Sz. Sárvárott 1760. dec. 19-én T. István és Hauzer Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte; a teológiát Budán és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1788 körül. A püspöki szentszék jegyzője volt, majd 1791. febr. 28-án elnyerte a meszleni plébániát, melybe márc. 28-án invesztiálták. 1793. nov. hóban lemondott plébániájáról és a kir. líceum tanárává neveztetett ki, 1794-ben Pesten megszerezte a filozófiai doktorátust. 1795. ápr. 27-én Szombathelyen húnyt el.
Németül és horvátul is beszélt. Vecsey Lajos: A szombathelyi kir. líceum története. - P. C. 1791. márc. 22; 1795. p. 309. - Sz. E. T. II. 188, 220. l.
Sz. Oladon 1777. márc. 26-án T. István és Marianna földműves szülőktől. Felsz. 1801-ben. Káplán volt Sárvárott (1802. jan.-1803. máj.), Vámoscsaládon (1803. máj.-nov.), helyi káplán Gércén 1803. nov.-től 1805. jan. 18-án beköv. haláláig.
Sz. Eszteregnyén 1773. ápr. 12-én Peti István és Pál Éva szülőktől. Felsz. 1801. szept. 27-én. Felszentelése után a szemináriumban töltött félévet. Káplán volt Tótszentmártonban (1802. jún.-1804. dec.), Alsólendván (1805), Vasszentmihályon (1805. dec.-1806. máj.), pléb. Tótszentmártonban 1806 májusától 1838. márc. 15-én beköv. haláláig.
Horvátul is beszélt. - P. C. 1832. n. 620; 1836. n. 425; 1838. n. 240. - Tótszentmártonban misealapítványt tett. - Vis. Can. Tótszentmárton, 1811. máj. 20; 1830. jún 7. - Sz. E. T. I. 196, II. 192. l.
Sz. Terestyénjákfán 1776. szept. 20-án T. János és Horváth Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1802. dec. 18-án. Káplán volt Pecölben (1803-1804), pléb. Vasszécsenyben 1804-től 1823. ápr. 8-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - P. C. 1823. n. 230.
Sz. Zanaton 1866. aug. 29-én T. János és Horváth Terézia földműves szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1889. aug.-1890. júl.), Körmenden (1890. júl.-1892. ápr.), Szombathelyen (1892. máj.-1895. szept.), közben id. adm. Alsóságon (1894. nov.-1895. jan.), pléb. Szécsiszigeten (1895. okt.-1906. júl.), pléb. Letenyén 1906. júl.-tól 1928. febr. 22-én beköv. haláláig. 1900-tól haláláig viselte a letenyei ker. esperesi és tanfelügyelői tisztjét, 1921-ben tb. kanonokká neveztetett ki.
Sz. E. T. II. 331, 332. l. - Vasvár megye, 1928. febr. 24.
Sz. Pinkakertesen 1777. márc. 12-én T. András és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1802-ben. Káplán volt Németlövőn 3 hónapig, adm. Nagyszentmihályon 5 hónapig, pléb. u. o. 1803-tól 1826. aug. 29-én beköv. haláláig.
Németül és közepesen horvátul is beszélt. - Vis. Can. Nagyszentmihály, 1812. szept. 21. - P. C. 1826. n. 457.
Sz. Sorokújfalun 1863. október 1-én T. Sándor uradalmi kocsis és Sipos Anna szülőktől. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta, ott avatták doktorrá 1892-ben. Felsz. 1886. júl. 14-én. Káplán Volt Kisunyomban (1886. okt.-1887. június), Nyőgéren (1887. júl.-aug.), püsp. isk. hitoktató Szombathelyen (1887. szept.-1889. febr.), a szemináriumban a dogmatika tanára s egyben tanulm. felügyelő (1889. febr.-1902), püspöki titkár és szentszéki ülnök (1902-7), székesegyházi kanonokká kineveztetett 1907-ben, németújvári c. apáttá 1908-ban. 1912-ben pápóci perjel, 1916 ban őr-, 1917-ben éneklő, 1921-ben olvasókanonok, 1926-ban a székeskáptalan nagyprépostja lett. 1919-től 1921-ig püsp. helynök volt, 1923-ban pápai prelátussá neveztetett ki.
Teol. tanári és püsp. titkári működése idejében Szombathely több iskolájában volt hitoktató. Részt vett a dominikána-zárda alapításában s annak igazgatója volt 1906-tól 1920-ig. 1906-ban megalapította s azóta vezeti az Úrleányok Mária-kongregációját. Alapította és vezeti a Sz. Erzsébet Egyesületet. Németül, olaszul beszél, franciául ért. – Zsinati vizsgáló, szentszéki bíró; az egyházmegyei tanítók fegyelmi tanácsának elnöke volt 1935-ig. - Sz. E. T. l. névmutató.
Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1805. okt. 20-án T. János uradalmi ispán és Nagy Borbála nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1829. aug. 23-án. Káplán volt Pecölben (1829. okt.-1831. febr.), püspöki udvari káplán (1831-35), a Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka 1835. aug.-tól 1870. aug. 6-án beköv. haláláig.
Vis. Can. Kőszeg, 1840. jún. 9. - Németül is beszélt.
Sz. Rábabogyoszlón 1847. okt. 9-én T. Ferenc szabados és Bán Teréz szülőktől. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Jánosházán (1875. nov.-1876. aug.), Letenyén (1876. szept.-1877. júl.), Lendvavásárhelyen (1877. aug.-1878. ápr.), id. adm. Nován (1878. ápr.-jún.), káplán Köveskúton (1878. júl.-1879. aug.), Jákon (1879. aug.-1880. jún.), Alsólendván (1880. júl.-1886. máj.), Szombathelyen (1886. máj.-1888. febr.), közben id. adm. Kőszegszerdahelyen (1887. okt.-1888. jan.), pléb. Belatincon 1888. márc.-tól 1900. jan. 14-én beköv. haláláig.
Vend nyelven is beszélt. Belatincon 200 K-t tett le alapítványul szentmisére, 1000 K-t a hársligeti és 600 K-t a murahelyi tanító fizetésére.
Sz. Gógánfán 1891. ápr. 28-án T. Sándor és Németh Rozália földműves szülőktől. Sz. Ferenc rendjében végezte a teológiát, ott szentelték pappá 1915. jún. 20-án. Az egyházmegyébe 1919-ben vétetett fel ideiglenesen s Ikervárra helyeztetett káplánnak (1919-20), onnan Lentibe (1920. szept.- 1925. márc.). 1924-ben végleg felvétetett az egyházmegyébe. 1925. ápr.-tól 1927. aug.-ig Csesztregen, 1927-től 1928-ig Pákán volt káplán. 1928-ban Kámban volt adm., majd újra káplán volt Vasszentmihályon (1928-31), Bánokszentgyörgyön (1931-33) és Egervárott (1933-34); 1934. szept. óta Vashosszúfalu kurátora.
Közepesen beszél németül.
Sz. Pápán 1846. okt. 12-én. Felsz. 1873. szept. 24-én. Káplán volt Csehimindszenten (1873. okt.-1874. márc.), Jánosházán (1874. márc.-1875. nov.), adm. u. o. (1875. nov.-1876. júl.), ismét káplán u. o. (1876. júl.-1884. jan.), pléb. Egyházashetyén 1884. jan. 1.-től 1918. febr. 1-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1921. jún. 10-én hunyt el. 1896-tól 1918-ig a jánosházai ker. esperese volt.
Körl. 1921. VIII. 3255.: "T. S. Celldömölkön jún. 10-én elhúnyt. Imádságos lélekkel és buzgó lelkipásztori tevékenységgel igazi példaképe volt az Isten Szíve szerint való papnak. Méltó, hogy az Úr derék szolgájának emlékét kegyelettel őrizzük." Egyházashetyén 2600 K-s misealapítványt, 1000 K-s öröklámpaalapítványt tett; 1885-ben megalapította a Jézus Szíve-társulatot; 1910-ben a templom belsejét saját költségén kifestette.
Sz. Terestyénjákfán 1853. máj. 13-án T. István és Babos Anna nemes szülőktől. Felsz. 1879. jún. 22-én. Káplán volt Csehimindszenten (1879), Bánokszentgyörgyön (1879. dec.-1881), Köveskúton (1881. júl.-1883. aug.), Répceszentgyörgyön (1883. szept.-1884. jan.), Kemenesmihályfán (1884), Lendvavásárhelyen (1884-85), Sárvárott (1885. júl. -1886. dec.), pléb. Ostffyasszonyfán (1887. jan.-1900. márc.), pléb. Nagysitkén 1900. márc.-tól 1915. jan. 17-én beköv. haláláig.
Nagysitkén két 100 K-s misealapítványt tett, s jelentékeny anyagi áldozatokat hozott a nagysitkei új iskola felépítése alkalmával.
Sz. Csókakőn 1860. márc. 1-én T. József és Stadlmayer Borbála szülőktől. Felsz. 1883. júl. 12-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1883. szept.-1885. júl.), Lendvavásárhelyen (1885. aug.-1887. szept.), Letenyén (1887. szept.-1890. szept.), Lentiben (1890. okt.-1893. jún.), adm. u. o. (1893. júl.-1899. dec.), pléb. u. o. 1900. jan.-tól 1925. dec. 31-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1929. aug. 8-án húnyt el.
"Mint a keresztény politika harcosa kiváló érdemeket szerzett" (Vasvár megye, 1929. aug. 10.).
Sz. Rábahidvégen 1824. dec. 30-án T. Lajos és Jelencsics Julianna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte, a teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1847. szept. 30-án. Kisegítő volt Szombathelyen (1847), püspöki szertartó (1847-52), egyszersmind a dogmatika tanára (1848-49), plébh. Szombathelyen (1852. máj.-1853. máj.), pléb. Püspöktamásiban (1853. máj.-1866). Az ő plébánossága alatt erigáltatott a molnári apátság és köttetett össze a püspöktamási plébániával. T. Zs. 1858. jan. 1-én nyerte apáti kinevezését. 1866. febr. 2-án húnyt el.
Németül is beszélt.
Sz. Vasvárott 1877. márc. 29-én T. Mihály és Nika Julianna iparos szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Algondnok volt a Kelcz-Adélffy árvaházban (1903-5), káplán Szepetneken (1905. márc.-1908. febr.), Rohoncon (1908. márc.- 1909. máj.), Felsőpatyon (1909. máj.-1911. máj.), Lentiben (1911. jún.-1914. szept.); pléb. Gersén 1914. szept. óta.
Keveset beszél németül is. Karátföldön Kat. Legényegyletet, Gersén Jézus Szíve-társulatot, Telekesen Leányegyesületet alapított. Gersén templomot nagyobbított, Alsótelekesen a kápolnát renoválta, Sárfimizdón kápolnát és iskolát épített, négy községbe új harangokat szerzett be.
Sz. Alsóújlakon 1889. jún. 24-én T. István és Bencze Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1913. jún. 24-én. Káplán volt Nagysitkén (1913. júl.-1914. júl.), Zalalövőn (1914. aug.-1916. aug.), Szepetneken (1916. aug.-1918. nov.), hitoktató Zalaegerszegen (1918. dec.-1925), káplán Szombathelyen (1925. szept.-1926. jún.), pléb. Nicken 1926. jún. óta.
Zalaegerszegen. az áll. el. isk.-ban megalakította a Jézus Sz. Gyermeksége Egyesületet. U. o. a Kat. Legényegyletet 6 éven át vezette. Nicken Szívgárdát és Oltáregyletet alapított, újjászervezte az Ifjúsági Egyesületet.
Sz. Kissitkén 1857. aug. 2-án T. János és Szarvas Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1881. júl. 11-én. Káplán volt Incéden (1881-83), Nagyszentmihályon (1883-84), Szenteleken (1884), Vizlendván (1884), Rohoncon (1885), Ikervárott (1885-86), Sárvárott (1886. máj.-1888. júl.), Kőszegen (1888. aug.-1890. jan.), pléb. Pinkamindszenten 1890 januárjától 1895. dec. 1-én Budán az irgalmasok kórházában beköv. haláláig.
