Bőle halála után alig egy esztendőre (1844. március) megjött az új püspök. Elődje szabályait újra kiadta s annak szellemében és medrében folydogált a papnöveldei élet.
Kormányzásának kezdetén egy furcsa határozatot hozott a püspöki szentszék. Tekintetbe vévén a megyei papságnak fölös számát", elrendeli, hogy az elmult esztendőt minden kispapnak ismételnie kell. Senkit nem vesz fel, senkit nem szentel fel ebben az évben, így akar segíteni a papfölöslegen.¹)

1) 1844/419. sz. júl. 16.

Már az előbbi időkben is baj volt, hogy nem tudták a felszentelt papokat elhelyezni. Azok azután a szemináriumban maradtak és várták diszpozíciójukat. Sokszor inkább lézengtek bent, mintsem komoly előkészületet végeztek volna a lelkipásztorkodásra. Szaporítani kellett volna a plébániák számát. De erre Somogy óta senki sem gondolt. Csak a papot kérő hívek, akik azonban hiába zörgettek kérésükkel a püspökvárban, vagy a helytartótanácsnál. Ahol ekkora vakság mutatkozik a legfontosabb teendőkkel szemben, ott már meg kellett indulnia a hanyatlásnak.
A kispapokat borzasztóan elkeserítette ez a fölösleges évveszteség. A duktor abban az évben egy szót sem jegyzett a jegyzőkönyvbe. Utóda is, aki rövid egy oldalon foglalja össze annak az évnek eseményeit, hozzáteszi: "Roga, mi clerice, Deum, ne et tibi simile quid eveniat."²)

2) KP. 1844.

Volt aki "úgy látszik" e miatt búcsút is mondott a papi pályának. A két premontrei növendék sem jött vissza többé a szombathelyi szemináriumba. Tanulmányaikat máshol folytatták.³)

3) U. o.

Két papnövendék mégis szentelésre került. Az egyik horvát nyelvtudása miatt, a másikat apát nagybácsija, a jánosházi plébános (Hosoff István) pártfogolta és fogadta föl másod káplánjának.⁴)

4) U. o.

Mikor Balassa elfoglalta püspöki székét, Kráncsics József volt az intézet rektora 1840 óta, Szaniszló József volt a lelkiigazgató, Szenczy Ferenc dr., Vadász Ferenc, Nagy János dr. és Boros Károly dr. a tanárok.

A tanári kar tehát igen derék, kiváló emberekből állott. Szenczy tanári buzgóságára jellemző, hogy kispapjait akkor is tanítgatta, mikor már mint rektor és kanonok másnak engedte át katedráját. A negyedéves növendékek vacsora után rendesen bementek a rektorátusba és a tudós professzor zsoltárokat magyarázgatott nekik, hogy így előkészítse őket a breviárium méltó imádkozására.⁵)

5) Kp. 1851. márt. 2.

Tudományos elmélyedéseinek különben szép emlékei a szemináriumi könyvtárban azok a jegyzetek is, amelyekben a folyóiratok cikkeit kivonatolta.
Szaniszló Józsefet különösen jóságáért és szónoki tehetségéért dicsérik kispapjai. Az évkönyvek következetesen nagy melegséggel írnak róla. Mikor megbetegszik, pl.: "Forró óhajtásunkat nem hallgathatjuk el, hogy gyengélkedéséből mielőbb felgyógyulva ismét köztünk szemlélhessük."⁶)

6) Kp. 1847. nov. 21.

Mint az olvasótársulat igazgatója, ő vezette be a székesegyházban az adventi és nagyböjti szombati szentbeszédet és olvasó imádkozást, amelyeken a kispapok is résztvettek, vagy részben, vagy testületileg. Ezeken és a vasárnap délutáni oktatásokon a legtöbbször saját elöljáróik beszédein épültek. Hol "Kopsz János (prefektus 1841-45) tart bizodalmas és népszerű beszédeket,"⁷) hol Szenczy Ferenc, "közszeretettel kegyelt tanárunk" beszél "erőteljes és kellemes szerkezetű remek ékesszólásával tárgyavatottan."⁸) Igen örültek lelkiigagatójuk beszédeinek is, "ki valódi lelkipásztori buzgalmától indítva szívreható elmélkedéseiben embertársai üdvét előmozdítani törekvő buzgalmát kimutatta."⁹)

7) KP. 1843. dec.
8) KP. 1847. febr. 20.
9) Kp. 1848. ápr. 15.

