Sz. Gyanafalván 1892. febr. 24-én, M. Károly asztalos fia. Felsz. 1915. június 12-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1915-17), mint ilyen ideiglenesen adminisztrálta a rábakereszturi plébániát; plébh. Karácsfán 1917 óta. 1924-1926. években excurrendo adminisztrálta a szentkuti plébániát is.

Németül is beszél.

Sz. Karácsfán 1779 körül. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1803. június 4-én. Káplán volt Körmenden (1804. nov. 9.-1805. szept. 24.), Kámban (1805. okt.- 1807. május), Felsőrönökön (1807-9), plébh. Vaskomjáton (1809. febr.-1810. ápr.). 1810-ben nyugalomba ment; 1839. aug. 7-én a pozsonyi irgalmasok kórházában húnyt el.

Németül is beszélt. - P. C. 1811. n. 545; 1839. n. 527.

Sz. Egyházasszecsődön 1808. jan. 28-án M. Antal és Mart Anna földműves szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Káplán volt Nyőgéren (1835-37), Nagylengyelben (1837. febr.-dec.), Csesztregen (1837. dec.-1841. dec.), adm. Egyházasszecsődön (1841. dec.-1844. jún.), Vépen (1844-45), adm. Kemeneshőgyészen (1845. febr.-1850), pléb. Nemesbődön 1850. okt.-tól 1880. okt. 24-én beköv. haláláig.

Sz. Egyházasszecsődön 1789. febr. 13-án Mittel (sic!) Antal és Haisler Terézia szülőktől. Felsz. 1812. febr. 16-án. Káplán volt Körmenden (1812), Zalaegerszegen (1813. jan.- 1821. május), pléb. Karakón 1821. május 7-től 1855. febr. 19-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Karakó, 1837. május 30. - Karakón 47 frtos misealapítványt tett.

Sz. Petáncon (Szécsenkut) 1875. febr. 7-én M. József és Kühár Éva szülőktől. Gimn. tanulmányait a Kelcz-Adélffy árvaház növendékeként Kőszegen, majd Szombathelyen végezte. 1893-ban belépett a Sz. Domonkos-rendbe, 1894. szept. 4-én fogadalmat tett, 1898. júl. 17-én pappá szentelték. Felszentelése után Szombathelyen, Vasvárott és Kassán munkálkodott. Vasvárott az ő nevéhez füződik a Jézus Szíve-oltár és a keresztúti stációk felállítása. Szombathelyen házgondnok volt. 1914-ben Kassáról vonult be a világháborúba, melyet mint táb. lelkész küzdött végig. A világháborúból visszatérve felvételt kért az egyházmegyébe, s ideiglenesen megbizatott a szentkuti plébánia vezetésével. (Körl. 1918. XIV. 5790. sz.) Három évvel később felvétetett az egyházmegyébe. Plébániáját a trianoni béke Burgenlandhoz csatolta. 1923. ápr. 22-én gyilkosság áldozata lett. Az osztrák csendőrségnek sem a tettest nem sikerült elfognia, sem a gyilkosság hátterét kiderítenie.

Németül, vendül és horvátul is beszélt. - Sz. E. T. II. 443. l.

Sz. Kőszegen 1866. ápr. 4-én M. János és Ziegler Mária szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Pörgölényben (1891. aug.-1894. jún.), plébánosh. Felsőszénégetőn (1894. jún.-1896. dec.), plébh. Rőtfalván (1896. dec.-1901. máj.), pléb. u. o. (1901. május-1906. júl.), pléb. Pörgölényben 1906. júl. 1-től 1913. január 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Körl. 1913. II. 300. sz.: "M. J. a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után az Úrban elhúnyt. Egyházmegyénknek e szerény, fáradhatatlanul működő papját, kit munkás élete delén ragadott el a halál, Kedveltségtek imámba ajánlom."

Sz. Hodosányban (Tüskeszentgyörgyi plébánia, Zala vm.) 1783. márc. 27-én nemes M. László és nemes Monik Julianna szülőktől. Mint a premontrei kanonokrend kispapja végezte teol. tanulmányait a pesti egyetemen, de a nagyobb rendeket már mint a szombathelyi egyházmegye tagja kapta. Felsz. 1810. május 13-án. Káplán volt Kőszegen (1810. júl.- 1813. aug.), Körmenden (1813. aug.-1815. márc.), ily minőségben id. adm. volt Zalaszentgyörgyön (1813. nov.-1814. ápr.). 1815 márciusában elnyerte a királyfalvai plébániát és ott működött 1858. január 13-án beköv. haláláig. A szenteleki kerületnek esperese és tanfelügyelője volt 1853-tól haláláig.

Vis. Can. Királyfalva, 1832. júl. 2. - Németül is beszélt.

Sz. Alsószakonyban (Sopron vm.) 1804. február 10-én Módli József molnár és Karátsony Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1827. ápr. 1-én. Káplán volt Felsőoszkón (1827. máj.-okt.), Hosszúperesztegen (1827. okt.-1828. okt.), Salomvárott (1828. okt.- 1830. okt.), Szombathelyen (1830. okt.-1838. jan.), szentszéki jegyző (1838. jan.-1840. márc.), pléb. Pápócon 1840. márc. 22-től 1855. aug. 18-án beköv. haláláig. Vas megye 1842-ben, Moson megye 1845-ben táblabírájává választotta.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 361. l. - A derék lelkipásztor sírját e felirat díszíti:

Hic facet: Joannes Módly! Fervidus Pastor gregis, Quem redemit amor Agni Profluvio sanguinis. Sustinuit luem diram! Jesum Christum secutus: Posuit suam animam Pro dilectis ovibus! Nunc in pace requiescat; Donec insonet tuba! Tunc o Jesu! fac, resurgat Ad aeterna gaudia!

Sz. Bozsokon 1758. dec. 11-én M. Pál és Bercsanits Krisztina szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte, a teológiát Győrött és Budán hallgatta. Felsz. 1782-ben. Káplán volt Pákán (1782-85), Bántornyán (1785-86), Alsólendván (1786-87), Belatincon (1787-88), Kőszegszerdahelyen (1788. okt.-1789. jan.), plébh. Tömördön 1789 januárjától 1792-ig, pléb. u. o. 1793. jan. 1-től 1802. május 13-ig. Ekkor nyugalomba ment; mint deficiens egy ideig Pozsonyban az irgalmasok kórházában, majd Szombathelyen a deficientiában élt. 1830. jún. 4-én húnyt el.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1830. n. 335.

Sz. Kajdon 1904. júl. 24-én M. István és Kapui Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1929. június 16-án. Káplán volt Letenyén (1929-32), 1932-ben engedélyt kapott az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok lelkigondozására, Bethlehem Pa.-ban káplán.

Beszél angolul is.

Sz. Szombathelyen 1772. dec. 14-én M. György városi polgár és Tomsits Erzsébet szülőktől. Felsz. 1795. dec. 19-én. 1796. okt. 29-én a gimnáziumban Kulcsár István örökébe a II. humanitás h. tanárává, 1797. okt. 9-én r. tanárává nevettetett ki. 1799. szept. 4-én exhortatori minőségben is megerősítette a helytartótanács. 1807-ben lemondott gimnáziumi katedrájáról, a szemináriumban az erkölcstan tanára lett. 1813-ban elnyerte a sárvári plébániát és ott munkálkodott 1828. január 15-én beköv. haláláig. Teol. tanársága óta a szentszéknek ülnöke volt, 1826-ban Máriahegyi c. apáttá neveztetett ki, Bőle püspök aug. 24-én benedikálta Ruszek József hahóti és Márkus György pecöli apát segédletével. 1827-ben Kéry Pál halála után a sárvári ker. esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki Bőle püspök.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Sárvár, 1815. ápr. 29. - P. C. 1828. n. 32. - Sz. E. T. I. 283, 345, 348; II. 188, 201, 294, 343. l.

Sz. Szombathelyen 1777. ápr. 10-én M. György és Tomsics Erzsébet szülőktől. Felsz. 1800-ban. Káplán volt Szécsiszigeten (1800. május-1801. jan.), Zalaegerszegen (1801. jan.-1804. márc.), pléb. Milejben (1804. márc.-1812. jan.), pléb. Zalaháshágyon 1812. január 29-től 1851. ápr. 1-ig. Ekkor lemondott plébániájáról, 1853. aug. 20-án húnyt el. Zala megye 1828-ban táblabírájává választotta.

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Milej, 1811. május 28; Zalaháshágy, 1830. jún. 25.

Sz. Városhodászon 1808 körül. Felsz. 1831. szept. 14-én. Káplán volt Lékán (1831-32), Gyanafalván (1832- 1834), Rohoncon (1834-36), Nagyszentmihályon (1836- 1837), Pinkafőn (1837-43), pléb. Borostyánkőn (1843- 1849), pléb. Árokszálláson 1849-től 1851. márc. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rohonc, 1836. jún. 19.

Sz. Szombathelyen (Szentmártonban) 1760. okt. 6-án M. János és Németh Katalin szülőktől. A teológiát Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787 augusztusában. Káplán volt Szentkirályon (1788), Letenyén (1788. júl.-1789. júl.), Vépen 1789. július 15-től 1793. nov. 8-ig, pléb. u. o. 1793. nov. 8-tól 1818. június 18-án beköv. haláláig.

Közepesen németül is beszélt. - P. C. 1818. n. 405.

Sz. Beodrán (Torontál vm.) 1845. május 9-én. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1874. okt.-1876. aug.), Rohoncon (1876. aug.-1878. ápr.), pléb. Oladban (1878. ápr.-1887. dec.), pléb. Kőszegszerdahelyen 1888. jan. 1-től 1895. szept. 1-ig. Ekkor betegeskedése miatt lemondott plébániájáról, nyugalomba ment; 1900. aug. 9-én Kőszegen halt meg.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1775. febr. 9-én M. György és Tomcsics Erzsébet szülőktől. Felsz. 1798. febr. 11-én a püspökvár kápolnájában. Káplán volt Salomvárott, Zalaegerszegen, Szombathelyen (1800. okt.-1801. szept.), adm. Felsőoszkón (1801-3) Rábakethelyen (1803. febr.-szept.), Nagysitkén (1803. szept.-1804. szept.), káplán Szécsiszigeten (1804. szept.-1805. febr.), pléb. Őriszentpéteren (1805. márc.- 1808. febr.), pléb. Pusztamagyaródon 1808 márciusától 1817. aug. 7-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1817. n. 636. - Vis. Can. Pusztamagyaród, 1811. május 22.

Sz. Szombathelyen 1795. márc. 4-én M. István és Szabó Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1818. aug. 5-én. Káplán volt Felsőoszkón (1818-21), Csesztregen (1821. május-1822. febr.), Nagylengyelben (1822. febr.-nov.), Meszlenben (1822. dec.-1823. jún.), Ölbőn (1823. júl.-dec.), Hegyfalun szentgyörgyi Horváth József kastélyában házilelkész (1824-30), pléb. Kenyeriben 1830. aug. 8-tól 1832. aug. 22-én a kolerajárvány okozta haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1832. n. 588.

Sz. Söptén 1819. június 9-én M. István és Palkovits Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1847. szept. 30-án. Káplán volt Ikervárott (187-49), pléb. Oladon 1849. aug. 11-től 1874. dec. 8-án beköv. haláláig.

Inf. 1848.: "Vigili oculo commendandus, est enim disciplinae ecclesiasticae non usquequaque patiens cupidine cuncta in Ecclesia reformandi abreptus . . ." - Sz. E. T. II. 221, 222 1 (tévesen Molnár Jánosnak írva!), 7, 324, 343, 362, 457. l.

Sz. Damonyán (Sopron vm.) 1724. jan. 5-én M. Ferenc és Potyi Katalin szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1746-ban. Káplán volt Saárban (Sárvárott) 1746-tól 1748-ig, pléb. Kemenesmihályfán 1748-tól 1783. június 12-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kemenesmihályfa, 1758. (Batthyány-f.) III. 1008.; 1775. p. 366; 1781. ápr. 18. - P. C. 1777. p. 41, 46, 88; 1783. p. 179.

Sz. Egyházasszecsődön 1824. jan. 16-án M. János tanító és nemes Tőttősy Rozália szülőktől. Felsz. 1848. dec. 7-én. Nevelő volt Nagycsákányban Batthyány Zsigmond gróf családjánál (1848 -49), káplán Vasszentmihályon (1849. dec.-1854. okt.), Kemenesmihályfán (1854. nov.-1856. okt.), Körmenden (1856. okt.- -1860. nov.), Szombathelyen (1860. dec.-1863. máj.), Sárvárott (1863. máj.-1865. nov.), pléb. Csényén 1865. nov.-től 1901. nov. 7-én beköv. haláláig. - 1898-ban tb. szentszéki ülnökké neveztetett ki.

