Sz. Sopronban 1899. május 1-én I. János szabómester és Edlmayer Teréz szülőktől. Felsz. 1923. június 21-én. Prefektus volt a Kelcz-Adélffy internátusban (1923. aug. 1.- 1925. aug. 1.), káplán Nyőgéren (1925. aug. 1.-1926. ápr. 10.), Egervárott (1926. ápr. 10.-aug. 9.), Nyőgéren (1926. aug. 9.-1932. szept. 1.), kurátor Kerkakutason 1932. szept. 1. óta.

Sz. E. T. II. 424. l.

Sz. Viden (Veszprém vm.) 1732 körül. A teológiát a győri szemináriumban tanulta. Felsz. 1755-ben. Káplán volt Szombathelyen (1755. ápr.-1757. nov.), pléb. Nagysitkén 1757. dec.-től 1804. júl. 31-én beköv. haláláig.

Élete utolsó másfél évtizedében szemeinek gyengesége miatt csak a gyóntatás és hitoktatás munkáját tudta végezni, a többi munkát adminisztrátorai végezték. Kiváló tehetségű, nagy tetterejű és búzgóságú pap volt, a nagysitkei templomot ő építtette. Vis. Can. Nagysitke, 1781. ápr. 17. - P. C. 1804. p. 63. - A Kelcz-Adélffy árvaháznak 4000 frtot hagyott.

Sz. Pozsonyban 1840. okt. 20-án I. János Victor magánzó és Majer Antónia szülőktől. Felsz. 1863. július 20-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1863-70), Lékán (1870- 1872), Pinkafőn (1872-73), plébános Kúpfalván (1873- 1892). 1892-ben a lazarista atyák kongregációjába felvétetett, azonban saját kérelmére visszavétetett az egyházmegyébe és segédlelkész lett Máriafalván (körl. 1893. I. 2.). 1893-ban adm. lett Pornóapátiban s ott munkálkodott 1910-ig (1893. ápr. 14.-1910. aug. 25.). 1910-ben nyugdíjba ment, Pinkafőn élt s ott halt meg 1925. okt. 8-án.

"Zsidó származású, buzgó, teológiailag jelesen. képzett pap volt. Puritán külsejű és jellemű, de a templomi dolgokban fényüző és bőkezű. Híres gyalogoló volt, gyalog szokott Bécsbe menni." (Illés György pornóapátii plébános leveléből.) - Sz. E. T. 355. l.

Sz. a morvaországi Nedahonic-ban 1742 körül. Teológiát egy évig Bécsben hallgatott. Felsz. 1766-ban Csepiczki Vencel báró asztalának címére. Káplán volt a borostyánkői várban 5 évig, majd Tarcsán a szegényházban mint Batthyány Tivadar gróf műhelyének káplánja működött 4 1/2 évig. 1777-ben Máriafalva plébánosa lett, s mint ilyen halt meg 1801. május 22-én.

Az inf.-k. békeszerető, buzgó papnak mondják. Morva és német nyelven beszélt. - Vis. Can. Máriafalva, 1779. aug. 9-10. - P. C. 1802. p. 2.

Sz. Szombathelyen 1816. okt. 14-én L .Imre és Sátory Magda nemes szülőktől. Felsz. 1839. okt. 20-án. Káplán volt Oladban, Pecölben (1843. jan.-1844. jan.), Vépen (1844. febr.-júl.), Nagylengyelen (1844. júl.-okt.), Letenyén (1844. okt.-1846. márc.), Nagygencsen (1848-49), Rábakethelyen (1849. okt.-1850. jan.), Jánosházán (1850. ápr.- 1851. jen.), Vámoscsaládon (1852. szept.-1855. jan.), Salomvárott (1856. nov.-1857. dec.). 1858-ban nyugalomba ment, Pesten élt. A sematizmusok utóljára 1864-ben említik.

P. L. k. i. 1850. n. 163, 166; 1852. n. 261; 1864. n. 25 és 190.

Sz. Zalaegerszegen 1849. június 22-én I. József borbély és Mischinger Mária szülőktől. Teol. tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Kőszegen (1874. szept. 24.-1875. aug. 5.), püsp. udv. káplán és levéltáros (1875-76), szentszéki hites jegyző (1876. dec.-1883), egyúttal az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára a szemináriumban (1879-1888); 1881-ben teol. doktorrá avatták Bécsben, 1883-ban szentszéki ülnök, püsp. titkár, zsinati vizsgáló, 1886-ban a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság és az egyházmegyebeli tanítók kivételes nyugdíjaztatásánál a véleményező vegyes bizottság tagja lett, 1888. tb. kanonok, 1891. székesegyházi kanonok, s a Kelcz-Adélffy árvaház főgondnoka, 1892. Szent Péterről nevezett nagyváradhegyi c. prépost, 1893. pápóci perjel, 1893-96. káptalani dékán, 1894. őrkanonok, 1899. jan. 15. domitiopolisi felsz. püspök, Hidasy Kornél segédpüspöke; 1901. nov. 1-én szombathelyi megyéspüspökké nevezte ki a király. Meghalt 1910. dec. 24-én.

Zalaegerszegen 500 K-s misealapítványt tett szüleiért. - Németül is beszélt. - Életrajzát l. a Sz. E. T. II. névmutatójában megjelölt lapokon.

Sz. Lőcsén 1890. aug. 5-én. A teológiát a Pázmáneum növendékeként mint a szepesi egyházmegye kispapja a bécsi egyetemen végezte. Felsz. Bécsben 1913. júl. 15-én. Bölcsészeti doktorátust Budapesten szerzett, 1918-ban avatták. Káplán volt Hernádfalván (1913. aug.-okt.), káplán s hitoktató Iglón (1913. okt.-1914. febr.), tanítóképzői tanár Szepeshelyen (1914. febr.-1919. márc.). 1919-ben átvétetett a szombathelyi egyházmegye kötelékébe, tanítóképzői tanár s időközben s. lelkész és h. igazgató volt Kőszegen (1919. márc. -1921. jún.), tanár a budapesti érseki reálgimnáziumban s egyben tanulm. felügyelőa Rákócziánumban (1921. júl.- 1930. júl.), kir. kat. középiskolai igazgató Zalaegerszegen a Notre-Dame tanítóképzőjében és polg. leányiskolájában 1930. július óta. 1932-ben püspöki tanácsossá neveztetett ki.

Beszél német és tót nyelven is.

Sz. Szombathelyen 1904. január 21-én l. Károly kőműves és Hirschbock Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ott avatták doktorrá 1931. febr. 7-én. Felsz. 1929. jún. 16-án. Prefektus volt a Kelcz-Adélffy internátusban 1929. szept. 1-től 1931. aug. 31-ig; hitoktató Szombathelyen a leánylíceumban és a női felső ker. iskolában 1931. szept. 1-től 1933. aug. 31-ig; hitoktató Zalaegerszegen a Notre-Dame apácák polg. leányiskolájában és tanítóképzőjében 1933. szept. 1. óta.

Sz. Pecölben 1774. febr. 1-én I. Ferenc és Gaál Erzsébet szülőktől. Felsz. 1797. febr. 2-án. Káplán volt Csesztregen (1797. febr.-1799. nov.), id. adm. Nagysitkén (1798), káplán Jánosházán (1799. nov.-1800), Pákán (1800-1), Hosszúperesztegen (1801. szept. - nov.), Vasszentmihályon (1801. nov.-1803. dec.), adm. Egyházashollóson (1803. dec.- 1806. ápr.), pléb. Vásárosmiskén (1806. ápr.-1830. aug.), pléb. Kámban (1830. aug.-1832). 1832. márc. 13-án lemondott plébániájáról, Vépen élt 1843. febr. 19-én beköv. haláláig.

Kötekedésre hajlamos, hirtelen természete többször sodorta bajba. P. C. 1799. p. 113, 123, 124; 1805. p. 224; 1843. n. 226. Pecölben a szegények javára 52 frtos, szentmisékre 200 frtos alapítványt tett. Németül is beszélt. - Vis. Can. Vásárosmiske, 1814. május 27.

Sz. Alsószentbenedeken 1756 körül. A teológiát Grácban és Győrött hallgatta. Felsz. 1781-ben. Káplán volt Muraszombaton (1782-84), plébános Perestón (1784-88), plébános Belatincon 1788-tól 1824. febr. 27-én beköv. haláláig. Az alsólendvai felső kerületnek esperese, Zala megyének táblabírája volt.

Vend, horvát és német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Belatinc, 1811. május 10. - P. C. 1824. n. 206. Belatincon alapítványt tett: 440 frtot a szegények javára, 210 frtot szentmisékre.

Sz. Alsószentbenedeken 1857. aug. 25-én Kodila Ádám és Hujsz Rozália földműves szülőktől. Teol. tanulmányait mint a közp. szeminárium növendéke a budapesti egyetemen végezte, ahol doktorátust is tett. Felsz. 1882. július 11-én Zalka János győri püspök által. Káplán volt Muraszombaton egy évig (1882-83). 1883-ban Szombathelyre került a szemináriumba mint prefektus, 1884-ben h. teol. tanára lett a dogmatikának, 1886-ban r. tanár s a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság tagja, 1889-ben elnyerte a csendlaki plébániát. 1893-ban muraszombati ker. esperes és tanfelügyelő lett, 1907-ben tb. kanonok, 1908-ban a vigilantia bizottság tagja. Meghalt 1913. aug. 29-én Csendlakon.

Vend és német nyelven is beszélt. - Vezető szerepet vitt a vendvidék vallási, kulturális és politikai életében. - Sz. E. T. II. 251, 259, 294, 331, 355. l.

Sz. Alsószentbenedeken 1842. márc. 17-én Kódela Miklós és Borovnyák Rozália szülőktől. Felsz. 1868. márc. 9-én. Káplán volt Belatincon (1868), Felsőszölnökön (1868. nov.-1869. febr.), plébh. Apátistvánfalván (1869), káplán Cserföldön (1869-70), Csendlakon (1870-72), Lendvavásárhelyen (1872-1873. júl. 16.), Felsőszölnökön (1873. júl.-1878. jan.), plébh. Szentsebestyénben (1878-1896 v. ö. körl. 1897. I. 277.), két évi id. nyugalom után káplán, majd adm. volt Tótszentmártonban (1897. nov.-1901. aug.), 1901-ben Cserföldre került káplánnak s mint ilyen húnyt el 1903. június 21-én Regedén.

Vend és német nyelven is beszélt.

Sz. Alsószentbenedeken 1781. febr. 2-án Kodila Mihály és Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Bántornyán (1804-8), Belatincon (1808-10), pléb. Apátistvánfalván 1810. május 8-tól 1834. ápr. 18-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. apátistvánfalva, 1829. jún. 25. - P. C. 1834. n. 591.

Sz. Alsószentbenedeken 1795. ápr. 22-én Ivánóczi Mihály és Katalin szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1818. aug. 5-én. Káplán volt Belatincon (1818 -1823), plébános u. o. 1841. aug. 27-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Belatinc, 1830. máj. 28. - Belatincon 42 frtos misealapítványt tett.

Sz. Kertesen (Sopron vm.) 1764. január 24-én Ivansich (sic!) Lőrinc és Orsolya szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1788-ban. Káplán volt Gyanafalván (1788- 1790), pléb. Pinkamiskén 1791-től 1807. febr. 23-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1807. n. 129.

Sz. Kőszegszerdahelyen 1910. július 21-én I. Dezső igazgató-tanító és Kováts Vilma szülőktől. Felsz. 1934. június 24-én. Káplán Alsóságon 1934. aug. óta.

Sz. Rohoncon 1846. május 21-én J. Mátyás uradalmi juhász és Gamiszer Anna szülőktől. Felsz. 1871. július 22-én. káplán volt Lékán (1871-74), Némethidegkúton (1874-75), Királyfalván (1875-76), Pinkafőn (1876-79), plébh. Strémben (1879-88), pléb. u. o. (1888-91). 1891-ben elnyerte a Vasjobbágyi plébániát s áprilistól júliusig működött ott. 1891 júliusában lemondott a Vasjobbágyi plébániáról és visszament Strémbe mint adm., ott halt meg 1892. július 7-én.

Német nyelven is beszélt. Strémben 200 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 356. l.

Sz. Nagyfalván J. Pálés Windisch Róza szülőktől 1899-ben. Felsz. 1923. június 21-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1923. szept. 7.-1925. június 30.), 1925-ben a burgenlandi Ap. Adminisztrátor úr rendelkezésére bocsáttatik segédlelkészül Lékára (1925-1929), majd Pinkafőre (1929-1931). 1931-ben weppersdorfi (Veperd) provisor, 1932 óta Városszalónakon adm.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 425. l.

Sz. Győrött 1739 körül. Teol. tanulmányait a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1764-ben. Káplán volt Sárvárott (1764-68), plébános Répceszentgyörgyön (1768-85), plébános Vasszentmihályon 1785. május 20-tól 1802. szept. 14-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Répceszentgyörgy, 1781. márc. 28-29. - P. C. 1802. p. 281.

Sz. Nagykanizsán 1810. július 30-án J. Péter és Kovátsits Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1834. aug. 6-án. Káplán volt Sárvárott (1836-37), majd a líceumban, ill. annak 1850-ben a gimnáziumba való beolvadása után a gimnáziumban, tanította a fizikát (1837-1852) és a magyar nyelvet (1847-1852). Meghalt 1852. május 20-án Szombathelyen.

Franciául és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 220, 233. l.

Sz. Nagykanizsán 1818. nov. 19-én J. Péter és Kovátsits Teréz szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1841. dec. 9-én Sztankovics János győri püspök által. Felszentelése után Bogyay György családjához került nevelőnek Csabrendekre (1842-45), majd káplán lett Káldon (1845. aug.-1846. febr.), Csesztregen (1846. febr.-1847. dec.), Nován (1848. jan.-máj.), Alsóbagodon (1848. máj.- 1850. ápr.), Lentiben (1852. okt.-1854. okt.), Nagylengyelben (1855. febr.-ápr.), Csehimindszenten (1855. okt.-1857. márc.), 1859-ben nyugalomba ment. 1860-ban tábori lelkészként működött a Lajta melletti Bruckban. 1862-ben mint nyugdíjas Nagykanizsán, 1863-tól 1867-ig Szombathelyen, 1868-ban Vízlendván élt. 1870-ben a nyugdíjas papok házában Szombathelyen tartózkodik, itt éri a halál 1872. okt. 28-án.

P. L. k. i. 1851. n. 568, 571-2, 964. - Németül is beszélt.

Sz. Szentléránton 1826. május 26-án J. József és Kopasz Róza szülőktől. Felsz. 1850. aug. 23-án. Káplán volt Alsóbagodon (1850. szept.-1851. szept.), Hosszúperesztegen (1851. okt.-1859. júl.), pléb. Nagylengyelben (1859. júl.- 1867. ápr.), Nován 1867. ápr. 29-től 1878. ápr. 11-én beköv. haláláig.

Nován 100 frtos alapítványt tett szentmisére.

Sz. Érsekújváron 1829. febr. 13-án J. Imre szücs és Szabó Rozália nemes szülőktől. Felsz. 1855. márc. 8-án. káplán volt Alsóbagodon (1855), Alsólendván (1856-61), Bántornyán (1861-71), adm. Szentsebestyénben (1871-77), pléb. Felsőszentbenedeken 1877. jan. 1-től 1892. aug. 5-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1784. ápr. 26-án J. József és Piber Judit szülőktől. Felsz. 1807. szept. 8-án a székesegyház sz. Mihály kápolnájában. Káplán volt Kámban (1807. nov.-1816. ápr.), pléb. Nagylengyelben 1816. ápr. 12-től 1819. dec. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagylengyel, 1814. május 3.

Sz. Sóskutfalun 1879. febr. 22-én J. Mihály tanító és Marosits Teréz szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Káplán volt Városszalónakon (1903. aug. 3.-1905. szept. 9.), káplán Rohoncon s a polg. leányiskolában a természetrajz, fizika és kémia tanára (1905. szept. 9.-1906. nov. 12.), plébh., majd pléb. Pásztorházán (1906. nov. 12.-1924. jún. 15.), pléb. 1924. jún. 15. óta Csémben.

