Fontos eseménye az 1855. évnek a bécsi konkordátum megkötése, 1856. június 5-19-ig a konkordátum megkötésére vonatkozó értekezleten a többi püspökkel ő is Bécsben időzött, ahol mind a magyar püspökök külön tanácskozmányaiban, mind főképen a birodalmi püspöki kar közös ülésein bátran és lelkesen felszólalt a magyar egyház ősi ,jogainak és érdekeinek megóvása és fenntartása mellett.¹)

1) Papi névtár 1885. XII. 1. és Dr. Tóth József: Emlékezzünk régiekről. 25. l.: "Arról volt szó. hogy Magyarország püspökségeit szintén beolvasztják az osztrák püspökségek közé s a prímási méltóság a bécsi érsekre száll. E terv egyik leghevesebb ellenzője Szenczy Ferenc szombathelyi püspök volt" - "De heves ellenzője volt a bécsi kormány ama tervének is. hogy a magyarországi püspökségek állami adóssággal terheltessenek meg. Heves beszédet tartott a közös püspöki tanácskozáson, hol Rauscher Ottmár bécsi hercegérsek elnökölt. Oly heves volt a beszéd. hogy az elnöklő érsek közbeszólt: Episcopus Sabariensis taceat et sedeat. De ő elmondta beszédét s mikor befejezte, állítólag így szólt: nunc veto taceo et sedeo."

Erre a határozott fellépésére és szigorúan egyházias lelkületére enged következtetni Scitovszky János bíboros-hercegprímáshoz intézett felterjesztése,²) amelyben összefoglalja a konkordátumra vonatkozó kívánalmait és - tekintettel a megváltozott viszonyokra - egyéb reformtörekvéseit. Kéri a hercegprímást, hogy felterjesztésének pontjai tárgyaltassanak meg az 1855. nyarán tartandó püspöki tanácskozmányon.

2) Püsp. lev. I. állv. 1855. márc. 18. kelt 373. sz. ügyirat.

Főbb pontjai a következők. I. rész 2. pontja: Adassék meg a püspököknek a szabad végrendelkezési jog.
3. p. Mivel a káptalanok megszűntek hites helyek lenni, mentessenek fel a levéltáraikban elhelyezett okiratok őrzé- sének kötelezettsége alól.
5. p. A kegyes alapítványok mentessenek fel az adó alól.
7. p. Állíttassék vissza az egyháznak a világi törvényszék alól való mentessége.
13. p. Amiként háromfajta elemi iskolára van szükség, másra t. i. városokban, másokra a nagyobb helységekben, másokra végül a kisebb fiókközségekben: úgy ezen különböző iskolák számára három különböző fajta tanítóképzőben képeztessenek a tanítók.
17. p. Az elhalt papok hagyatékáról való intézkedés joga adassék vissza az egyháznak.

A II. rész 1. pontja: A tanulmányi terv a szemináriumokban megreformálandó, még pedig Róma példájára, ahol a hittudományi tanfolyamra csak azon növendékeket bocsát ják, akik a filozófiai tanfolyamot jó és megfelelő eredménynyel elvégezték. Ugyanígy történjék Magyarországon is. Azonfelül tétessék lehetőleg egyöntetűvé a szemináriumi nevelés.
2. p. Állíttassanak fel kisszemináriumok.
3. p. Az elemi iskolák számára ki kell adni egy magyarázatokkal ellátott nagyobb, közép és kis katekizmust, amelyet kötelezőleg kell bevezetni.
5. p. Vissza kell állítani azt a régebbi szokást, hogy a házasságot reggel a szentmiseáldozattal kapcsolatosan kössék meg.
6. p. Új rituale (szertartáskönyv) szerkesztessék, amelyet kötelezőleg kell előírni.
8. p. A Magyarországon meghonosítandó penitenciáriusi munkakörnek elsajátítása céljából küldessenek kiváló teológiai tanárok, kik ilyen hivatalt vállalni szándékoznak, Rómába, vagy más olyan helyekre, ahol a misszionáriusok és penitenciáriusok tisztjét és kötelességeit elsajátíthatják.
9. p. Minthogy az egyház javait a törvényes tekintély beleegyezése nélkül elidegeníteni nem szabad, azért kérni kell a Szentatyát, hogy a magyar püspököket mentse fel a tized-jogra való igénytámasztás kötelezettsége alól.

