Sz. Pozsonyban 1891. dec. 21-én K. Ede mérnök és Horváth Erzsébet szülőktől. Felsz. 1914. június 27-én. Káplán volt Lentiben (1914. szept. 1.-1915. szept. 12.), Bánokszentgyörgyön (1915. szept. 13.-1917. jan. 31.), Felsőpatyon (1917. febr. 1.-okt. 10.), Felsőszilvágyon (1917. okt. 10.- 1919. szept. 24.), adm. Felsőszilvágyon (1919. szept. 24.- 1924. május 15.), plébános u. o. 1924. május 15. óta.

1925-ben új plébániaház építése, 1926-ban templomkerítés felállítása, 1929-ben Váton tanítói lakás építése, 1933-ban az összes temetők bekerítése és új temetkezési rend felállítása fűződik nevéhez.

Sz. Rábakecskéden 1878. aug. 8-án K. Antal GySEV. altiszt és Kondor Borbála szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. káplán volt Városszalónakon (1902-3), Vasvörösvárott (1903-8), Pinkafőn (1908-9), adm. Őriszentmártonban (1909), kisegítő Városszalónakon (1909), káplán Rohoncon (1909-1910), plébh. Kukméren (1910. aug.-1913. okt.), adm. Kúpfalván (1913. okt.-1917), pléb. Pörgölényben (1917-1921. nov.), innen a megszálló osztrákok által elűzve id. plébh. Náraiban (1921. nov.-1922), kisegítő Kőszegen (1922), pléb. Köveskuton 1922. júl. óta. 1926-ban a kőszegi ker. h. esperese, 1927 óta esperese. 1927-29. években a kőszegpatyi plébánia szervezésénél püspöki biztos volt.

A kommün alatt (1919. jún. 6.-aug. 4.) mint menekült Bécsben élt. 1919-21. években a lékai kerületben vezetője volt az Anschlussellenes mozgalomnak s mint ilyen elnöke a Felsőpulyán tartott lajtabánsági gyűlésnek. Köveskuti jelentősebb eredményei: a kegyúri kérdés megoldása, új plébánialak építése, a plébániatemplom s a söptei és asszonyfalvi templomok renoválása, új harangok beszerzése, az új salfai iskola s a söptei tanítólakás építése, Söptén a III. tanítói állás szervezése. Paramentumok beszerzésére 4800 P-t fordított. 1929-ben megjelent szerkesztésében a "Legjobb útitárs" c. imakönyv. 1931-ben a "Vasvármegyé"-ben publikálta Nyugatmagyarország megszállására vonatkozó emlékeit. Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 342, 359, 460. l.

Sz. Rábakecskéden 1850. január 8-án K. Jánosés Varga Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1874. aug. 12-én. káplán volt Bánokszentgyörgyön (1874. okt.-1876. aug.), Körmenden (1876. aug.-1881. ápr.), plébános Rumban 1881. ápr. 22-től 1912. ápr. 5-én beköv. haláláig.

Rumban 300 K-s misealapítványt tett. Nagy áldozatok árán három-tantermes szép iskolát épített. Szerénylelkületű, buzgó lelkipásztor volt, élete végéig gondosan végezte a hitoktatást az iskolákban és vásár- s ünnepnapok délutánján a templomban felnőtt hívei között. Saját rendszere volt ebben. Több kötetben írta meg a historia domust. Mind az Istóczy-f. antiszemita párt szervezésében, mind a néppárt megalapításában igen élénk részt vett. Nagyon szerette a szegényeket, végrendeletében egész vagyonát plébániájának szegényeire hagyta.

Sz. Szombathelyen 1818. júl. 4-én K. Jánosés Donászy Julianna szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen mint a központi papnevelde növendéke végezte. Tanulmányainak befejeztével korhiány miatt szentelhető nem volt, a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházba került mint segédgondnok (1838. nov. -1839. jún.), majd Skublics József családjánál Zalabesenyőn volt nevelő (1839-45). Felsz. 1841. aug. 4-én. 1845-ben pléb. lett Nyőgéren, 1863-ban Zalaegerszeg plébánosa lett s egyben ker. esperes és tanfelügyelő, Zala vármegye 1847-ben táblabírájává választotta. 1868-ban Sz. Miklósról címzett madocsai apát lett, Szenczy püspök Kopsz J. és Lipovics I. segédletével júl. 28-án benedikálta. 1873-ban székesegyházi kanonokká neveztetett ki, 1874-ben pápóci perjel, 1876-ban őrkanonok, 1883-ban vál. tribunici püspök, 1886-ban éneklőkanonok, 1891-ben olvasókanonok lett. Meghalt 1892. június 22-én Szombathelyén. 1861-ben és 1881-ben országgyűlési képviselő volt.

Szabó Imre halála után ő volt a király jelöltje a szombathelyi püspökségre (l. Hidasy Kornél naplóját), de Róma vétót mondott a kinevezés ellen. A vétó okát nem sikerült megtudnunk. Jeles szónok, kifogástalan pap volt. Németül és franciául is beszélt. - Az 1848-iki egyházmegyei papi gyűlésnek jegyzője volt.

Körl. 1892. VI. 1648. sz.: "Egyházmegyénk egyik jeles tagja húnyt el ő benne. Halála egyaránt veszteség az Egyházra és a Hazára, mert egyaránt hű fia volt mindkettőnek. Kiváló képzettsége, humanitása és egyházi hivatásával párosult hazaszeretete által a közélet terén is általános tiszteletet és elismerést vívott ki magának. Őszinte testvéri fájdalommal kísértük őt az örök nyugalma helyére." - Sz. E. T. II. 81, 82, 110, 328, 359. l.

Sz. Döbörhegyen 1744. május 7-én K. Mihály és Gergó Ilona szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1771-ben. káplán volt Szanyban (1771-73), pléb. Kenyeriben 1773. ápr.-tól 1800. okt. 22-én Nagykapornakon beköv. haláláig. Bátyjának, Kutasy József tiszttartónak látogatására ment Nagykapornakra, alighogy odaérkezett, Isten magához szólította.

Az inf.-k joviális, kedves embernek, jó papnak mondják. Németül is beszélt. - Vis. Can. Kenyeri, 1775. szept. 25 és 1781. ápr. 19. - P. C. 1800. p. 199.

Sz. Szombathelyen 1840. febr. 23-án K. József megyehajdu és Pungor Matild szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1864. július 10-én. káplán volt Pákán (1864. szept.-1870. febr.), Alsólendván (1870. febr.-1878. dec.), pléb. Felsőszemenyén 1878. dec. 1-től 1885. július 11-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1895. okt. 14-én K. Károly p. ü. számvevőségi főtanácsos és Wellisch Irma szülőktől. Felsz. 1918. június 13-án. Hitoktató volt Szombathelyen (1917-18), püspöki szertartó (1918-23), pléb. Jákon (1923. nov.- 1929), pléb. Táplánfán 1929 óta. 1932-ben Őszentsége tb. titkos káplánjává nevezte ki.

Németül is beszél. Jákon nagy gondot fordított a templom felszerelésére. Táplánfán átépítette a plébánialakot. 1932-ben kiadta "A jáki templom rövid ismertetése" c. művét. Táplánfán és Gyöngyösszentkereszten Szívgárdát alapított és vezet 1932 óta. - Sz. E. T. II. 318, 319, 451. l.

Sz. Rábatőttösön 1764. május 5-én Kőszöghi (sic!) Mihály és Bán Magdolna szülőktől. A teológiát részben Pozsonyban, részben Szombathelyen végezte. Felsz. 1792. aug. 26-án. Meghalt mint mileji káplán szüleinél Kajdon 1793. szept. 27-én.

P. C. 1793. p. 680.

Sz. Enyingen 1814. jan. 29-én. Felsz. 1837. ápr. 16-án. káplán volt Szepetneken (1837. jún.-1840. nov.), adm. u. o. (1840. nov.-1841. márc.), ismét káplán u. o. (1841. márc.- 1846. jan.), káplán Nagylengyelben (1846. márc.-ápr.), adm. u. o. (1846. ápr.-jún.), káplán Körmenden (1846. jún. 1853. dec.), pléb. Vásárosmiskén 1854-től 1876. június 21-én Pápán beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Jánosházán 1811. márc. 6-án K. Jánosés Szalay Katalin szülőktől. Káplán volt Jánosházán (1835-36), Pecölben (1836. júl.-1838. szept.), Ikervárott (1838-39), püspöki udv. káplán (1839-41), pléb. Vasszécsenyben (1841-75). 1862-ben a szombathelyi ker. esperesévé és tanfelügyelőjévé, 1870-ben tb. kanonokká, 1875-ben valóságos kanonokká, 1877-ben a B. Szűzről nev. németújvári apáttá neveztetett ki, Szabó püspök 1877. szept. 17-én benedikálta. 1886. okt. 18-án mint pápóci perjel húnyt el.

Körl. 1887. I.: "K. A. apát, székesegyházi kanonok . . . az Úrban elhúnyt. Hátrahagyott vagyonát majdnem kizárólag egyházmegyei és egyéb jótékony célok tulajdonául jelölte ki." - Vasm. Lapok: "Kevés halandónak jutott az osztatlan tisztelet és becsülés, mely a galambszelíd öreg urat környezé." - Németül is beszélt. - Vis. Can. Pecöl, 1838. május 31. - Jánosházán és Vasszécsenyben 100-100 frtos misealapítványt, Vasszécsenyben, Lipárton és Kajdon 100-100 frtos iskolai alapítványt tett. - Sz. E. T. II. 116, 328, 331. l.

Sz. Jánosházán 1812. május 22-én K. Ferenc és Baráth Borbála szülőktől. Felsz. 1836. aug. 7-én. Káplán volt Nyőgéren (1837. febr. 14.-ápr. 30.), Zalaegerszegen (1837. május 1.-1839. nov. 14.), Szombathelyen (1839. nov. 14.-1842. ápr. 10.), adm. Sárvárott (1842. ápr. 10.-1852. febr. 26.), pléb. Csényén (1852. febr. 26.-1865. nov. 11.), pléb. Sárvárott 1865. nov. 11-től 1881. dec. 24-én beköv. haláláig. -1858. május 5-én esperessé, 1863. aug. 29-én tb. kanonokká neveztetett ki. Zala vármegye 1845-ben táblabírájává választotta.

Érdemes, kötelességszerető, lelkes pap volt. Németül is beszélt. - Vis. Can. Szombathely, 1841. jún. 14. - Sz. E. T. II. 330, 331, 359. l. - P. L. k. i. 1852. n. 166.

Sz. 1730 körül nemes K. Boldizsár és Katalin szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1755-ben. Plébános volt Nádasdon, hova Batthyány Lajos gróf 1756. febr. 24-én prezentálta; 1758. júl. 27-én Gerse plébánosa lett, majd 1762. aug. 3-tól 1772 január végéig Újkér plébánosa volt. 1772-ben Zichy püspök Mária Terézia óhajára szombathelyi kanonokká nevezte ki. Süketsége miatt azonban nem kevés kellemetlensége volt s ez indította arra, hogy javadalmát 1793-ban felcserélje Eölbei János pecöli apát éval (Sz. E. T. I. 93. s köv. l.). A cseréből kifolyólag gyűlölködő támadást indítottak egyesek Szily ellen, mintha ő kényszerítette volna K.-t arra, hogy unokaöccsének, Eölbeinek helyet adjon a káptalanban. Hogy ez mennyire nem áll, kitűnik abból, hogy Kövesdy már 1790-ben felajánlotta a cserét Etényi Sándor zalaegerszegi plébánosnak (Etényi Ferenc levele Szilyhez 1790. IX. 13. és Szily válasza IX. 20.). Kövesdyt 1793. dec. 1-én benedikálta Szily pecöli apáttá. Kövesdy eleinte Pecölben, később Kiscellben (Celldömölk) a bencés apátságban lakott s ott halt meg 1815. június 19-én. Kozmor Ferenc esperes temette el u. o. jún. 20-án.

Kövesdy protestáns családból származott; ifjú korában lett katolikus; példáját egymásután követték katonatiszt bátyjai, végül 75 éves korában édesatyja (az újkéri plébánián a megtértek jegyzékében olvasható e bejegyzés: "Anno 1766 die 17-a Martii conversus est Balthazar Kövesdy, Pater Parochi, annorum 75."). Kövesdy Pecölben újraépíttette az apátsági malmot és a molnár lakóházát. Végrendeletileg 2000 frtot hagyott misealapítványként a pecöli plébániára, hogy kamataiból évente 12 sztmisét mondjon a plébános Kövesdynek és szüleinek lelkiüdvéért. Egyházi ruháit, apáti jelvényeit az apátságra hagyta. - Németül is beszélt. Vis. Can. Celldömölk, 1814. május 24-26.

1804-ben Herzan halála után a székeskáptalan Kövesdyt mint neves szónokot kérte fel, hogy a bíboros emlékünnepén a magyar nyelvű emlékbeszédet megtartsa. Kövesdy nem vállalta a megbízatást. Kápt. Levéltár, 23. f. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Alsólendván 1806. jún. 25-én Kraicsics (sic!) Antal és Molnár Julianna szülőktől. Felsz. 1829. júl. 5-én. Káplán volt Belatincon (1829-33), Tótszentmártonban (1833-35). 1835. szept. 14-én egyházmegyénkből elbocsáttatott s a zágrábinak lett papja. Új egyházmegyéjében Szuhodol-i, később Mihaljevecz-i pléb. lett. 1881-ben nyugalomba ment, Varasdon élt. 1885 körül húnyt el. Zala és Varasd megyéknek táblabírája volt.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Belatinc, 1830. május 28. - P. C. 1835. szept. 14. - A nevét kezdetben Krájtsitsnak írta. A zágrábi névtárak 1839-től Krajacsicsnak, 1842-től Krajachichnak, 1870-től Krajacicnak írják.

Sz. Szombathelyen 1789. május 21-én Krantsits (sic!) József és Sinkovits Terézia szülőktől. Teol. tanulmányait 1809-ben elvégezte, korhiány miatt azonban nem volt szentelhető. Gróf Batthyány Jánoscsaládjához került nevelőnek, ifj. B. Jánosés Károly grófokat nevelte Grazban és Nagycsákányban 5 éven át. Ez alatt az idő alatt a német és olasz nyelvet tökéletesen elsajátította. Felsz. 1812. május 23-án. 1815-ben kőszegi káplán, 1821-ben szentszéki jegyző lett. 1825-ben Zala vármegye táblabírájává választotta, 1827-ben püspöki titkár, szentszéki tanácsos és zsinati vizsgáló, 1828-ban Komárom megye táblabírája, 1830 júliusában Szombathely plébánosa, ker. esperese, a nemzeti iskola igazgatója lett. 1830-ban Vas vármegye is táblabírájává választotta. 1834-ben tb. kanonokká neveztetett ki. Mint buzgó lelkipásztor és kitűnő egyházi szónok maradandó emléket hagyott maga után. 1839-ben székesegyházi kanonokká neveztetett ki, a papnevelde igazgatója lett s mint ilyen 1845-ig, majd mint prorektor 1850-ig kormányozta a szemináriumot, nagy erélyt fejtvén ki az intézet jókarba hozásában és az intézet törvényeinek pontos megőrzésében. 1840-ben sz. Ábrahámról címzett Ebronvölgyi apáttá neveztetett ki, Bőle püspök július 16-án benedikálta. 1841-ben pápóci perjel, 1843-ban őrkanonok, 1848-ban éneklőkanonok lett. 1852 szeptember havában a lékai Kálvária ünnepélyes felavatásakor meghűlt, súlyos betegségbe esett, nyilvánosan többé nem jelent meg. 1853. március 22-én húnyt el.

"Nagy gonddal" írta meg a szombathelyi plébánia történetét. Kéziratát Köberl Jánosmég látta, de most nem lelhető fel. - Végrendeletileg 3500 frtnyi alapítványt tett oly célból, hogy a kamat egy saját rokonságából való és csak ha ilyen nem találtatnék, más idegen tanulónak stipendiumként adassék. Azonkívül 1000 frtnyi alapítványt tett oly célból, hogy annak kamatait 3 példás munkásságú falusi tanító kapja meg. - Sz. E. T. l. névmutató. - Szép mellképe van Mayertól a szeminárium társalgójában. - Vis. Can. Kőszeg, 1815. jún. 2.

