Midőn 1900. október 11-én Hidasy püspök meghalt, a székeskáptalan egyhangúlag István Vilmos, domitiopolisi c. püspököt választotta meg káptalani helynöknek. Egy évig működött e minőségben, míg végre az apostoli király, Ferenc József és XIII. Leo pápa kegyéből szombathelyi megyéspüs- pökké neveztetett ki 1901. november 1-én. Még ez év december 16-án a római praeconisatio is megtörtént és Vilmos püspök 1902. február 16-án püspöki székét ünnepélyesen elfoglalta. Egyaránt örült a papság és a hívek serege, mert hiszen általánosan ismert és szeretett főpapot nyert új főpásztorában az egyházmegye, melynek minden papját, minden plébániáját ismerte, mert itt, az egyházmegyében élt, nevelkedett és működött és nemcsak az egyházmegyei, hanem a politikai, megyei közéletben is nevezetes részt vett és érdemes munkásságot fejtett ki.

István Vilmos, szombathelyi püspök.
(1901 - 1910.)

Püspöksége aránylag rövid időre terjedt.
Élete vége felé még egy nagy kitüntetés érte. Ő felsége a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Így lett az egyszerű, de becsületes borbélymester fiából Kegyelmes Úr, kinek e rendkívül nagy kitüntetését örömmel üdvözölte Vas- és Zala hívő népe, papsága egyaránt. Zala az ő szülöttjét, Vas nemeslelkű püspökét ünnepelte ez alkalommal.

A dominikána apácák zárdaiskolája.
(Épült 1905-6-ban.)

Sajnos azonban nem sokáig élvezhette püspökünk a kitüntetés örömeit, mert az utolsó években elhatalmasodott asztmája hirtelen levette lábáról az erőteljes férfiút és baja tüdővizenyővé fejlődött, mely 1910. december 24-én kioltotta életét 61 éves korában.

Vilmos püspöknek egész életét négy nagy jellemző vonással lehet igen kifejezően megrajzolni. Lelkiismeretes kötelességtudással párosult erős akarat, rendíthetetlen bithűség és egyházias szellem; lángoló hazaszeretet és fáradhatatlan munkásság minden téren, ahova az isteni Gondviselés állította.
Már fiatal korában pontosan megtartott napirendje volt, melynek folytonos szemmeltartásával végezte teendőit. megszokta s egész életén át gyakorolta, hogy korán reggel végezze szentmiséjét, melyet mindig a legnagyobb buzgósággal és alázatossággal mutatott be az Úristennek.
Máskép nem tudom elvégezni pontosan egyéb teendőimet, hacsak korán nem misézek - szokta mondani. - És még püspök korában is megtartotta e szokását, hogy korán, legkésőbb reggel hat órakor misézett. Kivételt ez alól csak bérmálások alkalmával és akkor telt, amikor ünnepélyes szentmisét kellett mondania.
A szentmisét, hacsak teljesen lehetetlen nem volt utazás vagy betegség miatt, sohasem mulasztotta el.

Püspöki ténykedését szintén a legmesszebbmenő pontossággal teljesítette.
Nem volt egyetlen akta, melyet ő maga át ne olvasott volna. Ha jelentősebb dologról volt szó, néha hosszasabban megfontolta az elintézés módját, de aztán ha egyszer kimondotta a döntő szót, azon nem változtatott s rendelkezéseinek mindig érvényt szerzett.
A bérmálások rendjét, a különféle személyi ügyeket, dispoziciókat mindig készen adta át titkárjának. Ismervén az egész egyházmegyét, ismerve a papjait, kiknek nagy része tanítványa vagy iskolatársa volt, a legmegfelelőbb módon igyekezett intézkedni s mindenkit arra a helyre állítani, ahol meggyőződése szerint a legeredményesebb munkásságot fejthette ki. Könnyen fellobbanó természetét igyekezett megfékezni és ha haragra gerjedt is, csak rövid ideig tartott a fellobbanás s utána iparkodott kedvességgel megengesztelni a keményebben megdorgált személyt.

Papjait őszintén szerette és szívesen látta asztalánál mindazokat, kik meglátogatták.
Nagyon óhajtotta, hogy évenként legalább egyszer mindegyik papja megjelenjék nála s azokat, akik eljöttek hozzá, mindig szíves szeretettel hívta meg ebédre is.

