4. SZOMBATHELYI PÜSPÖK.

Tudományos működésének, a papnevelőintézet magasztos céljainak előmozdításán fáradozó buzgó tevékenységének és megnyerő egyéniségének híre eljutott a legfelsőbb helyig és újabb kitüntetést hozott neki. 1852. szeptember 4-én a királyi kegy szombathelyi püspökké nevezte ki és 1853. márc. 10-én Rómában praeconisáltatott.1)

1) Püsp. lev. III. sz. 2. f.

Ugyanezen év jún. 29-én Győrött püspökké szenteltetett. A szentelést Karner Antal, győri megyéspüspök, Leonhard Mihály, császári-királyi tábori püspök és Deáky Zsigmond caesaropolisi felszentelt püspök, győri kanonok, segédletével végezte.2)

2) U. o. és I. állv. 1853. évi 708. és 709. sz. kurr. Iratok, amelyek az erre vonatkozó levelezést tartalmazzák.

Püspöki székébe való beiktatása július 3-án ment végbe fényes ünnepségek keretében. A vidékről is szokatlanul sokan jöttek, nemcsak a papságból, hanem a hívek közül is. Reggel 1/2 8 órakor a szentszéki teremben gyülekezett össze a papság és a káptalani helynök, Laky Károly által kinevezett küldöttség hívta meg a püspököt. A királyi és a pápai kinevezések felolvasása után "teologiai eszmékben gazdag és a figyelmet lebilincselő beszédében először a megyei papsághoz intézte szavait."3)

3) "Religio" 1853. II. félév. 5. sz., 34-35. 1.

Beszédében4) különösen arra a veszedelmes, forradalmi tanra hívja fel figyelmüket, amely szembehelyezkedik az isteni tekintéllyel, mely engedelmességei és semmiféle erényt nem akar elismerni; egyúttal megjelöli a módot, hogyan kell védekezni ezen tan ellen. Ő lesz az előharcos, megmutatván, hogyan kell az elharapódzott vallási közönyösséggel és erkölcsi könnyelműséggel szemben síkra szállni. Figyelmezteti a nevelőket, tanítókat nagy felelősségükre az ifjúság nevelésében. Papjainak pedig a lelkipásztori buzgóság hathatós ápolására különösképen ajánlja a lelkiélet ápolását.

4) Sermo per Franciscum Szenczy, Dei et apostolicae Sedis gratia episco- pum Saberiensem occasione canonicae suae in sedem episcopalem introductionis die 3-a Julii 1853 ad clerum dioecesanum habitus. - Sabariae, 1853.

A székesegyházban Szent Pál apostol szavaival köszönti híveit:5) "Mint Krisztusnak képviselői követségben .járunk és mintegy az Isten tanít miáltalunk." (II. Korinthusi levél 5. 30.) Kifejti, hogy miért küldetett: "A megbékéltetés és. kiengesztelés igéjének hirdetése van azokra bízva, kiket a Szentlélek tett kormányzóivá az Isten anyaszentegyházának ... mert miután vétek által hármas a mi meghasonlásunk: minmagunkkal, embertársunkkal és Istenünkkel és e hármas meghasonlásban rejlenek korunk minden bajai: szinte hármas móddal t. i. józan, igazságos és ájtatos élettel kell mindnyájokkal kiengeszteltetnünk, ha itt békében élni, amott pedig a síron túl örökre boldogok lenni óhajtunk és e háromban rejlenek korunk bajainak orvosszerei is."

5) Egyházi beszéd, mellyet Szenczy Ferencz, isteni és apostoli Szentszék kegyelméből szombathelyi megyéspüspök. püspöki székének elfoglalásakor a keresztény katholikus hívekhez mondott julius 3-án 1853. - Szombathelyen. 1853.

E hármas kiengesztelést egyenesen programmjának minősíti: "Mit a hármas kiengesztelésről t. i. minmagunkkal, embertársunkkal és Istenünkkel Fővonásokban mondottam, az fog tárgya lenni véglehelletemig, ha Isten velem lesz, Főpásztori oktatásaim-, foglalkozásaim- és fáradozásaimnak, mert meg vagyok győződve, hogy ennél Istennek kedvesebbet, híveimnek üdvösebbet nem tehetek, főkép jelenkorunkban, melyben mindenütt borzasztó meghasonlás mutatkozik, amelyben a meghasonlás szítói oly sokan, az engesztelés apostolai pedig aránylag oly kevesen vannak."6)

6) U. o. 10. 1.