Sz. Felsőcsatáron 1795. aug. 22-én K. Mihály és Varga Anna szülőktől. Felsz. 1819. ápr. 25-én. Káplán volt Pinkakertesen (1819-20), Szentpéterfán (1820. május-1824. márc.), Szombathelyen (1824. ápr. 1.-dec. 31.), pléb. Tömördön (1825. jan. 1.-1845. ápr. 21.), szemináriumi aligazgató (1845-54), mint ilyent tb. kanonokká neveztette ki Balassa püspök 1850-ben, Szenczy püspök előterjesztéséhe pedig 1853-ban székesegyházi kanonokká neveztetett ki. 1855. szept. 27-én I. Ferenc József almádi c. apáttá nevezte ki, Szenczy püspök 1856. január 13-án benedikálta Bitnicz Lajos és Szaniszló József segédletével. Mint rektor 1854-től 1859-ig kormányozta a papneveldét, 1871-ben nagypréposttá lett. Mint ilyen kitűnt rendkívüli vendégszeretete és jótékonysága által. Meghalt 1874. márc. 13-án.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Tömörd, 1840. június 14. - Tetemes összeggel járult hozzá a püspöki el. iskola építéséhez. A rohonci Hauser-féle alapítványt sok fáradozás és kutatás után ő hozta újra napfényre. Mint vicerektor, majd mint rektor kitűnő gazdálkodása által tetemesen gyarapította a papnevelde vagyonát. Végrendeletileg a köv. alapítványokat tette: 1) 14 szegény tanuló részére ösztöndíjalapítványként 48.000 frt., 2) a szombathelyi polgári gyámoldának 1.000 frt., 3) a szombathelyi Emberbaráti Egyletnek 1.000 frt., 4) a szegények közt halála után rögtöni kiosztásra 1.000 frt., 5) a felsőcsatári templom részére beszerzendő csillárra 100 frt., 6) a Sz. István Társulatnak 100 frt., 7) a szombathelyi óvodának 100 frt., 8) a szombathelyi Jótékony Nőegyletnek 100 frt., 9) a Gizella Egyletnek 100 frt., 10) az Egyházmegyei Alapnak 100 frt., 11) az Egyházmegyei Nyugdíjintézetnek, amelynek korábban már 100 frtot adott, 400 frt., 12) a pesti vakok és süketnémák intézeteinek 50-50 frt. - A konzervatív zászló alatt élénk részt vett korának politikai harcaiban. "Vasmegyei Lapok" 1874. 23. sz.

Sz. Felsőcsatáron 1825. aug. 4-én K. József és Mária földműves szülőktől. Krancz István (l. 704) unokaöccse. Felsz. 1851. aug. 23-án. Káplán volt Vízlendván (1851-54), káplán Szepetneken (1854. ápr.-júl.), adm. Kukméron (1854-55), Csesztregen (1855. szept.-1856. márc.), pléb. Alsószölnökön (1856. márc.-1870. júl.), pléb. Tömördön 1870. aug.-tól 1884. január 23-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Csajtán 1889. május 10-én K. Alajos és Stefel Róza földműves szülőktől. Felsz. 1911. okt. 6-án Győrött. káplán volt Belatincon (1911. okt. 15.-1913. jún.), Muraszombaton (1913. jún. 21.-1915. szept. 12.), tábori lelkész 1915. szept. 12-től 1918. nov. 19-ig különböző helyeken, munkásságának elismeréseül II. oszt. lelkészi érdemkeresztet kapott. 1918. november 18. után újra Muraszombaton lett káplán, 1922. szept. 9-én Csendlakra került mint plébánoshelyettes, 1922. okt. 18. óta Csendlak plébánosa.

Horvátul, vendül és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 442. l.

Sz. Péterhegyen 1787. március 21-én K. György és Marianna szülőktől. Felsz. 1810. dec. 9-én. Káplán volt Muraszombaton (1811), Belatincon (1811-12), pléb. Péterhegyen 1812-től 1856. március 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Belatinc, 1811. május 10; Péterhegy, 1829. jún. 3. - Vendül és horvátul is beszélt.

Sz. Mezőváron 1896. aug. 1-én K. József és Szép Franciska földműves szülőktől. Felsz. 1923. június 21-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1923. aug. 24.-1926. júl. 20.), Szombathelyen (1926. júl. 20.-1929. dec. 1.), kurátor Kámon-Herényben (1930. január 1.-szept. 1.), adm. Letenyén (1930. szept. 1.-1931. szept. 1.), kurátor Toronyban 1931. szept. 1. óta.

1933-ban megnagyobbította a toronyi sekrestyét és a Szívgárdát fejlesztette Toronyban és Ondódon. - Németül és vendül is beszél. - Sz. E. T. II. 426. l.

Sz. Iváncon 1766. febr. 25-én K. Ádámés nemes Lóránth Krisztina szülőktől. Atyja a község tanítója és jegyzője volt. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Nádasdon (1791. jan.-márc.), Salomvárott (1791. ápr.-júl.), udv. káplán a gyöngyösapáti kastélyban (1791. júl.-szept.), káplán Iváncon (1791. okt.- 1792. jún.), Zalaegerszegen (1792. jún.-1793. okt.). 1793 októberében Szily ajánlására az akkor felállított líceumba a mathematica, hydrotechnica és architectura tanárává nevezte ki Reutter apát. Kresznerics okt. 14-én klasszikus szépségű levélben köszönte meg ezt Szilynek (P. L. II. sz. 72. f.). A köv. évben megszerezte a filozófiai doktorátust. A líceumnak országosan ismert, nagytekintélyű tanára volt 1812 tavaszáig, amikor katedráját az alsósági plébániával cserélte fel. 1827-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1831. febr. 15-én a M. T. Akadémia tb. tagjává választotta. Ő volt az egyetlen, akit az alsó papságból e magas méltóságra választottak. 1832. jan. 18-án Alsóságon húnyt el.

Kresznerics kiváló matematikus, régész és nyelvész volt. Anyanyelvén és a latinon kívül beszélt németül, franciául és görögül. Egyházmegyénknek egyik legtehetségesebb papja volt. Zsenialitása azonban túlontúl érzékeny idegzettel párosult. A legkisebb kritikát is személyes támadásnak tekintette és rosszindulatból származtatta, viszont ő maga könnyedén osztogatta a súlyos sebeket. Összekülönbözött a líceum igazgatóival: a derék Czupponnal, Horváth Ferenccel, csakúgy mint főigazgatóival: Rauschsal és a kiváló Paintnerrel. Szily és Zarka harcában utóbbinak pártjára állott. Végre a helytartótanács megsokalta az állandó civódást és 1811. ápr. 16-án 7202. sz. leiratával felszólította Somogy püspököt, hogy teremtsen rendet a líceumban. Ennek következménye volt, hogy K. plébániára ment s minden valószínűség szerint a K. összeférhetetlen természetétől való félelem volt az oka annak, hogy sem Somogy, sem Bőle nem hozták be kanonoknak, jóllehet, nagy tudománya és kifogástalan papi élete miatt nagyrabecsülték.

Somogy 1811. febr. 15-én 13 folyamodó közt utolsó helyen terjesztette fel kanonokságra s ezeket írta róka: "Praeter navatam in tradendis praelectionibus operam etiam instrumentorum ad Lycei usus procuratione, complurium adolescentium nobiliorum educatione, edito ad rem literariam promovendam opusculo, susceptisque ad id proprio sumptu itineribus, merita sibi comparavit. Gravis est et sedulus."

Kéziratainak két kötete ("Irományok" és "Acta scholastica") az Egyetemi Könyvtárban van, Levelezéseinek 3 kötete, melyeket a Sz. István Társulatban Márki S. ismertetett, úgy látszik, elkallódott.

Könyvtárát, amely 1060 kötet nyomtatványt, ezek sorában 200-nál több incunabulumot és 76 kéziratot foglalt magában és 1700 ritka darabból álló pénzgyüjteményét 4000 frtért Teleky József gróf vásárolta meg a M. T.Akadémia számára (Divald K.: A M. T. Akadémia palotája és gyüjteményei. Bpest, 197. 48. és 94. l.).

Hagyatékának egy részén tanulmányi ösztöndíjat alapított, melyen egyházmegyénknek sok tagja nyerte kiképzését. Ennek elhelyezésére vonatkozólag végrendeletében a következő érdekes intézkedést teszi: "A pénz tétessék ezüstben interesre . . . mindenkor in natura ezüstben, mivel... méltán lehet attól tartani, hogy az időnkint előforduló scalák által minden tőke pénz úgy megromlik, hogy végre csak el mulik, mint a nitzki szür."

Életrajzát hálás tanítványa, Szilasy Jánosegyetemi tanár írta meg a Tud. Gyüjtemény 1832. évf. VIII. k.-ben. - Sz. E. T. l. névmutató és főleg II. 380-84. l. - Vecsey Lajos i. m. - Wurzbach i. m. 13 k. 203. l. - P. C. 1791. p. 563; 1832. n. 80. - Pálinkás Géza: Kresznerics F. élete Szombathelyi Ujság, 1902, karácsonyi szám). Aláírása Sz. E. T. II. 381. l.

Sz. a sopron megyei Fülesen 1739 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1764-ben. Káplán volt Rohoncon (1764-70), pléb. Incéden 1770-től 1788. március 12-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Incéd, 1779. aug. 4-5. - P. C. 1788. p. 274.

Sz. Kulcsárfalun 1814. dec. 17-én. Felsz. 1837. dec. 21-én. káplán volt Bántornyán (1838-39), Felsőlendván (1839. febr.-jún.), Körmenden (1839. jún.-1843. máj.), pléb. Kukméren (1843. máj.-1855. febr.), pléb. Alsószölnökön 1855. febr.-tól 1856. márc. 6-án beköv. haláláig.

Németül, vendül és horvátul is beszélt.

Sz. Jánosházán 1879. dec. 26-án K. István cipész és Takács Viktória szülőktől. Felsz. 1905. június 27-én. Káplán volt Vámoscsaládon (1905. szept. 18.-1908. márc.), Jánosházán (1908. márc. 2.-1912. márc. 20.), Körmenden (1912. márc. 20.-1920. nov. 20.), közben id. adm. Egyházashollóson (1920. jan. 27.-május 24.), káplán Szombathelyen (1920. dec. 4.-1923. szept. 25.), pléb. Szarvaskenden 1923. szept. 25. óta.

Közepesen beszéli a német nyelvet. Jánosházán Hitelszövetkezetet alapított s új templom építésére gyüjtött. Halastón, Döbörhegyen új iskolák építését szorgalmazta. Plébániájának minden községében Jézus Szíve Szövetséget, Szívgárdát és Oltáregyesületet alapított s vezet.

Sz. Kőszegfalván 1855. dec. 2-án Krötzel (sic!) Jánosés Schatzl Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a bécsi egyetemen végezte mint a Pázmáneum növendéke. Felsz. 1882. július 11-én Zalka János győri püspök által. Káplán volt Kőszegen (1882. júl.-aug.), majd a szeminárium prefektusának neveztetett ki, de betegsége megakadályozta abban, hogy hivatalát elfoglalhassa. Szombathelyen halt meg 1883. január 26-án.

Németül is beszélt. - Lollok József kanonok, a Pázmáneum rektora 1882-ben ezt az információt írta róla: "Est valde devotus, pacatus, praestans in moribus, ingenium habet valde bonum, diligentissimus est . . . Propter characterem tranquillum omnibus sociis amabilis est." - Sz. E. T. II. 251, 294. l.

Sz. Pinkafőn 1817 ápr. 13-án. Atyja K. Jánospolgár volt. A fil.-t mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1839. szept. 15-én. Káplán volt Rohoncon (1839-41), Pörgölényben (1841. okt.-1849. okt.), prefektus a szemináriumban (1849 -50), Szenczy Ferenc utóda a morális tanszéken 1850 októberétől 1853. szept. 26-án Szombathelyen beköv. haláláig. Szentszéki ülnök és zsinati vizsgáló volt a Veinhofer iskolájából kikerült, ifjan elhúnyt jeles pap.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 60, 218, 231, 294. l.

Sz. Rödönyben 1897. okt. 31-én K. József takács és Wappel Terézia szülőktől. Felsz. 1924. június 22-én. Káplán volt Körmenden (1924. júl. 22.-1926. febr. 22.), hittanár a szombathelyi leánygimnáziumban és a női felső ker. iskolában (1926. febr. 22.-1931. szept. 1.), plébh. Letenyén (1931. szept. 1.-1935. ápr.), pléb. u. o. 1935. ápr. óta. 1933-ban ker. tanfelügyelővé, 1935-ben esperessé neveztetett ki.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 427. l.

Sz. Haracsonyban (Sopron vm.) 1793. márc. 22-én K. Ignác molnármester és Krautner Mária szülőktől. Felsz. 1817. május 21-én. Káplán volt Rohoncon (1817-20), Egyházasfüzesen (1820-24), pléb. Lődösön (1824-27), pléb. Őriszentmártonban 1827-től 1831. június 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1831. n. 434.

Sz. Nemeshollóson 1902. febr. 16-án K. Lajos és Barabás Mária földműves szülőktől. Felsz. 1926. június 20-án. káplán volt Szepetneken (1926. júl.-1927. aug.), Egervárott (1927. aug.-1928. május), Letenyén (1928. május-1930. január), az újonnan felállított tótszerdahelyi kurácia első lelkipásztora 1930. január 29. óta.

Horvátul is ért.

Sz. Zalaegerszegen 1910. január 9-én K. Gyula főgimn. tanár és Folly Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait mint a közp. papnevelde növendéke a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1933. jún. 25-én. Nevelő volt Szilvásváradon Pallavicini őrgróf családjánál (1933. szept.-1934. jún.), káplán Felsőszemenyén (l934. júl.-okt.), adm. u. o. 1934. okt. 21. óta.

Sz. Nemesvisen (Sopron vm.) 1766 körül. A teológiát a pozsonyi ált. szemináriumban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Apátistvánfalván (1790-91), Szentgyörgyvölgyén (1791-92), Pákán (1792-93), adm. Egyházashetyén (1793. nov.-1797. júl.), pléb. Rábakovácsiban (1797. júl.-1825. aug.). 1825-ben nyugalomba ment, Szombathelyen lakott, 1830-tól a deficientia lakója volt s itt halt meg 1835. okt. 27-én.

Vis. Can. Rábakovácsi, 1815. május 1. - P. C. 1835. n. 680.

Sz. Budapesten 1860. okt. 13-án. Felsz. 1884. május 18-án. Káplán volt Vasvörösvárott (1884-85), Kőszegen (1885. aug.-1887. szept.), Rohoncon (1887-89), hittanár a felsőlövői ág. ev. intézeteknél (1889-94), káplán Pörgölényben (1894. június-1895. december), adm. Kúpfalván (1895. jan.-1896. aug.), káplán Rábaszentmártonban (1896 -1897), Incéden (1897-1900), hittanár a zalaegerszegi áll. főgimnáziumban (1900-1914); 1914-ben tb. szentszéki tanácsossá neveztetett ki és Sámfalvára küldetett plébánoshelyettesnek, állását azonban betegsége miatt nem foglalhatta el. Egy évi betegszabadság után, amelyet Zalaegerszegen töltött, Barátfalván volt adminisztrátor (1915-16), majd 1916-ban káptalani karkáplán lett. Meghalt 1926. aug. 19-én Egerben.

Szép képzettségű, fínom modorú, szeplőtelen életű pap volt. A zalaegerszegi áll. gimn. Mária-kogregációját ő alapította, éveken át elnöke volt a Hitelszövetkezetnek.

Sz. Szabaron 1883. aug. 19-én K. József tanító és Kollarics Anna szülőktől. Felsz. 1906. jún. 27-én. Házikáplán volt Vépen gróf Erdődy Sándor családjánál 5 hónapig, Gyöngyösszentkereszten özv. gróf Draskovich Pálné kastélyában 1 hónapig, káplán Táplánfán félévig (1906-7), Rohoncon (1907-11), plébh. Nagynardán (1911-18), pléb. 1918. okt. 1. óta u. o. Újhegyen és Nagynardán megalakította a Jézus Szíve-társulatot.

Németül és horvátul is beszél. Magyar érzületéért osztrák fogságot szenvedett. Nagy érdemei vannak Nagynarda-Felsőcsatár-Szentpéterfa visszacsatolásában.

Sz. Jánosházán K. Imre és Henits Mária földműves szülőktől. Felsz. 1924. június 22-én. Káplán volt Pákán (1924. júl.-1926. júl.), hitoktató Szombathelyen (1926. júl.-1928. júl.), az Északfranciaországba kivándorolt magyar katolikusok lelkésze Roubaix székhellyel (1928. júl.-1930. jún.), a franciaországi magyar katolikusok lelkésze Páris székhellyel (1930. jún.-1931. dec.), helyi lelkész Bakócán (Baranya vm.) 1932. januárjától 1932. júl. 7-ig. 1932. okt. 1. óta plébh. Tótszentmártonban.