Egyházi ténykedéseit a legnagyobb áhítattal végezte. Hatalmas termete impozáns megjelenést kölcsönzött neki és a székesegyházba való bevonulása mindenkor megkapó jelenet volta hívő közönségre nézve. Ilyenkor áldásadás közben különösen szeretettel fordult a gyermekekhez s komoly arca mosolyra derült, ha egy-egy gyermeket édesatyja vagy anyja felemelt és sohasem mulasztotta el a kicsikét megsimogatni és külön megáldani.

Udvari pap nélkül sem kocsin, sem gyalog nem jelent meg sehol. Testis vitae legyen velem - szokta mosolyogva megjegyezni.

Szeretett gazdálkodni, szinte szenvedélyes gazdának volt mondható.
Ebben is a kötelességérzet és felelősség vezérelte.
Azt akarom, hogy utódom rendezett állapotban találja a püspökséget - mondotta nem egyszer.
Mikor püspöki székét elfoglalta, a novai uradalom el volt már adva. A királyi engedélyben, mely a novai birtok eladására vonatkozott, benne volt az a kikötés is, hogy az eladási áron ingatlan szereztessék.
Vilmos püspök ennek a királyi rendeletnek mindenáron meg akart felelni. Néhány birtokot ajánlottak is neki. Ő azonban a répceszentgyörgyi birtokot óhajtotta megszerezni.
Sok nehézségbe ütközött ez a terve, mert a kormány a holtkézi birtokok gyarapítását nem akarta.
Kitartása azonban végre eredménnyel járt és a szép répceszentgyörgyi birtok a rajta levő gyönyörű kastéllyal a püspökség tulajdonába került aránylag jutányos árban.
Ezzel a vétellel a püspökséget anyagilag előnyösebb helyzetbe juttatta, aminek nagy hasznát különösen most látjuk, amikor a pénzbeli törzstőkéket a pénz elértéktelenedése foly- tán úgyszólván teljesen elveszítette a püspökség, melynek a novai birtok helyett újra van birtoka, van szép nyaralója, mely ma egyike a legszebb kastélyoknak a megyében.

Nagy akaraterejét legjobban jellemzi az a körülmény, hogy még halála napján reggel is elindult házikápolnájába, hogy szentmiséjét elmondja.
De a nagy gyengeség, mely elfogta, megakadályozta őt a szent ténykedés elvégzésében.
Szomorúan és szinte halálra váltan búcsúzott a szeretett kápolnától. Ágyba kellett feküdnie és rövid szenvedés után 1910. december 24-én délután két órakor visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Másik jellemző tulajdonsága volt Vilmos püspöknek vallásos hűsége az egyház és annak feje, a pápa iránt.
Körlevelei, melyeket olyankor bocsátott ki, mikor az egyházban valamilyen nevezetesebb esemény fordult elő, tanuskodnak erről.
Mint a tekintélytisztelet rendíthetetlen híve, folyton hangoztatta, hogy a pápai tekintélyben sarkallik az egyház egész épülete, melynek szilárdsága a pápa krisztusi tekintélyén nyugszik. Ezen a kőszálon, mely ellen hiába küzdenek az ellenséges hatalmak. Szinte gyermekded öröm fogta el, midőn 1904-ben elhatározta, hogy X. Pius pápa előtt személyesen megjelenve tesz előterjesztést egyházmegyéje állapotáról Ő, aki nem szeretett hazulról kimozdulni, egész lelkesedése kelt a hosszú római útra s boldog volt, amidőn X. Pius Ő Szentsége előtt megjelenhetett és a szentéletű pápát szemtőlszemben láthatta.

Mindig elragadtatással beszélt arról a kegyes atyai szeretetről, melyben Ő Szentsége részesítette, s mily hálaadó boldogsággal közölte papságával és híveivel azt a kegyes fogadtatást, melyről 1904. évi IV. sz. körlevelében beszámolt.
"Fölötte boldognak érzem magamat - írja körlevelében, - hogy Ő Szentsége X. Pius pápánál tett hódoló látogatásomról és az egyházmegyém részéről a Szentszék iránt mindenkor tanusított szeretetnek, tántoríthatatlan ragaszkodásnak, törhetetlen hűségnek és soha meg nem ingadozó engedelmességnek általam történt tolmácsolásáról hírt adhatok szeretett papságomnak és híveimnek.
De még boldogabbnak érzem magamat abban a felemelő tudatban, hogy Ő Szentsége X. Pius pápa az én hódolatomnak, Nt. Papságom és Híveim hithűségének és odaadó szeretetének, sziklaszilárdan álló engedelmességének előtte tolmácsolt kifejezését . . . szinte repeső örömmel tudomásul venni méltóztatott."
Aki így tudott nyilatkozni a pápáról, annak szíve-lelke telve volt hithűséggel, alázatos hódolattal s odaadó fiúi szeretettel az egyház és annak feje, a pápa iránt.

