ÍRTA: FÜSSY TAMÁS O. S. B.
a Szent István-Társulat néhai igazgatója.¹)

1) Füssy Tamás a "Tájékoztó" 1881. évi május-júniusi füzeteibe írta ezt az életrajzot. A jeles tudós tanulmányát néhány ma már nem érdekes részlet elhagyásával és itt-ott egy kis" a mai nyelv szellemében eszközölt" stiláris változtatással közlöm. A szerkesztő.

Men of real merit will, if they
persevere, at last reach the station
to wich they are entitled.
Macaulay.

A történelem feladata, hogy a kortársak ítéletét megszűrje. Sok ünnepelt, talán égig emelt ember halála után alig félszázaddal a történelem lapjain szinte észrevétlen alakká törpül; és sok, életében talán félreértett, lekicsinylett férfiú annál kiválóbb, a hízelgéstől és rágalomtól egyaránt megtisztított történelmi személlyé alakul, minél távolabb esik méltánylásának ideje életéhez. Párthistóriát lehet valakiről halála után századok mulva is csinálni - ilyen kísérletek nem is hiányoztak soha, - de a történelem kritikája ennek értékét mindig kellően leszállítja. Kétségbe kellene azonban esnünk az emberek méltányosság-érzése iránt, ha általában a kortársak kiválóbb férfiainkban soha sem ismernék el az érdemet érdemnek a maga egészében és hamisítatlan minőségében.
Ezt az elismerést, hacsak hevesebb pártküzdelmek akár az egyház, akár az állam terén nem állják útját, legtöbbnyire a személyes szeretetreméltóság szokta a kortársaktól kivívni. A szeretetreméltóság elfedi az emberi természettől elválaszthatatlan, apró fogyatkozásokat; érvényt szerez a talentumnak, a jellemnek mindazok előtt, akik ennek a szeretetreméltóságnak verőfényes melegét csak távolról is élvezték.
Azok közé a kiváltságosak közé, akiknek kiválóbb állásuk mellett is kevés irigyük, sok és állandó barátjuk volt, tartozott Szabó Imre. Sokan, nagyon sokan személyesen is ismerték. Mint Veszprémmegye papja és Szombathely püspöke két nagy egyházmegye papságával érintkezett; mint országos képviselőnek és előkelő állású kormánytisztviselőnek alkalma volt hazánk legtöbb egyházi és világi kitűnőségével megismerkednie s akik megismerték, meg is szerették és szeretetüket - legyenek nagyok vagy kicsinyek - kegyeletesen megőrzik ma is, midőn a korán elhúnytnak csak emléke él már közöttünk.

Szabó Imre 1814. október 10-én Békáson, Veszprémmegyében született. Békás a Pápa város közelében fekvő Nyárád fiókegyháza alig 300 lélekkel. Atyját Jánosnak, anyját Jankó Annának hívták, aki 22 éves volt, mikor Imre fiát a világra hozta. Az Isten hat gyermekkel áldotta meg őket, három fiúval és három leánnyal.²) A családatyának tehát, kinek szerény gazdatiszti állása volt,³) elég gond jutott. És mégha a család feje életben maradt volna! De a sokat betegeskedő embert az Isten magához szólította 1823. július 4-én, 35 éves korában, mikor a gyermekek még mind kicsinyek voltak.

2) Imre másodszülött volt. Keresztszülői: Békássy Ferenc és Szelestey Klára. Testvérei: Anna, szül. 1813. június 24-én, Terézia Krisztina, szül. 1817. szeptember 24-én (+ 1845. márc. 30). Nep. János, szül. 1820. október 18-án, Antal, szül. 1822. március 25-én (+ 1873. aug. 19.), Mária, szül. 1823. július 11-én, egy héttel az atya halála után.
3) Kezdetben az Eszterházy-családnál, utóbb a Békássyaknál, akik az Eszterházyak békási birtokát megvették.