Francia és horvát nyelven is beszél. Párisban megszervezte a magyar egyetemi hallgatók menzáját és sokat fóradott a munkanélküliek gondozásán. - Sz. E. T. II. 427. l.

Sz. Bozsokon 1804. július 15-én K. József és Barits Erzsébet szülőktől. Felsz. 1829. aug. 23-án. Udvari káplán volt Szápáry Sándor gróf kastélyában Muraszombaton (1829- 30), káplán Pörgölényben (1830-31), Körmenden (1831. nov -1834. szept.), Rohoncon (1834-38), Belatincon (1838 -40), pléb. u. o. 1841-től 1860. szept. 7-én beköv. haláláig. 1858-tól az alsólendvai kerület esperese és tanfelügyelője volt.

Vis. Can. Robonc, 1836. jún. 19. - Németül és vendül is beszélt.

Sz. Csepregen 1783. márc. 3-án nemes szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Sárvárott (1806-11), pléb. RábaketheIyen 1811. szept. 8-tól 1844. szept. 20-án beköv. haláláig. Vas vármegye 1824-ben táblabírájává választotta.

Vis. Can. Rábakethely, 1829. jún. 19. - Németül is beszélt.

Sz. Rőtfalván 1733 körül. A teológiát Rómábann és Győrött (mint civilteológus) hallgatta. Felsz. Esterházy Antal herceg címére Győrött 1760-ban. Káplán volt Pinkafőn (1760-1762), pléb. Vasfarkasfalván 1762-től 1807. febr. 22-én beköv. haláláig.

Németül és olaszul is beszélt. Inf.: "Zelus aliquando etiam indiscretus. Mores exemplares." - Vis. Can. Vasfarkasfalva, 1779. aug. 27-28. - P. C. 1807. n. 220.

Sz. Rőtfalván 1740 körül. Teol. tanulmányait a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1765-ben. Káplán volt Rohoncon (1765-68), pléb. Borostyánkőn 1768-tól 1789. aug. 1-én beköv. haláláig.

Inf. 1777.: "Morum piissimorum, officio satisfacit, sed in cura animarum valde meticulosus et timidus, ac indiscrete anxius." Németül is beszélt. - Vis. Can. Borostyánkő, 1779 aug. 7-9. - U. o. misealapítványt tett. - P. C. 1789. p. 119.

Sz. Muraszentesen 1873. júl. 3-án K. József és Prelec Anna földműves szülőktől. Felsz. 1897. júl. 11-én. Káplán volt Vízlendván (1897-98), Belatincon (1898-1904), Felsőlendván (1904. szept.-1908. máj.), pléb. Péterhegyen 1908-tól 1927. dec. 25-én beköv. haláláig.

Vend és német nyelven is beszélt.

Sz. Muravárhelyen 1887. aug. 28-án K. József és Gombócz Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1911. június 29-én. Káplán volt Csendlakon (1911-12), Belatincon. (1912 -1914), adm. u. o. (1914-17), pléb. u. o. 1917-től 1922. január 1-én hosszas betegség után beköv. haláláig.

Vend nyelven is beszélt. - Sz. E. T. II. 155, 360, 406. l.

Sz. Muravárhelyen 1901. május 24-én K. József és Gombócz Katalin földműves szülőktől. K. Istvánnak öccse. Felsz. 1924. június 22-én. Káplán volt Rábagyarmaton (1924. júl. 8.-1928. aug. 31.), hitoktató Szombathelyen a városi elemi iskoláknál 1928. szept. l. óta.

Vend nyelven is beszél. Rábagyarmaton és Szombathelyen Szívgárdát alapított s utóbbi helyen két iskola Szívgárdáját vezeti.

Sz. Muraszentesen 1896. ápr. 17-én K. Antal és Lovrecz Eduarda szülőktől. Felsz. diákonussá 1918. jún. 12-én. Meghalt 1918. okt.-ben Muraszigeten.

Vendül is beszélt.

Sz. Budapesten 1882. szept. 15-én. Felsz. 1905. jún. 17-én. Káplán volt Királyfalván (1905-6), Pinkafőn (1906 -1908), Kőszegen (1908-1912), pléb. Felsőkethelyen (1913-14), a világháborúban katonalelkészi szolgálatot teljesített (1914-16), plébh. Királyfalván (1916-19), plébh. Egyházasfüzesen (1919-22), 1922-ben a burgenlandi papság kötelékéből elbocsáttatott és az Esztergomi főegyházmegye kötelékébe nyert felvételt. Jelenleg Sashalmon (váci egyházmegye) plébános és tb. esperes.

Német nyelven is beszél. - Sz. E. T. II. 360, 444, 445. l. - Nevét Klingsböglről magyarosította.

Sz. Alsócsalogányban 1752. dec. 14-én. A teológiát Győrött és Budán hallgatta. Szily püspök vizitációs körútja alkalmával szentelte pappá Felsőlendván 1779. szept. 13-án. káplán volt Rábakethelyen (1779-81), pléb. Péterhegyen (1781-85), Nagydolányban (1785-95), Apátistvánfalván 1795. szept. 26-tól 1810. febr. 27-én beköv. haláláig. Az őrségi kerületnek esperese volt.

Vendül és németül is beszélt. Vis. Can. apátistvánfalva, 1808. május 22. - P. C. 1810. n. 259.

Sz. Alsócsalogányban 1737 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1763 körül. Udvari káplán volt a felsőlendvai várban 3 hónapig, majd pléb. Felsőszentbenedeken 1763. okt. 17-től 1804. ápr. 11-én beköv. haláláig. Szilynek igen kedves papja, kerületének esperese és tanfelügyelője volt. Szilyhez írt nagyszámú levele hü tükre a vendvidék valláserkölcsi és kultúrális életének. Küzmics Miklós és unokatestvére Küzmics István surdi (Somogy vm.) ág. ev. lelkész voltak megteremtői a vend irodalmi nyelvnek. Szily s már előbb Zichy győri püspök bőkezű mecénásai voltak K. M.-nak.

Vis. Can. Felsőszentbenedek, 1778. szept. 4-5. - U. o. misealapítványt tett. Sz. E. T. I. 44. 391; II. 360. l. - A Küzmicsre vonatkozó irodalomból felemlítem a következőket: Csaplovics János: Tudományos Gyüjtemény, 1828, V. k. 25-27. l. - U. a.: Croaten und Wenden in Ungarn. Pressburg, 1829, 83. l. - Safarik J.: Geschichte der südslavischen Literatur I. Prag. 1864. 28, 49. l. - Raic Bozidar: Letopis Matice Slovenske 1868, 70; 1869, 62, 63, 65. - Melich János: A magyarországi vend irodalom bibliografiája. Magyar Könyvszemle X. (1902) 433-6, 441-8; 1908. - Mikola Sándor: Domovina III. (Bpest, 1922) 7-8. - Slovenski biografski leksikon. Ljubljana, 1932. 579-99. l. (Slebinger Janko alapos cikke K-ről, irodalommal.) - Zelko Ivan: K. bibliografiji del Miklosa Küzmics. 1934. - Novak Vilko cikke a Slovenska Krajina 1935. évfolyamában.

Sz. Rátóton 1850. szept. 29-én L. Ferenc és Stróbl Mária földműves szülőktől. Felsz. 1876. június 21-én. Káplán volt Rábakethelyen (1876. júl. 22.-1878. aug. 11.), Letenyén 1878. nov. 29-től 1882. június 29-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1849. febr. 6-án L. Ferenc kőműves és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1873. szept. 24-én káplán volt Bánokszentgyörgyön (1873. okt.-1874. május), Csesztregen (1874. május-1878. aug.), Szombathelyen (1878. szept.-1883. febr.), pléb. Felsőoszkón 1883 márciusától 1888. szept. 7-én beköv. haláláig.

Kitűnő szónok volt.

Sz. Szombathelyen 1776. márc. 30-án L. József és Egyed Julianna szülőktől. Felsz. 1800-ban. Káplán volt Salomvárott, Nagygencsen (1800-4). 1804-től 1808-ig helyi káplán volt Zalaerdődön, 1808. jan. 3-tól 1820. aug. 29-ig pléb. u. o., 1820-ban lemondott plébániájáról, egy ideig Bákófán élt mint Hugonay gróf házi káplánja, majd Szombathelyen tartózkodott, 1823. nov. 24-én beköv. haláláig.

P. C. 1820. n. 532, 545; 1823. n. 706.

Sz. Keszthelyen 1813. június 11-én L. Antal és Farkas Borbála szülőktől. Felsz. 1836. július 3-án. Nevelő volt Szentivánfán Eörsy József családjánál (1835-36), káplán Kőszegszerdahelyen (1836), Nován (1836-1837. júl.), Bánokszentgyörgyön (1837. júl.-1838. jan.), Szombathelyen (1838. febr.-1839. nov.), pléb. Gersén 1839. nov.-től 1853. június 1-én beköv. haláláig. Vas vármegyének táblabírája volt.

Sz. Szombathelyen 1842. okt. 12-én L. Endre cipész és Török Anna szülőktől. Felsz. 1865. ápr. 23-án. A püspöki hivatalban élte le rövid papi életét, mint püspöki szertartó (1865-67), majd mint püspöki és szentszéki jegyző. Meghalt 1872. márc. 5-én. Szorgalmas, képzett pap volt, szeretettel foglalkozott az egyháztörténettel.

Németül is beszélt. Archeol. Értesítő 1872. VI. k. 143. 1. - Sz. E. T. I. 15 4; II. 360. l.

Sz. Ondódon 1757. szept. 2-án L. Boldizsár és Rök Anna nemes szülőktől. A teológia első évét Győrött, a többit Rómában hallgatta. 1778. nov.-től 1781 tavaszáig volt a Coll. Germanicum-Hungaricum növendéke és ezen idő alatt megszerezte a filozófiai és teológiai doktorátust. Felsz. Rómában 1781-ben. Káplán volt Zalaegerszegen (1781-88), pléb. Győrvárott 1788 májusától 1824. dec. 25-én beköv. haláláig.

Németül és olaszul is beszélt. Az inf.-k jeles képzettségű, önmagát folytonos olvasással tovább képző, buzgó papnak mondják (pl. 1817-ben: "Vita et mores ejus coram toto districtu speculi instar sunt. Scientiae eminentis est."). A római Album Hungarorum ezeket jegyezte fel róla: "Praestantissimi genii sui omnibus accomodandi dexteritate et optimis moribus tantopere animos omnium sibi devinxerat, ut sui desiderium in patriam acceperit." . . . "Betyár egy Gavalier, emberséges ember." (Veress i. m. 241. l.) Somogy püspök 1811-ben 15 pályázó közt 13-ik. helyen terjeszti fel kanonokságra s így jellemzi: "Pacificus et mansuetus. Vita Ecclesiastico digna et praestiti in cura animarum labores merita ejus testantur." A Győrvári plébániára misealapítványként 756 K-t és 10 nagy s 5 kis ezüst kanalat hagyott. - Vis. Can. Győrvár, 1813. május 21.

Sz. Ondódon 1751. aug. 19-én L. Imre és Kosics Judit nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774 körül. Szily mint győri segédpüspök maga mellé vette szertartóul s magával hozta Szombathelyre püspöki titkárként. 1778. nov.-ben elnyerte a salomvári plébániát. 1791-ben csatári apát lett s u. a. évben jún. 7-én lemondott a salomvári plébániáról. 1797. szept. 2-án Ondódon húnyt el.

A kezdetbeli jó viszony Szily és Laky közt hamarosan megromlott. Laky keveset tartózkodott otthon és nem tartotta be az Instructio előírásait (P. C. 1781. márc. 23, 27, okt. 2, 1785. jún. 3, 1789. jún. 19, 1791. p. 441, 1797. p. 187. 202.). Az információk sem kedvezők. - Reinhold Taute (Die kath. Geistlichkeit und die Freimaurerei. Berlin, 1909. S. 108) ezeket írja róla: "Laky Stephan Pfarrer von Zalavár (Salomvár helyett tévesen!) wurde am 20. April 1784 Mitglied der Loge zum Guten Rat in Warasdin untér dem Ordensnamen Ingenui."

Sz. Ondódon 1762. márc. 15-én L. Jánosés Eölbej (sic!) Anna nemes szülőktől. A teológiát Győrött, Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1785. márc. 26-án. Káplán volt Pákán (1785-92), pléb. Egyházasrádocon (1792. okt.-1805. okt.), pléb. Kámban 1805. okt.-tól 1821. ápr. 27-én beköv. haláláig.

Somogy püspök 1810-ben 8 pályázó közt 5-ik, 1811-ben 15 folyamodó közt 11-ik helyen terjeszti fel, s ezeket írja róla: "In explendo officio Parochiali sedulus, etiam complurium acatholicorum ad fidem orthodoxam conversione et instructione, necnon hospitalitate merita posuit. Modestus est et mitis." - Vis. Can. Kám, 1814. május 9. - Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 330, 379, 411. l.

Sz. Ikervárott 1776. dec. 11-én L. Márton és Bus Katalin szülőktől. Felsz. 1800. márc. 5-én. Káplán volt Alsólendván (1800-1), Szombathelyen (1802. febr.-1805. jan.), id. adm. Vámoscsaládon 6 hétig, Kámban 4 hónapig (1805), pléb. Gersén 1805 májusától 1839-ig, pléb. Szombathelyen 1839-től 1852-ig. 1852-ben nyugalomba ment, a deficientiában élt s ott halt meg 1854. ápr. 5-én. A jeles papot több kitüntetés érte élete folyamán. 1830-tól a vasvári kerület esperese és tanfelügyelője volt, 1838-ban tb. kanonokká és szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1839-től a szombathelyi kerületnek volt esperese, tanfelügyelője és a községi főiskolának igazgatója.

Vis. Can. Gerse, 1813. május 18; 1831. jún. 4; Szombathely, 1841. jún. 14. Gersén 100 frtos alapítványt tett szegény gyermekek részére hittankönyvek beszerzésére. Beszélt németül is. Jótékony ember volt.

Sz. Ondódon 1784. ápr. 6-án L. Gábor és Sztáriczky Katalin nemes szülőktől. Kiváló sikerrel végezte tanulmányait. Felsz. 1807. szept. 8-án. Felszentelése után a gimnáziumban tanított egy évig, 1808-ban a líceumban lett a természettan és mezei gazdaságtan tanára, 1817-től a hittant is tanította. 1832-ben az intézet ideiglenes igazgatásával bizatott meg, mely hivatalt 1837-ig viselte, amikor zalaegerszegi plébános lett. Csák rövid időt töltött ott, mert még azon év dec. 14-én kanonokká neveztetett ki, stallumába 1838. febr. 6-án iktatták be. 1839. jún. 6-án pápóci perjel, 1840. május 1-én sz. Benedekről címzett pécsi apát, 1840. dec. 30-án őrkanonok, 1842. nov. 17-én éneklőkanonok lett. 1838-tól 1840-ig kormányozta a papnöveldét mint rektor, 1840-ben a káptalant a pozsonyi országgyűlésen képviselte. 1843-ban ismét kápt. követ volt. Balassa püspök halála után őt mint olvasókanonokot "ki feltűnő és jeles tulajdonságai miatt a megyei kormányzatra nézve a püspöki szék megüresedésének ideje alatt mindnyájunk szeretetét és bizodalmát már régen bírta" (1851. aug. 18-án kelt. kápt. körlevél) a káptalan egyhangulag kápt. helynökké választotta; eme tisztében másfél évig kormányozta az egyházmegyét. 1853. júl. 3-án Szenczy Ferenc püspöknek beiktatási ünnepélyén a szentszéki teremben Laky mint kápt. helynök a papság nevében üdvözölte az új főpásztort. Felemlítette azon gyengéd viszonyt, amely az új főpásztor és közte régóta szövődött; valamint egykor sz. Bernát tanítványának; pisai Bernátnak, római pápává történt megválasztásán nagy örömet érzett, úgy neki is ama ritka szerencse jutott, hogy egykori tanítványát mint főpásztorát mutathatja be az ideiglenesen gondjaira bízott megyei papságnak. Karácsony éjjelén a matutinum éneklése után az éjféli miséhez akarván öltözködni, testének jobb felét szélhüdés érte s egyheti szenvedés után, dec. 31-én lelke az örökkévalóságba költözött.

