új főpásztor tiszteletére" nagy lehetett a lelkesedés. A kispapok között is akadtak jeles poéták (Németh János" Hafner József)" akik talán nem is az empire kornak tőlünk idegen és szinte visszataszító szokását" hanem szívük sugallatát követve iparkodtak résztvenni volt rektoruk dicsőítésében.
A kispapok nem kapcsolódhattak be az installáció ünneplésének világi részébe, csak hallomásból vagy távolról értesülhettek a városi kivilágításról" a zsidók lampionos dia dalkapujáról. De az egyházi résznek szemtanúi voltak, a püspököt az egyházi és világi nagyokkal együtt fogadták, kisérték, nagyszabású beszédét meghallgatták és látókörüket a nap örvendetes eseményein tágíthatták.
Püspöküket azután is sokszor látták. Nemcsak vizsgákon,¹) próbaszónoklatokon,²) hanem egyéb alkalmakkor is.

1) V. ö. KP. 1838. febr. 7.
2) Bőle jelentése Rómába. Püsp. lev. I. állv.

Néha meglepte növendékeit és váratlanul látogatta meg a múzeumokat. Kedves atyai viszonyra vall, hogy mielőtt pozsonyi útjára indult volna, átment búcsúzni kispapjaihoz³) és amikor megérkezett, újra meglátogatta őket.⁴)

3) KP. 1833. december 11.
4) KP. 1834. augusztus 10.

Az ilyen alkalmak mindig jók voltak arra, hogy intse a lelkesen hallgató levitasereget, hogy a kor hitetlensége ellen erős szellemi és erkölcsi arzenállal lássa el magát.⁵) De a kispapság is felkereste főpásztorát. Bőle alatt is megvolt az a szép szokás, hogy a növendékek megérkezésükkor elöljáróik vezetése alatt fölmentek tisztelegni Püspökatyjukhoz. Ilyen tisztelgéseket újév előtt is végeztek s mikor az iskolai évet befejezték, a Te Deum után elbúcsúzni is fölmentek hozzá.⁶)

5) KP. 1833. április 10.
6) KP. 1838. július.

A püspök ilyenkor szép buzdító beszédeket intézett fiaihoz, még pedig csodálatraméltó, ékes szép latinsággal. Néha ebéden is voltak nála klerikusok.
Bőle meghagyta a Herzan-féle szabályzat érvényességét. Ennek keretében folyt a papnövelde élete.

A tanterv azonban megváltozott. Nem tudni biztosan, mely időpontban, mert intézetünknek úgy tanári, mint kispapi jegyzőkönyvei csak 1831-ben kezdődnek. Valószíne azonban, hogy kevéssel 1803 után állott be a változás. Ekkor rendelt el ugyanis a helytartótanács egy hasonló tervezetet a vidéki szemináriumok számára⁷)

7) Mihályfi, A papnevelés története és elmélete. Budapest, 1896. I. 369.

Azelőtt, mint említettük, tagozatlanul egy tanfolyamban hallgatott mind a négy évfolyam. Az új rend szerint azonban, mely lényegében több mint egy századon keresztül megmaradt, két osztályba oszlottak a kispapok (s ennek megfelelően két schola is volt: egyik a kápolna fölött a második emeleten, mert akkor még nem volt emeletes a kápolnánk, a másik pedig közvetlenül mellette). A 3-4-ed évesek felváltva dogmatikát és morálist vagy just és pastorálist hallgattak. Az 1-2-od évesek viszont váltakozva hol fundamentálist és ószövetségi biblicumot, hol historiát és újszövetségi biblicumot tanultak (beleértve a biblicumba az introductiót, exegesist, archaeologiát, hermeneuticát és a görög, héber nyelveket is). A tanárok száma nem változott. De míg az országos tanterv a morális és egyházjog tanítását bízta egy személyre, nemkülönben a biblikus tanárra bízta a fundamentális tanfiását is: addig nálunk a jog és egyháztörténet, a fundameniális és a dogmatica specialis voltak összekapcsolva.
1837-ben új tárgyat hoztak be: a hazai jogot. Ezt a harmadévesek heti 2 és a negyedévesek heti 1 órában tanulták. Első tanára lett nagyon tudós Nagy János; tankönyvnek Frank Ignác könyvét használták.⁸) Az első vizsga a hazai jogból 1840-ben volt, félévkor. Erre meghívták a megyéspüspökön kívül Vidos József alispánt és Szabó Miklós vármegyei főjegyzőt is.⁹) Dacára, hogy a vármegye akkoriban (nov. 4.) a vegyesházasságok ügyében már meglehetősen egyháziatlanul viselkedett.