"Jótékonyságáról messze földön híres volt. Koldusok, különösen vándorlók serege lepte el Csényét. Adott mindegyiknek. Alsóruháit (ing, nadrág stb.) az ablakon át adta ki a vándorlóknak. Sokszor a legszüksésebbeknek is hijjával maradt. Egy alkalommal egy pár csizmát adott ki a vándorlónak. Másnap reggel csizmáit kéri a háznépétől. Nagysokára zsörtölődve behoznak neki két egy lábra válót: "Nem találjuk a párját egyiknek sem . . . hova tette a plébános úr? . . ." kérdik, "Óh szegény, szegény - hajtogatja az öreg - hogyan húzza az fel a két egy lábra való csizmát." . . . Egy alkalommal a réten sétált. Két vándor kért tőle alamizsnát. Egy frtot adott egyiknek, hogy osszák meg. Alig mentek egy kőhajításnyira, utánuk kiabált, visszahívta őket és egy frtot adott a másiknak is, 'hátha összevesznek s az is az ő hibája lesz. - Iskolát építettek. Szegényre, gazdagra egyaránt 5 frt volt kivetve. Molnár Pali bácsi az összes szegények helyett, akik előtte panaszkodtak, megfizette az 5 frtot. -Keresztlevél stb. kiállításáért nem kért semmit. Vidékieknek még a bélyeg árát is megfizette, hozzá jövőknek meg az ebéd járt ki, mert "elfáradt szegény." Háza nyitva volt mindenki előtt. Volt is vendége bőven. - Híres volt gyermekszeretetéről is. Napi sétáin 4 gyermek vitte a botját, a többi követte. A séta végén kijárt nekik az ajándék. Szívesen eljátszott a gyermekekkel még 75 éves korában is. Udvarán külön gyümölcsfa volt a gyermekek számára. Sütéskor külön sütöttek kenyeret nekik. Csák akkor morgolódott, ha nem volt kenyér, lekvár a gyermekseregnek. A hittanórák tartását nem mulasztotta el. Jámbor, imádságos pap volt. A délelőttöket imádsággal, tanulással, olvasással töltötte. Az Úrangyalát mindig térdelve mondta el. Mindenkor reverendában járt, amelyen magyaros sujtás volt. Koldusszegényen halt meg." (Baranyai József pléb. leveléből.)

Tóth i. m. 47. l. - Sz. E. T. II. 343, 362. l. - Kedves levelei és verse a Köberl hagyatékban. Ügyes verselő volt.

Sz. Szombathelyen 1883. aug. 25-én M. András cipészmester és Szlábi Teréz szülőktől. Felsz. 1906. június 27-én. Káplán volt Csesztregen (1906. okt.-1910. júl.), Sárvárott (1910. júl.-1912. szept.), Rábakethelyen (1912. szept.- dec.), Vámoscsaládon (1913. jan.-okt.), helyi káplán Hegyfalun (1913. okt.-1915. szept.), pléb. Győrvárott 1915. szept. 23. óta.

1931. május 31-én 25 éves papi jubileuma alkalmával Győrvár lakossága díszpolgárává választotta.

Sz. Szombathelyen 1788. május 24-én M. János és Stegmüller Julianna szülőktől. A teológia elvégzése után, mivel korhiány miatt szentelhető nem vált, nevelőként Sopronba került (1810-12). Felsz. 1811. május 1-én. Káplán volt Salomvárott 1 hónapig, Rohoncon 4 évig. 1815-ben elnyerte a városszalónaki plébániát és ott munkálkodott 1865. június 19-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rohonc, 1812. szept. 28; Városszalónak, 1836. jún. 21.

Sz. Szombathelyen 1809. márc. 3-án M. Mihály polgár és Horváth Anna szülőktől. A teológiát már 1830-ban elvégezte. Felsz. 1832. márc. 21-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1833. márc.-május), Lékán (1833-35), Szentléránton (1835. febr.-dec.), adm. Rábaszentmártonban (1836- 1838). 1838-ban átment a veszprémi egyházmegyébe, ahol Barcs plébánosa lett. 1852-ben lemondott a barcsi plébániáról, nyugalmi éveit Dombón töltötte.

Németül is beszélt. - P. C. 1838. n. 23.

Sz. Veszprémben 1738. nov. 26-án M. János és Dietrich Zsuzsanna szülőktől. Atyja Kőszegről került Veszprémbe. Felsz. 1762-ben. Káptalani karkáplán, majd püspöki szertartó volt. 1769. márc.-ban Zalaegerszeg plébánosává, a kerület esperesévé és a veszprémi káptalan tb. kanonokjává neveztetett ki. 1778. ápr. 5-én húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Permisén (Apátistvánfalvai pl.) 1699 körül. A teológiát mint civilteológus hallgatta. Felsz. 1730 körül. Káplán volt Felsőlendván 3 hónapig, pléb. Vízlendván 1730-tól 1778. szept. 20-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Vízlendva, 1778. szept. 11-12. - P. C 1778. p. 273.

Sz. Szarvaskenden 1894. szept. 9-én M. József kántortanító és Horváth Vilma szülőktől. A teológiát a bécsi egyetemen végezte mint a Pázmáneum növendéke. Felsz. Bécsben 1917. június 19-én. Káplán volt Gyanafalván (1917. szept.-1920. szept.), hitoktató Szombathelyen a reáliskolában (1920-22), Zalaegerszegen a reálgimnáziumban (1922. szept.-1926. július), adm. Kercán (1926. júl.-1927), pléb. u. o. (1927-30), pléb. Vasszentmihályon 1931. jan. 1. óta.

Németül is beszél. A szombathelyi reálban a Mária-kongregációt alapította meg, Zalaegerszegen a reálgimn. cserkészcsapatának parancsnoka volt. Vasszentmihályon Oltáregyesületet alapított.

Sz. Mihályiban (Sopron vm.) 1752 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Mint diákonus 10 hónapon át a soproni gimnázium kir. tanára volt. Felsz. 1775 végén. Pléb. volt Nicken 1776 januárjától 1824. okt. 25-én beköv. haláláig. A sárvári kerületnek esperese volt.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Nick, 1781. márc. 20; 1815. ápr. 28. - P. C. 1824. n. 567.

Az egyházmegye területén Bozsokon Kneffstein Ferenc gróf házikáplánja volt. 1784. jún. 11-én húnyt el. A győri egyházmegye papja volt.

P. C. 1784. p. 477.

Sz. Sárváron 1727 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1751 körül. Pléb. volt Nagyrákoson (1773-79), káplán Alsóbagodon (1780-82), Hosszúperesztegen (1782-83); 1783-ban deficiens lett, 1801. okt. 5-én Vasvárott húnyt el.

P. C. 1782. dec. 13; 1783. nov. 12; 1802 p. 36.

Sz. Csapodon (Sopron vm.) 1748. febr. 9-én N. Ferenc és Éva szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774 körül. Káplán volt Ölbőn (1776-79), Vámoscsaládon (1779. máj.-1781. aug.), pléb. Felsőszilvágyon 1781 augusztusától 1804. ápr. 10-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Vámoscsalád, 1781. márc. 29-30.

Sz. Szentgyörgyvárott (Zala vm.) 1758. január 25-én nemes Nagy Gábor és nemes Bankó Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista Győrött, a teológia első két évét a budai egyetemen hallgatta. 1780 októberében Szily Rómába küldötte, hogy mint a Coll. Germanicum-Hungaricum növendéke folytassa tanulmányait. Két évet töltött itt, mialatt a filozófiai és teológiai doktorátust megszerezte és 1782. január 25-én pappá szenteltetett. Újmiséjét a Sz. Péter templomban mondta. 1782. aug. 16-án II. József parancsa értelmében a páviai jozefinus szemináriumba kellett átmennie, ott fejezte be tanulmányait s a kánonjog doktorává avatták; 1783 nyarán tért vissza hazánkba. Kőszegen káplánkodott 1783 július 4-től 1785. dec. 31-ig, majd püspöki és szentszéki jegyző volt 1786. januártól 1789. febr. 10-ig, amikor Lenti plébánosa lett. 1790 őszén, mikor a szombathelyi szeminárium, a jozefinus ált. szemináriumok megszüntével, megnyilt, Szily kinevezte N. G.-t a szeminárium egyházjog- és történet tanárává, de megengedte, hogy plébániáját is megtarthassa; 1791. jan. 11-én szentszéki ülnökké és zsinati vizsgálóvá nevezte ki. 1792-ben Pesten a Szabó Endre elnöklete alatt működő bizottság előtt doktorátust szerzett; u. a. év okt. 17-én lemondott katedrájáról. Szily igyekezett maradásra bírni, de N. arra hivatkozva, hogy anyagilag tönkremegy, ha plébániáját vikáriusokra bízza, kitartott elhatározása mellett. Valódi indoka alighanem az volt, hogy előre látta azt az ellentétet testvérbátyja, N. József kanonok és Szily püspök közt, mely a köv. évben kirobbant.

1795. dec. 26-án a szombathelyi plébániáért folyamodott, de eredménytelenül; Szily Bőle Andrást nevezte ki. 1802-ben Herzan bíboros újra teol. tanárrá tette, megengedvén neki plébániájának megtartását. Az 1804/5. tanévben a líceumi hitoktatást is elvégezte.

1805. szept. 3-án a pesti egyetemen a lelkipásztorkodás és ékesszólás tanárává neveztetett ki. 1809. nov. 18-án Pesten halt meg.

Életrajzát l. a Sz. E. T. névmutatóin jelzett lapokon. Aláírása I. 385. l. - Olaszul, franciául és németül is beszélt. - P. C. 1809. n. 698. – A Coll. Germanicum-Hungaricum matrikulája e feljegyzést őrzi róla: "Bene se gessit tam in studio, quam in Collegii legum observantia. Habuit publicam disputationem in aula maiori Collegii de controversis et laurea doctorali donatus fuit. Vere omni laude dignus fuisset, nisi fortasse deceptus a sodalibus cum alumnis seditiosis se associasset." "Anno 1780 in ipso sui novitiatus anno creatus fuit bidellus linguae sacrae ac postmodum traxerat sortem etiam pro bidellatu ex iure canonico, cui oblata quoque fuerat oratio in festo Omnium Sanctorum dicenda coram SS. Domino Pio papa VI., verum eiusdem dictionem praepedivit Clementissimum Augustissimi nostri imperatoris Josephi II. decretum, quo mediante . . . translatus fuerat ad Collegium Imperiale Ticinii exstructum . . . Ticinii novitiorum creatus est magister . . ." (Veress i. m. 245. l.) - Nemzeti Ujság 1810. II. f. é. 14. sz. - Wurzbach i. m. 20. k. 50. l.

Sz. Szombathelyen 1844. ápr. 15-én N. László szőkeföldi korcsmáros és Molnár Anna szülőktől. Felsz. 1867. június 21-én. Káplán volt Szenteleken (1867-68), Kőszegen (1868. nov.-1874. szept.), pléb. Felsőőrött (1874. szept.- 1886), pléb. Rohoncon 1886-tól 1907. aug. 2-án beköv. haláláig. 1894-ben h. esperessé, 1895-ben esperessé és tanfelügyelővé, 1906-ban az Isteni Üdvözítőről nev. nővérek rohonci társházának igazgatójává neveztetett ki.

Rohoncon 108 K-s misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 362. l. - Buzgó, jeles pap volt. Nevéhez fűződik az Isteni Megváltóról nev. nővérek zárdaiskoláinak (óvoda, elemi és polgári) felállítása. Szombathelyi Ujság 1907. aug. 4.

Sz. Röjtökön (Sopron vm.) 1746. okt. 15-én nemes családból. A Jézus-társaság tagja volt. A rend feloszlatása után a győri egyházmegye tagja lett. 1775. szept. 1-től 1778 májusáig Sárvár plébánosa volt; a soproni káptalan felállításakor soproni kanonok lett, s mint ilyen ment át 1787. júl. 29-én a csepregi plébániára. 1790. márc. 30-án győri kanonokká, 1793-ban boldogfalvi apáttá neveztetett ki. 1828. dec. 28-án húnyt el.

Inf. 1777: "Mores praeclaros praesefert." - Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története. Budapest, 1887. 482. l.

Sz. Szécsiszigeten 1746 körül. Felsz. Szápáry Péter gróf titulusára 1769-ben. Káplán volt Béczen (ma: Letenye) 2 1/2 évig, pléb. Szepetneken 1772. jún. 3-tól 1781. május 18-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Szepetnek, 1778. május 25-26. - P. C. 1781. p. 149.