Reformtörekvéseit, a reábízott lelkekért való szorgos gondoskodását, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy 1857-ban zsinatot akart tartani, amelyben behatóan, alaposan meg akarta beszélni és megtárgyalni a lelkészkedő papokkal, hogy milyen eszközökkel lehetne legjobban szolgálni a hívek üdvösségét; de mivel ez nem történhetett meg, ezért körlevélben³) hívja fel a papság figyelmét a veszélyekre, a hitközöny terjesztőire, titkos társulatok működésére, az egyházat tá- madó sajtó kártékony hatására; szükségesnek tartja azonban. hogy a lelkészkedő papságot is több hibájára, mulasztására figyelmeztesse.⁴)

3) Litterae pastorales, quas Illustrissimus et Reverendissimus Dominus Franciscus Szenczy Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Sabariensis AA. LL. et Phil. doctor ad saecularem regularemque clerum dioecesis suae dedit in festo Purificationis 13. M. V. 1858. - "Pastoralis muneris officiis religiose funeturi optabamus anno proximo praeterlapso Vobiscum in Domino synodaliter congregari et consilia cum caritate conferre: qua scientia et fortitudine, qua sollicitudine et vigilantia opus sir. ut oves... curae Nostrae ac Vestrae concre-ditae a rapacium luporum impetu et insidiis defendi, a venenatis pascuis arceri, ad salutaria propelli et ad acternae salutis porrum deduci queant. Quod optaveramus, fieri non potuit. Quare filum sermonis, quem cum auspicio muneris Nostri Deo adiuvante coepimus et inter Vos ac fideles curae Vestrae concreditos successive commorati paterno cum affectu continuavimus rursus assumentes adiunctorum, quae sollicitudinem Nostram adaugent, difficultatum et periculorum, quae ministerium nostrum premunt, meminisse, quae ex pastorum munere animarumque salute sunt omnium auribus mentibusque infigere (Trid. less. 23. e. 1. ref.), denique ca, quae constituta non paucos oblivioni tradidisse dolentes obscrvavimus, in memoriam revocare decrevimus." Pag. 1.
4) U. o. 3. l.

Leghathatósabban ellensúlyozhatják az ellenség műkö- dését, ha papi életük tiszta, kifogástalan. És hogy élőszóval is védelmére kelhessenek a katolikus tannak és híveikben ezáltal megszilárdíthassák a katolikus meggyőződést, lel- kükre köti, hogy folytonosan képezzék magukat; ez volt egyik oka, amiért előbb is sürgette a zsinati vizsgálatokat.⁵)

5) U. o. 4. 1. - 1854. aug. 18. és 1854. okt. 3. kelt körlevél.

Fordítsanak több gondot az iskolákra és állítsanak fel vasárnapi iskolákat.⁶)

6) V. ö. 1854. szept. 2-án kelt körlevelét, amelyben szomorú tapasztalatok alapján arról panaszkodik, hogy a plébánosok nem végzik a gyermekek hitoktatását és ezért erélyesen figyelmezteti őket eme kötelességükre. amelyet maga az Úr ruházott vállaikra. Ebben is kéri, járuljanak hozzá közreműködésükkel a vasárnapi iskolák létrejöttéhez.

A rossz sajtónak egyik hatalmas ellenszere a jó sajtó terjesztése a nép között, nevezetesen ajánlja a "Religio", a "Katholikus Néplap" s a "Katholischer Christ" c. lapok ter- jesztését.⁷)

7) U. o. 4. 1. - Éber figyelemmel kísérte a sajtótermékeket és mindig felemelte tiltakozó szavát az erkölcsöt rontó irodalmi termékek ellen. Mikor megjelent Renan "Jézus élete" e. műve magvar fordításban, 1864. jan. 5-én erélyes hangú körlevelet bocsátott ki. Nem fél nyíltan is kimondani: ?Noha Szentséges Atyánk a tiltott és kárhozatos könyvek sorába iktatta, a világi hatóságoktól még sem tiltatott meg ennek olvasása, pedig éppen a világi fejedelmek állását és biztonságát veszélyezteti e könyv." Felhasználja mindjárt az alkalmat, hogy néhány utasítással lássa el lelkipásztorait arra vonatkozólag, hogy miképen adják elő híveiknek a jó könyvek olvasásának hasznát és miként akadályozzák meg az erkölcsromboló könyvek terjesztését.