Az árváknak azonban akadt nagylelkű jótevőjük Békás földesuraságában, Békássy Ignácban, aki mint Veszprémmegye első alispánja megyéjében és azon túl is tisztelt nevet vívott ki magának.
Mikor Imre az 1823/24.-i iskolai évre Pápán a szentbenedekrendiek vezetése alatt álló gimnázium első osztályába beiratkozott, atyja már nem volt életben.
Bár a kezdetleges, falusi mezőlaki iskolából⁴) került a gimnáziumba, mégis már az első osztályban Cseri Vid tanár- sága alatt a jelesek sorában hatodik, a II. osztályban Zöck Fridolin alatt ötödik, a III.-ban Kovács Romváld alatt harmadik és a IV-ik osztályban (1826/27-ben) Belák Cyprián alatt második jeles volt.

4) Mezőlaki iskolázására vonatkozólag utolsó titkárának, főtisztelendő Horváth István úrnak saját maga a következő adomát beszélte el: Békásról, ahol iskola nem volt, Mezőlakra járt iskolába bizonyos Praicz Karival az öreg Dugonics mesterhez. Egy alkalommal Kari rávette a kis Imrét, hogy ne menjenek iskolába. Útközben Békás és Mezőlak között híd volt. Reggel elmentek hazulról. Ami ennivalót vittek, a híd alatt elfogyasztották, aztán ebédre, mintha az iskolából jönnének, szépen hazamentek. Ez így tartott 3-4 napig. Történt azonban, hogy Imre édesatyja lement Mezőlakra, ahol megkérdezte tőle az öreg mester, hogy Imrének mi baja? (Az édesapának mint gazdatisztnek Mezőlak is kezelése alá tartozott.) A mester elmondta, hogy a fiú már három-négy nap óta nem jár iskolába. Erre persze elámult az apa, mert hiszen kedves Imre fia minden nap a rendes időben délelőtt is, délután is elment hazulról. Visszafelé az úton nem látván sehol a fiát, szemügy alá vette a hidat, mely alatt ott rejtőzött Imrus Karival. Mindkettőt szekerére vette és hazaszállította. Ebéd után Imrét Praiczékhoz vitte, hogy Karit is kikérdezze, de már az ajtóban jajgatást hallottak, mert Karit éppen koraurizálta szigorú apja. Imre szeretett volna elillanni, de atyja kezénél fogva bevezette a szobába, ahol végig kellett néznie Kari megbüntetését. Ez alkalommal Imrét édesapja nem bántotta, büntetésül számítván be neki a kiállott félelmet. Ez a jelenet olyan hatással volt rá, hogy soha többé az iskolát nem kerülte, sőt, mint utóbb be is bizonyította, egyike lett a legpéldásabb, legszorgalmasabb tanulóknak.