Sz. Szécsiszigeten 1741 körül. A teológiát mint a zágrábi egyházmegye növendéke Bolognában hallgatta. Felsz. 1766-ban. A zágrábi helynöki hivatalban titkári teendőket végzett 8 hónapon át, majd 1767. május 25-én elnyerte a szécsiszigeti plébániát; 1782. dec. 23-án beköv. haláláig munkálkodott ott.

Vis. Can. Szécsisziget, 1778. május 1-2. - Közepesen beszélt olaszul és horvátul. - P. C. 1782. p. 804.

Sz. Osliban 1743. dec. 7-én N. György és Lakadás Mária szülőktől. A győri szemináriumban hallgatta a teológiát. Felsz. 1771-ben. Pléb. volt Marcaltőn 8 1/2 évig, pléb. Dozmaton 1779. szept.-től 1786. júl. 1-ig, pléb. Kámban 1786. júl. 1-től 1800. dec. 31-ig, adm. Kercán s a vele egyesített Hodoson és Veleméren 1801-től 1802. nov. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Dozmat, 1780, május 16-17. - P. C. 1783. jan. 21; 1784. márc. 9; 1802. p. 362. - Az egyházmegyébe 1779. ápr. 30-án vétetett át, v. ö. P. C. 1779. p. 95.

Sz. Csesztregen 1815. nov. 13-án N. Péter és Horváth Anna szülőktől. Felsz. 1840. aug. 4-én. Káplán volt Letenyén (1840. nov.-dec.), Nyőgérben (1841. jan.-1842. okt.), Egervölgyén (1842. okt.-1844. aug.), Salomvárott (1844. aug.- 1847. ápr.), Káldon (1847. május-1848. febr.), Vasszentmihályon 1848. febr. 26-tól. A szabadságharc folyamán elhagyta állomását s a szabadságharcba indult, úgy látszik azonban, hogy nem jutott el oda (P. L. 1851. n. 354, 387.). 1851. jan.-tól 1852. márc.-ig Nován, 1852. jún.-tól 1853. máj.-ig Nagylengyelen, 1853. jún.-tól 1861-ig Csesztregen, 1861. júl.-tól 1863-ig Söjtörön káplánkodott. 1863 nyarán elnyerte a söjtöri plébániát és ott munkálkodott 1887. márc. 16-án beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1809. márc. 30-án N. Antal és Török Klára szülőktől A filozófiát mint kisszeminarista Szombathelyen, a teológiát a pesti egyetemen végezte. Felsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Baltavárott (1832. okt. 1.-1833. márc. 1.), Vasszentmihályon (1833. márc.-1836. jan.). Mint káplánt érte 1833-ban a kitüntetés, hogy a M. T. Akadémia tagjává választotta. 1835-ben teol. doktorátust szerzett, s a köv. évben a szeminárium prefektusává, a káptalan karkáplánjává nevezte ki Bőle püspök. 1837-től kezdve a szemináriumban a hazai jogot, 1839-től a keleti nyelveket és a szentírástudományt tanította. Zala megye 1840-ben, Vas megye 1842-ben táblabírájává választotta. 1854-ben zsinati vizsgáló, 1855-ben szentszéki házasságvédő, 1860-ban szentszéki ülnök, 1871-ben kanonok, 1872-ben sz. Benedekről nev. Borchi-i c. apát lett. Szabó püspök június 27-én benedikálta Lipovics István és Hőgyey István c. apátok közreműködésével. 1885. április 21-én mint olvasókanonok húnyt el.

Életrajzát l. a Sz. E. T. névjegyzékében felsorolt lapokon. Képe II. 387. l. - Tóth i. m. 36. l. - A püsp. iskola építéséhez 100 frtot adott. - Wurzbach i. m. 20. k. 54-56. l. - "Vasárnapi Ujság" 1877. 33. sz.

Sz. Szentgyörgyváron (Zala vm.) 1753. márc.-ban N. Gábor és Bankó Erzsébet nemes szülőktől. Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen végezte, a filozófiát és teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1776-ban. A győri líceumban retorikát tanított egy évig, majd 1777. aug. 21-én a vasvár-szombathelyi székeskáptalan jegyzője lett. 1778. nov. 17-én Szily püspöki szertartóvá és titkárrá, 1782. nov. 12-én szentszéki ülnökké nevezte ki. 1785-ben püspöke kanonoknak terjesztette fel, de eredménytelenül. 1786. nov. 18-án a II. József által előírt lelkipásztori vizsgán az egyházmegye papsága közt ő vizsgázott legkiválóbb sikerrel. 1789. jún. 19-én elnyerte az ikervári plébániát, de megtartotta titkári állását, mivel Szily dispenzálta a residentia corporalis kötelezettsége alól. 1790-ben kanonok lett s a szemináriumnak első rektora. Ő szerkesztette a szeminárium törvényeit, amelyek Festetics György grófnak a keszthelyi Georgikon házitörvényeink összeállításában mintául szolgáltak. 1793-ban elhidegült a viszony Szily és Nagy közt. Szily elmozdította Nagyot a szeminárium éléről, sőt még a szentszék tagjai közül is törölte. A káptalanban is csak Szily akarata ellenére emelkedhetett a magasabb stallumokba.

Nagy képviselte a káptalant az 1790. és 1792. évek országgyűlésein. Szilyt megkapóan szép búcsúztatóval parentálta el. Dugovics lemondása után kápt. helynök lett. 1800-ban ő mondta Szent István ünnepén Bécsben a magyarnyelvű dicsőitő beszédet. Herzant ő üdvözölte székfoglalása alkalmával az egyházmegye nevében. A bíborosnak bizalmas embere és útjain kísérője volt. Herzan mégis föléje helyezte Eölbeit, amint ez főleg végrendeletéből kitűnik, amelyben burkoltan E.-t ajánlja a Felségnek utódjául.

Somogy püspököt ismét Nagy üdvözölte székfoglalója alkalmával. Az új püspök jelentős szerepet juttatott neki az egyházmegye kormányzatában. 1808. aug. 17-én a vasi és zalai rendek szószólójaként Nagy köszöntötte Károly Ambrus főherceg prímást. 1809. márc. 3-án Vas megye nevében ő üdvözölte Lesvárnál a nádorispánt. 1809. szept. 5-én ő búcsúztatta Veszprémben Rosos Pál püspököt. 1810. jan. 10-én húnyt el.

Nagy József igen jelentős szerepet vitt egyházmegyénk történetében. Mint Szily titkára kiváló munkát végzett nagy püspöke oldalán a visitatio canonicák összeállításával, a II. József intézkedései következtében hallatlanul felszaporodott adminisztratív teendők végzésével, a püspöki levéltár anyagának nagy részét kitevő összeírások, kimutatások összeállításával.

Pezsgő szelleme, eleven társadalmi élete, kitünő modora és meleg szíve sok jóbarátot biztosítottak számára és megmagyarázzák kortársaira gyakorolt nagy hatását. E hatás hazafias, tudományos és művészeti szempontból előnyös volt, egyházias szellem szempontjából azonban már kevésbbé. Nagy 1793 után, úgy látszik, elfordult a Szily által képviselt, száz százalékosan egyházias iránytól, a korszellemnek, a felvilágosodásnak és liberálizmusnak hatása alá került. Valószínűleg ez volt a legfőbb oka annak, hogy Szily elhidegült tőle. Nagy hatása alatt állott Kresznerics, Horváth József Elek s ezek közvetítésével hatást gyakorolt a mult század első évtizedeinek jeles ifjú papi nemzedékére is.

Népszerűségére jellemző, hogy Kisfaludy Sándor neki ajánlotta a "Tátika" c. regéjét, Kis János szuperintendens pedig ódát írt hozzá. Kresznerics megírta életrajzát az Erdélyi Múzeum 1816. évi VI. füzetében. Külsejét így írja le: "Termetére középded, tömött, csontos, vállas, inkább nyers húsú, mintsem temérdek kövér, vagy karcsú, szeplőtelen képű, vidám egészséget, búzaszínt mutató ábrázatú, egészen szerencsés alkotású volt, kék szemei, jobbára mosolygós ajka kellemetes módját s ékes szavaejtését ajánlották."

Tatay János ódáját Nagyhoz l. Köberl hagyatékában. - Nagy örökösének, öccsének hagyatékában találták Kazinczynak Nagyhoz írt levelét, melyet Bitnicz 1845-ben elküldött Toldynak az Akadémia kézirattára számára. - Egyéb életrajzi adatait l. a Sz. E. T. névjegyzékében felsorolt lapokon. Képe I. 101. és 103. l., aláírása I. 275. l. – Wurzbach i. m. 20. k. 59-60 l. - Bátyja volt Nagy Gábornak (889. sz.).

Sz. Zalaegerszegen 1766. okt. 11-én N. Miklós és Gerentsér Katalin szülőktől. A teológia első 3 évét Pozsonyban, az utolsót Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Sárvárott (1792), Kemenesszentpéteren (1792. máj.-júl.), Szentgyörgyvölgyén (1792. aug.-1793. febr.), Vasszentmihályon (1793. márc.-1794. okt.), Alsólendván (1794. nov.-1795. aug.), pléb. Felsőszemenyén (1795. aug.-1798. jún.), pléb. Bánokszentgyörgyön 1798. június 24-től 1809. nov. 7-én beköv. haláláig.

P. C. 1809. n. 635.

Sz. Kenyeriben 1836. január 10-én N. József tanító és Mancs Katalin szülőktől. A teológiát részben Temesvárott, részben Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1859. június 19-én. Káplán volt Rábakovácsiban (1859. júl. 1.-1861. márc.), adm. u. o. (1861. márc.-ápr.), káplán Püspöktamásiban (1861. ápr.-május), Nován (1861. május-1862. márc.), Jánosházán (1862. ápr.-júl.), Vasszentmihályon (1862. aug. -1865. szept.), Szentgyörgyvölgyén (1865. szept.-1866. júl.), Pákán (1866. aug.-1868. nov.), Lentiben (1868. dec. -1874. márc.), Zalaegerszegen (1874. márc.-1876), pléb. Lendvavásárhelyen 1876-tól 1895-ig. Ekkor lemondott plébániájáról (körl. 1895. III. 559.), Szombathelyen a deficientiában élt. Ideiglenesen adminisztrálta a nagylengyeli (1898. szept.-nov.), rédicsi (1899. ápr.-jún.), tömördi (1899. dec. -1900. febr.), a vasszécsenyi (1902) és a kenyeri (1905. ápr.-júl.) plébániákat. Meghalt Szombathelyen 1922. július 7-én.

Sz. Kissitkén 1811. nov. 7-én nemes N. Pál uradalmi számtartó és nemes Noszlopy Julianna szülőktől. Felsz. 1836. aug. 7-én. Káplán volt Letenyén (1837. jan.-1838. okt.), Pecölben (1838. okt.-1842. okt.), Alsólendván (1842. okt.- 1845. nov.), Szombathelyen (1845. nov.-1849. aug.), pléb. Nemesbődön (1849. szept.-1850. okt.), pléb. Egyházashetyén 1850. okt. 1-től 1883. dec. 31-ig. 1884. jan. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen lakott 1893. aug. 20-án beköv. haláláig.

Tóth i. m. 28. l. - Sz. E. T. II. 363. l.

Sz. Szombathelyen 1876. febr. 29-én N. Sándor hercegi uradalmi gazdatiszt és Kócián Paula szülőktől. Felsz. (Hidasy Kornél betegsége miatt) Győrött 1898. júl. 6-án. Kisegítő volt Zalaegerszegen (1898. júl.-szept.), káplán Salomvárott (1898. nov. 25.-1901. jún. 15.), Körmenden (1901. jún. 15. -1907. május 23.), pléb. Nagycsákányban (1907. máj. 23.- 1926. febr. 25.), pléb. Vásárosmiskén (1926. febr. 25.- 1928. jan.); 1928. január 7. óta Püspöktamási plébánosa.

Közepesen beszél németül is. Vásárosmiskei plébánossága alatt épült az új plébánialak.

Sz. Szombathelyen 1745 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Újmiséjét Szombathelyen a vártemplomban mondta 1771. ápr. 14-én. Csődy Pál volt a primiciaszónoka. Káplán volt Sárvárott (1771. júl.-1772. okt.), plébh. Felsőrönökön (1772. okt.-1776. jan.}, adm. Kisunyomban az elaggott Koncz János pléb. mellett (1776. febr. - júl.), pléb. Táplánfán (1776. aug.-1792. márc.), pléb. Dozmaton 1792. márc. 24-től 1806. júl. 12-én beköv. haláláig.

Az inf.-k lelkes, buzgó papnak mondják. Németül is beszélt. – Vis. Can. Táplánfa, 1780. május 26-27. - P. C. 1806. p. 219.