A kiengesztelés nagy apostolságára vállalkozik, bár nem kereste e méltóságot és egész lelkében remegett annak terheitől, de bízva az Úr kegyelmében reméli, hogy a jó Isten a plántálónak és öntözőnek törekvéseire mennyei áldást áraszt.7)

7) U. o. 11. l.

Uralkodása kezdetén fontos feladatának tartotta, hogy meglátogassa és megismerje híveit és kiszolgáltassa nekik a bérmálás szentségét, mert elődjének, Balassa Gábornak folytonos betegeskedése miatt erre ritkán volt alkalma. Szenczy egy év leforgása alatt beutazta egyházmegyéjét és 105 plébániát részesített a bérmálás szentségében, mely alkalommal "mindig vigasztaló és szépen kiválasztott hitigazságok fejtegetésével tanította a népét."8) "Nem riadt vissza az időjárás kellemetlen viszontagságaitól sem."9)

8) V. ö. "Religio" 1855. évfolyam. II. félév. 6. sz., 46. l.: Beszámoló áttekintés a szombathelyi egyházmegyei állapotokról.
9) U. o.

1853. augusztus 13-16. Vasváron és vidékén bérmál.10)

10) Püsp. lev. I. állv. 1853. évi 1079. szám.

Több mint négyezer hívőnek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét, Nagyboldogasszony ünnepén délután pedig prédikált: . . a magyar embernek két főbűnét vette tárgyalás alá és a szíveket érintő szavakkal elemezte a káromlás utálatosságát és a részegség aljasságát. Mária tiszteletét hathatósan ajánlotta, mert egyedül a magyar nép szívében mélyen gyökeredzett Mária-tiszteletnek tulajdonítja hazánk fennállását oly sok veszély után is."11)

11) Egyházi tudósítás Vasvárról: "Religio", 1853. II. 23. sz. 179. l.

Csak azt sajnálja a vasvári tudosító, hogy nem délelőtt mondotta el ezen beszédet a püspök, mikor szavai annyi ezer ember lelkében találtak volna visszhangra és "a hazatérő nép ezere - mert Vas-, Zalamegyéből egyaránt zarándokolnak ide a hívek ezrei a Szűzanya tiszteletére - mind megannyi hírnöke leendett az apostoli szavaknak."12)

12) "Religio" 1853. II. évf. 23. sz. 179. l.

Zalamegye népe különös módon örül, hogy körében üdvözölheti főpásztorát, hallgathatja szavát, amint ez Nempthy Gábornak a "Religio"-ba küldött tudósításából kitűnik:13) "Szenczy Ferenc megyéspüspök úr augusztus 23-tól szeptember 4-ig az egerszegi, novai, letenyei és alsólendvai kerületet járta be és a hívőket a bérmálás szentsége feladásával a hitben meg is erősítette . . . Már 23 éve mult el, hogy a főpásztor híveit meg nem látogatta . . . Salomváron, Egerszegen, Nován, Pákán, Bánokszentgyörgyön, Tótszentmártonban, Letenyén, Alsólendván, Szentgyörgyvölgyén, Csesztregen állomásokat tartván, körmenetben sietett a nép a Felkelő nap hajnalával főpásztorát felkeresni; gyermekek és aggastyánok borultak a főpásztor lábaihoz, hogy a hitben megerősítő malasztot kezei által felvehessék. Püspökünk semmi fáradságot nem sajnálva, legnagyobb türelemmel apostolkodott összesereglett hívei között; a sokaság nem ijesztette őt, éhség nem lankasztotta, a nap heve nem tartóztatta, az este nem akadályozta."

13) "Religio" 1853. II. évf. 39. sz. 309. l.

Elsőnek kelt és már 6 órakor várta a hívőket; ha elegendő számú hallgatóság gyűlt össze, beszédet intézett hozzájuk. Beszélt a hit szükségességéről, különösen a nép között található rossz szokásokról, az uralkodó bűnökről. "Nemcsak a templomban szokta beszédét tartani, hanem ahol népet talált, melyet az apostoli szavak méltó elfogadására késznek és hajlandónak vélt, mindenütt alkalmazta főpásztori oktatásait." Közel 20.000 embert bérmált meg a fentemlített kerületekben.14)

14) U. o.

