Mikor Mária Terézia 1777-ben megalakította a szombathelyi egyházmegyét, tulajdonképen úgy tervezte, hogy a szombathelyi egyházmegyének harminc papnövendéke lesz, akik közül tizenhatan a győri és tizennégyen a budai szemináriumban nyerik papi kiképzésüket. Alapító levelében is így intézkedik (1777. február 17.)¹)

1) A szeminárium alapítólevelét e kötet függelékében szószerinti szövegében ismertetjük. Az eredeti alapítólevelet a kápt. lev. őrzi 74/2. sz. a.

A szeminárium számára gondoskodott ingatlan és ingó vagyonról.
Ingatlana az üresedésben levő veszprémi püspökség javaiból kihasított nyuli uradalom lett, amelynek évi 4000 forintra becsült jövedelméből 2800 forint jutott a szemináriumnak, 1200 forint a székesegyháznak. Az évi jövedelemnek 4000 forinton felüli részét egyéb egyházmegyei szükségletekre, különösen kiérdemült papok segélyezésére kellett fordítani.
A szeminárium ingótőkéje pedig a győri papnevelde tőkéjének harmadrésze: 45,483 forint 20 krajcár lett. Ez az összeg eredetileg a győri szeminárium kezelésében maradt, amely ennek fejében tizenhat kispapunkat nevelte. De még az alapítás évében megállapodás jött létre, mely szerint az összeg a szombathelyi intézet kezelésébe ment át s a győri szeminárium 100 forintot kapott egy-egy kispapunk évi neveléséért. Fel is szaporodott a tőke hamarosan, hét év mulva már 46.277 forintról számolhatott be Szily a pozsonyi püspöki konferencián.²)

2) Deductio Status Seminarii Clericorum ac Deficientium Dioecesis Sabariensis die 12. Febr. 1784. Posonii Epporum Consilio exhibita. Fogalmazvány a püsp. levéltárban II. sz. 64. f.

A kispapjait féltő püspök azonban nem volt megelégedve ezzel az állapottal. Ő azon az állásponton volt, hogy a papnövendékeknek püspökük székhelyén, az ő felügyelete alatt és szemeláttára kell növekedniök. Családnak képzelte el az egyházmegyét, magát atyának, aki a nevelés gondját nem szívesen adja ki kezéből, különösen olyan veszedelmek között, amelyeknek közeledtét a jövőbe látó lelkek már érezték. Azért mindjárt uralkodása kezdetén elhatározta, hogy szemináriumot építtet Szombathelyen. Az agilis püspök kijárta a királynőnek hozzájárulását, sőt 10,000 forintnyi segítségét is s mindjárt az első évben, 1777. szeptember 24-én megkezdődött a püspöki telken a papnevelőintézet építése.

A szeminárium épületének tervét a híres építőmester, Hefele Menyhért készítette. "Rusztikus" stílusán takarékosság és nemes ízlés tükröződik.
A nagy ház három évig épült, 1780-ban lett készen. Mikor a püspök itthon volt, sokszor utána nézett az építkezésnek, különben pedig Mechtler Ferenc őrkanonok kötelessége volt a felügyelet. Az épület körülbelül 50 kispap, 5 elöljáró és 7 nyugalmazott pap befogadására volt előirányozva. A mai könyvtári rész nem állott, de a kápolna egyemeletes volt, az előadás kezdetben az ebédlőben folyt, és így több volt a férőhely.

A nagy épület felépítése több mint 30 ezer forintba került. Ebből tízezret a királynő adott az egyházi javak alap- jából. Felhasználták a nyuli uradalom jövedelmének egyház megyei szükségletekre szolgáló részét is. Ezenfelül az építéshez pénzzel és anyaggal a püspök és a papság sajátjából is hozzájárult.³)

3) Írja Szily 1786. május 6-án kelt felterjesztésében. Fogalm. a püsp. lev.-ban u. o.

A szeminárium belső berendezése a későbbi évek mun- kája maradt. ⁴)

4) Ezekre és a következőkre nézve v. ö. Köberl Jánosnak "Adatok a szombathelyi sz. Mártonról címzett papnevelőintézet történetéhez" c. gondos tanulmányát, amely a millenium alkalmából a "Szombathelyi Ujság" c. hetilapban jelent meg.

Hiába lett készen a szombathelyi szeminárium épülete, növendékek mégsem vonulhattak be tanulmányaik megkezlésére. II. József 1783. december 9-én beszüntette a vidéki szemináriumokat s helyettük két generális szemináriumot állított fel: Pesten és Pozsonyban.⁵)

5) V. ö. 1784. május 25. 12338. sz. int.

A szombathelyi kispapok, akik eddig Győrben és Budán tanultak, 1784. június 1-én Pozsonyba költöztek. A szombathelyi szeminárium alapjaiból fejenként mindegyikért 250 forintot kellett fizetni. Rendelet volt rá, hogy a vidéki papnevelő házak berendezéseit, bútorait, egyháziszereit be kell szolgáltatni az általános sze mináriumoknak,⁶) a könyvtárakat pedig a pesti egyetemnek.⁷)

6) 1784. okt. 18. k. helytartósági leirat és 1786. dec. 5-én kelt 3884/51414. sz. int. 7) Későbbi rendelet szerint (1784. július 12.) Pozsonyba, ahová a budai teol. könyvtárt is szállították.

A szombathelyi szeminárium.