Sz. Lipótfalván 1839. dec. 10-én N. József uradalmi vadász és Dirnbeck Erzsébet szülőktől. Felsz. 1863. júl. 20-án. Káplán volt Vasvörösvárott (1863-64), Alsólendván (1864), Rohoncon (1864-69), pléb. Dozmaton 1869. május 25-től 1916. január 10-én beköv. haláláig. 1894-ben szentszéki tanácsossá, 1902-ben ker. esperessé és tanfelügyelővé, 1912-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Körl. 1916. II. 340. sz.: "N. N. 50 évet meghaladó időn át szolgálta mindenkor egyforma hűséggel, fáradtságot nem ismerő buzgalommal egyházmegyénket s a lelkek üdvét . . . Mindannyiunk szerető kegyelete és buzgó imája kíséri őt az örökkévalóság honába." - Németül is beszélt. 500 K-t hagyott az ondódi temetőben kőkereszt felállítására, 500 K-t a dozmati temetőben levő síremlékének fenntartására, 400 K-s alapítványt szentmisékre. - Sz. E. T. II. 331. l.

Sz. Zalamindszenten 1733 körül. Teol. tanulmányait Bécsben végezte. Felsz. a zágrábi egyházmegy e titulusára 1758-ban. Káplán volt Alsólendván (1758-61), pléb. Bánokszentgyörgyön 1761-től 1787. márc. 30-án beköv. haláláig.

Horvátul .és németül is beszélt. - Vis. Can. Bánokszentgyörgy, 1778. május 28-29. - P. C. 1787. p. 71.

Sz. Sárvárott 1882. jan. 21-én N. Péter kir. közjegyző és Holczheim Ilona szülőktől. Felsz. 1904. júl. 2-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1904-6), Gyanafalván (1906-9), 3 hónapig Pinkafőn (1909), ismét Gyanafalván (1909- 1912), pléb. Rumban 1912. júl. óta. 1931. okt. 23-án a sárvári alsó ker. esperesévé neveztetett ki.

Németül is beszél. Rumban Kat. Ifjúsági Egyesületet és Gazdakört alapított.

Sz. Segesvárott 1885. július 19-én régi erdélyi nemesi családból. Felsz. 1908. jún. 27-én. Az erdélyi egyházmegyéből átvétetett 1919-ben és Bozsok administratora lett. 1926 augusztusában Szepetneken lett pléb., 1928-ban pedig a letenyei plébániát nyerte el s egyben a kerület esperesévé is kineveztetett. 1930. márc. 18-án húnyt el, Budapesten helyezték örök nyugalomra.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1762. jan. 21-én N. András és Lendvaj Anna nemes szülőktől. Teol. tanulmányait Pozsonyban végezte. Felsz. 1787. aug.-ban. A Rumy családnál volt nevelő 2 évig és 5 hónapig, majd Hosszúperesztegen lett káplán (1790. okt.-1793. jan.). Onnan Gércére került helyi káplánnak, de alighogy állomáshelyét elfoglalta, 1793. febr. 14-én Szombathelyen elhúnyt.

Németül is beszélt. - P. C. 1793. p. 492.

Sz. Kenyeriben 1896. nov. 30-án N. József és Czum Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1921. jún. 22-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1921. aug. 10.-1922. aug. 28.), Nyőgéren (1922. aug. 28.-1923. nov. 6.), hitoktató Szombathelyen a városi el. iskoláknál (1923. nov. 6.-1927. aug. 23.), káplán Csesztregen (1927. aug. 23.-1928. márc. 17.); az újonnan megszervezett gáborjánházai kurácia első lelkipásztora 1928. márc. 17. óta.

Gáborjánházán templomot épített. - Végigküzdötte a világháborút, 40 hónapot töltött a fronton. Sz. E. T. II. 428. l.

Sz. Wisznik-ben (Szilézia, Boroszló mellett) 1831. dec. 16-án Edelstein Joachim Margolius és Rosenberg Mária izraelita szülőktől. Rőtfalván kereszteltetett meg 1849. dec. 18-án. A keresztatyai tisztet Várady József vál. püspök, nagyprépost viselte. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Vízlendván (1858 -1861), Csendlakon (1861), Belatincon (1862), pléb. Pósaszentkatalinon (1863-73), Németlövőn 1873-tól 1906-ig, amikor nyugalomba ment. Nagyszőllősön húnyt el 1908. szept. 18-án.

Nevét 1880-ban magyarosította (P. L. k. i. 1880. n. 1555.). - Németül és szláv nyelveken is beszélt. Németlövőn 100 K-s misealapítványt tett. Az 1906. évi sematizmus, a többiekkel ellentétben, 1825. jan. 2-re teszi születése idejét.

Sz. Döbörhegyen 1904. aug. 2-án N. Vince és Sipos Mária földműves szülőktől. Felsz. 1928. június 17-én. Káplán volt Egervárott (1928. júl. 14.-1929. okt. 6.), Kemenesmihályfán (1929. okt. 6.-1930. ápr. 1.), Zalalövőn (1930. ápr. 1.-1931. aug. 10.), Szepetneken (1931. aug. 10.-1933. aug. 23.); 1933. aug. 23. óta Baltaváron káplán.

Sz. Szombathelyen 1869. aug. 23-án N. Imre textilkereskedő és Machorsits Erzsébet szülőktől. Felsz. 1892. febr. 7-én. Káplán volt Kemenesmihályfán (1892. ápr. 22.-1895. okt. 30.), Szepetneken (1895. nov. 1.-1898. nov. 15.), u. o. adm. volt 2 hónapig 1897-ben. Káplán volt Zalaegerszegen (1898. nov. 16.-1902. szept. 1.), közben u. o. adm. anyagiakban és lelkiekben (1901. ápr.-1902. márc.); pléb. Rábakethelyen (1902. szept. 1.-1929. szept. 30.), pléb. Bögötön (1929. okt. 1.-1933. okt. 1). 1925. júl. 15-től 1929. szept. 30-ig a szentgotthárdi ker. esperese és tanfelügyelője volt. 1933. okt. 1-én nyugalomba ment, azóta Szombathelyen él.

Németül is beszél. Rábakethelyen katolikus olvasókört alapított és vezetett.

Sz. Hegyhátsálban 1733. ápr. 7-én N. Ferenc és Farkas Zsuzsánna szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1759-ben. Káplán . volt Iváncon (1759-61), pléb. Szarvaskenden 1761-től 1791. dec. 27-én beköv. haláláig. A hegyháti kerületnek esperese és tanfelügyelője volt.

"Vir meritorum splendore plenus." (Inf. 1790.) - Vis. Can. Szarvaskend, 1779. ápr. 30. - Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1791. p. 657.

Sz. Felsőbagodon (Zala vm.) 1745 körül. A teológiát Veszprémben hallgatta. Felez. 1768. dec.-ben. Káplán volt Kaposvárott 7 hónapig, Tapolcán 2 évig, pléb. Dörögdön 6 évig és 6 hónapig, pléb. Zalatárnokon 1777. aug. 16-tól 1782. febr. 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Zalatárnok, 1778. aug. 29. - P. C. 1779. p. 512; 1782. p. 484.

Sz. Szombathelyen 1761. márc. 26-án N. István és Filinger Katalin szülőktől. Ferences kispap volt 1 évig a budai, 3 évig a pozsonyi ált. szemináriumban. Szily püspök 1787-ben vette át, még egy évre visszaküldte Pozsonyba s 1788-ban szentelte pappá. Káplán volt Milejben 1 évig és 4 hónapig, Lentiben 2 évig és 7 hónapig, gondnok a Kelcz-Adélffy árvaházban (1796. júl.-dec.), pléb. Kerkaszentmiklóson (1796. dec. 24.-1808. jan. 28.), pléb. Alsólendván 1808. jan 28-tól 1835. jan. 27-én beköv. haláláig. Zala megye 1819-ben táblabírájává választotta, 1828-ban ker. esperessé és tanfelügyelővé neveztetett ki, e tisztet haláláig viselte.

Vis. Can. Kerkaszentmiklós, 1808. jún. 1.; Alsólendva, 1811. máj. 13 és 1830. máj. 31. - P. C. 1835. n. 104. - Németül is beszélt.

Sz. Gyöngyöshermánban 1866. jan. 19-én N. János és Tóbiás Julianna földműves szülőktől. Felez. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Szepetneken (1891. aug.-1895. okt.), közben id. adm. u. o. (1893. okt.-dec.), plébh. Pusztamagyaródon (1895. okt.-1896. febr.), káplán Szombathelyen (1896. márc.-1897. máj.), plébh. Nádasdon (1897. máj.-1901), pléb. u. o. 1901-től 1929-ig, amikor nyugalomba ment. Körmenden húnyt el 1932. ápr. 8-án.

Buzgó, jámbor lelkipásztora volt híveinek (körl. 1932. VIII).

Sz. Vasalján 1896. június 9-én N. Sándor és Zimits Margit szülőktől. Felsz. 1922. június 22-én. Hitoktató Szombathelyen 1922. szept. 1. óta. (1922-25. a közs. el. iskolában, 1925-33. a polg. fiúiskolában, 1933. szept. 1. óta a leánylíceumban és a női felső ker. iskolában.)

1923. szept. 1-től 1933. szept. 1-ig a szombathelyi m. kir. áll. gyermekmenhely lelkésze volt. 1924-27. években a ker. szoc. ifjúmunkások vezetője volt, 1926 januárjától 1933. szept. 1-ig a polg. fiúiskola 52. sz. Attila cserkészcsapatának cserkésztisztje, közben parancsnoka volt. – Közepesen beszél németül. Résztvett a világháborúban. Sz. E. T. II. 429. l.

Sz. Nemescsón 1844. nov. 16-án N. János és Imre Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1870. aug. 2-án. Káplán volt Vízlendván (1870-72), Kőszegen (1872. szept.-1874. ápr.), Pinkafőn (1874. máj.-1875. szept.), Zalaegerszegen (1875. szept.-1884. ápr.), pléb. Szentkirályon 1884. ápr. 1-től 1925. január 24-én beköv. haláláig. - 1916-ban tb. szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül is beszélt.

Sz. Lendvavásárhelyen 1761. júl. 26-án N. Ferenc és Gerentsér Magdolna szülőktől. A teológiát másfél évig Győrött, 3 1/2 évig Pozsonyban hallgatta s félévet Szombathelyen a papi házban töltött. Felsz. 1787-ben. Id. adm. volt Zalaháshágyon (1788. ápr.-jún.), káplán Salomvárott (1788. jún.- 1789. júl.), Hosszúperesztegen (1789. júl.-1790. okt.), adm. Egyházashetyén (1890. okt.-1793. okt.), pléb. Milejben 1793. okt. 1-től 1804. febr. 28-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Toronyban 1906. okt. 6-án N. Károly és Sárvári Mária földműves szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Jánosházán (1929. aug.-1931. aug.), hitoktató Zalaegerszegen a kereskedelmi fiúiskolánál (1931. szept. 1.-1932. aug.), káplán Köveskúton (1932. aug.-1933. szept.), káplán Alsóságon (1933. okt.-1934. aug.), hitoktató a szombathelyi püspöki elemi iskolában 1934. szept. 1. óta.

Versei, elbeszélései nagy számban jelentek meg a M. Kultúrában, Kat. Szemlében, a Vasvármegyében és más lapokban. Írói neve: Toronyi István. - Sz. E. T. I. 10, II. 343. 406. l. - A püspöki iskolában vezeti a Szívgárdát, a Kat. Körnek titkára.

Sz. Felsőszoporon 1762 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1776 körül. Káplán volt Kőszegen (1777. szept.-1780. szept.), pléb. Felsőoszkón 1780. szept. 15-től 1785. júl. 22-én beköv. haláláig.

Németül közepesen beszélt. - Vis. Can. Felsőoszkó, 1781. ápr. 27-28. - Gyermekkora óta Szily neveltette (P. L. k. i. 1785. jún. 5, 20.). - P. C. 1785 p. 143.

Sz. Hegyfalun 1778. dec. 7-én N. József és Nagy Marianna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1802-ben. Káplán volt Vámoscsaládon egy évig. 1803-ban a líceumban a történelem tanára lett és a bölcsészettudományból doktorátust szerzett. 1808-tól kezdve a hittant is tanította és a líceumi ifjúság hitszónoka volt. 1817-ben elnyerte a rábagyarmati plébániát. 1827-ben az őrségi ker. esperese, 1834-ben c. kanonok, 1836-ban Vas megye táblabírája, a szentszéknek ülnöke, 1841-ben székesegyházi kanonok lett. 1842. nov. 17-én pápóci perjellé, 1847-ben őrkanonokká lépett elő. 1843 végén sz. Pantaleonról nev. ráckevei apáttá neveztetett ki. 1847-ben a káptalan követe volt az országgyűlésen. 1848. ápr. 12-én húnyt el.

