Sz. Szombathelyen 1886. jún. 9-én S. János közjegyzői írnok és Mayer Erzsébet szülőktől. Felsz. 1910. jún. 22-én. Káplán volt Kőszegszerdahelyen (1910. okt.-1911), adm. u. o. (1911-1912. aug.), káplán Szepetneken (1912. szept.- 1916. márc. ), Körmenden (1916. márc.-1922. szept.), nevelő hg. Batthyány-Strattmann László családjánál (1922- 23), a zalaegerszegi internáló tábor lelkésze (1923-24), adm. Söjtörön (1924. szept.-1925. jún.), pléb. u. o. (1925. jún. 1.-1930), pléb. Alsóbagodon 1930-tól 1933. aug. 20-án beköv. haláláig.

Zalamegyei Ujság 1933. aug. 22, 24.

Sz. Andráshidán 1770. nov. 17-én Stefanovits (sic!) Antal és Bőle Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Pákán (1794-95), Alsólendván (1795-96), Szombathelyen (1796. jan.-1799. máj.), pléb. Meszlenben (1799. máj.-1828. febr.), 1821-től a szombathelyi felső ker. esperese volt. 1827-ben Vas vármegye táblabírájává választotta. 1828-ban elnyerte a zalaegerszegi plébániát, a ker. esperese és tanfelügyelője, Zala megye táblabírája és a püsp. szentszék ülnöke lett. 1834-ben tb. kanonokká, 1836. szept. 27-én valóságos kanonokká neveztetett ki. 1837. júl. 21-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Meszlen, 1815. jún. 5; Zalaegerszeg, 1830. jún. 20. - Az inf.-k jeles papnak mondják. - Sz. E. T. II. 326, 330. l.

Sz. Bántornyán 1756. júl. 6-án Stephanics (sic!) István és Posgay Klára szülőktől. A teológiát Budán hallgatta 4 évig. Felsz. 1780. szept. 10-én a celldömölki kegytemplom sz. Anna kápolnájában. Káplán volt Muraszombaton 10 hónapig, pléb. Bántornyán 1782-től 1784. ápr. 12-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1784. p. 422.

Sz. Csempeszkopácson 1886. febr. 2-án S. György irodaszolga és Borbély Zsófia szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. Algondnok volt a Kelcz-Adélffy árvaházban (1909), káplán Letenyén (1909-10), Kemenesmihályfán (1910. aug.-szept.), ideiglenesen nyugdíjaztatott betegsége miatt; 1911. ápr. 11-én Szombathelyen elhúnyt.

Sz. E. T. II. 367. l.

Sz. Kőszegen 1819. okt. 8-án S. Ferenc János polgár és Klügel Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a pesti egyetemen végezte. Felsz. Veszprémben Zichy Domokos gróf püspök által 1842. okt. 28-án. Nevelő volt Vasvörösvárott Erdődy István gróf családjánál (1843-61). 1855-ben jáki apáttá neveztetett ki, Szenczy püspök 1855. aug. 5-én benedikálta Bitnicz L. és Szaniszló J. közreműködésével. 1861-től kezdve Jákon élt, u. a. évben püsp. szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1892. jan. 17-én húnyt el.

Körl. 1892. VI. 1648.: "S. J. halála által egy a közszeretet és elismerés által hosszú pályáján szakadatlanul környezett, jámbor életű, a szegényeket tettel és tanáccsal, példás felebaráti szeretettel gyámolító és a közügyek iránt is nemesen érdeklődő derék jó fiát vesztette egyházmegyénk." - Jákon 300 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 233, 234, 367, 402. l.

Sz. Kőszegen 1822. nov. 3-án S. Ferenc János polgár, asztalos és Klügel Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista Szombathelyen, a teológiát mint pázmánita Bécsben végezte. Felsz. 1845. nov. 13-án. A Szent Ágostonról nev. bécsi cs. és kir. felsőbb papnevelő-intézetben képezte magát tovább a teol. doktorátus elnyeréséig; 1849-ben püsp. szertartó. u. a. év végén a szemináriumban a dogmatika tanára s egyúttal a fil. líceumban hittanár és hitszónok lett. 1851-ben a teol. tanárság megtartásával a papnevelde lelkiigazgatója lett, 1853-ban szentszéki ülnökké és zsinati vizsgálóvá neveztetett ki. 1863-ban ölből pléb. lett, 1882-ben sárvárkerületi esperes, 1885-ben szombathelyi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, szemináriumi rektor, az 1885-90. években a püspökmegyei nyugdíjintézet igazgatója és főgondnoka, 1886-ban a B. Sz. Mária-hegyéről c. apát, a középiskolai hittanárokat képesítő vizsg. bizottság tagja, 1890-ben püspöki helynök, a püspöki szentszék h. elnöke, a zsinati vizsg. bizottság elnöke, 1895-ben Ő Szentsége házi prelátusa, 1901-ben káptalani helynök, 1902-ben kápt. nagyprépost. 1906. máj. 22-én húnyt el.

Körl. 1906. V. 2267.: "S. K.-al egyházmegyém dísze, papságom oszlopos tagja dölt ki sorainkból. Ö, ki több, mint 60 évet töltött az egyházmegye szolgálatában, igazi, benső, meggyőződéses papi lelkületével, nagyarányú tudományával, életszentségével, kíváló jó szívével, papi és hazafias erényeinek kitűnőségével mindnyájunknak példaképe volt; kire én bizton számíthattam mindenkor minden szolgálati téren s akire büszkén tekintett egyházmegyém minden papja."

Kispapi információja 1841-ben: "Spiritus devotionis, modestia, innocentia, disciplinae observandae zelus in eo enituerunt. Talento et applicatione perinde praestans." 1842-ben: "A pietate, indole mansueta, legum exacta observantia, talenti praestantis indefessa applicatione commendabilis."

"Stegmüller lelkületét egy mondása kifejezi: Inconcussa fides, incontaminata voluntas, a jó iránti hűsége törhetetlen, akarata szeplő nélküli. Tanár volt, a dogmatika tanára a szó igaz értelmében, oktatója egyháza ifjúságának. Fényes elméje s mérhetetlen tudása tanári előadásain kívül csak alkalomszerű beszédekben nyert kifejezést. Ily beszédeinek száma nagy, hatása rendkívüli volt." (Köberl II. 37.)

1845-től 1848-ig, mint az Augusztineum növendéke magyarnyelvű oktatója volt I. Ferenc József édesatyjának és legifjabb öccsének, Lajos Viktor kir. hercegnek. - 1858-ban résztvett az esztergomi tartományi zsinaton s ott nagy tudományával az ország első teológusai közt is feltünt. - 1870-71-ben autonómiai képviselő volt. Nagy szerepet vitt a kongresszuson. - A néppárt megteremtésében és vasmegyei sikereiben igen nagy része volt. - Szombathelyi Ujság 1906. máj. 23, 27; Vasvár megye 1906. máj. 26. - Sz. E. T. II. l. névmutató. Képei u. o. II. 63. és 263. l., aláírása II. 368. l. - Tóth i. m. 3, 8, 16. l. - Németül és franciául is beszélt.

*

Az a hosszú, becses élet, melyet dr. Stegmüller Károly végig élt, nem szegénykedik a legkedvesebb, olyan apróságoknak látszó eseményekben, melyek a legszebben világítják meg nemes jó szívét. Akik érintkeztek vele, nagyon jól tudják, hogy a kitűnő emlékezetű öreg pap ki nem fogyott a legkedvesebb régi anekdotaszerű történetek elmondásaiból, de még több és még érdekesebbek azok, amelyekről ő maga ugyan hallgatott, de ismerősei, különösen volt hívei az ölbőiek között ma is szájról-szájra járnak. Ezek közül ide iktatunk egy-kettőt.

Ölbői plébános korában már híres volt jótékonyságáról. Tudta ezt mindenki, még a faluzó csavargók is, akik nem is késtek jószívűségét kellően kiaknázni. Egy alkalommal - télvíz idején - beállít hozzá egy vándorló s csizmát kért mezítelen lábaira. Stegmüllernek nem igen engedte meg jószívűsége, hogy gardroppjában válogathasson. Most is két pár csizmája volt. Az egyik a lábán volt, a másik nem éppen valami jó karban hevert az almárium aljában. Az öreg plébános neki adta az almáriumban levő csizmát a vándorlónak. Ez - úgy látszik, már ismerte az öreget - nem valami szívesen fogadta a rossz csizmát, sőt még olyasmit is emlegetett, hogy ebben nem járhat ilyen télvíz idején. Stegmüller belátta, hogy igaza van a vándorlónak, leültette, maga pedig kiment a másik szobába, ott lehuzatta lábáról a jó csizmát s készségesen vitte a másik szobába a vándorlónak, akinek kérését így sikerült kielégítenie.

*

Mint minden községnek, úgy Öltőnek is volt egy réme. Annak idején Nagy Jancsi volt ez, aki egyéb gazsága mellett arra vetemedett, hogy felgyújtotta a plébános pajtáját, amiben aztán az egész termés benn is égett.

Stegmüllernek tudomására jutott, hogy Nagy Jancsi volt a gyujtogató. Maga elé idézte és egy szép erkölcsi oktatás után megigértette vele, hogy ezután becsületes ember lesz.

Nagy Jancsira hatott a plébános beszéde, könnyek között panaszolta el "szomorú" sorsát, ami aztán a plébánost hatotta meg annyira, hogy azonnal szabót és csizmadiát hívatott s tetőtől talpig felöltöztette Nagy Jancsit, aki a pajtáját felgyujtotta.

*

Valahova utazott egyszer. A vasúton találkozott a cáki tanítóval. Tanító nem mehetett el mellette a nélkül, hogy szóba ne állott volna vele.

- Mi járatban van tanító úr? - kérdi Stegmüller.
Erre elmondta a tanító, hogy a cáki templom építése ügyében van dolga.
Stegmüller a zsebébe nyult s olvasatlanul egy összeget adott át a tanítónak ezekkel a szavakkal:
- Vigye el ezt az összeget is a szent célra, a jó cáki asszonyoktól úgyis sok szép csirkét vett valamikor boldogult anyám.

*

Ölbőn a gyermekeknek is kedves helyük volt a plébánia-lak. Sok cukrot, szentképet s egyéb apróságot kaptak ott a plébánostól, de meg a szülők is hozzá voltak szokva, hogy mikor sóért, ecetért stb. küldték gyermekeiket, a rávalót előbb a plébánián kérették el velük. Az ölbői gyerekek sem voltak tökkel ütött fejüek. Hamar kitalálták, hogy az öreg plébánostól hogyan lehet egy-két garast csinálni. Annyi só és ecetre valót kértek tőle, hogy az ölbői füszereseknek a cukorka forgalma versenyzett az élelmi cikkek forgalmával.

Sz. Vasvörösvárott 1783. febr. 5-én. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Falsz. 1806 áprilisában Székesfehérvárott. Szentszéki jegyző volt (1806-11), majd püspöki titkár (1811-27); 1814-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki, 1819-ben Zala megye táblabírájává választotta, 1824-ben Vas megye is megtisztelte ugyanezzel, 1827-ben kanonokká, 1828-ban jáki apáttá neveztetett ki, Bőle püspök 1828. szept. 21-én benedikálta. 1829-ben pápóci perjel, 1830-ban őrkanonok lett. 1832. nov. 18-án húnyt el.

A szentéletű Somogy püspöknek kitűnő titkára, hű tanítványa, egyházmegyénknek igen jeles papja volt. Bőle püspök 1827-ben e szavakkal ajánlotta a pápóci perjelségre (1827. szept. 15.): "Attenta seu vitae sacerdotalis integritate, sive scientia Ecclesiastica, nulli secundus, in praegestis cum laude officiis insignitate de tota Dioecesi meritus . . . Morum gravitas, modestia rara. Capacitas assidua, studium et ad quasvis gravissimas res gerendas peculiaris dexteritas atque judicii maturitas peculiarius eum commendant."

Amadieu Károly 1838. évi levelében (P. L. k. i. 1838. n. 86.) így emlékezik meg róla: "Im Jahre 1818 war er ein schöner, stattlicher junger Herr." - Sz. E. T. l. névmutató. Aláírása u. o. II. 379. l.

Sz. Kőszegen 1830. ápr. 9-én S. István ág. ev. polgár és Keinrath Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1853. szept. 11-én. Káplán volt Szenteleken (1853-55), Rábaszentmártonban (1855-58), Rohoncon (1858-63), adm. Pásztorházán (1863-67), plébh. Németcsencsen (1868-74), Baksafalván (1874-84). 1884-ben nyugdíjba ment, Ruszton lakott. 1897. febr. 27-én Kapuvárott húnyt el.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Kőszegen 1763. jún. 15-én S. Péter polgár és Páfrád Eszter szülőktől. Keresztatyja Rájnis György szenátor volt. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta 5 évig. Felsz. 1787 augusztusában. Káplán volt Szombathelyen, majd 1789-ben Felsőrönök plébánosa lett, ott húnyt el 1792. dec. 19-én.

Németül is beszélt. - P. C. 1792. p. 439.

Sz. Pinkafőn 1790. jún. 18-án S. Antal és Teréz szülőktől. Felsz. 1814. ápr. 24-én. Káplán volt Gyanafalván (1814- 1816), adm. Felsőszénégetőn (1816. nov.-1821. jan.), Lékán (1821-23), pléb. Kúpfalván (1823-35), pléb. Vaskomjáton 1835-től 1844. nov. 28-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Pinkafőn 1826. jún. 6-án S. Mihály varga, polgár és Anna szülőktől. Felsz. 1850. aug. 23-án. Káplán volt Lékán (1851-58), pléb. Alsólendván 1858-tól 1885. ápr. 5-én beköv. haláláig. 1873-ban ker. esperessé és tanfelügyelővé, 1878-ban szentszéki ülnökké, 1883-ban tb. kánonokká neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 331. l.

Sz. Szombathelyen (Óperintben) 1848. szept. 23-án S. József timár és Volhalter Mária szülőktől. Teol. tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1871-ben Közép-Iszkázon (Veszprém vm.) Szabó püspök áltál bérmálás alkalmával. püspöki szertartó, majd titkár és könyvtáros volt 1876. dec. l-én tüdőbaj következtében beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 368. l.

Sz. Pinkafőn 1771. aug. 15-én. Felsz. 1795. aug. 23-án. Káplán volt Rábaszentmártonban (1795. szept.-1798. febr.), Körmenden (1798. febr.-ápr.), pléb. Kicléden 1798. ápr. 16-tól 1803-ig, lelkiigazgató a szemináriumban (1804), majd pléb. Egyházasfüzesen 1804-től 1811. aug. 27-én beköv. haláláig.

Jeles tehetségű, buzgó pap volt. - Vis. Can. Kicléd, 1801. márc. 6. - Németül is beszélt. - Sz. E. T. I. 231 3; II. 189. 294. l.

Sz. Városszalónakon (Pinkafőn?) 1758. márc. 30-án. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1781. szept. 22-én a régi vártemplomban. Káplán volt Rábaszentmártonban (1781- 1783), Incéden (1783-85), pléb. Vaskeresztesen 1785. júl. 26-tól 1820. jún. 15-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1820. n. 471.

Sz. Vasalján 1880. aug. 3-án S. József földbirtokos és Farkas Anna szülőktől. Felsz. 1905. jún. 27-én. Káplán volt Rohoncon (1905. okt.-1908. febr.), Rábaszentmártonban (1908. febr.-1909. ápr.), Pinkafőn (1909. ápr.-1913. jan.), Kőszegen (1913. jan.-1916. márc.), pléb. Kemenesszentpéteren 1916. márc. óta.

Németül is beszél. 1917-ben Jézus Szíve-társulatot alapított Kemenesszentmártonban.

Sz. Szombathelyen 1852. aug. 9-én S. Mátyás cipész és Bernhárd Lujza szülőktől. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Vasvörösvárott (1875-77), nevelő Gyöngyösapátiban (1877-81), plébh. Felsőoszkón (1881. szept.-1883. márc.), pléb. Vasvörösvárott 1883. márc.-tól 1901. nov. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Vasvörösvárott 200 K-s misealapítványt tett. Nevelője volt Széchényi Miklós gróf nagyváradi püspöknek. Szombathelyi Ujság 1901. nov. 17.

