A Herzan halála utáni két éves interregnum után olyan püspököt kapott a szombathelyi egyházmegye, amilyent csak óhajtott. A papnevelőintézetet boldogan járta be a hír, hogy van püspöke az egyházmegyének: a király 1806. június 17-én Perlaki Somogy Lipót győri kanonokot és pápóci prépostot nevezte ki a szombathelyi egyházmegye élére. Az új püspök több papunknak tanára volt még abban az időben, amikor kispapjaink Győrben végezték filozófiai tanulmányaikat. Többek között Eölbei kanonok is növendéke volt.¹) Hamar elterjedt a hír kivételes életszentségéről, jóságáról s arról a jámborságáról, mely "ad omnia utilis": jelent erélyt, tántoríthatatlanságot, talpraesettséget és szelídséget.

1) V. ö. Eölbei levele a bécsi nunciatura kancellárjához, 1806. júl. 18. (Püsp. lev. 1. sz. V f.)

Még nagyobb lett a lelkesedés, mikor a székesegyházban már régóta unatkozó cölöpök és romlásnak kitett falak között újra megkezdődött a munka és a székesegyház néhány hónap alatt használható állapotba került: szószéke és három oltára elkészült. Eölbei ünnepélyes keretek között megáldotta (1806. november 9.), hogy az érkező és rajongó szeretettel várt főpásztor intronizációja már a székesegyházban történhessék.

Somogy november 10-én érkezett Szombathelyre. A kispapok nagy és boldog napnak lettek részesei. A papsággal együtt vonultak az örvendetes nap reggelén a székesegyházból a ferencesek templomához és itt várták az érkező egyházfejedelmet. A város kapujánál elhangzó üdvözletek után a püspök a templomhoz hajtatott, s itt leszállt hintójáról. Az 58 éves aszketikus külsejű főpap jóságos arca megnyerő hatással lehetett a kispapokra. A barátok templomától gyalog indult a püspök papságával a székesegyház felé a Gyöngyös-utcán végig, az előtte sereglett népsokaság sorfala közt.
A nagytemplom főhajójában még álltak a cölöpök és állványok, mert a falak még festők, szobrászok szorgos kezére vártak. De aki a kereszthajóban, vagy a szentélyben állott, csak ragyogó, új márványoszlopokat, friss színpompában tündöklő oltárképeket látott, akárcsak mintha kész templomban lett volna.

Fölhangzott a Veni Sancte, Szabó Imre kanonok nagymisét mondott, Várady János kanonok felolvasta a király kinevező okiratát s a pápai megerősítő bullát, Nagy József nagyprépost, a jeles egyházi szónok nagy beszédet mondott s utána az új püspök beszélt. Híres szónoki készsége beszéde kéziratából is kitündöklik.²)

2) Dictio Illustrissimi et Reverendissimi Domini Leopoldi Somogy de Perlak, dum regimen almac suae Dioecesis ritu solemni capesseret, habita Sabariae, in nova Cathedrali Ecclesia, 10-ma Novembris MDCCCVI. Sabariae, Perger.

Logikusan siet a tárgyára. Egy percre sem téveszti alapgondolatát szem elől. Kiérzik, hogy nagy elmondanivalói vannak, s gazdagon és könnyed természetességgel használja a szentírás igéit és az egyháztörténelem példáit. Beszéde világosságával, egységével és a benne eláradt hit szellemével mély hatással lehetett az egybesereglett előkelőségekre és a papnövendékekre egyaránt. A hosszú ünnepély a Salve Reginá-val ért véget, amelyet a püspök a főoltárnál intonált. Könnyű lehetett utána Róka Imre teológiai tanárnak és a fürgén verselő Horváth József Elek papnövendéknek lelkes ódákat írni az új püspök tiszteletére: szívük telve lehetett impresszióval és örömmel. "És így végződött az ünnepély, melyhez hasonlót Szombathely még sohasem látott, így köszöntötte azt a belépő egyházfőt, akihez hasonlója még nem volt. Adja Isten, hogy benne sok éven át az atya édes nevét és jóságos urát tisztelhesse . . . Nem is fog feledésbe menni a méltóságos püspök úr neve, amíg csak áll a székesegyház.?³) A kispapok asszisztenciás könyvének e sorai eléggé mutatják, mily mélyen megragadta szívüket az új püspök beszéde, fellépése, egyénisége.

3) Assz. K. IV. k. 112. l.