Tábori lelkészi szolgálatát 1. II. k. 440-1. l. Kitüntetésül katonalelkészi ezüst érdemkeresztet ("Piis meritis") kapott. 1923~27. ciklusban burgenlandi tartom. képviselő volt. A bécsi kancelláriai hiteles levéltár gondnoka. A csémi plébániát s templomot renoválta, a templomot kifestette. Újabb irod. munkái: 1. Monographie d. Marktes u. d. kath. Pfarre Rechnitz. 2. Urkunden u. Dokumente über d. südliche Burgenland u. Umgebung. 3. Dolgozatokat írt évkönyvekbe, folyóiratokba és lapokba. Cikkei a "Hrvtska Novine"-ben, "Katol. Savez"-ben jelennek meg ma is nagy számban. - Sz. E. T. II. 356, 440. l. - Németül és horvátul is beszél.

Sz. Németciklényben 1883. május 22-én J. Lukács vendéglős és Wagner Tekla szülőktől. Felsz. 1906. június 27-én. Káplán volt Királyfalván (1906-8), id. adm. Lődösön (1908), káplán Vasvörösvárott (1908-1911), Pinkafőn (1911-13), adm. Vasfarkasfalván (1913-18), pléb. Rábaszentmártonban (1918-28), pléb. Alsóbeleden 1928 óta. 1930-ban h. esperes lett, 1932 óta ker. esperes.

1925-ben Rábaszentmártonban leányegyesületet, 1929-ben Alsó- és Felsőbeleden Legényegyesületet, 1922-ben Rábaszentmártonban Jézus Szíve-társulatot alapított.

Sz. Felsőcsatáron 1804. szept. 8-ánJános József és Mária szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1834. okt.-1836), Bántornyán (1836-38), Pusztaszentmihályon (1838-1841), pléb. Zalaszentgyörgyön 1841. január 1-től 1866. febr. 27-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt.

Sz. Érden (Fejér vm.) 1856. június 21-én Jungmayer Ignác és Kremo Eleonóra szülőktől. Teol. tanulmányait a veszprémi szemináriumban végezte. Felsz. 1884. július 2-án Veszprémben. Káplán volt Petenden (1884. aug. 2.-1885. szept.), Városlődön (1885. szept.-1887), Murakereszturon (1887-91). A szombathelyi egyházmegyébe átvétetett 1891-ben (körl. 1891. VI. 1612.) s plébh. lett Tótszentmártonban (1891. márc. 18.-1898. okt. 23.), kisegítő Incéden (1899- 1901), káplán Máriafalván (1901-2), adm. Kúpfalván (1902-3), plébános Nemesbődön (1903. okt. 4.-1913. júl. 1.), pléb. Boncódföldén (1913. júl. -1914. márc. 6.), pléb. az újonnan felállított bögöti plébánián 1914 márciusától 1929-ig. Ekkor nyugalomba ment, Keszthelyen lakik.

Németül és horvátul is beszél. Bögötön Rózsafüzér-társulatot alapított és vezetett.

Sz. Szombathelyen 1771. július 14-én J. Jánosés Saly Marianna szülőktől. A teológiát részben Pozsonyban, részben Szombathelyen végezte. Felsz. 1794. július 20-án. Káplán volt Zalaegerszegen (1794-96), majd a szeminárium vicerektora és karkáplán volt 8 hónapig. 1797-ben egészségi állapotának gyengesége folytán el kellett hagynia állását. Jankovics gróf gyermekeinek nevelője lett Bécsben, majd 3 év letelte után, 1800-ban Batthyány Kristóf gróf gyermekei mellé a szalónaki várba ment nevelőnek, itt érte a halál 1809. máj. 16-án.

Az inf.-k példás életű, kedves embernek mondják. Németül is beszélt. - P. C. 1809. n. 524. - Sz. E. T. II. 189, 293. l.

Sz. Paripáson (Bács-Bodrog vm.) 1861. március 24-én J. Mihály kereskedő és Zingl Magdolna szülőktől. Felsz. 1885. július 14-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1885. aug.- 1889. febr.), Zalaegerszegen (1889. febr.-1893. júl.), Alsólendván (1893. júl.-okt.), adm. Nemesbődön (1893. nov.- 1899), adm. Rédicsen (1899. jún.-1901. jún. 10.), pléb. u. o. 1901. június 11-től 1933. nov. 1-ig. Ekkor nyugdíjba ment. Különleges püspöki megbizatás folytán 1920-28. években adminisztrálta a szerbek által megszállott lendvavásárhelyi plébánia magyar fennhatóság alatt maradt 5 filiálisát: Gáborjánháza, Szijjártóháza, Szentistvánlak, Bődeháza és Zalaszombatfa községeket. Rédicsen lakik.

Sz. Lékán 1841. jan. 16-án Jestl (sic!) János posztós és Unger Jozefa szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1867. júl. 21-én. Káplán volt Pinkafőn (1867-74), hitoktató Felsőlövőn (1874-77), pléb. Kicléden 1877. okt. 1-től 1921. márc. 1-ig; ekkor nyugdíjba ment. Meghalt Pinkafőn 1921. nov. 19-én. 1916-ban Mikes püspök tb. szentszéki tanácsossá nevezte ki.

Németül is beszélt. Buzgó, jámbor pap volt.

Sz. Alsólendván 1783. július 28-án. Felsz. 1806. dec. 7-én. Káplán volt Pecölben (1807. febr.-1809. jún.), Zalaegerszegen (1809-1812), pléb. Egyházasszecsődön (1812. jún.-1818. júl.), mint ilyen adminisztrálta az egyházashollósi plébániát 1817. jan. 28-tól jún. 17-ig; 1818-ban átment az alsóbagodi plébániára (1818. júl.-1827. nov.), majd igazgató lett a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1827. nov. -1831. ápr.), 3 1/2 év után elnyerte a nagypösei plébániát, 14 évet töltött ott (1831. ápr.-1845. márc.). 1845. márc. 16-án a nagygencsi plébániát nyerte el s 1858. jan. 1-ig munkálkodott ott. Ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen töltötte nyugalmi éveit s itt húnyt el 1864. május 8-án.

Az inf.-k lelkiismeretes, buzgó papnak mondják. Vis. Can. Zalaegerszeg, 1811. jún. 2; Nagypöse, 1840. jún. 14. - Nagygencsen és Nagypösén 250-250 frtos szegényalapítványt, Alsóbagodon 120 frtos misealapítványt tett.

Sz. Ácson 1888. nov. 8-án J. Mihály és Fillér Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1914. június 27-én. Káplán volt Alsóbagodon (1914. aug.-dec.), Tótszentmártonban (1914. dec.-1917. jan.), Pákán (1917. jan.-1919. jan.), Letenyén (1919. febr.-1920. szept.), id. adm. Felsőszemenyén (1919), hitoktató Szombathelyen (1920-23), káplán Nyőgéren (1923. nov.-1924. dec.), Nagygencsen (1924. dec.-1925. szept.), Vasszentmihályon (1925. szept.-1928), Bánokszentgyörgyön (1928-30), adminisztrátor Kercán 1931 óta.

Szombathelyen mint hitoktató vezette az 1922-23-as években a Ker. Szoc. Ifjúmunkások Egyesületét.

Sz. Pápán 1802. szept. 9-én Jungwirt Antal és Zacher Anna Mária szülőktől. Felsz. 1827. okt. 13-án. Káplán volt Szentléránton (1827-28), Szentgyörgyvölgyén (1828. jún.- 1829. jún.), adm. Kemenesszentmártonban (1829. júl.- dec.), Pápócon (1830-31), Nyőgéren (1831-32), Bánokszentgyörgyön (1832. márc.-1833. márc.), Szepetneken (1833. okt.-1834. ápr.), Salomvárott (1834. ápr.-1836. márc.), Kőszegen (1836. márc.-1839. jan.), pléb. Felsőőrött 1839-től 1874-ig. Ekkor nyugalomba vonult, Szombathelyre költözött, s itt halt meg 1887. febr. 2-án.

Körl. 1887. IV.: "A Sz István Társulatra 30, a Sz. László Társulatra 100, a bpesti vakoknak és a váci süketnémáknak 25-25, felsőőri r. k. pl. templomra 300, az ottani r. k. iskolára 200, az őriszigeti r. k. fióktemplomra 100, a felsőőri háziszegényeknek 100 frtot, összesen 880 frtot hagyományozott."

Sz. Gjelekovecen (Horvátország) 1871. okt. 17-én K. István és Androvics Borbála földműves szülőktől. Felsz. 1894. júl. 29-én. A zágrábi főegyházmegyéből átvétetett 1900-ban és adm. lett Tótszentmártonban (1900-1902), majd pléb. u. o. 1902. jún. 2-től 1932. okt. 1-ig, amikor nyugalomba ment. Tótszentmártonban húnyt el 1934. márc. 21-én.

Horvátul is beszélt.

Sz. Csepregen 1888. szept. 8-án K. József és Frank Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1912. július 7-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1912. júl. 21.-1916. aug. 11.), adm. in spir. Kerkaszentmiklóson (1916. aug. 11.-nov. 1.), adm. in spir. et temp. u. o. (1916. nov. 1.-1917. febr. 1.), káplán Bánokszentgyörgyön (1917. febr. 1.-1920. jan. 1.), adm. Felsőszemenyén (1920. jan. 1.-1924. május 14.), pléb. u. o. 1924. május 14-től 1934. okt. 21-én beköv. haláláig. 1928. márc. 18-tól haláláig a letenyei ker. h. esperese volt.

Felsőszemenyén Jézus Szíve-társulatot, Szívgárdát és Oltáregyesületet vezetett.

Sz. Kászonújfaluban (Erdély) 1754 körül. A teológiát mint az egri egyházmegye növendéke Bécsben 3 évig, Egerben 1 évig, Budán 1 évig hallgatta. Felsz. 1778-ban. Káplán volt az egri egyházmegyében 4 évig, udv. káplán a szentgyörgyi Horváth családnál Répceszentgyörgyön 5 évig. 1788-ban elnyerte a rédicsi plébániát és ott munkálkodott 1797. május 26-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1797. p. 128. Eredetileg a szervitarend tagja volt.

Sz. Lukácsházán 1827. júl. 28-án K. István és Albert Anna földműves szülőktől. Felsz. 1851. júl. 23-án. Káplán volt Nagygencsen (1852-53), Szentléránton (1853. dec.- 1854), Pákán (1854. júl.-1861. okt.), Alsólendván (1861. okt.-1862. márc.), pléb. Nagygencsen (1862. márc.-1867. jún.), pléb. Bánokszentgyörgyön 1867. jún. 21-től 1883. január 6-án beköv. haláláig.

Sz. Sárváron 1902. szept. 13-án K. József asztalosmester és Kiss Mária szülőktől. Felsz. 1926. június 20-án. Káplán volt Jánosházán (1926. aug.-1927, jan.), Kemenesmihályfán (1927. febr.-1928), Felsőpatyon (1928-29), Ikervárott (1929), Egerváron (1929-31), Alsóbagodon (1931-33) . Mint alsóbagodi káplán 1932. febr.-aug. hónapokban kisegítőként Felsőszemenyén működött a beteg Kajtár István pléb. mellett. 1933 óta Bánokszentgyörgyön káplán.

Sz. Muraszombaton 1864. szept. 13-án Kousz István és Tudora Anna földműves szülőktől. Neve eredetileg Kousz volt, 1905-ben magyarosított. Felsz. 1888. júl. 15-én. Káplán volt Csendlakon (1888-89), Belatincon (1889-92), adm. Felsőlendván (1892. febr.-1898. dec.), káplán Cserföldön (1898-1900), Bántornyán (1900-6), Incéden (1906-7), pléb. u. o. 1907-től 1924. nov. 18-án beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt.

Sz. Magyargencsen 1763. júl. 11-én K. István és Déviki Borbála szülőktől. A teológiát 5 évig Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Egy ideig a presbyteriumban tartózkodott, majd káplán volt Vámoscsaládon (1790-93), adm. Karakón (1793. márc.-jún.), káplán Alsólendván (1793- 94), Szarvaskenden (1794-95), Sárvárott (1795. ápr.-1796. ápr.), Pusztamagyaródon (1796-98), Vasszentmihályon (1798), Rábaszentmártonban (1798-1800), pléb. Kenyeriben 1800. dec. 1-től 1830. jún. 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Kenyeri, 1814. jún. 2. - P. C. 1798. p. 152; 1830. n. 353.

Sz. Szenteleken 1878. dec. 7-én K. Ferenc rohonci birtokos, községbíró és Schwarcz Teréz fia. Édesanyja Schwarcz Mihály apát kanonoknak és Sch. Ferenc plébánosnak nővére volt. Felsz. 1901. júl. 7-én. Káplán volt Pörgölényben (1901 -2), Máriafalván (1902), Pörgölényben (1902), Gyanafalván (1902-7), Pecölben (1907. jan.-aug.), Pinkafőn (1907-8), pléb. Lődösön (1908-1919), Vásárosmiskén (1919-1926), Kőszegszerdahelyen 1926. febr. 25. óta. A kőszegszerdahelyi templomot és plébániát restauráltatta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 341. l.

Sz. Németujváron 1818. szept. 5-én K. Mihály és Mária szülőktől. Atyja Batthyány Fülöp hg. tisztviselője volt. Felsz. 1841. szept. 13-án. Felszentelése után rövidesen elnyerte a nemesbődi plébániát és ott működött 1842. május 2-től 1849. szept. 8-ig. 1845-ben Sopron vármegye táblabírájává választotta. 1849-ben lemondott plébániájáról és Rábakeresztur plébánosa lett, 1870-től egyben a szenteleki ker. esperese és tanfelügyelője volt. 1878-ban Rohonc plébánosa lett s ott működött 1885. dec. 20-án beköv. haláláig. 1877-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

Buzgó lelkipásztor volt. Német nyelven is beszélt.

Sz. Vasvörösvárott 1812. dec. 1-én K. József és Mária szülőktől. Atyja a Vasvörösvári uradalom számvevője volt. A keresztszülői tisztet gr. Erdődy György és neje töltötték be. Felsz. 1835. dec. 8-án. Káplán volt Alsóbeleden (1835-36), Gyanafalván (1836-44), plébános Pornóapátiban (1845. jan.-1846. jún.), Alsóbeleden 1846. júniustól 1895. aug. 11-én beköv. haláláig. 1873-tól a németújvári ker. esperese volt 1883-ig, mely évben az esperesi tisztről előrehaladott korára való hivatkozással lemondott. 1876-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Buzgó lelkipásztor volt. Német nyelven is beszélt. - A püspöki iskolának 1874-ben 100 frtot adott. - Sz. E. T. II. 331. l.

Sz. Horvátnádalján 1860. júl. 7-én K. Jánosés Kovács Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1884. máj. 18-án. káplán volt Szenteleken 1884-től 1888. aug.-ig, amikor elhagyta az egyházi szolgálatot, megnősült és a MÁV szolgálatába lépett. Mint nyugdíjas MÁV felügyelő Budapesten él.

Horvátul és németül is beszél.

Sz. Sopronkövesden 1761. febr. 12-én K. István és Szentgróti Éva szülőktől. A teológiát a budai és a pozsonyi szemináriumban tanulta. Felsz. 1784. május 2-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1785. szept.-1788. május), Bánokszentgyörgyön (1788. május-1790. dec.), Sárvárott (1790. dec.-1791. jún.), Zalaegerszegen (1791-92), pléb. Nován 1792. június 26-tól 1826. nov. 9-én beköv. haláláig. Az alsólendvai kerületnek esperese volt.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nova, 1811. máj. 25. - P. C. 1826. n. 558. - Az inf.-k buzgó, lelkiismeretes papként dicsérik. - Sz. E. T. II. 174 2. l.

Sz. Pinkafőn 1860. jan. 6-án K. Ferenc vendéglős és Stifter Anna szülőktől. Felsz. 1884. május 18-án. Káplán volt Lékán (1884-86), hittanár Felsőlövőn (1886-89), plébános Városszalónakon 1889-től 1906. aug. 4-én beköv. haláláig.