Ő végezte egyébként szokásszerint a kispapok gyóntatását is, úgy látszik, felváltva egy másik rendkívüli gyóntatóval.¹⁰)

10) KP. 1849. márc. 3.

1845-ben szokatlan változás áll be az elöljárói karban. A rektori teendőket kettévágják. Kráncsics József kanonok marad a hittudományi főiskolának igazgatója, a papnevelőintézetnek azonban Septey Vince lesz rektora és marad 1850 októberben bekövetkezett haláláig.¹¹)

11) TP. 1845. okt.

Ekkor Szenczy kanonokká lesz, "hogy mindenkit átkarolni kész általános emberszeretetének jótékony fénysugárai mindenkire áradhassanak."¹²)

12) KP. 1850. máj. 29.

Búcsút vesz tehát tanszékétől és a rektori teendőket veszi át. Utóda a morális tanszékén Krug Mátyás tanulmányi felügyelő lesz.
Ugyanebben az évben lett kanonok Krancz István vicerektor is. "Jelesen megvendégeltettünk - írják a kispapok - volt ménesi is."¹³)

13) KP. 180. nov. 18.

Következő év március 15-én lesz kanonok Szaniszló lelkiigazgató. Utóda a spirituálisi állásban Stegmüller Károly dr. lesz, aki már 1849 óta átvette a dogmatika tanítását Boros Károly dr.-tól. Boros nagytehetségű ember volt, bécsi előljárói nagy reményeket fűztek későbbi működéséhez. Senkit sem lepett meg, mikor a király egyetemi tanárrá nevezte ki. Négy év mulva otthagyta egyetemi katedráját a szombathelyi plébániáért. Feddhetetlen életű, de legalább későbbi éveiben csalódott, meghasonlott, emberkerülő pap volt, akinek világgyűlölete éles szemeket adott hanyatló korának és kortársainak megítélésére. - Az egyházjog és történet tanára 1836 óta változatlanul marad Vadász Ferenc.
A kispapok száma ebben az időszakban a legkisebb. 1843-44-ben még 28 nevelkedik intézetünkben, köztük két fekete reverendát öltött premontrei. A következő évben - ekkor történt a híres általános ismétlés - leapadt a növendékek száma 24-re, a következő tanévekben sorra 19, 21, 27, 27 lett a klerikusok száma. 1849-ben 31 kispap van, de ezek közül 10 győri. Így a következő évben a győriek távoztával újra csak 19 a kispapok száma, mely 1851-52-ben 18-ra apad le.¹⁴)

14) TP. megf. helyei.

De ebbe a számba nem számítottuk bele az ú. n. filozófusokat, akik a líceumot látogatják; többnyire veszprémiek, székesfehérváriak és győriek, szombathelyi Bőle óta csak kisebb számban akad közöttük.¹⁵)

15) L. e kötet függelékében a táblázatos kimutatást.

Ezek a kisszemináristák szintén reverendát viseltek és a teológusokkal teljesen egy nevelésben részesültek.
1850-ben szerepelnek először gimnazista néven. Ekkor ugyanis a líceum egyesült a gimnáziummal, nyolcosztályos gimnáziummá.
Eddig a líceum - teljes néven "Lyceum Philosophicum" - kétosztályos volt s a Lyceum Theologicummal együtt, 1793-ban történt felállítása óta, az egyházmegyei papok vezetése alatt állott. A teológiai és filozófiai líceumot mint két párhuzamos főiskolát tekintették eddig. Mindakettőnek növendékei lehettek tagjai a szemináriumnak. Innen van, hogy a püspöki szemináriumot, mint nevelőintézetet, mindig megkülönböztették a jegyzőkönyvek a teológiai főiskolától, sőt arra is volt eset, hogy a szemináriumnak és teológiának két külön igazgatója volt.
A Lyceum Philosophicum négy tanára, - kiknek ellátásira a heiligenkreuzi cisztercita apát, Reutter Marian Szily püspök és a rendek rábeszélésére 2000 forintnyi alapítványt tett - szinte teljesen a szombathelyi papok közül került ki. Később két más tanári állást is szerveztek. Az egyiket a hitszónok töltötte be, akit a vármegye fizetett (1796), a másik a magyar nyelvet és irodalmat tanította - ingyen.
A líceum igazgatói olykor egyúttal a gimnáziumot is igazgatták. Így Zarka Károly, Czuppon György szombathelyi papok, Schumann Theofil cisztercita. Rendesen azonban kizárólag a líceum élén állottak, mint Horváth Ferenc dr., Laky Károly dr., Sághy Mihály, Bitnicz Lajos dr. szombathely-egyházmegyei áldozárok. Érdemes felsorolni a líceum tanárait is: Ágoston József, Bitnicz Lajos dr., Boros Károly dr., Czuppon György, Dantsets József, Déghy István dr., Dese Pál, Griller Ferenc, Horváth Ferenc dr., Jakopovits József, Kresznerits Ferenc dr., Laky Károly dr., Nagy Gábor dr., Németh János dr., Plander Ferenc, Pollák Ignác dr., Stegmüller Károly dr., Tóth István szombathelyi egyházmegyei papok, Hübler János esztergomi pap, Sámpár Ignác és Staresetz Bernát ciszterciták.¹⁶)

