Sz. Nagykanizsán 1868. jan. 20-án D. József gyógyszerész és Hollósy Gábriella szülőktől. Felsz. 1890. jún. 27-én. Káplán volt Rohoncon (1890), Nagyszentmihályon (1890- 1892), Incéden (1892-95), közben id. adm. Csémben, káplán Pinkafőn (1895-1900), Nagyfalván (1900), Gyanafalván (1900-1), segédgondnok a Kelcz-Adélffy árvaházban 1901 -1902), nyugalomban 1902-től 1911. febr. 2-án az egri irgalmasok kórházában beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 350. l.

Sz. Szombathelyen 1861. aug. 14-én D. László megyehuszár és Kovács Terézia szülőktől. Felsz. 1884. május 18-án. Káplán volt Vámoscsaládon (1884. jún.-1891. júl.), Letenyén (1891. aug.-1894. máj.), Hosszúperesztegen (1894. máj.-1896. márc.), adm. u. o. (1896. márc.-1901. máj.), pléb. u. o. (1901. máj.-1931. márc. 18.). 1926-ban c. esperessé neveztetett ki. Elhúnyt 1931. márc. 18-án.

Körl. 1931. V.: "Közismert volt szívjósága; az egyházmegye soksok papja könnyezte meg az elhúnytat, akik mellette káplánkodtak s akik közelebbről ismerték paptársi meleg szívét." - Hosszúperesztegen 200 P-s misealapítványt tett.

A nagynevű győri kanonok, caesaropolisi felsz. püspök az 1817-iki papi névtár tanusága szerint Somogy püspöknek caeremoniáriusa volt, az egyházmegyébe incardinálva azonban nem lett.

Sz. E. T. II. 35, 223, 396. l.

Sz. Alsólendván 1814. febr. 17-én D. István uradalmi tiszttartó és Rajnis Katalin szülőktől. Felsz. 1837. ápr. 16-án. Káplán volt Lékán (1837-39), tanulm. felügyelő a szemináriumban (1839-41), a történelem és fizika tanára a szombathelyi líceumban (1841-50) . 1845-ben megszerezte a bölcselet és a szabad tudományok doktorátusát. A líceum megszünte után a főgimnáziumban tanított 1854-ig, amikor Szentléránt plébánosa lett. Plébániáját még u. a. évben felcserélte a vépivel. 1874-ben pecöli javadalmas apáttá, 1876-ban szentszéki ülnökké nevezték ki. A vépi plébániáról 1904. júl. 1-én lemondott, nyugalmi éveit Vépen töltötte, ott húnyt el 1906. március 9-én.

Németül is beszélt. Körl. 1906. V. 2267. sz.: "D. I. hosszú életpályáján úgy a tanári, mint a plébánosi tevékenység terén nagy szolgálatokat tett egyházmegyéjének." - A szombathelyi főgimn. 1853/54-iki értesítőjébe értekezést írt e címmel: "A növényi s állati élettanra alkalmazott vegytanból tartott előadások vázlata." - A neves poéta, Rajnis József anyai nagybátyja volt Déghynek. - Sz. E. T. II. 220, 294, 350. 1.

Sz. Szombathelyen 1757. júl. 18-án D. János és Ferber Julianna szülőktől. A teológiát Bolognában hallgatta. Felsz. 1780. júl. 23-án. Káplán volt Pákán (1780-81), Letenyén (1781-82), pléb. Vasszentmihályon (1782. aug.-1785. máj.), Répceszentgyörgyön (1785. jún.-1786. márc.), Egyházasrádocon 1786 márciusától 1791-ben beköv. haláláig.

Németül, olaszul, horvátul és franciául is beszélt. - P. L. kurrens iratok 1780. szept. 24; 1785. dec. 2, 3. - Mint subdiaconus vétetett át a zágrábi egyházmegyéből (P. C. 1779. dec. 14.). - P. C. 1791. p. 528.

Sz. Győrött 1728. márc. 4-én D. Ferenc és Magdolna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1751-ben. Káplán volt Szombathelyen (1751-52), pléb. Kemeneshőgyészen (1752. márc.-1757. szept.), Csényén (1757. okt.- 1766. rnárc.), Rumban 1766. május 22-től 1783. febr. 22-én beköv. haláláig. Jeles tehetségű, képzett pap volt, de "perpetuus vagator." Szily az 1775-iki egyházlátogatási naplójában sajátkezűleg ezeket írja róla: "Monitus est, ut a meridie catechizet, ordinem Divinorum praesertim in Cziczele observet, et contentiones vitet." - Németül is beszélt. -

Vis. Can. Rum, 1775. p. 139. - P. C. 1783. p. 81.

Sz. Harasztifalun 1891. ápr. 19-én D. József és Csácsics >Anna földműves szülőktől. Felsz. 1914. jún. 27-én. Káplán volt Szenteleken (1914. aug. 1.-1915. szept. 1.), Muraszombaton (1915. szept. 1.-1918. jún.), tábori lelkész Przemyslben (1918. jún.-nov.), káplán Csendlakon (1919. jan.- márc.), Belatincon (1919. márc.-1923. szept.), Szombathelyen (1923. szept.-1925. jan.), adm. Apátistvánfalván (1925. jan.-1927. jún.), pléb. u. o. 1927. június óta.

Vendül, németül és horvátul is beszél. - Sz. E. T. II. 438. l.

Sz. Oladon 1831. május 17-én, D. Páluradalmi tehenes és Szakál Anna fia. Felsz. 1856. július 15-én. Káplán volt Salomvárott (1856-61), Csesztregen (1861. júl.-1863. máj.), Pákán (1863. jún.-1864. szept.), adm. Milejben (1864. okt.-1895). 1896. jan. 1-én nyugalomba ment; Szombathelyen a deficientiában élt 1904. jan. 3-án beköv. haláláig.

Sz. Gasztonyban 1791. febr. 22-én D. József és Téglás Anna nemes szülőktől. Felsz. 1814. ápr. 24-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1814. május-1815. dec.), Alsólendván (1816. jan.-1819), pléb. Zalatárnokon (1819. nov.-1829. máj.), pléb. Salomvárott 1829 májusától 1864. szept. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Salomvár, 1830. jún. 24.

Sz. Jákon 1768. okt. 24-én pusztarádoczi és deskölkedi D. Ferenc és Áts Erzsébetnemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban (1787-90) és Szombathelyen (1790-91) hallgatta. Felsz. 1791 augusztusában. Káplán volt Dozmaton, Meszlenben (1791-92), Lentiben (1792. nov.-1793. márc.), Iváncon (1793. márc.-nov.), Szombathelyen (1793. nov.-1795. júl.), a történelem tanára a szombathelyi líceumban (1795. aug.-1803. aug.). 1798-ban megszerezte a filozófiai doktorátust. 1803 elején Rábakethely plébánosává neveztetett ki, de csak a tanév végén foglalhatta el plébániáját. Az őrségi kerületnek esperese volt. 1811-ben kanonok lett, 1842. jún. 13-án mint olvasókanonok húnyt el. Jeles utóda a Rábakethelyi plébánián a historia domusban e szavakkal emlékezik meg róla: "Vir vere cultus doctusve, ab humanitate insignis, ab hospitalitate sua summe laudabilis, constitutionis antiquae hungaricae strenuus propugnator."

Somogy püspök 1810-ben 7-ik helyen terjesztette fel kanonokságra és így jellemezte: "Solida doctrina, vita Ecclesiastico digna et non obstante debiliore corporis complexione sedula in officiis adimplendis cura bene meritum reddunt. Gravis est et dexter in agendo." Bőle püspök 1827-ben a fokozatos előlépés alkalmával ezeket írja: "Recto officiorum suorum implemento, dexteritate in agendo et laboris patientia merita sibi magna comparavit. Gravitate et humanitate se commendat." - Szilasy János az Egyetemi Könyvtárban őrzött jegyzeteiben (A. 205.) feljegyezte róla e versikét:

"A magyar ollyan volt mindenkor: szája szivével Eggyütt járt valamint a jó szem látja Desénkben. Hát hosszu életét hogyne kivánná? Aki valódi magyart keveset lát a magyarok közt."

E jeles egyházi férfiú emlékét a következő alapítványok tették maradandóvá: 1841. júl. 8-án a köv. alapítványokat tette: 1) 700 frtot a jáki plébános által mondandó szentmisékre; 2) 2000 frtot két nemes és három nem nemes jáki születésű, vagy szüleik után onnan származó szegény gyermek ruháztatására és iskoláztatására; 3) 400 frtot az iskolás gyermekek közt vizsga alkalmával kiosztandó ajándékokra; 4) 250 frtot a szegényebb iskolás gyermekek közt kiosztandó tankönyvekre és írószerekre; 5) 400 frtot a jáki tanítónak részint jutalmul, részint a szegény gyermekek ingyen tanításáért; 6) 1250 frtot a Jákon lakó szegények segélyezésére. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1841. II. 4. sz.) Végrendeletileg házi cselédjeit érdemök szerint jutalmazá s a sz. misékre tett hagyományokon kívül még a köv. alapítványokat tette: 7) a székesegyháznak 300 frtot; 8) a székesegyházi hangászoknak 200 frtot; 9) a káptalan jószágain lakó szegényeknek 300 frtot; 10) a papneveldének 100 frtot; 11) a nyugalmazott papok alapjának 100 frtot; 12) a püspökmegyei alapnak 100 frtot; 13) a váci süketnémák intézetének 100 frtot; 14) az országos tébolydának 100 frtot. (Lásd: Egyházi Tudósítások 1842. II. 1. sz.) Sz. E. T. I. 279; II. 220, 293, 326, 327, 350. 1. - Beszélt németül is. - Vis. Can. Rábakethely, 1808. máj. 9.

Sz. Olaszkán 1871. okt. 4-én lipováczi D. István r. k. tanító és Belkényi Malvin szülőktől. Felsz. 1894. júl. 4-én. Káplán volt Pákán (1894-95), Bánokszentgyörgyön (1895 -1896), adm. u. o. (1896), ismét káplán u. o. (1896-99), Körmenden (1899. júl.-szept.), Zalaegerszegen (1899. okt.- 1901. márc.), id. adm. u. o. (1901. márc.-jún.), pléb. Bánokszentgyörgyön 1901. jún. óta. 1928-ban c. esperessé neveztetett ki.

Bánokszentgyörgyön 1901-ben Ker. Fogyasztási Szövetkezetet, 1925-ben az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet fiókját, 1931-ben Tejszövetkezetet, 1901-ben Rózsafűzértársulatot, 1933-ban Szívgárdát alapított.

Sz. Vörösvárott 1842. aug. 24-én D. Ferenc uradalmi korcsmáros és Neubauer Anna szülőktől. Keresztatyja Dirnbeck Jakab rohonci pléb. volt. A gimn. felső osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. július 14-én. Káplán volt Pörgölényben (1866-68), Rábaszentmártonban (1868-1869), Rohoncon (1869-73), Pinkafőn (1873-74), plébános Felsőszénégetőn (1874. júl.-1885. jún.), Alsólendván 1885 júniusától 1888. november 24-én beköv. haláláig. 1885-től az alsólendvai ker. esperesi tisztjét viselte.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 350. l.

Sz. Vasvörösvárott 1803. júl. 22-én Dürnböck (sic!) György telepes, szövőmester és Rozália szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1828. aug. 24-én. Káplán volt Rohoncon (1828-29), nevelő Batthyány Kristóf gróf családjánál Városszalonakon (1829-34), plébh. Rohoncon (1834-36), pléb. u. o. 1836-tól 1873. febr. 3-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rohonc, 1836. jún. 19. - Sz. E. T. II. 405. l. - "1000 frtot adott a rohonci, megyénkben legnagyobb harang beszerzésére." (Vidos L. levele Köberl J.-hoz.)

Sz. Muraszombaton 1872. nov. 28-án D. János asztalos és Bracskó Alojzia szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Cserföldön (1896-97), Felsőlendván (1898. jan. 1.-1904. ápr. 30.). Elhúnyt Görzben 1904. május 28-án.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1857. márc. 29-én D. Ferenc mérnök és Náray Szabó Julianna szülőktől. Felsz. 1879. aug. 15-én. karkáplán volt 4 évig (1879-83), közben id. adm. Vasalján (1882. márc.-máj.), szentszéki gyakornok 1 évig (1883-84), pléb. Baltavárott 1884 májusától 1913. ápr. 25-én beköv. haláláig.

Megnyerő megjelenésű és modorú úr volt, népe nagyon szerette. Atyja Szabó Imre benső baráti köréhez tartozott.

Sz. Csajtón 1761. jan. 3-án. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. nov. 1-én. káplán volt Bántornyán (1786-87), Körmenden (1787-88), pléb. Kukméron (1788. aug.-1789. júl.), pléb. Szentpéterfán 1789 júliusától 1809. márc. 28-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1809. n. 359.

Sz. Celldömölkön 1760. január 1-én Donassy (sic!) Antal és Rozália szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1783. január 5-én. káplán volt Rohoncon (1783-87), püspöki szertartó Szily udvarában (1787-91), pléb. Alsóbeleden 1791-től 1803. márc. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Gyenge idegzetű, beteges ember volt. - P. C. 1799. p. 79, 103; 1800. p. 28. 39, 53; 1803. p. 129.

Sz. Apátistvánfalván 1805. jún. 8-án Dontsec (sic!) Mátyás és Orbán Anna szülőktől. Felsz. 1830. aug. 24-én. káplán olt Vashidegkúton (1830-31), Tótszentmártonban (1831. nov.-1832. márc.), Alsólendván (1832-33), Vízlendván (1833-35), adm. Felsőszentbenedeken 1835. március 15-től 1848. dec. 26-án Szentgotthárdon beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Felsőszentbenedeken 210 frtos misealapítványt tett.

Sz. Vasboldogasszonyban 1910. január 7-én D. Jenő és Takács Magdolna földműves szülőktől. F elsz. 1934. jún. 24-én. káplán Köveskúton 1934. szept. 12. óta.

Sz. Jáplánmajorban (Nagynardai pl.) 1840. júl. 29-én D. György uradalmi béres és Tóth Anna szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1863. aug. 1-én. káplán volt Rohoncon (1863-64), plébh. Újhegyen (1864. jún.-1867), pléb. u. o. (1867-77), lelkiigazgató a szemináriumban (1877-84), pléb. Szentléránton 1884. júl.-tól 1913. szept. 1-ig, amikor nyugalomba ment. 1920. okt. 26-án Vasvárott húnyt el.

Náraiban 1 kat. hold és 1034 négyszögöl szántóföldet hagyott misealapítványul, 100 K-t alapítványul a Mária-szobor fenntartására. - Sz. E. T. II. 245, 294. l.

Sz. 1762 körül. A teológiát Pozsonyban hallgatta, mint a veszprémi egyházmegye növendéke. Felsz. 1788 körül. A II. József által 1787. május 1-én kiürített Kelcz-Adélffy árvaház növendékei részint Pozsonyba, az általános árvaházba, részint kőszegi magánosokhoz kerültek. 1790 júliusában ismét visszaállíttatott a kőszegi árvaház és élére Dragonits került. 1793 júliusáig vezette az árvaházat, ekkor Felsőőrre került mint káplán. 1796 július végén Nagyszentmihály plébánosa lett és ott munkálkodott 1801. május 4-én beköv. haláláig.

D. J. atyja Dragonics (alias: Daragonics) László Celldömölkön seborvos volt a XVIII. szd. 70-es éveiben. Anyja Galambos Julianna volt. - P. C. 1790. p. 246; 1801. p. 62. - Németül is beszélt.

Sz. Hidegségen 1799. márc. 2-án D. Mátyás és Anna fia. Felsz. 1823. okt. 14-én. káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1823. dec.-1824. márc.), Szentpéterfán (1824. márc.-1829. júl.), adm. Kőszegszerdahelyen (1829. júl.-1835. szept.), káplán Tótszentmártonban 1835. okt.-tól 1837. okt. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt.

Sz. Fülesen (Sopron vm.) 1895. okt. 11-én, D. Lajos földműves fia. Felsz. 1919. okt. 12-én. káplán volt Incéden (1919-21), Rábahidvégen (1921-22), Lékán (1922), Felsőpatyon (1922. nov.-1923. jan.), Muraszombatban (1923), Boncódföldén (1924. jan.-júl.), 1924-ben ideiglenesen a burgenlandi apostoli adminisztrátor rendelkezésére bocsáttatott (körl. 1924. III. 2085.), azóta Pásztorházán plébános.

Horvátul és németül is beszél.

Sz. Horpácson (Sopron vm.) 1841. aug. 6-án D. Ferenc és Krismanits Mária jobbágy szülőktől. Felsz. 1868. márc. 9-én. káplán volt Szepetneken 1868. május 19-től 1872. nov. 27-én beköv. haláláig.

