Az elárvult egyházmegye 1869. november 21-én új püspököt kapott. Akkor szentelték Esztergomban püspökké Szabó Imrét. "Örömtől sugárzott arcunk, - írják a kispapok - mert a sötét gyász véget ért és elárvult megyénk ilyen erővel bíró főpásztor kormányzására bízatott."

December 9-én nagy csendben meg is érkezett az új főpásztor. A kispapok gyertyafényt láttak kiáradni a püspökvár oly hosszú idő óta sötét ablakaiból s egyszerre tudták, mit jelent.
December 12-én már tisztelegtek is "előre szeretett főpásztoruk" előtt. Kopsz rektor vezette fel őket a püspök elé s lelkes beszéd után mindenkit bemutatott. A főpásztor ?örökön emlékezetes beszédet"¹) intézett az ámuló növendékekhez, akik ezalatt országoshírű ékesszólásával, kézcsók alatt pedig kedves modorával ismerkedtek meg. A nagy öröm hatása alatt az egyik kispap - Angerbauer - örömdalt írt a főpásztor tiszteletére. Ezt másnap zöldbársony kötésben a főduktorral együtt személyesen vihette át a püspöknek.

1) KP. 1869. dec. 12.

"Majd átolvasom - mondta Szabó Imre tréfásan - és meglátom, poéta lesz-e belőle, vagy tilinkós?"²)

2) KP. 1869. dec. 13.

December 14-én felejthetetlen ünnepe volt az egyházmegyének és különösen a szemináriumnak. De az egész népnek is. Az ünnepélyes beiktatás napján a házakon lobogók lengtek és a jövő-menő nép arcán öröm sugárzott. Mire a kispapok a székesegyházba mentek, a sekrestyét már tömve találták az egyházmegye különböző részeiből érkezett papokkal. Menetjükhöz 30 díszmagyaros diák is csatlakozott, mikor a palotából a templomba kísérték a püspököt. Belépéskor megharsant a növendék papok ajkán az Ecce Sacerdos "bájhangú dallama."³)

3) KP. 1869. dec. 14.

A szentélyig menet háromszor kellett elénekelniök, mert a zsúfolt tömegen csak lassan és nehezen juthatott át a processzió. Az új püspök az oltár előtt "csengő hangján" Veni Sancte-t intonált s utána püspöki székét elfoglalva latinul beszélt papságához. Beszédét egyszer félbe szakította a királyi kinevezés és a pápai megerősítő okirat felolvastatása - és többször a szónok nagy meghatottsága.

A nagy latin orációra Lipovics kanonok felelt s beszéde cégén a papság hármas Vivat-ja hangzott fel. A papság lelkes lojalitással indult hódoló kézcsókra a püspök elé. Ezután a püspök a nagy szószékre lépett s beszédet intézett a néphez. A beszéd, mint a kispapok évkönyvükben megállapították,⁴) "országszerte ismert ékesszólásának volt szüleménye. Oly megható, oly érdekes, oly egyszerű és mégis oly főnlengő irányban, oly mesterkéletlen egyszerűséggel, de mégis a legfinomabb szónoki tapintattal előadva, mely a szónok iránt a lelkesedéssel párosult szeretetre buzdított mindenkit. Lehetett látni a hallgatók szemeiben a megindulás könnyeit. Egyszóval nem hallottunk ilyen beszédet soha, de soha."

4) KP. 1869. dec. 14.

Mise alatt nem győzték csodálni "szépen csengő hangját és méltóságteljes tartását."⁵)

5) KP. 1869. dec. 14.

Kimenetre a kispapok a "Kihegednek" kezdetű szent-éneket, a püspökvárba vonulva az Ave Maria-t énekelték.
Az esti fáklyásmenetet csak a schola és dormitorium ablakaiból szemlélhették. Oda hallották azt a "mesterkéletlen, magyaros egyszerűséggel és őszinteséggel" előadott beszédet, amelyet a püspök a felköszöntő szavaira mondott.