Október 12-én Kőszegen találjuk titkárával, Kopsz Jánossal, azon díszes síremléknek a leleplezésén, amelyet a kormány az ottani temetőben állíttatott azon 42 horvát határ őrvidéki katonának emlékezetére, akiket 1848. október 12-én a felbőszült nép a város piacán kegyetlenül lemészárolt. Ezen ünnepségen megjelentek Jellachich József horvát bán, Montenuovo, Alleman generálisok, Privitzer kerületi főispán. Szenczy püspök a temető kápolnájában gyászistentiszteletet tartott és megáldotta az "öntöttvasból készült emléket, mely felett egy búsan nyugvó oroszlán" pihen. Utána az emlékműnél Kopsz Jánosnak német beszéde következett, mely nagy hatást váltott ki, az elérzékenyülés könnyei peregtek még a legvitézebb katonának arcáról is.15)

15) "Religio" 1853. II. évf. 49. sz. 390. l.

Nagy érdeme Szenczynek, hogy uralkodása kezdetén az egyházi vagyon biztosabb és célszerűbb kezelésére több utasítást adott ki. Így 1854. május 9-én kiadta "az egyházi férfiak halála után fennmaradt örökség tárgyalásá"-ról16) szóló utasítást 17 pontban foglalva össze; június 30-án "Az ájtatos alapítványok kezelése körül megtartandó eljárás"-t. Ennek kiadása az új birodalmi törvény érvénybelépésének (1853. május 1.) következtében beállott változások miatt vált szükségessé és 12 pontban szigorú rendszabályokat hozott.17)

16) Szentszéki ügyiratok 1853. évről 534. sz.
17) U. o. 404. sz.

Ugyanezen év december 12-én kiadja "A templomok és más ájtatos alapítványok tőkepénzeinek kihelyezéséről és betáblázásáról"18) szóló utasítását.

18) U. o. 801.

1854. október 30-án kelt körlevelében arról értesíti papjait,19) hogy miután a bérmálás szentségét az egyházmegye összes plébániáin - kevés kivétellel - kiszolgáltatta, a templomok, javadalmak és iskolák egyházi látogatását akarja megkezdeni. Ezen tervének kivitelében azonban akadályozta a plébániai viszonyoknak ekkor folyamatban levő rendezése.

19) ... Körlevél 1742. sz. VII. Administrato per totam Dioecesim - paucis vicinis paroehiis (exceptis), in quas continuo excurrere meditor, S. Confirmationis sacramento, iam nunc divino cum auxilio ipsas dioccesis eeclcsias, beneficia et scholas visitatum procedam. Quod Dominationibus vestris ideo significo; ut omnia ad eeclcsias, beneficia et scholas attinentia in iustum ordinem et rectum statum redigere, debite administrare et conservare aut reparare adlaborent, quatenus ubivis parochiarum in quas vel ex improviso digrediar, omnia ad amussim S. canonum et constitutionum dioecesanarum adinveniantur.

A hitélet ápolására is nagy gondot fordít. 1854. április 10-én kelt körlevelében felszólítja papjait, hogy lépjenek be a "Corona aurea"-ba, a szeplőtelenül fogantatott Szűzanya tiszteletére alakult társulatba.20)

20) A társulatnak tagjai papok és 31-en alkotnak egy Corona-t, azaz koronát. Arra kötelezik magukat, hogy havonkint egy szentmisét mutatnak be azon sok kegyelemért, melyekkel a Boldogságos Szűz Máriát az Isten felékesítette, különösen pedig a Szeplőtelen Fogantatás nagy kiváltságáért; másrészt, hogy a bűnösök megtérésén munkálkodnak és az ifjúságot - a Szent Szűz példájára - a szűztisztaság erényére nevelik. Az eszme IX. Pius pápától indult ki. V. ö. Patrizi bíbornok levele Scitovszky János esztergomi hercegprímáshoz "Religio" I. félév 42. sz. 332-333. l.

Buzdításának meg is lett a hatása, mert egyházmegyénkben 1856-óan már 8 "koszorú"- ban 248 tagot számlál a társulat. Kevés kivétellel minden pap belépett.21)

21) ?Religio" 1856. I. félév, 8. sz. 61. 1. - A papság száma 265 volt ekkor.