Németül és horvátul is beszélt.
Sz. Pinkakertesen 1800. márc. 21-én Türk (sic!) József és Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1823. okt. 14-én. Káplán volt Nyögéren (1823. nov.-1824. máj.), Hosszúperesztegen (1824. máj.-1827. okt.), Rohoncon (1827. nov.-1828. nov.), adm. Őriszentmártonban (1828. nov.-1829. okt.), káplán u. o. (1829. okt.- 1830. okt.), Körmenden (1830. okt.-1831. aug.), pléb. Őriszentmártonban 1831. szept.-től 1862. nov. 23-án beköv. haláláig. 1855-től a pinkafői ker. h. esperesi és tanfelügyelői, 1859-től az esperesi és tanfelügyelői tisztjét viselte, 1861-ben tb. kanonokká neveztetett ki.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Körmend, 1831. jún. 12; Őriszentmárton, 1832. jún. 15. - Őriszentmártonban egy 100 frtos és egy 218 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 330. l.
Sz. Nagynardán 1780. márc.-ban. Felsz. 1803. jan. 30-án. Káplán volt Rohoncon (1803-5), pléb. Incéden 1805. okt.-tól 1811. júl. 20-án beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt.
Sz. Muzsalyon ( Sopron vm.) 1761. febr. 5-én T. Ferenc és Szigethi Judit jobbágy szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte, a teológiát Pozsonyban 5 éven át hallgatta. Felsz. 1790 körül. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1790. szept.-1791. nov.), Meszlenben (1791. nov.-1793), Kámban (1795-1798. febr.), Sárvárott (1798. márc.-1802. jan.), Vasszentmihályon 1802 januárjától 1812. máj. 1-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt.
Sz. Nagynardán 1773. júl. 18-án. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1796. szept. 23-án. Szentszéki jegyző és karkáplán volt, majd 1806-ban püspöki titkárrá és szentszéki ülnökké, 1810. szept. 1-én Szombathely plébánosává neveztetett ki. 1828-ban Vas vármegye táblabírája és zsinati vizsgáló lett. 1830 elején kanonokká és szem.-i rektorrá neveztetett ki. A szemináriumot 1834-ig kormányozta. Ebben az évben lett sz. Jakabról nev. lébényi c. apát, Bőle püspök ápr. 6-án benedikálta Gyöngyössy Pál prem. prépost és Várady József segédletével. 1840. aug. 4-én mint őrkanonok húnyt el.
A kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházat tette ált. örökösévé oly feltétellel, hogy a felvételnél a rokonságából származó gyermekeknek előny adassék. Hagyott készpénzben 23.400 frtot és a szombathelyi hegyben egy szőlőbirtokot. A nagynardai plébánián 210 frtos misealapítványt tett. - Horvátul és németül is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató.
Sz. Nagykölkeden 1880. szept. 24-én T. István gazdasági alkalmazott és Paukovics Julianna szülőktől. Felsz. 1904. júl. 2-án. Nevelő volt Herényben a Gotthárd-családnál (1904 -5), káplán Bánokszentgyörgyön (1905. szept.-1909. júl.). Letenyén (1909. júl.-nov.), pléb. Meszlenben (1909. nov.- 1926. febr.); pléb. Egyházashollóson 1926. márc. 1. óta.
Sz. Koroncón (Győr vm.) 1866. jan. 30-án. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Pákán (1892. szept.-1894. ápr.), adm. Oladon (1894. ápr.-1896. ápr.), káplán Vasszentmihályon (1896. ápr.-1897. júl.), Körmenden (l897. júl.- 1899. márc.), felfüggesztetett ab ordine et officio (körl. 1899. V. 1324.), káplán Jánosházán (1901. márc.-1902. okt.), Zalaegerszegen (1902. okt.-1906. okt.), pléb. Egervárott (1906. okt.-1914. aug.), káplán Felsőszilvágyon (1914. aug. -1915. márc.), ismét felfüggesztetett (körl. 1915. VII. 2160.), majd a laikusok sorába visszahelyeztetett. Battonyán él.
Tóth i. m. 65. l. - Sz. E. T. II. 345. l.
Sz. Szombathelyen 1784. nov. 29-én Tráát (sic!) József és Lipp Erzsébet szülőktől. Felsz. 1808. jan. 3-án. Káplán volt Szécsiszigeten (1808. márc.-ápr.), Letenyén (1808. ápr.- 1810. márc.), pléb. Szécsiszigeten (1810. márc.-1815. ápr.), pléb. Letenyén 1815. ápr.-tól 1836. márc. 16-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Szécsisziget, 1811. máj. 16; Letenye, 1830. jún. 6. - P. C. 1834. n. 332, 367, 448, 483, 644; 1836. n. 251.
Sz. Alsószentbenedeken 1790. dec. 28-án Terplan (sic!) István és Küzmits Katalin szülőktől. Felsz. 1813. aug. 29-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1813-14), Bántornyán (1814-17), pléb. Mártonhelyen 1817. ápr. 1-től 1836. aug. 17-én beköv. haláláig.
Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Mártonhely, 1829. jún. 5.
Sz. Nagykanizsán 1802. ápr. 5-én T. György és Plander Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1825. dec. 26-án. Káplán volt Rábakethelyen (1826. nov.-1827. márc.), Vámoscsaládon (1827. ápr.- 1829. aug.), Sárvárott (1829. aug.-1836. ápr.), pléb. Gércén 1836 májusától 1838. jan. 17-én beköv. haláláig.
Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Gérce, 1837. máj. 26. - P. C. 1838. n. 44.
Sz. Zalaapátiban 1796. ápr. 8-án T. István és Pető Mária szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1821. júl. 22-én. Káplán volt Nagylengyelen (1821. nov.-dec.), Szentgyörgyvölgyén (1822. jan.-nov.), Vépen 1822. nov.-1828. máj.), pléb. u. o. (1828. máj.-1846. febr.), pléb. Jákon 1846. febr.-tól 1880. okt. 12-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Vép, 1841, máj. 24.
Sz. Sarródon (Sopron vm.) 1908. máj. 19-én T. István vendéglős és Piller Franciska szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Káplán volt Rábagyarmaton (1932. szept. 6.-1934. szept. 10.); 1934. szept. 11. óta Pákán káplán.
Közepesen beszél németül. Pákán, Csömödéren és Dömeföldén Szívgárdát vezet.
Sz. Rábakecölben 1878. ápr. 11-én. A sarutlan kármelita rendnek volt tagja, 1902. jún. 29-én szentelték pappá. Az egyházmegyébe 1908-ban vétetett át (körl. 1909. I. 61.). Káplán volt Nagyszentmihályon (1908-11), Incéden (1911-13 ), Vizlendván (1913-18), plébh., majd pléb. Kupfalván (1918 -25), pléb. Felső-Lászlón (Oberloisdorf) 1925. febr. 15. óta.
Németül is beszél.
Sz. Pusztaszentlászlón 1807. jún. 29-én T. Ignác és Mátay Zsófia nemes szülőktől. Felsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Vépen (1832. nov.-dec.), Káldon (1832. dec.- 1833. máj.), Zalaegerszegen (1833. máj.-1835. máj.), Alsólendván (1835. máj.-1842. jan.), Bánokszentgyörgyön (1842. jan.-1844. aug.), Lentiben (1844. aug.-1846. máj.), adm. Rédicsen (1846. máj.-1847. dec.), pléb. u. o. 1848. jan.-tól 1855. aug. 5-én. beköv. haláláig.
Németül is beszélt.
Sz. Zágrábban 1732 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1760 körül. Káplán volt Vidovecben (Horvátország) 1 évig. Belatincon 2 évig, pléb. u. o. 1761-től 1789 áprilisában beköv. haláláig.
Horvátul, vendül és közepesen németül is beszélt. – Vis. Can. Belatinc, 1778. máj. 11-12. - P. C. 1789. p. 67.
Sz. Szombathelyen 1826. okt. 5-én Tuifer (sic!) István és Petanovits Anna szülőktől. Felsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Pecölben (1852. nov.-1853. ápr.), Nagylengyelen (1853. máj.-1854. ápr.), Rábakethelyen (1854. máj.- 1857. okt.), Baltavárott (1857. nov.-1858. aug.), Zalaegerszegen (1858. szept.-1860. dec.), pléb. Egyházasszecsődön (1860. dec.-1873. márc.), pléb. Rábakethelyen 1873. márc.-tól 1880. febr. 29-én beköv. haláláig.
Sz. Vámoscsaládon 1847. máj. 24-én T. József urasági szolga és Tamási Katalin szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Ölbőn (1872-73), prefektus s az erkölcs- és lelkipásztor kodástan tanára a szemináriumban (1873-80), egyben lelkiigazgató (1877-78), pléb. Nagycsákányban 1880. márc.-tól 1907-ig. 1890-ben ker. esperessé és tanfelügyelővé, 1902-ben tb. kanonokká neveztetett ki. 1907-ben székesegyházi kanonok, u. a. évben pápóci perjel, 1908-ban bihari c. apát, 1912-ben őr-, 1916-ban éneklő-, 1917-ben olvasókanonok lett. 1921. jún. 11-én hunyt el.
Körl. 1921. VIII. 3255.: "Egyenes jellemével, feddhetetlen papi életével és paptársai iránt tanusított szeretetével mindenkinek becsülését érdemelte ki." Nagycsákányon 400 K-s misealapítványt tett. U. o. plébánossága idejében megnagyobbította a templomot és a régi iskolára emeletet huzatott; kérelmére a kegyúr új plébániai és tanítói lakot építtetett. - Sz. E. T. II. 245, 294, 328, 329, 331. l.
Sz. Zalaegerszegen 1904. márc. 15-én T. S. József törvényszéki tanácselnök és Mayer Stefánia szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Alsóbagodi káplán 1934. szept. óta.
Sz. Farkasdifalván 1881. márc. 17-én T. Ignác és Gmeindl Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1905. jún. 27-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1905. okt.-1906. okt.), Bántornyán és Incéden (1906), Szentsebestyénen (1906-7), plébh. u. o. (1907-13), adm. Felsőszölnökön (1913. aug.-1915. okt.), pléb. u. o. (1915. okt.-1928), beosztás nélkül (1928-29), káplán Nagygencsen (1929), plébh. Kisunyomban 1930 óta.
Vendül és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 155. l.
Sz. Szombathelyen 1810. szept. 8-án U. János polgár és Lada Éva szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1833. szept. 15-én. Káplán volt Ölbőn (1833. dec. -1843. ápr.), Káldon (1843. máj.-1844. aug.), Zalaegerszegen (1844-47), Nagycsákányban (1847. jan.-márc.), adm. u. o. (1847. márc.-nov.), pléb. u. o. 1847. nov.-től 1880. febr. 7-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Nagycsákányon 100 frtos misealapítványt tett.
Sz. Vicán (Sopron vm.) 1812. febr. 22-én Udvardi (sic!) György kovács és Simon Julianna szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Káplán volt Salomvárott (1836. márc.-júl.), Letenyén (1836. júl.-1837), Szentléránton (1838), Szentgyörgyvölgyén (1838. okt.-1839. jan.), Bántornyán 1839. jan.-tól 1839. aug. 14-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - P. C. 1839. n. 526.
Sz. Borszörcsökön (Veszprém vm.) 1909. márc. 10-én U. Vince és Kocsi Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Betegszabadságon van 1934. júl. óta.
Sz. Söptén 1771. jan. 10-én. Felsz. 1795. aug. 23-án. Káplán volt Csesztregen (1795. szept.-1797. jan.), adm. Pinkamindszenten (1797. jan.-dec.), helyi káplán Alsóőrött 1798 januárjától 1801. ápr. 23-án Fürstenfelden beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - P. C. 1801. p. 102.