Sz. Vulkapordányban 1868. szept. 14-én. S. János kisbirtokos, vasuti előmunkás és Ecker Terézia szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Incéden (1892), Szenteleken (1892-97), adm. Újhegyen (1897-1903), pléb. u. o. (1903 -1905), pléb. Szentpéterfán 1905. okt. 31-től 1933. febr. 5-én beköv. haláláig. 1916-tól haláláig a pinkavölgyi ker. esperese volt.

Horvátul és németül is beszélt. Körl. 1933. n. 492.: "Egyházmegyém buzgó papja s híveinek rajongva szeretett lelkipásztora volt, akinek emlékét hívei közt generációk fogják megőrizni." - Hogy plébániája ismét magyar fennhatóság alá került, az nagyrésziben az ő érdeme. - Megalapította és vezette Szentpéterfán a Jézus Szíve-társulatot s az Oltáregyletet és elnöke volt a Tűzoltó Egyesületnek. - Hatása alatt sokan léptek egyházi pályára, így Herczeg János, Kurcz Imre, Harangozó Ferenc szombathely-egyházmegyei, Pelzman József bécs-főegyházmegyei, Geosits Lajos pécs-egyházmegyei papok, Harangozó János szalézi újpesti igazgató és 32 irgalmas, 2 dominikána s 1 franciskána apáca.

Sz. Nagylengyelen 1863. okt. 19-én S. Ferenc földbirtokos és Rieger Julianna szülőktől. Felsz. 1886. márc. 17-én. Nevelő volt Iváncon a gróf Sigray családnál (1885-90), káplán Kőszegen (1890. júl.-1895. márc.), pléb. Lendvavásárhelyen (1895. márc.-1909. márc.), pléb. Alsólendván (1909. márc. 15.-1929. aug. 15.), 1907. máj. 13-án az alsólendvai ker. esperesévé, 1913-ban szentszéki ülnökké, 1915. nov. 26-án tb. kanonokká, 1919-ben az alsólendvai ker. püspöki helynökévé neveztetett ki. 1929. aug. 15-én nyugalomba ment. 1933. febr. 9-én pápai prelátus lett. Nagylengyelen él.

Németül jól beszél, vendül közepesen, ért franciát és olaszt is. Lendvavásárhelyen új plébániaházat és gazdasági épületeket, a szőlőben új villát, 5 új rk. iskolát, a templomban új orgonát, oltárokat és padokat emelt. Alsólendván 6 új rk. iskola, új hajlék a szőlőben, 2 kápolna, Muraréven új templom és paplak s új plébánia szervezése fűződik nevéhez. Nagylengyelben öccsével, Strauss Antal veszprémi kanonokkal karöltve új zárdát és apácaiskolát állított fel, mintegy 150.000 P alapítványt létesített. Alsólendván a grazi Schulschwesterek zárdáját s óvodáját szervezte és M. Kongregációt alapított. Megírta az alsólendvai plébánia történetét (kéziratban). - Sz. E. T. 331, 332, 368. l.

Sz. Rohoncon 1809. jan. 19-én Straith (sic!) Konrád ácsmester és Áman Borbála szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1832. febr. 16-án. A teológiát már 1831-ben elvégezte s nevelő volt Inkey János kir. kamarás családjánál. 1832. jún. 3-án Lékára került káplánnak, majd a köv. évben Pinkafőre, hol 10 évet töltött Veinhofer oldalán. 1843-ban Léka plébánosa lett, 1855-ben kerületének esperesévé, 1867-ben tb. kanonokká neveztetett ki. 1874. aug. 26-án húnyt el.

Németül is beszélt. Jeles, buzgó pap volt. - Sz. E. T. II. 47 1, 331. l.

Sz. Óbéren 1854. szept. 29-én S. Ferenc és Mária földműves szülőktől. Felsz. 1881. dec. 6-án. Meghalt mint nagyszentmihályi káplán 1882. ápr. 26-án Pinkafőn.

Németül is beszélt.

Sz. Lékán 1776. okt. 13-án. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1803. jún. 4-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon 3 hónapig, onnan Rohoncra került, ott húnyt el 1806. febr. 24-én.

Németül is beszélt. - P. C. 1806. p. 72.

Sz. Sárvárott 1864. febr. 19-én nemes Súlyok (sic!) János és Horvát Anna szülőktől. Felsz. 1888. júl. 15-én. Lentiben volt káplán 1888. aug.-tól 1889. jún.-ig. Elhúnyt Sárvárott 1889. aug. 17-én.

Munkatársa volt az "Alsólendvai Hiradó"-nak.

Sz. Megyehidán 1904. febr. 19-én S. János és Nagy Vilma földműves szülőktől. Felsz. 1928. jún. 17-én. Káplán volt Csesztregen (1928. szept.-1931), hitoktató Szombathelyen a közs. polg. leányiskolánál (1931-33), káplán Ikervárott (1933. aug.-1934. aug.); 1934. szept. óta Felsőpatyon káplán.

Zalabaksán 1931. máj. 31-én Szívgárdát alapított. A csesztregi pl. területén fejlesztette a Jézus Szíve-társulatot s felújította az Élő Rózsafűzér-társulatot, Szombathelyen a polg. leányiskolai Máriakongregáció prézese volt, Ikervárott a Szívgárdát vezette.

Sz. Balozsameggyesen 1901. ápr. 24-én S. János és Molnár Mária földműves szülőktől. Felsz. 1925. jún. 21-én. Káplán volt Letenyén (1925. júl. 15.-1928. szept. 10.), közben id. adm. u. o. (1928. febr. 16.-máj. 1.), káplán Nádasdon (1928. szept. 10.-1929. máj. 1.), id. adm. u. o. {1929. máj. 1.-jún. 15.), káplán Körmenden (1929. jún. 15.-1932. szept. 1.); hitoktató Zalaegerszegen 1932. szept. 1. óta.

1928-ban Tóth János hagyatéka ügyében püspöki biztos volt.

Sz. Körmenden 1886. szept. 14-én S. István csizmadia és Markovics Julianna szülőktől. Felsz. 1910. jún. 22-én. Káplán volt Csesztregen (1910. aug.-1911. szept.), Szepetneken (1911. szept.-1912. júl.), algondnok a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1912. júl.-1914), hitoktató Szombathelyen a városi el. iskoláknál (1914. szept.-1921. aug.), pléb. Köveskúton 1921. aug. 11-től 1922. júl. 3-án beköv. haláláig.

Körl. 1922. VII. 2703.: "A korán elhúnyt plébános, akit az Úr java erejében és munkássága közepén szólított magához, buzgó és tevékeny lelkipásztor volt, aki különböző alkalmaztatásában fáradhatatlanul munkálkodott Isten dicsőségén és a lelkek megszentelésén."

Sz. Lipárton 1910. dec. 1-én S. Ágoston és Kovács Mária földműves szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Ideiglenesen átengedtetett a paphiányban szenvedő váci egyházmegyének, káplán Fóton 1934. okt. óta.

Sz. Alsóberkifalun 1790. okt. 10-én S. Mihály és Judit szülőktől. Felsz. 1814. ápr. 24-én. Káplán volt Szepetneken (1814-15), Rohoncon (1815-16), Pusztaszentmihályon (1816), Vízlendván (1816-17), Tótszentmártonban (1817 -1818), Hosszúperesztegen (1818. nov.-1820. szept.), Körmenden (1820. okt.-1821. jan.), helyi káplán Horvátnádalján (1821. febr.-1831. nov.), káplán Szepetneken (1831. nov.-1833. jan.), Alsólendván (1833-36), Cserföldön (1836 -1838); mint deficiens eleinte Cserföldön (1838-45), később Taródfán élt 1852. aug. 24-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Körmend, 1831. jún. 12. - P. C. 1818. n. 339; 1820. n. 319. - Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Horvátzsidányban 1802. júl. 15-én Szabar (sic!) József és Czarics Ilona földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1826. dec. 21-én. Káplán volt Vashidegkúton (1827. márc.-szept.), Bántornyán (1827. szept.-1833. jan.), pléb. Felsőszentbenedeken (1833. jan.- 1835. márc.), pléb. Felsőlendván (1835. márc.-1859. szept.), pléb. Cserföldön 1859. szept.-től 1863. dec. 15-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Bántornya, 1830. máj. 27. - Cserföldön 65 frtos misealapítványt tett.

Sz. Vásárosmiskén 1907. okt. 8-án Sz. Gergely és Tóth Laura földműves szülőktől. Felsz. 1933. jún. 25-én. Káplán volt Pákán (1933. szept. 1.-1934. jan. 31.), id. adm. Jákon (1934. jan. 31.-ápr. 15.); káplán u. o. 1934. ápr. 16. óta.

Sz. Boncódföldén 1903. szept. 26-án Sz. József és Kámán Eszter földműves szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán Sárvárott 1929. júl. 7. óta.

Vezeti a sárvári Ifjú-Credót. Tevékeny részt vesz az el. isk. Cserkészcsapat vezetésében.

Sz. Tormáspusztán (Sopron vm.) 1893. máj. 7-én. Sz. Lajos tanító, gazdatiszt és Szalay Mária szülőktől. Felsz. 1915. szept. 11-én. Káplán volt Táplánfán (1915. okt.-1917. júl.), hitoktató Zalaegerszegen (1917. aug.-1920. aug.), hitoktató Szombathelyen (1920. aug.-1922. aug.), káplán Jánosházán (1922. aug.-1926. aug.), Köveskúton (1926. aug. -1930); pléb. Pinkamindszenten 1931. jan. 1. óta.

Jánosházán 1925-ben mint ügyv. alelnök szervezte a Leventeegyesületet. Pinkamindszenten Oltáregyletet, Egyh. Énekkart és Szívgárdát szervezett. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Tornán (Tüskevári pl., Veszprém vm.) 1771. febr. 12-én Sz. Ferenc és Gőgös Éva nemes szülőktől. Kisszeminárista volt. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Szepetneken (1794. szept.-1795. nov.), Zalaegerszegen (1795. dec.-1797. jan.), Kőszegen (1797. jan.-1801. márc.), pléb. Répceszentgyörgyön (1801. márc.-1823. nov.), pléb. Ölbőn 1823. dec.-től 1843. ápr. 6-án beköv. haláláig. - 1838-ban tb. kanonokká és szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül is beszélt. Ölbőn 53 frtos misealapítványt tett. Szily 1795. dec. 26-án ezt írja róla Etényinek: "Vir probus et pacatus." – Jótékonyságának híre ma is él Ölbőn. Hívei "miser"-nek nevezték, mert mindenét elosztogatván, szegénységben élt. - Vis. Can. Répceszentgyörgy, 1815. ápr. 25; Ölbő, 1838. máj. 23. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Rábakovácsiban 1894. ápr. 9-én Sz. János és Tóth Mária földműves szülőktől. Felsz. 1917. jún. 7-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1917. júl.-1921. jan.), Zalaegerszegen (1921. jan.-1924. jan.), betegszabadságon (1924. jan.- aug.), káplán Köveskúton (1924. aug.-1926. aug.), Nagygencsen (1926. aug.-1929), betegszabadságon (1929-31), káplán Milejben 1931-től 1932. szept. 20-án beköv. haláláig.

Sz. Kőszegen 1729. nov. 17-én Sz. János és Pásztory Klára nemes szülőktől. Atyja, a Csáky grófok inspektora volt. A Jézus-társaságba 1747. okt. 18-án lépett be. Gimn. tanár volt felszentelése előtt 3 évig, felszentelése után 1 évig, hitszónok volt 8 évig, vasárnapi és nagybőjti szónok 4 évig, iskolaigazgató 3 évig, nemesi konviktus aligazgatója 2 évig. Elhúnyt 1789. máj. 8-án. Egyházmegyénk felállításakor a Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka volt.

Németül és olaszul is beszélt. - P. C. 1789. p. 78.

Sz. Csepregen 1747. márc. 4-én Sz. Mihály és Hegedüs Anna nemes szülőktől. A teológiát részint Nagyszombaton, részint Rómában mint a Coll. Germ. Hung. növendéke (1768. nov. 1.-1771. ápr. 3.) végezte. Rómában avatták a teológia doktorává 1771. márc. 26-án. Felsz. 1771-ben Rómában. Hazatérve Győrött a püspöki szentszék esküdt jegyzője lett, majd 5 évi és 1 havi szolgálata után elnyerte a nyuli plébániát. 1778-ban Szily óhaja szerint, Batthyány József hercegprímás prezentája alapján felcserélte plébániáját a körmendivel, 1778. szept. 25-én iktattatott be. Zseniális, de meggondolatlan ember volt. Hamar elvesztette Szily jóindulatát, belekeveredett a Martinovics-féle összeesküvésbe is. Sikerült azonban magát tisztáznia s a jószívű Ferenc király szombathelyi kanonokká nevezte ki 1795. jan. 4-én. 1826. szept. 15-én mint olvasókanonok és almádi c. apát húnyt el. A székesegyház kriptájába temették el.

Németül és olaszul is beszélt. A római Coll. Germ. Hung. katalógusa így jellemzi: "Optime in omnibus se gessit atque omnihus aedificationi semper fuit. Jure, meritoque tum ob ingenium, tum ob singularem in studio diligentiam laurea doctorali in hoc Collegio donatus." (Veress i. m. 457. l.) Jótékonyságáról szép megemlékezést hoz a Társalkodó 1840. évf. 46. sz.-ban a jeles franciskánusnak, Gegő Eleknek tollából "Szabó Imre szombathelyi kanonok s apát emlékezete" címmel. – Szabó 1816 körül 600 frt alapítványt tett, hogy sz. Flórián litániája a székesegyházban zenével tartassék. 1823-ban a szombathelyi polg. gyámolda mellé saját költségén kápolnát építtetett, melynek fenntartására és tatarozására 600 frtot tett le alapítványul. Végrendeletileg a szombathelyi és körmendi plébániáknak misealapítványul s a szombathelyi szegényeknek alapítványul 200-200 frtot, a polgári gyámoldónak és az 1824-ben alakult Emberszerető Egyesület által építendő kórháznak egyenkint 13.163 frtot hagyott.

Szily 1782-ben kanóniára ajánlotta Szabót (P. L. k. i. 1782. jan. 18. - Orsz. Ltár. Konc. Ltár. 338/1782. és 589/1782.). - Szily és Szabó ellentétére vonatk. l. P. L. k. i. 1782. júl. 1, dec. 20, 23, 28. 1783. jan. 30. feb., 1785. okt. 9. 1787. okt. 17. Szabó elfogatására vonatk. l. 1794. dec. 11, 17, 30. - Vis. Can. Körmend, 1779. máj. 5-6. - Sz. E. T. l. névmutató. Képe Sz. E. T. I. 107. l.

Sz. Békáson (Veszprém vm.) 1814. okt. 10-én Sz. János és Jankó Anna szülőktől. Felsz. 1837 májusában. Szombathelyi püspökké kineveztetett 1869. jún. 30-án, megerősíttetett nov. 5-én. Felszenteltetett nov. 21-én. püspöki székét elfoglalta dec. 14-én. Elhúnyt 1881. febr. 28-án.

Kéziratos életrajza a Köberl-hagyaték VII. csoportjában. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Szombathelyen 1856. szept. 24-én Sz. Ferenc polgár, lakatos és Viser Mária szülőktől. Felsz. 1879. márc. 9-én. Káplán volt Letenyén (1879. júl.-1880. jan.), Körmenden (1880. febr.-dec.), hitoktató Szombathelyen a püspöki elemi iskolánál (1881-85), káptalani karkáplán (1885-88), plébh. Felsőoszkón (1888. okt.-1895), pléb. u. o. (1895- 1914). 1915. jan. 1-én nyugalomba ment, 1917. ápr. 9-én húnyt el Felsőoszkón.

Sz. Bögötön 1881. máj. 17-én Sz. Imre kántortanító és Farkas Ilona szülőktől. Felsz. 1904. júl. 2-án. Káplán volt Rábakethelyen (1904. szept.-dec.), Kemenesmihályfán (1905. jan.-1909. jan.), Pákán (1909. márc.-1912), Lendvavásárhelyen (1912), Győrvárott (1912. aug.-1913. jún.), Zalaegerszegen (1913. júl.-1914. febr.), plébh. Boncódföldén 1914. márc.-tól 1925. jan. 1-én beköv. haláláig.

Boncódföldén 104 P-s misealapítványt tett.