Az új püspök, akit a kispapok mindjárt első bemutatkozása után szívükbe fogadtak s bálványozva szerettek, egészen rányomta egyéniségének bélyegét szemináriumára. Az élet- és emberszerető püspök szívélyes, tréfás, magyarosan egyenes volt mindenkivel szemben és ezt a tónust igyekezett állandósítani az intézetben.

A püspök maga igen sokat érintkezett a kispapokkal. Jóformán napos vendége volt a szemináriumnak. Alig volt kispapi predikációsgyakorlat, amelyet meg nem hallgatott volna. S ha meghallgatta, mindjárt kritikát is gyakorolt, elismert, buzdított, pályatételt tűzött ki. Ha nem tudott eljönni, inkább elhalasztották a próbaprédikációt.⁶)

6) KP. 1878. nov. 14.

A katekéziseken is meg jelent, "hogy lássuk, - mint mondá, - mily nagy súlyt fektetek a tanításra."⁷)

7) KP. 1879. márc. 27.

Sokszor ilyenkor ott maradt az ebéden is, beszélgetett ezzel is, azzal is, kérdezősködött a kosztról, megízlelte a kenyeret,⁸) s egy-egy jólsikerült beszéd örömére feketekávét rendelt a kispapoknak. Ha pedig látta, hogy valaki nem eszik egy ételből, mást hozatott számára.⁹)

8) KP. 1878. okt. 10.
9) Borsódy János közlése.

Akkoriban a harmad és negyedévesek átmentek olykor a püspöki elemi iskolába, hitoktatást tartani. Ilyenkor természetesen a püspök is ott volt és meghallgatta próbálkozásaikat ¹⁰) Vizsgákon is jelen volt. Ha betegeskedett, a kispapok mentek át a püspökvárba, hogy elnöklete alatt vizsgázzanak. Átjött a kispapok lelkigyakorlataira is, melyeket egészben, vagy részben meghallgatott. A lelkigyakorlatokról készített jegyzeteket, az u. n. fruktusokat bekérte, átolvasta, megjegyzéseit megtette rájuk.¹¹)

10) KP. 1878. nov. 9-nov. 13.
11) KP. 1878. okt. 13.

A kispapok is átmentek hozzá. Veni Sancte után elöljáróikkal együtt mindig átmentek a főpásztorhoz tisztelegni. Szent Imre nap előtt névnapot köszöntöttek nála. Ilyenkor a főauktor felköszöntő beszédet mondott, a kispapok pedig különböző dalokat ("Mi fénylik," "Debrecenben diszlik," "Szárnyat ölts fel") is énekeltek tiszteletére négyhangon.¹²) Mikor este a püspökhöz vendégek érkeztek, áthivatta a kispapokat, hogy azok is meghallgassák énekeiket. Ilyenkor bort is adott a dalos kispapok elé, száraz torkuk felfrissítésére.¹³) A papnövendékeknek jó dalárdájuk volt, mely nemcsak temetéseken, körmeneteken, püspöki miséken szerepelt válogatott énekeivel, hanem profán dalokkal is kedveskedett a magyaros, nótaszerető megyéspüspöknek.

12) KP. 1874. nov. 4.
13) KP. 1879. nov. 4.

A püspöknek ez az emberséges és világszerető bánásmódja ragadt az elöljárókra is. Alaposan megenyhült a "Clericus debet torqueri" elv, amellyel a régieket csúfolták. Soha annyi "duplikáról" (öt tál étel, extra bor)¹⁴) nem olvashatunk, mint ebben az időben. A rektor nemcsak szivarzó napokat engedélyezett, karácsony, farsang, vagy húsvét napjaiban, hanem mindjárt szivart is ajándékozott az örvendező kispapoknak: hol ötven havannát, hol száz kubaszivart, hol szivarpénzt.¹⁵) Húshagyónapokban mulattak. Vasárnap délutántól kedd estéig a múzeumokban szivar és kártya járta. Kedden ozsonnát kaptak: sonkát, borjúhúst, házikenyeret, két korsó sört. Vacsorára is jutott bor.

14) KP. 1879. febr. 9.
15) V. ö. KP. 1878. dec. 24, KP. 1879. ápr. 12. stb.