Sz. Felsőbeleden 1754. jún. 20-án U. Mihály és Borbála szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1780. szept. 10-én a celldömölki kegytemplomban. Káplán volt Rohoncon félévig, Szepetneken 5 hónapig, pléb. Vasdobrán (1782-86), pléb. Gyanafalván 1786-tól 1828. szept. 14-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Az inf.-k szeretetreméltó, gyengéd lelkiismeretű papnak mondják. - Vis. Can. Gyanafalva, 1808. máj. 24. – P. C. 1828. n. 504.
Sz. Budán 1748 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1771-ben. Kassán avatták doktorrá (Inf. 1777). Káplán volt Kőhalmon (Sopron vm.) másfél évig, pléb. Pinkafőn 1773-tól 1798. márc. 10-én beköv. haláláig. A németújvári felső ker. esperese volt.
Jámbor, tudós, munkás pap volt, Szily igen nagyra becsülte. A filozófia és teológia doktora volt. A szeminárium felállításakor Szily tanárrá akarta kinevezni, de Übel kérésére elállott tervétől. 1786-ban Szily 3-ik helyen terjesztette fel kanonokságra. - Németül is beszélt. – P. C. 1798. p. 75. - Sz. E. T. I. 348; II. 188. l.
Sz. Körmenden 1804. okt. 13-án V. Ferenc és Varasdi Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista, a teológiát mint a pesti közp. papnevelde növendéke hallgatta. Felsz. 1829. okt. 26-án. Káplán volt Ikervárott (1829-30), nevelő Hegyfalun Horváth József cs. kir. kamarás családjánál (1831), káplán Baltavárott (1832. jan.-szept.), tanulm. felügyelő a szem.-ban (1832-36), egyben káptalani karkáplán (1834-36), az egyházjog és történelem tanára a szem.-ban (1836-58), 1840-ben megszerezte a teológiai doktorátust, 1842-ben Vas vármegye táblabírájává választotta, 1858 végén székesegyházi kanonok és szem.-i rektor lett. 1861. máj. 24-én hunyt el.
Sz. E. T. l. névmutató. - Németül is beszélt.
Sz. Gidrafán (Pozsony vm.) 1871. nov. 13-án. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Belatincon (1896-1906), Muraszombaton (1906-7), adm. Felsőszentbenedeken (1907- 10), pléb. u. o. (1910-13), adm. Csendlakon (1913-14), pléb. u. o. (1914-22), pléb. Belatincon 1922 óta.
Beszél vendül, tótul és németül is.
Sz. Kőszegen 1796. jan. 24-én Vahl (sic!) Mátyás és Ungleich Mária szülőktől. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Iváncon Sigray gróf kastélyában (1820-21), Kámban (1821. dec.-1823. okt.), Egervölgyön (1823. okt.-1824. jan.), Bánokszentgyörgyön (1824. febr.-okt.), Vasszentmihályon (1824. nov.-1825. nov.), Rábakethelyen (1825. dec. -1826. okt.), Egyházasfüzesen (1826. okt.-1827), pléb. Pinkamiskén (1827-30), káplán Lékán (1830-31), Kemenesszentpéteren (1831-32), Zalaegerszegen (1832. febr.- 1833. máj.), Káldon (1833. jún.-1836. jan.), Borostyánkőn (1836-38), adm. Káldon (1838. jan.-1840. nov.), adm. Vasalján (1840. nov.-1853. okt.), pléb. u. o. 1853. okt.-tól 1869. febr. 20-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Vasalján 447 frtos misealapítványt tett és szénáspajtát hagyott a plébániára.
Sz. Kőszegen 1773. márc. 6-án Valdmayer (sic!) Károly polgár és Schobervalter Mária szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1798. szept. 30-án. Káplán volt Gyanafalván (1798-99), Kámban (1800. jan.-júl.), Gyanafalván (1800. júl.-1801), Rohoncon (1802), pléb. Máriafalván 1802-től 1848. jan. 26-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Máriafalva, 1812. szept. 15; 1832. jún. 16.
Sz. Nagykölkeden 1733 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1761 körül. Káplán volt Szentpéterfán (1761- 63), pléb. Tömördön (1763-66), pléb. Csémben 1766-tól 1787. márc. 5-én beköv. haláláig.
Beszélt horvátul és közepesen németül is. - Vis. Can. Csém, 1779. aug. 16. - P. C. 1787. p. 54, 83.
Sz. Verebélyen (Bars vm.) 1752. dec. 9-én V. János és Huszár Erzsébet nemes szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1776. aug. 25-én. Káplán volt Zalaegerszegen (1777-78), Szombathelyen (1778. dec.-1782. szept.), pléb. Rábagyarmaton (1782. okt.-1806. ápr.), egyben az őrségi ker. esperese is volt. 1806-ban kanonokká neveztetett ki. Elhunyt 1810. dec. 4-én. 1806-tól haláláig a szeminárium rektori tisztjét viselte.
Közepesen beszélt németül is. Az inf.-k buzgó papként dicsérik. A káptalan részére 1.000 frt-nyi misealapítványt tett. - Vis. Can. Zalaegerszeg, 1778. aug. 27-28. - Sz. E. T. l. névmutató.
Sz. Dicskén (Verebélyi pl., Bars vm.) 1770. márc. 12-én Váradj (sic!) János és Komáromy Erzsébet nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. A teológiát Pozsonybon és Szombathelyen végezte. Felsz. 1793. márc. 30-án. Adm. volt Kemeneshőgyészen (1793. jún.-nov.), káplán Kőszegen (1793. nov.-1797. febr.), a Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka (1797-1808), pléb. Kőszegen (1808. jan.- 1821. nov.), egyben a ker. esperese 1813 óta. 1821 végén kanonok, 1826-ban nagyprépost lett. 1828. szept. 21-én szekszárdi c. apáttá benedikáltatott, 1846-ban ansariai c. püspökké neveztetett ki. Elhunyt 1858. jan. 16-án.
Németül és tótul is beszélt. Mint kőszegi árvaházi gondnok oly sikerrel működött, hogy hivatalos királyi leirat mintaként állította a kőszegit más árvaházak elé. Somogy püspök 1811-ben 13 közt 9-ik helyen terjesztette fel kanonokságra és komolyságát, gyakorlatiasságát dicsérte. Vas vármegye 1812-ben táblabírájává választotta. - Vis. Can. Kőszeg. 1815. jún. 2. - Sz. E. T. l. névmutató!
Sz. Szombathelyen 1844. márc. 13-án V. István csizmadia és Székely Julianna szülőktől. A teológiát a pesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1867. júl. 21-én. Káplán volt Jánosházán (1867. nov.-1868. febr.), Püspöktamásiban (1868. márc.-1869. ápr.), Felsőpatyon (1869. máj.-1870. jan.), Pákán (1870. febr.-dec.), Szentléránton (1871. jan.-nov.), Bánokszentgyörgyön (1871. dec.-1873. máj.), Rábakethelyen (1873. máj.-1876. jún.), Zalaegerszegen (1876. júl.- 1878. szept.), pléb. Kerkaszentmiklóson 1878. szept.-től 1899. jan. 19-én beköv. haláláig.
Kerkaszentmiklóson 110 frtos misealapítványt tett; 1895-ben restauráltatta a templomot.
Sz. Szombathelyen 1881. márc. 1-én V. Pál vasúti munkás és Nagy Erzsébet szülőktől. Felsz. 1905. jún. 27-én. Káplán volt Felsőoszkón (1905. szept. 2.-1907. júl. 18.), Táplánfán (1907. júl. 18.-1908. júl. 12.), Szepetneken (1908. júl. 12.-1909. máj. 12.), nevelő gróf Erdődy Sándor családjánál Vépen (1909. máj. 12.-1915. aug. 2.), pléb. Pecölben 1915. aug. 2. óta.
Felsőoszkón Kat. Legényegyletet alapított, Megyehidon új iskolát építtetett és a tanítói lakot renováltatta, 1930-ban Bozzaiban templomot épített és Pecölben újjáépíttette az apátsági házat. Plébániája községeiben megalakította a Rózsafűzér-társulatot 300 taggal, a Szívgárdát 280 taggal. Hosszú időn át elnöke volt a Hitelszövetkezetnek és a Tejszövetkezetnek. Az iskolásgyermekek számára a templom körül virágoskertet létesített. - Beszél németül jól, olaszul, franciául és angolul közepesen. - Sz. E. T. II. 345. l.
Sz. Ivánon (Sopron vm.) 1808. ápr. 16-án V. János takács és Vámosy Katalin szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Adm. volt Kemenesszentmártonban (1834. febr.-1840. máj.), pléb. Kemenesmihályfán (1840. máj.-1864. aug.), pléb. Nicken 1864. aug.-tól 1890. máj. 27-én beköv. haláláig. 1884-ban "tekintettel buzgalmára, megnyerő személyes tulajdonságaira", áldozárságának 50 éves jubileuma alkalmával szentszéki ülnökké neveztetett ki (körl. 1885. I.). Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Kemenesszentmárton, 1837, máj. 23.
Sz. Sopronkövesden 1809. okt. 24-én V. György és Horváth Anna szülőktől. Felsz. 1833. júl. 31-én. Káplán volt Nagylengyelen (1833. szept.-nov.), Alsóbagodon (1833. nov. -1846. ápr.), pléb. Nagylengyelen (1846. máj.-1851. ápr.), pléb. Zalaháshágyon 1851. ápr.-tól 1874. ápr. 26-án beköv. haláláig.
Sz. Vépen 1872. febr. 9-én V. Ignác és Gerencsér Anna földműves szülőktől. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1895. júl. 14-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1895. okt.-1896. márc.), Pinkafőn (1896. ápr.-1897. júl.), Kőszegen (1897. aug.-1902. szept.), pléb. Répceszentgyörgyön 1902. okt.-tól 1916. ápr. 7-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Körl. 1916. VI. 1660.: "Nagyon súlyosan nehezedik ránk ebben az évben az Úr keze . . . Varga György jámbor lelke a szentségek példás vételével költözött az Úrhoz. Emlékezetét mindnyájunk imádságába és szeretetébe ajánlom." Répceszentgyörgyön misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 346. l.
Sz. Őrszentviden 1897. szept. 26-án V. István és Gerencsér Borbála földműves szülőktől. Felsz. Esztergomban 1920. jún. 3-án. Káplán volt Táplánfán (1920. okt. 1.-1921. aug. 10.), Alsólendván (1921. aug. 10.-1922. okt. 18.), Vizlendván (1922. okt. 18.-1923. jún. 28.), Felsőlendván (1923. jún. 28.-1924. aug. 1.) Belatincon (1924. aug. 1- 1926. júl. 1.), Perestón (1926. júl. 1.-1929. nov. 30.), pléb. u. o. 1929. nov. 30. óta.
Vendül és közepesen németül is beszél. Perestón takarékpénztárt alapított. - Sz. E. T. II. 433. l.
Sz. Vasvárott 1885. jún. 2-án V. József szabómester és Simon Erzsébet szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Közs. isk. hitoktató volt Szombathelyen (1908-9), majd püspöki szertartó és levéltáros (1909. dec. 1.-1916. nov. 1.), püspöki titkár (1916. nov. 1.-1921. szept. 1.), tanulm. felügyelő a pesti Főisk. Sz. Imre Kollégiumban (1921. szept. 1.-1924. szept. 1.); az egyházjog és történelem tanára a szemináriumban 1924. szept. 1. óta. 1924. szept.-ben szentszéki bíróvá, 1925-ben zsinati vizsgálóvá, 1928-ban tb. kanonokká neveztetett ki.