A püspök jóságát a klerikusok még sokszor tapasztalhatták. A szelíd püspök nem tartotta magát távol fiaitól. Jóformán minden héten átlátogatott néhányszor papnevelőintézetébe. Jelen volt, mikor csak tehette, prédikációikon, s a félévi vizsgákon is. Közvetlenségére jellemző, hogy egy újmisés, aki a székesegyházban mutatta be első szentmiséjét, a segédkező kispapokkal együtt a püspök vendége lett. Később jöttek idők, amikor ilyen családias viszony elöljáró és kispap között elképzelhetetlen lett volna. A püspök öccse "spectabilis dominus" Somogy Ferenc, verset is írt a nap örömére s azt az ebéden elszavalta.⁴)

4) Assz. K. V. k. 210. 1. Az újmisés Kelekovits József volt, 1817. jún. 8.

Jóságát azzal is kimutatta a szeminárium iránt, hogy mindjárt kormányzása első évében kerthez juttatta. Úgy látszik eddig a papnevelőintézet kertje alig ért túl az épületen. Ezt toldotta meg Somogy a sajátjából.⁵)

5) 1808. ápr. 22-iki felterjesztése a m. kir. helytartótanácshoz.

Beköltözés után az első nap szent Márton ünnepe volt. Ezen a napon Somogy szent Márton oltára előtt végezte a papszentelést. Ő is, mint elődei, nem az évnek egy napján szentelt papokat, hanem a szükség és a korhatár elérése szerint négyszer-ötször is egy esztendőben. A teológusok száma Somogy Lipót idejében átlag 36 volt, ezeken kívül bennlakott a szemináriumban 2-10 filozófus kisszeminárista és ellátást kapott az intézetben 10-20 candidatus, filozófia hallgató.
A kispapok hamar észrevették, hogy a szertartásokban szereti az egyszerűséget. Apátok segédkezése nélkül pontifikált. Ez némelyiküknek szemet is szúrt, hiszen a liturgiát szerető bíboros előd nagy pompához és a római szokások szeretetéhez szoktatta éket. Azért fűzi a ceremoniárius e megjegyzést az esethez: "Nem tudom, mit dicsérjek, mit rosszaljak benne."⁶)

6) Assz. K. IV. k. 143. 1.

A kedves püspök közvetlenségének jelei azok a levelek is, amelyeket kispapjaival és papjaival váltott.⁷) Akinek atyára és vezérre volt szüksége, úgy látszik, igen természetesnek találta, hogy hozzá forduljon. Gondja volt Somogynak a papnevelde előljáróira is. Már 1806. november 18-án levelet írt a jáki plébánosnak, Szilassy Ignácnak s kérte, hogy vállalja el a lelkiigazgatói állást. Itt tűnik ki, mily nagyra tartotta ezt a magasztos hivatalt: "Érdemes és alkalmas egyházi férfiak" kellenek neki erre az állásra. Azért emelni is akarja a spirituális fizetését.⁸)

7) Püsp. lev. I. állv. és Assz. K. 8) L. I. k. 258. l.

A szentéletű püspök szemmel láthatólag mély hatással volt a szeminárium szellemére és kispapjainak életére. Erre vall az is, hogy olyan derék papok nevelkedtek alatta, mint Szaniszló Ferenc (később nagyváradi püspök), Szilasy János (egyetemi tanár, nagyváradi irodalmi kanonok), Szalag Imre (egyetemi tanár, veszprémi kanonok), Bitnicz Lajos dr. (c. püspök, a boroszlói és a M. T. Akadémia tagja), Sághy Mihály (váci nagyprépost), Szenczy Ferenc (szombathelyi püspök), Mayer Fidél (modenai egyetemi tanár), Tatay János (győri kanonok), Vass László (egyetemi tanár, nagyváradi irodalmi kanonok).

Feltűnő mégis, hogy az ő kormányzása idejében a papszentelési lelkigyakorlatok 8 napról 3 napra zsugorodtak. Ezt a S. Congr. Conc. 1819. május 26-án kelt válaszában rosszalja is. A szentgyónást is havonta végzik csupán a kispapok, holott Szily és Herzan szabályai kéthetenként írták elő.⁹) Talán a 70-hez közeljáró, beteges püspök kezében meglazult már a gyeplő szára.

9) Somogy referálja a Szentatyának 1817-ben. Eredeti fogalmazványa a püsp. lev. I. állványán, a bíborosok válasza az I. sz. 11. f.-ban.