A konyháról, különben is sok szó esik a kispapi évkönyvekben. "Ma délben kitűnő ebédünk volt.¹⁶) - írja egy főauktor - Hiszen meg is érdemeltük ám, mert az előző napokban mindig rossz ételeink voltak, minthogy új szakácsnénk jött. De tegnap lecsapták s így ma a legújabb meg akarta mutatni, hogy tud jó vajas tésztát csinálni. Pecsenyének pedig kirántott csirkét kaptunk." Ha pedig netán az ételben, vagy a megszokott előnyökben némi hiány mutatkozott, hamar kész volt a debakálás, melynek hullámai a protokollum lapjaira is eljutottak.¹⁷)

16) KP. 1879. máj. 4. 17) KP. 1879. dec. 24.

Ez a jó bánásmód örömet kelt a kispapokban, ?mert hiszen elöljáróink szeretnek bennünket, minthogy a szeretet csak viszontszeretetet szülhet, készek lettünk volna minden kívánalmat teljesíteni."¹⁸) E viszontszeretet egyik jele, hogy a tanárokat az évben utolsó órájukon felköszöntötték és megéljenezték.¹⁹)

18) KP. 1878. dec. 24.
19) KP. 1870. máj. 20.

Különösen emlékezetesek voltak a majálisok. Ilyenkor itthon reggelit is kaptak, (ami különben még mindig nem volt szokás) és pedig virstlit, kenyeret, sört. Délelőtt a külső kertbe mentek, ahol kugliztak, kisebb hordó sört elfogyasztottak, vagy az erdőben sétáltak. Az ebéd ilyenkor teljes duplikával járt. Egy órakor már újra sétálni mentek. De négy óra után a szőlőben vendégeket fogadtak. Az előljárók, vagy a városi papok jöttek el, hogy megnézzék és résztvegyenek mulatságukban. Sörözgettek és kvartettben dalokat énekeltek. Este a vacsorához fél messzely bor járt ki, utána azonban, minthogy megkéstek, egyenest esti imára s azután aludni mentek. Pedig jól esett volna még beszélgetni, "De hagyján - fejezi be reflexióját a főduktor²⁰) - örülünk, hogy ez a nap is véget ért s közelebb jutottunk az év végéhez."

20) KP. 1879. máj. 12.

Ősszel szüretet tartottak, szőlőt, mustot, kenyeret kaptak a délutáni sétán. ²¹) A szőlőszedést azonban tiltották, a tilosban járókat a kertből való kitiltással sújtották.²²)

21) KP. 1878. okt. 17.
22) KP. 1879. szept. 20.

Jól voltak ellátva egyéb dolgokban is. Évente kaptak csizmát, télikabátot, reverendát, segélydíjat, sokszor még fehérneműt is.²³)

23) KP. 1878. szept. 30.

Sajnos, ezek a kedvezmények nem voltak egészen céltudatos koncessziók az ifjúság temperamentumának. Nem dolgozott bennük következetesen az a Don Bosco-féle nevelési elv: "szeressük azt, amit az ifjúság szeret, hogy azután az ifjúság is megszeresse azt, amit mi szeretünk."
Liberálizmus úszott akkoriban a levegőben, a közvélemény nem követelte meg a papságtól a komoly, intakt életet, talán még föl is hányta nekik s ennek a szellemnek a mételyétől csak a legjobbak maradtak immunisak.
Hogy a lelkiség e víg világ mellett apadóban volt, arra nemcsak egyes kihágások, hanem a jegyzőkönyveknek egyéb adatai is engednek következtetni.

Az ifjú papság tudományos igényeit a kiváló Kopsz János okos, de túlságosan rövid és kivonatos kompendiumai elégítették ki. Az akkori tanárok tudományos, vagy irodalmi működésének alig maradt nyomtatott emléke.

Érthetetlennek látszik a hivatási ügyek kezelése is. Többször megtörténik, hogy valaki hivatás hiánya miatt kilép, s nem sokkal utána újra visszaveszik. A hirtelen megnőtt hivatást közben a szülők terrorja készítette elő.²⁴)

24) TP. 1871. ápr. 20.; 1876. nov. 29.