8) KP. 1839. október.
9) KP. 1840. február 28.

Tankönyv-változásról csak a dogmatikában tudunk. Szenczy Ferenc dr. a kiváló dogmatikus, behozta Guzmics Izidornak 1828-ban megjelent Theologia Christiana Fundamentalis¹⁰) és Theologia Dogmatica¹¹) c. műveit. Bőlének, úgy látszik, nem nagyon tetszett a jozefinista ízű tankönyv s mikor (1839) Boros Károlyt a fiatal, nagy jövőt ígérő pazmaniiát a dogmatikai tanszékre helyezte, elrendelte egyúttal Klüpfel Engelbert freiburgi egyetemi tanár dogmatikájának¹²) használatát. Valószínű, hogy ez a könyv már 1828 előtt használatban volt a szemináriumban. A kispapok ugyanis nerm szerezhették be, csak az egyházmegyei plébánosoktól kérték kölcsön e könyveket.¹³)

10) Jaurini 1828.
11) Pars I-III. Jaurini 1828. 12) Institutiones theol. dogmaticae. Pars. I.-II. Viennae 1807.
13) KP. I. k. 71. 1.

Az osztályozás úgy történt, mint a középiskolákban. Voltak eminensek, első és második osztályba sorozottak.
Vizsgálatok félévenkint voltak és kb. egy hét alatt lezajlottak. Előttük 3-4 napos szünet volt csupán a készületi idő. Többre nem volt szükség, mert az ismétléseket már az órákon elvégezték s hivatalosan megállapított időben, kb. egy hónappal korábban kezdték. Ilyen ismétlő időben a circulusok, kikérdezések el is maradtak.¹⁴)

14) TP. 1836. június.

Török rektor óta minden hónapban fegyelmi és tanulmányi értekezletet tartottak az előljárók (1830). Az ilyen üléseken felolvasták a dudorok információit, amelyeket bizonyos kérdőpontok szerint töltöttek ki az egyes kispapokról.¹⁵)

15) TP. 1830.

Az esetleges kihágások vagy visszaélések ellen erélyes intézkedéseket tettek. Ismételten szívükre kötötték a papnövendékeknek, hogy minden nagyobb zajt, lármás, heves vitát kerüljenek, a kulcsárhoz le ne járjanak, az ajtókat rendesen csukják be, ételt-italt be ne hozassanak, árusokat be ne rendeljenek, folyosókon ok nélkül ne járkáljanak, studiumra szánt napokon vagy legalább tanulási órákban ne fogadjanak vendégeket, szolgákkal ne basáskodjanak, sétán az őrködő ductorok szeme elől messze ne távozzanak, a kert gyümölcsfáit meg ne dézsmálják, ágaikat le ne törjék stb. stb.¹⁶) A ductorokat is intették, hogy szabad időben se hagyják nyájukat őrizet nélkül s ne távozzanak a múzeumból.¹⁷) Megesett, hogy a kötelességmulasztó dudort el is mozdították állásából, pl. mikor az egyikük azt a tanácsot adta egy, jámbor elsőévesnek, hogy törje fel a kert bezárt ajtaját. Külön tilalmazták, hogy sétán valaki betérjen a polgárok szőlőibe, akik úgy látszik, magyaros vendégszeretettel és úrtisztelettel invitálták olykor a szembejövő kispapokat boruk megkóstolására.¹⁸)

16) TP. 1832. július 4.
17) TP. 1830. november 10.
18) TP. 1837. március 4.

A szabályokat félévenkint felolvasta a prefektus a növendékeknek az összes elöljárók jelenlétében. Ha a püspök nem volt jelen, a rektor intézett ily alkalmakkor beszédet az ifjúsághoz, amelyben magyarázta is a szabályok értelmét. Egyszer azt is említi a tanári jegyzőkönyv, hogy a rektor buzdította a szentelendőket a breviárium beszerzésére. Tehát nem az intézettől kapták a breviáriumot.¹⁹)

19) TP. 1831. április 6.