Sz. Kőszegen 1729. jún. 13-án D. Jánosés Kruckovics Judit nemes szülőktől. Atyja a vármegye jegyzője volt. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1752-ben. káplán volt Hegyfalun (1752-54), pléb. Ölbőn (1754-79), 1769 óta a sárvári ker. esperese és tb. kanonok volt. 1779-ben székesegyházi kanonokká, 1782-ben pápóci perjellé, 1790-ben őrkanonokká, 1793-ban éneklőkanonokká, 1797-ben olvasókanonokká, 1798-ban nagypréposttá, u. a. évben typulthai c. apáttá neveztetett ki, Szily ápr. 15-én benedikálta Eölbei J. és Karácsonyi J. segédletével. Szily halála után (1799. jan. 2.) a székeskáptalan egyhangulag kápt. helynökké választotta s választását körlevélileg e szavakkal tudatta a papsággal: " . . . quem pro arduo hoc non minus quam honorifico sane munere veneranda aetas, huicque juncta diuturna rerum experientia, prima in Capitulo stalli dignitas, ad quam praeclara ipsius merita evexerunt, invicta laborum patientia, discretus zelus et ceterae singulares dotes, cumprimis autem faecunda illa reliquarum virtutum radix et mater, sincera et insignis omnino charitas designarunt . . ." Hosszú, mindjobban elgyengítő betegsége miatt 1800. márc. 26-án lemondott a helynökségről. 1804. jan. 17-én húnyt el.

A Batthyány-féle visitatio így jellemzi: "Probus, modestusque ac sedulus" (1758. Ölbő.). A káptalannak szentmisékre 1500 frtot, az új székesegyház Nep. sz. János oltárára 2000 frtot, a szemináriumnak 200 frtot hagyott. Németül is beszélt.

Ölbői plébános korában plébániájának 3 templomát restaurálta és belső felszereléssel ellátta. Két ízben szenvedett Ölbőn nagy kárt a tűzvész következtében, mely a plébániaházat is elhamvasztotta. Mikor kanonokká kineveztetett, 500 frtot fizetett sajátjából a kanonoki ház ára gyanánt. A szemináriumnak 1782-től 1790-ig volt igazgatója és jószágkormányzója. Vas és Sopron megyék táblabírájukká választották.

Három fivére katona volt, egyikük főstrázsamester, egy fivére Sopron megye h. alispán ja. (P. L. II. sz.) Sz. E. T. 1. névmutató.

Sz. Kemenesmihályfán 1774 körül. Felsz. 1798 körül. káplán volt Csesztregen (1798-1800), Szentgyörgyvölgyén (1800. nov.-1805. aug.), pléb. Kercán és a vele egyesített Veleméren s Őrihodoson (1805. szept.-1823). 1823-ban nyugalomba ment, 1831. dec. 5-én Reszneken húnyt el.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Kerca, 1808. jún. 1. - P. C. 1800. p. 24; 1831. n. 678.

Sz. Szombathelyen 1863. febr. 4-én E. Gábor szabómester és Beleznai Mária szülőktől. Miután a teológiát a szombathelyi szemináriumban elvégezte, a bécsi Augustineumba küldetett felsőbb kiképzés céljából mint subdiaconus 1884-ben. Felsz. 1885. szept. 20-án. A lelkipásztorok érezhető hiánya miatt az Augustineumból 1887-ben visszahivatott és Kőszegen lett káplán (1887. okt.-1897. júl.). 1897 augusztusában elnyerte a bánokszentgyörgyi plébániát és ott munkálkodott 1901. febr. 8-án a nagykanizsai kórházban beköv. haláláig. 1898 óta a letenyei kér. esperese és tanfelügyelője volt.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1879. dec. 23-án E. Mihály fogházőr és Nagy Teréz szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. káplán volt Csesztregen (1902. szept.-1905. aug.), Alsólendván (1905. aug.-1910), hitoktató Szombathelyen (1910-12), közben id. adm. Ölbőn (1911. júl.-aug.), káplán Szombathelyen (1912. aug.-1918. okt.), pléb. Felsőpatyon 1918. okt. óta.

Sz. Pornóapátiban 1810. okt. 16-án E. József és Mária szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. káplán volt Nagyszentmihályon (1835-36), udv. káplán báró Mikos Lászlónál Sorokújfalun (1836. aug.-1838. jan.), káplán Incéden (1838 -1840), adm. Kicléden (1840-46), káplán Vaskeresztesen (1846. nov.-1847. febr.), adm. Máriafalván (1847-48), káplán Nagyszentmihályon (1848-51), pléb. Vasdobrán (1851-54), káplán Szepetneken (1854. szept.-1855. jún.), Csesztregen (1855. jún.-aug.), pléb. Kukméron (1855-58), pléb. Királyfalván (1858-70). 1870-ben nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt. Több helyen kisegített mint deficiens, így Vasszentmihályon (1871. nov.-1872. aug.), Nagyrákoson (1874. okt.-nov.). Szombathelyen húnyt el 1883. dec. 30-án.

Németül is beszélt. - Nagyrákoson misealapítványt tett, mely földbirtokba fektettetett s ezzel a javadalom 8 holddal gyarapodott. Kámban 200 frtos, Németlövőn 200 frtos misealapítványt, Pinkamindszenten 50 frtos, Vasdobrán 11 frtos iskolai alapítványt tett. A leánynevelésnek katolikus alapon biztosítása céljából létesítendő apácazárdára 100 frtot adományozott.

Sz. Rohoncon 1854. júl. 2-án E. Gábor és Peham Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1877. jún. 12-én. káplán volt Nagyszentmihályon (1877-81), Királyfalván (1881-82), Rábaszentmártonban (1882-84), Pörgölényben (1884-85), Vasdobrán (1885), Rábaszentmártonban (1885-86), adm. Felsőrönökön (1886. nov.-1887. febr.), adm., majd pléb. Karácsfán 1887. márc.-tól 1917. május 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1764. szept. 26-án E. Ferenc polgár és Halász Teréz szülőktől. A teológiát félévig Győrött, 4 1/2 éven át Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789-ben. káplán volt Rohoncon (1789-94), pléb. Rábakereszturon (1794-1810), pléb. Rohoncon és egyben a ker. esperese (1810-34), 1834-ben kanonokká és szemináriumi rektorrá neveztetett ki; utóbbi tisztet 1836-ig viselte. 1840-ben őr-, 1841-ben éneklő-, 1842-ben olvasókanonok lett, 1845. aug. 21-én húnyt el.

Vas vármegye 1827-ben táblabírájává választotta. A kőszegi árvaházat tette általános örökösévé oly feltétellel, hogy a rokonságából származó gyermekeknek elsőség adassék. Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 210, 293, 326, 327. l.

Sz. Egyházashetyén 1873. okt. 4-én E. József kasznár és Löffler Emilia szülőktől. A teológiát a bpesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1897. júl. 11-én. káplán volt Máriafalván (1897 -98). Betegsége miatt 1898-ban nyugalomba ment; 1917. dec. 6-án elhúnyt.

Németül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1883. okt. 24-én E. József cserepes és Schatzl Mária szülőktől. Felsz. 1906. jún. 27-én. káplán volt Vasszentmihályon (1906. okt.-1907. okt.), Lékán (1907-9), adm. Barátfalván (1909-14), pléb. Pinkamiskén (1914-21), 1921-ben "ut fugitivus et inoboediens" felfüggesztetett s javadalmától megfosztatott (körl. 1921. VIII. 3253. sz.). Az egyházzal megbékülten húnyt el 1932. ápr. 30-án.

Körl. 1932. VIII.: "C. E. dioecesis meae sacerdos cum Ecclesia reconciliatus die 30-a Apr. inopinate obdormivit." - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1824. szept. 20-án E. József és Hafner Mária szülőktől. Felsz. 1849. jún. 4-én. káplán volt Pörgölényben (1849-52), Pinkafőn (1852-54), Szombathelyen (1854. ápr.-1856. febr.), pléb. Egervárott 1856 márciusától 1885. febr. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 350. l.

Sz. Vasalján 1900. dec. 27-én E. Mihály és Huszár Anna földműves szülőktől. A teológiát a bpesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1924. jún. 22-én. Hitoktató volt Szombathelyen (1924. szept. 1.-1927. szept. 1.), káplán Szepetneken (1827. szept. 1.-1928. júl. 25.), Rigyác első kurátora 1928. júl. 26. óta.

Sz. E. T. II. 11-28. l.

Sz. Szombathelyen 1830. júl. 26-án E. Ferenc és Polgár Katalin szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. káplán volt Nagygencsen (1856-58), Pusztamagyaródon (1858. dec.- 1861. jan.), Zalaegerszegen (1861. jan.-1862. ápr.). Mint nyugdíjas húnyt el Szombathelyen 1862. okt. 13-án.

Sz. E. T. II. 238. 1.

Sz. Vasalján 1793. márc. 24-én E. György és Mazalin Mária szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1816. márc. 31-én. káplán volt Kámban (1816. aug.-1821. aug.), adm., majd pléb. u. o. (1821. aug.-1825. szept.), pléb. Egervölgyén 1825 szeptemberétől 1836. febr. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1836. n. 212.

Sz. Szombathelyen 1845. nov. 22-én Ernhoffer (sic!) Ferenc gazdaember és Brukner Julianna szülőktől. Felsz. 1868. dec. 29-én. Nevelő volt Zsédenyben (1869-71), káplán Vasvörösvárott (1871-74), pléb. Oladon (1874. dec.-1878. ápr.), pléb. Rábakeresztúron (1878. máj.-1879), pléb. Vasvörösvárott 1879-től 1883. febr. 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Klempán (Sopron vm.) 1765. dec. 25-én E. Mátyás és Dorottya szülőktől. A teológiát 3 évig Pozsonyban, 1 évig Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1791. aug. 28-án. káplán volt Rábaszentmártonban (1791-94), adm. Felsőrönökön (1794-99), pléb. Vasvörösvárott (1799. nov.), pléb. Rábaszentmártonban 1799-től 1827. nov. 21-én beköv. haláláig. Mint rábaszentmártoni pléb. az őrségi ker. esperese volt.

Németül és horvátul is beszélt. Az inf.-k nagy dicsérettel emlékeznek meg róla: "Vitae integrae, morum proborum, egregie satisfacit officio pastorali, praeclarus in moribus, exactus, affabilis." - Vis. Can. Rábaszentmárton, 1808. május 22. - P. C. 1827. n. 623. - Plébánossága alatt épült Rábaszentmártonban az istálló, az udvar kerítése és a kút. Vasvörösvárott 100 frtos, Rábaszentmártonban 63 és 21 frtos misealapítványokat tett.

Sz. Klempán (Sopron vm.) 1790. aug. 29-én E. Mátyás és Makovics Klára szülőktől. Felsz. 1813. júl. 11-én. káplán volt Rohoncon (1813-14), pléb. Nagynardán 1814. június 1-től 1859. szept. 20-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Nagynarda, 1836. jún. 28. - Nagynardán 100 frtos misealapítványt tett.

Sz. Klempán (Sopron vm.) 1796. szept. 13-án E. Mátyás és Makovics Mária szülőktől. A teológiát Győrött és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1819. okt. 3-án. káplán volt Incéden (1819-27), pléb. Felsőkethelyen (1827-50), pléb. Incéden 1850-tőt 1867. jún. 16-án beköv. haláláig. 1854 óta a ker. esperese, 1856 óta tb. kanonok, 1860 óta szentszéki ülnök volt.

Horvátul és németül is beszélt. "Az incédi plébánia legjobb nevű, szigorúságáról és puritánságáról ma is emlegetett plébánosa volt. A halottak anyakönyvében ezt olvassuk róla: Defunctus hic vir Ecclesias ad Parochiam pertinentes renovari, coemeterium novum cum stationibus viae crucis erigi curavit et cum condolentia omnium in comitiva 22 sacerdotum tumulatus est per Rssum Dnum Joannem Kopsz Praepositum, Canonicum Cath. Eccl. Sabariensis et Seminarii Rectorem. Ante crucem in medio coemeterii monumentum erectum eius memoriam conservat." (Mersich Lajos pléb. leveléből.) - Az információk is nagy dícsérettel emlékeznek meg róla. - Vis. Can. Felsőkethely, 1836. jún. 22. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Mosonszentmiklóson 1734 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1758 körül. káplán volt Sárvárott (1758 -1761), pléb. Rumban (1761. jan.-1766. márc.), pléb. Csényében 1766. ápr.-tól 1785. márc.-ban beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Csénye, 1775. aug. 29, p. 171. és 1781. márc. 27. - Inf.: "Theologus eximius; legit diligenter; praeceps ad juramenta execratoria; mores rudes." - P. C. 1785. p. 61.

Nem volt egyházmegyénk papja, de mint Herzan bíboros titkára bizonyára befolyással volt egyházmegyénk életére, azért röviden megemlékezünk róla. 1792-ben már a bíboros szolgálatában áll; 1800-ban a velencei konkláve alkalmával VII. Pius a konklávén elhúnyt pápai szertartásmesternek, Dininek helyére kinevezte a S. Maria in via lata (Róma, Corso Umberto) kanonokjává, és felhatalmazta, hogy káptalanjától távol, Herzan szolgálatában éljen (Vatikáni levéltár. Epistolae ad Principes. 211. k. 11. l. és Archivum S. Mariae in via lata. Protocollum 132. 39. l.). Herzan halála után visszatért Rómába, egyházmegyénkkel még 1817-ig mint római ágensünk kapcsolatot tartott fenn. 1842. febr. 26-án húnyt el. A káptalan jegyzőkönyve szeretettel parentálja el, mint jeles férfiút s a káptalan jótevőjét. Misealapítványul 200 scudót (1000 P-t) hagyott (Archivum Ecclesiae S. Mariae in via lata. Decreta ab anno 1818 ad annum 1851. Tom. 299, p. 132.). Egyéb adatot E. irodalmi hagyatékára, kézirataira stb. vonatkozólag nem sikerült felkutatnunk. - Sz. E. T. l. névmutató. Aláírása u. o. I. 174 l. - Severoli és Emiliani levelezése a Vatik. ltárban. Nunz. Vien. 216 A.

Sz. Répceszemerén 1906. márc. 16-án E. József és Lukács Mária földműves szülőktől. Felsz. T931. jún. 28-án. Másodprefektus volt a kőszegi Kelcz-Adélffy fiúnevelő intézetben (1931-32), egy évre átengedtetett a paphiányban szenvedő veszprémi egyházmegyének és Kéthelyen volt káplán (1932-33), az egyházmegyébe visszatérve Szepetneken volt káplán 1933. szept.-től dec.-ig, amikor engedélyt kapott az Amerikai Egyesült Államok magyarjainak lelkigondozására, azóta káplán Perth Amboyban Horváth Lőrinc oldalán.

Angolul is beszél.

Sz. Sopronban 1759. ápr. 1-én Eölbej (sic!) László és Puchholcz (Buchholz) Anna Katalin nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta mint első eminens. 1782. ápr. 28-án történt felszentelése után nagybátyjának, Szily püspöknek volt udv. káplánja 4 évig. 1786. márc. 3-án Vép plébánosa és rövidesen Pecöl javadalmas apátja lett. 1791. márc. 26-án Szily János a szentszék ülnökévé nevezte ki. 1793 őszén Kövesdy Boldizsárral történt csere révén kanonok lett; mint Szily oldalkanonokja a püspökvárban lakott és egyben a szeminárium rektori teendőit is intézte 1799-ig. 1795-ben őr-, 1797-ben éneklő-, 1804-ben olvasókanonok, 1810-ben nagyprépost lett. 1820. aug. 21-én húnyt el. Egyházmegyénk történetében rendkívül jelentős és értékes szerepet vitt, mint Szily és Herzan legbensőbb munkatársa, a székesegyház építésének Szily halála után vezetője, a művészetek mecénása és az egyházi fegyelem keménykezű őre. Herzan halála után püspökjelöltnek emlegették, talán ez is oka volt annak, hogy a káptalan szótöbbséggel káptalani helynökké választotta. Somogy püspök kinevezése után (1806) befolyása erősen csökkent. Szegedy halála után a felsőörsi prépostság elnyeréséért fáradozott, de eredménytelenül.

Németül tökéletesen, olaszul és franciául közepesen beszélt. Vas és Sopron megyék táblabírája volt. Kitűnő gazda volt; a kápt. levéltárban fennmaradt pénztári naplójából kitűnik, hogy valósággal bankszerű üzleteket bonyolított le. Ő építette a nagypréposti lakot; ezt is, Guido Reni Szent Családját és Mária Terézia gyönyörű porcellán oltárdíszeit is ő hagyta a székeskáptalanra. 1814-ben 1500 frtnyi misealapítványt tett "a jó halál kegyelméért, -halála után lelke üdvéért". A székesegyháznak 12.425 frtot, a szegények részére alapítványként ugyancsak 12.425 frtot hagyott. - Sz. E. T. l. névmutató! - Képe a Sz. E. T. I. 103-ik, aláírása a 311-ik, palotája a 106-ik lapon.

Sz. Szombathelyen 1861, nov. 25-én E. István vargamester és Tömő Katalin szülőktől. Felsz. 1884. május 18-án. káplán volt Bánokszentgyörgyön (1884. máj. 18.-1885. jan. 31.), Felsőszemenyén (1885. febr. 1.-júl. 11.), id. adm. u. o. (1885. júl. 11.-szept. 30.), káplán Pákán (1855. okt. 1.- 1887. jan. 6.), id. adm. u. o. (1887. jan. 6.-márc. 31.), ismét káplán u. o. (1887. ápr. 1.-1888. okt. 3.), Kerkaszentmiklóson (1888. okt. 3.-1889. márc. 15.), pléb. Felsőszemenyén (1889. márc. 16.-1919. jún. 30.). 1919. júl. 1. óta nyugalomban van Szombathelyen a deficientiában; közben Celldömölkön volt kórházi lelkész, majd 1933. óta ismét Szombathelyen él.