Az afrikai misszió támogatását újólag lelkükre köti.⁸)

8) U. o. 5. l. - Már egy előző. 1855. jan. 31-én kelt körlevélben is buzdította papjait a missziókra való gyűjtésre, és amint ő maga írja ebben a Litterae pastorales-ben, nem hiába (eleemosynae ostendunt verba mea in terram bonam incidisse). Ő maga 29 forintot adományozott (1856. febr. 18-án kelt kimutatás), Veinhofer József (1556. jan. 22-én kelt levele szerint) 56 forintot gyűjtött; a Tékai esperes, Streit György 8 forintot küldött. L. Püsp. lev. I. állv. 1856. évi iratok között.

Felkarolja az elaggott papok ügyét. Az eszme, hogy ehhez egy egyházmegyei alapot kell létesíteni, Boros Károly, szombathelyi esperes-plébánostól indult ki, aki az 1853. november 8-án tartott Szombathely-kerületi esperesi gyűlésen feltárta a deficiens papok szomorú helyzetét, melybe az egyházmegyei papság "elaggott korában jut, hacsak életében takarékosan nem gazdálkodott; addig is, míg a püspöki kar befolyásával egy nagy egyházmegyei segélypénztár nem létesül", kerületi nyugalmazandó paptársai segélyezésére szólítja fel az egybegyülteket.⁹)

9) "Religio" 1853. 72. sz. 572. 1.

A plébánosok nagy lelkesedéssel karolták fel az ügyet és mindjárt 307 forintot szavaztak meg évi segélyül a következő feltételekkel: A fizetési kötelezettség 1854. január 1-én kezdődjék, a pénz kiadatik kamatra és a kamatok az év végén a tőkéhez csatoltatnak; a segélyezés öt év mulva kezdődik.¹⁰)

10) U. o.

Közben az ügy egyre halasztódott. Felterjesztették a püspökhöz, aki a maga részéről szívesen hozzájárul a deficiens papok alapjának létesítéséhez addig is, míg a felsőbb világi hatóság részéről is jóváhagyják.¹¹) Az erre vonatkozó ügyiratokból kitűnik, hogy a helytartótanács sokáig húzta-halasztotta az ügyet - talán politikai szervezkedést sejtett - és a püspöknek is szemrehányást tett, hogyan történhetett ilyen a püspök tudta és beleegyezése nélkül.¹²)

11) Püsp. lev. I. állv. 1854. iratok 187. sz.
12) Püsp. lev. I. állv. 1854-i iratok 185., 186. sz.

Körlevélileg¹³) is felszólítja papjait, csatlakozzanak az eszméhez, annál is inkább, mivel a sorssújtotta és az Úr szőlőjében munkálkodni már nem tudó papok számára nincs ilyen segélyalap. Az alap a püspök, káptalan és papság évi hozzájárulásából létesülne. Neve: Fundus Cleri Dioecesis Sabariensis. Az esperesi koronagyűléseken beszéljék meg, vajjon mindannyian szándékoznak-e hozzájárulni. A hozzájárulási ősszeg kinek-kinek tetszésére bízassék-e, vagy a jövedelem arányában történjék-e a kivetés? Mikép történjék a kifizetés, szétosztás?

13) 1857. február 17-én kelt II. körlevélben.

Mennyire visszhangra talált buzdítása, mutatja az 1859. évi kimutatás,¹⁴) amely szerint a püspök 1000 forinttal, a ka- nonokok 100-100 forinttal, a papság pedig, jövedelme arányában járult hozzá az alaphoz.

14) Index virorum Ecclesiasticorum, qui ad augendum fundi egenorum dioecesis Sabariensis sacerdotum statum activum concurrunt, item quantitatum, quae in hunc finom titulo capitalis perpetui et annui subsidii subscriptae respective etiam redditae sunt anno 1859. - A kimutatásból megtudjuk, hogy az alap kezelője Fekete János kanonok volt.