16) V. ö. Szenczy Imre, A szombathelyi nyolcosztályú katholikus gymnasium első programraja 1851-52-ben. Szombathelyen, Bertalanffy Imre bötüivel.

A líceumnak és gimnáziumnak egybeolvadásával 1850 augusztusában változás történt a tananyagon is. Ezentúl tanították a görögnyelvet is, még pedig már a harmadik osztálytól kezdve heti négy órában. Viszont a filozófia vesztett. Eddig a líceum mindkét osztályában tanították még pedig: Logica, Methodica, Ontologia, Metaphysica applicata, Philosophia gractica részek szerint. Ezentúl csak a nyolcadik osztályban jutott heti két óra a bölcseletre.
A görög nyelv tanítására ennek következtében a szemináriumban már nem volt szükség, el is maradt. Annál szükségesebb lett volna azonban a bölcselet tudásában beálló hiányt pótolni. Ez a szükséglet azonban 1904-ig senkinek sem jutott eszébe.

Az elöljárói jegyzőkönyvek ezekben az években nem adnak plasztikus képet az intézet fegyelmi életéről. A régi havi fegyelmi értekezleteknek csak Balassa szabályaiban találjuk nyomát, a jegyzőkönyvekben nem. 1844. április elsején említik, hogy- két kispap dorgálásban részesült- mert azt rebesgették, hogy a zágrábi egyházmegyébe lépnek át, ha évvégére nem szentelnék őket. A dorgálás eredménye az lett, hogy bocsánatot kértek hálátlanságukért és megmaradtak az egyházmegyének.¹⁷)

17) TP. 1844. ápr. 1.

Egyszer sétán esett meg, hogy két kispap elvált a többitől, elment Perenyébe, egy harmadik pedig Söptére rándult. Büntetésül nem kaptak másnap ebédre pecsenyét és bort.¹⁸)

18) TP. 1845. nov. 12.

Egy időben az a visszaélés csúszott be, hogy a farsangvégi napokban sört hozattak be a növendékek. De az elöljáróság résen volt és szigorú tilalmakkal meggátolta ezt.¹⁹)

19) U. o.

A szombathelyi szeminárium állapota a legveszélyesebb időkben sem sülyedt oly mélyre, mint ahogy Mihályfi a liberális éra szemináriumait általában jellemzi.²⁰)

20) Mihályfi i. m. 372 1. s köv.

