Sz. Vaskeresztesen 1841. máj. 11-én Poller Pál és Májrics Mária jobbágy szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte, a teológiát mint a Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1864. júl. 10-én. Nevelő volt Zalaszentgróton (1864-69), prefektus a szemináriumban (1869-70), karkáplán (1870-71), pléb. Körmenden 1871. dec. 3-tól 1922. júl. 14-én beköv. haláláig. 1904-ben dersi c. préposttá, 1907-ben ker. esperessé, tanfelügyelővé és a Vigilantia-bizottság tagjává, 1912-ben a Ferenc József-rend lovagjává neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 247, 294, 364. l.

Sz. Létéren 1827. júl. 20-án P. Ferenc néptanító és Terézia szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. Káplán volt Gyanafalván (1856-69), pléb. u. o. 1869-től 1891. szept. 7-én beköv. haláláig. 1873-ban a szentgotthárdi ker. esperesévé, 1890-ben szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Németül is beszélt.

Sz. Tatán 1777. júl. 13-án. P. József nemes csizmadiamester és Pror Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Táplánfán (1804. jún. 3.-1807. dec. 28.), pléb. u. o. 1807. dec. 28-tól 1845. jún. 15-én beköv. haláláig. .

Németül is beszélt. - Vis. Can. Táplánfa, 1841. máj. 26.

Sz. Kőszegen 1817. okt. 19-én P. János és Hochecker Magdolna szülőktől. Felsz. 1842. júl. 20-án. Káplán volt Nagylengyelben (1844. okt.-1846. márc.), Szepetneken (1846. márc.-1847. márc.), Vízlendván (1847), Pusztaszentmihályon (1847), Incéden (1847-49), Lékán (1849-51), Vasfarkasfalván (1851-56), Rábaszentmártonban (1856- 1859) . Meghalt 1859. szept. 23-án.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 364. l.

Sz. Muraszigeten 1861. ápr. 2-án P. István és Kolár Mária földműves szülőktől. Felsz. 1885. júl. 14-én. Káplán volt Felsőlendván (1885-87), plébh. Alsószölnökön (1887. máj.-1894. máj,), plébh. Felsőszölnökön (1894. máj.-1913. aug.), pléb. Szentsebestyénben 1913. aug. óta.

Vendül és közepesen németül is beszél. Felsőlendván Skapuláré, Jézus- és Mária Szíve egyesületeket alapított, ugyanezeket megalapította Felsőszölnökön és fejlesztette Szentsebestyénben. Utóbbi helyen temploma számára miseruhát és violaszín palástot szerzett be.

Sz. Perestón 1738 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1768 körül. Káplán volt Muraszombatban (1768-73), plébh. Csendlakon (1773-76), pléb. u. o. 1776-tól 1781. nov. 25-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - Vis. Can. Csendlak, 1778. szept. 9. - Csendlakon 100 frtos misealapítványt tett. - P. C. 1781. p. 309.

Sz. Hernyéken 1745 körül. A teológiát mint a zágrábi egyházmegye növendéke a bolognai egyetemen végezte. Felsz. 1770-ben Zágrábban. Káplán volt Lentiben (1770-72), Pákán (1772-76), Lendvavásárhelyen (1776), Kerkaszentmiklóson (1776-77), ismét Pákán (1777. dec.-1780), pléb. Szőcén (1781-1784. márc.), pléb. Rábahidvégen 1784. márc.-tól 1791. dec. 27-én beköv. haláláig.

Horvátul és közepesen németül is beszélt. - P. C. 1792. p. 5. – Vis. Can. Páka, 1778. máj. 30-31. - Rábahidvégen 600 frtos misealapítványt tett.

Sz. Hernyéken 1735 körül. A teológiát a zágrábi szemináriumban hallgatta. Felsz. 1758-ban. Káplán volt Pákán (1758-61), Alsólendván (1761-69), pléb. Kerkaszentmiklóson 1769-től 1796. dec. 24-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt horvátul is. Kerkaszentmiklóson 500 frtos alapítványt tett öröklámpaolajra. - P. C. 1796. p. 297; 1797. p. 3.

Sz. Budapesten 1910. febr. 8-án P. József M. Á. V. műszaki tisztviselő és Varga Mária szülőktől. Felsz. 1933. jún. 25-én. Kisegítő volt Győrvárott (1933. aug. 26.-nov. 1.), káplán Alsóbogodon (1933. nov. 1.-dec.), Szepetneken 1933. dec. óta.

Németül is beszél.

Herzan bíboros egykori ceremonáriusa volt kispapjaink tanára a szertartások római liturgia szerinti elsajátításában. V. ö. Sz. E. T. I. 196. l.. és Archiv. Segr. Vaticano. Nunziatura di Vienna. T. 702. p. 35. (Severoli levele Consalvihoz 1803. júl. 13.: "Annetto alcuni fogli . . . profittando dell' occasione, che mi porge il ritorno del Sacerdote Agostino Pianetti, che da Sabaria, dov' era impiegato in qualita' di Cerimoniere presso l' Emo Herzan, si restituisce costá.")

Sz. Szombathelyen 1873. dec. 20-án P. János cserepes és Wölfer Mária szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Másodgondnok volt a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1896- 1897), káplán Pörgölényben (1897-98), ismét pref. a kőszegi árvaházban (1898-1900), káplán Gyanafalván 1900-tól 1902-ig. 1902-ben hiv. bejelentés nélkül elhagyta helyét, ismeretlen helyre (állítólag Amerikába) távozott s ezért mint fugitivus minden egyházi tevékenységtől eltiltatott (körl. 1903. I.).

Sz. Kőszegen 1752. jún. 7-én P. András és Hindler Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1776-ban. Káplán volt Incéden (1777. okt.-1778. márc.), plébh. Vasdobrán (1778. ápr.-nov.), káplán Kőszegen (1778. dec. -1781. dec.), pléb. Gyanafalván 1781. dec.-től 1785. jún. 23-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Kőszeg, 1780. jún. 7. - P. C. 1785. p. 124.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1777. dec. 29-én P. Ferenc és Becs Julianna szülőktől. Felsz. 1801. aug. 2-án. Káplán volt Alsólendván (1801-3), Vasszentmihályon (1803. dec.- 1805. júl.), Vámoscsaládon (1805. júl.-1807. nov.), Szepetneken (1807. nov.-1811. jan.), Szombathelyen a deficientiában (P. C. 1811. n. 8, 139, 459, 704.), káplán Vasszentmihályon (1812. jún.-1817. jún.), pléb. Egyházashollóson (1817. jún.-1818. nov.), káplán Iváncon (1818-20), 1820-ban ismét deficiens lett (P. C. 1820. n. 435.). Nagysitkén bátyjánál lakott 1829. jún. 5-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Vasszentmihály, 1813. máj. 13. - P. C. 1829. n. 448.

Sz. Söptén 1885. febr. 8-án P. József és Viszked Anna földműves szülőktől. Felsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Nagysitkén (1908. okt. 1.-1911. júl. 14.), betegszabadságon (1911. júl. 14.-okt. 10.), káplán Salomvárott (1911. okt. 10. -1912. júl. 26.), Körmenden (1912. júl. 26.-1914. júl. 25.), Sárvárott (1914. júl. 25.-1915. jún. 13.), pléb. Nagysitkén 1915. jún. 13. óta.

Nagysitkén Jézus Szíve-társulatot és Oltáregyletet alapított. Új temető területet szerzett a nagy- és kissitkei hívek számára, a régi temetőt bekeríttette. Új harangokat szerzett be: Nagysimonyiban (1923), Nagysitkén (1925-ben 9.600 P-ért). Új 2 tantermes és 2 lakásos iskolát építettek Nagysimonyiban 1928-ban 32.000 P-ért. A régi iskolát átalakították, a plébániaépületet renoválták, bekerítették kb. 12.000 P-ért. - Beszél közepesen németül is. - 10.000 K misealapítványt tett atyjáért.

Sz. Szombathelyen 1910. okt. 22-én P. István városi műszaki tiszt és Németh Róza szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Káplán Jánosházán 1934. aug. 27. óta.

Sz. Szombathelyen 1877. jan. 7-én P. József csizmadiamester, helypénzszedő és Balási Mária szülőktől. Felsz. 1899. júl. 2-án. Káplán volt Rábakethelyen (1899. júl.-1902. okt.), káplán Kemenesmihályfán (1902. nov.-1904. okt.), a "Szombathelyi Ujság" szerkesztője (1904-12), káptalani karkáplán (1908-12), a szeminárium lelkiigazgatója és az aszkétika tanára (1912-1918. dec. 31.), h. vicerektor (1917 -1918), pléb. Bábakovácsiban 1919. jan. 1. óta. 1925-ben pápai t. káplánná neveztetett ki.

Németül is beszél. Megújította és megnagyobbította a rábakovácsi templomot - Sz. E. T. II. 284, 294, 365. l.

Sz. Szombathelyen 1890. márc. 16-án P. Pál cipészmester és Szedlacsek Erzsébet szülőktől. Felsz. 1912. júl. 9-én. Káplán volt Szepetneken (1912. aug. 1.-1914. ápr. 17.), Bánokszentgyörgyön (1914. ápr. 17.-1915. szept. 30.), Csesztregen (1915. okt. 1.-1917. jan. 18.), Tótszentmártonban (1917. jan. 18.-okt. 6.), tábori lelkész a világháborúban (1917. okt. 6.-1918. nov.), káplán Tótszentmártonban (1918. dec.-1920. dec.), Körmenden (1920. dec.-1924. ápr.), pléb. Náraiban 1924. máj. 1. óta.

Közepesen beszél németül. Náraiban a templomot külsőleg és belsőleg restauráltatta, a plébánialakot tataroztatta, melléképületeit részben újjáépíttette, részben kijavíttatta. Az osztálytanítói lakást újjáépíttette. Hősi emlékművet és országzászlót állíttatott fel. Az iskola részére vetítőgépet szerzett be. Szívgárdát alapított és vezeti azt, valamint a Credo-, Oltár- és Leventeegyesületeket. Az iskolánkívüli népművelés vezetője. - Sz. E. T. II. 443. l.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1775. márc. 2-án P. Ferenc és Becs Julianna szülőktől. P. György (l. 1013.) bátyja. Felsz. 1798. szept. 30-án. Káplán volt Pákán (1798. okt.-1799. máj.), Nagysitkén (1799. jún.-1803. nov.), Sárvárott (1803. nov.-1804. szept.), pléb. Nagysitkén 1804. szept.-től 1842. ápr. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagysitke, 1814. máj. 27. és 1837. máj. 24. - Ő rendelte a nagysitkei templom számára a Szűz Mária és Sz. József oltárokat s alapítványt tett ezek fenntartására.

Sz. Püspöktamásiban 1871. dec. 31-én P. György és Tamás Borbála földműves szülőktől. Felsz. 1896. júl. 13-án. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1896-98), Körmenden (1898. júl. 25.-1901. szept. 1.), Alsólendván (1901. szept. 1. -1907. júl. 28.), Körmenden (1907. júl. 28.-1912. márc. 17.), Hosszúperesztegen (1912. márc. 17.-1915. okt. 20.), közben adm. Felsőoszkón (1915. jan. 1.-márc. 31.), pléb. Pápócon 1915. okt. 20. óta.

Sz. Darázsfalun (Sopron vm.) 1767. ápr. 30-án P. György és Margit szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Rohoncon (1791-95), pléb. Szentkúton (1795-1809), pléb. Szentpéterfán 1809. jún. 23-tól 1811. szept. 10-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt - Vis. Can. Szentkút, 1808. máj. 29.

Sz. Vépen 1906. okt. 21-én P. Károly uradalmi gépkocsivezető és Gerencsér Mária szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Rábagyarmaton (1929. aug.-1930. júl.), Alsóságon (1930. júl.-1933. jan.), Letenyén (1933. jan.- okt.), kurátor Reszneken 1933. nov. 1. óta.

Sz. E. T. I. 10. l.

Sz. Sopronban 1891. okt. 25-én P. János cipész és Ribarits Anna szülőktől. Felsz. 1917. jún. 6-án. Káplán volt Pörgölényben (1917-18), Vasvörösvárott (1918-20), Nagyszentmihályon (1920-21), adm. Borostyánkőn (1921), káplán Pákán (1921. dec.-1923. jún.), Felsőpatyon (1923. aug. -1924), ideiglenesen a burgenlandi Ap. Adminisztrátor rendelkezésére bocsátva (körl. 1924. III. 2085.) káplán volt Rábaszentmártonban (1924), ismét visszakerült egyházmegyénkbe u. a. évben káplánnak Felsőpatyra (1924-26), majd Letenyére (1926-27). 1928-ban felvételt nyert a pécsi egyházmegyébe s a szombathelyinek kötelékéből elbocsáttatott. Jelenleg Tolnán káplán.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Kethelyen (Sopron vm.) 1783. szept. 15-én Pleyer (sic!) Pál alsólászlói molnármester és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1807. szept. 8-án. Káplán volt Gyanafalván (1807-10), plébh. Egyházasfüzesen (1811-27), Erdődy György gróf házikáplánja Monyorókeréken (1827-30), pléb. Pinkamiskén 1830-tól 1862-ig, amikor nyugalomba vonult; Pinkamiskén élt 1863. márc. 10-én beköv. haláláig. 1853-ban csatári javadalmas apáttá neveztetett ki, Szenczy püspök 1853. júl. 10-én benedikálta.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Gyanafalva, 1808. máj. 24; Pinkamiske, 1836. jún. 24.

Sz. Kiskanizsán (Zala vm.) 1796. jan. 5-én Plander (sic!) István és Káposzta Julianna szülőktől. Felsz. 1819. jan. 17-én. Káplán volt Nagylengyelen (1819. ápr.-júl.), Szombathelyen (1819. aug.-1824. febr.), a történelem tanára a szombathelyi líceumban (1824. febr.-1826. dec.), pléb. Nován 1826. dec. 1-től 1867. márc. 5-én beköv. haláláig. 1826-tól 1855-ig ker. esperes és tanfelügyelő volt. Zala megye 1831-ben táblabírájává választotta.

Vis. Can. Nova, 1830. jún. 13. - Nován 100 frtos alapítványt tett szentmisére, 42 frtost a kántor javadalmazására. - Sz. E. T. II. 220, 365. l.

Sz. Somfalván (Sopron vm.) 1791. szept. 23-án Plang (sic!) András és Terézia szülőktől. Felsz. 1815. ápr. 9-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1815-22), pléb. Óbéren 1822-től 1846. máj. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can, Óbér, 1832. jún. 26.

Sz. Nemesládonyban (Sopron vm.) 1840. ápr. 24-én nemes P. Pál és Módli Anna szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1867. júl. 21-én. Káplán volt Lékán (1867-68), Incéden (1868-69), Lékán (1869-71), Pörgölényben (1871-74), Pinkafőn (1874-76), Királyfalván (1876-78), plébh. Barátfalván 1878-tól 1909-ig. Ekkor nyugalomba ment, Pinkafőn élt 1911. nov. 29-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1788. jan. 19-én P. János és Horváth Anna szülőktől. Felsz. 1812. máj. 23-án. Káplán volt Iváncon (1812-15), Rábakethelyen (1815. júl.-1818. aug.), Jánosházán (1818. aug.-1822. jan.), pléb. Milejben 1822. febr. 1-től 1837. febr. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. lvánc, 1813. máj. 14; Milej, 1830. június 15.