Az 1862. február 8-án kelt körlevélből arról értesülünk, hogy a szükölködő papok számára felállított alapnak végleges megszervezése, mikénti kezelése és tőkéjének gyümölcsöztetése felől ugyanez év április 10-én gyűlést szándékozik összehívni Szombathelyre.
1863. január 22-iki körlevelében, amelyben az alapnak eddigi működéséről számol be, örömmel közölheti papságával: "A testvéri szeretet évenkinti adományával ápolt megyei szükölködő papok pénzalapja Isten áldása mellett azon kedvező helyzetbe hozatván, mely a kitűzött cél nagyobb mérvben való' megközelítésére évről-évre kecsegtetőbb kilátást nyújt . . . tudomására hozom: miszerint 5 egyházi férfiúnak kölcsönképen törlesztésre adatott összesen 700 frt; 11-nek részint elemi csapások, részint betegség és egyéb viszontagság okozta szükség enyhítésére ingyen segélyezésül összesen 676 frt., végre 5 nyugalmazott egyházinak segedelmül egyenkint 84 frt., összesen 420 frt. adatott. A szűkölködő papok összes segélykiadása a mult (1862.) évben tehát 1796 frt. o. é., a törlesztési összegeken felül tőkésíttetett 1043 frt. osztrák ért."
Az 1855. év egyik kiemelkedő eseménye a pinkafői irgalmas nénék zárdájának és kórházának létesülése. E mű érdeme Batthyány Franciska grófnéé, aki a híres Széchenyi Ferenc grófnak leánya, Széchenyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak nővére volt. Özvegysége napjait a pinkafői várkastélyban a keresztény erények gyakorlásának szentelte. Nemes jószívűségéről, irgalmassági cselekedeteiről szerte a vidéken ismerték s a környéken nem volt templom, amely az ő jótékonyságát s buzgóságát ne hirdette volna. Ez indította arra, hogy zárdával egybekapcsolt kórházról gondoskodjék. Még az 1852-ik évben érintkezésbe lép Scitovszky János, esztergomi hercegprímással, mert a szombathelyi püspöki szék ekkor üresedésben volt. A hercegprímás a grófnő tervét jóváhagyólag elfogadta. Szenczy Ferenc püspök nemcsak erkölcsi, hanem tekintélyes anyagi támogatásban is részesíti a nemes vállalkozást.¹⁵)

15) "Religio" 1857. I. félév 35. sz. 287. l.

Külön körlevelet is intéz a pinkafőiekhez,¹⁶) amelyet Veinhofer József, a pinkafőiek nagynevű plébánosa vízkereszt utáni 5-ik vasárnap (febr. 5-én) olvasott fel. Ezen körlevél különöskép kiemeli Batthyány Franciska grófné kiváló érdemeit és áldozatkészségét és a pinkafőieket is némi hozzájárulásra kéri. De nem feledkezik meg a körlevél Veinhofer érdemeinek a kiemeléséről sem.

16) Kézirata a püsp. lev. I. állv. 1854. iratok között 226. sz. alatt.

A grófné hívására 1854. június 26-án Pinkafőre utazik a püspök a zárda alapkövének megáldására. "Ez a nap" - írja Batthyány Franciska grófné a püspöknek levelében, amelyben megköszöni iránta tanusított nagy kegyét és ezen ügyért való buzgólkodását - "örökké emlékezetes marad azon lelki örömök miatt, amelyekben részem volt a felemelő ünnepségek alkalmával."¹⁷)

17) "Der 26-te Juni wird mir ewig unvergesslich sein und die damalige Feierlichkeit wird unaufhörlich den Augen meines Geistes vorschweben, denn es freuet mich ausserordentlich, dass ich sehen konnte den Grundstein des Institutes der ehrwürdigen Schwestern." Kelt 1854. dec. 21. - A püsp. lev. I. állv. 1854. évi iratok 1153. sz.