Németül is beszél. Az 1909-11. években a szombathelyi r. k. tanoncotthon igazgatója, az 1913-18. években az áll. főreáliskola hitoktatója volt. Az 1927. évi egyházmegyei zsinat előkészítő bizottságának tagja és a zsinatnak főjegyzője volt. - Sz. E. T. l. névmutató.
Sz. Hegyfalun 1807. dec. 15-én V. József és Hollósy Éva szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1831. szept. 14-én. Káplán volt Dozmaton (1831. okt. – 1832. febr.), Tótszentmártonban (1832. ápr.-nov.), Nyőgéren (1832-34), Szepetneken (1834. ápr.-1835. ápr.), Vizlendván (1835-42), Muraszombaton (1842-43), Körmenden (1843. jún.-1845. jan.), Pusztaszentmihályon (1845-46), pléb. Szenteleken 1846-tól 1870. jan. 12-én beköv. haláláig. 1858-tól a ker. esperese és tanfelügyelője volt.
Horvátul, vendül és németül is beszélt.
Sz. Kemenesszentpéteren 1896. júl. 15-én V. János kántortanító és Bertha Rozália szülőktől. Felsz. 1922. jún. 22-én. Káplán volt Pákán (1922. aug. 10.-1923. jan. 3.), Boncódföldén (1923. jan.), hitoktató Körmenden (1923. jan. 28.- 1930. nov. 28.), 1930. nov. 28. óta Söjtör plébánosa. 1934. jún. 3-án a Kormányzó vitézzé avatta.
Közepesen beszél németül is. A világháborúban 1916. febr.-tól kezdve résztvett annak befejezéséig, részint az orosz, részint az olasz harctéren. A piavei ütközötben megsebesült. Mint t. hadnagy szerelt le. Kitüntetései: a III. o. érdemkereszt a kardokkal, kis ezüst vitézségi érem kétszeresen, Károly csapatkereszt, sebesülési érem, magyar és osztrák háborus emlékérem. - Körmenden Mária-kongregációt alapított, vezette az 55. Batthyány cserkészcsapatot; Söjtörön Szívgárdát alapított, vezeti ezt, a Rózsafüzér-társulatot és a Dalosegyesületet, elnöke a Hangyának.
Sz. Apátfán 1877. jan. 28-án. Felsz. 1900. júl. 8-án. Káplán volt Pákán (1900. nov.-1901. máj.), id. kisegítő Zalaegerszegen (1901), ideiglenesen vezette a püspöktamási plébániát (1902. ápr.-jún.). Betegsége miatt nyugdíjaztatott, Alsóbagodon lakott. 1909. júl. 25-én Bécsben hunyt el.
Sz. Pusztamagyaródon 1761. okt. 9-én V. János és Vizy Katalin nemes szülőktől. A teológiát Bécsben és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. nov. 1-én. Káplán volt Vépen (1787. aug.-1788. szept.), helyi káplán Nemesbődön (1788. szept.-1792. márc.), pléb. Táplánfán (1792. ápr.-1807. dec.), 1808 januárjától Váthi Szentkúton (Vát) élt, lelkipásztori munkát végzett, s az ottani kis beneficiumból élt 1830. ápr. 9-én beköv. haláláig. Mint táplánfai pléb. egyideig (1806 körül) vicerektora és spirituálisa volt a szemináriumnak.
Németül közepesen beszélt. Az inf.-k békeszerető, buzgó, de gyenge egészségű papnak mondják. - Vis. Can. Felsőszilvágy, 1815. jún. 6. - Sz. E. T. II. 189, 293, 346. l.
Sz. Pápán 1723. ápr. 22-én V. Ádám és Potis Mária szülőktől. A teológiát Veszprémben hallgatta. Felsz. 1748 körül. Pléb. volt Pusztamagyaródon (1749-58), pléb. Salomvárott 1758-tól 1778. okt. 6-án beköv. haláláig. A zalaegerszegi ker. esperese volt.
Salomvárott ingatlan misealapítványt tett. - P. C. 1778. okt. 6. - Vis. Can. Salomvárott, 1778. aug. 17-18.
Sz. Salomvárott 1780. júl. 9-én V. János és Lábos Anna nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1803. jún. 4-én. Káplán volt Szombathelyen, majd szentszéki jegyző, 1805-től 1815-ig az egyházjog és történelem tanára a szemináriumban, 1815-től a pesti egyetemen az egyháztörténet tanára, 1832-től nagyváradi kanonok. Elhúnyt 1842. márc. 24-én Pesten.
Szombathelyi szempontból is értékes kéziratait az Egyetemi Könyvtár őrzi. - Greschner N. János szép verse Vasshoz a szombathelyi premontrei könyvtárban XXI. 11. sz. a. - Sz. E. T. l. névmutató. Aláírása u. o. I. 368. és 403. l.
Sz. Nemeshetésen (Zala vm.) 1905. febr. 4-én V. Imre és Albert Eleonóra földműves szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt budapesten az Örökimádás-templomban (1929. júl.-1931. febr.), betegszabadságon (1931. febr. 21. -jún. 23.), prefektus Pécsett a Sz. Mór-kollégiumban (1931. jún. 23.-1932. jún. 1.), tanulmányi szabadságon (1932. jún. 1.-nov. 1.), káplán a budapesti Örökimádás-templomban (1932. nov. 1.-1934. aug. 31.); hittanár Zalaegerszegen az áll. reálgimn.-ban 1934. szept. 1. óta. Latin és történet szakon tanári alapvizsgát tett a budapesti egyetemen 1930. ápr.-ban, szakvizsgát 1932. szept.-ben, pedagógiai vizsgát 1934. januárban. Doktori disszertációját a pécsi egyetem fogadta el e címmel: "A szombathelyi kir. líceum alapítása és első évei." (Szombathely, Vasi Szemle kiadása, 1934.) Pécsett avatták a bölcsészet doktorává 1934. jún.-ban.
Sz. E. T. II. 371. l.
Sz. Horvátnádalján 1884. márc. 10-én V. Géza kántortanító és Egyed Karolin szülőktől. Teol. tanulmányait részben Szombathelyen, részben a pesti egyetemen végezte. Felsz. 1907. jún. 27-én. Káplán volt Rábahidvégen (1907-9), adm. Rábakovácsiban (1909. nov.-1911. júl.), káplán Rábahidvégen (1911. júl.-1912. júl.), pléb. Zalalövőn 1912. júl.-tól 1934. jún. 24-én beköv. haláláig. 1927-től haláláig viselte a kerület tanfelügyelői tisztjét.
Egy karácsonyi színdarabot, több népies, hazafias és irredenta színművet írt. Sok vezércikke jelent meg a Zalamegyei Ujságban. – Körl. 1934. VI. 2045.: "V. V. hosszú betegsége után az Úrban elhúnyt. Buzgó lelkipásztor volt, aki a zalalövői plébánián szép hitéletet teremtett. Nevéhez fűződik a zalalövői templom építése." - Sz. E. T. II. 346, 371, 444. l.
Sz. Lendvaújfalun 1804. okt. 4-én V. István és Jáhn Julianna szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Káplán volt Nován (1834-36), Muraszombaton (1836-42), Bántornyán (1842-52), Belatincon (1852-60), Muraszombaton (1861- 62), Cserföldön (1862-64), adm. u. o. (1864. jan.-jún.), ismét káplán u. o. 1867. aug. 9-én Lendvaújfalun beköv. haláláig.
Vendül és németül is beszélt.
Sz. Lendvaújfalun 1744. febr. 15-én V. Mihály és Kai Éva szülőktől. A teológiát 2 évig Győrött, 2 évig Zágrábban Hallgatta. Felsz. 1770 októberében Patachich János gróf asztalának titulusára. Káplán volt Csurgón 5 évig és 3 hónapig, Bécen (Letenye) 2 évig és 8 hónapig, pléb. Felsőőrött 1779 augusztusától 1797. márc. 1-én beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Letenye, 1778. máj. 22-23; Felsőőr, 1779. aug. 12-13. - P. L. k. i. 1786. márc. 28. máj. 13, jún. 29; 1787. jan. 5, 13, márc. 2. - P. C. 1797. p. 57. - Felsőőrött misealapítványt tett.
Sz. Pinkafőn 1797. aug. 8-án V. Mihály uradalmi tiszttartó és Grueber Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1821. júl. 22-én. Káplán volt bátyja mellett Pinkafőn (1822-32), pléb. Pinkakertesen 1832-től 1844. nov. 24-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Szentmisékre 40 frtot hagyott. - Vis. Can. Pinkafő, 1832. júl. 22. - Öccse volt V. Józsefnek (l. 1426) bátyjához hasonlóan jeles pap és kiváló szónok.
Sz. Pinkafőn 1778. máj. 16-án V. Mihály uradalmi tiszttartó és Grueber Anna Mária szülőktől; 13 testvér közt a legidősebb volt. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1801. máj. 10-én. Káplán volt Lékán (1801-5), helyi káplán Városszalónakon (1805-6), pléb. s egyben ker. esperes és tanfelügyelő Pinkafőn (1806. ápr.-1859. jún.). 1832-ben szentszéki ülnökké, 1851-ben pápai t. kamarássá és a Lipótrend lovagjává nevezték ki. 1859. június 26-án húnyt el. Ez a ragyogó szellemű, szentéletű pap rendkívül áldásos hatással volt egyházmegyénkre.
Testvérei közel 3-at, hívei közül 40 ifjút nevelt a papi pályára, köztük Haas Mihály szatmári püspököt, Kopsz János c. püspököt, a Köberleket, Schlamadingereket stb., akik között sokan egyházmegyénk díszei voltak. - Sírját ma is szeretettel gondozzák a pinkafőiek. Sírkövén olvassuk e szép sorokat:
"Geliebter Lehrer, Führer, Freund
In Dir war all unser Glück vereint."
Sok kéziratát őrzi a szemináriumi könyvtár és a pinkafői plébániai levéltár. - Vis. Can. Pinkafő, 1812. szept. 11; 1832. jún. 18. – P. L. k. i. 1851. n. 589, 590, 678; 1852. n. 441, 442, 696, 697; 1864. n. 971. - Wurzbach i. m. 54. k. 43-45. l. - Pinkafelds Trauer als ihm J. Weinhofer . . . entrissen wurde. Wien, Schweiger, 1859. - Magyar Sion 1865, 98. l. - Religio 1853. ápr. 21; 1855. júl. 3; 1856. aug. 9; 1857. máj. 6; 1859. júl. 13; 1861. nov. 27. 30. - Szombathelyi Ujság 1896, 9. s köv. sz. (Illés F. cikkei); 1901. évf. Aeolus (Baumgartner Alajos) és Bánfalvi (Bartl József) vitája Veinhofer énekeskönyvének új kiadása alkalmával. - Vasvár megye 1932. dec. 25. (Viale Prela nuncius pinkafői útjának ismertetése a vatikáni levéltár adatai alapján.) - Gillemot Katalin: Gróf Széchenyi Ferenc és bécsi köre. Bpest, Türk-nyomda. 1933. – Sz. E. T. l. névmutató. Aláírása u. o. I. 312. l., képe II. 61. l. - Németül is beszélt.
Sz. 1732 körül. Felsz. 1758 körül. Káplán volt Mosonszölnökön 1 évig, Nyéken és Németkeresztúron 8 évig, pléb. Máriafalván 1767-től 1778. ápr. 28-án beköv. haláláig.
Az 1777. évi inf. születésre nézve svábnak mondja, tehát valószínűleg Württembergben született. - P. C. 1778. p. 168. - Németül is beszélt.
Sz. Lékán 1810. nov. 22-én V. Ferenc és Mária szülőktől. Felsz. 1836. aug. 7-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon 3/4 évig, Egyházasfüzesen 1/4 évig, Borostyánkőn (1837-39), Máriafalván (1839-42), Rohoncon (1842-43), Nagyszentmihályon (1844-48), pléb. Máriafalván 1848-tól 1868. ápr. 26-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt. Lékán is, Máriafalván is 100 frtos misealapítványt tett. Sokat fáradozott a máriafalvai templom restaurálásáért. – Sz. E. T. II. 372. l.
