Nem volna teljes Szenczy püspök életrajza, ha nem emlékeznénk meg néhány szóval legkiválóbb munkatársairól: Kopsz Jánosról, Szaniszló Józsefről, Veinhofer Józsefről és Stegmüller Károlyról, kik a szombathelyi egyházmegyének e kórban legjelesebb és legbefolyásosabb papjai voltak.

Kopsz János, szül. 1816. május 6-án Gyimótfalván (Vasmegye).¹)

1) Életrajzát lásd "Vasvármegye" 1891. 28. sz., "Religio" 1891. II. félév, 7., 8. sz.; irodalmi munkásságát Szennyei József: "Magyar írók élete és munkái? Budapest, 1899. VI. kötet. 977-975. 1.

Középiskoláit Szombathelyen, teol. tanulmányait Pesten végezte. 1840-ben pappá szenteltetvén Pörgölénybe kerül káplánnak. Rövid, egy évi segédlelkészkedése után a szombathelyi papnevelőintézetbe kerül tanulmányi felügyelőnek. 1843-ban Balassa püspök mellett titkár lett; mint ilyen működött Szenczy Ferenc püspöksége alatt is. Mondhatjuk, hogy jobbkeze volt Szenczy püspöknek; erről tanuskodnak a püspöki levéltár 1843-1861. évi aktái, amelyek mind az egyházi adminisztrációban való jártasságáról, szakavatottságáról beszélnek; a kényes, fontos ügyek elbírálását és az azokban való végleges döntést nem egy esetben ő reá bízta a püspök, főleg 1856 óta, mikor Szenczy az abszolutisztikus rendszer miatt némileg kedvét vesztve visszavonult, nehezedett reá az egyházmegye adminisztrációja. Kedves és megnyerő modora miatt a papság is igen kedvelte, különösen, mivel ügyes-bajos dolgaikban szívesen adott felvilágosításokat, jótanácsokat. 1861-ben mint kanonok kerül a szeminárium élére; 1862-ben nagyváradhegyi c. prépost, 1874-ben nagyprépost és választott szerbiai püspök. Meghalt Szombathelyen 1891. július 9-én. Különösen jó hírre tett szert nemcsak az országban, hanem az ország határán kívül is "Presbyter dioecesis Sabariensis in synodali examine, seu compendium theologiae dogmaticae moralis, pastoralis et iuris ecclesiastici" (Sabariae 1855.) e. teológiai compendiuma, mely dióhéjban a zsinati vizsgálat anyagát tartalmazza és az 1860. és 1870-es években a szombathelyi szemináriumban tankönyvül szolgált. 1871-ben Pesten már 4-ik kiadásban jelent meg. Szenczy anyagi támogatással is lehetővé tette e mű megjelenését.Másik nevezetes műve: "Sacrum psalterium in usum venerabilis dere editum", Sabariae, 1857., mely egy év alatt két kiadást ért.

Kopsz János aláírása.

Szaniszló József, Szaniszló Ferencnek, a jótékonyságáról országoshírű nagyváradi püspöknek testvérbátyja, Szombathelyen született 1790. január 9-én. Tanulmányait Szombathelyen végezte. 1813-ban pappá szenteltetvén segédlelkész lett Kethelyen és Körmenden, ahol buzgóságával anynyira magára vonta feljebbvalói figyelmét, hogy már 1817-ben papnevelőintézeti lelkiigazgatónak neveztetett ki s mint ilyen 1822-ig működött; ekkor Pap László baltavári plébánossal állomást cserélt, s mint baltavári plébános gyönge egészséggel 1837-ig viselte a terhes plébánia gondjait. Ekkor testvéröccse hívására Pestre ment, ahol szellemi munkássága közepette is (különösen a "Religio és Nevelés"-be irogatott és ideen munkákat fordítgatott) visszanyerte egészségét. 1839-ben újra visszatér egyházmegyéjébe és Pap László helyébe újra megbízást kapott a lelkiigazgatói teendők végzésére; 1851-ig töltötte be ebbeli hivatását növendékeinek bizalmában és szeretetében. "Volt, aki a szentrendek felvételére előkészítő intelmeit szíve mélyén híven megőrizte. Volt, aki a szigorú tekintetű gyóntatónak atyai jóságát áldva dicsérte. Volt, aki jótéteményeit is élvezte. Mások vigasztaló részvételét, sokan komoly feddésnek visszatartó hatását emlegették."²)

2) "Religio" 1862. II. félév, 36. sz. 285-286. l.