Egyet eltávolítanak, mert "vakmerő törvényszegése által megátalkodottságának feltűnő jelét adta." De a püspök mégsem akarta őt ?ily szigorú télben a világba kitaszítani." Feltételesen maradhatott tehát s végleges megmaradását az előljárók információjától tette függővé.²⁵)

25) TP. 1871. dec. 23.

Egy Esztergomból elküldött s nálunk felvételre jelentkező kispapot kedvezőtlen információ miatt nem vesznek fel. De "Őméltósága megyéspüspök úr által különös kegyelem folytán ismét visszavétetett."²⁶) E kegyelem valóban különös.

26) TP. 1874. okt. 24.

A lelkigyakorlatok ideje is összezsugorodott. Év elején és húsvétkor megvolt ugyan a háromnapos lelkigyakorlat, de a harmadik nap délelőttjén, még a szentgyónás előtt meg tartották a Te Deumot.²⁷) Mindössze kb. hat beszédet olvasott föl a spirituális.²⁸) Egyszer jegyzi fel a kispap krónikás: "A spirituális úr ma a jól kidolgozott szentbeszédet nem olvasta, hanem szónokolta."

27) KP. 1870. szept. 10.
28) KP. 1870. márc. 21.

A lelkiigazgatónak egyébként a vasárnapi prédikáción, havi gyóntatáson, napi misén, később a kátén kívül alig akadt dolga. A napi elmélkedést a kispapok gyakorlatból nem ismerték. De ő tanította a kispapokat misézni és breviáriumozni is. A növendékek már harmadéves korukban megkapták breviáriumukat.²⁹)

29) KP. 1879. márc. 30.

Mikor Szabó Imre elfoglalta püspöki székét, Bődy Antal dr., 1873-77-ig Reichl Ferenc dr. volt a lelkiigazgató. Mindketten régi germanikusok, akik innen a pasztorációba kerültek. 1877-ben Dorner István lett a spirituális és maradt egészen Hidasy reformkoráig.

Rektor Kopsz János volt egészen 1873-ig. Ez a nagytudósú ember, akit sokan Magyarország legnagyobb teológusának neveztek, tizenkét éven keresztül állott az intézet élén. 1873-ban váltotta fel őt Puli György, korábban püspöki tikár és Forray János után 1872-73-ban morális tanár. Utóda az erkölcstani katedrán 1873-ban Tulok József lett s miután ő 1880-ban a nagycsákányi plebániára került, István Vilmos dr.
A jog és történet tanára Szabó püspök egész korszaka alatt Schmidt Ferenc dr. maradt.

A dogmatikát 1869-ben vette át Fichtakker (Forray) János dr.-tól Maitz Antal s ettől 1872-ben Laskovits Ferenc, 1879-ben Horváth István későbbi nagyprépost és címzetes püspök lett a dogmatika tanára, ki tanársága mellett püspöki titkár is volt.
A biblikus tanszéket Nagy János dr. után 1872-től Maitz Antal, 1878-tól 1919-ig Farkas Ferenc töltötte be.

A kispap létszám kezdetben átlag 30 körül volt, később erősen apadt. 1869-től kezdve 30, 33, 31, 27, 23, 21, 24, 23, 27, 27, 22, 26 volt az itthon tanuló kispapok létszáma. De ezek között legtöbbször volt egy-egy fekete talárba öltözött premontrei növendék is. A premontreiek közül többen magánvizsgákat tettek a teológiából intézetünkben. Voltak olykor világi hallgatók is. Ezeken kívül általában két-két növendékünk tanult a bécsi és budapesti egyetemeken. Rómába utoljóra Rhorer Miklóst küldték 1867-ben. Gimnazista növendékek felvétele már 1871-ben teljesen megszűnt.³⁰) De kosztot több diák kapott intézetünkben.

30) KP. 1871. szept.