Felsőszemenyén plébánossága alatt egy tantermes iskola épült tanítói lakással, a templom kívül-belül renováltatott, a plébániaház szárazzá tétetett, új tetőt kapott, az istállók magasabbra vétettek, cseréppel fedettek, új pajta épült cseréppel fedve, új ólak cementtel a sertések számára; a plébániaszőlőt megforgattatta és amerikai alanyra oltott 5000 db. nemes oltvánnyal ültette be. Nyugalmi éveiben a szeminárium hegyterületén a munkálatokat irányítja. Kerkaszentmiklóson misealapítványt tett szüleiért (devalvált értéke 8 P); saját lelkéért (100 K): alapítványt tett a Szeplőtelen szobrának fenntartására (100 K) és az öröklámpa fenntartására (80 P). Azon a helyen, ahol hívei fogadták, mikor mint plébánosuk bevonult, téglából épült fülkében állította fel az Immaculata kőből való szobrát.

Sz. Szombathelyen 1799. júl. 31-én Erkinger {"alias: Föld Király") György és Horváth Julianna szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1822. márc. 17-én. Egy évet á presbyteriumban töltött, majd káplán lett Nagylengyelben (1823. ápr.-1824. dec.), Vámoscsaládon (1824. dec.-1826. szept.), Zalaegerszegen (1826. okt.-1830. máj.), Alsóságon (1830. máj.-1832. jan.), adm. u. o. (1832. jan.-1833. dec.), pléb. u. o. 1833. dec. 11-től 1867. okt. 16-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Alsóság, 1837. május 21. 1848- ban elszenvedett kellemetlenségeit megörökíti Fekete J. a kenyerii plébánia historia domusában. - Sz. E. T. II. 23. l.

Sz. Sárvárott 1817. jún. 5-én E. Zsigmond és Perger Anna szülőktől. Felsz. 1841. aug. 4-én. káplán volt Nagysitkén 4 hónapig, adm. u. o. 4 hónapig, pléb. u. o. 1856. ápr. 18-ig. Ettől kezdve Sárvárott élt 1872-ig, amikor reaktiváltatott és Egyházashollós plébánosa lett. 1872. júl. 25-től kezdve 1882. márc. 25-én beköv. haláláig munkálkodott Egyházashollóson.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 351. l.

Sz. Németujvárott 1861. okt. 4-én E. András polgár és Schramel Anna szülőktől. Felsz. 1885. júl. 14-én. káplán volt Vasvörösvárott (1885-86), Lékén (1886-92), nevelő a hg. Esterházy családnál (1892-1900). 1900-ban a szombathelyi egyházmegyéből elbocsáttatván, a győri egyházmegyében levő feketevárosi plébániára nyert bemutatólevelet. Ott húnyt el 1916. márc. 4-én.

Németül is beszélt.

Sz. Simaságon (Sopron vm.) 1808. dec. 1-én E. István és Mizes Julianna jobbágy szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. káplán volt Vépen (1834. nov.-dec.), Kapornakon, a veszprémi egyházmegyében (1835. jan.-1837), Nován (1837- 1841. febr.), Lendvavásárhelyen (1841. márc.-dec.), Csesztregen (1842. jan.-1843. dec.), Pákán (1844. jan.-1854. jún.), pléb. Alsóbagadon 1854 júliusától 1857. aug. 24-én beköv. haláláig.

Sz. Ivánegerszegen 1868. ápr. 4-én E. István és Pónácz Anna földműves szülőktől. A teológiát az innsbrucki egyetemen hallgatta, ott avatták doktorrá 1895-ben. Felsz. 1891. júl. 16-án. káplán volt Máriafalván (1891-92), Vasvörösvárott (1892-99), Kőszegen (1899. júl.-1901. jún.), pléb. Répceszentgyörgyön (1901. jún.-1902. aug.), a filozófia és dogmatika tanára a szemináriumban 1902-től 1917. jún. 13-án beköv. haláláig. A szem.-ban 1902-től 1912-ig tanulmányi felügyelő, 1912-től haláláig aligazgató volt. 1905-ben az egyházm. Sz. Alajos-társulatok igazgatójává, 1907-ben a hittanárokat vizsgáztató bizottság tagjává, 1909-ben egyházmegyei könyvvizsgálóvá, 1910-ben zsinati vizsgálóvá, 1912-ben szentszéki ülnökké és az egyházm. tanítók fegyelmi választmányának tagjává neveztetett ki.

Körl. 1917. XIII. 4598. sz.: " . . . Az a folytonos betegségektől gyötört élet, melyet az Úr kegyelme adott neki, gazdag és tartalmas élet volt. Nagy teológiai tudását buzgósággal öntötte tanítványai lelkébe 15 éven át, puritán jelleme, szigorúan egyházias érzülete mintakép marad. Mindig könnyek csillogtak szemében, ha a cathedrán a "Dominus Jesus Salvator"-ról beszélt. Reméljük, hogy jutalmul már meglátta Őt." - Németül is beszélt. - Hálás tanítványai 1926-ban 10 1/2 millió K költséggel szép síremléket állítottak számára a szombathelyi temetőben. - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Ácson 1892. május l0-én, E. István cukorgyári hivatalnok fia. Felsz. 1914. szept. 25-én. káplán volt Királyfalván (1914-16), Kőszegen (1916. ápr.-1917. aug.), tábori lelkész a világháborúban (1917. aug. 17.-1918. nov. 14.), adm. Köveskuton (1919. febr.-1921. aug.), plébh. Kicléden 1921. szept. óta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 439. l.

Sz. Felsőszoporon 1750. febr. 7-én E. Ádám és Szily Katalin lutheránus vallású nemes szülőktől. Gyermekkorától anyjának öccse, Szily püspök neveltette. A filozófiát Győrött, a teológiát Rómában mint germanikus hallgatta. 1770. nov. 5-én érkezett az örök városba s onnan, mint a teológia doktor a pappászentelve tért vissza 1774-ben. Zichy Ferenc gróf győri püspök udvarában mint udv. káplán töltött 3 évet és 5 hónapot, 1778. ápr. 24-én elnyerte a zalaegerszegi plébániát (P. C. 1778. ápr. 24. s köv. l.). Kerületének esperese volt 1780 óta, Zala megyének táblabírája, tb. kanonok, szentszéki ülnök és 1807 óta uhodi c. apát. Több ízben első helyen terjesztették fel püspökei a kanonokságra, de Szily jozefinista ellenségei mindenkor meghiúsították kinevezését. 1813-ban lemondott javadalmáról, Ságodban élt 1815. szept. 29-én beköv. haláláig.

Veress i. m. 222. 1. - Somogy püspök 1811-ben 13 folyamodó közt első helyen terjesztette fel a kanonokságra és így jellemezte: "In tribus insurrectionibus equitem statuendo, tan per id, quam et per libera oblata diversis vicibus facta conspicua merita sibi comparavit. Affabilis est et obsequiosus." - P. C. 1815. n. 495. - Sz. E. T. l. névmutató! - Az Etényi-családra vonatkozólag Szily családi levelezésében kapunk bővebb felvilágosítást (P. L. II. sz.).

Sz. Balozsamegyesen 1876. nov. 22-én F. Ferenc és Heckinger Mária földbirtokos szülőktől. Felsz. 1901. júl. 7-én. káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1901. júl. 10.-nov. 8.), id. adm. Csényén (1901. nov. 8.-1902. febr. 10.), káplán Sárvárott (1902. febr. 10.-aug. 20.), segédgondnok a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1902. aug. 20.-1903. aug. 3.), káplán Lentiben (1903. aug. 3.-1905. aug. 24.), hitoktató Zalaegerszegen (1905. aug. 24.-1910. máj. 20.), pléb. Alsóbagodon (1910. máj. 20.-1916. febr. 26.), pléb. Dozmaton (1916. febr. 26.-1928. ápr. 30.), 1921. nov. 2-től a szombathelyi felső kerület h. esperese volt; 1928. május 1. óta Szepetnek plébánosa.

Sz. E. T. II. 275, 351. l.

Sz. Szombathelyen 1831. nov. 19-én Fábján (sic!) Simon polgár, csizmadiamester és Kiss Katalin szülőktől. A. teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1855. aug. 1-én. Kisegítő volt Kemenesmihályfán és Táplánfán, majd káplán Szombathelyen (1856. ápr.-1859. nov.), Körmenden (1859. dec.-1861. szept.), Pákán (1861. okt.-1863. máj.), Sárvárott (1863. jún.-1872. dec.), pléb. Zalaerdődön 1872 decemberétől 1891. okt. 9-én beköv. haláláig.

Sz. Kópházán (Sopron vm.) 1791. május 4-én Fabiankovich (sic!) János és Lúcia jobbágy szülőktől. A teológia első két évét mint civilteológus végezte. Felsz. 1815. ápr. 9-én. káplán volt Muraszombaton (1815-16), Mártonhelyen (1816. szept.-nov.), Vízlendván (1816. dec.-1817), Pinkakertesen (1817-19), adm. Pusztaszentmihályon (1819-20), káplán Szepetneken (1820. febr.-1821. febr.), Tótszentmártonban (1821. márc.-1824. szept.), Belatincon (1824. okt.-1828), adm. Pásztorházán 1828-tól 1850. január 19-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Pásztorháza, 1832. jún. 24. - Pásztorházán 125 P-s misealapítványt tett.

Sz. Dozmaton 1756. ápr. 6-án Fabsics (sic!) Mihály és Palásty Borbála nemes szülőktől. Felsz. 1779. jún. 27-én. káplán volt Letenyén (1779-81), Pákán (1781-83), Vasszécsenyben (1783-84), pléb. Szőcén (1784. ápr.-1787.jún.), Bánokszentgyörgyön (1787. jún. 1.-1791. máj.), Rumban 1791 nyarától 1800. dec. 23-án szélütés folytán beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Szép az a bejegyzés, amelyet Szily halála alkalmával Fábsits a halottak anyakönyvébe írt: "J. Szily ... post innumera tam in catholica, quam politica republica laudabiliter gesta pie in Domino obiit et ... desiderium et praeclaram memoriam sui reliquit . . . - P. C. 1791. p 423-28; 1800. p. 250.

Sz. Muraszombaton 1886. szept. 12-én F. Károly szabómester és Horváth Anna szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. káplán volt Vízlendván (1909-11), Bántornyán (1911-16), plébh., majd pléb. Felsőszentbenedeken 1916. júl. 1. óta.

Vend és német nyelven is beszél. - Sz. E. T. II. 351. l.

Sz. Ikervárott 1861. dec. 21-én F. Lajos és Fábján Anna szülőktől. Felsz. 1886. júl. 14-én. káplán volt Felsőpatyon (1886. aug.-1887. okt.), Hosszúperesztegen (1887. okt.-1894. máj.), Lendvavásárhelyen (1894. máj.-1897. nov.), Vasszentmihályon (1897. dec.-1902. márc.), Szombathelyen (1902. ápr.-1913. szept.), közben adm. Pecölben (1910. márc.-jún.), pléb. Kisunyomban 1913. okt.-tól 1920. aug. 23-án beköv. haláláig.

A nagynevű költő Németujvárott született 1704: márc. 25-én Faludj (sic!) János és Radostics Jusztina szülőktől. A Jézus-társaságba belépett 1720. okt. 14-én. A Társaság eltörlése után Rohoncon a szegényházban élt 1779. dec. 17-én beköv. haláláig.

P. C. 1779. p. 238. - Sz. E. T. l. névmutató. Aláírása u. o. II. 185.l.

Sz. Kőszegen 1760. dec. 12-én Faálj (sic!) András és Maycz Anna szülőktől. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1783. dec. 28-án. káplán volt Szepetneken (1784. febr.- nov.), Légrádon (1784. dec.-1786. júl.), Lentiben (1786. aug. -1787. szept.), Belatincon (1787. okt.-1788. dec.), Alsólendván (1789. jan.-márc.), pléb. Lődösön 1789. ápr.-tól 1815. ápr. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. L. k. i. 1797. máj. 12, 17, 18. - Vis. Can. Lődös, 1812. ápr. 30. - P. C. 1815. n. 258.

Sz. Királyfalván 1879. szept. 10-én F. József és Trinkl Cecilia szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Hitoktató volt Szombathelyen (1903. szept.-1906. okt.), pléb. Vaskeresztesen (1906. nov.-1919. márc.), pléb. Sámfalván (1919-31). 1932. jan. 1-én nyugalomba ment, Sámfalván élt 1932. nov. 16-án hosszas betegség után beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Vaskeresztesen a templomhoz tartozó szőlőt felújította, a plébániajavadalom részére szőlőtelepet létesített, új orgonát szereztetett be és a templom udvarát 3 kápolnát magában foglaló kőfalkerítéssel vétette körül. - Sz. E. T. II. 339. l.

Sz. Zalaegerszegen 1777. szept. 7-én F. József és Kovács Éva szülőktől. Felsz. 1801. január 14-én. káplán volt Vámoscsaládon (1801), Sárvárott (1802 ), Salomvárott (1802-6), pléb. Kisunyomban 1806. febr. 13-tól 1845. júl. 31-ig. Ekkor lemondott plébániájáról, nyugalomba vonult. 1856. dec. 26-án halt meg.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Kisunyom, 1841. június 3. - P. C. 1820. n. 346, 365, 381, 402.

Sz. Nagyrécsén (Zala vm.) 1848. nov. 12-én F. Ferenc adózó és Rathman Anna szülőktől. A teológiát mint pazmanita a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. Bécsben 1873. szept. 24-én Pribék István felsz. püspök által. káplán volt Rábahidvégen (1873. okt.-1874. jan.), püspöki szertartó és levéltáros (1874-76), tanulm. felügyelő a szem.-ban (1876-78), a szentírástudományok tanára u. o. (1878-1919), egyidejüleg tanított a gimnáziumban is (1878-1909); 1884-ben szentszéki ülnökké és a házasság s a szerzetesi fogadalom védőjévé, valamint zsinati vizsgálóvá, 1904-ben a hittanárokat vizsgáztató bizottság tagjává, 1913-tan pápai t. kamarássá neveztetett ki. 1919-ben nyugalomba ment, 1923. okt. 15-én elhúnyt.

Beszélt németül, értett franciául és angolul is. Tanári állasával járó kötelességeinek lelkiismeretes teljesítése mellett más téren is elismerésreméltó tevékenységet fejtett ki. Mint hegybíró, a hegyközségi tagok bizalmából éveken át nagy szakértelemmel intézte a hegyközség ügyeit; a Szent István-park és a gyalogsági laktanya udvarának parkosítása is az ő elgondolása szerint és személyes közreműködésével létesült; mint pomológus is nagy tekintélynek örvendett. - A csornapremontrei rend iránt érzett hálából nagylelkűen egészen jutányos áron engedte át a rendnek mintaszerűen kezelt szőlőjét és értékes villáját; teol. tanártársai iránt pedig azzal mutatta ki szeretetét, hogy részükre bőkezűen nagyobb misealapítványt tett. Egyeneslelkű, nemesszívű papja volt egyházmegyénknek, szigorú, de igazságos tanára a gondjaira bízott ifjúságnak; emlékét tanítványainak százai és százai őrzik kegyelettel. - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Alsóőrött 1890. szept. 16-án F. István és Gángoly Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1916. jún. 8-án. káplán volt Lendvavásárhelyen (1916. jún. 15.-szept. 8.), Vasvörösvárott (1916. szept. 8.-1917. szept. 6.), Kőszegen (1917. szept. 6.-1921. okt. 15.), a kommunizmus idején Kőszegen Kincs apát pléb. internálásának tartamára a plébánia vezetésével volt megbízva, az ellenforradalom leveretése után 4 napig a meggyilkolt Waisbeckkerrel egy cellában volt bebörtönözve. 1921. okt. 15-én Királyfalva plébánosa lett s ott munkálkodott 1926. dec. 1-ig, amikor Vaskeresztes plébánosa lett.

Németül is beszél. Dobrafalván az új plébánialakot építtette, u. o. 3, Királyfalván 3, Kiskörtvélyesen 2 új harang beszerzését eszközölte, utóbbi 2 helyen a harangokra a nevét bevésték. Vaskeresztesen saját terve szerint új iskola épült 1929-ben egy új tanítói állás megszervezésével, a plébánialakot gyökeres átalakítással majdnem újból építtette. A régi iskolából községházát és kultúrházat alakíttatott (1931). A győri Mezőgazdasági Kamara borászati osztályának vál. tagja. Értékes botanikai kutatásokat végzett. Mindjárt Vaskeresztesre való érkezése után renováltatta a templomot.

Sz. Szanyban (Sopron vm.) 1780. május 14-én. Felsz. 1804-ben. káplán volt Letenyén (1804. júl.-1805. jún.), Apátistvánfalván (1805. júl.-1806. márc.), Salomvárott (1806. ápr.-1810. márc.), Rábahidvégen (1810. márc.-okt.), plébh. Boncódföldén 1811-től 1825. december 30-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Boncódfölde, 1811. május 30. - P. C. 1806. p. 176, 193; 1826. n. 1.