Sz. Hegyfalun 1787. ápr. 25-én Sz. Ferenc és Soós Éva szülőktől. A teológia elvégzése után, mivel korhiány miatt nem volt szentelhető, egy évet Goórban töltött mint nevelő. Felsz. 1810. ápr. 29-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1810. szept.-1811. jan.), Szombathelyen (1811. febr.-1814. febr.), pléb. Oladban (1814. febr.-1840. dec.), 1841. jan. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen élt 1855. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szakonyban (Sopron vm.) 1817. nov. 19-én Sz. István földműves és nemes Farkas Terézia szülőktől. Felsz. 1840. dec. 13-án. Nevelő volt Skerlecz Károly cs. kir. kamarás családjánál Bogátban (1840-46), káplán Vasszentmihályon (1846. júl.-1848. febr.), pléb. Szentkirályon 1848-tól 1884. jan. 29-én beköv. haláláig. 1875-től 1883-ig a szombathelyi ker. esperese és tanfelügyelője, 1877-től szentszéki ülnök volt.

Az afrikai missiókra 1000 frtot, a Bold. Szűz tiszteletére Szentkirályon mondandó litániákra 220 frtot hagyott.

Sz. Székelyudvarhelyen 1891. dec. 30-án Sz. József és Simó Ilona szülőktől. Atyja bőrkereskedő, később pedig városi pénztári ellenőr volt. Teol. tanulmányait az erdélyi egyházmegye növendékeként mint pázmánita a bécsi egyetemen (1909-12), majd mint egyházmegyénk növendéke Innsbruckban végezte. Felsz. 1914. júl. 26-án. Hosszas betegség után Innsbruckban húnyt el 1915. május 4-én. Ott is van eltemetve.

Németül is beszélt. - Körl. 1915. VII. 2163.: "Sz. J...... példás türelemmel viselt, hosszas szenvedés után, megerősítve az Élet kenyerével az Úrban csendesen elhúnyt és mint példás élete után joggal remélhetjük, tiszta lelke Jézus Szentséges Szívéhez, kinek oly buzgó tisztelője volt életében, szállt örök pihenőre."

Sz. Hegyfalun 1759. márc. 20-án Sz. József és Kis Katalin szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1782-ben. Káplán volt Jánosházán (1782. okt.-1784), Alsólendván (1784-85), Milejben (1785-86), pléb. Répceszentgyörgyön (1786-1801), pléb. Ölbőn 1801. márc.-tól 1823. nov. 28-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Ölbő, 1815. ápr. 24. Az inf.-k nagyon dícsérik. - P. C. 1823. n. 710. - Református vallású atyja 1793. nov. 18-án 70 éves korában tért vissza az egyházba (P. C. 1793. p. 719- 720). - Sz. E. T. I. 366. l. (tévesen Sz. Ferencnek írva).

Sz. Hegyfalun 1770. jún. 26-án Sz. János és Szalay Erzsébet szülőktől. Felsz. 1796. aug. 20-án. Káplán volt Pákán (1796-98), pléb. Zalatárnokon 1798. szept.-től 1819. nov. 1-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Zalatárnok 1811. máj. 25. - Értett németül is.

Sz. Körmenden 1826. febr. 8-án Sz. József és Dür Jozefa nemes szülőktől. Felsz. 1849. ápr. 15-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1849. máj.-nov.), Pinkafőn (1849. nov.-1855. szept.), Kőszegen (1855. szept.-1857. szept.), Pinkamiskén (1857-58), nevelő Festetich György gróf családjánál Molnáriban (1858-68), püspöktamási pléb. és molnári javadalmas apát 1866. márc. 25-től 1889. júl. 21-én beköv. haláláig. 1877-től haláláig a körmendi ker. esperese volt.

Németül is beszélt.

Sz. Nagyatádon 1867. aug. 19-én. Felsz. 1889. dec. 21-én. Szent Ferenc rendjéből az egyházmegyébe átvétetett 1900-ban (körl. 1900. V. 1456). Káplán volt Rohoncon (1900 -1), adm. Tömördön (1901. márc.-1902), pléb. u. o. 1902-től 1916. ápr. 20-án beköv. haláláig.

Tömördön 100 K-s misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 155, 345. l. - Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Vasvárott 1775. júl. 20-án Sz. Farkas és Császnig Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1801. szept. 27-én. Káplán volt Pecölben (1802. aug.-1803. febr.), Körmenden (1803. márc.-1804. nov.), pléb. Szőcén 1804. nov.-től 1806. ápr. 4-én beköv. haláláig.

P. c. 1806. p. 101.

Sz. Kemenesszentpéteren 1868. júl. 13-án Sz. Lőrinc és Horváth Róza földműves szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1891. aug.-1892. júl.), Felsőpatyon (1892. aug.-1895. aug.), Sárvárott (1895. szept. -1901. júl.), Szombathelyen (1901. júl.-1902. febr.), pléb. Vasszécsenyben 1902. febr.-tól 1925. jún. 11-én a szombathelyi Emberbaráti Kórházban beköv. haláláig. 1925 tavaszán a szombathelyi alsó ker. esperesévé neveztetett ki.

Misézőkelyhét, melyet ezüstmiséje alkalmával híveitől kapott, a vasszécsenyi plébániára hagyta.

Sz. Szombathelyen 1910. márc. 10-én dr. Sz. István ügyvéd, városi t. ügyész és Brenner Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait az innsbrucki egyetemen végzi mint a Canisianum növendéke. Felsz. Innsbruckban 1933. júl. 26-án.

Németül is beszél.

Sz. Szombathelyen 1909. nov. 22-én Sz. István M. Á. V. lakatos és Varga Ilona szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Káplán Nován 1932. szept. 23. óta.

Szívgárdát vezet.

Sz. Oladon 1875. jún. 19-én Sz. József kántortanító és Somogyi Erzsébet szülőktől. Felsz. 1898. júl. 6-án. A Kelcz-Adélffy árvaház segédgondnoka volt (1897-98), majd káplán Lendvavásárhelyen (1898-1903), pléb. Vasszentmihályon 1903-tól 1930. dec. 31-ig. 1931. jan. 1-én nyugalomba ment, 1932. jan. 29-én hosszú és fájdalmas betegség után Gasztonyban elhúnyt.

Vasszentmihályon 200 P-s misealapítványt tett.

Sz. Nemesnépen 1740. okt. 22-én Sz. Ferenc és Kardos Zsuzsanna szülőktől. A teológiát Zágrábban és Győrött hallgatta. Felsz. 1766 körül. Káplán volt Szepetneken 2 évig, Lentiben 1 évig, Szécsiszigeten 6 évig és 8 hónapig, Pákán 2 évig, Szentgyörgyvölgyén 1777. dec.-től 1783. júl.-ig, pléb. Zalatárnokon 1783. júl.-tól 1798. szept. 21-én beköv. haláláig

Horvátul is beszélt. - Vis. Can. Szentgyörgyvölgye, 1778. máj. 7-8. - P. C. 1798. p. 250.

Sz. Körmenden 1780. ápr. 5-én. Felsz. 1805-ben. Káplán volt Gyanafalván (1805-7), Kámban (1807. ápr.-okt.), Rábaszentmártonban (1807. okt.-1815), pléb. Némethidegkuton 1815-től 1830. szept. 16-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rábaszentmárton, 1808. máj. 22.

Sz. Tiborfán 1874. febr. 2-án Sz. Mátyás és Mácsek Ilona szülőktől. Felsz. 1899. júl. 2-án. Kisegítő volt Pápócon (1899) Zalaegerszegen (1899. okt.-dec.), káplán Rohoncon (1900), Cserföldön (1900-1), Tótszentmártonban (1901. szept.-1902. júl.), Csendlakon (1902-5), adm. Bándolban (1905-6), káplán és adm. Belatincon (1906-9), adm. Vashidegkuton (1909), Alsószölnökön (1909-13), adm. Bántornyán (1913-17), pléb. u. o. (1917-28). Elhúnyt 1930. szeptember 22-én.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. Körl. 1930. X. 2029.: "Derék paptársunk rettenetes szenvedéseit - nyelvrák támadta meg – igazi, mindnyájunknak példát adó türelemmel viselte az utolsó pillanatig, míg a halál kínjaitól meg nem váltotta. Egyházmegyém buzgó, jó papot veszített el benne." Nagypatinán helyi káplánságot szervezett, templomot és plébánialakot épített; Bántornyán templomot és plébániaházat épített. Buzgón terjesztette Jézus Szent Szívének tiszteletét. Kitűnő szónok volt, népe nagyon szerette (Tivadar József leveléből).

Sz. Szombathelyen 1814. szept. 5-én Sz. János és Gerger Anna szülőktől. Felsz. 1837. dec. 21-én. Mikos János báró családjánál Sorokujfalun udvari káplán volt 1838-tól 1849-ig, káplán Vasszentmihályon 1849. ápr.-tót dec.-ig, plébh. Kicléden 1849. dec.-től 1851-ig, pléb. Nagysároslakon 1851-től 1879. okt. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Magyaróvárott 1753. szept. 13-án Sz. György szabó és Erzsébet szülőktől. A kegyes tanítórendnek 23 évig volt tagja, szerzetneve Gábor volt. A teológiát Nyitrán végezte. Felsz. 1781-ben. Szily püspök 1793-ban mint kőszegi tanárt vette át. Rohoncon káplánkodott 2 évig és 2 hónapig, Alsóbeleden adminisztrátor volt 3 hónapig; 1797-ben Felsőőr adminisztrátora, majd plébánosa lett. Élete utolsó éveiben az újonnan felállított pinkafői kerületnek volt esperese. 1809. márc. 2-án halt meg.

Németül is beszélt. "Vir doctus et exemplaris" (Inf. 1805.) - P. C. 1794. p. 216.

Sz. Rábapordányban 1734 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1758 áprilisában. Káplán volt Mosonszentjánoson 4 évig és 1 hónapig, Szombathelyen (1763. jan.- máj.), Kőszegen (1863. jún.-szept.), pléb. Nagypösén 1763. szept.-től 1803. ápr. 21-én beköv. haláláig. Róma az apostoli protonotarius-i méltósággal tüntette ki.

Közepesen beszélt németül is. "Mores fervidi, vita impatiens. Amat decorem domus Dei." (Inf.-k különböző évekből.) Mosonszentjánoson a néhány még protestáns lakót, Nagypösén 27 protestánst vezetett vissza a kat. egyházba. A nagyon elhanyagolt állapotban levő nagypösei templomot és plébánialakot részben renoválta, részint újraépítette. Az ő műve a templom kerítése, az oltárok és az orgona beszerzése. – P. C. 1803. p. 202. - Vis. Can. Nagypöse, 1780. jún. 1. - U. o. 126 frtos misealapítványt tett.

Sz. Szombathelyen 1787. nov. 2-án Sz. Mihály és Fülöp Erzsébet polgár szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta 1805. nov. 1-től 1809. aug. 12-ig. 1808. jún. 28-án afilozófia és a szabad művészetek doktorává avatták. 1809. okt.-től 1810. év végéig a szem.-ban prefektus, a líceumban a matematika és fizika h. tanára volt. Felsz. 1810. okt. 28-án. A szem.-ban a dogmatika tanára volt 1810. nov.-től 1812. aug.-ig. 1812. ápr. 23-án vámoscsaládi plébánossá neveztetett ki, plébániáját a tanév végén, aug. 9-én foglalta el. 1816. jún. 26-án a teológia doktorává avatták. Az 1817-18. tanévben plébániája megtartásával tanította a szem.-ban az erkölcs- és lelkipásztorkodástant és a pedagógiát. U. a. évben szentszéki ülnökké nevezte ki Somogy püspök. 1824. okt. 20-án a pesti egyetemen a lelkipásztorkodás és egyházi ékesszólás tanárává neveztetett ki. Katedráját 1825. márc. 4-én foglalta el és 1834. júl. 26-ig tartotta meg, ezen idő folyamán négy ízben volt a fakultás dékánja és 2 1/2 évig h. tanárként tanította a bölcseletet a filozófiai fakultáson s bekebelezett doktora lett mindkét fakultásnak. A M. T. Akadémiának 1831-ben levelező, 1832. márc. 10-én a filozófiai szakon rendes, 1834. nov.-ben pedig tb. tagja lett. 1833. dec. 20-án veszprémi kanonokká neveztetett ki, 1834. márc. 1-én installálták. Kopácsy püspöknek, a későbbi hercegprímásnak oldalkanonokja, majd 2 év multán a szem.-nak rektora lett. Az újonnan felállított tanítónőképzőnek igazgatója, Veszprém és Zala megyék táblabírája volt. 1838-ban utolsóelőtti kanonokból maga mögött hagyva 5 stallumot, zalai főesperes s u. a. évben bélakuti c. apát lett. 1848. szept. 17-én húnyt el.

Életrajzát l. a Sz. E. T. névmutatójában jelzett lapokon. - Vis. Can. Vámoscsalád, 1815. ápr. 26. - Bpesti Szemle 1933. X. 14. l. – Kazinczy levelezése XVIII. k. 443. l. - Képe a Sz. E. T. I. 367., aláírása a II. 390. lapján.

Sz. Németladon (Somogy vm.) 1808. okt. 28-án Sz. József és Gértzey Teréz nemes szülőktől. Atyja uradalmi tiszttartó volt. Felsz. 1834. szept. 14-én. Adm. volt Vasalján (1835. júl.-1840. nov.), káplán Letenyén (1840. dec.-1841. máj.), Nagylengyelen (1841. máj.-1842. okt.), Nyőgéren (1842. nov.-1844), Simonyiban (1844-46), Pecölben (1846. márc. -1849. szept.), Szombathelyen (1849. szept.-1850. jún.), pléb. Köveskúton 1850. júl.-tól 1884. okt. 13-án beköv. haláláig.

Mint szombathelyi káplán tevékeny részt vett 1848-ban a honvédség toborzásában. Németül is beszélt:

Sz. Páliban (Sopron vm.) 1741. febr. 1-én Sz. István és Varga Katalin szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1763-ban. Káplán volt Baltavárott (1763-65), pléb. u. o. (1765-72), karkáplán Szombathelyen (1772-73), pléb. Köveskúton (1773. jún.-1777. márc.), adm. Jákon (1777. ápr.-1778. ápr.), káplán Sárvárott (1778. máj.- 1785. máj.), pléb. Csényén 1785 májusától 1805. márc. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1805. p. 109. - Vis. Can. Sárvár, 1781. ápr. 1-2.

Sz. Alsólendván 1845. aug. 17-én. Felsz. 1868. okt. 18-án. Káplán volt Bagonyán (1868-69), Alsólendván (1869 -70), Cserföldön (1870-71), Bántornyán (1871-77), plébh. u. o. (1877-79), pléb. u. o. (1879-1913). 1890-től a vend nyelvű iskolák tanfelügyelője volt. Elhúnyt 1913. jan. 19-én.

Vendül is beszélt. Bántornyán 900 K-s misealapítványt tett.

Sz. Győrött 1734. okt. 25-én Sz. Mihály és Róza szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1760 körül. Káplán volt Szanyban 3 1/2 évig, pléb. Rábapatonán 1 évig, Rábakovácsiban (1764-75), Vámoscsaládon 1776 januárjától 1785. nov. 30-án beköv. haláláig. A sárvári kerületnek esperese volt.

Vis. Can. Vámoscsalád, 1781. máj. 29-30. - Az inf.-k példás életű, magát folyton képző, buzgó papnak mondják. Németül is beszélt. - P. L. k. i. 1783. jún. 4; 1784. ápr. 7. - P. C. 1785. p. 198. - Sz. E. T. II. 368. l.

Sz. Berzencén (Somogy vm.) 1746 körül. A teológiát Grácban hallgatta. Felsz. Inkey Boldizsár asztalának címére a zágrábi egyházmegye számára 1771 körül. Káplán volt Szepetneken 15 hónapig, Légrádon 21 hónapig, Lentiben 14 hónapig, Belatincon 14 hónapig, Alsólendván 1/4 évig, pléb. Felsőkethelyen 1779 májusától 1807. ápr. 30-ig, amikor lemondott plébániájáról. Egy ideig udvari káplán volt Egyházasfüzesen. 1815. jún. 6-án húnyt el.

Németül is beszélt. Szily több ízben sajátjából segítette felsőkethelyi plébános korában. - Vis. Can. Belatinc, 1778. máj. 11-12 és Felsőkethely, 1779. aug. 5-6. - P. C. 1807 n. 586. 1815. n. 331.