Vagyonát végrendeletileg az Országos Tébolydára hagyta. Németül is beszélt. - Vis. Can. Rábagyarmat, 1829. jún. 24. - Kresznerics és Horváth igazgató harcában utóbbi mellé állott, amiért Kresznerics őt is megvádolja Festetics Imre grófhoz írt levelében (l. Acta schol. p. 649.): "Tempore ultimae hostilis irruptionis, qualem animum ostenderit, scitur. Relationes hosti faventes e novellis publicis praelegendo discipulis suis debuccinabat, exterrita saepe ob sparsos rumores Civitate, quae nobis favebant, vel non legit, vel si legit, sarcastico risu exponendo attenuabat, crudelis in Patriam civis. Ea ipsa die (8-a Jun. 1809), qua Vice Rex Eugenius Sabariam advenit, meam nummorum antiquorum collectionem hosti prodidit, quin imo officialem illum Gallum adducere ipse ad meum hospitium non est veritus." Irodalmi munkásságát I. II. k. 343 és 363. lapokon. Azonkívül: "A nádorispán szavaknak igaz eredetéről." Tud. Gyüjt. 1839. VIII. 13. l. és "A kereskedés története Magyarországon Árpád fejedelemtől I. Ferdinándig". U. o. 1839. IV. 3. l. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Gércén 1781. nov. 4-én N. István és Cselédi Jutka ág. ev. szülőktől. Felsz. 1806. dec. 7-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1807-1810. jún.), Pákán (1810. júl.-1813), pléb. Gércén 1813. aug. 7-től 1836. jan. 22-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Páka, 1811. május 15; Gérce, 1814. május 23. - P. C. 1836. n. 80. - Sz. E. T. II. 344, 363. l.

Sz. Szombathelyen 1798. okt. 22-én N. Mihály és László Éva szülőktől. Felsz. 1821. okt. 28-án. Toronyban házikáplán volt félévig, Alsólendván káplán 2 évig, Vámoscsaládon 1 évig, nevelő Gyöngyöshermánban Szegedy Károly cs. kir. kamarás fia mellett (1824-32), pléb. Náraiban (1832. jan.-1845. júl. 15.), pléb. Kisunyomban 1845. júl. 15-től 1859. okt. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nárái, 1841. jún. 7. - Sz. E. T. I. 205, 344. l. - 1832-ben líceumi tanárságra pályázott, eredménytelenül.

Sz. Gasztonyban 1803. dec. 23-án N. János kasznár és Fátzi Lujza szülőktől. Keresztszülei rákosi Boros Ádám generális és Sorok Borbála, Szily püspök unokahuga voltak. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1828. aug. 24-én. Káplán volt Nagylengyelben (1828. okt.-1829. okt.), Vasszentmihályon (1829. okt.-1831. dec.), Kőszegen (1832. aug.-1836. febr.), Káldon (1836. febr.-1837. dec. 31.), pléb. Gércén 1838 januárjától 1868. május 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vasszentmihály, 1831. máj. 29. - Sz. E. T. I. 345, 358. l.

Sz. Sorokon 1823. jún. 2-án N. János és Horváth Judit szülőktől. Felsz. 1850. aug. 23-án. Káplán volt Sárvárott (1851-53), Csehimindszenten (1853-54), Nagylengyelben (1854. júl.-1855. okt.), Baltavárott (1855. okt.-1856. máj.), plébh. Szarvaskenden (1856. máj.-okt.), plébh. Kemenesszentmártonban (1856. okt.-1859. ápr.), káplán Vámoscsaládon (1859. ápr.-1872. júl.), Körmenden (1872. aug.- 1873. dec.), plébh. Vasszentmihályon (1874. jan.-1890. márc.). 1890-ben nyugalomba ment; Szombathelyen élt 1894. jan. 11-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1825. május 8-án N. György és Nunkovics Anna szülőktől. Felsz. 1849. jún. 4-én. Káplán volt Körmenden (1850. jún.-1851), Szepetneken (1851. nov.- 1854. ápr.), Lendvavásárhelyen (1854. ápr.-1858), Püspöktamásiban (1858. febr.-1860. jan.), pléb. Felsőoszkón 1860-tól 1881. júl. 26-án beköv. haláláig.

Felsőoszkón 60 frtos alapítványt tett szegény tanulók javára.

Sz. Szombathelyen 1908. febr. 16-án N. Antal VEMR kalauz és Rideg Mária szülőktől. Felsz. 1932. június 12-én. Káplán Körmenden 1932. szept. 1. óta.

Körmenden vezeti a Kat. Legényegyletet és á 355-ös Szent József cserkészcsapatot. - Sz. E. T. I. 11. l.

Sz. Hegyfalun 1787. jún. 30-án N. József és Nagy Marianna szülőktől. N. János (l. 921.) öccse. Felsz. 1810. jún. 29-én. Káplán volt Salomvárott (1810. aug.-1811. dec.), Nyőgéren (1812. jan.-1816. szept.), Rábagyarmaton (1816. okt.-1817. ápr.), Ikervárott (1817-19), pléb. Egyházashollóson 1819. ápr. 14-től 1872. ápr. 16-án beköv. haláláig. – Vas és Sopron megyék 1847-ben táblabírájukká választották.

Közepesen beszélt németül. Egyházashollóson 40 frtos mise- és 40 frtos szegényalapítványt tett. Kb. 40.000 váltó frt értékű vagyonát az Országos Tébolydára hagyta (Gróf F. vasszécsenyi pléb. levele Köberlhez). - Vis. Can. Salomvár, 1811. máj. 30; Nyőgér, 1814. máj. 2.

Sz. Szombathelyen 1818. márc. 9-én N. János és Horváth Judit szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista, a teológiát Pesten mint a közp. papnevelde tagja hallgatta. Felsz. 1845. júl. 22-én. Káplán volt Zichy Félix gróf kastélyában 2 hónapig, Kőszegszerdahelyen kisegítő 2 hétig, nevelő Szombathelyen félévig, káplán Csehimindszenten (1847-1852), a szem.-ban az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára 1852. aug.-tól 1869-ig. Az 1852-53. években a prefektusi tisztet is viselte. 1862-ben szentszéki ülnökké és zsinati vizsgálóvá neveztetett ki. 1869 nyarán elnyerte a vasaljai plébániát és ott munkálkodott 1882. márc. 1-én beköv. haláláig.

Vasalján 100 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 231, 232, 294, 363. l.

Sz. Rábakethelyen 1870. június 20-án N. Ferenc és Köncz Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Káplán volt Lentiben (1894. aug.-1896. jan.), hitoktató a püspöki elemi és a felső ker. iskolában Szombathelyen (1896-1907), pléb. Meszlenben (1907. ápr.-1909. szept.), a Kelcz-Adélffy fiúnevelő-intézet igazgatója 1909. szept. óta. 1913-ban szentszéki tanácsossá, 1930-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

A világháborút követő pénzügyi összeomlásbán megsemmisültek a Kelcz-Adélffy árvaház alapítványai. Az újjászervezésnek, az internátussá való átalakításnak és az új intézeti otthon emelésének munkáját N. K. végezte.

Sz. Zsiden (Zala vm.) 1746 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1771 körül. Káplán volt Csepregen félévig, Pázmándon félévig, karkáplán Szombathelyen 1774-től 1775. dec.-ig, pléb. Rábakovácsiban 1776. jan.-tól 1797. okt. 15-én Kőszegen, hová gyógykezelés végett utazott, beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rábakovácsi, 1781. ápr. 3. – P. C. 1793. p. 706-7; 1797. p. 167.

Sz. Rábapordányban 1759. szept. 21-én N. Ferenc tanító és Torkos Ilona szülőktől. A teológiát Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787 augusztusában. Káplán volt Jánosházán (1787), Szentgyörgyvölgyén (1788), Zalaegerszegen (1788-93), pléb. Őriszentpéteren (1793. febr.-1797. jún.), pléb. Szentléránton 1797. jún.-tól 1824. ápr. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Szentléránt, 1808. máj. 31. - P. C. 1824. n. 272.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1790. nov. 17-én N. István és Landi Judit szülőktől. Felsz. 1815. ápr. 9-én. Káplán volt Nagylengyelben (1815. okt.-1818), közben id. adm. u. o. (1816. ápr.-júl.) és Pusztamagyaródon (1817. júl.-szept.), adm. Zalatárnokon (1818. okt.-1819. dec.), káplán Nován (1819. dec.-1821. aug.), Salomvárott (1821. aug.-1828. máj.), adm. Kemenesszentmártonban (1828. jún.-1829. febr.), adm. Nagyrákoson (1829. febr.-1832. okt.), plébh. Őriszentpéteren 1832. okt.-tól 1843. jan. 21-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nagyrákos, 1829. jún. 22.

Sz. Jákon 1892. szept. 25-én N. Sándor és Németh Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1916. jún. 8-án. Id. adm. volt Jákon (1916. jún. 26.-aug. 14.), káplán Lendvavásárhelyen (1916. szept. 8.-1918. júl. 1.), Zalaegerszegen (1918. júl. 1.-1920. dec. 2.), plébh. Zalaháshágyon (1920. dec. 2.- 1922. jún. 21.), pléb. u. o. 1922. jún. 21. óta.

Sz. Dömötöriben 1826. okt. 12-én N. Vendel és Kondor Janka szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Ikervárott (1852. okt. -1854. márc.), Szentléránton (1854. márc.-szept.), Ikervárott (1854. szept.-1855. szept.), Bánokszentgyörgyön (1855. szept.-1859. dec.), Szombathelyen (1859. dec.-1861. febr.), pléb. Rábakovácsiban 1861. márc.-tól 1874. jan. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Körmenden 1834. jún. 29-én N. György szabómester és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Nagylengyelben (1858-1859. júl.), Hosszúperesztegen (1859. júl.-1866. szept.), Püspöktamásiban (1866. szept.- 1868. jan.), Jánosházán (1868. jan.-1872), plébh. u. o. (1872-75), pléb. Pecölben 1875. márc.-tól 1910. febr. 21-én beköv. haláláig.

Megnagyobbította a pecöli plébániaházat és az addig zsuppos épületet cseréppel fedette be. Megalakította a ma is fennálló Ker. Fogyasztási Szövetkezetet, megszervezte a II. tanítói állást s elnöke volt a Tűzoltó Egyesületnek. Érdemeinek elismeréseül az aranymisés áldozópapot megyéspüspöke 1908-ban c. esperessé nevezte ki, Pecöl pedig díszpolgárává választotta. 1909-ben 400 K-s misealapítványt és 150 K-s keresztalapítványt tett.

Sz. Lendvavásárhelyen 1742 körül. A teológiát mint zágrábi kispap Grácban hallgatta. Felsz. Esterházy Miklós hg. titulusára Zágrábban 1768-ban. Káplán volt Szepetneken (1769-72), Szentgyörgyvölgyén (1772. jún.-1777. nov.), Bánokszentgyörgyön (1777. dec.-1778. júl.), pléb. Nován 1778. aug. 1-től 1792. jún. 5-én beköv. haláláig.

Az inf.-k dicsérik buzgó, jámbor, békeszerető lelkületét. Horvátul, vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Bánokszentgyörgy, 1778. máj. 28-29; Nova, 1778. aug. 21-22. - Nován 71 frtos misealapítványt tett. - P. L. k. i. 1787. jan. 16; febr. 6. - P. C. 1792. p. 215.

Sz. Szombathelyen 1751. júl. 30-án Németh (sic!) Ferenc és Kraft Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1775-ben. Káplán volt Jákon (1775. okt.-1777. márc.), Szombathelyen (1777. márc.-szept.), pléb. Kisunyomban 1777. okt.-tól 1781. nov. 12-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Kisunyom, 1780. máj. 19. - P. C. 1781. p. 292.

Sz. Kőszegen 1806. június 27-én N. Ignác és Benyáts Anna szülőktől. Felsz. 1829. júl. 5-én. Káplán volt Pinkafőn (1829-37), pléb. Nagyszentmihályon 1837-től 1864. okt. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkafő, 1832. jún. 18.

Sz. Szombatfán 1883. dec 6-án N. István és Neubauer Mária földműves szülőktől. Felsz. 1907. jún. 27-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1907. júl.-szept.), Vízlendván (1907. szept.-1908. júl.), Incéden (1908. júl.-1911. júl.), Királyfalván (1911. júl.-1912. júl.), Gyanafalván (1912. júl. -1913. ápr.), adm. Felsőszénégetőn (1913. ápr.-dec.), pléb. Királyfalván (1914. jan.-1916. nov.), pléb. Rábakeresztúron (1916. nov. 27.-1933. dec. 17.), pléb. Gyanafalván 1933. dec. 17 óta. 1933. dec. 21-én az apostoli adminisztratúra tanácsosává neveztetett ki.