"Életén a jámborság és jótékonyság szövődött keresztül. Alapos tudományos ismeretei, egyházi férfiúhoz illő nyájas társalgási modora, de különösen a szegények iránti jótékonysága által mindenkit lekötelezett. Ősz fürtei alatt fiatal jámborság, férfias életerő mutatkozott, a közjóért lángoló szíve csak mások boldogságán örült és szerencsétlenségén szomorkodott, arcát az irígység, rágalom vagy gúny árnyékától elborulni senki sem látta. Élete közkincs, halála általános veszteség." Religio 1854. I. f. é. 4. sz.

Frankenburg Adolf ekként emlékezik meg Lakyról: "Legkedvesebb tanítóink Laky Károly és Bitnicz Lajos urak voltak. Az első a természet- és gazdasági tannak professzora volt: friss és egészséges humorral fűszerezett elővallásai sok élvezetet nyujtottak, midőn más részről igazi magyar jószívűsége s nyájas bánásmódja bizonyos patriarchális viszonyt fűzött közte s tanítványai közt, mely annál szorosabb volt, minél őszintébb tiszteleten és hajlandóságon alapult." (Őszinte vallomások. Pest. 1869. II. 107. l.)

Egy másik, nem kevésbbé neves tanítvány, pilisi Ney Ferenc így ír egykori mesteréről: " . . . Még most is hallom élénk erőallésod elragadó szavait, még most is látom a nemes tüzet, mely egész valódat átvillanyozó, látom az öröm szikráit, mely szemedben felragyogott, midőn a természettan szépségeivel, a termvészeti erők csodás titkaival megismertetéd hallgatóidat s észrevevéd azt az emelkedő figyelmet, a fokozódó érdeklődést, az örömtelt meglepetés megnyilvánulásait. Ujra meg újra átérzéd azon boldog perceket, melyek a tudomány első küszöbén magadat is megörvendeztetének ifjú éveidben, hallgatóságoddal együtt visszaifjodtál, - örvendezél, hogy megértették, hogy veled érzik azt, amit te érzél; - fenséges vala ilyenkor tekinteted . . ." (Családi Lapok 1854, I. 1.) - Religio 1854. I. f. é. 45. sz. - Sz. E. T. l. névmutató. - P. L. k. i. 1852. n. 446.

Sz. Toronyban 1743. dec. 2-ára L. József és Kos Katalin nemes szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1768-ban. Káplán volt Bősárkányban félévig, Iváncon 13 hónapig, Kőszegen (1771. jan.-márc.), Sárvárott (1771. ápr.-júl.), pléb. Jánosházán 1771. júl.-tól 1790. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Jánosháza, 1781. ápr. 24-25. - P. C. 1790. p. 208.

Sz. Szombathelyen 1848. július 16-ára Lang (sic!) Jeromos asztalos, polgár és Borsics Teréz szülőktől. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Baltavárott (1872. okt.-1874. jún.), Salomvárott (1874. jún.-1876. jan.), káptalani karkáplán (1876-78), káplán Kemenesszentpéteren (1878. febr.- márc.), pléb. u. o. 1878. márc. 27-től 1916. január 14-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Körmenden 1909. aug. 20-án Lakics József vármegyei irodatiszt és Szij Etelka szülőktől. Felsz. 1933. június 25-én. Hitoktató volt Szombathelyen (1933. szept.-1934. aug.), káplán Oladon 1934. szept. óta.

Sz. Körmenden 1842. fúl. 2l-én L. Ferenc pék és Stegmüller Júlia szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta mint a Pázmáneum növendéke. Felsz. 1867. július 21-én. Püspöki ceremoniárius és levéltáros volt (1867-70), majd káplán Kőszegen (1870. szept.-1872. jan.), tanulmányi felügyelő és az ágazatos hittan tanára a szemináriumban (1872-79), pléb. Letenyén 1879. június 22-től 1905. dec. 9-én beköv. haláláig. 1877-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1882-től 1898-ig a letenyei kerület esperese volt. Idegzete összeroppant, tragikus módon húnyt el.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 246, 247, 294. l.

Sz. Körmenden 1898. okt. 6-án L. Ede és Dávid Irma szülőktől. Felsz. 1924. jún. 22-én. Káplán volt Nován (1924. júl.-1825. júl.), hitoktató Szombathelyen a püsp. elemi és a fiú felső kereskedelmi iskolánál (1925-34), pléb. Szőcén 1934. szept. óta.

A III. cserkészkerület ellenőrző tisztje. Mint hitoktató parancsnoka volt a fiú kereskedelmi iskola cserkészcsapatának és vezetője az intézet Mária-kongregációjának. - Sz. E. T. II. 428. l.

Sz. Megyehidán 1769. dec. 13-án L. Pál hivatalnok és Kiss Erzsébet szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen végezte. Felsz. 1793. szept. 14-én. Káplán volt Acsádon 2 1/2 hónapig, Kámban (1794-96), Zalaegerszegen (1796 -1798), Hosszúperesztegen (1798-99), Apátistvánfalván (1799-1800), Pákán (1801-6), pléb. Egyházashollóson 1806. dec. 1-től 1817. január 28-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Páka, 1801. szept. 15. - P. C. 1817. n. 144, 199.

Sz. Újlakon 1796. ápr. 18-án L. Mihály és Szobolits Anna szülőktől. Felsz. 1819. ápr. 25-én. Nevelő volt Bozsokon 1 1/4 évig, káplán Zalaegerszegen (1821. jún.-1822. nov.), Kőszegen (1822. dec.-1826. jún.), pléb. Szarvaskenden (1826. júl.-1835. szept.), pléb. Kőszegszerdahelyen 1835. szept. 17-től 1851. nov. 30-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Szarvaskend, 1831. jún. 3; Kőszegszerdahely, 1840. jún. 3. "U. o. az 1850-ben teljesen újonnan épült plébánialak költségeihez sajátjából 3000 frttal járult hozzá, hogy tágas és főleg száraz lakást kapjon. Ezen kívül is nagyon sokat áldozott a templomra és a plébánialakra. Hervadhatatlan érdemei vannak. Jótékony, buzgó pap volt. Sokat betegeskedett. Iskolai alapítványra 1176 K-t, egyházi alapítványokra kb. 5000 K-t hagyott." (Kaltenecker K. leveléből.)

Sz. Sopronban 1908. jún. 17-én L. Ignác fodrászmester és Fürstenhofer Julianna szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. káplán volt Kemenesmihályfán (1932. szept. 2.-1933. okt.). 1933. okt. 1-én átengedtetett ideiglenesen Burgenland apostoli adminisztrátorának és Gyanafalván lett káplán.

Németül is beszél.

Sz. Németújfalun (Somogy vm.) 1803. május 13-án Legárd (sicl) Péter uradalmi ispán és Kermalits Zsófia szülőktől. Felsz. 1826. dec. 21-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1827-28), Alsólendván (1828-31), pléb. Pákán 1832. jan. 27-től 1872. jún. 30-ig. Ekkor nyugalomba vonult, meghalt 1876. január 6-án. E derék lelkipásztort élete folyamán több kitüntetés érte. 1840-től a letenyei ker. esperese és tanfelügyelője volt, 1845-ben Zala megye táblabírájává választotta, 1859-ben tb. kanonokká és a szentszék ülnökévé nevezték ki.

Vis. Can. Alsólendva, 1830. május 31. - Németül és vendül is beszélt. Pákán 2000 frtos alapítványt tett, melynek évi kamatai a szegények közt voltak felosztandók. U. o. tett 2000 frtos alapítványt a temető és 2000 frtosat a templom javára, azonkívül 1000 frtos misealapítványt, melynek kamatai 2 szentmise stipendiumát alkották, egyiket Bőle András püspökért, másikat Legáth szüleiért kellett elmondani. - Sz. E. T. II. 330, 331. l.

Sz. Némethásoson 1745. okt. 5-én L. Jánosés Veronika szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1771-ben. Káplán volt Városhodászon 1 évig és 10 hónapig, pléb. Baksafalván 3 és fél évig, pléb. Pinkakertesen 1778 januárjától 1820. aug. 16-án beköv. haláláig. A németújvári ker. esperese volt.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Pinkakertes, 1779. aug. 20-21. - Plébániájának kiváló tehetségű és buzgalmú alapítója. Újra berendezte a kertesi templomot; szülőfalujában Némethásoson templomot és iskolát épített, az iskolára hagyta egész vagyonát. Ő a kezdője a híres alapítványoknak, melyekből minden kertesi plébániai iskolás már 100 éve minden könyvét és tanszerét ingyen kapja. Szentmisére 105 frtot, a hásosi templomra 1000 frtot, diákalapra 76 frtot, tanszeralapra 84 frtot, tanító-alapra 183 frtot, plébániai javadalom alapra 42 frtot hagyott.

Sz. Körmenden 1852. szept. 3-án L. Ferenc polgár és Leitner Jozefa szülőktől. Felsz. 1874. dec. 5-én. Káplán volt Vasvörösvárott (1874-75), püspöki szertartó és levéltáros (1875-76), pléb. Vásárosmiskén (1876-89), apát Molnáriban és pléb. a vele egybekötött Püspöktamásii plébánián (1889. okt.-1902. márc.), pléb. és ker. esperes Zalaegerszegen (1902-19). 1903-ban sz. Gábor arkangyalról nev. mezőtelegdi c. apáttá, 1908-ban a Vigilantia-bizottság tagjává neveztetett ki. 1919-ben lemondott plébániájáról, Körmenden töltötte nyugalmi éveit. 1923. jún. 11-én Nagycsákányban a bérmálás alkalmával húnyt el.

Németül is beszélt. A zalaegerszegi templomot restauráltatta. Tekintélyes szerepet vitt Zala megye közéletében.

Sz. Győrött 1720. ápr. 26-án. A Jézus-társaságba 1739. okt. 11-én lépett be. Fogadalmat 1757. febr. 2-án tett. A Jézus-társaság eltörlése után a győri, majd a szombathelyi egyházmegye területén élt. Elhúnyt 1791. dec. 17-én Szombathelyen.

P. C. 1791. p. 648. - Életének utolsó éveit Szombathelyen nénjénél, Szenczy Ferencné, sz. Lehel Reginánál töltötte.

Sz. Szécsiszigeten 1803. okt. 16-án. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1825. dec. 21-én. Káplán volt Nagylengyelen (1827. márc.-1828. márc.), Lendvavásárhelyen (1828-37), pléb. Bánokszentgyörgyön 1837. január 18-tól 1859. dec. 10-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Lendvavásárhely, 1830. május 25. - Németül és vendül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1778. dec. 26-án L. Márton és Lang Magdolna jobbágy szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1802-ben. Újmiséjét a püspöki palota kápolnájában mondta, manuduktora Herzan bíboros titkára, Luigi Emiliani római kanonok volt. A Herzan-könyvtárban őrzött szép breviáriumot kapta manuduktorától emlékül. Herzan bíborosnak udvari káplánja volt, majd rövid rohonci káplánoskodás után a szemináriumba került mint spirituális. Fiatalon húnyt el 1804. március 27-én Szombathelyen.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Muraszombatban 1890. nov. 28-án L. Ferenc szabómester és Gombossy Rozália szülőktől. Felsz. 1914. jún. 27-én. káplán volt Belatincon (1914-15), tábori lelkész (1915- 1918), káplán Belatincon (1918-1922. febr. 28.), Bántornyán (1922. márc. 1.-aug. 1.), Felsőlendván (1922. aug. 1.- 1923. aug. 1.), Alsólendván (1923. aug. 1.-1925. aug. 31.), Lendvavásárhelyen (1925. szept. 1.-1929. júl. 31.), Bántornyán (1929. aug. 1.-1930. júl. 31.), Lendvavásárhelyen 1930. aug. 1. óta.

Vendül, németül és közepesen angolul is beszél. - Sz. E. T. II. 442. l.

Sz. Szombathelyen 1864. május 11-én L. Ádámszemináriumi papi szabómester és Hafner Teréz szülőktől. Felsz. 1887. júl. 13-án. Káplán volt Kemenesmihályfán (1887. aug. -1891. aug.), Sárvárott (1891-95), pléb. Pinkamindszenten 1895. szept.-től 1930. dec. 31-ig. 1931. jan. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában lakik.

Németül is beszél. Pinkamindszenten megalakította a Jézus Szíve-társulatot.

Sz. Rózsahegyen (Liptó vm.) 1821. nov. 14-én L. József polgár és Floch Anna szülőktől. Felsz. 1845. júl. 22-én. káplán volt Incéden (1845-47), Vízlendván (1847-51), adm. Kúpfalván (1852), pléb. Vasjobbágyiban 1852-től 1881. ápr. 26-án beköv. haláláig.

Tótul, horvátul és németül is beszélt. Vasjobbágyiban 800 frtos alapítványt tett iskolai vagy hitközségi kiadások fedezésére, 50 frtosat iskolai kiadások fedezésére, 7 1/2 hold szántóföldet és 70 frtot lelkéért mondandó szentmisékre és 1 1/2 holdat plébániai tatarozási alapra.

Sz. Felsőcsalogányban 1882. nov. 13-án L. György és láposi Rogan Teréz szülőktől. Felsz. 1906. május 28-án. Kánonjogi doktorrá avatták Budapesten 1909. május 28-án. káplán volt Csendlakon (1906-11) , Muraszombaton (1911 -1913), pléb. Alsószölnökön (1913-24), pléb. Nyőgéren 1924 óta.

Német, vend és francia nyelven is beszél. - Sz. E. T. II. 343. l.

Sz. Pinkakertesen 1831. május 1-én. L. András és Trippel Mária szülőktől. Felsz. 1856. július 15-én. Káplán volt Lékán (1856-58), kisegítő Nagyszentmihályon (1858), plébh. Lődösön (1858), káplán Incéden (1858-62), Rábaszentmártonban (1862-68), pléb. Máriafalván (1868-74), Rábaszentmártonban 1874-től 1893. július 28-án beköv. haláláig. 1891-től a szentgotthárdi ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Németül is beszélt. - Rábaszentmártonban 100 frtos alapítványt tett szentmisére.

Sz. Pinkakertesen 1729. febr. 26-án L. Ignác (?) és Anna szülőktől. Felsz. 1752 körül. Plébános volt Oszlopon (Sopron vm.) (1752-57), Pinkakertesen 1757-től 1777-ig. 1773-ban csatári apáttá neveztetett ki, nov. 24-én benedikálta Batthyány József gróf kalocsai érsek, a későbbi hercegprímás . Csatáron húnyt el 1781. dec. 19-én.

Tevékeny ember volt, ő építtette a pinkakertesi templom mai tornyát. Kauzli Gyula csatári esperes ezeket írja róla: "L. B. agilis ember volt. Nemcsak egyházi ruhákkal gazdagította a templomot, hanem ki is bővítette, sőt a templomnak 400 frtot is hagyott. Csatárban lakott s ott a templom mögötti kis házában (ma iskola!) jól is érezte magát. Nem is kívánkozott el onnan, s a halál is ott érte el 1781. dec. 19-én. Buzgó tisztelője volt Nepomuki szent Jánosnak s ő állíttatta a templom mellé kőszobrát egy kis kápolnában és ajándékozta a szent ereklyéjét a templomnak. Kívánságára a csatári templomban temették el." - Németül is beszélt.

Sz. Pinkakertesen 1804. márc. 4-én L. István és Mária szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte, a teológiát Bécsben mint a Pázmáneum növendéke. Felsz. 1827. ápr. 1-én. Id. adm., majd káplán volt Rábaszentmártonban 1827-től 1832-ig, amikor a seckaui egyházmegyébe távozott.

Vis. Can. Rábaszentmárton, 1829. jún. 13. - Németül is beszélt.

Sz. Pinkakertesen 1801. január 16-án L. Benedek és Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1824. okt. 8-án Sümegen Makay Antal veszprémi püspök által. Nevelő volt Zalabéren szentgyörgyi Horváth János cs. kir. kamarás családjánál (1824-26), káplán Pinkamiskén (1826-27), Lékán (1827-29), Incéden (1829-30), Pusztaszentmihályon (1830-32), adm. Németcsencsen (1832), pléb. Szentkúton 1832-től 1839. július 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pusztaszentmihály, 1832. jún. 28. - P. C. 1835. n. 169; 1839 n. 487.

Sz. Körmenden 1777. dec. 23-án L. József és Pongrátz Éva szülőktől. Felsz. 1801. aug. 2-án. Káplán volt Gyanafalván 13 hónapig, majd rövid ideig kisegítő volt Rohoncon. 1803-ban Nagycsákányba került s ott működött eleinte mint helyi káplán (1803. febr.-1808. jan.), majd mint az újonnan felállított plébánia első plébánosa 1808. jan. 1-től 1847. márc. 12-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1856. nov. 23-án Nagycsákányban húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagycsákány, 1813. máj. 12. és 1831. máj. 30. - U. o. 83 frtos misealapítványt tett.