Sz. Cserföldön 1766. júl. 6-án Sz. Mihály és Schápy Klára nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1792. aug. 26-án. Káplán volt Alsólendván 1 1/4 évig, adm. Péterhegyen 1793-tól 1796. jún. 9-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. - P. C. 1796. p. 183.

Sz. Szombathelyen 1783. júl. 31-én Sz. Mihály és Fülöp Erzsébet szülőktől. Dr. Szalay Imrének testvéröccse. Felsz. a széküresedés miatt Zágrábban 1806. aug. 5-én. Káplán volt Pecölben (1806. szept.-1807. febr.), Szombathelyen (1807. febr.-szept.), szem.-i aligazgató és karkáplán (1807. okt.-1810), szentszéki jegyző (1810-16), pléb. Pápócon (1816. okt. 14.-1825. jan. 28.), pléb. Vámoscsaládon 1825. jan. 28-tól 1841. máj. 8-án beköv. haláláig. 1833. okt.-tól haláláig a sárvári ker. esperese volt.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vámoscsalád, 1838. máj. 25. – Sz. E. T. II. 189, 293, 368. l.

Sz. Kőszegen 1752. nov. 24-én Zalay (sic!) Pál és Schmid Éva szülőktől. Felsz. a pálos szerzet papjául 1775 körül. Szerzetének feloszlatása után került az egyházmegyébe. Helyi káplán volt Egyházashollóson 1789. ápr.-tól 1803. okt.-ig. Ekkor nyugalomba ment, Rábamolnáriban, majd Egyházasszecsődön élt 1818. márc. 25-én Püspöktamásiban beköv. haláláig.

Sz. Rohoncon 1865. okt. 1-én Sz. Ferenc pékmester és Werderits Teréz szülőktől. Felsz. 1888. júl. 15-én. Káplán volt Máriafalván (1888-90), Incéden (1890-92), Szenteleken (1892), id. adm. Újhegyen (1892. szept.-okt.), id. adm. Pornóapátiban (1892. nov.-1893. ápr.), plébh. Tömördön (1893. ápr.-1901. febr.), betegsége miatt ideiglenes nyugalomban (1901. márc.-1903), pléb. Kúpfalván (1903-6), pléb. Városszalónakon (1906-12), 1912-ben nyugdíjba ment. Mint nyugdíjas sem pihent, az egyházmegye sok plébániáján teljesített kisegítő munkát, így 1913-ban Kisunyomban volt id. plébh. (júl.-okt.), u. a. évben Szentléránton, 1914-ben Sámfalván és Barátfalván, 1918. ápr.- tól 1919. máj. 31-ig Alsóságon; 1919-től 1932-ig Vas vármegye közkórházának volt lelkésze. 1922-ben a rohonci plébániát adminisztrálta, sőt a rohonci esperesség vezetésével is meghízatott. 1933 óta Gleisdorfban munkálkodik a dominikána apácák intézetében. 1923-ban "sok évi buzgó működése jutalmául" tb. szentszéki tanácsossá neveztetett ki (körl. 1923. III. 1688.).

Németül és horvátul is beszél. 1895-ben Tömördön Rózsafűzér Társulatot alapított. - Sz. E. T. II. 155. l.

A szombathelyi egyházmegye büszkesége Szombathelyen született 1792. aug. 2-án tordai Sz. Márton nemes ötvös és Ferber Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta, a teológiát a pesti egyetemen végezte. Felsz. 1815. dec. 17-én. Egy évig tanulm. felügyelő volt a szemináriumban, majd Bécsbe került s ott a Sz. Ágostonról nev. felsőbb papképzőben folytatta tanulmányait. 1819-ben püspöki szertartó lett Somogy Lipót mellett, a köv. évben az egyházjog és történelem tanára a szemináriumban s egyben a szentszéken házasságvédő, 1828-ban zsinati vizsgáló, 1830-ban egyetemi tanár és hitszónok, 1834-ben szombathelyi tb. kanonok, 1835-ben váradi kanonok, 1839-ben cholti apát s a közp. papnevelde rektora, 1844-ben a kit. helytartótanács egyh. előadója. 1850. szept. 5-én Nagyvárad püspökévé neveztetett ki. Egyházmegyéjének második alapítója volt példájával, apostoli buzgóságával 1868-ban lemondott püspökségéről, a hietzingi kapucinus kolostorba vonult vissza, ott húnyt el 1869. dec. 13-án. A szombathelyi egyházmegyének hű fia volt, az imaközösséget haláláig fenntartotta vele s végrendeletében is többszörösen megemlékezett Szombathelyről.

Bőle levelei Szaniszlóhoz Szilasy Miscelláneáiban (Egyet. ktár. A. 205. p. 727.). Szaniszló testimonialisai u. o. (p. 715.) Wurzbach i. m. 41. k. 158-61. l. - Sz. E. T. l. névmutató. - Képei u. o. I. 369, II. 395, aláírásai I. 370, II. 397. l.

Sz. Szombathelyen 1790. jan. 7-én tordai Sz. Márton nemes ötvösmester és Ferber Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1813. jan. 10-én. Rövid ideig Simon Mihály uraság fiának nevelője volt Bükön, majd káplán lett Rábakethelyen (1813. szept.-1814. jún,), Körmenden (1814. jún.-1817. márc.), lelkiigazgató a szemináriumban (1817. márc.-1822. szept.), pléb. Baltavárott (1822. szept.-1836. aug.); 1836 őszén betegeskedése miatt lemondott plébániájáról, öccsének meghívására Pestre költözött, hol folytonos szellemi munka közt nemcsak egészségét nyerte vissza, hanem az írói pályára is felavattatott. 1839-ben visszatért megyéjébe s átvette a szélhűdés következtében munkaképtelenné vált Papp László helyét a szeminárium lelkiigazgatásában, 12 évet töltött e munkakörben s ennek folyamán nagy buzgósággal munkálkodott a lelkipásztorkodás terén is. 1840-től 1847-ig a megye börtöneiben sínylődő raboknak tartott díjazás nélkül erkölcsi oktatásokat, 1844-ben Szombathelyen és környékén megalkotta az élő-rózsafűzér-társulatot s ezen ájtatosság emelésére az adventi és nagyböjti szentbeszédeket hozta be. Ezeket sokáig maga tartotta, halála előtt pedig végrendeletileg alapítvány által örökössé tette. - 1845. dec. 17-én címzetes, 1851-ben valóságos kanonokká neveztetett ki, 1854-ben nagyváradhegyi c. prépost lett, Szenczy püspök febr. 19-én benedikálta. Vas vármegye 1840-ben táblabírájává választotta. 1855-ben éneklő-, 1857-ben olvasókanonok lett. 1862. okt. 19-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Baltavár, 1831. jún. 8. – U. o. 220 frtot hagyott a plébániai tanítók részére a baltavári temetőben nyugvó szülei sírhalmának gondozására. - Az Idők Tanuja 1862. nov. 22-iki számában így emlékezik meg róla: "Még élénken emlékezünk azon időkre, midőn a boldogult a vegyesházassági viták alkalmával éles és hathatós szellemi fegyverekkel jól felszerelve sietett a zöld asztalhoz . . . Igazán példakepe volt a hű, gondos, szeretetteljes lelkipásztornak . . . A társas életnek sok ártatlan örömétől is önként visszavonulva, életének legnagyobb részét olvasás-, írás-, imádkozással töltötte . . . nemcsak kiadott munkái, hanem a tudományok legkülönbözőbb ágaiból szinte félszázadig gondosan gyüjtött jegyzetei és hivatási körébe vágó dolgozatai fönnen hirdetik egyházilag munkás életét . . . Mi nem ismerjük még Szombathelyt, de azért ép oly kegyelettel vagyunk iránta eltelve, mint más katolikus és irodalmi műveltség szempontjából emlékdús helyek iránt. És hogyne érezne így bármely művelt katolikus, hacsak Somogy Lipót püspökről hallott és olvasott valamit? Hát a többi édes név, melyek Magyarország egyik Weimar-jává tették Szombathelyt? A két Szaniszló, a két Szenczy, a Szilasyak, Bitniczek, Nagy Jánosok stb?! Mindezeknek Szombathely volt dajkájok, vagy legalább életpályájuk legszebb korszakainak boldog tanuja." - Religio, 1862. II. 284. s köv. l. - Magyar Sion, 1863. 74 s köv. l. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Kenyeriben 1865. máj. 29-én Sz. János kántortanító és Komondi Ágnes szülőktől. Felsz. 1887. okt. 19-én. Káplán volt Salomvárott (1887. okt.-1889. júl.), adm. Püspöktamásiban (1889. aug.-szept.), Vásárosmiskén (1889. okt.-dec.), adm. Nicken (1890. jan.-1895), pléb. u. o. 1895-től 1926. máj. 4-én beköv. haláláig.

Sz. E. T. II. 345. l.

Sz. Freibergben (Morvaország) 1750 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774 körül. Káplán volt Incéden 1 évig és 8 hónapig, pléb. Vaskeresztesen 1777. jún.-tól 1782. okt. 25-én beköv. haláláig.

Csehül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Vaskeresztes, 1779. szept. 4-5. - P. C. 1782. p. 473, 665, 667, 759.

Sz. Szombathelyen 1858. szept. 6-án Sz. Ferenc vármegyei hajdú és Lajkó Borbála szülőktől. Felsz. 1881. júl. 11-én. Káplán volt Répceszentgyörgyön (1881. aug.-1883. szept.), Felsőpatyon (1883. szept.-1885. ápr.), Zalaegerszegen (1885. máj.-1889. febr.), Szentgyörgyvölgyén (1889. febr.-1890), adm. Szarvaskenden (1890. okt.-1892. szept.), plébh. Kemenesmihályfán 1892-től 1908. jan. 1-én beköv. haláláig.

Sz. Kőszegen 1741. febr. 5-én mezőszegedi Sz. János táblabíró és kesselekeői Majthényi Polixéna szülőktől. Gimn. tanulmányait Kőszegen, a filozófiát Nagyszombatban végezte. Miután egy évet a bécsi egyetemen joghallgatással töltött, 1760-ban a kalocsai szeminárium növendéke lett. Felsz. 1764-ben. Batthyány József kalocsai érsek, a későbbi hgprímás oldalán volt 5 évig udv. káplán s ceremoniárius, 1769-ben Rohonc plébánosa, a vasvár-szombathelyi társaskáptalan tb. kanonokja és a szombathelyi szentszék ülnöke, 1772-ben a rohonci ker. esperese, 1777. nov. 7-én a vasvár-szombathelyi székeskáptalan kanonokja lett. 1780. nov.-ben elnyerte a felsőőrsi javadalmas prépostságot, 1785-ben II. József rendeletére választania kellett javadalmai közt, a szombathelyi kanóniáról mondott le nov. 25-én. 1806. ápr. 21-én Felsőőrsön húnyt el.

Kiváló tehetségű, nagy tetterejű férfiú volt. Az irodalomtörténetben mint Szegedy Róza gyámja ismeretes. Szombathelyen egy elegáns palota, homlokán a Szegedy címerrel (ma: a premontrei kanonokrend székháza) őrzi emlékét. - Géfin Gy.: Kisfaludy S. kiadatlan levelei. Győri Szemle 1933. 7-9. sz. - Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1935. 95-97. l. - Sz. E. T. l. névmutató. A Szegedy-palota képe u. o. I. 305. l. - Németül is beszélt.

Sz. Sopronban 1891. júl. 3-án Seidl (sic!) József M. Á. V. gyalus és Bors Borbála szülőktől. Felsz. 1915. jún. 12-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1915-17 ), Rohoncon (1917}, adm. Kukméron 1917 júliusától u. a. év szept. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Taródfán 1908. ápr. 7-én Sz. József asztalos és Horváth Terézia szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Kölcsönadatott a paphiányban szenvedő fehérvári egyházmegyének, káplán Nagytétényben 1934. szept. 12. óta.

Sz. Hosszúszegen 1829. dec. 9-én Seiser (sic!) Mihály molnár és Kapl Mária szülőktől. Felsz. 1854. júl. 20-án. Káplán volt Incéden (1854-55), Pörgölényben (1855-59), Lékán (1859-64), pléb. Városszalónakon 1864-től 1889. jún. 27-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Dombóvárott 1814. aug. 10-én nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista, a teológiát mint a pesti közp. papnevelde tagja végezte. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Kőszegen (1837. aug.-1838. szept.), Lendvavásárhelyen (1838. szept.-1839. szept.), Bántornyán (1839-42), pléb. Lendvavásárhelyen 1842-től 1877-ig, ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában lakott 1884. okt. 22-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. budapesten 1894. dec. 24-én Sz. János szabómester és Dankos Mária szülőktől. A teológiát Innsbruckban hallgatta, ott avatták a ker. bölcselet doktorává 1916-ban. A teológiának magistere. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Vízlendván (1918. aug.-1919. febr.) és Pinkakertesen (1919. febr.-szept.), gimn. hittanár Zalaegerszegen (1919. szept.- 1922. szept.), lelkiigazgató a szemináriumban (1922. szept.- 1926. aug.), mint ilyen tanította egyben az aszkétikát, szociológiát, homiletikát és kateketikát. 1926 óta a ker. bölcselet tanára a hittud. főiskolán, 1927 óta egyben tanulm. felügyelő. 1922-24. években szentszéki jegyző volt. (Az 1932 -1933. tanév 2. félévét Rómában töltötte tanulm. szabadságon.) 1934-ben szentszéki ügyésszé és püspöki tanácsossá neveztetett ki. 1935-ben a Szent István Akadémia irodalmi osztályába rendes tagnak választotta.

Zalaegerszegen prézese volt a gimn. kis és nagy Mária-kongregációnak; 1920-21-ben parancsnoka a gimn. cserkészcsapatának; u. a. év folyamán a Szoc. Misszió kebelében működő Leányklubot vezette. Szombathelyen a Kat. Leányegyletet vezette 1927-től 1931-ig; a Kat. Kör főtitkára volt 1931-től 1933-ig. A Kat. Tisztviselőnők egyesületét mint egyh. tanácsadó vezeti 1931 óta, a Kat. Férfiliga egyh. elnöke 1931 óta, a főpléb. Credo egyh. elnöke 1934 óta. Egyhm. igazgatója a Jézus Szíve Szövetségnek (szívgárdák), a Kat. Legényegyleteknek és a missziós egyesületeknek.

Irodalmi tevékenysége. Könyvei: A szirtnek álma van. Versek. Szombathely, 1929. - Táltoslovak hátán. Szombathely, 1929. Második bővített kiadása: Rákospalota, Szalézi művek kiadása, 1934. - A szombathelyi püspöki papnevelő intézet története. Sz. E. T. II. 167-295. l. – A parton ülők panasza. Versek. Szombathely, 1932. - És a mi lelkünk nyughatatlan. Versek. Szombathely, 1934. - Énekek éneke. A bibliai könyv költői fordítása. Rákospalota, Szalézi művek, 1934. - A nyolc boldogság. U. o. 1934. - Felhők felett. Mesék. budapest, Szent István Társulat kiadása, 1934. - Lefordította Brey Henriette: Fehérvasárnap c. könyvét. Szombathely, 1926.

Cikkeket írt kül. lapokba és folyóiratokba: Zalamegyei Ujság, Vasvár megye, Hazánk, Vidék, Zalaegerszegi, Egri, Debreceni, Egyházi Tudósítók, A Szív, Örökimádás, Eucharisztikus Értesítő, Mária Kongregáció, Katolikus Nő, Szent Antal, Szent István Társulat naptára, Szent Mihály-kalendárium, Kis Hitterjesztő, Evangélium, Egyházi Lapok, Pázmány Péter, Jézus Szíve Hírnöke, Magyar Sion, Népakarat, Dunántúli Tanítók Lapja, Cserkészvezető és Cserkészfiú, Katolikus Szemle, Magyar Kultúra, Élet, Religio stb. - Szikla Szilárd, Sz. L. Szó, lyl, Nemes László stb. jelzésekkel is. - Cikkei közül említést érdemelnek: A magyar. Z. U. 1921. - Ady vallásos költészete. Magyar Kultúra, 1922. Ady magyarsága, u. o. 1925. - Chesterton megérkezése, u. o. 1923. - A zsoltárok imádkozásához, Religio, 1926. - A papnevelés újabb útjai, Egyh. Lapok, 1923. - A szemináriumi tartásdíj? U. o. 1930. - A pap házanépe, u. o. 1931. - Sz. E. T. l. névmutató. - Beszél németül, ért olaszul is.