El lehet mondani, hogy a jozefinizmus utóhatásait aránylag könnyen úszta meg egyházmegyénk. Népének mély hitélete, első püspökeinek törhetetlen egyháziassága, példás jámborsága, az egyházmegye sokra üdvös szegénysége, legalább is azt eredményezte, hogy ha szórványosan hibák csúsztak is be, a lelkiség apadt és a szellem lazult, nem aludhatott ki mégsem a lelkiismeret, mely küzdött a bomlás ellen.
Álljon itt ennek igazolására egy argumentum ex silentio. 1859-ben írt Molnár János oladi plébános egy figyelemreméltó, olvasottságra és elmélyedésre valló értekezést "Papnövendékeink nevelési ügyében." Meglehetősen sötéten lát és keményen ítél. Többször mentegetőzik, hogy darázsfészekbe nyúl és sebeket tép föl. Föltehető, hogy panaszai és programmjai fölvetésénél az a szemináriumi élet lebegett szeme előtt, legalább is nagyrészt, amelyben nevelkedett Balassa Gábor korában. És mindamellett nem tud felhozni semmi olyan hibát, amely zilált, züllött állapotokra engedne következtetni. Hibáztatja, hogy az elöljárók olykor fiatalok és tapasztalatlanok. Gorombák a kispapokkal szemben és távoltartják magukat tőlük, mintha elvük volna, hogy "nimia familiaritas parit contemptum." Felpanaszolja, hogy a tanárok magoltatnak. Túlságosan sok anyagot összehalmoznak, s így bár derék, szakavatott és lelkesült emberek, mégis minden buzgó ügyszeretetük mellett sem érnek el nagyobb eredményeket. Hibáztatja, hogy tompaeszű ifjakat szabadítanak a papi pályára és tehetséges, kedvvel jött ifjakat az ifjúkor tévelyei miatt távoltartanak tőle. Kifogásolja, hogy "a tanári kegy, nepotismus, holmi értékes patrocinium sokszor a legérdemetlenebbeket segíti a papnöveldébe." Felemlíti, hogy a kispapok olykor a vizsgai tételeket jó előre kilopatják a szobaseprő inas által a tanár szobájából. Azt is említi, hogy igen sok növendék az uralkodó eszméknek hódolva, mint racionalista, vagy éppen mint pantheista ölti magára a papi öltönyt és ezen észtévelytől esetleg a növeldében sem sikerül megszabadítani. Mint az előljárói gorombaság példáját hozza föl a következői spirituálist idézetet: "Clerici tempore feriarum inter plumas sternutantes nemet volutant tamquam porci in luto, bene comedentes, bibentes, totaque die nugis vacantes pinguescunt, sicut apri in silvis." Sürgeti, hogy az előadásokat délelőtt tartsák meg s az előadások mellett hozzák be a praktikus kollégiumokat, szemináriumokat, disputákat. Azonban erkölcsi botrányokról, destrukciót hirdető előljárókról nem tud.²¹)

21) Molnár János, Harminc évem irodalmi termékei. Szombathely, 1873. I. k. 151. s köv. l.

Pedig kint a világban a szabadság szelei jártak s behatoltak a szemináriumba is. A hazaszeretet fellobbant s arcig a nemzet ébredése a telkeket szent ideálizmusra hevítette, néhány kevésbbé meggondolt változtatásra is ragadta a vezetőséget, amelyeket utóbb vissza kellett vonni.
Az elöljárók már 1842-től fogva nem tökéletes és ékes latin stílusukban szerkesztették a jegyzőkönyveket. A diákok 1847-ben követték példájukat. "A magyarítási szellem - jellemzi Szenczy Imre gimnáziumi igazgató pár súlyos és zsúfolt esztendő távlatából ezt a kort - oly mértékben ragadott meg némelyeket, hogy nemcsak valami újat, pl. a hellen nyelvet behozni nem, hanem még a latint is kiküszöbölni szerették volna. Könnyen lehetett oly morcos hangulatú embereket találni, kik tán a honárulási vétek köpönyegét kerítendették annak nyakába, ki a latin nyelv szükségességét merte volna védelmezni. Annyira elégnek látszék magyarnak magyarul tudni."²²)

22) Szenczy i. m. 3. l.

Az asszisztenciás könyvet 1846-tót fogva vezetik magyarul. Persze még küszködnek a szakkifejezésekkel: a luktor neve "fegyőr", a subductor olykor "alügyelő", a kikérdezők "körnökök", a vizsga "késértet", a processzió pedig "úrnapi járdatat." Szerepelnek a "karhangászok" s az asszisztenciás könyv tud "szernökökről" és "gyertyászokról" is. 1843-ban az interregnum alatt tartják az első magyar lelkigyakorlatot. Mikor 1848. szeptember 1-én Pesten tanácskozás folyt a teológiai oktatás rendezése érdekében, Szenczy Ferenc, a szomhathelyi egyházmegye kiküldöttje és Szaniszló Ferenc a latin nyelv mellett foglaltak állást, de a többség (12:11 ellen) valamennyi tantárgyra nézve a magyar nyelvet fogadta el oktatási nyelvnek. E határozatot Scitovszky már a következő évben (1849 aug. 28-án) eltörölte és elrendelte, hogy a tanítás nyelve "minden nemzeti surlófiások kikerülése tekintetéből kizárólagósan a latin legyen." (Mihályfi, i. m. 329. s köv. 1.)

