Szabó Imre tanulmányai mellett egész lélekkel csüngött a magyar és különösen az egyházi irodalom művelésén. Egyik legmunkásabb tagja volt az akkori "gyakorló", ma pedig ?magyar egyház-irodalmi" iskolának. A kezdetben "magyar társaság" név alatt létrejött egyesülettől az elöljáróság megtagadta a megerősítést, de nem azért - mint Séda Ernő, a magyar egyházirodalmi iskola történetének írója gondolja - mintha az elöljáróság nem magyar tagjai a magyar társaságban "helytelenséget vagy veszélyt" láttak volna, hanem azért, mert a ?társaság" határozatlan programmja nem nyújtott elég biztosítékot arra, hogy tagjai irodalmi működésükben hivatásukkal összekötött téren, t. i. egyház-irodalmi téren maradnak.

Mihelyt tüzetesen meghatározott programmjukban eziránt teljes biztosítékot nyújtottak, Rudnay Sándor akkori prímás a ?magyar társaságot" 1831. április 27-én mint "Gymnasium Hungaricum"-ot megerősítette.¹)

1) Az alapítólevél szövegét l. A magy. egyh. irod. iskola története 283. l.

Döbrentei Gábor, akkor a Magy. Tud. Társaság titkára örömmel üdvözölte ezt az irodalmunk fejlesztésére fontos mozzanatot. "Tisztelendőségtek széplelkű törekvéseit - írta 1832. május 30-án - én kimondhatatlan örömmel nézem. Az ifjú kornak teljes erejében veszik nemes kebelbe föl mindazt, ami nemzeti nyelvünk tisztítása meg lelkesítése körül jó történt és azt terjeszteni, emelni fogják, sőt! teljesíteni önerejükkel a még pótolandót. Így száll nemes elmékből megint nemesekbe által a dicsőbbre törekvés mindig s végre fel kell ragyognia a győzelemnek, mely a nemzetet buta elaljasodásából kiemeli. Erőt, együttartást, a szép tettek e megfogamlalóját Tisztelendőségteknek."²) Mai nevét az iskola Scitovszky János prímás engedélyével 1853-ban vette föl.³)

2) U. o. 318. 1. 3) L. i. m. 151. l.

Szabó Imre mint I. éves hittanhallgató Czukovics Vince, a jeles képzettségű zirci ciszterci növendék elnöksége alatt 1833. április 8-án lett az iskola rendes tagja s már május 27-én nagy figyelmet keltett aranyszájú Szent János egyik általa fordított levelének fölolvasásával. Ezzel a fordítással nyolcan versenyeztek. Boros Károly, a későbbi egyetemi tanár, majd szombathelyi plébános, akkor IV. éves növendék és az iskola jegyzője jelentésében Szabó Imre fodítását minta- szerűnek mondotta, melyet "minden fordítónak minta gya- nánt ajánlhatni."⁴).

4) Az iskola évkönyve: II. évf. 1832/33-31-i ülés.

Az irodalom terén is komolyan törekvő ifjút a magyar gyakorlóiskola 1833. október 15-én "ellenőrnek" és "első nyomtatásjobbítónak" választotta meg. Első tiszténél fogva ellenőrizte a könyvtárost és pénztárost, mint "nyomtatásjobbító" vagyis sajtójavító, a kiadásra elfogadott munkák sajtóhibáit tartozott kijavítani.

Szabó Imre, szombathelyi püspök.
(1869 - 1881.)

Két éven át működött ebben a tisztségben, az első évben Bula Teofil zirci ciszt., a másodikban Höbe Károly pécsi növendékkel. Ez alatt az idő alatt az Évkönyvek tanusága szerint köztetszéssel fogadott felolvasásokat tartott és pedig majd bírálatokat, majd - és többnyire - fordításokat a szent atyákból, különösen Szent Ágostonnak az "Isten városá"-ról írt művéből.

1835. június 10-én választották őt társai a következő 1835/36-i iskolai évre a gyakorlóiskola elnökévé. Tiszttársai voltak: Hőbe Károly pécsi (jegyző), Czerhák Ignác győri (könyvtáros), Königmayer Károly szombathelyi (alkönyvtáros), Babics János egri és Zsihovics Ferenc esztergomi ("írásjobbítók"), Rendek József és Miklosovich Alajos esztergomi növendékek (nyomtatásjobbítók).

Szabó Imre elnöki székét 1835. október 18-án teljes óráig tartó beszéddel foglalta el. Erről a beszédről, mely sajnálatunkra a gyakorlóiskola levéltárából elveszett, az Év könyv így nyilatkozik: "Előadó a szépnyelvű szónok mintegy alkalmazólag Iskolánk célirányosságát, mennyiben ez mind keresztényi, mind papi célunkat megközelíteni segít, - meg- fejtvén egyszersmind az ellene gördíthető kifogásait néme- lyeknek. Az egészen általtündöklik a honhoz ragaszkodó s ennek használni kívánó forró indulat, milyent a nemzeti nyelv kimívelésével párosítva megkíván mindenben, ki a ha- zában s annak javaival él."⁵) Az ékesszólás szabályai szerint összefont beszédet a könnyen folyó gondolatok, alkalmas helyen beleszőtt magyar írók jeles mondásai; végül a lenyű- göző előadás tette kellemessé.

5) Évkönyv. V, évf. Megnyitó gyűlés.