De meg nagy események is kötötték le idejét és energiáját. A székesegyház építése, a napoleoni háborúk, éhinség, drágaság, devalváció, országgyűlések, tűzvész, az idők romlása az ő életébe még jobban beleszóltak, mint a kispapokéba. Pedig a papnövendékek is megérezték a szeminárium vastag falain keresztül is az idők hullámzását.
1808-ban néhány nappal megrövidült az iskolai év a nagy drágaság miatt. A püspöknek is el kellett utaznia Pozsonyba, az augusztus 28-án kezdődő országgyűlésre.

A következő évben zajos események színhelye volt Szombathely. Itt szerveződik a vármegyei nemesi insurrectio. A vármegyeházán gyűléseznek, előkelő vendégek érkeznek, József nádor a püspökvár vendége. Május 1-én 600 lovas robog be a városba és 2303 gyalogos gyülekezik s itt táboroznak az erősen puskaporos levegőben. Május 12-én a gyalogság, 16-án a lovasság indul el Győrbe. Nyomukba francia csapatok jönnek (május 31). Általános az ingalom. A tanulás nem megy. A kispapokat június 3-án hazabocsátják s a kényszervakáció jó másfél hónapig tart: július 20-ig, miután július 12-én megkötötték a znaimi fegyverszünetet. A francia dandárparancsnok tetemes hadisarcot vet ki Vasmegyére, különböző felszerelési tárgyakat követel; augusztus 2-án újra dragonyos ezredet küld Szombathelyre, mely 110 napig itt táborozik. Augusztus 15-ike Napoleon születésnapja. A püspök Nagyboldogasszony ünnepén pontifikál, de - hiába kérték - nem Napoleon szándékára. A nagymisén jelenlevők trombitaszóra lesznek figyelmesek. Kardcsörtetve jönnek be a francia katonák a szentmisére s a végén követelik a püspöktől, hogy ha már nem misézett császárjukért, legalább Te Deum-ot intonáljon. A püspök annyiban tesz eleget kívánságuknak, hogy Szabó Imre kanonokot megbízza a vesperás megtartásával, melynek keretében eléneklik a Te Deum-ot. Ezután a franciák kivonulnak a Kámoni-utca (Szily János-u.) végén lévő rétre és nagy dáridót csapnak. Dorbézolásuk hanghullámai eljutnak a szemináriumba is. Este hat óra felé sokan közülök részegen támolyognak az utcán. A tisztek Eölbei kanonok kivilágított palotájában mulatnak. A hajnalig tartó tánc és zene behallatszik a kispapok hálótermeibe.¹⁰)

10) L. I. k. 271. 1.

Ezeknek a szomorú időknek következtében devalváció és nagy drágaság állott be. Annál nagyobb volt az örömújjongás, amikor Napoleon hatalma megtört (1814). A császár fogságából kikerült VII. Pius, akiért eddig annyi "oratio fiebat in eclesia ad Deum pro eo." Az ünnepélyes Te Deum napján Szombathelyen is durrogtak a mozsarak éjjel-nappal. Volt kivilágítás, de más hangulatban, mint öt évvel ezelőtt.
Az egyházmegye és a szeminárium kebelében is adódtak említésreméltó vagy szomorú események, amelyek az ifjú klérus kedélyét foglalkoztatták.

1809. november 18-án meghalt Nagy Gábor, aki a szombathelyi szemináriumból csak négy éve került a pesti egyetem morális tanszékére. A presbyter növendékek még emlékeztek kedves tudós tanárukra, ifjú szívüket fájdalmasan érintette a veszteség.
Alig pár hónapra rá, 1810. január 8-án követte öccsét a sírba Nagy József nagyprépost is, aki a szeminárium első rektora (1790-1793) és korának egyik legnagyobb egyházi szónoka volt.¹¹)

11) L. I, k. 274-5. 1. és e kötetnek a papság irodalmi munkásságát ismertető részét.

Utána nagyprépost Eölbei János lett, akinek beiktatásán a kispapok is jelen voltak (rektor volt 1793-tól 1800-ig). A gavallér nagyprépost gondoskodott is ezen a napon számukra bőséges ebédről, ínyenc ételekről és háromféle borról. Ennek a hangulatában írta a ceremoniárius a lelkes háromszoros vivat-ot jelentése után.¹²)

12) Assz. 6. V. k. 18. 1.

