Sz. Lentiben 1740 körül. A teológiát Zágrábban hallgatta. Felsz. 1765 körül. káplán volt Bisztricán (zágrábi egyhmegye) 1 1/2 évig, Szécsiszigeten 1 1/2 évig, Alsólendván 8 évig, Lentiben 1 1/2 évig, pléb. Boncódföldén (1778-81), Lentiben (1781. márc.-1788. okt.). 1788. okt.-ben lemondott plébániájáról. Alsólendván élt 1814. ápr. 15-én beköv. haláláig.

Horvátul is beszélt. - Vis. Can. Lenti, 1778. május 3-4. - P. C. 1788. p. 374; 1814. n. 304. - A Kelcz-Adélffy árvaházra 1.000 frtot hagyott.

Sz. Szombathelyen 1879. jan. 24-én Gy. István tb. városi főszámvevő és Payer Erzsébet szülőktől. Felsz. 1901. július 7-én. káplán volt Szepetneken (1901. aug.-1902. okt.), Hosszuperesztegen (1902. okt.-1907. júl.), Körmenden (1907. aug.-1910. júl.), hitoktató Szombathelyen (1910- 14), karkáplán és a "Szombathelyi Ujság" szerkesztője (1914-16), pléb. Jákon (1916. szept.-1923. nov. 15.), pléb. Szarvaskenden (1923), majd hitoktató Zalaegerszegen (1923 -27), Szombathelyen (1927-31), karkáplán 1931 óta.

Jákon átalakíttatta a plébánialakot. Állandó munkatársa a Vasvármegyének és a Hirnek, cikkeket írt a Kath. Nevelésbe és a Nemzeti Ujságba. - Sz. E. T. II. 353. l.

Sz. Bánokszentgyörgyön 1785. márc. 20-án Gy. János és Novák Rozália szülőktől. Felsz. 1809. szept. 10-én. káplán volt Zalaegerszegen (1809-10), Letenyén (1810. márc.- május), Baltavárott (1810. júl.-1811. márc.), Lentiben (1811. márc.-1819. ápr.), pléb. Szentgyörgyvölgyén 1819. május 1-től 1848. nov. 9-én beköv. haláláig. Zala vármegye 1828-ban táblabírájává választotta. 1831-ben az alsólendvai ker. h. esperese, 1835-ben ker. esperese és tanfelügyelője lett.

Vis. Can. Szentgyörgyvölgye, 1830. május 24. U. o. 100 frtos alapítványt tett szentmisékre, 200 frtosat az orgona fenntartására. - Buzgó, jámbor pap volt.

Sz. Veszprémben 1813. okt. 27-én Gy. Gáspár és Lengyel Anna nemes szülőktől. Felsz. 1837. jan. 18-án Kopácsy József veszprémi püspök által a sümegi plébánia-templomban. A Kelcz-Adélffy árvaházban segédgondnok volt 1 1/2 évig (1837. ápr.-1838. okt.), káplán volt Bánokszentgyörgyön (1838. okt.-1842. jún.), Lendvavásárhelyen (1842-44), Bánokszentgyörgyön (1844. aug.-1855. aug.), adm. Rédicsen (1855. aug.-1856. febr.), pléb. Rédicsen (1856. febr.-1861. okt.), pléb. Pusztamagyaródon 1861. okt. 16-tól 1890. febr. 2-án beköv. haláláig. 1887-ben aranymiséje alkalmával Hidasy Kornél tb. szentszéki ülnökké nevezte ki "hosszasan folytatott kitartó lelkipásztori buzgó és áldásos működéséért."

Hires pomológus volt. - Pusztamagyaródon misealapítványul 600 frtot, egy hold földet és egy szőlőt, iskolai alapítványul szőlőt hagyott.

Sz. Tömördön 1755. jún. 5-én. A teológiát Győrött és Budán hallgatta. Felsz. 1779. szept. 26-án. káplán volt Alsólendván, majd Szepetneken (1783. júl.-1784. febr.), pléb. Bagonyán (1784. febr.-1785. máj.), pléb. Kőszegszerdahelyen 1785. máj.-tól 1788. okt. 21-ig, amikor plébániájáról lemondott. U. a. évben dec. 23-án káplánként disponálták Nagynardára, honnan ő 1789. jún. 12-én dimissiót kért az egyházmegyéből; mivel azonban nem nyert sehol felvételt, a dimissiót sem kapta meg. kápláni állását ekkor elhagyta. 1791 körül elhúnyt.

Horvátul is beszélt. - P. C. 1786. p. 250, 302, 330, 337; 1788. p. 336-340, 366, 382; 1789. p. 97. 150, 165; 1791. p. 627. - A kőszegszerdahelyi plébánia historia domusaban ezt jegyezték fel róla: "Voltak itten is jelesebb tehetséggel és buzgósággal áldott plébánosok, ilyenek . . . Gyurcsinics Pál..." ",. . . P. Gyurcsinics a 10-a Maji 1785 usque finem 1788, cujus uberiora fata sciri nequeunt."

Sz. Horvátlövőn 1863. nov. 12-én H. György és Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait a pozsonyi ált. szemináriumban végezte 5 éven át. Felsz. 1790. aug. 24-én. káplán volt Bántornyán 1 évig, Rábaszentmártonban 1 évig, pléb. Őriszentmártonban 7 évig (1792-99), Sámfalván 1799-től 1830. július 31-én beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. Vis. Can. Sámfalva, 1812. szept. 24. - P. C. 1830. n. 455.

Sz. Horvátlövőn 1782. márc. 30-án H. János és Mária szülőktől. Felsz. 1805-ben. káplán volt Tótszentmártonban (1805. nov.-1806. nov.), pléb. Tömördön 1806. dec.-től 1825. márc. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Tömörd, 1815. jún. 4. - Szenvedélyessége nem egyszer sodorta bajba. - P. C. 1809. p. 6, 25. 59; 1825. n. 180.

Sz. Horvátlövőn 1802. febr. 19-én H. József és Anna szülőktől. A filozófiát mint Kisszeminarista hallgatta. A teol. elvégzése után, mivel korhiány miatt szentelhető nem volt, egy évet Niczky János gróf családjánál töltött mint nevelő. Felsz. 1825. márc. 25-én. káplán volt Tótszentmártonban (1825. jún.-1828. márc.), Vashidegkúton (1828-30), adm., majd pléb. Péterhegyen 1830-tól 1871. márc. 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Vashidegkut, 1829. jún. 10. - Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Sorkikisfaludon 1791. jan. 3-án H. György és Hagyárosy Julianna nemes szülőktől. Felsz. 1815. ápr. 9-én. káplán volt Szentléránton (1815. nov.-1820. szept.), Alsóságon (1820. okt.-1823. márc.), adm. Egyházashetyén (1823. márc.-okt.), Körmenden (1823. okt.-1825. nov.), Iváncon (1825. nov.-1828. aug.), pléb. Vasalján (1828. aug. -1840.), adm. Kámban 1840-től 1846. dec. 1-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Vasalja , 1831. jún. 16. - P. C. 1834. n. 473, 682; 1835. n. 167, 431, 462, 486, 502, 710; 1836. n. 229, 255, 566; 791. - Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1840. febr. 4-én H. Pál csizmadiamester, polgár és Kliderer Mária szülőktől. A gimn. VII-VIII. osztályait mint Kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. júl. 14-én. káplán volt Nován (1866. aug.-1867. május), Egyházashollóson (1867. jún.-1869. ápr.), Vasszentmihályon (1869. ápr.-1871. nov.). Betegeskedése miatt 1871-ben nyugalomba ment, Szombathelyen élt s ott halt meg 1880. dec. 26-án.

Sz. Kapuvárott 1775. január 16-án Hoffner (sic!) Antal és Sarnoczi Anna szülőktől. Felsz. 1798. szept. 30-án. káplán volt Rohoncon másfél évig, Sámfalván 3 hónapig. Lékán 1 évig. 1801-ben Pörgölény administratora lett, 20 évig működött ott; 1821-ben elnyerte a lékái plébániát, 1830-ban a ker. esperese lett, 1843. június 21-én Lékán halt meg.

Németül is beszélt. Az inf- k igen buzgó, példás életű papnak mondják. - Vis. Can. Pörgölény, 1815. máj. 29; Léka,, 1836. máj. 29. Lékán 39 frtos misealapítványt tett.

Sz. Szombathelyen 1787. aug. 17-én Heid (sic!) Antal és Tringl (sic!) Julianna szülőktől. Felsz. 1810. aug. 19-én. Káplán volt Vízlendván (1810, nov.-1811. febr.), Körmenden (1811. márc.-1813. jún.), id. adm. Nádasdon (1813. ápr.-máj.), pléb. Szőcén 1813. jún.-tól 1837. jún. 12-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Körmend, 1813. máj. 11; Szőce, 1831. jún. l.

Sz. Zalaboldogfán 1783. okt. 18-án Haim György és Nagy Anna szülőktől. Felsz. 1810. május 13-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1811. febr.-aug.), Alsólendván (1811. aug.-1812. febr.), Bánokszentgyörgyön (1812. febr.-1819. szept.), pléb. Pákán 1819. szept.-től 1831. okt. 14-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Szentgyörgyvölgye, 1811. május 6; Páka, 1830. jún. 12. P. C. 1831. n. 585. - Pákán 231 frtos misealapítványt tett. Németül is beszélt.

Sz. Csepregen 1889. dec. 22-én H. József pékmester és Pávdics Anna szülőktől. Felsz. 1912. júl. 9-én. Káplán volt Rábaszentmártonban (1912-14), Gyanafalván (1914-15), Rohoncon (1915-16), Pinkafőn (1916-17), Nagyszentmihályon (1917), plébh. Németszentgróton (1917-34. febr.), pléb. Rábakeresztúron 1934. febr. óta.

Németül is beszél. Németszentgróton Kat. Legényegyletet alapított.

Sz. 1702 körül. A teológiát Nagyszombatban hallgatta. Felsz. 1729-ben. Káplán volt Csepregen (1729-30), pléb. Ugodon s egyben ker. esperes (1730-37), pléb. s egyben esperes Jánosházán (1737. május-1749. okt). 1749 októberétől kezdve a szombathelyi plébániát vezette, eleinte mint tb., később mint valóságos kanonok 1757-ig, amikor Zichy püspök nagypréposttá, ált. ügyhallgatóvá, valamint az 1753-ban Vas megye számára felállított szombathelyi szentszék elnökévé kinevezte. Utóbbi tisztségétől 1769. febr. 18-án előrehaladott korára való tekintettel felmentetett. 1777. aug. 20-án ő üdvözölte Szilyt az egyházmegyei papság nevében. 1779. márc. 25-én húnyt el.

A káptalan részére 500 frtnyi misealapítványt tett. - Keménykezű ember volt, kanonoktársai e miatt többször emeltek panaszt ellene Zichy püspöknél. - P. L. I. sz. C és G fiók. - Bölcsészeti doktorátusa volt. - Sz. E. T. II. 323-325. l.

Sz. Németújvárott 1866. jún. 17-én H. Ferenc és Taschler Mária földműves szülőktől. Felsz. 1892. júl. 15-én. Káplán volt Vízlendván (1892-94), Cserföldön (1894), Belatincon (1894-96), Boksafalván (1896-97), Rábaszentmártonban (1897-98), Pörgölényben (1898. aug. 1.-dec. 31.), plébh. Felsőkethelyen (1899. jan. 1.-1902), pléb. u. o. (1902- 1912. okt. 31.), pléb. Nován (1912. nov. 1.-1925. okt. 31.), pléb. Vasalján 1925. nov. 1. óta. 1913-tól 1925-ig a novai ker. esperese volt; 1920-tól 1925-ig esperesi teendőket gyakorolt az alsólendvai kerülethez tartozó Rédics, Csesztreg és Szentgyörgyvölgye fölött is.

Felsőkethelyen a misealapítványi tőkén 7 kat. hold és 800 négyszögöl birtokot vett a plébánia-javadalom javára és így megmentette az alapítványokat az elértéktelenedéstől. U. o. a plébánia-javadalmat megnagyobbította 7 1/2 holddal. Nován megalakította a Kat. Legényegyletet. Németül jól, vendül és horvátul közepesen beszél.