Az iskolaév kezdetben október elején (2-11-ig) Veni Sancte-val kezdődött, mely a háromnapos lelkigyakorlatra következett és július közepén (július 11-16) Te Deum-mal végződött.
Ezen a rendszeren 1876-ban történt nevezetesebb változtatás, mikor a Te Deum ideje július közepéről június 15-ére került át s az új iskolai év nem októberben, hanem szeptember 10-én kezdődött. Ettől kezdve kisebb kilengésekkel ez is maradt az iskolai év ideje.³¹) Ettől fogva az első félév kb. január végén zárult le. A vizsgai készületi idő egy hétig tartott, s a vizsgálatok is általában egy hét alatt lezajlottak

31) TP. 1896. jún.

E kor kiemelkedőbb élményeit egyébként a következőkben foglalhatjuk össze:³²)

32) Ezek az adatok a KP-ben, az időpontnak megfelelt helyeken találhatók.

Szabó Imre püspök 1869. december 28-án szentelte föl az előző évi negyedéveseket, akik Szenczy püspök közbejött halála miatt a szentelésről lemaradtak. Az újmisékre, amennyiben Szombathelyen voltak, kispap asszisztencia ment ki. 1870. május 9-én elutazott a püspök Rómába az egyetemes zsinatra. - Június 9-én rekviem volt Batthyány Lajos gróf 48-as miniszterelnök lelki üdvéért. - Október 12-én a kispapok jelenlétében áldotta meg a püspök az általa alapított Legényegylet zászlaját. Utána pedig az egybegyűlt ifjúsághoz üdvös tanítást intézett, kiemelvén az egylet fontosságát és célját.

1871. február 7-én Eötvös József báró kultuszminiszterért volt rekviem. A kispapok a "Szent előttünk" kezdetű gyászdalt énekelték. - Június 18-án megülik IX. Pius pápaságának 25 éves jubileumát, kire nem vált be a jóslat: "Non videbis annos Petri." - Július 1-én Bitnicz Lajos dr. nagyprépost, címzetes püspök, volt szemináriumi rektor temetésén vesznek részt a növendékek. - November 11-én a dominikánus templom jubileumán a pontifikáló püspöknek segédkeznek. Ugyanezen a napon halt meg Koltay Gyula végzett teológus, akit november 13-án temetnek a kispapság könnyei között.

1872. január 10-én Perényi Antal prefektus megkapja a körmendi plébániát. Utóda lesz Laskovits Ferenc, volt kőszegi káplán, akit a rektor január 18-án ünnepélyesen bemutat a kispapoknak.

1873. januárjában himlőjárvány ütötte fel a fejét Szombathelyén és a szemináriumban is. Az előljárók értesítették a püspököt az esetről, ki azt táviratozta vissza, hogy a növendékeket haladék nélkül bocsássák haza. A váratlanul jött vakáció közel két hónapig tartott (január 29-től március 22-ig.) A járvány egy negyedéves kispapnak, Németh Antalnak életét is kioltotta. - Október 30-án Trefort Ágoston kultuszminiszter érkezett Szombathelyre. A püspökvárban szállt, megtekintette az iskolákat, székesegyházat, régiségtárat. Eljött a szemináriumba is, azonban senkit sem talált itthon. Papság és kispapok már a püspökvárban összegyűlve várakoztak rá. Lipovics kanonok köszöntötte a minisztert mindnyájuk nevében. - December 2-án a király 25 éves trónraléptét ünnepelték, a templomot zsúfolásig megtöltő közönséggel.

1874. március 13-án hosszas betegség után meghalt Krantz István nagyprépost, aki 1845-től vicerektora, 1854-59-ig rektora volt a szemináriumnak. Március 15-én temették a nép szokatlanul nagy részvétele mellett. Bár rossz idő volt, a társadalom minden osztálya nagy számban volt képviselve, s az egész Kámoni-utcát elborította. - Egy évre rá, 1875. március 23-án Lipovics István kanonok halt meg, aki nagyértékű könyvtárát részben a püspöki, részben a szemináriumi könyvtárra hagyta.

Az 1875-iki szentévben április 18-án kezdődtek a jubileumi körmenetek. - Május 26-án a püspökhöz vitték szentesítés végett a Szent Ágoston Egyesület szabályait. - Június 24-én híre jött, hogy a püspök aranykeresztjét és burnótszelencéjét nyaralása közben ellopták.