Szabó Imre elnöksége alatt május 23-án ünnepelte meg a gyakorlóiskola fennállásának félévtizedes évfordulóját. "Az elnök - mint az évkönyv írja - ékes beszédével nyitotta meg az örömünnepet; kellemmel folytak ajkáról a szavak, melyekre az az őszinte örvendezés fakasztotta, hogy magyar Iskolánk félévtizedes ünnepét saját kormányzata alatt megtarthatta."

Egyike volt a legmunkásabb elnököknek. Társait a magyar egyházirodalom művelésére intette, buzdította, sőt magának a gyakorlóiskolának felszólítására mintegy tizenkét rendes heti gyűlésben "grammatikai előadásokat" tartott. Előadásai ilyen sorrendben következtek: "a hetükről, a szótagok elválasztásáról, a névmutató helyes használatáról, az ejtegetésről, az ejtegetésben előforduló eltérésekről, névmásokról, igékről." Ezen kívül folytatta előadásait Szent Ágostonnak általa fordított "Isten városá"-ról.

Königmayer Károllyal, a későbbi szombathelyi kanonokkal együtt a Mátray Gábor által szerkesztett "Regélő és Honművész"-be is szolgáltatott dolgozatokat.
Abban az időben és talán azóta is a gyakorlóiskola kiadványainak egy-egy példányával a magyar tudós társaságnak is szokott kedveskedni. Ilyen alkalommal Szabó Imre az iskola megbízásából megfordult Széchenyi Istvánnál, Schedel (Toldy) Ferencnél, Vörösmarty Mihálynál, Bajza Józsefnél, Döbrentey Gábornál, Fáy Andrásnál, Ocskay Antal nagyváradi kanonok- és bácsi püspöknél, akkor helytartósági tanácsosnál, Szaniszló Ferencnél stb.

Akkor és talán csakis akkor a magyar tudós társaság a központi növendékpapság irodalmi működéséről szívesen vett hivatalosan is tudomást. Ennek bizonyítására álljon itt Toldy Ferencnek szép levele:
"A magyar tudós társaság titoknokától. Tisztelendő Szabó Imre Urnak, veszprémi megyebeli nev. papnak, a hittudomány negyedévi hallgatójának, a magyar iskola ez évi elnökének. Hivatalosan. Pesten. Magyar Tudós Társaság. Pesten, január 12. 1836. Tisztelendő Ur! A tegnapi ülésben volt szerencsém a pesti növendékpapság m. iskolájának tudományos munkálkodásai becses gyümölcseit az akadémiának bemutatnom; s ez kedves kötelességemmé tette azokat Önnek s megbizóinak megköszönni; egyszersmind pedig abbeli örömét kijelenteni, hogy országunk első statusa a Tiszt. Urakban egykor oly lelkes, buzgó, hivatásukat egész terjedésében felfogó polgárokkal fog gyarapodni. Vajha az a lélek, mely Önöket egyesítette, soha sem hagyná el azt a házat, melynek a Tiszt. Urak hazafiui szépérzése és szerény munkássága dicsőségére szolgál; vajha példájuk lelkesítené honunk egyéb egyházi nevendékeit is, hogy ily testületekbe összeállván, ők is érdemeket szereznének magoknak azon nyelv körül, mely a Pázmányoknak és Káldiaknak annyit köszön, s vajha e buzgóság, hazafiui erős szándék s a nemzeti méltóság szeretete soha nem hagyván el Önök s minden társaik kebleit, a haza folyvást gyönyörködtetnék munkásságuk szerencsés gyümölcseivel. - Legyenek a Tiszt. urak meggyőződve arról, hogy az akadémia különösen becsüli hazafiui iparkodásaikat. Egyébiránt stb. Dr. Schedel Ferencz, s. k."⁶)

6) A közp. növ. papság m. egyházir. isk. története 319. 1.

Szabó Imre elnöksége alatt jelent meg a gyakorlóiskola munkálatainak harmadik kötete, melyet gróf Nádasdy Ferenc váci püspöknek ajánlottak. Mint végzett negyedéves 1836. június 10-én ünnepélyesen elbúcsúzott társaitól. Szólt négyéves pályájáról. "Édes a multak emléke - mondotta - ha olykor az öröm poharába ürömcsöppök vegyülnek is, ha ki azokat a közügyért béketűréssel ürítgette ki, meg levén arról győződve, hogy az erény akadályok között tökéletesedik."
Szabó Imre szűnidejét Békáson szokta tölteni,ahol édesanyja 1839-ig lakott. Tanulmányai befejezése után fiatal kora miatt a szülői házban maradt 1837. májusáig, midőn Kopácsy József püspök áldozópappá szentelte.
Valahányszor otthon volt, a szeretetreméltó fiatalember köré mindig gyülekezett össze jó barátaiból, legnagyobb részt iskolatársaiból egy kis társaság, melynek összetartását elő mozdította az említett Békássy Ignác nagyműveltségű, bő olvasottságú és vallásos földesúr, aki a fiatal vendégek Békáson való tartózkodását lehetőleg kellemessé igyekezett tenni.
Szabó Imre már ekkor, sőt korábban is kiváló szónok hírében állott. Megtörtént vele, ami más kispapoknál nem egy könnyen szokott előfordulni, hogy még növendékpap korában szűnidő alkalmával templombúcsúra őt hívták meg egyházi szónoknak az egész környéken Pápáig. Így Nyárádon, melynek Békás fiókegyháza, Joakim tiszteletére, Mezőlakon, ahol elemi iskoláit is végezte, szeptember 14-én, Pápán a szentferencieknél Porcinkulakor. S mindannyiszor könyvek segítsége nélkül maga fogalmazta beszédeit.