Sz. Pódafán (Pozsony vm.) 1797. márc. 21-én. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1822. aug. 21-én. Káplán volt Sajtoskálon félévig, nevelő Niczky Lajos gróf gyermekei mellett 9 1/2 évig, adm. KözéppuIyán félévig, káplán Rábabogyoszlón félévig. 1834-ben elnyerte a dozmati plébániát és átvétetett a szombathelyi egyházmegyébe. 1834 áprilisától 1869. ápr. 16-án beköv. haláláig vezette a dozmati plébániát.

Németül is beszélt - Vis. Can. Dozmat, 1841. jún. 9.

Sz. Kajdon 1810. ápr. 7-én Pogán (sic!) Gábor és Dezse Borbála szülőktől. Felsz. 1834. szept. 14-én. Káplán volt Vépen (1834-35), Nagygencsen (1835-36), Nicken (1836. aug.-1838. szept.), Letenyén (1838. okt.-1840. nov.), Salomvárott (1840. dec.-1841. okt.), Szentgyörgyvölgyén (1841. nov.-1849. dec.), Baltavárott (1849. dec.-1852. júl.), Alsólendván (1852. júl.-1854. júl.), pléb. Boncódföldén (1854. júl.-1855. okt.), pléb. Csesztregen 1855. nov. 1-től 1877. ápr. 14-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nick, 1838. május 26.

Sz. Németiben (Tótkeresztúri pl., Sopron vm.) 1789. júl. 8-án P. Antal és Tevely Julianna nemes szülőktől. A teológia elvégzése után nevelő volt Nagysitkén a felsőbüki Nagy családnál. Felsz. 1812. júl. 12-én. Káplán volt Jákon (1812. szept.-1813. febr.), Vámoscsaládon (1813. febr.-1818. júl.), adm. Rábakovácsiban (1818. aug.-1820. szept.), pléb. Zalaerdődön 1820. szept. 1-től 1872. dec. 31-ig. Ekkor nyugalomba ment. Zalaerdődön élt 1875. jan. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vámoscsalád, 1815. ápr. 26; Zalaerdőd, 1837. május 31. - Zalaerdődön 172 frtos misealapítványt tett.

Sz. Kal-on (Kál?) 1732. aug. 20-án. A Jézus-társaságba belépett 1751. okt. 15-én. A Társaság eltörlése után egyházmegyénk területén élt. 1781. dec. 12-én Megyesen (Balozsameggyes) húnyt el.

P. C. 1782. p. 479.

Sz. Zalaegerszegen 1806. nov. 10-én Boka (sic!) Antal és Nagy Róza nemes szülőktől. Felsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Vépen (1832. okt.-nov.), Sárvárott (1832. dec.- 1834. aug.), Letenyén (1834. aug.-1835. ápr.), pléb. Kerkaszentmiklóson 1835. máj. 16-tól 1844. jún. 13-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Zalaerdődön 1813. aug. 19-én P. János néptanító és Kiss Anna szülőktől. A teológia elvégzése után korhiány miatt nem volt szentelhető. Segédgondnok volt a Kelcz-Adélffy árvaházban (1835. okt.-1837. ápr.). Felsz. 1836. nov. 9-én. Nevelő volt a szentgyörgyi Horváth családnál (1837. máj.-1840. febr.), káplán Sárvárott (1840. márc.- 1850. dec.), pléb. Felsőpatyon (1851. jan. 1.-1892. febr. 15.). 1886-ban tb. szentszéki ülnök lett. 1892. febr. 15-én lemondott plébániájáról, nyugalomba ment. Szombathelyen húnyt el 1894. jún. 18-án.

Németül is beszélt.

Sz. Zalaerdődön 1815. szept. 13-án P. János kántortanító és Kiss Anna szülőktől. P. István öccse. Felsz. 1838. szept. 18-án. Káplán volt Nyőgéren (1838-40), közben kisegített Rábakovácsiban (1839. júl.-okt.), káplán Nován (1840. nov.-1847. febr.), Zalaegerszegen (1847. okt.-1854. febr.), adm. Sárvárott Mayer J. oldalán (1854. febr.-1861. szept.), adm. Rédicsen (1861. szept.-1862. jan.), pléb. u. o. (1862. jan.-1894. márc.). 1894 márciusában nyugalomba ment, Szombathelyen élt, 1895. szept. 3-án Galsán húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1807. febr. 5-én P. Ignác és Czuman Mária szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista, a teológiát mint a Pázmáneum növendéke végezte. Mint a teológia baccalaureusa fejezte be bécsi tanulmányait. Felsz. 1830. aug. 24-én. Tanulm. felügyelő volt a szemináriumban 2 évig, majd a líceumban a logika, metafizika és erkölcstan tanára volt 1832-től 1850-ig. 1835-ben a pesti egyetemen megszerezte a filozófiai doktorátust, 1838-ban az egyetem filozófiai kara bekebelezett doktorává, 1842-ben Zala megye táblabírájává választotta. 1850-ben az új tanulmányi rend behozatalával megszűnt a líceum, Polák a főgimn.-ban a filozófiát, a görög nyelvet és irodalmat tanította. 1851. szept. 27-én elnyerte a rábakethelyi plébániát, de csak a főgimn. első félévi tanításának befejeztével 1852. márc. 5-én foglalhatta el azt. 1859-től 1870-ig ker. esperes és tanfelügyelő volt, 1862-ben Ker. Sz. Jánosról nev. szepes-stolai c. apáttá neveztetett ki, Szenczy püspök márc. 2-án benedikálta. Elhúnyt Rábakethelyen 1873. febr. 13-án.

Nagyműveltségű, nemeslelkű, kiváló pap volt. Németül s franciául beszélt. Rábakethelyen 124 frtos misealapítványt tett. Sokat tett plébániájáért, új iskolát emelt és igen jó historia domust állított össze.

Sz. Jánosházán 1870. dec. 8-án P. József és Tóth Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1894-95), Csesztregen (1895. okt.- 1898. jan.), Hosszúperesztegen (1898. jan.-1902. okt.), Jánosházán 1902. okt.-tól 1908. ápr. 3-án beköv. haláláig.

Sz. Lékán 1808. jan. 1-én Pop (sic!) Antal és Augusztin Jusztina szülőktől. Felsz. 1833. júl. 31-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1833-34), Incéden (1834-35), Gyanafalván (1835-37), Rohoncon (1837-39), plébh. Borostyánkőn (1839-42), káplán Lékán (1842-45), pléb. Felsőszénégetőn (1845. okt. 30.-1854. márc. 27.), pléb. Pörgölényben 1854. ápr.-tól 1874. jún. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Pörgölényben 100 frtos misealapítványt tett. papi buzgóságának emléke ma is él Lékán és Pörgölényben.

Sz. Cinfalván (Sopron vm.) 1888. dec. 25-én P. István és Benákovits Janka földműves szülőktől. Felsz. 1914. jún. 27-én. Káplán volt Incéden (1914. jún.-1916. márc.), káplán Szenteleken és egyben adm. Barátfalván (1916. márc. 7.-szept. 8.), plébh. Pásztorházán (1916. szept. 8.-1918. dec. 18.), káplán Rohoncon (1918. dec. 18.-1922. jan. 5.), plébh. Pörgölényben 1922. jan. 5. óta.

Pörgölényben vezeti a Jézus Szíve- és az Istenanya-társulatokat, Németgyiróton a Kat. Legényegyletet, Pörgölényben 1927-ben Hitelszövetkezetet alapított, melynek elnökhelyettese. 1927-ben a templom belsejét renováltatta 12.000 Sch. költséggel, 1928-ban új iskolát építtetett 20.000 Sch. költséggel. - Horvátul és németül is beszél.

Sz. Kőszegfalván 1818. márc. 20-án Stibecker János és Kohl Erzsébet földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1846. jún. 18-án. Elhúnyt 1846. dec. 25-én Bogáton, ahol Skerlecz Károly báró kir. kamarás családjánál nevelő volt.

Németül is beszélt.

Sz. Muraszombaton 1729 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta 3 évig. Felsz. 1757-ben. A szemináriumból egyenest a nagydolányi plébánia élére került s ott munkálkodott 1784. júl. 18-án beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is Neszélt. - P. C. 1784. p. 518. – Vis. Can. Nagydolány, 1778. szept. 3.

Sz. Vönöckön 1761. aug. 20-án nemes családból. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1786. nov. 5-én Kőszegen. Káplán volt Jánosházán (1786. dec.-1788. aug.), közben id. adm. Szőcén (1787. jún.-aug.), plébh. Egyházashetyén (1788. aug.-1789. máj.}, pléb. Kemeneshőgyészen 1789. máj. 27-től 1793. szept. 5-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. Az inf.-k buzgó, példás életű papnak mondják.

Sz. Káptalanfán (Zala vm.) 1764. dec. 13-án polgári sorban élő szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta 5 évig. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Meszlenben (1791. ápr. -dec.), Alsólendván (1791. dec.-1793), Salomvárott (1793 -97), pléb. Pusztamagyaródon (1797-1808), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1808. ápr. 6-tól 1819. május 3-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Egyes iratok sümegi származásúnak mondják. - Vis. Can. Szentgyörgyvölgye, 1811. május 6.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1812. márc. 14-én "Nemzetes és Vitézleő P. Mihály és Nemes Szabó Therézsia szülőktől" (akvi bejegyzés). Felsz. 1835. máj. 10-én. Bőle püspök udvari káplánja volt 1835-től 1840-ig, püspöki és szentszéki jegyző 1840-től 1847. szept. 20-ig; pontosan teljesítette dolgát és 1840-től 1844-ig szép indexeket készített a jegyzőkönyvekhez. 1847. szept.-ben Egyházasrádóc plébánosa lett s ott munkálkodott 1872. júl. 21-én beköv. haláláig. 1860-tól haláláig viselte a körmendi ker. esperesi és tanfelügyelői tisztjét.

Németül is beszélt.

Sz. Ölbőn 1810. nov. 28-án P. János és Ajakas Julianna nemes szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Házikáplán volt Zalabéren szentgyörgyi Horváth uraságnál (1835-37), káplán Jánosházán (1837. febr.-1844. máj.), Vépen (1844. jún.- nov.), Kőszegen (1844. nov.-1851. nov.), Szombathelyen (1851. dec.-1852. febr.), Sárvárott (1852. márc.-1854. febr.), pléb. Pinkamindszenten 1854. febr. 21-től 1860. júl. 21-én beköv. haláláig. .

Sz. Páliban (Sopron vm.) 1761. jan. 29-én P. Bálint és Szigeti Éva szülőktől. A teológiát Győrött és Pozsonyban hallgatta 5 éven át kitűnő sikerrel. Felsz. a régi vártemplomban 1784. máj. 9-én. Káplán volt Csesztregen (1787. okt.- 1788. jún.), Sárvárott (1788. júl.-1790. nov.), az egyházjog és történelem tanára a szemináriumban (1790. nov.-1802. aug.), pléb. Vámoscsaládon 1802. aug.-tól 1812. ápr. 9-én beköv. haláláig.

Jeles pap volt. Somogy püspök 1811-ben 13 kanonokjelölt közt 7-ik helyen terjesztette fel s ezt írta róla: "Vitae exemplaris cum solida scientia . . . zelus pastoralis cum patientia conjunctus. Gravis agendi ratio et pacifica indoles." - Sz. E. T. I. 82, II. l88, 189, 294, 365, 402. l.

Sz. Klagenfurtban 1751 körül. Felsz. a gurki egyházmegye szolgálatára 1774-ben. Az egyházmegyébe 1778 júliusában jött, Szalónakon mint várkáplán működött 4 hónapig, Vasdobrán mint pléb. 1782. aug.-ig, amikor egyházmegyénkből elbocsáttatott és a salzburgiba vétetett fel.

Németül és franciául beszélt. - Vis. Can. Vasdobra, 1779. május 17. - P. C. 1782. p. 640, 659, 717, 730.

Sz. Kenyeriben 1841. márc. 20-án Pörneszi (sic) Mihály és Csihar Katalin szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Hosszúperesztegen 1866 novemberétől 1872. júl. 14-én beköv. haláláig.

Sz. Pinkafőn 1748 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. a csanádi egyházmegye titulusára 1771-ben. Ausztriában káplánkodott különböző helyeken 7 évig. 1779-ben felvétetett egyházmegyénkbe és Vasvörösvár plébánosa lett. 1799-ben lemondott plébániájáról; különféle helyeken tartózkodott ezután, így Pórdömölkön (1802-1810), Guaron (1812 -17), Szombathelyen a deficientiában (1817-27). Kőszegen húnyt el 1827. júl. 27-én.

Németül is beszélt. Tevékeny részt vett a lődösi pl. felállításában. - P. C. 1799. p. 101, 164.

Sz. Gyöngyöshermánban 1788. szept. 3-án P. András és Csapó Veronika szülőktől. Felsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1811. okt.-1812. okt.), lelkiigazgató a szemináriumban (1812. okt.-1817. ápr.), pléb. Söjtörön 1817. ápr.-tól 1861. máj. 22-én beköv. haláláig. Zala vármegye 1840-ben táblabírájává választotta.

Németül is beszélt. Söjtörön 210 frtos misealapítványt tett. – Vis. Can. Söjtör, 1830. jún 19. - Sz. E. T. II. 189, 294. l.

Sz. Dobun-ban (Thobun?) az egykori károlyvárosi generalátus területén 1725 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1752 körül Jellachich József titulusára. Nevelő volt Kőszegen Jellachich J. családjánál (1752-54), pléb. Nagynardán 1755-től 1790. júl. 18-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. Nagynardán 20 frtos misealapítványt tett a tanító javára. - P. C. 1790. p. 246.

Sz. Körmenden 1730. május 14-én P. János és Bokor Mária szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1753-ban. A szemináriumból az egyházasszecsődi plébánia élére került s ott munkálkodott 1803. szept. 24-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. - Vis. Can. Egyházasszecsőd, 1780. máj. 21. - P. C. 1803. p. 225. - Az inf.-k mint példás életű, békés lelkületű, buzgó lelkipásztort dicsérik.

Sz. Keszthelyen 1754 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1778-ban. Káplán volt Hosszúperesztegen (1778. szept.-1779. jan.), Alsóbagodon (1779. jan.-1780), Jánosházán (1781-1782. okt.), Csesztregen (1782. okt.-1786. aug.), Milejben (1786. aug.-1787), Alsólendván (1787-91), Őrihodoson 1792-től 1796. szept. 16-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Jánoháza, 1781. ápr. 23-24. - P. C. 1781. márc. 27; 1796. p. 238. - Sz. E. T. II. 480. l.

Sz. Olláron (ma: Kemendollár) 1800. aug. 19-én P. József és Rózsa Teréz jobbágy szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1824. okt. 8-án a széküresedés miatt Sümegen Makay Antal veszprémi püspök által. Egy évet a szemináriumban töltött, majd káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1825. okt.-1826. dec.), Bánokszentgyörgyön (1827. jan.-1830. ápr.), Csesztregen (1830. máj.-1831. máj.), adm. Pinkamindszenten (1831. jún.-1835. május), Zalaegerszegen (1835. máj.-1837. jún.), pléb. Nagykölkeden 1837. jún.-tól 1881. jún. 6-án beköv. haláláig. Érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel volt kitüntetve.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Csesztreg, 1830. május 23; Pinkamindszent, 1831. jún. 17.

Sz. Zalaszentgyörgyön 1836. nov. 29-én P. Péter és Grosinger Jozefa nemes szülőktől. Atyja Batthyány Fülöp hg. gazdatisztje volt. Felsz. 1859. dec. 4-én. Káplán volt Pörgölényben (1859. dec.-1866), adm. Egyházasfüzesen (1866- 67), káplán Vasvörösvárott (1867-68), pléb. Alsóőrött 1868-tól 1918-ig. 1887-től a pinkafői ker. esperese és tanfelügyelője volt 1913-ig. 1894-ben tb. kanonokká neveztetett ki. 1922. febr. 1-én Alsóőrött húnyt el.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 331, 365. l.