A kispapok tétszáma Bőle alatt lassú apadásnak indult. Nem a hivatások csappantak meg, hanem a szükséglet. 1842-ben volt rendesen két, a helybeli kolostorból bejáró bosnyák ferences, olykor egy-két premontrei, sőt dominikánus is. A boszniaiakkal kellemetlenség is van. A tanároknak külön kell foglalkozni velük, mert nem tudnak bekapcsolódni a tanmenetbe és több tárgyat magánúton kell elvégezniök, a tanárok vezetése alatt.
A szemináriumban vannak elszállásolva azok a felszentelt papok is, akiknek még nem tudnak állást adni. A kispapi jegyzőkönyvek 1842-ben emlékeznek meg róluk, amikor egyikük kihágásai miatt szorosabb fegyelem alá fogták őket:²⁰) meg kellett elégedniök a kispapok kosztjával, a kanonokokkal együtt kellett végezniök a breviáriumot s a kápolnában szentírás-olvasáson is meg kellett jelenniök.

20) TP. 1842. február 19.

Ezeken kívül még 10-15 reverendába öltözött filozófus is lakott a szemináriumban. Ezeknek azonban csak kisebb része volt a szombathelyi. A többiek veszprémiek,²¹) székesfehérváriak és győriek voltak, sőt horvát kispapokat is küldött hozzánk a zágrábi püspök magyar szóra.²²) A candidatusok szép intézménye Bőle alatt teljesen s végleg megszűnik.

21) A veszprémiek 1832-ben elmaradtak, de 1838-ban szokatlanul sokan, 16-an jöttek.
22) Bőle jelentése Rómába. Püsp. lev. I. állv. 30. sz.

A szombathelyi egyházmegye ebben az időben is általálban két növendéket küldött a pesti teológiára, alapítványi helyre, kettőt pedig a bécsi egyetemre. A pestieket az 1838-as nagy árvíz hazazavarta s egy félévet itthon töltöttek s nyilvános vizsgáikat kitűnően tették le.
A növendékek nappal hol 3, hol 4 teremben helyezkedtek el (beleértve a líceum hallgatóit is). Éjszaka négy dormitoriumban háltak, de téli időre három terembe zsúfolódtak össze. Így pótolták a fűtést, amelyet csak Hidasy vezetett be a hálótermekbe.²³)

23) "Calor per plurium in uno ergastulo dormientium exhalationem usque a3 incommodum augeri solitus..." TP. 1836. május 1.

A szeminárium tehát nem rendezkedett be a mai higienikus követelmények szerint. De viszont a betegekkel jól bántak s ha a baj súlyos volt, haza is engedték őket szülői ápo lásra. A nagy kolerajárvány (1831) senkit sem vitt el ugyan soraik közül, csak a tanév időtartamát rövidítette meg (1831-ben nov. 15-én kezdődött az iskolai év), de haláleset nélkül kevés esztendő mult el.²⁴)

24) KP. 1830. nov. 10., febr. 2., 1831. jún. 73., 1832. jún. 10. stb.

A kispapok ruházatáról az intézet gondoskodott. Minden évben kapnak csizmapénzt (átlag 10 frt). Melegruha dolgában nem voltak elkényeztetve. Fölöltőjük a pallium nevű kö peny volt, vagy később a largának is nevezett vattával bélelt körgallér.²⁵)

25) TP. 1831. - KP. 1836. karácsony.

A székesegyházba csikorgó hidegben is kabát nélkül mentek át. Kötelezően hordták a kapuciumot (ezt még István Vilmos is megkövetelte). Ha sétára mentek, a bot vivése kötelező volt.²⁶) Említsük meg még azt is, hogy 1838. januárjában minden papnövendék külön evőeszközöket kapott, melyeket egész éven át csak maga használt.²⁷)

26) TP. 1836. október 2.
27) KP. 1838. január.