Sz. Körmenden 1762. júl. 29-én L. József és Éva szülőktől. A teológiát Budán hallgatta 5 évig. A zirci cisztercita rendnek volt növendéke, rendjének feloszlatásától való félelem hozta az egyházmegyébe (Schönvisner levele Szilyhez 1789. jan. 4. Szem. kézirattár.). Felsz. 1789-ben. Káplán volt Rábaszentmártonban (1789-91). 1791 márciusában az egyházmegyéből dimissiot nyert és a heiligenkreuzi cisztercita apátság tagja lett. Szerzetében a Béla nevet nyerte s 1795. jún.-tól 1802. aug.-ig újra egyházmegyénk területén működött mint a badafalvai plébánia adminisztrátora.

Németül is beszélt. - P. C. 1750. p. 273; 1791. p. 37, 364.

Sz. Fülesen (Sopron vm.) 1764. szept. 24-én Leopolt (sic!) Jánosés Ilona szülőktől. A teológiát a pozsonyi ált. szemináriumban hallgatta 5 évig. Felsz. 1790-ben. Káplán volt Nagykölkeden (1791-1802), pléb. Kőszegszerdahelyen (1802. dec.-1804), pléb. Nagynardán 1804. ápr. 30-tól 1814. jún. 6-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Nagynarda, 1812. szept. 25. - P. C. 1814. n. 387. .

Sz. Szombathelyen 1760. márc. 28-án L. Mihály és Kámán Borbála szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1783. ápr. 19-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1783. nov.-1785. okt.), Jánosházán (1785- 87), pléb. Szőcén (1787. aug. 14.-1801. május), pléb. Zalaszentgyörgyön 1801. május 1-től 1814. ápr. 2-án beköv. haláláig.

Az inf.-k ártatlan lelkű, példás buzgóságú, szegénysége miatt sokat nélkülöző papnak mondják. - Vis. Can. Zalaszentgyörgy, 1811. május 31. - P. C. 1814. n. 259, 273.

Sz. Pápán 1858. aug. 18-án L. Flóris kőműves és Morausz Ágnes szülőktől. Teol. tanulmányait mint a közp. szeminárium tagja a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1880. dec. 19-én. Tanulm. felügyelővolt a szemináriumban (1880-83), majd a jogot és történelmet tanította u. o. (1883-91) . 1891 júliusában elnyerte a nagygencsi plébániát és ott munkálkodott 1915. ápr. 7-én beköv. haláláig. 1890-ben zsinati vizsgálóvá neveztetett ki.

Németül, franciául beszélt, jól ismerte a görög és héber nyelvet. Tóth i. m. 42. l. - Sz. E. T. II. l. névmutató.

Sz. Pápán 1873. dec. 27-én L. Flórián kőműves és Morausz Ágnes szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. káplán volt Lentiben (1896. nov.-1899. szept. 30.), Körmenden (1899. okt. 1.-1901. jún. 20.), Sárvárott (1901. jún. 20.- 1902. febr.), pléb. Epervölgyön 1902. febr. 10. óta.

Németül is beszél. Egervölgyön 1903-ban Sz. Olvasó- és Sz. Skapuláré-társulatot alapított s azokat máig vezeti. 1909-ben Egervölgyön és Szemenyén iskolát épített tanítói lakkal együtt, 1932-ben Szemenyén új templomot épített.

Sz. Tétényben 1819. január 10-én L. Ferenc és Wolker Terézia szülőktől. Felsz. 1849. június 4-én. Id. kisegítő volt Egyházasrádocon, Vasvörösvárott, Borostyánkőn (1849- 50), káplán Rohoncon (1850-57), pléb. Sámfalván 1857. szept. 16-tól 1896. nov. 15-ig. Ekkor nyugalomba ment. Szombathelyen a deficientiában élt 1907. febr. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Vépen 1800. febr. 22-én L. Jánosés Menyhard Róza szülőktől. Atyja az Erdődy grófok várnagya volt. A fil.-t mint Kisszeminarista végezte. Felsz. a széküresedés miatt Sümegen Makay Antal veszprémi püspök által 1824. okt. 8-án. Nevelő volt báró Mikos Jánoscsaládjánál Mikosszéplakon (1824-27), káplán Kőszegen (1827. nov 30.-1828. nov. 23.), Sárvárott (1828-32), az egyházjog- és történelem tanára a szemináriumban (1832-36), a lelkipásztorkodás és erkölcstan tanára u. o. Szilasynak Pestre való távozása után (1836-39), plébános és ker. esperes Pinkamindszenten (1839. okt.-1853. dec.). 1853-ban székesegyházi kanonokká neveztetett ki, 1855-ben pápóci perjel lett; 1856. január 13-án Szenczy püspök Bitnicz Lajos és Szaniszló József segédletével a B. Szűzről címzett dombói apáttá avatta. 1858-ban őr-, 1864-ben éneklő-, 1872-ben olvasókanonok lett; 1875. márc. 23-án elhúnyt.

Még életében egy 1000 frtról szóló takarékpénztári könyvecskét adományozott a szombathelyi püspöki elemi iskola építésére. Végrendeletileg a köv. jótékony célokra hagyományozott: 1. a szombathelyi házi szegényeknek 200 frtot, 2. a kisdedóvónak 200 frtot, 3. a Gizella egyletnek 200 frtot, 4. a Szentháromság szobrára 100 frtot, 5. a székesegyházi hangászkar alapjának 200 frtot, 6. a püspökmegyei nyugdíjintézetnek 500 frtot, 7. a polgári gyámoldiának 200 frtot, 8. a Szent István Társulatnak 200 frtot, 9. a pinkamindszenti szegényeknek 200 frtot, 10. a siketnémák váci s a vakok bpesti intézetének 200 frtot, Pecölben, hol anyja nyugszik, édesanyjának és Kéry Pál plébánosnak lelki nyugalmáért 250 frtos misealapítványt tett. A hagyaték negyedrésze a pinkamindszenti rk. iskolát, negyedrésze pedig a székesegyházi hangászkar alapját mint ált. örökösöket illette. Nagybecsű könyvtárára nézve, melyet páratlan áldozatkészséggel és méhszorgalommal gyüjtött össze és tanulmányozott át s melyet legdrágább kincse gyanánt őrzött, akkép intézkedett, hogy abból mindenekelőtt a megyéspüspök választhasson tetszése szerint a püspöki könyvtár számára, azután a papneveldei könyvtár, a fennmaradó könyvek pedig a 3. és 4. éves hittudományhallgatók közt osztassanak fel. - Jótékonyságának emléke Pinkamindszenten ma is él. - Németül és franciául is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Náraiban 1818. szept. 9-én L. Antal és Lábos Petronilla nemes szülőktől. Keresztatyja Szabó Imre kanonok volt. Felsz. 1841. szept. 13-án. Püspöki szertartó és levéltáros volt 1841-től 1847-ig, ekkor püspöki s szentszéki jegyzővé lépett elő és szentszéki ülnökké s zsinati vizsgálóvá neveztetett ki. Mindinkább gyengülő egészségi állapota indítatta arra, hogy a vépi plébániáért folyamodjék, ezt el is nyerte 1853 októberében, de már a köv. évben aug. 11-én elhúnyt.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Radafalván 1910. május 22-én L. József p. ü. fővigyázó és Sinkó Mária szülőktől. A teológiát Szombathelyen (I. év) és Budapesten (II.-V.) hallgatta. Felsz. 1933. jún. 25-én. Káplán volt Kemenesmihályfán 1933. szept.-től 1934. jan.-ig. Betegszabadságon van 1934. febr. óta. Teol. doktorrá Budapesten avatták 1934. dec.-ben.

Németül is beszél.

Sz. Fertőszéplakon 1905. március 31-én L. Lajos kisbirtokos és Simon Eleonóra szülőktől. Felsz. 1931. június 28-án. káplán Vasszentmihályon 1931. aug. 12. óta.

Sz. Szombathelyen 1843. ápr. 29-én Lóránt (sic!) Pál nemes, szabómester és Kis Erzsébet szülőktől. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Lékán (1866), Kőszegen (1866-67), nevelő Bécsben és Románfalván (Nyitra vm.) 1867-től 1872-ig, ismét Kőszegen káplán (1872. jan.-május), majd pléb. Győrvárott 1872 júniusától 1913. ápr. 15-ig. Ekkor lemondott javadalmáról, nyugdíjba ment, Kőszegen élt 1918. febr. 2-án beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. Szép összeget kitevő vagyonát jótékony célra hagyományozta - Sz. E. T. II. 360. l.

Sz. Szombathelyen 1840. nov. 17-én Lóránt Pálnemes, szabómester és Kis Erzsébet szülőktől. L. Antalnak bátyja. Felsz. 1863. nov. 22-én. Káplán volt Püspöktamásiban 1864. január 1-től 1865. okt. 18-án Szombathelyen beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 238. l.

Sz. Felsőbeleden 1780. nov. 5-én L. Mihály és Mária földműves szülőktől. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Körmenden (1806. jún.-1807. május), adm. Felsőszénégetőn (1807. máj.-1808. aug.), káplán Nagygencsen (1808. aug.-nov.), helyi káplán Alsószölnökön (1808. nov.-1809. aug.), káplán Csesztregen (1809. aug.-1811. szept.), káplán Sárvárott 1811. szept. 21-től 1813. dec. 12-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Csesztreg, 1811. május 5. - Németül is beszélt.

Sz. Csepregen 1848. május 1-én L. József jobbágy és Szabó Erzsébet szülőktől. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Bagonyán (1875-77), Pörgölényben (1877-78), Vasszentmihályon (1878. szept.-1880. nov.), pléb. Nemesbődön 1880. nov. 10-től 1893 nyaráig. Ekkor lemondott javadalmáról, nyugalomba ment Csepregre, ott halt meg 1893. aug. 11-én.

Németül és vendül is beszélt.

Felsőlendván volt plébános 1740. június 1-től 1777. dec. 31-ig.

Vendül is beszélt.

Sz. Szent-Biboron 1773 körül nemes szülőktől. Felsz. 1797-ben. Káplán volt Vízlendván (1797-1800), Bántornyán (1800), adm., majd pléb. Felsőszölnökön (1800-8)., pléb. Nagydolányban 1808. június 15-től 1835. január 7-én beköv. haláláig. A nagydolányi templomnak 100 frtot, szentmisékre 50 frtot hagyott.

Vis. Can, Felsőszölnök, 1809. máj. 21; Nagydolány, 1829. jún. 24. - Vendül és németül is beszélt. - P. C. 1818. n. 162, 212; 1835. n. 13.

Sz. Keménfán 1906. január 13-án L. József földműves és Barabás Margit szülőktől. Felsz. 1929. június 16-án. Káplán volt Karakón 1929. szept.-től 1935. márc. 15-ig; azóta adm. u. o.

Sz. E. T. II. 360. l.

Sz. Penekerben (Szilézia, Rosenthal-i pl., megkeresztelve Bärnwaldban) 1790. dec. 16-án L. Antal stucco-műves és Veronika szülőktől. Felsz. 1816. szept. 1-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1817. okt.-1822. okt.), Rábaszentmártonban (1822-24), Egyházasfüzesen (1824-26), Rohoncon (1826-27), pléb. Vasdobrán 1827-től 1850. aug. 29-én beköv. haláláig.

A szegény iskolás gyermekek segélyezésére Vasdobrán alapítványt tett. - Vis. Can. Vasdobra, 1829. jún. 12. - Németül is beszelt.

Sz. Horvátnádalján 1772. márc. 5-én M. Jánosés Ilona szülőktől. Felsz. 1795. aug. 23-án. Káplán volt Rohoncon a csajtai horvát filia számára (1795-1801), helyi káplán Alsóőrött 1801-től 1808-ig, pléb. u. o. 1808-tól 1832. márc. 24-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Alsóőr, 1812. szept. 19. - P. C. 1832. n. 255. - Alsóőrön 52 frtos misealapítványt tett.

Sz. Horvátnádalján 1762. május 12-én M. Jánosés Ilona szülőktől. A teológiát 2 éven át Budán, 3 évig Pozsonyban hallgatta az ált. szemináriumban. Felsz. 1787 augusztusában. káplán volt Rohoncon (1787-88), helyi káplán Bándolban (1788-90), pléb. Nagynardán 1790. szept. 5-től 1804. márc. 20-án beköv. haláláig.

Horvátul és közepesen németül is beszélt.

Sz. Horvátnádalján 1760. okt. 20-án M. György és Dorottya szülőktől. A teológiát 3 évig Győrött, másfél évig Pozsonyban és 1 évig Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1783. okt. 26-án a püspöki palota kápolnájában. Káplán volt Alsólendván 1 hónapig (1785), Bántornyán 1 évig (1785-86), pléb. Egyházasrádocon (1787-92), pléb. Szepetneken 1792. nov. 13-tól 1807. aug. 16-án beköv. haláláig.

"Bonorum morum, proficeret tamen plus, si linguam geranamicam coleret, ex quo in copia habeat acatholicos germanicae linguae" (Inf. 1800). "Moribus gravis, sed sui juris et capitis." (Inf. 1806). - P. C. 1807. n. 218, 767. - Sz. E. T. II. 174 2. l.

Sz. Pinkamiskén 1747. nov. 20-án M. Ádámés Katalin szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1770-ben. káplán volt Horpácson (Sopron vm.) 5 hónapig, adm. u. o. 7 hónapig, pléb. Pusztaszentmihályon 14 évig (1773-87), káplán a füzesi kastélyban 3 1/4 évig, helyi káplán, majd plébános Bándolban 1791-től 1808. szept. 2-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. PusztaszentmiháIy, 1779. szept. 1-2. - P. C. 1787. p. 167-181. Az egyházmegye ellen emelt alaptalan vádaskodására vonatkozólag v. ö. P. L. k. i. 1806 (iratköteg) és Wiener Staatsarchiv, Staatsrat 3250-1806.

Sz. Alsólendván 1737 körül. Felsz. 1761-ben. Káplán volt Bánokszentgyörgyön 3 évig, Csesztregen 1 évig, Lendvavásárhelyen 11 évig, pléb. Lentiben 1776-tól 1781. január 23-án beköv. haláláig.

Inf. 1777: "Morum irreprehensibilium, pietate et zelo eminet." - P. C. 1781. p. 33.

Sz. Szombathelyen 1724. márc. 29-én M. Jánosés Farkas Katalin szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1754-ben. káplán volt Kapuvárott (Sopron vm.) másfél évig, adm. Velemérben félévig, pléb. Szőcén (1756-70), pléb. Szentléránton 1770. aug. 1-től 1788. május 31-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Szentléránt, 1780. május 23. - U. o. 39 frtos misealapítványt tett. Az inf.-k kemény, lobbanékony embernek mondják. Németül is beszélt. - P. C. 1788. p. 297.

Sz. Kőszegen 1890. szept. 28-án Markovits József és Dorner Anna földműves szülőktől. A teol.-t az Esztergomi főegyházmegye növendékeként a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1913. jan. 31-én. Hitoktató volt Budapesten (1912-15), káplán Budapest-Újlakon (1915-16), káplán Óbudán (1916 -1917), a Jó Pásztor-intézet lelkésze (1917-19), mint ilyen sokat fáradozott a keresztény munkásügy szolgálatában, ez volt az oka annak, hogy a kommunizmus alatt sokat zaklatták, végül a forradalmi törvényszék elé hurcolták, mely halálra ítélte. Az ítélet végrehajtása elől sikerült elmenekülnie. 1919-ben átvétetett egyházmegyénkbe; káplán volt Kőszegen (1919-21), adm. Vaskomjáton (1921-23), 1923-ban hosszabb szabadságra ment s mint misszionárius munkálkodott Braziliában (1923-25), visszatérve adm. lett Újhegyen (1925. jún.-okt.), adm. Nagyszentmihályon (1925. okt.-1927. márc.), adm. Óbéren (1927. márc.-1931. márc.), pléb. Pusztaszentmihályon 1931 óta.

Sz. E. T. II. 470. l.

Sz. Alsópulyán (Sopron vm.) 1764 körül. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Pléb. volt Kőszegszerdahelyen 1791-től 1802-ig, adm. Nagykölkeden 1802-től 1803. márc. 18-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1802. p. 185, 192, 224, 304; 1803. p. 155. - 1802-ben belépett az augusztinus-rendbe, de 4 hó multán visszajött az egyházmegyébe (P. C. 1802. p. 68.).

