Szabó püspök halála után Kopsz János helynök igazgatta az egyházmegyét. Az elsőévesek neki mutatkoztak be,¹) s ő elnökölt a teológiai vizsgálatokon is, hacsak betegség vissza nem tartotta.²)

1) TP. 1883. febr. 8.
2) TP. 1883. febr. 3.

Az 1882-3. iskolai év elején ő nevezte ki Limperger Flórist Schmidt Ferenc dr. utódjává az egyházjog és történet katedrájára. Ebben a tanévben halt meg Busics Pál, a szemináriumnak volt vicerektora (1882. dec. 30.) s nem sokkal utána Krötzl Nándor, akit elvitt a vérhányás, mielőtt prefektusi hivatalát elfoglalhatta volna. A kispapi évkönyv a becsületesség példányképének nevezi őt.³) Utána Ivanóczy Ferenc lett a prefektus, aki nemrég (1882) végezte tanulmányait a budapesti egyetemen.

3) KP. 1883. jan. 25.

Ennek az iskolai évnek legkimagaslóbb eseménye volt Hidasy Kornélnak, az 1883. március 15-én prekonizált szombathelyi püspöknek megérkezése székvárosába: ápr. 30-án.
A püspök érkezését részletesen és élénken leírja a kispapok jegyzőkönyve. Természetesen ők is résztvettek a fogdáson és az intronizáción s a nagy és szokatlan élmények megkapták lelküket. A rengeteg nép, a sorfalat álló diákok, a díszes fogatok robogása, az összegyűlt előkelőségek csapata, az új főpásztor majesztatikus alakjának megpillantása, mind mély hatással lehetett kedélyükre. Kopsz c. püspök nemcsak a papság, hanem kifejezetten a növendékpapság nevében is köszöntötte a nagy óvációval fogadott főpásztort s a papsággal együtt a klerikusok lehettek az elsők, akik a fogadóteremben az új püspök előtt tiszteleghettek.

Május 1-én a hercegprímás érkezett meg: Simor János. Az ő fogadása is ünnepélyes és izgalmas volt. Nyájasságáról, kedves tréfálkozásáról megemlékezik a protokollum.
Május 3-án, az intronizáció nagy napján a papnövendékeknek a szokásos szerep jutott. A legkisebb szerepekben asszisztáltak, énekelték az "Ecce sacerdos"-t, az "Ó életünk reménye" kezdetű szép Máriadalt, amelyről már tudták, hogy a Mária-tisztelő püspöknek kedvelt éneke. A szertartás alatt az ?Unguentum in capite" antiphonát énekelték.
Csaknem 1 óra volt már, mire hazaértek.
Ezen a napon a kispapok az emeleti ebédlőben étkeztek. A földszinti refektóriumban hatvan személyes teríték, finom borokkal, pezsgővel megrakott, díszes asztalok várakoztak előkelő külső vendégekre.
Másnap, május 4-én már rendesen folytak az előadások. Simor hercegprímás ugyan átjött a szemináriumba, de csak egy percre. Megtekintette az első múzeumot s azután rögtön távozott.

Az új főpásztor május 14-én, pünkösdhétfőn jött először szemináriumába. "Megtekintette, megvizsgálta a papnevelde helyiségeit, bútorzatát s a növendékpapok közül többet nyájas atyai megszólítással kitüntetvén, atyai szeretetéről és gondoskodásáról biztosította úgy a papnevelde előljáróit, mint növendékpapjait."

Június 17-én viszont, tanév végeztekor, régi szokás szerint, a klerikusok tisztelegtek főpásztoruknál, elöljáróik vezetése mellett. A buzgó püspök ezt az alkalmat is fölhasználta, hogy üdvös atyai intelmekkel fölvértezze fiait. Mindeniknek ajándékozott egy szép latin imakönyvet és atyai áldással bocsátotta őket a szünidőre.

A szentéletű aszkéta püspök valóban új korszakot nyitott meg az egyházmegye, s annál inkább a szeminárium történetében. Ha Szabó Imre rányomta egyénisége bélyegét a papnevelőintézet életére, Hidasy annál inkább.

Első nagyobb intézkedése volt, hogy új kápolnát és. könyvtárat építtetett a szeminárium épületében.
Az 1883-4-es iskolai év később kezdődött (szept. 26-án), mert már a vakáció alatt megkezdődtek az építkezések és belső átalakítások. Pedig a nagy munka még akkorra sem fejeződött be. Azért egy előljárói szobát használtak ideiglenesen kápolnának.
Az új kápolna a régi helyén épült, de emeletes magasságban. Minden ízében művészi alkotása a soproni Stornó Ferencnek. Klasszikus, összhangzatos, mint egy fegyelmezett lélek. Kissé komor színei talán Hidasy jelmondatának egyik felét illusztrálják, de a virtus mellett sok charitasnak kellett kigondolnia a főoltár köpenyosztó Szent Márton képét, a nagy Madonna festményt s a boltozatnak a teológus életében örök aktuálitású festményeit. A kápolna kb. negyven személy befogadására alkalmas, de ha nagyobb a kispaplétszám, oldalpadok beállításával szaporíthatók az ülőhelyek.

A könyvtár⁴) számára egészen új épületszárnyat kellett építeni. Az új bibliotéka bejárata az első emeletről nyílik.

4) L. A szombathelyi székesegyházi könyvtár codexeinek, incunabulumainak, régi magyar könyveinek jegyzékét, 1892, 7. 1.

A belépő impozáns és díszes teremben találja magát. Föld szintjén ízléses könyvállványokon, szakok szerint csoportosítva régi és új könyvek vannak elhelyezve. Az ősnyomtatványok és codexek egy része külön kirakatba vagy zárt szekrénybe került. Az emeletre díszes csigalépcső vezet. Az emelet körülfutó oldalfolyosóból és keresztfolyosóból áll. A mennyezetet Stornó szép festményei díszítik. Négy egymáshoz arányított kép a négy tudományt személyesíti meg (Theologia, Philosophia, Historia, Jurisprudentia). Négy más kép a legnagyobb könyvek íróit: Mózest, Szent Pált, Nagy szent Gergelyt, Sokratest ábrázolja; középen pedig a hétajándékú Szentlélek galambja hinti szét sugarait, melyekből minden igazi tudomány táplálkozik. A káptalani levéltár (106) őrzi a könyvtár készítésének költségvetését. A plafonfestés 680 vagy 1200, a rácsozat 328, a lépcső 80 frt-ra van előirányozva.

A könyvek elrendezésének, katalogizálásának roppant munkáját Pálinkás Géza lelkiigazgató végezte nagy hozzáértéssel és szeretettel.
A régi könyvtár helyiségei más rendeltetést kaptak. A középső, Dorfmeister-képpel diszített terem schola lett, amelyre azért volt szükség, mert a kápolna elvette a régi iskola helyiségét. A nagy teremtől északra eső szoba előszoba lett; ebben helyezték el a tankönyveket és a Szent Ágoston Egyesület növekvő könyvtárát; a harmadik szobát pedig a spirituálisi lakáshoz csatolták.⁵).

5) TP. 1889. szept. 3.