Az épületet, ha céljainak megfelelő, a katonaságnak kellett lefoglalnia. A szombathelyi szemináriumot ez a rendelet belső felszerelés hiányában főleg annyiban érintette, hogy a pozsonyi szeminárium berendezéséhez anyagilag hozzá kellett járulnia és a nyuli uradalom kezelését a győri kamarai kezelőség vette át. A tőkéket Dugovics János kanonok beadta 1786. december 21-én a körmendi sóhivatalnak. Ugyanide adta be Szily hosszas vonakodás és többszörös felszólítás után 1787. augusztus 16-án a szemináriuma számára már beszerzett 279 teológiai munkát. A teológia négy év helyett ezentúl öt évig tartott (1789-ig; ekkor 4 éves lett a teológia), hatodiknak hozzájárult a presbyterium. 1784. november 9-én ugyanis arra is jött rendelet, hogy minden egyházmegye állítson fel úgynevezett presbyteriumot vagyis papokházát, melybe az általános szemináriumból kikerült növendékek hazajönnek, hogy itthon közvetlen előkészületet végezzenek a szentelésekre és a lelkipásztori munkára utolsó kiképzésben részesüljenek.⁸)

8) 1784. nov. 8-án k. 25742. sz. int.

1785-ben már jöttek is Szombathelyre ilyen végzett teológusok s ezek tekinthetők a szombathelyi szeminárium első növendékeinek. ⁹)

9) Számszerint heten, névszerint: Pálffy Ignác, Kántor János, Zanathy János, Alaxay József, Kiffovits József és Magda Simon. V. ö. Kőberl, i. h.

E presbyterek az uralkodó rendeletére évi 200 forintot kaptak. A főfelügyeletet a presbyterium felett Dugovics János rektor, jószágkormányzó, végezte. A növendékek átismételték a dogmatikát és morálist és gyakorlatilag tökéletesedtek az igehirdetésben, hitoktatásban és más egyházi teendőkben, előbb Blazovits József, majd 1787-1791-ig Bőle András vezetése alatt.

A szeminárium épületének ebben az időben a presbytereken és elöljárókon kívül egyéb lakói is voltak. Itt laktak a kiérdemült papok is. A földszinti ebédlőhelyiségben Siess Antal nyomdája állott. E nyomdászt Szily hívta meg Sopronból s ingyen adott neki helyet az épületben. Említésre méltó, hogy Siess szombathelyi nyomdájában jelent meg 1794-ben zágoni Mikes Kelemen törökországi leveleinek első kiadása. Ugyancsak e házban lakott a káptalani jegyző s 1786. óta az épület legkellemetlenebb lakói lettek a gabonaszállítók.

Azok a kispapok, akik eddig a római Germanico-Hungaricum-ban végezték tanulmányaikat (egyházmegyénkből Nagy Gábor III-ad és Zanathy János I-ső éves teológus), József császár rendelkezése¹⁰) következtében a páviai jozefinista szellemű kollégiumba kerültek.

10) 1781. szept. 10-én k. 5776. sz. int. és dec. 3-án k. 7643. sz. int.; 1782. május 31-én k. 3709. sz.

Köberl János a szombathelyi papnevelőintézet keletkezéséről írt hosszú szép tanulmányában részletesen foglalkozik a pozsonyi általános szeminárium életével, melyben a szombathelyi kispapok tanulmányaikat végezték. A hatalmas intézménynek 418 növendéke közül 32-en voltak a szombathelyiek. A szellemet felülről rontották, s amit rontanak, az idővel romlik is. Az elöljárók és kispapok kezdetben dicséretesen ellenálltak a jozefinista szellemnek, később azonban észrevétlenül és fokozatosan befogadták. II. József elrendelte a pozsonyi teológiai könyvtár kiselejtezését.¹¹)

11) 1784. július 12-én.

Csak a "jókat" volt szabad megtartani. Kazuisztikus, aszketikus és egyéb gyanus munkákat makulatura papír gyanánt megcsonkítva kellett eladni. De még a jóknak ítélt könyvek jegyzékét is fel kellett küldeni az uralkodónak, megokolva, miért kerülték ki azok a megsemmisítést.

Jellemző, hogy történelmi tankönyvül egy aposztatának (Schröckh Mátyásnak) művét használták. S mikor a szeminárium rektora, Szabó Endre kanonok tiltakozik a méreg ellen, mely a kezdő teológusok hitét is veszélyezteti, alapos dorgálásban részesül. Így hát az előadó tanár dolga maradt a tankönyv téves állításainak megcáfolása és kijavítása. Kellett is a kispapoknak az előadásokról annyi jegyzetet készíteniök, mint amennyi maga a könyv volt.

Az egyházjog tanára, Pleiner Tádé minden alkalmat felhasznált, hogy sértse és gúnyolja az egyházat. A növendékek is megsokallották a jozefinista tanár gúnyolódásait, feljelentették Rautenstrauch Ferenc főigazgatónál, aki a dolgot tudomásul vette, A császár a következő év február l1-én kelt leiratában feltünő szelídséggel inti Pleinert, hogy maradjon a tárgynál és félreérthető megjegyzésektől tartózkodjék. Ezzel aztán az ügy el is volt intézve. A furcsa és kicsinyes rendelkezések felülről egyre jöttek. A breviáriumokban be kellett ragasztani azokat a lapokat, amelyek VII. Gergely és IV. Henrik küzdelmeiről szóltak. A szerzeteseknek le kellett tenniök rendi ruháikat, a kapucinusoknak le kellett nyírniok szakállukat.¹²)

12) Magyar Sion 1892.