De nagy volt az ő szeretete hazája iránt is. Aggodalommal nézett minden jelenséget, mely a hazaszeretetnek, a király iránt köteles tiszteletnek és hűségnek veszélyeztetését rejtette magában.
A szabadkőművességnek alattomos és a ,jótékonykodás hamis köntöse alá rejtett szemfényvesztését, a szociáldemokrácia megmozdulását rendkívül veszélyes jelenségnek tartotta, mert a vallásos élet megrendülését látta azokban, ami a haza érdekeit is veszélyeztette, mert csak a vallásos lelket tartotta az igazi és áldozatos hazafiság, hazaszeretetet éltető gyökerének, mely ha megrontatik, elhal a hazaszeretet erénye is, mely a vallásban találja életadó erejét.

Hazaszeretetének, ahányszor csak erre alkalma nyílt, mindig kifejezést is adott. Habár németül jól beszélt, nem szeretett németül beszélni, különösen olyanokkal nem, kik hosszabb idő óta Magyarországon tartózkodtak és magyarul még sem beszéltek. Miért nem tanultak meg magyarul, ha már egyszer itt tartózkodtak és esetleg már magyar állampolgárok is voltak?

A szombathelyi kat. legényegylet otthona.
(Épült 1907-ben.)

Mekkora szeretettel beszélt mindig a királyról és hogy örült, ha királyhűségének kifejezést adhatott! A polgári hatóságok tekintélyének erős védője volt és ahányszor csak alkalmas körülmény kínálkozott, azt örömmel ragadta meg, hogy a tekintély elvét hangsúlyozza.

Munkaszeretete és munkabírása igen nagy volt. Még betegeskedése idején is, ha a kötelesség szólította, a legnagyobb akaraterővel igyekezett annak megfelelni.

Meg kell még említenem egyszerűségét, mely kiválóan jellemezte és takarékosságát, mely sokszor egyesek előtt, kik nem ismerték közelebbről gondolkodását, fösvénység hírébe hozta.
Takarékosságát maga elé tűzött tervei magyarázzák meg.
Zalaegerszegen - mint szülővárosában - új plébániát óhajtott felállítani, mert belátta, hogy a folyton fejlődő városnak egy plébánia nem elég.
Kedves terve volt az is, hogy Szombathelyen a perinti városrészben is plébániát alakít.
Ezekre s még egyéb szép terveinek kivitelére gyűjtötte a pénzt, mert azt tartotta, hogy csak akkor létesíthet ilyen nagy intézményeket sikeresen, ha a megfelelő anyagi eszközök rendelkezésére állanak.

A szombathelyi szent Domonkosrendi női zárdával kapcsolatos tanítóintézeteket szép összeggel segítette, a zalaegerszegi és novai kegyúri templomot újra festette és az azokban levő falfestményeket művészi kéz által helyreállíttatta. Végtelenül örült, midőn 1909-ben nagy elődjének, Szily Jánosnak szobrát felállították az általa kívánt helyre s a felavatási ünnepélyen egész udvarával megjelent.
Nagyobb összegekkel segítette a szombathelyi és zalaegerszegi kat. legényegyleteket is, hogy saját házat építhessenek.
A naponkint beérkező kérőlevelek nagy száma legnagyobb részben szintén kedvező elintézést nyert, ha meggyőződött arról, hogy csakugyan érdemes szegények folyamodtak segélyért. Karácsonykor nagyobb összegeket osztott szét a különféle jótékonykodó egyesületek között Szombathelyen, Zalaegerszegen és Kőszegen.
Még a sok port felvert Szendrey-féle csalásnak is jó szíve által lett áldozatává, mert a nagystílű szélhámos azzal jött hozzá, hogy egyik fiatal mágnás karrierjének megmentése végett kell hatezer korona, hogy előkelő hivatalát és becsületét el ne veszítse.

Amint anyagilag és erkölcsileg is rendezett egyházmegyét vett át elődjétől, ily módon rendezett püspökséget hagyott utódjára is. Ezt akarta ő, amint azt többször határozottan ki is fejezte.