Városszalónakon 200 K-s misealapítványt tett. Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 356. l.

Sz. Németgyiróton 1900. ápr. 4-én K. József és Stifter Terézia földműves szülőktől. A teológiát mint a Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen végezte, ahol 1927. nov. 3-án doktorrá avatták. Felsz. 1924. júl. 20-án. Hitoktató volt Szombathelyen az elemi iskoláknál (1924. szept.-1926. júl.), lelkiigazgató a szemináriumban (1926. júl.-1929. júl.), szertartó, levéltáros és szentszéki jegyző a püspöki hivatalban (1929. júl.-1933. júl.), püspöki titkár 1933. júl. óta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 29-64, 293, 294. l.

Sz. Győrött 1743 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1766-ban. Káplán volt Sárvárott (1766-1767. máj.), pléb. Győrvárott (1767. máj.-1776. febr.), Dozmaton (1776. febr.-1779. máj.), Szombathelyen 1779. május 12-től 1795. dec. 21-én beköv. haláláig. A szombathelyi kerületnek esperese volt.

Az inf.-k mintaszerű életet élő papnak mondják. Németül is értett. Vis. Can. Szombathely, 1780. május 29. - P. C. 1795. p. 413.

Sz. Dömötöriben 1867. jún. 30-án. K. Mihály és Zselles Anna földműves szülőktől. Felsz. 1892. júl. 7-én. Káplán volt Csesztregen (1892. okt.-1895. szept.), Pákán (1895. okt.- 1896. okt.), id. kisegítő Zalatárnokon (1896. nov.-1897. márc.), káplán Körmenden (1897. márc.-júl.), Szombathelyen (1897. aug.-1901. ápr.), plébános Vámoscsaládon 1901 májusától 1929. okt. 2-án beköv. haláláig.

Vámoscsaládon 200 P-s misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 356. l.

Sz. Csajtán 1740 körül. A teológiát valószínűleg a zágrábi szemináriumban végezte. Felsz. 1763-ban. Káplán volt Zemlinben 2 évig, plébános Mitroviczán 17 évig. 1782-ben a gróf Erdődy család prezentája alapján elnyerte a Szentpéterfai plébániát s ezzel egyházmegyénk tagja lett. 1782. okt. 2-től 1789. február 7-ig vezette a plébániát. 1785-ben elnyerte a Szilcz Károly halálával megüresedett jáki apátságot, Szily püspök 1785. aug. 21-én benedikálta Kelcz Imre és Csődy Pál segédletével. 1803. április 25-én húnyt el.

Horvát és német nyelven is beszélt. Széchenyi Miklós gróf: A jáki apátság története, Bpest, 1901. 55. l. 1785-ben elnyerte a vaskeresztesi plébániát, de nem foglalta el. P. L. k. i. 1782. dec. 22; 1785. máj. 17, jún. 15. - P. C. 1782. p. 748; 1787. p. 6; 1803. p. 225.

Sz. Nagylózson (Sopron vm.) 1747. febr. 1-én K. Ferenc és Horváth Ilona szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1772-ben. Káplán volt Sárvárott (1773-1776), plébános Győrvárott 1776. febr.-tól 1780. nov. 9-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Győrvár, 1779. ápr. 27-28. Németül is beszélt. - P. C. 1780. p. 392.

Sz. Zalabéren 1850. március 3-án K. József kántor tanító és Jeney Mária szülőktől. Felsz. 1873. márc. 14-én. káplán volt Jánosházán 1873. nov. 1-től 1875. febr. 16-án beköv. haláláig.

Sz. Hosszúperesztegen 1885. ápr. 23-án. K. Péter és Vajda Anna földműves szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Ikervárott (1908-1911), Salomvárott (1911. júl.- aug.), betegsége miatt huzamosabb ideig szabadságon volt, majd Táplánfán lett káplán (1912. szept.-1913. nov.), segédhittanár volt a zalaegerszegi áll. gimnáziumban (1913. dec.- 1914. febr.), kisegítő Dozmaton (1914. febr.-márc.), káplán Zalaegerszegen (1914. márc.-1915. okt.), plébh. Pusztamagyaródon 1915. nov. 1-től 1920. febr. 24-én beköv. haláláig. A spanyoljárvány ragadta el a kedves, melegszívű paptestvért.

Sz. Pinkamindszenten 1787. okt. 8-án K. Jánosés Puskás Éva szülőktől. Felsz. 1812. febr. 2-án. Káplán volt Salomvárott (1812. jún. 12.-1817. aug. 21.), Zalaegerszegen (1817. aug. 21.-1822. jan. 31.), plébános Salomvárott 1822. febr. 1-től 1829. márc. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1829. a 220.

Sz. Győrött 1725. nov. 9-én K. Mihály és Erzsébet nemes szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1748-ban. Felszentelése után azonnal a vásárosmiskei plébániára került mint plébános és ott működött 1788. július 30-án beköv. haláláig. A vasvár-szombathelyi társas-, majd székeskáptalannak tb. kanonokja volt, a kemenesaljai kerületnek esperese.

Inf. 1786.: "Vitae probissimae, meritorum plenae, ac exemplaris, morum optimorum, exacte satisfacit obligationi." - Németül is beszélt. - Vis. Can. Vásárosmiske, 1781. ápr. 23. - P. L. k. i. 1782. febr, 8, 1787. jan. 4. - Sz. E. T. 329. l.

Sz. Csémben 1904. július 4-én K. Károly és Gruber Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1929. június 16-án. Mint újmisés kölcsön adatott a csanádi egyházmegyének és káplán volt Dombegyházán (1929. aug. 1.-1930. febr. 1.), Kisteleken (1930. febr. 1.-márc. 15.), ismét Dombegyházán (1930. márc. 15.-szept. 1.), 1930. szept. 1-én visszakerült az egyházmegyébe és Zalaegerszegen volt hitoktató 1933. febr. 23-ig, amikor Szentpéterfára helyeztetett mint plébánoshelyettes.

Horvátul és közepesen németül is beszél. - Zalaegerszegen a polg. fiúiskola Máriakongregációjának prézese és a Kat. Legényegyletnek titkára volt. Szentpéterfán az Oltáregyletnek, a Jézus Szíve-társulatnak s a Tűzoltó Egyesületnek elnöke.

Sz. Gyöngyösszőllősön (ma: Szombathely) 1842. febr. 15-én Krampakker Ferenc és Csejtey Katalin szülőktől. Felsz. 1869. dec. 29-én. Káplán volt Vasszécsenyben (1869- 70), Kemeneshőgyészen (1870. május-1871. ápr.), Baltaváron (1871. ápr.-1872. júl.), Pecölben (1872. júl.-1874. márc.), adm. u. o. (1874. márc.-ápr.), káplán Lentiben (1874. ápr.-1875. dec.), Szécsiszigeten (1875. dec.-1879. május), pléb. u. o. (1879. május-1895. aug.), pléb. Kőszegszerdahelyen (1895. aug.-1911. okt.). 1911. okt. 1-én nyugdíjba ment, Kőszegen lakott és ott halt meg 1916. júl. 17-én.

"K. V: a rend embere volt, sokat fáradozott az épületek jó karban tartása iránt. Előszeretettel foglalkozott csillagászattal." ( Kaltenecker K. leveléből.) Kőszegszerdahelyen 250 K-s misealapítványt tett.

Sz. Szombathelyen 1777. július 21-én K. József és Eörsi Erzsébet szülőktől. Felsz. 1801. febr. 7-én. Káplán volt Szombathelyen (1801. május-szept.), helyi káplán Oladban (1801. szept.-1805. febr.), pléb. Nyőgéren 1805. febr.-tól 1845. május 9-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nyőgér, 1814. május. 2. - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1783. júl. 8-án K. Cirill székesegyházi hangász és Brindl Katalin szülőktől. Felsz. 1806. dec. 7-én. Káplán volt Pinkafőn (1806-8), adm. Felsőszénégetőn (1808. szept.-1824. ápr.), pléb. Nagysároslakon 1824 májusától 1850. dec. 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagysároslak, 1832. júl. 21. - Inf. 1831: ,Mores habet exemplares et exacte satisfacit officio". - Veinhofer e szavakkal emlékezik meg naplójában K.-ról: "1806. dec. 24. An diesem Abend kam mein neuer Kaplan Johann Kassa an. Er ist ein stiller und ruhiger Mensch, scheint recht willig u. lehrbegierig, und hat viel Lust zum Gebete u. Verrichtung der Amtspflichten . . ." - Veinhofernek Kassához intézett, nyomdafesték alá kívánkozó leveleit a szeminárium kézirattára őrzi.

Sz. Cez-Soca községben (Görzi egyházmegye, az egykori osztrák tengerparton, ma: Olaszország) K. Jánosés Klavora Mária szülőktől 1845. június 30-án. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1868. jan. 4-én. Mint végzett, de korhiány miatt nem szentelhető teológus nevelő volt Alsószelestén (1867-68), felszentelése után káplán lett Vámoscsaládon (1868-69), Csendlakon (1869. febr. -márc.), Rábaszentmártonban (1869-70), Felsőlendván (1870. márc.-1872), Vízlendván (1873-74), adm. Pásztorházán (1874-77), pléb. Csémben 1877-től 1892. május 14-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1791. okt. 7-én K. József és Kedli Erzsébet szülőktől. Felsz. 1817. május 31-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1817. okt.-1819. szept.), Nagylengyelben (1819. okt.-1820. nov.), közben adm. u. o. (1820. jan. -ápr.), Felsőszemenyén (1820. nov.-1822. febr.), Csesztregen (1822. febr.-1824. jan.), Lentiben (1824. jan.-1829. febr.), Kerkaszentmiklóson (1829. febr.-ápr.), adm. u. o. (1829. ápr.-jún.), káplán Alsólendván (1829. jún.-1831), pléb. Kámban 1832-től 1838. jan. 1-én beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Lenti, 1830. május 31. - Sz. E. T. I. 296; II. 198. l.

Sz. Szombathelyen 1831. febr. 1-én K. András és Lakatos Teréz szülőktől. Felsz. 1855. aug. 1-én. Káplán volt Baltavárott (1856. május-aug.), Nagylengyelben (1856. aug. -1858. szept.), mint ilyen ideigl. adm. volt Zalatárnokon (1856. szept.-okt.), káplán volt Alsóbagodon (1858. szept.- 1862. ápr. 6.), Zalaegerszegen (1862. ápr.-szept.), újra Alsóbagodon (1862. szept.-1864. júl.), Bánokszentgyörgyön (1864. aug.-1868. okt.), Vámoscsaládon (1868. okt.-1876. márc.), pléb. Csehimindszenten (1876. ápr.-1912. febr.). 1912-ben nyugalomba ment, Szombathelyen élt, s itt halt meg 1917. aug. 12-én. 1887-től nyugalomba vonulásáig a vasvári kerület esperese volt, 1899-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Körl. 1917. XIII. 4598.: "Szerető paptárs, jó lelkipásztor, kedves, egyszerű lélek volt." Misealapítványra 2000 K-t, szegények és iskolás gyermekek részére 600 K-t hagyott.

Sz. Katafán 1890. márc. 23-án Keleti (Krizmanics) Zsigmond tanító és Rigó Mária szülőktől. Felsz. 1912. júl. 7-én. káplán s közben id. adm. volt Baltavárott (1912. szept.- 1913. júl.), káplán Nagyszentmihályon (1913. júl.-1914), Rohoncon (1914-15), Hosszúperesztegen (1915. nov.- 1916. máj.), Kemenesmihályfán (1916. máj.-1918. máj.), Felsőpatyon (1918. jún.-okt.), Pinkakertesen (1918. okt.- 1919), adm. Lődösön (1919-21), adm. Pornóapátiban (1921 -1922), káplán Nován (1922. máj.-1923. júl.), Szepetneken (1923. aug.-nov.). Szepetnekről betegszabadságra ment, majd egészségének helyreálltával káplán lett Rábakethelyen (1924), majd Pákán (1925. jan.-jún.). 1925. júl.-ban ideiglenesen szabadságoltatott, hogy a paphiányban szenvedő csanádi egyházmegyében teljesítsen szolgálatot. 1928-ban felvétetett a pécsi egyházmegyébe s egyházmegyénk kötelékéből elbocsáttatott (körl. 1928. V. 1012.). Versend plébánosa.

Németül is beszél.

Sz. Kőszegen 1849. okt. 4-én. Felsz. 1873. szept. 24-én Pribék István felsz. püspök által. Káplán volt Lékán (1873- 1883), pléb. Bánokszentgyörgyön 1883. febr. 19-től 1897. május 15-én beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt.

Sz. Városhodászon 1780. ápr. 2-án K. György és Éva szülőktől. Felsz. 1806. dec. 7-én. Káplán volt Rohoncon (1806-7), adm. Vasfarkasfalván (1807-1812), adm., majd plébános Vasdobrán 1812-től 1827. dec. 8-án beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Vasfarkasfalva, 1812. május 1. - P. C. 1827. n. 659.

Sz. Bozsokon 1737 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1764-ben. Káplán volt Körmenden (1764-65), betegszabadságon Bozsokon 3 évig (1766-69), Batthyány Zsigmond gróf várában káplán volt 9 1/2 évig, majd a Hauser f. alapítvány lelkésze lett a rohonci szegényházban 1778. május 5-től 1813. január 23-án beköv. haláláig. Ebben a szegényházban töltötte utolsó éveit Faludi Ferenc (meghalt 1779. dec. 18-án).

Az inf.-k jámbor, békés, sokat betegeskedő embernek mondják. Így 1778-ban: "Pius, solitarius, et exemplaris." - Vis. Can. 1812. szept. 28.: "Vitam sacerdote et senio suo dignam ducit." - Vis. Can. Rohonc, 1779. aug. 3-4. - Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Perenyén 1819. szept. 1-én K. Mihály és Ferber Márta szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1846. június 18-án. Káplán volt Nagygencsen (1846- 1847), Nován (1847. május-nov.), Csesztregen (1847. dec.- 1851. nov.), Szentgyörgyvölgyén (1852-53), Lendvavásárhelyen (1854), Lentiben (1854. dec.-1857. júl.), adm. Felsőszemenyén (1857. júl.-szept.), Alsólendván (1857-59), plébános Bánokszentgyörgyön (1860. jan.-1867. jún.), pléb. Nagygencsen 1867. jún. 8-tól 1891. ápr. 7-én beköv. haláláig.

Sz. Vasvárott 1874. január 27-én K. József takács, földműves és Lakosi Anna szülőktől. Felsz. 1899. júl. 2-án. káplán, majd id. adm. volt Bánokszentgyörgyön (1899. aug. 3.-1901. május 16.), káplán Sárvárott (1901-8), adm. Nagylengyelben (1908. szept. 10.-1917. júl. 25.), adm., Őriszentpéteren (1917. júl. 25.-1920), plébános u. o. (1920-25). 1925-ben nyugdíjba ment, 1927. május 11-én elhúnyt.

Sz. Barkócon 1864. január 18-án K. Vince földbirtokos és Kovácsics Ilona szülőktől. Felsz. 1890. június 27-én. Káplán volt Felsőlendván (1890. okt.-1891. aug.), Vízlendván (1891. aug.-1892. aug.), Rohoncon (1892. aug.-nov.), Cserföldön (1892. nov.-1894. jan.), Felsőszölnökön (1894. jan.-júl.), adm. Alsószölnökön (1894. júl.-1909. dec.), pléb. Vashidegkúton 1909. december óta.

Vendül és közepesen németül is beszél.

Sz. Szombathelyen 1776. máj. 25-én nemes Kerkápoli (sic!) József és Schicz Róza szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1799-ben. Káplán volt Kőszegen (1799. nov.-1800. febr.), Zalaegerszegen (1800. márc.- okt.), adm. Kenyeriben (1800-1), káplán ismét Kőszegen (1801-1807. május 1.), plébános Felsőszilvágyon 1807 májusától 1832. augusztus 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1832. n. 586. - Vis. Can. Felsőszilvágy, 1815. jún. 6. - Sz. E. T. I. 129. l.