1876. február 5-én Deák Ferencért tartott a püspök gyászmisét. A Liberót hatalmas ravatal előtt énekelték a kispapok. A tumba mellett két oldalt fekete zászlóval álltak sorfalat a tűzoltó-egylet tagjai. A templom tömve volt vidéki és helybeli intelligenciával. A püspök megragadó gyászbeszédet mondott. - Május 6-án a vármegyeház nagytermében a püspök elnöklete alatt ünnepelte Vasvármegye közönsége Berzsenyi születésének 100-ik évfordulóját. Az ünnepélyen hat kispap is résztvehetett. - Október 15-én egy másik évfordulót ünnepeltek: az egyházmegye 100 éves születésnapját.

1877. június 3-án IX. Pius pápa 50 éves püspökségét püspöki misével ünnepelték meg. Szabó Imre hatásos beszédben arra kérte a híveket, hogy a Szentatyáért ajánlják fel misehallgatásukat s hogy erről a pápát nyugodt lelkiismerettel értesíthesse, kérte a híveket, nyilvánítsák ?igen" szóval az ígéretüket. Általános és lelkesült "igen" hangzott válaszul a nép ajkairól. Mise előtt a papnövendékek a Te Deum-ot s a Hol szent Péter-t, felajánlás alatt az elemistákkal együtt a Mindszenthy-féle pápai hymnuszt énekelték. Ebéd alatt a főduktor felköszöntőt mondott a Szentatyára s a kispapok lelkesen éltették őt.

Félév mulva (1878. február 8-án) lesújtó hír érkezett: IX. Pius meghalt! Három napon át az egész egyházmegyében nagy harangzúgás gyászolta a pápát, kiért 20-án mutatták be a székesegyházban a gyászmisét. A ravatalt a templom hajójában állították fel, s négy sarkán négy apát ült, kik a püspök után szintén beszentelték a ravatalt. A püspök "valóban a világ legnagyobb halottjához méltó beszédet mondott." Másnap már Veni Sancte-t tartottak az új pápa szerencsés megválasztásáért. Pedig már 20-án megvolt az új pápa: gróf Pecci Gioachino Vincenzo személyében, aki XIII. Leó néven lépett a trónra. Február 24-én már meg is tartották a hálaadó istentiszteletet a szerencsés választás örömére.

1879. április 22-én meghalt egy kispapunk. Karácsony óta sorvadozott szegény Patonay, aki különben nemcsak szép tehetségű, szorgalmas, hanem erős termetű ifjú is volt. A haldoklók szentségét fölkapta ugyan, de mégis váratlanul következett be halála. Senki sem állt mellette, mikor az Örökkévalóhoz költözött a lelke. Holtteste mellett két-két kispap imádkozott. A kapuszínből temették. A kispapok karingein fekete gyászszalag volt. Elénekelték a "Mért oly borus" kezdetű szenténeket. Hat papnövendék tette a koporsót a gyászkocsira s úgy vitték a székesegyház sírboltjába. A mindenki által becsült, kedvelt kispap váratlan halála a kesergő anyjának jajveszékelése mindenkinek szívéig hatott.
Április 24-én taracklövések ébresztették örömnapra a kispapokat. A király ezüstmennyegzőjét ünnepelték. "Hogyne örvendenénk mi is e napon - írják a kispapok - midőn az egész birodalom örömünnepet ül." Szabó Imre, több szép egyházi ének szövegének költője, könyörgő imát írt "Királyunkért esdeklünk" címen. Ezt a papnövendékek betanulták, a püspök maga is átjött a próbájára s a nagy napon elénekelték. - E nap volt egyébként Puli György rektor névnapja is. A teljes duplikán, tortán, aprósüteményeken kívül 100 darab Cuba szivart is kaptak a duplán ünneplő növendékek. - Május 1-ével megkezdődtek szokás szerint a nyári séták. Nem közvetlenül ebéd után mentek ezentúl sétálni, hanem négyórától félhétig. A csütörtöki sétát sem nyolc, hanem reggeli félhét órakor kezdték, sőt a püspök szombat délután is sétát engedélyezett. - Május 4-én megtartották a Flórián körmenetet, május 7-én a jubileumi körmenetet, melyeken a püspök is résztvett gyertyával a kezében. - Szeptember 13-án szüleinél meghalt egy kispapunk. Társai elmondták érte az Officium Defunctorum-ot.