Sz. Csepregen 1784. máj. 28-án Sz. Mihály és Kóbor Éva nemes szülőktől. Felsz. 1807. szept. 8-án. Káplán volt Hosszúperesztegen (1807. nov.-1811. aug.), Alsólendván (1811. szept.-1815), pléb. Lődösön (1815-24), pléb. Felsőszemenyén 1824. aug.-tól 1834. szept. 17-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Felsőszemenye, 1830. jún. 5. - U. o. 84 frtos misealapítványt tett.

Sz. Tanán 1885. nov. 24-én Sz. Mihály és Fábián Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. Káplán volt Rábakovácsiban (1909. aug. 19.-nov. 12.), Rábahidvégen (1909. nov. 12.-1911. jún. 19.), Szentgyörgyvölgyén (1911. jún. 19.-1912. dec. 21.), hitoktató Szombathelyen a polg. leányiskolánál (1913. jan. 1.-1917. jan. 11.), pléb. Rábahidvégen 1917. jan. 11. óta.

Plébánosi munkásságának főbb eseményei: 1924-ben templom restaurálás, 1927-ben iskolaépítés, 1930-ban rk. óvoda szervezés, u. a. évben Szoc. Testvérek Társaságának letelepítése a Bertha György-alapítványi kultúrház építésével és óvodával kapcsolatban; 1930 óta fővárosi egyházközségi (Herminamező) gyermekek nyaraltatása, 1931 óta Karitász szervezet működése, 1932-ben háztartási tanfolyam rendezése. - Sz. E. T. II. 369. l.

Sz. Fertőendréden (Sopron vm.) 1757. febr. 14-én nemes családból. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1781. szept. 22-én a régi vártemplomban. Káplán volt Kőszegen (1782. szept.-1786. jan.), Szombathelyen (1786. jan.-1787. ápr.), pléb. Rábakethelyen 1787. májustól 1797. márc. 26-án beköv. haláláig. Az őrségi kerületnek esperese volt.

Tudós, jámbor pap volt. Németül is beszélt. - P. C. 1797. p. 77.

Sz. Szombathelyen 1794. febr. 5-én Sexer (sic!) István és Pigler Julianna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. A teológia elvégzése után korhiány miatt nem volt szentelhető, nevelő lett Deák József uraság családjánál Zalatárnokon (1816-17), majd 1817. márc. 23-án felszenteltetvén Somogy püspök udvarába került mint szertartó, két év multán káplán lett Ikervárott (1819-25), adm. Egervölgyén (1825. aug.-szept.), adm. Kámban (1825. szept.-okt.), káplán Rábahidvégen (1825. nov.-1830. dec.), pléb. u. o. 1831. jan. 1-től 1845. febr. 14-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Rábahidvég, 1831. jún. 4. - Németül is beszélt. Rábahidvégen 200 frt alapítványt tett szentmisére, 50 frtot szegény tanulók tankönyvére. Jótékonyságának emléke ma is él.

Sz. Szombathelyen 1790. máj. 3-án Sz. István és Pigler Julianna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1813. ápr. 19-én. Nevelő volt Zalatárnokon Deák József családjánál (1812-14), káplán Alsóságon (1814. nov.- 1820), adm. Rábakovácsiban (1820. szept.-1825. márc.), pléb. Szentléránton 1825. márc.-tól 1854. febr. 16-án beköv. haláláig. - Szekszer Istvánnak (1269) bátyja volt.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Szentléránt, 1841. jún. 1. – U. o. 42 frtos alapítványt tett szentmisére, 90 frtot az iskola tatarozására, 126 frtot Nep. sz. János oktávája alatt végzendő litániákra.

Sz. Hegyfalun 1886. szept. 16-án Sz. Lajos nyerges és Varga Borbála szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1909. aug.-1910. aug.), Alsólendván (1910-12), hitoktató Szombathelyen (1912-13), id. adm. Ikervárott (1913-15), hitoktató Zalaegerszegen (1915-16), pléb. Salomvárott (1916. márc.-1920. júl.). 1920-ban elhagyta az egyházi szolgálatot, suspendáltatott. (Körl. 1820. VI. 4697. és VII. 5157.)

Sz. Nemesbődön 1764. nov. 7-én Sz. Ferenc és Croma Judit szülőktől. A teológiát Pozsonyban végezte. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1791. máj.- 1793), Szombathelyen (1795-97), pléb. Rábahidvégen 1797. márc.-tól 1804. jún. 12-én beköv. haláláig.

Sz. Felsőlendván 1820. okt. 23-án Szlámar (sic!) Mihály és Fliszár Magdolna földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1845. júl. 20-án. Káplán volt Cserföldön (1845-56), Bántornyán (1856-60), adm. Felsőszentbenedeken 1860-tól 1876. dec. 31-ig. Ekkor lemondott plébániájáról. Elhúnyt 1877. febr. 15-én Alsószentbenedeken.

Vendül is beszélt. Felsőlendván 320 frtos, Felsőszentbenedeken 324 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 369. l.

Sz. Nezsideren 1744. nov. 26-án. Mint első éves győri teológus 1766. okt. 14-én belépett a Jézus-társaságba s ott végezte el a filozófiát és a teológia első két évét. A Társaság eltörlése után ismét a győri egyházmegye kispapja lett s miután elvégezte a teológia III-IV. évfolyamát, 1775-ben pappá szentelték. Káplán volt Tétényben (1775-77), Nyulason (1777-79). Egyházmegyénkbe átvétetett 1779. szept. 28-án és pléb. lett Vasvörösvárott (1779-80), majd Sámfalván 1780-tól 1799. nov.-ig, amikor betegsége miatt plébániájáról lemondott és szülőhelyére, Nezsiderre költözött. 1802 körül húnyt el.

Németül is beszélt. - "In omnibus laudabilis. Integer vitae et moribus." (Inf. 1792.). - "Vir eruditus" (Szily Schönvisnerhez 1786. nov. 18-án írt levelében). - P. C. 1779. p. 204; 1799. p. 180. 190; 1800. p. 14.

Sz. Szombathelyen 1800. szept. 18-án Sz. Ferenc pékmester és Vadász Erzsébet szülőktől. Keresztatyja Szabó Imre kanonok volt. Teol. tanulmányait a pesti egyetemen végezte. Ott avatták a filozófia doktorává 1821-ben. Felsz. 1823. okt. 14-én. A szemináriumban a dogmatikát tanította 1823-tól 1839-ig, a lelkipásztorkodás- és erkölcstant 1839-től 1850-ig. Vas vármegye 1843-ban táblabírájává választotta, 1845-ben tb., 1850-ben valóságos kanonok lett. 1852. szept. 4-én szombathelyi püspökké neveztetett ki, 1853. márc. 10-én szentelték fel. 1869. febr. 19-én húnyt el.

Levelezése Toldy Ferenccel a M. T. Akadémia levéltárában 4-r. 95. sz. a. Kitűnik ebből, hagy Szenczynek összetűzése volt a Commissio Ecclesiasticával; valószínűleg e miatt történt az 1839. évi katedracsere. - Életrajzát l. a Sz. E. T. névmutatójában felsorolt lapokon.

Sz. Szombathelyen 1896. jan. 6-án Sz. György M. Á. V. fűtőházi elöljáró és Cziczer Rozália szülőktől. A teológiát Innsbruckban hallgatta, ott avatták doktorrá 1923-ban. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1918. jún. 24.-1919. márc. 5.), hitoktató a püspöki elemi iskolában (1919. márc. 5.-1920. júl. 2.), id. adm. Kisunyomban (1920. aug.-szept.), a biblikus tudományok tanára és tanulm. felügyelő a szemináriumban (1920. júl. 2.-1923. szept. 1.), püspöki titkár (1923. szept. 1.-1925. júl. 31.), ismét teol. tanár 1925. aug. 1. óta. Az 1925-27. években egyben prefektus is volt. 1927-ben szentszéki házasságvédővé neveztetett ki. 1929-30. években mint püspöki biztos megszervezte a kámoni és gyöngyösszőllősi kuráciákat, 1931/32. isk. évben h. vicerektor volt, 1932-ben az egyházmegyei karitász püspöki biztosává, u. a. évben püspöki tanácsossá, 1933-ban az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójává neveztetett ki. 1919/20-ban megszervezte a szombathelyi keresk. fiú iskola Mária-kongregációját. 1926-ban résztvett a Kat. Kör újjászervezésében s annak első titkára volt. 1924-től 1930-ig az Emericana familiájának kancellárja s a Konventnek 1925-től 1930-ig, secretariusa volt. 1931-ben megszervezte a szemináriumnak 387. sz. Szily János öregcserkészcsapatát. 1932-ben a III. cserkészkerület öregcserkész előadója lett; szórakozásvezetője volt a IV. Jamboree III. altóborának. 1934-ben a Vas vármegyei Cserkész Főtitkárság elnöke lett. 1933 óta a Felnőtt Leányok Mária-kongregációjának h. prézese.

Németül jól, angolul és franciául közepesen beszél.

Irodalmi tevékenysége 1928 óta: A világháború ifjúsága a III. Jamboree tükrében. Szombathely, 1929. - A mi tíz évünk (Cserkészemlékkönyv), Szombathely, 1930. - Szombathely története. 1930. – Cikkeket írt e lapokba: Magyar Kultúra, Egyházi Lapok, Magyar Cserkész, Vezetők Lapja, Vasvár megye, Dunántúli Sportélet, azonkívül a Szent István Naptárba és a Missziós Naptárba s megírta Szombathely fejlődéstörténeti vázlatát Vas vármegye Címtárába. - Sz. E. T l. névmutató.

Sz. Vasvárott 1884. dec. 12-én Sz. Ferenc és Sárdi Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1910. jún. 27-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1910. aug.-1911. júl.), Felsőpatyon (1911. nov.-1912. okt.), Vasszentmihályon (1912. nov.- 1913. júl.), Alsólendván (1913-17), Letenyén (1917. febr.- 1918. ápr.), plébh. Nagykölkeden (1918. jún.-1919. aug.), kisegítő Ikervárott (1919), 1922-ig suspendálva, akkor feloldva (körl. 1922. II. 469. sz.), rövid ideig Kemenesmihályfán volt káplán, majd ismét felfüggesztetett és az egyházmegye kötelékéből kizáratott (körl. 1922. IV. 983.).

Sz. Peresznyén (Sopron vm.) 1729 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1755-ben. Káplán volt Tápon félévig, pléb. Egyházasrádocon (1757. máj.-1768. máj.), pléb. Gersén 1768. májusától 1781. febr. 25-én beköv. haláláig.

Horvátul és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Gerse, 1779. márc. 29-30. - P. C. 1781. p. 77.

Sz. Söptén 1902. nov. 26-án Sz. Sándor és Kiss Irma földműves szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. Hitoktató volt Zalaegerszegen (1927. szept. 1.-1931. szept. 1.), prefektus a Kelcz Adélffy internátusban (1931. szept. 1.-1932. okt. 1.), káplán Jánosházán (1932. okt. 1.-1934. szept.), plébh. Tömördön 1934. szept. óta.

Sz. Felsőlendván 1815. márc. 9-én Czvörnyek György és Szlámár Éva jobbágy szülőktől. Felsz. 1842. júl. 20-án. Káplán volt Muraszombaton (1842-44), Cserföldön (1844-45), Tótszentmártonban (1845. jún.-1847. jan.), Bagonyán (1847), Vízlendván (1847-48), Belatincon (1848-52), plébh. Apátistvánfalván (1852. febr.-1853. szept.), pléb. u. o. 1853. szept.-től 1869. márc. 31-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt.

Sz. Kámonban 1760. aug. 11-én Sz. János és Rosnai Krisztina szülőktől. A teológia I-III. évfolyamait mint a Sz. Ferenc rend tagja hallgatta Budán és Pozsonyban. 1787-ben vette át Szily s miután a teológiát elvégezte, felsz. 1789-ben. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1790. márc.-szept.), adm. Náraiban (1790. okt.-1791. márc.), segédgondnok a Kelcz-Adélffy árvaházban (1791. márc.-ápr.), káplán Dozmaton (1791. máj.-nov.), Vasszentmihályon (1791. nov.-1792. márc.), pléb. Kemenesszentpéteren 1792. ápr.-tól 1815. márc.-ig. Ekkor lemondott plébániájáról, Szombathelyen élt 1828. jan. 15-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Kemenesszentpéter, 1814. máj. 31. - P. C. 1828. n. 39. - Ő öntette a szombathelyi székesegyház nagyharangját.

Sz. Félen (Pozsony vm.) 1895. máj. 15-én, Sz. Gyula fia. Felsz. 1917. szept. 16-án. Káplán volt Vasvörösvárott (1917-18), prefektus a Kelcz-Adélffy árvaházban (1918- 19), nevelő Vépen Erdődy Sándor gróf családjánál 1919-től 1920. febr. 29-én az influenzajárványban történt elhalálozásáig.

Németül is beszélt. - Sz. E T. II. 451. l.

Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1779 körül. A feloszlatott lékai augusztinus konventnek volt tagja. Teológiát Bécsben hallgatott, felsz. 1803-ban. Lékán volt káplán 1806-tól 1815-ig, pléb. Rőtfalván 1815-től 1833. szept. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Léka, 1815. máj. 31.

Sz. Szombathelyen 1875. júl. 8-án Oszterman István megyekatona és Német Julia szülőktől. Felsz. 1898. júl. 6-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1898), Vasszentmihályon (1898-1901), Pörgölényben (1901), Máriafalván (1901-2). 1902. febr. 16-án (körl. 1902. 1762. sz.) ab ordine felfüggesztetett és az egyházmegye kötelékéből kizáratott. Mint m. kir. állampénztári főtiszt húnyt el Szombathelyen 1922. aug. 2-án.

Németül is beszélt. Vezetéknevét 1895-ben változtatta Szigetire.

Sz. Gyirokon (Temes vm.) 1906. okt. 22-én Sz. Jakab jegyző és Steinkampf Mária szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Káplán volt Egervárott (1932. aug. 12.-1933. jan. 14.), Zalalövőn (1933. jan. 14.-1934. márc.), hitoktató Sárvárott 1934. ápr. óta.

Németül is beszél. Sárvárott a polg. fiúiskolában vezeti a Hollós Mátyás cserkészcsapatot, az el. isk.-ban a Szívgárdát.

Sz. Székesfehérvárott 1863. aug. 29-én. Felsz. 1888. júl. 15-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1888-89), Lendvavásárhelyen (1889-90), Vasszentmihályon (1890-91), betegsége tartamára id. nyugdíjazva (1891-93), káplán Jánosházán (1893. máj.-1895. jan.), segédgondnok a Kelcz Adélffy árvaházban (1895. jan.-jún.), káplán Körmenden (1895. júl.-1896. jún.), betegsége miatt id. nyugdíjban Váton (1896. júl.-1905), id. adm. Pinkamiskén (1905), káplán Pinkafőn (1905-6), Kőszegen (1906. dec.-1914), közben adm. Felsőszénégetőn (1909. okt.-1910. jan.), adm. Sámfalván (1914. dec.-1919), Vaskeresztesen 1919. ápr.-tól 1926. okt. 12-én a szombathelyi kórházban beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Beledben (Sopron vm.) 1748 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1772 körül. A győri gimn.-ban tanított 3 évig (1773-76), majd káplán lett Jánosházán (1776-77), Salomvárott (1777-78), Lentiben (1778-81), pléb. Boncódföldén (1781. márc.-1786. ápr.), adm. Milejben (1786. ápr.-1788. okt.), pléb. Náraiban (1788. okt.-1809. dec. 31.), mint nárai pléb. rövid ideig teol. tanár is volt (1790. nov.-1791. ápr.). 1810. jan. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen élt 1821. nov. 5-én beköv. haláláig.

Jeles tehetségű, kifogástalan életű, de különcségekre hajló ember volt. Értékes könytárát a szeminárium őrzi. - Vis. Can. Salomvár, 1778. aug. 17-18. - P. L. k. i. 1780. dec. 17; 1786. júl. 25;1792. jan. 12. ápr. 12. - P. C. 1777. szept. 6; 1791. p. 367; 1821. n. 66. - Wurzbach i. m. 42. k. 181. l. - Sz. E. T. I. 82. II. 188, 294, 369. l.