Sz. Völgyfalván (Sopron vm.) 1819. szept. 25-én H. József tanító és Duskanich Dorottya szülőktől. Felsz. 1842. okt. 6-án. Káplán volt Tömördön 1842. okt.-tól 1844. febr.-ig, amikor a győri egyházmegyébe nyert felvételt. Új egyházmegyéjében pléb. volt Horvátzsidányban (1844-51), majd Peresznyén 1851-től 1853. dec. 13-án beköv. haláláig.

Németül és horvátul is beszélt. - P. C. 1844. n. 60.

Sz. Nagykanizsán 1868. dec. 24-én Berger János mozdonyvezető és Szücs Teréz szülőktől. Mint a kármelita rend tagja szenteltetett fel 1892. június 26-án. Rendi neve Antal volt. 1908-ban vétetett át a szombathelyi egyházmegyébe s Őriszentmártonba helyeztetett adminisztrátornak, 1911-ben plébánossá invesztiáltatott. 1913-ban lemondott javadalmáról és pusztamagyaródi plébánossá neveztetett ki, új plébániáját azonban nem foglalta el, ismét folyamodott az őriszentmártoni plébániáért s a kegyúrtól újra bemutatólevelet nyert arra. Ott munkálkodott 1932. dec. 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Őriszentmártonban restaurálta a templomot. Nevét 1893-ban magyarosította 64.184/1893. sz. B. M. engedéllyel.

Sz. Pinkafőn 1870. aug. 13-án H. Ferenc cipészmester és Edenhöfer Katalin szülőktől. A teológiát a budapesti egyetemen hallgatta. Felsz. 1893. júl. 15-én. Káplán volt Máriafalván (1893. szept.-1894. febr.), hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1894. febr. 15.-1901. július 1.), pléb. Felsőőrött (1901. júl. 1.-1917. máj. 10.), Pinkafőn pléb. 1917. május 10. óta. A pinkafői kerületnek esperese 1913 óta.

Kat. Legényegyletet és Mária-egyesületet vezet. - Németül is beszél.

Sz. Pinkafőn 1850. ápr. 10-én. Felsz. 1876. jún. 21-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1876-77), Vasvörösvárott (1877), hittanár a felsőlövői ág. ev. tanintézeteknél (1877- 1886), pléb. Vasdobrán (1886-93), pléb. Rábaszentmártonban (1893-1917). 1895-től kezdve az esperesi tisztet is viselte. Meghalt 1917. ápr. 26-án Rábaszentmártonban.

Németül is beszélt.

Sz. Pinkafőn 1821. nov. 22-én H. Mihály szűcs és Teréz szülőktől. Felsz. 1846-ban. Káplán volt Vaskeresztesen (1846. júl.-okt.), udv. káplán Pinkafőn özv. Batthyányné, Széchényi Franciska grófnő kastélyában 1846. nov.-től 1848. jún. 4-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Pápán 1865. jan. 1-én H. Antal igazgató tanító, karnagy és Scharnbeck Karolina szülőktől. Felsz. 1887. júl. 13-án. Káplán volt Csesztregen (1887. aug.-1888. júl.), Körmenden (1888. júl.-1893. márc.), adm. Iváncon (1893. ápr. -május), pléb. Nádasdon (1893. jún.-1896. márc.), adm. Kemeneshőgyészen (1896. márc.-1899), pléb. u. o. (1899- 1917), 1917. május l. óta Kenyeri plébánosa. 1916-ban pápai tb. káplánná neveztetett ki.

Németül jól, franciául és olaszul közepesen beszél. Kemeneshőgyészen renoválta a templomot, új oltárt és harangokat szerzett be; Kenyeriben iskolát épített.

Sz. Felsőszölnökön 1756. nov. 1-én. A teológiát Győrött és Budán végezte. Felsz. 1780-ban. Káplán volt Rábaszentmártonban 3/4 évig, adm. Gyanafalván félévig, káplán Incéden 1 3/4 évig, Rábakethelyen 1 évig, pléb. Péterhegyen 5 évig (1784-89), pléb. Muraszombaton 1789. ápr.-tól 1826. dec. 7-én beköv. haláláig. Küzmics halála után a tótsági ker. esperese volt.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. 1811-ben Somogy püspök 13 folyamodó közt 4-ik helyen terjesztette fel kanonokságra s így jellemezte: "Vita sacerdotalis, impensa tribus linguis servitia spiritualia, zelus in cura animarum et revocandis ad fidem errantibus tam in Parochia propria quam et in Districtu, exacta etiam in officio Vicearchidiaconi solertia bene meritum reddunt. Indoles ejus obsequiosa, affabilis et caritativa est." - Vis. Can. Muraszombat, 1808. május 15. – P. C. 1826. n. 593.

Sz. Felsőszölnökön 1724 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1751-ben. Káplán volt Felsőszölnökön (1751 -1755), pléb. u. o. (1755-59), pléb. Rábakethelyen (1759. nov.-1776. máj.), adm. Őriszentpéteren 1776 májusától 1786. febr. 15-én beköv. haláláig.

Vendül, horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Őriszentpéter, 1779. május 11-12. - P. C. 1786. p. 270.

Sz. Nagykölkeden 1846. január 22-én H. József és Bognár Katalin szülőktől. Felsz. 1871. júl. 22-én. Káplán volt Cserföldön (1871-77), Csendlakon (1877-87), plébános Szentpéterfán 1887. febr. 14-től 1904. okt. 17-én beköv. haláláig.

Körl. 1905. I.: "Benne az egyházmegye egy Jézus Szíve szerinti áldozópapot s lelkipásztort veszített, ki súlyos betegségét Isten akaratában való megnyugvással és keresztényi türelemmel viselvén még betegségében is példával oktatta azokat, kik szeretettel környezték utolsó óráiban." - Horvátul és vendül is beszélt.

Sz. Szentpéterfán 1908. január 24-én H. Ferenc kisbirtokos és Jurasits Mária szülőktől. Felsz. Innsbruckban 1934. júl. 26-án. Szigorlataira készül Innsbruckban.

Horvátul és németül is beszél.

Sz. Rábakisfaludon 1895. márc. 5-én Háklár Imre és Gál Katalin földműves szülőktől. Középiskolai és teológiai tanulmányait a szalézi rend növendékeként végezte. Felsz. 1921. jún. 21-én. Káplán volt Incéden (1921. aug.-okt.), hitoktató Körmenden (1921. nov.-1923. jan.), káplán Boncódföldén (1923. febr.-jún.), id. átengedtetett a burgenlandi Ap. Adm. úrnak és plébh. volt Kukméron (1923), plébh. Szentkúton (1923), visszatérve az egyházmegyébe káplán volt Egervárott (1923. dec.-1924. jan.); 3 évre szabadságolva a veszprémi egyházmegyében nyert alkalmazást (körl. 1924. I. 804. sz.); onnan 1925 nyarán visszatérve káplán lett Pákán (1925. júl.-1927. aug.), Szepetneken (1927. szept.-1928); a székesfehérvári egyházmegyének átengedve, káplán volt Szabadbattyánon (1928-29), Csákvárott (1929-32) és Seregélyesen (1932). 1934. febr. óta Kemenesmihályfán káplán.

Olaszul és németül is beszél.

Sz. Szentgotthárdon 1825. május 8-án Haslinger (sic!) György vármegyei kerületi biztos és Szelestey Julianna nemes szülőktől. Keresztszülei Festetics Imre gróf és a Georgicon alapítójának, Festetics Györgynek özvegye, Sallér Judit voltak. Felsz. 1849. ápr. 15-én. Káplán volt Pörgölényben (1849. okt.-1850. május), pléb. Nicken (1850. május-1864. okt.), adm. Kemenesmihályfán (1864. okt.-1871. jún.), 1871-ben nyugdíjba került. Mint nyugdíjas több helyen kisegített, így adm. volt Kisunyomban (1878. ápr.-jún.), káplán volt Szentléránton (1879. okt.-1880. febr.), adm. Egyházashetyén (1882. ápr.-máj.). Sokat dolgozott nyugdíjas korában a püspöki hivatalban. 1902. ápr. 22-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 225. l.

Sz. Szombathelyen 1800. március 14-én H. István és Szilágyi Teréz szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1824. okt. 8-án Sümegen Makay A. által. Káplán volt Nagylengyelben (1824. dec.-1825. dec.), Alsóságon (1826. jan.-1827. febr.), Sárváron (1827-28), Pápócon (1828-29), Kemenesmihályfán (1830), Nyögérben (1831), Szentgyörgyvölgyén (1831-38 ) , Kőszegen (1838. okt.-1844. júl.), pléb. Egyházasszecsődön 1844. júliustól 1860. dec. 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Szerecsenyben (Győr vm.) 1899. nov. 30-án H. Mihály és Tamás Anna szülőktől. Felsz. 1923. június 21-én. Hitoktató volt Szombathelyen (1923-24), káplán Egervárott (1924. júl.-1925. jan.), Letenyén (1925. jan.-júl.), hitoktató Sárvárott (1925. aug.-1934. febr.), plébh. Ostffyasszonyfán 1934. márc. óta.

Sz. E. T. II. 422. l.

Sz. Alsóerdődön 1836. nov. 8-án H. János és Mária szülőktől. Felsz. 1865. júl. 25-én. Káplán volt Szentkúton (1865-70), Pinkafőn (1870-74), adm. Németcsencsen (1874-84), pléb. Baksafalván 1884-től 1904. aug. 29-én beköv. haláláig. 1888 óta a szerteleki ker. esperese volt.

Németül is beszélt. - Baksafalván 200 K-s misealapítványt tett. Körl. 1904. 3347. sz.: "H. F.-ben egyházmegyém buzgó lelkipásztort, jólelkű embert és lelkiismeretes pontosságú esperest veszített, kinek példás élete, lelkipásztori munkássága, melynek teljesítésében dacára beteges állapotának, mindvégig kitartott, ragyogó példaképül szolgálhat."

Sz. Ferenclakon 1890. febr. 7-én H. József és Czipoth Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1915. jún. 12-én. Káplán volt Cserföldön (1915. aug.-1916. jún.), Felsőlendván (1916. júl.-1917. febr.), Cserföldön (1917. febr.-1924. aug. 1.), Belatincon (1924. aug. 1.-1927. jún. 1.), Felsőlendván (1927. jún. 1.-szept. 1.), káplán és hitoktató Alsólendván (1927. szept. 1.-1931. szept. 1.), pléb. Bagonyán 1931. szept. óta.

Vendül is beszél. A bagonyai templom építésének befejezésén fáradozik. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Obrovácon (Bács vm.) 1884. május 20-án. A Jézus-társaságba belépett 1902. júl. 30-án. 1923-ban vétetett át az egyházmegyébe a Jézus-társaságból. Adm. volt Pusztaszentmihályon 1923-tól 1925-ig, amikor a csanádi egyházmegyébe ment át és Omolijcán (Bánát) lett plébános.

Németül és horvátul is beszél.

Sz. Kemenesszentpéteren 1838. aug. 1-én Schneman-Havasy János és Szalay Anna nemes szülőktől. A teológia elvégzése után nevelő volt a horvátországi Keresztinecben (1859-60). Felsz. 1860. nov. 30-án. Káplán volt Lékán (1860-62), Körmenden (1862. márc.-1872. júl.), Szombathelyen (1872. aug.-1873. máj.), pléb. Kemeneshőgyészen 1873. jún.-tól 1896. január 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Kemenesszentpéteren 1842. júl. 25-én Schneman János és Szalay Anna nemes szülőktől. Atyja a káptalan gazdatisztje volt és 1843. márc. 7-én kelt kir. udv. levéllel kapta a "Havasy" nevet. A gimn. VII-VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1865. aug. 25-én. Káplán volt Felsőszilvágyon (1865-73), pléb. u. o. (1873. nov.-1919. szept.). 1899-től 1903-ig a kőszegi ker. h. esperese, 1903-tól 1905-ig esperese és tanfelügyelője volt. 1917-ben tb. kanonok lett. 1919. okt. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen élt 1921. júl. 18-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Karakón 1866. dec. 11-én H. Mihály és Horváth Rozália földbirtokos szülőktől. Felsz. 1890. jún. 27-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1890-92), Pákán (1892. máj.- 1893. okt.), Alsólendván (1893. nov.-1896. márc.), Sárvárott (1896. ápr.-1897. ápr.), Zalaegerszegen (1897. ápr.- 1899. szept.), közben id. adm. Nagylengyelen (1898. aug.- szept.), adm. Nemesbődön (1899. szept.-1903. okt.), pléb. Egyházasrádocon (1903. okt.-1913. márc.), adm. Őriszentpéteren 1913. ápr.-tól 1917. júl. 31-ig, amikor nyugalomba ment. Elhúnyt 1920. júl. 13-án.