Sz. Zalaegerszegen 1781. szept. 27-én M. Jánosés Kovács Katalin szülőktől. Felsz. 1806 körül. Káplán volt Nagygencsen (1807-8), majd Iváncon 1809-től 1812. jún. 11-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - P. C. 1812. n. 594.

Sz. Budapesten 1884. dec. 19-én M. Jánosgyári munkás és Reizner Mária szülőktől. Teol. tanulmányait mint a központi szeminárium növendéke a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1907. június 27-én. Hitoktató volt Szombathelyen a püspöki elemi- és a felsőkereskedelmi iskolában 1907-től 1918-ig, amikor elnyerte az egyházashetyei plébániát, 1932-ben a jánosházi kerület esperesévé neveztetett ki.

Sz. Vépen 1856. okt. 29-én M. Ferenc uradalmi számtartó és Schorm Ágota szülőktől. Felsz. 1880. június 21-én. káplán volt Csehimindszenten (1880-81), Rumban (1881), adm. Szentléránton (1881. május-1884), káplán Sárvárott (1884), pléb. Köveskúton 1884. dec. 24-től 1919. febr. 25-én beköv. haláláig.

Sz. Alsópulyán 1771. január 5-én M. György és Katalin szülőktől. Felsz. 1795. aug. 23-án. Káplán volt Rohoncon 7 hétig, Pinkafőn 4 évig és 3 hónapig, pléb. Őriszentmártonban 1800-tól 1827. márc. 22-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Őriszentmárton, 1812. szept. 17. - U. o. 52 frtos misealapítványt tett. - P. C. 1827. n. 189.

Sz. Sárvárott 1842. július 12-én M. István polgár és Gál Rózsa szülőktől. Felsz. 1869. dec. 28-án. Káplán volt Felsőpatyon (1870. febr.-1876. szept.), Szombathelyen (1876. okt.-1878. aug.), hitoktató Szombathelyen (1878. szept.- 1880. nov.), pléb. Jákon 1880. nov. 12-től 1916. január 13-án beköv. haláláig. 1904-ben szentszéki tanácsossá neveztetett ki.

Jákon új iskolát építtetett, megalakította a Tűzoltó Egyesületet, a Rózsafüzér- és Jézus Szíve-társulatot. Szentmisére 200 K-s alapítványt tett. - Sz. E. T. II. 360. l.

Sz. Sorkipolányban 1797. okt. 21-én Már (siet) József és Sági Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1821. január-1822. febr.), Jánosházán (1822. márc. -1827. aug. 1.), közben adminisztrálta az ostffyasszonyfai plébániát (1823. aug.-okt.); 1827-ben elnyerte a Szentkirályi plébániát és ott munkálkodott 1848. febr. 19-én beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. Szentmisékre 105 frtot hagyott. - Vis. Can. Szentkirály, 1841. május 27. - A kolerajárvány idején önfeláldozással teljesítette lelkipásztori kötelességeit.

Sz. Kőszegen 1842. július 6-án M. József és Laasz Katalin szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte, teol. tanulmányait a bpesti egyetemen mint a közp. papnevelde növendéke. Felsz. 1865. július 25-én. káplán volt Szombathelyen (1865. aug.-1866. aug.), tanulm. felügyelő a szemináriumban (1866. szept. 1.-1869), id. adm. Vasalján (1869. febr.-júl.), teol. tanár és egyidejüleg főgimn. tanár (1869. szept.-1878. május), plébános Pápócon (1878. május 20.-1912. július 31.), 1912. aug. 1-én nyugalomba ment, 1919. febr. 15-én elhúnyt. 1873-ban szentszéki tanácsossá neveztetett ki.

Körl. 1919. II. 1361. sz.: "Mint szemináriumi tanár és előljáró érdemes szolgálatot tett a papnevelés terén, híveit buzgó szeretettel gondozta és általános szeretetnek örvendett." Beszélt németül is. - Sz. E. T. II. 246, 294, 295. l.

Sz. Kőszegen 1878. dec. 14-én M. József és Unger Ágnes szőlőbirtokos szülőktől. A teológiát mint a közp. papnevelde növendéke Budapesten hallgatta. Felsz. 1901. júl. 7-én. hittanár volt a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1901 -2), püspöki szertartó és levéltáros (1902-4), adm. Borostyánkőn (1904-7), szentszéki jegyző (1907-9), pléb. Felsőszénégetőn (1909. dec.-1913. ápr.), Pörgölényben (1913. ápr.-1918), Rőtfalván (1918-30), pléb. Lékán 1930 óta. 1924-ben zsinati vizsgálóvá neveztetett ki. Kerületének esperese.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 360. l.

Sz. Vasszentmihályon 1874. dec. 3-án M. János tanító és Slezák Rozália szülőktől. Felsz. 1899. július 2-án. Káplán volt Pörgölényben (1899. aug.-1900. febr. 1.), Lékán (1900. febr. 1.-1905. szept. 1.), pléb. Felsőszénégetőn (1905. szept. 1.-1909. szept. l.), pléb. Pákán 1909. szept. 1. óta. 1926-ban a novai ker. esperesévé, 1928-ban az alsólendvai ker. esperesévé neveztetett ki.

Német nyelven is beszél. Pákán az Oltáregyesületet és Sz. Ferenc harmadrendjét vezeti.

Sz. Felsőszilvágyon 1840. dec. 16-án M. János tanító és Bozsaty Terézia szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1865. júl. 25-én. Káplán volt Nován (1865. okt.-1866. május), Kőszegen (1866. máj. -1868. február), adm. u. o. (1868. febr.-okt.), pléb. u. o. 1868. okt.-tól 1899. márc. 18-án beköv. haláláig. 1877-ben nyirpáli c. préposttá neveztetett ki, szept. 17-én benedikálta Szabó püspök. 1888-ban a kőszegi ker. esperese lett, 1898-ban a Ferenc József rend lovagjává neveztetett ki.

Kőszegen felépítette a Jézus Szíve templomot és összes, 2072 K-t kitevő vagyonát arra hagyta; létesítette a Kat. Kört (1871), a Kat. Legényegyletet (1878), a Jézus Szíve Társulatot (1893); misealapítványra egy hold szántót hagyott. - Sz. E. T. II. 143, 360. l.

Sz. Horvátlövőn 1779 körül. Felsz. 1803 jún.-ban. Adm., majd pléb. volt Kőszegszerdahelyen (1804. szept.- 1811. szept.), később Incéden 1811. szept. 1-től 1849. szept.2-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Incéd, 1812. szept. 23. és 1836. jún. 20. - A németlövői pl. akve szerint 1778. okt. 29-én sz. M. J. Mairits Mátyás és Mária szülőktől, egy másik M. J. 1780. okt. 24-én sz. Mairics József és Dorottya szülőktől. Nem tudom megállapítani, melyik a mi paptársunk.

Sz. Horvátlövőn 1822. június 25-én Mairits György és Erzsébet szülőktől. A teológiát mint a Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1846. ápr. 24-én. Nevelő volt Zarka Jánosm. kir. személynök családjánál (1846-49), püspöki udv. káplán (1849-50), pléb. Pásztorházán (1850-56), pléb. Szarvaskenden (1856. okt. 16.- 1882. szept. 20.), pléb. Incéden (1882. szept. 20.-1889. nov. 1.), 1888-ban a rohonci ker. horvát ajkú iskoláinak tanfelügyelőjévé, 1889-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1889. nov. 1-én nyugalomba ment, Rohoncon élt 1902. június 1-én beköv. haláláig.

Horvát és német nyelven is beszélt. Németlövőn 150 K-s misealapítványt tett. - Szombathelyi Ujság, 1902. jún. 8.

Sz. Jászárokszálláson 1748 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1773-ban. Káplán volt Iváncon 9 hónapig, plébh. Őriszentpéteren 1 évig és 4 hónapig, pléb. Kemenesszentmártonban 1776. január 1-től 1783. aug. 15-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kemenesszentmárton, 1781. ápr. 21. - P. C. 1783. p. 224.

Sz. Türjén 1819. márc. 28-án M. Jánosés Jánosy Jozefa szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1845. júl. 22-én. Káplán volt Egervárott (1845. szept.-1846. május), Letenyén (1846. május-1852. okt.), Salomvárott 1852. okt.-1856. okt.), Alsólendván (1856. okt.-1857. szept.), pléb. Felsőszemenyén 1857. szept. 29-től 1878. okt. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Felsőszemenyén 40 frtos misealapítványt tett.

Sz. Türjén 1796. aug. 19-én M. György és Lechner Anna szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte, a teológia I-II. évfolyamát mint pázmánita Bécsben, a többit Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1819. aug. 15-én. Káplán volt Nován (1819. aug.-okt.), Alsólendván (1819. okt.-1822), Sárvárott (1822), Vasszentmihályon (1822-24), Vámoscsaládon (1824. ápr.-máj.), ismét Vasszentmihályon (1824. május-okt.), Bánokszentgyörgyön (1824-1826. okt.), pléb. Lentiben 1826. okt.-tól 1827. okt. 3-án beköv. haláláig.

P. C. 1827. n. 535. - Németül is beszélt.

Sz. Türjén 1807 körül. Felsz. 1831. szept. 14-én. Adm. volt Pinkakertesen 1831. okt.-tól 1832. febr.-ig. Betegen került a ferencesek németújvári kolostorába, ahol 1832. május 22-én elhúnyt.

Németül is beszélt. - P. C. 1832. n. 41, 401, 491.

Sz. Magyar-Szőgyényben (Esztergom vm.) 1731 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1757-ben. káplán volt Mezőörsön 10 hónapig, pléb. Felsőoszkón 1858. dec. 8-tól 1780. márc. 1-ig. Ekkor betegsége miatt nyugalomba ment, Vasvárott élt s ott halt meg 1785. márc. 6-án. P. C. 1785. p. 50.

Sz. Uraiujfaluban 1745. jún. 2-án. A Sz. Benedek-rendben fogadalmat tett 1765. nov. 24-én. Felsz. 1771. május 26-án Győrött. 1766. ápr. 7-től 1767. szept. 5-ig Tihanyban, 1772. nov. 13-tól 1774-ig Bakonybélben, majd 1779. júl. 14-ig újra Tihanyban volt. A rend feloszlatásakor a pannonhalmi főmonostorban mint szónok működött. A rend feloszlatása után a győri egyházmegyének volt tagja, majd 1800. aug. 29-én a szombathelyi egyházmegyébe jött és Váti Szentkúton élt. Elhúnyt 1801. nov. 24-én.

Erdélyi L.: A pannonhalmi Sz. Benedek-rend története. Pannonhalmi főapátság. V. k. 746. l. - Hagyatéki iratainak kötege a Szentszéki Iratok II. szekrényében. - P. C. 1800. p. 174, 175; 1801. p. 223.

Sz. Vízlendván 1757 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1783. szept. 20-án. Adm. volt Nagydolányban félévig, káplán Rábakethelyen 11 hónapig, pléb. Apátistvánfalván (1785. okt.-1790. márc.), pléb. Felsőszölnökön 1790. márc.-tól 1800. ápr 24-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - P. C. 1800. p. 95.

Sz. Korongon 1792. febr. 28-án Marits Imre és Herbaj Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1815. ápr. 9-én. Káplán volt Felsőlendván (1815-18), pléb. u. o. (1819-26), pléb. Csendlakon 1827-től 1851. szept. 28-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Csendlak, 1829. jún. 9.

Sz. Gyöngyöshermánban 1810. aug. 11-én M. György és Tóth Anna szülőktől. Felsz. 1836. aug. 7-én. Káplán volt Csehimindszenten (1836-37), Nyőgérben (1837-39), Nagylengyelben (1839. febr.-1840. okt.), plébh. Kemenesszentmártonban (1840. nov. 1.-1854. okt. 21.), pléb. Káldon 1854. okt. 21-től 1892. január 10-én beköv. haláláig. 1886-ban szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Az inf.-k nagy dicsérettel emlékeznek meg róla: "Mores sacerdote dignissimos praesefert et zelo plenus explet officium." (Inf. 1841). Körl. 1892. VI. 1648.: "M. J.-ben az Egyház Jézus szent Szíve szerinti szolgáját, hívei igazi, jó pásztorukat vesztették el. Híveinek atyja és példaképe volt. Azon általános tisztelet és szeretet, mely életében környezte, nyilvánult halála alkalmával is, paptársai és hívei szívük mély gyászával állták körül sírját."

Sz. Csornán 1857. jún. 19-én. Felsz. 1882. szept. 4-én mint a csorna-premontrei rend kanonokja. Rendjének szombathelyi és keszthelyi gimnáziumaiban tanárkodott. Az egyházmegyébe 1902-ben vétetett át (körl. 1902. n. 1758.). hittanár volt Felsőlövőn (1902-4), pléb. Kenyeriben (1905. aug.-1917. ápr.), pléb. Kemeneshőgyészen (1917. május 1. -1922. szept. 5.), 1922-ben nyugalomba ment, Pinnyén (Pest vm.) él Kossuth Lajos egykori lakóházában. Bölcsészettudományi doktor.

Sz. E. T. II. 360. l.

Sz. Nagytapolcsányban 1855. január 16-án. Felsz. 1878. június 25-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1878-79), Cserföldön (1879-81), Muraszombaton (1881-82), Belatincon (1882-84), Muraszombaton (1884-86), Szenteleken (1886-89), Rohoncon (1889-90), pléb. Bándolban 1890-től 1905. nov. 3-án beköv. haláláig.

Tótul, horvátul és németül is beszélt. Bándolban 340 K-s misealapítványt tett.

Sz. Berkifalun 1812. okt. 18-án M. Imre és Peszeszér Éva szülőktől. A seckaui egyházmegye számára szenteltetett pappá 1841. aug. 1-én. A seckaui egyházmegyében utóljára Miesenbachban szolgált mint káplán. 1850. ápr. 20-án vétetett át egyházmegyénkbe. Rohoncon volt káplán 1854. jan.-ig, amikor a győri egyházmegyébe nyert felvételt. Új egyházmegyéjében Peresznyének lett adminisztrátora, majd 1855-ben plébánosa. Mint ilyen húnyt el 1867. aug. 9-én.

Németül és horvátul is beszélt. - P. L. k. i. 1850. n. 289, 540, 541; 1854. n. 84. - "Szóbeli hagyomány szerint buzgó, csendes, békeszerető lelkipásztor volt, híveinek hű pásztora." (Geiszbühl M. leveléből.)

Sz. Berkifalun 1805. szept. 12-én M. Imre és Peszeszér Éva szülőktől. Felsz. 1831. szept. 14-én. Káplán volt Lékán (1831-32), Pinkafőn (1832. május-1839), pléb. Szentkúton 1839-től 1850. január 26-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.- Vis. Can. Pinkafő, 1832. jún. 18.

Sz. Németújvárott 1801. jan. 3-án Marx (sic!) Mihály és Katalin szülőktől. Kisszeminarista volt. Teológiai tanulmányait a pesti egyetemen végezte mint a közp. papnevelde növendéke. Felsz. 1825. dec. 26-án. Káplán volt Némethidegkúton (1825-26), püspöki szertartó (1827-30), püspöki és szentszéki jegyző (1830-38), pléb. Vasszentmihályon 1838. febr. 11-től 1874. jan. 1-ig. Ekkor nyugalomba ment, Rábaszentmártonban 1876. január 19-én húnyt el. - 1838-tól 1852-ig ker. esperes és tanfelügyelő volt.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1788. ápr. 4-én M. György és Kerkápolyi Teréz szülőktől. A teológiát a pesti szeminárium növendékeként az egyetemen hallgatta. Felsz. 1810. dec. 9-én. Somogy püspök szertartója volt 1810-től 1813-ig, a szemináriumban a dogmatika (1812/13. I. f. é.), majd a II. félévtől az erkölcstan és lelkipásztorkodástan tanára (1813. ápr.- 1818. júl.) a szentszéken a házasság és a szerzetesi kötelék védője u. e. időben. 1818-ban elnyerte a vépi plébániát s ott munkálkodott júl. 1-től 1828. év májusáig. 1822-ben pecöli javadalmas apáttá neveztetett ki, Somogy püspök halála miatt már Verhovácz Miksa zágrábi püspök benedikálta Zágrábban 1822. márc. 11-én. Vas vármegye 1824-ben, Varasd megye 1827-ben táblabírájává választotta. 1828 májusában elnyerte a sárvári plébániát s egyben a kerület esperese és a püspöki szentszéknek ülnöke lett. Kegyurának látogatására Modenába utazott 1833. őszén, ott húnyt el szept. 28-án.