Szabó Endrének is el kellett hagynia rektori állását, mert a vizsgán helytelenítette egy kispapnak azt a tanárjától tanult állítását, hogy a pap sohase polemizáljon. A szeretett rektor távozása igen meghatotta a növendékpapságot. "Fájdalmasan kísérte ki valóságos atyai gondviselőjét Deák és magyar eklogákban zokog a veszteségen. Nem volt Pozsonyban egy növendékük, ki Szabó Andrást nem tisztelte, nem szerette volna, tudományosságáért, szelídségéért, kegyességéért."¹³)

13) A "Religio és Nevelés" 1846. I. 39. írja "Egy vén posoni növendékpap" "Visszaemlékezés a posoni közönséges papnevelő házra".

A pozsonyi kispapok kezdetben ellenálltak a jozefinista tanoknak. Mikor egy tanáruk dogmaelleneset állított, mintegy összebeszélve hangzott felé a schola padjairól: "Repete! Est contra dogma!" Hiába futott a tanár a főigazgatóhoz, hiába kaptak onnan is szidást: a bátor kispapok kijelentették, hogy az anyaszentegyházra inkább kell hallgatniok, mint tanáraikra s délután, mikor a tanár megismételte hitellenes állításait, otthagyták a termet.14)

14) U. o.

Mégis beszivárgott idővel többek lelkületébe a jozefinizmus. "A francia nyelv tanulásával és francia könyvek olvasásával - írja Fejér György - fölkapott köztünk egy idő óta a Voltairizmus és illuminatismus, a szabados gondolkozás." Megszünt a lelkiigazgatói állás, ahelyett fiatal prefektusok, vagy ötödéves kispapok prédikáltak. Az egyik szószékről magasztalta kispaptársainak az illuminatismust. Voltak, akik Voltaire-idézeteket írtak az iskolapadokra is. Az elöl- járók jószóval és szigorral igyekeztek rájuk hatni, ötöt el is távolítottak a papi pályáról.¹⁵)

15) U. o.

Érthető, mily szorongva aggódott az egyházias érzületű Szily püspök, mikor ily nagy veszélyben tudta az övéit. Azért igyekezett velük az érintkezést fenntartani és levelekkel ápolni bennük az egyházias szellemet. Atyai szeretetének és őrködésének megható bizonyságai azok a levelek, amelyeket a szombathelyi püspöki levéltár őriz.

Zanathy nevű kispapja beszámol a pozsonyi élményekről. Csodálja, mily hamar berendezkedtek, dicséri az elhelyezést, a szombathelyi kispapok összekerültek, meg van elégedve a koszttal, ha nem is lehet annyi ember számára úgy főzni, mint kis társaságnak. Jelzi azt is, hogy az új jogtanár világi ember lesz, mert a király azt neutrálisnak tartja. Megemlíti azonban, azt is, hogy az asztali áldást nem szokták elmondani, ebéd alatt nincs olvasás, hanem sokszor kevésbbé épületes, szeretetlen beszélgetés. A papok pedig nem misézhetnek naponta, hanem csak háromszor vagy legfeljebb négyszer egy héten. Viszont naponta van félórás elmélkedésük és a mise mindig szentséges. Szily hosszan válaszol e levélre. Igen rosszalja a szép szokások elhagyását, különösen pedig a napi misézés könnyelmű elmulasztását, ami a jámborság apadására fog vezetni, úgy a papságnál, mint a népnél. Zanathy következő levelében már arról értesíti a püspököt, hogy atyai aggodalmait közölte az övéivel s igyekeznek mindenkit a jó útra figyelmeztetni.

A püspöki palota 1790-ben.
(Egykorú metszet Schönvisner művében.)

Szily Dugovics kanonokot is elküldte, hogy nézzen pozsonyi kispapjai után s referáljon neki a látottakról. Igen örült, hogy Szabó Endre rektor oly buzgón igyekszik viszszatartani az ifjúságot a romlástól. Egyes kispapjai iránt is érdeklődött nála. (Szily levelezése Szabó Endre rektorral, pozsonyi és pesti kispapjaival, azok tanárai és előljáróival a püsp. lev. II. sz. 64. f.-ban.)

Ezalatt Szily püspök az ő ritka energiájával és apostoli bátorságával két irányban küszködött: az általános szemináriumok ellen és saját szemináriumának megvédése érdekében.
A generális szemináriumok ellen felszólalt már a pozsonyi tanácskozáson (1784. február 12.), melyen Batthyány hercegprímáson kívül a püspöki karból egyedül jelent meg. Bátor nyilatkozatát írásba foglalva a helytartótanács terjesztette fel II. Józsefhez. Eredmény nélkül.

Ugyanebben az évben új alkalom kínálkozott, hogy Szily meggyőződésének hangot adjon. A király a pozsonyi intézet ellátása érdekében elrendelte az egyházmegyei papság meg adóztatását.¹⁶)

16) 1784. jún. 14-én k. 13467. sz. leirat.

Szily kifejti, hogy minden egyházmegyei szemináriumnak megvan a maga kellő alapja s azért nem új adóztatásra van szükség, hanem a régi rend helyreállítására. Minden püspökre magára kell rábízni saját kispapjainak kiképzését.

Újabb jó alkalom volt II. Józsefnek körkérdése a papi hivatások csökkenésének okairól.¹⁷) Szily egy hónap alatt kész a válasszal. Levelének Ceterum censeo-ja itt is az a panasz, hogy a püspökök miért nem nevelhetik kispapjaikat saját székhelyükön, saját őrködő szemeik előtt. "Mert az atya nevelése mindig kellemesebb, vonzóbb és szelídebb."

17) 1787. nov. 30.