Az elöljárói és tanári kar Bőle püspökségének közel húsz esztendeje alatt teljesen kicserélődött.
Sűrűn váltakoztak a rektorok. Kozmor Ferenc halála után (1830) Török József, öt év mulya (1835) Eberl Mihály, 1836-ban Sághy Mihály, 1838-ban Laky Károly dr., 1840-ben Kráncsics József lett a rektor. A rektorok következetesen kanonokok voltak, viszont a tanárok közül senki sem volt kanonok s bár a helytartótanács és Róma ismételten sürgette a canonicus theologus állás betöltését, a püspökség következetesen csak azt felelte, hogy a káptalan erre képtelen.
A régi tanárok közül csak Szenczy Ferenc dr. maradt meg, de ő sem dogmatikát tanított már, hanem 1838-tól fogva morálist.
A biblikum tanítását 1839-ben vette át Tomsits Ferenctől²⁸)

28) Tomsits Ferenc nyolcnapi betegség után "in pleno virili vigore" 45 éves korában halt meg 1839. március 25-én. TP. 1839. március 25.

Nagy János dr., aki fiatalon lett akadémikus, sokszor résztvett a M. T. Akadémia ülésein, de későbbi korában újabb tudományos érdemeket nem szerzett.

Bőle András.
(Lütgendorff F. rajza.)

A dogmatikai tanszéket, mikor Szenczy a morális tanára lett, Boros Károly dr. foglalta el és töltötte be, míg tíz évi tanárkodás után, 1849-ben egyetemi tanár lett.
A morálist Szenczy előtt Lipovics István, előtte pedig 1820-tól 1835-ig Szilasy János tanította. Szilasy 1836 elején foglalta el a pesti egyetemen az 1835. december 19-én kelt királyi resolutio által nyert tanszékét.
A kispapok évkönyve hosszan és szemmelláthatólag őszinte érzéssel számol be arról, "mily fiúi könnyek között" váltak el szeretett elöljárójuktól, "aki nem tér vissza többet közéjük." A kedves tanár rövid, de atyai szeretettel telt beszédet intézett hozzájuk az utolsó órán s könyvéből 15 példányt hagy a kispapoknak kisorsolásra. Kiss József negyedéves érzékeny beszédben búcsúztatja, két alkalmi verset is ad át neki: egyiket ő írta "Örök emlék" címen, a másikat Kovács György negyedéves "Tisztelet oltárát" kezdettel. Az érzékeny búcsú a jó tanárt is könnyekre fakasztja s "a húsz hallgató között sem volt szem, amely a nagy atya és életvezér elvesztése fölött szent könnyeket ne ontott volna." A félévi vizsgálaton a püspöktől is elbúcsúzik s Bőle ékes latin beszédben köszöni meg a tudós professzor tizenhét évi fáradozását, mellyel az egyházmegye papságának nagy részét oktatta és nevelte.
S így a szemináriumban "elnémult az ékesen szóló, egészen isteni ajk, amely a tévedőket az erény ősvényére szokta vezetni s a munkában roskadozókat sarkalni szokta."²⁹)

29) 1836. február 10.

Bizonyos, hogy Szilasynak munkái sem szebb emlékei, mint a kispap-lelkeknek ez a szokatlanul áradó hálája az évkönyvek lapjain.
Az egyházjog és történelem tanszékét hasonlóan nagy okból hagyta el Szaniszló Ferenc dr.: 1830-ban magasabb gyertyatartóra került, hogy a pesti egyetemi tanárságon át fényes pályát fusson be és a nagyváradi egyházmegyének legyen a kiválók közül is kiváló püspöke. 1830-ban Fekete János s 1836-ban Vadász Ferenc lépnek örökébe a szombathelyi szemináriumban.
A lelkiigazgatói állást hosszú időn keresztül töltötte be Szaniszló József. Megszakítással 1812-től egészen 1850-ig. Közben helyet cserélt Papp Lászlóval, s kiment a baltavári plébániára. Papp László azonban sokat betegeskedett (1838-ban Szenczy helyettesítette a prédikálásban s egy felszentelt negyedéves papnövendék, Pehám György a misézésben), az új iskolai év elején Dancsecs József ikervári plébános látta el teendőit s még halála előtt (1840 jan. 18.) újra visszajött baltavári plébániájáról Szaniszló József a kispaplelkek gondozására.³⁰)

30) L. TP. megfelelő helyeit.

Itt említjük meg azt a szép szokást, hogy a kispapok azon a napon, amikor próbaprédikációjukat tartották, az elöljárók asztalánál ebédeltek. Ezt a szokást Sághy rektor, mint régit újította föl.³¹)

31) KP. 1836. november 2.