Sz. Zalaegerszegen 1825. márc. 15-én P. Ferenc és Varsányi Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1850. aug. 23-án. Nevelő volt Bogáton (1850-52), káplán Nagyszentmihályon (1852-53), Kőszegen (1853. júl.-aug.), adm. Vépen (1853. aug.-okt.), püsp. szertartó és szentszéki gyakornok (1853-57), szentszéki jegyző (1857-61), püspöki titkár, szentszéki ülnök és zsinati vizsgáló (1861-73), az 1872-73. tanévben egyúttal a szemináriumban a lelkipásztorkodástan h. tanára volt, 1873-hon székesegyházi kanonokká és szemináriumi rektorrá neveztetett ki; utóbbi tisztet 1887-ig viselte. 1875-ben Sz. Benedekről nev. tereskei c. apáttá neveztetett ki, Szabó püspök ápr. 17-én benedikálta. 1886-ban pápai prelátus, 1891-ben nagyprépost lett. Elhúnyt 1901. aug. 30-án Szombathelyen.

Körl. 1902. I.: "Puli György halála folytán egyházmegyénk és kat. társadalmunk egy kimagasló, közbecsüléssel és elismeréssel hosszú pályáján szakadatlanul környezett alakját veszítette. Halála egyaránt veszteség az Egyházra és Hazára, ment egyaránt hű fia volt mindkettőnek. Kiváló érdemeket szerzett magának a papnevelés, kat. tanügy és kat. egyesületi élet felvirágoztatása körül. Egész életében csendesen, feltűnés nélkül, de szakadatlanul munkálkodott a jóra; ahol azonban e körülmények megkívánták, kiválván visszavonultságából, az ügyeknek egész lelkesedéssel állott élükre. Jámbor életű, Isten szíve szerinti pap volt, kinek minden törekvése oda irányult, hogy papi kötelmeinek lelkiismeretes teljesítésével Egyházának minél nagyobb hasznára lehessen. Szomorú szívvel kísértük örök nyugalma helyére." - Nagy szerepe volt a vasvári apáca-zárda és leánynevelő-intézet, az Egyházmegyei Nyomda s Vasvármegyei Kat. Kör felállításában és a Szombathelyi Ujság megindításában. Sok jót tett az Emberbaráti Kórházzal, amelynek gyümölcsösét, lehet mondani, saját kezével plántálta. 1873-ban 500 frtot adott a papi nyugdíjintézetnek. Végrendeletileg hagyott a kispapoknak 50 frtot, a sekrestyéseknek 25 frtot, a székesegyháznak 200 frtot, a székesegyházi zenealapnak 200 frtot, a szt. Imre-egyesületnek 100 frtot, a szt. László-társulatnak, a szemináriumnak, a váci siketnémáknak és a pesti vakoknak 25-25 frtot, a szombathelyi szegényeknek kiosztásra 50 frtot, a ferences-zárdának 100 frtot, a püspöki iskolának 2.000 frtot. Szőlő-birtokát teljes felszerelésével együtt a Szombathelyen apácák vezetése alatt felállítani szándékolt kat. leányiskolának, könyvtárát a szemináriumnak hagyta. (Szombathelyi Ujság, 1901. szept. 1.) - Sz. E. T. l. névmutató! - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1865. máj. 24-én P. László és Czupy Anna szülőktől. Felsz. 1887. okt. 19-én. Káplán volt Felsőpatyon (1887-88), Sárvárott (1888. júl.-1892. febr.), adm. Felsőpatyon (1892-94), pléb. u. o. 1894-től 1911. nov.-ig, amikor javadalmáról lemondott. Hosszú és súlyos, türelemmel elviselt szenvedés után 1918. júl. 9-én húnyt el Pinkafőn, ahol utolsó éveit töltötte.

Németül is beszélt.

Sz. Egyházashollóson 1897. dec. 21-én P. János és Lakosi Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1924. jún. 22-én. Káplán volt Boncódföldén (1924. aug.-1925. jan.), Egervárott (1925. jan.- szept.), adm. Egyházashollóson (1925. szept.-1926. febr.), káplán Sárvárott (1926. márc. 1.-1929. aug. 31.), kurátor Vashosszúfalun (1929. szept. 1.-1934. aug.), káplán Lentiben 1934. szept. óta.

Sz. E. T. II. 430. l.

Sz. Kőszegen 1881. nov. 11-én P. István kocsis és Czitkovits Erzsébet szülőktől. Felsz. 1905. jún. 27-én. Segédgondnok volt a kőszegi Kelcz-Adéltfy árvaházban (1905-6), káplán Városszalónakon (1906), Rábaszentmártonban 1906-tól 1908. márc. 2-án Kőszegen beköv. haláláig.

Beszélt németül is.

Sz. Pinkamindszenten 1843. máj. 17-én Pusker Ferenc uradalmi hajdú és Benkő Mária szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1867. júl. 21-én. Káplán volt Vasszécsenyben (1867-68), Dozmaton (1868- 69), Incéden (1869-72), Letenyén (1872. aug.-1876. aug.), Vasszentmihályon (1876. aug.-1877. dec.), adm. Pápócon (1878. jan.-máj.), káplán Sárvárott (1878. jún.-1880. ápr.), pléb. Árokszálláson 1880. ápr.-tól 1915. márc. 20-án beköv. haláláig.

Beszélt németül is. - Atyja 1869-ben magvarosította a nevét.

Sz. Kőszegen 1844. nov. 30-án P. Antal könyvkötő és Parczer Katalin szülőktől. Felsz. 1868. jún. 19-én. Káplán volt Szenteleken (1868-69), Gyanafalván (1869-78), pléb. Borostyánkőn (1878-85), pléb. Felsőszénégetőn 1885-től 1888. aug. 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Vasfarkasfalván 1907. jan. 13-án P. Mátyás és Edenhofer Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte mint a közp. szeminárium növendéke. Felsz. 1932. jún. 12-én. A burgenlandi Ap. Administrator úrnak ideiglenesen átengedtetett, káplán volt Rohoncon (1932. szept.-1934. máj.), az apostoli adminisztratura másodtitkára és a burgenlandi szeminárium prefektusa (1934. máj. 9.-okt.), névleg ruszti káplán (1934. szept. 2.), felmentetett a titkári teendők alól és a burgenlandi szeminárium subregense 1934. okt. 2. óta.

Beszél németül is.

Sz. Szombathelyen 1836. ápr. 11-én R. György és Liedschauer Rozália szülőktől. Teológiai tanulmányait a pesti egyetemen végezte mint a közp. szem. növendéke. Felsz. 1859. júl. 31-én. Püspöki szertartó és levéltáros volt 1859-től 1861-ig; szentszéki és püspöki jegyző 1861-től 1866. dec.-ig; Meszlen plébánosa 1866. dec. 10-től 1907. ápr. 1-ig; ekkor nyugalomba ment, tovább is Meszlenben lakott 1918. ápr. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1859. dec. 5-én R. József és Balázsi Borbála szülőktől. Felsz. 1885. júl. 4-én. Káplán volt Rohoncon (1885-86), Vasszentmihályon (1886. márc.-aug.), Lékán (1886. aug.-szept.), Salomvárott (1886. szept.-1887. okt.), Alsólendván (1887. okt.-1889), Pinkafőn (1889-90), adm. Vasjobbágyiban (1890-91), Strémben (1891. máj.- júl.), adm. Vasjobbágyiban (1891-93), adm. Vasdobrán (1893-96), adm. Oladon (1896-1903), pléb. u. o. (1903- 1925. dec. 1.). 1925. dec. 1-én nyugalomba ment; 1933. júl. 19-én húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1852. jan. 23-án Rátz (sic!) József és Balázsy Borbála szülőktől. Felsz. 1875. aug. 10-én. Káplán volt Pinkafőn (1875-76), Incéden (1876-77), Vasvörösvárott (1877-82), Nagyszentmihályon (1882-83), Rohoncon (1883), Vasfarkasfalván (1883-84), Kőszegen (1884. ápr.- 1885. júl.), Csesztregen (1885. aug.-okt.), adm. Borostyánkőn (1885-1904), székesegyházi karkáplán (1904-1906), plébh. Egyházasfüzesen (1906-10), pléb. u. o. (1910-19); 1919. jan. 1-én nyugalomba ment, 1921-24. években Borostyánkő adminisztrátora volt. 1927. jan. 5-én húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Szabadbattyánon (Fejér vm.) 1897. márc. 31-én R. István D. V. pályamester és Kapitány Gizella szülőktől. Felsz. 1923. jún. 21-én. Káplán volt Nován (1923. aug. 1.- 1924. jan. 31.), Szepetneken (1924. febr. 1.-1925. jan. 21.), Kemenesmihályfán (1925. jan. 21.-1926. júl. 31.), székesegyházi karkáplán (1926. aug. 1.-1931. febr. 28.), plébh. Tömördön (1931. márc. 1.-1933. okt. 31.), plébh. Bögötön 1933. nov. 1. óta.

1931. I. 2-án gőz-viaszolvasztóprés szabadalmat kapott 101.647. sz. a. (leírása a Szab. Bíróság X. d. oszt. publikációjában). - Kemenesszentmártonban orgonát épített. - Sz. E. T. II. 431. l.

Sz. Körmenden 1815. nov. 2-án Rátz (sic!) Mihály és Lákits Terézia szülőktől. Felsz. 1842. júl. 20-án. Segédgondnok volt a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1843. nov.- 1847. márc.), káplán Alsóbagodon (1847. márc.-1848), Nován (1848. aug.-1849. ápr.), Hosszúperesztegen (1849. ápr.-1851. nov.), Csesztregen (1851. nov.-1854), Körmenden (1855-1859. nov.), pléb. Szőcén 1859. dec. 5-től 1884. jan. 1-ig, amikor nyugalomba ment. Kercán húnyt el 1886. okt. 1-én.

Sz. Oláhciklényben 1848. ápr. 17-én Radits (sic!) Mihály és Keglovits Mária földműves szülőktől. Felsz. 1873. szept. 27-én. Káplán volt Szepetneken (1873. okt.-1882. máj.), pléb. Egyházashollóson 1883. jún.-tól 1920. jan. 19-én beköv. haláláig. Mikes püspök tb. esperessé nevezte ki 1916-ban.

Horvátul is beszélt. Egyházashollóson 3520 K-s alapítványt tett szentmisére, 600 K-t szegény iskolás gyermekek javára tankönyvek beszerzésére, 1000 K-t plébániai szegények számára.

Sz. Koroncón (Győr vm.) 1908. dec. 12-én R. József és Virág Teréz földműves szülőktől. Teol. tanulmányait részint Szombathelyen, (1928-31), részint a bécsi egyetemen mint pázmánita (1931-34) végezte. Felsz. Bécsben 1933. júl. 16-án Innitzer Tivadar bíboros által. Káplán Nagygencsen 1934. szept. 1. óta.

Németül is beszél.

Sz. Lövőn (Sopron vm.) 1782. ápr. 23-án R. György és Takáts Mária szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án a székesegyház Sz. Mihály-kápolnájában. Káplán volt Rábakethelyen (1808. nov.-1811. szept.), Szentgyörgyvölgyén (1811. okt.- 1813. jan.), adm. Gércén (1813. febr.-aug.), káplán Kőszegen (1813. szept.-1814. jan.), a Kelcz-Adélffy árvaház igazgatója (1814. jan.-1825. okt.), pléb. Kámban (1825. okt.- 1830. aug.), pléb. Vásárosmiskén 1830. aug.-tól 1854-ig. Ekkor lemondott javadalmáról; Sárvárott, majd Kőszegen élt 1867. okt. 23-án Kőszegen beköv. haláláig.

Németül is beszélt. A kőszegi árvaházban családi alapítványt tett. - Vis. Can. Kőszeg, 1815. jún. 2; Vásárosmiske, 1837. máj. 27.

Sz. Oláhciklényben 1807. júl. 24-én R. Pál és Bursits Dorottya földműves szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1830. aug. 24-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1830-32), Lékán (1832-33), pléb. Rőtfalván (1833-45), pléb. Csémben 1845-től 1858. nov. 1-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Őriszentmártonban is, Csémbenben is 42 frtos alapítványt tett szentmisére. - Vis. Can. Rőtfalva, 1836. jún. 3.

Sz. Kövesvölgyön 1726 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1750-ben. Udvari káplán volt Szápáry grófnál Muraszombaton (1750-55), pléb. Csendlakon (1755-68), pléb. Mártonhelyen (1768-73), pléb. Muraszombaton 1773-tól 1789. jan. 19-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. - P. C. 1789. p. 12. – Vis. Can. Muraszombat, 1778. szept. 7-8.

Sz. Németciklényben 1903. márc. 24-én R. Ferenc kántortanító és Herits Gizella szülőktől. Felsz. 1925. okt. 8-án. Káplán volt Lentiben (1926. jan. 1.-1929. máj. 29.), Hosszúperesztegen (1929. máj. 29.-1931. aug. 31.), hitoktató Zalaegerszegen (1931. szept. 1.-1933. márc. 31.), plébh. Strémben 1933. ápr. 1. óta.

Németül is beszél. Hosszúperesztegen Szívgárdát alapított, Zalaegerszegen Szívgárdát vezetett, Strémben a Jézus Szíve-társulatot szervezte meg.

Sz. Tömördön 1884. márc. 15-én R. György és Pusker Erzsébet földműves szülőktől. Falsz. 1908. júl. 2-án. Káplán volt Szenteleken (1908-11), Vízlendván (1911-13), helyi káplán Marokréten (1913-15), tábori lelkész a világháborúban (1915-17), pléb. Felsőkethelyen 1917 óta. 1928-ban Bándolt is adminisztrálta.

Horvátul és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 443. l.

Sz. Szombathelyen 1807. szept. 5-én Reiszár (sic!) György és Resetarits Julianna szülőktől. Falsz. 1832. aug. 27-én. Káplán volt Káldon (1832. szept.-dec.), Cserföldön (1833), Nagydolányban (1833-34), pléb. Alsószölnökön (1834. jún.-1855. jan.), pléb. Bagonyán 1855. jan.-tól 1886. szept. 18-án beköv. haláláig. 1872-től haláláig ker. tanfelügyelői tisztet viselt.

Vendül és közepesen németül is beszélt. Bagonyán 120 frtos misealapítványt tett.

Sz. Kőszegen 1782. jún. 4-én nemzetes Rainisch (sic!) Ignác Kőszeg város jegyzője és Faller Viktória szülőktől. Keresztszülei Batthyány Alajos gróf kir. kamarás és neje sz. Szápáry Terézia grófnő voltak. Unokaöccse volt a jeles poétának, Rajnis Józsefnek és anyai nagybátyja Déghy István dr. vépi pléb., pecöli apátnak. Felsz. 1805-ban. Káplán volt Jánosházán (1805. okt.-1806. márc.), Incéden (1806. ápr.- jún.), Jánosházán (1806. jún.-1814. nov.), pléb. Egyházashetyén 1814. dec.-től 1823. márc. 24-én beköv. haláláig.