Rábakeresztúron szentéllyel bővítette, újra festette és padokkal berendezte a templomot, melyet Piffl F. bíboros, bécsi hercegérsek 1927. szept. 14-én konszekrált. U. o. Kath. Ifjúsági-, Legény- és Leányegyesületet, valamint Szívgárdát alapított. - Németül is beszél. - Gyanafalván vezeti a St. Martinswerk-et és a plébániai egyesületeket.

Sz. Monyorókeréken 1714 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1740 körül. Adm. volt Barbacson félévig, káplán Vaskeresztesen (1742-43), pléb. Pinkamindszenten (1743-52), Pinkakertesen (1752-57), Alsóbeleden 1757-től 1783. okt. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Alsóbeled, 1779. aug. 18-19. – P. C. 1783. p. 269.

Sz. Újtelepen (Németújvári pl.) 1775. márc. 7-én N. András birtokos és N. Borbála szülőktől. Felsz. 1799-ben. Káplán volt Körmenden (1799. okt.-1802. jún.), pléb. Nagysároslakon (1802. jún.-1812. márc.), pléb. Körmenden (1812. márc.-1830. máj.). 1830 májusában elnyerte a felsőőrsi javadalmas prépostságot s a veszprémi egyházmegye tagja lett. 1854. jan. 20-án húnyt el.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Körmend, 1813. máj. 11. - Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1935. 100-102. l.

Sz. Kecskeméten 1745 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1769 körül. Adm. volt Bakonyszombathelyen (1769-73), a humaniórák tanára a győri gimnáziumban (1773-75), káplán Pápán (1775-78), szentszéki jegyző Szombathelyen (1778-85), pléb. Vámoscsaládon 1785. nov.-től 1802. jún. 29-én beköv. haláláig.

Jól beszélt németül, közepesen tótul. - P. C. 1802. p. 174.

Sz. Pinkamindszenten 1898. nov. 4-én N. György és Geiger Franciska földműves szülőktől. Felsz. 1923. jún. 21-én. Káplán volt Szentkirályon (1923), Körmenden (1923. nov.- 1924. aug.), Bánokszentgyörgyön (1924. aug.-1928. szept.), Szepetneken (1928. szept.-1929), plébh. Boncódföldén (1929-33), pléb. u. o. 1933 óta.

Résztvett a világháborúban. Sz. E. T. II. 429. l.

Sz. Csipkereken 1881. január 28-án N. László káptalani gazdatiszt és Góczán Franciska szülőktől. Felsz. 1905. jún. 15-én. Káplán volt Csesztregen (1905. szept.-1906. okt.), Pákán (1906. okt.-1909. nov.), Sárvárott (1909. nov.-1910. júl.), Szepetneken (1910. júl.-1911. szept.), hitoktató Szombathelyen (1911. szept.-1912. febr.), pléb. Csehimindszenten 1912. febr. 1-től 1918. okt. 20-án beköv. haláláig. Az influenzajárványban hivatásának teljesítése közben szerzett betegségében halt meg (körl. 1918. X. 4864.).

Sz. Mezővárott 1791. dec. 7-én nemes Novák János és Julianna szülőktől. Felsz. 1815. szept. 10-én. Káplán volt Belatincon 16 hónapig, közben id. adm. Mártonhelyen (1816. szept.), pléb. Bántornyán 1817. márc.-tól 1836. jan. 21-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Bántornya, 1830. máj. 27. - Vendül és németül is. beszélt. - P. C. 1836. n. 80. - Sz. E. T. I. 334. II. 363. l.

Sz. Rábakecskéden 1753 körül. Felsz. 1783. szept. 20-án a régi vártemplomban. Káplán volt Lentiben (1784. ápr.- 1785. aug.), Bánokszentgyörgyön (1785-86), Vasszécsenyben (1786-88), adm. Őriszentpéteren 1788-tól 1793-ig, amikor Milejbe disponáltatott káplánnak, de ő dimissiot kért és kapott szept. 18-án.

P. C. 1793. p. 639. - Közepesen beszélt németül.

Sz. Klanjecen (Varasd vm.) 1814. aug. 8-án. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1837- 39), pléb. u. o. 1839 januárjától 1890. dec. 25-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - Sz. E. T. II. 418. l.

Sz. Lékán 1833. nov. 11-én. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1859. jún. 19-én. Káplán volt Cserföldön (1859-60), Bántornyán 1860-tól 1861. szept. 9-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. Hövejen (Sopron vm.) 1807. ápr. 27-én Ny. Mihály és Mészáros Katalin szülőktől. Felsz. 1831. szept. 19-én. Káplán volt Csehimindszenten negyedévig, Vasszentmihályon félévig, Hosszúperesztegen félévig, Baltavárott 3 1/2 évig, pléb. u. o. 1836. szept. 22-től 1861. aug. 27-én beköv. haláláig.

Sz. E. T. I. 345, 372; II. 344. l.

Sz. Vaskeresztesen 1754. január 24-én Obersinger (sic!) Tamás és Regina szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1777-ben. Káplán volt Szepetneken 2 hónapig, adm. Vasdobrán 5 hónapig, pléb. Vasvörösvárott másfél évig, pléb. Nagyszentmihályon 1779-től 1796. jún. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vasvörösvár, 1779. aug. 13-14. - P. C. 1796. p. 193.

Sz. Alsószakonyban (Sopron vm.) 1808. febr. 11-én O. János újtelkes és Nagy Anna szülőktől. Felsz. 1833. júl. 31-én. Káplán volt Nagygencsen (1833-35), Vépen (1835. dec.- 1837. jan.), Sárvárott (1837-40), Vasszentmihályon {1840. márc.-1846. jún.), Táplánfán 1846. júl. 1-től 1886. júl. 23-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Táplánfán 100 frtos misealapítványt tett. - Vis. Can. Sárvár, 1838. máj. 28. - Sz. E. T. II. 363. l. Olasz István l. Alasz István.

Sz. Alsópatyon 1.802. aug. 22-én Amischl (sic!) Mátyás és Csácsinovits Borbála szülőktől. Felsz. 1827. okt. 13-án. Káplán volt Ikervárott (1828-29), közben id. adm. Pecölben (1828. dec.-1829. jan.), káplán Alsóságon (1829. nov. -1830. máj.), Zalaegerszegen (1830. máj.-1831. okt.), Kőszegen (1831. okt.-1836. márc.), pléb. Egervölgyön 1836. márc. 1-től 1878. okt. l-ig. Ekkor nyugalomba vonult, Szombathelyen a deficientiában élt 1882. márc. 6-án beköv. haláláig. 1855-től 1870-ig a jánosházi kerületnek esperese és tanfelügyelője volt.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Zalaegerszeg, 1830. jún. 20; Egervölgy, 1837. jún. 3. - U. o. 100 frtos mise- és 100 frtos iskolai alapítványt tett.

Sz. Köveskúton 1867. január 12-én Ó. József és Czömpöl Katalin földműves szülőktől. Hittudományi tanulmányait a budapesti egyetemen mint a közp. papnevelde tagja végezte. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Vépen (1891. aug. 8. -1898. febr. 4.), adm. u. o. (1898. febr. 4.-1904. júl. 1.), pléb. u. o. 1904. júl. 1. óta. 1925 óta a szombathelyi alsó ker. esperese.

Közepesen beszél németül is. - 1912-ben megalakította Vépen a Kat. Ifjúsági Egyesületet, amely 1931. végével "Kat. olvasókör és legényegylet"-té alakult át. Agitációjára 1924-ben az elrekvirált harangok helyébe 3 új harangot szerzett be a hitközség mintegy 100 millió papirkorona értékben; 1929-ben pedig a régi, 70-80 éves orgona helyett a pécsi Angster cég 13 változatú, teljesen új orgonát épített, amelynek mintegy 13.000 P költségét felerészben a templompénztár, felerészben a hitközségi tagok fedezték adójuk arányában; 1929-ben a hívek közadakozásból, - mihez egyik hívő 5.000 P-vél járult - kifestették a templomot. 16 db. festett ablakot állítottak be, restaurálták a 3 oltárt, a stációképeket és a lourdesi barlangot mintegy 13.000 P költséggel; a templom külsejét a kegyúr, Erdődy gróf restauráltatta kb. 8.000 P költséggel. – 1909-ben Óra pléb. buzdítására emeletes iskolát építettek a vépiek kb. 40.000 K költséggel.

Sz. Pinkamindszenten 1775. okt. 30-án O. József és Egyed Anna szülőktől. Felsz. 1804. márc. 11-én. Káplán volt Nyőgéren (1804-5), Szombathelyen (1805. ápr.-1810. nov.), vicerektor és spirituális a szemináriumban s egyben káptalani karkáplán (1811-13), vicerektor és karkáplán (1813-15), pléb. Kemenesszentpéteren 1815. ápr. 10-től 1842. máj. 10-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Kemenesszentpéter, 1837. május 19. - Sz. E. T. II. 189, 293, 294. l.

Sz. Légrádon 1752 körül. A teológiát a zágrábi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1776 körül. Káplán volt Alsólendván 1777. jan. 1-től 1780-ig, Belatincon 1780-tól 1782. okt. 10-én beköv. haláláig.

Horvátul és vendül is beszélt. - Vis. Can. Alsólendva, 1778. máj. 17-18. - P. C. 1782. p. 755.

Sz. Szántódon (Somogy vm.) 1902. szept. 20-án Vidaföldi Osskó Péter nagykanizsai állomásfőnök és báró Francken Franciska szülőktől. Felsz. 1925. jún. 21-én. Káplán volt Nován (1925. aug. 15.-1928. júl. 1.), a zalaegerszegi Munkásszanatórium lelkésze (1928. aug. 1.-1931. aug. 10.), káplán Kemenesmihályfán (1931. aug. 10.-1932. máj. 26.), adm. Tótszentmártonban (1932. máj. 26.-okt. 1.), káplán Kőszegen 1932. okt. 1. óta.

Sz. Sümegcsehin 1889. szept. 14-én O. József és Németh Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1913. jún. 27-én. Káplán volt Rábakethelyen (1913. júl. 3.-1914. ápr. 3.), kisegítő Zalaszentgyörgyön (1914. ápr. 3.-júl. 6.), káplán Vasszentmihályon (1914. júl. 6.-dec. 5.), Vasvörösvárott (1914. dec. 5.-1916. jún. 16.), adm. Tömördön (1916. jún. 16.- 1919. szept. 14.), Nagykölkeden (1919. szept. 14.-1927. okt. 31.); pléb. u. o. 1927. okt. 31. óta.

Két templomába új harangokat, keresztútat s Jézus Szíve szobrot szerzett be. Szent Olvasó-, Hitterjesztő-egyesületet és Szívgárdát alapított. Megalakította a Hangya-Szövetkezetet s annak számára házat és egyesületi helyiséget építtetett. - Közepesen beszéli a német nyelvet.

Sz. Sirokányban 1817. szept. 23-án Osztovits (sic!) István és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1841. aug. 4-én. Káplán volt Belatincon (1841-49), pléb. Szentkúton 1849-től 1873-ig. Ekkor nyugalomba ment; Sirokányban élt 1883. május 5-én beköv. haláláig.

Németül, horvátul és vendül is beszélt.

Sz. Sirokányban 1870. júl. 23-án O. Károly és Milosits Anna földműves szülőktől. Felsz. 1895. júl. 14-én. Káplán volt Incéden (1895-97), Szenteleken (1897-99), adm. u. o. (1899-1905), pléb. u. o. (1905-7), pléb. Németlövőn s egyben ker. esp. (1907-30), pléb. Rohoncon s egy ben ker. esp. 1930 óta; u. a. évben Délburgenland főesperesévé, 1932-ben pedig pápai t. kamarássá neveztetett ki.

Horvátul és németül is beszél.

Sz. Sirokányban 1880. márc. 16-án O. Károly és Milosits Anna földműves szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Káplán volt Szepetneken (1903. aug. 20.-1904. aug. 20.), Belatincon (1904. aug. 20.-1908. júl. 20.), id. adm. Apátistvánfalván (1908. júl. 20.- szept. 30.), káplán Felsőlendván (1908. okt. 1.-1909. márc. 5.), plébh. Újhegyen (1909. márc. 5.-1911. szept. 23.), pléb. Ölbőn 1911. szept. 23. óta. 1928. jan. 1. óta a sárvári felső ker. esperese.