Sz. Szombathelyen 1734 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1760 körül. Hét hónapig adminisztrátor volt két plébánián, majd a Sennyey-családnál volt nevelő 5 éven át, káptalani karkáplán Szombathelyen 2 évig, pléb. Náraiban 1767 januárjától 1780. dec.-ig, pléb. Csehimindszenten 1781 januárjától 1803. febr. 9-én beköv. haláláig.
Közepesen beszélt németül. Az inf.-k buzgó, jámbor, de indulatos embernek mondják. Kiváló ízlését hirdeti az általa restaurált és berendezett csehi templom. A csehimindszentiben ma már csak Dorfmeister festménye emlékeztet a Verebélyi korabeli restaurálásra.
Sz. Muraszombaton 1818. okt. 28-án V. Mihály és Vuecz Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1846. ápr. 24-én. Káplán volt Felsőlendván (1846. aug.-1855. júl.), plébh. Perestón (1855. júl.-1856. júl.), pléb. u. o. 1856 júliusától 1891. márc. 6-án beköv. haláláig.
Vendül és keveset németül is beszélt. Nemcsak lelkiekben volt buzgó pásztora népének, hanem sokat fáradozott gazdasági és egészségügyi helyzetének emelésén is.
Sz. Salamonfán (Sopron vm.) 1799. nov. 17-én V. Pál és Káfor Borbála szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1823. okt. 14-én. Káplán volt Rábakethelyen (1823. dec.-1825. dec.), Vasszentmihályon (1825. dec.- 1829. okt.), közben id. adm. Kemenesszentmártonban (1829. febr.-ápr.), káplán Lentiben (1829. okt.-1844. jún.), adm. Kerkaszentmiklóson (1844. jún.-júl.), pléb. u. o. 1844. júliusától 1849. okt. 3-án beköv. haláláig.
Vis. Can. Lenti, 1830. jún. 2.
Egy 1778. évi irat szerint ("Loca in quibus Clerici Sabarienses per Vacationes morantur") Veszprém megyében, Dobrán született. Egy másik szemináriumi irat tanusága szerint születésének dátuma: 1753. febr. 2. Szily egyházlátogatási útján Felsőlendván szentelte pappá 1778. szept. 13-án. Mint lendvavásárhelyi káplán húnyt el 1780. dec. 3-án.
P. C. 1780. p. 417.
Sz. Rohoncon 1840. jún. 23-án koltai V. Lajos kőszegi táblai h. elnök, kir. tanácsos és Eitner Jozefa nemes szülőktől. V. Lajosnak (l. 1433. sz.) bátyja. Felsz. 1862. nov. 24-én. Káplán volt Rohoncon (1863), a Sz. Ágostonról nev. felsőbb papképző-intézet tagja (1863-65), káplán Püspöktamásiban (1865. júl.-1866. aug.), Kőszegen (1866. szept.-1867. aug.), közben id. adm. Meszlenben (1866. okt.-nov.), pléb. Lentiben 1867. szept. 1-től 1893. jún. 21-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt.
Sz. Sopronban 1853. szept. 8-án koltai V. Lajos kőszegi táblai h. elnök, kir. tanácsos és Eitner Jozefa nemes szülőktől. A teológiát mint pázmánita a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1877. aug. 15-én. Püsp. szertartó és levéltáros volt (1877-78), majd rohonci káplán (1878-79), ismét püsp. szertartó és levéltáros (1879-83), szentszéki jegyző (1883-91), püsp. titkár (1891- 1902). 1888-ban pápai tb. káplán, 1891-ben szentszéki ülnök, 1899-ben tb., 1902-ben valóságos kanonok lett. 1904-ben almádi c. apát, 1905-ben pápóci perjel, 1907-ben éneklő-, 1912-ben olvasókanonok, 1917-ben nagyprépost lett. 1902-től 1912-ig a szeminárium rektora volt, 1913-ban pápai prelátussá neveztetett ki. Elhúnyt 1926. febr. 24-én.
Körl. 1926. IV. 1937.: "Imádságos élettel és buzgó tevékenységgel igazi példaképe volt a Jézus Szíve szerint való papnak. Méltó, hogy az Úr derék szolgájának emlékét kegyelettel őrizzük." - Németül és keveset franciául is beszélt. - Sz. E. T. l. névmutató.
Sz. Pinkakertesen 1812. máj. 14-én Windisch (sic!) Mihály és Anna szülőktől. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Vaskeresztesen (1837. szept.-1846. ápr.), pléb. Pornóapátiban (1846. máj.-1847. aug.), pléb. Vaskeresztesen 1847 augusztusától 1860. okt. 9-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Németlövőn és Vaskeresztesen 200-200 frtos alapítványt tett.
Sz. Pápán 1867. máj. 23-án V. János kalapos és Butkovics Teréz szülőktől. Felsz. 1890. jún. 29-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1890. júl.-1891. júl.), Kemenesmihályfán (1891. aug.-1892. márc.), Vámoscsaládon (1892. ápr.-1896. dec.), Zalaegerszegen (1896. dec.-1898. nov.), plébh. Salomvárott (1898. nov.-1901), pléb. u. o. 1901-től 1909. szept. 22-én beköv. haláláig.
Salomvárott 200 K-s misealapítványt tett. Szombathelyi Ujság 1909. szeptember 26. - Németül is beszélt.
Sz. Egerben 1766. jan. 19-én. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1791. dec. 19-én. Szily püspök udvari papja, majd szentszéki jegyzője volt. Elhúnyt hosszas betegség után Badenben (Bécs mellett) 1795. szeptember 6-án.
Kortörténeti szempontból érdekes levelezése Szilyvel a P. L. kurrens iratai közt. - P. C. 1795. p. 371. - Németül is beszélt.
Sz. Boncódföldén 1772. aug. 13-án Vincze (sic!) Ferenc és Kámány Judit szülőktől. Felsz. 1797. szept. 17-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1797. dec.-1801. júl.), Nagygencsen (1801. aug.-1802. aug.), adm. Karakón (1802. szept.-1803. jún.), pléb. u. o. 1803 júniusától 1821. febr. 11-én beköv. haláláig.
Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Karakó, 1814. máj. 18. - P. C. 1802. p. 260; 1821. n. 148.
Sz. Náraiban 1814. okt. 24-én V. Ferenc és Voga Anna szülőktől. Felsz. 1837. dec. 21-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1838-39), Káldon (1839. máj.-szept.), nevelő volt Oladon Ernuszt uraság családjánál (1839. szept.-1840. dec.), pléb. Oladon 1840. dec.-től 1849. aug. 11-én beköv. haláláig.
Beszélt németül is. - Vis. Can. Olad, 1841. jún. 8. - Sz. E. T. II. 372. l.
Sz. Szombathelyen 1883. nov. 30-án V. Ferenc szíjgyártó és Danka Terézia szülőktől. Felsz. 1906. jún. 27-én. Káplán volt Salomvárott (1906-9), id. adm. u. o. (1909), káplán Zalaegerszegen (1909. nov.-1920. ápr.), plébh. Pusztamagyaródon 1920. ápr. óta.
Zalaegerszegen vezette a Leányok Mária-kongregációját.
Sz. Alsólendván 1761. febr. 11-én V. János polgár és Varasdy Anna szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta 5 évig, eleinte mint a sz. Ferenc-rend tagja. Felsz. 1787 augusztusában. Káplán volt Alsólendván 2 3/4 évig, plébh. Kercán 2 3/4 évig, pléb. Bagonyán 1793-tól 1811. ápr. 5-én beköv. haláláig.
Vendül is beszélt. Bagonyán 84 frtos misealapítványt tett.
Sz. Szombathelyen 1885. nov. 21-én V. Ferenc szíjgyártó és Danka Terézia szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1908. aug.-1910. júl.), Letenyén (1910. júl.-1915. jún.), Sárvárott (1915. júl.- 1917. júl.), Jánosházán (1917. júl.-1918. okt.), adm. Káldon (1918. okt.-1922. jún.), pléb. u. o. 1922. jún. óta.
Káldon 1921-ben Hangya Szövetkezetet, 1926-ban Szívgárdát és Gazdakört alapított.
Sz. Kőszegen 1821. jan. 25-én V. Ignác városi polgár és Nagy Katalin szülőktől. Felsz. 1847. aug. 31-én. Kisegítő volt Szentkirályon, Vasszentmihályon, Nagykölkeden (1847 -49), udv. káplán Pinkafőn özv. Batthyányné, Széchényi Franciska grófnőnél (1849-55), káplán Pinkafőn (1855-56), pléb. Kúpfalván (1856-67), pléb. Egyházasfüzesen (1867-1906), 1906-ban nyugalomba ment, Kőszegen élt 1908. márc. 30-án beköv. haláláig, 1897-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki.
Németül is beszélt. Egyházasfüzesen 100 frtos, Kúpfalván 50 frtos misealapítványt, Egyházasfüzesen 13 frtos iskolai alapítványt tett.
Sz. Zalalövőn 1721 körül. A teológiát Veszprémben hallgatta. Biró Márton szentelte pappá 1747-ben. Káplán volt Kaposvárott (1747-48), pléb. Alsóbagodon (1748- 88); 1788 szeptemberében lemondott plébániájáról, 1789 júliusában hunyt el.
Vis. Can. Alsóbagod, 1778. aug. 29-30. - P. C. 1789. p. 116.
Sz. Zalaegerszegen 1796. márc. 30-án Vízlendvaj (sic!) Farkas és Herczer Anna nemes szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1793. szept. 14-én. Káplán volt Milejben (1793-94), Szentgyörgyvölgyén (1794. okt.-1797. máj.), Lentiben 1797 júniusától 1797. nov. 28-án beköv. haláláig.
Közepesen beszélt németül is. - P. C. 1797. p. 198.
Sz. Győrött 1735. aug. 12-én V. János és Éva szülőktől. A teológiát u. o. hallgatta. Felsz. 1758 körül. Káplán volt Sárvárott (1759-60), Baltavárott (1760-62), káptalani karkáplán Szombathelyen (1762-65), pléb. Csehimindszenten 1765. okt.-tól 1780. márc. 15-ig, pléb. Náraiban 1780. márc.-tól 1788. júl. 1-ig. Ekkor lemondott javadalmáról, nyugalomba ment, 1789. jan. 22-én Náraiban hunyt el.
Közepesen beszélt németül is. - Vis. Can. Csehimindszent, 1775. szept. 15; Nárai, 1780. máj. 17. - P. C. 1789. p. 9.
Sz. Zalabéren 1760. aug. 12-én V. Mihály és Nagy Rozina szülőktől. A teológiát Budán hallgatta. Felsz. 1783. szept. 20-án. Káplán volt Milejben (1783-85), adm. Pinkamindszenten (1785-86), káplán Kőszegen (1786. febr.- 1787. dec.), Szombathelyen (1788. jan.-aug.), pléb. Szentkirályon (1788. aug.-1797. nov.), pléb. Baltavárott 1797. nov.-től 1810 februárjában beköv. haláláig.
Közepesen beszélt németül is. - Sz. E. T. II. 188 2. l.
Sz. Perestón 1778 körül. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1802. dec. 18-án. Káplán volt Apátistvánfalván, Belatincon és Muraszombaton (1802-4), pléb. Felsőszentbenedeken 1804 júliusától 1805. szept.-ig, pléb. Perestón 1805. szept.-től 1806. febr. 7-én beköv. haláláig.
Vendül is beszélt. - P. C. 1806. p. 80.
Sz. Zalaegerszegen 1798. dec. 1-én V. Ferenc és Fábián Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1823. okt. 14-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1824. ápr.-okt. ), Egervárott (1824-31), pléb. u. o. 1831-től 1856. febr. 13-án beköv. haláláig.