P. L. 1833. n. 670. - Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 188, 294. l.

Nádasdi plébános volt 1753. jan.-tól 1756. jan.-ig, egervári pléb. 1756. jan.-tól 1775. febr.-ig, amikor nyugalomba ment. 1781. febr. 19-én húnyt el.

P. C. 1781. p. 74.

Sz. Pinkafőn 1854. márc. 31-én M. Antal posztócsináló és Anna szülőktől. Felsz. 1877. június 26-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1877-79), Pörgölényben (1779-81), Máriafalván (1881-82), id. adm. u. o. (1882), káplán Letenyén (1882. júl.-1883. aug.), Incéden (1883-89), pléb. Rábakeresztúron 1889-től 1916. szept. 19-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Rábakeresztúron 1000 K-s misealapítványt tett, a plébániatemplomba új gótikus oltárokat és szószéket szerzett, Jézus Szíve- és Rózsafüzértársulatot alapított és szentkereszt-ereklyét szerzett a templomnak.

Sz. Szombathelyen (Ó Perintben) 1784. febr. 8-án M. Ferenc és Herbsicht Teréz szülőktől. Felsz. 1807. febr. 15-én. Pléb. volt Karácsfán (1807-11), majd Szentpéterfán 1811. nov. 25-től 1829. július 30-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - P. C. 1829. n. 526.

Sz. Rohoncon 1785. nov. 26-án Martony (sic!) József uradalmi gazdasági tiszt és Katalin szülőktől. Felsz. 1809. szept. 10-én. Káplán volt Nagygencsen 2 hónapig, Körmenden 2 hónapig, Letenyén 1810. jún. 10-től 1815. ápr. 25-ig, pléb. Szécsiszigeten 1815. ápr. 25-től 1824. márc. 10-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Letenye, 1811. május 19. - Németül is beszélt.

Sz. Városhodászon 1822. május 6-án M. Vince uradalmi ispán és Pilch Julianna szülőktől. Felsz. 1846. június 18-án. Káplán volt Gyanafalván (1846-56), adm. Vasfarkasfalván (1856-58), pléb. u. o. 1858-tól 1884. január 1-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vasfarkasfalván 50 frtos misealapítványt tett.

Sz. Vönöckön 1738 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1762 januárjában. A sopronmegyei Lébényben kisegítő volt félévig, majd Rábamolnáriban Sallér István családjánál volt nevelő 2 évig és 2 hónapig. 1765. szept.-től 1766. szept.-ig káplán volt Szombathelyen. 1766. szept.-ben elnyerte az alsósági plébániát, hol buzgón munkálkodott 1797 decemberéig, amikor I. Ferenc kanonokká nevezte ki. 1800-tól 1806-ig a szemináriumnak rektora volt; 1809-ben pankotai c. apáttá neveztetett ki, Somogy püspök január 25-én benedikálta. Zala megye táblabírájává választotta. Mint őrkanonok húnyt el Szombathelyen 1810. július 7-én.

Németül is beszélt. - A szemináriumnak 100 frtot hagyományozott. - Vis. Can. Alsóság, 1775. szept. 1; 1781. ápr. 22. – Kanonoki kinevézésére vonatk. Wiener Staatsarchiv, Staatsrat 3505/1797. - Sz. E. T. I. 278, 279; II. 293, 326. l.

Sz. Nyőgéren 1734. szept. 16-án Martonicz (sic!) György és Erzsébet (?) szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1763 novemberében. Káplán volt Rábakovácsiban Tatlián László uraságnál 1 évig, Iváncon 4 évig és 8 hónapig, adm. Ikervárott 4 hónapig, káplán Szombathelyen (1770. ápr.-1771. dec.), karkáplán (1771. dec.-1772. márc.), pléb. Egyházashetyén 1772. márc. 6-tól 1788. márc. 1-ig. Ekkor lemondott javadalmáról. 1788. márc.-tól 1799-ig Baltavárott udvari káplán volt a Festetics grófok kastélyában, 1799-től kezdve Szombathelyen élt 1811. nov. 30-án beköv. haláláig.

P. C. 1811. n. 768.

Sz. Hosszúperesztegen 1788. július 20-án Mátai János kántortanító és Pálfi Judit szülőktől. Felsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Rábakethelyen (1811. okt.-1812. jan.), Szécsiszigeten (1812. jan.-1813. aug.), Pecölben (1813. szept.- 1815. jan.), Jánosházán (1815-18), pléb. Nemesbődön 1818. aug. 25-től 1819. ápr. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pecöl, 1815. május 3.

Sz. 1833. márc. 24-én. Felsz. 1859. június l9-én. Káplán volt Felsőlendván (1859. okt.-1861. jan.), Belatincon (1861-62), Csendlakon 1862-től 1864-ig, adm. Nagydolányban 1864-től 1865-ig. Ekkor betegeskedése miatt nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt. 1866. márc. 15-én Perestón húnyt el.

Vend nyelven is beszélt.

Sz. Gyöngyöstarjánban (Heves vm.) 1748 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1772 őszén. Adm. volt Nagygencsen (1773-75), káplán Szombathelyen (1776. jan.-1777. márc.), pléb. Kemeneshőgyészen 1777. márc.-tól 1789. májusig, Kemenesszentpéteren 1789. június 1-től 1792. június 30-án Szombathelyen beköv. haláláig.

Az információk jeles teológusnak, buzgó papnak mondják. Sok küzdelme volt a protestánsokkal; v. ö. P. L. k. i. 1783. dec. 13; 1784. nov. 23, dec. 3, 29; 1786. okt. 9, 14; 1788. okt. 22, 25; dec. 27; 1789. május 22. - Vis. Can. Kemeneshőgyész, 1781. ápr. 20. - P. C. 1792. p. 239.

Sz. Zalaszentbalázson 1907. március 12-én M. József és Tóth Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Egy évre kölcsönadatott a paphiányban szenvedő veszprémi egyházmegyének s káplán volt Iharoson (1932-33); visszatérve az egyházmegyébe káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1933. szept.-1934. márc.), Zalalövőn (1934. márc.-szept.). 1934. szept. 12. óta Hosszúperesztegen káplán.

Hosszúperesztegen vezeti a Szívgárdát.

Sz. Németújvárott 1793 körül. Megkereszteltetett u. o. 1795. aug. 6-án. Felsz. 1815. szept. 10-én. Káplán volt Rohoncon (1815-16), az Este kir. hercegi családnál udv. nevelő és a modenai egyetemen a bibliai tudományok tanára (1816 -1827), Esterházy Pál herceg londoni nagykövet családjánál nevelő Londonban (1827-36). - 1836-ban elnyerte a rohonci plébániát, de nem foglalta el, hanem továbbra is a hg. Esterházy családnál élt, 1838-ban lemondott a plébániáról. A pesti és bécsi egyetem bekebelezett doktorává választotta, a bécsi hercegérsek és a szombathelyi püspök szentszékeik tanácsosává nevezték ki, Sopron megyének táblabírája volt. 1863. nov. 2-án húnyt el Bécsben.

Angolul, olaszul, franciául és németül is beszélt, behatóan foglalkozott a keleti nyelvekkel is. Életrajzát l. bővebben a Sz. E. T. tartalomjegyzékében felsorolt lapokon. A Mayer-család kikeresztelkedésére vonatk. l. P. L. k. i. 1795. május 19, jún. 25, júl. 3. - P. C. 1795. p. 325, 380. - Vis. Can. Rohonc, 1836. jún. 19. - Mayer levelei az Akadémián: M. T. Akadémia levéltára. Irodalmi levelek 4-r. 113.

Sz. Taccsán 1788. márc. 8-án Mayer Jakab kasznár és Katalin szülőktől. Felsz. 1810. dec. 9-én. Nevelő volt Festetics Imre gróf családjánál (1810-12), pléb. Pinkamindszenten (1812. május-1839. okt.), 1836-tól a pornói ker. esperesi tisztjét is viselte. 1839-ben elnyerte a sárvári plébániát s azt 1865. nov. 4-én beköv. haláláig vezette. Vas vármegye 1840-ben táblabírájává választotta.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkamindszent, 1831. jún. 17. – Sz. E. T. II. 361. l.

Sz. Zalaegerszegen 1818. márc. 2-án M. József és Tipka Jozefa szülőktől. Felsz. 1841. márc. 28-án. Káplán volt Szombathelyen (1843. május-1851. dec.), Kőszegen (1851. dec.- 1853. május), pléb. Gersén 1853. június 1-től 1867. július 6-án beköv. haláláig.

Sz. Mosonyban 1845. június 26-án. Szent Ferenc rendjének volt papja, felsz. 1869. szept. 18-án. Az egyházmegyébe 1882-ben vétetett át. Káplán volt Rohoncon (1882-84), pléb. Őriszentmártonban (1884-1908). 1908-ban nyugalomba ment, Máriakálnokon élt s ott halt meg 1926. okt. 29-én.

Németül is beszélt. Értékes pénzgyüjteményét a szemináriumra hagyta. - Sz. E. T. II. 361. l.

Sz. Magyarnádalján 1862. febr. 1-én M. János és Gombás Roza földműves szülőktől. Felsz. 1887. júl. 13-án. Káplán volt Felsőlendván (1887. szept.-1888. okt.), Muraszombaton (1888. okt.-1890), Rohoncon (1890-91), Cserföldön (1891-92), Belatincon (1892), plébh. Felsőszentbenedeken (1893. jan. 1.-1906), pléb. u. o. 1907. okt. 2-án beköv. haláláig.

Vend nyelven is beszélt.

Sz. Taródfán 1813. okt. 9-én Mazalin (sic!) János és Vas Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1840. aug. 4-én. Id. kisegítő volt Nagycsákányban, Iváncon, Rábaszentmártonban és Vasdobrán (1840-41), káplán és plébh. Rábahídvégen (1841. márc.-1845. május), káplán és plébh. Kőszegen (1845. június-1852. aug.), a szombathelyi főgimnáziumban a történelem tanára és az algimn. osztályokban hittanár (1852. szept. 1.-1856. ápr. 20.), pléb. Nagypösén 1856. ápr. 21-től 1895. dec. 31-ig; ekkor lemondott javadalmáról, nyugalomba ment, Nagycsömötén lakott s ott húnyt el 1906. márc. 18-án. 1896 óta a szentszék ülnöke volt.

Nagypösén 200 K-s misealapítványt tett. Buzgó papi működésének emléke ma is él Nagypösén. Sírkövébe végső óhaja szerint e sorokat vésték:

Itt e sírban nyugszom, én Mazaly János
Negyven évig voltam Pösében plébános.
Hosszú éltet adtál, én édes Istenem
Szerető rokonok környékeztek engem.

Bőven árasztottad reám kegyelmedet,
Gyémántmisémet is szolgálni engedted.
Kilencvenkét és fél esztendeig éltem,
Sok kegyelmeidben volt ezalatt részem.

Hatvan és hat évig igédet hírdettem.
Megengedted azt, hogy hű szolgád lehettem.
Alázatos szívvel kérlek, én Jézusom,
Az örök életben, mennyben legyen jussom.

Néhány nappal halála előtt írta e sorokat. Szombathelyi Ujság, 1906. máj. 27. - Németül is beszélt.

Sz. Dénesmajorban (Hosszúperesztegi plébánia) 1834. nov. 1-én M. József uradalmi tiszttartó és Beli Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a pesti egyetemen végezte mint a közp. szeminárium növendéke. Felsz. 1861. július 28-án. Káplán volt Vasvárott (1861-67), plébh. Gersén (1867-69), káplán Püspöktamásiban (1869. okt.-1871. febr.), pléb. Kenyeriben 1871. márc. 1-től 1905. május 6-án beköv. haláláig.

Kenyeriben szegény tankötelesek javára 600 K-s, szentmisékre 200 K-s alapítványt tett.

Sz. Szombathelyen (Ó-Perintben) 1724. aug. 26-án M. Ignác és Lokér Katalin szülőktől. Kanonokká kineveztetett 1767. aug. 7-én. 1779-ben olvasókanonok lett, 1782. január 17-én húnyt el. 1777. szept. 14-én ő kezdte meg mint rektor a szeminárium építését és 1778. nov. 12-ig vezette az építkezést.

Nehéz természetű, összeférhetetlen társnak mondja néhány káptalani irat. P. L. I. sz. Acta Jaurinensia. - P. C. 1782. p. 441. - Sz. E. T. I. 148; II. 172, 324, 325. l. - Németül is beszélt.

Sz. Dióslakon 1809. május 14-én M. Ferenc és Gaber Katalin szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Káplán volt Cserföldön 1836 januárjától júliusig, Bántornyán 1836 júliusától 1837. ápr. 4-én a szemináriumban beköv. haláláig.

Vend nyelven is beszélt.

Sz. Körmenden 1882. aug. 5-én M. Pál lakatosmester és Támedly Judit szülőktől. Felsz. 1906. jún. 27-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1906. aug. 1.-1908. júl. 12.), Vámoscsaládon (1908. júl. 17.-1910. júl. 11.), Letenyén (1910. júl. 11.-1913. nov. 5.), adm. in spir. Szentgyörgyvölgyén (1913. nov. 5.-1915. ápr. 30.), plébh. u. o. 1915. ápr. 30. óta.

Sz. Nagycsákányban 1741 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1766-ban. Káplán volt Baksafalván (1766-70), pléb. Rábakeresztúron 1770-től 1783. febr. 23-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rábakeresztúr, 1779, aug. 25. – P. C. 1783. p. 89.

Sz. Belatincon 1839. dec. 26-án M. János vendéglős és Forauer Borbála szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1862. júl. 19-én. Káplán volt Alsólendván (1862-63), Belatincon (1863-64), Felsőlendván (1864. okt.-1865. jan.), plébh. Nagydolányban (1865-71), pléb. u. o. 1871-től 1911. május 26-án beköv. haláláig.

Vend nyelven is beszélt. Belatincon 1106 K-s alapítványt tett lelkéért elmondandó szentmisékre, 800 K-s alapítványt az adorjánfalvai szegények javára.

Sz. Kőszegen 1814. január 10-én Menyhárd (sic!) László és Móra Anna szülőktől. Felsz. 1837. aug. 10-én. Udvari káplán volt Sorokujfalun Mikos László bárónál (1837), káplán Rábaszentmártonban (1838-1847. aug.), pléb. Pornóapátiban (1847. aug.-1860. aug.), pléb. Pinkamindszenten 1860. aug. 31-től 1890. febr. 7-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Pinkamindszenten 100 frtos misealapítványt tett. U. o. ma is él buzgó papi életének emléke.

Sz. Bögötön 1833. szept. 25-én M. Mihály szabados és Németh Julianna szülőktől. Felsz. 1860. júl. 31-én. Káplán volt Baltavárott (1860. nov.-1864. dec.), Alsóbogodon (1864. dec.-1884. febr.), adm. Nagyrákoson (1884. márc.-1905. aug.). 1905. szept. 1-én nyugalomba ment, Körmenden lakott 1907. január 29-én beköv. haláláig.

Nagyrákoson 600 K-s misealapítványt tett.

Sz. Ráborton 1883. jún. 29-én M. Tivadar tanító és Wieser Teréz szülőktől. A szervita rendnek volt tagja, ott nyerte a Kálmán szerzetnevet s ott szenteltetett pappá 1910. júl. 1-én. Mint rendjének szabadságolt tagja id. káplán volt Csesztregen (1913. ápr.-júl.), majd Tótszentmártonban (1913. nov.-1914. dec.), később Rábaszentmártonban (körl. 1914. XIX. 6500. sz.). 1917-ben megbizatást kapott a rábaszentmártoni plébánia vezetésére s u. a. évben felvétetett az egyházmegye kötelékébe (körl. 1917. XIII. 4600. sz.). 1918-ban plébh. lett Vasfarkasfalván, 1921-ben pedig Felsőszénégetőn.

Németül is beszél.

Sz. Ólmodon (Sopron vm.) 1893. aug. 11-én M. János földműves és Keglovich Katalin szülőktől. Felsz. 1916. június 8-án. Káplán volt Szenteleken (1916. aug. 5.-1917. nov. 30.), Pinkakertesen (1917. nov. 30.-1918. szept. 25.), plébh. Újhegyen (1918. szept. 25.-1925. jún. 1.), pléb. Incéden 1925. június 1. óta.