Karakón 386 K-s misealapítványt tett.

Sz. Karakón 1800. jan. 2-án Házi (sic!) Ferenc és Kováts Erzsébet szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1823. okt. 24-én. Felszentelése után Niczky János gróf fiainak volt nevelője (1823-24). Káplán volt Alsólendván (1824-29), pléb. Kerkaszentmiklóson (1829. jún.-1835. ápr.), pléb. Alsólendván 1835. májustól 1858. okt. 4-én beköv. haláláig. 1847-től az alsólendvai ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Az inf.-k buzgó lelkipásztorként dícsérik.

Sz. Cserföldön 1790. márc. 21-én H. Ker. János és Francz Katalin szülőktől. Felsz. 1813-ban. Káplán volt Alsólendván 4 évig. 1817-ben elnyerte a bántornyai plébániát, de még u. a. évben nov. 22-én elhúnyt.

Vendül is beszélt. - P. C. 1817. n. 788.

Sz. Kishöflányban (Sopron vm.) 1792. nov. 8-án H. György és Veninger Katalin szülőktől. Felsz. 1816. aug. 1-én. Káplán volt Pinkafőn 10 évig Veinhofer József oldalán, pléb. Lődösön 1826-tól 1858. július 24-én beköv. haláláig. 1842-től a szenteleki ker. h. esperese és tanfelügyelője, 1845-től a ker. esperese és tanfelügyelője volt 1847-ig.

Vis. Can. Lődös, 1832. június 23. - Németül is beszélt.

Sz. Náraiban 1832. márc. 10-én Heckinger (sic!) Mihály mérnök és Győry Erzsébet szülőktől. Teol. tanulmányainak III. évét a Pázmáneumban töltötte. Felsz. 1847. szept. 30-án. Káplán volt Jánosházán (1847-49), Alsóságon (1849), Szentgyörgyvölgyén (1849-51), Szentléránton (1851. jún.- nov.), Pecölben (1851. nov.-1852. febr.), Nován (1852. márc.-1854. febr.), Csesztregen (1854-55), Lékán (1855), Letenyén (1855. okt.-1857. szept.), Szentgyörgyvölgyén (1857. szept.-1858. szept.). 1858 őszén elnyerte a kukméri plébániát és ott munkálkodott 1895. jún. 17-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Jákon 1806 körül. Felsz. 1831. szept. 14-én. Felszentelése után egy ideig a szemináriumban tartózkodott. 1832. márc.-tól okt.-ig Vépen volt káplán, majd Gyöngyöshermánba került nevelőnek Szegedy Károly cs. kir. kamarás fia mellé. Eme alkalmazásában halt meg 1842. január 16-án Jákon.

Vis. Can. Szentkirály, 1841. május 27. - P. C. 1842. n. 41.

Sz. Szentléránton 1908. ápr. 20-án H. Zsigmond és Potyi Mária földműves szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Káplán volt Felsőszemenyén 1932. aug.-tól 1934. aug.-ig, amikor Rábagyarmatra került káplánnak.

Sz. Zalaegerszegen 1764. nov. 27-én H. János és Pálfi Julianna szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta, kezdetben a pécsi egyházmegye növendéke volt. Felsz. 1790. aug. 24-én. Káplán volt Milejben (1790-91), Letenyén (1791- 94), pléb. Kercán (1794-1800. dec.), pléb. Kámban (1801. jan. 1.-1805. jan.). 1805 januárjában a csorna-premontrei kanonokrendbe lépett s ott a Peregrin nevet kapta. 1806. január 11-én húnyt el.

Németül is beszélt. - P. C. 1804. p. 133, 142; 1805. p. 6; 1806. p. 34. - A csorna-prem. rend necrologiuma e bejegyzést őrzi róla: "A. R. Eximius Dominus Peregrinus Hegyi a reducibus e bello Gallico in partibus Veneticis gesto infirmis militibus, quorum sedecim vice eadem providit, contracta nervosae febris, aut petechicarum contagione, sacrificium dilectionis proximi effectus, omnibus Sacramentis provisus obiit . . . Sepultus in coemeterio Praepositurae Türjensis, qua ejusdem in spiritualibus Administrator zelantissimus."

Sz. Szombathelyen 1752. jún. 28-án. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1779. szept.-ben. Káplán volt Incéden s egyben adm. Városhodászon (1779. okt.-1782. jan.), káplán Kőszegen (1782. jan.-jún.), a Kelcz-Adélffy árvaház igazgatója 1782. jún.-tól 1787. május 1-ig, amikor II. József az árvaházat kiüríttette s növendékeit részint Pozsonyban a generális árvaházban, részint kőszegi magánosoknál helyeztette el. 1788. szept.-ben Pornóapáti plébánosa lett s ott munkálkodott 1807. május 20-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Pornóapátiban ma is meglevő öröklámpaalapítványt tett. - P. L. k. i. 1787. máj. 8. - P. C. 1807. n. 500.

Sz. Rábahidvégen 1815. július 24-én H. József és Koltay Teréz szülőktől. Felsz. 1842. július 20-án. Felszentelése után a szemináriumban maradt az egyházmegye papbősége miatt, majd káplán lett Káldon (1844-1845. júl.), pléb. Náraiban 1845 júliusától 1879. dec. 4-én beköv. haláláig.

Sz. Dérföldön (Dörföl, Répcekőhalmi pl., Sopron vm.) 1867. nov. 26-án H. Vencel kőművesmester és Bredl Mária szülőktől. Felsz. 1893. júl. 15-én. Káplán volt Rohoncon (1893-96), adm. Felsőszénégetőn (1896. dec.-1901. jún.), pléb. u. o. (1901. jún.-1905. aug.), pléb. Lékán 1905. aug.-tól 1930. júl. 14-én Bécsben beköv. haláláig. 1907 óta a lékai ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Németül is beszélt. - Körl. 1930. X. 2029. sz.: ,H. M. buzgó papi életét és tevékeny munkásságát ismerjük még az elcsatolás előtti időből, de az elcsatolás utáni nehézségek közepette sem torpant meg, hanem igazi papi lélekkel s talán még nagyobb buzgósággal és odaadással dolgozott s nem egyszer küzdött a katolikus ügyért." - Sz. E. T. II. 460, 461. l. Képe II. 461. l.

Sz. Pörgölényben 1828. június 7-én H. András kovács és Jánisch Mária szülőktől. Felsz. 1852. szept. 30-án. Káplán volt Nagyszentmihályon (1853-54), beneficiátus Pinkafőn a kórházban s az apácák lelkiigazgatója és egyben zárdai hitoktató (1854-59), Pinkafő plébánosa s mint ilyen Veinhofer közvetlen utóda 1859-től 1877. aug. 22-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 50 1. l.

Sz. Keszthelyen 1866. júl. 11-én H. József asztalos és Büky Rozália szülőktől. Felsz. 1890. jún. 27-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1890. júl.-1893. jún.), Bánokszentgyörgyön (1893. jún.-1895. szept.), Pákán (1895. szept.- 1896. aug.), Pusztamagyaródon (1896. aug.-okt.), Kemenesmihályfán (1896. okt.-1902. júl.), Alsólendván (1902. júl.- 1905. aug.), plébh. Nagyrákoson (1905. aug.-1909. máj.), pléb. u. o. 1909. május óta.

Sz. Berkiben (Somogy megye) 1745 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1771-ben. Káplán volt Devecserben 10 hónapig, Tatán 1 évig, Pázmándon 2 évig, Mocsán 1 évig és 2 hónapig, Sárvárott 1 1/4 évig (1777-78), Nagyrákoson plébános volt 5 1/2 évig (1778. május-1783. szept.), 1783 őszén elnyerte a kemenesmihályfai plébániát és ott munkálkodott 1795. márc. 29-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Nagyrákos, 1779. május 12. - Németül is beszélt. – P. C. 1795. p. 394.

Sz. Gyepüfüzesen 1835. márc. 25-én H. János és Engelbrechtsmüller Franciska szülőktől. Atyja Erdődy György gróf tiszttartója volt. A teológiát mint pazmanita Bécsben hallgatta. Felsz. 1858. júl. 22-én. Káplán volt Nagyszentmihályon (1858. aug.-szept.), Kőszegen (1858. okt.-1860. ápr.), nevelő Gyepüfüzesen a gróf Erdődy családnál (1860. máj.- 1862. okt.), pléb. Pinkamiséén (1862. okt.-1887. nov.). 1872-ben a vasmegyei iskolatanács, 1874-ben a közp. választmány, 1875-ben a kataszterbizottság tagjává választották, 1879-ben csatári javadalmas apát lett. 1887. nov.-ben budapesten eltünt, bizonyára bűnténynek esett áldozatul, amelyet mindezideig nem sikerült felderíteni.

Németül, franciául és angolul is beszélt. - P. L. k. i. 1887. n. 3121; 1888. n. 117, 435, 448. - Sz. E. T. II. 353. l.

Sz. Horvátnádalján 1767. dec. 13-án H. Miklós és Anna szülőktől. A teológiát Pozsonyban és Szombathelyen hallgatta. Felsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Bántornyán (1791 -94), Alsólendván (1794-1800), Tótszentmártonban (1801 -1802), pléb. Tömördön 1802. jún.-tól 1803. jún.-ig, pléb. Nagypösén 1803. jún. 29-től 1808. ápr. 21-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt.

Sz. Horvátnádalján 1751. jún. 20-án H. Antal és Katalin szülőktől. Teol. tanulmányait Győrött és Budán végezte. Szily püspök vizitációs körútján szentelte pappá, 1778. szept. 6-án Felsőszentbenedeken a subdiaconátust, szept. 8-án Muraszombatban a diaconátust, szept. 13-án Felsőlendván a presbyterátust adta fel neki. Felszentelése után még egy évet töltött a budai szemináriumban. Káplán volt Szepetneken (1779. okt.-1781. okt.), Lendvavásárhelyen (1781. okt.-dec.), plébános Nádasdon 1782. januártól 1791. január 14-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - P. C. 1791. p. 328.

Sz. Nagyszombatban 1745. nov. 1-én. A Jézus-társaságnak volt tagja. A Társaság feloszlatása után az esztergomi egyházmegyébe lépett, mint pazmanita fejezte be teológiai tanulmányait és 1774-ben szenteltetett pappá. Káplán volt Nemcsényben (1774-75), pléb. Nagy-Hinden (1775-79). 1780-ban Sz. Benedek-rendjébe lépett be, ott nyerte a János szerzetnevet. A bakonybéli apátság feloszlatása után a szombathelyi egyházmegye tagja és Karakó plébánosa lett. Ott munkálkodott 1789. áprilistól 1793. március 22-én beköv. haláláig.

Németül és tótul is beszélt. - Inf. Karakó, 1792: "Zelose satisfacere conatur officio, sed nimia corporis gravitas obstaculum est." A pannonhalmi főapátság története V. k. (Bpest, 1907) 674, 748. l. - A bakonybéli apátság története II. k. (Bpest, 1904) 208, 406, 416, 432, 453-4. l. - P. C. 1793. p. 541.

Sz. Pinkócon 1889. jan. 3-án H. József és Radakovits Terézia földműves szülőktől. A teol. I-II. évfolyamait Szombathelyen, a III-V. évfolyamokat a budapesti egyetemen végezte, ahol 2 szigorlatot tett. Felsz. 1914. jún. 27-én. Káplán volt Rohoncon (1914-16), a világháborúban a IV. cs. és kir. lovashadosztály lelkésze volt s a II. oszt. lelkészi érdemkeresztet és a II. oszt. tiszti vöröskereszt kitüntetést nyerte elismerésül (1916-18), a szemináriumban lelkiigazgató, vicerektor, a püsp. szentszéken jegyző, közben a szemináriumi tanítás szünetelésének évében (1919. szept.-1920. jún.) a leánygimn. hittanára volt. 1920 végén Pinkakertes plébánosa lett. 1922-ben 5 hónapon át excurrendo adminisztrálta a monyorókeréki, 1923-ban a nagysároslaki plébániát, 1933. szept. óta plébániájának megtartásával a burgenlandi szeminárium (Wien I., Habsburggasse 7.) lelkiigazgatója. 1933. dec. 21-én az apostoli adminisztratura tanácsosává neveztetett ki.

