Mint a másoknak fénylő, világító és önmagát emésztő gyertya, lassankint közeledett a végső elmulás felé. Egyre fogyatkozott, gyengült testi, lelki ereje, amit maga is észrevett. Már a segédpüspök felszentelésekor mondta Isten akaratában való megnyugvással: elfáradt utas vagyok.

Kezelő orvosainak unszoló javaslatára 1900. év nyarán tizenkettedszer és utóljára ment el Emsbe; azonban innen megtörten, kimerülten tért vissza székvárosába. Ekkor már a végelgyengülés nyilvánvaló tünetei jelentkeztek nála. Testi ereje rohamosan gyengült, emlékezőtehetsége gyakran cserben hagyta, egyszóval az örökkévalóságba való költözködés órája föltartóztathatatlanul közeledett.

A leggyengédebb ápolás és szakavatott orvosi kezelés is eredménytelennek és hatástalannak bizonyult. A munka és önmegtagadás gyakorlatai által megviselt szervezet már nem volt képes a kór emésztő hatalmát legyőzni.
Habár egész papi élete nem volt egyéb, mint a halálra való céltudatos előkészülés, béketűrő megadással viselt betegségében ismételten felvette a szentségeket. Majd nemsokára rohamos lépésekkel jelentkezett a végső leszámolást jelentő búcsúzásvétel ideje. Október 11-én délután 3 óra tájban beállott az agónia, a halállal való küzdés órája. A Szentséges Atya áldásának hálával és épületes alázatossággal való fogadása után az udvari papság, nőtestvére és a házinép jelenlétében a haldoklók számára rendelt egyházi imák közös elmondása közben október 11-én este 10 órakor csendesen viszszaadta tisztaságos lelkét Teremtőjének. Miután az egyházi szertartáskönyv előírása szerint holttestét bebalzsamozták és az egyéb előírásokat is pontosan megtartották, október 15-én a papság és hívek őszinte, mélységes bánata és könnyhullatása közt püspökelődeinek nyugvóhelyére, a székesegyház alatti püspöki kriptában temették el.

Hidasy püspök kormányzása híveire, elsősorban az egyházmegye papságára nézve a lelki újjászületésnek, a lelki reneszánsznak jótékony áldását hozta meg. Apostoli szellem, egyszerűség, alázatos, nyílt, őszinte papi lelkület, szigorúan egyházias felfogás és érzület, önzetlen, áldozatos, az anyagiakon felülemelkedő gondolkozásmód, mindenben az egyháznak dicsőségét és a lelkeknek javát kereső buzgalom, imádságos lelkiség azok a drága kincsek, melyeket a szentéletű püspök örökség gyanánt emlékül hagyott maga után egyházmegyéje papságának és hívő népének. Ezek alkotják azt az értékes befektetést, amelynek gazdagon gyümölcsöző kamatait most is észlelhetjük és élvezzük, a jeles püspök halála óta eltelt évtizedek multán is. Az a főpap, az a főpásztor volt Hidasy, akiért az egyház imáival imádkozza az árvaságra jutott egyházmegye: "pio in fideles studio semper Deo placitus et populo pro salubri regimine assidue ad gloriam Dei reverendus" és aki "plebem virtutibus instruebat et fidelium mentes spiritualium aromatum odore perfundebat."

Hidasy élete és püspöki kormányzása maradandó nyomokat hagyott hátra az egyházmegyében, amelynek mindenkor hálával kell visszaemlékeznie az ő nemes személyére és apostoli működésére.

Hidasy Kornél aláírása és pecsétje.