1879 májusa nagy esőket, felhőszakadásokat és áradásokat zudított Vasmegyére. Május 5-én arra ébredtek, hogy a Gyöngyös és Perint kiléptek medrükből. A Perint minden hidat lerombolt. A nagy hidat is elvitte, amelyen át a papnövendékek a hegybe jártak. Perint-falunak kellett kerülni, ha oda akartak jutni. A karicsaiakat majd elvitte az ár. Az utca közepéig ért a víz. A part mindkét felén beszakadt. Egy házat azonnal le kellett bontani, hogy legalább téglája megmaradjon. Egy másiknak oldalát szedte ki a megdagadt patak. A nagy iskola ablakából a Perint Dunának látszott és a szántóföldek Fertő tavának. - Május 23-án a rektor engedélyt adott arra, hogy a kispapok vacsora után a kertben sétáljanak (a sétanapokat kivéve).

1880. október 14-én Szabó püspök valóságos belső titkos tanácsos lett. Papok és kispapok Kopsz János nagyprépost vezetése alatt köszöntötték a kitüntetett főpásztort. - November 27-én meghalt Pap Dávid fiatal hitoktató, ki a papnevelde épületében lakott. "Alig élt, máris örök nyugovóra tért." Kis növendékeinek zokogása meghatotta a kispapokat. - November 19-én gyászmise volt a székesegyházban Mária Terézia halálának 100-adik évfordulóján.

1880. végén Szilveszterkor az ékesszóló püspök utolsó beszédét mondja a székesegyházban. Szónoki tehetsége még a régi, de hangja nagyon gyenge, erejét elvette az elhatalmasodó sorvadás. Testi erői már igen megfogytak, le is akarták beszélni a prédikálásról, de ő mégegyszer, utóljára, szólni akart kedves híveihez. Szentbeszéd után azonnal, ünnepélyes kiséret nélkül, fáradtan és szomorúan távozott. Halálsejtelme átragadt a megdöbbent kispapokra is: "Oh Istenünk, még ne vedd el kedves Atyánkat, mert nagyon szomorú árvának lenni."

Pedig a halál nem várt soká. 1881. február 28-án beköszöntött.
"Quies lévén - írja a kispapok jegyzőkönyve - még mindnyájan szenderegtünk, midőn a nagyharang szívet rendítő bús hangja felébreszte bennünket, tudatva velünk, hogy az, amitől már napok óta féltünk, legnagyobb fájdalmunkra megtörtént. Felültünk ágyainkban és szívből fakadt ájtatos imát tőpiténk a legjobb mennyei Atyánkhoz."
A sejtelmet valónak nyilvánította az is, hogy a spirituális fekete miseruhában lépett az oltár elé.

A farsangi napok gyásznapokká változtak. "Mindnyájan csak ide-oda járkáltunk, mint akik valamit keresnek, de nem tudják, hogy mit."
A temetésre, március 3-án csak igen kevés pap jött öszsze a vidékről, iszonyú hófuvat miatt. A győri püspököt is az időjárás tartotta vissza. A temetést Kopsz János végezte. A koporsót - papság hiányában - tűzoltók vitték, a hívek beláthatatlan sokasága s a püspöki elemisták sorfala közt, feketével bevont égő gázlámpák között a sírbolt felé.

"Menj alá gyarló testem" - kedves dala volt a megboldogult főpásztornak. Most ezt énekelték búcsúztatására.
Szabó Imrével egy feledhetetlen kedvességű, emberséges, atyai lelkületű, derék magyar főpap szállt a sírba; és elköltözött vele egy korszak is az egyházmegye és a szeminárium történetében.