Az inf.-k szerint buzgó pap, eleven, szenvedélyességre hajló temperamentumú ember volt. Rajnis Józsefnek két értékes kézirata volt birtokában: "A Magyar Parnassus, azaz a magyar Helikonra vezérlő Kalauznak második kiadása, melyben a verselésnek példáit és reguláit megbővítette és csinosgatta Kőszegi Rajnis József" és "A poétai Mesterségnek közönséges Regulái". Előbbi a M. T. Akadémia tulajdonába került (Ágh Lajos Norbert: Kőszegi Rajnos József élete és munkái. Bpest, 1890. 190. l. szerint R. A. ajándékozta az Akadémiának, ami alig lehetséges, mert R. már 1823-ban elhúnyt); a második kézirat, mely a szombathelyi szeminárium könyvtárának tulajdona, R. A. halála után vétel útján került a szeminárium birtokába (v. ö. Egyetemi Könyvtár. Szilasy Miscellaneái A. 205. p. 213.). - A hagyatéki eljárás iratai a P. L. szentszéki iratok II. szekrényében vannak.

Sz. Hódmezővásárhelyen 1896. júl. 19-én R. János és Ferenczy Molnár Julianna földműves szülőktől. A teológiát a temesvári szemináriumban és a szalézi rendben hallgatta. Felsz. 1921. jún. 22-én. Káplán volt Pákán (1921. aug.- 1922. ápr.), Boncódföldén (1922. ápr.-szept.), Vasszentmihályon (1922. szept.-1925. szept.), a csanádi egyházmegyének ideiglenesen átengedtetett és káplán volt Kevermesen; visszatérve az egyházmegyébe káplán volt Alsóságon (1926. júl.-1927. szept.), Zalaegerszegen (1927. szept.-1931); 1931 óta Rábakethelyen káplán.

Közepesen beszél németül. - 1927-től 1931-ig a zalaegerszegi fogháznak is lelkésze volt. Állomáshelyein hitbuzgalmi egyesületeket alapított. Zalaegerszegen 200 vadházasságot rendezett. Hasonló tárgyú budapesti működéséért hercegprímási elismerést kapott.

Sz. Zákányban 1849. máj. 13-án. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Szenteleken (1874-77), Rohoncon (1877 -1881), Vasszentmihályon (1881. aug.-okt.), Muraszombaton (1881. nov.-1882. jún.), Szepetneken (1882. jún.- 1884. márc.), pléb. Tömördön (1884. márc.-1892. okt.), plébh. Csémben 1892. okt. 23-tól 1902. okt. 28-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Lékán 1787. okt. 29-én R. Miklós ácsmester és Franciska szülőktől. Falsz. 1811. aug. 11-én. Káplán volt Gyanafalván (1812-1813. ápr.), a dogmatika tanára a szemináriumban (1813-20), pléb. Pinkakertesen 1820-tól 1831. dec. 19-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Ma is érezhető Pinkakertesen, mennyit fáradozott ott R. G. a lelkiélet emelésén. A. pinkakertesi temetőben síriratán olvassuk e szép szavakat:
"Er schied hinüber in das ewige Licht.
Sein Wirken bleibt,
Erinnerung schwindet nicht."
Szemináriumi tanártársai is szeretettel emlegetik leveleikben a "pipás groldus Rathnert" (Vass L. Bitniczhez. Prem. ktár.). - Sz. E. T. II. 189, 294. l.

Sz. Alsóbükön 1843. szept. 25-én Ratner (sic!) Mihály fogadós és Nemess Teréz szülőktől. Felsz. 1870. aug. 7-én. Káplán volt Pákán (1870. dec.-1871. okt.), Királyfalván (1871. okt.-1875), pléb. Némethidegkúton (1875-83), novicius a Jézus-társaságban (1883-85), káplán Rábaszentmártonban (1885), Pörgölényben (1885-86), gondnok a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1886-87), pléb. Pinkafőn 1887-től 1917-ig. Ekkor nyugalomba vonult; Pinkafőn élt 1922. jan. 30-án beköv. haláláig. 1894-ben szentszéki ülnök lett, Mikes püspök pedig tb. kanonokká nevezte ki.

Németül is beszélt. - Körl. 1922. II. 471. sz.: "Munkás életének jutalmát mindig az Úr Jézusnél kereste, hisszük, hogy el is nyerte." Némethidegkúton 300 K-s alapítványt tett egy temetői kápolnára. Új plébániaépületeket emelt Némethidegkúton és Pinkafőn. - Sz. E. T. II. 365. l.

Sz. Alsólendván 1834. szept. 5-én R. Mihály és Pöszér Anna szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1857. jan. 6-án. Káplán volt Felsőlendván (1857 -1858), plébh. Vashidegkúton (1858), Vízlendván (1858), Cserföldön (1858-59), id. adm. u. o. (1859. márc.-aug.), plébh. Felsőlendván (1859-61), káplán Csendlakon (1861-62), adm. lelkiekben Vízlendván (1862- 1866), pléb. u. o. (1866-93). 1877-ben muraszombati ker. esperessé, 1883-ban szentszéki ülnökké, 1887-ben tb. kanonokká, 1893-ban valóságos kanonokká, 1894-ben pápóci perjellé, 1899-ben sz. Ábrahámról nev. hebronvölgyi c. apáttá, 1901-ben éneklőkanonokká, 1906-ban olvasókanonokká neveztetett ki. 1907. jan. 20-án húnyt el.

Vendül és németül is beszélt. - Körl. 1907. III. 413.: "Egyházmegyémnek páratlan szívjóságú papja volt a megboldogult, aki hosszú 50 éven át nagyérdemű szolgálatot tett az Egyháznak és mindenkor áldozatkész munkása volt a hazának és a közügynek." - Vízlendván Oltáregyletet alapított és 400 K-s misealapítványt tett. A szombathelyi Kat. Legényegyletnek és az Aggharcos-Egyletnek 100-100 K-t hagyott. - Sz. E. T. II. 328, 331, 365. l.

Sz. Sopronban 1776. máj. 5-én R. András polgár és Fingerlos Gertrud szülőktől. Felsz. 1798-ban. Káplán volt Gyanafalván 3 hónapig, Pinkafőn (1799-1800), Városszalónakon (1800-1804), pléb. Kicléden 1804-től 1814. márc. 23-án beköv. haláláig.

Beszélt németül is. - Vis. Can. Kicléd, 1812. szept. 20. - P. C. 1814. n. 250.

Sz. Radafalván 1841. okt. 13-án R. György takács és Leixteiner Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a római Coll. Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana egyetemen végezte, ahol a filozófiai és teológiai doktorátust is megszerezte. Felsz. Rómában 1869. máj. 22-én Pietro de Villanova Castellani érsek által a lateráni bazilikában. Rómából 1870 nyarán tért haza. Káplán volt Csehimindszenten (1870 -1871), Pinkafőn (1871-72), Lékán (1872-73), lelkiigazgató a szemináriumban (1873-77), pléb. Strémben (1877- 1879), Felsőrönökön (1879. máj.-1886. nov.), Vasjobbágyiban 1886. nov.-től 1890. dec. 14-én beköv. haláláig.

Németül és olaszul is beszélt. Veress i. m. 256. l.; ü. o. képmelléklet. - Vasjobbágyiban 217 frtos alapítványt tett iskolai kiadások fedezésére, 100 frtost szentmisére, Vasjobbágyiban 554 frtos alapítványt szentmisére. - Sz. E. T. II. 230 3, 245, 294, 365. l.

Sz. Nagykanizsán 1905. márc. 2-án R. István cipész és Varga Julianna szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Pákán (1929-31). 1931-ben Zalaegerszegre helyeztetett, de állomását nem foglalta el, elhagyta az egyházi szolgálatot.

Sz. E. T. II. 366. l.

Sz. Káldon 1848. febr. 28-án R. László táblabíró és Szabó Borbála nemes szülőktől. A teológiát részben a budapesti egyetemen, részben Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1870. aug. 2-án. Káplán volt Körmenden (1870-72), Sárvárott (1872. dec.-1874. máj.), Szombathelyen (1874. máj.- 1877. ápr.), pléb. Rábagyarmaton 1877. ápr. 14-től 1918. júl. 21-én beköv. haláláig. 1888-tól 1897-ig esperes volt.

Beszélt németül is.

Sz. Zalaszentgróton 1855. júl. 12-én R. Ferenc tanító és Rumpelesz Zsófia szülőktől. Felsz. 1879. jún. 22-én. Káplán volt Rábakethelyen (1879. júl.-1880. febr.), pléb. u. o. (1880. márc.-1902. jún.), mint ilyen 1898-tól 1902-ig az őrségi ker. esperese és tanfelügyelője volt. 1902-ben elnyerte a püspöktamási plébániát és a vele egybekötött molnári apátságot. 1927. okt. 1-én nyugalomba ment, Vasvárott élt 1932. okt. 21-én beköv. haláláig.

Körl. 1933. I. 51. sz.: "1927 óta békés nyugalomban, majd betegségében a szentségek méltó felvétele által méltóan készült a nagy útra."

Rábagyarmat plébánosa volt 1750. jan.-tól 1777. jan.-ig. 1782. okt. 27-én húnyt el.

P. C. 1782. p. 759.

Sz. Csendlakon 1880. aug. 29-én R. József és Vrecsics Katalin földműves szülőktől. A teológiát a bpesti egyetemem hallgatta, ahol 1907. jún. 22-én doktorrá avatták. Felsz. 1903. jún. 23-án. Nevelő volt Csendlakon gróf Batthyány Zsigmond családjánál (1903. aug. 1.-1904. szept. 5.), püspöki szertartó és szentszéki jegyző (1904. szept. 5.-1907. szept. 5.), lelkiigazgató a szemináriumban (1907. szept. 5.-1912. aug. 1.), püspöki titkár (1912. aug. 1.-1917. jan.), püspöki irodaigazgató (1917. jan.-1928. dec. 31.). 1917-ben pápai kamarássá, 1921. jún. 29-én székesegyházi kanonokká, 1926-ban pápóci perjellé, 1928-ban pápai prelátussá, 1933-ban őrkanonokká neveztetett ki. A budapesti egyetem bekebelezett doktora, zsinati vizsgáló, szentszéki bíró, tagja a Vigilantia-bizottságnak és a középiskolai hittanárokat vizsgáztató bizottságnak.

Vendül, németül, franciául és angolul is beszél. Tévékény részt vett az Egyházmegyei Takarékpénztár R. T. és a Martineum alapításában; utóbbinak igazgatója. Alapította (1912) és vezeti a Kat. Sajtóhölgybizottságot. Megalapította (1920) és 1931-ig vezette a Kat. Férfiligát. Az egyházmegyei zsinatnak promotora volt. Az Eucharisztikus Értesítőnek állandó munkatársa. - Sz. E. T. l. névmutató!

Sz. Sopronban 1901. ápr. 15-én R. Nándor el. isk. igazgató és Bayer Irma szülőktől. Felsz. 1929. jún. 16-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1929. júl.-dec.), Egyházashollóson (1929. dec. 6.-1930. márc. 17.), Letenyén (1930. márc. 17.-1931. febr. 11.), Köveskúton (1931. febr. 11.- nov. 4.); 1931. nov. óta Zalaegerszegen káplán.

Németül is beszél.

Sz. Szombathelyen 1780. szept. 15-én R. Imre városi polgár és Groff Teréz szülőktől. Teol. tanulmányait fényes sikerrel végezte 1802-ben. Minthogy korhiány miatt nem volt szentelhető, Herzan bíboros udvarába vette a nagytehetségű ifjút s könyvtárának gondozását bízta rá. A pozsonyi országgyűlésre is magával vitte. Róka kitűnően felhasználta az alkalmat önművelésére. A keleti nyelvek (zsidó, szír, káld) mellett elsajátította a francia és olasz nyelveket is. 1803. jún. 4-én a bíboros pappá szentelte, dec. 2-án Jánosházára disponálta káplánnak, hogy a lelkipásztorkodást is megismerje. Közel egy évet töltött ott. 1804 őszén Eölbei kápt. helynök a szemináriumba a szentírás és a keleti nyelvek tanárává nevezte ki. Itt munkálkodott 1821. márc. 11-én beköv. haláláig. 1816-ban megszerezte a teol. doktorátust. - 1818-ban Sedlnitzky bécsi rendőrfőnök vizsgálata (Sz. E. T. I. k. 301. l.) megállapította, hogy Róka tanársága magas fokban emelte az ifjú klérus képzettségének színvonalát. Kispapjai nagyon meggyászolták "az igen tanult és igen jó professzort" (u. o. 315. l.) korai halála alkalmával.

P. C. 1821. n. 246. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Hosszúszeghután 1862. máj. 30-án. Felsz. 1888. júl. 15-én. Káplán volt Pörgölényben (1888. júl.-1891. jan.), Pinkafőn (1891-92), közben id. kisegítő volt Pásztorházán, plébh. Strémben (1892-1901), pléb. u. o. 1901. jún.-tól 1926. júl. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Németujvárott 1800 körül zsidó vallású szülőktől. Neve Wolfgang volt. Megkereszteltetett Kőszegen, mint a Kelcz-Adélffy árvaház növendéke 1808. ápr. 16-án. A keresztségben nyerte a György nevet. Várady József igazgató, a későbbi nagyprépost keresztelte, a keresztatyai tisztet Legáth György pinkakertesi pléb. töltötte be. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1825. dec. 26-án. Nevelő volt Skublics Alajosnak, Zala megye főjegyzőjének gyermekei mellett Zalabesenyőn (1825-27), majd káplán Pinkafőn (1827-28), Gyanafalván (1828-29), Alsóságon (1829. júl. -nov.), adm., majd pléb. Boncódföldén 1829. nov. 4-től 1844. aug. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Gyanafalva, 1829. jún. 15; Boncódfölde, 1830. jún. 22. - R. Gy.-el együtt keresztelték meg öccsét, Lázárt, aki a keresztségben a József nevet kapta; keresztatyja Nagy József nagyprépost volt. R. József 1817-ben a sz. Benedek-rendbe öltözött be s mint pannonhalmi perjel húnyt el 1855. dec. 28-án (Sörös P.: A pannonhalmi főapátság története. VI. k. 1085. l. Bpest, 1916.).

Sz. Zalaapátiban 1850. máj. 5-én R. Antal uradalmi kovács és Wanits Magdolna szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1874. júl. 12-én. Káplán volt Kőszegen (1874. dec.-1881. ápr.), pléb. Vasjobbágyiban (1881. ápr.-1886. szept.), pléb. Táplánfán (1886. szept.-1929). 1929-ben nyugalomba ment, Alsóságon élt 1930. jan. 31-én beköv. haláláig. 1902-től 1925-ig a szombathelyi alsó ker. esperese volt, 1916-ban tb. kanonokká neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Körl. 1930. VI. 707.: "A megboldogult tisztalelkű, buzgó pap volt, aki makulátlan papi élete, nagy műveltsége és nemes szíve folytán köztiszteletnek örvendett. Egyházmegyém egyik nesztora volt, aki több mint félszázadon keresztül hűen és kifogás nélkül szolgálta egyházmegyémet. Papjaim közül mint káplánok sokan érezték a jószívű principális atyai szeretetét és épültek példáján." - Sz. E. T. II. 331, 332. l.

Sz. Alsólendván 1834. szept. 20-án R. Antal kovácsmester és Wanits Magdolna szülőktől. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Nagylengyelben (1858. szept.-nov.), Pinkamiskén (1858. dec.-1862), Pinkafőn (1862-67), plébh. Kúpfalván (1867-70), a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka (1870. aug.-1886), 1883-ban szentszéki ülnökké neveztetett ki. Kőszegen húnyt el 1886. márc. 10-én.

Németül is beszélt. Bátyja volt Rosenblüh Antalnak (l. 1090).