Mikor Szilyt a helytartótanács felszólította, hogy a páviai intézetbe küldjön növendékeket,¹⁸) a céljait szem elől sosem felejtő püspök újra felhasználta az alkalmat, hogy ünnepélyes és férfias szavakban tanuskodjék a vidéki szemináriumok ügye mellett. "Ha néhányan Páviába helyeztetnek át, legigazságosabb kötelezettségemnek sem tehetnék eleget, mert visszatérésükig nem láthatnám őket és nem tudhatnám meg, milyen elveket sajátítanak el, mily szellemben nevelik őket. Már az is nehezemre esik s fájdalmasan érint, hogy kispapjaim nem szemem előtt, hanem tőlem távol, Pozsonyban nevelkednek. Mennyivel fájdalmasabban érintene, ha Páviában nevelkednének!"¹⁹)

18) 1789. július 15. és 29.
19) 1789. aug. 29. felterjesztésének fogalmazv. a püsp. lev.-ban II. sz. 64. f.

Nagy küzdelmeket kellett folytatnia a szombathelyi szeminárium épülete érdekében is. A hohenzollerni vértesezred akarta magának raktárul lefoglalni.²⁰) Szily mindent megtett a veszély elhárítására. Először Kinsky br. altábornagyhoz folyamodott, de mikor tőle kitérő választ kapott, ²¹) sőt az élelmezési tisztek már át is vizsgálták az épületet és sütőháznak akarták használni, Szily magához József császárhoz adta be felségkérvényét, 1786. november 9-én.

20) József császár 1784. okt. 26. int. alapján 25255. sz.
21) 1785. nov. 25.

Szily kérvényére már december 12-én megjött a kedvező válasz. Az udvari kancellária értesíti, hogy kérelmét legfelsőbb helyen teljesítették. Bőle szerint Szily személyesen is felutazott Bécsbe, de az 1787. január 5-i végzés, melyet ki- eszközölt, csak részben kedvező, csak a tulajdonjogot biztosítja az egyházmegyének, a használatot nem.²²)

22) Bőle: De statu Seminarii. Püsp. lev. I. ez. 6. f.

Szily ugyanis közben, hogy elejét vegye a ház teljes lefoglalásának, a padlás egy részét átengedte az élelmezési tiszteknek (1787). Ezek ezután is bent maradtak és rongálták az előkelő házat. Az egész padlást lefoglalták, a tetőn ablakokat törtek, az épületfa megrongálásával a padlást lécekkel és deszkákkal borították el, a tető alatt magtárt állították fel, a folyosókon piszkot hagytak s maguk is az épületben laktak. A csendes ház békéje tehát fel volt dúlva s hiába volt minden tiltakozás, a gabonaszállítók nem hagyták el az épületet. A nehéz időknek II. József jobb belátása (1790. jan. 28.) és halála (febr. 20.) vetett véget. A helytartótanács június 5-én visszarendeli a papnövendékeket saját egyházmegyéikbe.²³)

23) 16,696. sz. a. k. helytart. leirat a püsp. lev.- ban. II. 64. f.

Szilynek sürgős dolga volt az örömhírt közölni az érdeleltekkel. Budáról nemcsak nagyprépostjának és a pozsonyi rektornak írt, hanem kispapjainak is. ²⁴

24) Levelének fogalmazványa: püsp. lev. II. 64. f.

Örömmel értesíti "az ő szeretett fiait", hogy régi hő vágya teljesült, újra atyai gondoskodásba veheti őket. Gondos szeretettel oktatja ki kispapjait, hogyan búcsúzzanak elöljáróiktól; hogyan töltsék a vakációt. Utasítást ad nekik, hogy hazautazzanak, vagy, ha szüleik, rokonaik nem volnának, a szemináriumba jöjjenek. A 4-5-öd éveseknek meghagyja, hogy készüljenek a szentelésre, mert szeptemberben papokká fogja őket szentelni. Más intézkedésekben Szily akaratereje és biztos célkitűzése tűnik ki; kispapjaival szemben azonban kiérzik az is, mily meleg és kedves szíve volt a nagy férfiúnak.

De ír Frank György pozsonyi rektornak is. Információt kér tőle mindenegyes kispapjáról, egyben siet intézkedni, hogy a szombathelyi szeminárium számára bútorokat is kapjon és pedig a püspöki konferenciai határozat értelmében annyi ágyat és ágyneműt, ahány kispapja a jövőben a szemináriumnak lesz.²⁵)

25) Püsp. lev. II. sz. 64. f.

Csődy Pál nagypréposttal is közli a jóhírt s mindjárt intézkedéseket tesz a papnevelő épület előkészítésére: a presbyterium jelen lakóit a szentszék disponálja, Bőle vicerektor pedig tisztogassa ki a házat és szerezze be a szükséges élelmiszereket.
Bőle Andrásnak is ír (jún. 20-án) s utasítja őt, hogy a katonai élelmezési tisztekkel azonnal lépjen érintkezésbe, üríttesse ki a szeminárium padlását, hogy mire a kispapok bevonulnak, a ház üres és tiszta legyen.

A pozsonyi papnövendékek nem sokkal püspökük levelének vétele után megjelentek Szombathelyen. Intézetük rektorától az ötödévesek 30 forintot kaptak, a többiek mérföldenként 30 krajcárt, a helytartótanács rendelete értelmében (jún. 5.). Megjelenésük meglepetést és zavart okozott Szombathelyen. "Clerus satis tumultuarie dimissus . . . turmatim confluxit." A szeminárium még nem volt kész befogadásukra. Pedig javarészük itt akart maradni, mert nem volt hová menniök. Az elöljárók miattuk hazaküldtek hat árva vend diákot, akik a szemináriumtól kaptak ellátást. Tizenkettőnek tudtak szállást adni, a többi bizony meglehetősen nélkülözött. Öt szegénysorsú kispapnak fejenként 10 forintot utaltak ki szeptember 1-ig.²⁶)

26) Csődy Pál nagyprépost felterjesztése u. o.

