1831-ben végezte be a bölcsészeti tanfolyamot. Minthogy jeles bizonyítványa volt, mindegyik pálya nyitva állott előtte. Még anyjának korlátolt anyagi viszonyai sem állottak útjában, mert abban az időben, mikor Szabó Imre tanuló volt, a fővárosban lakó gazdagabb családok rendesen a vidéken kerestek fiaik mellé magántanítót. Ilyeneket a vidéki líceumok és akadémiák igazgatói szoktak ajánlani, akiket ebben az ügyben a szülők rendszerint megkerestek. A jó tanulónak tehát nem igen kellett aggódnia a miatt, hogyan tudja magát az egyetemi évek alatt fenntartani.
Szabó Imrét azonban neveltetése, hajlama az oltárhoz vonzotta. Magyarország katolikus papsága hazafisága, tudományos műveltsége, kedvező anyagi helyzete és ennek arányában mindenkor gyakorolt jótékonysága, valamint országos törvényeink által számára biztosított állása folytán mindig a legtiszteltebb osztályhoz tartozott. Ezt a tiszteletet, különösen a régebbi időkben fokozta az a körülmény, hogy a magyar klérusban a világ a legelőkelőbb családok neveivel találkozott s tényleg nem volt egyházmegye, melyben a legjobb hangzású családneveknek egy-egy viselője ne akadt volna. Az esztergomi érseki széken közel két századon át királyi vérből származott hercegek és hatalmas magyar arisztokraták fiai ültek.

Szabó Imre abba az egyházmegyébe kívánkozott, melynek területén született és nevelkedett.
Mikor Szabó Imre 1831. őszén a veszprémi egyházmegye növendékpapjai közé került, a Sennyeiek, Eszterházy Imrék, padányi Birók, Bajzáthok székét 1825. óta Kopácsy József ülte. Innen került utóbb a prímási székre. A megtestesült tekintély volt, egyike Magyarország legtekintélyesebb főpapjainak, amellett nagy emberismerő.
A veszprémi papságnak számos tagja már akkor saját érdemei által köztiszteletet vívott ki magának az egyházmegye határain túl is. Több fiatal papja utóbb fontos szolgálatot tett az egyháznak és hazának egyaránt.
A káptalan élén állott Külley János; tagjai közt volt Kolosváry Sándor, a nagynevű egyházi szónok, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja, akinek közzétett magvas egyházi beszédeit a magyar klérus nagy tetszéssel fogadta; a nagytudományú Laszkallner Antal, volt szemináriumi lelkiigazgató, aki korának egyik legtermékenyebb magyar írója volt; Balassa Gábor, aki Kopácsy püspök titkára volt, utóbb a szombathelyi püspöki székre került. A püspöki udvarban találjuk Bezerédj Miklóst, aki utóbb több országgyűlésen mint a káptalan küldöttje széles jogi ismeretei és szónoki tehetsége által Lonoviccsal versenyzett. A papnevelőben találjuk Osterhuebert, a későbbi Tarányi Ferenc kanonokot, Vezerle Ignácot, akkor tanulmányi felügyelőt, utóbb az erkölcstan és lelkipásztorkodástan tudós tanárát, Udvardy Ignácot, a híres kanonistát, Korizmics Antalt, Hajós József szemináriumi igazgatót és Szabó Imre tanárát az egyháztörténelemből, Szabó Lászlót, a zsoltárok jeles fordítóját, Guzmics Izidor "Egyháztár"-ának szorgalmas munkatársát, Imrének a szentírástudományokból tanárát.
Fiatal levitánk tehát buzdító példáknak, jeles tanároknak és nevelőknek nem volt hiányában. Nem is maradtak rá hatás nélkül. Püspöke a kitűnő szorgalmú növendéket, aki az iskola év végén a négy alsóbb rendet már fölvette, az 1832/33-i tanévre, mely akkor novemberben kezdődött, a pesti központi papnevelőintézetbe küldötte.

Oly és kiváló tehetségű ifjúra, mint Szabó Imre, a főváros nagy varázserővel bírhatott. A nemzeti élet itt erőteljesebben éreztette hatását. A Magyar Tud. Akadémia, élén Teleki József elnökkel és Széchenyi István alelnökkel, munkálkodását csak nemrégen (1830) kezdte meg. Számos egyházi tagja volt. A tiszteletbeli tagok között Döme Károly pozsonyi, Kolosváry Sándor veszprémi kanonok, Kopácsy József veszprémi, Szepesy Ignác pécsi püspök. Rendes tagok a nyelvészeti osztályban: Horváth Endre pázmándi pap, Guzmics Izidor teol. tanár Pannonhalmán; a bölcsészeti osztályban: Imre János egri egyházmegyei áldozópap, az egyetemen bölcselet-tanár, Szilasy János szombathelyi egyházmegyei áldozópap, akkor teol. tanár Szombathelyen. A matematikai osztályban Bitnicz Lajos szombathely-egyházmegyei áldozópap, a mennyiségtan tanára a szombathelyi líceumban. Levelező tagok: Czuczor Gergely O. S. B. áldozópap, a retorika tanára Komáromban, Dohovics Vazul munkácsi plébános, Szalay Imre szombathelyi-egyházmegyei áldozópap, az egyetemen teol. tanár, Szeder Fábián O. S. B. áldozópap, bölcs. tanár Pannonhalmán.