Sz. Porpácon 1903. máj. 31-én F. János városgazda és Domján Anna szülőktől. Felsz. 1925. okt. 8-án. káplán volt Egervárott (1925. nov.-1926. ápr.), hitoktató Zalaegerszegen (1926. ápr.-1928. júl.), a gutorföldei kurácia első lelkipásztora 1928. júl. óta.

Közepesen beszél németül is. Gutorföldén Hitelszövetkezetet alapított.

Sz. Szentivánfán 1880. okt. 21-én F. István zsellér és Pintér Anna szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Nevelő volt Szentivánfán Bezerédj Dénes családjánál (1903-6), hitoktató Szombathelyen a városi iskoláknál (1906-10), káplán Rohoncon (1910-11), Salomvárott (1911. febr.-jún.), Zalaegerszegen (1911. júl.-1913. jún.), plébh. Győrvárott (1913. júl.-1915. szept.), káplán Zalaegerszegen (1915. dec.-1917. jan.), Alsólendván 1917. febr.-tól 1920. márc. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 339. l.

Sz. Felső-Jányokon (Pozsony vm.) 1768. nov. 5-én nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1791-ben. káplán volt Incéden (1791-92), Szepetneken (1792-93), közben id. adm. u. o. (1792. szept.-nov.), káplán Kőszegen (1793. okt. -1796. júl.), Zalaegerszegen (1796-97), prefektus és vicerektor a szemináriumban (1797-98). 1799-ben átment a győri egyházmegyébe, balfi h. káplán, majd 1799. szept. 14-től csepregi plébános lett. 1845. aug. 1-én lemondott plébániájáról, 1847. júl. 3-án húnyt el.

Vas, Sopron és Pozsony megyék táblabírájukká választották. - Farkas S.: Csepreg története, Bpest, 1887. 482-83. l. - Sz. E. T. II. 189, 293 l.

Sz. Salamonfán (Sopron vm.) 1788. ápr. 30-án F. János és Molnár Éva jobbágy szülőktől. Felsz. 1811. január 13-án. Nevelő volt Guary Miklós családjánál Górban (1810. szept.- 1811. szept.), káplán Ölbőn (1811. szept.-1813. máj.), Ostffyasszonyfán (1813. máj.-jún.), adm. u. o. (1813. jún.- 1823. aug.), pléb. Egyházashetyén 1823 szeptemberétől 1850. aug. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Egyházashetyén 155 frtos misealapítványt tett. - Vis. Can. Ostffyasszonyfa, 1814. jún. 3; Egyházashetye, 1837. május 28. - P. C. 1834. n. 181.

Sz. Kajdon 1833. febr. 15-én F. Ignác és Takáts Julianna nemes szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. káplán volt Vasszécsenyben (1856. aug.-1857. aug.), Lentiben (1857. aug.- 1862. júl.), Szentgyörgyvölgyén (1862. aug.-1863. jún.), Csesztregen (1863. jún.-1874. ápr.), adm. Zalaháshágyon (1874. május-1911. dec.); 1912. jan. 1-én nyugalomba ment, 1914. január 28-án húnyt el.

Sz. Zalaegerszegen 1901. febr. 8-án F. György kádármester és Döbrössy Katalin szülőktől. Felsz. 1924. jún. 22-én. Hitoktató volt Sárvárott (1924. szept.-1925. szept.), prefektus a kőszegi Kelcz-Adélffy fiúnevelő-intézetben (1925. szept.-1928. aug.), a reszneki kurácia első lelkipásztora. (1928. szept.-1933. szept.), plébh. Nován 1933. okt. óta.

Sz. Kőszegen 1844. júl. 30-án F. Keresztély csizmadia. és Móra Ágnes szülőktől. A teol. I. évfolyamát a pesti közp. szem.-ban végezte. Felsz. 1869. dec. 29-én. Nevelő volt Grácban s mint ilyen halt meg 1872. május 16-án Sopronban.

Németül is beszélt.

Sz. Pozsonyban 1744. febr. 6-án Fatavicz (sic!) János és Julianna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1768 körül. káplán volt Rohoncon (1768-70), pléb. Vasvörösvárott (1770-77), Rohoncon (1778-1810), egyben ker. esperes is volt. 1810-ben kanonok, 1811-ben pápóci perjel, 1822-ben éneklőkanonok lett. Elhúnyt 1835. feb- ruár 20-án.

Németül is beszélt. - Inf. 1777: "Morum maxime laudabilium. In scientiis theologicis eximium profectum fecit." -Vis. Can. Rohonc, 1779. aug. 3-4. - P. C. 1835. n. 217. - Somogy püspök 1810-ben első helyen terjesztette fel a kanonokságra s ekként ajánlotta: "Exacta, characteri sacerdotali apprime correspondens vita, integritas, indefessus in concionando, catechisando, aliisque Parochi aeque ac Vicearchidiaconi officiis zelus, denatis Cardinali Primati a Batthyány, Eppis item Sabariensibus Joanni Szily et Cardinali Comiti ab Herzan adeo commendabilem reddiderunt, ut suffragiis corum jam authoritati identidem ... primo loco propositus, ante sexennium Canonicus Honorarius clementer nominatus fuerit. - Praeter integerrimae vitae exempla, caritate erga proximum et dexteritate in rebus agendis praeeminet. - Merita viri tam praecipua sunt, ut jam priori vice primo loco propositus fuisset, nisi nimfa modestia et caritate ductus a supplici libello exhibendo abstinuisset."

Herzan bíboros 1804-ben Fátovichot terjesztette fel első helyen kanonokságra, Bőlét 2-ik, Bossányit 3-ik helyen. A helytartótanács megváltoztatta a sorrendet: Etényit első, Bőlét 2-ik, Bossányit a 3-ik helyen ajánlotta. A kancellária első helyen Czuppont, 2-ik helyen Bőlét, 3-ik helyen Bossányit terjesztette a király elé, aki a kancellária jelöléséhez csatlakozott s Czuppont nevezte ki (Wien, Nationalarchiv. Staatsrath. 2633/1804.).

II. József idejében a tolerantia-rendelet elleni vétsége miatt megintésben részesült. P. L. kurrens iratok, helytartótanács 1782. jún. 17. leirata. - Sz. E. T. I. 218, 279, 283; II. 326, 330. l.

Sz. Kőszegen 1813. febr. 4-én F. József zenész és Roszt Anna szülőktől. Atyja egy időben a székesegyház muzsikusa olt. Felsz. 1841. aug. 4-én. Nevelő volt Bécsben Széchényi Pál gróf családjánál (1841-44), káplán Lékán (1844-51), pléb. Árokszálláson (1851-62), udvari káplán Széchényi Pál gróf családjánál 1862-től 1865. júl. 23-án Gyöngyösapátiban beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Lipóton (Moson vm.) 1904. aug. 7-én F. Gábor és Ásványi Mária földműves szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. káplán volt Pákán (1927. aug.-1929. szept.), hitoktató Szombathelyen (1929. szept.-1931. szept.), káplán Jánosházán (1931. szept.-1932. okt.), adm. lelkiekben u. o. (1932. okt.-1933. jún.), káplán Körmenden 1933. jún. óta.

Sz. Abdán (Győr vm.) 1892. ápr. 26-án F. Jánosés Ághy Teréz földműves szülőktől. Szent Ferenc rendjének volt tagja, ott szentelték pappá 1914. szept. 8-án. Az egyházmegyébe 1923-ban vétetett át (körl. 1923. IV. 2174.). káplán volt Bánokszentgyörgyön (1919. dec.-1924. aug.), Csesztregen (1924. aug.-1925. márc.), Lentiben (1925. ápr.-1926. jan.), Zalaegerszegen (1926. jan.-júl.), Szentgyörgyvölgyén (1926. júl.-1928), Kemenesmihályfán (1928), Körmenden (1928-29), Felsőpatyon (1929-31), adm. Nemesbődön ( 3 931, dec. 1.-1932. aug. 31.), kurátor Petrikereszturon 1932. szept. 1. óta.

Sz. Bozsokon 1758. január 11-én Faitinger (sic!) Márton és Lendvay Marianna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1783-ban. káplán volt Belatincon (1783-84), pléb. Bántornyán 1784-től 1805. jan. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. - P. C. 1805. p. 36.

Sz. Bobán 1730 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1757 körül. káplán volt Surányban (1757-60), pléb. Felsőszilvágyon 1760-tól 1781. júl. 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1781. p. 205.

Sz. Székesfehérvárott 1801. ápr. 6-án F. János polgár és Pápai Erzsébet szülőktől. A teológiát Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1823. okt. 14-én, a széküresedés miatt Zágrábban Vehovácz M. által. Nevelő volt Niczky János gróf családjánál 1 évig (1822-23), tanulmányi felügyelő a szemináriumban 7 évig (1823-30), ez alatt megszerezte a teol. doktorátust. 1830-ban az egyházjog és történelem tanára lett a szemináriumban. 1832. szept. 27-én Kenyeri plébánosa, 1840-ben a kemenesaljai ker. esperese és tanfelügyelője, 1842-ben Vas vármegye táblabírája, 1854 elején tb. kanonok lett. 1854 végén valóságos kanonokká, 1858-ban pápóci perjellé, 1859-ben Sz. Egyedről nev. sümegi apáttá neveztetett ki, Szenczy püspök dec. 8-án benedikálta. 1863-ban őrkanonok, 1871-ben éneklőkanonok lett. Elhúnyt 1873. ápr. 30-án Szombathelyen.

Az 1858-iki tartományi zsinaton mint a káptalan kiküldötte vett részt s a nyilvános üléseken felügyelő jegyző volt. Vas megye népszámlálási bizottságának elnöke volt, tisztében kifejtett tevékenységéért a Ferenc József rend keresztjét kapta. Vis. Can. Kenyeri, 1837. máj. 17.

Németül is beszélt. Érdekesek a 48-as időkről szóló feljegyzései a kenyerii pléb. akveiben. Vagyonát jótékony célokra hagyta. Így a kenyerii plébánia szegényei számára 650 frtot, szegény tanköteleseknek 105 frtot, sz. misékre u. o. 100 frtot hagyott. Felsőszentbenedeken 1868-ban gyönyörű keresztet állíttatott. - Religio 1856. II. f. é. 86. s köv. 1., 94 s köv. 1., 1873. I. f. é 40. sz. - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Kismartonban 1798. dec. 7-én F. Antal posztósmester, polgár és Wiederkom Anna szülőktől. Felsz. 1827. okt. 13-án. káplán volt Incéden (1827-29), Lékán (1829-32), Rábaszentmártonban (1832-34), Pörgölényben (1834-38), pléb. Felsőszénégetőn (1838. okt.-1845. okt.), adm., majd pléb. Rőtfalván 1845. nov.-től 1855. ápr. 16-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt - Vis. Can. Pörgölény, 1836. jún. 2.

Sz. Pinkafőn 1779. nov. 26-án F. Mihály szitakötő és Rozália szülőktől. Felsz. 1805-ben. káplán volt Incéden (1805-6), pléb. Vasvörösvárott 1806-tól 1845. aug. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k szerény, szorgalmas emberként dícsérik. - Vis. Can. Vasvörösvár, 1812. szept. 19 és 1832. jún. 12. - A pinkafői Ferber családból származnak nagynevű nyelvészeink, a Szinnyeiek.

Sz. Pinkafőn 1822. május 18-án F. Máté szitás és Mária szülőktől. Felsz. 1849. június 4-én. káplán volt Nagyszentmihályon (1849-52), Pörgölényben (1852-55), pléb. Rőtfalván (1855-97). 1897-ben nyugalomba ment, Kőszegen élt s ott halt meg 1901. febr. 7-én.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 60. l.

Sz. Szombathelyen 1750. dec. 17-én F. Ferenc szitás és Krait Erzsébet szülőktől. Felsz. 1777-ben. káplán volt Jánosházán (1777. szept.-1779. febr.), pléb. Vasszentmihályon 1779 márciusától 1782. júl. 9-én Szombathelyen a ferencesek zárdájában beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Vis. Can. Vasszentmihály, 1779. május 9-10. - P. C. 1782. p. 673.

Sz. Magyarlakon 1881. ápr. 2-án Frim József vendéglős s mészáros és Márkus Judit szülőktől. Felsz. 1907. jún. 27-én. káplán volt Vasszentmihályon (1907. szept. 27.- 1909. júl. 2.), Lékán (1909. júl. 2.-1912. júl. 1.), Rábahidvégen (1912. júl. 1.-szept. 5.), adm. lelkiekben u. o. (1912. szept. 5.-1913. ápr. 1.), adm. u. o. (1913. ápr. 1.-1916. dec. 31.), pléb. Kerkaszentmiklóson (1917. jan. 1.-1925. dec. 1.), pléb. Lentiben 1925. dec. 1. óta.

Közepesen beszél németül is. Lentii plébánossága alatt 1929-ben új iskola épült Lentihegyen, új tanítói állás szerveztetett u. o, és Mumorban. 1930-ban Oltáregyletet és Szívgárdát alapított plébániája községeiben.

Sz. Nemeshollóson 1772. ápr. 22-én Fercsák (sic!) Pál és Vörös Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1795. aug. 23-án. káplán volt Alsólendván (1795-96), adm. Kerkaszentmiklóson (1796), káplán Vasszentmihályon (1796-98), pléb. Szarvaskenden (1798. május-1802. júl.), helyi káplán Gércén (1802. okt.-1803. dec.), káplán Szepetneken (1803. dec.- 1805. ápr.), Szécsiszigeten (1805. máj.-1806. dec.), Pákán 1807. jan.-tól 1808. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Németül és közepesen horvátul is beszélt. - P. C. 1802. p. 103, 104, 204, 263, 287; 1803 p. 200, 274, 314, 316, 317, 320, 329; 1804 p. 42, 102, 136; 1805 p. 3.

Sz. Vidorlakon (Felsőlendvai pl.) 1780: jún. 5-én F. János és Zrim Judit szülőktől. Felsz. 1804-ben. káplán volt Muraszombaton (1804-6), pléb. Felsőlendván 1806. febr. 1-től kezdve. Köszvénye miatt 1814-től kezdődőleg sokat szenvedett, 1818-ban magánkápolnát kapott, 1820-ban kénytelen volt búcsút mondani a lelkipásztorkodásnak, lemondott plébániájáról, Szombathelyen élt 1823. január 30-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőlendva, 1808. máj. 9. - P. C. 1823. n. 120. - Sz. E. T. II. 351. l.

Sz. Borházán 1886. jún. 23-án F. József és Cserpnyák Anna földműves szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. káplán volt Felsőlendván (1909-11), kisegítő a beteg Mentsik Károly nagydolányi pléb. mellett, majd annak halála után adm, u. o. (1911-12), káplán Felsőlendván (1912-16), katonalelkész a világháborúban (1916. ápr.-1918. nov. 1.), helyi káplán Felsőszölnökön (1918. nov. 1.-1919), pléb. Marokréten 1919 óta.

Vendül, tótul és közepesen németül is beszél. - Sz. E. T. II. 439. l.

Sz. Szombathelyen 1834. okt. 26-án Filippasits (sic!) Vendel csizmadia, polgár és Udvardy Teréz szülőktől. Felsz. 1857. okt. 28-án. káplán volt Rábakethelyen (1857. nov.- 1861. okt.), Körmenden (1861. okt.-1862. febr.), Alsólendván (1862. márc.-1867. máj.), Letenyén (1867. jún.-1872. máj.), pléb. u. o. 1872. jún. 1-től 1878. nov. 14-én beköv. haláláig.

Sz. Pusztarádocon 1836. nov. 11-én F. János és Glück Franciska izr. származású szülőktől. Felsz. 1860. júl. 31-én. káplán volt Vasszentmihályon (1860. okt.-dec.), nevelő Bogáton Festetics Dénes gróf családjánál (1861. jan.-1862. jún.), káplán Pákán (1862. júl.-1864. máj.), Alsóbagodon (1864. jún.-dec.), Pákán (1864. dec.-1866. jún.). 1866 nyarán Bissingen gróf gyermekei mellé Jám-ba (Krassó-Szörény vm.) került nevelőnek. Négy évet töltött ott. 1870 őszén Pestre ment s az egyetemen bölcseleti előadásokat hallgatott, 1871. okt.-ban a filozófia doktorává avatták. Berlinben végzett ezután anthropologiai tanulmányokat. 1872-ben a pesti egyetemen anthropologia-, physiologia-, és logikából magántanárrá képesíttetett és 1875-ig az anthropologiát adta elő. Az Egyházzal ekkor már teljesen meghasonlott. A pesti Korvin-páholy tagja lett s a Nagy Oriensnek magyarországi iroda igazgatója és a szabadkőműves Kelet-nek szerkesztője. 1874-ben formailag is kilépett az Egyházból és kálvinista lett. 1875-től 1882-ig a szabadkai főgimn.-ban a magyar, német és latin nyelveket, 1883-tól 1886-ig a pápai ref. kollégiumban a német nyelvet adta elő. Lelkifurdalásai ekkor már mind elviselhetetlenebbekké váltak. 1886-ban "szomorú tévedéséből szentegyházunk kebelébe bűnbánólag visszatért, világi dolgait rendezte, a jezsuita atyáknál 30 napos lelki szentgyakorlat után magaviseletéről, vallásos meggyőződéséről elégséges bizonyítékot nyujtott, az egyházmegyébe visszafogadtatott és Királyfalván mint id. kisegítő alkalmaztatott" (körl. 1887. I.). Királyfalván rendezte sajtó alá megtérésének, lelki küzdelmeinek szép emlékét a "Lelkigyakorlatok kézikönyve. Bpest, 1888." címmel. 1888 őszén Olad adminisztrátora lett, 1894-ben Máriafalván káplán, majd u. a. évben Újhegyen plébh. (1894. okt.-1895. dec.). Egy év mulva Pósaszentkatalinon lett plébh, s ott működött 1907-ig, amikor nyugalomba ment. Szombathelyen a deficientiában élt ezután 1908. febr. 20-án beköv. haláláig.