Bőle korszakában több változás és lazulás áll be a szeminárium életrendjében.
Herzan szabályai még életben vannak ugyan, de már a dohányzást nem tilalmazzák, csak korlátozzák. A kispapok a korlátokat is gyakran áthágják s a rend után szimatoló elöljárók gyakran gyanusan dohányszagúnak érzik a hálótermeket és az iskolákat. Dorgálásokkal akarják a rendet fenntartani. Sőt a rektor egyszer beköveteli az összes pipákat s megígéri, hogyha mégegyszer kihágások történnek, mind valamennyit összetöri.³²)

32) TP. 1831. május 7.

Már nem volt meg a szétválasztás rendszere újoncok és idősebbek között. A tanári értekezletek mutuus amort és semmi praecellentiá-t követelnek.³³)

33) TP. 1836. október 2.

Nagy változás volta vakáció idejének előbbre hozása. Eddig az őszi hónapokban szünetelt a tanítás (szept.-okt.). Mont a németek mintájára (1832) előrerukkol a szűnidő egyelőre egy fél, később egy egész hónappal. A kispapok nem örültek az új rendszernek. Sajnálták a szép őszt, a vadászgatást és a pincézgetést. "Oh nos miseri - írja az assziszt. könyv szerzője elkésett rokoko stílusban - oh progenies nostra misem! Finis enim est gaudiorum in vindemiis, finis venationisque in vineis, finis laetitiarum in pincernis! Hoc suadebat stulte Germanus et sequebatur coece Hungarus."³⁴)

34) Assziszt. k. VII. 152.

Megrövidült a lelkigyakorlatok ideje is.³⁵) Azelőtt szabály szerint az iskolai évet nyolcnapos lelkigyakorlattal kezdték az ifjoncok, háromnapossal a többiek. 1833-tól kezdve csak az elsőévesek kapnak háromnapos exercitiumot, a többiek csak Veni Sancte-ra érkeznek meg. Viszont háromnapos lelkigyakorlaton vesznek részt mindnyájan karácsony előtt s így, mint az elöljárók a püspöknek kifejtették, az idősebbek semmiben, az elsőévesek alig rövidülnek. A kispapok viszont őszintébbek voltak s "a jóból is megárt a sok" elvének diadalát látták ebben az intézkedésben: "cum exercitia spiritualia in longius tempus protracta zelum religionis ac pietatis non tantum non promoveant, sed potius taedio quopiam rerum etiam sanctissimarum afficiant animum imprimis iuvenum . . ."³⁶)

35) KP. 1833. november.
36) KP. 1833. október.

A korábban annyira tiltott kártyajátékok is behatolnak a kispapéletbe. A karácsonyestét egyesek azzal töltik. Néhány évben már hét órakor lefeküdtek a szentestén, hogy a matutinumra kipihenten érhessenek s hogy a délután végzett szentgyónás hatását el ne mossák (1837). Más években azonban föntmaradnak és pénzben kártyáznak:³⁷) "Honesta distractio et lusus cartifoliorum pro pecunia prout hat nocte, ita per sequentes tres dies concessus erat."

37) KP. 1841. december 24.

Sőt a farsangi napok végén a tánc sem volt tilos: „moderatus nec statui repugnans ad concentum musicum saltus." Erről a farsangvégi táncról évről-évre jókedvűen szá molnak be a kispapi feljegyzések.³⁸) A klerikusok természetesen csak egymást forgatták meg a táncban s nem is cigány, csak egy-egy muzsikához értő kispap húzta a talpuk alá. De folytatása nyilván az lett az életben.³⁹)

38) KP. 1834. február 9.
39) Tánc volt majálisokon vagy juniálisokon is. KP. 1831. június 21.; 1542. június 9.

Késő szemmel nézve úgy tűnik fel, hogy fegyelmi vétségekben is enyhén mértek az elöljáró urak.
A tanulást ugyan szigorúan vették. Panaszkodtak is a kispapok: "inexperto cum fatigio onereque iam vix supportabili" fejezték be az évet.⁴⁰) Gyönge tehetség miatt könnyen elküldtek valakit a papi pályáról.⁴¹)

40) KP. 1843. július 5.
41) TP. 1836. febr. 25. - TP. 1832. jún. 10. - TP. 1837. jún. 5.