Horvátul és németül is beszél. A bécsi bíboros hercegérsektől főpásztori elismerőlevelet kapott. - Cikkeket írt a Güssinger Zeitungba, u. o. jelent meg plébániájának története. - Sz. E. T. II. 286, 287, 288, 294, 440. l.

Sz. Szombathelyen 1840. júl. 18-án H. Antal polgár, szabómester és Givizer Anna szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1864. júl. 10-én. Káplán volt Vasvörösvárott (1864- 1866), Salomvárott (1866. ápr.-1868. jan.), Pörgölényben (1868-71), adm. Árokszálláson (1871-80), adm. Karácsfán (1880. ápr.-1887. febr.), pléb. Felsőrönökön 1887. febr.-tól 1895. jan.-ig, amikor elmozdíttatott plébániájáról. Ettől az időtől kezdve Szombathelyen élt a deficientiában, de sok helyen segített ki, így 1901-ben Répceszentgyörgyön, 1902/3-ban Kúpfalván, 1904/5-ben Szentpéterfán. 1906. szept. 12-én Szombathelyen húnyt el.

Németül is beszélt. Sz. E. T. II. 340, 353. 1.

Sz. Répcevisen (Sopron vm.) 1732. dec. 19-én H. Pál és Finta Erzsébet szülőktől. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1755 körül. Nevelő volt Pozsonyban Csáky gróf családjánál (1755-57), pléb. Pecölben (1757-60), Vépen 1760. dec.-től 1786. febr. 1-én beköv. haláláig. Pecöli javadalmas apát volt, Szily benedikálta a győri püspöki kápolnában 1775-ben.

Németül is beszélt. Az inf.-k példás buzgóságú lelkipásztornak mondják. - Vis. Can. Vép, 1780. május 27. - P. C. 1786. p. 242.

Sz. Kópházán 1797. jún. 1-én Herkovich (sic!) Antal és Rozália szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1820. jún. 18-án. Káplán volt Pusztaszentmihályon (1820), Muraszombaton (1820-21), Bánokszentgyörgyön (1821. dec.-1823. máj.), Szepetneken (1823. jún.-1825. okt.), Rohoncon (1825. nov.-1829), adm., majd pléb. Pósaszentkatalinon 1829-től 1859. okt. 28-án beköv. haláláig.

Horvátul, németül és franciául is beszélt. - Vis. Can. Pósaszentkatalin, 1832. júl. 25.

Sz. Terestyénjákfán 1895. május 3-án H. Lajos szabó és Patyi Zsuzsánna szülőktől. Felsz. 1918. jún. 13-án. Káplán volt Táplánfán (1918. júl.-1919. nov.), Csesztregen (1919. nov.-1922. máj.), Szepetneken (1922. máj.-1923. jún.), Tótszentmártonban (1923. jún.-1925. júl.), Letenyén (1925. júl.-1927. jan.), Felsőpatyon (1927. jan.-ápr.), adm. Egervárott (1927. ápr.-aug.), káplán Zalaegerszegen (1927. szept.-1929), pléb. Izsákfán 1929 óta.

Sz. Szombathelyen 1812. jan. 24-én Hermány (sic!) Mihály és Tóth Éva szülőktől. Felsz. 1835. febr. 10-én. Nevelő volt Wallis gróf családjánál Tárcsőn (1835-40), káplán Incéden (1840-41), Rohoncon (1841-46), adm. Óbéren 1846-tól 1847. jan. 5-én Kőszegen beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - P. C. 1847. n. 5.

Sz. 1858. jan. 16-án. Felsz. 1882. júl. 11-én Zalka János győri püspök áltál. Káplán volt Nagyszentmihályon (1882- 1883). Betegeskedése miatt nyugalomba ment és 1884. febr. 1-én Pusztakovácsiban (Somogy vm.) elhúnyt.

Németül is beszélt.

Sz. Szombathelyen 1892. dec. 27-én H. József csizmadiamester és Gálos Mária szülőktől. Felsz. 1915. jún. 12-én. Káplán volt Gércén (1915. jún. 29.-okt. 31.), id. adm. u. o. (1915. nov. 1.-1916. jún. 30.), káplán Alsólendván (1916. júl. 1.-1921. aug. 31.), hitoktató Szombathelyen a leánygimnáziumban s egyúttal óraadó a fiúkereskedelmi- és a városi közp. el. iskolában (1921. szept. 1.-1922. aug. 31.), püspöki el. iskolai és felső ker. iskolái hitoktató (1922. szept. 1.-1924. aug. 31.), egyben szentszéki segédjegyző (1921. nov. 7.-1924. aug. 31.), közben id. adm. in spir. Szőcén (1922. jún. 23.-aug. 31.), adm. in spir. Nagylengyelben {1924. aug. 31.-1925. jan.), plébh. u. o. 1925. jan. óta. 1933. ápr. óta ideigl. tanfelügyelő a novai esp. kerületben.

A szombathelyi leánygimnáziumban 1922-ben megalapította a Mária-kongregációt. - Sz. E. T. II. 451. l.

Sz. Csepregen (Sopron vm.) 1748 körül. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1772-ben. Káplán volt Szanyban (1773-1778), pléb. Jákon 1778. márc. 17-től 1804. jan. 10-én beköv. haláláig.

Német nyelven is beszélt. - Vis. Can. Ják, 1780. május 18.

Sz. Prágában 1735. ápr. 4-én Herzan Ferdinánd gróf és Putz Mária Anna bárónőtől. pappá szentelte Ciampé Ker. János filippopolisi püspök a lateráni bazilikában 1758. febr. 18-án. VI. Pius pápa kreálta bíborossá 1779. július 12-én. I. Ferenc 1799. szept. 6-án szombathelyi püspökké nevezte ki, VII. Pius pápa 1800. május 18-án Velencében püspökké szentelte. 1804, június 2-ára virradó éjjelen Bécsben halt meg.

A bíboros szüleinek nevét Sz. E. T. I. k. 163. l. Wurzbach alapján közli. A fenti helyes adatokat a bíborosnak a vatikáni levéltárban (Processi, 344. l.) levő keresztleveléből merítjük.

A I. 161-2. lapjain felsorolt irodalom kiegészítése: Hans Schlitter: Papst Pius VI. u. Josef II. Wien 1892 u. 1894. 2. k.

Charles Van Duerm: Un peu plus de lumiére sur le Conclave de Venise, Paris-Louvain, 1896. (Herzan levelezése a bécsi udvarral a velencei konklave idejében.)

Ricard: Correspondence diplomatique et mémoirs inédits du Card. Maury. Lille, Desclée, 1891.

Friedrich Noack: Deutsches Leben in Rom 1700-1900. II. kiadás.

Pastor: Geschichte der Päpste XVI/3. Freiburg, Herder, 1933.

Josef Schmidlin: Papstgeschichte der neuesten Zeit. Band I. München, 1933. Kösel u. Pustet.

Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. Bpest, 1934, Stephaneum.

Nagyné Géfin Mária: A szombathelyi Herzan-könyvtár francia könyvei. Győr, 1934.

Szövegképünk és műmellékletünk azt a jelenetet mutatja be, amely 1783. dec. 23-án a Vatikánban lejátszódott. II. József, hogy a Róma és Bécs között a robbanásig feszült helyzetet tisztázza, a legnagyobb titokban, rangrejtve Rómában termett. Késő esti órában, amikor VI. Pius már lefeküdni készült, Herzan bíborossal felvezettette magát a pápa magánlakosztályába. Hosszas személyes megbeszélés folyamán sikerült az összes vitás kérdésekben megegyezniök. (Archiv. Segr. Vatic. Nunz. Vienna t. 102 n. 666-7.)

Mind VI. Pius, mind utódja megörökítették a Vatikánban ezt az eseményt. Előbbi Pietro di Spagnával domborműbe faragtatta, VII. Pius pedig 1818-ban Angelis festőművésszel a könyvtár Sala Alessandrinájának falára festette.

Sz. Prágában 1785. június 20-án nemes H. József lovastiszt és Wallinger Borbála szülőktől. Felsz. 1817. május 31-én. Felszentelése után egy évet a szemináriumban töltött, majd Esterházy herceg udvari káplánja lett Kismartonban és Pottendorfon; 3 év multán elnyerte a pörgölényi plébániát és ott munkálkodott 1838. július 10-én beköv. haláláig.

Vis. can. Pörgölény, 1836. június 2. - P. C. 1838. n. 500. - Inf. 1831: "Nimium bonus sacerdos, munia pro viribus debite explet." – Németül és csehül is beszélt. - Sz. E. T. II. 203. l.

Sz. Nagykölkeden 1825. márc. 21-én H. István vármegyei ülnök és Robosz Róza nemes szülőktől. Felsz. 1848. ápr. 9-én. Káplán volt Körmenden (1848-50), püspöki szertartó, majd szentszéki jegyző (1850. jún.-1857 ), pléb. Nagygencsen és szentszéki ülnök 1858. január 1-től 1862. febr. 1-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. - Magyar Tudományos Értekező 1862. I. k. 188. l. - Sz. E T. II. 353. l.

Sz. Komáromban 1828. jún. 13-án H. Ferenc városi kamarás és Bécsy Krisztina szülőktől. Felsz. 1851. júl. 27-én. Szombathelyi megyéspüspökké kineveztetett 1882. okt. 8-án, megerősíttetett 1883. márc. 13-án. Püspökké felsz. 1883. május 3-án. Elhúnyt 1900. okt. 11-én.

Életrajzát l. a Sz. E. T. névmutatójában feltüntetett lapokon.

Sz. Pápán 1831. aug. 12-én H. Vilmos sebész és Lehner Karolin szülőktől. Felsz. 1854. aug. 15-én. Káplán volt Egyházashollóson 1854. nov.-től 1857. aug. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Bécsben 1736. febr. 2-án. Atyja egy grófi család jószágigazgatója volt. A Jézus-társaságba 1756. okt. 17-én lépett be. Fogadalmat tett 1772. febr. 2-án. A Jézus-társaság eltörlése után Kőszegen élt 1783. aug. 29-én beköv. haláláig.

P. C. 1783. p. 235.

Sz. Csémben 1896. szept. 6-án H. György és Hérits Ágnes földműves szülőktől. Felsz. 1921. dec. 17-én. Káplán volt Rohoncon (1922), Csesztregen (1922. dec.-1924. febr.), Nován (1924. febr.-aug.), Rohoncon (1924), Tótszentmártonban (1925-1926. febr.), hitoktató Zalaegerszegen (1926 -1927), káplán Alsóbagodon (1927-28), adm. Tömördön (1928-31), karkáplán (1931), betegszabadságon (1931- 1933), káplán Alsóbagodon (1933-34), Pákán 1934 óta.

Horvátul és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 423. l.

Sz. Perenyén 1797. márc. 30-án Hollósi János és Resetarics Judit szülőktől. A filozófiát mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1820. szept. 3-án. Káplán volt Körmenden (1820. nov.-1823. aug.), Bánokszentgyörgyön (1823. okt.-1824. május), Letenyén (1824. május-1825. okt.), Nyőgéren (1825-27), Alsóságon (1827. júl.-1829. júl.), Kőszegen (1829. aug.-1832. márc.), pléb. Alsóőrött 1832 áprilisától 1868. jan. 1-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Alsóőr, 1832. jún. 13. - Németül is beszélt.

Sz. Perenyén 1789. aug. 17-én Hollósi János és Resetarics Judit szülőktől. Felsz. 1812. aug. 20-án. Káplán volt Alsóságon (1812. szept.-1813. jan.), püsp. szertartó (1813- 1816), szentszéki jegyző (1817-22), Kemeneshőgyészen plébános (1822. jan.-1825. febr.), Pápócon pléb. 1825. márc.-tól 1840. febr. 8-án beköv. haláláig. 1833-tól a kemenesaljai ker. esperese és tanfelügyelője volt.