Sz. Stridóváron (Zala vm.) 1851. április 15-én Felsz. 1877. jún. 26-án. Káplán volt Szenteleken (1877-80), adm., majd pléb. Pásztorházán (1880-90), adm. Kethelyen (1890 -1898), adm. Tótszentmártonban 1898. január 6-tól 1900. január 1-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Pinkakertesen 1865. okt. 16-án K. Mihály és Gruber Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. káplán volt Rohoncon (1891-93), káplán, majd id. adm. Rábaszentmártonban (1893), id. adm. Vasdobrán (1893- 1894), ismét káplán Rábaszentmártonban (1894-96), adm. Kúpfalván (1896), adm. Vasdobrán 1896-tól 1902. aug. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Stridóváron (Zala vm.) 1748 körül. A teológiát Bolognában a Coll. Illyricum-Hungaricum növendékeként hallgatta. Felsz. a zágrábi egyházmegye címére 1774-ben. Káplán volt Tüskeszentgyörgyön (1774-77), pléb. Tótszentmártonban 1777 júniusától 1810. január 14-én beköv. haláláig.

Horvátul, németül és olaszul is beszélt. - Tótszentmártonban misealapítványt tett. - Vis. Can. Tótszentmárton, 1778. május 24-25. - P. L. k. i. 1788. febr. 12. - P. C. 1810. n. 93.

Sz. Hegyfalun 1782. nov. 6-án. K. Ferenc és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Rábagyarmaton (1806. ápr.-1807. aug.), közben id. kisegítő volt Pecölben (1806. jún.-júl.), 1807-ben Alsólendvára került káplánnak és ott munkálkodott 1811. május 13-án beköv. haláláig.

Német és vend nyelven is beszélt. - P. C. 1811. n. 478.

Sz. Mosonszentmiklóson 1737 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1763-ban. Káplán volt Surányban (1763-67), Szombathelyen (1767-70), plébános Ikervárott 1770-től 1789. május 7-én beköv. haláláig.

Az inf.-k tisztalelkű, vendégszerető embernek mondják. - Németül is beszélt. - Vis. Can. Ikervár, 1775. p. 115; 1781. ápr. 2. - P. C. 1789. p. 77.

Sz. Nemeskéren 1761. jan. 18-án nemes szülőktől. A teológiát a pozsonyi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1790-ben. káplán volt Meszlenben (1790. nov.-1791. jan.), adm. u. o. (1791. jan.-márc.), püspöki szertartó Szily János oldalán (1791. ápr.-május), vicerektor a szemináriumban (1791-96), plébános Pecölben 1796-tól 1827. ápr. 5-én beköv. haláláig. A sárvári kerületnek esperese volt.

Német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Pecöl, 1815. május 2. - P. C. 1827. n. 211. - Sz. E. T. II. 183, 189, 293. l.

Sz. Vámoscsaládon 1895. márc. 12-én K. Imre és Dékán Anna szülőktől. Felsz. 1918. június 13-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1918. júl. 9.-1921. aug. 22.), Hosszúperesztegen (1921. aug. 22.-1922. febr. 1.), Egervárott (1922. febr. 1.-1923. jún. 3.), adm. in spir. Szarvaskenden (1923. jún. 3.-júl. 2.), káplán Szepetneken (1923. júl. 2.-júl. 21.), Rábagyarmaton (1923. júl. 21.-aug. 1.), plébh. Szőcén (1923. aug. 1.-1934. szept.), pléb. Zalalövőn 1934. szept. óta.

Sz. Szombathelyen 1797. szept. 7-én Kitzlingstein (sic!) Ferenc és Lipp Teréz szülőktől. A fil.-t mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1820. okt. 8-án. Felsőbüki Nagy Ferenc fiának nevelője volt Kissitkén 2 évig és 3 hónapig (1820- 1823), két évig káplánkodott Nicken (1823. febr.-1825. jan.), majd Nick plébánosa volt 1825. jan. 23-tól 1850. március 3-án beköv. haláláig. 1840 óta Sopron megye táblabírája volt.

Németül is beszélt. Nicken 42 frtot hagyott mise- és 42 frtot szegényalapítványra. - Vis. Can. Nick, 1838. május 26.

Sz. Ruszton 1767 körül. A teológiát Pozsonyban végezte jeles sikerrel. Felsz. 1791. márc. 27-én. Káplán volt Incéden és Városszalónakon. 1801-ben Nagyszentmihály plébánosa lett, 1805. márc. 15-én húnyt el.

Németül is beszélt. - P. C. 1805. p. 125.

Sz. Vámoscsaládon 1764. márc. 21-én K. Ferenc és Nagy Katalin szülőktől. A teológiát a budai és pozsonyi ált. szemináriumokban végezte. Felsz. 1789-ben. Káplán volt Jánosházán (1789-90), Szombathelyen (1790. júl.-1791. május), teol. tanár (1791-1806), plébános Rábagyarmaton 1806. szept. 25-től 1817. március 25-én beköv. haláláig. A püspöki szentszéknek ülnöke, az őrségi kerületnek esperese volt.

Az inf.-k nagy dícsérettel említik kiváló teol. tudását, buzgó papi életét. Németül is beszélt. Vis. Can. Rábagyarmat, 1808. május 30. - P. C. 1817. n. 318. - Sz. E. T. II. 188, 189, 293, 294. l.

Sz. Kövesden (Sopron vm.) 1779 körül. Fesz. 1804. márc. 22-én. Káplán volt Zalaegerszegen 1804-től 1806. márc. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1806. p. 94. - Sz. E. T. I. 192, 202, 213. l.

Sz. Vámoscsaládon 1762. febr. 7-én K. Ferenc és Nagy Katalin szülőktől. Bátyja volt K. Ignácnak, unokaöccse Kiffovits István vámoscsaládi pléb., ker. esp., tb. kanonoknak. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1785. okt. 23-án. Elhúnyt mint bánokszentgyörgyi káplán 1787. febr. 6-án.

P. C. 1787. p. 33. - Sz. E. T. II. 1742. l.

Sz. Felsőőrött 1867. dec. 20-án K. István kovácsmester és Pigler Terézia szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1891. aug.-1892. febr.), Nagyszentmihályon (1892-95), Kőszegen (1895. aug. 1.-1899. május 20.), pléb. u. o. 1899. május 20. óta. 1908-ban a Vámosgyörk melletti monostori c. apátság apátjává neveztetett ki. A kőszegi tanítóképzőnek igazgatója volt 1899-től 1917-ig. 1932-ben signum laudis-t kapott, 1933-ban pápai prelátussá neveztetett ki. A Szent István Akadémia rendes tagja. Az egyházmegye első autonóm hitközségét ő szervezte 1906-ban. U. a. évben alapította a Kőszegi Hitelszövetkezetet mint a hitközség pénztárát. 1901-ben Ker. Szoc. Munkásegyesületet, 1931-ben a Kat. Tanoncotthont, 1931-ben Energia r. t. sétabotgyárat, 1922-ben Emericanum kat. könyvkereskedést, 1927-ben a kőszegi ifjúság műfaragó iskoláját, s az évek folyamán több Mária-kongregációt alapított. Az Országos Papi Otthon és Szanatóriumra 1699 dolláros összeg kapcsán az első alapot teremtette 1922-ben. - 10.000 P-s alapítványával lehetővé tette Kőszegen az 1532. évi török ostrom 400 éves jubileumi ünnepségére a város Hősi tornyának megépítését. - 20.000 aranykorona költséggel megépített villáját utódainak, a mindenkori kőszegi plébánosoknak részére biztosította. - A kőszegi Kat. Hitközségnek két házat vett az építendő Kat. Kultúrház építési telke számára 57.000 P értékben. Kat. nyomdaalapot létesített és annak keretében 10.000 P vételáron szerzett házingatlanon a nyomdának a város központjában való elhelyezését előre biztosította 1933-ban.

Irodalmi tevékenysége 1928 után: Édes Bözsike novellakötet. A szegénység vára I-II. k., Makula nélkül I-II. k. (regények). A napisajtóban és folyóiratokban tárcák és novellák.

1935. márc.-ban a kispapok Szent Ágoston Egyesületében 2000 P-s alapítványt tett szépirodalmi munkák jutalmazására. - Sz. E. T. II. 272, 341, 461-466. l. Arcképe II. 463. l.

Sz. Sándorházán (Zala vm., Zalaszentlászló filiálisa) 1804. január 18-án K. László és Háry Éva nemes szülőktől. Felsz. 1827. okt. 13-án. Káplán volt Baltaváron (1827. nov.- 1828. nov.), Rábakethelyen (1828. nov.-dec.), Hosszúperesztegen (1828. dec.-1831. okt.), Zalaegerszegen (1831. okt.-1832. febr.), Hosszúperesztegen (1832. febr.-aug.), Jánosházán (1832. aug.-1836. jan.), Kőszegen (1836. febr. -1839. jan.), plébános Salfán 1839. jan.-tól 1850. ápr. 7-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Salfa, 1840. jún. 14.

Sz. Vasvárott 1886. dec. 20-án K. Jánoskisiparos és Auspacker Karolin szülőktől. A teológiát mint a központi szeminárium növendéke a bpesti egyetemen hallgatta, doktorátust Bécsben mint az Augustineum növendéke kapott 1913. júl. 14-én. Felsz. Győrött 1911. június 29-én. Káplán volt Nagysitkén (1911. szept. 25.-1912. aug. 15.), majd az Augustineum növendéke volt (1912-13. tanévben), hittanár volt Felsőlövőn (1913. szept. 1.-1918. aug. 31.)., hittanár a szombathelyi áll. reáliskolában (1918. szept. 1.-1920. júl. 31.), id. adm. Salomvárott (1920. aug. 1.-szept. 24.), pléb. Kisunyomban (1920. szept. 24.-1929. nov. 20.), pléb. Vámoscsaládon 1929. nov. 20. óta. Ker. esperes volt 1925-től 1929-ig. Szentszéki bíró 1927 óta. A Szent Imre-egyesület központi bizottságának tagja 1927 óta. Mint püspöki biztos vezette a toronyi kurácia felállításának munkálatait 1929-ben.

Sorkipolányban 1927-ben, Vámoscsaládban 1929-ben restaurálta a templomot. Kisunyomban 1927-ben iskolát épített. Vezeti a plébániai egyesületeket. - Sz. E. T. II. 356. l.

Sz. Máriavölgyben (Pozsony vm.) 1783. nov. 11-én K. Mátyás uradalmi kertész és Kanthner Mária szülőktől. Felsz. 1808. június 28-án. Káplán volt Felsőőrött (1808-9), Kőszegen (1809. május-1810. június), Zalaegerszegen (1810 -17), mint ilyen ideiglenesen adminisztrálta a söjtöri plébániát (1816. nov.-1817. márc.), pléb. Pusztamagyaródon 1817. aug.-tól 1861. szept. 11-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Zalaegerszeg, 1811. jún. 2; Pusztamogyoród, 1830. jún. 18. - Németül is beszélt.

Sz. Jobaházán 1856. szept. 10-én Kolonics György kulcsár és Kovács Erzsébet szülőktől. A teológiát a központi papnevelde növendékeként a bpesti egyetemen végezte. Felsz. 1879. márc. 9-én. Tanulm. felügyelővolt a szemináriumban (1878-80), id. adm. Milejben (1880. jan.-márc.), káplán Sárvárott (1880-83), helyi káplán Izsákfán (1884. jan. 1.- 1890. ápr. 6.), pléb. u. o. 1890. ápr. 6-tól 1929. május 31-én beköv. haláláig. 1927-ben c. esperessé neveztetett ki.

Körl. 1929. VI. 2041.: "K. K. buzgalmának köszönhető az izsákfai plébánia létesülése, melyben 39 éven át lelkipásztorkodott és iránta való szeretetét halála után is bizonyítani akarván, egész vagyonát az ő kedves plébániájára hagyta." - Szentmisealapítványként 1322 négyszögöl sághegyi szőlőingatlant hagyott plébániájára. - Családi nevét a m. kir. belügyminiszter 49.963/1879. sz. engedélyével magyarosította. - Sz. E. T. II. 294. l.

Sz. Szombathelyen 1720 körül. Felsz. Győrött 1743-ban. káplán volt Szombathelyen (1743), pléb. Nádasdon (1743. szept.-1753. jan.), pléb. Gersén (1753. jan.-1758. jún.), pléb. Baltavárott (1758-66). Nyugalombavonulása után Rábamolnáriban Sallér István kastélyában volt házikáplán s ott halt meg 1778. aug. 5-én.

P. C. 1778. p. 235.

Sz. Dénesfán 1819. máj. 10-én Kis (sic!) Antal és Terézia nemes szülőktől. Felsz. 1846. ápr. 24-én. Id. adm. volt Táplánfán (1846. május-jún.), káplán Baltavárott (1846. júl.- 1849. jan.), pléb. Ostffyasszonyfán (1849. jan.-1866. nov.), pléb. Nyőgéren 1866. nov.-től 1889. dec. 6-án beköv. haláláig.

Sz. Gyéren (Torontál vm.) 1846. jún. 18-án. A kegyestanítórendbe öltözött 1862. szept. 1-én. Egyszerű fogadalmat tett 1865. jún. 5-én, ünnepélyeset 1870. ápr. 14-én. Felsz. 1870. júl. 27-én. Tanár volt Nagybecskereken (1865-68), teológus (1868-70). Tanár Temesvárott (1870-71), Nagybecskereken (1871-73). A következő évre (1873-74) kijelölt állomáshelyét (Podolin) nem foglalta el, a rendfőnök visszahívó levelére nem válaszolt, amiért a rendfőnöki tanács 1874. okt. 22-én törölte a rendtagok sorából. A Thurn-Taxis hercegi család szolgálatában élt ezután mint titkár és nevelő. 1931. nov. 15-én felvétetett az egyházmegye nyugdíjas papjai sorába. 1932. nov. 24-én Baltavárott húnyt el.

Németül és franciául is beszélt. Képzett ember, jeles heraldikus volt.

Sz. Szakonyban (Sopron vm.) 1748. ápr. 13-án K. József és Goda Erzsébet szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1772-ben. Káplán volt Németperesztegen (Sopron vm.) egy évig, Kőszegen 3 évig (1774. jan.-1776. okt.), pléb. Köveskúton 1776. okt.-tól 1795. dec. 16-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Köveskút, 1780. jún. 11. - Németül is beszélt.

Sz. Csényén 1826. július 11-én K. Pálés Horváth Julianna szülőktől. Felsz. 1851. júl. 23-án. Káplán volt Káldon (1851. aug.-1854. márc.), Nován (1854. dec.-1855. ápr.), betegeskedése miatt szabadságoltatott ideiglenes nyugdíjjal (1855-58), majd Szentgyörgyvölgyén káplánkodott (1858. szept.-1862. jan.). Betegeskedése miatt nyugdíjaztatott 1862-ben; 1869. június 20-án Szombathelyen halt meg.

Sz. Káldon 1899. június 24-én K. Jánosés Magyar Mária szülőktől. Felsz. 1924. június 22-én. Hitoktató volt Szombathelyen á polg. fiúiskolánál (1924-25), Belgiumban és Hollandiában az ott üdülő magyar gyermekek lelkigondozásában töltött másfél évet (1925-27), a püspöki hivatalban teljesített szolgálatot (1927-28), püspöki szertartó és levéltáros volt (1928-29), katonalelkész a kőszegi reáliskolában (1929-30), káplán Vépen (1930-31), az egyházm. hatóság engedélyével káplán az Amerikai Egyesült Államokban levő Perth Amboy-ban (1931-33. nov.), pléb. Woodbridge-ben (1933. nov.-1934. okt.), pléb. Carteret-ben 1934. október óta.

Angolul és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 425. l.

Sz. Szombathelyen 1795. nov. 6-án K. István és Menyhárd Róza szülőktől. A fil.-t mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1818. nov. 8-án. Káplán volt Sárvárott (1819-22), Kőszegen (1822. jan.-1825. febr.), adm. Rábakovácsiban (1825. márc.-nov.), pléb. Csényén 1825. nov. 30-tól 1852. jan. 12-én beköv. haláláig.