Az élet nagyjából a régi. És talán nem is érdemes felsorolni azokat a kicsinyes élményeket, amelyek a szemináriumi életnek imádságban és munkában eltöltött szent egyhangúságát fodrozták.
Hogy egy dormitóriumot olykor nem használtak, máskor megnyitottak; hogy "hac die prandio clerus utcumque erat vontemus";²³) hogy a csizmapénz fejében hol hat, hot tíz forintokat kaptak, sőt megkapták a kalap árát is, amelyet pedig eddig természetben szoktak megkapni, de igazán használhatatlan volt;²⁴) hogy az V. Ferdinándért bemutatott királymisén a kispapok énekelték a hívek épülésére: "Tartsd meg Isten királyunkat, Ferdinánd felségünket";²⁵) hogy olykor illusztris tátogatók jöttek, mint pl. Deáky Zsigmond felszentelt püspök,²⁶) vagy nemeskért Kiss Pál, akinek tiszteletére a kispapok múzeumukat is kitisztogatták és feszülten várták, hogy őket is megtekintse, de csalódtak, nem látogatta meg őket;²⁷) hogy a pulpituson ezentúl két gyertya ég;²⁸) hogy a majálist elmossa az eső, de a bővebb ebédet s az ozsonnai öt pogácsát és egy liter sört el nem moshatta . . . ezek mind olyan események, amelyek az idők távlatából nézve fontosságukat elvesztették.

23) KP. 1843. nov. 1.
24) KP. 1846. okt. 5.
25) KP. 1843. ápr. 13; máj. 30.
26) KP. 1843. máj. 24.
27) KP. 1846. okt 31.
28) KP. 1845.

Pedig némileg mégis jellemzik az akkori időket. Érdekes szokás volt pl. az is, hogy az év elején az első vacsorán pohárköszöntőket mondtak, "barátságos és szeretetteljes idvezléseket megyénk jeles csillagaira", de meg október harmadika lévén az összes Ferencekre is.²⁹) Az elöljárókat is hangos éljennel szokták ünnepelni névnapjukon s ilyenkor a "karhangászok" is kitesznek magukért a folyosón.³⁰) Olykor egy primicia s az utána következő ebéd, amelyen egyes kispapok is részt vesznek, olykor egy kispaptemetés, vagy rekviem,³¹) vagy politikai esemény³²) visz érdekességet a hétköznapokba.

29) KP. 1846. okt. 3.
30) KP. 1847. ápr. 4.
31) Gyászmise volt pl. József nádorért 1847. febr. 9-én. Kopácsy hercegprímásért 1847. okt. 25-én, Szabó Miklós követért 1848. ápr. 1-én, Hollán József intézeti orvosért 1849. ápr. 15-én stb. (KP, megf. helyei.) 32) 1847. okt. 1-én kivilágítják a szeminárium ablakait István nádor szombathelyi látogatása alkalmából. 1850. febr. 18-án tartják a Kőszegről áthozott törvényszék Veni Sancte-ját.

1846-ban Szent Márton napján áthívják a főpásztort a próbaszónoklásra. Korábban érkezik: a kispapok még a kápolnában vannak szentirás olvasáson. A püspök is végighallgatja a fölolvasást. Azután buzdítja növendékeit, hogy törekedjenek a szentírás alapos ismeretére.³³)

33) KP. 1846. nov. 11.

A püspök olykor - nagy ünnepeken - maga pontifikál, Úrnapkor a körmenetet is vezeti, néha maga is prédikál, de utána "gyenge testalkata miatt" mindjárt haza megy magát kipihenni.³⁴)

34) KP. 1847. jan. 1.

A vizsgák is az ő elnöklete alatt folynak le. Ha beteges, a püspökvárban megy végbe a "késérlet."³⁵)

35) KP. 1847. febr. 20.

Érdekes, hogy a nagycsütörtöki szertartásnál a püspök tizenkét kispapnak mossa meg a lábát. Az apostolok a papnövendékek közül kerültek ki. 1846-ban az intézet telket vá sárol. Már meglévő szőlőhegyét megtoldja az Orray József ny. lelkész és nővérének a szőlőhegy "jobbik végében", a középút fölött levő kaszálójával. (Kápt. lev. 106.)

Ki kell emelnünk az események közül, mikor zongora került a szemináriumba. 1848. január 11-ike volt az a nevezetes nap, mikor a székesegyházi karnagy egyes kispapokat kezdett énekre tanítani, hogy a templomi énekkarban közreműködjenek. Ekkor engedték meg Haszlinger Imre kispapnak, hogy saját zongoráját behozathassa a kis tanterembe.³⁶) Hiába tiltottak Balassa szabályai mindenféle muzsikát: a zongora aztán működött a szakértők újjai alatt, a farsang utolsó napjaiban is és "szép hangjainál táncra kerekedtünk és mind a három nap a legszebb összeelegyedésben és a táncolni szeretők nagy örömében mint el."³⁷)

35) KP. 1848. jan. 11.
36) KP. 1848. márc. 5.