Egy esztendő mulva elkészült a zárda és a kórház is. Ezen alkalommal is a püspök végezte a Jézus Szentséges Szívének emelt zárda megáldását és ő adta át ünnepélyesen a kórházzal együtt a gráci Szent Vince apácáknak 1855. június 24-én.¹⁸) Eme intézmények fenntartására 26.000 forintot hagyományozott a nemesszívű grófné.¹⁹)

18) L. Batthyány Franciska grófné levelét a püsp. lev.-ban I. állv. 871. sz. (kelt 1855. jún. 5.) és 629. sz.
19) A püspökhöz intézett 1855. jan. 31-én kelt levele szerint.

Sőt, "hogy ezen díszesen épült kolostorban semmi hiány ne legyen, a betegek ellátására, az apácák lelkivezetésére és a gyermekek oktatására szükséges papról is gondoskodott és 6000 frt. alapítványt tett le azon célból, hogy a megyéspüspök úr által a kolostorhoz rendelendő pap annak évi kamatjait húzván az előbb írt kötelezettségeket teljesítse."²⁰)

20) "Religio" 1859. I. félév, 35. sz. 287. 1. Az első lelkész Heissenberger Ferenc, aki Veinhofer halála (1859) után pinkafői plébános lett.

1856-ban leányok számára is nyitottak iskolát, amelyet a kormány is engedélyezett.²¹)

21) Az iskola már 1855-ben készen állott; Veinhofer azonban nem engedi meg a tanítást. Az oka egyedül az lehetett, hogy a szülők gyermekeiket mind a zárdába adták. - Beadványban fordul a felsőőri szolgabírósághoz. hogy zárják be az iskolát. (Másolata a püsp. lev.-ban I. állv. 1855. évi iratok 72. sz., kelt 1855. jan. 8. A másolat szövege: "Die Barmherzigen Schwestern errichteten hier eine Madchenschule, die ich nicht langer dulden kann. ersuche daher ein löbliches Stuhlrichteramt, wolle diese Schule auflösen und dahin wirken, dass die schulfahigen Mádchen wieder die Gemeindeschule besuchen.")

Batthyány Franciska grófné később 70 éves kora ellenére maga is felvette az irgalmas nénék szerény öltönyét, hogy magát a szenvedő emberiség szolgálatára felajánlhassa. 1859. Február 2-án ünnepélyes keretek között letette a kolostor kápolnájában a szerzetesi fogadalmat. Meghalt 1861. október 10-én,²²)

22) Életét lásd bővebben a "Religio" 1857. I. félév 35. sz. 287. 1., 1859. I. 77. sz. 143. 1., 1861. II. 43. és 44. számaiban.

Ferenc József az 1857. évi országos látogatása alkalmával Szombathelyt is programmjába vette. Eredetileg 1857, június 17-ére volt tervezve szombathelyi látogatása,²³) de elhalasztódott aug. 11-ére.²⁴) Délelőtt 11-kor érkezett meg a király. Szombathely városa harangok zúgása közt fényes zászlódíszben fogadta uralkodóját, aki megérkezése után azonnal a püspökvárban szállt meg, ahol Szenczy püspök ünnepélyesen üdvözölte; majd átvonultak a székesegyházba és a püspök a "Te Deum" eléneklése után az Oltáriszentséggel áldást adott, Rövid szombathelyi tartózkodása után már a korai délutáni órákban Körmend felé vette útját. Ez alkalommal a püspökváron a következő felirat díszelgett: A király vidám tekintete boldogság, kegyelme hasonló tavaszi esőhöz.²⁵)

23) 1857. évi ápr. 22-én körlevél szerint.
24) Lásd 1857. júl. 21-i körlevelet.
25) "Religio" 1857. II. félév 16. sz. 138. 1.

A nagy nemzeti máriacelli zarándoklatban szintén résztvesz, amelyet Scitovszky János hercegprímás vezet szeptember első napjaiban. Az egyházmegyei papságot és a híve ket egyaránt buzdítja, hogy minél számosabban keressék fel a Szűzanya kegyoltárát, hogy a szerencsétlen ország annál inkább érezhesse a Szűzanya vigasztalását és közbenjárását; buzduljanak fel elődeink példáján, kik szorongattatásaikban a Szűzanyánál kerestek és találtak pártfogást.²⁶)

26) 1857. jún. 19-én kiadott körlevélben.