A papnövelde benső berendezését később még annyiban is gyarapította Hidasy, hogy az avult faágyak helyett új, ?elég csinos és elegáns kiállítású"⁶) vaságyakat adományozott a szemináriumnak. Az ágyakat saját költségén hozatta Bécsből s 220 frt 15 krajcárt fizetett értük. Megérkeztek 1893. nov. 21-én.⁷) Ha már benn vagyunk, érdemes megemlíteni teljesség kedvéért azt is, hogy lábbeliek tisztítására alkalmas állványokat szerzett be a felügyelő az 1889. december 1-i értekezlet megbízásából.⁸)

6) KP. 1893. nov. 22.
7) TP. 1893. nov. 21.
8) TP. 1889. dec. 1.

Még nagyobb átalakítások folytak a szeminárium belső életében.
A püspök mindenütt ott volt, ahol a lelkiéletet gyarapítani kellett és lehetett. Lelkiéletben és pedagógiában ő volt a legfőbb vezető és a legnagyobb szakértő. Jelenlétével, őrködésével, példájával, eszméivel, tanácsaival sürgette a lelkiélet minél mélyebb kialakulását.

Már 1883. október 2-án, mikor az intézet szabályait olvasták fel a növendékeknek a püspökvárban az elöljárók jelenlétében, felhasználta az alkalmat s ?egy a szív mélyéig ható főpásztori szózatot" intézett ifjú klerikusaihoz és különösen három kitűnő eszközt ajánlott arra nézve, hogy jó papok lehessenek: "az Oltáriszentség buzgó imádását (adoratio privata), a jó gyónást, különös tekintettel a gyóntató atya választására és a b. Szűz iránti kiváló tiszteletet, mert servus Mariae non percbit."⁹) Nagyszerűek voltak évvégi beszédei is, amelyeket búcsúzáskor intézett távozó kispapjaihoz.

9) TP. 1883. okt. 2.

Ilyen bensőséges intelmeket gyakran intézett növendékeihez. "Megrendítő beszédei" után végül "a szeretet könnyei közt adá rájuk áldását."¹⁰) Gyakran adta maga a májusi elmélkedési pontokat; május első felében, mindaddig, míg a bérmálások vidékre nem szólították, ő adta a "punctát", a "nála megszokott igazán szívhez szóló modorban."¹¹) A papszentelés előtt is megható beszédeket szokott intézni a szentelendőkhöz. Az iskolai év elején tartott lelkigyakorlatokat maga is végighallgatta az előjárósággal egyetemben.¹²) Ha betegség nem akadályozta, résztvett a szentbeszédgyakorlatokon, a törvényfelolvasáson, az októberi és májusi ájtatosságon, ünnepélyeken és sok más alkalmon.

10) KP. 1889. szept. 19.
11) TP. 1887. máj.
12) TP. 1883. szept.

A szeminárium oltára.
(1884 óta.)

Az első Veni Sancte után¹³) magához hivatta az elöljárókat és tanárokat, meleg hangon buzdította őket az intézet fölvirágoztatására és különösen az egyöntetű működés szüksé- gességére hívta fel figyelmüket.

13) TP. 1883. szept. 30.

Elrendelte, hogy havonta vagy legalább is kéthavonta tartsanak értekezletet s ott beszéljék meg a teendőket és azok kivitelének módját. Ekkor hozta be az úgynevezett scabellumokat is: vagyis kisebb öszszefoglaló vizsgákat, amelyeken őmaga vagy a rektor is jelenvolt. E scabellumok végleges alakja és ideje csak idővel, ellenkező szempontok és észleletek alapján tisztázódott. Egy év mulva a konferencia abban állapodott meg, hogy a scabellum üdvös a növendékek szorgalmának serkentésére s minden tanár félévenként kettőt fog tartani.¹⁴)

14) TP. 1884. okt. 4.

De a következő évben¹⁵) már kifogások merülnek föl ellene: hátráltatja a rendszeres haladást. A püspök az ellenvetés ellenére fenntartja a scabellum rendszerét s 1885 X. 8. kelt leiratában csak kísérletképen enged változtatást rajt és egyúttal elrendeli, hogy ezentúl egy napra csak egy vizsgálat essék, hogy a növendékeket szigorúbban megvizsgálhassák. 1886. február 6-án belemegy, hogy a scabellumok idejét és számát teljesen a tanár döntse el. De 1894-ben újra megkívánja, hogy minden tanár félévenként két scabellumot tartson s ennek anyagát vele előre tudassa.¹⁶)

15) TP. 1885. okt. 4.
16) TP. 1894. szept. 20.

A Hidasy által behozott előljárói és tanári konferenciák valóban legjobb eszközei lettek az egyöntetű működésnek. Ez értekezletek jegyzőkönyvei bepillantást engednek abba a komoly, lelkiismeretes munkába, amely állandó következetességgel, lépésről-lépésre valósította meg a püspök intencióit. Az a konferenciai nyilatkozat, hogy a tanári kar "arra fog törekedni, hogy ne merüljön föl semmi oly hiány, mely a tanári testület működésére legcsekélyebb árnyat vehetne,"¹⁷) őszinte megnyilvánulása annak a vágynak, hogy a tanárok a nagy püspök intencióit utolérjék.

17) TP. 1885. okt. 20.

De az aszkéta püspök is tudott gondoskodni arról, hogy akarata ne kényszernek lássék, terveit az előljárók szívük szerint megszeressék és kitalálják. Azért olykor maga ad tárgyat s megvitatni való anyagot az értekezletnek.¹⁸)

18) TP. 1884. okt. 4.

Az 1884. október 4-iki értekezleten meghányják-vetik pl. a püspök felszólítására, mit lehetne tenni a növendékek szorgalmának serkentésére. Ekkor vezetik be az érdemjegyek ünnepélyes felolvasását. Sőt elhatározzák, hogy a duktori információ és a tanároknak a növendékek órák alatt való viselkedéséről tett beszámolója alapján a jobb növendékek nyilvános dicséretben, a rosszak nyilvános dorgálásban fognak részesülni. Az a nagyon bölcs gondolat is fölmerül, hogy a minden szempontból jelesek a dispozicióknál előnyben részesüljenek. Szóba kerül ezen az értekezleten a rektori óralátogatások kérdése is. A tanárok odanyilatkoznak, hogy a rektor havi látogatásait szívesen veszik ugyan, , de hasznát és célját nem látják.

Az első nyilvános dicséretre és dorgálásra 1885. február i-én került sor. Ekkor alkalmazták először az eddig használt "primae classis" stb. osztályzás helyett a ma is használatban lévő eminens, laudabilis, bonul, sufficiens, insufficiens érdemjegyeket.¹⁹) A nyilvános dorgálásoknak nem egyszer volt consilium abeundi a kísérőjük.²⁰) Volt eset, hogy a szentelést is elhalasztották bukás miatt.²¹)

19) TP. 1885. febr. 7.
20) TP. 1888. jan. 31.
21) TP. 1888. jún. 5.