Sz. Kőszegen 1846. jan. 21-én Sz. Dániel nőiszabó és Purgstaller Katalin szülőktől. Felsz. 1879. jún. 22-én. Káplán volt Királyfalván (1879-80), Kőszegen (1881. jan.-1882. márc.), Pinkafőn (1882-88), adm. Pusztaszentmihályon (1888-90), pléb. u. o. (1890-96), adm. Sámfalván (1896- 1901), pléb. u. o. (1901. máj.-1914), 1907-től 1914-ig a rohonci ker. esperes-tanfelügyelője volt. 1914-ben lemondott plébániájáról és Badafalva adminisztrátora, majd 1920-ban Gyanafalva plébánosa lett. 1933. máj. 5-én húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Székesfehérvárott 1761. aug. 13-án Siloschy (sic!) József és Klára szülőktől. A teológiát Pozsonyban végezte. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Szepetneken (1790. szept.-1791. márc.), Gyanafalván (1791. ápr.-aug.), Vasszentmihályon (1791), Kőszegen (1792. márc.-ápr.), Szombathelyen (1792-93), pléb. Szarvaskenden (1793. nov.-1797), helyi káplán Zalaerdődön (1797-1804), pléb. Jákon 1804. ápr. 1-től 1813. jan. 1-én beköv. haláláig.

Németül közepesen beszélt. Az inf.-k jeles teológusnak, buzgó papnak mondják. - Sz. E. T. I. 214, 258, II. 199. l.

Sz. Bögötén 1795. jan. 6-án Sz. János és Kerekes Anna Mária szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta, a teológiát a pesti egyetemen végezte. Felsz. 1818. március 23-án. Tanulm. felügyelő volt a szemináriumban (1818-19), az erkölcs- és lelkipásztorkodástan tanára u. o. (1819-36). 1836-ben a pesti egyetem tanára lett. 1831-ben a M. T. Akadémia r. tagjává választotta, 1840-ben nagyváradi kanonok lett. 1859. nov. 4-én Nagyváradon húnyt el.

Guzmics Kazinczyhoz írt levelében így jellemzi Sz.-t: "Szép tűzű, fáradhatatlan szorgalmú és sokat igérő tehetséggel sokat győző egyházi férfiú." (Kazinczy levelezése XXII. k. 409. l.) - Az Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi Sz.-nak értékes kéziratait. - Wurzbach i. m. 42. k. 182-3. l. - Sz. E. T. l. névmutató. - Képe u. o. II. 399. l., aláírása I. 363. l.

Sz. Nikiesz (Nikicsz?) nevű helységben (Horvátország, Zágráb vm.) 1737. máj. 7-én Sz. István és Fecherer Borbála nemes szülőktől. Atyja supremus belli commissarius volt, Esztergomból, anyja pedig Bécsből származott. 1753. okt. 18-án beöltözött a kegyes-tanítórendbe, 1755. nov. 25-én fogadalmat tett Debrecenben. Felsz. Nagyszombatban 1760. szept. 21-én br. Révay Pál által. A noviciátus elvégzése után Debrecenben tanított (1756), majd Nyitrán filozófus (1757- 58) és teológus volt (1759-60). Ezután tanított Debrecenben (1761), Magyaróvárott (1762), Nyitrán (1763), rendfőnöki titkár volt (1764), gróf Erdődy János fiának nevelője (1765 -67), Vácon a Theresianum tanára (1768), majd gróf Esterházy Ferenc kancellár fiának nevelője 1769-től 1779-ig. XIV. Kelemen pápa dispenzációja alapján világi pap lett; először a rátóti prépostságot, majd 1779-ben a jáki apátságot, 1782-ben pedig a szombathelyi kanonokságot nyerte el. 1785. máj. 21-én húnyt el, a jáki apátsági templom sírboltjába temették

Reinhold Taute szerint tagja volt a monyorókeréki szabadkőműves páholynak (Sz. E. T. I. 105. l.). - Három javadalma dacára is nagy adósságok hátrahagyásával húnyt el. - P. L. k. i. 1785. jún. 7, 14, aug. 10, 22, 28; 1786. jan. 1, jún. 25, 31, aug. 29. - Széchenyi M.: A jáki apátság története. Bpest, 1901. 53-55. l. - Sz. E. T. I. 105; II. 324, 325, 329. l.

Sz. Magyarkanizsán 1863. febr. 10-én Sz. Emil asztalos és Halper Jozefa szülőktől. Felsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Salomvárott (1889. aug.-1891. júl.), Kerkaszentmiklóson (1891. aug.-1892. szept.), a Kelcz-Adélffy árvaház segédgondnoka (1892. szept.-1893. jún.), adni. in spiritualibus Iváncon (1893. júl.-1896. jan.), káplán Lentiben (1896. jan. -nov.), Alsólendván (1896. dec.-1897. jan.), adm. Zalatárnokon (1897. jan.-1916. febr.), pléb. Alsóbagodon 1916. márc.-tól 1930. nov. 1-ig, amikor nyugdíjba ment; azóta Zalaegerszegen lakik.

Zalatárnokon renoválta a templomot és a plébániaházat, sokat fáradozott a kegyúri kérdés megoldásán. Alsóbagadon stációképeket állított fel, kifestette a templomot és megalakította a Szívgárdát.

Expaulinus Váti Szentkúton 1800. jún. 4-én húnyt el. P. C. 1800. p. 130.

Sz. Felsőszoporon 1735. aug. 30-án felsőszopori Sz. Farkas és Poltinger Erzsébet nemes szülőktől. Felsz. 1758. szept. 3-án. Szombathelyi megyéspüspökké kineveztetett 1777. febr. 17-én. Elhúnyt 1799. jan. 2-án.

Sz. születésének napja valószínűleg aug. 29. volt (Kiss Sándor levele Szilyhez 1792. aug. 18. Családi levelek. P. L. I. sz.). - Életrajzát l. a Sz. E. T. névjegyzékében felsorolt lapokon. - Az ott jelzett irodalomhoz Rajnis: Pásztori dal... Magyar Helikonra vezérlő kalauz. Pozsony, 1781. 16-19. l.; Wurzbach i. m. 42. k. 188-89. l.; Meszlényi A jozefinizmus kora Magyarországon. Bpest, 1934. - Garampi nuncius 1783. szept. 5-én kelt jelentésében meleg elismeréssel szól Szilyről ("il zelante Vescovo di Sabaria") leírván szenvedéseit, melyeket az egyház iránti hűsége miatt kell elviselnie (Archiv. Segr. Vatic. Nunz. Germ. t. 412. p. 158. r.).

Sz. Lendvarózsavölgyön 1819. ápr. 25-én Zsizsek (sic!) András és Szécsi Ágota földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1844. nov. 15-én. Káplán volt Muraszombaton (1844-48), pléb. Felsőszentbenedeken (1848. jún.-1860. okt.), Belatincon 1860. nov.-től 1888. jan. 1-ig, amikor nyugalomba ment; Szombathelyen élt ezután 1890. máj. 4-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesén németül is beszélt. Belatincon 160 frtos misealapítványt tett és 150 frtot a lendvarózsavölgyi hitoktatói tandíjalapra, 80 frtot szegény iskolások javára hagyott. - Sz E. T. II. 369. l.

Sz. Muraszombaton 1872. jún. 14-én Sz. Iván kovács és Czigány Julianna szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Muraszombaton (1896-1906), pléb. u. o. 1906 óta. 1913-ban ker. esperessé, 1919. szept. 6-án a muraszombati kerület püspöki helynökévé, 1922-ben c. kanonokká, 1930. júl. 30-án a Lavant-i püspöki szentszék tb. ülnökévé neveztetett ki.

Muraszombaton plébánia templomot épített s rendezett be, új plébánialakot és gazdasági épületeket emelt. - Vendül és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 331, 332, 369. l.

Sz. Kansócon 1783. márc. 23-án Sz. Mátyás és Judit szülőktől. Felsz. 1809. szept. 10-én. Káplán volt Bántornyán félévig, pléb. Szentsebestyénben (1811-15), káplán Tótszentmártonban (1815-17), káplán Alsólendván (1817-24), plébh. Felsőszentbenedeken 1824. aug.-tól 1833. márc. 28-án beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőszentbenedek, 1829. jún. 14. - P. C. 1833. n. 282.

Sz. Bernecebarátin (Hont vm.) 1901. szept. 19-én Berneczei Sz. Alajos nagybirtokos és ungarschitzi, pullitzi, frattingi Berchtold Sarolta birodalmi grófnő szülőktől. A teológiát Innsbruckban, Bécsben és budapesten hallgatta. Felsz. 1930. jún. 22-én. Káplán volt a budapesti "Örökimádás"-ban 1931. márc. 1-től 1932. nov. 1-ig; majd Colmar-i (Franciaország) magyar lelkész. 1934. ápr. 11. óta a délfranciaországi magyar kat. misszió vezetője Grenoble (La Tronche) 92, Grande Rue székhellyel.

Németül és franciául jól, angolul közepesen beszél. A "Schönere Zukunft"-ba (1929. ápr.-máj.) cikksorozatot írt Prohászka Ottokárról.

Sz. Magyaróvárott 1741 körül Sz. Pál vármegyei kommisszárius és Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1764 körül. Káplán volt Győrszigeten másfél évig, Rajkán másfél évig, Rohoncon 3 évig, házilelkész Acsádon a Szegedy-családnál félévig, Orczy-uraságnál Felsőpatyon szintén félévig, pléb. Német-Járfalun (Moson vm.) 4 évig, Felsőőrött félévig, Szőcén félévig, Baksafalván 1778. márc.-tól 1783-ig, Rábakeresztúron 1783-tól 1791. okt.-ig, amikor plébániájáról lemondott, az egyházmegyéből elbocsátást kért és kapott.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Baksafalva, 1779. aug. 30-31. – P. C. 1791. p. 501, 502, 511, 531, 540.

Sz. Szentbiboron 1789. okt. 27-én Sz. Ádám és Bernard Margit szülőktől. Felsz. 1812. nov. 15-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1812-14), Belatincon (1814-16), adm. Mártonhelyen (1816-17), káplán Bántornyán (1817-18), Muraszombaton (1818-19), Nádasdy gróf udv. káplánja Felsőlendván (1819-22), káplán Muraszombaton (1822- 23), plébh. Nagyrákoson 1823. jún.-tól 1828. nov. 7-én beköv. haláláig.

Horvátul és vendül is beszélt. - P. C. 1828. n. 598.

Sz. Cinfalván 1807. aug. 15-én Szoldatich (sic!) Tamás és Domintrovich Orsolya földműves szülőktől. Felsz. 1833. júl. 31-én. Káplán volt Bántornyán (1833-36), Belatincon (1836-38), Rohoncon (1838-49), pléb. Szentpéterfán 1849 májusától 1874. márc. 30-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Vasvárott 1906. ápr. 17-én Sz. István urasági inas és Hencz Erzsébet szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Kőszegen (1929. júl. 23.-1932. júl. 1.), a Kat. Népszövetség egyházmegyei titkára 1932. júl. 1. óta.

Sz. E. T. II. 370. l.

Sz. Pesten 1760. okt. 5-én Szeghi (sic!) Ádám és Erzsébet pesti polgároktól. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789 körül. Helyi káplán volt Karácsfán 1790-től 1795. márc. 18-án beköv. haláláig.

Németül és tótul is beszélt. - P. C. 1795. p. 392.

Sz. Lendvakirályfán 1731 körül. Felsz. Kiss László asztalának titulusára 1764 körül. Káplán volt Belatincon 7 évig, Szepetneken 3 1/2 évig, Stridóváron 1 évig, Lendvavásárhelyen másfél évig, pléb. Perestón 1777. febr.-tól 1785. ápr. 19-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Perestó, 1778. szept. 11. - P. C. 1785. p. 83.

Sz. Zalaegerszegen 1872. márc. 7-én Sz. Jenő kereskedő és Szabó Paulina szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Káplán volt Dozmaton (1894. szept.-1895. máj.), adm. Egervölgyön (1895. máj.-aug.), káplán Felsőpatyon (1895. szept.-dec.), Pákán (1896. jan.-1898. jan.), Csesztregen (1898. febr.-1902. aug.), Sárvárott (1902. szept.-1906. okt.), Zalaegerszegen (1906. okt.-1909. márc.), pléb. Csesztregen (1909. márc.-1928), pléb. Dozmaton 1928 óta.

Közepesen beszél németül is. Sárvárott 1904-ben ker. munkásegyesületet alakított és vezetett. Pákán az Úrangyala-társulatot alapította és 180 frtot gyüjtött a lorettói bazilika restaurációjára.

Sz. Magasfokon 1744 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774-ben. Egy évet a szemináriumban töltött, majd Felsőlendva plébánosa lett s ott munkálkodott 1775-től 1796 májusáig, onnan Péterhegyre került plébánosnak s ott működött 1796 júniusától 1813. márc. 18-án beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Felsőlendva, 1778. szept. 12-13 és Péterhegy, 1808. máj. 18. - P. L. k. i. 1787. jan. 6; 1788. máj. 3. - Péterhegyen 500 frtos misealapítványt tett.

Sz. Keszthelyen 1730. dec. 3-án Sz. Mihály és Szücs Judit szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1760 körül. Nevelő volt Váton Nádasdy József gróf ezredes családjánál (1763. jan.-1764. dec.), káplán Kőszegen (1765. jan.-1766. okt.), pléb. u. o. (1766. okt.-1790). A vasvár-szombathelyi káptalannak tb. kanonokja volt 1775 óta. 1790-ben székesegyházi kanonokká, 1793-ban pápóci perjellé neveztetett ki. 1794. aug. 10-én húnyt el, a ferencesek kriptájába temették.

Németül is beszélt. Az inf.-k példás életű, buzgó, de félénk embernek mondják. A kőszegi árváknak 100 frtot hagyott. - Vis. Can. Kőszeg, 1780. jún. 7. - Sz. E. T. I. 100, 104, II. 324, 325. 329. l.

Sz. Szombathelyen 1780 körül nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1803-ban. Káplán volt Sárvárott (1804-5), pléb. Csényén 1805 áprilisától 1825. szept. 19-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Csénye, 1815. ápr. 30. - P. C. 1825. n. 501.

Sz. Szombathelyen 1906. nov. 27-én T. Ferenc asztalosmester és Mándly Gizella szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Ikervárott 1929-től 1931-ig, hitoktató Szombathelyen a városi el. iskoláknál 1931 óta.

A közp. el. isk. cserkésztisztje és a ker. ifjúmunkások lelki vezetője - Sz. E. T. I. 10, 11. l.

Sz. Pákán 1793. jún. 18-án T. József és Farkas Judit szülőktől. Felsz. 1816. szept. 1-én. Káplán volt Rábahidvégen (1816-23), Nován (1824-28), Sárvárott (1828. nov.-1829. máj.), pléb. Zalatárnokon (1829. máj.-1832), káplán Rábakethelyen (1832-43), adm. Milejben 1843. jan.-tól 1847. jún. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Zalatárnok, 1830. jún. 17. – P. C. 1832. n. 257. 315, 393; 1847. n. 268.

Sz. Szombathelyen 1764. jan. 19-én T. Mihály és Horvát Erzsébet szülőktől. A grammatikát Szombathelyen, a humaniórát Kőszegen, a filozófiát Győrött, a teológiát részint Budán, részint Pozsonyban végezte. Felsz. 1788. szept. 20-án. A presbyteriumban töltött 5 1/2 hónapot, majd káplán volt Sárvárott 2 hónapig, Salomvárott (1789-93), pléb. Karakón 1793. jún. 13-tól 1802. aug.-ig, pléb. Hosszúperesztegen 1802. aug.-tól 1832. aug. 21-én beköv. haláláig. 1822-től a kemenesaljai alsó ker. esperese, 1828-tól a szentszék ülnöke volt.

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Karakó, 1801. febr. 28; Hosszúpereszteg, 1814. máj. 17. Tüzes természetű, buzgó pap volt. A kolerajárvány idején önfeláldozóan gondozta hívéit, míg maga is áldozatul nem esett a kórnak. A karakói pl. legelső anyakönyvének végén olvasható e bejegyzés Mittl pléb. tollából: "J. Takács... anno 1794 advectis ex Ecclesia Tüskeváriensi aboliti Ordinis PP. Paulinorum, duabus lateralibus Aris et quadratis lapidibus, suam Ecclesiam exornavit, sumptus ad id suppeditante Josepho Horváth opilione Nagykamondiensi. Item curavit fieri Baptisterium, cum antea ex scapha hauriendae fuerint sacrae Lymphae. Anno 1795 curavit alterum calicem fieri, et sex candelabra plumbea ex antiquo Templo Poór Dömölkiensi, cum duobus pulvillis ablata collocavit in majori Ara. Anno 1795. sumptibus Exc. Consilii renovavit Ecclesiam Karakóiensem. Anno 1796 campanam majorem obtinuit a Sp. Dno Emerico Németh Praefecto Regio."