Vis. Can. Pápóc, 1837. május 18. - P. C. 1840. n. 118. - Németül is beszélt.

Sz. Alsópatyon 1908. júl. 9-én H. József mezőőr és Mester Julianna szülőktől. Felsz. 1931. jún. 28-án. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1931. aug. 1.-dec. 1.), Baltavárott (1931. dec. 1.-1933. febr. 19.), hitoktató Zalaegerszegen 1933. febr. 19. óta.

Sz. Márcfalván (Sopron vm.) 1780. júl. 14-én Holzheu (sic!) Mátyás iskolamester és Anna Mária szülőktől. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Kámban (1804. okt.-1805. okt.), Körmenden (1805. okt.-1806. márc.), Rohoncon (1806. ápr.- dec.), pléb. Városzalónakon (1806. dec.-1814), pléb. Kicléden (1814-40). 1840-ben nyugalomba ment, Hartbergben élt 1852. márc. 31-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Városszalónak, 1812. szept. 16; Kicléd, 1832. jún. 20. – Németül is beszélt. - P. C. 1820. n. 446. - P. L. k. i. 1852. n. 358-9.

Sz. Kismáriahavason 1896. szept. 14-én H. Henrik és Gombocz Anna földműves szülőktől. Felsz. 1922. jún. 22-én. Hitoktató volt Alsólendván (1922-27), káplán Nádasdon (1927. nov.-1928), Csesztregen (1928), pléb. u. o. 1928 óta.

Németül és vendül is beszél. - Sz E. T. II. 354, 424. l.

Sz. Szombathelyen 1840. márc. 3-án H. János kerékgyártómester, polgár és Kiss Anna szülőktől. Felsz. 1863. július 20-án. Káplán volt Letenyén (1863. aug.-1871. márc.), Rábakethelyen (1871. ápr.-aug.), Győrvárott (1871. aug.- 1872. május), Hosszúperesztegen (1872. aug.-dec.), Körmenden (1873. jan.-május), Szombathelyen (1873. jún.- 1876. szept.), pléb. Karakón 1876. okt.-től 1895. dec. 19-én Szombathelyen beköv. haláláig. 1886-tól h. esp., 1888-tól esperese volt a jánosházai kerületnek.

Sz. Csémben 1771. márc. 3-án Humpász (sic!) János és Anna nemes szülőktől. Felsz. 1794. aug. 24-én. Káplán volt Alsólendván (1794), Apátistvánfalván (1795-96), Sárvárott (1796. máj.-júl.), Szepetneken (1796. júl.-1797. júl.), Felsőőrött (1797. aug.-1798), Vámoscsaládon (1798- 1800. máj.), Szentpéterfán (1800. jún.-1802), adm. Nagykölkeden (1802. dec.-1803. febr.), pléb. Kukméron (1803- 1806), káplán Rohoncon (1806-13), plébh. Bándolban (1813. szept.-1816. febr.), pléb. u. o. 1816. febr. 26-tól 1837. jún. 13-án beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. Bándolban 42 frtos misealapítványt tett. Vis. Can. Rohonc, 1812. szept. 28; Bándol, 1836. jún. 20. – P. C. 1802. p. 225; 1806. p. 9. - A bándoli plébánia jóhírű gyümölcsösét ő teremtette meg.

Sz. Szentesen 1866. január 24-én Honthy (sic!) László városi levéltáros és Bodor Ágnes szülőktől. A teológiát Szombathelyen és Bécsben hallgatta. Felsz. 1890. jan. 19-én. Káplán volt Máriafalván (1890. febr. 1.-1891. júl. 31.), Pinkafőn (1891. aug. 1.-1894. febr. 25.), h. lelkiigazgató a szemináriumban (1894. febr. 26.-júl. 1.), káplán Pinkafőn (1894. júl. 1.-dec. 1.), a "Szombathelyi Ujság" szerkesztője (1894. dec. 1.-1895. aug. 1.), betegsége miatt szabadságon (1895. aug. 1.-nov. 11.), lelkiigazgató a szemináriumban (1895. nov. 11.-1907. aug. 5.), egyben hitoktató is volt időközben a Lakner-intézetben, a községi el. iskolában és az erkölcs- és lelkipásztorkodástan h. tanára a szemináriumban. 1901-ben zsinati vizsgálóvá, 1907. aug. 5-én rohonci plébánossá, 1912-ben szentszéki ülnökké, 1916-ban rohonci ker. esperessé, 1921-ben tb. kanonokká neveztetett ki. 1922. szept. 1-én Kemeneshőgyész plébánosa lett, 1926. május 25- én székesegyházi kanonokká, 1933-ban pápóci perjellé neveztetett ki.

Németül is beszél. Kemeneshőgyészen és Rohoncon megkedveltette híveivel a gyakori szentáldozást. A magyargencsi templomot renováltatta. Nagy érdemeket szerzett a papnevelés terén is. - Sz. E. T. II. l. névmutató.

Sz. Söjtörön 1778. okt. 17-én. Felsz. 1804-ben. Káplán volt Rábahidvégen (1804. okt.-1806. ápr.), Szentgyörgyvölgyén (1806. máj.-1810. dec.), Vasszentmihályon (1811. jan.-febr.), Nagygencsen (1811. márc.-szept.), pléb. Lentiben 1811. szept.-től 1824. márc. 17-én beköv. haláláig.

P. C. 1824. n. 243.

Sz. Csényeujmajorban 1887. ápr. 29-én H. József molnár és Nabicht Gizella szülőktől. Felsz. 1911. június 29-én. Káplán volt Rábakethelyen (1911. szept. 1.-1912. szept. 18.), Sárvárott (1912-14), Nagysitkén (1914. júl.-1915. jan.), adm. u. o. (1915. jan.-jún.), káplán Letenyén (1915. júl.- 1917. jan.), hitoktató Szombathelyen a községi polgári leányiskolában (1917-20), adm., majd pléb. Náraiban 1920. június 15-től 1924. ápr. 22-én beköv. haláláig.

Körl. 1924. II. 1567.: "A buzgó fiatal lelkipásztor papi működése következtében szerezte halálos baját. Erényes életével és tevékenységével a jó papnak példaképe volt, aki híveinek tiszteletét és szeretetét élvezte." - Sz. E. T. II. 458. l.

Sz. Szombathelyen 1909. márc. 17-én H. Sándor M. Á. V. műhelymunkás és Tancsics Mária szülőktől. Felsz. 1932. jún. 12-én. Egy évre a székesfehérvári egyházmegye szolgálatára engedtetett át, káplán volt Seregélyesen (Fejér vm.) 1932. szept. 2-től 1933. aug.-ig; visszatérve az egyházmegyébe Hosszúperesztegen volt káplán 1933. szept.-től 1934. szept. 12-ig, amikor a lórántházai kurácia vezetésével bizatott meg.

Lórántházán az Oltáregyesületet, a Jézus Szíve-társulatot és a Szívgárdát vezeti. - Sz. E. T. I. 10. l.

Sz. Fertőszentmiklóson 1720 körül. Teol. tanulmányait a nagyszombati ált. papnevelő-intézetben végezte. Felsz. 1746-ban. Káplán volt 1 évig Szombathelyen, pléb. Gersén (1748 -52), majd Kemenesszentpéteren 1752. szept.-től 1789. márc. 18-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Kemenesszentpéter, 1775. szept. 24; 1781, ápr. 20. – Inf. 1786.: "In rebus theologicis, canonisticis et moralibus competentem scientiam habet pro munere suo rite exequendo. Est bonorum morum. Officio suo parochiali, prout parochiani ejus coram me retulerunt, solerter satisfacit, nec sciunt ullum ob incuriam sine Sacramentis obiisse." - P. C. 1789. p. 62, 70.

Sz. Csényén 1761. okt. 17-én H. János és Szabó Judit szülőktől. A teológiát Pozsonyban hallgatta. Felsz. 1789-ben. Káplán volt Jánosházán (1790. ápr.-dec.), Bánokszentgyörgyön (1790. dec.-1791. május), Sárvárott (1791. máj.- 1792. febr.), Milejben (1792. febr.-1793. febr.), Hosszúperesztegen (1793. febr.-1798. okt.), 1798-ban a bölcseleti líceumban a logika, metafizika és etika tanára lett, 1808-tól 1828-ig az intézet igazgatói tisztjét is viselte. 1832. nov. 1-én nyugalomba vonult. 1840. május 6-án elhúnyt.

Somogy püspök 1810-ban 8 folyamodó közt 7-ik, 1811-ban 13 közt 10-ik helyen terjesztette fel kanóniára s ezeket írta róla: "Vitae sacerdotalis exemplo, indefessa cum antea in cura animarum, tum in munere professoris et tandem in praesenti guoque quod a biennio gerit Directoris localis officio comprobata vigilantia praeclara merita posuit. Gravis est et in officii sui partibus explendis accuratus." - P. C. 1791. p. 423- 429; 1832. n. 592; 1840. n. 287. - Sz. E. T. I. 368; II. 220, 354, 376. l.

Sz. Szombathelyen 1842. június 4-én H. Gáspár csizmadiamester, polgár és Keresztes Anna szülőktől. A gimn. VII- VIII. osztályait mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1866. jún. 14-én. Káplán volt Szentgyörgyvölgyén (1866. szept.-1871. márc.), pléb. Kercán (1871. márc.-1922. nov.). 1922. dec. 1-én nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában élt, több helyen kisegített és fáradhatatlan szorgalommal rendezte a szeminárium könyvtárát. A közel 20.000 kötetről új katalógust készített s szinte szeretett könyvei közül szólította el a halál: a földön fekvő könyvekben megbotlott, lábát törte, az ágyban fekvés okozta a tüdőgyulladást, amely halálát hozta 1930. június 9-én. Csodálatos emlékezőtehetséggel áldotta meg Isten öreg napjaiban is. Az egyházmegye történetének megírásában sok hasznát láttuk ennek.

Körl. 1930. X. 2029. sz.: "H. F. egyházmegyém nesztora volt. Nyugdíjas éveit a szemináriumi könyvtár rendezésének s az akkor még kuráciával nem rendelkező kámon-herényi hívek lelki gondozásának szentelte . . ." - Tóth J.: "Emlékezzünk régiekről" c. könyvében sokszor említi. - Sz. E. T. I. 333, 340; II. 354, 380. l.

Sz. Győrvárott 1783. nov. 4-én H. György és Varga Éva szülőktől. Felsz. 1806. nov. 16-án a székesegyház szent Márton oltáránál. Nárai plébánosa volt 1810. febr.-tól május 1-ig, majd betegsége miatt Szombathelyre került s a szemináriumban lelkiigazgatói munkát végzett. 1811. április 3-án Pozsonyban húnyt el.

P. C. 1811. n. 353.

Sz. Vicán (Sopron vm.) 1908. január 17-én H. János és Gulyás Borbála földműves szülőktől. Felsz. 1934. jún. 24-én. Káplán Szentgyörgyvölgyén 1934. szept. óta.

Sz. Bágyogon (Sopron vm.) 1731 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1754 körül. Káplán volt Csornán 8 évig, adm. Náraiban (1765. jan.-febr.), plébános Nagyrákoson (1765. márc.-1772. febr.), pléb. Vasszentmihályon 1772. febr.-tól 1779. febr. 11-én beköv. haláláig.

Az információk példás életű, buzgó papnak, komoly férfiúnak mondják. - P. C. 1779. p. 42.

Sz. Felsőbükön 1801. dec. 19-én H. Imre és Török Katalin szülőktől. A fil.-t mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1825. dec. 26-án. Káplán volt Kőszegen (1826. júl.-nov.), Pecölben (1826-27), Salomvárott (1828), Hosszúperesztegen (1828-29), Lentiben (1829. márc.-júl.), Szepetneken (1829. aug.-okt.), Pákán (1829-34), pléb. Felsőszemenyén 1835. jan. 1-től 1857. júl. 28-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Páka, 1830. június 12. Felsőszemenyén 82 frtos alapítványt tett szentmisére és sírja fenntartására. Közepesen beszélt németül.