Ő maga is nagy tisztelője volt a szeplőtelenül fogantatott Szűzanyának; figyelmezteti papjait, hogy gyakran tárgyalják a szószéken is a szeplőtelen fogantatásról szóló tant.22)

22) 1854. évi szeptember 13-án kelt körlevelében.

Az Immaculata dogma kihirdetése egyházmegyénkben is ünnepélyes keretek között történt. 1855. május 6-ára, húsvét után IV. vasárnapra volt kitűzve az egész országban az ünnepélyes kihirdetés. Szenczy körlevélben23) elrendeli, hogy előtte való szombaton böjtöljenek a hívek, a templomot díszítsék fel, reggel pedig harangzúgás jelezze a nagy örömöt; másnap, vasárnap ünnepélyes körmenetben induljanak a hívek az iskolából a templomba, a leányok fehér ruhában, égő gyertyával, a körmenet alatt pedig énekeljék a ?Máriát dicsérni hívek jöjjetek" kezdetű éneket s a szentmise alatt evangélium után a plébános olvassa fel a pápai körlevelet, amely a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának dogmáját tartalmazza. Utána a plébános szentbeszédet intézzen a hívekhez, amelyhez megfelelő vázlatot is mellékel a körlevél. A következő héten pedig tartassék naponkint litánia. A lorettói litániában: "Minden szentek királynéja" után beszúrandó: "Eredeti bűn nélkül fogantatott királyné." A székesegyházban ő maga hirdette ki az Immaculata dogmáját mély hatású beszéd keretében.

23) 1855. évi március 20-án kelt.

Szenczy Szily János szellemét akarta feleleveníteni egyházmegyéjében, jól tudta azonban, hogy igazi, tartós ered- ményt csak úgy érhet el, ha a papság hivatása magaslatán áll. E célja elérésében legalkalmasabbnak vélte Szily János, Szombathely első, kiváló püspöke "Instructió"-jának kiadását a megváltozott viszonyok következményeinek megfelelően átalakítva és bővítve.24)

24) Instructio Venerabilis Cleri Dioecesis Sabariensis. Editio altera auctior. Anno 1855. - Sabariae. - Szily Instructiójáról azt írja a bevezetésben: "Praeclara quidem et aeterna observantia digna est Instructio V. Cleri Sabariensis, quam Joannes Szily... suis in grege Domini pascendo Adiutoribus tradidit, nobisque in perenne Spiritus Apostolici, quo Dioecesim administravit, testimonium reliquit. - Cum tamen ea, quae habito ad temporis illius adiuncta respectu constituta fuere, mutatis adiunctis mutari oportuerit, recentibus vero indigentiis novas constitutiones deposei intellexerimus, ideo eandem Instructionem praesentibus adiunctis adtemperatam et tantisper auctam vobis tradimus."

Új fejezet az első részben a VI.: "De Sacris exercitiis", amely a lelkigyakorlatokról szól. Kifejti ezek fontosságát mind a papi életre, mind a hívek szempontjából. A papnál nagyon közeli a veszély, hogy míg másoknak megmutatja az üdvösségre vezető utat, míg másokat tanít, önmaga üdvösségének a munkálásáról megfeledkezik. A pokol borzalmait másoknak leírja, talán anélkül, hogy őt üdvös félelem fogná el. A magánynak, a visszavonulásnak az a célja, hogy önmagát javítsa, hogy mint Isten embere kerüljön ki abból, tisztán és megdicsőülten.25)

25) "Instructio", 12. o.: "S. Exercitiis vacari oportet fine reparandorum defectuum... non raro evenit ut animarum pastor viam salutis fidelibus demonstret quin ille pro se viam Domini paret; de morte loquatur, quin eandem ob instans iudicium pertimescat; peccatum fugiendum doceat, quin ipse illud odio prosequatur... in hac s. solitudine antiquus homo moritur et novas Dei proximique amore repletus nascitur."