Vis. Can. Egervár, 1831. jún. 5.
Sz. Szombathelyen 1869. jan. 15-én Wolper (sic!) Ferenc és Györök Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Káplán volt Felsőlendván (1894. aug.-okt.), Cserföldön (1894. okt.-1896. júl.), Körmenden (1896. júl. -1897. jan.), Alsólendván (1897. febr.-1902. aug.), Zalaegerszegen (1902. szept.-1907. júl.), adm. Alsólendván (1907. júl.-1909); pléb. Lendvavásárhelyen 1909 óta.
Vendül is beszél. - Sz. E. T. II. 372. l.
Sz. Szombathelyen 1886. dec. 24-én V. István cipőfelsőrészkészítő és Vida Mária szülőktől. Felsz. 1910. jún. 21-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1910. aug.-1911. jún.), Vámoscsaládon (1911. júl.-1912. dec.), Szentgyörgyvölgyén (1913. jan.-nov.), Letenyén (1913. nov.-1917. jan.), Zalaegerszegen (1917. jan.-dec.), adm. Gércén (1918 -28); pléb. Vásárosmiskén 1928 óta.
Sz. Szombathelyen 1796. okt. 29-én V. György és Magyari Rozália szülőktől. Felsz. 1819. dec. 26-án. Káplán volt Rábakethelyen (1820. febr.-1822. febr.), Nován (1822. febr. -1823. okt.), Alsólendván (1823. nov.-1828. ápr.), pléb. Bánokszentgyörgyön 1828. ápr.-tól 1837. jan. 12-én beköv. haláláig.
A teológiát 1818-ban elvégezte, korhiány miatt nem volt szentelhető, az időt nyelvek tanulására használta fel s tökéletesen elsajátította a német, vend és horvát nyelvét. Vörös Sándornak (l. 1453.) bátyja volt.
Sz. Szombathelyen 1808. máj. 11-én V. György és Magyari Rozália szülőktől. Felsz. 1831. júl. 15-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1831. nov.-1832. febr.), Dozmaton (1832. febr.-1834. márc.), Sárvárott (1834. ápr.-1835. szept.), pléb. Szarvaskenden (1835. szept.-1856. máj.), pléb. Nagysitkén 1856. jún.-tól 1876. júl. 19-én beköv. haláláig. Vas vármegye 1846-ban táblabírájává választotta.
Németül is beszélt. Plébánossága idején épült a sitkei kálvária. Vörös Károlynak (l. 1452.) öccse volt.
Sz. Körmenden 1854. dec. 5-én V. Antal ügyvéd és Kédl Mária szülőktől. Felsz. 1878. jún. 25-én. Káplán volt Gyanafalván (1878-79), Alsólendván (1879-83), Szombathelyen (1883. ápr.-1885. júl.), hitoktató a püsp. iskolában (1885. aug.-1887), a Kelcz Adélffy árvaház gondnoka 1887-től 1909. szept. 7-én beköv. haláláig.
Alsószölnökön 100 K-s misealapítványt tett. - "Kedves modorával Kőszeg közönsége előtt mint jó ember ismeretes. Még most is igen gyakran emlegetik. A régi árvaház vezetésében mint kiváló pedagógus, nagy gyermekbarát tette nevét emlékezetessé. A társadalmi élet minden ágában tevékenyen vett részt. Létesítette az intézet kirándulási alapját, mely ma is megvan; az alap kamataiból jobb időkben igen sok kirándulást tettek." (Németh Károly leveléből.) - Sz. E. T. II. 372. l. Németül is beszélt.
Sz. Mártonhelyen 1773. dec. 20-án Vrecsics (sic!) József és Petrics Katalin szülőktől. Felsz. 1798. szept. 30-án. Káplán volt Belatincon (1798-1803), pléb. Felsőlendván (1804-6), pléb. Bántornyán 1806. febr.-tól 1817. jún. 13-án beköv. haláláig.
Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Bántornya, 1811. máj. 9.
Sz. Viziszentgyörgyön (Muraköz) 1842. dec. 21-én Vugrinchich (sic!) Ferenc jegyző és Pöszér Anna nemes szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1865. ápr. 23-án. Káplán volt Vízlendván (1865. máj.-okt.), Felsőlendván (1865. okt.-1869. dec.), Vízlendván (1869. dec.-1870), Belatincon (1870-74), Vízlendván (1874-77), adm. Szentsebestyénben (1877-78), pléb. Cserföldön 1878-tól 1914. okt. 1-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1917. május 1-én húnyt el Cserföldön.
Vendül is beszélt.
Sz. Zagorje-ben (Horvátország) 1760 körül. A filozófiát a zágrábi káptalannak bécsi Horvát Kollégiumában, a teológiát Bolognában hallgatta. Felsz. 1774. nov.-ben a zágrábi egyházmegye címére. Káplán volt Tüskeszentgyörgyön (Muraköz) félévig, pléb. Letenyén 1775. szept.-től 1804. ápr.-ig, amikor a zágrábi káptalan kanonokjává neveztetett ki. Urboczi főesperes, dersi prépost, szentszéki ülnök, Zala, Zágráb, Varasd és Körös megyék táblabírája volt, amikor Zágrábban 1825. febr. 6-án elhúnyt.
Horvátul, magyarul, olaszul jól, németül és franciául közepesen beszélt. - Vis. Can. Letenye, 1778. máj. 22-23. - P. C. 1804. ápr. 27.
Sz. Szombathelyen 1846. aug. 27-én Wurglics (sic!) Mihály szabómester és Maicsling Magdolna szülőktől. Felsz. 1870. aug. 2-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1870-72), Püspöktamásiban (1872. aug.-dec.), Incéden (1873), Rohoncon (1873-74), pléb. Nádasdon (1874-87). 1879-ben h. esp., 1881-ben az őrségi ker. esperese lett, 1888-ban a veszprémi egyházmegyében fekvő felsőörsi prépostságra és plébániára elbocsáttatott. 1916. nov. 20-án húnyt el.
Kiváló műértéssel és nagy áldozatok árán resturáltatta a felsőörsi árpádkori templom tetőzetét és falait, újjáalakította a prépostsági épületet, délre néző két szobával és fürdőszobával bővítve ki a szűkös préposti lakást. Új iskolát épített Dinnyésen és Felsőörsön. Dinnyésen 24 családnak juttatott földet parcellázással, Felsőörsön fogyasztási egyesületet alapított. A prépostsági templomot új oltárral és értékes miseruhákkal gazdagította. "A prépost népszerű, vonzó egyénisége és a békeidők jólétének leáldozó napja sugározzák be a felsőörsi kúriát. mely a nagyuri vendéglátás aranykorának mozgalmasságát mutatja V. Á. idejében. Vaszary K. hgprímás, Hornig K. báró megyéspüspök évről-évre felkeresik a f. örsi préposti házat, amelyben országos közéletünk egyházi és világi kiválóságai élvezik a finomlelkű prépost vendégszeretetét." (Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1935. 104-105. l.) Hornig bíboros 1901-ben ker. tanfelügyelővé, 1902-ben h. esperessé, 1904-ben szentszéki tanácsossá, 1908-ban ker. esperessé nevezte ki, 1914-ben a bíboros előterjesztésére pápai prelátussá neveztetett ki. - Sz. E. T. II. 156. l.
Sz. Vasvörösvárott 1812 körül. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1837-43), Pinkafőn (1843-45), pléb. Vasvörösvárott 1845-től 1879. jan. 21-én beköv. haláláig. 1863. aug. 30-án Szenczy püspök csatári javadalmas apáttá benedikálta.
Németül is beszélt. Vasvörösvárott 100 frtos misealapítványt tett.
Sz. Pinkakertesen 1736 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1761 körül. Káplán volt Győr-Szigeten 5 hétig, Sopronban 3 évig, Körmenden (1765-73), pléb. Szentkúton 1773-tól 1784. aug. 7-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Szentkút, 1779. aug. 22-23. - P. C. 1784. p. 533.
Sz. Pinkafőn 1850. febr. 25-én. Atyja W. György szücs volt. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Incéden (1875- 76), Pinkafőn (1876-82), Kőszegen (1882. ápr.-1884. jan.), adm. Tömördön (1884. febr.-márc.), pléb. Vasfarkasfalván (1884-89), Badafalván (1889-1914). 1914-ben nyugdíjba ment. Nyugdíjjogosultságának fenntartása mellett adm. volt Árokszálláson (1915. márc.-nov.), Barátfalván (1917-19), kisegítő Vasvörösvárott (1920-22), adm. Egyházasfüzesen (1922-26). 1926 óta Pinkafőn élt nyugalomban 1934. aug. 13-án beköv. haláláig.
Németül is beszélt.
Sz. Szombathelyen 1867. jan. 10-én W. József vendéglős és Gáspárits Éva szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Pákán (1891. aug.-1892. jan.), Lékán (1892. jan.- 1895. dec.), adm. Nagypösén (1896-99), pléb. u. o. (1900- 17). 1905 óta a kőszegi ker. h. esperese, 1907 óta esperese volt. 1917-ben székesegyházi kanonok, 1921-ben pápóci perjel, 1925-ben almádi c. apát, 1926-ban őr-, 1933-ban éneklőkanonok lett. - Az egyházmegyei tanítók fegyelmi bizottságának elnöke, zsinati vizsgáló, szentszéki ülnök, az egyházművészeti bizottság tagja.
Németül is beszél. 1897-ben megalakította a ma is fennálló "Nagycsömötei Gyöngyösmelléki Önsegélyző Szövetkezet"-et; 1906-ban a kegyuraság és a hívek áldozatkészségével megépítette a művészi szépségű nagypösei plébánia templomot. Kőszegkerületi esperessége alatt renováltatott a felsőszilvágyi, tömördi, meszleni, kőszegpatyi, nagycsömötei, nagygencsi és bozsoki templom, r. k. iskola épült Bozsokon és Kőszegpatyon, óvoda Velemben. 1918 óta elnöke a Vasvár megyei Kat. Körnek, vezette annak újjászervezését. Elnöke a szombathelyi r. k. hitközségnek. Prézese a Kat. Urinők Mária-kongregációjának. – Tóth i. m. 39. l. - Sz. E. T. II. 155, 329. l.
Kúpfalván 1903. szept. 23-án W. József és Kallinger Teréz földműves szülőktől. A teológiát Warmondban (Hollandia) hallgatta, Haarlemben szentelték pappá 1927. jún. 11-én. Káplán volt Hollandiában Roelofarendsveenben egy évig; 1928. júl. 6. óta sárvári káplán.
Németül és hollandul is beszél. Tevékeny részt vesz az Anyák egyesületének és a Credónak vezetésében.
Sz. Kúpfalván 1894. jún. 27-én W. Mátyás és Höfer Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1919. okt. 12-én. Káplán volt Pinkakertesen (1919-20), adm. lelkiekben Vasdobrán (1920-21); plébh. u. o. 1922 óta.
Németül is beszél.
Sz. Dobrafalván 1867. júl. 15-én W. Károly nagyfalvai körjegyző és Mittermann Anna szülőktől. Felsz. 1891. júl. 16-án. Káplán volt Rábaszentmártonban (1891-93), adm. Felsőrönökön (1893), kisegítő Dozmaton (1893. ápr.- 1894. jún.), közben adm. Oladon (1894. jan.-ápr.), káplán Gyanafalván (1894), Pinkafőn (1894-98), adm. Kúpfalván (1896-1902), pléb. Vasvörösvárott (1902-28). 1916-ban pápai t. káplánná, 1926. ápr. 5-én csatári javadalmas apáttá neveztetett ki, 1926. ápr. 30-án installáltatott a veszprémi püspöki székház kápolnájában. Dobrafalván él.
Németül is beszél.