Az épületben közben lázas munka indult meg. Romokat kellett eltávolítani, helyiségeket bebútorozni, éléstárakat megtölteni, nyomdát, gabonatárat, káptalani jegyzőt kilakoltatni, a püspöki pincében megecetesedett bort újjal kicserélni, szolgákat felfogadni, illemhelyeket bővíteni, intézkedni és szervezni, tárgyalni és alkudozni.

Ezeket a munkálatokat a szeminárium erélyes vicerektora, Bőle András végezte. Gondjairól és terveiről, akadályairól és sikereiről gondosan értesítette Budán időző főpásztorát. Különösen a gabonarekvirálókkal szemben kellett keményen a sarkára állnia, mert az élelmezési tiszt nem mert önhatalmúlag intézkedni az éléstár és magtár költséges lebontása felől. Itt a püspöknek kellett méltóságának súlyát latba vetnie felsőbb fórumoknál s az erélyes föllépés vége az lett, hogy a magtárt ingyen átengedték az intézetnek.

St. Dorfmeister: szent Márton.
(A szeminárium oltárképe 1791-től 1884-ig.)

Júliusban megérkeztek Pozsonyból a bútorok, ágyneműek és egyéb felszerelések²⁷) és pedig 45 kispap számára, mert Szily ennyire tervezte a papnövendékek létszámát. Be kellett szerezni még festett puha fából húsz darab pulpitust, kilencven széket, asztalokat, a növendékek számára cintányérokat (mert abból étkeztek), abroszokat és szalvétákat. Kőszegen öntették a ház húsz fontos harangját.

27) Frank György pozsonyi rektor válasza Szilynek 1790. júl. 1-én. U. o.

Berendezték a kápolnát is. Oltárán - melyet Wieland József szobrászmester 40 frt. 50 kr.-ért készített - Szent Márton képe volt, Dorfmeister ábrázolásában. A papnevelőintézet védőszentje felhőtrónuson ül, szépen simuló, kék selyem ruhában, finom csipkéjű albában. Püspöki jelvényeit angyal tartja felé. A sekrestye berendezése még évek mulva is hiányos maradt. A Szily halála után készült jegyzék csak három miseruháról tud: az ibolyaszín és fekete kazulán kívül egy harmadik minden színt helyettesített.²⁸)

28) Leltár 1788. szept. 12. U. o.

A fáskamra akkor még nem állott. Kemence sem volt a földszinten, bár mindjárt az első időkben sürgették. (Kápt. lev. 106.)
Már 1791. február 7-én állt az elsőemeleti folyosón a "szemforgató" állóóra, amelyet Fr. X. Zoller soproni órás 60 frt.-ért készített. (Kápt. lev. IV. állv. 24. f.)

1790. november 1-én vonultak be a kispapok az amúgy is hosszúra nyúlt vakációról. Később is ez maradt a Veni Sancte napja. Mindenszentek és Halottak napját megülték az egyház szellemében, 3-án megkezdődtek az előadások.

A belépő kispapok 35-en voltak; közülök 5 negyedéves, 9 harmad-, 11 másod- és 10 elsőéves. A bevonulókat rend, tisztaság, szegénységben is lélekemelő csin fogadta mindenütt. Az Alma Mater ugyancsak felkészülten várta kispapjait. Az épületet rendbehozták ?non minoribus curis, quam sumptibus . . , nihil praetermisimus, ut illem clerus tantor, qui longe a nobis aberat, fieret prope." Ha feltehető, hogy az öt évvel később készült leltár (1799. szept. 12.) nagyjából erre az időre is áll, hét termet szántak hálószobának s ezekben 60 ágy állott, egymástól függönyökkel elválasztva. Négy nappali terem állt a növendékek rendelkezésére. Az ebédlőben Szent Anna képe mosolygott az étkezőkre ott, ahol ma az Utolsó vacsora festménye van. A tanítást eleinte az ebédlőben tartották, mert mind a négy tanfolyam együtt hallgatott. De már az 1799-es leltár beszámol a külön scholáról is, melyben Dorfmeister Szent Ágoston képe ragyogott a teológusok előtt. A pince is megtelt nyuli, szentmiklósi, somlói stb. borokkal.

De nemcsak fehér falak, hanem okos, jóságos elöljárók is várták a belépőket. A ház rektora most már nem Dugovits, hanem Nagy József kanonok volt. A szeminárium első emeletén lakott, az elöljárókkal együtt étkezett s a jószág-kormányzáson kívül ő volt a házi fegyelem legfőbb őre is.

Vicerektor Kéry Pál karkáplán volt. Külön prefektusi állás még nem volt kezdetben, azért ő adta elő a szeminárium szabályait is, melyeket Szily atyai bölcseséggel és gondossággal megszerkesztett.

A teológiát négy tanár adta elő. Ezek, ha nem volt doktorátusuk, képesítő vizsgát tettek a szentszék előtt. A kispapok délelőtt is, délután is két-két előadáson vettek részt és pedig mindnyájan egy osztályban. Az összevont rendszer nehézségeit úgy igyekeztek kikerülni, hogy az év elején dogmatikából és biblikumból az alapvető dolgokat adták elő. Így az elsőévesek alapot kaptak, a többiek pedig évről-évre ismételhették a legszükségesebb tudnivalókat.²⁹)

Egy tanárnak e szerint naponta csak egy órája volt. Kedd és csütörtök szünetnapok voltak. A dogmatikus tanár naponta 8-9-ig, a biblikus 9-10-ig, a másik dogmatikus 2-3-ig, az egyházjog és történet tanára 3-4-ig adott elő.²⁹)

29) Bőle i. h.