Szigorúságban általában a püspök volt a kezdeményező és a konzekvensebb. 1889. június 7-én kelt leiratában ő veti föl a kérdést (részint a kispapok akkor föltűnő nagy létszáma miatt is), nem kell-e a hanyagokat eltávolítani az intézetből? Ő mondja ki, hogy az intézet három fizető "konviktorát" (200 frt-ot fizettek egy évre) nem kell felvenni a növendékek közé s gyenge tanulásuk miatt az elégteleneket is el kell távolítani.²²)

22) 1889. jún. 8. 1634. sz.

Mikor erre a jószívű tanárok elkezdtek ?vix sufficiens"-eket adogatni, a püspök tiltakozik az új jegy ellen és ezeket is javítóvizsgára utasítja. Viszont ő kifogásolja, hogy a jogtanár (Limperger Flóris) miért csak jó és elégséges érdemjegyeket osztogat. 1893. február 8-án is elküld egy gyenge tehetségű kispapot a püspök, akinek az elöljárók még szívesen adtak volna hosszabb próbaidőt.²³)

23) TP. 1893. febr. 8.

Egy növendék consilium abeundit kapott és az előljárók esdettek ki számára még egy évi próbaidőt, "bár magaviselete most elég garanciát nem nyujt, hogy belőle érdemes jó pap fog válni."²⁴) Hidasy azt is elrendeli, hogy minden tanár minden hó végén írásbeli beszámolót adjon a végzett anyagról és a növendékek szorgalmáról.²⁵)

24) TP. 1898. jún. 17.
25) TP. 1885. szept. 8.

Talán föltűnő, hogy ezek az intézkedések közelebb állanak a középiskolai, mint a főiskolai pedagógia szelleméhez és módszeréhez. De Hidasy élete hoszszú részét töltötte a gimnáziumi pedagógia szolgálatában, viszont a teológiai nevelésnek sem egységes irányítása, sem kifejlett irodalma nincs; még csak rendszeresített megbeszélések sem s azért érthető, hogy Hidasy gazdag gimnáziumi praxisát a papnevelésben is gyümölcsöztette.

Nagy gonddal választotta ki a szeminárium előljáróit is. Farkas Ferenc kivételévelm aki 1878-tól 1919-ig tanította a szentírástudományt, hamarosan kicserélődött a tanári kar.

1886. június 19-én a püspök maga jött át főpapi díszben az elöljárói ebédlőbe s úgy tudatta a derék Puli György rektorral prelátusi kinevezését. Az előljárók örültek, mert érezték, hogy a figyelem és meglisztelés mindnyájuknak szól.²⁶)

26) TP. 1886. jún. 19.

Az 1887-8-as isk. év azonban már új rektorral kezdődött. Stegmüller Károly dr. lett az új kormányzó, aki már korábban 13 éven át (1850-63) részint mint tanár, részint mint spirituális működött az intézetben. Stegmüllerrel az imádságos és jótékony élet élő mintaképe költözködött a szeminárium falai közé. A papnövendékek épúgy épülhettek hosszú, áhitatos szentségimádásain, legendás alamizsnálkodásának ellesett példáin, mint egész lényének jóságán és nyájasságán. A spirituálisi hivatalt már 1884-ben Pálinkás Gézára ruházta a jószemű püspök. Pálinkás a püspöknek valóban jobbkeze lett a kispapság lelkiéletének kialakításában. A püspök gondosságára jellemző, hogy állásának betöltése előtt St. Andrä-be és Münchenbe küldte őt a jezsuiták és a német szemináriumok nevelési módszerének tanulmányozására. Pálinkás Géza tizenegy évig működött a szemináriumban.

1895. január 7-én elfoglalta az alsósági plébániát. "A búcsúzás tőle igen megható volt: de ez nagyon is természetes, hiszen szeretett atyánkat veszítettük el." ?A növendékpapság egy szép ezüst kereszttel lepte meg őt emlékül; ő pedig mindnyájunknak egy szép kis keresztet ajándékozott."²⁷) Munkakörét rövid időre Tauber Sándor dr., majd ugyanez év okt. 6-tól fogva Honti Béla folytatta, az aszkéta püspök szeretetével és szigorával.

27) KP. 1895. jan. 7.

Hidasy Kornél.

A dogmatikai tanszék 1884-ben ürült meg, amikor Horváth István megkapta a szombathelyi plébániát (jan. 8.). utóda Ivanóczy Ferenc dr. lett, aki egyúttal prefektusi állását is megtartotta. Öt év mulva a csendlaki plébániára került s ekkor (1889. márc. 1.) Tóth József dr. foglalta el a dogmatika tanszékét és a prefektusi állást.

István Vilmos dr.-tól a morális tanszékét az 1888-9. isk. év elején Gaál Sándor dr. vette át. A jogot és történetet Limperger Flóris után 1891-től Schiefer István, 1895-től Tauber Sándor dr. tanította.
Így érte el Hidasy püspök, hogy a növendékek püspöktől, rektortól, tanároktól csak a lelki élet kötelmeinek megfellebbezhetetlenségét tanulhatták.

Néhány új órát is vezettek be. A keddi nap a csütörtökivel együtt régóta szünetnap volt. 1898. március 5-én az értekezlet Gaál tanár kérésére úgy határoz, hogy minden kedden d. e. 8-9 a 3-4. évesek számára homiletika ("szónoklósra előkészítés"), utána az 1-2. éves teológusoknak katechetika lesz. Azonfelül délelőtt-délután fél-félóra cantus gregorianus-t gyakorolnak a tanulmányi felügyelő jelenlétében. Délelőtt azonkívül háromnegyed órán át breviáriumot gyakorolnak a 2-4. éves papnövendékek.

A káté tudására nagy gondot fordítottak. Hidasy szabályzata értelmében "mielőtt valaki akár a nagyobb, akár a kisebb rendek felvételére bocsájtatnék, a népiskolákban elő adatni szokott kátéból a püspök által kirendelendő bizottság előtt vizsgát fog tenni." (4. p.) A kisebb rendeket egyébként; negyedéves korukban kapták fel.

A próbapredikációs gyakorlatokat novemberben kezdték, az ebédlőben tartották, az előljárók s legtöbbször a püspök jelenlétében. Az elsőévesek és másodévesek betanult beszédeket mondtak el és pedig a püspök óhajára mind ugyanegyet.²⁸)

28) TP. 1894. nov. 11.

Volt gyakorlati orvostan vagy egészségtan is, melyet a intézeti orvos (Rhorer dr., majd Stamborszky dr., utóbb Mezihradszky dr.) adott elő. Ebből is szokott lenni év végén vizsgálat, 1892-től fogva a püspök kívánságára állandóan.²⁹) vicerektor indítványára a kispapok a gyümölcsfatenyésztésben is oktatást nyertek.³⁰)

29) TP. 1892. jún. 9.
30) TP. 1891. ápr.

Idők folyamán a tankönyvek is kicserélődtek. Az 1885. április 4-én tartott tanári értekezleten Gaál dr. bejelenti, hogy Kopsz eddig használatos könyve³¹) helyett Müller Theologia Moralis-át fogja vezérfonálnak használni,³²) mert "az eddig használt tankönyv nem felel meg a tankönyv kellékeinek, mert nem annak iratott."