Azonban működése korántsem volt a papnevelőintézet falai közé szorítva. Nagy önfeláldozással gondozta 1840-1847-ig a börtönben sínylődő foglyok lelki ügyét. 1844-ben Szombathelyen és környékén megalapította s megszervezte az Élő Olvasótársulatot. Ezen ájtatosság emelésére a székesegyházban behozta az adventi és nagyböjti szentbeszédeket; amíg tehette, ő maga tartotta azokat, halála előtt pedig végrendeletileg alapítvánnyal gondoskodott, hogy ezen szentbeszédek - adventben és nagyböjtben - örök időkre megtartassanak. Sokat fáradott azon, hogyan lehetne a papságot megnyerni a lelkigyakorlatok végzésére, mert ettől várta a lelki élet föllendülését. 1851-ben lelkigyakorlatokat tartott a szemináriumban papok számára, melyeken résztvettek a kanonokok is és több áldozópap. 1851-ben kanonokká lett. Meghalt 1862. október 19-én.

Veinhofer József nemcsak az egyházmegyének, hanem az egész országnak egyik legjelesebb papja, kinek érdemeit IX. Pius pápa is elismerte, mert kamarásává választotta, el ismerte a király, mert a csász. és kir. Lipótrend lovagjává nevezte ki.
1778. május 16-án született Pinkafőn. Tanulmányait Pinkafőn és Szombathelyen végezte. 1801-ben szenteltetett pappá. Mindjárt felszentelése után beutazta Németországot és Svájcot. Ekkor ismerkedett meg Sailer Mihállyal, a híres regensburgi püspökkel, akivel levelezett is. Előbb Lékán segédlelkész, majd Szalónakon működött, 1806-1859-ig pedig Pinkafőnek plébánosa. Kitűnt mint szónok. Minden szentbeszédét leírta; sok nyomtatásban is megjelent német nyelven.3)

3) Magyar fordításban megjelent: A hű lelkipásztor keresztény életbölcsesége (a szombathelyi papnövendékek Szt. Ágoston-Egyletének fordításában). - Szombathely, 1862.

"Szava oly hatalmas volt, hogy 20.000 ember is meghalló beszédének minden részecskéjét." 10-20 órányira is összesereglett a nép, hogy Veinhofert hallgathassa. De mint hitelemző is tudott a nép kedélyére hatni, mikor vasárnapokon délután egy-egy félóráig a bibliai történetek alapján a keresztény tanítást tartotta.
Szerette az iskolát s ennek köszönhető, hogy felismervén a tehetségeket, gondoskodott róla, hogy tovább képeztesse- nek. Az ő iskolájából kerültek ki: Haas Mihály, szatmári püspök, Kopsz János nagyprépost (Szombathelyen), Köberl Ferenc és János, a sárvári prépost-plébános, Krug Mátyás teol. tanár, Griller Ferenc, Ferber György plébánosok. Ő tette lehetővé Pehám György óbéri plébánosnak a papi pályára való lépését.⁴) Veinhofer egész papi nemzedéket nevelt, körülbelül negyvenen lettek pappá az ő iskolájából.

4) V. ö. E mű I. k. 377. 1.

1832-ben fogadalom folytán megalapította a Jézus Szíve társulatot, miután a jó Isten az ázsiai kolerától megkímélte Pinkafőt. Ez colt az első vallásos társulat Magyarországon József császár óta! 24-szer maga szónokolt Jézus szent Szíve ünnepén.
Érdemeinek, lelkipásztori buzgóságának elismeréseül Somogy Lipót kanonokká akarta kineveztetni, Veinhofer azonban kérte, hogy hagyja meg hívei között, mert erre a működésre érez hivatást.⁵)

5) Lásd e mű I. k. 313. 1.

Sokat és folyton tanult. A szentírást kívülről tudta. Tudott idézni a szentatyákból és prédikációi a szentírás és a szentatyák szövegeivel voltak átszőve.

Veinhofer József a ravatalon.