Sz. Baltavárott 1850. március 4-én H. János kovácsmester és László Róza szülőktől. Teol. tanulmányait a pesti közp. papneveldében végezte. Felsz. 1874. aug. 12-én. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1874-75). 1875-ben Szabó Imre püspök maga mellé vette mint szentszéki jegyzőt, a köv. évben püspöki titkárrá nevezte ki, 1877-ben pedig a szentszék ülnökévé. püspöki titkársága ideje alatt 1876-tól 1879-ig a szemináriumban a dogmatikát is tanította. 1883-ban az új püspök, Hidasy Kornél kinevezte Szombathely plébánosává (1884. jan. 1.-1902. jún. 18.) s egyben a ker. esperesévé és zsinati vizsgálóvá. 1890-ben a király a Sz. Istvánról elnevezett keői (tiszakeői) c. prépostság címére nevezte ki; 1898-ban pedig a vaskoronarend lovagjává, 1902-ben a székesegyház kanonokjává: pápóci perjellé nevezte ki I. Ferenc József. 1905-ben őrkanonokká, 1907-ben éneklőkanonokká lépett elő. 1907-ben István püspök ált. helynökévé, a középisk. hittanárokat vizsgáztató bizottság elnökévé és egyházm. főtanfelügyelővé nevezte ki. István püspök halála után a székeskáptalan kápt. helynökké választotta. 1912-ben nagypréposttá neveztetett ki s az új püspök, Mikes János gróf ált. helynökévé és a szentszék h. elnökévé nevezte ki. 1913-ban elnyerte a zaculmi c. püspökséget. 1917. aug. 11-én Szombathelyen halt meg.

Ipolyi Arnold, a pesti közp. szeminárium rektora, a későbbi nagynevű váradi püspök 1871-ben a köv. információt adta Horváth Istvánról: "Ingenii praeclaris dotibus cunctos socios si non superat, adaequuat; hinc etiam in studiis insignes fecit progressus . . . Si, quod sinceris suis moribus atque ad omnia parato animo omni cum jure sperare permittit, in humilitate, modestia, atque constantia pares a cin studiis progressus fecerit optimi clerici laudem merebitur." (P. L. k. i. 1871. júl.)

Körl. 1917. XIII. 4598. sz.: ,;H. I. zaculmi c. püspököt . . . elragadta tőlünk a halál. Élete ifjúságától fogva egybeforrott az egyházmegyével. Isten szép tehetséggel, kiváló szónoki képességgel és vonzó egyéni tulajdonságokkal áldotta meg őt s a gondviselés kegyelméből mindezt a legfontosabb állásokban érvényesíthette. Mint püspöki titkár már ifjú korában résztvett az egyházmegye kormányzatában s e téren szerzett gyakorlatát dicséretesen alkalmazta akkor, midőn káptalani és püspöki helynöki minőségben ismételten az egyházmegye vezető helyére került. Szombathelyi plébános korában közvetlen szeretetreméltósággal érintkezett híveivel. Társadalmi működésével nagy népszerűséget szerzett a világi hívők körében is. Legyen áldott emléke!" - Tóth i. m. 31. l. – Sz. E. T. II. 72, 116, 143, 246, 259, 282, 294, 328, 354. l.

Sz. Zorkóházán 1884. júl. 22-én. Felsz. mint a szent Ferenc-rend tagja 1909. márc. 28-án. Az egyházmegyébe 1917-ben vétetett át (kört. 1917. IV. 2207. sz.). Káplán volt Belatincon (1917-18), Vízlendván (1918-22), hitoktató Muraszombaton 1922 óta.

Vendül és horvátul is beszél.

Sz. Táplánfán 1891. július 24-én H. György és Kristály Roza földműves szülőktől. Felsz. 1916. június 18-án. Káplán volt Vasszentmihályon (1916. aug.-dec.), Lentiben (1917. jan.-1920. szept. ), hitoktató Zalaegerszegen (1920. szept.-1922. július), hitoktató Szombathelyen a községi polg. leányiskolánál (1922. aug.-1923. július), hitoktató Zalaegerszegen (1923. aug. 1.-1930), pléb. Jákon (1930-33), pléb. Zalaerdődön 1933. aug. óta.

Sz. budapesten 1909. aug. 19-én H. István katonai főszámvevő és Hankó Julianna szülőktől. Teol. tanulmányainak III-V. éveit a bpesti közp. szeminárium növendékeként végezte. Felsz. 1932. június 12-én. Káplán volt Letenyén (1932. júl. 15.-1933. jan. 12.), Alsóságon (1933. jan. 12.- júl.), Köveskuton (1933. júl.-1934. szept.). 1934. szept. 12. óta szombathelyi káplán.

Sz. Répcevisen (Sopron vm.) 1907. május 16-án H. István kovácsmester és Horváth Mária szülőktől. Felsz. 1933. június 29-én. Káplán volt Csehimindszenten (1933. aug.- szept.), Iváncon (1933. szept.-1934. jan.); 1934. febr. óta betegszabadságon.

Sz. Közép-Pulyán (Sopron vm.) 1833. dec. 28-án H. Ignác újtelkes jobbágy és Bertalanfy Teréz szülőktől. Felsz. 1857. aug. 1-én. Káplán volt Egyházashollóson (1857. okt.- 1859. dec.), Zalaegerszegen (1859. dec.-1863. május), Szombathelyen 1863 májusától 1865. aug. 6-án beköv. haláláig.

Sz. Csényén 1889. nov. 11-én H. Gergely és Szabó Karolin földműves szülőktől. Felsz. 1913. jún. 27-én. Káplán volt Vasvörösvárott (1913. aug.-1914. febr.), mint ilyen kisegítette, ill. helyettesítette Sandhofer József pinkamiskei plébánost. Káplán volt Nagyszentmihályon (1914. febr.- dec.), Kőszegen (1914. dec.-1918. júl.), szociális titkár Szombathelyen (1918. júl.-1919), pléb. Alsóőrött (1919- 24), pléb. Rohoncon 1924-től 1930. jan. 14-én beköv. haláláig.

Körl. 1930. I. 79. sz.: "H. J. a szombathelyi közkórházban váratlanul elhúnyt. A fáradhatatlan munkás és apostoli lelkű paptársunkat, akit férfikora delelőjén szólított el tőlünk az Úr, az egész egyházmegye papságának és híveinek igaz részvéte kíséri sírjába. Mielőtt kívánsága szerint elszállítanák burgenlandi plébániájába, a temető halottasházában személyesen fogom beszentelni." - Németül és angolul is beszélt. 1922-ben Kincs Istvánnal együtt az Északamerikai Egyesült Államok magyarjai közt missziós körútat tett. - Sz. E. T. II. 285. 354. l.

Sz. Felsőszakonyban 1775. nov. 12-én H. István és Kiss Katalin szülőktől. Felsz. 1801. szept. 27-én. Káplán volt Alsólendván (1801-4), Meszlenben (1805. január-május), adm. Kámban (1805. jún.-okt.), pléb. Egyházasrádocon (1805. okt.-1814. szept.), Salomvárott 1814-től 1822. január 9-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt. Salomvárott ingatlan misealapítványt tett. – P. C. 1822. n. 45.

Sz. Nagycsákányban 1783. nov. 23-án H. János és Kozma Anna jobbágy szülőktől. Felsz. 1806. dec. 7-én a püspökvár kápolnájában. Káplán volt Vasszentmihályon (1807. febr.-1809. jan.), Kőszegen (1809. jan.-1812. jan.), plébános Milejben 1812. febr.-tól 1819. febr. 7-én beköv. haláláig.

Sz. Söptén 1798. júl. 18-án H. István és Ányos Anna nemes szülőktől. A teológia elvégzése után a szemináriumban maradt mint prefektus és 1821. márc.-tól kezdődőleg a biblikum h. tanára. Felsz. 1821. júl. 26-án. 1821. nov.-től a dogmatika tanára volt 1823 májusáig, amikor a vasszécsenyi plébániát elnyerte. 1841-ben a vámoscsaládi plébániára ment át és ott munkálkodott 1872. ápr. 25-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Vasszécseny, 1841. május 25. - Németül is beszélt. – A Sz. István Társulatnak 1859-ben 100 frtot ajándékozott. - Sz. E. T. II. 42, 294 l.

Sz. Ólmodon (Horvátzsidányi pl., Sopron vm.) 1809. márc. 6-án H. Pál és Magdolna szülőktől. A fil.-t mint kisszeminarista végezte. Felsz. 1833. július 31-én. Káplán volt Muraszombatban (1833-36), pléb. Mártonhelyen 1836. szept. 1-től 1874. szept. 30-ig. Ekkor nyugalomba ment, Szombathelyen a deficientiában lakott s a nyugdíjintézet algondnoka volt. 1892. dec. 15-én halt meg.

Horvátul és vendül is beszélt.

Sz. Urdombon 1843. nov. 12-én H. Ádám és Nagy Zsuzsanna ág. ev. vallású szülőktől. Felsz. 1870. aug. 2-án. Káplán volt Felsőszölnökön (1870. okt.-1871. szept.), Bagonyán (1871. okt.-1874), Lendvavásárhelyen (1874-75), Belatincon (1875-81), Bántornyán (1881-86), pléb. Bagonyán 1886-tól 1907. dec. 17-én beköv. haláláig.

Vendül is beszélt.

Sz. Rumban 1856. okt. 22-én H. István és Tamás Anna szülőktől. Felsz. 1882. július 12-én Zalka János győri püspök által. Káplán volt Szentkirályon (1882-83), id. adm. Baltavárott (1883. szept.-1884. május), Köveskuton (1884. máj. -dec.), Salomvárott (1885. jan.-1886. szept.), Körmenden (1886. szept.-1890. ápr.). 1890. ápr. 19-én elnyerte a szőcei plébániát s ott munkálkodott 1905. febr. 23-án beköv. haláláig.

Sz. Szombathelyen 1862. május 27-én. Felsz. 1887. július 13-án. Káplán volt Lendvavásárhelyen (1887-89), hitoktató Szombathelyen a püspöki iskolánál (1889-96), adm. Iváncon (1896-1901), pléb. u. o. 1901-től kezdve. 1902-től 1922-ig az őrségi ker. esperesi tisztjét viselte.

Sz. Nagynardán 1880. aug. 31-én H. István és Verhás Erzsébet szülőktől. Felsz. 1904. július 2-án. Káplán volt Szepetneken (1904. szept.-1905. márc.), Cserföldön (1905- 1912) ; 1912-ben elnyerte a mártonhelyi plébániát, s ott munkálkodott 1912. márc. 1-től 1932. május 1-én beköv. haláláig.

Körl. 1932. VIII.: "A vendvidék lelkipásztorai buzgó oltártestvérüket vesztették el benne." Mártonhelyen új plébánialakot s gazdasági épületeket, a templomban új főoltárt épített. Horvátul és vendül is beszélt.

Sz. Baltaváron 1888. szept. 15-én H. József és Katona Zsófia szülőktől. Felsz. 1912. júl. 7-én. Káplán volt Pörgölényben (1912. aug.-dec.), id. adm. u. o. (1913. jan.-ápr.), káplán Gyanafalván (1913-14). A világháborúban katonai szolgálatot teljesített s a köv. kitüntetéseket kapta: 1. a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kardokkal, 2. a II. oszt. katonai érdemkeresztet kardokkal, 3. a Károly csapatkeresztet, 4. a II. oszt. vörös-keresztet. Leszerelés után káplán lett Kőszegen (1918. aug.-1919. febr.), adm. Királyfalván (1919. márc.-1921. nov.), ismét káplán s Kincs apát amerikai útja idején plébh. Kőszegen (1921. nov.-1922. ápr.). 1922-ben egyházmegyénkből a nagyváradiba lépett át s kurátor lett Nagyszénáson. 1925-ben a kánonjog doktorává avatták. U. a. évben a székesfehérvári egyházmegye kötelékébe lépett át s káplán volt Isztiméren, Törökbálinton, helyi káplán és hitoktató a Baross Gábor-telepen, káplán Baracson. Jelenleg hitoktató Budakeszin. 1929. jún. 26-án vitézzé avatták.

Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 444. l.