Sz. Csehiben 1901. nov. 18-án T. István és Odor Zsófia földműves szülőktől. Felsz. 1926. jún. 20-án. Káplán volt Zalaegerszegen (1926. júl.-1927. aug.), Felsőpatyon (1927 -28), adm. Kámban (1928), kurátor Szentadorjánban 1928 óta.

Szentadorjánban megalakította és vezeti a Jézus Szíve-, Oltár-, Missziós-, Jézus Sz. Gyermeksége-egyesületeket és a Szívgárdát.

Sz. Tengődön (Tolna vm.) 1773 körül. A teológiát 5 éven át Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Csesztregen (1790. nov.-1792. ápr.), Kőszegen (1792. máj.-1793. nov.), Zalaegerszegen (1793. dec.-1794), Vasszentmihályon (1794-96), Sárvárott (1796. aug.-1797. márc.), pléb. Vásárosmiskén 1797. márc.-tól 1806. márc. 28-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1806. p. 100.

Sz. Jánosházán 1804. jan. 3-ára T. György és Stankovits Erzsébet szülőktől. Felsz. 1827. okt. 13-án. Felszentelése után félévet a szemináriumban töltött. Káplán volt Csesztregen (1828. máj.-1834. aug.), Letenyén (1834. szept.-1836. dec.), Salomvárott (1837. jan.-dec.), Nagylengyelen (1838. jan.-1839. febr.), Vasszentmihályon (1839. márc.-1840. febr.), Sárvárott (1840. márc.-1842. márc.), Szombathelyen (1842. ápr.-1845. júl.), plébh. Táplánfán 1845. júl.-tól 1846. jún. 7-én beköv. haláláig.

Sz. Sopronban 1877. febr. 26-án T. Ferenc műasztalos és Bársony Rozália szülőktől. Felsz. 1900. júl. 8-án. Káplán volt Városszalónakon (1900. júl. 15.-1902. aug. 25.), Királyfalván (1902. aug. 25.-1905. aug. 30.), Lékán (1905. aug. 30.-1907. szept. 25.), adm. Borostyánkőn (1907. szept. 25.-1917. máj. 8.), pléb. u. o. (1917. máj. 8.-1919. nov. 25.), pléb. Nagypösén 1919. nov. 25. óta.

Németül is beszél. Dobrafalván Kat. Olvasókört alapított, Borostyánkőn renoválta a templomot s újjáépítette a gazdasági épületek egy részét. 1925-ben Ludadon, 1931-ben Nagycsömötén az ő tevékeny közreműködésével iskolát állítottak fel.

Sz. Sopronban 1903. máj. 8-án T. János szabómester és Bősze Rozália szülőktől. Felsz. 1925. okt. 8-án. Hitoktató volt Szombathelyen a városi el. iskoláknál 1925-től 1929-ig s egyidejűleg az Emberbaráti Kórház lelkésze, 1925. dec.-től 1926 májusáig Oladon káplán, ill. adm. volt. 1929 óta Kőszegpaty kurátora.

Szombathelyen Szívgárdát alapított, Kőszegpatyon a férfiak, nők, ifjak és leányok számára Jézus Szíve-szövetséget, a gyermekek számára Szívgárdát alapított és vezet; eme egyesületekben a község lakóinak 98%-a bent van. Pusztacsón restaurálta a templomot. - Közepesen beszél németül.

Sz. Iváncon 1900. okt. 27-én T. György kertész és Novák Teréz szülőktől. A teológiát mint a központi papnevelde növendéke a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1925. jún. 21-én. Rövid ideig karkáplán volt, majd Vépen nevelő a gróf Erdődy családnál (1925-28), káplán budapesten az Örökimádás-templomban (1928-29), prefektus a pesti Szt. Imre Kollégiumban (1929-33). 1933. szept. 1. óta a szombathelyi polg. leányiskola hitoktatója.

Németül is beszél. A szombathelyi főplébánia Credójának ügyvezető elnöke, a polg. leányiskola Mária-kongregációjának prefektusa.

Sz. Vépen 1781. aug. 28-án T. István és Lisztes Judit jobbágy szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Káplán volt Lentiben (1808. szept.-1809. okt.), Pákán (1809. nov.-1810. ápr.), Bánokszentgyörgyön (1810. máj.-1812. jan.), pléb. Csesztregen 1812. febr.-tól 1834. dac. 26-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Bánokszentgyörgy, 1811. máj. 22 és Csesztreg, 1830. máj. 23. - P. C. 1834. n. 802.

Sz. Vépen 1872. ápr. 9-én T. Lajos és Németh Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Hosszúperesztegen (1896. okt.-1898. jan.), Pákán (1898. febr.-1900. nov.), pléb. Alsóbagodon (1900. nov.-1910. jan.), Pecölben (1910-15), Jánosházán 1915. aug. 1.-től 1932. aug. 3-án beköv. haláláig. 1915-től haláláig a jánosházai ker. esperese volt.

Jánosházán 200 P-s misealapítványt tett. Plébánossága idejében épült újjá Alsóbagodon a paplak; pecöli plébánossága idejében épült a megyehidi templom és a kenézi új iskola.

Sz. Telekesen 1772. aug. 10-én T. B. és Bolla Klára nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1798. szept. 30-án. Káplán volt Hosszúperesztegen (1798. okt.-dec.), Zalaegerszegen (1799), Szombathelyen 1799. dec. 15-én beköv. haláláig.

P. C. 1799. p. 218. - Németül közepesen beszélt.

Sz. Keszthelyen 1742 körül. A teológiát Veszprémben végezte. Felsz. 1766 körül. Káplán volt Hahóton (1766-68), Felsőörsön (1768-70), pléb. Söjtörön (1770-81), Kisunyomban 1781. dec.-től 1806. febr. 13-án beköv. haláláig. Söjtöri pléb. korában a zalaegerszegi ker. esperese volt.

P. L. k. i. 1783. márc. 30. - P. C. 1785. aug. 5, szept. 23; 1788. jún. 18; 1806. p. 56. .

Sz. Pósfán 1751. jan. 11-én T. János és Heőbe Éva nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1774-ben. Mint vámoscsaládi káplán adminisztrálta a hegyfalui híveket 1774-től 1779 júliusáig; akkor elnyerte az ölbői plébániát és ott munkálkodott 1801. febr. 2-án beköv. haláláig

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Ölbő, 1781. márc. 28. – P. C. 1781. p. 197; 1801. p. 27.

Sz. Alsóbeleden 1739. jan. 17-én T. Mihály és Anna földműves szülőktől. A Jézus-társaságba belépett 1758. okt. 14-én. A Társaság eltörlése után az egri egyházmegye tagja lett, mint ilyet említi az 1793-iki és az 1802-iki papi névtárunk. Szemináriumunkban több éven át lelkiigazgató volt. 1805. dec. 20-án húnyt el.

Körl. 1805. dec. 24.: "Reverendum Dominum Michaelem Taschler aboliti ordinis Societatis Jesu professum dioecesi Agriensi olim adnumeratum de dioecesi hacce ab officio spiritualis, quod pluribus annis in hujate seminario cleri junioris laudabiliter gesserat, bene meritum die 20-a hujus in Domino obiisse . . . significatum volumus." - P. C. 1805. p. 406. - Sz. E. T. II. 188, 189, 294. l. - Németül is beszélt.

Sz. Vasvárott 1792. szept. 19-én Tásler (sic!) József és Veinmeszer Magdolna szülőktől. Felsz. 1815. szept. 23-án. Káplán volt Salomvárott (1815-16), Ölbőn (1816. szept.- 1818. okt.), Vámoscsaládon (1818-21), udv. káplán szentgyörgyi Horváth József kir. kamarásnál Hegyfalun (1821- 23), pléb. Répceszentgyörgyön 1823. dec.-től 1869. dec. 15-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Répceszentgyörgy, 1838. máj. 24.

Sz. Pölöskén (Zala vm.) 1789. jan. 17-én kistatai T. Imre és Németh Anna nemes szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta, ott szerezte meg a bölcseleti doktorátust is. Felsz. 1813. aug. 24-én. Prefektus volt a szemináriumban s egyidejűleg káptalani karkáplán 1813-tól 1815-ig. Ebben az időben már nevelője lett Batthyány Ferenc grófnak, Széchényi Franciska fiának. 1815-ben Somogy püspök az egyháztörténelem és egyházjog tanárává nevezte ki s a szentszéknél a házasságvédő i tiszttel ruházta fel. 1820. október 19-én Széchényi Pál gróf lövői földesúr és kegyúr őt prezentálta a csepregi plébániára, melyre Schwarzenberg hg. győri püspök kinevezte. Ezzel a győri egyházmegye tagja lett. 1845-ben ker. esperessé, 1851. dec. 10-én győri kanonokká, 1858-ban széplaki c. apáttá neveztetett ki. Meghalt, mint a győri székesegyház főesperese 1862. jan. 23-án.

"Fiatal éveiben, még mint szombathelyi tanár kiváló művelője volt a magyar irodalomnak. Lelkes tagja volt a keszthely-kemenesaljai körnek, mely a nagyemlékű Festetics György gróf és Berzsenyi körül csoportosult. Tatay volt első kiadója Berzsenyi első poétai munkáinak; ő volt az is, aki Kazinczyval megismerteté Dukai Takács Judit munkásságát. Kazinczyval 1815 óta állandó levelezésben állott (Kazinczy levelezése IX. s köv. kötetek), - nemkülönben hazánk legnagyobb fiával, Széchenyi István gróffal is, akinek nem csekély része volt abban, hogy Tatay később győri kanonokká lett . . . 1839-ben őt hívják meg Bécsbe a szokásos szent István ünnepi szentbeszéd megtartására." Mohl Adolf: Lövő története. Győr, 1930. 123-24. l.

Tataynak több kéziratát őrzi a M. T. Akadémia könyvtárának kézirattára. U. o. Horváth József Elek levele Horváth Endréhez Tatayról. Tataynak Nagy Józsefet dicsőitő verse Köberl iratainak VII. kötegében. - P. L. k. i. 1826. n. 93. - Győri tört. és régészeti füzetek II. k. 92. l. - Tatay a győri kispapokra hagyta szép könyvtárát. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Pápán 1868. május 3-án T. Sándor igazgató-tanító és Bene Antónia szülőktől. A teológiát a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetemen hallgatta, ott avatták doktorrá 1893. július 22-én. Felsz. 1891. júl. 16-án. Udvari káplán volt Muraszombatban Szápáry gróf családjánál (1891. júl.-nov.), káplán Gyanafalván (1891. nov.-1895. jan.), lelkiigazgató a szem.-ban (1895. jan.-szept.), az egyházjog és egyháztörténelem tanára u. o. (1895. szept.-1924. jún.). 1900-ban zsinati vizsgáló lett, 1902-től 1912-ig a szem. aligazgatója, 1912-től 1919. szept. 1-ig igazgatója volt. 1907. május 10-én a bpesti egyetem hittudományi kara bekebelezett doktorává választotta. 1908 óta tagja a Vigilantia-bizottságnak. 1912-ben székesegyházi kanonokká és szentszéki bíróvá, 1915-ben sz. Lászlóról nev. somogyi c. préposttá, 1915-ben őrkanonokká neveztetett ki. 1918 óta elnöke a szentszéknek. 1921-ben éneklőkanonok lett, 1925-ben pápai prelátus, 1926-ban olvasókanonok. 1933 óta ált. püspöki helynök.

Németül, angolul, franciául és olaszul is beszél. - Tagja volt az egyházmegyei zsinat (1927) előkészítő bizottságának. A Szent Vince Egyesületnek elnöke volt 1900-tól 1920-ig, azóta díszelnöke. Értékes kelyheket ajándékozott a székesegyháznak és a szemináriumnak. Ő adományozta a székesegyháznak a Sándor-harangot. - 1928 után cikkeket írt a Nemzeti Ujságba, Kat. Szemlébe, Euch. Értesítőbe, Vasvármegyébe, a dublini "Irish"-be és a buenos-airesi "Magyar Szó"-ba. – Résztvett a köv. euch. kongresszusokon: Bécs (1912), Malta (1913), Amsterdam (1924), Chicago (1926), Sidney (1928), Karthágó (1930), Dublin (1932), Buenos-aires (1934). - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Szombathelyen 1840. szept. 24-én T. Ferenc csizmadia és Haragos Anna szülőktől. Felsz. 1864. júl. 10-én. Káplán volt Nován (1864. szept.-1865. szept.), Vasszentmihályon (1865. szept.-1869. febr.), Egyházashollóson (1869. márc.-szept.), Bánokszentgyörgyön (1869. okt.-1871. febr.), Letenyén (1871), Szombathelyen (1871-74), pléb. Rábakovácsiban 1874. ápr.-tól 1909. nov. 10-én beköv. haláláig.

Restauráltatta a rábakovácsi templomot és iskolát. Szombathelyi Ujság 1909. nov. 14. - Sz. E. T. II. 370. l.

Sz. Szentpéterfán 1788. jan. 14-én T. József és Katalin nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1810. dec. 9-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1810. dec.-1811. nov.), plébh. Pásztorházán (1811. nov.- 1813. okt.), pléb. Szenteleken 1813. nov.-től 1846. május 25-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Pásztorháza, 1812. ápr. 30; Szentelek, 1832. jún. 25.

Sz. Szentpéterfán 1770. ápr. 26-án T. Sándor és Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1793. szept. 14-én. Káplán volt Apátistvánfalván (1793-95), Bántornyán (1795. márc.-1796), káplán és közben adm. Felsőőrőtt (1796. szept.-1797. júl.), káplán Szepetneken (1797. júl.-1801. máj.), pléb. Szőcén 1801. jún.-tól 1805-ig, amikor nagygencsi, majd pinkakertesi káplán lett. 1806 júniusában egyházmegyénkből elbocsáttatott és a győriben nyert felvételt. Új egyházmegyéjében bogyoszlói káplán volt (1808), majd beosztás nélkül élt Győrött. Az 1824. évi névtárban már nem szerepel.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1804. p. 8, 35, 52, 53, 159, 163; 1805. p. 192, 193, 209, 217, 259, 309; 1806. p. 182.

Sz. Mosontarcsán 1892. jan. 25-én T. Lőrinc és Szattler Mária földműves szülőktől. Felsz. 1916. jún. 8-án. Káplán volt Incéden (1916. aug.-1919. nov.), adm. Barátfalván (1919. nov.-1923. márc.), közben egyszersmind adm. Lődösön (1921. dec.-1922. okt.). 1923. márc. óta plébh. Monyorókeréken. 1928-ban egyszersmind Alsóbeledet is adminisztrálta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Bozsokon 1758. febr. 28-án T. Márton és Bárdics Katalin szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1783. szept. 20-án. Káplán volt Belatincon (1783-86), pléb. Vashidegkuton 1786-tól 1798. július 20-án beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. - P. C. 1798. p. 214.

Sz. Győrött 1725 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1750-ben. Káplán volt Hegyeshalomban (1750-52), Pinkafőn (1752-54), pléb. Nagyszentmihályon 1754-től 1780-ig. Ekkor lemondott plébániájáról, mint udv. káplán élt Városszalónakon, majd Nagyszentmihályon, ott húnyt el 1796. ápr. 15-én.

Németül is beszélt. Az inf.-k nagy dicsérettel emlékeznek meg róla mint békés lelkületű, képzett papról. - P. C. 1796. p. 138.

Sz. Bántornyán 1751 körül. A teológiát Bécsben hallgatta. Felsz. 1775 decemberében. Káplán volt Alsólendván (1776-78), Szécsiszigeten (1778. aug.-dec.), Zalaegerszegen (1779-82), pléb. Szécsiszigeten 1783-tól 1788. márc. 22-én beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Alsólendva, 1778. máj. 17-18. - P. C. 1788. p. 257. - Sz. E. T. II. 483. l. (tévesen Torbosának írva.)

Sz. Cserföldön 1822. ápr. 15-én Kolenko József és Ritlopp Anna földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1846. jún. 18-án. Káplán volt Bagonyán (1846-47), Tótszentmártonban (1847. jan.-1850. szept.), Bagonyán (1850), pléb. Csendlakon 1851-től 1888. dec. 25-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 370. l. – P. L. k. i. 1852. n. 477.