31) Dr. Joannes Kopsz, Presbyter in synodali examine seu Compendium theol. generalis Dogmaticae, Moralis et Pastoralis, item Iuris Ecclesiastici. Sabariae, 1860. E foglalat a dogmatikának 195, a morálisnak 297, a pastorálisnak 263, a iusnak 364 lapot szentel. A kor szokása szerint az anyagot általában szóról-szóra be kell tanulni.
32) Müller, Theol. Moralis. Vindobonae, 1876.

Tóth József dr. is jóformán azzal kezdte tanári működését, hogy Kopsz kivonata helyett bevezette Fr. X. Schouppe S. J. Elementa Theologiae Dogmaticae c. kétkötetes művét.³³)

33) Bruxelles, 1862. - TP. 1889. máj. 19.

A jogot Tauber Sándor dr. könyvének³⁴) megjelenéséig korábban Demkó György tankönyvéből, ³⁵) majd jegyzetekből tanulták, melyeket, minthogy a sokszorozó készülék nem functionált, sok gonddal kellett másolniuk.

34) Dr. Alexander Tauber, Manuale Iuris Canonici. Sabariae, 1902.
35) Ius Ecclesiasticum, peculiari respectu habito ad Hungariam. Agriae, 1888.

Az egyháztörténet kézikönyve a Zeibert-féle volt;³⁶) biblicumból viszont az ószövetségi szentíráshoz Zschokke híres könyvét használták, melynek első-második kiadásához ötven éves hűséggel ragaszkodtak,³⁷) újszövetségi szentíráshoz pedig Grosz József dr. Introductióját³⁸) és 1911-ben vezették be Márkfi Sámuelnek 1877-ben kiadott Introductióját; Güntner Hermeneutikája mellett.³⁹)

36) Dr. Franciscus Zeibert, Compendium Historiae Ecclesiasticae. Brunae, 1884.
37) Dr. Hermann Zschokke, Historia sacra Antiqui Testamenti. Vindobonae, 1872.
38) Dr. Iosephus Grosz, Introductio in libros Ss. Novi Testamenti. Temesvár, 1875.
39) Hermeneutica bibliea generalis. Ed. 3. 1863.

E tankönyvek a szeminárium tulajdonát képezték, a kispapoknak év végén vissza kellett azokat szolgáltatniuk. Csak az 1896. márc. 5-i konferencián veti fel Tóth dr. prefektus az eszmét: nem volna-e szükséges, hogy a növendékeknek saját könyveik legyenek? Az indítvány természetesen helyesléssel találkozott s attól fogva a szeminárium a dogma, morális, pasztorális tankönyveket nemcsak kölcsönözte, hanem oda is ajándékozta növendékeinek.

Sok reformot vezettek be a lelki élet terén is. Már Hidasy második évében előnyösen megváltozik a lelkigyakorlatok ideje. Nem az isk. év legelején tartják, amikor az elsőévesek még járatlanok az elmélkedésben, hanem a Mindenszentek előtt levő három napban, okt. 28-án kezdődőleg. A három napot természetesen megtartják egészen s a Te Deum-ot nov. 1-én végzik. Az exercitiumoknak e terminusához ettől fogva következetesen ragaszkodnak. Ezen kívül a húsvéti időkben még egy lelkigyakorlat van: nagyhét első három napján. A Veni Sancte idejét szeptember 8-ában, az ünnepélyes Te Deum-ét június 29-ében állapítják meg s ez a terminus semmit vagy alig változik.

Eleinte az volt a szokás, hogy az elsőéves klerikusok a többieknél egy nappal korábban érkeztek meg, "hogy szokott rövid előkészítő ájtatosságaikat elvégezzék."⁴⁰)

40) TP. 1887. szept. 11.

Első benyomásaikat a szemináriumi életről és a papi hivatásról így nem idősebb társaiktól, hanem a spirituálistól nyerték, aki szép oktatást tartott nekik a papi pálya magasztosságáról és komolyságáról. Később ez a szokás elmaradt (1891-től fogva), az újoncok az idősebbekkel egy napon vonultak be és pedig a Veni Sancte előtti napon.

Több új áhítatgyakorlatot vezettek be. Már 1883-ban behozzák XIII. Leo pápa rendelete értelmében az októberi ájtatosságokat. Heti három napon végzik el az egész rózsafűzért. Az ájtatosságokon az elöljárók is jelenvannak. 1885. március 6-án bejelenti a lelkiigazgató a konferenciának, hogy a püspök engedélyével ezentúl minden pénteken szentséges misét fog tartani a kápolnában. 1888. június 5-én megengedi, a püspök a spirituális kérésére, hogy Jézus szent Szíve ünnepén mindig szünet legyen, a kápolnában tartandó szokottnál hosszabb istentisztelet miatt. XIII. Leo pápa 50 éves püspöki jubileumának örömére novénát tartanak szentségkitétellel. (1893. február 11-19, esténként fél 7-kor).⁴¹)

41) TP. 1893. febr. 11.

Egy év mulva pedig a jubileumi év befejeztekor résztvesznek a Való Simon dr. budapesti szemináriumi prefektus által megindított lelki lourdesi zarándoklaton s február 10-18-ig a püspök és elöljárók jelenlétében hasonló ájtatosságokat tartanak.⁴²)

42) TP. 1894. febr. 10.

A szentek iránt való tisztelet fokozására szobrokat állítanak fel a folyosókon. 1889. szeptember 29-én áldotta meg Stegmüller rektor az általa adományozott Jézus Szíve-szobrot.⁴³) Nemsokára pedig a Szűzanya szobrát állították fel a második emeleti folyóson.⁴⁴) Szokásba jött, hogy a növendékek este lefekvés előtt e szobor elé térdeltek, hogy úgy kérjék a b. Szűz anyai áldását éji nyugalomra.

43) TP. 1889. szept. 29.
44) TP. 1890. márc.

Stegmüller Károly.

1889-ben kezdték meg a karácsonyeste szép megülését. Eddig nem volt karácsonyfájuk a kispapoknak s a szent estjük is sivár és tartalmatlan lehetett a kártya mellett. Ekkor⁴⁵) határozta el az elöljáróság, hogy karácsonyi ünnepélyt rendeztet a szent estén és azután a karácsonyfa alatt ajándéksorsolás is lesz. Erre a célra az első évben a püspök maga 10 forintot adott és megengedte, hogy a szeminárium pénztára 30 frt-ot utaljon ki. Későbbi években gyűjtést rendeztek a helyi papság körében a kispapok karácsonyára. Az ünnepélyeken természetesen megjelent a püspök is és "fényes beszédben serkentett" a megkezdett út folytatására. Az ünnepélyeket "az intézetünk falai közt már régebben fennálló, de eddig magáról életjelt nem adó Szent Ágoston Egyesület rendezte."⁴⁶) Volt rá eset, hogy az ünnepélyt utóbb megismételték a kórház betegei számára.⁴⁷)

45) TP. 1889. dec. 1.
46) KP. 1889. dec. 24.
47) KP. 1898. dec. 26.