Sz. Nagylévárdon (Pozsony vm.) 1895. aug. 12-én gróf W. István és Pálffy Margit grófnő szülőktől. A teológiát mint az esztergomi főegyházmegye kispapja az innsbrucki egyetemen hallgatta. Felsz. 1919. aug. 17-én Kassán. Káplán volt Dorogon (1919-21), pléb. South-Bend városban (U. S. A., Fort-Wayn Ind. egyházmegye) 1921-27. években, majd pléb. Detroit Mich.-ban (a Detroit-i egyházmegyében) 1927 -28. években. 1928-ban hazajött és káplán volt budapesten a Krisztus Király belsőjózsefvárosi plébánián egy évig; 1929-ben a IX. ker. Mester-utcai női felső kereskedelmi iskola hittanára lett s mint ilyen munkálkodott 1933-ig, amikor a jáki apátságot és plébániát elnyerte és a szombathelyi egyházmegye tagja lett. Ő az első jáki apát, aki egyben a község plébánosa is. 1935 májusa óta pápai prelátus.
Németül, angolul és franciául is beszél.
Sz. Pinkafőn 1888. ápr. 26-án W. Pál mészáros és Schwey Róza szülőktől. Felsz. Győrött 1911. jan. 27-én. Segédgondnok volt a Kelcz-Adélffy árvaházban (1910. júl. 1.-1911. jan. 27.), káplán Rohoncon (1911. jan. 27.-1914. júl. 26.), adm. lelkiekben Pinkamiskén (1914. júl. 26.-szept. 20.), adm. anyagiakban is u. o. (1914. szept. 20.-dec. 9.), plébh. Óbéren (1914. dec. 10.-1918. jún. 5.), pléb. u. o. (1918. jún. 5.-1927. aug. 1.). Pléb. Vasjobbágyiban 1927. aug. 1. óta.
Németül is beszél. Vasjobbágyiban Kat. Legény- és Leányegyletet alapított és vezet. - Sz. E. T. I. 377. l.
Sz. Újkécskén 1905. júl. 14-én W. Alajos magánhivatalnok és Geszner Erzsébet szülőktől. Teol. tanulmányait részint Szombathelyen, részint budapesten végezte. Felsz. 1928. jún. 17-én. Teol. doktorrá budapesten avatták 1930-ban. Felszentelése után 5 évet Rómában töltött mint a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja és a Pontif. Istituto di Musica Sacrán egyházzenei tanulmányokat végzett. 1931-ben a gregorián ének doktora lett. 1933-ban "Maestro di Musica sacra"-vá avatták. 1933. szept. óta püspöki szertartó, egyházmegyei zeneigazgató és a szemináriumban az egyházi ének tanára.
Németül és olaszul jól, franciául és spanyolul közepésen beszél. 1930-ban jeles előmeneteléért a XI. Pius pápa által adományozott jutalomban részesült. - Szombathelyen a "Schola cantorum"-ot alapította és vezeti. - Sz. E. T. II. 372. l.
Sz. Szombathelyen 1893. nov. 11-én W. Mátyás postatiszt és Berta Mária szülőktől. Felsz. 1916. jún. 8-án. Káplán volt Pákán (1916. aug.-1917. júl.), Nagyszentmihályon (1917. aug.-1918. júl.), Kőszegen (1918. aug.-1919. ápr.), adm. Nagypösén (1919-20), adm. lelkiekben Kámban (1920. febr.-1921. máj.), káplán Pákán (1921. máj.-aug.); hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1921-22), káplán Rábahidvégen (1922), Nyőgéren (1922), hitoktató a szombathelyi áll. főreáliskolában (ill. reálgimn.-ban) 1922 óta.
Közepesen beszél németül is. - Az áll. reálgimn. Mária-kongregációjának prézese, cserkészcsapatának parancsnoka. - Sz. E. T. II. 451. 1.
Sz. Pósaszentkatalinon 1894. jún. 16-án W. János vendéglős és Kappel Karotin szülőktől. Felsz. 1917. június 6-án. Káplán volt Táplánfán (1917. júl. 1.-1918. júl. 1.), Tótszentmártonban (1918. júl. 1.-okt. 1.), táb. lelkész (1918. okt. 1.-1919. márc. 21.), adm. Nádasdon, Nagycsákányban és Nagykölkeden (1919. márc. 21.-okt. 1.), pref. a Kelcz-Adélffy árvaházban (1919. okt. 1.-1920. okt. 1.), hitoktató Kőszegen a dominikánák iskoláiban (1920. okt. 1.-1925. dec. 1.); pléb. Őriszentpéteren 1925. dec. 1. óta.
Közepesen beszél németül is. - Résztvett a világháborúban. – Sz. E. T. II. 444. 451. l.
Sz. Gitschinben (ma: Jicin, Csehszlovákia), ahol atyja Wltschek (sic!) Ferenc városi előljáró volt. Wiltsek Ferenc a németújvári Kálváriahegyen volt remete. Egyházmegyénknek tagja volt-e, nem tudom eldönteni. Az információk nem említik. Az 1783. évi összeírás csak annyit mond róla, hogy a II. József által eltörölt remeték közül való. 1786 ápr. 20-án húnyt el.
Németül és csehül is beszélt. - P. C. 1786. p. 334.
Sz. Nagyszentmihályon 1905. okt. 19-én W. József tanító és Tivald Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a római Coll. Germanicum-Hungaricum növendékeként végezte a Gregoriana egyetemen. Ott avatták a ker. bölcselet doktorává 1927. jún. 17-én, a teol. doktorává 1931. júl. 20-án. 1933. júl. 1-én elnyerte a cursus magisterii diplomáját, melynél fogva a római Gergely-egyetem teol. fakultásának magister aggregatusa. Felsz. Rómában 1930. okt. 25-én. Id. adm. volt Jákon (1933. szept. 1.-1934. jan. 30.); a pesti Sz. Imre-Kollégium prefektusa 1934. jan. 30. óta.
Németül és olaszul is beszél.
Sz. Felsőberkifalun 1893. ápr. 4-én W. János és Bulics Ágnes földműves szülőktől. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Muraszombaton (1918), Szepetneken (1918. dec.-1919. febr.), Felsőlendván (1919. márc.-1922. jún.) Bántornyán (1922-23), Belatincon (1923-26), hitoktatónak küldetett a zalaegerszegi polg. fiú és el. isk.-hoz (körl. 1926. II. 454.), az egyházmegye kötelékéből végleg elbocsáttatott (körl. 1926. IV. 2938.) és katonalelkész lett budapesten (1926-27), Sopronban (1927-29), Szombathelyen (1929-34). 1933 áprilisában mint tábori főlelkész vörös övet kapott. 1934 nyarán Kecskemétre helyezték.
Horvátul, vendül és németül is beszél.
Sz. Horvátzsidányban (Sopron vm.) 1731. jún. 11-én W. János és Orsolya szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1755 körül. Plébh volt Mártonhelyen (1755-56), a sopronmegyei Bükön (1756-63), Kőszegszerdahelyen (1763 -79), Nagygencsen 1779. aug. 24-től 1813. szept. 25-én beköv. haláláig. 1776 óta tb. kanonok volt, a kerületnek egy ideig esperese, a szentszéknek pedig ülnöke volt 1779-től 1793-ig.
Horvátul és németül jól, csehül, tótul és vendül közepesen beszélt. Ő fordította horvátra a Szily által kiadott miseénekeket. Jeles tehetségű, nagy munkabírású, buzgó pap volt. Szenvedélyes természete azonban belesodorta a Szily ellen 1793-ban beadott feljelentésbe. V. ö. Sz. E. T. I. k. 99. s köv. l. - Sokat áldozott egyházi célokra. A nagygencsi templomnak 1.020 fontos harangot, miseruhákat és pluviálékat adott, értékes könyvtárát a plébániára hagyta, azonkívül Nagygencsen 400 frtos alapítványt tett szentmisére, 1800 frtosat szegények és szegénysorsú jó tanulók számára. Kőszegszerdahelyen 190 frtos misealapítványt tett, a Kelcz-Adélffy árvaházra 400 frtot hagyott. – P. L. k. i. 1784. jan. 10; 1787. márc. 2. szept. 7. - Sz. E. T. II. 324, 329, 330. l.
Sz. Hidegségen (Sopron vm.) 1766. szept. l2-én Vlasics (sic!) Mátyás és Horváth Annak földműves szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Horvátnádalján (1790-91), pléb. Nádasdon 1791-től 1813. ápr. 12-én beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt.
Sz. Rohoncon 1903. júl. 31-én W. Ferenc és Steurer Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1926. jún. 20-án. Káplán volt Kőszegen (1926. aug. 1.-1929. júl. 13.), Zalaegerszegen (1929. júl. 13.-1931. okt. 20.), Pákán (1931. okt. 20.-1934. szept.); az újonnan felállított pajzsszegi kurácia első lelkipásztora 1934. szept. óta.
Németül is beszél. - Zalaegerszegen és Pákán sokat tett a kat. sajtó terjesztéséért.
Sz. Vulkapordányban (Sopron vm.) 1785. jan. 1-én W. György és Mária szülőktől. Felsz. 1808. jan. 24-én. Káplán volt Alsólendván (1808-9), pléb. Bánokszentgyörgyön (1810. jan. - 1824. máj.), Lentiben 1824. máj.-tól 1826. aug. 18-án beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Bánokszentgyörgy, 1811. máj. 22. - P. C. 1826. n. 445.
Sz. Gerkavescakon (Szentmárton, Muraköz) 1830. szept. 19-én Z. Mihály és Jambrovics Teréz szülőktől. Felsz. 1856. dec. 20-án. Káplán volt Rohoncon (1857-59), Nagynardán (1859. szept.-1860. jan.), ismét Rohoncon 1860. jan.-tól 1863. febr. 3-án beköv. haláláig.
Horvátul és közepesen németül is beszélt.
Sz. Peresznyén (Sopron vm.) 1781. jan. 29-én Z. Miklós és Klára földműves szülőktől. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Nagygencsen (1804-5), Szepetneken (1805. máj.-1807. febr.), Pusztaszentmihályon (1807-8), adm. Baksafalván (1808-9), adm. Bándolban (1809-11), pléb. Kőszegszerdahelyen 1811. szept.-től 1828. dec. 26-án beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Kőszegszerdahely, 1815. jún. 3. - U. o. 21 frtos misealapítványt tett. P. C. 1809. p. 55, 56; 1828. n. 675.
Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1779. márc. 1-én. Felsz. 1803. márc. 5-én. Káplán volt Alsólendván (1803-5), Nagygencsen (1805-6), pléb. Oladon (1806. jún.-1814. febr.), Nagypösén 1814. márc.-tól 1831. febr. 10-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagypöse, 1815. jún. 8. – P. C. 1831. n. 143.
Sz. Hegykőn (Sopron vm.) 1808. nov. 30-án Z. György és Zsiray Katalin jobbágy szülőktől. Felsz. 1833. júl. 31-én. Káplán volt Nován (1834), Pákán (1834. dec.-1843. dec.), Csesztregen (1844-46), Lentiben (1846. okt.-1851. márc.), adm. Nagylengyelen (1851. ápr.-1853. ápr.), pléb. u. o. 1853. ápr.-tól 1859. ápr. 17-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt.
Sz. Szombathelyen 1763. febr. 23-án Szanathi (sic!) Boldizsár és Nagy Julianna nemes szülőktől. A teológiát Győrött (1779-80), Rómában (mint germanikus) (1780. okt.-1782. aug.), Páviában (1782-83) és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786-ban. Káplán volt Lentiben (1786. aug.- 1787. ápr.), Kőszegen 1787 májusától 1789-ig, amikor átment a győri egyházmegyébe. A győri egyházmegye 1797.- 1798. évi névtárai szerint Győrött karkáplán, szentszéki jegyző, székesegyházi hitszónok és a városi plébánia káplánja volt. Az 1799. évi névtárban már nem szerepel.