A két dogmatikus és a biblikus tanárok négy évre oszthatták be anyagukat. A biblikum keretében a héber és görög nyelveket is tanították. De az egyházjogtanár két éven át a decretales-t, az apostoli konstituciókat s a magyar jogszokásokat adta elő; harmadik évben az egyháztörténelmet, negyedikben a morálist és egyházi szónoklattant.³⁰)

30) Ezekre nézve v. ö. Szilynek 1790. júl. 2-án Budán kelt leiratát. Püsp. lev. I. állv. és szentszéki lev. I. sz.

Ezeken kívül volt egy lelkiatya, spirituális is a házban. Ő naponta misézett a klerikusoknak, ünnepeken prédikált is nekik (kivéve ha a templomba mentek szentbeszédet hallgatni), előírt időkben a szentgyónás és áldozás kegyelmeiben részesítette őket és egyénenkint is foglalkozott velük. Bár a kispapok napirendjében szerepel a reggeli elmélkedés, a meditatio anyagát mégsem a lelkiigazgató "punctái" képezték.

Szily igen megbecsülte az elöljárókat és teol. tanárokat. A szentatyánál kieszközölte, hogy korábbi plébániájukat megtarthassák. E mellett mind a négy tanár szentszéki bíró és zsinati vizsgáló volt.³¹)

31) Esküjüket 1791. jan. 11-én teszik le.

A szemináriumban teljes ellátás volt számukra előirányozva, de az intézet anyagi megizmosodásáig a püspöknél és kanonokoknál étkeztek.³²)

32) Szilynél Nagy Gábor étkezett. A püspök reméli, hogy ugyanazt a szeminárium és egyházmegye iránt való szeretetből a kanonokok szintén meg fogják tenni. Fogalm. a püsp. lev.-ban.

Az elöljárók ingyen, a csak tanárok évi 200 forint fejében kaptak teljes ellátást az intézetben. A tanárok bent laktak a szemináriumban, hogy állandóan növendékeik közt legyenek. A rektor 140, a tanárok 300, a prefektus és spirituális 200 forintot kaptak évente.³³)

33) A tanárok fizetése először 200 frt-ban volt megállapítva, de a tanárok folyamodása után a szentszék 1790. okt. 29-én 300 frt-ra emelte fizetésüket. Az 1815. Visit. canon. szerint már 600 frt a két idősebbé és 500 frt a két fiatalabb tanár fizetése. A prefektus és spirituális 200, a vicerektor 300 frt-ot kap.

A szentszék 1790. szeptember 24-i ülésén felolvassák Szilynek Pestről írt levelét, mely szerint Thomas Charmes ³⁴) dogmatikájából 40 példányt (á 5 frt.), Menochius biblikumából³⁵) 40 példányt (á 8 frt.), Remigius Maschat (Machard)³⁶) egyházjogi tankönyvéből 40 példányt (á 4 frt.) vásárolt kispapjai számára tankönyvül. Szentírást ugyancsak 40-et vásárolt (á 2 frt.), Tournely nagy dogmatikájából a négy tanulószoba számára egy-egy példányt (á 28 frt.) szerzett be.³⁷)

34) Thomas ex Charmes O. Cap., Compendium Theol. Univ. ad usum examinandorum és Theologia universa ad usum s. theol. candidatorum. Aug. Vind. 1779-80.
35) Institutiones canonicae. Ferrara, 1760.
36) Commentarii totius S. Scripturae. Venetiis. 1758.
37) Cursus theologicus scholastico-dogmaticus et moralis. Tom. I-X. Coloniae. 1752-1765. - Szily könyvtárával a szemináriumba kerültek Aqu. sz. Tamás, Duns Scotus, Bonaventura, Albertus Magnus stb. művei is.

A papnevelőintézetnek könyvtárra is volt szüksége, Szily már eddig is gyüjtögetett. Ha valahol árverést hallott, megbízottai ott termettek és vásároltak. Különösen sok szép értékes könyvhöz jutott a II. József alatt feloszlatott szerzetek könyvtárából. A váthi szerviták, a pesti pálosok, a pöllaui ágostonrendiek birtokából nem egy értékes mű gyarapította gyűjteményét.³⁸)

38) Pálinkás Géza: A szombathelyi székesegyházi könyvtár codexeinek, ősnyomtatványainak, régi magyar könyveinek jegyzéke, 1892. kézirat a szemináriumi könyvtárban.

Most ennek a szép könyvtárnak a szeminárium épületében szemelt ki helyet, hogy a kispapok és papok állandó használatára álljon. A második emelet délkeleti sarkában három egymásba nyíló szoba lett az új könyvtárhelyiség. A középső a legnagyobb. Ennek mennyezetére Dorfmeister István festette meg a négy szentatyának távlati megoldásában bravuros, élénk színekben és finom árnyalatokban pompázó értékes képét. Méltán mondják, hogy ez Dorfmeister legjobban sikerült és leggondosabb képe. A külső szobát basso relievo festmények díszítik. A legbelső szoba olvasó helyiségnek is szolgált. A könyvtárral szomszédos szobát a lelkiigazgató lakásának jelölték ki, mert ő lett a mindenkori könyvtáros, aki új munkatöbbletéért évi 50 forint fizetést kapott. Ezt a munusát és tiszteletdíját meg is tartotta egészen a háború utáni devalvációig, amikor is megmaradt a munus, de elmaradt a díj.

Faludi Ferenc aláírása.

A szemináriumi élet medrét Szily szabályai állapították meg.