Munkatársa volt 1868-ban a Kat. Néplapnak és a Kat. Lelkipásztornak, 1870-72-ben belmunkatársa a Szabad Egyháznak, főmunkatársa és vezércikkírója a Szabad Sajtónak 1872. júl.-tól a lap megszüntéig. 1883-84-ben a Pápai Lapokba írt. 1876. jan.-ban alapította és negyedévig szerkesztette a Szabadkai Közlönyt. - Szinnyei: Magyar Írók III. 531. - Reinhold Taute: Die kath. Geistlichkeit in der Freimaurerei. Berlin. Wunder, 1909. - Sz. E. T. II. 352. l.

Sz. Alsórönökön 1875. febr 12-én. Felsz. 1899. júl. 2-án. káplán volt Vasvörösvárott (1899-1903), Rohoncon (1903-5), Pinkafőn (1905-6), adm. Kúpfalván (1906-12), pléb. Városszalonakon (1912-30). 1923-tól a rohonci ker. esperese volt. Meghalt Városszalonakon 1930. május 24-én.

Körl. 1930. X. 2029. sz.: "F. J. buzgó papi életét és tevékeny munkásságát ismerjük még az elcsatolás előtti időből, de az elcsatolás utáni nehézségek közepette sem torpant meg, hanem igazi papi lélekkel s talán még nagyobb buzgósággal és odaadással dolgozott s nem egyszer küzdött a kath. ügyért." - Németül is beszélt.

Sz. Nagyfalván 1891. jan. 1-én, F. József bábos fia. Felsz. 1914. június 27-én. káplán volt Vasvörösvárott és Nagyszentmihályon (1914-15), adm. Felsőkethelyen, káplán Szenteleken, majd Lékán (1915-16), adm. Felsőszénégetőn (1916-17). 1917-ben ideiglenesen nyugalomba ment. 1918-ban az újonnan szervezett dobrafalvai plébánia adminisztrátora lett, 1920-ban a borostyánkői plébánia vezetésével bízatott meg, 1921. június 16-tól kezdődően felvétetett a nyugdíjas papok sorába. Nagyfalván él.

Németül is beszél.

Sz. Zalaegerszegen 1867. okt. 3-án F. Károly festő és Nagy Adél szülőktől. Felsz. 1891. júl. 15-én. Segédgondnok volt a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban 1 1/4 évig. 1892-ben betegeskedése miatt nyugalomba ment, 1901. január 26-án Zalaegerszegen meghalt.

Sz. Lendvavásárhelyen 1728 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. Kaszner Ignác uraság asztalának címére 1756-ban. káplán volt Bánokszentgyörgyön (1757-63), Lentiben (1763-68), Szentgyörgyvölgyén (1768. febr.- 1772. márc.), pléb. Csesztregen (1772. márc.-1782. febr.); 1782-ben betegsége miatt lemondott plébániájáról, Csesztregen élt mint deficiens 1784. febr. 25-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Csesztreg, 1778. május 5-6. - P. C. 1784. p. 391.

Sz. Dombalján 1776. ápr. 5-én. Felsz. 1802. dec. 18-án. káplán volt Bántornyán (1802-5), pléb. Felsószentbenedeken (1805. szept.-1808. szept.), Felsőszömökön 1808. okt.-től 1829. ápr. 26-án beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. Paptársai és hívei nagyon szerették. - Vis. Can. Felsőszentbenedek, 1808. május 16-18. - P. C. 1829. n. 289.

Sz. Rőtfalván 1779. január 8-án. Felsz. 1803. jan. 9-én. káplán volt Rohoncon (1803-4), adm. Városszalonakon (1804-5), pléb. Vasdobrán (1805-12), lelkiigazgató a szemináriumban 1812-től 1813. jún. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Az inf.-k nagy dícsérettel emlékeznek meg róla: "bonae vitae sacerdos, sobrius, moderatus, mores affabiles, officio egregie satisfacit." Somogy püspök elve az volt, hogy a lelkiigazgatói állásra legkiválóbb, a lelkipásztorkodásban tapasztalt papjait alkalmazza. - Vis. Can. Vasdobra, 1808. május 22. - Sz. E. T. II. 283. l.

Sz. Pincehelyen (Tolna vm.) 1754 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Szily püspök vizitációs útján szentelte 1778. szept. 6-án Felsőszentbenedeken alszerpappá, szept. 8-án Muraszombaton szerpappá, szept. 13-án Felsőlendván áldozópappá. káplán volt Alsólendván (1778-80), Csesztregen (1780. máj.-szept.), Jánosházán (1780. okt.-1782. szept.), Salomvárott (1782. szept.-nov.), pléb. Nagyrákoson (1782. nov.-1788. jún.), Szentléránton (1788. júl.-1797. jún.), Őriszentpéteren 1797 júliusától 1805. márc. 7-én beköv. haláláig.

P. C. 1805. p. 112. - Szily szép, buzdító levele Fodorhoz. P. L. k. i. 1783. nov. 9.

Sz. Istvánföldén (Módosi pl., Torontál megye) 1839. nov. 11-én F. Sándortól és Vresits Fánitól. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1863. július 20-án. káplán volt Felsőszölnökön (1863. szept.-1865. szept.), Csendlakon (1865-68), Belatincon (1868-69), plébh. Apátistvánfalván (1869. ápr.-jún.), pléb. Péterhegyen (1869. júl.-1894. júl.), plébh. Apátistvánfalván 1894. aug. 1-től. 1906-ban beiktatást nyert pléb. javadalmába. 1908-ban nyugdíjba ment, de nyugalmát nem élvezhette sokáig. 1908. július 24-én Apátistvánfalván elhúnyt.

Vendül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1894. júl. 14-én F. Ferenc adótiszt és Nagy Anna szülőktől. Felsz. 1916. nov. 26-án. káplán volt Nagynardán (1916-18), adm. u. o. (1918), káplán Lendvavásárhelyen 1918-tól 1926. okt. 21-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt horvátul és vendül is. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Szombathelyen 1836. július 1-én Fichtacker János polgár, kovácsmester és Obergmeiner Teréz szülőktől. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen mint a Pazmaneum növendéke végezte. Felsz. 1859. július 31-én. Tanulm. felügyelő volt a papneveldében 1859-től 1866-ig. 1865-ben megszerezte a teol. doktorátust. 1866-ban teol. tanár lett, dogmatikát, majd később erkölcs- és lelkipásztorkodástant tanított. 1871-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1872-ben vámoscsaládi plébános lett. 1901. március 2-án Budapesten halt meg.

Körl. 1892. I. ,,F. J. szentszéki ülnök, vámoscsaládi pléb.-nak a sz. Péterről címzett nagyváradhegyi prépostság adományoztatott." - Körl. 1893. I. "F. J.-nak az általa bírt és sz. Péterről nev. nagyváradhegyi c. prépostságról való lemondását ő cs. kir. Felsége elfogadta."

Nagyon sokat tett Vámoscsalád gazdasági talpraállítására. Végrendeletileg 11 k. hold ingatlant hagyományozott a szegénysorsú iskolásgyermekek segélyezésére. Misealapítványul 400 K-t hagyott. Az uraiújfalui templom felépítéséhez több ezer frttal járult. (Sz. U. 1896. 52. sz.) - Sz. E. T. II. 245, 246, 294, 352. l.

Sz. Vízkeleten (Pozsony vm.) 1750 körül. A teológiát nem szemináriumban sajátította el, Szily megbízásából Wlasics János nagygencsi plébános oldalán készült elő hivatására. Felsz. 1783. szept. 20-án. káplán volt Alsólendván (1783-85), Hosszúperesztegen (1786. jan.-1787. ápr.), Letenyén (1787-88), plébh. Nagyrákoson 1788. júl.-tól 1818. nov. 4-én Zalaszentlászlón beköv. haláláig.

Vis. Can. Nagyrákos, 1808. május 31. - P. C. 1818. n. 643. - Németül, tótul és csehül is beszélt.

Sz. Pápán 1800. febr. 3-án F. Gábor és Fekete Róza szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1823. okt. 14-én. Nevelő volt Koltán Gyömörey Károly családjánál (1823-24), káplán Pecölben (1824. jan.-1825. máj.), Szombathelyen (1825. máj.-1830. júl.), adm. Pinkamindszenten (1830-31), Alsólendván (1831-35), pléb. Csesztregen (1835. máj.- 1855. okt.), adm., majd pléb. Boncódföldén (1855. nov.- 1873. márc. 1.). 1873-ban nyugalomba ment, 1874. január 16-án Boncódföldén húnyt el.

Sz. Tarányban (Somogy vm.) 1753 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1776 körül. káplán volt Alsólendván, Felsőszemenyén, Szepetneken, Muraszombaton (1776-81), Csesztregen (1781. febr.-1782. ápr.), pléb. u. o. 1782. május 1-től 1785. nov. 25-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - P. C. 1785. p. 198.

Sz. Győrszemerén 1766. júl. 7-én nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. káplán volt Iváncon (1789-91), Szentgyörgyvölgyén (1791. dec.-1792. szept.), közben adminisztrálta a táplánfai plébániát (1792. márc.-ápr.), káplán volt Iváncon (1792. okt.- 1793. ápr.), Nagysitkén (1793. ápr.-1794. ápr.), helyi káplán Gércén (1794. ápr.-1802. okt.), pléb. Szarvaskenden (1802. okt.-1803. febr.), pléb. Kercán 1803 februárjától 1805. júl. 24-én beköv. haláláig.

P. C. 1805. p. 293. - Sz. E. T. I. 78 2, 231 4. l.

Sz. Válon (Fejér vm.) 1820. ápr. 14-én. Felsz. 1846. aug. 2-án mint a zágrábi egyházmegye papja. káplán volt Petteraneczben (1846-48), Perlakon (1848-49. márc.), 1848. márc.-tól a világosi fegyverletételig (1849. aug. 13) a magyar hadseregnél a 2-ik gyalogezred (Sándor), időközben a 107-ik gyalogezred lelkésze volt. Világos után részint az aradi várban, részint az u. n. pesti újépületben tartózkodott 1849. dec. 31-ig, amikor a gráci katonai kórház lelkésze lett. 1850. okt.-ben átvétetett a szombathelyi egyházmegyébe és káplán volt Bagonyán (1850. okt.-dec.), Tótszentmártonban (1850. dec. 1.-1854. jan. 28.), Rohoncon (1854-56), pléb. Pusztaszentmihályon (1856-60), Nagynardán 1860 januárjától 1887. júl. 28-án beköv. haláláig.-1874-ben a horvátnyelvű iskolák tanfelügyelője lett, 1877-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

Frideczky 1841-42. és 1842-43. években a székesfehérvári szemináriumban mint civilteológus hallgatta a teológiát. Rokoni kapcsolat fűzte Frideczky Ferenc (1752-1823) székesfehérvári kanonokhoz. (Pauer: Historia dioec. Alba-Regalensis. 1877. p. 332-333.)

Horvátul és németül is beszélt. - Vasm. Régészeti Egylet 1874. évi jelentése, 105. l.: "Felemlítendő a 107-ik honvédzászlóalj zászlaja, melyet Frideczky György plébános úr a tulajdonjog fenntartása mellett régiségtárunknak engedett át." - Schematismus 1887. - Nagynardán 105 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. l. névmutató! Képe u. o. II. 417. l. - P. L. k. i. 1850. n. 863-864, 963, 1018, 1060.

Sz. Szombathelyen 1818. szept. 22-én F. Antal csizmadia és Nits Teréz szülőktől. Felsz. 1842. júl. 20-án. káplán volt Pinkafőn Veinhofer oldalán (1842-46), várkáplán u. o. a gróf Batthyány családnál 1846-tól 1851. dec.-ig, amikor a lövői (Sopron vm.) plébániát elnyerte és a győri egyházmegye jeles papja, 1889-től kerületének esperese lett. Elhúnyt 1899. nov. 25-én.

Németül is beszélt. - "Lövőn gyors egymásutánban megújította a templomot (1856), rendbehozta a plébánia javadalmát (1858), gondoskodott új iskoláról (1860), s utoljára a rozzant és elavult plébánialakot hozta rendbe (1865). 1868-ban új harangok jöttek a toronyba, 1883-ban már ismét az iskola bővült, 1883-ban megújult a nemeskéri templom, szépült a lövői -temető, megépült benn a tornyos kis kápolna, 1888-ban az iskola bővült. Mindezeket Fritz plébános nemcsak szervezte és végrehajtotta, hanem a harangoknál és a temető-kápolnánál az anyagi terhek súlyosabb részét is ő viselte . . . Végrendeletében 8 hold szántóföldet hagyott a plébániatemplomra minden megterhelés nélkül." (Mohl: Lövő története. Győr, 1930. 125-126. l.) - P. L. k. i. 1851. n. 883, 895, 896.

Sz. Szombathelyen 1871. május 28-án F. Nándor cipész és Popp Máriaszülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. káplán volt Vízlendván (1894-96), Máriafalván (1896-97), Pinkafőn (1897-1903), pléb. Máriafalván (1903-32). 1932. júl 1-én nyugdíjba ment, Pinkafőn élt az irgalmas nővérek zárdájában 1933. nov. 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Máriafalván vezette a Kath. Népszövetséget, Oltáregyesületet, Mária-Kongregációt, Skapuláré-egyesületet. Alapítványt tett szentmisékre. Plébánossága alatt új iskola épült Grodnóban, restauráltatott a XIV. szd.-ból való templom Villámosban, új harangokat szereztek be Máriafalván és Grodnóban, a máriafalvi templomba bevezették a villanyvilágítást 25 millió K költséggel, amit a hívek adtak össze, ugyancsak bevezettek a villanyt a plebániaházba és az iskolába is.

Sz. Kissitkén 1822. júl. 31-én F. Benedek és Kernya Julianna jobbágy szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1847. aug. 31-én. káplán volt Nagygencsen (1847-49), Káldon (1849. márc.-1851. febr.), Jánosházán (1851. febr.-1852. szept.), Baltavárott (1852. okt.-1853. jan.), Rábakethelyen (1853. febr.-dec.), Körmenden (1854. jan.-1855. febr.), Szombathelyen (1855. márc.-1860. júl.), pléb. Pornóapátiban 1860. okt. 1-től 1885. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Sz. Sopronban 1864. ápr. 25-én. Felsz. 1889. szept. 21-én. káplán volt Vasvörösvárott (1889-92), Pinkafőn (1892-93), adm. Nagysároslakon (1893-1901), pléb. u. o. (1901-2), adm. Németcsencsen (1902-4), pléb. u. o. 1918. ápr. 10-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Révkomáromban 1838. dec. 12-én G. Ferenc iparos és Uri Teréz szülőktől. A teol.-t részben Veszprémben, részben Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1862. ápr. 27-én. káplán volt Nován (1862. szept.-1863. júl.), Szentgyörgyvölgyén (1863. aug.-1865. szept.), Lendvavásárhelyen (1865. okt.- 1868. okt.), Salomvárott (1868. nov.-1871. jan.), adm. Nagyrákoson (1871. jan.-1874. aug.), plébh. Nagylengyelben 1874. szept.-től 1898. júl. 11-én beköv. haláláig.

Nagyrákoson 1872-ben új plébánialakot emelt: Kerkaszentmiklóson ő alapította meg a plébánia ájtatossági egyesületeit. - Sz. E. T. II. 237, 339. l. Szellemének rendkívüli frisseségét, fizikumának rugékonyságát haláláig megőrizte. Paptársai és hívei nagyon szerették. Verseinek töredéke a szemináriumi könyvtárban. - Szombathelyi Ujság 1898. 29. sz.

Sz. Felsőőrött 1870. aug. 20-án G. János és Gyáki Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1895. júl. 14-én. káplán volt Pákán (1895. aug.-1896. jan.), Felsőpatyon (1896. jan.- 1900. ápr.), plébh. Ostffyasszonyfán (1900. ápr.-1926. júl.), plébh. Kemeneshőgyészen 1926. júl. óta.

Ostffyasszonyfán Jézus Szíve-társulatot alapított s a Szent Szívnek oltárt emelt. Csöngén megnyitotta a r. k. elemi iskolát. - Sz. E. T. II. 339. l.