Jelentős lépést tett az 1896. március 5-én tartott konferencia a lelki nevelés elmélyítése szempontjából. Ezen jelentette be az új spirituális, Honti Béla, hogy a "püspök őméltósága beleegyezésével a meditációkat este fél 9-kor tartja s következő reggel a növendékek maguk meditálnak egy negyedóráig ugyanarról a tárgyról, melyről ő megelőző este elmélkedett."⁴⁸) Ez az újítás megvalósította azt a kívánalmat, hogy az elmélkedés anyaga éjtszakán át is dolgozzon a lelkekben.

48) TP. 1896. márc. 5.

Szentáldozást havonta csak egyszer végeztek a növendékek. Hidasy szabályzata ajánlotta, különösen a szentelendőknek a gyakrabbi gyónást is. (5 p.) Az újoncok a lelki gyakorlat végével, november 1-én áldoztak először.⁴⁹)

49) KP. 1589. szept.

Ez a szokás megmaradt s benyúlt még a napi áldozást sürgető bulla utáni évekbe is. Gyóntató részint a lelkiigazgató, részint egy-egy ferencrendi és dominikánus atya volt. Az újoncok olykor a vicerektornál is végezték gyónásukat.⁵⁰)

50) KP. 1885. jún. 11.

A püspöknek éber gondja volt az asszisztenciákra is. 1890. március 3-án kelt 847. sz. leiratában "nagymérvű" elégedetlenségének ad kifejezést a felett, hogy "a klerikusok az asszisztálásban és choralis énekben járatlanságuknak adják bizonyítékát." Sürgeti az asszisztencia-próbákat. Kívánja, hogy az elsőévesek írják ki az egyes szerepeket. Fordítsanak a gregorián énekre több időt. E kívánalmakat a prefektus és az április 26-án s 1894. január 7-én tartott konferenciák foganatosítják. 1893-ban az elöljárók behozták, hogy a növendékek a nagymisén orgonakísérettel, de choraliter feleljenek. De a következő évben (1894. jan. 7.) a püspök már visszaállította a régi, Magyarországon általános szokást: a quartettben való responsoriumokat.

Az elöljárói értekezletek kitértek természetesen fegyelmi ügyekre is. Az 1887. szeptember 20-i konferencia a ruházat egységesítése végett elrendelte, hogy a növendékek csak erősen sötétszínű felöltőt viseljenek. Minden kispap legalább egy caputiumot kapott évenként. Séták alatt nővel, legyen az bárki, szóba nem állhatnak. Az intézetben csak anyjukat és nővérüket fogadhatják vasár- és ünnepnapok délutánjain. Rendezik a duplikák ügyét, mely utóbbi időben "sok apró kellemetlenségre adott alkalmat." Duplikában akkor részesülnek ezentúl a kispapok, ha az előljárói asztalnál is extrabor van; kivéve, ha itt vendég vagy egy nem előljáró pap névnapja ad rá alkalmat. Nem engedhető meg, hogy bármelyik növendék bármely részről állását sértő tiszteletlenséget vagy bánásmódot legyen kénytelen tapasztalni. Az ágyvetés a cselédség dolgává tétetik. A prefektus és vicerektor hetenkint egyszer, 2-3 óratájt felülvizsgálják a hálótermeket és egyéb helyiségeket.⁵¹)

51) TP. 1887. szept. 20.

(1889. április 4-én azt határozza a konferencia, hogy a kispapok karingei ezután kivasaltatnak.) Az 1889. május 3-i értekezlet a latin nyelvet sürgeti s elhatározza, hogy a növendékek hivatalos ügyekben a latin nyelvet használják.⁵²)

52) TP. 1889. máj. 30.

Hidasy ugyanis nagyon hangoztatta a latin nyelv jó elsajátításának szükségességét. Kispapjait mindjárt az első vizsgálat alkalmával (melyet a püspökvár nagytermét körülülve tettek le) buzdította a latin nyelv minél tökéletesebb elsajátítására. Az ellenőrzés szigorodására vall az a konferenciai határozat, hogy ezentúl az elöljárók hetenkint fölváltva jelenlesznek a kispapok étkezésénél.⁵⁴)

53) KP. 1889. jún. 9.
54) TP. 1900. jún. 10.

Dohányozni akkor sem volt szabad az utcákon. Sétákon is csak akkor, ha már kiértek a város forgalmából. Mikor a hegy felé vivő utak már jobban kiépültek, télen, télvíz idején sem volt akadálya a szabadban való szivarzásnak.⁵⁵) A cigarettázást azonban lehetőleg tilalmazták.

55) KP. 1895. márc. 19.

A szigorúság és nagy életkomolyság nem ölte ki a vidámságot a szemináriumból. Ellenkezőleg, igen emberséges maradt a bánásmód. Ha néha talán panasz is volt, hogy megkisebbedtek a "berdók" s ez az első keserűség hevében "nagyon szomorú eseménynek" tűnt is fel a kispapkrónikásnak,⁵⁶) a duplikának, "lámpásoknak", britannikának, kubaszivarokvak és csizmapénzeknek aranykora még nem járt le ekkor. Szivarokkal nemcsak az elöljárók kedveskedtek névnapjuk alkalmával, hanem még az ebéd alatt nyilvánosan felköszöntött kispapok is. Csak később állapodtak meg abban, hogy ezt a kölcsönösen terhelő szokást abbahagyják.⁵⁷)

56) KP. 1895. jan. l2.
57) KP. 1897. nov. 4.

A régi segélyforrások (asszisztálásért, temetések, hagyatékok után, csizmára kiutalt pénzek) megvoltak még. A felszenteltek azonfelül rendesen három aranyat találtak az ünnepi asztalon. A jószívű püspök sietett őket ellátni az első intenciókkal.

1888. május 25-e arról nevezetes, hogy ezen a napon vonult be a meleg reggeli a szeminárium életébe.⁵⁸) Eddig a fölöstököm csak a reggeli hét órakor a múzeumokban ki osztott "berdó"-nak nevezett péksüteményből állott. Ezentúl rántott leves és tej között választhattak a növendékek és a reggelire is épúgy csengőjelre, közösben vonultak le, mint más étkezésekre. - A hálótermeket is csak Hidasy alatt kezdték fűteni.

58) TP. 1888. máj. 25.

Szebb lett, mint már említettük, a karácsonyeste is. De a karácsonyi szünet is hosszabb lett: 1889-től fogva december 24-től január 2-ig tartott. Ennek fejében farsanghétfőn és hamvazószerdán délután folytak az előadások. A régi kártyás és táncos farsangolásoknak nyoma sem maradt. Már Hidasy megérkezésekor pünkösdkor - írja a kispap-jegyzőkönyv: ?Nem kártyáztunk. Inkább szerény hegedűseink zenéjében gyönyörködtünk."⁵⁹)

59) KP. 1883. máj. 13.

Egy húshagyókeddről viszont így ír a főduktor: "A rendkívüli órák megtartattak. A világ hadd őrjöngjön e napon, mi, hogy a szent szívet kiengeszteljük a mai napon ért bántalmakért, negyedóránként adoráltunk szabad idő alatt a kápolnában."⁶⁰)

60) KP. 1898. febr. 2.