Nagyobb események következtek be a 48-as idők beálltával. A szabadság szele elhatott ide is és rajongásba hozta a kispap-kedélyeket. Március 20-án engedélyt kaptak "a hongyűlésen kivívott szabadság és egyenlőség jeléül nemzetiszínű szalagokkal ékesített rózsát mellükre tűzni."³⁷) Annak is tanui voltak, ha messziről is, amikor (március 23-án) a szombathelyi nemzetőrség a püspök névnapjára hangos éljenekkel tisztelgett a püspökvár előtt, "amit Őméltósága meleg szavakba öntött válasszal kegyeskedett viszonozni."³⁸)

37) KP. 1848. márc. 20.
38) KP. 1848. márc. 23.

Húsvét kedden (április 25) dobpergésre ébredtek. A nemzetőröket és sorkatonákat toborozták össze. A zavaros időkben igen megszaporodott az éjtszakai csendbontók száma. Azokat akarta az őrség összefogdosni, de hiába állt egész éjtszaka fegyverben: nem mutatkoztak.³⁹)

39) KP. 1848. ápr. 25.

Jellemző, hogy a király születésnapját (ápr. 15.), sőt névnapját is (május 30-án) ebben az esztendőben is megülték. Nemcsak a püspök és a papság, hanem a katonaság is kivonul a misére. A nemzeti őrsereg, a nehéz német lovaskatonaság és gyalogság a téren helyezkedik el s a mise után a püspökvár előtt szép katonai fordulatokkal masíroz el.⁴⁰)

40) KP. 1848. máj. 30.

Az országgyűlés törvénycikkeit 1848. május 1-én hirdetik ki. Annyi az ember, hogy nem férnek be a vármegyeházára. Emelvényt állítanak a térre s onnan hirdetik ki "a szabadság igéit."⁴¹)

41) KP. 1848. máj. 1.

A szombathelyi káplán a város terén táncolt s úgy toborzott katonákat a nemzeti hadseregbe.⁴²)

42) Meséli volt káplánja Borsódy János nemesbődi plébános.

Lelkes premontrei kanonokok kijártak a falvakba és szabadságszeretettől izzó beszédekkel hevítették a nép lelkét. A zaj a szemináriumba is elhallatszik és a hangulat ragad. A törvények kihirdetésének nagy napján az előadások is szünetelnek. Az elöljáróság pedig kéri a püspököt, engedje korábban haza a kispapokat, mert az ország különböző részeiről érkező hírek úgy lefoglalják a figyelmüket, hogy a tanuláshoz alig marad kedvük. A nemzeti jog tanítását az alkotmány megváltoztatása miatt abba is kell hagyni. Június 12-én hazamennek a kispapok .⁴³)

43) KP. 1848. jún. 12.

A vakáció tehát több mint egy hónappal korábban kezdődött, mint máskor. Tovább is tartott. Most nem szeptember, hanem november végén jöttek össze újra a kispapok, szorongó szívvel: "de meddig leendünk együtt azt a jó Isten, kinek kezében a jövő, tudja."⁴⁴)

44) KP. 1848. nov.

Vannak, akik más pályára lépnek. Év elején ketten nem jönnek vissza: Ágoston Mihály és Tulok Imre. December 29-én egyszerre négyen lépnek ki önként: Tóth János, Amerk József, Fábián Ferenc és Környei János (akinek Küronyai nevét a püspök magyarosította Környeire). Ez utóbbiról írja Szinnyei József, hogy a szabadságharcban mint tüzér vett részt, utána falusi tanító, majd tanfelügyelő lett és számtalan tudományt-népszerűsítő munkát írt, míg a sok munka felőrölte erejét és 38 éves korában meghalt (1870). Vajjon katonának mentek-e az eltávozottak valamennyien, nem említik a jegyzőkönyvek, de sejtetik. December 10-én a honvédek zászlóit szentelte fel a püspök a székesegyházban.⁴⁵)

45) KP. 1848. dec. 10.