1857. július 30-án azt írhatja a hercegprímásnak,²⁷) hogy titkárjával, Kopsz Jánossal együtt ő is résztvesz a zarándoklatban; örül, hogy a vidékről is már szép számmal jelentkeztek.²⁸)

27) A püsp. lev. I. állv. 1857. évi iratok között.
28) Egyházasrádócról 40-en jelentkeztek, Répceszentgyőrgyről 14-en, Léka és vidékéről 120-an.

1858-ban résztvett az esztergomi tartományi zsinaton, ahol az egyik bizottság elnöke volt és zsinati beszédet is mondott.²⁹) Vele volt titkárja, Kopsz János és Stegmüller Károly, teológiai tanár s lelkiigazgató, aki a tanácskozások alkalmával teológiai tudásával általános feltűnést keltett.³⁰) Mint a káptalan küldötte vett részt Fekete János kanonok, aki a nyilvános üléseken felügyelő jegyző volt.³¹)

29) Papi névtár 1885-ről. XII.
30) "Szombathelyi Ujság" 1906. máj. 26. sz.
31) Köberl János kézirata szerint.

Az 1859. év eseményei közül említésre méltó,hogy Rimely Mihály pannonhalmi főapát meghívására szeptember 10-én Szenczy Celldömölkre utazik, hogy az újonnan restaurált kegykápolna oltárát konszekrálja és egyben a bérmálás szentségét is kiszolgáltassa. Körülbelül 1300 lelket bérmált, Ez alkalommal Szabó Imre, iszkázi alesperes-plébános, gyönyörű beszédet intéz a hívekhez (sermo mira cum eloquentia et unctione vere catholica). Szabó Imre beszédét a főapát kinyomtatja és szétosztatja, hogy ily módon is megörökítse az ünnep emlékét.³²)

32) A Pannonhalmi Szt. Benedekrend története. Budapest. 1912. 12. k. 389. l.

Ugyanezen év november 10-én résztvesz Polgár László jószágkormányzó aranymiséjén és a manuductori tisztet tölti be. Szabó Imre megint remekel szónoklatával, Mikor néhány nappal később az aranymisés megköszöni egy rendtársa kíséretében a püspöknek jóindulatát, visszatértükkor azt vallják, mondogatják, nem tudják szóval kifejezni, milyen megtiszteltetésben volt részük. Máskor is megtiszteli őket a püspök és felkeresi őket, mikor közelükben van dolga. Két hordozható oltárt, ritka virágokat küld nekik.³³)

33) U. o. 392. l.

A Szent László-társulat ügyét a legmelegebb pártfogásban részesíti. Külön e célra kiadott körlevelében³⁴) fordul papjaihoz kérve őket, hassanak oda, hogy híveik hónaponkint 6 krajcár tagsági díjat fizessenek.

34) Kelt 1861. szept. 4. V. körlevél; a bevezetésben vázolja a Szent László-társulat célját: "a) a szűkölködő keleti katholikusoknak, főleg az ott letelepedett magyaroknak oktató s egyéb jótékony intézetek felállítására segélyt nyújtani"; különösen Oláhországban és Havasalföldön siralmas e tekintetben az állapot; papot, templomot, iskolát kényszerülnek nélkülözni; b) segélyezni a pogányok közt működő misszionáriusokat is; c) s végül anyagi segítségével nemzeti közintézmények létesítéséhez és fenntartásához hozzájárulni.

Az első sikertelenség ne riassza vissza őket a további buzgalomtól. Törekedjenek gyűjtéssel is lehetővé tenni,hogy a Havasalföldön és Oláhországban élő katolikus testvéreik sorsán enyhítsenek. Érdemes megjegyezni a megokolást: "Meg lehet, hogy közel áll az idő, midőn a magyarhoni katholikus egyháznak is élet-halálharcot kellend kiállania, mikor összes híveink erkölcsi támogatására lesz szüksége, hogy régi fényének még csak némi maradványait megmenthesse. Készüljünk a harcra s bizonyára nem készülhetünk sem okosabban, sem méltóbban, mintha híveinkkel már most lépünk azon szorosabb erkölcsi frigyre, melynek látása elleneinknek tiszteletet parancsoljon."
Az 1867. december 24-i körlevél elismeréssel adózik a papságnak, hogy oly szép eredménnyel szolgálja ezt a magasztos eszmét. Ebben is jó példát mutatott Szenczy, mert a Szent László-társulat javára 500 forintos alapítványt tett.³⁵)

35) Papi névtár 1885. XIII. 1.