Hogy ily nagy műveltségre tehetett szert, abban nem csekély része van annak is, hogy Pinkafőn gróf Batthyány Miklósnak és nejének, szül. Széchenyi Franciskának gyönyörű fekvésű kastélya volt, amelyben Roman Zangerle, seckaui hercegpüspök, Jakob Frint, Somogy Lipót, szombathelyi püspök és a híres költő, Zacharias Werner a nyár folyamán üdültek és ezek társaságában sokat tanult. Összeköttetésben állott Hofbauer Szent Kelemennel is.
megünnepelhette aranymiséjét és megünnepelhette 50 éves pinkafői plébánosi jubileumát is. Aranymiséje alkalmával maga szónokolt; beszédét három részre osztotta: az elsőben Te Deumot zengett az Úrnak; a másodikban bocsá- natért esdekel: Miserere mei Deus secundum magvam misericordium tuam; a harmadikban Istenbe vetett reményét fejezi ki: In te Domine speravi.
1859. június 27-én halt meg. Fényes temetése volt. 40-vél Több pap és árva hívei kísérték utolsó útjára. De még halála után is prédikált; Haas Mihály szatmári püspök felolvasta Veinhofernek híveihez intézett utolsó szavait, amelyeket még 1848. október 6-án írt azon meghagyással, hogy halála után híveinek a szószékről olvastassanak fel. Szem nem maradt könny nélkül, főleg mikor áldását hallgatták: "Miután sírban nyugvó, megmerevedett kezemet többé fel nem emelhetem, Hogy megáldjalak benneteket; áldjon meg tehát a teljes Szentháromság . . ."⁶)

6) Lásd életrajzát: "Religio" 1859, II. félév 4. sz., Danielik József "Emlékkönyvé"-nek II. kötetében (Pest 1852.) 429-440. l. "Irodalmi forgácsok" (Tudományos vitatkozások. Gróf Batthyányi Miklós özvegye. Veinhofer, Werner, Zacharias, Wimmer); "Szombathelyi Ujság" 1896. évf. 9, 11, 13. számok.

Stegmüller Károly. Kőszegen született 1822. november 3-án. Atyja asztalosmester volt. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen és Szombathelyen végezte. Szerénységével, jámborságával és éles elméjével már diákkorában magára vonta a figyelmet. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen, mint a Pázmáneum növendéke végzi. 1845. nov. 24-én mondotta első szentmiséjét. Ezután újra Bécsbe kerül az Augustineumba tanulmányai befejezésére. Itt is feltűnt elméjének ritka élessége és tanulmányainak fényes eredménye, úgy, hogy 1846-ban Ferenc József boldogult királyunk legifjabb öccsének, bajos Viktor kir. hercegnek, lett magyarnyelvű oktatója, Az 1848-as események következtében visszakerült Szombathelyre. Balassa püspök megteszi ceremoniáriusának, de rövidesen, 1850-ben teol. tanár lesz és Szaniszló József kanonokká való kinevezése után egyben a papnövendékek lelkiigazgatója. Mint ilyen közel 15 évet töltött a szemináriumban. Növendékei rajongásig szerették és tisztelték. Ő vezette be a szemináriumban a májusi ájtatosságot;⁷) ezekre az intézeti növendékeken kívül a gimnázium tanulói is bejártak.

7) "Religio", 1856. 48. sz. 396. l.

A kispapok jegyzőkönyve több helyütt hálásan megemlékezik a velük szemben gyakorolt jótékonyságáról. Különösen sok jutalomkönyvet osztogatott szét köztük. 1863-ban Ölbőn plébános; mint ilyen meghívást kapott a budapesti egyetem pasztorális katedrájára, de nem fogadta el, mivel nem szaktárgyára, a dogmatikára szólt a meghívás. Legkedvesebb helyei voltak a pasztorációban: a szószék és az iskola.

Stegmüller Károly.

Papi jövedelme a jótékonyság oltárán égett el; jótékonyságáról egész legendák keletkeztek. Volt növendékei gyakran fordultak hozzá jótanácsért. - 1855-ben kanonok, majd a szeminárium élére kerül. Később, 1900-ban püspöki helynök. Mint kanonok élénk résztvett a néppárt szervezésében. 1906. május 21-én térdenállva találta a halál, mikor épen róla elmélkedett. Köberl János így jellemzi: "Inconcussa fides, incontaminata voluntas" - a jó iránti hűsége törhetetlen, akarata szeplőnélküli. A dogmatika tanára volt a szó igazi értelmében, oktatója egyháza ifjúságának. Fényes elméje s mérhetetlen tudása tanári előadásain kívül csak alkalomszerű beszádakban lelt kifejezést. Ily beszédeinek száma nagy, hatása rendkívüli volt."⁸)

8) "Szombathelyi Ujság", 1926. máj. 27. sz. és Köberl kézirata. - A szemináriumi könyvtár Stegmüllernek sok kéziratát őrzi.

Nagy Jánosról, e korszak szintén kiváló férfiáról e műnek az egyházmegyei papság irodalmi tevékenységét ismertető része fog bővebben megemlékezni.

Szenczy Ferenc aláírása és címere.