Pedig sok küzdelembe került, míg a meghonosodott szellem idáig lágyult. A farsangi dínom-dánomokat eltörlő intézkedést sztrájkkal próbálták megtörni a kispapok. A májusi szórakozások formája is megváltozott, amennyiben kirándulással kapcsolták egybe. Hol Jákra, hol Sámfalvára, hol Rohoncra vagy a soréi erdőbe tettek kirándulást. 1894. június 4-én Kőszegre mentek s megnézték "az épülő, monumentális templomot."⁶¹)

61) TP. 1894. jún. 4.

Ezenkívül olykor szüret volt. A sétára induló kispapokat a kertben váratlanul üdvlövés, gulyás, rétes, szőlő és must várja Rőthy István vicerektor úr jóvoltából, aki hosszú időn át kedves és jellegzetes alakja volt szemináriumunknak.⁶²)

62) KP. 1893. okt. 17.

A napi szabad idő is meghosszabbodott a szükséglethez képest. 1891-ben egy konferencia a jóságos prefektus indítványára előadási napok délutánjain félóra helyett egy óra szabadidőt engedélyez (4-5).⁶³)

63) TP. 1891. febr. 6.

Az első és második félév között általában csak egy szünetnap volt. A második félév előadásai, általában egy nappal az utolsó vizsgálat után, rendesen január legvégén vagy február elején megkezdődtek.
A bőjti fegyelem mint az egész magyar egyházban, úgy itt is engedett szigorából. 1898 nagyböjtjének első csütörtökén fel van jegyezve, hogy a dispensatiok következtében húst esznek ebédre. Ezért aztán ebéd után öt Miatyánkot-Üdvözlégyet imádkoznak a kápolnában.
A duhajság ellen küzdeni kellett az előljáróknak. Régi rossz szokás volt az elsőévesek felavatása, "fölcsapása." Ezt a durva tréfát Honti spirituális végleg eltiltotta.⁶⁴)

64) KP. 1898. szept. 17.

Apróbb huncutságok azért meg-megestek az elsőévesek körül. Az asszisztenciapróbára felhozatták velük az ebédlői csengőt, vagy szappant kellett átvinniök nagymisére a lavabo-ra. Ilyenkor igen nagy volt a derű, ha a tréfa sikerült.⁶⁵) A passiók előtt a kakaskukorékolást is sokat kellett gyakorolniok az újoncoknak, abban a reményben, hogy majd a templomban produkálhatják vele magukat.

65) KP. 1900. szept. 3.

Az előljáróságnak a papi lelkület felvirágozásáért folytatott munkájában valahogy némileg az események is segítségére siettek. Azelőtt kikezdetlen volt a liberálizmus glóriolája s győztesen grasszálhatott papi lelkekben is. Most a katolikus gondolkodás szembefordult a liberálizmussal s a harc annál ádázabb lett, minél inkább kitűnt, hogy a szabadelvű gondolat egyházellenes. A politikai küzdelmekben a néppártos időkben a papság is sok sebet szerzett, a közönségnek. rosszindulatúbb ellenőrzése alá került és a nép nagyobb igényeivel találta magát szemben. Meg is rostálódott a hivatások száma, mihelyt nehéz idők, rágalmak s a "hecckáplán" és ?klerikális" akkor divatos gúnynevei szakadtak a papságra. A hetvenes-nyolcvanas években ezenfelül az életpályáknak és elhelyezkedéseknek nagy lehetősége nyílt meg az ifjúság előtt s talán ez a körülmény is gondoskodott arról, hogy selectio naturalis történjék és válogatottabb anyag keresse föl a szemináriumokat.

A kispapok jegyzőkönyvei hű tükrei az új harcok minden mozzanatának. A tanárok közt is akadtak a katolikus politikának tevékeny harcosai. A protokollum már Baross Gábor megválasztásakor, 1892-ben örömmel konstatálja, hogy "a mameluk kormány meghökkent az ébredő katholicizmus tömörülésétől." Ébren figyelik az országos egyházpolitika eseményeit. ?Minden szem, minden figyelem a főrendek felé fordul."⁶⁶)

66) KP. 1894. máj. 7.

A protokollum lapjaiig elhat a polgári házasság törvényjavaslatának izgalma (1893. november 10.), az első katolikus nagygyűlés diadalmas öröme (1894. febr. 19.) s mikor az egyházmegye templomainak harangjai imára hívják fel a híveket, mert a ?reformjavaslatok" tárgyalása a parlamentben is megkezdődik (1894. febr. 19.), a kispapszívek is elszorulnak s elöljáróik intésére buzgó imát rebegnek. Szívük összefacsarodik, mikor április 22-én a képviselőház 175, június 21-én a főrendiház 4 szótöbbséggel elfogadja a polgári házasság törvényjavaslatát.

A politikai mozgalmak erős hullámzást vernek föl Szombathelyen is. 1894. február 5-én az ébredő katolikusok a szeminárium ebédlőjében tartanak gyűlést egy létesítendő katolikus kör érdekében. Papság, világiak, megyebizottsági tagok jönnek össze az első jeladásra.⁶⁷)

67) KP. 1894. febr. 5.

Nemsokára az az örvendetes hír lepi meg a kispapokat, hogy Szombathelyen katolikus nyomdát és hetilapot indítanak. ?Aki ezen eszmét megpendítette, monumentum aere perenniust állít magának vele, minden igaz katolikus szívében."⁶⁸)

68) KP. 1894. nov. 11.

1896. október 28-án Szombathely néppárti követet küld az országházba. Major Ferenc dr.-t 342 szótöbbséggel megválasztják Wlassits Gyula kultuszminiszterrel szemben. A választás napján a rend teljesen felborul, mert az esti órákban az érdeklődők s azok, akik még nem szavaztak le, a szeminárium földszinti helyiségeiben gyülekeznek. A kispapok kiszorulnak az ebédlőből s a folyosó két asztalánál vacsoráznak. Boldogok. S a "néppárt egyik legharcosabb vezére a mi káplánunk, Császár József!"⁶⁹)

69) KP. 1896. okt. 28.

Másnap "a néppárt győzelmének örömére" a rektor hosszú sétát engedélyez. Még tartott a választási izgalom és mámor. A kispapok az úton állomásozó, tüntető néppártiakkal találkoztak. "Éljen a néppárt!" - kiáltozták a választók a kispapok felé. "Éljen a néppárt!" - felelték ők vissza, hogy el ne vegyék a lelkesedésüket.⁷⁰)

70) KP. 1896. okt. 29.

Új, katolikus egyetem szükségességét is kezdik hangoztatni. A Szent Ágoston Egyesület külön gyűlésen foglalkozik a mozgalommal, a szepeshelyi kispapok átirata értelmében.
Mellette megindul az eucharisztikus szervezkedés. 1899. április 19-én Szombathelyen rendeznek eucharisztikus kongresszust. Giesswein Sándor, Kánter Károly szónoklknak a népnek és a kispapoknak. Másnap szentségimádás volt és konferencia. Kánter Károly várplébános buzdítására a papnövendékek is tagjai lesznek az Oltáregyesületnek.