Ugyanaz a jótékony lélek, ki neki Pápán a tanulást lehetővé tette, gondoskodott arról is, hogy iskoláit Győrött folytathassa.
Tizenhárom éves volt, mikor Győrött szintén a szentbenedekrendiek vezetése és akkor Vekerle Gottfrid, utóbb dömölki apát igazgatása alatt álló főgimnázium ötödik osztályába felvették. Gondviselésszerű volt a tehetséges és törekvő ifjúra, hogy a ?rhetoricá"-ban a nemzet ébredésének "korszakában olyan tanár keze alá került, kinek már akkor ünnepelt neve volt a hazában, mert a már megjelent "Augsburgi ütközet" mindenkorra megalapította hírét. Az akkor huszonhat éves Czuczor Gergely, kinek ugyanabban az iskolai évben "Aradi gyűlés"-e is megjelent, rendkívüli lelkesedést tudott az ifjúságban kelteni. Czuczor, noha a költészet képezte elemét, nagy szeretettel művelte a szónoklatot is. A szónoklati előadást gyakorlatilag igyekezett tanítványaiban fejleszteni, nemcsak mint a "rhetorica" tanára, hanem utóbb is, mikor a szent Benedek-rend növendékei mellett a magyar irodalom és görög nyelv tanításával bízták meg.
Szabó Imre szónoki tehetsége Czuczor Gergely vezetése alatt jelentékenyen fejlődött. Mikor az iskolai év végén a "második jeles" jegyet nyerte el, Imre akkori szokás szerint a szépszámú és díszes közönséghez "oratiot" tartott. A közönség soraiban általános megelégedés nyilvánult meg nemcsak a megnyerő ezüsthang, hanem annak nem mindennapi tehetségre valló hordozása s előhaladott előadási ügyessége fölött is. A VI. osztályban a "poesis"-ben Szabó Imre, bár utóbb a költészet terén is elég szerencsével működött, a hivatalos feljegyzés szerint Filperger Rudolf tanár alatt az első félévben hatodik, a másodikban hetedik jeles volt.
Régi időben nagy fordulatot képezett a tanuló ifjaknál, midőn a gimnáziumból az akadémiába vagy a líceumba léptek, melyhez az akkor "philosophia" nevet viselő VII. és VIII. osztály tartozott. Olyan fordulat volt az, mint midőn ma a főgimnáziumi tanuló egyetemi polgárrá lesz. S tekintve azt, milyen korlátolt szabadsága volt akkor az egyetemi polgárnak, a gimnázista szabadsága úgy aránylott a "philosophuséhoz", mint ma az egyetemi polgáréhoz.
A szigorú gimnáziumi fegyelem után a filozófus-szabadság nem egy ifjút szédített meg. A filozófiában kezdték a tanulót "magázni", ami az akkori fogalmak szerint már bizonyos emancipációt jelentett.
Abban az időben a győri akadémiának az egész országban bizonyos elsőbbsége, tekintélye volt. Az ország legtávolabb eső részeiből a legelőkelőbb családok is ide küldték gyermekeiket. Egy évtizeddel Szabó Imre előtt Deák Ferenc és Batthyány Lajos gróf is a győri akadémia növendéke volt. Az egyetemi tanársága után győri főigazgatóvá lett Fejér Györgynél mindig öt-hat dandy lakott, akik az ország legtekintélyesebb családjainak voltak a gyermekei. Látogatottabb is volt a győri akadémia az ország legtöbb főiskolájánál. Mikor Szabó Imre 1829/30-ban a VII. osztályba lépett, a tanulók száma ebben 138-ra ment. Ilyen népes volt a többi osztály is.
Ezt a nagy látogatottságot a győri akadémia bizonyára jeles tanerőinek is köszönhette. Talán a haza egyik vidéki főiskolájából se került a budapesti egyetemhez annyi tanár, mint a győri akadémiából. A hittant Kucsera Marián adta elő, aki már a következő évben Polák Sándor által felváltva akadémiai igazgatóvá lett és közel két évtizeden át kitűnő tulajdonságai által kivívott tekintéllyel viselte nagy körültekintést igénylő hivatalát. A hazai és világtörténelmet Maár Bonifác, a világlátott, országszerte ismert történettudós tanította, aki a győri akadémia díszére harmincegy évet töltött a történelem tanszékében és szigorúsága mellett is az ifjúság legkedvesebb tanára volt, mert nagy érdeklődéssel kísérte tanítványainak szellemi fejlődését. Szabó Imre mint akadémiai tanuló egyik legkedveltebb, mert egyik legjobb tanítványa volt. Ismeretes, hogy Maár idősebb korában "Egyetemes történelmet" indított meg, de 1855-ben a kolerajárvány áldozata lett s így még az ókort se fejezhette be, melynek kiegészítésére De la Casse Béni vállalkozott. - Híressége volt továbbá a győri akadémiának Brestyenszky Béla, utóbb tihanyi apát, az országos nevű matematikus, aki a "Tudományos gyűjtemény"-ben közzétett szakértekezéseivel és önálló műveivel magára vonta a tudományos világ figyelmét s a Magyar Tudományos Akadémia tagjává is választotta. Mindezek pannonhalmi bencések voltak.
A többi tanár világi volt: Verner József, utóbb egyetemi tanár, kinek bölcsészeti tankönyveit országszerte használták. A természettudományokat Gröber Lőrinc adta elő. Gyarlón töltötték be a magyar irodalom tanszékét a tót származású Fessel Zsigmond által. Réthy Endre, esztergom-egyházmegyei pap mint a görög nyelv rendkívüli tanára működött. Szabó Imre, noha az élénkebb vérmérsékletű emberek közé tartozott és a fegyelem lazítására is elég buzdító példaképet láthatott, mégis pontosan iskolai kötelezettségeinek élt.