Horvátul és közepesen németül is beszél. Ölbőn 1912-ben új plébánialakot és melléképületeket emeltetett, az építési költségekhez 3000 K-val járult hozzá. 1914-ben megépült a 3-ik tanterem. 1919-ben ifjúsági egyesületet alapított.

Sz. Szombathelyen 1784. dec. 28-án O. János és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Káplán volt Sárvárott (1809-11), Ölbőn (1811. márc.-okt.), plébh. Kemenesszentmártonban (1811. okt.-1814. júl.), káplán Rábahidvégen (1814. dec.-1816. okt.), Nyőgéren (1816-18), Nagylengyelben (1818-19), plébh. Milejben (1819. jan.-1823. febr. 15.), deficiens Szombathelyen (1823-26), plébh. Boncódföldén (1826. jan.-1829. okt.), káplán Kenyeriben (1829. okt.-1830), deficiens Szombathelyen 1830-tól 1857. febr. 18-án beköv. haláláig. Mint deficiens több helyütt kisegített, így Szentléránton (1834. febr.-dec.), Egervárott (1835. aug. -dec.), Gersén (1839. okt.-nov.), Pecölben (1853. dec.- 1854. márc.), Nagygencsen (1856).

Németül is beszélt. - Vis. Can. Kemenesszentmárton, 1814. máj. 28. - Kunc: Szombathely monografiája I. 49. l.

Sz. Zalaháshágyon 1798. okt. 24-én Őr (sic!) János és Andor Katalin földműves szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1821. júl. 22-én. Nevelő volt Bucsuban Vajda József családjánál 4 hónapig, káplán Kőszegen (1821-22), Zalaegerszegen (1822. dec.-1826. nov.), ismét Kőszegen (1826. dec.-1831. ápr.), a Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka (1831. máj.-1835. aug.), pléb. Nagylengyelben 1835. aug. 1-től 1846. ápr. 16-án beköv. haláláig.

P. C. 1846. n. 198.

Sz. Kenézen 1893. január 27-én Ő. Antal szabómester és Kovách Anna szülőktől. Felsz. 1917. jún. 6-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1917. aug. 1.-1918. júl. 1.), Letenyén (1918. júl. 1.-1922. júl. 15.), hitoktató Zalaegerszegen az áll. polg. leányiskolánál (1922. júl. 15.-1927. jún. 30.); pléb. Egervárott 1927. jún. 30. óta.

1923-ban Zalaegerszegen a polg. leányiskolában Mária-kongregációt, a cselédleányok számára Sz. Zita-leányegyesületet alapított. 1927-ben Egervárott alapított Mária-kongregációt. - Sz. E. T. II. 363, 451.l.

Sz. Szombathelyen 1734. okt. 19-én P. János és Bányay Anna szülőktől. A teológiát Győrött végezte. Felsz. 1757-ben. Káplán volt Baltavárott félévig, Kőszegen félévig (1758), pléb. Nádasdon 1758. szept. 1-től 1781. nov. 21-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Nádasd, 1779. május 1-2. - P. C. 1781. p. 306.

Sz. Mező-Konyiban (Tolna vm.) 1747 körül. A teológiát a veszprémi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1770 körül. Káplán volt Nemesapátiban 3 1/2 évig, pléb. Pusztamagyaródon 1774. aug. 14-től 1798. jan. 29-én beköv. haláláig.

Beszélt németül, horvátul és vendül is. - Vis. Can. Pusztamagyaród, 1778. aug. 24. - Az inf.-k visszavonult, jámbor, de makacs embernek mondják. - P. C. 1798. p. 29.

Sz. Kópházán (Sopron vm.) 1731 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. Sopron város titulusára 1754 körül. Káplán volt Nagybaromban 1 évig, Pinkafőn 4 hónapig, pléb. Őriszentmártonban 1756-tal 1791-ig, Ekkor nyugalomba ment, egy ideig Tarcsán Batthyány Antal gróf házilelkésze volt, majd Őriszentmártonban élt. Meghalt 1804. júl. 20-án Kópházán.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1804. p. 126.

Sz. Petáncon 1 828. dec. 20-án P. István bérlő és Hrnkó Éva szülőktől. Felsz. 1854. febr. 22-én. Meghalt mint muraszombati káplán 1856. május 20-án.

Vend nyelven is beszélt.

Sz. Körmenden 1855. ápr. 23-án P. János polgár és Oszterhuber Mária szülőktől. Felsz. 1878. jún. 25-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1878. szept.-1881. aug.), Csesztregen (1881. szept.-1884. ápr.), Zalaegerszegen (1884. ápr – 1887. jún.), pléb. Söjtörön 1887. jún. 15-től 1925. ápr. 24-én beköv. haláláig. Mikes püspök tb. esperesi címmel tüntette ki.

Söjtörön a községnek szeszfőzdét, tejcsarnokot és Hangyaszövetkezetet alapított.

Sz. Malomházon (Fülesi pl., Sopron vm.) 1788. okt. 5-én P. György és Magdolna szülőktől. Felsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Szentpéterfán (1812. ápr.-1814. máj.), plébh. Pásztorházán (1814. máj.-1821. márc.), pléb. Zalaszentgyörgyön (1821. márc.-1823. jún.), pléb. Szepetneken 1823. jún. 4-től 1840. okt. 31-én beköv. haláláig. 1830-tól haláláig viselte a letenyei ker. esperesi tisztjét.

Horvátul és németül is beszélt. Pásztorházán 4 évi munkával felépíttette a templomot. - P. C. 1840. n. 549. - Vis. Can. Szepetnek, 1830. június 8.

Sz. Ivánban (Sopron vm.) 1758. dec. 8-án Páll (sic!) György és Horváth Judit nemes szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1785-ben. A szombathelyi papi házban töltött egy évet, majd káplán volt Csesztregen (1786. aug.-1787. szept.), Kőszegen (1787. okt.-1790), pléb. Szarvaskenden (1791-93), pléb. Kemeneshőgyészen 1793. nov. 1-től 1797. febr. 24-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1797. p. 52. - Sz. E. T. I. 174 2 l.

Sz. Ivánban (Sopron vm.) 1746 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1770 körül. Káplán volt Szanyban 3 hónapig (1773. márc.-júl.), karkáplán 1773. júl.-tól 1775. ápr.-ig, pléb. Pinkamindszenten 1775. ápr. 1-től 1776. szept. 27-ig, pléb. Hosszúperesztegen 1776. szept. 27-től 1802. aug. 6-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Hosszúpereszteg, 1781. ápr. 25-26. - P. C. 1802. p. 16, 207.

Sz. Dömötöriben 1834. júl. 6-án Pálfy (sic!) József és Erharth Julianna nemes szülőktől. Felsz. 1861. júl. 28-án. Káplán volt Ikervárott (1861-63), Rábakethelyen (1863. jún.-1870. dec.), Bánokszentgyörgyön (1871. jan.-dec.), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1871. dec. 1-től 1873. okt. 19-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1858. júl. 16-án P. Ignác borkereskedő és Eggenberger Aloysia szülőktől. Felsz. 1880. dec. 19-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1880-81), Rohoncon (1881-82), Kőszegen (1882. okt.-1884. ápr.), szabadságon 1884. ápr.-tól szept.-ig s ez alatt a papnevelést tanulmányozta St. Andräben a jezsuiták noviciátusában és Münchenben az egyházm. szemináriumban, lelkiigazgató volt a papneveldében 1884 őszétől 1895-ig, amikor Alsóság plébánosa lett, ott működött 1895. jan. 7-től 1918. márc. 11-én Budapesten beköv. haláláig. 1900-ban h. esperessé és tanfelügyelővé, 1915-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Körl. 1918. IV. 1303. sz.: "Hálás szeretettel jegyezzük fel azokat a nagy érdemeket, melyeket mint spirituális a papnevelés terén szerzett. Amire nevelte tanítványait, annak mintaképét nyujtotta mint lelkipásztor. Paptársainak szerető, bölcs tanácsadója volt." - Sz. E. T. I. 8, 10, 87; II. 185 1, 254, 258, 294, 393. l. - Képe u. o. II. 273. l. - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1874. febr. 27-én P. Ignác és Eggenberger Aloysia szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Rohoncon (1896-1902), Kőszegen (1902. okt.-1906. jún.), pléb. Rőtfalván (1906-17), pléb. Nagypösén 1918. jan. 1-től 1919. ápr. 5-én beköv. haláláig. A kőszegi kerületnek esperese volt 1918-tól haláláig.

Németül is beszélt. Nagypösén 1918-ban megalakította a Hangyaszövetkezetet. - Sz. E. T. II. 363. l.

Sz. Kőszegen 1893. febr. 16-án P. János és Lakatos Rozália szülőktől. Teol. tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1916. júl. 11-én. Teol. doktorrá Bécsben avatták 1919. ápr. 11-én. Káplán volt Vasvörösvárott (1916), Pinkafőn (1916-18), hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1918-20), Szombathelyen a sz. Domonkos-r. apácák iskoláinak igazgatója és a leánygimn. hittanára (1920-21), püspöki titkár (1921-23), a biblikum tanára és prefektus a szemináriumban (1923-25), püspöki titkár (1925-29), egyházmegyei főtanfelügyelő 1929 óta. 1926-ban szentszéki tanácsos, 1933 júniusában székesegyházi kanonok lett.

Németül is beszél. A szombathelyi Kat. Tisztviselőnők Egyesületének egyházi tanácsadója volt 1920-tól 1930-ig. A Dunántúli Népművelő főszerkesztője 1932 óta, a Vasi Szemle szerkesztő bizottságának tagja 1933 óta. Cikkeket írt a Dunántúli Népművelőbe. - Sz. E. T. II. 293, 294, 295. l.

Sz. Kánonban 1904. jan. 5-én P. István földműves és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1928. jún. 17-én. Káplán volt Nován (1928. szept.-1929. szept.), Zalaegerszegen hitoktató (1929. szept. 1.-1931. aug. 31.); káplán Csesztregen 1931. szept. 1. óta.

Sz. Szombathelyen 1802. szept. 15-én P. Mihály és Kantzer Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1825. dec. 26-án. Adm. volt Kemenesszentmártonban (1826-28), káplán Rábakethelyen (1828. júl.-aug.), Iváncon (1828. szept.-1830. febr.), pléb. u. o. 1830. febr.-tól 1882. szept. 4-én beköv. haláláig. 1870-től 1880-ig az őrségi ker. esperese volt.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Ivánc, 1831. máj. 31.

Sz. Szombathelyen 1835. aug. 8-án P. Mihály és Tóth Teréz szülőktől. Felsz. 1859. júl. 19-én. Káplán volt Kisunyomban (1859. szept.-nov.), Bánokszentgyörgyön (1859. dec.-1860. dec.), Vasszentmihályon (1861-62), Jánosházán (1862. dec.-1865. szept.), Hosszúperesztegen (1865. szept.- 1866. dec.), pléb. Alsóságon 1867-től 1894. okt. 29-én Budapesten beköv. haláláig. 1872-ben a kemenesaljai ker. esperesévé, 1893-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Alsóságon 100 frtos misealapítványt tett. Nagy fegyelmező erejét és tekintélyét ma is emlegetik Alsóságon. - Sz. E. T. II. 331, 364. l.

Sz. Szombathelyen 1782. máj. 1-én Ponácz (sic!) János és Kovács Éva szülőktől. Felsz. 1805-ben. Káplán volt Nyőgéren 4 hónapig, Sárvárott (1806. máj.-jún.), Vasszentmihályon (1806. júl.-okt.), Hosszúperesztegen (1806. nov.- 1807. nov.), Rábahidvégen 1807. nov.-től 1810. febr. 4-én Szombathelyen beköv. haláláig.

Sz. Kőszegszerdahelyen 1899. jan. 10-én P. József és Balázs Katalin földműves szülőktől. Teol. tanulmányait mint a közp. papnevelde növendéke a budapesti egyetemen végezte. Ott avatták teol. doktorrá 1930-ban. Felsz. 1924. jún. 22-én. Káplán volt Zalaegerszegen (1924. júl. 10.-1926. jan. 6.), hitoktató Kőszegen a dominikána apácák iskoláinál (1926. jan. 6.-aug. 31.), hittanár Zalaegerszegen az áll. reálgimn.-nál (1926. szept. 1.-1929. aug. 31.), lelkiigazgató és teol. tanár a szemináriumban 1929. szept. 1. óta.

Szentszéki jegyző 1929 óta. - Közepesen beszél németül. – Sz. E. T. II. 364. l. - A Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Művének és az Oltáregyesületnek egyházmegyei igazgatója.

Sz. Ivánban (Sopron vm.) 1849. dec. 10-én P. György visztai gazda és Paál Anna szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1875-77), Alsólendván (1877-80), hitoktató Szombathelyen 1880-tól u. a. év nov. 26-án beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 250, 344. l.