Német és horvát nyelven is beszél. Cikkeket írt a Hrvatske Novine-be és a Katol. Savez-ba. Újhegyen vezette, Incéden vezeti a Jézus Szíve-társulatot és a Szent Olvasó-társulatot. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Szombathelyen 1895. január 25-én M. Ferenc járásbírósági altiszt és Csapó Anna szülőktől. Felsz. 1917. június 6-án. Káplán volt Nyőgéren (1917. okt. 15.-1920. aug. 28.), hitoktató a kőszegi sz. Domonkos r. apácák iskoláiban (1920. aug. 28.-okt. 1.), prefektus a Kelcz-Adélffy árvaházban (1920. okt. 1.-1923. jún. 28.), káplán Pákán (1923. jún. 28. -1925. jan. l.), hitoktató Zalaegerszegen (1925. jan. 1.- 1926. febr. 16.), pléb. Meszlenben 1926. febr. 16. óta.

Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Csepregen 1774 körül. Felsz. 1797. szept. 17-én. Káplán volt Lentiben (1797. szept.-1803. okt.), plébh. u. o. 1803. nov. 1-től 1807. ápr. 20-ig, pléb. u. o. 1807. ápr. 20-tól 1811. június 3-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Lenti, 1811. május 11. - Sz. E. T. II. 386. l.

Sz. Szigetvárott 1884. január 1-én M. József vasúti munkás és Horvátics Mária szülőktől. Felsz. 1907. jún. 27-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1907. aug. 15.-1908. júl. 15.), Táplánfán (1908. júl. 15.-1909. nov. 10.), Salomvárott 1909. nov. 10.-1911. febr. 2.), a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaház prefektusa (1911. febr. 2.-1912. aug.), hitoktató Szombathelyen a városi iskoláknál (1912. aug.-1914. május 2.), plébh. Pusztamagyaródon (1914. május 2.-1915. nov. 11.), hitoktató Zalaegerszegen (1915. nov. 11.-1917. júl. 25.), pléb. Nagylengyelen (1917. júl. 25.-1922. dec. 31,), pléb. Kercán (1923. jan. 1.-1926. jún. 30.), pléb. Oladon 1926. júl. 1. óta. 1933 őszén a szombathelyi felső esperesi kerület tanfelügyelőjévé neveztetett ki és egyben az esperesi teendők végzésével is megbízatott.

Nagylengyeli plébánoskodása alatt két iskolát épített, Bazitán és Ormándlakon, megszervezte a rámi katolikus iskolát. Nagylengyelben, összes községeiben szervezte az ifjak és leányok egyesületét, melyek segítségével kommunizmus alatt megvédte községeink hitéleti és anyagi biztonságát. Bár azon időben internálva volt, mégis az egyesületek részéről oly hathatós támogatásban volt része, hogy komolyabb bántódása nem történhetett. Zalaegerszegen a kat. legényegylet anyagi ügyeit rendezte. Kercán a saját pénzén teljesen renoválta a templomot, majdnem egészen újra építette a plébániaházat. Oladon megépítette a plébániaházat, újraépítette a háromtantermes és tanítólakásos iskolát, megnagyobbította a templomot. Plébánoskodása kezdetén megalapította a kat. ifjak szövetségét, a leánykört, az Oltáregyesületet, a férfiak szövetségét, a Szívgárdát, melyek segítségével a község kultúrális és anyagi ügyeit vezette és emelte. - Sz. E. T. II. 361. l.

Sz. Szombathelyen 1889. nov. 16-án M. Imre szabómester és Strenn Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a freiburgi (Svájc) kat. egyetemen végezte. Ott avatták doktorrá 1913. júl. 16-án. Felsz. 1913. márc. 8-án. Káplán volt Incéden (1913), Királyfalván (1913. okt.), adm. u. o. (1913. okt. – 1914), káplán Pinkafőn (1914-16), Rohoncon (1916-17), id. adm. Pinkafőn (1917), plébános Felsőőrött 1917 óta 1918-ban a Vigilantia-bizottság tagjává neveztetett ki. 1924 óta püsp. biztos a felsőőri ev. tanítóképzőnél a kat. növendékek képesítő vizsgáin. A burgenlandi kat. tanítóképző gondnokságának tagja és pénztárosa; 1932 óta a burgenlandi kat. tanítók fegyelmi tanácsának tagja (mint az egyházi főhatóság képviselője); 1932 óta az apostoli adminisztratura tanácsosa. 1933. szept. 2-án a burgenlandi állami középiskolákban a vallásoktatás helyettes felügyelőjévé neveztetett ki.

Németül és franciául jól, olaszul közepesen beszél, ért és olvas angolul. Felsőőrött Fogyasztási Szövetkezetet; Kat. Ifjúsági Egyesületet és Hauskrankenpflege-egyesületet alapított. Elnök-igazgatója a Hitelszövetkezetnek és igazgatósági tagja az Osztrák Kat. Népszövetségnek. Állandó cikkírója a Kat. Szemlének és a Korunk Szavának. 1913-ban a Sz. István Társulat kiadásában megjelent Dies: Plato c. művének magyar Fordítása. - Sz. E. T. II. 361. l.

Sz. Kópházán (Sopron vm.) 1762: január 17-én M. Mátyás és Ilona szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. nov. 1-én. Káplán volt Körmenden (1786-87), id. adm. Egyházasrádócon (1787. márc.-máj.), pléb. Pusztaszentmihályon 1788-tól 1820. jan. 16-án beköv. haláláig. 1812-től haláláig esperese volt a németújvári felső kerületnek.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Pusztaszentmihály, 1812. ápr. 27. - P. C. 182. n. 61.

Sz. Métneken 1785. dec. 15-én Mesz (sic!) József uradalmi ispán és Molnár Judit szülőktől. Felsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Felsőlendván (1811-12), Vízlendván (1812- 14), Muraszombaton (1814-15), adm. Mártonhelyen (1815. szept. 13.-1816. jan. 1.), pléb. u. o. 1816. január 1-től 1816. szept. 21-én beköv. haláláig.

Vend és német nyelven is beszélt. - P. C. 1816. n. 491.

Sz. Muracsányban (Muraköz) 1830. július 10-én M. Ferenc tanító és nemes Petsits Anna szülőktől. Felsz. 1854. febr. 22-én. Káplán volt Csesztregen (1854-55), Bántornyán (1855), Szepetneken (1855. jún.-1866. dec.), Tótszetmártonban (1867. jan.-1868. ápr.), Rohoncon (1868. ápr.- 1873), plébh. Bándolban (1873-79), pléb. u. o. (1879- 1890), pléb. Incéden (1890-1907). 1907. július 1-én nyugdíjba ment, 1910. július 2-án Nagyszentmihályon húnyt el. 1904. május 14-én szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül és horvátul is beszélt. - Sz. E. T. II. 361, 414, 418. l.

Sz. Csendlakon 1758. nov. 28-án M. Miklós kántortanító és Vattay Ilona szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1784. május 9-én. A papok-házává átalakított szombathelyi szemináriumban töltött 7 hónapot, majd káplán volt Belatincon 8 hónapig, Bántornyán 1 évig, Muraszombaton 2 21/2 évig, pléb. Bagonyán 1788-tól 1794. márc. 31-én beköv. haláláig.

Vend, horvát és német nyelven is beszélt. - P. C. 1794. p. 103.

Sz. Városhidvégen (Somogy vm.) 1744 körül. A teológiát Bolognában jeles sikerrel végezte. Felsz. 1770 körül Zágrábban. Káplán volt Légrádhegyen és Csesztregen 5 1/2 évig; 1777. nov. 1-én Szepetneken lett káplán, onnan Csesztregre, majd Lendvavásárhelyre került, ott húnyt el 1779. jún. 20-án.

Olaszul, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Szepetnek, 1778. május 25-26. - P. C. 1779. p. 155.

Sz. Zabolán (Háromszék vm.) 1876. jún. 27-én gróf Mikes Benedek és Moser Zsófia szülőktől. Felsz. 1899. jún. 29-én Brixenben. Káplán volt Gyergyóalfalun (1899-1901), pléb. u. o. (1901-6), pléb. és főesperes Székelyudvarhelyen (1906-11), szombathelyi püspökké kineveztetett 1911. nov. 15-én, prekonizáltatott 1911. dec. 11-én, felszenteltetett 1912. jan. 1-én.

Püspökségének főbb eseményeit a Sz. E. T. II. k. 154- 166. lapjain ismertettük 1929-ig. Folytatjuk az ismertetést 1934. dec.-ig bezárólag.

1929. Zalaegerszegen a Notre Dame-zárda létesült elemi, polgári és tanítónőképző iskolával és internátussal. Szombathelyen letelepedtek Don Bosco fiai, főleg, hogy az iparos- és munkásosztályt lelkileg emeljék. Kőszegen letelepedett az Isteni Igéről nev. Társaság, amely nagyban hozzájárul a missziós ügynek hazánkban való felvirágoztatásához. Kőszegen a Kelcz-Adélffy árvaház új épületet és jelleget nyert. Új lelkészségek erigáltattak: Kerkakutason, Toronyban, Kőszegpatyon, Vashosszúfalun és Tótszerdahelyen.

1930. Jan. 1-én a szombathelyi plébánia felosztatott 4 plébániára és 2 kuráciára (1. Főplébánia, 2. Sz. Erzsébet-plébánia a ferencesek, 3. Sz. Márton-plébánia a dominikánusok, 4. Sz. Quirin-plébánia a szaléziak vezetése alatt, 5. a Gyöngyösszőllősi kurácia és 6. a Kámon-Herényi kurácia). Az egész egyházmegye nagy buzgósággal ünnepelte meg a Szent Imre jubileumi évet. A püspöki kar határozata értelmében ebben az évben vette kezdetét az egyházközségek kötelező megszervezése. Nov. 11-én megnyílt a papi Kölcsönkönyvtár. Rábahidvégen letelepedtek a Szociális Testvérek. U. o. rendkívül szép kultúrház épült a Bertha-féle alapítványból. Petrikeresztúron megszerveztetett a kurácia. Bobán és Bozzaiban új templomok épültek.

1931. Megszerveztetett az Egyházművészeti Bizottság. Kálocfán (Csesztregi pl.) megkezdték a templomépítést, Kenyeriben a zárdaépítést. Nagy lendülettel folyt a missziók tartása. A r. k. iskolaügy a gyakorlati módszer elevenebb bevezetésével nagyon sokat nyert. Az év végén az egyházmegye papsága bensőséges szeretettel ünnepelte főpásztora püspöki kinevezésének 20-ik évfordulóját. Alig hiányzott valaki papjaink közül azon a meleg ünnepségen, amely dec. 16-án a püspöki palotában lefolyt. A székeskáptalan nevében Tóth József nagyprépost, az alsópapság nevében Pehm József apát plébános köszöntötte a főpásztort. Pehm apát átnyujtotta a papság 4000 P-s ajándékát, amit Mikes püspök Szombathely, Zalaegerszeg, Kőszeg és Sárvár szegényei közt osztott szét. ("Vasvármegye" 1931. dec. 17.)

1932. Új templom épült Szemenyén (Egervölgyi pl.). Az egyházmegyei tanítók számára Pedagógiai Szemináriumi Kölcsönkönyvtár létesült, mely a papi Kölcsönkönyvtárral Szent Márton Könyvtár néven egyesült; állományuk 1934-ben 4000 kötetre emelkedett. Nagyobb lendületet vett ebben az évben a Kat. Népszövetség, minthogy külön irodája van és központi titkár vezetése mellett intenzívebben működhetik. A szegényügy ellátását Szombathelyen az Egri Norma szellemében a Szegénygondozó Nővérek kezeibe tették le.

1933. Megindult az Actio Catholica munkája. Esperesi kerületenkint lett megszervezve, több kerületben katolikus napokat tartottak. Letenyén letelepedtek az Isteni Szeretet Leányai és a Szegényházban munkálkodnak. Szombathelyen megkezdték a Szent Quirin-templom építését. Lórántházán a Séllyei-féle alapítványból új templom épült s u. o. lelkészség szerveztetett. Werner Alajos dr. felállította Szombathelyen a Schola Cantorum-ot.

1934. A jubileumi szentév az egyházmegyére is kiterjesztetett. Kőszegen a missziósházban zárt lelkigyakorlatok tartattak világiak számára is. Az annunciáták egyházmegyei kongregációja az Apostoli Szentszéktől "decretum laudis"-t nyert, constitutiói 7 évre jóváhagyást kaptak. Összesen 11 házuk van (ebből 6 más egyházmegyében). Új templom épült Babosdöbréten (Nagylengyeli pl.) és Gáborjánházán. Lelkészség erigáltatott Pajzsszegen. Megyéspüspök úr ifj. Lődör Jenő és Mayer Sándor által restauráltatta a székesegyház nagykupolájának freskóját és nagy költséggel művésziesen újíttatta meg a püspöki palota külsejét. - Okt. 30-án a bécsi Kulturbund meghívására nagysikerű előadást tartott, mely ,Kommunismus und Nationalismus im Lichte der christlichen Weltanschauung" címen nyomtatásban is megjelent.

Sz. Köveskuton 1865. nov. 24-én M. Mihály és Janzsó Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1890. június 27-én. Káplán volt Lentiben (1890. aug.-okt.), Letenyén (1890. okt.-1893. dec.), Sárvárott (1893. dec.-1895. aug.), pléb. Egervölgyén (1895. aug.-1902. febr.), pléb. Csényén 1902. febr. 15-től 1933. dec. 28-án beköv. haláláig.

Megalakította Csényén a Kat. Népszövetséget, a Jézus Szíve-társulatot, a Szívgárdát és a Ker. Fogyasztási Szövetkezetet. 1913-ban az ő közreműködésével állíttatott fel a bögöti plébánia s épült fel az emeletes bögöti plébánialak. Csényén új elemi iskolát és tanítói lakot építtetett, s a csénye-újmajori Mária-kápolna létrejötte is az ő nevéhez fűződik. A csényei tűzoltó egyesületnek egyik alapítója és 1903 óta elnöke volt. Sokat tett községének szegényeiért.

Sz. Szombathelyen 1825. szept. 2l -én M. Ferenc és Csécsenyi Teréz szülőktől. Felsz. 1850. aug. 23-án. Káplán volt Nagygencsen (1850-52), Pecölben (1852. márc.-okt.), Felsőpatyon (1852. okt.-1858. szept.), Baltavárott (1858. szept.-1860. nov.), Körmenden (1860. nov.-1861. márc.), Szombathelyen (1861. márc.-1871. jún.), plébh. Kemenesmihályfán 1871. júl.-tól 1892. dec. 1-ig, amikor nyugalomba ment; Szombathelyen a deficientiában töltötte hátralevő éveit. 1900. aug. 2-án halt meg.

Sz. Bödén (Zala vm.) 1756. okt. 14-én M. Mihály és Zsuzsánna szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1783-ban. Alsóbagodon volt káplán 1783-tól 1788. okt.-ig, majd u. o. pléb. 1818. június 17-én beköv. haláláig.

Alsóbagodon 84 frtos misealapítványt tett. - Vis. Can. Alsóbagod, 1811. jún. 1. - P. C. 1818. n. 411.

Sz. Cinfalván (Sopron vm.) 1811. június 11-én Milletich (sic!) András és Vimmer Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1841. aug. 2-án. Káplán volt Incéden (1841-49), pléb. Felsőkethelyen 1849-től 1890. június 2-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Rohoncon 1736. febr. 15-én Minczger (sic!) György és Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1761-ben. Káplán volt Rohoncon 5 évig, Incéden 7 hónapig, Körmenden 5 évig, Hegyeshalmon, Sopronban és Sopronszentmártonban együttesen 3 évig és néhány hónapig, pléb. Kicléden 1777-től 1795. aug. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1795. p. 358.

Sz. Szombathelyen 1763. dec. 22-én Mindszentj (sic!) Antal polgár és Kovácsics Klára szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787. aug.-ban. Káplán volt Szentléránton (1788. ápr.-május), Csesztregen (1788. jún. -okt.), Szentgyörgyvölgyén (1788. okt.-1790. febr.), Pápócon (1790-94), Sárvárott (1794-95), pléb. Kemenesmihályfán 1795. ápr. 10-től 1824-ig. Ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt 1832. július 26-án beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Kemenesmihályfa, 1814. május 28. - P. C. 1788. aug. 8; 1832. n. 514.

Sz. Kőszegen 1784. június 16-án M. József és Fodor Katalin szülőktől. Felsz. 1807. július 5-én Vilt József győri püspök által Rákosonon (Sopron vm.). Káplán volt Incéden (1807-9), Pinkafőn (1809-1811), plébh. Vaskomjáton (1811-23), káplán Sárvárott 1823-tól 1828. okt. 24-én szélütés következtében történt haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vaskomját, 1812, ápr. 30. - P. C. 1828. n. 565. - Sz. E. T. II. 451. l.