A hírlapirodalom is szárnyra emelkedett. A vidéken, nevezetesen Veszprémben Horváth János az "Egyházi értekezések"-et már 1820-ban megindította, de a fővárosnak eddig nem volt egyházi lapja. Az elsőt Kovács Mátyás egri egyházmegyei áldozópap, az egyetemen a dogmatika tanára "Egyházi folyóírás" cím alatt 1832-ben indította meg. A következő évben folytatta Osvald Ferenc esztergom-egyházmegyei áldozópap, az egyetemen szintén dogmatikus tanár. Ez a vállalat azonban csak öt évfolyamra szaporodott, míg a Guzmics Izidor által Bakonybélben, távol a központtól és nyomdától megindított "Egyházi Tár" szerkesztőjének 1839-ben bekövetkezett haláláig fenntartotta magát.

Az egyetemen az "Egyházi folyóírásnak" említett két szerkesztőjén kívül Szabó Imre tanárai voltak Vass László szombathely-egyházmegyei áldozópap, az egyháztörténelem tanára, már akkor a kar legidősebbje, egyideig a "Tudományos Gyűjtemény" szerkesztője, 1832-től nagyváradi kanonok, termékeny író, amiért az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta; Szalay Imre, szintén a szombathelyi egyházmegye áldozópapja, az egyetemen a lelkipásztorkodástan tanára, utóbb veszprémi kanonok, az igen elterjedt "Egyházi beszédek gyűjteményé"-nek szerkesztője, Fischer Bertalan szepesegyházmegyei áldozópap, az erkölcstan tanára, akkor "rektor magnificus."

Az egyetemi ifjúságnak abban az időben hitszónoka, Szaniszló Ferenc, a szombathelyi egyházmegye áldozópapja hivatalának valódi mintaképe volt. Buzgó pap, kitűnő szónok, a teológiai tudományokban nagy jártassággal rendelkező férfiú, a "Fasciculi ecclesiastico-litterarii" szerkesztője, a "Religio és Nevelés" megalapítója és több éven keresztül tudós szerkesztője, utóbb nagyváradi kanonok és ugyanott püspök. Ennek a híres férfiúnak a működése nagy hatással volt Szabó Imre jövő irányára nézve.

Magában a papnevelőintézetben az elöljárókról nem sok a mondanivaló. János rektor esztergomi kanonok és a kormány könyvcenzora volt; aligazgató gyanánt Döme Józsefet, lelkiigazgatónak a nyitramegyei Suraba Ferencet találjuk bejegyezve. Ismeretesebbek voltak a tanulmányi felügyelők: a tehetséges és jeles egyházi szónok hírében álló Hevánszky Lipót, kit Kopácsy prímássága alatt leginkább azért mellőztek, mert magyarul nem tudott, de magyarul tanulni sem akart és inkább a zágrábi egyházmegyébe vetette föl magát, de magyarrá mégse lett. A második tanulmányi felügyelő volt Szabó János az esztergomi egyházmegye áldozópapja, utóbb az egyetemen a keleti nyelvek tanára.¹)

1) Tanítványai közönségesen Dágesnek nevezték.

A papnövendékek között, akik Szabó Imrével együtt végezték a hittudományokat, vagy legalább az alatta négy év alatt, melyet a központi papnevelőben töltött, szintén en nek az intézetnek voltak a növendékei, számosan akadtak olyanok is, akik utóbb' kisebb-nagyobb hírnévre tettek szert. A sok közül megemlítjük Lányi Károlyt, a magyar egyház történelem íróját, Csajághy Sándort Kalocsáról, a későbbi Csanádi püspököt, Róder Alajost, Lopusnyi Ferencet, Szabad Ferenc kassai nagyprépostot, Strossmayer József diakóvári püspököt, Danielik János püspököt, Kaczvinszky Viktor jászói prépostot, Kádas Rudolf volt főigazgatót stb.

A papnevelő elöljáróságának a növendékek magaviseletéről és előmeneteléről vezetett hivatalos kimutatásai azt bizonyítják, hogy Szabó Imre vallási kötelességeinek teljesítésében "pius", "exemplaris" volt; természetére "hilaris, modeste hilaris", a felsőbb osztályokban "gravis", elméje "praeclarum", tanulásra "diligens", hangjára "vocis suavitate et modulatione excellit",²) szónoki előadásra ?modus dicendi ad populum praestans." A papnevelőben nagy szorgalmat for- dított a német nyelv megtanulására. Mint első évesről talál- juk följegyezve: "Examen e lingua germanica cum insigni profectu subivit."

2) Harmadéves korában a II. múzeumban Camus praefectus volt.

A teológiai tanulmányokban tett előmenetelére nézve a legjobbak közé tartozott. Előtte járt rendesen Lopusnyi Ferenc és Höbe Károly pécsi egyházmegyei; mikor első jeles volt, vele egyenlő érdemjeggyel dicsekedhetett Szabad Ferenc, a későbbi kassai nagyprépost. Legkevesebb szorgalmat fordított Szabó Imre a keleti nyelvekre.³)

3) Érdemsorozata az egyetemen: I. évben: egyháztörténelemből második jeles, arab nyelvből hetedik jeles, szír nyelvből a tizedik jeles; II. évben: alaphittanból harmadik jeles, újszövetségi szentírástanból a negyedik jeles; III. év ben: ágazatos hittanból első jeles, erkölcstanból hatodik jeles, neveléstanból jeles; IV. évben: lelkipásztorkodástanból harmadik jeles, hitelemzéstanból negye dik jeles, egyházjogból második jeles. IV. éves korában a III. múzeum ductora volt.