Ezek szerint a felvételre jelentkezők a szentszék előtt felvételi vizsgát tettek. Az elsőéveseknek október 23-án kellett évente bevonulniok, mert nyolcnapos lelkigyakorlattal kezdték kispapéletüket. A reverendát csak ennek végeztével kapták föl. Az idősebbek viszont háromnapos lelkigyakorlattal kezdték az évet, tehát az ötödik napon csatlakoztak az újoncokhoz. A nagyhét elején újra háromnapos exercitiumot tartottak. November 1-én volt mindig az ünnepélyes Veni Sancte és augusztus 28-án, szent Ágoston napján a Te Deum, a székesegyház elkészüléséig a ferencesek templomában.

A napirend az 5 órai felkeléssel kezdődött. A kispapok fölkelés után maguk vetették be ágyukat s fél 6-ra már a kápolnában voltak. Egyikük az oltár elé térdelt és elmondta a reggeli imát. 6 óráig elmélkedésben töltötték az időt. Ekkor kezdődött a szentmise. Utána tankönyveik mellé siettek. Reggeli nem volt. Délelőtt 8-10-ig tartottak az előadások. Ilyenkor felelések is voltak. Előadás után negyedóra szünet s újra megkezdődött a tanulás. Ebéd és vacsora előtt negyedórán át szentírást olvastak fel a tanteremben (később a kápolnában). Fél 12-kor ebédeltek és 7-kor vacsoráztak. Ebéd után az előadási napokon egyórás pihenés következett, majd megkezdődött az ú. n. circulus: a kispapok a "bidellusnak" felmondták a leckét. Ilyen circulus volt még este 6 órakor is, egészen a szentírás-olvasásig. A napot esti imádság fejezte be fél 9-kor. Este 9-re már mindnyájan ágyban voltak.

Sétálni kedden és csütörtökön mentek. Ezeken a napokon szüneteltek az előadások s a kispapok párosával, múzeumok szerint mentek a sétára. Mindig előre bejelentették a tanulmányi felügyelőnek, hová mennek sétálni. Az elsőévesek ductoruk felügyelete alatt külön mentek. Nekik nem volt szabad a többivel érintkezniök. Ilyen napokon délelőtt-délután kétórás séta volt. Nyári hőség idején a hajnali órákban indultak el s csak sétájuk után hallgattak szentmisét. A májusi meleg napoktól fogva az esti séta 4-³/₄ 7-ig volt. Vasárnapokon reggel 6-8-ig tanultak; szentgyónásaikat is ekkor végezték el; a szabályok szerint havonta kétszer. Studium után meghallgatták a lelkiatya beszédét és szentmiséjét. Ezután ének- és szertartásgyakorlatokat végeztek és tíz órakor karingbe öltözve vonultak át a konventmisére. Nagy ünnepeken itt hallgattak prédikációt is, s itt is áldoztak a hívek épülésére. Délután 2-¹/₄ 4-ig újra ének- és szertartásban gyakorolták magukat, míg a vesperásra át nem vonultak a székesegyházba. 5 órakor újra a könyvek mellett ültek.

Szabad időben olvastak, beszélgettek, leveleket írtak, nyelveket tanultak, vagy a könyvtárt látogatták, amit Szily annyira hangsúlyozott, mert nagyon akarta, hogy a könyveket megszeressék. A kispapoknak nem volt szabad a könyvtárból könyveket kivinniök: ott kellett olvasni az olvasó szobában. Az elöljárók gondja kiterjedt a növendékek olvasmányaira is. Év elején mindenki bemutatta könyveinek jegyzékét a prefektusnak.

Muzsikálni nem volt szabad a szemináriumban.
A vakáció augusztus 28-án kezdődött. A kispapoknak be kellett jelenteniök, hol töltik a szünidőt. Céltalan, kósza utazások nem voltak megengedve. Odahaza hitoktatást, temetést végezhettek, prédikálhattak is a plébános engedélyével. Szünet végén a plébános értesítette az elöljáróságot viselkedésükről. Egy részüknek egyébként asszisztálások végett itt kellett maradnia.

A kispapokon kívül Szily szándékai szerint felszentelt papok is tartózkodtak a szemináriumban. A negyedévesek nyolcnapos lelkigyakorlatot végeztek a pappászentelés előtt. Háromhónapos vakáció után visszajöttek, hogy a legszükségesebb tudnivalókat átismételjék és a papi funkciókat begyakorolják.

Ezeknek a presbytereknek külön szabályaik voltak,³⁹) melyekben szerepelt a napi félórás elmélkedés, lelkiolvasmány, tanulás, könyvtárlátogatás, segítés a szombathelyi plébánosnak és a püspöki hivatalnak. Szaktanár vezetése alatt foglalkoztak görög és héber nyelvvel, egészség- és gazdaságtannal. Havonta két próbabeszédet kellett tartaniok és pedig legalább egyet a hívek számára. Közülök egyik hetes volt s a betegek ellátását végezte szükség szerint.

39) L. püsp. lev. II. sz. 65. f.

E szabályok medrében folyt tehát a szemináriumi élet. Ennek az életnek nemcsak szombathelyi kispapok volak részesei. Itt tanultak kilenc éven át (1793-1806) a zenggi egyházmegye horvátajkú növendékei. Fejenkint 200 frt.-ot fizetett értük a vallásalap. Volt idő, mikor a székesfehérvári teológusok is itt tanultak (1796-1802). Mikor pedig 1793-ban megalakult Szombathelyen a filozófiai líceum, győri, veszprémi, székesfehérvári kisszemináristák kaptak lakást. ellátást, nevelést a szemináriumban.⁴⁰)

40) Bőle i. h.