Ez év végén halt meg Várady János kanonok (december 4-én), aki még négy év előtt rektora volt a szemináriumnak.
1812-ben sok a személyi változás az elöljárói karban: Molnár Ferenc morális tanár sárvári plébános lesz, február 7-én kapja meg a kegyúrtól a presentát. Szomorúbb természetű változás volt, mikor rövid egymásutánban Leithner Márton prefektust (meghalt 1812. február 25) és Floigl János lelkiigazgatót (meghalt 1812. június 17) vitték ki a gyászoló papnövendékek a temetőbe.
1814. szeptember 20-án új kitüntetés érte a szombathelyi szemináriumot. Vass László teológiai tanárt tíz évi szombathelyi működése után meghívták a pesti egyetemre egyháztörténelmi tanárnak. A tudós pap sokat éjtszakázott a könyv mellett. Nagy tudományszomjával és munkabírásával jó példát adott a kispapoknak. Első püspökétől, Szilytől tanulta meg, hogy egész szívvel kell nekilátni minden munkának. Kedvelt mondása volt: "Nos quoque tenues conabimur grandia.?¹³)

13) L. I. k. 288-289. 1.

1814. szeptember elején Somogynak saját növendékein kívül győri, seckaui, leobeni, voraui kispapokat, rhuni cisztercitákat és bosnyák ferenceseket is kellett szentelnie. Akkoriban ugyanis sokszor hosszabb ideig üresen maradtak a szomszéd egyházmegyék püspöki székei. Kellett a kincstárnak a jövedelem.

1814-ben kezdték el az elaggott papok házának, a deficientiának építését, mely a viszontagságos devalvációs időkben bárom évig húzódott. Az egyemeletes ház épülése a sze- minárium történetében is fontos, mert a kiérdemült papok eddig a papnövelde épületében laktak és minthogy a házirendet az ifjúsággal együtt tartani nem tudták, nem voltak a háznak szívesen látott vendégei.

1817. április 27-én borzasztó tűzvész pusztított Szombathelyen. A Föl-utcától a piactéren át a Rumi-utcáig rohant feltartóztathatatlanul és három óra alatt áldozata lett 137 ház, 60 pajta, sok raktár, sok szarvasmarha, a városi őrtorony és a piaci kápolna is.¹⁴) Az amúgyis súlyosan látogatott lakosságra nagy nyomor köszöntött be. A szeminárium konyhájában heteken át készült az ebéd a tűzvész-károsultak számára. - Következő esztendőben Fábián és Sebestyén ünnepét már nem tarthatták meg a piactéri kápolnában. A kedves templomocskának, melyhez a kispapoknak is sok szép emléke fűződött, nyoma sem maradt. Az ünnepet ezentúl a székesegyházban ülik meg, a városi tanács részvételével és gyertya offerálásával.

14) Kunc-Kárpáti: Szombathely monographiája. 184-5. l.

1818. július 2-án nagy látogatója érkezik városunknak: I. Ferenc király és felesége Karolina Dalmáciából jövet útba ejtik Szombathelyt is. Diadalkaput állítanak fel tiszteletükre a Kámoni-utcában ép a szeminárium és líceum között. A diadalív közepén a szeminárium egykori kispapjának, Horváth József Eleknek (negyedéves kora után, de még felszentelés előtt mondott búcsút a papi pályának 1808. október 28-án) fogalmazásában ez a magyar felirat ékeskedett:

Róma omladékai köztt
Phoenix tenyészettel
Ujul Szombathely dicsősége
Nemzet szerette Titusának
S a legkegyesebb anyának
Látására.

Latin felirat ékeskedett a jobboldalon:

Augustis
Francisco Caesari
et
Carolinae regni viaeque sociae
ab
Itinere revertentibus homogiali
Pietate universi a Castroferreo
Laeti intonent:
Vivant.

A balsarok német feliratát Hesse József negyedéves kispap készítette:

Hoch schlagen die Herzen der jauchzenden Schaar,
Entgegen dem höchsten Erlauchtesten Paar.
Entgegen in glühendem Feuer
Hier sprechen nur Herzen, es schweiget die Kunst,
Sie geben nur Liebe und flehen nur Gunst.

A királyt a püspökvár alsó termében üdvözölték a vármegye képviselői. Utána 50 fehérruhás kislány és a klerikusok sorai közt ment a székesegyházba.¹⁵)

15) Assz. K. V. k. 238. l.

A szemináriumnak többször is voltak ezidőtájt neves vendégei. Két év mulva (1820. július 7) Schwarzenberg Ernő herceg győri püspök látogatja meg a püspököt és a szemináriumot is megtekinti.

1819-ben kemence épül a szeminárium földszintjén. Anreith György és Woita Donatnak idevonatkozó 974 frt-os költségvetését a kápt. levéltár őrzi. (106.)