Sz. Terestyénfalván 1756. jan. 15-én T. János és Söptei Borbála nemes szülőktől. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1780. szept. 10-én a celldömölki kegytemplomban. Káplán volt Hosszúperesztegen (1781. okt.-1782. febr.), Milejben (1782. márc.-1783. szept.), Salomvárott (1783. szept.-1788. jún.), pléb. Zalaháshágyon 1788 júniusától 1809. aug. 6-án beköv. haláláig. Haramiák gyilkolták meg.

Az inf.-k dicsérettel emlegetik. - P. C. 1809. n. 563.

Sz. Gyanafalván 1870. dec. 27-én T. Ferenc borkereskedő és Wurzinger Apollónia szülőktől. Felsz. 1893. július 15-én. Kisegítő volt Gyanafalván (1893), káplán Királyfalván (1893-96), adm. Pusztaszentmihályon (1896-1905), pléb. u. o. 1905-től 1923. szept. 20-án beköv. haláláig. 1908-tól a szenteleki ker. esperese volt. Az első nemzetgyűlésen a németújvári ker. képviselője volt.

Körl. 1923. VI. 2762. sz.: "T. F. buzgó pap, híveinek lelkiekben és anyagiakban egyaránt atyja, vezetője, tanácsadója, jó- és balsorsban jó pásztora volt. Mint plébános és esperes nyájas, egyszerű és őszinte szeretettel fogadta és tartotta össze paptársait. Önzetlen tevékenységgel vette ki részét a küzdelmes munkából, valahányszor Egyházának érdekeit előmozdítani vagy védelmezni kellett. Közéleti munkálkodásában szilárd elvek és bölcs mérséklet követője lévén az alkalmazkodás és szélsőségek hirdetői részéről üldözést szenvedett, amely életenergiáját is letörte. A hű szolgának, aki kis dolgokban törekedett naggyá lenni, munkájáért és az elszenvedett zaklatásért legyen kárpótlása az Úr öröme." - Németül is beszélt.

Sz. Hosszúszegen 1830. máj. 27-én T. István és Kirchner Anna földműves szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. Káplán volt Lékán 1856. szept.-től 1858. febr. 15-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Nemeshollóson 1832. okt. 8-án T. János és Májsa Rozália szülőktől. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Csehimindszenten (1858-59), Nován (1859. ápr.-szept.), Lendvavásárhelyen (1859. okt.-1861. jún.), Salomvárott (1861. júl.-1866. febr.), pléb. Zalaszentgyörgyön 1866. márc-tól 1918-ig. Ekkor nyugalomba ment, elhúnyt u. a. év nov. 1-én. 1908-ban tb. esperessé neveztetett ki.

Sz. Zalaszentgróton 1869. júl. 13-án T. János építőmester és Kern Mária szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1892. aug.-1893. ápr.), Lendvavásárhelyen (1893. ápr.-1894. máj.), Letenyén (1894. máj.-1895. jan.), Jánosházán (1895. jan.-1901. febr.), pléb. Őriszentpéteren (1901. márc.-1913. márc.), Egyházasrádócon (1913. márc.-1919), a kőszegi katonai reáliskola tanára (1920), kisegítő Szepetneken (1921. dec.-1922. máj.), Söjtörön (1922. aug.-1923. jan.), plébh. Nagylengyelen (1923. aug.-1924. aug.), Boncódföldén (1925. jan.-1929. szept.). 1929. szept.-ben nyugalomba ment, Jánosházán él.

Az 1898-99. években a budapesti egyetemen magyar-latin szakot tanult. 1902-ben a földművelésügyi miniszter gazdasági tudosítóvá nevezte ki 5 évre, 1898-ban Jánosházán Kat. Legényegyesületet és Fogyasztási Szövetkezetet alapított. - Sz. E. T. II. 370. l.

Sz. Tótszerdahelyen 1826. júl. 26-án T. Tamás és Vlasich Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1853. szept. 11-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1854. febr.-1867. jan.), Szepetneken (1867. jan.-1868. ápr.), ismét Tótszentmártonban 1868 májusától 1897. szept. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. Tótszentmártonban 100 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 414, 417, 418. l.

Sz. Tótszerdahelyen 1795. jan. 29-én Tischlár (sic!) Pál és Schotz Anna szülőktől. Felsz. 1818. aug. 5-én. Káplán volt Bántornyán (1818-27), pléb. Perestón 1827. szept.-től 1855. máj. 15-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. Perestón több alapítványt tett: 42 frtot szentmisékre, 210 frtot a tanítónak szegény gyermekek utáni tandíjra, 105 frtot szegény gyermekek tankönyveire. - Vis. Can. Perestó, 1829. jún. 11.

Sz. Egerben 1751 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1776-ban. Káplán volt Zalaegerszegen (1777-80), pléb. Győrvárott 1780. dec.-től 1788. febr. 11-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Zalaegerszeg, 1778. aug. 2728. - P. C. 1785. p. 232.

Sz. Incédén 1845. nov. 9-én T. József és Veszelics Katalin jobbágy szülőktől. Felsz. 1872. júl. 20-án. Elhúnyt mint incédi káplán 1872. dec. 29-én.

Horvátul is beszélt.

Sz. Bántornyán 1894. jan. 8-án T. István kovács és Lütár Anna szülőktől. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Bántornyán (1918. szept. 1.-1919. ápr. 15.), Péterhegyen (1919. ápr. 15.-dec. 6.), Jánosházán (1919. dec. 6.-1920. aug. 17.), hitoktató Szombathelyen (1920. aug. 17.-nov. 22.), káplán Kemenesmihályfán (1920. nov. 22.-1922. febr. 7.), Hosszúperesztegen (1922. febr. 7.-1923. aug. 13.), Alsólendván (1923. aug. 13.-1924. febr. 28. ), Lendvavásárhelyen (1924. febr. 28.-júl. 31.), helyi káplán Muraréven (1924. aug. 1.- 1926. júl. 31.), káplán Cserföldön (1926. aug. 1.-1927. febr. 28.), Belatincon (1927. márc. 1.-1930. aug. 1.), Felsőlendván 1930. aug. 1.-1931. márc. 31.), Mártonhelyen (1931. ápr. 1.-okt. 16.). 1931. okt. 17. óta Alsószölnök adminisztrátora.

Vendül is beszél. Muraréven megszervezte a helyi káplánságot és lényegesen megnagyobbította a templomot. Alsószölnökön renováltatta a templomot és a plébániaházat. - Sz. E. T. II. 370. l.

Sz. Kőszegen 1786. nov. 15-én Dompek (sic!) Mihály és August Anna szülőktől. Felsz. 1809. nov. 19-én. Nevelő volt a Felsőbüki Nagy családnál Nagysitkén, majd káplán Vasdobrán (1811-12), pléb. Vasfarkasfalván 1812-től 1816. júl. 28-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Vasfarkasfalván 50 frtos misealapítványt tett. - P. C. 1816. n. 384.

Sz. Szombathelyen 1757. aug. 1-én T. Miklós és Rudi Éva szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1781. szept. 22-én. Káplán volt Lentiben (1781-83), adm. Őrihodoson (1783-85), adm. Őriszentpéteren (1785- 88), pléb. Szécsiszigeten (1788. jún.-1808. jún.), pléb. Letenyén 1808 júniusától 1814. ápr. 13-án beköv. haláláig. A letenyei kerületnek esperese volt.

Közepesen beszélt németül is. Szécsiszigeten 26 frtos misealapítványt tett. - Vis. Can. Letenye, 1811. máj. 19. - P. C. 1815. n. 241.

Sz. Bögötén 1792. nov. 4-én T. István és Borbély Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte, a teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1817. szept. 20-án. Káplán volt Körmenden (1817-19), tanulm. felügyelő a szemináriumban (1819-20), a dogmatika tanára u. o. (1820-21), a bibliai tudományok tanára u. o. 1821-től 1839. márc. 25-én beköv. haláláig. 1833-ban szentszéki tanácsossá, 1836-ban házasságvédővé neveztetett ki.

Németül is beszélt. - P. C. 1839. n. 243.

Sz. Kőszegen 1892. szept. 25-én T. Mihály és Lukács Anna földműves szülőktől. Felsz. 1915. jún. 12-én. Káplán volt Gyanafalván (1915-17), adm. Kukméren (1917-23), Szentkúton (1923-30), pléb. Kethelyen (Sopron vm.) 1930. nov. óta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 481. l.

Sz. Rohoncon 1812. aug. 26-án Tomsich (sic!) Ferenc és Kaltenecker Erzsébet szülőktől. Felsz. 1836. szept. 18-án. Káplán volt Pinkafőn 3 hónapig, Lékán 6 hétig, udv. káplán Pinkafőn Batthyány Miklós grófnak, majd özvegyének Széchényi Franciska grófnőnek kastélyában 7 évig. 1845 áprilisában elnyerte a nagypösei plébániát és ott munkálkodott 1856. márc. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1790. nov. 20-án Tohrhakken (sic!) András és Pájer Anna Mária szülőktől. Felsz. 1813. aug. 29-én. Káplán volt Gyanafalván (1813-14), pléb. Városszalónokon 1814-től 1815. okt. 8-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1815. n. 513.

Sz. Vásárhelyen 1744 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1768 körül. Káplán volt Sárváron (1768-71), Kőszegen (1771. márc.-júl.), pléb. Felsőpatyon (1771. júl. -1781. aug.), pléb. Szentkirályon 1781. aug.-tól 1788. máj. 26-án beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1781. p. 176; 1783 p. 269, 283.

Sz. Lentiben 1783. szept. 17-én. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1806. nov. 30-án. Káplán volt Alsólendván (1806-7), Lentiben (1807-8), pléb. Nagypösén (1808. máj.-1814. márc.), Nagygencsen 1814 márciusától 1845. febr. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagygencs, 1815. jún. 9; 1840. jún. 12. - A nagygencsi templomnak 600 frtot, fiókegyházának 400 frtot, a szombathelyi ferenceseknek 500 frtot, a dominikánusoknak 200 frtot, két árva leányka nevelésére 1000 frtot és egész asztali ezüstjét, a siketnémáknak, a vakoknak, a nyugdíjintézetnek, a kőszegi árvaháznak és a megyei pénztárnak 40-40 frtot hagyományozott.

Sz. Pinkakertesen 1871. máj. 13-án T. Ferenc néptanító és Knecht Julianna szülőktől. Felsz. 1895. júl. 14-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1895-96), Lékán (1896- 1900), pléb. Németszentgróton (1900-5), pléb. Pörgölényben 1905. szept. 1-től 1906. febr. 2-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Alsóbeleden 1897. szept. 10-én T. József néptanító és Stimákovits Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1921. jún. 22-én. Káplán volt Táplánfán (1921. aug. 10.-1924. jan. 31.), Kőszegen (1924. jan. 31.-1926. júl. 12.), hitoktató Kőszegen a sz. Domonkos-rendi zárda iskoláiban 1926. júl. 12. óta.

Németül is beszél.

Sz. Bocföldén (Zala vm.) 1847. júl. 17-én T. György és Kováts Erzsébet nemes szülőktől. Felsz. 1871. júl. 22-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1871-72), hitoktató Szombathelyen a püsp. el. iskolában (1872-78), pléb. Nován 1878. jún. 1-től 1912. okt. 31-ig. Elhunyt 1913. szept. 1-én. 1883-tól 1910-ig a novai ker. esperese volt.

Nován 934 K-s misealapítványt tett; 1868 K-t hagyott a Barlahidán építendő új r. k. el. iskolára.

Sz. Gellénházán 1898. febr. 9-én T. István és Horváth Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1921. jún. 22-én. Hitoktató volt Szombathelyen (1921. nov. 1.-1922. júl. 15.), káplán Letenyén (1922. júl. 15.-1925. szept. 1.), hitoktató Zalaegerszegen (1925. szept. 1.-1929. aug. 1.), kisegítő Kisunyomban (1929. aug. 1.-aug. 31.), kurátor az újonnan felállított Torony -i kurácián (1929. szept. 1.-1931. szept. 1.), káplán Zalalövőn (1931. szept. 1.-1933. jan. 20.), káplán Alsóbagodon (1933. jan. 20.-szept.), plébh. Rédicsen 1933. nov. 1. óta.

Résztvett a világháborúban. - Sz. E. T. II. 433. l.

A veszprémi egyházmegye papja volt. Az 1778-iki esp. informatio szerint Meszlenben élt, magyarul és horvátul beszélt, de nem volt gyóntatási joghatósága. Az 1786-iki összeírás szerint Csémben élt, de a lelkipásztorkodásban nem vett részt. Az 1793-iki papi névtár szerint Pinkamindszenten tartózkodott, az 1802. évi már nem említi. Az 1793-iki névtár kifejezetten felemlíti, hogy a veszprémi egyházmegye papja.

P. L. k. i. 1788. márc. 8.

Sz. Sopronnémetiben 1748 körül nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1772 körül. Káplán volt Vámoscsaládon (1772-74), karkáplán Szombathelyen (1775 -86), pléb. Vasszécsenyben (1786-1804), pléb. Rábahidvégen 1804 augusztusától 1830. dec. 9-én beköv. haláláig. 1810-től a szombathelyi alsó ker esperese, 1827-től tb. kanonok és szentszéki ülnök volt.

Németül is beszélt. Példás életű pap volt. Somogy püspök 1810-ben 8 folyamadó közt a 3-ik, 1812-ben 13 közt a 3-ik helyen terjesztette fel kanonokságra s így jellemezte: "Vita exemplaris et in parochialium obligationum adimpletione indefessi conatus, opera praeterea occasione aedificati Seminarii impensa et in conficiendis annue Directoriis adhibita diligentia merita ejus testantur. Assiduus est in laboribus, patiens in adversis." - P. C. 1830. n. 721. - Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Szombathelyen 1819. ápr. 18-án T. Mihály és Lévay Erzsébet szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1842. júl. 20-án Sztankovits János győri püspök által. Káplán volt Nicken (1843. ápr.-1844. máj.), Tömördön (1844. máj.-1845. ápr.), Táplánfán (1845-46), Alsólendván (1846-49), Szentgyörgyvölgyén (1849. febr.-1851. júl.), Alsólendván (1851. júl.-1852. okt.), Kőszegen (1852. okt.- 1855. szept.), pléb. Pápócon 1855. szept.-től 1877. dec.-ig. Ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt 1878. szept. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 370. l.

Sz. Nagypösén 1779 körül. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Jánosházán (1804. okt.-1805. szept.), Szentgyörgyvölgyén (1805. szept. -1806. márc.), Zalaegerszegen (1806. márc.-1809. szept.), pléb. Zalaháshágyon 1809. szept.-től 1812. jan. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Zalaháshágy, 1811. máj. 30.

Sz. Szombathelyen 1886. aug. 7-én T. György posta és táv. altiszt és Takács Mária szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. Káplán volt Kemenesmihályfán (1909. júl.-1910. jan.), Táplánfán (1910. jan.-ápr.), betegszabadságon (1910. ápr.- júl.), Győrvárott (1910. júl.-1912. júl.), Nagysitkén (1912. aug.-dec.), Kerkaszentmiklóson (1913. jan.-jún.), Csesztregen (1913. júl.-1914. febr.), Dozmaton (1914. márc.- 1916. ápr.), Szepetneken (1916. máj.-1921. dec.), hitoktató Szombathelyen (1922-26), pléb. Bozsokon 1926. aug.-tól 1934. jan. 17-én a szombathelyi Emberbaráti Kórházban beköv. haláláig.

Bozsokon megalakította és vezette a Szívgárdát, Oltáregyesületet, Rózsafűzér- és Jézus Szíve-társulatot. - Három híve 18 hold szántó, rét, erdő, szőllő és ház ajándékozásával megjavította a bozsoki pl. javadalmat.

Sz. Tapolcán 1826. nov. 2-án T. István és Török Teréz földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. A teológiát budapesten végezte. Felsz. 1851. aug. 17-én. Káplán volt Szentléránton (1851. nov.-1853. nov.), tanulm. felügyelő a szemináriumban (1853. nov.-1854. ápr.), adm. Vépen (1854. ápr.-szept.), káplán Sárvárott (1854. szept.- 1863. máj.), pléb. Nyőgéren 1863 májusától 1866. júl. 29-én Pápán beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - Sz. E. T. II. 294. l.