Sz. Kőszegen 1794. máj. 14-én Rozenek (sic!) Antal és Groszinger Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Felsz. 1818. aug. 5-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1818-19), udvari káplán Egyházasfüzesen Erdődy György gróf kastélyában (1819-20), káplán Rohoncon (1820-26 ), pléb. Nagyszentmihályon (1827-37 ). 1837-ben lemondott plébániájáról, nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában lakott 1850. szept. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Nagyszentmihály, 1836. jún. 23. - Lobbanékony természetű ember volt. - P. C. 1833. n. 495, 615.

Sz. Kőszegen 1845. jan. 24-én R. József polgári kerékgyártó és Reimann Anna szülőktől. Felsz. 1872. júl. 20-án. Káplán volt Salomvárott (1872. szept.-1873. júl.), Incéden (1873. aug.-1875. okt.), Pörgölényben (1875. okt.-1877), Vízlendván (1877-83), plébh. Németcsencsen (1883. márc. -1902. aug.), plébh. Nagysároslakon (1902. aug.-1923). 1923 elején nyugalomba ment, 1923. aug. 19-én húnyt el.

Németül is beszélt.

Sz. Rohoncon 1727 körül. A teológiát 3 éven át hallgatta, az inf.-k szerint Bécsben, a Vis. Can. szerint Budán. Felsz. 1753-ban Batthyány Lajos gróf nádor asztalának titulusára. Káplán volt Rohoncon (1753-58), pléb. Rábakeresztúron (1758-59), pléb. Sámfalván 1759-től 1780. jún. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Sámfalva, 1779. aug. 15. - P. C. 1780. p. 340.

Sz. Bőn (Sopron vm.) 1748. nov. 8-án Roszmán (sic!) Ferenc és Bedy Ilona szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1772-ben. Egy évig udv. káplán volt Barthodeiszkyéknél Szombathelyen (1772-73), egy évig Vámoscsaládon volt káplán (1773-74), 1774 júniusában Ostffyasszonyfa plébánosa lett s ott munkálkodott 1813. jún. 10-én beköv. haláláig.

Közepesen beszélt németül. Jámbor pap, keresett gyóntató volt, akit messze vidékről is felkerestek a penitensek. - P. L. k. i. 1785. aug. 6, szept. 30. - Vis. Can. Ostffyasszonyfa, 1775. p. 463; 1781. ápr. 18. – U. o. 76 frtos misealapítványt tett.

Sz. Górban (Sopron vm.) 1884. nov. 8-án R. József urasági inas és Varga Julianna szülőktől. Teol. tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte. Felsz. 1907. jún. 27-én. Kánonjogi doktorátusát a budapesti egyetemen 1927. máj. 21-én nyerte. püspöki szertartó és levéltáros volt 1907-től 1909-ig, szentszéki és püspöki jegyző 1909-től 1912-ig, pléb. Pápócon 1912 augusztusától 1915. októberig, Hegyfalu plébánosa 1915 novembere óta. 1928. jan. 1. óta a sárvári felső esperesi kerület tanfelügyelője.

Németül is beszél. A Kat. írók és Hírlapírók Orsz. Pázmány Egyesülete 1931. jan. 15-én tagjai sorába választotta. Szépirodalmi cikkeket, főleg novellákat írt a Nemzeti Ujságba. - Sz. E. T. II. 344, 366. l.

Sz. Sárvárott (Vármelléke) 1811. jan. 6-án R. Mihály és Kozmor Katalin szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Káplán volt Sárvárott (1835. okt.-1840. febr.), Salomvárott (1840. márc.-nov.), Zalaegerszegen (1840. dec.-1847. okt.), pléb. Milejben (1847. okt.-1859. nov.), pléb. Kisunyomban 1859. dec. 1-től 1878. júl. 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Sárvár, 1838. máj. 28.

Sz. Feketevárosban 1727. jún. 10-én R. Mátyás kádármester és Mária szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1751 körül. Káplán volt Pinkafőn (1751-54), pléb. Királyfalván 1754-től 1779. júl. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Batthyány, Királyfalva, 1757. okt. 6. - P. C. 1779. p. 174.

Sz. Szombathelyen 1831. dec. 21-én Reiter Mihály és Menyhárd Terézia szülőktől. Felsz. 1856. júl. 15-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1856. nov.-1860. ápr.), Kőszegen (1860. ápr.-1866. aug.), közben kisegített Vaskeresztesen és Nyőgérben. Káplán volt Körmenden (1866. aug.-1870. szept.), karkáplán és az egyházm. nyugdíjintézet algondnoka (1870. szept.-1876), szem. aligazgató (1876-1902). 1883-ban szentszéki ülnök, 1891-ben tb. kanonok és zsinati vizsgáló lett, 1902-ben nyugalomba ment; 1909. aug. 10-én húnyt el.

R. I. lelkiismeretes sáfára volt a szeminárium javainak. Értékes könyvtárának túlnyomó részét a szeminárium örökölte. Tekintélyes összeget hagyott lelke üdvéért mondandó szentmisékre s megemlékezett hagyatékában jóformán az összes szombathelyi jótékony egyesületekről. Különösen emlékezetes maradt egyházias érzülete és lángoló hazaszeretete. Nevét a nemzeti elnyomatás korában, 1866-ban magyarosította. 1848-ban ő is jelentkezett honvédnak, de a sorozó bizottság gyenge testalkata miatt alkalmatlannak találta. Rőthy búsan távozott és egész életén át fájlalta, hogy nem küzdhetett karddal is honáért. Sokszor megfordult Máriacellben. Magyar zsinóros atillájában akárhányszor feltűnést keltett a búcsújáróhelyet felkereső idegen nemzetbeli papok között. Egyik ilyen pap egy ízben megszólította: "Numquid Hungarus es?" (Nemde ön magyar?) "Utique - felelt - Deo sint laudes." (Igen, magyar vagyok, hála legyen érte Istennek.) Szombathelyi Ujság, 1909. aug. 15. - Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. l. névmutató!

Sz. Szombathelyen 1786. okt. 15-én Rues (sic!) János és Sár Magdolna szülőktől. Felsz. 1809. ápr. 23-án. Káplán volt Rohoncon (1809-11), pléb. Karácsfán 1811-től 1856. márc. 7-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Karácsfa, 1832. júl. 20.

Sz. Csejtén (Csejkén?) 1739. jún. 13-án. A Jézus-társaságba belépett 1755. okt. 27-én. Felsz. 1771 körül. Fogadalmat tett 1773. febr. 2-án. A Társaság eltörlése után került a győri egyházmegyébe. 1776. szept.-ben Pinkamindszent plébánosa lett. Majdnem teljesen megvakult s e miatt 1785. nov.-ben lemondott plébániájáról. Elhúnyt 1786-ban.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkamindszent, 1779. aug. 21-22. - P. C. 1785. p. 194.

Sz. Szombathelyen 1793. márc. 27-én R. Vencel és Schenk Rozália szülőktől. Felsz. 1816. jan. 18-án. Káplán volt Rohoncon (1816), Gyanafalván (1816-23), Lékán (1823), pléb. Vaskomjáton (1823-35), Kúpfalván 1835-től 1852-ig; ekkor nyugalomba ment, 1857. jan. 15-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vaskomját, 1832. jún. 22; Kúpfalva, 1836. jún. 1. - P. L. k. i. 1852. n. 75, 76, 208, 770-2, 971.

Sz. Bőben (Sopron vm.) 1906. nov. 4-én S. Gyula kereskedő és Baboss Anna szülőktől. Teol tanulmányait részint Szombathelyen (I. év), részint a bécsi egyetemen mint pázmánita végezte. Felsz. 1931. jún. 28-án. Káplán volt Zalalövőn (1931. szept.-1932), Köveskuton (1932), hittanár Zalaegerszegen az áll. reálgimnáziumban (1932. szept. 1.-1934. aug. 31.); a magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója 1934. szept. 1. óta.

Németül is beszél. Zalaegerszegen a gimn. kongregációjának prézese volt.

Sz. Kisköcskön 1766. jún. 2-án Shóghi (sic!) Ádám és Farkas Anna nemes szülőktől. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Pákán (1794-98), pléb. u. o. (1798. júl.-1816. jún.), pléb. Náraiban 1816. jún.-tól 1821. szept. 15-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Páka, 1801. szept. 15. - P. C. 1815. n. 349; 1821. n. 590.

Sz. Németújvárott 1812. dec. 2-án Saághy (sic!) József és Anna nemes szülőktől. Keresztszülei Erdődy gróf és neje voltak. Felsz. 1835. dec. 8-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1836. márc.-júl.), Kőszegen (1836. júl.-1837. júl.), Körmenden (1837. aug.-1843. okt.), pléb. Szőcén (1843. nov.- 1859. dec.), pléb. Nádasdon 1859. dec.-től 1875. márc. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Répceszemerén 1783. okt. 5-én S. Lajos és Géczi Erzsébet nemes szülőktől. Teol. tanulmányait Szombathelyen az 1801-5. években végezte; minthogy korhiány miatt nem volt szentelhető, az 1805-6. években szentszéki jegyző volt, majd Somogy püspök maga mellé vette püspöki szertartónak, miután 1806. nov. 16-án a székesegyház sz. Márton oltáránál felszentelte. Három évet töltött a püspökvárban. 1809. dec.-ben Salomvár plébánosa lett, Zala megye rövidesen táblabírájává választotta. 1813 decemberében Zalaegerszeg plébánosa s egyben a ker. esperese és tanfelügyelője lett. Jelentős szerepet vitt a vármegye közéletében. 1825-ben Komárom megye, 1827-ben Varasd és Vas megye is táblabírájukká választották. 1827. dec.-ben kanonokká neveztetett ki, 1830-ban pápóci perjel, 1833-ban őrkanonok, 1835-ben olvasókanonok lett. 1835-ben almádi c. apáttá nevezték ki, Bőle püspök Várady J. és Török J. segédletével jún. 6-án benedikálta. A szemináriumot 1836-tól 1838-ig mint rektor, a kir. líceumot 1837. márc. 4-től 1839-ig mint igazgató kormányozta. 1839. jan. 31-én a király váci nagypréposttá, 1843-ban Nádasdy püspök ált. ügyhallgatóvá nevezte ki. Meghalt mint novii c. püspök 1849. júl. 17-én Vácott, mikor épp az utcai harc folyt a magyar s az orosz seregek közt. A váci dóm sírboltjában temették el.

Vis. Can. Salomvár, 1811. máj. 30. - Sz. E. T. l. névmutató.

Sz. Körmenden 1776. ápr. 17-én S. János és Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1801. aug. 30-án a püspökvár kápolnájában. Káplán volt Rábaszentmártonban (1802-4), Gyanafalván (1804-5), Sárvárott (1805. máj.-1806), Körmenden (1806. márc.-ápr.), pléb. Szőcén (1806. ápr.-1813. jún.), Nádasdon (1813. jún. -1830. máj.), Körmenden 1830 májusától 1843. szept. 16-án beköv. haláláig.

Beszélt németül is. - Vis. Can. Szőce, 1813. máj. 15; Körmend, 1831. jún. 12.

Sz. Nagykölkeden 1878. aug. 3-án S. Antal és Vámos Mária földműves szülőktől. Felsz. 1902. jún. 27-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1902. szept.-1907. jan.), Szenteleken (1907 ), kisegítő, majd plébh. Bagonyán (1907-1908. máj.), plébh. Újhegyen 1908 májusától 1909. febr. 27-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Körmenden 1784. szept. 13-án S. János és Teréz szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Káplán volt Csesztregen (1808. szept.-1809. aug.), a rábaszentmártoni pl.-hoz tartozó Alsószölnökön (1809. aug.-1811), plébh. Nagygencsen (1811. aug.-1813), káplán Kőszegen (1814), Nagygencsen (1814-17); 1817-ben deficiens lett, Nádasdon és Körmenden élt; 1858. szept. 12-én húnyt el.

Exjezsuita, később exservita meghalt Szentkúton 1797-ben.

Németül is beszélt.

Sz. 1730 körül a nemes alapi Salamon családból. Felsz. 1755 körül. Káplán volt Vámoscsaládon (1755-56), pléb. Rumban (1756. aug.-1761. febr.), pléb. Körmenden (1761. febr.-1778. ápr.). 1778-ban belekeveredett a Paulik - Tily f. házassági perbe (Tily Teréz Faludi Ferenc unokahuga volt) s Szily e miatt, jóllehet hiba nem bizonyult rá, cserére utasította; Szabó Imre nyuli plébánossal cserélte meg javadalmát. 1790-ben győri kanonok lett, majd a B. Szűz Máriáról nevezett dömölki apát. 1806. márc. 31-én húnyt el.

P. C. 1778. jan. 9; márc. 24, 31; ápr. 2. - Schemat. dioec. Jaurinensis pro anno 1877. Series Canonicorum Jaurinensium. - Pacher: A dömölki apátság története (budapest, Stephaneum, 1902.) 382, 602. l.

Sz. Olán 1769. okt. 16-án Bódis-Sáli (sic!) György és Lakatos Erzsébet szülőktől. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Milejben (1794-95), helyi káplán Nagylengyelben (1795. dec.-1802. jan.), pléb. u. o. 1802. jan. 10-től 1816. márc. 24-én beköv. haláláig.

P. C. 1816. n. 214. - Vis. Can. Nagylengyel, 1811. máj. 29.

Sz. Vassurányban 1763. okt. 5-én S. Pál és Boroczk Erzsébet szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789-ben. Káplán volt Kőszegen (1790. febr.-okt.), káplán, majd 1793. nov.-től pléb. Meszlenben 1799. ápr. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Feketevárosban (Sopron vm.) 1869. febr. 18-án S. Mátyás mészáros és Dieber Anna szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Káplán volt Városszalónakon (1894-1900), Királyfalván (1900-2), Pinkafőn (1902-6), pléb. Pinkamiskén 1906-tól 1914. szept. 26-án beköv. haláláig.

Pinkamiskén 200 K-s alapítványt tett szentmisére. Németül is beszélt.

Sz. Sándorfalun (Zala vm.) 1785. ápr. 18-án S. Ferenc és Aáts Éva nemes szülőktől. Felsz. 1808. jún. 26-án. Felszentelése után Pestre került s a közp. szem.-ban tovább képezte magát, 1811-ben Somogy püspök hazahozta és a szeminárium prefektusává nevezte ki. Ott húnyt el fiatalon 1813. jan. 11-én.

Sz. E. T. II. 294. 1.

Sz. Sándorházán (Zala vm.) 1855. jan. 2-án. Felsz. 1878. jún. 25-én. Káplán volt Csesztregen (1878. aug.-1880. júl.), Jákon (1880. júl.-aug.), adm. u. o. (1880. szept.-dec.), Körmenden (1881. jan.-1883. febr.), Lentiben (1883. márc. -1884. szept.), Alsólendván (1884. okt.-1886. aug.), Jánosházán (1886. aug.-nov.), adm. u. o. (1886. nov.-1887. febr.), ismét káplán u. o. (1887. febr.-márc.), pléb. Csesztregen 1887. márc. 20-tól 1908. nov. 16-án beköv. haláláig.

Sz. Tapolcán 1730 körül. Felsz. a veszprémi egyházmegye titulusára 1755 körül. Pléb. volt Zalatárnokon 1755-től 1758-ig, Zalaháshágyon 1758-tól 1788. ápr. 17-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Zalaháshágy, 1778. szept. 1-2. - Inf.: "Verus ecclesiasticus." - P. C. 1788. p. 267.

Sz. Győrött 1895. szept. 24-én S. Ferenc tényleges kir. kúriai bíró és Sövegjártó Amália szülőktől. Teol. tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte mint a Canisianum növendéke. Felsz. 1919. okt. 12-én. Hitoktató volt Szombathelyen (1919. okt.-1921. aug.), káplán Kőszegen (1921. szept.-1924. jan.), Zalaegerszegen (1924. febr.-1927. aug.), misszionárius a közép- és délfranciaországi magyarok között (1927. szept.-1930), kurátor Kámon-Herényben 1930 óta.