Csényén 105 frtos alapítványt tett szentmisékre, 105 frtosat egy kőkereszt fenntartására. Németül is beszélt. - Vis. Can. Csénye, 1838. május 29.

Sz. Ujkéren 1797. július 28-án K. István és Nits Magdolna szülőktől. Felsz. 1822. márc. 17-én. Nevelő volt Kőszegen Nagy Ferenc családjánál (1822-23), káplán Vámoscsaládon (1823. szept.-1824. nov.), Szentgyörgyvölgyén (1824. nov.-1825. aug.), Pákán (1825. aug.-1829. nov.), Nagylengyelben (1829. nov.-1830. ápr.), Bánokszentgyörgyön (1830. ápr.-1831. márc.), Letenyén (1831. okt.-1834. júl.), Nyőgéren 1834. júl.-tól 1835. nov. 10-én Szombathelyen beköv. haláláig.

P. C. 1834. n. 332; 1835. n. 693.

Sz. Szombathelyen 1807. nov. 10-én K. István és Kótay Anna szülőktől. Felsz. 1830. dec. 26-án. Felszentelése után Vas vármegye alispánjának, Niczky Jánosnak családjánál Nicken nevelősködött (1830-31), majd káplán volt Rábakethelyen (1831. júl.-1832. jan.), adm. Őriszentpéteren (1832. jan.-júl.), Kemenesszentmártonban (1832. júl.- 1833. szept.), káplán Nicken (1833. szept.-1836. jún.), Vasszentmihályon (1836-39), Kőszegen (1839. márc.-1844. okt.), pléb. Rábakethelyen 1844. okt.-tól 1851. szept. 10-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kőszeg, 1840. jún. 9.

Sz. Kissitkén 1798. január 1-én K. Jánosés Eölbei Éva szülőktől. Felsz. 1822. márc. 17-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1822. dec.-1823. dec.), Rábahidvégen (1823. dec.- 1825. nov.), Letenyén (1825. nov.-1826. dec.), Zalaegerszegen (1826. dec.-1829. május), Sárvárott (1829. május- okt.), Letenyén (1829. okt.-1830. szept.), pléb. Szécsiszigeten 1830. okt. 1-től 1879. május 27-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Letenye, 1830. jún. 6.

Sz. Uraiujfalun 1902. febr. 26-án K. János asztalos és Kámpel Erzsébet szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. Káplán volt Rábakethelyen (1927-29), Nagygencsen (1929-34), Csehimindszenten (1934. szept.), kisegítő káplán Pápócon (1934. szept. 15.-1935. febr. 1.), betegszabadságon 1935. febr. 1. óta.

Sz. Terestyénjákfán 1875. június 25-én K. István és Csikor Terézia közbirtokos szülőktől. Felsz. 1900. júl. 8-án. Kisegítő volt Pecölben (1900), káplán Vámoscsaládon (1901. jan.-1905. szept.), Lentiben (1905. szept.-1911. jún.), Ikervárott (1911. jún.-1913. jún.), adm. majd pléb. Baltavárott 1913. június 1-től 1918. okt. 28-án beköv. haláláig.

Körl. 1918. XII. 5139.: "K. J. papi hivatásának teljesítéséből eredő járványos influenzában az Úrban jámborul elhúnyt." Szentmisealapítványul 1248 négyszögöl ingatlant hagyományozott. - Sz. E. T. II. 342. l.

Sz. Bögötön 1746 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1772-ben. Nevelő volt báró Sennyey József családjánál Kissennyén (1772-73), káplán Egervárott (1773-75), Szombathelyen (1775. ápr.-dec.), pléb. Nyőgéren 1776. január 1-től 1804. dec. 4-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nyőgér, 1781. ápr. 28-29. - P. C. 1804. p. 162. - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1780. márc. 16-án K. Jánosés Hajgathó Julianna szülőktől. Felsz. 1805-ben. Káplán volt Hoszszúperesztegen (1806. júl.-1807. febr.), Zalaegerszegen (1807. febr.-1810. május), pléb. Náraiban (1810. május- 1816. jún.), pléb. Pákán 1816. júl.-tól 1819. aug. 27-én beköv. haláláig.

Sz. Hegyfalun 1788. május 24-én K. István és Molnár Erzsébet szülőktől. Felsz. 1812. febr. 2-án. Káplán volt Alsóságon (1812. ápr.-aug.), Hosszúperesztegen és Gércén (1812. aug.-1813. febr.), ismét Alsóságon (1813. febr.-aug.), Szécsiszigeten (1813. szept.-1815. jan.), Letenyén (1815. jan. -1820. május), Lentiben (1820. május-dec.), pléb. Felsőszénégetőn (1821. jan.-1838. nov.), pléb. Pörgölényben 1838. nov. 13-tól 1854. márc. 14-én beköv. haláláig. A lékai ker.-nek 1842-től kezdve esperese és tanfelügyelője volt.

Pörgölényben 100 frtos misealapítványt tett. - Németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőszénégető, 1836. május 30.

Sz. Alsóságon 1793. okt. 21-én K. József uradalmi kasznár és Klos Anna szülőktől. Felsz. 1816. okt. 27-én. Felszentelése után Ivánkovics uraságnál Bögötén volt nevelő, 1818. aug. 27-én Rábakethelyre disponáltatott káplánnak, de állását betegsége miatt nem foglalta el. 1818. nov. 7-én elhúnyt.

Sz. Kissitkén 1812. szept. 8-án K. József és Molnár Éva szülőktől. A teológiát Budapesten és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1836. aug. 7-én. Káplán volt Szécsiszigeten (1836. szept. -1838. febr.), Bánokszentgyörgyön (1838. febr.-okt.), Nicken (1838. okt.-1839. okt.), Lendvavásárhelyen (1839- 1841), Kemenesszentpéteren (1841. dec.-1842. május), Káldon (1842. jún.-júl.), Rábakethelyen (1842. júl.-1849. aug.), Árokszálláson (1849-51), Lentiben (1851. márc.- 1852. szept.), Alsólendván (1852-54), adm. Vasdobrán 1854 elejétől 1854. márc. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 212. l.

Sz. Mikosszéplakon, 1891. ápr. 29-én K. József földműves és Huszár Teréz szülőktől. Felsz. 1914. június 27-én. káplán volt Rábakethelyen (1914. aug. 1.-1915. szept. 15.), prefektus a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1915. szept. 15.-1918. febr. 10.), mint ilyen ideigl. adminisztrálta a tömördi plébániát (1916. ápr.-júl.), hitoktató volt a szombathelyi I. ker. elemi iskolában (1918. febr. 10.-okt. 1.), közben mint ilyen adminisztrálta a rábagyarmati plébániát (1918. júl.-aug.), káplán volt Szombathelyen (1918. okt. 1.-1925. jún. 11.), Vasszécsenyben adm. (1925. jún. 11.-júl. 19.), pléb. u. o. 1925. júl. 19. óta.

Vasszécsenyben Szívgárdát, Máriakongregációt, Gazdakört és Oltáregyletet alapított s vezet. Azonkívül vezeti a Kat. Népszövetséget és a Rózsafüzér-társulatot. A Vasszécsenyi templomot kívül-belül renováltatta, a kórust megnagyobbíttatta, új harangokat, zárt gyóntatószéket, új padokat szerzett be, kultúrházat építtetett. Lipárton a már düledező templomot rendbehozatta. Bárdoson új elemi iskolát szervezett.

Sz. Ölbőn 1857. május 7-én K. Pál kántortanító és Végeley Erzsébet szülőktől. Felsz. 1880. május 9-én. Káplán volt Lentiben (1880-83), Körmenden (1883. márc.-1887. dec.), pléb. Nádasdon (1888. márc.-1893. ápr.), pléb. Szepetneken 1893. ápr. 17-től 1893. okt. 20-án beköv. haláláig.

Sz. Söptén 1887. okt. 6-án K. Lajos földműves és Zuggó Regina szülőktől. Felsz. 1910. június 22-én. Káplán volt Belatincon (1910-12), Csendlakon (1912-13), adm, u. o. (1913. szept. 1.-nov. 13.), adm. Felsőszentbenedeken (1913 -16), káplán Bántornyán (1916-17), adm. Egyházashetyén (1917. márc. 23.-1918. febr. 7.), káplán Zalaegerszegen (1918. febr. 10.-márc. 27.), tábori lelkész (1918. márc. 27.- 1919), káplán Felsőszemenyén (1919), Pákán (1919. dec. 1.- 1921. május 15.), adm. Zalatárnokon (1921. május 15.- 1928), adm. Gércén 1928 óta.

Vend nyelven is beszél. - Sz. E. T. II. 441. l.

Sz. Völcsejben (Sopron vm.) Kis (sic!} József csizmadiamester és Czuppon Teréz nemes szülőktől. Felsz. 1868. júl. 19-én. Káplán volt Felsőpatyon (1868. szept.-1869. máj.), Püspöktamásiban (1869. május-okt.), Egyházashollóson (1869. okt.-1872. júl.), Kemeneshőgyeszen (1872. júl.-1873. máj.), Körmenden (1873. jún.-1876. jún.), Szentgyörgyvölgyén (1876. jún.-1880. dec.), pléb. Nagykölkeden 1881. jan. 1-től 1918. ápr. 21-én beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 342. l.

Sz. Góron (Sopron vm.) 1875. aug. 26-án K. József polgár és Horváth Rozália szülőktől. Felsz. 1899. júl. 2-án. káplán volt Nagyszentmihályon (1899-1900), Pörgölényben (1900. febr.-1901), Rábaszentmártonban (1901-2), adm. Vasdobrán (1902-3), káplán Rábaszentmártonban (1903- 6), Pinkafőn (1906-7), adm. Pósaszentkatalinban (1907- 14), adm. Bándolban (1914), adm. Baksafalván (1914-27), pléb. Strémben 1927. febr. 25-től 1932. okt. 16-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 342. l.

Sz. Egyházasrádocon 1889. júl. 27-én K. Károly bognár és Horváth Katalin szülőktől. A teológiát 2 évig Szombathelyen, 3 évig Budapesten hallgatta. Teol. doktorrá Budapesten avatták 1922. jún. 14-én. Felsz. 1914. jún. 27-én. káplán volt Táplánfán (1914. júl. 19.-1915. szept. 15.), nevelő Vépen a gróf Erdődy családnál (1915. szept. 15.- 1919. jún. 27.), pléb. Alsóságon 1918. jún. 11. óta. 1925-ben pápai tb. káplánná, 1926-ban a kemenesaljai ker. esperesévé neveztetett ki.

Alsóságon 1925-ben zárdát (óvoda) alapított. 1927-ben kántortanítói lakást építtetett és az iskolát két tanteremmel bővíttette. 1930-ban a nemeskocs-bobai templomot építtette fel. Vezeti a plébániai férfi-, nő-, legény-, és leányegyesületeket. - Németül jól, franciául keveset beszél. - Mint esperes renováltatta a kemenesmihályfai templomot és tető alá hozta a kenyerii zárdát.

Sz. Pozsonyszentgyörgyön 1903. nov. 11-én K. János M. Á V. főkalauz és Payer Magdolna szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. Káplán volt Alsóságon (1927. szept. 1.-1929. aug. 31.), hitoktató Szombathelyen a községi el. iskoláknál 1929. szept. 1. óta.

Jelentős része van a felsőcsatári Szívgárdaotthon felállításában.

Sz. ÖIbőn 1842. ápr. 6-án K. Pálés Vegde Erzsébet nemes szülőktől. Atyja r. k. tanító volt. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1864. szept. 20-án. Káplán volt Lentiben (1864. okt.-1867. május), Alsólendván (1867-68), Pákán (1868. dec.-1872. júl.), ismét Alsólendván (1872. júl.-1877. május), pléb. Csesztregen (1877. május-1885. szept.), pléb. Felsőszemenyén (1885. szept.-1889. febr.), pléb. Alsólendván 1889. febr. 1-től 1909. febr. 20-án beköv. haláláig. 1889-től az alsólendvai ker. esperese volt, 1907-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Vendül is beszélt.

Sz. Jánosházán 1860. május 8-án K. Jánosés Bődi Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1883. jún. 12-én. Káplán volt Letenyén (1883. szept.-1884. márc.), Jánosházán (1884. márc.-1886. aug.), Bánokszentgyörgyön (1886. aug.-1887. febr.), adm. Söjtörön (1887. febr.-jún.), káplán Lentiben (1887. jún.-1888. júl.), Sárvárott (1888. júl.-1891. júl.), Szombathelyen (1891. júl.-1894. febr.), adm., majd pléb. Káldon 1894. ápr. 15-től 1918. okt. 4-én beköv. haláláig. 1917-ben c. esperessé neveztetett ki.

Sz. Celldömölkön 1868. aug. 26-án K. Alajos cipész és Baka Teréz szülőktől. Felsz. 1893. július 15-én. Káplán volt Pákán (1893. okt.-1894. aug.), Alsólendván (1894. aug.- 1901. aug.), Körmenden (1901. aug.-1907. júl.), mint ilyen kisegített Vasszentmihályon (1903) és adminisztrálta a szőcei plébániát (1905. febr.-május), káplán volt Zalaegerszegen (1907. júl.-1909. szept.), ideiglenesen adminisztrálta a meszleni plébániát (1909. szept.-nov.), káplán Szombathelyen (1909. nov.-1911. szept.), adm. Zalaháshágyon (1911. szept. -1920. júl.), id. adm. Alsóőrön (1920-22), káplán volt Boncódföldén (1922. szept.- nov.), adm. Nagylengyelen (1922. dec.-1923. aug.), káplán Szentkirályon (1923-25), Nagygencsen (1925-1926. júl.), Egervárott (1926. júl.- 1927. ápr.), Tótszentmártonban (1927-30); 1930 óta nyugalomban van Celldömölkön.

Sz. E. T. II. 342. l.

Sz. Csornán 1729 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1752. dec.-ben. Káplán volt Hosszúperesztegen (1753-54), pléb. Őriszentpéteren (1754-55), pléb. Hosszúperesztegen (1755-1776. február), Felsőőrött (1776-79). Meghalt mint nyug. felsőőri pléb. Hosszúperesztegen 1780. márc. 16-án.

Vis. Can. Hosszúpereszteg, 1775. szept. 7. - Németül is beszélt. P. C. 1778. p. 341 (1778. dec. 26-án szentbeszéd közben szélütés érte és nyelvére s jobb felére megbénult); 1780. p. 292.

Sz. Véghelyen 1874. okt. 13-án K. István és Sálmán Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1897. júl. 11-én. Káplán volt Csendlakon (1891-1902), Incéden (1902-3), Cserföldön (1903-5), pléb. Szentsebestyénben (1905-1910); egészségi állapota miatt nyugdíjban 1910 óta.

Az elszakítás után mint képviselő bekerült a belgrádi parlamentbe. - Vendül és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 356. l.

Sz. Véghelyen 1879. márc. 3-án K. András és Lülik Anna földműves szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. Káplán volt Vízlendván (1902-6), Rohoncon (1906-7), Bántornyán (1907-10), Muraszombaton (1910-11), adm. Nagydolányon 1911 óta.

Vendül és németül is beszél.

Sz. Pusztaszentmihályon 1757. márc. 10-én Clement (sic!) Jánosés Mária szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1781. január 31-én. Káplán volt Muraszombaton (1781), Rohoncon (1782), pléb. Kukméron (1783-88), pléb. Szenteleken s egyben a németújvári felső ker. esperese 1788 májusától 1813. nov. 1-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Kópházán (Sopron vm.) 1753 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1778-ban. Káplán volt Körmenden 1778-tól 1782-ig. Szily püspök 1782. dec. 27-én két heti börtönre ítélte, suspendálta s 1783 januárjában az egyházmegyéből elbocsátotta, a Körmenden elkövetett botrány büntetéseül. Németül és horvátul is beszélt. - P. C. 1782. dec. 20, 23, 27, 28; 1783. jan. 14, 17, 27; 1784. márc. 17, dec. 16. - Vis. Can. Körmend, 1779. május 5-6.