1820. június 26-án meghalt a tudós Czuppon György kanonok. Ő volt a megnyíló szeminárium első biblikus tanára. Czuppon György igen kiváló egyházi férfiú volt. Mély vallá sosságát az atyai házból hozta. Édesatyja éjjelenként is felkeltette imádkozni.¹⁶) Sok biblikus és nyelvtudományi munkája jelent meg nyomtatásban. A szemináriumra egész kis könyvtárat hagyományozott keleti nyelvekre és szentírás tudományra vonatkozó művekkel. A könyvek az ő sűrű jegyzeteivel vannak teleírva. Szőlőjét a szemináriumra hagyta (ma Stricker bőrgyárosé), házát pedig a Kelcz-Adelffy árvaházra (ma a rendőrség háza a Szily János-utcában).¹⁷)

16) L. végrendeletéhen. Kápt. lev.
17) L. I. k. 310. l.

Ugyancsak ezen év nyarán halt el a híres Eölbei János nagyprépost is, aki a szemináriumnak megnyílása óta második rektora volt.

Örvendetes személyi változás köszöntött be 1820. szeptember 1-vel, amikor is a püspök Bőle András apátkanonokrektort, aki a szemináriumban 33 év óta megszakítás nélkül működött, általános helynökévé nevezte ki. A kispapok szép költeményekben búcsúztak szeretett rektoruktól:

Im' butsuzik, s mégyen fárott testtel pihenésre
Gyámola éltünknek, biztos Főnk, s Pásztori védünk
Szorgos Atyánk, Nevelőnk, felvett célunkra Vezérünk.
Ő: ki segéd karait nyujtván példája nyomában,
S dorgálván fogyaték elménket Lelki javunkért
A' Virtus meredek bérczének Mennyi Fokára
Édes öröm kebelén bennünk vigadozva vezérlett!¹⁸)

18) Hálaadó emlékezet, mellyel Főtisztelendő Bőle András urat... követi a Szombathelyi Nevendék Papság. Szhelyen, 1820.

December 31-én folyik le az új kanonokok beiktatása, akik installációjuk végén aprópénzt szórnak szét a templomban és az előcsarnokban. Az egyik új kanonok, Kozmor Ferenc lett a szeminárium rektora.
1821. március 22-én meghal Róka Imre, a keleti nyelveknek ?doctissimus et optimus" tanára.¹⁹)

19) Assz. K. VI. k. 36. 1.

De a püspök is betegeskedik már. Hosszú idő óta beteg és lázas, el van telve halálsejtelemmel. Lelki bajok is bántják. Látja, hogy a jozefinizmus elhintett csírái minden küszködése ellen is kikelnek, az egyházi szellem, főleg a városi lakosságban hanyatlik, az ifjúság sem a régi már. A kispapok imádkoznak érte.

A derék püspök betegen sem ejti ki a kezéből a munkát. 1821. szeptember 17-ére egyházmegyei zsinatot hív össze, hogy a következő évben tartandó nemzeti zsinatot előkészítse. A zsinaton a szemináriumi ügyek is szóba kerülnek. A püspök sürgeti az ifjúsági kongregációk, vagy egyéb jámbor egyesületek visszaállítását (óhaja 84 év mulva teljesül a szombathelyi gimnáziumban). Hangsúlyozza, hogy a hittanban nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell. Komoly szavakat mond a szemináriumi nevelés fontosságáról. Nagy jelentőségűnek tartja a lelkiigazgató helyes megválasztását. Bajt lát abban, ha ez a fontos hivatás mindig gazdát cserél. Ragaszkodni kell ahhoz az úgy látszik kiveszőben levő régi jó szokáshoz is, hogy a felszentelt papok még néhány hónapot a szemináriumban töltsenek a spirituális vezetése alatt. E zsinat a nagy nemzeti zsinatot akarta előkészíteni. De a püspök ezt már nem érte meg.²⁰)

20) Püsp. lev. I. állv.

1822. február 20-án hamvazószerdán, miután előző napon papjai és kispapjai jelenlétében felvette az utolsó szentségeket, az Úrban csendesen elhúnyt.
Akik ravatalát látogatták, életszentségét és jóságát meghatva emlegették. Híre járta, hogy szentté fogják avatni. Bizonyos, hogy a jozefinizmussal szemben ő volta nagy "ho Catechon" és életszentségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jozefinizmus nem pusztíthatott kedve szerint a szombathelyi egyházmegye papságának lelkületében.