Az a benső kapcsolat, amely őt a szemináriumhoz fűzte, sohasem szakadt meg. Szívesen vett részt a kispapok próbaprédikációin; vizsgálataikon is megjelent.³⁶)

36) Lásd a kispapok jegyzőkönyvét.

Szeretett velük eltársalogni. A kispapok protocolluma 1860. április 7-én megörökíti, hogy a klerikusokkal együtt látogatta meg a szentsírt a Kálvárián, a ferencrendi s domonkosrendi templomban. 1861-ben az ő buzdítására alakult a szeminárium növendékei között a Szent Ágoston püspökről elnevezett irodalmi egyesület, amely szép virágzásnak indult és amely benne igazi atyai védnököt talált. Ő maga is nem egyszer vett részt a gyűléseiken és serkentette őket munkálkodásra. Az egylet által rendezett ünnepélyeken a püspökön kívül megjelentek a kanonokok és sok vidéki pap is. Évenkint 6 darab aranyat szokott kitűzni pályatételekre. 1862-ben lefordították és kiadták Veinhofer József pinkafői plébános prédikációit "A hű lelkipásztor keresztény életbölcsesége" címen (Szombathely, 1862), 1869-ben pedig a "Római káté"-t. Ennek fordítóit 300 forinttal jutalmazta.³⁷)

37) Erre vonatkozólag 1. a Szt. Ágoston-Egylet-jegyzőkönyvét és a "Religio" 1862. évf. 33. és 34. számait.

Az abszolutisztikus korszakban, különösen a bécsi kon- kordátum megkötése óta, politikával nem foglalkozott. A hazának sorsa végtelenül fáj neki, de magába fojtja keserű honfiúi fájdalmát. "Ha a legközelebb lefolyt 12 évre keresztény szempontból nem tekintenénk" - így kezdi üdvözlő beszédét gróf Festetics Györgyhöz 1860. december 13-án a vármegyeházán³⁸) ? "mi volna természetesebb, mint keserű panaszokra fakadni azon sokféle faggatások, méltatlanságok és gyötrelmek felett, melyek e szegény s jobb sorsra méltó hazára súlyosodtak, de a kereszténynek, ki vallásából tudja, hogy a szenvedés Üdvözítőnkben és ő általa megistenesíttetett, nem illik, nem szabad a kiállott szenvedések miatt keserű zugolódással kitörni."

38) Üdvözlő beszéd méltóságos gróf Festetics György, Vasmegye főispáni helyetteséhez. Mondotta a megyei bizottmány nevében 1860. december 73-án Szenczy Ferenc szombathelyi püspök. Szombathely, 1860.6 1.

De tud reményleni, bizakodni és örülni, "hogy Isten 1860. október 20-án, - mint a jobbrafordulás napján - Felséges Urunk és Apostoli Királyunk szívét is végtelen kegyelmével megilleté sőt a régieknél ügyesebb és szakavatottabb tanácsadókkal boldogítván arra vezeté, hogy a magyar nemzetnek törvényes állását visszaadja."³⁹)

39) U. o. 1. l.