Sz. Felsőőrött 1861. márc. 7-én G. János és Gyáky Rozália nemes szülőktől. Felsz. 1883. júl. 12-én. káplán volt Pörgölényben (1883-84), Rábaszentmártonban (1884-85), id. kisegítő Vámoscsaládon (1885), káplán Felsőpatyon (1885. május-1886. júl.), Alsólendván (1886. aug.-1894. márc.), adni. Rédicsen (1894. ápr.-1899. márc.), kisegítő Felsőszemenyén (1899), plébh. Kerkaszentmiklóson (1899. ápr.-1916. júl.). 1916-ban nyugdíjba ment; mint deficiens több helyen volt kisegítő, így Tótszentmártonban (1920. dec. -1922. jan.), Szentkirályon (1922), Csémben (1922-24), Alsóbagodon (1924. aug.-1927. szept.), Vépen (1927-28). Elhúnyt 1931. márc. 31-én.

Németül is beszélt.

Sz. Meszlenben 1773. jan. 14-én Gál (sic!)György és Komáromi Róza szülőktől. Felsz. 1801. május 10-én. káplán volt Bánokszentgyörgyön (1801. júl.-1802. máj.), Sárvárott (1802. jún.-nov.), Hosszúperesztegen (1802. nov.-1806. máj.), pléb. Nemesbődön 1806 májusától 1818. szept. 1-ig, amikor folytonos betegeskedése miatt nyugalomba ment; Szombathelyen a deficientiában élt 1842. aug. 15-én beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1830. okt. 12-én Gaál Vendel és Birnbaum Margit szülőktől. Felsz. 1855. márc. 8-án. káplán volt Nován (1855. aug.-1859. jan.), Letenyén (1859. jan.- 1862. júl.), Lentiben (1862. aug.-1864. okt.), Alsólendván (1864-67), Lentiben (1867. jún.-1868. nov.), Salomvárott (1869-70), Lendvavásárhelyen (1870-71), Rábakethelyen (1871. szept.-1873. márc.), pléb. Egyházasszecsődön 1873. márc. 7-től 1897. dec. 1-én beköv. haláláig.

Sz. Gyórón (Sopron vm.) 1802. márc. 27-én Gááll (sic!) György és Nagy Teréz nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1825-ben. káplán volt Körmenden (1825. okt.-1830. jún.), pléb. Nádasdon (1830-43), pléb. Körmenden 1843 decemberétől 1859. okt. 16-án beköv. haláláig. 1840-től Vas vármegye táblabírája, 1849-től a körmendi ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Németül is beszélt.

Sz. Felsőőrött 1804. okt. 1-én Gáál (sic!) János és Kondor Judit nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1829-ben. káplán volt Vámoscsaládon (1829. okt.-1841. okt.), Káldon (1841. okt.-1842. máj.), Szombathelyen (1842. jún. -1843. ápr.), pléb. Ölbőn 1843. ápr. 25-től 1863. szept. 11-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Vámoscsalád, 1838. máj. 25. - Inf.: "Valde fervidae naturae est . . . secus est vir optimi cordis." A tagosítás alkalmával az ölbői plébániának a fáizási stb. jogokról való lemondás fejében 24 öl fát biztosított évi járandóságul. Az 1855-58. években a mostani templomot és iskolát építtette.

Sz. Zalaegerszegen 1861. márc. 23-án G. Sándor szabómester és Pirity Anna nemes szülőktől. A teológiát a Pazmaneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1884. aug. 2-án. káplán volt Nagyszentmihályon (1884-86), adm. Felsőőrön és Vasjobbágyiban (1886-88), 1888-ban teol. tanárrá neveztetik ki s az erkölcs- és lelkipásztorkodás tudományát tanítja, 1890-ben a bécsi egyetemen doktorrá avatják, 1890-ben a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság tagjává, 1891-ben teol. tanári állásának megtartásával püspöki udvari káplánná és levéltárossá, majd még u. a. évben szentszéki jegyzővé nevezi ki Hidasy püspök. 1892-ben zsinati vizsgáló lesz. 1902-ben István Vilmos a szombathelyi plébániajavadalmat adományozza neki, s egyben szentszéki ülnökké nevezi ki. 1908-ban a B. Szűz Máriáról nevezett madocsai c. apátság apátjává lesz s u. a. évben a Vigilantia-bizottság tagja, 1909-ben az egyházmegyei papság követe az autonómiai kongresszuson.

A 90-es években az egyházpolitikai harcok idején rendkívül jelentős szerepet vitt. A néppárt több mandátumot ajánlott fel neki, de mindig visszautasította. Az Egyházmegyei Nyomda felállítása, a "Szombathelyi Ujság" megindítása és a Kat. Kör, valamint a Kat. Legényegylet megszervézése és otthonának felépítése nevéhez fűződik. Jelentős a szerepe az Egyházmegyei Takarékpénztár és a Szalézi Intézet felállításában. Kegyeletes ragaszkodás fűzte Zichy Nándor grófhoz és benső barátság Prohászka Ottokárhoz. - Beszél németül, ért franciául és angolul. - Sz. E. T. II. 260, 278, 295, 352. l.

Sz. Alsó-Csalogányon 1753 körül. Teol. tanulmányait a győri szem.-ban végezte. Felsz. 1777-ben. Adm. volt Perestón (1777. szept.-dec.), káplán Péterhegyen (1777. dec.- 1779. jan.); 1779-ben elnyerte a mártonhelyi plébániát s nagy odaadással, buzgósággal munkálkodott ott 1815. szept. 13-án beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Perestó, 1778. szept. 3-4; Mártonhely, 1808. május 17. - P. C. 1815. n. 486.

Sz. Magyarkeresztesen 1796. okt. 13-án G. Mihály és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1822. márc. 17-én. Felszentelése után egy évet a szemináriumban töltött. káplán volt Pusztaszentmihályon (1823-25), Gyanafalván (1826-28), ismét Pusztaszentmihályon (1829-30), Incéden (1830-37), pléb. Egyházasfüzesen 1837-től 1866. júl. 28-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1776. május 29-én Gabriely György és Knol Terézia szülőktől. Felsz. 1799-ben. káplán volt Rábaszentmártonban (1799-1802), Körmenden (1802. júl.-1803. márc.), pléb. Némethidegkuton 1803-tól 1815. jún. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt, - Vis. Can. Némethidegkut, 1812. május 3. - P. C. 1815. n. 361.

Sz. Edvén (Sopron vm.) 1897. jan. 27-én G. János és Rozits Mária földműves szülőktől. Felsz. 1923. jún. 21-én. káplán volt Körmenden (1923. aug.-nov.), püspöki szertartó és levéltáros (1923. nov.-1925. aug.), 1925. aug. 25. óta a pesti Szent Imre Kollégium prefektusa, 1928 óta a kollégiumi igazgató helyettese, 1932-ben püspöki tanácsossá neveztetett ki.

1930 óta a budapesti cserkészkerületnek ügyvezető elnöke. A IV. cserkészvilágjamboreenak vezérkari főnökhelyettese volt. Irodalmi téren részt vett a SzentImreKollégium által kiadott "Esto vir" és "Kemény parancs" c. pedagógiai munkák írásában és szerkesztésében. Az ú. n. kiserdői nyomortanyán 30 megszervezett cserkésszel és diákkal 1500 munkanélküli szegényt gondoz. Résztvesz a züllésnek indult kiskorúak fogház-missziójában. Angolul és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 352, 420. l.

Sz. Kámonban 1901. júl. 23-án G. Jánosés Kummer Anna szülőktől. Felsz. 1924. jún. 27-én. káplán volt Körmenden (1924. júl.-1926. febr.), Táplánfán (1926. febr.- júl.), Sárvárott (1926. júl.-1928. jún.), pléb. az Amerikai Egyesült Államokban Bridgeportban (1928. jún.-1929. dec.), Throop Pa.-ban 1929. dec. óta.

Angolul is beszél.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1906. ápr. 29-én G. István körjegyző és Desics Terézia szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, ott avatták doktorrá 1931. jan. 31-én. káplán volt Alsóságon (1929. júl. 4.-1930. jún. 30.), Zalaegerszegen 1930. júl. 1. óta.

Németül közepesen beszél. Cikkezik a Zalamegyei Ujságban.

Sz. Szombathelyen 1835. május 25-én G. János kőműves és Pethő Anna óperinti lakosoktól. Felsz. 1860. július 31-én. káplán volt Püspöktamásiban (1860. szept.-1861. jan.), Pusztamagyaródon (1861. jan.-1862. febr.), Felsőpatyon (1862-68. júl.), adm. Gércén (1868-70), pléb. u. o. (1870-1915). 1912-ben tb. szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1915 nyarán nyugalomba vonult, de a nyugalmat csak igen rövid ideig élvezhette. Meghalt 1915. okt. 31-én.

Körl. 1915. XVI. 5078. sz.: "Hosszú életén át hűséges lélekkel és öreg korában is fiatalos buzgósággal szolgálta Krisztust és híveit." Misealapítványul 900 négyszögöl ingatlant hagyott.

Sz. Fertőszentmiklóson (Sopron vm.) 1720 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1746 körül. káplán volt Csepregen (1746), pléb. Pápócon 1746. dec.-től 1794. febr. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az információk állandóan dicsérik és a későbbi évek folyamán kiemelik, hogy magas kora ellenére is nagy buzgósággal tett eleget kötelességének úgy az isteni ige hirdetésében, mint a szentségek kiszolgáltatásában, annyira, hogy senki sem halt meg szentségek nélkül a plébános hibájából. - Vis. Can. Pápóc, 1775. szept. 23 és 1781. ápr. 19. - P. C. 1794. p. 40.

Sz. Felsőrönökön 1868. ápr. 7-én G. Ferenc kántor tanító és Verderits Franciska szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. káplán volt Lékán (1892), Dozmaton (1892. dec.- 1893. febr.), Királyfalván (1893), Pinkafőn (1893-94), ismét Rohoncon (1894-95), adm. Kukméren (1895-1905), pléb. u. o. (1905-10), Pornóapátiban (1810. aug.-1917. márc.), Alsóbeleden (1917-27). 1927-ben lemondott plébániájáról, nyugalmi éveit Burgenlandban tölti.

Németül is beszél.

Sz. Nagypáliban 1766. ápr. 13-án G. Pál és Csarankó Erzsébet szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1793-ban. káplán volt Bánokszentgyörgyön {1793. okt.-1797. dec.), Szombathelyen (1798. jan.-ápr.), Jánosházán (1798. máj.-dec.), pléb. Egervárott 1799. jan. 1-től 1831. febr. 12-én beköv. haláláig.

Az inf.-k kiváló teológusként ("scientiae insignis, lucidae"), tisztalelkű, szelíd, buzgó lelkipásztorként dicsérik. - Vis. Can. Egervár, 1813. május 19. - P. C. 1831. n. 147.

Sz. Rábatótfalun 1843. január 17-én G. András és Gerentsér Katalin szülőktől. Felsz. 1871. júl. 22-én. káplán volt Felsőszölnökön (1871. szept.-1872. aug.), Csendlakon (1872-77), Muraszombaton (1877-80), pléb. u. o. 1880-tól 1906. január 15-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. Nagygencsen 1769. március 21-én G. János és Tóth Erzsébet szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1792. márc.-ban. Püspöki udvari káplán volt Szily mellett (1792-99), Szily halála után a szentszék azonnal Jánosházára küldte káplánnak (1799. jan. 11.-1803. márc.), onnan Csehimindszentre került plébánosnak és ott munkálkodott 1831. nov. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Csehimindszent, 1814. május 6 és 1831. jún. 9. - Inf. 1809.: "Vita inquieta." Inf. 1823.: "Zelus in functionibus ecclesiasticis, singulariter in docendis suis et audiendis confessionibus eorum." - Wien. Staatsarchiv. Staatsrat n. 3002/1796. - Amennyire 140 év távlatából megítélhetjük, Gáspár szerepe Szily udvarában nem volt szerencsés. V. ö. Klemm K.: A szombathelyi gimn. története. P. C. 1807. n. 920, 921; 1831. n. 665, 678.

Sz. Nagysároslakon 1898. május 6-án G. János és Schmidt Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1921. dec. 17-én. káplán volt Incéden (1921-22), Alsóbagodban (1922. júl.- 1923. júl.), hitoktató Zalaegerszegen (1923. aug.-dec.), káplán Kőszegen (1923. dec.-1929). 1929-ben engedélyt kapott arra, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban magyar nyelvű hívek lelkigondozását vállalja és káplán lett Perth-Amboyban (1929-31), Woodbridgeben (1931-33), pléb. Passaicban 1933. óta.

Németül és angolul is beszél. - Sz. E. T. II. 421. l.

Sz. Rohoncon 1862. dec. 19-én Káspári (sic!) György kéményseprőmester és Aszleitner Teréz szülőktől. Felsz. 1886. júl. 14-én. káplán volt Rábaszentmártonban (1886- 88), Gyanafalván (1888-91), adm. u. o. (1891-94), pléb. u. o. (1894-1920), pléb. Egyházashollóson 1920. máj.-tól 1925. aug. 20-án beköv. haláláig. 1913-ban a szentgotthárdi ker. tanfelügyelőjévé, 1914-ben esperesévé neveztetett ki, mindkét tisztségét 1920-ig viselte.

Németül is beszélt.

Sz. Nicken 1906. nov. 25-én G. Béla és Nagy Margit földműves szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. káplán volt Kován (1929. jún.-1932. szept.), plébh. Milejben 1932. szept. 20. óta.

Sz. E. T. I. 9. l.

Sz. Pincehelyen (Tolna vm.) 1752. okt. 29-én Gácsi (sic!) Ferenc és Szentgyörgyi Ilona szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta Felsz. 1777-ben. káplán volt Hosszúperesztegen (1777. aug.-1778. aug.), Salomvárott (1778. szept.- 1780. okt.), Kemenesmihályfán (1780. okt.-1782. okt.), Szombathelyen (1782. okt.-1783. júl.), pléb. Rumban (1783. júl.-1791. aug.), pléb. Bánokszentgyörgyön 1791 augusztusától 1798. ápr. 4-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1798. p. 99.

Sz. Dunaföldváron 1902. ápr. 8-án G. Mihály és Udvary Máriaszülőktől. Felsz. 1930. jún. 22-én. Elhúnyt Dunaföldváron 1931. okt. 1-én.

Sz. Celldömölkön 1889. január 26-án Dr. Géfin Lajos kórházi igazgató főorvos és Hübner Jankaszülőktől. A teológiát Szombathelyen (1906-7) és Innsbruckban (1907-12) végezte. Innsbruckban avatták a teol. doktorává 1914-ben. Felsz. 1912. júl. 26-án Innsbruckban Egger Ferenc brixeni herceg püspök által. káplán volt Királyfalván (1912. aug.- 1913. okt.), a dogmatika és filozófia h. tanára a szem.-ban (1913. okt.-1914. júl.), hittanár a zalaegerszegi áll. gimn.-ban s egyben a Tüttősy-féle alapítvány lelkésze (1914. aug.- 1917. jan.), püspöki szertartó és levéltáros (1917. jan.- 1918. júl.), a dogmatika tanára a szem.-ban 1917. szept. 1. óta. 1917-től 1925-ig a filozófiát is tanította. Az 1918/19. tanévben a kisszeminárium növendékeinek prefektusa volt. 1917-19. években a szentszéki jegyzői teendőket végezte. Az 1919/20. tanévben a szeminárium működése ideiglenesen be lévén szüntetve, hitoktató volt a szombathelyi elemi iskoláknál (1919. szept.-okt.), majd káplán Táplánfán (1919. okt. -1920. szept.), 1920. szept. óta a szem. aligazgatója. 1921. szept. óta tagja az egyházmegyei tanítók fegyelmi tanácsának és az önálló lelkipásztorkodásra képesítő vizsgálóbizottságnak; 1922 májusában a püspöki szentszéki bíróságnál a rendi és házassági kötelék védőjévé, 1924. dec. 24-én szentszéki bíróvá, 1927. dec- 7-én a "Herzan-könyvtár", a "Püspöki-könyvtár" és a "Papneveldei-könyvtár" igazgatójává, 1932. febr.-ban pápai t. kamarássá, 1934. szept.-ben az egyházmegyei Vigilantia-bizottság tagjává neveztetett ki. 1935. márc.-ban a budapesti egyetem hittudományi kara bekebelezett doktorrá választotta.

1920 óta elnöke a Szent Vince Egyesületnek; 1926-ban az országos egyházművészeti bizottság vasmegyei képviselőjévé, 1931. jún.-ban az egyházmegyei egyházművészeti bizottság előadójává, 1930. márc. 12-én a Papi Kölcsönkönyvtár igazgatójává neveztetett ki. Az 1931-32. tanévben tanulmányi szabadságot kapott, melynek első félévében a győri, esztergomi, egri és budapesti levéltáraknak, 1932. febr. 10-től jún. 10-ig mint a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja a római levéltáraknak egyházmegyénkre vonatkozó anyagát gyüjtötte.

Cikkeket írt a Kat. Lexikonba, a Vasvármegyébe, az Egyházi Lapokba ("Memoria abolitae Societatis Jesu" 1931. nov.), az Irodalomtörténeti Közleményekbe (Batsányi és Bitmez levelezése" 1932. I. f., "Bessenyei S. levele Szilyhez" 1932. II. f.) és a Győri Szemlébe ("Szily J. és Molnár J. levelezése" 1932. 4-6. és "Kisfaludy S. kiadatlan levelei" 1933. évf.). Beszél németül, ért franciául és olaszul is.