December 31-én a Szilveszteri hálaadáson a szokottnál buzgóbban kérték az Istent a kispapok, "hogy adná meg szeretett Hazánknak azon békességet, melyet a világ nem adhat."⁴⁶)

46) KP. 1848. dec. 31.

A nyugtalanságot és bizonytalanságot az is növeli, hogy az újságok nem járnak rendesen, mert a közlekedés sok helyen megszakad. Bizonytalan kósza híreket kapnak csak a távoli harcokról. 1849. január 23-án végre hat heti nélkülözés után a növendékek nagy örömére "szeretett honi nyelvünkön írott hírlap" érkezik.⁴⁷)

47) KP. 1849. jan. 23.

A papszentelések meglehetősen össze-vissza történtek. A pályavégzett növendékek céltalanul és tájékozatlanul várták a szentelés idejét. 1849. április 15-én mégis bejöttek a szent rendek fölvevésére. A negyedévesek május 30-án meglepetve hallják a püspöki "titoknoktól", hogy készüljenek: szentelik őket. És csakugyan június 2-án már szubdiákonusok lesznek, június 5-én pedig pappá szentelik őket. Útravalónak fejenként 100 váltó forintokat kapnak.
A rövid, de súlyos iskolaévet június 16-án már befejezték. Az új tanévet az új prímásnak, Scitovszky Jánosnak szeptember 12-én a püspökhöz írt levele értelmében csak november elején kezdik.⁴⁸)

48) KP. 1849. nov.

Eddigre a magyar szabadság már vérbe volt fojtva. Komárom várát már elhagyta Klapka (okt. 4) és az aradi tizenhárom is vértanuhalált halt (okt. 6). A nagy vihar után nem ízlett a tanulás. A kispapok az emmauszi tanítványok zavarával és kételkedésével tekintettek a szabadságharc eszméire, melyeknek a hazaszeretet és alkotmányvédelem olyan ragyogást adott, hogy egyesek a liberális mételyt a kedvükért és velük együtt észrevétlenül szívták magukba. A honszeretet érzelme oly intenzív volt, hogy a vallásosságot ápolni s vele a szabadságszeretetet is nevelni és irányítani egy eseknek szinte bűnnek tűnhetett föl a haza ellen.
A lelkigyakorlat október 29-én este kezdődött, de harmadnap délelőtt (október 31) féltizenegykor már be is fejeződött. Szóval az egykor nyolcnapos lelkigyakorlat másfélna posra zsugorodott össze. Utóbbi időben a jószívű lelkiigazgató már ugyis mindig sétát engedélyezett a harmadik napon.⁴⁹)

49) KP. 1848. nov.

November 3-án a kispapok elöljáróikkal együtt tisztelegtek Balassa Gábornál. A szabadságharc elviharzása után ennek a nagy időkre nem termett embernek is megnőtt a bátorsága - de már későn arra, hogy a bécsi udvar megbocsássa neki a 48-as zászlószentelést. A püspök fenyegető szavakat használt a kispapokkal szemben. Szidja azokat, akik hivatásuk kötelességeiről megfeledkeztek s a helyett, hogy hivatásukra gondoltak volna, jobbnak látták beleszólni a világ zavaros körülményeinek mikénti kifejlődésébe. Azt is kijelenti, hogy üldözni fogja az ellenkezőleg érzőket. Különösen óvja a növendékeket az ország és haza ügyeit érdeklő kérdések hevesebb vitatásától, "mely a mint iskolai évben intézetünkben is elharapódzott."⁵⁰)

50) 1843. nov. 3.

A félelmetes beszéd után a kispapok hazasompolyogtak, az ottmaradt elöljárókkal pedig közölte a püspök, hogy az egyik harmadéves kispapot felhozott vádak miatt a szemináriumból elbocsátja. Az iratok nem tüntetik fel, hogy az elbocsátás oka politikai természetű lett volna. Igaz, hogy Balassa nem fogadta vissza szemináriumába a szabadságharcról viszszatérő s a szombathelyi szemináriumban felvételét kért Kemenes Ferencet sem, aki később veszprémi nagyprépost lett és jeles költeményeivel hírnevet szerzett magának. Szombathelyi próbálkozásának anekdotáját Tóth József dr. meséli el .⁵¹)

51) Dr. Tóth József, Emlékezzünk régiekről. Szombathely, 1925.

Az eltávolított kispapról a tanári jegyzőkönyv azt írja* hogy kiváló tehetség ugyan, de erkölcsei klerikushoz nem méltóak, hivatása nincs.⁵²)

52) TP. 1849. nov.