Sz. Bogyoszlón (Sopron vm.) 1908. márc. 22-én K. János vendéglős és Bereczk Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte s ott avatták a hittudományok doktorává 1932. dec. 17-én. Felsz. 1932. jún. 12-én. Helyettes teol. tanár volt a szemináriumban 1933. febr. 1-től júl. 1-ig, filozófiát tanított a szabadságon levő dr. Székely László helyett. Lórántháza első helyi lelkésze volt 1933. nov. 1-től 1934. szept. 12-ig, amikor ismét Szombathelyre került mint a felső kereskedelmi fiúiskola hitoktatója.

Németül is beszél. A közigazgatási tanfolyam hittanára. A felső keresk. iskola Mária-kongregációjának prézese, cserkészcsapatának parancsnoka.

Sz. Belatincon 1807 körül. Eredetileg a zágrábi egyházmegyének volt papja. Felsz. 1831-ben. A zágrábi egyházmegyében utoljára mint perlaki káplán működött. Egyházmegyénkbe 1838. jún. 13-án vétetett át, amikor Bedekovics Frigyes prezentája alapján elnyerte a tótszentmártoni plébániát. Csak néhány hónapig munkálkodhatott ott. 1838. nov. 20-án Varasdon, hova egészségének helyreállítására utazott, a kapucinusok rendházában elhúnyt.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1838. n. 442; 1839. n. 58, 113.

Sz. Murapetrócon 1790. szept. 8-án K. Mátyás és Horváth Katalin szülőktől. Felsz. 1816. szept. 1-én. Káplán volt Muraszombaton (1816-18), Belatincon (1818-19), Bánokszentgyörgyön (1819. dec.-1821. dec.), pléb. Felsőszentbenedeken (1822-24), pléb. Bánokszentgyörgyön 1824. május 29-től 1827. nov. 15-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. - P. C. 1827. n. 615.

Sz. Kiskanizsán 1816. ápr. 6-án K. György és Hajdu Julianna szülőktől. Felsz. 1840. aug. 4-én. Káplán volt Szepetneken (1840. nov.-1841. okt.), Csesztregen (1841. nov.- 1842), Alsólendván (1842-49), pléb. Kerkaszentmiklóson 1849. dec. 1-től 1878. júl. 28-án beköv. haláláig.

Kerkaszentmiklóson 100 frtos misealapítványt tett. - Vendül és németül is beszélt.

Sz. Pinkafőn 1895. dec. 2-án. K. Ferenc posztós és Stifter J. szülőktől. A teológia elvégzése után, mivel korhiány miatt nem volt szentelhető, báró Thyssen Bornemissza Henrik családjához Rohoncra nevelőül küldetett. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Rohoncon (1918-19), Nagyszentmihályon (1919-1920), hittanár Felsőlövőn az ág. ev. gimn. és tanítóképzőben (1920-21), adm. Pinkamiskén (1921-27), pléb. Nagyszentmihályon 1927 óta.

Pinkamiskén megalakította a Jézus Szíve-társulatot, szorgalmazására új r. k. iskola épült 70.000 Sch. költséggel, melynek kat. jellegét erős harc árán sikerült megőriznie. Nagyszentmihályon 1929-ben 55.000 Sch. költséggel új plébánialak épült, 1933-ban a templomba bevezette 2.300 Sch. költséggel a villanyvilágítást és megalakította a "Kath. Burschenverein"-t 44 taggal, 1934-ben a felsőőri járás ifjúsági egyesületeinek járási elnöke lett. A burgenlandi szemináriumnak egyik külgondnoka. Saját plébániájának vezetése mellett jóformán állandóan más plébánia lelkiszükségleteinek ellátásáról is gondoskodnia kell, így jelenleg a sámfalvai plébániát is adminisztrálja. - Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Terestyénjákfán (Felsőpatyi pl.) 1887. dec. 20-án K. János földműves és Vinkovics Ágnes szülőktől. Felsz. 1912. júl. 9-én. Káplán volt Kemenesmihályfán (1912. júl. 24.- dec. 24.), e közben betegszabadságon volt Ikában, majd káplán volt Répceszentgyörgyön (1912. dec. 25.-1913. nov. 23.), Táplánfán (1913. nov. 23.-1914. szept. 1.), Kőszegszerdahelyen (1914. szept. 1.-1915. aug. 27.), Felsőszilvágyon (1915. aug. 27.-1917. okt. 10.), Felsőpatyon (1917. okt. 10.-1918. jún. 12.), Kemenesmihályfán (1918. jún. 12. -1921. aug. 10.), Jánosházán (1921. aug. 10.-1922. aug. 31.), hittanár Szombathelyen a leánylíceumban és a női felső ker. iskolában (1922. szept. 1.-1926. január 12.), pléb. Kerkaszentmiklóson 1926. jan. 12. óta.

1921. jún. 14-én a kemenesszentmártoni templom. felállításához 1000 K-t adott. 500 öl földet a rajta levő cselédházzal a kerkaszentmiklósi plébániának hagyományozott misealapítványként, mint cselédházat. Püsp. jóváhagyva 1933. márc. 27.

Irodalmi munkássága: 1928 előtt cikkek a Máriakertben, Jézus Szíve Hirnökében, Rózsafüzér Királynéjában. 1928 után gazdasági, politikai cikkek a Zalamegyei Ujságban, a Dunántúli Hírlapban s az Összetartásban. - Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1901. január 5-én K. János és Kószán Gizella földműves szülőktől. Teol. tanulmányait az innsbrucki és budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1925. jún. 21-én. Káplán volt Szepetneken (1925. aug. 6.-1926. szept. 1.), az Észak amerikai Egyesült Államokban Lorain Ohioban (1926. szept. 1.-1927. febr. 1.), majd Cleveland Ohioban (1927. febr. 1.-1930. szept. 1.) a magyar katolikusok lelkipásztora. 1930. szept. 1. óta Gyöngyösszőllős kurátora.

Németül és angolul is beszél.

Sz. Tüskeszeren 1809. február 15-én Koczet (sic!) István és Czigány Katalin szülőktől. Felsz. 1832. aug. 27-én. káplán volt Muraszombaton (1832-33), Belatincon (1833- 36), pléb. Bántornyán 1836-tól 1879-ig. 1879-ben nyugalomba ment, Belatincon élt 1887. június 22-én beköv. haláláig. 1860-tól nyugalomba vonulásáig viselte a ker. esperesi tisztet.

Vend nyelven is beszélt.

Sz. Birószéken 1866. okt. 29-én K. József egyházfi, földműves és Pertóczi Ilona szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. káplán volt Felsőlendván (1891. aug.-dec.), adm. u. o. (1892), adm. Tömördön (1892. dec.-1893. márc.), káplán Muraszombaton (1893-94), id. adm. Apátistvánfalván (1894. jan.-júl.), pléb. Péterhegyen (1894. júl.-1908. okt.), pléb. Apátistvánfalván 1908. okt. 1-től 1925. jan. 3-án beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. Az apátistvánfalvai templomot szépen kifestette és sok utánjárással igen szép paramentumokkal látta el.

Sz. Felszőszentbenedeken 1839. május 6-án K. János iskolamester és nemes Gombosy Klára szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1863. júl. 20-án. Káplán volt Nován (1863. okt.-1864. márc.), Cserföldön (1864. márc.-jún.), Csendlakon (1864- 65), Felsőszölnökön (1865. okt.-1868. jan.), adm. u. o. (1868. jan.-máj.), pléb. u. o. 1868. május 6-tól 1894. márc. 31-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Pinkakertesen 1782. dec. 6-án K. György és Anna szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Káplán volt Pinkafőn (1808-9), Incéden (1809-12), pléb. Felsőszénégetőn 1812. ápr. 24-től 1816. szept. 25-én Pinkakertesen beköv. haláláig.

Vis. Can. Felsőszénégető, 1815. május 30. - P. C. 1816. n. 487. - Németül is beszélt.

Sz. Vasszentmihályon 1898. márc. 24-én K. Jánosés Dömötör Rozália földműves szülőktől. A teológiát mint az esztergomi főegyházmegye kispapja a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1921. júl. 17-én Bécsben. Felszentelése után vétetett át a szombathelyi egyházmegyébe. káplán volt Pinkafőn (1921-22), hitoktató Szombathelyen (1922-23), mint hitoktató öt hónapot töltött a vármegyei közkórházban mint kisegítő kórházi lelkész. Egy év multán Pákára került káplánnak (1923. júl. 15.- szept. 30.), onnan ideiglenesen átengedtetett a bécsi hercegérseknek, mint Burgenland adminisztrátorának, aki Nagyszentmihályra helyezte káplánnak (1923-25) . Két év multán Szombathelyre disponáltatott székeskáptalani karkáplánnak (1925-26), majd Körmendre káplánnak (1926. febr. 22.-1928). 1928 óta Eszteregnye kurátora.

Eszteregnyén 1929. jan. 1-én megalakította az Oltáregyesületet, 1932. márc. 19-én a Jézus Szent Gyermeksége Művét, 1932. évben felépült az eszteregnyei plébániaház. - Németül is beszél.

Sz. Pinkafőn 1864. márc. 11-én Kollartz Ferenc szabó és Krall Borbála szülőktől. Felsz. 1888. szept. 23-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1888. dec.-1889. aug.), Nagyszentmihályon (1889-90), Rohoncon (1890), adm. Pásztorházán (1890-92), id. nyugalomban (1892-95), kisegítő Pinkafőn (1895), plébh. Németszentgróton 1895-től 1900. január 28-án beköv. haláláig.

Beszélt német nyelven is.

Sz. Rátkalakon 1855. jún. 18-án K. Péter és Zselezen Judit földműves szülőktől. Felsz. 1882. júl. 13-án. Káplán volt Cserföldön (1882), Felsőlendván (1882. nov.-1885. jún.), káplán, majd adm. Bagonyán (1885-86), káplán Muraszombaton (1886-88), Belatincon (1888-89), Bántornyán (1889-1900), plébh., majd pléb. Belatincon 1900-tól 1908. dec. 31-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. Elemi iskolák számára bibliai tankönyvet írt. Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. Bántornyán 1739 körül. A teológiát a zágrábi szemináriumban hallgatta s a zágrábi egyházmegye titulusára szenteltetett pappá 1763-ban. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1763-68), Pákán (1768-70), pléb. Felsőszemenyén 1770-től 1799. június 3-án beköv. haláláig.

A felsőszemenyei templomra 100 frtot hagyott, szőlőhegyét pedig eladatta s árát szentmise-stipendiumokra fordíttatta. Beszélt vendül és horvátul is. - Vis. Can. Felsőszemenye, 1778. május 21. - P. L. k. i. 1788. febr. 12. - P. C. 1795. p. 285-286; 1799. p. 122.

Sz. Győrött 1731 körül. A teológiát a veszprémi szemináriumban hallgatta, a veszprémi egyházmegye titulusára szenteltetett pappá 1754-ben. Káplán volt Veszprémben 8 hónapig, adm. Lovason (Balaton mellett) 9 hónapig, adm. Káptalanfán 21 évig és 3 hónapig, pléb. Boncódföldén 1777 júniusától 1778. okt.-ig, pléb. Őrihodoson 1778. okt.- tól 1784. márc. 24-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Boncódfölde, 1778. aug. 31. - Németül is beszélt.

Sz. Pápán 1776. júl. 15-én K. Ferenc és Hamar Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1800-ban. Káplán volt Kámban (1800. jún.-1803. május), pléb. Egyházasszecsődön (1803. május-1812. ápr.), pléb. Vasszentmihályon (1812. ápr.- 1838. febr.), pléb. Zalaegerszegen 1838. márc.-tól 1848. aug. 23-án beköv. haláláig. Mint vasszentmihályi plébános 1824-től Vas vármegye táblabírája, 1830-tól a körmendi ker. esperese, s a nemzeti iskolák tanfelügyelője volt. Mint zalaegerszegi pléb. a zalaegerszegi ker. esperese és tanfelügyelője, 1840-től Zala megye táblabírája volt. Balassa püspök 1847. nov. 22-én benedikálta c. apáttá (S. Demetrii de Syrmio).

Németül is beszélt. Az inf.- k jeles, buzgó papnak mondják. - Vis. Can. Vasszentmihály, 1813. május 13 és 1831. május 29.

Sz. Szombathelyen 1807. dec. 3-án Kantz (sic!) Mihály és Svább Anna szülőktől. Felsz. 1831. okt. 18-án. Káplán volt Pecölben (1831. okt.-1832. márc.), adm. Kemenesszentmártonban (1832-33), Nyőgéren (1833-34), Hosszúperesztegen (1834. szept.-1849. febr.), plébh. Őriszentpéteren (1849. márc.-1881. júl.). 1881-ben nyugalomba ment, Senyeházán lakott 1893. június 8-án beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. 1717 körül. A teológiát Győrött 3 évig hallgatta. Pléb. volt Kercán 5 évig (1739-44), Kisunyomban 1744. aug.-tól 1777. nov. 20-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Batthyány. Kisunyom, 1756. okt. 24. - P. C. 1777. p. 76.

Sz. Szombathelyen 1821. május 25-én K. Jánosés Rigler Julianna szülőktől. Felsz. 1846. június 18-án. Káplán volt Káldon (1846. okt.-1847. május), Salomvárott (1847. május -1852. szept.), Letenyén (1852. szept.-1855. okt.), Zalaegerszegen (1855. okt.-1859. nov.), plébh. Milejben (1859. nov.-1864. okt.), pléb. Salomvárott (1864. okt.-1898. nov.), 1898-ban nyugalomba ment, Zalapatakán élt s ott halt meg 1901. ápr. 25-én.

Sz. Söptén 1862. szept. 1-én K. György és Timár Terézia szülőktől. Felsz. 1886. július 14-én. Káplán volt Alsólendván (1886-87), Bántornyán (1887-89), Zalaegerszegen (1889. márc.-1892. okt.), adm., majd pléb. Szarvaskenden (1892. okt.-1915. aug.), pléb. Nagygencsen 1915 óta. Mint szarvaskendi pléb. 1908-1915. években a vasvári ker. esperese volt, 1912-15. években a ker. tanfelügyelője. 1915-ben szentszéki ülnökké, 1919-ben a kőszegi ker. esperesévé, 1926-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Mint szarvaskendi pléb. új iskolát emeltetett Nagymizdón, Döröskén és Döbörhegyen; plébániatemploma s a 3 filiális templom a hívek áldozatkészségéből teljesen átalakíttatott. Mindegyikbe új harangokat szereztek be. A plébániaházat restaurálta. Szarvaskenden Rózsafüzér-társulatot és Oltáregyesületet létesített, Nagygencsen Oltáregyesületet és Ifjúsági Egyesületet. - Sz. E. T. II. 332, 467-470. l. Képe 469. l.

Sz. Szombathelyen 1778. júl. 3-án Kopfstájner (sic!) J. polgár és Szeger Marianna szülőktől. Felsz. 1801. aug. 2-án. káplán volt Iváncon (1801-5), adm. Szőcén (1805-6), káplán Zalaegerszegen (1806-7), adm. Pusztamagyaródon (1807. jan.-1808. márc.), káplán Felsőőrött (1808), házikáplán a vassurányi kastélyban (1808-13), káplán Alsóságon (1813. szept.-1814. okt.), Hosszúperesztegen (1814. nov.-1818. okt.), Pecölben (1818. okt.-1819. márc.), Rábakethelyen (1819. ápr.-1820. febr.), udv. káplán Hugonay Zsigmondnál Bakófán 1821. júl. 3-án beköv. haláláig.

Beszélt németül is. - Vis. Can. Alsóság, 1814. május 25. - P. C. 1814. n. 209; 1820. n. 191; 1821. n. 485.