Azért minden papjának szigorú kötelességévé teszi, hogy évenkint három napon át lelkigyakorlatokat tartsanak, ha lehetséges, valamely szerzetházban, de mindenképen vissza kell vonulniuk a világ zajától a magányba és saját lelkük üdvével kell foglalkozniuk. Ha áldozatot kíván is - úgymond, - de a lelki haszon pótol minden esetleges kellemetlenséget, anyagi veszteséget.26)

26) U. o. 13. 1.

Szily "Instructió"-ja a lelkigyakorlatokról szóló intelmeit a IV. fejezetbe olvasztja s évente nyolcnapos lelkigyakorlatot ír elő. Szenczy már csak három naposat kíván meg. A szellem sokat lazult Szily óta!

Új fejezetek még azok, amelyek a plébánosnak és a káplánnak egymáshoz való viszonyát szabályozzák és amelyek a papi hagyatékra s a plébániaátvételre vonatkozó utasításokat tartalmazzák.27)

27) U. o. 81. l.: Caput XXI. De correlationibus Parochorum et Capellano- rum; 86. o. Caput XXIV. De munere Ecclesiasticorum Commissariorum yenes conscribendas, et exsequendas posthumas Ecclesiasticorum massas, item divi- dendos intet decedentes et succedentes Curatos beneficiorum proventus.

Nagyon is tisztában van a jó sajtó fontosságával, azért rendkívül örül a Szent István Társulat létezésének és hathatós támogatásban részesíti élete végéig. Erről tanuskodnak a Szent István Társulat igazgatóságához intézett levelei, erről körlevelei és az a tény, hogy végrendeletileg 500 forintot hagyományozott a társulatnak.

1854. május 4-én így ír Károlyi István grófhoz, a Szent István-Társulat igazgatójához: "Megköszönvén ez okból a reám ruházott védnöki tisztet, kötelességemet vélem avval teljesíteni, ha a társulatnak kifejezett kívánalmai szerint mind a néplapok nagyobb számbani megrendelése és újabb tagok gyűjtése, mind a társulat által kiadandó könyvek terjesztése iránt haladék nélkül kibocsátandó körirat által megyémben kellőleg intézkedni fogok."28)

28) Püsp. lev. I. állv. 1854-iki ügyiratok 791. sz.

1855. április 24-én kelt körlevelében felszólítja híveit, hogy lépjenek be a Szent István Társulatba: "Hogy a rossz szellemű és naponként inkább áradozó iratok terjedése gátoltassék Magyarországon, Szent István első apostoli királyunkról elnevezett társulat alakult, amely azon üdvös célt tűzte ki magának, hogy a magyar olvasóközönség kezébe oly jó könyveket juttasson . . . Üdvös dolognak tartatott magyar ajkú híveinket jelen körlevelünk által felszólítani, hogy ezen társulatba lépjenek be . . ." Sajnálattal kell megemlítenie, hogy az a szép szokás, mely a magyar házaknál hajdanta dívott, hogy esténkint a családfő az egész házi népnek felolvasott a szentírásból, Krisztus életéből, vagy más épületes könyvből, most már szűnőfélben van. "Pedig ezen időben virágzotta magyar családok kebelében az isteni félelem, kölcsönös szeretet, egyetértés, barátság, vendégszeretet és más szép házi erény; de fájdalom a szent könyvek az úri szobának szép bútorai lenni már sok helyen megszűntek, helyöket a cselszövényes kalandokkal teljes, egyedül az érzékeket gyönyörködtető regények foglalják el."

A társulatnak az egyházmegyében 1854-ben 162 tagja volt29) és Szenczy ezt írhatja Károlyi István grófnak:30) "A megyémbeli papok majd mind tagjai a társulatnak s buzgólkodnak, hogy másokat is megnyerjenek."

29) "Religio" 1855. I. félév, 6. sz. 46. l.
30) Püsp. lev. I. állv. 1854. évi iratok 1202. sz.

Hogy mily nagyra becsülték a Szent István Társulat ügyét, mutatja az is, hogy Horváth József, vámoscsaládi plébános a Szent István Társulatnak ajándékozza 100 forintos úrbéri kárpótlását.31)

31) "Religio" 1859. II. félév, 2. sz. 18. 1.