Sz. Gasztonyban 1825. aug. 15-én H. Károly és Vida Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1848. dec. 7-én. Felszentelése után 8 évig Batthyány József gróf családjánál Alsószölnökön nevelő volt. 1856-ban elnyerte a rábaszentmártoni plébániát és ott munkálkodott 1874-ig. 1862-ben a budapesti egyetem bölcsészeti kara bekebelezett doktorává választotta. 1868-ban a szentgotthárdi ker. esperesévé és tanfelügyelőjévé nevezte ki Szenczy püspök. 1874-ben a zalaegerszegi plébániát nyerte el s egyben a ker. esperese és tanfelügyelője lett (1874. jan.- 1887. jan.). 1877-ben pastuchi c. apáttá neveztetett ki, Szabó püspök 1877. szept. 25-én benedikálta. 1887-ben lemondott plébániájáról és Szombathelyen a deficientiában töltötte hátralevő éveit. 1910. ápr. 13-án húnyt el.

Zalaegerszegen 200 K-s misealapítványt tett. - Németül, angolul és franciául is beszélt. - 1864-ben a pesti egyetemen a világtörténelem rendkívüli tanárává neveztetett ki, de a tanszéket épp akkor húzamosan tartó betegeskedése miatt nem foglalhatván el, arról lemondott (levele Köberlhez 1877. jan. 2-án). - Sz. E. T. II. 7, 341, 354. l.

Sz. Szombathelyen 1879. jan. 17-én H. József és Banga Anna földműves szülőktől. Felsz. 1903. jún. 28-án. Káplán volt Rábakethelyen (1903. szept.-1904. ápr.), Letenyén (1904. ápr.-1909. aug.), segédgondnok a kőszegi Kelcz-Adélffy árvaházban (1909. aug.-okt.), káplán Kőszegen (1909. okt.-1910. márc.), Táplánfán (1910. márc.- l912. aug.), Alsólendván (1912. aug.-1913. szept.), adm. lelkiekben Szentléránton (1913. szept.-okt.), káplán Szombathelyen (1913. okt. 1.-1915. ápr. 10.), id. adm. Nagygencsen (1915. ápr. 10.-aug. 20.), ismét káplán Szombathelyen (1915. aug. 20.-1919. dec. 24.), plébh. Egyházasrádocon (1919. dec. 24.-1922. jún. 21.), pléb. u. o. 1922. jún. 22. óta.

Közepesen beszél németül is.

Sz. Gyöngyösszentkereszten 1745. jan. 23-án H. Sándor és Ördög (sic!) Mária nemes szülőktől. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1768-ban. Káplán volt Jánosházán (1768. márc.-1770. aug.), pléb. Szőcén (1770. aug.- 1772. szept.), Szentkirályon (1772. szept.-1781. aug.), Felsőpatyon 1781. aug. 15-től 1813. aug. 2-án beköv. haláláig.

Az információk nagyon szelíd, békeszerető embernek mondják. Vis. Can. Szentkirály, 1780. május 27-28.

Sz. Felsőszölnökön 1883. június 11-én H. György és Hanzsek Rozália földműves szülőktől. Felsz. 1906. június 27-én. Káplán volt Szenteleken (1906), Vízlendván (1906-7), Muraszombaton (1907-1910), Bántornyán (1910-11), Vasvörösváron (1911-13). 1913-ban engedélyt kapott arra, hogy Amerikában a bridgeporti plébániában segédlelkészi állást vállaljon az oda kivándorolt kat. vallású vendek hitéletének és magyar érzésének ápolására (körl. 1913. XIV. 3685.). 1913. óta Perth-Amboy N. Y. plébánosa.

Vendül, angolul és németül is beszél. - Sz. E. T. II. 341, 354. l.

Sz. Nádasdon 1736. aug. 23-án H. János és Tóth Ilona szülőktől. A teológiát magánúton tanulta. Felsz. Patachich Lajos gróf címére 1760-ban. Káplán volt Alsólendván (1760- 61), Bántornyán (1761. nov.-1762. febr.), Vízlendván (1762. febr.-1763), pléb. Bagonyán 1763-tót 1783. dec. 11-én beköv. haláláig.

Horvátul és németül is beszélt. - Vis. Can. Bagonya, 1778. május 9-10. - P. C. 1783. p. 318.

Sz. Kőszegszerdahelyen 1784. jan. 1-én H. Mihály és Judit szülőktől. Felsz. 1807. jan. 4-én. Káplán volt Szécsiszigeten (1807. okt.-1808. ápr.), Kőszegen (1808. ápr.-1809. máj.), pléb. Szarvaskenden (1809. máj.-1826. jún.). 1826-ban nyugalomba ment, 1833-ban a pozsonyi irgalmasok kórházába került. 1857. ápr. 15-én húnyt el.

Németül is beszélt. - Vis. Can. Szarvaskend, 1813. május 17. – P. C. 1833. n. 337, 367, 438; 1836. n. 773, 812.

Sz. Németzsidányban 1884. szept. 28-án. Felsz. mint szent Ferenc rendjének tagja 1907. nov. 20-án. A szombathelyi egyházmegyébe 1920-ban kért felvételt. Mikes János gr. püspök először a pusztamagyaródi plébánia ideiglenes vezetésével bízta meg (1920. febr. 28.-ápr. 21.), majd Zalaegerszegre disponálta káplánnak (1920. ápr. 26.-1924. máj. 31.). 1923-ban felvette az egyházmegye kebelébe (körl. 1923. IV. 2174.). 1924-ben elbocsátotta a burgenlandi Gatta-i (Gattendorf ) plébániára.

Németül is beszél.

Sz. Egyházashollóson 1874. okt. 14-én H. Mihály és Encz Julianna földműves szülőktől. Felsz. 1897. július 11-én. Káplán volt Vasszentmihályon (1897. július 28.-nov. 30. ), id. plébánoshelyettes Egyházasszecsődön (1897. dec. 1.- 1898. febr. 3.), káplán Szentgyörgyvölgyén (1898. febr. 3.- 1901. július 5.), plébh. Nagylengyelben (1901. július 5.- 1902. aug. 16.), pléb. u. o. (1902. aug. 16.-1908. aug. 17.), káplán Sárvárott (1908. szept. 4.-1913. ápr.), hitoktató Szombathelyen, beosztva az egyházmegyei főtanfelügyelőséghez (1913. ápr.-1916. jún. 12.), plébh. Répceszentgyörgyön (1916. jún. 12.-1922), pléb. u. o. 1922. jún. óta. 1931. jan. 20-án c. esperessé neveztetett ki.

Sz. Gasztonyban 1829. okt. 29-én H. Imre és Vida Katalin nemes szülőktől. Kisszeminarista volt. Felsz. 1852. nov. 4-én. Káplán volt Egyházashollóson (1853. ápr.-1854. szept.), Incéden (1854). 1854-ben elhagyta az egyházmegyét és az egri főegyházmegyébe nyert felvételt s plébános lett Adácson. 1894-ben lemondott plébániájáról (egri érs. körl. 1894. IV.), 1897. márc. 6-án Kőszegen húnyt el.

P. L. k. i. 1854. n. 1621.

Sz. Köveskuton 1792. május 13-án H. István és Kondics Erzsébet szülőktől. Felsz. 1817. május 31-én. Káplán volt Jánosházán (1817. okt.-1822. július), plébh. u. o. (1822. július-dec. 1.), pléb. u. o. (1822. dec. 1.-1872. július 22.). 1872-ben lemondott plébániájáról, 1874. január 10-én Boncódföldén öccsénél halt meg. 1835-ben elnyerte a B. Szűzről címzett pecöli apátságot s azt haláláig megtartotta.

Vis. Can. Jánosháza, 1837. május 29. Németül is beszélt. Jánosházán 200 frtos misealapítványt tett. Értékes ember volt. - Sz. E. T. II. 217. l.

H. István öccse sz. Balozsameggyesen 1820. dec. 31-én H. István és Szanathi Éva szülőktől. Felsz. 1844. nov. 15-én. Káplán volt Jánosházán (1844. dec.-1850. május), Rábakethelyen (1850. május-1852. nov.), Baltavárott (1853. febr. 7.-1854. dec. 27.), Jánosházán (1854. dec. 27.-1862. jan. 1.), Hosszúperesztegen (1862. jan. 1.-1865. szept. 9.), Jánosházán (1865. szept. 9.-1873. május 19.), adm. Boncódföldén (1873. május 19.-1906. július l.). 1906-ban lemondott javadalmáról, nyugalomba vonult, 1907. okt. 6-án Boncódföldén halt meg.

Sz. Jákon 1851. május 2-án H. István kisbirtokos és Zséder Erzsébet szülőktől. Felsz. Szombathelyen 1876. jún. 21-én. Káplán volt Salomvárott (1876. szept.-1881. szept.), Lendvavásárhelyen (1881. szept.-1883. ápr.), Bánokszentgyörgyön (1883. ápr.-1884. ápr.), Szepetneken (1884. ápr.- 1890. ápr.), pléb. Pusztamagyaródon (1890. ápr. 16.-1895. aug. 11.), káplán (körl. 1896. I. 366.) Körmenden (1896. ápr.-1897. ápr.), Sárvárott (1897. ápr.-1898. jan.), pléb. Egyházasszecsődön 1898. január 15. óta.

1900-ban a plébánia kertjét 639 négyszögöl hozzávételével megnagyobbította. 1926-27 években új iskolát emelt.

Sz. Szombathelyen 1842. február 8-án H. István uradalmi tiszt és Baranyay Katalin nemes szülőktől. Felsz. 1868. márc. 9-én. Káplán volt Lékán (1868-69), Pinkafőn (1869- 71), Vasvörösvárott (1871), Pinkafőn (1871-73), Letenyén (1873), Pákán (1873. dec.-1874. szept.), Pörgölényben (1874-76), Felsőpatyon (1876. nov. 16.-1881. okt. 8.), Vasszentmihályon (1881. nov.-1884. jún.), Kisunyomban (1884-85), adm. Pornóapátiban (1885. ápr.-1887. szept.), káplán Kisunyomban (1887. nov.-1902. okt.), mint kisunyomi káplán ideiglenesen adminisztrálta a felsőkethelyi plébániát 1890-ben. 1902-ben elnyerte a vasdobrai plébániát és ott munkálkodott 1921. dec. 6-án beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Kőszegen 1806. ápr. 26-án Heissenberger Mátyás és Griller Magdolna szülőktől. Teol. tanulmányait Pesten mint a közp. szeminárium növendéke végezte. Felsz. 1829. május 4-én. Káplán volt Zalaegerszegen (1829. július 29.-1831. febr. 7.), püspöki szertartó és levéltáros (1831-38). Nevét ebben az időben magyarosította Hőgyeyre. 1838-ban püspöki titkár lett, 1840-ben zsinati vizsgáló és Zala megye táblabírája, 1842-ben Vas vármegye táblabírája. 1848-ban elnyerte a zalaegerszegi plébániát, tb. kanonokká neveztetett ki, a zalaegerszegi ker. esperesévé és főtanfelügyelőjévé s a püspöki szentszék ülnökévé (1848. dec. 4.-1862. dec. 31.). 1862-ben székesegyházi kanonok lett, 1872-ben pápóci perjel, majd őrkanonok. Meghalt 1873. szept. 5-én Szombathelyen.

Sz. E. T. II. 14, 327, 330. l.

Sz. Kőhalmon (Nagyküküllő vm.) 1821. január 1-én H. József alezredes és Stiedry Anna szülőktől. Keresztatyja Vilatta Ferenc ezredparancsnok volt. Felsz. 1845. júl. 22-én. Káplán volt Pinkafőn (1845-49), adm. Rábaszentmártonban (1849-52), pléb. Kúpfalván (1852-56), Karácsfán 1856-tól 1865. aug. 25-én beköv. haláláig.

Németül is beszélt.

Sz. Palmertonban (Pensylvania, USA.) 1907. ápr. 6-án H. Gyula és Bedi Anna szülőktől. Teol. tanulmányait a római Coll. Germanicum-Hungaricum növendékeként a Gregoriana egyetemen végzi. Ott avatták filozófiai doktorrá. Felsz. 1933. okt. 29-én Marchetti Selvaggiani bíboros által Rómában. Jelenleg u. o. készül a teológiai doktorátusra.

Beszél németül, olaszul és angolul is.

Sz. Körmenden 1818. aug. 20-án H. József ág. ev. atyától és Balogh Teréztől. Felsz. 1842. július 20-án. Káplán volt Csehimindszenten (1842-46), Nagylengyelen (1846. okt.- 1851. okt.), Alsóbagodon (1851-56), Salomvárott (1856), pléb. Zalatárnokon 1856. nov. 5-től 1879. dec. 29-én beköv. haláláig.