Sz. Gyimótfalván 1816. máj. 6-án K. Benedek és Mária szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta, ott avatták hittudorrá 1843. júl. 17-én, bekebelezett doktorrá 1860. nov. 10-én. Felsz. 1840. aug. 4-én. Káplán volt Pörgölényben (1840. szept.-1841. szept.), a szemináriumban tanulm. felügyelő és káptalani karkáplán (1841. szept. 24.-1848. szept. 7.), püspöki titkár (1848. szept. 8.-1858. aug. 31.), püspöki irodaigazgató (1858. szept. 1.-1861. szept. 19.), egyidejűleg a szemináriumban az egyházjog tanára (1858. okt.-1861. aug.); székesegyházi kanonokká 1861. szept. 19-én neveztetett ki. 1862. nov. 17-én a Sz. Péterről címzett nagyváradhegyi c. prépostságra nyert kinevezést, Szenczy püspök dec. 16-án benedikálta. 1863. márc. 19-én pápóci perjel, 1871. szept.-ben őrkanonok, 1873. jún. 19-én éneklőkanonok, 1874. szept.-ben nagyprépost, 1877. szept. 22-én a szerbiai egyház c. püspöke lett. 1875 óta püsp. helynök, a házassági törvényszék h. elnöke, a zsinati vizsgálóbizottság elnöke volt. Elhúnyt 1891. júl. 9-én.

Körl. 1892. I.: "Kopsz János. . . az egyházmegye érdekeinek szentelt buzgó tevékenysége, s különösen az évek hosszú során át viselt püspöki helynöki tisztében, az egyházmegye ügyeinek intézésében való közreműködés és a teol. irodalom terén is kifejtett munkássága által magának szép érdemeket szerzett." - Németül és franciául is beszélt. - Sz. E. T. II. l. névmutató. - Aláírása u. o. I. 58. l.

Sz. Németcsencsen 1793. nov. 14-én. A fil.-t mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1819. ápr. 25-én. Káplán volt Körmenden (1820. okt.-1830. okt.), pléb. Némethidegkuton 1830. okt. 14-től 1866. január 23-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Némethidegkúton 21 frtos alapítványt tett egy fakeresztre. - Vis. Can. Némethidegkút , 1832. júl. 9.

Sz. Horvátnádalján 1792. okt. 1-én K. Jánosés Ilona szülőktől. Felsz. 1815. szept.-ben. Káplán volt Nagynardán (1815-16), Rohoncon (1816-18), Pusztaszentmihályon (1818), Tótszentmártonban (1818. szept.-1821. febr.), Szepetneken (1821. márc.-1823. jún.), pléb. Zalaszentgyörgyön (1823. jún.-1841. dec. 31.), pléb. Szepetneken 1842-től 1855. ápr. 8-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Horvátnádalján 1789. okt. 7-én K. Jánosés Anna szülőktől. Felsz. 1814. ápr. 24-én. Káplán volt Szentpéterfán (1814. május-1821. ápr.), pléb. Pásztorházán (1821-28), pléb. Szentkúton (1828-32), pléb. Németcsencsen 1832. dec. 1-től 1856. július 18-án beköv. haláláig. 1849-től 1853-ig a szenteleki ker. esperesi tisztjét viselte.

Németül és horvátul is beszélt. -Vis. Can. Szentkút, 1832. júl. 20.

Sz. Oroszvárott 1711 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta 3 évig. Felszenteltetett Zichy Károly gr. asztalának címére 1740-ben. Plébános volt Őriszentmártonban (1740-53), Pinkamiskén (1753-85). 1785. dec. 31-én nyugalomba ment, Pinkamiskén élt 1789. febr. 17-én beköv. haláláig.

A ferencesek németújvári konventjének 200 frtot hagyott lelkéért mondandó szentmisékre. Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkamiske, 1779. szept. 2-3. - P. C. 1785. p. 210; 1789. p. 33.

Sz. Sámfalván 1829. dec. 1-én K. György és Schmoltzer Rozália szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1858. júl. 22-én. káplán volt Lékán (1858-59), Pörgölényben (1859), nevelő Velencében (1859-62), Grazban (1862-67), magánzó Bécsben (1868-71), tanár Görzben (1874). Névtáraink 1874-ben említik utoljára.

Németül, olaszul és franciául is beszélt. - P. C. 1859. n. 1256, 1257, 1299, 1428.

Sz. Tömördön 1840. ápr. 15-én K. Mátyás és Farkas Mária szülőktől. Felsz. 1862. szept. 7-én. Káplán volt Incéden (1862-67), Rohoncon (1867-68), adm. Pásztorházán (1868 -74), pléb. Szentpéterfán (1874. május-1887. febr.), pléb. Jánosházán 1887. febr. 10-től 1915. június 12-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. Jánosházán alapítványt tett szentmisére, azonkívül 800 K-s alapítványt a jánosházai és kemenespálfai elemi iskolák szegénysorsú tanulóinak felruházására és kat. szellemű könyvekkel való ellátására.

Sz. Renovicán 1736 körül. Felsz. Glusics Antal asztalának titulusára 1760-ban. Káplán volt Vízlendván (1760-61), Belatincon (1761-62), pléb. Bántornyán (1762-1781). Meghalt 1781. szept. 2-án.

Horvát és vend nyelven is beszélt. - Vis. Can. Bántornya, 1778. május 13-14. - P. C. 1781. p. 255.

Sz. Kőszegen 1766. febr. 12-én Göcs Korporits (sic!) György és Léterman Erzsébet polgári sorban élő szülőktől. A pozsonyi szemináriumban hallgatta a teológiát. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Inccéden (1790-91), Körmenden (1791. ápr.-1794. nov.), pléb. Zalaszentgyörgyön (1794. nov.-1801. febr.), pléb. Királyfalván 1801. febr. 7-től 1815. febr. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Királyfalva, 1812. május 4. - P. C. 1815. n. 151.

Sz. Pudmericen (Pozsony vm.) 1730 körül. A Tata melletti remeteségben laikus testvérként remetéskedett 15 évig. A teológiát ezalatt magánúton tanulta. Felsz. 1766 körül és Pinkafőre került mint remete. A szombathelyi egyházmegye felállításakor az egyházmegye remetéinek igazgatója lett. Miután II. József a remeteségeket megszüntette, a Róma melletti Tusculumba távozott (P. C. 1784. dec. 14.), majd onnan visszatérve beneficiátusként élt a pinkafői Kálvárián 1806. szept. 22-én beköv. haláláig.

Németül és tótul beszélt, magyarul a közepesnél kevesebbet tudott. Fr. Rochus nevű remetetársával való kellemetlenségeire vonatkozólag v. ö. P. C. 1781. ápr. 11; 1782. febr. 24, máj. 12, jún. 25, aug. 13, 27; 1783. szept. 16.

Sz. Bagonyán, 1788. okt. 9-én K. József és Kregár Anna szülőktől. Felsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Bántornyán (1811-14), Felsőlendván (1814), Muraszombaton (1815), Vízlendván (1815-16), beneficiátus Alsószölnökön (1816. szept.-1829. május), pléb. Felsőszölnökön (1829. május- 1867. dec.). Meghalt Felsőszölnökön 1867. dec. 26-án.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőszölnök, 1829. jún. 26. - Sz. E. T. I. 44, II. 357. l.

Sz. Peresznyén 1893. január 22-én K. Sándor és Stipsich Cecilia földműves szülőktől. Felsz. 1916. június 8-án. Káplán volt Cserföldön (1916-17), Felsőlendván (1917. febr.- szept.), katonalelkész a világháborúban a 20. honvéd gy. e.-ben (1917-18), káplán Bántornyán (1918-22), Belatincon (1922), Muraszombaton (1922-23), ismét Belatincon (1923). 1923-ban a burgenlandi Ap. Administrator úr rendelkezésére bocsáttatott, aki őt a szentkúti plébánia adminisztrálásával bizta meg (1923-24). 1924-ben Alsószölnökön, 1928-ban Felsőlendván lett adm.; 1933 óta Felsőszölnök plébánosa.

Horvát, vend és német nyelven is beszél. - Sz. E. T. II. 441, 451. l.

Sz. Perestón 1774 körül. Kisszeminarista volt. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Apátistvánfalván 7 hónapig, adm. Őriszentpéteren 2 hétig, káplán Vasszentmihályon (1805. aug.- nov.), Muraszombaton (1805. nov.-1807. dec.), adm. Nagydolányban (1807. dec.-1808. jún.), adm. Felsőszölnökön (1808. jún.-okt.), pléb. Felsőszentbenedeken 1808. nov.-től 1810. okt. 25-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. Felsőszentbenedeken misealapítványt tett. - Vis. Can. Nagydolány, 1808. május 19. - P. C. 1810. n. 773.

Sz. Alsólendván 1739 körül. Felsz. 1763-ban Bedekovics Antal asztalának címére. Nevelő volt Kőszegen Bedekovics Mihály családjánál (1763-66), káplán Szentgyörgyvölgyén (1766. nov.-1769. jan.), Pákán (1769-72), Csesztregen (1772-76), pléb. Lendvavásárhelyen 1776-tól 1786-ig. Ekkor nyugalomba ment, Lendvavásárhelyen élt s ott halt meg 1797. május 4-én.

Vis. Can. Lendvavásárhely, 1778. május 15-16. - Vendül és németül is beszélt. - P. C. 1797. p. 112. - Sz. E. T. II. 482. l.

Sz. Salban (Nagydolányi pl.) 1773 körül. Felsz. 1800. ápr. 13-án. Káplán volt Felsőszentbenedeken 8 hónapig (1800-1), pléb. Nagydolányban 1801-től 1808. febr. 12-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. Salomvárott 1875. nov. 7-én K. Géza tanító és Gál Anna szülőktől. Felsz. 1899. július 2-án. Káplán volt Lentiben (1899. okt.-1903. aug.), Lendvavásárhelyen (1903. aug. -1906. júl.), Letenyén (1906. júl.-1909. júl.), pléb. Gersén (1909. júl.-1914. aug.), pléb. Egervárott 1914. aug. 1-től 1927. ápr. 26-án beköv. haláláig. 1923-ban tb. esperessé neveztetett ki.

Jelentős szerepet vitt a politikai életben, mint a néppárt egyik vasi vezére. - Sz. E. T. II. 358. l.

Sz. Szombathelyen 1910. március 5-én K. Lajos VEMR tisztviselő és Németh Mária szülőktől. Felsz. 1933. jún. 25-én. Felszentelése után Rómában a S. Carlo al Corso templom beneficiátusa volt (1933. aug. 8.-nov. 3.), 1933. nov. 11. óta káplán Letenyén.

Beszél keveset olasz nyelven is.

Exjezsuita, 1781. febr. 14-én húnyt el Lendvavásárhelyen.

Sz. Zalalövőn 1743 körül. A teológiát a veszprémi szemináriumban végezte. Felsz. 1769-ben. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1769-78), Csesztregen (1778. május-1780. ápr.), plébh. Őrihodoson 1780-tól 1782. június 6-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Csesztreg, 1778. május 5-6. - Horvátul is beszélt. - P. C. 1782. p. 637.

Sz. Szombathelyen (Szentmártonban) 1792. febr. 16-án K. Ferenc és Martz Anna szülőktől. Felsz. 1815. ápr. 9-én. káplán volt Baltavárott (1815. május-1822. nov.), Vasszentmihályon (1822. nov.-1823. jún.), Sárvárott (1823-25), pléb. Kemeneshőgyészen 1825. márc.-tól 1873. május 17-én beköv. haláláig.

Az inf.-k kiválóan buzgó papnak mondják. Németül is beszélt. - Vis. Can. Kemeneshőgyész, 1837. május 20. - Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. Vasvárott 1887. okt. 4-én K. József és Sik Anna földműves szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte s u. o. avatták teol. doktorrá. Felsz. 1911. jún. 29-én Várady L. Á. győri püspök által. Rövid ideig Salomvárott káplánkodott, majd Felsőlövőre került az ág. ev. intézetekhez hitoktatónak (1911-13). 1913-ban a kőszegi zárdaiskolák hitoktatója lett, megszerezte a középiskolai tanári oklevelet (latin, történelem szaktárgyakból), 1917-ben a r. k. elemi isk. tanítónőképzőintézet igazgatójává neveztetett ki. Meghalt 1920. ápr. 14-én.

Körl. 1920. IV. 3524. sz.: "K. J. képzett, jámbor, munkás pap volt, ki a lelkek javára önfeláldozóan működött. Halála nagy veszteségünk." - Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. Rábagyarmaton 1845. nov. 4-én K. István és Kovács Katalin szülőktől. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1872-76), Rábaszentmártonban (1876-79), Rohoncon (1879-80), Incéden (1880-81), Nagyszentmihályon (1881), pléb. Óbéren 1881-től 1914. nov. 2-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Ostffyasszonyfán 1892. május 17-én K. Pál erdész és Simon Anna szülőktől. A teológiát az esztergomi szemináriumban végezte, mint a főegyházmegye növendéke. Esztergomban szenteltetett pappá 1918. jan. 30-án. Káplán volt Pozsonypüspöki (1918. márc. 1.-1920. nov.). 1920-ban átvétetett a szombathelyi egyházmegyébe és Badafalva adminisztrátora lett (1920-29). 1929 novemberében a Rábakethelyi plébániát nyerte el s azóta ott működik. 1934. szept. óta a szentgotthárdi ker. esperese.

A cseh megszállás után a felsőcsallóközben., majd mint badafalvi plébános az osztrák megszállás után a ker. szoc. párt szervezésében élénk munkát fejtett ki. - Németül is beszél.

Sz. Vasvárott 1901. júl. 10-én K. József földműves és Sik Anna szülőktől; K. Ferenc dr. öccse. Felsz. 1925. jún. 21-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1925-28), Kemenesmihályfán (1928-29), hitoktató Kőszegen (1929-32), kisegítő lelkész Hosszúperesztegen (1932-33), káplán Felsőpatyon (1933. szept.-1934. szept.), plébh. Rozsokon 1934. október óta.

Sz. Jánosházán 1858. okt. 30-án K. Jánosés Puller Anna földműves szülőktől. Felsz. 1881. júl. 21-én Zalka János győri püspök által. Káplán volt Baltavárott (1881. szept.- nov.), Felsőpatyon (1881. nov.-1883. aug.), Szőcén (1883. szept.-1884. jan.), adm. Nagyrákoson (1884. jan.-febr.), káplán Letenyén (1884. márc.-1885. júl.), Szombathelyen (1885. júl.-1890. január), pléb. Nyőgéren 1890. jan. 1-től 1924. aug. 15-én példás türelemmel viselt hosszú szenvedés után beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 357. l.

Sz. Ikervárott 1886. nov. 26-án K. József és Gergye Teréz szülőktől. Atyja a gróf Batthyány család komornikja volt. Felsz. 1909. június 27-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1909. aug. 4.-1910. aug. 12.), Körmenden (1910. aug. 12.- 1912. ápr. 8.), ideiglenesen nyugdíjban betegsége miatt (1912. ápr.-1913. nov.), egészsége helyreálltával káplán lett Felsőpatyon (1913. nov. 9.-1915. márc. 31.), pléb. Ikervárott 1915. ápr. 1. óta.

Sz. E. T. II. 342. l.

Sz. Szombathelyen 1905. július 30-án K. Lajos VEMR tisztviselő és Németh Mária szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1928. június 17-én. Mint újmisés állami ösztöndíjat kapott, hogy Rómában mint a római Magyar Akadémia tagja magát a történelmi tudományokban kiképezze s a római levéltárakban történeti kutatásokat végezzen. Csak egy évet tölthetett ott, 1929. június 7-én gennyes vakbélgyulladásban meghalt. Rómában van eltemetve.

Körl. 1929. VI. 2041. sz.: "Nagy reményekkel küldtem Rómába, mert egyházmegyém historikusává akartam kiképeztetni, de a jó Isten máskép határozott és újmisés lelkét magához szólította." - Beszélt olaszul is. - Sz. E. T. II. 355-406. l. Képe II. 335. l.

Sz. Csepregen 1903. jan. 26-án K. Sándor szabó és Vargha Mária szülőktől. Felsz. 1926. június 20-án. Káplán volt Kemenesmihályfán (1926. szept. 14.-1927. január 16.), Jánosházán (1927-29), Szepetneken (1929-30), Rábakethelyen (1930-31), kisegítő káplán Pápócon (1931), káplán Lentiben (1931-34), Egerváron 1934. szept. óta.