1921-ben a szombathelyi el. iskolák tantermeinek védelmére memorandumot nyujtott be, melyet az össztanítóság, az iskolaszék s a V. K. M. is elfogadott. Kőszegi káplán korában a ker. szoc. munkásegyesületet vezette. Zalaegerszegen az új templom anyagi ügyeinek lebonyolítása körül sokat fáradott. 1933-ban Kámonban ifjúsági önképzőkört alapított s azt vezeti. - Franciául és németül is beszél.

Sz. Bántornyán 1825. júl. 26-án S. Ferenc és Barbarics Magdolna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte, a teológiát mint pázmánita a bécsi egyetemen hallgatta. Felsz. 1848. dec. 7-én. Káplán volt Muraszombaton (1848-54), Vízlendván (1854-58), pléb. Nagydolányban 1858-tól 1864. ápr. 12-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 366. l.

Sz. Bántornyán 1795. szept. 19-én. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1821. júl. 22-én. Káplán volt Rábakethelyen (1822. ápr.-szept.), Pusztaszentmihályon (1822-23), Muraszombaton (1823-24), pléb. Csendlakon (1824-26), adm. Perestón (1827. jan.-júl.), káplán Vashidegkúton (1827. aug.-1828. márc.), Tótszentmártonban (1828. márc.-1831. okt.), Vashidegkúton (1831. okt.-1832), adm., majd pléb. u. o. 1832-től 1858. ápr. 15-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Tótszentmárton, 1830. jún. 7.

Sz. Felsőcsatáron 1811. ápr. 24-én Sch. Mihály és Katalin szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Káplán volt Szenteleken (1836. jan.-jún.), Cserföldön (1836. júl.-aug.), Körmenden (1836. szept.-1839. jún.), Felsőlendván (1839. júl. -1841. szept.), Baksafalván (1841. okt.-1845), pléb. u. o. 1845-től 1874. márc. 18-án beköv. haláláig.

Horvátul, vendül és németül is beszélt.

Sz. Felsőcsatáron 1778. ápr. 3-án Sch. József és Éva szülőktől. Felsz. 1803-ban. Káplán volt Pinkakertesen (Némethásáson) félévig, Rohoncon 2 évig, pléb. Kukméron 2 évig, pléb. Baksafalván 1808-tól 1845-ig, amikor nyugalomba vonult; Baksafalván élt ezután is 1850. nov. 27-én beköv. haláláig. 1830-tól 1845-ig a németújvári felső ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Baksafalva, 1812. ápr. 28 és 1832. jún. 27.

Sz. Felsőőrött 1862. márc. 3-án Sch. Endre dr. orvos és Jelencsik Emma szülőktől. Felsz. 1884. aug. 2-án. Káplán volt Vízlendván (1884-86), Rohoncon (1886-87), adm. Nagynardán (1887), Pinkamiskén (1887-88), adm., majd pléb. Vasfarkasfalván (1888-1913), az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok lelkipásztora (1913-27). 1927-ben nyugalomba ment, Kőszegen él.

Németül és angolul is beszél. Vasfarkasfalván iskolát és tanítói lakot, East Chicagóban templomot, plébánialakot, iskolát, óvodát épített és az Isteni Szeretetről c. apácazárdát alapította.

Sz. Városszalónakon 1840. márc. 15-én Sch. Mihály szabó és Frántsits Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte, a teológiát Bécsben mint pázmánita hallgatta. Felsz. 1866. júl. 14-én. Káplán volt Lékán (1866), Szombathelyen (1866), püspöki udvari káplán Szenczy püspök oldalán (1866-67), sz. Domonkos-rendi szerzetes P. Rajmund névvel 1867-89. években (mint dominikánus káplán, majd plébh. volt Vasvárott, később magyar hitszónok Szombathelyen). 1889-ben visszavétetett az egyházmegyébe és káplán lett Királyfalván (1889-90), plébh. Vasszentmihályon (1890 -1893), pléb. u. o. (1893-96). 1896-ban lemondott plébániájáról, továbbra is ott működött mint plébh. 1903. jan. 1-én ideigl. nyugdíjba ment, 1904. márc. 5-én Városszalónakon húnyt el.

Németül is beszélt. Vasszentmihályon megalakította a Jézus Szíve-társulatot és a Rózsafűzér-társulatot s kifestette a templomot.

Sz. Muraszombaton 1850. szept. 19-én Sch. József és Szeredy Cecilia nemes szülőktől. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Muraszombaton (1874-7 7 ), Felsőlendván (1877. jan.-1882. okt.), Cserföldön (1882. nov.-1883), Belatincon (1883-86), Bántornyán (1886-87), pléb. Nagynardán 1887. okt. 1-től 1918. szept. 4-én beköv. haláláig.

Horvátul és vendül is beszélt. - Sz. E. T. II. 367. l.

Sz. Kisszentmihályon 1907. okt. 5-én Sch. István és Kalina Janka földműves szülőktől. Teol. tanulmányait mint pázmánita a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1931. jún. 28-án. Az egy évre szabadságolt Géfin Gyula dr. helyett a dogmatikát tanította a szemináriumban (1931-32); 1932. aug. 1. óta prefektus a soproni Sz. Imre kollégiumban.

Németül is beszél, franciául ért. - Sz. E. T. I. 301. l.

Sz. Szombathelyen 1788. aug. 1-én Seng (sic!) János és Balog Mária Anna szülőktől. Felsz. 1811. ápr. 15-én. Káplán volt Pinkafőn (1811-16), pléb. Vasfarkasfalván 1816-tól 1849. jan. 21-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkafő, 1812. szept. 11; Vasfarkasfalva, 1832. jún. 21.

Sz. Szombathelyen 1783. jan. 22-én Sch. János és Balogh Anna szülőktől. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Incéden (1806-7), pléb. Pornóapátiban (1807. okt.-1820. júl.), pléb. Vaskeresztesen 1820. júl.-tól 1847. máj. 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Vaskeresztes, 1832. júl. 27. – P. C. 1847. n. 194.

Sz. Sopronban 1793. szept. 12-én Sch. Márton kapár (Hauer) és Schelberger Erzsébet szülőktől. Felsz. 1816. szept. 15-én. Káplán volt Rohoncon (1816-17), adm. Lékán (1817 -1820), káplán u. o. (1820-27), adm., majd pléb. Egyházasfüzesen 1827-től 1837. márc. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Egyházasfüzes, 1836. jún. 25.

Sz. Kőszegen 1864. aug. 24-én Sch. Mátyás timármester és Szeiszer Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1887. jan. 15-én. Káplán volt Pörgölényben (1887-88), Máriafalván (1888), Pinkafőn (1888 -1891), a szemináriumban az egyházjog és történelem tanára (1891-95), plébh. Alsóbeleden (1895-99), pléb. u. o. (1899-1916), mint alsóbeledi pléb. 1912-ben szentszéki tanácsossá, 1914-ben a pinkavölgyi ker. esperesévé neveztetett ki. 1916-ban Sárvár plébánosa és a ker. esperese lett, két év multán, 1918. márc. 30-án elhúnyt.

Körl. 1918. V. 2494.: "Az egyházmegye egyik legtiszteltebb jellemű papját vesztette el benne. Sokan kegyelettel emlékeznek rá, mint érdemes theológiai tanárukra és nevelőjükre. Képzett pap, munkás lelkipásztor, mintaszerű paptárs és szerény ember volt, ki jutalmát Istennél kereste." -Németül is beszélt. Alsóbeleden megalapította a ma is virágzó Jézus Szíve-társulatot. - Sz. E. T. II. 260, 295. l.

A leobeni egyházmegyéből 1803. júl. 11-én bocsáttatott el. Egy ideig Celldömölkön élt; 1803. dec.-ben Herzan bíboros megsajnálta és német nyelvtudására való tekintettel felvette egyházmegyénkbe. Rövid ideig Gyanafalván volt káplán, majd Vasdobra adminisztrátora lett. Súlyosan összetűzött Batthyány József gróffal s e miatt 1805. febr.-ban lemondott plébániájáról. Lékán lett káplán, de még u. a. évben a seckaui egyházmegyébe kért felvételt, mire tőlünk 1805. dec. 2-án dimissziót kapott.

P. C. 1803. p. 213, 247, 266, 275, 290, 349; 1805. p. 88, 94, 139. – P. L. k. i. vaskos iratcsomó az 1806. év ügyiratai közt.

Sz. Pinkafőn 1798. nov. 28-án Sch. György és Katalin szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista hallgatta. Teol. tanulmányait mint pázmánita a bécsi egyetemen végezte. Felsz. 1822. márc. 17-én. Káplán volt Lékán (1823-29), Rohoncon (1829-32), Borostyánkőn (1832-36), pléb. Pornóapátiban (1836. szept.-1844. nov.), pléb. Pinkakertesen 1844. dec.-től 1869. nov. 27-én beköv. haláláig. 1855-től ker. esperes és tanfelügyelő volt, 1863-ban tb. kanonokká és a püspöki szentszék ülnökévé neveztetett ki.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Borostyánkő, 1836. máj. 31. – Sz. E. T. II. 330. l.

Sz. Pinkafőn 1817. okt. 7-én Sch. Ferenc és Teréz szülőktől. A teológiát mint az azóta megszűnt leobeni egyházmegye növendéke Grazban hallgatta. Felsz. 1842. júl. 31-én. Káplán volt Murauban (1842-48), pléb. Judenburgban (1848-52). 1852-ben átvétetett egyházmegyénkbe és káplán volt Lékán (1852. ápr.-1854), pléb. Felsőszénégetőn (1854 -1874), Pörgölényben 1874-től 1888. jan. 1-ig, amikor nyugalomba ment. Pörgölényben húnyt el 1893. febr. 27-én.

Németül is beszélt. - P. L. k. i. 1851. n. 965; 1852. 148, 320, 321.

Sz. Pinkafőn 1839. jan. 21-én Sch. János szűcs és Anna szülőktől. A gimm. VII-VIII. osztályait mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1862. júl. 22-én. Káplán volt Pinkakertesen (1862-69), közben Karácsfát adminisztrálta (1865. aug.- 1866. febr.), 1869-ben Pinkakertes plébánosa lett s ott működött 1920. szept. 20-án beköv. haláláig. 1900-ban pinkavölgyi ker. esperes és tanfelügyelő, 1913-ban pápai kamarás lett.

Körl. 1920. VII. 5154.: "Buzgósága, munkaszeretete, érdemei közismertek voltak; erényeit fényesen tükrözi az osztatlan tisztelet és szeretet, melyben paptársai részesítették." Németül is beszélt. Szentmisealapítványra 5000 K-t és szőlőt, iskolai alapítványra 1200 K-t hagyott.

Sz. Felsőújlakon 1810. okt. 4-én Schlögel (sic!) György és Mária szülőktől. Felsz. 1835. aug. 2-án. Gróf Batthyány Kristóf családjánál volt nevelő Sopronban, Szombathelyen és Pozsonyban (1835-46), pléb. Kicléden (1846-50), Batthyány Zsigmond gróf családjánál nevelő Nagycsákányban és Kőszegen 1850-től 1860-ig; Városszalónakon, majd Radafalván élt nyugalomban, ott húnyt el 1878. okt. 18-án.

Kukméron 40, Kicléden 27 frtos misealapítványt tett. - Németül is beszélt.

Sz. Csémben 1752 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1777-ben. Káplán volt Körmenden (1777. okt.-1778. nov.), pléb. Szentpéterfán 1778. nov.-től 1782. máj. 10-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Szentpéterfa, 1779. aug. 19-20. - P. C. 1782. p. 598.

Sz. Gémben 1755 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1779. okt. 10-én a régi vártemplomban. Káplán volt Meszlenben 4 hónapig, Bántornyán 8 hónapig, plébh. u. o. 1 1/2 évig, pléb. Németlövőn 1783-tól 1830. dec. 31-ig. 1796-tól 1830-ig a németújvári alsó ker. esperese volt. 1831. jan. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt 1834. febr. 22-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. 1801. - Somogy püspök 1810-ben 8-ik helyen terjeszti fel kanonokságra s így jellemzi: "Suavis et obsequiosa agendi ratio . . . vita sacerdotalis et laboriosa, in cura animarum duplici idiomate exercenda sedulitas, ac in explendo V. Archi-Diaconi officio exactitudo . . ."

Sz. Alsóbeleden 1784. okt. 8-án Sch. Mihály és Mária szülőktől. Felsz. 1807. nov. 1-én Győrött Vilt József püspök által. Plébh. volt Felsőrönökön 1807-től 1815-ig, pléb. u. o. 1816-tól 1830. nov. 13-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1830. n. 663.

Sz. Felsőbeleden 1899. szept. 29-én Sch. Ferenc és Garger Mária földműves szülőktől. Felsz. 1923. jún. 21-én. Hitoktató volt Sárvárott (1923-24), káplán Gyanafalván (1924 -1929), adm. Badafalván (1929-32), káplán Köpcsényben (1933-1934. jan.), Pörgölényben 1934. jan. 4. óta.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 432. l.

Sz. Gyanafalván 1809. okt. 12-én Sch. Mátyás és Bendekovits Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1832. okt. 14-én. Káplán volt Rohoncon (1832 -1834), Lékán 1834-től 1837. nov. 24-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Léka, 1836. május 29.

Sz. Szombathelyen 1817. jan. 18-án Sch. Ferenc és Neuner Aloiza szülőktől. Felsz. 1840. júl. 31-én a seckaui egyházmegye számára. 1855. febr.-ban vétetett át egyházmegyénkbe és káplán lett Rábaszentmártonban (1855-56), adm. Németcsencsen (1856-58), pléb. u. o. (1858-67), pléb. Némethidegkúton 1867-től 1875. márc. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1855. n. 216. - P. L. k. i. 1851. n. 477.

Sz. Gyanafalván 1823. aug. 22-én Sch. Mátyás és Frántsits Anna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista, a teológiát Pesten mint centralista végezte. Felsz. 1847. márc. 22-én. Káplán volt Lékán (1847-49), Incéden (1849-52), Rábaszentmártonban (1852-55), a bécsi Sz. Ágostonról nev. cs. és kir. felsőbb papképző intézet tagja (1855-58); a teol. doktorátust a bécsi egyetemen 1858-ban nyerte el s a szemináriumban a biblicum tanára lett (1858-61), majd az egyházjog és történelem katedráját vette át (1861-82); 1871-ben szentszéki ülnök és zsinati vizsgáló, 1873-ban a szerzetesi fogadalom s a házasság védője lett. 1882-ben nyugalomba ment, Gyanafalván élt 1903. jan. 5-én beköv. haláláig.

Körl. 1903. 121. sz.: "Sch. F-ben az egyházmegye Isten szíve szerinti buzgó, szerény s nagy tudományú férfiút vesztett. Egyházmegyénk most működő áldozópapjai nagyrészben az Istenben boldogultnak mint általánosan szeretett tanárnak kitűnő előadásaiból meritették az egyház történelmének és jogainak ismeretét." - Sz. E. T. II. l. névmutató. - Szombathelyi Ujság, 1903. jan. 11.

Sz. Gyanafalván 1790. márc. 7-én Sch. György és Wesch Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1813. aug. 29-én. Káplán volt Királyfalván (1814 -1815), Körmenden (1815. szept.-1820. jún.), pléb. Pornóapátiban (1820. júl.-1828. okt.), pléb. Gyanafalván 1828. okt.-tól 1869. máj. 1-én beköv. haláláig. 1856-tól haláláig a szentgotthárdi ker. esperese és tanfelügyelője volt 1859-ben sz. Benedekről nev. borchi c. apáttá neveztetett ki. Szenczy püspök Krancz és Lipovics apátok segédletével jún. 7-én benedikálta.