A kispapi évkönyvnek azonban más a hangja: "mindnyájunk sajnálatától kísérve eltávozott. Vezéreld Istenem a szerencsétlen ifjút."⁵³)

53) KP. 1849. nov.

Néhány napra a püspöki kihallgatás után, november 8-án történt a szabályok felolvasása. Balassa újra felhasználta ezt az alkalmat, hogy oktassa és buzdítsa a klerikusokat.
Aztán folyt az iskolaév tovább, folyt a tanulás. 1850. március 4-én már az új alkotmányt olvasták fel a székesegyházban díszes püspöki misével kapcsolatban.⁵⁴)

54) KP. 1850. márc. 4.

Megtartottáka húsvéti lelkigyakorlatot, utána a nagyheti szertartásokat. A beteges püspök meghűlt a hosszú nagycsütörtöki szertartáson. Állítólag szívszélhűdés is érte, amint a lépcsőn fel akart menni.⁵⁵) Betegeskedése aggodalommal töltötte el a kispapokat. A tanév végén a papszentelések is elmaradtak.

55) Religio, 1850. ápr. 14. (I. 364.)

1850 októberében a szokott rend szerint kezdődött meg az iskolai év, amiről a kispapi jegyzőkönyv szabadszójú vezetője így számol be: "Október 5-én segítségül hívtuk a Szentlelket, egyet rastagoltunk, azután neki és annak rendje-módja szerint húztuk-vontuk." A világi iskolák tanmenetében erős változások állottak be. "Dacára minden reformoknak, melyek a külső iskolákat érintették, mi mégis csak a régi kerékvágásba jártunk. Iskolák kezdetével minden úgy történt, mint a Pecsovits világban."⁵⁶)

56) KP. 1850. okt.

Talán van némi jellemző erejük a következő adatoknak is: Vízkeresztkor három nap szünet volt. "Két első napon nem tanultunk, azaz studium nem tartatott, amiért is némelyek tarokk, mások czapári, mások preferánsz, ismét mások schach játékkal röviditék idejüket." A vízkereszti misét az új rektor, Kráncsics mondotta. "Nem sok pörölni valója volt mise alatt, mert figyeltek a szolgálattevők."⁵⁷)

57) KP. jan. 6.

Az előző évek duktorai őszinte lojalitással emlegetik elöljáróikat. Mintha az idén új hang szólna ki a jegyző szavaiból: "Egy feladatot kétszer mondanak el a N. T. Tanítóink, mert most van az ú. n. savanyú világ."⁵⁸)

58) KP. 1851. jan. 21.

Február másodikán nincs apáti mise, mert a főtisztelendő apát uraknak tetszett betegeskedni."⁵⁹)

59) Kp. 1851. febr. 2.

A farsang ebben a komor esztendőben nem végződött oly vidáman, mint máskor. "Semmittevésben töltöttük a drága időt, a mulatság igen silány volt. Nem volt szabad muzsikálni, mert megtudta volna a térparancsnok." Húshagyókedden mégis kitört a vigalom és szólt a fuvola, de csakhamar letiltatott; "szólt ezután is a kis, verkliféle portéka, szólt és el nem hagyta, ha agyonvernék is: ezen zene mellett aludtunk el."⁶⁰)

60) KP. 1851. márc. 1.

Böjtben csak három tál ételt kaptak a kispapok ebédre, a negyedikért kárpótlásképen bort kaptak naponta. Eseménytelen életükben nagy szó volt a dohánymonopólium elrendelése. Március 12-én 1600 szivart hozattak be, hogy felkészülve várják az új rendszert.⁶¹)

61) KP. 1851. márc 12.

A szemináriumot anyagilag megviselték az új törvények, az úrbér és dézsma eltörlése. 1848-ban csak a püspök közbenjárására kapták meg a szokásos csizmapénzt, amely azonban 1850-ben teljesen elmaradt. Egyéb szokások pusztulását úgyis borusan látják. A majálist az eső és hideg újra elverte, de az ozsonna is elmaradt. "Morgolódott a növendékség: lassankint vége lesz ennek is."⁶²) A húsvéti lelkigyakorlatokat a kispapokkal együtt végezték az öreg papok, kanonokok és elöljárók is, mindenki nagy épülésére. Augusztus 11-én megdöbbentő hír érkezett a szerte nyaraló kispapokhoz: meghalt a püspök!