A szeminárium kispapjai közül is sokan léptek be a társulatba. De nemcsak buzdított, hanem maga is gondoskodott arról, hogy hívei kezébe jó olvasmányok kerüljenek, amelyet: egyrészt vallási ismereteik gyarapítására, másrészt lelkiépülésükre alkalmasak. Tudós testvérével, Szenczy Imrével 32)magyarra fordíttatta Szalézi szent Ferenc Philoteáját33) s Neumayr Ferenc Jézus-társasági atyának két művét34) és azokat saját költségén ki is nyomatta.35)

32) Szombathelyen, 1798, július 8-án született. Elvégezvén a gimnázium hat osztályát, a csornai premontrei rendbe lépett. Tanulmányait ezután részbenCsornán, a teológiát Pesten végezte. 1821-ben Keszthelyen lett tanár "1823-ban prépostja, Gyöngyösty Pál Csornára vitte, hogy, amire semmi hivatása nem volt, pincére, refektóriumra és inasokra ügyeljen." (Autobiographiai jegyzetei idézve Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. k. 695. 1. Budapest, 1909.) 1825-ben ismét Keszthelyen van, 1829-ben Szombathelyre kerül; itt retorikát tanít. - 1838-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választja. 1840-ben a "Religio és Nevelés" s "Fasciculi ecclesiastico-litterarii" című folyóiratoknak harmadfélévig segédszerkesztője, majd 3 évig a keszthelyi gimnázium igazgatója. 1850-3. Szombathelyen gimnáziumi igazgató; 1858-ban a premontreirend csornai prépostjává választja és mint ilyen halt meg 1860. február 2-án.(Életéről és irodalmi működéséről 1. bővebben Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1909. XIII-ik kötet 695-696. l., Ferenczy Jakab és Danielik József: Magyar írók. Pest" 1856. I. k. 546. l.)
33) Szalézi Szent Ferenc, Philothea, vagy útmutatás az istenes életre. Franczia újabb kiadás után magyarosította Szenczy Imre. Szombathely, 1858.
34) A szentek tudománya, vagy útmutatás a tökéletes életre. Magyarította Neumayr etán Szenczy Imre, Szombathely, 7857. - A keresztény tudománynak rövid foglalatja, oktatások- és imádságokban. Neumayr után magyarította Szenczy Imre. Szombathely, 1857.
35) A szombathelyi püspöki megye papságának névtára. 1885. - Szombathely. 1885. XII. 1.

1855-ben Szcitovszky János hercegprímás megbízza a szombathelyi premontrei kanonokok és a szombathelyi s németújvári ferencrendűek apostoli vizitálásával, amelyet augusztus hónapban végzett.36)

36) Püsp. lev. I. állv. 1855. 1297. sz.

Ugyanez év október 14-én ünnepélyesen elhelyezi a székesegyházban a Szent Márton oltáron Szent Diodor ereklyéjét, amelyet Scitovszky János 1855-i római látogatása alkalmával hozott magával és a szombathelyi székesegyháznak ajándékozott.37) Az ereklye jelenleg a székesegyház Szent József oltárán van elhelyezve.

37) 1163. sz. irat, amely az ünnepélyes elhelyezés rendjét írja elő.

A hanyag lelkipásztorokkal szemben szigorú eljárást indít; ha feddés nem használ, nem riad vissza attól sem, hogy a vétkest felfüggessze hivatalától. Így az 1854. március 14-én kelt szentszéki jegyzőkönyvből megtudjuk,38) hogy Szenczy a nagysitkei plébánost plébániai javadalmától megfosztja és elmozdítja, mivel lelkipásztori kötelességeinek nem tett eleget, "a szentségek kiszolgáltatását elhanyagolta s több betegnek a gyóntatást menthetetlen okoknál fogva kész akarva elhalaszván, oka lett, hogy gyónás és szentségek nélkül haltak el?, továbbá, "mivel javadalmának jogait csorbítani, épületeit pedig elpusztulni engedé, s feljebbvalóival szemben engedetlen magaviseletet tanusított."39)

38) 1854. évi ügyiratok. 244. sz.
39) U. o. 275. sz.

Máshelyütt azt olvassuk a szentszéki jegyzőkönyvben (az 1854. márc. 22-én tartott ülésről), hogy két plébános kölcsönös felcserélése határoztatik el, azonban "az új plébániai állomásokon nyerendő investitura csak akkor fog bekövetkezni, ha mindkét részről a szigorú egyházias életre vonatkozó javulás világos jelei és a józan gazdálkodás rendszere mutatkoznak."