Buzgó, jeles pap volt. Németül is beszélt. - Vis. Can. Gyanafalva, 1829. jún. 15.

Sz. Sárvárott 1865. aug. 10-én Sch. Pál gombkötő mester és Gerse Róza szülőktől. Felsz. 1889. júl. 19-én. Káplán volt Csesztregen (1889. aug.-1892. szept.), Zalaegerszegen káplán s hitoktató (1892. szept.-1895. okt.), városi káplán és karkáplán Szombathelyen (1895. okt.-1896. jan.), plébh. Pusztamagyaródon (1896. jan.-1899), pléh u. o. (1899- 1914. máj.), pléb. Szentléránton 1914. május l. óta.

1918. dec. 11-én 10.000 K-s alapítványt tett a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban elhelyezendő fiúgyermek tanulmányainak elvégzésére. 1928 óta az esp. ker. jegyzője. 1904-ben renováltatta a pusztamagyaródi templomot. U. o. két tantermes iskolát építtetett 1910-ben. Szentléránton renováltatta a plébániaházat 1914-ben és a templomot 1922-ben. - Zalaegerszegi káplán korában ünnepeken vezércikkeket írt a "Zalavármegyé"-be s később cikkeket közölt a "Szombathelyi Ujság"-ban.

Sz. Szombathelyen 1828. nov. 28-án Sch. Ferenc és Neuner Aloizia szülőktől. Felsz. 1854. júl. 23-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1854. nov.-1856. okt.), Szenteleken (1856. nov.-1858. dec.), Felsőpatyon (1859-1861. okt.), Sárvárott (1861. okt.-1863. máj.), Rokontor (1863), Püspöktamásiban (1863. szept.-nov.), nevelő Horvátországban (1863. nov.-1864. júl.), káplán Lékán (1864. júl.- 1866), pléb. Karácsfán (1866-80), pléb. Nagysároslakon 1880. ápr.-tól 1892. dec. 11-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Nagysároslakon 112 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 367. l.

Sz. Sopronban 1761. nov. 11-én Sch. Tamás városi polgár, szabómester és Anna Mária szülőktől. A teológiát 1 évig Budán, 4 évig Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1787 augusztusában. Káplán volt Pinkafőn 2 évig, pléb. Borostyánkőn 1789-től 1843. jan. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Az inf.-k dícsérettel emlegetik papi buzgóságát. - Vis. Can. Borostyánkő, 1812. szept. 14 és 1836. máj. 31.

Sz. Alsóbeleden 1767. dec. 18-án Sch. János és Erzsébet szülőktől. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Gyanafalván (1794-95), Körmenden (1796-98), Kámban (1798. febr.-1799. okt.), adm. Alsórönökön (1799-1806), pléb. Pinkamiskén 1806-tól 1827. szept. 3-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Pinkamiske, 1812. szept. 20. – P. C. 1820. n. 421, 604; 1827. n. 493.

Sz. Feketevárosban (Sopron vm.) 1767. dec. 5-én Sch. Pál kántortanító és Éva szülőktől. Teol. tanulmányait oly kiváló sikerrel végezte Pozsonyban, hogy Szabó rektor az összes kispapok közt őt tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy a helytartótanács rendeletének megfelelően a páviai ált. szemináriumba való kiküldetésre kiválasztassék. Szily azonban Pávia jozefinus szelleme miatt a többszörös felszólítás ellenére sem küldötte ki. 1790-ben tanulmányainak befejeztével Szily udvarába került, majd másfél év után felszenteltetvén Gyanafalván, 1794-ben Pinkafőn lett káplán. 1795-ben elnyerte a kiclédi plébániát, 2 1/2 év multán a pinkafői plébániára ment át. Ott húnyt el 1806. márc. 26-án.

Kiváló, buzgó pap volt. 1800-ban a cisztercita rendbe akart belépni (v. ö. P. C. 1800. p. 14.). - Vis. Can. Pinkafő, 1801. máj. 10. – P. L. k. i. 1787. szept. 29. - P. C. 1806. p. 105. - Sz. E. T. I. 207 2. l.

Sz. Alsópulyán (Sopron vm.) 1731 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1757-ben. Káplán volt Bezenyén 7 hónapig, Körmenden (1758. jan.-máj.), pléb. Hidegségen (Sopron vm.) (1758-76), pléb. Tömördön 1776-tól 1791-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1803. szept. 24-én Alsópulyán húnyt el.

Az inf.-k példás életű, békeszerető embernek mondják. - Vis. Can. Tömörd, 1780. jún. 8. - P. C. 1803. p. 310.

Sz. Alsóstrázsán 1827. jún. 3-án Sch. Mihály és Fischl Teréz földműves szülőktől. Felsz. 1851. júl. 23-án. Nevelő volt felsőbüki Nagy Sándor családjánál Kissitkén (1851-55), káplán Körmenden (1855. márc.-1856. máj.), Kőszegen (1856. jún.-szept.), nevelő Egyházasfüzesen (1856. szept.- 1858), káplán Lékán (1858-60), káplán Vasszentmihályon 1860. máj. 26-tól u. a. év dec. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Herényben 1903. dec. 28-án Sch. Géza kultúrmérnöki irodaigazgató és Pungor Mária szülőktől. Felsz. 1927. jún. 19-én. Hitoktató és kórházi lelkész volt Zalaegerszegen 1927. szept.-től 1932-ig, azóta Vas vármegye és Szombathely város közkórházának lelkésze Szombathelyen.

Zalaegerszegen vezette a 60. Csányi cserkészcsapatot, a Leányegyesületet, az Egyházi Ének- és Zeneegyesületet, a rk. polg. leányiskolák kongregációit, Szombathelyen vezeti az 57. sz. Haladás-cserkészcsapatot. Vezércikkeket írt a Zalamegyei Ujságba, verseket u. o. és a Zalai Életben publikált. - Ért németül és szláv nyelveken.

Sz. Rohoncon 1835. dec. 5-én Schvartz (sic!) Mihály horvát cipész és Mayer Teréz szülőktől. Felsz. 1859. jún. 19-én. Káplán volt Szenteleken (1859-66), Némethidegkúton (1866-68), plébh. u. o. (1868), Németcsencsen (1868), káplán Kőszegen (1868. máj.-1870. máj.), pléb. Szenteleken 1870 májusától 1899. febr. 5-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Schwarcz Mihály apát kanonok testvére volt.

Sz. Rohoncon 1826. szept. 19-én Schvartz (sic!) Mihály cipész és Mayer Teréz szülőktől. Felsz. 1851. júl. 23-án. Káplán volt Pinkamiskén (1851-55), Nagyszentmihályon (1855-56), Pinkafőn (1856-62), pléb. Árokszálláson (1862-70), pléb. Királyfalván (1870-88); 1878-ban a németújvári ker. esperese, 1883-ban szentszéki tanácsos, 1885-ben tb. kanonok lett, 1888-ban székesegyházi kanonokká neveztetett ki. 1889-ben sz. Jakabról nev. sümegi c. apát, 1891-ben pápóci perjel, 1893-ban őr-, 1894-ben éneklő-, 1902-ben olvasókanonok lett; 1905. jan. 20-án húnyt el.

Körl. 1505. II. 575.: "Sch. M.-ban egyházmegyém egy mintaszerű és Jézus Szíve szerinti jó papot, a ft. székeskáptalan egy kimagasló tagtársat veszített, kinek mint papnak példás buzgósága, bölcs mérséklete, nagy tapasztalatokon alapuló eszélyessége, mint embernek páratlan jó szíve, paptársai iránt tanusított odaadó szeretete mindenkinek tiszteletét és szeretetét szerezték meg."

Jótékony célokra a következő összegeket hagyta: a székeskáptalannak misealapítványul 200 K., a rohonci plébánia templomra 200 K.; ugyanannak requiemre 200 K., a szombathelyi székesegyháznak 200 K., Rohoncon a szegényeknek 100 K., a r. k. fiúiskolának 200 K., a r. k. leányiskolának 200 K., a Megváltóról nev. apácazárdának 600 K., a királyfalvai r. k. pl. templomnak 200 K., ugyanoda requiemre 200 K., u. o. a r. k. iskolának 100 K., a dobrafalvai r. k. iskolának 50 K., a körtvélyesi r. k. iskolának 50 K., Árokszálláson a templomnak és a r. k. iskolának 100-100 K., Szombathelyen a papneveldének 200 K., a püsp. iskolának 600 K., a Sz. Imre papi nyugdíjegyesületnek 600 K., a régi deficientia-alapra 100 K., az egyházmegyei-alapra 200 K., a székesegyházi énekkarnak 200 K., a Sz. Erzsébet és a Sz. Vince Egyesület szegényeinek 100-100 K., az Emberbaráti Egyesület kórházának kápolnájára 100 K., az Aggharcos Egyletnek 40 K., a Sz. István és Sz. László Társulatoknak 20-20 K., a váci süketnémáknak 10 K., a vakok bpesti intézetének 10 K., a szombathelyi Sz. Domonkos és Sz. Ferenc rendű zárdáknak 200-200 K., cselédségének félévi fizetésükön felül nagyobb összeget hagyományozott. - Szombathelyi Ujság, 1905. jan. 22, 29. – Sz. E T. II. 328, 331. l. - Németül is beszélt.

Sz. Őrálláson Sch. József főtanító és Schaffer Emilia szülőktől. Felsz. 1894. júl. 14-én. Segédgondnok volt a Kelcz-Adélffy árvaházban (1893-95), káplán Gyanafalván (1895 -1900), pléb. Nagyfalván 1900 óta. 1920-ban ker. esperessé, 1932-ben érseki tanácsossá neveztetett ki. 1934. júl. 21-én a burgenlandi apostoli adminisztrátor különös elismerését kapta 40 éves jubileuma alkalmával.

Németül is beszél. Nagyfalván 4000 K-s misealapítványt tett. U. o. renoválta a templomot. Lapincsolasziban, Badafalván, Pócsfalun kápolnákat, Németlakon, Bandafalván és Pócsfalun iskolákat épített. Egyike volt az elsőknek azok között, akik a gregorián éneket templomainkban bevezették; ő maga tanítja rá híveit. Vezeti a Jézus Szíve-társulatot, a Mária-kongregációt, a Rózsafüzér-társulatot, a Kat. Legényegyletet és az Egyházi Énekkar-egyesületet.

Sz. Szombathelyen 1837. nov. 9-én Sversics (sic!) József és Major Julianna szülőktől. Felsz. 1860. nov. 11-én. Káplán volt Cserföldön (1860-62), Muraszombaton 1862-től 1870. jan. 12-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Pinkafőn 1831. jún. 30-án Svay (sic!) József és Borbála szülőktől. Felsz. 1855. márc. 8-án. Káplán volt Incéden (1855-57), adm. Sámfalván (1857. máj.-szept.), adm. Bándolban (1857-63), pléb. Őriszentmártonban 1863-tól 1884. szept. 10-én beköv. haláláig.

Őriszentmártonban 50 frtos misealapítványt tett. Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Battyánfalván 1828. aug. 10-én S. János és Szecsko Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1855. márc. 8-án. Káplán volt Felsőlendván (1855. aug.-1856. márc.), adm. Péterhegyen (1856-69), plébh. Apátistvánfalván 1869-től 1894. jan. 15-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Gógánfán 1813. okt. 29-én S. Gábor és Székelyi Julianna szülőktől. Felsz. 1837. aug. 10-én. Káplán volt Káldon (1837. dec.-1839. máj.), Szentgyörgyvölgyén (1839. jún.-1841. szept.), Salomvárott (1841. okt.-1844. aug.), Lendvásárhelyen (1844. aug.-1852. szept.), Szentgyörgyvölgyén (1852. szept.-1853. jún.), Szombathelyen (1853. jún. -1855. febr.), pléb. Karakón 1855. márc.-tól 1868. szept. 9-én beköv. haláláig.

Karakón 1385 frtos alapítványt tett szegénysorsú iskolás gyermekek javára és 100 frtosat szentmisére.

Sz. Freibergben (Morvaország) 1808 körül. A csehmorva piarista rendtartomány tagja lett 1824. okt. 13-án. Rendjének intézeteiben tanított 21 éven át. 1849. nov. 25-én a bécsi Theresianum gimnáziumának lett tanára. Egyházmegyénkbe 1850. aug. 18-án vétetett át "absque tamen onere intertentionis", a "titulus mensae"-t Hoyos Antal gróf dragonyosezredes vállalta magára. A Theresianumban 1851. márc. 23-ig tanított. Sematizmusaink szerint 1853-tól 1859-ig Pozsonyban, 1859-től 1866-ig Teschenben, majd ismét Pozsonyban élt. 1874-ben szerepel utóljára a névtárban. Szinnyei (Magyar Írók, XII. 974. l.) szerint a pozsonyi, majd a besztercebányai gimn. tanára volt, 1853. febr. 28-án pedig a lőcsei gimn. igazgatójává nevezték ki.

Csehül és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 367. l. - P. L. k. i. 1850. n. 485, 486.

Sz. Mártonhelyen 1780 körül. A filozófiát mint kisszeminárista végezte. Felsz. 1803-ban. Káplán volt Belatincon (1803-9), pléb. Vízlendván (1809-16), plébh. Felsőszentbenedeken 1816 áprilisától 1822. ápr. 10-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt. - P. C. 1815. n. 349, 374; 1817. n. 312; 1822. n. 278.

Sz. Szécsénykúton 1826. febr. 28-án S. Mátyás és Dundek Anna szülőktől. Felsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Bagonyán (1852-55), Alsólendván (1855-56), Muraszombaton (1856-60), pléb. Felsőlendván 1861. jan. 21-től 1887. jan. 24-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Radnóton (Kisküküllő vm.) 1900. ápr. 2-án S. Kálmán irodatiszt és Bitai Bajkó Ilona szülőktől. Felsz. 1928. jún. 17-én. Káplán volt Rábagyarmaton (1928. szept.-1929. márc. 17.), kurátor Kerkakutason (1929. márc. 17.-1932. szept. l.), káplán Nyőgéren 1932. szept. 1. óta.

Sz. Pápán 1852. dec. 8-án S. István polgár és Czink Katalin szülőktől. Felsz. 1876. jún. 21-én. Kisegítő, majd id. adm. volt Nagysitkén (1876. júl.-aug.), káplán Bánokszentgyörgyön (1876. aug.-1878. szept.), Zalaegerszegen (1878. szept.-1885. máj.), pléb. Egervárott 1885 májusától 1906. júl. 12-én Kőszegen beköv. haláláig.

Sz. Csémben 1757 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1780 körül. Káplán volt Letenyén 3 hónapig. Körmenden 4 évig és 4 hónapig, pléb. Csémben 1787-től 1813. jún. 6-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Csém, 1812. szept. 25. - P. C. 1801. p. 199.

Sz. Hegyhátmorácon 1751 körül. A teológiát Veszprémben hallgatta s ott szenteltetett fel 1775-ben. Káplán volt Salomvárott 2 évig, pléb. Zalaszentgyörgyön 1777 szeptemberétől 1794. okt. 12-én beköv. haláláig.

P. C. 1794. p. 233.

Sz. Szombathelyen 1782. okt. 14-én S. Pál és Geld Anna szülőktől. Felsz. 1806-ban. Káplán volt Iváncon 3/4 évig, Vasszécsenyben 3/4 évig, Vámoscsaládon (1808. jan.-1813. febr.), pléb. Szentkirályon 1813-tól 1827. okt.-ig, pléb. Pecölben 1827. okt.-tól 1828. dec. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1828. n. 658.