Sz. Lentiben 1762. szept. 30-án Pap (sic!) József és Fejér Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta 5 évi. Felsz. 1786. nov. 1-én. Káplán és adm. volt Lentiben (1787-1792), pléb. Rábahidvégen 1792. dec. 1-től 1797. febr. 19-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - P. C. 1792. p. 130; 1797. p. 46.

Sz. Szőcén 1786. aug. 29-én P. József és Szalay Judit szülőktől. Felsz. 1810. máj. 13-án. Káplán volt Rábahidvégen (1810. okt. 21.-1814. okt. 27.), Szombathelyen (1814. okt. 27.-1815. aug.), vicerektor a szemináriumban és karkáplán (1815-1834), pléb. Sárvárott 1834. febr. 23-tól 1839. aug. 15-én Szombathelyen beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Sárvár, 1838. máj. 28. - P. C. 1839. n. 510. - Sz. E. T. I. 366; II. 189, 293. l.

Sz. Sárvárott 1899. márc. 8-án P. Ferenc és Németh Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1921. dec. 17-én. Hitoktató volt Zalaegerszegen (1922-23), káplán Alsóbagodon (1923. aug.-1924. júl.), Szepetneken (1924. júl.-1927. szept.), közben id. adm. u. o. (1926. márc.-aug.), hitoktató Szombathelyen (1927. szept.-1930. aug.), káplán Rábagyarmaton (1930-31), betegszabadságon (1931-34). Elhúnyt 1934. jan. 28-án Sárvárott.

Sz. E. T. II. 430. l.

Sz. Gyalókán (Sopron vm.) 1778. szept. 29-én P. József és Ábely Franciska nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1801. szept. 27-én. A szombathelyi gimn.-ban tanár volt (1801-7), a szemináriumban lelkiigazgató (1807-10), pléb. Baltavárott (1810. máj. 7.-1822. szept. 4.), ismét lelkiigazgató a szemináriumban 1822. szept. 4-től 1839-ig. Ekkor nyugalomba vonult. Meghalt 1840. jan. 18-án Szombathelyen.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Baltavár, 1814. máj. 5. - P. C. 1840. n. 63. - Hírnök, 1840. jan. 27. - Az inf.-k nagy dicsérettel szólnak róla. - Sz. E. T. II. 59, 212, 294, 364, 383. l.

Sz. Nemesbődön 1778. dec. 29-én P. Mihály és Darás Julianna nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1802. jan. 17-én. Káplán volt Zalaegerszegen (1802-6), pléb. Felsőoszkón 1806-tól 1860. május 15-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Felsőoszkó, 1814. május 4; 1831. jún. 7.

Sz. Vaszaron (Veszprém vm.) 1726 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1751 körül. Káplán volt Hosszúperesztegen 1 évig, pléb. Káldon 1752. júl. 1-től 1783. nov. 7-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Káld, 1775. szept. 17.; 1781. ápr. 23. - P. C. 1783. p. 283.

Sz. Nagygencsen 1901. jan. 23-án P. József VEMR kalauz és Vargha Anna szülőktől. A teológiát a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte; ott avatták teol. doktorrá 1928. dec. 7-én. Felsz. Bécsben 1924. júl. 20-án. Hitoktató volt Zalaegerszegen (1924. szept. 1.-nov. 1.), karkáplán és szentszéki jegyző (1924. nov. 1.-1925. júl. 15.), püspöki szertartó és levéltáros (1925. júl. 15.-1929. júl. 4.), egyben szentszéki jegyző (1928. dec. 24.-1929. júl. 4.), püspöki titkár (1929. júl. 4.-1933. május), 1932. okt. 1. óta Jánosháza plébánosa.

Németül is beszél. Jánosházán elnöke a Kat. Körnek, a Kat. Legényegyletnek, a Polgári Körnek, a Jótékony Nőegyletnek, a Rózsafüzér Társulatnak és az Oltáregyesületnek.

Sz. Márkón (Veszprém vm.) 1872. jún. 30-án. Neve eredetileg Schnellbach volt és a bencés rendnek volt növendéke. Kutrovácz Ernő szentelte fel 1898. júl. 6-án. Káplán volt Máriafalván (1898-1900), Szenteleken (1900-3), Pinkafőn (1903-5), plébh. Németszentgróton (1905-6), pléb. u. o. (1906-17), Pornóapátiban 1917-től 1921. okt. 5-én politikai gyilkosság által beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Németszentgróton 400 K-s alapítványt tett kőkeresztre. Derék, buzgó pap volt. Körl. 1921. XI. 4529. sz.: "Szomorú szívvel tudatom P. E. pornóapáti pléb. halálát, aki a nyugatmagyarországi politikai zavaroknak áldozatává lett. A nyáron tartott közös lelkigyakorlatokon példás buzgósággal vett részt. Mivel ellenségei már hosszabb idő óta támadták, a Nyugatmagyarországon lefolyt eseményekre való tekintettel tanácsoltam neki, hogy a nyugalom helyreálltáig ne menjen vissza plébániájára. Ő azonban ártatlansága érzetében és híveit nem akarván a nehéz időkben egyedül hagyni, hazament Pornóapátiba. Okt. 5-én az éj leple alatt ismeretlen egyének behatoltak a plébániaházba és a plébánost elhurcolták. Harmadnap a szomszédos nárai erdőben találták meg összeroncsolt holttestét. Az egyszerű lelkű és buzgó paptársat, kit árván hagyott hívei bánkódva siratnak, az oltártestvérek különös megemlékezésébe ajánlom."

Sz. Pecölben 1819. máj. 23-án Pataki (sic!) György és Lada Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1845. júl. 22-én. Káplán volt Szentléránton (1845. okt.-1851. máj.), Körmenden (1851. máj.-1852. szept.), Szombathelyen (1852. szept.-1854. ápr.), pléb. Szentléránton 1854-től 1884. jan. 3-án beköv. haláláig.

Náraiban 100 frtos misealapítványt tett.

Sz. Rábatőttősön 1760. jan. 7-én Patonai (sic!) Ferenc és Budai Judit nemes szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban végezte. Felsz. 1784. máj. 9-én. Káplán volt Milejben, Zalaegerszegen (1788-91), Szombathelyen (1791-92), helyi káplán Nemesbődön 1792-től 1806. márc. 13-án beköv. haláláig.

P. C. 1806. p. 82.

Sz. Barátfalun (Sopron vm.) 1857. júl. 12-én. Felsz. 1884. máj. 18-án. Káplán volt Rohoncon (1884-87), Vasvörösvárott (1887-89), pléb. Pinkamiskén (1889-1905), pléb. Monyorókeréken (1905-22). 1922. okt. 1-én nyugalomba vonult, Körmenden, majd Vasvörösvárott élt, 1932. okt. 15-én húnyt el.

Németül is beszélt. "P. A. terve szerint épült a monyorókeréki plébániaház, ő rendezte be a templomot, a plébánia részére nagyszerű kertet létesített. Olvasóköre egészen a háborúig az összes férfiakat egyesítette. Talán ennek eredménye volt, hogy ebben a lakosság szerint erősen tagolt plébániában a szociáldemokrácia sohasem tudott pártot alakítani." (Tell L. leveléből.)

Sz. Belatincon 1760. júl. 3-án P. Márk és Gyrék Katalin szülőktől. A teológiát Pozsonyban végezte. Felsz. 1789-ben. Felszentelése után a szombathelyi papi házban tartózkodott, 1790. febr. 27-én Perestóra került káplánnak, 1797 októberében u. o. pléb. lett s ott működött 1822. okt. 1-ig. Ekkor lemondott javadalmáról, egy évig u. o. élt nyugalomban, majd a köv. évben Szombathelyre a deficientiába jött, itt húnyt el 1829. jan. 29-én.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Perestó, 1808. máj. 8. - Az inf.-k békés, jó embernek mondják. - P. C. 1829. n. 122.

Sz. Incéden 1842. jan. 5-én P. József és Anna jobbágy szülőktől. Felsz. 1868. márc. 9-én. Kisegítő volt Dozmaton, Pörgölényben (1868), Tömördön (1868. dec.-1869. nov.), káplán Szenteleken (1869-73), pléb. Pósaszentkatalinban (1873-76), Szentkúton 1876-tól 1918. okt. 17-én beköv. haláláig. Mikes püspök tb. esperessé nevezte ki röviddel halála előtt.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Kőszegen 1829. szept. 11-én P. Antal városi polgár és August Mária szülőktől. A teológiát részben Pannonhalmán, részben Szombathelyen végezte. Felsz. 1854. febr. 22-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1854-55), Pinkamiskén (1855-57), Kőszegen (1857. okt. 15.-1858. jún. 17.), pléb. Lődösön 1858-tól 1908. ápr. 15-én beköv. haláláig. 1906-tól haláláig a szenteleki ker. esperese volt.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 344, 364. l.

Sz. 1731 körül, valószínűleg Győrszentmártonban. Pléb. volt Kálon (Sajtoskál?), majd Nagygencsen 1770. okt.-tól 1779. aug. 2-án beköv. haláláig. Jeles képzettségű pap volt, tanára a győri akadémia hittudományi karának (1773-76), tb. kanonokja a vasvár-szombathelyi káptalannak, ülnöke és házasságvédője a szentszéknek. 1778. ápr. 24-én a zalaegerszegi plébániáért folyamodott; minthogy azt Szily nem neki, hanem a fiatalabb Etényi S.-nak adta, a hgprímáshoz fellebbezett, de eredmény nélkül.

Németül is beszélt. Nagygencsen misealapítványt tett. - P. C. 1779. p. 179. - Németh Ambrus: A győri tudomány-akadémia története. Győr, 1899. I. 57. l. - Sz. E. T. II. 324. 329. l.

Sz. Pinkafőn 1802. ápr. 6-án P. György posztócsináló és Ritter Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Lékán (1840- 42), Borostyánkőn (1842-43), Nagyszentmihályon (1843- 44), adm. Máriafalván (1844-47), pléb. Óbéren 1847. febr.-tól 1881. dec. 15-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Óbéren 100 frtos misealapítványt tett. Igen kiváló pap volt. - Sz. E. T. I. 377, 378, 386, II. 60, 212. l. - Képe u. o. I. 377. l. - Alapos, részletes historia domusa az óbéri pl. levéltárában.

Sz. Pinkafőn 1852. febr. 8-án P. Vince posztócsináló és Janka szülőktől. Felsz. 1879. jún. 22-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1879-82), Királyfalván (1882-84), id. adm. Baksafalván (1884), ismét Királyfalván (1884-87), betegszabadságon id. nyugdíjazva (1887), kisegítő Máriafalván (1887-88), pléb. Pörgölényben 1888. jan. 1-től 1905. jún. 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Rendszerető, erőskezű lelkipásztor volt. Pörgölényben 200 frtos alapítványt tett a plébánia szegényeinek javára, 100 frtos alapítványt 1 sztmisére.

Sz. Vaskeresztesen 1753. nov. 1-én, hol nagybátyja, Pehm József, a vasvár-szombathelyi társaskáptalan c. kanonokja s a németújvári ker. esperese ekkor pléb. volt (megh. 1777 elején). Szülei voltak: P. György és Éva. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1777-ben. Káplán volt Rábaszentmártonban félévig, Incéden másfél évig, pléb. Királyfalván 1779-től 1801. febr. 2-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Királyfalván 100 frtot és 1 hold földet hagyott 4 sztmisére alapítványul. P. L. k. i. 1785. nov. - Vis. Can. Incéd. 1779. aug. 4-5. - P. C. 1801. p. 35.

Sz. Csehimindszenten 1892. márc. 29-én P. János és Kovács Borbála földműves szülőktől. Felsz. 1915. jún. 12-én. Káplán volt Felsőpatyon (1915. aug. 1.-1917. jan. 26.), hittanár a zalaegerszegi áll. gimn.-ban (1917. jan. 26.-1919. okt. 1.), plébh. Zalaegerszegen (1919. okt. 1.-1921), pléb. u. o. 1921 óta. 1921-ben ker. esperessé, 1924-ben pornói c. apáttá, 1927-ben a zalai új plébániák szervezésére püspöki biztossá neveztetett ki.

Németül is beszél. Újabb irodalmi munkái: Zalai segélykiáltás. Padányi Biró Márton élete és kora, Zalaegerszeg, 1934. - Munkásságának főbb eredményei: A zalaegerszegi II. templom és ferences kolostor; a Notre-Dame anyaház, elemi, polgári és tanítóképző; papi otthon; a Kultúrház kisbővítése; a zalai kuráciák felállítása. - Sz. E. T. I. 77 3; II. 324, 329, 364, 451, 461. l. Képe II. 471. l.