Sz. Rábasömjénben 1877. aug. 12-én G. Jakab néptanító és Ágoston Anna szülőktől. Felsz. 1899. dec. 25-én. Nevelő volt Rábakövesden verebi Végh Endre családjánál (1899. szept.-1900. jún.), káplán Felsőpatyon (1900. júl. 1. -1909. márc. 25.), Zalaegerszegen (1909. márc. 26.-1911. jún. 20.), pléb. Felsőpatyon (1911. jún. 21.-1918. okt. 15.), pléb. Rábagyarmaton 1918. okt. 15. óta. 1922 óta az őrségi ker. esperese.

Németül is ért. Sokat tett népének anyagi és szellemi emelése érdekeben. Felsőpatyon Hitelszövetkezetet, Fogyasztási Szövetkezetet és Tejszövetkezetet, Terestyénjákfán és Rábagyarmaton Ker. Fogyasztási Szövetkezetet alapított, s mindkét plébánián Kat. Népszövetséget. Rábagyarmaton nyaralhatási akciót indított 1924 óta, évente növekvő eredménnyel.

Sz. Óbudán 1760 körül nemes családból. A teológiát Győrött és Budán hallgatta. Felsz. 1783 ban. káplán volt Rábaszentmártonban (1783-84), pléb. Szentkúton (1784- 1795), pléb. Sárvárott 1795. júl.-tól 1812. nov. 27-én beköv. haláláig. 1808-ban Szent Györgyről nev. lissáci apáttá neveztetett ki.

Németül is beszélt. Somogy püspök 1810-ben 8 folyamodó közt utolsó helyen terjesztette elő kanonokságra és érdemeként említette fel, hogy kötelességeit pontosan teljesíti, vendégszerető, nyilt házat vezet és 1797-ben a nemesi felkelés alkalmával tábori lelkészi szolgálatot teljesített. - P. C. 1796. jún. 3, 7; júl. 15. - Szentkúton 240 négyszögölnyi szőlőt hagyott misealapítványul. - Sz. E. T. I. 218, 282. l.

Sz. Körmenden 1905. szept. 15-én G. István és Virág Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1931. júl. 28-án. Szanatóriumi lelkész volt Zalaegerszegen egy évig; 1932 óta prefektus a Kelcz-Adélffy fiúnevelő intézetben.

Sz. Lipócon 1739. ápr. 3-án G. Miklós és Anna szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1763. jan.-ban. káplán volt Körmenden (1763. febr.-márc.), pléb. Szentpéterfán (1763. ápr.-1778. aug.), Németlövőn (1778. szept.- 1783), pléb. Vaskeresztesen 1783-tól 1785. ápr. 3-án beköv. haláláig. A németújvári kerületnek esperese volt.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Németlövő, 1779. aug. 8. - Buzgó, lelkiismeretes pap volt. - P. C. 1785. p. 64.

Sz. Nagygencsen 1803. ápr. 20-án G. János és Horváth Erzsébet szülőktől. Felsz. 1826. okt. 13-án. Felszentelése után a szemináriumban maradt, majd 1827-ben Mikosszéplakra került Mikos János báró családjához nevelőnek. Két és fél évet töltött ott, melyek eltelte után káplán lett Rábakethelyen (1829. nov.-1831. júl.), majd Körmenden (1831. aug.-1837. jún.). Mint körmendi káplán adminisztrálta ideiglenesen a nagykölkedi plébániát (1836. dec.-1837. febr.). 1837 nyarán elnyerte a szőcei plébániát, 6 1/2 évig munkálkodott ott (1837. júl.-1843. nov.), akkor felcserélte plébániáját a nádasdival, itt 16 évet töltött (1843-59), innen a körmendi plébániára került s ott munkálkodott 1871. nov. 8-án beköv. haláláig.

Sz. Tapolcán 1731 körül. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1758-ban. káplán volt Kőszegszerdahelyen (1758. dec.-1759. dec.), Szombathelyen (1760. jan.-1762. jún.), pléb. Táplánfán (1762. júl.-1775. febr.), helyi káplán Acsádon (1775-77), plébh. Őrihodoson 1777. aug.-tól 1780. márc. 6-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Őrihodos, 1779. május 13-14. - P. C. 1780. p. 289.

Sz. Mosonszentjánoson 1757. ápr. 7-én G. Pál és Teréz szülőktől. A győri szemináriumban hallgatta a teológiát. Szily 1780. szept. 10-én a celldömölki kegytemplomban szentelte pappá. Betegsége miatt nem juthatott a lelkipásztorkodásba. Mosonszentjánoson 1781. nov. 19-én húnyt el.

Németül is beszélt. - P. C. 1781. p. 305.

Sz. Városhodászon 1898. okt. 20-án G. József törvényszéki fogházőr és Kutassy Terézia szülőktől. A teológiát a bécsi egyetemen mint a nagyváradi egyházmegye növendéke hallgatta. Felsz. Bécsben 1921. júl. 17-én. A kánonjogi doktorátust a szegedi egyetemen nyerte 1925. szept. 25-én. káplán volt Újkígyóson (1921. aug. 20.-1924. jún. 1.), Orosházán (1924. jún. 1.-1925. júl. 1.), a szombathelyi egyházmegyébe 1925. júl. 1-én vétetett át, nevelő volt a hg. Batthyány-családnál Körmenden (1925. júl. 1.-1929. jún. 15.), pléb. Nádasdon 1929. jún. 15. óta. Újkígyóson Ker. Polgári Olvasókört, Leánykongregációt és Legényegyletet, Nádasdon Szívgárdát, Kat. Gazdakört és Kat. Nőegyletet alapított. Megírta "A kat. papság érdemei hazánk és az emberiség történetében" c. művét, mely 1933-ban II. kiadásban jelent meg.

Németül jól, olaszul közepesen beszél. - Sz. E. T. II. 421. l.

Sz. Szombathelyen 1822. febr. 5-én Kigler (sic!) József és Krautszak(sic!) Marianna szülőktől. Felsz. 1846. ápr. 24-én. káplán volt Rohoncon (1846-48), pléb. Borostyánkőn (1849-73), pléb. Rohoncon 1873-tól 1878. január 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Lékán 1892. ápr. 12-én G. József napszámos és Rahberger Klára szülőktől. Felsz. 1917. jún. 6-án. káplán volt Rohoncon (1917. jún. 30.-1918. aug. 1.), Pinkafőn (1918. aug. 1.-1921. szept. 4.), adm. Sámfalván (1921. szept. 4. - dec. 6.), káplán Nagyszentmihályon (1921. dec. 6. -1922. jún. 16.), Kőszegen (1922. jún. 16.-1923. szept. 17.), plébh. Nagysároslakon 1923. szept. 17. óta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Pápán 1816. szept. 6-án Gitlin (sic!) József polgár és Koller Rozália szülőktől. Teol. tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1839. szept. 15-én. Felszentelése után a Kelcz-Adélffy árvaház segédgondnoka volt (1839. szept.-1843. okt.), majd káplán lett Körmenden (1843. okt.-1846. jún.), Alsóbagodon (1846. jún.-1847. márc.), Szepetneken (1847. márc.-1850. júl.), Szombathelyen (1850. aug.-1852. szept.). 1852-től 1859-ig a szombathelyi főgimnáziumban hittant és latin nyelvet tanított. 1859-ben elnyerte a rábagyarmati plébániát és ott munkálkodott 1877. ápr. 13-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Kőszeg, 1840. jún. 9. Németül is beszélt. Rábagyarmaton 135 fitos alapítványt tett szentmisére. - P. L. k. i. 1852. n. 799-801.

Sz. Bécsben 1726 körül. A teológiát Győrött mint externista végezte. Felsz. 1752 körül Zichy Ferenc gróf győri püspök címére. Felszentelése után néhány hétig a győri apácák káplánja volt, majd káplán volt Nagyfalván 2 1/2 évig, Királyfalván 8 hónapig, ismét Nagyfalván 1 1/2 évig, pléb. Felsőgallán 8 évig, majd lemondván plébániájáról Pozsonyban élt 2 évig, melyek elteltével káplán lett a Nezsider melletti Védenyben 2 évig, pléb. Vasdobrán 8 évig, káplán Rohoncon 3 évig (1777-80), pléb. Pornóapátiban 1780. aug. 1-től 1788. márc. 18-án beköv. haláláig.

Csak németül és latinul beszélt. Nyugtalan természete miatt sokszor feddette Szily (P. C. 1777. aug. 29, nov. 7, 18; 1778. jan. 9, 23, febr. 19, márc. 24. - P. L. k. i. 1787. febr. 9.). - Vis. Can. Rohonc, 1779. aug. 3-4.

Sz. a sopron megyei Páliban 1764. febr. 8-án nemes családból. Teol. tanulmányait a győri és pozsonyi szemináriumokban végezte. Felsz. 1787. aug.-ban. káplán volt Zalaegerszegen (1788-89), Nagysitkén (1789-93), Gércén helyi káplán (1793. ápr.-1794. ápr.), pléb. Pápócon 1794-től 1816. okt. 11-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is.

Sz. Káldon 1816. júl. 29-én G. István és Mátyás Anna földműves szülőktől. Felsz. 1840. aug. 4-én. Ideigl. kisegítő volt Rumban, Kenyeriben és Nagysitkén (1840-42), nevelő Zsámbékon Beniczky Flórián családjánál (1842-45), káplán Nagygencsen (1845-46), káplán Kőszegszerdahelyen (1846 -52), pléb. u. o. 1852. febr.-tól 1887. okt. 24-én beköv. haláláig.

Körl. 1888. I.: "G. J. szerdahelyi pléb. elhúnyt. Szentmisékre alapítványul 450, a köteles hagyatékok címeire és egy nyilvános helyen felépítendő kőkereszt beszerzésére az alapítványi tőke kiegészítéséül összesen 210; a káldi, szerdahelyi, bozsoki, doroszlói és velemi iskolai épületek évenkinti tatarozására egyenkint 50, összesem 250; a káldi, szerdahelyi, bozsoki, doroszlói és velemi templomoknak és a cáki kápolnának egyenkint 50, összesen 300; a szerdahelyi templom belszükségleteire 500 és a kőszegi árvaháznak alapítványul 6000 frtot hagyományozott. Ezenfelül a plébánia 21 frtnyi leltárpénzét 50 frtra kiegészítette és összes könyveit és iratait a plébániai könyvtár számára átengedte." - "Plébániájában példás rendet tartott, a tagosításkor a beneficium érdekében eredményesen síkraszállt." (Kaltenecker K. leveléből.)

Sz. Alsó-Fejeden (Pozsony vm.) 1733 körül. A teológiát a győri szem.-ban hallgatta. Felsz. 1757 körül. káplán volt Mosonszentjánoson 18 hónapig; pléb. Tótkereszturon (Sopron vm.) 5 évig, Beleden 13 1/2 évig, Sárvárott 1778. május 1-től 1795-ig, amikor kanonokká neveztetett ki. 1798-ban őr-, 1805-ben éneklőkanonok lett. 1805. május 21-én húnyt el.

Németül is beszélt. A szemináriumnak 100 frtot hagyományozott. Sz. E. T. II. 325, 326. l.

Sz. Ikervárott 1865. jún. 14-én G. Vendel és Pető Anna szülőktől. Felsz. 1888. júl. 15-én. káplán volt Csesztregen (1888. aug.-1889. júl.), Lentiben (1889. aug.-1890. júl.), Kerkaszentmiklóson (1890. júl.-1891. júl.), Alsólendván (1891. aug.-1893. júl.), Zalaegerszegen (1893. aug.-1897. máj.), plébh. Gersén (1897. máj.-1901), pléb. u. o. 1901-től 1909. júl. 12-én beköv. haláláig.

Gersén 267 K-s misealapítványt tett. Szelídlelkűsége miatt ma is szeretettel emlegetik Gersén.

Sz. Vasalján 1762. jún. 9-én G. Mihály és Rada Judit jobbágy szülőktől. A teológiát 1 évig Győrött, 4 éven át Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1788-ban. Felszentelése után félévet a szemináriumban (akkor presbyterium) töltött, azután káplán lett Körmenden (1789. jan.-1791. febr.), pléb. Nádasdon (1791. febr.-dec.), pléb. Rábakeresztúron (1792. jan.-1795. febr.), pléb. Körmenden 1795. febr. 20-tól 1812. febr. 15-én beköv. haláláig. 1805-ben tb. kanonokká neveztetett ki.

Németül és franciául is beszélt. Somogy püspök 1810-ben 13 folyamodó között a 12-ik helyen terjeszti fel kanonokságra s e szavakkal ajánlja: "In moderna praeprimis, Körmendiensi utpote Parochia, velut populosa et militarem stationem, ac transennam complectente per hospitalitatis et christianae charitatis exercitium merita posuit." - Gombás felemlíti folyamodványában, hogy 1805. ápr. 17-18. napjaiban a körmendi tűzvész és ragály alkalmával 50 inségest táplált, 1797-ben az insurrectio alkalmával 75 mérő zabot ajánlott fel. - Egykori tanítójának 50 frtot, szentmisékre 100 frtot, Vasalján misealapítványul 100 frtot, szegényeknek 50 frtot hagyott. - Sz. E. T. I. 204; II. 330. l. (Könyvtára is janzenista hatásra mutat.)

Sz. Nagykölkeden 1785. szept. 2-án G. János és Marianna szülőktől. Felsz. 1810. május 13-án. káplán volt Alsólendván (1810-11), pléb. Bándolban (1811-13), pléb. Csémben 1813-tól 1845. júl. 15-én beköv. haláláig. Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Alsólendva, 1811. május 13; Bándol, 1812. szept. 23; Csém, 1836. jún. 27.

Sz. Sopronban 1905. dec. 30-án G. Nándor m. kir. postahivatali igazgató és Neumann Mária szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Ideiglenes szolgálatra átengedtetett a paphiányban szenvedő székesfehérvári egyházmegyének és káplán volt Nagytétényben (Pest vm.) 1929. szept.-től 1930. nov.-ig, amikor visszakerült az egyházmegyébe; azóta hitoktató Körmenden.

A polg. fiúiskola cserkészcsapatának h. parancsnoka, a polg. leányiskola Mária-kongregációjának prézese. - Sz. E. T. II. 339. l.

Sz. Szentléránton 1889. nov. 7-én G. Ferenc és Tóth Borbála szülőktől. Felsz. 1913. június 27-én. káplán volt Kemenesmihályfán (1913. szept.-1914. jún.), Pákán (1914. júl.-1917. jan.), Letenyén (1917. jan.-aug.), Zalaegerszegen hitoktató 1917. szept.-től 1918. nov. 6-án beköv. haláláig.

Körl. 1918. XII. 5139. sz.: "Szép reményekre jogosító, buzgó élete kedves volt Istennek." - Sz. E. T. II. 352. l.

Sz. Murafüzesen 1770. nov. 11-én G. János és Mészell Krisztina nemes szülőktől. Felsz. 1794. aug. 24-én. káplán volt Vízlendván (1794. szept.-1795. okt.), adm. Péterhegyen (1795. okt.-dec.), adm. Nagydolányban (1796-1801), káplán Vámoscsaládon (1801. ápr.-máj.), Szepetneken (1801. máj.-1803. máj.), pléb. Nagykölkeden 1803. jún.-tól 1836. nov. 30-án beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Nagykölked, 1831. jún. 20. - P. C. 1801. p. 54.

Sz. Szombathelyen 1809. nov. 25-én G. István és Gros Anna szülőktől. Felsz. 1832. dec. 6-án. Egy évig nevelő volt, majd káplán lett Pecölben (1833-34), Szepetneken (1835-1837), Alsólendván (1837. júl.-1842), Vízlendván (1842-1846), Kámban (1846), pléb. u. o. (1846. nov.-1887. okt.). 1870-ben a vasvári ker. esperese, 1877-ben szentszéki ülnök, 1883-ban tb. kanonok lett. 1887. okt. 9-én a király kanonokká, s még u. a. évben Komárom feletti monostrai c. apáttá nevezte ki. 1888-ban pápóci perjel, 1891-ben őrkanonok, 1893-ban éneklőkanonok lett. 1893. május 29-én húnyt el.

Körl. 1893. VI. 1668. sz.: "G. A.-lal egyházmegyénk egyik közbecsüléssel környezett tagjától fosztatott meg:" - Németül és horvátul is beszélt. A kámi és újlaki szegények javára 214 frtos alapítványt tett. Sz. E. T. II. 328, 331. l.

Sz. Terestyénjákfán 1877. július 21-én G. István néptanító és Lubrincz Terézia szülőktől. Felsz. 1905. jún. 27-én. káplán volt Egervárott (1905. dec.-1906. szept.), Pecölben (1906. okt.-dec.), segédgondnok a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban s egyben a plébánián kisegítő a hitoktatásban és lelkipásztorkodásban (1906-9), káplán Alsólendván (1909- 1916), adm. Gércén (1916. júl.-1918. jún.), plébh. Zalaszentgyörgyön 1918. ápr. 17. óta.

Plébániai munkásságának fontosabb eseményei: a zalaszentgyörgyi plébánia 1854 óta elhanyagolt patronátusi ügyeinek új jogi alapon rendezése; a plébánialak felemelése, átalakítása, új istálló és melléképületek emelése; a böröndi templom gyökérés renoválása, u. o. új tanítói lakás építése és melléképületek megújítása; Zalacsében új iskola felállítása, a tanítói lakás átalakítása, u. o. templom restaurációja, kifestése; Böröndön új oltár állítása; Szívgárda megalakítása. - Sz. E. T. II. 340. l.