Hidasy nagy reformmunkája természetesen nem mindenkinek tetszett. Meg is szaporodott a kilépők száma. Minden esztendőben történt 3-4 kilépés. Volt esztendő, hogy nyolcan távoztak el szemináriumunkból (hárman közülük máshol próbálkoztak). A hivatalos consilium abeundi-kon kívül (1888. jan. 31-én négyen kaptak cons. abeundit) a magán eltanácsolások is röpködtek és sok eltávozásnak csendes kényszer áll a hátterében. Voltak önkéntes kilépések is. 1898. január 17-én kilép egy elsőéves, mert "maga részéről nem helyesli a papságot." Következő év nyarán a Gyöngyösbe fulladt szegény.⁷¹)

71) KP. 1898. jan. 17.

Azoknak a növendékeknek, akiket még matura előtt besoroztak, a katonaság miatt kellett szomorú szívvel távozniok a papi pályáról. Az eltanácsolások különösen akkor folytak energikusan, mikor a kispap-létszám igen emelkedőben volt s a gyöngetehetségűek kiszorították volna a jobbakat. Pedig már elmúlt az ideje annak, hogy csak jeles vagy jól éretteket vettek volna fel a konkurzusokon.

A létszám ingadozott. Mikor Hidasy Szombathelyre került, huszanhat növendéket talált a helyi szemináriumban. Következő évben 32 volt a növendékek száma s ez a szám egy ideig harminc körül ingadozott. 1888-ban volt a legmagasabb: ekkor 42 növendéke volt a szemináriumnak. Csak 1894-ben és 1897-ben apadt harminc alá, s a századfordulón, mikor 29 kispapja volt intézetünknek.

Ezeken kívül egyesek egyetemen folytatták tanulmányaikat. Kezdetben az volt az uzus, hogy az egyházmegye növendékei közül évente 2 a budapesti, 2 a bécsi egyetemen tanult. 1886-ban küldött Hidasy először az innsbrucki egyetemre (Erős József került ki ekkor, utána 1891-ben Boda János). Ettől fogva Bécsben általában egy kispapunk tanult.

Intézetünknek Hidasy alatt is volt évenkint rendesen 1 vagy esetleg 2 premontrei növendéke, egészen 1896-ig⁷²) Azonkívül sűrűn tettek itt magánvizsgálatot az egyes teológiai tárgyakból.

72) TP. 1896. szept. 24.

Voltak, mint már említettük, az intézetnek egy időben fizetéses bentlakó növendékei is. Néha egyes föl nem vett, de fölvételét kiérdemelni szándékozó externista, világi teológus is bejárt az előadásokra.⁷³) 1888-ban azonban elmaradtak, mert gyenge tanulásuk miatt felvételre nem számíthattak.

73) 1883. év elején 3, 1886-ban 3, 1881-ben 1, 1888-ban 2. L. TP. megf. h.

A szemináriumi élet egyéb kiemelkedő eseményeit időrendben a következőkben foglalhatjuk össze:⁷⁴)

74) A köv. adatok a KP.-ben az időpontnak megfelelő helyen találhatók.

1883. október 26-án résztvettek a kispapok Boros Károly dr. szombathelyi plébános volt szemináriumi s később egyetemi tanár temetésén.

1885. június 14-én követválasztás tartja izgalomban a kedélyeket. Épületünk egész napon át zárva a zavargók elől. A püspök kanonokjaival együtt ment szavazni, kevéssel dél előtt. Estére meglett az eredmény: Kunc Adolf dr.-t választották meg szabadelvű programmal.

1886-89. semmi feljegyzés sincs a kispapi évkönyvben.

1889. október 1-én Szilágyi Dezső igazságügyminiszter meglátogatta a szemináriumot. Kápolnán s könyvtáron kívül az első múzeum lakóit is "szerencséltette megjelenésével." E hó 19-én érkeztek városunkba ünnepélyes fogadtatás közt "a nyalka huszárok", kiknek kaszárnyáját a püspök másnap tábori mise után áldotta meg, a kispapok asszisztálása nélkül. December 8-án Czobor Béla egyetemi tanár nézte meg intézetünket; a jáki templom megvizsgálására jött Vasmegyébe.

1890. januárjában egy ideig ily néven még szokatlan járvány, az influenza dühöng Európa-szerte. A kispapok közül 22-en feküdtek benne. Október 11-én Mailáth Gusztáv Károly gróf, az esztergomi szeminárium prefektusa volt vendégünk. November 10-én ünnepelték a szeminárium 100 éves fennállását. A jubileumra Köberl János sárvári prépostplébánosnak a Vasvármegye hetilapba írt cikksorozata keltette föl a figyelmet. Szent Márton napján a nagymise után ünnepélyes Te Deum volt, litánia után pedig a növendékpapság ünnepélye következett az ízlésesen díszített ebédlőben. Püspökön, káptalanon, papságon kívül számos előkelő vendég érkezett a városból, hogy meghallgassák a sikerült programot, melyet a Szent Ágoston Egyesület tagjai, élükön Kincs Istvánnal, állítottak össze.

1891. január 23-án meghalt Simor János bíboros hercegprímás. Híre járt, hogy Hidasy lesz az utóda. A szombathelyiek fáklyásmenetre készülődtek, hogy így vegyenek részt főpásztoruk nagy kitüntetésének örömében. A kispapok is kombináltak, különösen a püspök pécsi útjával kapcsolatban, ahol a renovált székesegyház szentelésén a királlyal is kellett találkoznia. Március 19-én, Szent József ünnepén az előadások szüneteltek, mert a Szentatya e napra különböző ünnepségeket írt elő. Július 11-én temették el Kopsz János c. püspököt. A szemináriumnak 1861-73 rektora volt s kompendiuma révén sok kispapnak tanítója. Szeptember 12-én egy népszerű ferencrendi atyát temetett a püspök: Lukács bácsit, aki neki gyóntatója volt, a rektornak is kebelbarátja.

1892. január 13-án színházba mennek a klerikusok. A passiót adják. "Hallatlan dolog a szemináriumban" - írja a főduktor. - Február 5-én az elöljáróság Robitschek Ferenc sz. Vince-egyleti főtitkár kérelmére megengedi, hogy 2-3 idősebb kispap átmenjen a Szent Vince Egylet gyűléseire, amelyeket a püspöki elemi iskolában tartottak. Április 25-én a könyvtárhelyiségben rendeznek előkelő közönség jelenlétében ünnepélyt, Hidasy püspökké szentelésének 10-ik évfordulója alkalmából.

1893. február 20-án Sopronban van katolikus nagygyűlés, melyre a tanárok is elutaznak. Április 11-én Te Deum-ot tartanak annak örömére, hogy a jó Isten megóvta Vaszary hercegprímást merénylőjének késétől. Szeptember 16-án Steiner Fülöp dr. székesfehérvári püspök látogatja meg a szemináriumot. A felsőévesekkel szívélyesen eltársalog. Október 9-én "a haza koszorús költője és vándor dalnoka, a magyarosodás apostola, Hazafy Veray János tette nálunk látogatását már harmadízben, a növendékpapok kitörő lelkesedése között." November 19-én koleraveszedelmet rebesgetnek. Már a szomszéd Csajtáv is föllépett. A szemináriumban mindenfelé a desinfectio szaga terjeng.