Ebben a reményben mintegy visszanyeri régi életkedvét és siet Pestre. 1861. április 2-án papjaihoz intézett körlevelében szépen írja: "Mielőtt megindulnék az országgyűlésre, ahol szeretett hazánk jobb jövendője fölött tanácskozni fognak, uraságtokat felszólítom, miszerint eme válságos időben kérjék a Mindenhatót, ki az ő egyszülött Fia által, valamint a türelmet és békét az ő mennyei fenségükben megismerteté az emberekkel, úgy az igazi szabadság, egyenlőség, testvériség országát is a kereszténység áldásai által a világon örökre megalapító, hogy a honatyákat Szentlelkével megvilágosítván tanácskozmányaikat a kivárt legjobb eredménnyel koronázza meg." És meghagyja nekik, hogy a körlevél vételétől kezdve nyolc napon át szentmise után e célból egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet imádkozzanak a hívekkel együtt. Nagyon reméli, hogy akkor hamarosan létrejön a király és a nemzet közt a megegyezés.
Az iskolaügyet is nagyon felkarolja az 1860-as években. Papjait nem egy körlevélben figyelmezteti ezen kérdés fontosságára és kötelességeikre. Úgy látszik azonban, hogy buzdítása és sürgetése nem hozta meg a kívánt eredményt. Az 1864. december 19-én kiadott körlevélben arról panaszkodik, hogy sok helyütt az iskolát, különösen a vegyesvallású vidékeken elhanyagolják. "A népnevelés sok helyütt még parlagon hever. Sok katolikus hívő a nevelés és oktatás jótéteményeitől megfosztvák." Hogy a katolikus iskolaügyet hat Hatósan "előmozdíthassuk, országos kat. iskolaalap létesítése szükséges." A vallás- és tanulmányi alaptól ne várjunk mindent. Ezért íveket bocsát ki, hogy gyűjtsenek a hívek között. Igen örvend annak is, hogy Sárváron Ferenc kir. herceg 1865-ben zárdát alapított és odatelepítette az irgalmas nénéket, kik a leánynevelést magukra vállalták.⁴⁰)

40) Az alapításra vonatkozó iratok a püsp. lev. I. állv. 1865. iratok. 814. sz., kelt 1860. ápr. 30-án és 1865. jún. 26-án.

A "Neueste Nachrichten" 1862. január 1-i száma Szombathelyről egy tudósítást közölt, amely a vallási türelem örvendetes jelének tünteti fel, hogy Szenczy püspök az izraelita község elhúnyt rabbijáért, Königsberger Edéért, gyászmisét mondatott.
Ezen híresztelés ellen a szombathelyi papság a leghevesebben tiltakozik és követeli, hogy a főpásztora elleni ezen rágalom minél előbb visszavonassék az illető lap részéről. "Meg vagyunk győződve, hogy a hírneves főpap országszerte ismert feddhetetlen egyházi jellemére nem képes homályt vonni az irigy fondorkodás piszkos zugából a világ elébe odadobott, becsületsértő koholmány mérges lehelete; elégségesnek tartjuk az erény és tudományban gazdag főpapnak, az egyházi törvények és vasfegyelem vaskövetkezetességű, rendíthetetlen védőjének nagy nevét és tekintélyét arra, hogy az elfogulatlan olvasó maga elítélje."⁴¹)

41) "Religio" 1862. I. félév 4. sz.

A híresztelésnek annyi alapja volt, hogy Szenczy szombati estéken, - így beszélik ezt öregebb papjaink - nem egyszer vendégül látta a jelesképzettségű rabbit és Nagy János teol. tanárt s velük az ószövetségi szentírás nehezebb szövegeire vonatkozólag tudományos megbeszéléseket folytatott.
Életének utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte. Többnyire Vasváron tartózkodott birtokán, ahol benső lelkiéletnek és tanulásnak szentelte idejét. 1868. áprilisában még egy kitüntetés érte: a király kinevezte valóságos belső titkos tanácsosává.
Hosszú, éveken át tartó betegeskedésétől 1869. február 19-én váltotta meg a halál.

Mily vészsikoltás hangzik a székhelyen?
Mily bús harangszó tölti a léget el?
Miként halál dal, úgy zokognak
Fenn a toronyban a tisztes ércek
Egy kedves élet csillaga tűnt le ma . . .
Elragadta a halál a megye főpásztorát:
Kit nem vakított el soha kába fény
S hős bajnokát sorshányt hazádnak
S az a nemes szív porladoz,
Megszűnt dobogni, megemészté
Szent hite és hona lángszerelme.⁴²)

42)Gyászhangok a nagyméltóságú és Főtisztelendő Szenczy Ferenc úr Szombathely-megyei püspök valóságos belső titkos tanácsos és bölcsészettudor halálára. Fiúi kegyelete és mély fájdalma jeléül elzengé a Szombathely-megyei papság 1869. Pest. 1869.

A temetési szertartásokat Zalka János, győri püspök végezte február 23-án.