Veress i. m. p. 244.: "Cum esset bono ingenio praeditus in studiis multum profecit. In reliquis prave se gessit. Ad instar mulierculae omni vanitati deditus omnes Collegii regulas conculcavit. Fuit superbus et arrogans in loquendo, cum alumnis facinorosis in excitanda et fovenda seditione se adjunxit. Tandem visus fuit aptior, ut militiae terrenae adscriberetur, quam statum clericalem profiteretur." - P. C. 1789. jún. - P. L. k. i. 1788. jún. 25. - Sz. E. T. I. 54, 58; II. 174, 174 2, 176. 177. l. - Németül és olaszul is beszélt.
Sz. Hegyhátmorácon 1837. márc. 30-án Z. Zsigmond és Gyenese Rozália nemes szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1863. júl. 20-án. Káplán volt Ikervárott (1863-66), Nován (1866. ápr.-júl.), adm. Nyőgéren (1866. aug.-nov.), adm. Ostffyasszonyfán (1866. nov.-1868. máj.), pléb. u. o. 1868. máj.-tól 1886. dec. 25-én beköv. haláláig.
Sz. Alsóhahóton (Zala vm.) 1869. jan. 17-én Z. Viktor uradalmi nagybérlő és Grész Paulina szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Rohoncon (1892-93), Körmenden (1893. aug.-1895. szept.) Sárvárott (1895. szept.-1896), Alsólendván (1896), Szombathelyen (1896. nov.-1908. febr.), pléb. Kemenesmihályfán 1908. márc. óta. 1918-tól 1926-ig a kemenesaljai ker. esperesi tisztjét viselte.
Közepesen beszél németül. Plébánossága alatt épült a vönöcki új népiskola és tanítói lak. 1928-ban a kemenesmihályfai templom teljesen restauráltatott, a költségekhez Z. V. 800 P-vel járult. Kemenesmihályfán megalakította a Szívgárdát, Kemenesszentmártonban a Jézus Szíve-társulatot. 1917-ben 1.000 K-t fizetett be az Egyházm. Tak.- ba a kemenesmihályfai templomban építendő új orgonára.
Sz. budapesten 1904. nov. 2-án Z. József molnár és Ürményi Margit szülőktől. Felsz. 1931. jún. 28-án. Káplán volt Egervárott (1931. aug. 1.-1932. aug.12.); hitoktató Zalaegerszegen 1932. aug. 12. óta.
A zalaegerszegi Kat. Legényegylet egyházi elnöke.
Sz. Szenteleken 1782. aug. 6-án Z. Mihály és Anna szülőktől. Felsz. 1810. máj. 13-án. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1810-11), adm. Pósaszentkatalinon (1811-12), adm. Németszentgróton 1812-től 1849. dec. 17-én beköv. haláláig.
Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Németszentgrót, 1812. máj. 5 és 1832. júl. 17. - U. o. 53 frtos misealapítványt tett.
Sz. Szentpéterfán 1734. okt. 2-án, Zimich (sic!) Péter fia. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1758-ban. Káplán volt Körmenden (1758-62), pléb. Csémben (1762-65), Tömördön (1765-73), Egyházasrádocon 1773. márc.-tól 1786. febr. 19-én beköv. haláláig. A szószéken prédikáció közben szélütötten, holtan esett össze.
Jámbor, buzgó pap volt. Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Egyházasrádoc, 1780. máj. 20. - P. C. 1786. p. 272.
Sz. Vasalján 1884. febr. 15-én Z. Mihály és Kártyás Anna földműves szülőktől. Felsz. 1907. jún. 27-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1907. aug. 1.-1908. márc. 20.), Vámoscsaládon (1908. márc. 20.-1908. júl. 5.), Hosszúperesztegen (1908. júl. 5.-1909. dec. 2.), Szepetneken (1909. dec. 2.-1910. júl. 1.), hitoktató Zalaegerszegen (1910. júl. 1.-1915. ápr. 1.); pléb. Felsőoszkón 1915. ápr. 1. óta. – 1925. szept. 29. óta a vasvári ker. esperese.
Felsőoszkón plébánossága alatt megújíttatott a templom kb. 30.000 P költséggel, új orgonáját Angster készítette, 2 új harangját (3-3.000 P-ért) Seltenhoffer. A templom körüli bástya 6.000 P-be került. Ugyancsak megújíttatott a plébbánialak. Olaszkán a templom restauráltatott kb. 3.000 P költséggel.
Sz. Vasalján 1886. febr. 28-án Z. Mihály és Kártyás Anna földműves szülőktől. Felsz. 1909. jún. 27-én. Káplán volt Szepetneken (1909. júl.-dec.), Hosszúperesztegen (1909. dec.-1912. márc.), Jánosházán (1912. márc.-1913. ápr.), Sárvárott (1913. máj.-1914. júl.), Körmenden (1914. júl.- 1916. jan.), adm. Zalatárnokon (1916. márc.-1921. máj.), pléb. Kámban (1921. máj.-1928. máj.). 1928. máj. 7-én belépett az Isteni Ige Társulatába (Societas Verbi Divini), a rajnamenti Siegburgban 13 hónapig, majd 2 1/2 hónapig Mödlingben végezte a noviciátust. 1929. szept. 10-től 1930. jún.-ig Budatétényben a gimn. I-II. oszt. tanulóit tanította a reáliákra. 1930 őszétől 1933 májusáig népmissziókat végzett, 1933 ősze óta Budatétény plébánosa. 1930. máj. 1-én tette első fogadalmát, 1933. szept. 3-án örök fogadalmát.
1930 óta szerkeszti a Kis Hitterjesztőt és a Szent Mihály Missziós Naptárt; összeállította rendjének magyar nyelvű imakönyvét és társulati szabályait. - Sz. E. T. II. 372. l. - Németül is beszél.
Sz. Hosszúperesztegen 1887. febr. 22-én Z. János és Kovács Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1911. jún. 29-én Győrött (a széküresedés miatt). Káplán volt Pákán (1911. júl.-1914. júl.), Sárvárott (1914. aug.-1916. júl.), hitoktató Szombathelyen (1916. aug.-1919. febr.); pléb. Baltavárott 1919. f ebr. óta.
Plébánosi munkásságának főbb eseményei: Hegyhátkisbéren 1923-ban új templom épült, a költségeket: 5 vagon búzát a hívek adták össze. Nagytilajban a templomot cementkerítéssel vették körül (1600 P), 1929-ben pedig 45.000 P-ért modern, 2 tanerős iskolát és tanítói lakást emeltek, a régi iskolát 3 szobás kántortanítói lakássá alakították át; u. o. 2 harangot szereztek be és a templom kőpadlózatát cementlapokkal cserélték ki. Mikosszéplakon rendezték a kegyuri kérdést, kijavították a templomot, 2 új harangot szereztek be, az iskola előtt felállították a hősök szobrát, melyet parkkal és kerítéssel vettek körül; a 3.000 P-s költséget gyüjtéssel szedték össze. Baltavárott az 1745. évben épült művészi értékű templomot restaurálták: 1926-ban új tölgyfapadokkal látták el (1.600 P), 1929-ben 3 új harangot szereztek be (5.100 P), 1934-ben a tornyot bádoggal fedték, villámhárítóval látták el, a templom belsejét Steffek Albin barokk ornamentikákkal és 5 freskóval díszítette (3.500 P). A költségeket gyüjtés útján adták össze.
Sz. Muraszombaton 1867. szept. 26-án Z. István szabó és Gredár Julianna szülőktől. Felsz. 1893. júl. 15-én. Káplán volt Felsőlendván (1893. aug.-1894. febr.), Muraszombaton (1894-96), adm. Szentsebestyénben (1896-1905), id. adm. Szentpéterfán (1905. márc.-okt.), kisegítő Incéden (1905- 6), az Amerikai Egyesült Államokban Throop Pa.-ban pléb. (1906-8), visszatérve Belatinc plébánosa volt 1908-tól 1914. febr. 21-én beköv. haláláig.
Körl. 1914. II. 1518.: "A tevékeny életű papot, híveinek gondos lelkipásztorát a paptársak kegyes megemlékezésébe ajánlom." - Vendül, németül és angolul is beszélt.
Sz. Mezőörsön 1756. aug. 1-én Zsedöl (sic!) István és Nagy Katalin nemes szülőktől. A teológiát Győrött és Budán hallgatta. Felsz. 1780. szept. 10-én a celldömölki apátsági templom sz. Anna kápolnájában. Káplán volt Lentiben (1781. okt.-1782. szept.), adm. Kemenesmihályfán (1782. szept. -1783. nov.), pléb. Káldon 1783. nov.-től 1802. febr. 4-én beköv. haláláig. Élete utolsó éveiben súlyos betegsége miatt adm. volt mellette.
A püsp. szentszék által elrendelt és ellenőrzött, kortörténeti szempontból érdekes egészségügyi diétáját l. P. C. 1799. p. 177, 192; 1800. p. 80.
Sz. Muraszombaton 1840. júl. 9-én Zs. József csizmadiamester és Karlovics Anna szülőktől. Kisszeminárista volt. Felsz. 1863. júl. 20-án. Káplán volt Alsólendván (1863), Felsőlendván (1864. jan.-okt.), Belatincon (1864. okt.- 1868), Alsólendván (1868-69), Belatincon (1869-70), pléb. Alsószölnökön (1870. aug.-1887. ápr.), pléb. Felsőlendván 1887. ápr.-tól 1891. nov. 10-én beköv. haláláig.
Beszélt vendül is. - Sz. E. T. II. 373. l.
Sz. Gyórón (Sopron vm.) 1794. nov. 13-án Zs. József és Ötvös Rozália szülőktől. Kisszeminárista volt. Felsz. 1817. nov. 16-án. Káplán volt Meszlenben (1817. dec.-1818. ápr.), Vépen (1818. máj.-szept.), Vámoscsaládon (1818. szept.- 1819. jan.), Győrvárott (1819. szept.-1825. febr.), pléb. u. o. 1825. febr.-tól 1872. ápr. 30-án beköv. haláláig. 1862-től 1870-ig ker. esperes volt.
Németül is beszélt. Győrvárott 100 frtos misealapítványt tett és saját költségén szerezte be a nagyharangot (393 kg.). - Vis. Can. Győrvár, 1831. jún. 6.
Sz. Hahóton (Zala vm.) 1800. febr. 11-én Zs. György és Bertalan Katalin szülőktől. Atyja Festetich György grófnak uradalmi tiszttartója volt. Kisszeminarista volt. Felsz. 1824. jan. 1-én Verhovácz Miksa zágrábi püspök által (a széküresedés miatt). Káplán volt Meszlenben (1824. jan.- 1825. jan.), Sárvárott (1825. jan.-okt.), Kőszegen (1825. okt.-1827. máj.), Jánosházán (1827. jún.-1829. jan.), pléb. Pecölben 1829. jan.-tól 1874. febr. 27-én beköv. haláláig.
Németül is beszélt. 1874-ben 150 frtos alapítványt tett 3 csendes szentmisére: önmagáért, szülőiért és Bőle András püspökért. Híveinek nemcsak lelkiorvosa volt, valóságos gyógyszertára volt, a betegeket ellátta a szükséges orvosságokkal. Erősen liberális szellemű historia domusa kortörténeti szempontból érdekes. - Vis. Can. Pecöl, 1838. máj. 31. - Sz. E. T. I. 345, 358; II. 346, 373. l.
Sz. Vasjobbágyiban 1884. okt. 26-án Z. Vendel kereskedő fia. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Királyfalván (1908-9), Gyanafalván (1909), Pinkafőn (1909-12), Nagyszentmihályon (1912), Lékán (1912-15), közben id. adm. volt Felsőszénégetőn. 1915 óta Árokszálláson plébh.
Németül is beszél. 1921-ben (márc.-szept.) excurrendo adminisztrálta a kiclédi plébániát.