De tisztán fegyelmi kihágás miatt a legritkábban. A hibák ellen az értekezletek energikusan küszködtek, a vétők dorgálásban, sokszor keményebb büntetésben is részesültek. Volt, akinek kenyéren és vízen kellett végignéznie, hogyan ebédel a többi.⁴²)

42) TP. 1835. február 10.

Voltak, akik nem kaphatták fel társaikkal együtt a kisebb rendeket, hogy üdvösen megdöbbenjenek.⁴³) Sokat a prefektus feddett meg, sok rektori dorgálásban részesült. Eltávolítás azonban ritkán történt. Egyszer valaki engedély nélkül Kőszegre utazott. Egy másik az éjtszakát a szemináriumon kívül töltötte.⁴⁴) Ezek az esetek nem voltak elég súlyosak a consilium abeundi-ra. Viszont az ellenőrzés alapos volt. A kispapok csak a tanulmányi felügyelő társaságában mehettek a dominikánusokhoz is asszisztálni vagy reggelizni. fagyszombati szent sír látogatására olykor a prefektuson kívül a rektor is elkíséri kispapjait.

43) TP. 1831. július 6.
44) TP. 1835. február.

Néha önkéntes kilépések is történnek. Ritkán. Egyik kilépő, aki éppen az assziszt. könyv szerkesztője volt, meghatott levélben búcsúzik társaitól s hálával emlékezik meg a szeminárium jótéteményeiről.⁴⁵)

45) Assziszt. k. 1830. V. 9.

A jozefinizmus világias szelleme tehát már tett némi hódításokat a magyar Bretagneban is. A különben derék elöljárók kezdték elveszíteni energiájukat a korszellem szuggesztiójával szemben és nem tudták egészen átszármaztatni növendékeikre azokat az erényeket, amelyeket bennük még a régi talaj termelt. Egészséges emberek is hordanak olykor fertőzést magukkal: az ő más légkörben nevelkedett lelküket már nem tudják megrontani azok az elvbacillusok, amelyek növendékeiknek már romlására válhatnak.
De a korszellem másrészről felkelti a nemzeti érzést és a magyar nyelv szeretetét is. A szemináriumba magyar folyóiratok járnak. Egy időben el is rendeli az előljáróság, hogy időmegtakarítás céljából az újságot szabad időben egy olvassa föl a többinek is. Szaniszló Ferenc megküldi Pesten szerkesztett lapjait. Kéthavonta jelennek meg a Fasciculi Ecclesiastico Literarii. 1841 újévtől jár a "Religio és Nevelés" s az "Egyházi Tudósítások" is. A kispapok saját költségükön előfizetnek az "Athenaeumra", a "Regélőre" és a "Honművészre."
1841-től kezdve Szaniszló József már nem faunnyelvű beszédeket mond a kispapoknak. Mikor a helytartótanács kérdést. intéz a szemináriumokhoz (1841. nov. 18.), a szombathelyi elöljárók azt felelik, hogy semmi akadályát nem látják annak, hogy a teológiai tárgyakat magyar nyelven adják elő.
1831-ben Bőle még panaszkodott, hogy az újabb kispap-nemzedék már nem bírja jól a latin nyelvet. Az előljárók erre el is rendelték, hogy a kispapok közt a társalgási nyelv a latin legyen. Most mégis, a nagy nemzeti Fölbuzdulás idején még azt is elhatározzák, hogy a jegyzőkönyveket magyarul vezetik. A jegyzőkönyveket az előljárók 1842-től, a kispapok pedig 1847-től bizonyos ideig magyarul szerkesztették.
Az enyhítések akkor indulnak meg erősebben, amikor Bőle régi nagy energiáit szélütés éri. Az elaggott egyházfő nem tud már régi rugékonyságával ellenállani az idők megváltozott szellemének.
Öreg korát több súlyos betegség zavarja meg, de 1841 óta állandó a betegeskedése. A papszenteléseket is más végzi már, hol a győri, hol a zágrábi püspök.
1843. június 4-én, 81 éves korában halt meg s június 15-én kísérték utolsó útjára.⁴⁶)

46) Assziszt. k. VII. 223.