Sz. Kisbajcson (Nagybajcsi plébánia, Győr vm.) 1783. márc. 31-én H. György és Tolnay Judit nemes szülőktől. Felsz. 1809. szept. 10-én a székesegyház Sz. Mihály kápolnájában. Káplán volt Salomvárott (1810. márc.-aug.), Nyőgéren (1810. aug.-1811. szept.), Csesztregen (1811. szept.-1818. júl.), plébh. Egyházasszecsődön 1818. július 27-től 1841. dec. 8-án beköv. haláláig.

Vis. Can. Egyházasszecsőd, 1831. jún. 15. - Németül is beszélt.

Sz. Vasalján 1874. július 28-án H. Lőrinc és Egyed Anna földműves szülőktől. Teol. tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Felsz. 1897. július 11-én. Káplán volt Vámoscsaládon (1897. aug. 8.-1901), id. adm. u. o., majd Répceszentgyörgyön (1901), káplán Kőszegen (1901. júl.- 1908. febr.), Szombathelyen (1908. márc.-1909. nov.), plébh. Salomvárott (1909. nov. 24.-1911. jún.), pléb. Rábakovácsiban (1911. július-1918. dec. 31.). 1919 óta pléb. és ker. esperes Sárvárott, 1921 óta bihari c. apát, 1926 óta országgyűlési képviselő.

A sárvári templomot nagyobbította, a vitás iskolaügyeket rendezte, több hitbuzgalmi és társadalmi egyesületet alapított és vezet. Különböző alkalmakon tartott szentbeszédeit és politikai beszédeit a hírlapok közlik, melyekben több cikke is megjelent. Egész vagyonát szegények és hadiárvák javára hagyta alapítványkép, sajnos, az egyetlen "Szent Antal szegényház"-on kívül a devalvatio folytán elveszett. (Értéke kb. 60.000 K volt.) - Sz. E. T. II. 355. l.

Sz. Zalaszentgróton 1765. dec. 1-én Huszti István (más nevén: Gerencsér) és Horváth Julianna szülőktől. Teol. tanulmányait a pozsonyi ált. papnevelőben és Szombathelyen végezte. Felsz. 1791. aug. 28-án. Káplán volt Gyanafalván (1791-92), Incéden (1792), Felsőőrön (1792-93), Lentiben (1793. júl.-1795. szept.), Szombathelyen (1795. szept.- dec.), pléb. Köveskuton 1796. jan.-tól 1837. jan. 5-én beköv. haláláig.

Vis. Can. Salfa, 1815. június 7. – Jámbor, tudományszerető lelkipásztor volt. - Németül is beszélt.

Sz. Alsópulyán (Sopron vm.) 1751 körül. A teológiát a győri szemináriumban hallgatta. Felsz. 1776-ban. Felszentelése után Kukmérra került plébánosnak s 1783-ig munkálkodott ott. 1783-ban elnyerte a baksafalvai plébániát, 1808. okt. 19-én húnyt el.

Szegény gyermekeknek iskolakönyvekre 619 frtos alapítványt tett. Vis. Can. Kukmér, 1779. aug. 31. - Németül és horvátul is beszélt.

Sz. Csendlakon 1800. aug. 28-án H. Imre és Hemeczperger Krisztina nemes szülőktől. A fal.-t mint kisszeminarista végezte. Tanulmányait 1822-ben befejezte, de korhiány miatt nem volt szentelhető. Veszprémbe került Bezerédj Györgynek, Kisfaludy Sándor sógorának családjához mint nevelő s két évet töltött e minőségben. 1824. márc. 11-én szenteltetett pappá; Muraszombatra került, ott töltött 2 évet és 2 hónapot mint káplán. 1826. dec. 8-án Muraszombat plébánosa lett s mint ilyen munkálkodott 1880. okt. 28-án beköv. haláláig. Többször részesült kitüntetésben. 1838-tól a muraszombati ker. h. esperese, 1840-től esperese és tanfelügyelője, 1849-től tb. kanonok, szentszéki ülnök volt. 1872-ben I. Ferenc József Szepes-Langecki c. préposttá nevezte ki, Szabó püspök 1872. július 17-én benedikálta Kopsz János c. prépost és Nagy János c. apát segédkezésével.

Vis. Can. Muraszombat, 1829. jún. 7. - Vendül és németül is beszélt. - Sz. E. T. II. 330, 331, 355. l.

Sz. Alsócsalogányon 1741 körül. A teológiát a győri szemináriumban tanulta. Felsz. 1767-ben. Felszentelése után félévet a győri szemináriumban töltött, félévet a mezőörsi plébánián. 1768-ban Muraszombatra került mint káplán, egy évvel később Felsőszölnökre mint plébános. Hét évet töltött itt (1769. febr.-1776. május). 1776-ban elnyerte a rábakethelyi plébániát és ott munkálkodott 1787. márc. 31-én beköv. haláláig.

Vendül és közepesen németül is beszélt. Az információk jeles teológusnak, szeretetreméltó, kedves embernek és buzgó papnak mondják. - Vis. Can. Rábakethely, 1779. május 14-15. - P. C. 1787. p. 71, 99.

Sz. Szentsebestyénben 1714. május 24-én. A teológiát a győri szemináriumban végezte. Felsz. 1738-ban. Felszentelése után Péterhegyre került s ott munkálkodott haláláig. A tótsági kerületnek esperese, a vasvár-szombathelyi káptalannak tb. kanonokja volt. Meghalt 1781. febr. 15-én.

Vis. Can. Péterhegy, 1778. szept. 3-4. - P. C. 1781. p. 70. – Sz. E. T. 323, 324, 329. l.

Sz. Vaskorpádon 1739 körül. A teológiát Győrött hallgatta. Felsz. 1764 körül. Káplán volt Vízlendván (1764-65), pléb. Vashidegkúton (1765-79), Vízlendván 1779-től 1809. aug. 5-én beköv. haláláig.

Vendül és németül is beszélt. - Vis. Can. Vashidegkút, 1778. szept. 10; Vízlendva, 1808. május 6-7. - P. C. 1809. n. 569.

Sz. Nagygencsen 1874. január 14-én I. István és Polgár Katalin földműves szülőktől. Felsz. 1899. július 2-án. Káplán volt Pákán (1899. július 25.-1906. okt. 20.), pléb. Szécsiszigeten 1906. okt. 20-tól 1929. nov. 29-én beköv. haláláig.

Körl. 1930. II. 79., "Iker I . . . hosszas szenvedés után, melyet Isten akaratán megnyugodva példás türelemmel viselt . . . meghalt. Szorgalmas, kötelességtudó és mindenkivel szemben kedves, barátságos paptestvérünk lelkét foglaljuk szeretettel mementóinkba."

Sz. Káldon 1859. július 7-én I. István tanító és Szakács Katalin szülőktől. Felsz. 1882. július 11-én Győrött Zalka János püspök által. Káplán volt Bánokszentgyörgyön (1882. szept.-1883. ápr.), Lendvavásárhelyen (1883-85), Kemenesmihályfán (1885. ápr.-1887. aug.), Sárvárott {1887. aug. -1888. febr.), Szombathelyen (1888. febr. 8.-1891. július 25.), karkáplán (1891-95), adm. Karakón (1895. dec.- 1901), plébános u. o. 1901-től 1935. márc. 15-én bekövetkezett haláláig. Mikes János gróf 1931-ben c. esperessé nevezte ki.

Közvetlen, kedves modoráért, nemes lelkületéért hívei nagyon szerették. Súlyos betegségét (gyomorrák) példás türelemmel viselte. – "Vasvár megye" 1935. márc. 17.

Sz. Ujkéren (Sopron vm.) 1832. ápr. 2-án Illés István és Horváth Éva földműves szülőktől. Felsz. 1855. ápr. 9-én. Rövid ideig nevelő volt, majd Karácsfára került mint káplán, később mint id. adminisztrátor (1855- 56). 1856-ban Pinkafőre került (1856-64), hol Veinhofer Józsefnek volt káplánja. 1864-ben elnyerte a nagyszentmihályi plébániát, 1867-ben ker. esperes lett, 1876-ban szentszéki ülnök, 1887-ben tb. kanonok, 1894-ben székesegyházi kanonok, zsinati vizsgáló, 1902-ig az egyházm. nyugdíjintézet igazgatója s a Sz. Imre Egyesület pénztárának kezelője, 1902-ben őrkanonok, s u. a. évben a Bold. Szűz Mária hegyéről nev. c. apát, 1905-ben éneklőkanonok, 1907-ben nagyprépost és a püspöki szentszék h. elnöke, 1909-ben a bolgár nemzeti érdemrend közép keresztese. Meghalt 1911. július 4-én

Körl. 1911. VII. 3412.: "A második félév hajnalán nagy veszteség érte egyházmegyénket. Illés Ferenc, a Bold. Szűz Mária hegyéről nevezett c. apát, a székeskáptalan nagyprépostjának f. évi július hó 4-én bekövetkezett halálával. Egyike volt s egyben az utolsó is azon papjaink között, akik a híres Veinhofer pinkafői plébános oldala mellett tanulták meg s az ő szellemében gyakorolták a bensőséges papi életet és intenzívebb lelkipásztorkodást. Ezt az imádságos életet és apostoli buzgólkodást egész élete végéig megőrizte és gyakorolta. Ezt jutalmazta meg nála az Úr azáltal, hogy késő aggkoráig naponkint misézhetett s utóbb, mikor attól eltiltották orvosa és környezete, csaknem utolsó napig a szentáldozásban részesült. Amily pontos, rendszerető volt egész életében, olyan volt rövid betegségében és halálában is. Abban a ritka kegyelemben részesült, hogy nemcsak lelki ügyeit hozhatta - értem itt a szentségek vételét - kellő időben rendbe, hanem anyagi ügyeit is teljesen rendezhette. A kezelése alatt állott pénzeket és alapítványokat teljesen rendezve még életében adta át kanonoktársainak s nyugodtan várta folytonos "Deo gratias"-szal az ajkán a halált. Öregsége mellett is fiatalos hévvel érzett mindenben az Anyaszentegyházzal: vele örült a lelkek üdvének munkálásánál s az Isten országának terjesztésével elért sikereiben; vele szomorkodott a világ bármely részén ért gyászában és veszteségeiben. Konzervativizmusa mellett különös fogékonysággal bírt az Egyház legmodernebb intézkedései és szükségletei iránt; a gyakori szentáldozásnak, a lelki élet ápolásának, a kat. népszövetségnek, a társadalmi szervezkedésnek alig volt nála lelkesebb, fáradhatatlanabb apostola az egyházmegyében. Az Úr, akit oly híven szolgált egész életében, legyen az ő jutalma; a szent Szűz, akit édesanyjaként tisztelt, legyen az ő vigasztalója s édesanyja az örök életben is." - Tóth i. m. 22, 67. l. - Sz. E. T. II. l. névmutató! - Németül is beszélt.

Sz. Újkéren 1880. ápr. 20-án I. József földműves és Módly Julianna szülőktől. Felsz. 1904. július 2-án. Káplán volt Pörgölényben (1904-7), Incéden (1907-8), Pinkafőn (1908-9), Rábaszentmártonban (1909-12), plébh. Kúpfalván (1912-13), Kukméron (1913-17), Németcsencsen (1917-22). 1922. július 1. óta plébános Pornóapátiban. 1933-tól espereshelyettes a pinkavölgyi kerületben, 1933. okt. 1. óta a ker. tanfelügyelője.

1913-ban új plébánialakot épített s a gazdasági épületeket renoválta Kúpfalván. 1917-ben a templomot belsőleg renoválta s új gazdasági épületeket emeltetett. 1918-ban 2 új harangot szereltetett fel Németcsencsen. 1919-ben u. o. emlékművet emeltetett a hősöknek. 1923-ban közadakozásból emlékművet emeltetett a pornói hősöknek és rk. ifjúsági egyesületet alapított. 1924-ben kifesttette a pornói templomot, 1930-ban 5 nagy művészi mozaik ablakfestményt szerzett be templomának közadakozásból. 1932 óta Szívgárdát vezet. Németül is beszél. - Sz. E. T. II. 355, 413 2. l.