Sz. Oladon 1849. január 28-án G. János néptanító és Boros Julianna szülőktől. Felsz. 1875. aug. 10-én. káplán volt Nagysitkén (1875. szept.-1876. júl.), adm. Karakón (1876. aug.-okt.), káplán Lentiben (1876. okt.-1880. jan.), időközben plébh. Kerkaszentmiklóson (1878. júl.-szept.), plébh. Zalatárnokon (1880. jan.-1882), pléb. u. o. (1882-97). 1897. jan.-ban betegeskedése miatt lemondott javadalmáról, nyugalomba vonult. 1901. febr. 5-én Zalatárnokon húnyt el.

Sz. Szombathelyen 1858. ápr. 16-án G. József szűcs, városi előljáró és Németh Anna szülőktől. Felsz. 1880. szept. 4-én. káplán volt Baltavárott (1880. szept. 29.-1881. ápr. 3.), Iváncon (1881. ápr. 3.-1882. szept. 12.), pléb.- u. o. (1882. szept. 12.-1895. dec. 31.), adm. Milejben (1896. jan. 1.-1910.) , pléb. u. o. (1910-1931. okt. 31.). 1931. nov. l . óta nyugalomban él Rózsásszegen. 1910-től 1913-ig a novai kerület esperese volt.

Közepesen beszél németül.

Sz. Nagykanizsán 1750 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1775 körül. káplán volt Preszekán (Horvátországban) 10 hónapig, Szepetneken 15 hónapig, Bántornyán 2 évig, Rábakethelyen 2 évig, Tótszentmártonban félévig, Muraszombaton 3 1/2 évig, pléb. Bagonyán 1784-től 1790-ig, amikor nyugalomba ment. Szepetneken élt ezután; 1793. márc. 11-én húnyt el.

Horvátul, vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Tótszentmárton, 1778. május 24-25 és Muraszombat, 1778. szept. 7-8. - P. C. 1793. p. 467-68, 536.

A sopronmegyei Veszkény plébánosa volt 1772-ig, amikor plébániájáról lemondott és Schilson báróék vassurányi kastélyában lett udvari káplán. Mint ilyen húnyt el 1797. márc. 29-én.

P. C. 1797. p. 83.

Sz. Váton 1787. ápr. 8-án Graneker (sic!) Pál és Szigethi Marianna szülőktől. Felsz. 1810. dec. 9-én. káplán volt Ölbőn (1810. dec.-1814. aug.), közben kisegítő Salomvárott (1811. dec.-1812. máj.), pléb. Kemenesszentmártonban (1814. aug.-1825. szept.), pléb. Kemenesmihályfán (1825. szept. -1828), pléb. Alsóbagodon 1828-tól 1854. május 17-én beköv. haláláig. Zala megye 1837-ben táblabírájává választotta.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Alsóbagod, 1830. jún. 21.

Sz. Bántornyán 1750 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1773 körül Bornemissza Antal (alias Sztolnekovits) zágrábi alispán asztalának címére. káplán volt Babolcsán 2 évig, Bántornyán 6 évig, pléb. Szepetneken 1781. aug.-tól 1792. nov.-ig, amikor egyházmegyénkböl dimissiót nyert s a zágrábi egyházmegyébe vétetett fel.

Horvátul is beszélt. - P. L. k. i. 1780. okt. 22; 1785. jan. 1. - P. C. 1792. p. 400; 1793. p. 521.

Sz. Kőszegen 1800. márc. 21-én G. János György polgár és Mayer Teréz szülőktől. Kisszeminarista volt. A teológiát mint pazmanita Bécsben végezte. Felsz. 1823. jún. 11-én. Felszentelése után közel egy évig a szemináriumban maradt, majd nevelő lett Gyimótfalván Batthyány Emánuel gróf családjánál (1824-30), káplán Gyanafalván (1830-31), pléb. Felsőrönökön (1831. nov.-1835. aug.), pléb. Rábakeresztúron s egyben esperes és tanfelügyelő (1835-49), pléb. Kőszegen 1849. aug.-tól 1868. febr. 10-én beköv. haláláig. A kőszegi ker. esperese és tanfelügyelője volt, 1860-ban tb. kanonokká, 1861-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőrönök, 1832. júl. 16. - Inf. 1822: "In loquendo parcus, indole mitis." - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Árokszálláson 1817. dec. 17-én G. Ferenc és Anna szülőktől, G. János árokszállási pléb. unokaöccse. A teológiát mint pazmanita Bécsben hallgatta. Felsz. 1841. aug. 4-én. káplán volt nagybátyja mellett Árokszálláson. (1841-44), Gyanafalván (1844-47), a matematika tanára a kir. bölcsészeti líceumban (1847. jan. 26.-1848. aug.), a líceumi előadások szünetelése idejében id. adm. volt Árokszálláson, majd a líceum megnyitásakor, 1849. nov.-ben újra átvette katedráját és matematikát, 1850-től a főgimn.-ban német nyelvet is tanított. 1851. ápr. 11-én kiclédi plébánossá, 1862. dec. 12-én a pinkafői ker. esperesévé, 1874. okt. 3-án tb. kanonokká, 1877. szept.-ben pinkafői plébánossá neveztetett ki. Elhúnyt 1887. márc. 19-én.

Németül is beszélt. Jeles pap volt. - Sz. E. T. II. 60, 220, 331. l.

Sz. Kőszegen 1778. aug. 29-én Grüller (sic!) János György és Mayer Teréz szülőktől. Felsz. 1801. aug. 2-án. káplán volt Pinkafőn (1801-1806. dec. 30.), pléb. Árokszálláson 1806. dec. 30-tól 1849. május 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkafő, 1803. május 10; Árokszállás, 1812. szept. 10, 1832. jún. 19. - Veinhofer szép emléket állít naplójában G.-nek: "Heut um 9 Uhr Nachmittag schied der vormalige Cooperator Joh. Griller von mir nach Grafenschachen. Ich lebte als Bruder mit ihm 8 Monate in ungestörter Zufriedenheit. Er hatte das edelste, vortrefflichste Herz, und teilte mir bei allen Gelegenheiten seine durch 5 Jahre gesammelten Kenntnisse in der hiesigen Pfarre mit. Das Grafenschachner Volk liebte ihn, verlangte mehrmalen sein Hinauskommen. Ich fasse den Entschluss, so oft ich diesen Mann ansehe, ihm ähnlich zu werden." (1806. dec. 30. - Diarii mei pars 1-a. p. 13.)

Sz. Szombathelyen 1829. január 24-én G. György polgár és Kristian Anna szülőktől, keresztszülei Vojta Donát egyházm. építész és neje Anreith Anna (Anreith György leánya) voltak. Felsz. 1854. július 20-án. káplán volt Csesztregen (1854. aug.-dec.), Vámoscsaládon (1855. jan.-1859. ápr.), plébh. Kemenesszentmártonban (1859. május-1884. dec.). 1885. jan. 1-én betegsége miatt nyugalomba vonult. 1886. szept. 14-én Kemenesszentmártonban meghalt.

A Kemenesszentmártonban építendő r. k. iskolára 8389 K 77 f-t hagyományozott. - Németül is beszélt.

Sz. Zalaegerszegen 1833. június 3-án, G. Károly polgár és Tischlér Borbála fia. Felsz. 1859. június 19-én. káplán volt Csehimindszenten (1859-60), Egyházashollóson (1860. jan.-1862. aug.), Zalaegerszegen (1862. szept.-1874. márc.), adm. Jánosházán (1874. márc.-1875. nov.), pléb. Vasszécsenyben 1875-től 1902. jan. 19-én beköv. haláláig.

Vasszécsenyben 200 K-s misealapítványt tett; ezüstolvasóját, melyet ezüstmiséje alkalmával kapott híveitől, a plébániára hagyta.

Sz. Vépen 1788. nov. 26-án, G. Pál chyrurgus és Katalin fia. Felsz. 1812. febr. 2-án. káplán volt Nyőgéren egy hónapig (1812), Körmenden (1812. május-1814. május), plébános Zalaszentgyörgyön 1814. május 16-tól 1821. febr. 2-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Körmend, 1813. május 11. - P. C. 1821. n. 121.

Sz. Békésgyulán 1911. szept. 27-én Gróh Béla gimn. tanár és Gryneusz Gizella szülőktől. Felsz. Innsbruckban 1934. júl. 26-án. 1934. okt. óta Rómában az Istituto Polacco tagjaként az Apollinare-egyetemen egyházjogot tanul.

Németül is beszél.

Sz. Pápán 1807. okt. 5-én G. Antal és Morátzi Erzsébet szülőktől. A teológia elvégzése után egy évet a presbyteriumban töltött. Felsz. 1830. dec. 26-án. káplán volt Pecölben (1831. márc.-okt.), Kemenesmihályfán (1831. okt.-1832. okt.), Nagygencsen (1832. okt.). 1832. nov.-ben elnyerte a felsőszilvágyi plébániát és ott munkálkodott 1873. okt. 20-án beköv. haláláig. 1844-ben Sopron vármegye táblabírájává választotta, 1870-ben a kőszegi ker. esperese, tanfelügyelője és a vasvár-szombathelyi káptalan tb. kanonokja lett.

Vis. Can. Felsőszilvágy. 1840. június. U. oi 200 frtos alapítványt tett szentmisére, 100 frtosat kőkeresztre. - Sz. E. T. II. 331, 353. l.

Sz. Pinkafőn 1734 körül. A teológiát Grácban hallgatta, mint civilteológus. Felsz. Batthyány Zsigmond gróf címére 1760 körül. káplán volt félévig Mönichkirchenben (Stájerország), onnan Pinkafőre került s ott káplánkodott 1788. szept. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkafő, 1779. aug. 10-11. - P. C. 1788. p. 329.

Sz. Beregszászon 1895. júl. 14-én G. György m. kir. pénzügyigazgató és Lechky Emma szülőktől. Felsz. 1918. jún. 13-án. Nevelő volt Erdődy Sándor gróf családjánál {1917-18), káplán Lendvavásárhelyen (1918), hitoktató Szombathelyen (1918-22), a magyar gyermekek lelkigondozója Hollandiában (1922-23), hitoktató Szombathelyen (1923-24), prefektus a pesti SzentImre Kollégiumban (1924 -25), pléb. Szentkirályon 1925. júl. 1. óta.

Németül és közepesen hollandul is beszél. - Sz. E. T. II. 353, 451. l.

Sz. Tamásiban (Tolna vm.) 1711 körül. Felsz. 1738 körül. Plébános volt Őrihodoson 5 évig (1738-43), Náraiban (1743. okt.-1764. dec.), pléb. Szombathelyen (1764. dec.-1779. ápr.). Meghalt mint ny. szombathelyi pléb. 1779. dec. 23-án. A káptalannak tb. tagja, a kerületnek esperese, a szentszéknek ülnöke volt.

Gusállynak a helyzete a káptalanban nem világos. Egyes források valóságos kanonoknak mondják a vasvár-szombathelyi társaskáptalan ban, mint 5-ik kanonokot, így az 1777. évi győri schematismus is. A szombathelyi egyházmegye felállítása után viszont mint tb. kanonok szerepel. A Szűzanya celldömölki kegyképének 100 frtot hagyott "pro acceptis pluribus gratiis." V. ö. Sz. E. T. II. 324. l. - P. C. 1779. p. 240. - Sz. E. T. I. 148. l.

Sz. Csepregen 1851. nov. 22-én G. József és Száviczy >Anna szülőktől. A teológiát Veszprémben hallgatta. Felsz. 1878. júl. 26-án. káplán volt á veszprémi egyházmegyében. Tótszentpálon (1878-79), Felsőörsön (1879-89), 1889-ben átvétetett a szombathelyi egyházmegyébe és Vásárosmiskén lett plébános; ott munkálkodott 1919. április 2-án beköv. haláláig.

Vásárosmiskén szentmisékre alapítványként 1157 négyszögöl földbirtokot hagyott.

Sz. Felsőlendván 1895. dec. 6-án Gy. Gyula pénzügyőri főszemlész és Nits Teréz szülőktől. A teológia első évét Esztergomban, a többit Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1923. jún. 21-én. káplán volt Letenyén (1923. aug.-1925. jan.). 1925 elején a belga-holland gyermeknyaraltatási akció révén Belgiumban tartózkodó magyar gyermekek felügyeletére és lelkigondozására Belgiumba küldetett. 1928-ig tartózkodott ott, mely évben az újonnan felállított becsehelyi kuráciára küldetett helyi kápláni minőségben.

Közepesen beszél hollandul és németül. - Sz. E. T. II. 352., 422. l.

Sz. Kőszegen 1891. márc. 31-én Fuchs Ferencvárosi hivatalnok és Schermann Teréz szülőktől. Fedsz. 1913. jún. 27-én. káplán volt Pinkafőn (1913-16), tábori lelkész (1916 -18), polg. isk. hitoktató és szociális titkár Szombathelyen (1918-20), káplán u. o. (1920-21), szemináriumi lelkiigazgató (1921-22), pléb. Körmenden 1922. okt. 1. óta. Esperes 1925 óta, szentszéki tanácsos 1927 óta. Katonai kitüntetése: a lelkészi érdemkereszt II. oszt.

1929-ben Kat. Kultúrházat épített Körmenden. Németül jól, franciául közepesen. beszél. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Náraiban 1789. szept. 28-án Gy. József és Recsetár Katalin szülőktől. Felsz. 1812. okt. 4-én. káplán volt Kőszegen (1812. nov.-1821. dec.), id. adm. Rábakovácsiban (1817. febr.-máj.), pléb. Kőszegen 1821. dec.-től 1849. júl. 4-én beköv. haláláig. A kőszegi kerületnek esperese, tanfelügyelője, a főiskolának igazgatója, a gimn.-nak püspöki biztosa volt. 1846. jan. 20-án a Sz. Mihályról nevezett Székesfehérvár falain kívüli préposttá benedikáltatott s u. a. évben szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Kőszeg, 1815. jún. 2; 1840. jún. 9. 1847-ben kelt végrendeletében a kőszegi Jézus Szíve új plébániatemplomra letette az első, 4.000 frtos alapot. - Sz. E. T. II. 353. l.

Sz. Zalaszentgróton 1744. január 3-án Gy. Ferenc és Primasics Magdolna szülőktől. A teológiát a veszprémi szemináriumban tanulta. Felsz. 1766-ban. káplán volt Felsőörsön és a veszprémi egyházmegye más helyein 16 évig. A szombathelyi egyházmegyébe 1782-ben vétetett át. Plébános volt Lendvavásárhelyen (1782-86), Felsőoszkón (1786. jún.-1805. jan.). 1802-ben a kispapok lelkiigazgatója volt. 1805 januárjában a csorna-premontrei kanonok-rendbe lépett be, melyben a Tamás nevet nyerte. 1811. június 7-én húnyt el.

Protocollum exhibens Statum Personalem Canonicorum Reg. Ord. Praemonstratensis Praepositurae . . . de Csorna: "A. R. ac Eximius Dominus Thomas Aquinas Györke, prius Dioecesis Wesprimiensis Parochus, subin spatio plurium annorum in Sabariensi Vice-Archidiaconus ac in pago Felső-Oszkó Parochus insimul Canoniae Csornensi medio Professionis Sacrae . . . János hidiensis primo, tum Türjensis Parochiae zelosus Administrator conjunctus Deo, ut vita exhibuit ac pie obiit in Türje . . ." - Az inf.-k példás életű, jeles papnak mondják. - P. C. 1804. p. 133, 142, 156; 1805. p. 6. - Sz. E. T. II. 189, 294. l.

Sz. Lentiben 1755 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1780-ban. káplán volt Bisztricán (1780), Csesztregen (1780. okt.-1781. febr.), Alsólendván (1781. márc.-. szept.), pléb. Csesztregen 1786. okt.-tól 1811. dec. 16-án beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - Vis. Can. Csesztreg, 1811. május 5. - P. C. 1800. p. 22.

Sz. Lentiben 1739 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. Vojktfi vagy Záboki Vojkovits Zsigmond gróf címére 1762-ben. káplán -volt Bántornyán 16 hónapig, Alsólendván 6 évig és másfél hónapig, pléb. Alsólendván 1770-től 1808. január 19-én beköv. haláláig. Kerületének esperese volt.

Horvátul és vendül is beszélt. - A Kelcz-Adélffy árvaházra 2000 frtot hagyott. - Sz. E. T. II. 482. l.

Sz. Alsóőrött 1901. jún. 3-án Gy. József és Benkő Anna földműves szülőktől. Teol. tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ott avatták doktorrá 1928. júl. 12-én. Felsz. Bécsben 1925. júl. 19-én. karkáplán volt Szombathelyen (1926. márc. - szept.), hitoktató u. o. a városi elemi és a polg. leányiskolánál (1926. szept.-1929. aug.), Zalaegerszegen a reálgimnáziumban és a tanítónőképzőben (1929. szept.-1932. aug.), Kőszegen az áll. tanítóképzőben, az ev. leánylíceumban és az áll. polg. fiúiskolában 1932. szept. 1. óta.

Közepesen beszél németül.