Sz. Rábahidvégen 1798. júl. 11-én K. István és Nimeth (sic!) Anna szülőktől. A fil.-t mint Kisszeminarista végezte. Felsz. Sümegen 1824. okt. 8-án Makay Antal veszprémi püspök által. Káplán volt Pecölben (1825. jún.-1826. nov.), Vámoscsaládon (1827. jan.-márc.), Rábakethelyen (1827. ápr.-1828. május), Nyőgéren (1828. jún.-1830. május), Szentgyörgyvölgyén (1830. május-1831. febr.), Nagylengyelen (1831. márc.-1832. nov.), Letenyén (1833. aug.-1834. júl.), adm. Kemenesszentmártonban (1834. júl.-1835. máj.), Csesztregen (1835. május-1838), Szentléránton (1839. jan.- 1842. júl.), Káldon (1842. júl.-1843), plébh. Nagyrákoson 1843. május 12-től 1872. márc. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Szentgyörgyvölgye, 1830. máj. 24; Szentléránt, 1841. jún. 1. - P. C. 1834. n. 332, 367, 448, 644; 1835. n. 66.

Sz. Őriszentviden 1805. aug. 16-án, K. János földműves fia. Felsz. 1831. szept. 14-én. Káplán volt Cserföldön (1831- 33), Nagydolányban (1833-34), Apátistvánfalván (1834), pléb. Nagydolányban 1835-től 1857. nov. 5-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. - P. C. 1833. n. 75, 233.

Sz. Eszteregnyén 1746. jan. 22-én K. Miklós és Horváth Ilona szülőktől. A teológiát a veszprémi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1773-ban. Káplán volt Marcaliban (1773-75), Kaposvárott (1775-76), Nován (1776-79), Jánosházán (1779. márc.-1780. júl.), Kemenesszentpéteren (1780. aug. -1781), Vámoscsaládon 1781. dec. 1-től 1791. jan. 28-án beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - Vis. Can. Kemenesszentpéter, 1781. ápr. 20. - P. C. 1791. p. 352.

Sz. Kányaváron (Zala vm.) 1749 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. Zágrábban 1775-ben. Káplán volt Béczen (Letenye) 4 hónapig (1775), Szécsiszigeten (1775. nov.-1783. jan.), Letenyén (1783-86), Felsőszemenyén (1786-88), Szécsiszigeten (1788. okt. 22.-1794. dec. 25.). Elhúnyt Olában (Zalaegerszeg) 1796. jún. 6-án.

Vis. Can. Szécsisziget, 1778. május 1-2. - Közepesen beszélt horvátul is. - P. C. 1796. p. 182.

Sz. Simonyiban 1743 körül. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1769 körül. Káplán volt Egervárott 1 évig és 8 hónapig (1769-71), Szombathelyen 4 hónapig (1771), karkáplán 5 hónapig (1771-72), pléb. Baltavárott 1772. július 13-tól 1797. okt. 15-én beköv. haláláig. A vasvári kerületnek esperese volt.

Példás életű, buzgó pap volt. - Vis. Can. Baltavár, 1775. szept. 12; 1781. ápr. 26-27. - P. C. 1797. p. 168. - Németül is beszélt.

Sz. Nemesbődön 1776. dec. 22-én K. Antal és Héjj Rozália nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1800-ban. káplán volt Pákán (1800), Vasszentmihályon (1801), Hosszúperesztegen (1801. nov.-1802. nov.), Jánosházán (l802. dec.-1804), Bánokszentgyörgyön (1804. nov.-1807. aug.), pléb. Szepetneken 1807. aug.-tól 1823. május 7-én beköv. haláláig.

Németül és valamelyest horvátul is beszélt. - Vis. Can. Szepetnek, 1811. május 21.

Sz. Nemesbődön 1758. márc. 20-án K. József és Bogyai Magdolna nemes szülőktől. A teológiát Budán végezte. Felsz. 1781. szept. 22-én a régi vártemplomban. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1781. okt.-1786. aug.), Kőszegen (1786. aug. -1787. ápr.), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1787 májusától 1794. febr. 22-én beköv. haláláig.

Nagyon sokat szenvedett a protestánsok atrocitásai miatt, életveszélyben is volt nem egyszer. V. ö. P. L. k. i. 1786. máj. 13, jún. 20, dec. 27; 1787. márc. 10, 17, jún. 20; 1788. ápr. 1, 16, 19, okt. 10; 1789. ápr. 15, 18, júl. 14, nov. 12, dec. 22, 31. - P. C. 1794. p. 63.

Sz. Kőszegen 1755. júl. 6-án K. Ferenc és Takács Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta, kezdetben mint civilteológus. Felsz. 1780-ban. Káplán volt Rohoncon (1780 -1782), Szepetneken (1782. márc.-dec.), adm. Szécsiszigeten (1783), káplán Alsólendván (1783), pléb. Alsóbeleden (1784-91), pléb. Kőszegen 1791. május 22-től 1807. dec. 21.-én beköv. haláláig. Mint kőszegi pléb. a ker. esperese volt, 1806. jan. 4-től a székeskáptalan tb. kanonokja.

Németül is beszélt. Szily akarata ellenére választották meg Kőszeg plébánosává Donászy Antallal szemben. Szily kellemesen csalódott K.-ban, aki kötelességét híven teljesítő lelkipásztornak bizonyult Kőszegen. - P. C. 1807. n. 1062. - Sz. E. T. I. 218; II. 330. l.

Sz. Harasztifalun 1782. márc. 4-én K. Jánosés Kenyeres Erzsébet szülőktől. Felsz. 1805. szept. 7-én. Káplán volt Alsólendván (1805-6), Rohoncon (1806-8), pléb. Bándolban (1809-10), pléb. Szentkúton (1810-28), pléb. Rábaszentmártonban 1828-tól 1856. szept. 22-én beköv. haláláig. 1830-tól a szentgotthárdi ker. esperese és tanfelügyelője volt, 1855-től tb. kanonok.

Emléke mint igen buzgó, jámbor papé ma is él Rábaszentmártonban. U. o. 105 frtos misealapítványt tett. Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Rábaszentmárton, 1829. jún. 13.

Sz. Harasztifaluban 1792. április 14-én Kovácsics (sic!) Jánosés Dotska Helén szülőktől. A teológia elvégzése után korhiány miatt nem volt felszentelhető, nevelő lett Simon József uraság családjánál, hol 1 1/4 évet töltött. Felsz. 1815. január 8-án. Káplán volt Jánosházán (1815. febr. -1817. febr.), Szombathelyen (1817. márc.-1821. szept.), pléb. Náraiban (1821. okt.-1831. dec. 1.), pléb. Csehimindszenten (1832. jan. 1.-1855. aug.), 1855-ben nyugalomba vonult, Szombathelyen élt s itt halt meg 1874. ápr. 27-én. 1840-től nyugalomba vonulásáig viselte a vasvári ker. esperesi és tanfelügyelői tisztjét. 1845-ben Vas vármegye táblabírájává választotta, 1855-ben szentszéki ülnök lett, 1856-ban házassági h. kötelékvédő.

Horvát anyanyelvű, jámbor lelkületű pap volt, akivel egykori iskolatársa, Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök benső barátságot tartott fenn; még végrendeletében is megemlékezett róla s 2000 frtot hagyott rá. Kovatsits csehimindszenti szőlőhegyét a székeskáptalanra hagyta.

Sz. Harasztifaluban 1815. ápr. 15-én Kovácsics (sic!) József és Czvitkovics Helén szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1841. aug. 4-én. Káplán volt Felsőlendván (1841. okt.-1846. aug.), Vízlendván (1846- 1847), plébh. Újhegyen (1847. nov.-1864. jún.), pléb. Cserföldön (1864. jún. 6.-1877), Pásztorházán 1878-tól 1880. febr. 26-án beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt.

Sz. Galántán 1902. okt. 17-én Kozma Mihály földbirtokos és Csenkey Julianna szülőktől. Teol. tanulmányait Szombathelyen végezte. Felsz. 1925. június 21-én. Felszentelése után Innsbruckba ment, hol mint a Canisianum növendéke az egyetem hittudományi karán a keresztény bölcseletet hallgatta, e tudomány doktorává avatták Innsbruckban 1929. szept. 5-én. Hazatérve hitoktató volt Zalaegerszegen (1928. szept.-1930. jún.), majd a Franciaországban élő magyar katolikusok lelkigondozására küldetett s mint ilyen 1930-32. években Roubaix s Lille, 1932 óta Páris székhellyel működik.

Német és francia nyelven is beszél. Szerkeszti a Párisi Katolikus Tudósítót, cikkeket írt a Korunk Szavába, a Vasvármegyébe és a Nemzeti Ujságba.

Sz. Szombathelyen 1806. febr. 1-én K. Imre és Bőle Katalin szülőktől. Keresztatyja anyai nagybátyja, Bőle András, a későbbi püspök volt. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. A teológiát már 1827-ben elvégezte, de korhiány miatt csak 1829. febr. 5-én szentelte fel nagybátyja. Káplán volt Jánosházán 1829. febr. 14-től 1832. aug. 20-ig, pléb. Hosszúperesztegen 1832. aug. 20-tól 1898. febr. 7-én 92 éves korában beköv. haláláig. 1869-től 1884-ig a kerület esperese volt, Vas vármegye 1845-ben, Moson vármegye 1846-ban táblabírájává választotta, 1874-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Vis. Can. Hosszúpereszteg, 1837. jún. 1. Lelkipásztori munkássága alatt öt ízben, ú. m. 1831, 1832, 1848, 1855 és 1856. években a kolera dühöngése alatt nagy önfeláldozással teljesítette lelkipásztori feladatát. - Sz. E. T. II. 331. l. - "Kozma I. kemény, magyaros ember volt. Keménységében, mint mondják, nagybátyjára, Bőle püspökre hasonlított. Hangja erős volt s még öregségében is szinte kiabálva beszélt. A nép jó szónokként emlegeti. A bot mindig kezében volt s aki ellenkezett vele, vagy valami bűnben leledzett, azt nem egyszer nyilt utcán is alaposan helybenhagyta. Bátorsága néha a vakmerőséggel volt határos. Pl. egyszer a templomhoz közel fekvő, ma már nem létező korcsmában összevesztek a mulatók vasárnapi prédikáció alatt. Gyorsan befejezte beszédét, botot fogott és a korcsmából mindenkit kivert . . . Jó pap lehetett, mert senki nem tud róla kivetni valót. A mostani szőlőhegyet ő hagyta a mindenkori plébánosoknak." ( Horváth Dezső hosszúperesztegi káplán leveléből. 1933. nov. 27.).

Sz. Csallóközben 1720 körül. Teológiát Győrött hallgatott két évig. Felsz. 1745 körül. Káplán volt Vámoscsaládon 2 évig, pléb. Őrihodoson 8 évig, pléb. Felsőőrött 1756-tól 1778-ig. Szily ekkor nyugalomba küldte, Vasjobbágyiban élt s ott halt meg 1784. május 28-án.

P. C. 1784. p. 472.

Sz. Gyalókán (Sopron vm.) 1756. dec. 31-én K. János és Nagy Erzsébet szülőktől. Kisded kora óta Szily Jánosneveltette. A teológiát Budán végezte eminens sikerrel. Felsz. 1781. szept. 8-án. Káplán volt Zalaegerszegen Etényi Sándor mellett (1782-88), pléb. Vásárosmiskén (1788-93), pléb. Kemeneshőgyészen Bőle András lemondása után (1793-1821), mint ilyen a kemenesaljai ker. esperese volt. 1821-ben kanonok lett, dec. 31-én, 65-ik születésnapján iktatták be stallumába. 1827-ben pápóci perjel lett, 1829. aug. 7-én elhúnyt.

K. családját rokoni kapcsolatok fűzhették Felsőszoporhoz s ez lehet az oka annak, hogy az inf.-k felsőszoporinak mondják. Szily nagy jóindulattal volt iránta, még zalaegerszegi káplán korában is bundát és könyvszekrényt ajándékozott neki (levele 1783. febr. 5.). Nem csalódott benne, 1788. júl. 15-én joggal írhatta róla Skerlecznek: "jámbor, tudományos férfiú". Az inf.-k mindenkor a legnagyobb dicsérettel emlékeznek meg róla. Bőle sajátkezű felterjesztése a helytartótanácshoz így jellemzi: "Humilis et mansuetus. Vitae intemeratae sacerdotes." - 1822-től 1824-ig a szeminárium rektora volt. - Sz. E. T. I. 312, 320, 375, II. 204, 210, 293, 326. l.

Sz. Pinkafőn 1797. márc. 18-án K. András és Margit szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista végezte. Felsz. Zágrábban Verhovácz Miksa által 1823. okt. 14-én. Káplán volt Sárvárott (1823-24) a későbbi kanonokkal, Fekete Jánossal együtt, majd Rábaszentmártonban (1824-27), Incéden (1827-28), pléb. Pornóapátiban 1828. okt. 22-től 1836. szept. 30-ig, pléb. Alsóbeleden nagybátyja, K. Jánosután 1836. okt. 1-től 1846. márc. 27-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Pornóapáti, 1832. júl. 23. - P. C. 1846. n. 168. - Németül is beszélt.

Sz. Pinkafőn 1828. június 27-én K. József és Aloizia szülőktől. Atyja posztós, polgár volt. Teol. tanulmányait a bécsi egyetemen végezte mint a Pázmáneum növendéke. Felsz. 1851. júl. 23-án. A szombathelyi főgimnáziumban a matematikát és a német nyelvet tanította 1851-től 1861-ig, majd Vaskeresztes plébánosa volt 1861-től 1906-ig. 1884-től a pinkavölgyi ker. esperese volt 1900-ig, amikor tisztségéről lemondott; 1894-ben tb. kanonokká neveztetett ki, 1906. okt. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen élt 1909. okt. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 60, 331. l.

Sz. Pinkafőn 1769. szept. 9-én iparos családból. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Körmenden (1794. nov.-1796. dec.), első pléb. Egyházasfüzesen (1797-1803), pléb. Alsóbeleden (1803-1836), 1830-tól a pornói ker. esperese volt. Meghalt Alsóbeleden 1836. júl. 17-én.

Németül is beszélt. Az inf.-k dicsérettel emlegetik. - Vis. Can. Alsóbeled, 1832. júl. 24. - P. C. 1836. n. 538.

Sz. Pinkafőn 1842. márc. 19-én K. József és Aloizia szülőktől. Atyja posztós, polgár volt. Öccse K. Ferencnek. A gimn. felső osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1865. július 25-én káplán volt Sárvárott (1865-78), pléb. Egervölgyön (1878. okt. 1.-1882. febr. 26.), pléb. Sárvárott 1882. febr. 26-tól 1916. júl. 25-én beköv. haláláig. 1885-től a sárvári kerület esperese volt, 1890-ben a B. Szűzről nevezett jóthi préposttá, 1908-ban a vigilantia-bizottság tagjává neveztetett ki.

Körl. 1916. VIII. 3296. sz.: "Az egyházmegyei papságnak régóta kimagasló alakja volt a megboldogult. Feddhetetlen papi életével, fáradhatatlan s a lelkipásztorkodás minden ágára kiterjedő eredményes működésével mindenütt példás lelkiismeretességgel töltötte be magasztos hivatását áldást osztó papi lelkületével a szegényeknek és a segélyre szorulóknak valódi atyja, híveinek mindenben kész tanácsadója, vezetője, paptársainak őszinte s azért általános szeretetnek örvendő jóbarátja és testvére, az egyházias érzületben kiváló példaképe volt." - Németül is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató. Képe II. 358. l.

Sz. Nagysároslakon 1908. jan. 15-én K. Gergely és Karner Anasztázia földműves szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Mint újmisés a burgenlandi apostoli adminisztratura rendelkezésére bocsáttatott s káplán volt Rohoncon (1932. szept.-1933. aug.), káplán Kismartonban és prefektus a kisszemináriumban (1933. szept.-1934. jan.), káplán Nagymartonban 1934. jan. óta.

Németül is beszél.