1894. szeptember 18-án Eötvös Lóránt kultuszminiszter jön a szemináriumba, de a kispapok sétán vannak.

1895. szeptember 25-én az ebédlőben egy tudós néger (Lefebre Alfonz) hazájáról tart előadást élénken, de nehezen érthető angolos német nyelven. November 23-án Stegmüller rektor Máriacellbe utazik, hogy ott csendben elmondja aranymiséjét. Ép elutazása előtt adja át neki a püspök prelátusi kinevezését. Ez év karácsonyára kapják meg a kispapok az "Alkotmány" első számát.

1896. január 3-án egy "huncut német" mutatja be bűvészetét az ebédlőben. Március 3-án P. Vahinger, Birma bélpoklos szigetének apostola, az intézetben tartózkodik és gyűjt magasztos ügye számára. Május 9-én Te Deum-ot tart a püspök a millennium emlékére. Este a város tündérfényben úszik. A kispapok június 7-én ünnepelték meg a Szent Ágoston Egyesület kebelében a millenniumot. Az ünnepélynek kiemelkedő száma volt a rektor gyönyörű beszéde. 1896-ban október 28-án volt a követválasztás és azért a lelkigyakorlatot egy héttel később kellett megtartani.

Pálinkás Géza.

1897. márciusában népmisszió volt Szombathelyen. Az újság 5000 gyónásról számolt be. A növendékek is átmentek P. Riess, Esterházy, Tomcsányi jézustársasági atyák megható szentbeszédeire.

1896. május 2-án egy kis zalai fiún mulat a kispapság. Zalaszentgyörgyről gyalogolt föl nagy bátorsággal Szombathelyre, hogy édesatyja útbaigazítása szerint megkeresse azt a nagy házat, "aki előtt oszlopokon négyszögletes láncok vannak" és elmondja a püspök úrnak, hogy őt taníttassa, mert pap szeretne lenni. A kispapok élvezték a 14 éves legényke öntudattal és bizalommal telt lényét, nemkülönben jóízű zalai kifejezéseit. Ebben az évben a vizsgákat korábban kellett megtartani. mert végzett növendékeinket a győri püspök szentelte július 3-án s nekik már június 28-án ott kellett lenniök. Hidasy püspök hangszervei annyira meggyöngültek, hogy a szentelésre nem érezte magát elég erősnek. A vizsgák sorát tehát június 25-én már lezárták, a kispapok hazamehettek, de a június 29-i Te Deum-ra mindenkinek vissza kellett jönnie.⁷⁵) 1898. szeptember 17-én temették Bécsben a tragikusan elhúnyt Erzsébet királynét. A gyász jeléül az előadások szüneteltek, a harangok búgtak. 19-én volt érte a requiem a székesegyházban.

75) 1898. jún. 25.

1899-ben apácák jönnek a szemináriumba, a háztartási munkák végzésére. Hidasy augusztus 10-én hagyja jóvá az intézetnek a Sz. Keresztről nevezett grazi nővérekkel való szerződését.

1900. április 24-én az elöljáróság engedélyével hat kispap indult el Rómába egy zarándoklattal, 50 frt önköltségen. Május 3-án érkeztek haza.⁷⁶)

76) 1900. ápr. 24.

A püspök betegsége ez év őszén már igen előrehaladt. Az egész egyházmegye imádkozott érte, de nem volt segítség. Október 9-én már egészen elgyöngült, ritkán volt eszméleténél s ilyenkor is csak jelekkel tudta megértetni magát. A püspökvár előtti téren mégis nagy volt a zaj: aszfaltozók zakatoltak, amíg a segédpüspök közbe nem lépett a városházán. Október 11-én lejött a haldoklóhoz Ángyán professzor, de vissza is utazott: a nagybetegen már nem segíthetett.

Hidasy püspök 1900. október 11-én este 10 órakor, életének 72-ik, áldozópapságának 49-ik, püspökségének 18-ik évében visszaadta lelkét Teremtőjének.
Halálakor a szemináriumi élet reformjának csendes, de nagy munkája be volt fejezve.
A kispapok tudták, kit vesztettek benne és mélyen gyászoló lélekkel virrasztottak ravatala mellett.
De amikor gyászfátyolos lámpák, fekete lobogók, minden rendű és rangú emberek s megszámlálhatatlan néptömegen át utolsó utjára kísérték a nagy püspököt, mikor látták, mily mély és általános a gyász, úgy érezték, "hogy ez az út szomorú és mégis diadalút volt: az erény, a szellem, és a szeretet diadalútja."

"Az újságok - írja Fábián Gábor főduktor - gyászkeretben jelentek meg; igen szépen nyilatkoztak elhúnyt püspökünkről és lehetőleg híven törekedtek őt jellemezni. De oly kimerítően jellemző, oly szívhez ható szavakat seholsem hallottunk, mint ft. Spirituális urunktól. Szerinte gondviselésszerű férfiú volt. Igazi nagy ember. Az isteni gondviselés eszköze, küldötte. A szó legszorosabb értelmében apostol, akinek küldetése volt a papi és egyházi szellem fölkeltése, továbbfejlesztése, az egyházmegye újjáalakítása. Papjaiért, híveiért élt az Isten dicsőségére. Felelősséget egyedül Istennel szemben érzett, emberi tekintetek el nem térítették az Úr akaratának teljesítésétől. Fegyverei voltak erényei: a bold. Szűz kiváló, buzgó tisztelete - az Oltáriszentség iránt megnyilvánuló nagy szeretete (mindennap órákat imádkozott kápolnájában s bármilyen előkelő vendége volt is, az ebéd utáni szentséglátogatást soha el nem mulasztotta). . . . Az ő aszkézise volt az imádság szelleme. . . . És az Úr szerette őt, mert megsanyargatta: nem engedte meg neki azt az örömet, hogy az elhintett jó mag termésében gyönyörködhessék. . . . Utolsó betegsége, mely sírba vitte, május 16-án kezdődött, azon a Napon, amikor egyházmegyéjét a szentséges Szívnek ajánlotta. ...Épen ezért megérik majd a gyümölcs... Szeretett püspökünk élni fog műveiben, szelleme közöttünk marad. A szellemi megújhodás örökké hirdetni fogja őt egyházmegyénkben..."

A kispapok nagy kegyeletben tartották elhúnyt szentéletű püspökük emlékét. Október 18-án séta után a kriptába mentek és ott imádkoztak érte. Október 21-én a Szent Ágoston Egyesület rendkívüli ülést tartott emlékére. Ezen elhatározták, hogy a megboldogultnak kedves emlékére ezentúl egymást "Carissime"-nek fogják szólítani s évente emlékbeszédre pályázatot fognak hirdetni.

Iustitiam coluit iustusque moriebatur,
Praemia iusti tenet summi Paterna Dei.

(Tóth József dr.)