Sz. Ugodon (Veszprém vm.) 1868. aug. 18-án. Felsz. 1891. júl. 25-én. Szent Ferenc rendjéből az esztergomi főegyházmegyébe átvétetett 1900-ban és káplán volt budapest-Ferencvárosban, id. adm. u. o. (1916), ismét káplán u. o. (1916-19), ideiglenes kisegítőként vezette a szőcei plébániát (1919. aug.-1920), átvétetett az egyházmegyébe és plébh. lett Szőcén (1920-25), betegségére váló tekintettel felmentetett a plébániái teendők végzése alól s a szombathelyi Emberbaráti Kórházbán gondosabb ápolás alá helyeztetett 1925-ben (körl. 1925. IV. 796.). Elhúnyt 1926. júl. 26-án.

Sz. E. T. II. 367. l.

Sz. Sárvárott 1817. szept. 25-én Siposs (sic!) József és Asbold Katalin szülőktől. Felsz. 1840. dec. 13-án. Káplán volt Ikervárott (1840-47 ), Zalaegerszegen (1847. jan.- 1857. aug.), pléb. Alsóbagodon 1857. szept.-től 1900-ig. Ekkor nyugalomba ment, 1901. okt. 26-án Andrásfán húnyt el. Nyugalomba vonulása alkalmával tb. szentszéki ülnökké neveztetett ki.

Plébánossága idejében épült az alsóbagodi templom.

Sz. Nován 1786. jan. 20-án S. János és Kellerman Teréz szülőktől. Felsz. 1812. aug. 30-án. Káplán volt Sárvárott (1813. ápr.-1817. okt.), adm. Rábakovácsiban (1817. nov. -1818. szept.), adm. Vépen (1818. szept.-1822. nov.), pléb. Rédicsen 1822. dec. 11-től 1846. ápr. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rédics, 1830. jún. 1. - P. C. 1820. n. 4, 14.

Sz. Szombathelyen 1862. aug. 11-én S. Pál asztalos és Tóth Anna szülőktől. Felsz. 1886. júl. 14-én. Káplán volt Csesztregen (1886. aug.-1887. márc.), Jánosházán (1887. márc.-1892. jan.), adm. Káldon (1892. jan.-1894. ápr.), káplán Pákán (1894. ápr.-1895. aug.), Zalaegerszegen (1895. szept.-1896. dec.), Vámoscsaládon 1897. jan.-tól júliusig, amikor saját kérésére elbocsáttatott az egyházmegyéből (körl. 1897. VII. 1706.). Az esztergomi főegyházmegyébe vétetett át és az "Állami gyógypedagógiai intézetnek" lett jeles tanára budapesten.

Németül is beszél.

Sz. Tatán 1731. aug. 10-én S. János és Eősai Klára szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1757 körül. Káplán volt Vámoscsaládon (1759. szept.-1760. ápr.), pléb. Meszlenben 1760. ápr. 9-től 1791. jan. 3-án beköv. haláláig.

Keveset beszélt németül is. Szily püspöknek iskolatársa volt. A nagy püspök szerette és becsülte S.-t szélid, békés természetéért és jámbor papi lelkületéért. V. ö. Szily levelét a püsp. szentszékhez 1791. jan. 12. S. L. Meszlenben 606 négyszögöl ingatlant és 7500 frtot hagyott szentmisékre, 500 frtot a meszleni tanító, 150 frtot az acsádi tanító, 1100 frtot a kőszegpatyi templom javára alapítványként. A meszleni iskolás gyermekeknek szentképekkel, rózsafüzérekkel, imakönyvekkel való jutalmazására 100 frtos alapítványt tett. - P. C. 1791. p. 320.

Sz. Gyöngyösapátiban 1878. aug. 28-án S. István és Németh Erzsébet földműves szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1903. aug.-1905. febr.). Betegeskedése miatt az ideiglenesen nyugdíjazott papok sorába felvétetett 1906-ban (körl. 1906. V. 2267.). Elhúnyt Györgyösapátiban 1909. jún. 15-én.

Sz. Zalabaksán 1742 körül. A teológiát a bolognai Illyr-kollégiumban végezte mint zágráb megyei kispap. Felsz. 1766-ban. Káplán volt Muraközben 1766-tól 1778-ig, Alsólendván 1778. márc.-tól 1779. okt.-ig, pléb. Kőszegszerdahelyen 1779. okt.-tól 1785. májusáig, amikor a berzencei plébániát elnyerte és a veszprémi egyházmegye papja lett. Horvátul jól, olaszul közepesen, németül gyengén beszélt. –

Vis. Can. Kőszerdahely, 1780. jún. 2-3. - P. C. 1778. p. 169; 1784. p. 537, 538, 568.

Sz. Sopronszentmártonban 1748. nov. 10-én perlaki S. Lipót és párisi Bácsmegyei Klára szülőktől. Felsz. 1771. dec.-ben. Szombathelyi püspökké kineveztetett 1806. jún. 17-én. Elhúnyt 1822. febr. 20-án.

Sz. E. T. l. névmutató. Az ott jelzett irodalmon kívül v. ö. Merkur v. Ungarn 1787, S. 229. - Wiener Zeitung 1822, S. 213. – Lorenz Hohenegger: Empfindungen der Stadt Raab am Tage der feyerlichen Einführung ihres ehemaligen Stadtpfarrers des Herrn Leopold von Somogy in das Bistum von Steinamanger. Raab. 1806. (Prem. könyvtár XVI. i. Kresznerics gyüjtemény). - Szép János: Istirion Domino Leopoldo Somogy Eppo Sabariensi oblatum. Sabariae, 1806. - Szilasy jegyzetei az Egyetemi Könyvtárban A. 205. p. 40-41 és 402. - Kitűnő jellemzése Somogynak, valószinüleg Veinhofer tollából, az Intelligenzblatt 1822. évi XI-ik számában a 168-175. lapokon (pontos címe: Literaturzeitung für kath. Religionslehrer. Herausgegeben von Kaspar A. Frhr. Mastiaux. Landshut, 1822. - Szem. ktár LIV. 1 b.) - Severoli nuncius e szavakkal jellemzi naplójában S.-t: "Uomo versmente apostolico" (Archiv. segr., Vaticano. Nunz. Germ. 731, fol. 57. v.). - Gillemot Katalin: Gróf Széchényi Ferenc és bécsi köre. budapest, 1933. – Magyar Kurir 1822. I. f. é. 19 és 46. szám. - Wurzbach i. m.

Sz. Rábahidvégen 1796. márc. 5-én S. György és Jánosy Katalin nemes szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1819. aug. 29-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1819. okt.-1820. dec.), Lentiben (1821. jan. -1824. jan.), Csesztregen (1824. febr.-1827. máj.), pléb. Lentiben 1827-től 1864. aug. 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Lenti, 1830. jún. 2.

Sz. Perenyén 1826. febr. 21-én S. László és Németh Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1853. szept. 11-én. Káplán volt Szentléránton (1854), Káldon (1854), Pecölben (1854. nov.-1855. szept.), Vasszécsenyben (1855. szept.-1856), Ikervárott (1856-60), pléb. u. o. 1860-tól 1866. márc. 14-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Ikervárott 50 frtos alapítványt tett szegénysorsú iskolás gyermekek részére beszerzendő tankönyvekre, 150 frtosat szentmisére.

Sz. Gyöngyöshermánban 1896. szept. 2-án S. Kálmán kisbirtokos és Szendy Gizella szülőktől. Felsz. 1921. dec. 17-én. Káplán volt Tótszentmártonban (1922. jan.-1923. jan.), Szepetneken (1923. jan.-1924. jan.), Táplánfán (1924. jan.-júl.), karkáplán Szombathelyen (1924. júl. 19.-nov. 7.), házilelkész Somogyvárott gr. Széchényi Imrénél (1924. nov. 16.-1925. febr. 25.), káplán Szombathelyen 1925. márc. 1. óta.

Résztvett a világháborúban. - Sz. E. T. II. 432. l.

Sz. Bögötön 1849. aug. 24-én S. József polgár és Pati Anna szülőktől. Felsz. 1872. szept. 29-én. Káplán volt Hosszúperesztegen (1873. jan.-1877. ápr.), Szombathelyen (1877. máj.-1884. okt.), pléb. Répceszentgyörgyön 1884. okt.-tól 1901. márc. 18-án beköv. haláláig.

Répceszentgyörgyön 200 frtos misealapítványt tett. - Sz. E. T. II. 367. l.

Sz. Zalabéren 1837. ápr. 29-én S. György és Szilasy Erzsébet szülőktől. Felsz. 1860. jún. 2-án. Káplán volt Kőszegen (1860-61), Rábakethelyen (1861. okt.-1863. máj.), Zalaegerszegen (1863. máj.-1867. aug.), plébh. Nagylengyelben (1867. aug.-1874. szept.), pléb. Rábahidvégen 1874. szept. 21-től 1914. márc. 31-én beköv. haláláig.

Körl. 1914. V. 2865.: "S. J. évek hosszú során át példás béketüréssel viselt súlyos betegség után a haldoklók szentségeivel többször megerősítve elhunyt. Csendesen munkálkodó, tevékeny és buzgó papot vesztett az egyházmegye, akinek áldásos emléke sokáig fog élni hívei között. Amint a betegség mind súlyosabban nehezedett elgyengült testére, olyannyira fokozódó buzgósággal kereste Üdvözítőjét és a Vele való gyakori, az utóbbi időben pedig naponkinti egyesülésből merített erőt és vigasztalást a szenvedések békés elviselésére." - Sz. E. T. II. 367. l. - P. C. 1858. n. 97, 180. - Misealapítványul 300 K-t hagyott.

Sz. Klempán (Sopron vm.) 1804. aug. 4-én S. Máté tanító és Barilits Mária szülőktől. Felsz. 1829. aug. 23-án. Káplán volt Németlövőn 5 hónapig, pléb. u. o. 1830-tól 1873. aug. 29-én beköv. haláláig. 1869-től haláláig viselte a kerület esperesi tisztjét.

Németül és horvátul is beszélt. - Vis. Can. Németlövő, 1832. júl. 25.

Sz. Dömötöriben 1781. márc. 10-én régi nemesi családból. Atyja S. Gáspár, anyja Battyók Anna volt. Felsz. 1804. márc. 11-én. Káplán volt Nagygencsen 4 hónapig, Szombathelyen (1804. nov.-1806. jún.), pléb. Dozmaton 1806. júliusától 1834. febr. 26-ig. Ekkor szemináriumi vicerektorrá, 1838 elején tb. kanonokká, 1845-ben valóságos kanonokká neveztetett ki. 1847-ben pápóci perjel, 1849-ben őrkanonok lett. 1850. okt. 24-én húnyt el. Vas vármegye 1838-ban táblabírájává választotta. 1845-től 1850-ig a szemináriumnak rektora volt.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 20 3, 218, 293, 327, 330. l.

Sz. Lentiben 1771. márc. 1-én Serdén (sic!) István és Hévizi Anna szülőktől. Felsz. 1801. szept. 27-én. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1802. máj.-1804. nov.), Lentiben (1804. nov.-1808. febr.), pléb. Kerkaszentmiklóson 1808. márc.-tól 1829. márc. 12-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Kerkaszentmiklós, 1811. máj. 17. - P. C. 1829. n. 238. - Kerkaszentmiklóson 320 frtos misealapítványt tett.

Sz. Körmenden 1865. aug. 30-án S. Móric uradalmi intéző és Kvatsák Katalin szülőktől. Felsz. 1888. jan. 15-én. Káplán volt Felsőpatyon (1888. febr.-1890. ápr.), Szepetneken (1890. ápr.-1891. júl.), Vámoscsaládon (1891. aug.- 1892. ápr.), Sárvárott (1892. máj.-1893. nov.), pléb. Szepetneken 1893. dec.-től 1897. ápr. 30-án beköv. haláláig.

Sz. Horvátnádalján 1775. okt. 23-án S. Simon és Pusztai Dorottya szülőktől. Felsz. 1801. aug. 2-án. Káplán volt Rohoncon 1 évig, pléb. Pósaszentkatalinon 6 évig, pléb. Kukméron 1809-től 1843-ig. Ekkor nyugalomba ment Sámfalván, majd Horvátnádalján élt 1863. jún. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Kukmér, 1812. máj. 4 és 1832. jún. 30.

Sz. Horvátnádalján 1792. jan. 10-én S. Simon és Dorottya szülőktől. Felsz. 1815. jan. 15-én. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1815-18), Kercán (1818), Rohoncon (1819 -25), a Kelcz-Adélffy árvaház gondnoka (1825. nov.-1827), szentszéki és püspöki jegyző (1827-30), pléb. Sámfalván 1830. okt.-tól 1857. máj. 11-én beköv. haláláig. 1835-től 1854-ig a rohonci ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Sámfalva, 1836. jún. 26. - 1823-ban a líceum történelmi tanszékére pályázott, eredménytelenül.

Sz. Somfalván (Sopron vm.) 1784. márc. 25-én Sponraft (sic!) István és Anna Mária szülőktől. Felsz. 1807. márc. 30-án. Káplán volt Körmenden (1807. máj.-1811. márc.), pléb. Rábakeresztúron 1811. ápr.-tól 1835. júl. 26-án beköv. haláláig. 1830-tól haláláig a németújvári ker. esperese volt.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Rábakeresztúr, 1812. máj. 6. – P. C. 1835. n. 525.

Sz. Szombathelyen 1799. szept. 11-én S. János és Perger Éva szüléktől. A filozófiát mint kisszeminarista hallgatta. Felsz. 1822. márc. 17-én. Káplán volt Gyanafalván (1822- 25), Pusztaszentmihályon (1825-27), Pinkafőn (1827-28), Vasszentmihályon (1828-29), Szepetneken (1829. okt.- 1831. nov.), Pörgölényben (1831. nov.-1834. jún.), Káldon (1834. júl.), plébh. Felsőrönökön (1834-53), pléb. u. o. 1853-tól 1864. szept. 2-ig, amikor lemondott plébániájáról. Boros-Gödörön húnyt el 1866. júl. 30-án.

Németül és valamelyest horvátul is beszélt. – Vis. Can. Szepetnek, 1830. jún. 8.

Sz. Alsólászlón (Sopron vm.) 1869. márc. 7-én S. József és Horváth Magdolna földműves szülőktől. Felsz. 1894. júl. 15-én. Káplán volt Máriafalván (1894-96), Vízlendván (1896-97), Boksafalván (1897-1903); pléb. Némethidegkuton 1903 óta.

Németül is beszél.

Sz. Jánosházán 1794. szept. 24-én S. József és Milensi Magdolna szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1817. okt. 5-én. Káplán volt Csesztregen (1818. szept.-1819. jún.), Salomvárott (1819. júl.-1820. nov.), Nován (1820. dec.-1822. jan.), Zalaegerszegen (1822. jan.- 1825. szept.), Tüttősy-alapítvány lelkésze s a rabok lelki gondozója Zalaegerszegen (1825. szept.-1837. febr.), pléb. Milejben (1837. márc.-1842. dec.). 1843. jan. 1-én nyugalomba jött Szombathelyre, de még u. a. év jan. hó 17-én elhúnyt. Zala megye 1838-ban táblabírájává választotta.

Sz. Fülesen (Sopron vm.) 1760. jún.. 14-én S. Mihály és Mária szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789-ben. Káplán volt Nagynardán 11 hónapig, helyi káplán Bándolban (1790-92), pléb. Incéden 1792-től 1805. márc. 9-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1805. p. 122.