A tanárok személyét nagy gonddal állapította meg Szily. Czuppon György hetyei plébánost nevezte ki a biblikum tanárává. A dogmatikát Bőle András vicerektor tanította. Az egyházjogot, történelmet és erkölcstant Nagy Gábor lentii plébános adta elő. A negyedik tanárt előbb dogmatikus, később már morális és szónoklattan tanárnak nevezik az írások. Tanszéke körül némi bonyodalmak voltak. Először Übel Antal pinkafői plébánost nevezte ki a püspök, de ő felmentését kérte. Akkor Szilágyi István náraii plébános kapott megbízást s ő el is foglalta hivatalát, de már a következő év tavaszán főfájásokra és szemgyöngeségre hivatkozva önhatalmúlag elhagyta katedráját s visszament plébániájára. így hát Kiffovits Ignác lett a negyedik tanár.⁴¹)

41) Szily ezek közül maga választotta ki Czuppont s Bőlét. Kombinációba jöttek még: Blázovits József incédi plébános, Buday József pinkamindszenti plébános. Nyitray Pál vámoscsaládi, Voga István szentkirályi pléb. és Tóth István szentszéki jegyző is. L. a szentszék 1790. június l6-i gyűléséről felvett jegyzőkönyvet. Püsp. lev. III. állv.

Ezeket az elöljárókat egyelőre három évre nevezték ki s három év elteltével csakugyan erős személyi változások állottak be: rektor Eölbei János kanonok, jogtanár Póczik József lelkiigazgató lett, spirituális viszont Póczik után Taschler Mihály, a feloszlatott Jézustársaság v. tagja.

Az állások azután is gyakran változtak.
1804-ben Czuppon tanszékére Róka Imre dr. került. Czuppon kanonok lett s a líceum igazgatója, Póczik már 1802-ben megkapta a vámoscsaládi plébániát. A jogot újra a közben plébániára költözött Nagy Gábor tanítja. Ő azonban 1805-ben egyetemi tanár lesz s tanszékére Vass László lép, ki 1815-ben szintén követi elődjét az egyetemi katedrára. Szombathelyen Tatay János lép helyébe.

Kiffovits Ignác 1806-ig hű marad katedrájához. Ekkor gyarmati plébános lesz. Utóda, Molnár Ferenc 1813-ig marad morális tanár; ekkor megkapja a sárvári plébániát és Márkus György lesz az utóda.

Bőle legtovább marad katedráján, húsz éven át tanítja a dogmatikát. 1810-ben kanonok-rektor lesz s utána Szalay Imre (1812-ig), majd Rathner Gottfried lesz a dogmatika tanára.

Spirituálisok Póczik és Taschler után Győrhe Pál, Leitner István, Stirling János, Hörgl János és Prátsovits Mihály lettek.

Vicerektorok voltak az első időben 1791-1815-ig Kéry Pál, Jelentsits György, Farkas Károly, Kiffovits Ignác morális tanár, Vass János, Szalay Mihály, Orbán Márton, Papp József.⁴²)

42) L. Bőle i. m. és schematismusok, valamint a szentszéki jegyzőkönyvek vonatkozó helyein.

Szily János és Somogy Lipót.
(Prokopp reliefje.)

A kispapok első éve végén, 1791. augusztus 29-én volt a székesegyház alapkőletétele. A hatalmas katedrális építkezése megváltoztatta a szeminárium frontját is. Eddig a papnevelőintézetet a püspökvárral díszes fal kötötte össze, mely megfelelt a püspökbazár homlokzatának. Ezen, belül püspöki park volt.⁴³)

43) L. tervrajzok a püsp. levéltárban III. sz. 6. f. V. ö. e mű I. k. 60. l.

E falat most az eredeti terv megváltoztatása miatt lebontották s a kertet is tönkretették a munkálatok. Ha a kispapok hálótermeikből kitekintettek az ablakon, serény munkát láttak az óriás építvény állványain s nem egyszer látták a püspököt magát is, aki naponta sokszor ment át az építkezés megtekintésére. Mikor pedig a katedrális falai kibontakoztak a cölöperdőből, nagy lehetett az öröm és még nagyobb a vágy, hogy a nagytemplomot egyszer belülről is készen láthassák.

A püspököt sokszor látták a kispapok maguk között. Erre vallanak Csergits Simon felsőlendvai plébános gyászoló költeményének e sorai:

Ti is, Nevendékek, ti keleti Rózsák!
Égnek áldoztatott szagos liliomkák!
Irjátok a nevét gyenge szivetökre,
Mert ő is vigyázott a ti lelketökre.
Soha nem jár annyit juhász az aklyánál,
Sem a méhés gazda szagos méh házánál,
Amennyit ő jóra a ti házatokban,
Hogy jót tanuljatok iffiuságtokban.
Ti mindég szem alatt, mindég a szívében
Voltatok éjjel is emlékezetében...
Mondjátok el éltét leendő ifjaknak,
Mert példa és tükör kicsiny és nagyoknak.⁴⁴)

44) Nagym. felsőszopori Szily János őexe. halálát kesergő versek. Nyomtattatott Szhelyen: a szerző érdemeit a közönséggel közleni kívánó t. nevendék papság költségein. 1799.

A nagy püspökből, bármennyire a tettek embere volt is, aki erélyt és szigorúságot tanusított az egyházmegye megalakításainak harcaiban, jóság áradt rájuk. Kispapjaihoz intézett írásaiból, szabályaiból ma is az atya hangját érezni ki, kinek az élet nagy harcai után a kispapság "paterni cordis nostri solatium, germen et corona nostra."

Annál döbbenetesebb volt Szilynek 1799. január 2-án beköszöntött halála. A kispapok, mint elsárguló protokollumok panaszából és gyászdalaik bánatos hangjából következtetni lehet, érezték, hogy legjobb atyjukat veszítették el benne.